2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mondják a bűnözők nem ismerik az ünnepnapokat. De akkor is. Legalább a ceremóniát kibírhatták volna. Határozottan valami nagyon rossz érzés tölt el, ahogy pusmogás kezdődik teremben, és egyesek, köztük Shanna apja is távozóra fogja a ceremónia közepén. Minden bizonnyal valami súlyos gond lehet. Másképp elképzelni sem tudom egy apáról, hogy otthagyja a lánya esküvőjét. Még ha aurorparancsnok is véletlen az illető. Tekintetemmel a bácsikámat keresem, aki szintén elég komor képet ölt fel, miközben ő maga is feláll, hogy kövesse a távozókat. Azért megereszt felém egy nyugtató kézmozdulatot, hogy maradjak, ahol vagyok, minden rendben. De érzem én, hogy nincs, különben nem lépne le. Azért még az unokatesóim felé is jelez, hogy maradjanak, és inkább rám vigyázzanak, nehogy meggondolatlan butaságot csináljak. Ámbár ezt leginkább Jake szokta meggátolni. De neki épp esküvője van. Ki tudja mi jár most a fejében, és mennyire engedi meg magának, hogy elragadják az érzelmek. Még ha egyébként nem is az érzelgős fajta. Így jobb híján Jake testvéreiről Shannára majd Jake-re vándorol a tekintem. Vajon mi fog még ma történni? Pedig olyan klassz lett volna egy békés nap, amikor tényleg csak a párt ünnepeljük, minden bonyodalom nélkül...
Szép tényleg az egész, a szavaik, a pillantásuk, mintha csak képesek lennének úgy nézni egymást, hogy bár sokan állunk körülöttük, de mégis kizárnak mindent. Sejtelmem sincs, hogy csak azért, mert egy másik világban, egy másik életben valami hasonló lehetett Andrew és köztem, vajon az a valami, ami érzem, hogy ott motoszkál benne, ahogyan bennem is lehet-e olyan itt is, vagy akarjuk-e? Ő akarná-e? Hiszen most is érzem, ahogyan megnyugtat, de azt is, ahogyan felpörög a szíve és hamar rájövök az okára is. A halk motoszkálás elvonja a figyelmemet a párról, majd az aurorok kis csapatának, köztük a parancsnok távozásának csendes zaja... Nem jó jel. Igen komoly dolog lehet, ha egy büszke apa itt hagyja a lánya esküvőjét a felénél és tudom jól Andrew is menne, hátha tehet valamit a háttérből, de nem állhat csak úgy ki a sorból. Így is nehéz lehet most a párnak folytatni, miközben egyértelműen valami baj van. Halkan sóhajtok csak egyet és igyekszem ezúttal én lenyugtatni Andrewt, a tekintetem sugározza felé azt is, hogy türelem, hamarosan vége és akkor akár ő is elmehet, hiába, hogy más dolgunk lett volna. Egy tánc... netán megbeszélni ezt azt, de nem tehetem, hogy csak úgy elvonom attól, ami igazán fontos neki és tudom én hogy már most is kínzó számára a várakozás, amíg mások valami fontos ügy miatt mennek el, ő pedig kénytelen itt maradni egy... szimpla esküvőn, még ha az nem is számít annyira szimplának, hiszen a barátaink házasodnak épp össze.
Shanna biztosan nem így képzelte ezt a percet, és talán nem csak arról van szó, hogy mennyire zavarban van, az mondhatni természetes. Érthető, hogy egy fontos ügyben nem tűr halasztást az, hogy az apja, és emberei mennének, mert egy auror élete ilyen. Mondhatni emberéletek felett kell felelősséget vállalnia, az ünneplés pedig bármilyen szinten is vissza nem térő alkalom, mégiscsak egy ünnepség. Nem tudom, hogy a lányával megbeszélték-e mindezt előre, de remélhetőleg Shanna nem lesz a végletekig csalódott, főleg mivel ő is auror, talán nem kell félbeszakítani a szertartást. Az már más kérdés, hogy én mit fogok majd érezni, hogy ha azért hal meg valaki, mert maradok. Nyilván nekem is mennem kéne, eltűnni mielőbb, de ez nem indokolható. Hivatalosan nem tudni rólam, hogy mivel foglalkozom, nem vagyok auror, ilyenkor a barátaimnál a helyem. Talán ha jeleznénk Shannának, hogy szakítsuk félbe az egészet, menjen mindenki, és talán majd egy másik alkalommal folytatjuk.. Attól félek a varázs már így is úgyis elszállt. Jelenleg én is feszengek, mert míg ők látványosan lépnek le, én nem várhatok úgy kámforrá. Talán majd az igenek után. Addig pedig marad a kínlódást. A mosoly továbbra is ott az arcomon, de Gemma (vagy Bianca?) érezheti a felpörgött szívverésemből, hogy lélekben már izmaim megfeszítésével azokat kutatom, akik tönkretették Shanna és Jake esküvőjét. Talán lesz rá mód valahogy észrevétlenül lelépni, addig pedig remélhetőleg az auror küldöttség jut valamire. Ám attól félek, nem ez a papírforma.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Most nem is gondolok arra, hogy az apám mennyire nem békélt meg Jake édesapjával, ez csak elrontaná a pillanatot. Arra se, hogy valamiféle modern tündérmesére hajaz ez így, de nekem nem kellenek a mesék, nekem a valóság kell, akármilyen nehézségeket gördít majd elénk. Nem tudok nem mosolyogni, ahogy Jake-re pillantok és ahogy a megfelelő pillanatban Remus besétál a gyűrűkkel. Én sosem adtam nevet a familiárisomnak, de egy percig se ellenkeztem, amikor a fiú felvetette, hogy legyen az övé a gyűrű hordozója. Végül is a lelkének egy darabja, és ugyan egy sas is hozhatta volna a lábára kötözve, de ez még is csak egyszerűbb és amúgy is mindig a férj gondoskodik a gyűrűről. Mikor már ott vagyok nem nézek hátra, nem nézek az emberekre, akik szeretnek minket, vagy legalább is ismernek minket és némán támogatják a döntésünket azzal, hogy megjelentek az esküvőn. Jól mutatja, hogy az auror szakma életünk hivatása… a fél Mágiaügyi Minisztérium itt van erre a pár percre. Ami némelyeknek talán kellemetlen, de nekem megnyugtató. És eljön a pillanat. Szertartásos fogadalommal kerülnek majd fel a gyűrűk az ujjainkra, és én kezdem, én akartam kezdeni. Habár beszédes vagyok, és sok emberrel kijövök, sajnos egy költő nem bújt belém, így egy idézettel készültem. - Fogadom, hogy őrülten szeretlek. Akármilyen leszel is, most és mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválaszt minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz. - mondom visszafogottan, de érthetően, talán a termet is megbűvölték kicsit, hogy minden ránk összpontosítson. Az arcom lángban ég, miközben felveszem a karikagyűrűt és felhúzom Jake ujjára, aztán izgatottan várom az ő fogadalmát. Bár ha annyit mondana, hogy “Igen, akarom”, és átugornánk az egészet, akkor is én lennék a legboldogabb. Halk susmus indul meg az emberek között, amire először az apám agresszívan reagál, le akarja pisszegni a zajongókat, de utána a füléhez szalad egy beosztottja, halkan elmond valamit, és a kapitány arca erőteljesen megfeszül, a szeméből egy kicsit lekopik az a meghitt fény, ami eddig ott dübörgött a lánya esküvőjének alkalmából. Látszik a testartásán, hogy mennie kéne, de képtelen itthagyni az esküvőt, aztán a következő pillanatban kalap-kabát, és ugyan én nem látom, de testületileg legalább nyolc-tíz auror hirtelen feláll és minél halkabban, de eltűnnek a teremből. Ha valaki akarja, van rá esély, hogy kövesse őket, de éppen a fogadalom közepén tart a pár...
