2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem mondom, hogy kellemetlen volt a kép, ami a családom fagyis emlékével tárult elém, de a csodálatos színkavalkád, ami átveszi a helyét, s felváltja a sötétet és az emlékezést is még jobban lenyűgöz, mint bármi valaha. A szám is tátva marad a csodálkozástól, így aztán érdekes eszmélési állapotot mutatok, de tulajdonképpen pont nem érdekel. Kitörő, sikkantós örömködéssel omlok először Kath karjaiba, majd ölelem meg szorosan őt is, Gabyt is, s Bent is, s ha már ilyen ölelkezős kedvem kerekedett, akkor ha Gina sem szalad el vagy madarasodik meg előlem akkor ő is kap egy ölelést. - Hát erre baromira nem számítottam, de így végeredményben beszarás egy élmény volt! - szalad ki a számon nem túl ékes irodalmisággal. Az, hogy megint ennyit beszélek feltételezi, hogy jól is vagyok, úgy is érzem magam. - Mennyi mindenről maradtunk le? - kérdezek rá azért arra, hogy mi történt, amíg én a családommal és a sötéttel szemeztem. Persze ezt így ebben a formában nem konkretizálom, de a kérdés attól még adja magát. - Corvus tényleg ennyire besérült? - nézek körül, s toldom meg kérdéseim áradatát ezzel is, amennyiben nem látom a mardekáros srácot köreinkben. - Nem hiszem, hogy életében először nevette ki valaki. Franc az egészbe! Majd bocsánatot kérek, ha megint találkozunk. Vajon a mézeskalácsházikóba mehetett? - célzok úticékunkra. Nem nagyon van kedvem Gretat és Hanst istápolni, ha már ők csak így alánk csapták a seprűket és nem mondták, hogy a fekete szarságoktól meg is makkanhatunk, de nem fogok tiltakozni. Csak elhegyezkedem a seprűn Ben társaságában és felőlem aztán.. utánunk a vízözön. Vagy tűz. Mindegy, csak húzzunk már haza is.
Lehunyom a szemem, és egyszerűen csak koncentrálok a gyógyításra. Valahogy érzem, hogy az erőm visszatér, és érzem a nimfát, ahogy felerősíti a képességemet. Érzem a kék szín játékát. Szinte mindent látok és érzékelek, anélkül, hogy kinyitnám a szememet. Ki tudja, talán a nimfa varázsnak köszönhetően. Végül, ahogy a nimfa eltűnik, és minden véget ér még mindig csukott szemel térdre rogyok, majd egyszerűen kitapintva a kút szélét átfordulok és a kútnak támasztva a hátam ülök le. - Nálunk ilyen egy átlagos nap. Üdv köztünk! - mosolyodom el Gaby szavaira, és végre kinyitom a szemem, hogy ránézzek a szőkeségre. Érezhetően egy tonnányi teher szakad le a vállamról, ahogy látom, hogy a két lánnyal minden rendben van. De még mindig iszonyú kimerültnek érzem magam. Legalábbis ahogy a nimfa eltűnt, mintha a fáradtság is visszakúszott volna a tagjaimba. Ben ölelésére egy másodpercig meglepetten nézek, de nem húzódok el. Egyszerűen lehunyom a szemem, és néhány pillanatig megpihennek a srác karjai közt. Aztán ahogy Ben és a többiek elkezdenek feltápászkodni, úgy én is. Még egyszer erőt kell vennem magamon, hogy átváltozzak, és elrepüljek a házig. Szóval ahogy a többiek seprűre ülnek, úgy én is felveszem a karvaly alakot, és elrugaszkodom a földtől. Közben azért nagyon remélem, hogy Corvus a testvérpárnál lesz, a házban. Bár nem látszik rajtam, de miatta és a gyűrűje miatt is igencsak aggódom jelen pillanatban... Csak a visszaúton ne érjen több kellemetlen meglepetés...
