Nagyterem

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-09-11, 13:58

Cece & Mark

Persze tudatosan kerültem a kérdéseket és a válaszokat is. Nem akartam információkat megosztani, hiszen minden értékes lehet na meg ellenem fordítható. Már csak abból is kiindulva, hogy mennyire rám vannak szállva a családom miatt is. Bár még mindig át-át futott az agyamon az a kérdés, hogy vajon Cece miért is áll szóba velem.
- Én amondó vagyok, hogy minden embernek meg vannak a maga… titkai. Jó és rossz oldala is. Viszont kíváncsi lennék, hogy te miként látsz engem.– feleltem egy kicsit elmosolyodva. Az én múltamat valaki is ismerné szerintem visítva menekülne és próbálna bezáratni az Azkaban-ba. Nem mintha valamiért is ez rossz reakció lenne. Mégis én magam már úgy vagyok ezzel, hogy úgy is megpróbálok majd változni. Ezért vagyok ezen a helyen is és sz7envedek az akadémia próbáival. Nem mintha most nem lenne más tevékenységhez kedvem ,de nem igen hiszem, hogy Cece díjazná a gondolatmenetet.
- Szerintem a szabadság relatív és többféleképpen értelmezhető, ha lehetek ilyen szemtelen. Hiszen úgy is szabad lehetsz, hogy van melletted valaki. – mutatok rá az én meglátásomra. Nem mindenféle képen muszáj bármilyen béklyót dobálni magunkra. Azannyira unalmas és lelombozó is. Igaz pont én beszélek aki önkényesen lett vámpír, egy vállalat van a nyakán és a családi elfogadás is megyen. Persze ez nem jelenti azt, hogy akár Cece mellett nem érezhetném kicsit szabadabban magamat bármiféle információ megosztása nélkül. Az a kérdés leginkább ő meddig megy el és meddig nyújtózkodik.
A következő mondatánál felhümmögök egy kicsit mert nagyon is igaza van. Inkább voltam a gonosz farkas mint a megmentő herceg. Nem tagadom voltak érdekes pillanataim az életem során és elég elborult elme is vagyok, de itt felvetül újfent a kérdés pontosan ki is a felelős ezért. Én magam vagy a szüleim akik elraboltak minket a húgommal? A kérdésem kapcsán mulattatott mennyire zavarba jött, ezek szerint nem tűnt el nyomtalanul a kis édes régi énje aki annyira rajongással volt. Lágyan fogtam meg szabad kezét még, ha az én ujjaim hűvösek is voltak az ő keze igen csak meleg. Még szerencse, hogy nem tör rám a vér utáni vágy mert akkor bajban lennénk.
- Mindenki változik nem igaz? De talán nem én vagyok rá erre a legékesebb példa, hanem te magad. – feleltem megcirógatva csuklója belső felét hüvelykujjammal az ereinél. Végig a szemeibe néztem viszont a kérdése kissé felrázott és elgondolkodtató volt. Sekélyes lennék, ha nemet mondanék? A feltételezések soha nem voltak éppen az erősségem.
- Lehet, hogy nem, de sz7erintem benőtt már annyira a fejem lágya, hogy ne csak a külsőségeket nézzem. – lehet kegyes hazugság volt ez, de megteszi ez aranyközépútnak is. Amennyiben se ő se én nem változtunk volna valószínűleg veszekednénk egymással.
- Talán csak régen túl ostoba voltam bizonyos dolgokat észrevenni… - talán ez kétértelmű is lehet, hisz én jelenleg nem tudom ki is lapul a testben. Lágyan felemeltem kezét és kézfejére hintettem egy csókot a sejtelmes pillantásom mellett. Lehet nem kellene levetkőztetnem a szememmel.
- Ámbár talán nem kellene tovább vájkálni a múltban, éljünk a mának és ismerjük meg egymás mostani énjét. Már, ha még nem érzel késztetést arra, hogy elszaladj. – mosolyom olyan volt talán mint egy ragadozónak, de élvezettel kezdett eltölteni, ha zavarba hozhatom ezt a bombázó hölgyet.

♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-08-21, 14:49

Mark & Mia

A titok hazugságot szül

Talán az esetleges félénkséget magyarázhatom azzal, amilyen bizonyára Cece régen volt, hiszen ezek alapján, amit megtudtam róla nem volt valami népszerű a fiúk, sőt talán úgy általában senki szemében, hiszen nem sok komoly barátja van. Ebben azt hiszem jócskán hasonlítunk és ha neki sikerül kilépni ebből, akkor végülis nekem is sikerülhet, csak én ugrottam egy nagyot és nem evickélek végig a fejlődési úton. Azt hiszem ez csalás, de... nem feltétlenül csak rajtam múlt, hiszen az egész inkább csak megtörtént velem, én pedig kihasználom a lehetőséget, még ha nem is szép tőlem, hogy valaki másnak az életét élem.
- Szóval nem adsz konkrét választ, pedig kíváncsi lettem volna, te hogyan vélekedsz önmagadról. - pillantok rá egy félmosollyal, de nem olyan számonkérően vagy ilyesmi, hogy azt lássa zokon vettem, hogy kitért az esetleges válaszadás elől. Végülis meg van a joga, hogy megtegye és igen végtére is én is tudhatom mennyit változott, csak hát Cece ismerte régen és ki tudja, hogy ő mennyire nagyította fel Mark negatív oldalát miután olyan mélyen megbántotta. Nem lenne meglepő, de a megalázás után a levél kapcsán, nagyon utálta volna, hiába tetszett neki annyira. Vajon én is áttudnék lendül, ha megbántana komolyabban? Jó végülis miatta haltam meg... vagy legalábbis majdnem, bár nem volt szándékos a dolog és láthatóan azért nincs totál összetörve a dolog miatt, de ez még nem jelenti azt, hogy hargudnom kell rá, vagy de?
- Én mindig szabadabb akartam lenni. Nem tudom, hogy lenne e olyasmi, amiért ezt feláldoznám. - merengek el kicsit és azt hiszem tényleg így is van. Azért választottam Cece életét a sajátom helyett azt hiszem, mert úgy gondoltam, hogy többet adhat nekem, mint a régi, ahol bár én állítottam fel a saját korlátaimat, de attól még korlátok voltak. Most pedig minden annyival egyszerűbb. Bár a félsz sokszor ott dolgozik bennem, de mégis úgy érzem, hogy azt teszek, amit akarok és nem azt, amit mások elvárnak tőlem. Azért ez elég jó érzés.
- Annak idején nem kötöttünk szoros barátságot, bár ez nem rajtam múlt. - pillantok le a tányéromra, ami már jócskán kezd lassan ürülni. Hát igen, amiket olvastam róla azok alapján Mark nem igazán akart megismerni egy olyan lányt, mint Cece, legalábbis amilyen régen volt. Valahol bent, ha még maradt valamiféle lenyomat belőle, akkor talán az az, ami dörömböl, hogy nem tetszik neki a helyzet. Valahol érthető is, de még sem figyelek rá.
- Oh hát nem is tudom... - pillantok fel újra meglepetten a kérdést hallva, bár persze sikerül kicsit megint elpirulni a szexi pillantásra és erre a harapdálás dumára. Megköszörülöm kicsit a torkomat, belül persze majd kiugrik a szívem a helyéről, hiszen miért is jöttem? Hát azért, mert oda vagyok érte, már azóta, hogy először találkoztunk, habár az valójában nem évekkel ezelőtt volt, hanem csak egy jó éve, amikor ez az egész megtörtént, de hát ő erről semmit sem tud és persze, ha Mia ülne itt vele szemben, egy naiv kis tini, akkor biztos, hogy nem így nézne rám. - Ahogyan már megbeszéltük mindenki változik, hiába kötvettél el régen olyat, amit nem kellett volna, ez nem jelenti azt, hogy most ugyanazt tennéd, ha újra élhetnéd. Ugye? - és mégis kicsúszik a bizonytalan kérdés a számon. - Vagy, ha másképp néznék ki, akkor most nem ülnénk itt? - oh Mia mégis mi a fenét csinálsz? Ez annyira nem számít most ugye? Az, hogy Mark a szép lányokat szereti, még nem jelenti azt, hogy valami felületes tuskó lenne. A legtöbb pasi így van ezzel. Ezt már megtapasztaltam azóta, hogy Cece életét élem. Az a sok sokatmondó pillantás... Marknál is ezt látom. Mondhatni mind egyformák, csak ezt könnyen kizárom a fejemből. Ez van, ha az ember menthetetlenül belezúgott valakibe. A rózsaszín köd mindent elvarázsol.

☙

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-08-01, 02:26

Cece & Mark

Volt valami Cece-ben ami vonzani kezdett, de nem tudtam pontosan megmondani, hogy mi is az. Fura az egész és lehet csak többet gondolok bele ebbe. Mármint jól néz ki, rengeteget változott azért ezek sokat nyomnak a latba valljuk be. Ennek ellenére is óvatosan kell eljárnom és nem engedhetem meg a pletyka luxusát. Apám félő, hogy még jobban a nyakamra mászna. Az a lényeg, hogy most jól érezzük magunkat ő pedig nem akadékoskodik sokat. Lényeg az, hogy mi ketten elvagyunk, nem igaz?!
Valahol elég imponálónak találtam azért azt ahogy az arcára kúszott a pír. Üde színfolt ez a rengeteg „tapasztalt nő vagyok” kategóriában. Mindenesetre mulatságos, hogy pont a saját kétértelműségétől képes zavarba jönni. Sokat változott ez tény, mégis van ami mégsem, már amennyire emlékszem a régi dolgokra.
- A mennyire változtam kérdést talán majd te tudod megválaszolni, nem igaz?! Mondhatjuk azt is… a fantáziádra bízom a dolgot. Tény, hogy felnővünk és elhagyunk bizonyos szokásokat. Ámbár vannak olyan dolgok amik akár egy életen keresztül elkísérnek téged. – valahol kicsit lemondó vagyok ezzel kapcsolatban. Sok dolgot kitörölnék én a múltamból ami ilyen esztelenné formált. Nem az elmélkedés idejére jöttünk ide, kár elmélyülnöm ebben. Ami megtörtént azon nem változtathatok és vannak olyan emberek akiknél már nem tehetem jóvá a baromságaimat. Cece eddig hajlott a békejobbra és ezt nem akarom kivételesen elbaltázni. Még, ha eléggé pikantériás dolgok is jutnak eszembe, ahogy a figyelmem elkalandozik a női bájai irányába.
- Talán azt mondanám erre, hogy is-is. Régen szabadabb lehettem mint most. Itt konkrétan eléggé pórázon tartva érzem magamat. Viszont minden változik. – tényleg nem akarok mélyebb részleteket megosztani vele. Teljes bizalmam elnyerése elég időigényes és azért Cece-nek lenne miért revansot venni rajtam. Jobb óvatosnak lenni, mindig lehet valami ami közbejöhet. Talán idővel jobban beavatom ebbe a részbe is. Kérdés csak az meddig szórakozunk el egymással.
- Ez egy igen ritka és bölcs meglátás. Sokan teljes nyugalommal mondanák azt, hogy feleslegesen fújom fel a dolgokat. Esetleg egy teljesen más meglátást akarnának ráerőltetni az enyémre. Végén kiderül kisasszony, hogy annakidején jó pár oldalát nem csillogtatta meg. – egy lusta, de szexi mosoly jelenik meg az ajkaimon. Kicsit emlékeztet engem egy valakire… akire nem is merek most gondolni. Egyben újfajta és mégis ismerős érzés kerít a hatalmába. Mindenesetre jobbnak tűnik az ilyen ingoványos témákon túllépni végre. Még a végén képes leszek apró dolgokat elhinteni a pedig felettébb kellemetlenné válhat.
- Azt hiszem bőven elég volt rólam való mélázás. Mond csak végül, hogy-hogy eljöttél? Bevallom eszembe jutott az is, hogy kikosarazol. – kapom be mondatom végén a következő falatot. Miért is ne próbálhatnék meg valamivel többet kideríteni róla? Nem éppen egy-két találkozásra fog feltétlenül korlátozódni a mi kis találkozóink. Jelenleg tekintetemben kíváncsiság lapul, semmi rosszindulat, de ha nagyon be akarom ismerni a dolgot tényleg szeretném tudni az indítékait. Jobb félni mint megijedni bármitől is. Cece pedig kezd egyre érdekesebbé válni.
- Ígérem nem harapok bármi is legyen a válasz... maximum, ha te kéred. - sejtelmes mosoly kúszik ajkaimra. Ezt lehet venni a szó legszorosabb értelmében. Nem mintha reklám plakátra vetném a képességemet... azért ott nagyon nem tartunk és nem is fogunk soha.

♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-07-04, 14:11

Mark & Mia

A titok hazugságot szül

Nem kellene naivnak lennem. Egy kicsit azért néha úgy érzem, hogy ez az új stílus és Cece valódi énje hatással van rám. Amikor olvastam a naplóit kicsit megismertem a gondolkodását és talán valamivel másképp látom az életet. Valahol mélyen tehát tudom, hogy ő biztosan nem engedné egy pasinak sem azt, hogy kihasználja, vagy ez legyen kölcsönös. Viszont nekem mindig olyan nagyon nehéz Mark mellett nem elgyengülni. Azt hiszem már akkor fülig szerelmes lettem a magam kamaszos módján, amikor először találkoztunk és sajnos ez az amúgy racionális és logikus gondolkodásomat teljesen felrúgja. Ezért érkezik most is csak egy zavart mosoly a szavaira, a helyett, hogy kikérném magamnak, hogy rejtegetni akar a családja és az újságok elől.
- Oh! - kerekedik ki a szemem, amikor meglátom a pajkos csillogást a szemében és leesik, hogy mennyire kétértelmű volt, amit mondtam. Egy kicsit még sikerül el is pirulni és inkább látványosan az aktuális falat elvágására koncentrálok kicsit nevetgélve. Azért néha még így is előbukkan Mia Cece jelmeze alatt, de hát nem tudok ezzel mit tenni. Betudhatja annak is, hogy Cece bármennyire is dögös lehetséges, hogy még ott van benne az a dagi lány is, aki volt régen és az a dagi lány bizony nem olyan határozott és magabiztos, mint az a nő, akivé vált.
- Jajj hát régen volt, tényleg. Biztosan nem olyan vagy már, mint voltál akkoriban. A gyerekek annyi hülyeséget csinálnak, amíg még... gyerekek. - halványan elmosolyodom, mert hát látom rajta azért, hogy bántja a dolog, hogy olyan csúnyán elbánt szegény Cecevel a suliban. Gondolom imponálni akart a barátainak is. Tudom én, hogy milyen ez, hiszen nekem is volt olyan barátom, akivel nagyon jóban voltam, de amikor másokkal kezdett el barátokozni megváltozott, én pedig maradtam az a komoly, könyvmoly és ő már nem akart velem lenni. Meg aztán ott van Mira is, az ikertestvérem, aki mindig is undok volt velem és valahogy róla nem is tudnám elképzelni, hogy megváltozna. Biztosan örült, hogy... hogy meghaltam.
- Nem lehet könnyű ennyi elvárásnak megfeleli, főleg hogy nem ebben nőttél fel. De azért jobb most így, vagy hiányzik a régi életed? - egyelőre nem veszem észre magamat, hogy próbálja terelni a témát és nem akar jobban belemenni ebbe a család témába. Azért biztosan fura lehet, hogy most egész más körümények között él, de vajon ha választania kellene, akkor inkább lenne átlagos a régi életében, vagy jobban tetszik neki ez a gazdag világ, ahol viszont sok elvárásnak kell megfeleni?
- Bevallom az újságokat nem néztem át azután, hogy találkoztunk, úgyhogy így nehéz ezt megmondani. Gondolom csak egy helyes pasit látnék, akinek mindene megvan és nem kell túl sokat tennie semmiért, de az eszem akkor is azt súgná, hogy ez soha sem annyira egyszerű, mint ahogyan az újságok lefestik. Sőt rengeteg történet, film és történelmi példa van arra, hogy valakinek sokkal nehezebb élete van sok szabály és kötelesség között, mint annak, akik csak átlagos életet él. - kicsit talán elszalad velem a ló és felszínre tolakszik Mia okoskodása is, ahogyan fejtegetem a választ a kérdésére, de hát végtére is így van nem? Lehetsz herceg, aki gazdag és jólétben él, ha közben minden perced meg van határozva, ha mindig azt kell tenned, amit elvárnak tőled. Azt hiszem nem akarnék ilyen életet. Azért is döntöttem úgy, hogy Cecet választom Mia helyett, mert a saját szabályaim közé szorultam az elmúlt tizenhét évben és szerettem volna valami más, valami szabadabbat. Valami olyat, ahol nem gondolsz át mindig mindent pontosan. Persze teljesen így se tudok kibújni a saját bőrömből, mármint átvitt értelemben, hiszen igazából már kibújtam, de azért próbálok kicsit lazább lenni, mint voltam és alkalmazkodni Cecehez.

☙

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-06-28, 01:53

Cece & Mark

Ténylegesen nem állt szándékomban őt megbántani, hiszen miért is tenném? Viszont fő az óvatosság és csak tényleg remélni mertem, hogy ezt ő maga is megérti és nem orrol meg a dolog miatt. Ilyen szempontból talán több a nyűg mint a haszon, hiszen azt is lejegyzik, ha rosszul veszel levegőt. Aztán meg szaladnak szépen bemártani a spiclik. Egyáltalán nem csábító, de mindent meg lehet előzni nem igaz? Még ezt is. Egy kis halovány mosolyt küldök felé, ahogy hallgatom válaszát és valahol megkönnyebbülök.
- Tényleg nem veled van baj. Köszönöm, hogy megpróbálsz megérteni. Amint nem kell az Akadémián lézengenem és lecsillapodtak a dolgok majd kárpótollak. – végülis ennyit megtehetek nem igaz? Talán egy ideig ellehetünk egymással és nem csak egy pár alkalmas dologról van szó kettőnk között. Mégis nagy bánatomra nem dorbézolhatok úgy, ahogy kedvem tartja pedig igencsak kecsegtető lenne egy olyan este amikor nem kell az esetleges következményeken kattognom. Így is félő, hogy apám mikor kívánja meghúzni a vészféket ebben az egészben. A vállalati muksókról meg ne is beszéljünk… pedig Cece a tökéletes alany ahhoz, hogy ellazulhasson az ember. Ámbár most a beszélgetésre kellene koncentrálnom nem pedig másfelé kalandozni. Következő mondata ebben aligha segít és még egy mosolyt is varázsol az ajkaimra vele. Esetleg önkéntelen elszólás volt nem tudom mindenesetre eléggé feldobta azt a bizonyos magas labdát.
- Való igaz és esetlegesen lennének rá ötletem, de a tieidet is szívesen meghallgatom. – a szememben talán valami huncutság villan és eléggé évődőnek hathat a hangom. Ajkaimon is némi hamiskás mosoly játszik. Valamilyen szinte igazi rejtély előttem ő. Lehet lesz alkalmam egy kicsit meg is fejteni, de ez tőle is függ. Pénz ide vagy oda megér minden percet amit rá szánok már, ha csak a bájait veszem figyelembe akkor is.
Következő szavait elhallgatva majdnem elhúzom a számat, de csak majdnem! Nem kellene elődrukkolni a bunkóbb változatommal és eléggé meg is kell rágnom a dolgot, hogy miként válaszoljak neki erre vissza. Elég szépen helyben hagytam annakidején, de talán ráírhatom a kamaszos évek számlájára. Amúgy is volt akkoriban elég bajom és csináltam utána jóval rosszabb dolgokat is amit mára már nagy baromságnak tartok és egy kettőt bánok is.
- Sajnálom, hogy annyira… hümm szemétláda voltam veled. Eléggé bánom és reménykedem benne, hogy majd fátylat boríthatunk erre az egész históriára. Kamaszos felfogásom nem volt túl… kíméletes. – próbálom szépen fogalmazni a gyökérség és szemétládaság eme formáját. Meg igazából lehet jobb lenne nem több szót ejteni erről, hisz nem hiszem, hogy annyira kellemes érzéseket váltana ki az akkori emlék belőle. Nem voltam egy gáláns, fényespáncélú lovag. Nem mintha a mostani valóm jobb lenne, de majd csiszolok rajta később. Így is elég rendesen megcsapkod az élet azokért a dolgokért amiket elkövettem. Jobb szemfülesnek maradni.
- Mint az életben mindenen ezen is sokat bukhatsz, ha rossz helyre lépsz. Lehet, hogy most fent vagy a csúcson, de egy igen csak mellé lőtt dolog miatt hamar a padlón heversz… - az aranyvérűek világa nem móka és kacagás. Farkas farkasnak a farkasa és ott harapnak egymásba, ahol nem szégyellik. Nem azt mondom van kivétel, de olyan elenyésző mint a fehér holló. Már, ha rosszul nézel azt is képesek feljegyezni.
- Lehet meglepődnél… de mindegy is ez. A miértek még felderítésre várnak. – fogom rövidre a dolgot. Nem igazán van itt az ideje a nagy vallomásoknak főleg, ha a tétjét tartom szem előtt. Amikor megfogja a kezemet a szemeibe nézek és megcirógatom az ujjait némi mosoly kíséretében. Ki gondolta volna, hogy pont Cece kezd el majd engem vigasztalni a kis közös „múltunk” után. Nem mintha ellenemre lenne, de a családi dolgok az olyan terep amit nem teregetek csak úgy ki. Amint kiderülne az igazság én elég hűvös helyen csücsülnék.
- Ámbár kíváncsivá tettél, amennyiben nem ismernél te mit gondolnál rólam elsőként? Mondjuk, ha csak a sajtóbőlé értesülnél a dolgaimról vagy egy személyes találkozás alkalmával? – próbálom kicsit másfelé terelni a beszélgetésünket erről a kényes terepről. Rosszdöntések enyhén szólva is azokat hoztam ami olyan következménnyel járhatnak amit soha nem bocsájtana meg nekem senki. Az már egyenlőre más tészta, hogy a húgommal Gemma-val elkezdtünk a kibékülünk vizekre beevezni. Ahogy rá pillantottam bekaptam egy falatot is. Próbáltam tartóztatni magamat, hogy ne kalandozzon el a tekintetem másabb tájakra, de hát lopott pillantásokat így is vetettem egyéb bájaira, ha úgy esett a dolog.

♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-06-22, 15:28

Mark & Mia

A titok hazugságot szül

Nem teljesen értem a dolgot bevallom, de biztosan csak a Hollóhátas beszél belőlem. Az Akadémián épp elegen vannak, akik a tetejében ismerik Markot, míg a falakon kívül akár egy szimpla mugli étteremben lehetséges, hogy senkinek se szúrnánk szemet, de itt akár csak a pincérek is tovább adhatják az infot. Ha annyira titkolni akarja hát, akkor... És persze kicsit talán rosszul is esik, hogy nem vagyok más, mint holmi titkolni való... mi is?
- Azt hiszem értem, vagy... legalábbis próbálom megérteni az érveidet. - mondom végül ki, nem teljesen a saját gondolataimat persze, de hát mit lehet tenni, ha az ember lánya bele van habarodva a vele szemben ülőbe és ezért túl sok mindent elnéz neki, olyasmit is, amit talán nem kellene. Meg aztán bizonyára, ha hozni akarom a szerepemet, akkor Cece nem hiszem, hogy ilyesmin fennakadna. Na persze egy normál átlag pasi esetén, de hogy Markkal szemben hogyan vélekedne azt nem tudom. Mondjuk szegénynek már nincs beleszólási joga. Sosem gondolkodtam rajta, hogy ha már megkaptam a testét vajon illő lenne-e utána járnom annak, hogy mi történt vele. Meghalt és fiatal volt és ki tudja, hogy ez nem ismétlődhet-e meg. Végtére is egy gyilkos valahol szabadon mászkál odakint már hónapok óta. Önző vagyok, hogy nem foglalkoztam ezzel eddig, csak kihasználtam a szabad, újfajta élet lehetőségeit?
- Hát persze és egy kis testmozgással minden orvosolható. - válaszolom mosolyogva újfent, pedig nekem aztán eszembe sem jut, hogy a válaszom simán vehető ugyanúgy kétértelműnek. Nem annak szánom. Cece bizonyára annak szánná, de én nem vagyok az a kétértelműen fogalmazó, sőt Mark szavaiba se látom bele. Felhívás lenne keringőre? Bár valószínűleg már az is az, hogy eljöttem azután, ahogyan Mark az iskolában anno Cecevel viselkedett. Biztosan úgy gondolja, hogy csak a pénz motivál, vagy valami egyéb szórakozási lehetőség. Végtére is Mark igazán dekoratív.
- Nem igazán. Tudod nem sok barátom volt az iskolában. A legtöbben úgy voltak velem, mint... te is. - egy pillanatra azért megrezzen a kezem, mintha csak belül valami épp arra ösztökélne, hogy gyűrjem orrba saját magamat már azért is, hogy egyáltalán eljöttem, de az a baj, hogy a rajongásom sokkal erősebb még most is Mark irányába, mint hogy felfogjam ha régen olyan volt, akkor nem biztos, hogy sokat változott azóta. Velem kedves volt, Miaként, bár erre akárki azt mondaná, hogy aztán mi lett a vége... Lássuk be, nem élhetett valami kellemes életet, ha az exe ilyen szinten dühös volt rá és gyakorlatilag már két lány lelte miatta a halálát. Arról nem is beszélve, hogy kész csoda, hogy Cece így felszívta magát azután a rémes lerázás után.
- Pedig a kviddics népszerű sport. Nem gondoltam volna, hogy mellé lehet nyúlni vele, ha az ember sportszerekkel foglalkozik, főleg ha elég népszerű is a nevetek. - pedig nagyon úgy fest a gondterhelt tekintetéből, hogy vannak azért bajok. Persze benne lehet a pakliban az is, hogy Mark nem ért az üzlethez. Végülis nem lehet könnyű csak úgy kapni egy vállalkozást a nyakadba úgy, hogy valójában még sosem foglalkozták ilyesmivel. Én is szépen lassan mélyültem el a szakmában és most már nagyon jó vagyok benne, de azért kellett hozzá néhány év és még mindig tanulok új dolgokat is.
- Csak nem gondolják ezt rólad. És hát nem is tehetesz arról, ami veled történt. Egyáltalán, miért nem velük nőttél fel pontosan? Ezt már tudod? - egy pillanatra még át is nyúlok a szabad kezemmel az asztal felett és egy bátorító mosollyal megszorítom az ő kezét. Aztán vissza is vonulok és újra a késemet veszem kézbe, hogy tovább falatozzam. Ez is olyasmi, ami védi őt a szememben, hiszen rossz sora volt. Nem csoda hát, ha hozott rossz döntéseket fiatalabb korában, amiknek kellemetlen következménye lett.

☙

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-06-06, 14:25

Cece&Mark

Hát igen, érthető okokból nem szoktuk nagydobra verni, ha esetleg csak _annyit_ szeretnénk az ellenkező nemtől. Persze, én úgy vagyok vele, hogy a randipartnerem igenis tudhatná, mire is megy ki a játék, főleg amiatt is, mert mindketten felnőtt, önálló emberek vagyunk, némi tapasztalattal a hátunk mögött, ennek révén pedig nem is igazán érzem szükségét tisztázni a nyilvánvalót. Más úgy a helyzet, hogy Cece testében egy kamasz diáklány foglal helyet jelen pillanatban is, habár nekem erről fogalmam sincs. Ahogy arról sem, miként is reagálnék arra, ha esetlegesen kiderülnének a dolgok. Elvégre, miattam történt ez Miával és rengeteget is gondolok arra a napra, még úgy is, hogy minden igyekezetemmel az elfelejtésén munkálkodom. Amiatt a tragédia miatt zártam be végül az üzletemet, hiszen úgy éreztem, ha ez egyszer megtörténhet, akkor elég esélyes, hogy másodjára is meg fog.
- Nem, ne érts félre! - kezdek bele rögtön a védekezésbe. - Egyszerűen csak... Na jó, ez így tényleg elég bántóan hangzott - ismerem el végül kelletlenül. Csupán szeretnék óvatos lenni és nem gondot okozni. - Már így is velünk és a testvérem halálával vannak tele a lapok, nem szeretném hát, ha még rólunk is cikkezni kezdenének - fintorodom el végül. - Örülök, hogy végre kissé lezengett ez az egész mizéria. Ugye megérted? - teszem fel a kérdést, miközben magamban abban reménykedem, hogy ennyi magyarázat bőven megteszi számára. Végül is, valahol teljesen logikus, hogy valaki, aki egy ekkora cég örököse, nem szeretné viszontlátni magát egy szennylap valamelyik oldalán, ahol éppen azt találgatják, kinek a társaságában is töltheti jelenleg a szabadidejét. Így is kifejezetten örülök annak, hogy Mia halálát nem sikerült kiszagolniuk és összekötniük velem. A vér szerinti szüleim ugyanis aligha lennének elragadtatva ettől az információtól is.
- Néha azért egy kis bűnözés nem árthat, gondolom - jegyzem meg mosolyogva. - Jót tesz a testnek és a léleknek - egészítem ki sejtelmesen a mondandómat. Cece bizonyára venni fogja a lapot, hiszen elég dekoratív megjelenésű hölgyemény, biztos vagyok hát abban, hogy napi szinten több bókot is be szokott zsebelni a kelleténél. A hozzá hasonló hölgyeknek folyamatosan van hódolójuk, ennek révén pedig nyilván olvas a sorok között.
- Nem, tényleg nem - csóválom meg végül a fejem, hiszen valóban nem tartottuk a kapcsolatot egymással az iskola után. Ő minden bizonnyal igyekezett elfelejteni engem, én pedig éltem tovább az életem. - Tudsz valamit a többiekről esetleg? - helyezek én is a tányéromra némi húst és krumplit. Nekem szerencsére nem kell az alakomra figyelne. - Van valaki, akivel a mai napig jóban vagy?
Nem volt sok barátja az iskolában, de azért aligha tartom esélyesnek, hogy bármiféle kapcsolat nélkül húzta volna ki évekig. Nyilván neki is megvoltak a maga ismerősei, akikkel talán a mai napig jó viszonyt ápol. Én személy szerint elszakadtam az évfolyamtársaimtól, habár ez elég bevett szokás volt az olyan körökben, számoltam is hát vele. Barátaim a mai napig nincsenek, a szüleim halála óta leginkább magányos farkasként éltem az életem és igyekeztem a háttérben maradni.
- Ezt még nem tudom pontosan - sóhajtok egyet. - Elég bonyolult és a szüleim ebbe az irányba szeretnének terelni, ami abból a szempontból jó, hogy évekig nem ismertek engem, de az ikertestvérem sokkal nagyobb előnnyel indulhatott volna - állapítom meg végül. Eleinte én akartam a céget magamnak, de amint Rose meghalt és a középpontba kerültem, már nem is tűnt annyira jó bulinak az egész. - A pénz pedig elég ingatag dolog egy ilyen vállalkozásban - csóválom meg végül a fejem. Sokat lehet bukni és nyerni egyszerre, habár az előbbi nem túl csábító lehetőség egy ekkora vállalkozás esetében.
- Nem áll szándékomban belemenni - rázom le gyorsan magamról Cece kérdéseit. - És egyébként se tolonganának értem. Nem valami vonzó egy lelenc örökös, akinek senki sem tudja a hátterét - ingatom meg végül a fejem. Ez persze nem is csoda az aranyvérűek körében. Ráadásul, nekem is bőven van vaj a fülem mögött és erre nem lenne túl nehéz rájönni, amint szánnának némi pénzt a múltam kiderítésére. Pont ezért is szeretném mindenáron elkerülni a szüleim terveit. A végén még az Azkabanban kötnék ki, ami nem lenne valami bulis hely.

♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-06-03, 15:56

Mark & Mia

A titok hazugságot szül

Ha tudnám, hogy ő csak arra gondol, hogy az este végén majd mit csinálunk a vacsi után, nem is tudom, hogy zavarban lennék-e, vagy hogyan reagálnék. Azért lássuk be, hogy örülnék, ha mondjuk hazakísérne és biztos, hogy naivan be is hívnám mondjuk egy kávéra, vagy narancslére, amit ő bizonyára egészen máshogy értelmezne. Persze kérdés, hogy mennyire mászkálhatnak ki innen, de azt csak nem gondolja, hogy mint valami koleszban beszöktethet egy lányt. Vagy ilyennek gondol...ja Cecet? Bonyolult ez az egész, hiszen jól esnek a pillantásai, de tudom, hogy nem nekem szólnak valójában, hanem másnak.
- Oh, úgy érted, hogy bajod lehetne belőle, ha velem látnak? - döbbenek azért meg és a bennem valahol még mélyen megbújó Cece dühösen fújtat egyet. Azért ezt így nem valami kedves dolog kimondani, bár biztosan a titkolózásnak is meg van a maga izgalma, csak hát... Eddig úgy gondoltam Mia nem lett volna elég érdekes egy olyan embernek, mint Mark, hiszen ő mégis csak felnőtt, de ezek szerint Cece is bár csábító számára, de nem mer tovább menni, mert nem tudja, hogy mit gondol a családja? Bár nem értem az egészet, hiszen itt pont hogy sokan vannak az akadémián, bárki kiszúrhatja, bejöhet ide véletlenül, vagy akár a pincérek, a szakácsok is beköphetik akárkinek. Egyébként is miért lenne gond, hogy kivel ismerkedik?
- Persze világos és kösz, hogy sokmindenből lehet választani. Nem vagyok annyira válogatós, csak... tudod oda kell figyelnem. - mosolyodom el, bár azt ő nagyon is tudja, hogy Cece milyen volt régen és biztos vagyok benne, hogy nagy meló volt, hogy ilyen alakja legyen. Nem csak arról van szó, hogy egy sovány lány, hanem nagyon is formás és hát a határidőnaplója alapján tényleg tesz is érte. Én mondjuk nem igazán tudom meginni azokat a reggeli shake-eket, amiket ő szokott, és bevallom futni se járok el annak ellenére, hogy ő járt régen. Meggondolandó, hogy ez hosszú távon nem okozhat-e majd gondot, ha ő így maradt kondiban, én meg csak örülök a kapott testnek, de nem teszek azért, hogy kondiban maradjon.
- Nem gond, annyira nem voltunk jóban és neked se volt könnyebb. - veszek közben magamnak a tálról egy kis rántott májat és inkább salátot köretnek, így első körben. Végülis neki is meghaltak a szülei és ezek szerint most még ott a húzós családi háttér is a sok elvárással a háta mögött. Biztosan nem lehet egyszerű neki sem, úgyhogy nem panaszkodom és lássuk be még mázlim is volt, mert nehezebb lenne ez az egész, hogy ha még egy család is lenne a háttérben, akik jobban ismerik Cece-t. Így is nehéz volt az első találkozás Jasmine-nel, pedig vagy fél évig sikerült leráznom őt. Most meg Bali akar vinni, jesszus!
- Sajnálom, hogy történtek veled rossz dolgok. Pedig azt hittem, akik idejönnek, azok aurorként is képzelik el magukat, de ha persze érdekel a cégvezetés... Érdekel? - bár a szavai alapján úgy tűnik, hogy igen, bár még sem olyan erős a lelkesedése. Vagy csak a pénz érdekli és ezért meghozna sok áldozatot? Végülis az átoktörő cége se volt rossz, bár ezek szerint nem működött elég jól, vagy azzal már végképp nem lenne ideje foglalkozni.
- Érdekházasság? Hű az ilyesmitől mindig kirázott a hideg. Még van ilyen? És, ha nem is érdekel, akit találnak neked? - majdnem az csúszik ki a számon, hogy mi van, ha nem is szereti, de valahogy úgy sejtem az túlságosan naiv kérdés lenne és egyáltalán nem Cecehez illő. Mondjuk az is igaz, hogy valahol azért zavar, hogy velem vacsorázik, miközben azzal számol, hogy ki tudja mikor találnak neki valami gazdag lányt, akit el kell vennie. Akkor azért annyira Cece még sem érdekelheti, maximum csak a külső fogta meg? Erre nem akarok gondolni és persze egy-egy mosoly tőle gyorsan ki is verzi a fejemből a kellemetlenebb gondolatokat. Ez van, ha az ember túl fiatalon zúg bele valakibe, akibe nem kellene. Végtére is abba az átoktörésbe is azért mentem bele, mert már annyira oda voltam érte és hát nem lett valami jó vége. Én vagyok a legokosabb a családban, de a hibáimból úgy fest nem tanulok.

☙

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-05-28, 14:23

Cece&Mark

Nem tagadom, a családi vállalkozás valóban jót tett az anyagi helyzetemnek, szóval ezúttal nem kell a perselyt feltörni némi apró reményében. Na, nem mintha a régi családomban nem kaptunk volna meg mindent Gemmával, de azért ott akadtak határok, amelyeket a nevelő szüleink egész egyszerűen képtelenek voltak átlépni. Ott még csak szóba sem jöhetett számomra az, hogy egy ekkora termet béreljek ki egyetlen nő kedvéért. Cece azonban megér minden pénzt, hiszen bomba formában van, én pedig mindig is megtettem mindent annak érdekében, hogy egy-egy nőt az ágyamba csábíthassak. Jelenleg is egy eszméletlenül forró éjszakában reménykedem, semmi másban. Nem vagyok a komoly kapcsolatok híve és - őszintén szólva - úgy lenne fair, ha ezt vele is közölném, de hát fogalmam sincs, hogy ő nem pont az, akinek hiszem. Cece pedig nem olyasvalakinek tűnik a szememben, aki szintén megállna a szimpla vacsoránál. Belőle még azt is kinézem, hogy engem vág fel az asztalra desszert gyanánt és nyalogatja le rólam a tejszínhabot.
- Igen, ez igaz, de egyelőre még nem bíznak rám olyan sok feladatot - fintorodom el, hiszen egyértelműen nem tetszik számomra ez a felállás. - Nincs akkora hatalom a kezemben, mint kellene. A legtöbben inkább csak azt figyelik, vajon mikor hibázok. És pont ez az oka annak is, hogy nem tudtalak máshova vinni - vallom be töredelmesen. Talán nem is mehettünk volna, ezt nem tudom, de ha lett volna más lehetőségünk, minden bizonnyal akkor is itt kötöttünk volna ki. Mert tartok attól, hogy mások meglátnak minket, ez pedig visszajut a vezetőséghez, ami számomra cseppet sem lett volna valami kellemes. Nem hiszem, hogy örülnének annak, hogy csajozni látnak. Apám már pedzegette is a házasságot számomra, éppen csak a megfelelő jelöltet nem találta még meg. Addig pedig ki kell élnem magam, nem igaz?
- Sajnos, csak ennyi időre volt lehetőségem - ülök vissza a helyemre, amint ő is elfoglalja a sajátját. - A konyha így is túl van néha terhelve, annak is örültem, hogy a mai napot képesek voltak megoldani - mosolyodom el, miközben előttünk megjelenik egy sültes tál, mindenféle hússal és körettel rajta. - Nem tudom, mit kedvelsz, szóval mindenből kértem egy keveset - szólalok meg, miközben Cece elé tolom a tálat, hogy bátran szedhessen magának, amit csak szeretne. - Remélem, van olyan, amit szeretsz - teszem még hozzá, hiszen elég csúnya koppanás lenne a vége, ha itt és most éheznie kellene.
- Ó! Részvétem - nyögöm ki az egyetlen olyan szót, ami eben a helyzetben eszembe jut. Nyilván nem lehet könnyű Cece számára ez az egész, szóval igyekszem nem a kelleténél jobban beletenyerelni ebbe a témába. Nem kérdezek hát rá a történtekre, hiszen egy randevún nem pont ez a beszédtéma általában. Lassan már bánom is, hogy felhoztam. Így nyilván egy kicsit hátrébb kerültem a népszerűségi listán, már ha van ilyenje egyáltalán.
- Igazság szerint történt egy-két olyan dolog a múltamban, amiért idejöttem - felelem Cece kérdése hallatán, majd én is szedek némi húst a tányéromra. - Úgy gondoltam, ezzel mindent jóvátehetek.
A szüleim halálát, Gemma fogva tartását, mindent. Tisztában vagyok azzal, hogy a dolgok nem pont így működnek, de mégis reménykedem abban, hogy ezzel valamilyen szinten képes leszek lenullázni a múltamat és tiszta lappal indítani.
- De nem, nem ezen a pályán képzelem el a jövőmet - csóválom meg a fejem egy sóhajjal. - Igazság szerint minden bizonnyal a cég élére kerülök és a szüleim leszerveznek egy házasságot egy gazdag családból származó lánnyal - ismerem el némileg kelletlenül. - Apám már így is gyakran szóba hozza a témát, szóval tartok tőle, hogy előbb-utóbb meg is fogja tenni a dolgot.
Mert az ehhez hasonló családokban mindig is így mentek a dolgok, én pedig csakis azért úsztam meg eddig ezt az egészet, mert fogalmuk se volt arról, hogy a világon vagyok. Őszintén szólva csodálkozom azon, hogy Rose megúszta a házasságot. Bár, ő nyilván ellenkezett, amit én viszont nem tehetek meg. Még túl új vagyok ezekben a körökben.

♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-05-27, 15:54

Mark & Mia

A titok hazugságot szül

Na igen, nem volt könnyű olyan ruhát választanom, ami nem ennél jóval hivalkodóbb. Azért ez se egyszerű darab, komoly dekoltázst ad és csak egy vékony pánt tartja a vállamon, de azért vannak Cecenek ennél sokkal erőteljesebb, feszülő ruhái is, amik persze nekem most és itt nem lettek volna ideálisak. Előfordult már, hogy felvettem azok közül is, de eddig mindig kellemetlenül éreztem magamat bennük, hiszen mégis csak olyan ruhákról van szó, amik elég sokat mutatnak, ezáltal sok figyelmet vonzanak oda. Azért az így is tetszik, hogy milyen hirtelen ugrik fel, amikor megérkezem. Érdekes ez a hely, de kitett magáért, hiszen nem lesz itt más, aki zavar minket, bár még nem tudom, hogy ez pontosan jót vagy rosszat jelent-e.
- Hát igen, elég sok pottyanhatott az öledbe a vállalattal. Elég nehéz is lehet a velejáró munka gondolom. - viszonozom közben a puszit, hogy aztán szépen lehuppanjak. Nem is gondolok rá, hogy azt hiszi, hogy pont e miatt vagyok itt, mert vagyonos lett időközben és még mindig sármos is. Talán Cece így lenne vele, de valahogy nem hiszem. Talán ő akkor is undok lenne Markkal, akármennyi pénze is van. Elég csúnyán megalázta, sőt amennyit olvastam pont miatta döntött úgy, hogy igenis megmutatja a világnak, hogy nem csak egy duci lány, akit mindenki elkerül, hanem tud olyan is lenni, akire ha ránéznek a férfiak akkor kocsányon lóg a szemük és hát a vak nem látná, hogy Marknak is nagyon bejön a változás. Arra próbálok naivan nem gondolni, hogy az egész felhajtás csak egy dologra megy ki, hiszen a pasik mindig csak arra gondolnak ugyebár.
- Két óra? - lepődöm meg, bár végülis itt most nem kell gondolom arra várni, hogy elkészüljön az étel. Bizonyára már minden készen áll, frissen felszolgálásra várva, és nem kell rendelést leadni stb. Habár nem tudom, hogy mennyire járt utána, hogy mit szeretek és mit nem, de vagyok annyira oda érte sajnos, hogy ha esetleg olyasmi lenne, amiért nem rajongok annyira, az se legyen gond. - És mit eszünk? - pillantok rá, hogy aztán amikor a családomról kérdez kissé el is akadjak egy pillanatra. Mázlim van persze, hiszen Cece szülei meghaltak, úgyhogy nem kell mesélnem róluk, habár nem is hiszem, hogy Mark túl sokat tudna róla, mivel nem voltak éppenséggel jóban.
- A szüleim meghaltak, egy bő éve sajnos... balesetük volt. - sóhajtok egyet, igyekezvén átérezni a tényt, hogy mi történt velük. Az én szüleim élnek, habár mondhatjuk, hogy számomra már nem, hiszen nem mehetek haza, mert ők viszont úgy tudják, hogy én meghaltam, ahogyan a testvérem is. Azóta se mentem ki a saját síromhoz, hogy vajon akad-e aki gyakrabban látogat meg. A saját temetésemre se mentem el. Nem láttam értelmét. A végén még elgyengültem volna és felfedem az igazat, amit persze biztosan nem vettek volna jó néven. Most pedig már elég sok idő eltelt ahhoz, hogy ne legyen értelme bevallani. Kétlem, hogy jól jönnék ki belőle. - Inkább mesélj az Akadémiáról. Milyen? Lennél is akár auror, vagy ez inkább csak szárnypróbálgatás? Biztosan jól állna neked. - mosolyodom el egy kis bókot csempészve a szavaimba. Mark elég sármos lássuk be, még ha nincs is konkrét auror egyenruha, de azért elég tekintélyt parancsoló, ha valaki auror és jelvényt villant.

☙

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-05-23, 10:13

Cece&Mark

Egy étteremnek én is sokkal jobban örültem volna, de hát vannak egyéb külső tényezők is, amelyek miatt a terveim nem mindig valósulhatnak meg. A régi családomban annak idején rengeteg akadály állt az utamba, melyeket csakis az eszem révén kerülhettem meg, de Brooksként van elég pénzem arra, hogy bárhova bevásároljam magam. Emellett pedig azt is meg kellett szoknom, hogy az emberek figyelnek. Amíg Rose életben volt, folyamatosan arról szólt a fáma, hogy mennyire mesébe illő az egész családi sztori és én voltam a szegény árva, akit kiragadtak a helyéről. A halála óta viszont lépten-nyomon azt lesik, mikor hibázom nyilvánosan. A gazdagságnak ára van, az egyik pedig pont az, hogy sokkal több figyelem irányul az emberre. Az akadémiára is alig tudtam eljönni, ha pedig most Cece társaságába szambáznék be valamerre, akkor bizonyosan szó érné a ház elejét. Mert ugyebár láthatóan hanyagolom a céget, a nyilvános kifogásom pedig a folyamatos munka, amelybe a háttérbe temetkezem. Ebbe pedig nem fér bele egy nővel való vacsora randevú szempontjából. Mert akkor máris jönne a sárdobálás. Na, nem mintha érdekelne a média, inkább csak apám véleménye aggaszt. Ő ugyanis kiránthatja a lábam alól a talajt. Az pedig akkora koppanás lenne, amit legszívesebben nem szeretnék átélni. Ezek után nem.
Igazság szerint számítok is arra magamban, hogy a lány elég dekoratív ruhát fog felvenni, amelyből jóformán mindene kifolyik majd. Régebben teljesen más ember volt, de a mostani énje nyilván már nem tartozik azok közé, akik legszívesebben elbújnának mások elől. Inkább kiteszi mindazt, amije van, annak érdekében, hogy felhívja a férfiak figyelmét. Ez pedig nagyon is helyes hozzáállás. Részemről mindenképp pártolom, annyi szent.
Amikor belép a Nagyterembe, szinte egyből felkapom a fejem, majd tetőtől-talpig végigmérem őt. Csinos, habár a rajta helyet foglaló ruha nem pont az, amibe én öltöztettem gondolatban, de semmi gond. Így is szép és legalább elkerüljük azokat a kínos jeleneteket, amikor a szeme helyett egyéb adottságait veszem alaposabban szemügyre.
- Szia! - pattanok fel a helyemről egy sármos mosollyal a szám szegletében, majd egy puszival köszöntöm őt. Jobban örülnék egy csóknak, de csak szépen sorban, nem igaz? - Nem túl elegáns, de igyekeztem azzá tenni - kísérem a másik oldalra, hogy helyet foglalhasson. - És ha az embernek van elég pénze, akkor semmit sem nehéz elintézni - teszem még hozzá. - Régebben gondot okozott volna számomra, de ma már sokkal könnyebb a dolgom. Minden tekintetben.
Nem áll szándékomban felvágni előtte, nem azért mondom, habár az egy röpke pillanat erejéig átsuhan az agyamon, hogy Cece szemében talán valamilyen szinten előnyt jelent a pénz. Olyasvalakinek tűnik, aki megszerzi magának, amit szeretne, én pedig annak idején tényleg komolyan megbánthattam, most pedig ilyen könnyedén eljött a második találkánkra? Ha a pénzre is hajt, nem érdekel, elvégre nem házasságot tervezek és a dorbézolás egyébként is bőven belefér a fiatal éveimbe. Van még időm megkomolyodni.
- Két órára kibéreltem a termet - ülök vissza a saját helyemre, vele szemben. - Senki se fog zavarni minket és a konyhából is páran csak minket szolgálnak ki - teszem még hozzá. Nem volt valami könnyű elintézni, de végül belementek a dologba. Ha más nem, kerítettem volna egy másik helyet, de azért örülök annak, hogy így alakult. - És mesélj, mi újság a családoddal? - pillantok rá érdeklődve. Mintha lett volna egy testvére is, aki szintén a Roxfortba járt. Esetleg keverem? Előfordulhat, hiszen Cecét nem igazán ismertem annak idején. Sose szenteltem neki különösebben nagyobb figyelmet.

♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-05-19, 09:30

Mark & Mia

A titok hazugságot szül

Feltúrtam rendesen Cece lakását, hogy megtaláljam a régi naplóit. A fél éjszakám ráment, hogy mindenfélét elolvassak az iskolás időszakából. Találtam néhány képet is és hát kicsit úgy érzem össze vagyok zavarodva, de hát Mark gyerekként volt ilyen, azóta pedig már felnőtt és megváltozott ugye? Most kedves és figyelmes és persze anyira jóképű! Ebben biztos, hogy Cece is egyetértene velem, bár hogy eljött volna-e a vacsorára azt nem tudom. Kicsit azért meglep, hogy nem egy étterembe hívott, hanem újfent az Akadémiára, de lehet, hogy bonyolultabb számukra a kimozdulás, mint ahogy először gondoltam, vagy kötöttebb az időbeosztásuk. Azért még most is pörögnek a fejemben a sorok, amiket Cece írt róla. Volt ott sok minden, keresetlen szavak, persze egy tizenéves szóhasználatával. Ha jól értelmeztem totál bele volt zúgva Markba, aki viszont felettébb bunkó volt vele. Furcsa kettős érzésem van most, néha olyan, mintha előtolakodnának Cece érzései, ami persze képtelenség, hiszen ő meghalt, a lelke pedig távozott, de talán maradt valamiféle lenyomat vissza? Ennek is jó lenne utána néznem, csak még nem tudom hogyan, hiszen egyszer rendezvényszervező vagyok, nem mehetek be mondjuk egy komolyabb Minisztériumi könyvtárba, ha pedig kérdezősködnék, a végén még feltűnne valakinek. Az viszont biztos, hogy annak ellenére, hogy én rettentő ideges vagyok, jó értelemben a mai miatt, Cece érzései egyáltalán nem boldogok. Nagyon remélem, hogy ez nem rontja majd el az estét és olyan lesz, mint elképzelem. Miaként sose vett volna észre engem Mark, legalábbis olyan értelemben biztosan, de most... Hát az egyértelmű volt, hogy időnként majd kiiesett a szeme és ez nagyon is tetszett.
Valójában gőzöm se volt, hogy mit illen felvenni, főleg hogy nem egy étterembe hívott, de hát Cecenek nem igazán akadnak visszhafogott ruhái. Még a lazábbak is kellően testhezállóak, hogy kihangsúlyozzák a tökéletes alakot. Persze már értem, hogy ez miért van, hiszen sokat dolgozott azért, hogy így nézzen ki. Érthető, hogy mutogatni akarja és szereti, ha mások megnézik maguknak. Ennek fényében végül egy könnyed nyári ruhát választottam, az időjárás végülis meg van hozzá, nem hiszem, hogy fáznék.
Amikor belépek a Nagyterembe eszembe sem jut, hogy Marknak jobban ki kellett volna öltöznie. Valahogy egyből elszállnak Cece megmaradt rosszalló érzései, csak az én gyerekes rajongásom marad, ami már azóta meg van, hogy először találkoztunk és, amikor még a főnököm volt a férfi. Tudom én, hogy butaság az egész, de nem tudok mit tenni ellene. Egyből mosolyra húzódik a szám, pedig még sejtelmem sincs, hogy mit fogok mondani majd, hiszen az életem gyakorlatilag kitaláció és persze azok az infok, amiket Cece naplójából szereztem. Nem könnyű így egy randi, de hát maximum majd éjfélkor elszaladok, mint Hamupipőke.
- Szia! - köszönök széles mosollyal, bizonyára túlságosan is lelkesen. A végén még simán azt fogja gondolni, hogy valami könnyen kapható lány vagyok, ami végülis Cecere tökéletesen igaz is, amennyit megtudtam róla, viszont én azért mégis csak más vagyok. Már a pillantásaitól is kicsit zavarba jöttem legutóbb, pedig ezek Cece számára teljesen alapvetőek és megszokottak voltak gondolom. - Nem is gondoltam, hogy újra itt találkozunk, de végülis jó ötlet. Nem volt nehéz elintézni? - mármint, hogy ne lepjenek meg minket és ne legyenek zavaró tényezők, más diákok teszem azt. Gondolom legalábbis, hogy azt ő se akarná, hogy valaki csak úgy betoppanjon, hogy kihagyta a vacsit és szeretne egy sajtos szendvicset alvás előtt.