//Azt hiszem elég csúnyán elbuktam, de azért lassan helyre áll talán a napi rutinom. Határidő: 2019 május 28, kedd, éjfél//
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2019-05-06, 03:26
Tisztában van vele, hogy már nem sokáig csinálhatja, amire a fejét adta. Tisztában van vele, hogy nagyon vékony jégen áll és a hurok is szorul a nyaka körül. Már nincs a névtelenség és az arctalanság homályában. Már nem csuklyában és maszkban mászkál. Megcsapja a szele annak, hogy vajon ha úgy határoz, végleg kiszáll, hányakat kell majd leráznia és egyáltalán le fogja-e tudni őket rázni? Vagy addig mennek majd, ameddig Perselus Piton el nem hallgat örökre? Vajon megvédhetik-e örökre a falak? Akarja-e egyáltalán, hogy örökké falak védjék? Hiszen az épp olyan mintha börtönbe vonulna. Egyáltalán akarja-e, hogy bárki vagy bármi megvédje? Vajon mennyit bír még ki? Mennyit tud még nyelni? Mennyit tud még megúszni? Dumbledore sem örök életű. És ugyan miért is számít magának a saját élete? Hiszen nem tudta megvédeni azt az egyetlen személyt akit szeretett... Elévődik még egy darabig ezen gondolatokon üres tekintettel. Mit számít a saját élete? Mit számít, hogy emlékszik-e rá bárki is, vagy hogy hogyan teszi azt? Madeleine-t is, mikor elengedte, arra kérte, hogy élje az életét, pont úgy, ahogy őelőtte. Pont úgy, mintha mi sem történt volna köztük. Éljen! Legyen boldog! És bár azt mondta amit, és ezt kérte tőle, legyen szabad újra, független tőle, de vajon ő mennyire tudta elengedni a nőt? Mennyire vallja be magának mindazt amit újra érez? Mennyire égeti ki magából, hogy sakkfigura maradhasson a nagyok tábláján, a kezük alatt? Mennyire akarja ezt, vagy inkább leverné már a köteleket, amiket részben maga kötött saját nyakára, kezeire, vagy épp a bokájára? Most már túljutott azon a részen, mennyire is érdemel, vagy nem érdemel meg bármit is. Győzött az önzés és az, hogy mit akar és mit nem akar!
Elnézi a fiatalokat és nem tud szabadulni a feltörő gondolataitól. Egyszerűen nem megy, aminek következtében, bár tekintete épp oly kihalt marad mint eddig, arca egészen szoborszerűvé dermed. És csak imádkozik, hogy egyetlen legilimentor se essen meg a teremben!
Kifejezetten tetszik, és szimpatikus Janette szégyenlőssége az aurorparancsnok irányába. Apropó aurorparancsnok. Annak kifejezetten örülök, hogy nem jut eszébe nekem is feltenni azt a keresztkérdést, hogy mit is keresek itt koszorúslány ruhában, ahelyett, hogy Európa távoli sarkaiban végezném a munkám? Ami nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ne kerülne sor erre a kínos beszélgetésre Shanna apja, és köztem. Sőt ha még a bácsikám is oda keveredik... na akkor aztán megnézhetem magamat. Ámbár, végül is semmi rosszat sem tettem. Az eligazítás, amin épp részt kéne vennem nem miattam marad el. Engedéllyel vagyok távol. Legfeljebb azt lehet a szememre vetni, hogy nem szóltam erről korábban, és nem tettem jelentést rögtön, amikor hazaértem. Így viszont büszkén állhatok Shanna mellett a mai napon. A virágszórás tökéletesre sikeredik, és én megállok a számomra kijelölt helyen. A tekintetemmel követem Shanna tökéletes lépteit. Tényleg gyönyörű. Végignézek Jake-en, a tanúin. Andrew-n nem különösebben lepődöm meg. De hogy valaki mért kéri fel a volt tanárát, és azok közül is pont Pitont? Oké Piton mindig nyíltan kivételezett a mardekárosokkal, de ennyi elég indok volna? Vagy többről is szól ez a dolog? Mindenesetre nekem aztán végképp nincs jogom megkérdőjelezni a tanú személyét. Különben sem volt soha semmi bajom a vén Denevérrel. Megtanultam az anyagot, éppen csak annyira, hogy kitűnő legyek ebből a tárgyból is, és kész. Mert hát ugye ez családi elvárás volt. Most pedig már nem is a tanárom. Felnőttünk. Shanna éppen összeköti az életét a szeretett férfiéval. Változik a világ. Ahogyan mi is. A tekintetem végig siklik a padokon, és a vendégeken. Egy pillanatra összeakad a bácsikáméval, de gyorsan tovább is viszem. Csak néhány pillanatig töprengek el az eddigi nyílt rivalizáláson, ami a két család közt volt. Talán ez egy pozitív végkicsengésű Rómeó és Júlia történet lesz. Shakespeare ezúttal mellé lőtt. Egy enyhe mosollyal a szám szegletében figyelem tovább csendesen a szertartás menetét.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2019-05-02, 13:35
Jake & a násznép
Ha van valami, amiben kifejezetten a házvezetőjére üt, akkor az az érzelmi megnyilvánulásainak sokasága. Pontosabban, azoknak suta volta. Még inkább azok hiánya. Ahogy végigér a hosszú folyosón, a két tanújára néz, akik elkísérték eddig, majd végighordozza tekintetét a tömegen, de tény és való, nem annyira foglalja le. Inkább egy kényszer van benne, hogy jobban kihúzza magát, főleg, amikor megjelenik Shawn Griffin. Ekkor kezd el ideges lenni, és bár tudja, hogy a saját menyasszonyát kéne néznie, mert gyönyörű, a tekintete valahogy nem tud elszakadni a férfiról. Nem, korántsem beszéltek meg mindent, és valahogy számára ez a nap is tele van feszültséggel. Persze, beszélgettek, nem keveset, és mint kiderült, nagyjából egyeznek az érdekeik, és így lehet, hogy sikerült átmenetileg elásni a csatabárdot. De szerencsés dolog, hogy régi szokás szerint két külön oldalon ül a menyasszony és a vőlegény vendégsége és családja. Addig a bizonyos végtelen hosszú sétáig, amíg Griff végigsétál, Jake igyekszik saját pulzusát megfelelő tempóban tartani, és nem nagyon arra gondolni, milyen balhé törhetne itt ki. Itt van Andrew, itt van Piton, minden rendben lesz. A leánykéréssel már megharcolták a dolgokat. Ha odaadja neki most a lányt, akkor nincs visszaút. Túlságosan hosszú ez a folyosó és ez az út, és bár kívülről minden szép, és Jake arcán se nagyon lehet látni semmit sem, belül egy kínszenvedés mire végül Shanna odaér. A jelentőségteljes biccentést viszonozza, és amikor átveszi a lányt, akkor néz csak rá, és elmosolyodik. Igen, valóban szép. Finoman megszorítja a lány kezét. Együtt. Ez fogja jellemezni a hátralevő időt, és Jake ennek kifejezetten örül. Odafordul kedvesével a pap felé, aki finoman elmosolyodva bólint, üdvözölve az ifjú párt, majd a gyűrűk után kérdez, ahogy a szertartás menete kívánja. Jake pedig oldalra sandít, és a maga békés, peckes lépteivel Remus sétál végig a szőnyegen, majd leül, és értelmes szemeivel néz fel a papra, aki átveszi a gyűrűket, és lerakja az oltárra.
Shanna apja jelen pillanatban inkább kedvesen érdeklődő semmint, rosszalló, vagy olyan karót nyelt, arrogáns vezető féle. Persze nyilván más egy családi ünnep, és más a munka. Főleg az auror szakma. Talán érdekli a képességem. Sokaknak tetszik. Megvan a maga haszna. Talán nem ártana adnom egy esélyt a férfinek, és jobban megismerni egy másik alkalommal. Talán beszélhetnék vele... apáról is? Meglehet nem voltak a legjobb viszonyban, amikor eltűnt, de most mégis Shanna apja az aurorparancsnok. Neki áll jogában újra nyitni egy régi ügyet. Nekem pedig tudnom kell az igazat. - Valóban. Jake nagyon szerencsés, minden tekintetben. - válaszolom egy kissé szégyenlős mosollyal. De időközben azért sikerül úrrá lennem a képességemen. Mire Shanna előtt haladva sikerül a nyilvánosság elé lépni, már teljes pompában, és némi általános izgatottsággal lépkedek előtte. A virág szórás is tökéletesre sikerült. Elfoglaljuk a kijelölt helyünket. Jöhet Shanna, és kezdődhet a tényleges ceremónia. Én a magam részéről boldog, és izgatott vagyok. De roppant kíváncsi is hogy Jake hogyan érezheti most magát. Ezért a tekintetem az övét keresi. Bár nem lennék meglepődve kicsit sem, ha most inkább Shannára bámulna helyettem. Engem bármikor láthat bármennyit, amikor csak akar. De Shannát menyasszonyi ruhában? Ez ritka kivételes alkalom. Egyszeri, és megfoghatatlan. Ha azonban mégiscsak össze akadna a tekintetünk, akkor azért Jake kaphat tőlem egy bátorító mosolyt. Egy amolyan "Jó döntés. Szerencsés vagy, én támogatlak." bátorításként. Persze ezeket a szavakat már elmondtam neki, akkor amikor elmondta, hogy esküvő lesz. Tényleg támogatnám bármiben. A családok közti rivalizálás meg hát... más kérdés, és majd csak elül az esküvő után. Talán.
A virágszórás után elfoglalom én is a helyemet. Nem én állok a legközelebb Shannához hiszen nem vagyok rokon, sőt még legjobb barát sem, inkább csak egy barát, de ezt nem is bánom, mert így még könnyebben egymásra látunk Andrewval és igen érzem, hogy igyekszik segíteni, pedig tudom jól Lupin csupán vérfarkas és rengetegen vannak a teremben és ő nem ártana soha senkinek, még csak telihold közelében sem vagyunk, de nincs mit tenni az ösztön az ösztön és ami bennem van azon sajnos nehéz változtatni jelenleg, de ahogyan a velem szemben álló srác segít jobb lesz és én is megnyugszom. Nagy levegőt veszek és még egy mosolyt is sikerül az arcomra varázsolni. Tényleg meglepő, hogy Piton is itt van és mintha csak néhány pillanat múlva válna a tekintete újra hűvössé, amit az ember jól megszokott tőle. Most így egy teremnyi ember között furcsa belegondolni abba, hogy ez a komoly és kemény ember is bizonyára képes érezni, pedig pár éve még fel sem merült volna bennem ilyesmi, hiszen mint minden jóravaló Griffendéles én se voltam éppenséggel oda a denevérért. Csendben várakozom, hiszen most nincs mit tenni, gyűrű sincs nálam, amit a kellő pillanatban Shannának kell adnom és egyébként is ez most csak és elsősorban róluk szól és nem másról, ezért is figyelek, időnként összeakad a tekintetem Andrewéval, de elsősorban most a szertartás menetét követem, igyekezvén kizárni a tényt mennyi ember ül a teremben, akik mind felénk néznek, még ha nem is engem néznek, hanem az ifjú párt.
Olyan céltudatosan érkezett apám, azonnal hozzám beszélve, hogy majdnemhogy meglepődik, mikor az egyik koszorúslány hozzászól, zavartan, akadozva. Kicsit összevonja a szemöldökét, de a legkevésbé se rosszallóan vagy ellenségesen, inkább kiváncsian, és a szemében és az ajkának sarkában is ott bujkál a kedvesség. Főleg, amikor a lánynak zavarában még a hajszíne is megbolondul. - Örvendek Janette, örülök, hogy megismerhetlek. Jacob meglepően sok csinos húggal és unokahúggal dicsekedhet, annyi bizonyos. - mondja, afféle jégtörésnek, hogy a lány ne bolonduljon meg zavarában és bevonulásnál ne változzon a külseje. Valami azért látszik a tekintetében, ami elárulja, hogy érdekesnek találja a képességét, és valami más is szöget üt a fejében, de ez nem a hely és nem az alkalom. Nem titok, hogy Griffin nem igazán szimpatizál Jacob apjával, és talán Janette apjával sem. Persze ettől függetlenül, természetesen Jake egész családja meg volt hívva, a fiatalok kiharcolták a békét. Azaz fegyverszünetet. A koszorúslányoknak kell először kivonulniuk, aztán következem csak én és apa. Kicsit izgulok, senkinek nem vallanám be, de azért van rajtam néhány bűbáj, hogy az arcomat ne öntse el a pír, vagy ne kezdjen el idegességemben izzadni a tenyerem, ami egyébként egyáltalán nem jellemző rám, de ma… A mai nap különleges. Rengeteg ember van itt, iskolatársak, tanárok, aurorok, minisztériumiak, a nagyapám anyám mellett az első sorban, és persze a Lump Klub régi tagjai, akikről seregnyi anekdotát hallgattam egész gyerekkoromban. Még is ahogy beérünk, az egyetlen, akit látok, akit keres a tekintetem, az Jake az oltár előtt. Egyszerre rohannék és totyognék, hogy nehogy elessek a csinos, magassarkú cipőmben, ami nagyon idegen érzés a sportos vagy balerina cipőkhöz szokott lábamon. Egyetlen pillanatra találkozik a tekintetem Andrew-val, és viszonzom a mosolyt, aztán apámra nézek fel, és a zene ütemére, szépen lassan megindulunk. Túl lassan. Azt akarom, hogy szép legyen és romantikus, adjuk meg a módját, de most ez a séta valahogy kínzóan hosszú. De legalább Jake-re nézhetek közben, láthatom őt és elképzelhetem a közös jövőnket, ami biztos vagyok benne, hogy nem lesz idilli vagy nyugodt, de… a miénk lesz. Az oltárnál apám jelentőségteljes pillantást vet Jake-re, nagyon remélem, hogy könnyű szívvel enged át az ő karjaiba, és megbeszéltek mindent, de ebben nem lehetek teljesen biztos. A lányoknak fel kell állni a fiúkkal félkörben, középen a pappal, mi pedig a gyűrűjükben állunk, és nem tudom elszakítani a tekintetemet a páromról. Persze ha a pap el kezd beszélni, muszáj lesz.