☙

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-05-14, 10:59

Cece&Mark

Igazság szerint, nem pont a Nagyterem az a hely, ahova bármikor randira hívnék egy lányt. Persze, innen máshova aligha mehetnénk, hiszen az akadémia továbbra is tart, nekem pedig - egyelőre - eszem ágában sincs máshova menni. A szüleim ugyan tisztában vannak a távollétem valódi okával, de a cég emberei már korántsem. Ha pedig véletlenül összefutnék eggyel, akkor lőttek mindennek, találhatok ki egy új mesét, ha pedig mindezek mellett még Cece is ott lenne... Hát, mit ne mondjak, nem lennének túlzottan elragadtatva ama ténytől, hogy egy lányt szédítek a pihenőm alatt. Egyébként is nehezen fogadnak el, hiszen soha életemben nem készített fel senki sem arra, hogy egy ekkora vállalat élére kerüljek, ráadásul követtem már el jó pár hibát, amióta ott vagyok. Egy újabb hazugsággal ismét csak azt érném el, hogy fújnak rám a hátam mögött. Na, nem mintha most nem ez lenne a helyzet, de egyelőre talán nem olyan vészes a dolog. Még menthető a cégnél betöltött szerepem, hiszen Rose halálával biztossá vált a helyem.
Szükség törvényt bont alapon viszont ide szerveztem a következő találkozónk helyszínét. Az akadémia miatt minden bizonnyal ismét össze fogok futni Cecével, de úgy érzem, ez a biztos. Elég dögös kis nőszeméllyé nőtte ki magát az elmúlt évek folyamán, a fene se hitte volna, hogy az egykori szürke kisegérből ilyen bombázó válik majd. Az a szerelmes levél pedig... Kissé meglepett ama tény, hogy ennyire könnyen szemet hunyt felette, de egye fene. Ki vagyok én, hogy ítéletet mondjak a döntései felett? Nyilván nem is törte össze annyira lelkileg a dolog, mint annak idején mutatta. Elvégre, rengeteg pasi erősíthette azóta az önbizalmát, nem igaz? Én pedig - ha minden jól megy - nemsokára kárpótolhatom személyesen is. Öntsünk tiszta vizet a pohárba és borítsunk fátylat a múltra.
Fizettem hát a konyhán pár embernek annak érdekében, hogy a napi háromszori étkezésen kívül most is ellássanak minket mindenféle finomsággal. Két személyre terítettek hát az asztalnál, azért pedig különösen hálás vagyok, amiért nem tartózkodnak mások is itt. Az idő odakinn kellemes, így sokan leginkább a szabadban ejtőznek vagy a következő próbára készülnek fel. Én és Cece nyugodtan elbeszélgethetünk itt. Elvégre, már évek óta nem volt alkalmunk egymáshoz és hát rengeteg elmulasztott alkalmat be kell pótolnunk.
Kényelmes ruhát vettem fel, nem is hoztam magammal ide semmi elegánsat sem, hiszen egyáltalán nem számítottam arra, hogy valami flancos eseményen fogunk majd részt venni. Különben is, ahogy eddig elnéztem, a nők körében mostanában azok a férfiak a népszerűek, akik a randira se vágják magukat puccosba. Reménykedem hát abban, hogy Cece is az a fajta lány, akinek bejön a fekete felső és alsó kombinációja.

♫ Who we are ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ Idézet, szöveg ◊

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-02-15, 12:21

A kiképzés & Adora

- Életem értelme, hogy elkápráztassalak. – Jegyzem meg egy kedves mosollyal. – Ez nem fenyeget; akár egy dementor is lehetnél annyira ontod magadból a depressziót. Csodálom, hogy még senki sem próbált patrónussal elkergetni. – Nem a legfrappánsabb visszaszólás, de legalább találó. Eléggé zavaros személyiség; egyik pillanatban rendes is tud lenni, másikban meg képtelen az alapvető illemre.
- Talán…meglepődtél? – Kérdezek vissza erősen önirónikusan. – Annyi a különbség kettőn között, hogy én legalább jónak tartom ezt az egészet. Ellenben te feltehetőleg inkább feleslegesnek, mert annyira mélyen bele vagy esve a saját tükörképedbe, hogy nem érdelek a körülötted lévő világ problémái. – Vázolom fel tárgyilagosan a véleményemet. Én itt próbálok jó pofizni, italt szerezni neki erre hozzám vágja a nyilvánvalót. Kikészít. Nem tudom mit is reagálhatnék a vágyálmára. Én is szívesebben lennék Tokyoban. Még nem jártam ott, de biztosan csodás hely. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, hogy felhozza a barinőjét. Továbbra sem gondolom úgy, hogy szeretné, de kétségtelenül jól hozza a szerepet.
- Oh, szegény Galen, életében először nem az van, amit ő akar. – Lebiggyesztett alsó ajakkal gúnyolódom, mert sajnos okosabb nem jut eszembe. Tényleg elég kiálhatatlan vagyok néha, de mit tehetnék, ha ezt hozza ki belőlem?
- Álmodj szépeket. – Bocsájtom el jóval kevesebb életkedvvel, mint azelőtt, hogy szóba elegyedtünk volna. Lehatom a löttyöt és magam is inkább elmegyek mielőtt másra is ráragasztom ezt a gyászos hangulatot. Ha valaha kifogyunk az Azkaban őrzőiből személyesen fogom Herbset beajánlani…

Why are you so serious

love

?

Don't you know how to have

fun

?

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-02-11, 21:16

- Milyen hízelgő megszólalás, egy pillanatra már azt hittem nem tudsz meglepni.- morgom orrom alatt kelletlenül grimaszolva, miután kivigyorogta magát vetélytársunkkal.- Így a legjobb, nem szeretném elhányni magam a féktelen jókedvedtől. Tehát tégy egy szívességet és inkább meg se változz, ha rólam van szó.- nézek üres poharam mélyébe, abban reménykedve, hogy még maradt benne némi csepp ital, ami olthatná szomjamat.
- Ha nem mondod, magamtól nem találom ki.- vetek rá ezúttal unott, nanemmondod szempárt.- És miért is? Oh, várj. A családi elvárásoknak kell megfelelned neked is, nem igaz?- billentem oldalra a fejemet, sunyi, gúnyos mosoly mögé takarva rosszindulatomat. Ha ő így, akkor tőlem se várjon más modort, főleg az előbbi gáncsolás után. Most már biztos vagyok benne, hogy tönkre akarja tenni az életemet.
- Valóban. Szívesebben tölteném a nyaramat mondjuk Tokyoban a csajommal, ám mint látod, a családi kötelesség az első.- felelem közönyösen. Épp eleget tud már rólam, legalábbis azzal tisztában van mivel lehet a legjobban kiborítani. - Most pedig, ha megbocsátasz, inkább felkészülnék a holnapra, mintsem rád pazaroljam az időmet. Sok sikert.- biccentek egyet monoton monológom után, majd nemes egyszerűséggel kerülöm ki és veszem célba újra a kijáratot. Hosszú lesz a holnap és jobb lenne, ha kipihent fejjel állnék neki az első feladatunknak.

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-02-08, 14:11

Akadémia & Dorina

Kissé félénken sorolok oda a kis társasághoz, és mutatkozom be. Pedig igazából semmi okom se lenne rá. Világ életemben nagy társasági rendezvényeken kellett tündökölnöm. Sőt, ha nem voltam elég jó benne, akkor... nos maradjunk annyiban, hogy nem túl kellemes, ha apám nem elégedett a teljesítményeddel. Még ha csak műmosollyal bájolgásról van is szó pár bankettre belógott lesifotós előtt.
Nicolas-szal kellemesen beszélgettünk egyszer, és akkor sok mindent mondott az auror szakmáról. Tulajdonképpen az ő rábeszélésének köszönhetően vagyok most itt. Na meg talán saját magam előtt sem ártana bizonyítani, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon, és gondoskodni a kisebb testvéreimről. Gondoljon is bármit az apám. Lehet hogy szerinte egy lánynak csak annyi a dolga, hogy a család politikai befolyásának kedvező érdekházasságot kössön, és kiszolgálja a férfiak igényeit, de én nem így gondolkodom. Sőt minél hosszabb ideje élek itt, és minél több embert ismerek meg annál inkább nem. Szóval neki, és magamnak is bizonyítanom kell. Talán, ha én is képes leszek elismert szakmát szerezni az apám is jobb belátásra tér velem, és a kényszerházassággal kapcsolatban. Erre ugyan nem sok az esély, de meg kell próbálnom.
Szóval csendes érdeklődéssel hallgatom a kis társaság beszélgetését, és Padma kérdésére felé fordulok.
- Én Nicolas McCaine csapatába kerültem. Elég izgatott vagyok. Meg kíváncsi is, hogy milyen lesz. Bár nem egy csapatba kerültünk, azért remélem találkozunk még. - mosolygok a lányokra. Úgy tűnik én lettem a kakukk tojás, de hát várható volt, hogy nem kerülhet mindenki ugyanahhoz a segítőhöz, nem? És tényleg jó volna újra látni őket, és jobban megismerni is.
Végül, ahogy a lányok egymás után kezdenek elköszönni, úgy én is követem a példájukat. Még mindenkinek sok szerencsét kívánok holnapra, és elköszönök én is. Talán tényleg jobb lenne holnap kipihenten a feladatok elé nézni. Korán lesz a reggel hét. Nem mintha nem szoktam volna hozzá a korán keléshez, de ez most kicsit más.

₪ Dallam ₪
₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg!
Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-02-08, 11:43

Auror Akadémia & Eileen

- Igen, az mindenképp jó, hogy van esélyünk legalább látni, kikkel leszünk együtt - értek egyet. Akár úgy is fogalmazhatnék, hogy lássuk, kik lesznek az "ellenfeleink", de ez így nem teljesen igaz, legalábbis az elején még biztosan nem. Később már biztosan jobban fog egymás ellen is menni a dolog, nemcsak egymástól függetlenül, de azért jobb most még megőrizni a jó viszonyt. Persze ha később nyírni kell egymást és olyan a másik fél... hát akkor legyen úgy. - De a végén, felszabadultabban sokkal jobb lesz - fűzöm hozzá, egészen biztos vagyok abban, hogy lesz még egy hasonló ünnepség akkor is, amikor már megvan, kik maradtak bent végig és lesznek az új aurorok. Akkor már mindenkiről lejön a stressz, a versengés adrenalinja, és mindenki már csak bulizni meg beszélgetni akar majd, és az alváshiány következménye is kevésbé fenyeget.
- Hát akkor örvendek, Sera - mosolyodom el, amikor viszonozza a bemutatkozást. - Valahogy így is állok hozzá - bólintok, nem vagyok egy könnyen elrettenthető és ijedős típus. Majd ráérek problémázni akkor, ha aktuális lesz, előre még felesleges bármit is túlgondolnom. - Biztos vagyok benne, hogy mindannyian jók leszünk! - teszem hozzá, mivel úgy látom, mintha ő maga is kicsit rászorulna a kedves szavakra, és egyébként is, szerintem kicsit mindenki másra is ráfér, így a szavaim a többi körülöttünk állóhoz is szólnak egyben.
- Neked is sok sikert, és jó éjt! - köszönök el a távozó Padmától is. Lassan ideje lenne példát vennünk róla és eltenni magunkat holnapra, de nem tudom, a többiek mennyire vehetőek a továbbiakra, hiszen egy kis idő még úgy érzem, belefér.