// És akkor bevezetünk egy határidőt, bár nem őrülten szoros, de már így is lehet, hogy jobban fogunk haladni, bár az ez utolsó én voltam. :3 Határidő: 2019 május 4, szombat, éjfél//
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2019-04-17, 13:58
Akárhogy is, mikor Shannaék megérkeznek, még az ő arcán is tükröződik valamiféle meglepett elismerésféleség. Hiszen a menyasszony gyönyörű és ezt még egy olyan alak is képes észre venni mint ő maga és sikerül is rajta felejtenie a fiatal nőn a tekintetét. Persze semmi félre érthető gondolat nincs benne, inkább olyasmi fogalmazódik meg számára, hogy... És én láttam ezeket a kölyköket felnőni. És amikor ez lecsapódik, és az, hogy mi lett ezekből a kölykökből... Nos mondjuk úgy, megtalálja az egész szituációban azt a pontot aminek mondhatni örülhet és egyfajta büszkeség tölti el az egésztől. Tudja jól, hogy senkit nem érdekel az ami végbe ment épp a fejében és talán nem is bánja! Vajon ez mit fog hozzá adni az iskolai rémproff imidzséhez? Bár ha rajta múlik a jelenléte itt, biztosan nem lesz nagy dobra verve. Lassan kezdetét veszi a tényleges ceremónia... Neki pedig a gondolatai Madeleinehez kanyarodnak de épp csak egy pillanatra. Ami pont arra elég, hogy egy mélységes szomorúság megülje és az éppen fényt nyert fekete tekintete most újra tompán, halottan, hidegen szelje a tömeg sorait. Igazít a tartásán, kihúzza magát, elszakítja a tekintetét a tömegtől, kiüríti az elméjét és arra figyel amiért itt van.
Félmosollyal díjazom a házvezető viccét, velünk mardekárosokkal mindig is lényegesen elnézőbb volt, s ezek az apró poénok igencsak oldottabbá teszik a hangulatot. Bárcsak én volnék most ebben a helyzetben, hogy amolyan mókamesterként igazi játékokat találjak majd ki az ifjú párnak, ám engem nem ezért hívtak. Sőt, jó eséllyel az esküvő lazgis részéről le kell majd lépnem, hiszen nem csak éjszaka kell azzá lennem, aki vagyok, nincsen lazítás nappal sem. Keserű tapasztalat lenne, hogy csak mert mulatozom, Londonban valami szörnyűség történik. Igenis felelősnek érzem magamat másokért, nekem nem lehet önálló életem. Most azonban még egy pár percig lélekben is itt kell lennem, nem szabad, hogy a saját komorságom elrontsa a szerelmesek boldogságát. Megindulunk hármasban az oltárhoz vezető úton, hogy ott Jake elbúcsúzhasson a saját szüleitől, hiszen innentől kezdve Shanna lesz a családja. Beállok Piton mögé, nagyjából úgy, hogy rálássak Gemmára is, akivel megtalálom a szemkontaktust. Bár mi nagyon messze vagyunk attól, hogy összeházasodjunk, de talán egy ilyen alkalom majd segít abban, hogy rendbe tegyük a saját dolgainkat is. Hiába próbáltam eltaszítani magamtól, hiszen ő már nem Bianca, de tud magára vigyázni, ráadásul a munkában is tökéletes párost alkotunk, így tehát lassan azt is elfogadhatnám, hogy lehet köztünk valami. Tudom, hogy mennyire hevesen ver a szíve, talán éppen Lupin miatt, de saját magamra nyugalmat erőltetek, hogy az ő szívverését is lelassítsam ezzel. Még egy halovány mosolyt is kap. Hogy aztán visszanézzek a még inkább szembenálló Shannával. Ő is kap egy bátorító bólintást, hiszen bár nem ismerjük egymást túl jó, de minden tiszteletem az övé, hogy ilyen fiatalon tudott harcolni a szerelméért, és ez a perc most csakis róla szól a benső borongós gondolataim ellenére.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ez egy szép és boldog nap. Én leginkább Shanna boldogságának örülök. És igazán nagy megtiszteltetésnek értékelem, hogy így az utolsó pillanatban is beválasztott a koszorúslányai közé. Amikor végül megjelenik Shanna édesapja, akkor egyszerűen egy tiszteletteljes köszönéssel fogadom, de hagyom is hogy inkább a lánya kösse le a figyelmét. Jelentéseket tenni, és hivatalos dolgokról beszélni bőven ráérek vele az esküvő után is. Meg egyet is értek a férfi megállapításával. Shanna tényleg gyönyörű. De ez természetes. Ennek így kell lennie. Az mondjuk meglep, hogy Janette mennyire zavarba jön Shanna apjának megjelenésétől. Azt hittem jobban, kifinomultabban kezeli az ilyen helyzeteket. Nem tűnik, olyan könnyen zavarba hozható lánykának. Persze az érthető, hogy az aurorparancsnoki poszt megkövetel egy bizonyos tekintélyt, és tiszteletet. Ezeket pedig lehet, hogy az éppen köttetendő családi kötelékekkel összemosni nem éppen szerencsés, és ezek okozzák a zöld, azaz mindenféle színű hajú lány zavarát. Így nem szólalok meg, érdeklődve várom ki a dolog végét. Na meg magamban azért megjegyzem a metamorf képességet. Amikor Gemma visszatér és jelenti, hogy a fiúknál minden rendben, szélesen elmosolyodom. Akkor mi is készen állunk. Közös megegyezéssel végül úgy döntünk, hogy Shanna előtt haladva a kis kosárkákból fogjuk szórni a lila virágszirmocskákat. Fő az egységesség, meg ez így szép, romantikus, és tökéletes. Ma pedig mindennek tökéletesnek kell lennie. Nem jöhet közbe semmi sem.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2019-04-04, 08:39
Jake & a tanúk
Tény, nem az a kifejezetten komikus vagy vicces alkat, de néhány poént azét megenged magának. Kifejezetten gyászos is lenne a szoba talán Andrew nélkül, lehet, hogy két ember állna csenden, némán, mint akik kivégzésre várnak, nem esküvőre. Jake azonban késznek érzi magát, teljes mértékben, talán ő a tudatosabb kettejük közül, aki stabilabb. De ez nem is akkora baj. Ő kérte meg a lány kezét, megvolt rá a maga oka. Ami miatt meg neki púp a hátán az egész, az a hatalmas, díszes kompánia, az előkelő urak, a fontos megbízottak, mert ugye nem csak két ember köt házasságot, hanem két család, ezért ez valamiféle dinasztikus esemény is. Ami persze rengeteg mindenkit vonz. És Jake hálásan biccent, amikor kiderül, hogy az ajtók zárva vannak. - Helyes, akkor belső verekedés és bandaháború várható, nem üres terem. Megnyugtató.- mondja inkább csak maga elé, megigazítva a nyakkendőjét, aztán dob egy kacsintást Perselus felé. - Tudja, mindig csak az igazat. - megfordulva pedig Andrewra néz, finoman mérve végig a srácot, de ebben a nézésben és mérésben baráti, kedves gesztus van, nem olyan igazi, kétkedően méregető. - Szerintem nem lesz benne hiba. - és nagyon reméli, hogy a szavai megegyeznek a valósággal, és kint nem lesz nagy háború, meg semmi, mert a két család azért nem a legjobb viszonyban van egymással,és Shanna apja fogja őt oltárhoz vezetni, és átadni neki,és ha esetleg ott valami félre siklana.. Gemma megjelenésére ismét elűzi a ködös, sötét gondolatokat, aztán csak biccent. - Akkor mehetünk. - határozza el magát, Remus is feláll, finoman odabújva gazdája lábához, aki a kinyitott ajtóra azért egy kissé idegesen néz. Nem Griff miatt, sokkal inkább a kinti társaság, a tömeg, a lehetséges rossz forgató könyvek, kopogó szellemek és egyebek riasztják vissza egy kissé,így ujjaival beletúr a fehér farkas puha bundájába a fülénél, aztán szinte úgy érik Piton szavai, mint valami jól irányzott tarkón csapás. Lassan fordítja a fejét oldalra, egyik szemöldökét felhúzva, de nem mond semmit. A szemeiben minden benne van és volt. Ez egy övön aluli ütés volt.
Kilép hát a hosszú folyosóra, ami talán csak neki olyan hosszú, majd Piton és Andrew társaságában megindul a szőnyegen, végig a sorok között, egészen az oltárig, ahol az édesanyja persze ott várja, és nem bírja ki, hogy ne cserélve le a kis díszcsokrot, ami a mellényében van arra, amit ő hozott. A fiú mosolyogva nyom két puszit édesanyja arcára, majd szemeivel megkeresi saját apját, akinek biccent, aztán szépen feláll az oltárhoz, köszön az esketőnek, végül kihúzza magát, és ahogy esélyesen mindenki más szeme is, így az ő szeme is a távolba réved, és azt nézi, ahonnan Shanna esélyesen meg fog jelenni.
Végül is Petra is beáll koszorúslánynak, ami nagyon jó, így eggyel többen lettünk. Csak egy széles mosollyal válaszolok a kérdésre, hogy csinos-e? Persze, hogy az. Mindenki az. De természetesen Shanna a legszebb, hiszen ez az ő Nagy Napja. Amikor megérkezik Shanna apja akkor láthatóan minden figyelmét a kicsi lánya köti le. Aki nem sokára a bátyám felesége lesz. Így tulajdonképen rokonok leszünk néhány percen belül. Ennek ellenére csak egy szégyenlős mosollyal fogadom a lányok szobájában a férfit. Hiszen bár sokat hallottam már róla, de a személyes megismerkedésre, és egy esetleges beszélgetésre még nem volt alkalmunk, és lássuk be az Auror Parancsnok nem az a személy, akit csak úgy letegez az ember, vagy mi. Még ha nem soká egy család lesznek, akkor sem. Már csak a szigorú illemszabályok szerint sem. - Üdvözlöm uram! Janette vagyok... Janette Troops... Jake húga... azaz unokahúga, de olyan mintha a bátyám lenne... azaz vagyis, örülök, hogy megismerhetem... - enyhén szólva zavarban hallgatok el. Persze ennek a látványos szivárvány színekben pompázó hajam is jelét adja, mert előbb elvörösödik, majd narancssárga, majd lila, majd ezek keverékét veszi fel. Így nem marad titok a férfi előtt a metamorf mágiám sem, na nem mintha ez valaha titkoltam volna bárki előtt is. Valójában szeretem a képességem, és büszke vagyok rá. De most kissé kínos. Jake el se hinné, hogy pont én, pont így képes vagyok zavarba hozni magam. Tiszta mázli, hogy legalább ő nem látja ezt, még azt hinné kicserélt egy alakváltó démon vagy mi... Bár ha Shanna elmondja neki... jajj... hol van már Gemma? Eltévedt útközben? Amikor végre meglátom, és közli, hogy minden rendben megkönnyebbülten sóhajtok fel, megkímélve magam további kínos eseményektől, és végre a hajszínem is kezd normálisan zöldre visszaállni. Felveszem a kezembe a kosárkát, és elfoglalom a helyem a felvezetésben. Amikor elindulunk, akkor a szerintem is végtelenül romantikus szirmocskákat kezdem szórni, tökéletes eleganciával, és kézzel. Ha már Gemma így kezdte el, akkor az egységesség jegyében szerintem mindenkinek így kell. Meg valahogy így is illik az esküvőkön. Bár ez nem rólam szól, és nem az én esküvőm, mégis az arcomra van írva, hogy mennyire izgatott, és boldog vagyok. Elvégre életemben először vagyok koszorúslány, és tökéletesen szeretném csinálni. Már csak Jake kedvéért is. Szeretném őt nagyon boldognak látni.
Andrew is határozottan kitett magáért és szépen kicsípte magát, ezt nem tudom nem észrevenni. Fogalmam sincs, hogy vajon képes-e élvezni egyáltalán egy ilyen helyzetet, de nagyon remélem, hogy igen. Persze nem tehetek róla, puszta ösztön, hogy a tekintetem következőleg Jake előtt még átsiklik Lupinon is. A képességemből jön, meg aztán akármennyire is igyekszem a fóbiáim sem szűntek meg tökéletesen, még ha talán mondhatom, hogy állt már be bennük legalább javulás. Most is ott az ezüst karkötő a kezemen, a medál a nyakamban, ezek nélkül azt hiszem egy tapodtat se tudnék menni sehová. - Nálunk minden rendben. Shanna leginkább izgatott, esze ágában sincs megfutamodni. - biztató mosolyt villantok Jakere. Ez az esküvő előtti nem lehet találkozni dolog... valahogy sosem tetszett. Az ember egyedül marad a kérdéseivel és a kétségeivel nem látva a másikat, nem szimpatikus megoldás. - Akkor odakint találkozunk! - egy pillantás még Andrewnak mielőtt kilibbennék az ajtón és visszafelé venném az irányt, ahol már bizonyára tényleg minden készen van és...
[lányok szobája]
...mire megérkezem már ott van Shanna apja is, akinek láthatóan dagad a melle a büszkeségtől. Az se lepne meg, ha hiába hogy auror parancsnok még egy-két kósza könnycsepp is szökne a szeméből, ha más nem hát a szertartás alatt. Mégis csak az egy szem lányáról van szó. - Minden rendben odaát, már el is indultak kifelé. - adom le az infot és igen én is besorolok és ahogyan Shanna kérte a lila virágok is meglesznek, inkább kosárkából, a pálcám most jól el van pakolva. Hiába vagyunk varázslók, valahogy itt úgy érzem nem is illene annyira a helyzethez. Persze a kosárka újra töltődik és a virágok is idővel egyszerűen köddé válnak, így nem kell őket takarítgatni sem.