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-02-04, 18:41

To the team

Auror Akadémia

Azt nem mondanám, hogy unalmas itt, mert egyre többen jönnek, aminek kifejezetten örülök, egyáltalán nem vagyok magányos farkas típus. Viszont tartom magam ahhoz, hogy ez az ünnepség vagy fogadás, bármi is legyen, sokkal jobb lenne, ha az egész dolog végén lenne. Úgy látom, Seraphine is egyetért ezzel.
– Igen… ó, tényleg, mi egy csapatban leszünk – esik le, és így már értem, hogy miért jött ide hozzánk.
- Akkor pláne örülök, hogy találkoztunk - nevetem el magam. Az, hogy Eileennal korábban egymásba botlottunk, vagyis hát a pofátlan mardekáros „hozott össze” minket, és még egy csapatban is vagyunk, akkora véletlen, hogy nem valószínű, hogy a Serával való találkozás is csak a véletlen folytán jött volna létre.
– Hát, sok sikert nektek holnapra, találkozunk majd reggel – mosolygok a lányokra, mert végülis Titának igaza van, jobb elmenni lefeküdni és kipihenni magunkat a megmérettetés előtt. Remélhetőleg lesz még alkalom beszélgetni úgyis. Elköszönök mindenkitől, és elindulok a szobám felé. Az az érzésem, hogy lassan a többiek is így fognak tenni, gondolom senki nem akar kialvatlanul vagy másnaposan beesni holnap.

o

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-02-03, 13:35

Akadémia & Justice

Úgy látom, hogy a többség lassan szállingózni kezd, ahogyan végetér a lényegi része az estének. Végülis érthető, holnap koránkelés vár ránk, úgyhogy nem a legjobb ma sokáig bulizni, bár én gond nélkül maradnék, ha lenne kivel, de erősen kétlem, hogy Nicholas rávehető lenne erre, főleg úgy, hogy ha jól látom akkor a legtöbb segítő eléggé karótnyelt típus. Lehet, hogy ő is igyekszik alkalmazkodni. Shanna azért még így is betolakszik a fejembe, amire csak alig láthatóan húzom el a számat. Mennyire nem fair ez a megfélemlítő taktika, de nálam nem fog bejönni. Megpróbálom még felvenni vele a szemkontaktust és biccentek is, bár nem gondolom, hogy ez az üdvözlés részéről ténylegesen üdvözlés volt, hiszen több volt a benne a burkolt fenyegetés, mint a kedvesség.
- Végülis! A végén biztosan lesz majd valami ceremónia és valakinek mindig muszáj a legszebbnek lenni. - mosolyogva vonom meg a vállamat, nem nagyon törődve azzal, hogy esetleg ezzel bántó lehetek Sera számára, vagy nagykepűnek tűnhetek. Nem barátkozni jöttem ide végülis, még akkor sem, ha a szőkeség pont Nicholas húga. Vajon van ebből eredően valamiféle előnye, vagy képes lesz majd nem kivételezni a testvérével Segítőként?
- Ne félts te engem, nem lesz gond. Ha eldöntök valamit, akkor az úgy is lesz. - határozott mosollyal biccentek közben a bemutatott lánynak is. - Igen, láttalak már órákon, de ezek szerint okkal nem voltál egy ideje már. - hümmentek csak egyet, levonva a közvetkeztetést. Vajon miért tűnt el? Hallottam pusmogást a családi tragédiáról. Nem túl erős lány, ha e miatt halasztott egy évet és gyorsan le is lép láthatóan. Erre csak felszökken a szemöldököm és Nicolasra pillantok. Van egy olyan érzésem, hogy nem venné ki jól magát, ha ócsárolnám a húgát, úgyhogy megtartom magamnak a véleményemet.
- Kösz és sok sikert!- köszönök el azért egy intéssel Serától, hogy most már tényleg a legkellemesebb mosolyommal forduljak Nicholas felé.
- Remélem, ha lement az első kör lesz időd egy kicsit beszélgetni, mondjuk holnap? A délutánt biztosan a társalgóban töltöm majd, hátha csatlakoznál, ha nem lesz fontos dolgod. - vetem fel, egy finom mozdulattal épp csak megérintve a karját. - Sok sikert ehhez a segítő melóhoz Nick! - köszönök el most már én is és valahol a legközelebbi asztalra leteszem a poharamat, hogy aztán én is távozza ma színről. Érdekes lesz a holnapi nap annyi szent, és persze nagyon remélem, hogy megmutathatom majd a madaras lánynak, hogy nem tud rámijeszteni holmi trükkökkel.

️️️️

Can you change me?

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-02-01, 21:11

A kiképzés & Adora

Kellemes a kézfogása, ami alkatát tekintve meglepő, de lehet pontosan ezért olyan, amilyen. Kissé Duncanre emlékeztet félóriás mivolta.
- Új esélyt? Hm…érdekes. – Nézek rá egy hosszú pillanat erejéig, megpróbálva kielemezni arcát és meglátni a lényeget szavai mögött. Nem mintha sok időm lenne; kedvenc csapatvezetőm érkezése kizökkent. Aztán már csak azt veszem észre, hogy ahogy jött ment is. De nem ez a legmeglepőbb, hanem Ronan reakciója a lány jelenlétére.
- Ismeritek egymást?
Galen kigáncsolása ugyan mulattat, de persze nem akartam, hogy pofára essen. Ellenben, ha már itt van, akkor legyen benne annyi, hogy nem kell segítség az egyensúlyának visszanyeréséhez. A kérdésére csak egy ártatlan kis mosollyal válaszolok. Normális? Ugyan kérlek, az unalmas. Egyébként meg nem én vagyok az, aki elment volna a másik mellett köszönés nélkül.
- Ne aggódj, csak olyan felfuvalkodott hólyagokat szoktam így emlékeztetni emberi mivoltukra, akik képesek lennének köszönés nélkül elmenni egy ismerősük mellet. – Villantom most Ronanra ártatlan mosolyomat. Ma úgy látszik ez a standard. Holnapra pedig a komolyság lesz. Ez az utolsó este, hogy nem nehezedik mázsás súly vállaimra. Kicsit lehetek szeleburdi nemde?
- Akkor holnap! – Integetek neki. Kár, hogy ilyen hamar lelépett. Még lettek volna kérdéseim.
- Ahogy halhattad az embereket nem. Téged azonban mindenképpen. Hisz olybá tűnik ez az egyetlen módja, hogy szóba állj velem. – Homályosítom fel arról, hogy mégis hogyan esett az előbbi kudarcba fulladt szökési kísérlete. Ugyanis szarul esett. Nem gondoltam volna, hogy az utolsó napunk után még egy hello sem jár nekem. Értem én, hogy nem akar vegyülni. De nem is arra kértem, hogy igyon meg velem egy üveget abból az akármiből, amit felszolgálnak és anekdotázzunk a régi szép időkről.
- Jöttem az akadémiára. – Vonom meg a vállam és adok neki egy másik poharat az üres helyett. Profin tudok ilyen eseményeken kontaktust teremteni a felszolgálókkal. Van egy tekintet, amit, ha megtanulsz rögtön ugranak és kedvesen is ráadásul. Pláne nekem, mert megköszönöm nekik. – Gondolom, te apád nyomására költöztél ide be. Biztosan lenne jobb dolgod. – Mondjuk az új barátnőjével hetyegni. Még nem tettem túl magam rajta, de a stílusa nagyban segít abban, hogy ne foglalkozzak ilyesmikkel. Csak szegény lányt sajnálom. Eléggé mérgező a pasija.

Why are you so serious

love

?

Don't you know how to have

fun

?

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-31, 03:47

Bár a magasságom okod adhatna arra, hogy lenézzek másokra/másokat, ez bármilyen hihetetlen mégsem szokásom. Sohasem voltam híve a habkönnyű nemi diszkriminációnak vagy a termetemből fakadó erő fitoktatás demonstrálásának és hasonlóknak. Főleg nem ha az illető egy hölgy. Sokadrészről pedig varázshasználók vagyunk, én hovatovább sellő szóval ha valamit el akarnék intézni, azt esélyesen nem erőből tenném.
Viszonzom a kézfogását, csak lazán, inkább barátilag mint hivatalosan. A válaszán elmosolyodok. - Ronan vagyok. - mutatkozom be röviden. A kérdésére pedig csak bólintok. - Igen. Új esélyt akarok. És ez egy jó lehetőségnek tűnik. - foglalom össze lényegében nagyon röviden, bár nem olyan lerázós stílusban. Mielőtt azonban vissza kérdezhetnék, Shanna toppan oda hozzánk és átdöfi a tekintetemet amit állok is és egy pofátlannak mondható vigyorra húzódik a szám. - Jó hogy emlékeztetsz rá. Máris van mire innom! Cheers kedves! - meg is emelem Shannara a poharat és jó ha nem borítja rám ezek után a szörpöt... Egyből felélénkülök még ha éppen csak belépett is a közegünkbe. Láthatóan nem akar a pórnéppel vegyülni mégis hosszan nézek utána és követem a tekintetemmel az útját. Aki nem ismer annak igazából meglehetősen félre érthető lehet ez az utolsó gesztusom.
Amiből az zökkent ki, hogy Adora elgáncsolja azt a kis bunkót, aki neki is feszül egyből. Azért nézek egyet, hogy a csajszi csak így a semmiből ezt megtette... - Oké úgy érzem, jobb ha kerülöm azokat a helyzeteket, ahol eléd kerülhetnék egy lépcsőn, ha ilyen spontán vagy. - de azért egy vigyorfélével megveregetem finoman a vállát. És a fiatalabbakra nézve csak annyit mondok.
- Hölgyeim.. Uraim! Azt hiszem elteszem magam. További kellemes... bájcsevejt! - ezzel pedig rugalmas, könnyed léptekkel elsétálok a szobák/fürdők felé. Tovább akartam maradni, de valami azt súgja, jót fog tenni az, hogy nem ütöm ki magamat holnapra.

Tudod mit okoz az;

Amikor elismered, hogy egy
antagonistáknak is lehet igaza?
Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el,
hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-25, 15:58

Auror Akadémia & Sarah

"Amikor azt mondod: "Feladom!",
gondolj arra, hogy ilyenkor másvalaki azt mondja:
"Egek, micsoda lehetőség!""