Nem akarom kimondani, nem akarom felhozni, hogy a Minisztériumi megítélés miatt mennyire ódzkodom attól, hogy Piton professzort a vőlegényem oldalán lássam, mert ezzel őt is megkérdőjelezném, amit nem akarok. Most fogjuk összekötni az életünket, egy csapat vagyunk, és még ha máshogy is látunk néhány kérdést, összetartozunk. Ketten a világ ellen. Gemma végül kioldalas a srácokhoz, én pedig hálásan pillantok rá, aztán a többiek szépen felékszereznek. Petra belemegy a koszorúslányszerepbe, és a következő pillanatban már mindenki harci díszben van. Az esküvő mindig a menyasszony bevonulásával veszi kezdetét, mindenki másnak a helyén kell lennie, mielőtt elindulunk be. Még egy utolsó simítás a ruhámon, aztán halk kopogtatást hallani az ajtón. Elsőre azt hiszem, hogy Gemma az, de amikor ajtót nyitok - mert hát nem sikerül kiadnom a kezemből a dolgot és nem hagyom, hogy a koszorús lányaim egyike tegye meg - akkor apám áll előttem, teljes harci díszben. Fekete dísztalár, a mellén a díszítéssel megegyező színű díszzsebkendő, persze az elmaradhatatlan Griffin címerrel. Ugyan valóban esett ma szó munkáról is, hiszen az Auror Parancsnokságon vagyunk, most még is lerí róla, hogy az egyetlen dolog, ami érdekli, amiért itt van… Az én vagyok. - Gyönyörű vagy, kislányom. Készen állsz? - kérdezi bariton hangján, amire én a többiekre nézek. - Igen, készen, csak meg kell várnunk, hogy Gemma visszaérjen a fiúktól. - válaszolom, egy kicsit elpirulva. A lányok is mondták, hogy csinos vagyok, de az apámtól hallani egészen más. Eléggé nyílt titok, hogy ő a példaképem és hogy nagyon közel állunk egymáshoz, nem véletlenül vagyok olyan elhivatott a Mágiaügyi Minisztériummal kapcsolatban, hiszen nekem ő jelképezi ezt az egészet, és benne mindennél jobban megbízok. A teremben mindenki elfoglalja a helyét, és ha Gemma visszaér, akkor meg is indulhatnak a lányok egymás után. Lehet, hogy klisé, de annyi romantikát megengedtem magamnak, magunknak, hogy a lányok bevonuláskor halványlila szirmokat szórnak, pálcával vagy kosárkából, ez aztán már tényleg az ő döntésük. Izgatottan fordulok az ajtóhoz, és kicsit erőt merítek a lányokból, mielőtt belekarolnék apám kezébe. Maga a szertartás nem lett hosszúra tervezve, egyrészt, mert a meghívottak több, mint fele Auror, és nyilvánvalóan nem kaphatott ennyi ember szabadságot, másrészt mert szinte égeti az ujjamat a karikagyűrű helye, annyira szeretném már, hogy a férjemnek hívhassam Jake-et. Akárhányan mondják azt, hogy fiatalok vagyunk, nem érdekel.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2019-03-22, 17:36
A merevkuss egy igen találó kifejezés Perselus esetében, de talán megérthető, talán... Végtére is továbbra is kétes mikor miben és hol mennyi része van a külvilági eseményeket tekintve. És jelenleg az auror parancsnokság kellős közepén díszeleg... Egy auror pár esküvőjén... A Főparancsnok lánya esküvőjén, mint tanu. Úgyhogy, mikor arról esik szó, hogy ugye minden ajtó zárva... Ez leginkább nem a menyasszonyt, hanem őt érinti kellemetlen zsigeri érzéssel. Igyekszik azonban nem komolyan venni a mondatot. Hiszen mégis csak oldani próbálja a két fiatal férfi a hangulatot ezt pedig kénytelen elnézni nekik. Főleg, hogy a belső poénokhoz végképp nem tud hozzá szólni, de nem veszi zokon. Azért arra hogy két ilyen fess fiatalember kíséri, kissé kételkedő pillantást vet Jakere. - Troops, kérem! A végén még azt gondolom tréfát űz. - egyikükkel legalábbis. Végül előre lép, hogy nyissa az ajtót, de Gemma megelőzi. Félre áll, hogy a lány lássa az állapotokat és akivel akar szót tudjon váltani. Végül biccent Gemmanak, hogy készen vannak, és indulnak is! Anrew szavaira hátra pillant a válla felett Háza tanulójára. - Természetesen Calver... Tíz pont a Mardekárnak! - ennyi "poént" megenged magának, de az ábrázatán nem látszik semmi. Jake felé fordul mintha mi sem történt volna. - Induljunk, ha csak nem akar úgy járni, mint a pályaválasztása estéjén! ~ közli nemes egyszerűséggel valamiféle furcsa könnyedebb felhanggal. Mintha hajlandóságot mutatna az oldódásra. És lényegében meg is indulhatnak. Odakint még az utolsók között érkező Armstrong is helyet foglal, és amint ezt megteszi néhányakkal karöltve, felcsendülnek az első jellegzetes dallamok. És hamarosan Jake, Piton és Andrew is megjelenik, hogy végig haladva a tömött padsorok között Jaket eljuttassák az oltárhoz. És bár nem egy partizán akció a művelet, Perselust mégis újra megüli valahol mélyen ez az érzés.. Noha ez nem tartja vissza attól, hogy a legbüszkébb képét vegye elő. Ami nem mellékesen Jakenek szól.
Nem akartam én Piton kenyerét elvenni, hiszen nem én vagyok a tanú. Legalábbis elsődlegesen nem. Csupán éppen annyival előbb érkezett, hogy szóval akartam tartani Jake-et, hogy az esetlegesen beálló kínos csendet feloldjuk. Át is adnám a szót, de házvezetőnk a szokásos merevkussba temetkezik, így aztán maradok én a társalkodónő. Remek. - Miii? Kire? – Teszem fel a kérdést, mert nem értek elsőre, aztán a homlokomra csapok, és elnevetem magam. Jake nem szokott ilyen vicces lenni, de most nagyon hangulatban van. Ez jó, nem ideges, mint mondjuk én lennék. Már ha lennék, mert a szüleim halálából kiindulva már régóta taszítom a kötödést, éppen ezért sem hagytam Gemmának, hogy bármi kialakuljon, noha az utóbbi időben ez már szinte mégiscsak a levegőben van. És persze nem azért, mert az előző életünkben mondjuk egy pár voltunk. Az csupán felnyithatta a szememet, de ez még mindig a jövő zenéje. Az a biztos, hogy ha nem sodrok senkit veszélybe. Ez az esküvő is ilyen szempontból púp a hátamon, mert mi van, ha éppen ebben a pillanatban történik valami szörnyűség Londonban, és én nem vagyok ott, hogy megakadályozzam? Nyilván nem menthetek meg mindig mindenkit, de készen kell állnom. Ám egy esküvő zárt intézmény, nem figyelhetem a híreket, főleg vőfélyként, mert az nagyfokú tiszteletlenség lenne. Inkább úgy kell tennem ezúttal, mintha nekem is lenne életem. - Nem voltam még vőfély, így alaposan utána kellett néznem, hogy hogyan is működik, mi a dolgom. De majd a professzor úr noszogat mindenkit, jól sejtem uram? – Kérdezek cinkos mosollyal Piton felé, a házának diákjait nem szokta keresztben lenyelni. Ekkor toppan be Gemma feje, én meg utoljára megigazgatom a saját nyakkendőmet, s végigsimítok a hajamon, de ahogyan Gemma tincsei be vannak lőve, az már önmagában is káprázatos, a ruháját meg még nem is látom. Intek neki, magamhoz képest derűsen, hiszen régen szinte ellenségek voltunk, mostanság pedig kezdünk nagy szemeket mereszteni egymásra. Ám ő már aligha kaphatja vissza azt a fiút, aki voltam. Amióta ez az új életem van, egy részem már nem tért vissza. De talán Gemma láthatja majd még egyszer. Na de vissza Jake-hez. – Nem, nem fog megszökni senki, garantálom. Induljunk. – Biccentek Piton felé, hogy mint tanú, vezesse fel Jake-et, én majd alkotom az utóvédet.