Egy picit kizökkent, ahogy Nicolas visszakérdez, hiszen tudom, hogy illene ismernem, főleg, mert ő is Minisztériumi örökség, a családja is itt dolgozik, még se tudok olyan sokat. - Csak látásból, nem igazán beszéltünk, tudod... nem sok mindenkivel beszéltem. - vallom be, hiszen valójában Sheree volt az egyetlen barátnőm, rajta kívül Ashtonnal a szüleink halálakor kerültünk közel, Dany-t pedig éppen azelőtt ismertem meg komolyabban, mielőtt a családi drámája felrobbant és azonnal át is mentem védelmező oroszlánba, mert akkor éppen úgy tűnt, hogy a családunk a helyére billent, senkinek sincsen szüksége az állandó pesztrálásomra... azért így is ott voltam a nyomukban, amikor csak lehetett. Ezen kívül főként csak a szakom elméletével törődtem és nem ismerkedtem valami sokat az iskolában, ami most csúnyán visszaüthet, de ami volt elmúlt és azért vagyok itt, hogy változtassak. Egy bólintással köszönöm meg a tippet, a precizitással sosem volt problémám, szeretem, ha minden rendezett és tiszta, tehát a szabályok követésére kell majd jobban koncentrálnom. Amikor Justice odalép hozzám, illetve hozzánk és Nicolas azonnal átveszi a szót és bemutatja azért egyértelmű, hogy ők már ismerik egymást. - Nagyon ismerős vagy, évfolyamtársak vagyunk... vagy is lennénk, ha nem buktam volna... halasztottam volna egy évet, ugye? - biccentem félre a fejemet egy kedves mosollyal, szinte ezzel a témával elfedve, hogy azonnal szídni kezdi Shannát. Nagyon csinos lány, persze nem akarom a bátyámat beskatulyázni, hogy a külső alapján biztos tetszik neki, de hát megfordul a fejemben és ha esetleg összejönnek szeretnék jóban lenni vele. - Nem az ő hibája, hogy ennyire megváltozott, csak... - kezdeném el halkan mentegetni, de aztán jön a szárnyas incidens én pedig egy kicsit menekülőre fogom, mintha attól tartanék, hogy kompromittálhat, ha olyanokkal keveredek, akik már is lázadoznak - mint Blaine esetében. - Örülök, hogy megismertelek, de szeretnék néhány szót váltani azokkal, akiket ismerek a holnapi csapatból. Érezzétek jól magatokat, nagyon csinos vagy! - köszönök el egy bókkal, még futtában végigsimítok Nicolas vállán aztán odaszegődök Padmához és Eileenhez.
- Igen, ünnepelni majd akkor kell, ha sikerül is a végéig bent maradnunk. De azért jó, hogy van esélyünk beszélgetni a holnapi megmérettetés előtt. - mosolyodom el, aztán Eileen ahogy bemutatkozik én is válaszolok. - Seraphine M... hm, szólíts csak Serának. - visszakozom, még sem kimondva, hogy McCaine vagyok, hiszen a bátyám is a segítők között van, a szüleink aurorok voltak a haláluk pillanatáig, talán azt hinné, hogy protekciós vagyok. - Ha a magabiztosság megvan, akkor végül is már félúton vagy, inkább, minthogy az árnyékodtól is megijedj! - mosolyodom el bátorítóan, de közben eléggé egyértelműen érezhető, hogy nem is olyan mélyen elásva én például még erőteljesen harcolok magammal minden másodpercben, hogy tényleg itt van-e a helyem. Egyik pillanatban akarom, bizonyítani, hogy fejlődőképes vagyok és talpraesett is tudok lenni, másik pillanatban ott sorakoznak a szörnyű döntéseim az elmúlt évekből és őszintén... van egy pár.

Aki tudja, hogy mit kellene tennie,

de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát.
Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-23, 13:42

A kiképzés & Blaine

A new advanture

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

Valahogy be szoktam vonzani a nagydarab áll haverokat. Először Derek, most pedig ez a Ronan. Eleve a sok lány érdeklődő mellett fura, hogy ilyen kevés a pasi, de a magas srác haverkodása még jól jöhet, ha netán mégis kénytelen leszek maradni. Na nem mintha vámpírként pont nekem kéne testőr, de egy ilyen alak inkább velem legyen, mint ellenem. A kézfogás után tehát Titanille a célpont, s Eileen-nel együtt már hárman nézzük a beosztást, a másik mardekáros lánynak csupán bólintok, látásból már ismerjük egymást. Egymáshoz osztottak be minket, negyediknek meg a kissé sajnálkozós, riadt lányt, Seraphine-t, akivel az előbb beszéltünk. A mozdulataiból, a stílusából érzem, hogy ő is valami magamfajta, de talán nem olyan régóta űzi a vérszívók iparát, mint én. – Na tessék, már megint Rosemberg. Szinte provokálnak, hogy valahogy essünk egymásnak. – Fordulok végül Titanille felé várakozóan, aki hárítja az esti csínytevést. – Most komolyan? Punnyadni jöttünk? Jajmár.. – Csóválom a fejemet álszent mosollyal, ha már be vagyok ide zárva (közben hallom Adora kérdését nem messze, hogy önszántából van e itt bárki is), csak megvonom a vállamat, hát akkor mindegy. Intek Reese-nek, ma túl sok dolga lesz, ezt pedig tiszteletben tartom. Bólintok egyet Prestonnak, akiről már hallottam, az a fickó legalább következetesnek tűnik, ha ő mondaná, hogy fekvőzzek, tuti nem ellenkeznék, csak valahogy a mitugrász szőke német csaj szúrja a szememet. – Akkor sziasztok.. – Köszönök el a lányoktól, Ronannak kifelé még adok egy pacsit, aztán elnézek a szobám felé. Felnyalábolok egy hatos sört, hogy megtervezzem, hogyan fogok leskelődni a lányok folyosóján, ha takarodó környékén elkezdenek kimászkálni a közös zuhanyzóba. Ez az egész kiképzősdi nem az én világom, de ha már itt kell lennem, akor addig is jól akarom magamat érezni. Nem indult a legjobban, azt hittem, hogy már estére itt se leszek. A fenébe!

Megjegyzés -- Ruha -- Zene --

***

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-20, 23:02

Az ittlétem már most olyan vizekre sodor, ahol dúlnak az indulatokkal teli hullámok. A két akadályról nem is beszélve, akiket végül szó nélkül hagyok magam mögött. A középső ujjamat is felmutatnám nekik, de azért még én se süllyedtem le olyan mélyre, hogy az legyen az utolsó kártyám.
Ahogy a szerzett étellel és itallal a kezemben próbálnék lelépni, természetesen kibe botlok bele, aki nem hagy továbbra se élni? Drága, rókaszem. Kigáncsol, ami meglehetősen kibillent egyensúlyomból és kell pár lépést tennem, mielőtt pofára esnék. Úgy ahogy megtartom magam, hogy aztán szigorú, megvetéssel teli szempárral nézhessek vissza rá. Az italom kiborult a szendvicskatona pedig valahová a tömegbe repült. Csodás!
- Normális vagy?- rivallok rá hangosabban, mégse túl feltűnően. Túl sokan vagyunk ebben a teremben ahhoz, hogy felvonjam magamra a figyelmet. Nem lep meg, hogy ilyen undorító húzással próbál leszólítani. Jobb körökben ezt máshogy oldják meg... Szólnak az illetőnek.
Mégis neki ilyen barbár módon kellett kigáncsolnia, ezért nehogy azt higgye, hogy a kedves arcomat fogom mutatni.
- Ahogy látom még mindig barbár móddal kezeled az embereket.- forgatom meg szemeimet. - És te? Mit keresel itt?- porolom le magam azért és megigazgatom ingemet.

Tárgy: Re: Nagyterem 2021-01-18, 20:24

A kiképzés & Adora

Először védekezően pillantok Sera felé, de igazából azonnal lenyugszom. Ez végül is csak Sera; nem fogja kihasználni a pillanatnyi gyengeségem vagy esetleg kinevetni miatta. Hiszen harcoltunk már együtt.
- Meg leszek. – Bólintok neki őszinte tekintettel, s szavak helyett inkább egy mosollyal köszönöm meg neki a törődést. Tényleg rendben vagyok, kicsit talán leterhelt, de ez általános. A gondolataim mindig is csapongóak voltak, ez nem változott. Egyik pillanatban teljes vállszélességgel vállalom, hogy beváltsam a családom hozzám fűzött igényeit, a másikban pedig egy sarokban sírok, amiért nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok. Nem hiszem, hogy halálomat lelném a kiképzésen vagy utána, ha esetleg behívnának feladatot teljesíteni. Ellenben mások helyében már most visszavonulót fújnék…
De persze lehet én vagyok túlságosan előítéletes meg hiszékeny. Az utóbbi biztos is; én balga azt hittem, hogy az első alkalmat amikor mindenki együtt van és ismerkedhet megspékelik egy kis alkohollal, de úgy látszik a felnőttkori piálást ugyanúgy nem támogatja a minisztérium, mint a fiatalkorit. Szomorú.
Ezt a szomorúságot pedig üres kalóriákkal kívánom pótolni. Nem lenne hátrány, ha felszednék némi felesleget, amiből a napok során izmot alkothatok. Válogatás közepette belebotlok abba a srácba, aki az elején hozzánk csapódott. Kérdésére szélesen elmosolyodok. Ennyire átlátszó lennék?
- Kicsit ez is, kicsit az is. – Vonok vállat. – Egyébként Adora vagyok. – Nyújtok kezet a nálam úgy két fejjel magasabb varázslónak. Valahogy mégsem érzem elnyomva magam, hiszen hozzá vagyok szokva, hogy általában nem én vagyok a legmagasabb ember egy szobában. Ellenben a legokosabb még lehetek, az pedig fontosabb. – És te önszántadból vagy itt? – Úgy érzem ez a mai este legkézenfekvőbb kérdése…
S ekkor Shanna libben be a képbe.
A mondandója kedves, de a stílusában túlságosan emlékeztet anyámra, amikor büntetést oszt ki nekem valami miatt. De őszintén szólva hasonlóan érzem magam; nem tudom mi vár, de bármi is jön készen állok. Egyelőre, de nálam ez percenként változik. A kis titkos suttogásra amolyan „ugyan, nem is számítottam másra” tekintettel válaszolok. Ha kivételezne velem, konkrétan megsértődnék.
Már szólnék utána, magam sem tudom mit, mikor megpillantom az ismerőst, kinek láttán több érzelem üt fejet bennem. Kíváncsiság, meglepődés és komiszság. Ahogy ellépne mellettem, mint valami bunkó, kinyújtom a lábamat és elgáncsolom. Nála sosem gondolkozom azon, hogy mit tehetek és mit nem. Mit tehetne velem? Pláne ekkora tömeg előtt? Ha leordít azzal magát szégyeníti meg. A többit meg tudom kezelni. Amint rám néz egy elégedetten vigyorgó prefektus fruskával találja szembe magát.
- Nem is köszönsz, Herbs?

Why are you so serious

love

?

Don't you know how to have

fun

?

Tárgy: Re: Nagyterem

» Nagyterem
» Nagyterem
» Nagyterem - asztalok
» Nagyterem: szolgálati közelmények