♫ My reflection ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to gemma ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Egyáltalán nem rovom fel a hirtelen jött ölelést, sőt tőlem talán kissé közvetlenebbül is a megszokottól ölelek vissza. Ez az érzelmek napja. Legalábbis Shanna számára. Érthetőek a reakciói. - Még én sem hittem, hogy sikerül. De egy véletlenből kifolyólag kaptam némi haladékot, úgy holnap hajnali fél 5-ig, amikor is már a Svájci Aurorparancsokságon kell lennem. - mondom némi fáradt mosollyal az arcomon. Esküszöm imádom a munkám, de ha a következő órákban egy mondatban hallom az "eligazítás, zsupszkulcs, jelentés" szavakat, pezsgőbe fojtom magam. A kérdésre, hogy csatlakozom-e viszont határozottabban vidáman, szinte huncut játékossággal szélesedik ki a mosoly a számon. - Ha a bácsikám, és az apád nem találnak ki nekem extra feladatokat a következő órákra, akkor szíves örömest. Elvégre ez ez ünnepélés, és nem a munka napja. - egyszerűen hagyom, hogy Shanna rám varázsolja a koszorúslány ruhát, és amikor ez megtörténik lágyan megfordulok a tükör előtt. - Hogy festek? Csini koszorúslány vagyok?- nevetem el magam végre. Most már mind, és tényleg készen állunk azt hiszem a nagy bevonulásra. Szívből örülök, hogy itt lehetek ezen a napon, és csak remélem, hogy nem esek pofára a bevonulás közben a fáradságtól, mint a zsíros kenyér. Az elég égő lenne, és semmi szín alatt nem rontanám el Shanna nagy napját. Ami pedig Shanna apját, és a bácsikámat illeti, nos fogadni mernék rá, hogy valahol már szörnyen fontos minisztériumi ügyeket tárgyalnak ki. Vagy simán csak politizálnak, vagy ki tudja, milyen fontos dolgokat beszélnek ki valahol a díszteremben, miután a bácsikámmal lefutották a kötelező udvariassági köröket. Talán nekem is illene köszöntenem őket, puszta udvariasságból, de úgy döntök ez várhat a ceremónia utánig. Ugyanakkor ha belegondolok talán Shanna apja ma egész más oldalát mutatja meg, mint eddigi hivatalos személyt. Hiszen ma férjhez kell adnia a lányát. Ez pedig nem mindennapi esemény. Így talán lehet mégis elveszteném ezt a fogadást. Lehet ma tényleg csak udvariasan üdvözölték egymást, és ennyi. - Nos, azt hiszem mind készen vagyunk, és ha Gemma visszajön, és ott is minden rendben, akkor lassan felállhatunk a bevonuláshoz. - igyekszek kedves, és megnyugtató lenni. Lassan tényleg minden kész lesz a ceremónia megkezdéséhez. Legalábbis a lányok részlegén, és szinte biztos vagyok benne, hogy a fiúk is jól állnak.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2019-03-10, 21:24
Jake & a tanúk
Na igen, Jakehez talán jellemben is közelebb áll a házvezetője, ezért is nem volt annyira legénybúcsú. Ahogy végiggondolja a kis életét,hamar rájön, hogy olyan nagy, széles baráti társasága, akikkel elmenne iszogatni, vagy csapni egy görbe estét, nem nagyon van. Persze vannak haverjai, meg szaktársai, akár régebbről, meg itt van példának okáért Andrew is - akivel tény, hogy kicsit másmilyen a kapcsolata, és más gyökerekből táplálkozik - de inkább magának való alak. És ez őt egy cseppet sem zavarja, sőt. Ebben érzi magát otthon, meg otthonosan. Nem az a kifejezetten társasági ember. És a maga részéről örül, hogy Andrew elvállalta,hogy mint vőfély legyen jelen. Ismeri a srác fesztelenebb oldalát, és ma erre lesz szükség. Mind e mellett a második tanú szerep is kijutott neki, ami talán tényleg a mélyebb, előző életből fakadó kapcsolatra vezethető vissza, de Jake fejében mégsem volt nagyon kétely. Piton csendessége sem lepi meg. És ahogy a tükörbe pillant, Andrew szavaira elmosolyodik egy kissé, amikor pedig tekintete találkozik Perseluséval, akkor nagyot dobban a szíve, - Vigyázz Andrew, ha sok ilyet mondasz, a végén lehet menyasszonyt váltok. - mosolyodik el, megengedve egy kissé furcsa, groteszk poént, miközben megigazítja a nyakkendőjét. - De nagyon remélem, hogy igazad lesz. - sóhajt fel, majd lenéz a farkasra, és gyorsan végigpörgeti a gondolatokat, meg az esetleges teendőket. - Nem tudom.. ha minden vendég a helyén van, és Griff is felkészült, akkor azt hiszem, akár kezdhetünk is. Gondolom a zenészek, és minden fontos ember tűkön ül odakint, ugye? - és egy laza mozdulattal fordul meg, mire Remus is feláll az eddigi békés elnyúlásából, megrázza magát, és várakozóan Jakere tekint, aki végignéz Perseluson, majd Andrew-n. - Ti is felkészültetek? Öröm, hogy két ilyen fess fiatalember lesz mellettem. Remélem Griff sem riad vissza ilyen díszes társaságtól. - és érezhető némi félsz a hangjában, de reméli, hogy a lányra nem fog rájönni a szokásos menyasszony beijedés. Nem olyannak ismerte meg, mint aki most rettenne meg, vagy ne akarná ezt az egészet, de az esküvőkön mindig van valami furcsa hangulat. - A kijáratok zárva, és jól őrzik őket, ugye? - ejt meg azért egy sunyi félmosolyt Andrew felé, ezzel is oldva saját gondolatait, biztos ami biztos alapon, ezzel is elűzve azt a néhány foszlányt. Ő tulajdonképpen készen áll.
Ez egy igazán boldog nap. És én azért vagyok, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen. Ma semmi sem vethet az ifjú párra még a leghalványabb árnyékot sem. Elvégre nem az a koszorúslányok feladata, hogy mindenről gondoskodjanak? Igazán természetes dolog volt tőlem, hogy elmentem az ékszerészhez, és megcsináltattam azokat a fülbevalókat a nagyi nyakékéhez, és természetes volt, hogy mindez ma a menyasszonyt fogja ékesíteni. Egyszerűen így való. És amikor Shannára kerülnek az ékszerek, akkor tényleg csoda szép lesz. Tökéletesen rá illik minden. És mintha egy kicsit megnyugodva, magabiztosabban nézne tükörbe is. Ez volt a cél, és boldog vagyok, hogy sikerült. - Ez igazán természetes. Most már te is a családunkhoz tartozol, ez jár neked. - mosolygok Shannára. Ekkor lép be Petra, viszont Gemma távozik, hogy megnézze a fiúkat. Biztos vagyok benne, hogy a srácoknál minden rendben van, de sose árt ellenőrizni ugyebár. Az idősebb hollóhátas lányt nem ismerem, inkább csak a hírét. Meg a családja hírnevét. Bár utóbbit gondolom minden tisztességes aranyvérű család ismeri. - Szia. Örülök, hogy itt vagy. - köszönök egy kedves mosollyal a szőkeség felé. Shanna úgy fest viszont tényleg nagyon örül, hiszen rögtön a lány nyakába veti magát, akiről kiderül, úgy volt nem tud eljönni, de valahogy mégis. Amikor pedig a szőkeség hozta hajtűk is a helyükre kerülnek, tényleg káprázatos lesz az eredmény. - Így még az előzőnél is tökéletesebb vagy. - jegyzem meg nevetve. Aztán érdeklődéssel fordulok Petra felé, hogy mit válaszol majd vajon Shanna kérdésére. Vajon lesz-e harmadik koszorúslány?
Vajon nekem is hoznom kellett volna valami plusz kiegészítőt még Shanna ruhájához? Bár már azt hiszem nem tudná hová tenni, hiszen kapott mindenfélét az újonnan érkező Petrától és a már itt lévő Janetttől. Én nem készültem, egyébként sem vagyok profi esküvők terén. Igazából még egyen sem voltam. Ez a hátránya annak, ha az embert elrabolják és nem egy normális családban nő fel. Valahogy sosem zavart, de most már ez is érthetőbb, hogy miért is nem voltak rokonaink, akikhez rendszeresen eljártunk volna. - Rendben, megnézem, hogy minden rendben van-e, sietek! Addig csak... nyugodtan. - egyelőre pontosan nem értem, hogy mi bántja, vagy mi miatt izgul, ha ezek szerint nem a házasságban bizonytalan, inkább valami másban, de hogy az mi lehet... Nem ez a megfelelő alkalom, hogy rákérdezzek és könnyen lehet, hogy nem is akarná elmondani, no meg nem is feltétlenül én vagyok az, aki a legközelebb áll hozzá a kis csapatból. Nekem se árt egy kicsit kislisszanni most, mert hát gőzöm sincs, hogy mit is kellene tennem, segítenem, sosem voltam még koszorúslány, érthető módon, ha egyszer esküvőn se voltam.
[fiúk szobája]
Hamarosan tehát már behúzva magam mögött az ajtót, végig sietek a folyosón, hogy végül a fiúk szobájánál állapodjak meg. Azért természetesen kopogok, hátha Jake le van maradva és most rángatják fel rá a nadrágot, vagy tudom is én, bár már csak alig húsz perc van a kezdésig, viszont nekik ki is kell menni majd mielőtt mi érkeznénk. Ha hallok bentről valami hangot, ha nem, mindenképpen benyitok, de épp csak bedugom a fejemet a nyitott ajtó résén, nem megyek be zavarni. Talán Jake is ideges, sőt általában a fiúk, férfiak ezt a helyzetet nehezebben kezelik, legalábbis azt mondják. - Sziasztok! Itt minden rendben? Mi már teljes harci díszben, Shanna valami meseszép! Gondoltam, hogy kicsit körbenézek, lassan mindenkinek el kell foglalni a helyét. - azt hiszem, ha itt meg vagyok benézek majd még a nagyterembe is futólag, hogy ott minden rendben van-e, nem szökött-e el a pap, nem túl ideges-e Shanna édesapja, és ha netán találok valamit, még az is lehet, hogy lopok egy tálca kaját, valami aprósüteményt, vagy hasonlót. Határozottan éhes vagyok, vagy csak én is izgulok már? Természetesen azért lopva találkozik a tekintetem Andrewéval is, egy mosolyt azért megejtek felé. Jó lenne tudni, hogy most akkor mi hogyan is állunk, vagy ez nem a legjobb téma egy esküvőn?
Örülök, hogy itt vannak velem. Még akkor is, ha Gemma nem teljesen érti, hogy miért éppen őt választottam a barátaim közül. Mert tényleg rengeteg barátom van, de a legtöbb esetben csak az lebeg a szemem előtt, hogy ha jó viszonyt ápolok és valakinek segítek, akkor ő is viszinozni fogja idővel. Gemmaval más, a naplók titka, az előző élete Jacobbal, az auror küldetés, és a hosszú évek a közös házban és szakon… Még ha ki sem mondtam soha, őt teljesen más barátomnak tekintem. Bár talán most, hogy itt van a koszorús lányok között, ez elég egyértelmű. - Jaj, nem úgy értettem. - visszakozom gyorsan, de igazából nincs értelme azt hiszem, hogy megosszam miben vagyok bizonytalan. Piton professzor. Még ha Jake-nek ő is a mentora, a kétes megítélése miatt itt a parancsnokságon, az esküvőnkön, egyenesen az oldalán, nincsen keresni valója. De nem harcoltam ellene, mert ez Jacobnak fontos, és ami neki fontos azt el kell fogadnom. Talán majd utólag el is fogom. - Megtennéd, hogy rájuk nézel? Remélem mindenki megérkezett. Köszönöm, Gemma. - bólintok a felvetésére, aztán tovabb fordulok Janie-hez, aki nagyon belejött a koszorús lánykodásba. Elsőre csak meglepődök aztán fokozatosan kerekedik el a szemem a felkészültségére. - Nem is tudom mit mondjak, nagyon kedves tőled, egy Troops-családi ereklye tényleg megkoronázza a napot. - köszönöm meg, de ez nem olyan üres köszöngetés, tényleg ahogy rám kerülnek a tárgyak és kihúzom magam, sokkal magabiztosabban nézek a tükörbe. Kezd elszállni még a kétség is, amit a tanú iránt viseltetek. Ez a nap tökéletes lesz, érzem. És ebben a pillanatban lép be Petra, aki azt mondta, hogy nem tud eljönni… Lehet, hogy kicsit érzelmes lesz, lehet, hogy csak túltöltődtem örömmel és izgalommal, de akármilyen visszafogott szokott lenni a lány, én a következő pillanatban rá vetem magam. - Azt hittem nem tudod megcsinálni! Úgy örülök, hogy eljöttél. - engedem el, és utána megvárom türelmesen, ameddig rá kerül a tincseimre a hajtű. Nem beszéltük meg, hogy a lányok felelnek az ékszerért, én tényleg úgy képzeltem, hogy csak a gyűrű lesz rajtam, de még van húsz perc kezdésig, és királynői pompával feldíszitettek. - A nagy nap… Készen állunk, azt hiszem. Amikor bevonulás lesz, Petra, te is csatlakozol? - kérdezem, és a pálcámert nyúlok és ha igent mond, akkor az elfekvőben lévő koszorúslány ruhát rávarázsolom. Mindig is úgy képzeltem, hogy három koszorús lányom lesz, és amikor Petra mondta, hogy munkaügyben kell elmennie, akkor el is gondolkoztam, hogy felkérjek-e valaki mást, de végül nem tettem. Még jó, hogy nem tettem, már ha szeretne csatlakozni.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nagyterem 2019-02-28, 15:10
Troops ～Griffin esküvö
[A fiúk szobája]
Sosem volt esküvőn, meghívottként sem, másképp meg főleg, de ezzel még nem is lenne gond. De valahogy képtelen elvonatkoztatni a helyszíntől és a személyektől. Mikor bele ment a felkérésbe, helyszín gyanánt mindenre gondolt, csak a parancsnokság Főtermére nem. Az hogy feszélyezve érzi magát az nem kifejezés. De hát mit van mit tenni? A kötelességét mindig elvégzi. És ez alól a mostani eset sem lesz kivétel. Igyekszik a párosra fókuszálni és nem arra, hogy hány olyan arcot fog ma látni, akik jó esetben is életfogytigra vagy minimum teljes Roxforti kizárásra ítélték volna. Voltaképp a nyújtózó Remus mellett áll, valóban az árnyékosabb oldalon mellkasa előtt össze font karokkal. Amennyire csak tudta elegánsra vette a figurát, bár a saját készletéből gazdálkodva ez így is legalább 10éves darabokat jelöl. Minden egyszerű, letisztult, fekete. Tisztában van vele, hogy nem temetésen van, de nincs más. Valóban megmarad árnyéknak, hiszen Andrew közvetlenebb és már fel is tette az összes olyan kérdést, amire Jake-nek szüksége lehet. Hosszan nézi Troopsot és gondolataiban elveszve szemléli magát az egész jelenetet is. Ki tudja mi jár a fejében. Mindenesetre, ha a "hogy festek?" kérdéskor ismét tükörbe pillant, találkozhat a tekintete a mentoráéval aki mondhatni egészen büszke arccal biccent egyet. Nem vitte túlzásba a megerősítést.