Eltátom a számat, így Kathrine-nek nem is kell elengednie, mert automatikusan lehanyatlok, ahogyan a kékes villódzás körberagyogja a lányokat, a kutat, és még a nimfát is, mielőtt eltűnne. Ha nem csal a szemem, picit még ránk is átterjed, mikor a lányokat locsoltuk a vízzel. Még nehéz megszólalnom, de én is elkapom azt a lányt, akit éppen nem Kathie pátyolgat, finoman az ölembe veszem az illető fejét, aki legyen most Masie-Bee, hogy magához tudjon térni, közben pedig megkönnyebbülten nevetem el magamat Gaby mondatára. – Nem, ez nem a mennyország, de megcsináltuk! Sikerült! Éltek! – A közelemben ülő Kathrine-nek nyomok egy puszit az arcára, Ginát pedig megölelem, lassacskán pedig elkezdünk feltápászkodni. – Nem tudom, hogy Corvus hol lehet, de remélem jól van. Vissza kell mennünk a testvérekhez. – Csóválom a fejemet, felsegítve a korábban még halálos kórral küszködő lányokat, akit szükséges támogatok, Gina gondolom majd úgyis visszaváltozik karvallyá, és ha már itt vagyok Maise-vel, őt ültetem elém, hogy Kath Gabyt pátyolgassa, akinek oda is szólok. – Ugyan, semmi baj, bárkivel megtörténhetett volna. Ez volt a tűzkeresztés, most már közénk tartozol. – Vagy vízkeresztség? És egyébként is halálos veszélybe kell kerülnünk, hogy valakit befogadjunk? Nem lenne elég csak simán sütizni egyet? Nem egyszerű manapság az életünk, és úgy fest, nem hogy javulna, szünet nélkül életveszélyben vagyunk. Vajon minden diáktársunk hasonló gondokkal küzd? Kétlem. Ha MB elhelyezkedett előttem a seprűn, és Gina is madár, akkor bólintok Kathnek, hogy indulatunk, vissza a tesókhoz, talán Corvus is ott vár már minket.
- Húha! - Fut át a gondolatomon amikor a nagy sötétséget, a nagy semmit átveszi a csodálatos fény, a kékes színkavalkád, a csillagokkal teli sarki fény ami szinte elvarázsol, egy pillanatra magába szippant. Közelebb lépek, majd amikor oldalra fordítom a fejem meglátom MB-t, mire arcomon óriási vigyor terül szét, és ha van rá lehetőségem vagy lehetséges egyáltalán, megölelem őt. - Ez valami... mágikus mennyország? - Kérdezem tudatlanul, értetlenül, hiszen néhány perce még azt hittem, egyedül veszek el a sötétségben... most pedig itt van ő is, ő is látja mindezt. Fogalmam sincs, mit gondoljak, hová tegyem a helyzetet, Viszont mire továbbgondolhatnám, felébredek, és talán Ben az, aki legközelebb állt hozzám, az ő karjaiba esek, de az ölelés után, már jólesően nézek vissza rájuk és hálával teli, hogy sikerült nekik megmenteniük minket. - Mi... mi történt? Hogyan? - Emlékezem vissza még a sötétség előtti pillanatokra, és talán igazából nem is szeretnék választ kapni. Amint teljesen magamhoz térek, azonnal a karomat emelem meg és nézem végig, a sötét erek eltűntek, a fertőzés teljesen megszűnt. Ekkor már nekem is nagy kő esik le a szívemről. A bűntudat viszont megmarad. - Sajnálom. A galibát. - Hajtom le a fejem. Valójában egyrészt én okoztam ezt az egészet, még a házban, de az biztos, hogy ez tanulság volt és többé nem vágom ekkora fába a fejszém és nem is leszek ilyen meggondolatlan. - Szerintem menni fog a repülés... egész jól érzem magam. - Ha minden igaz, nem történik semmi és remélhetőleg mellékhatások sem lesznek. Már nem szeretnék senki terhére lenni, így meg is próbálok felállni és ugyan van bennem némi félsz, hogy vissza kell mennünk a házba, de azért bízom benne, hogy el tudjuk kerülni már az ismételt bajt és túl vagyunk a nehezén...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Rémes, hogy nem tehetünk mást, mint várunk és reméljük a legjobbakat. Vajon a távolban Corvus is aggódik, vagy csak puffog, amiért Ben kiütötte végső elkeseredésében? Figyelem a lányokat, és majdnem eltátom a számat, amikor a fura színes aurával maguk körül kiemelkednek a vízből és szépen lassan lebegnek ki a kútból, amiből lassan eltűnik a víz. Még levegőt venni is elfelejtek hirtelenjében, ahogyan az esemény lezajlik a szemem előtt. Szó se róla, soha életemben nem láttam még ilyesmit, pedig a Roxfortban már sok mindent láttam, amit az előtt még sosem. Persze mielőtt a lányok elesnének azonnal moccanok elengedve Ben kezét, bár minden bizonnyal ő is pont ugyanezt teszi, hogy elkapjam egyiküket és ne essenek el. Jelen esetben végülis mindegy, hogy kit sikerül elkapnom, aki közelebb van, de azért ezen a ponton már kitör belőlem a feszültség és teljesen mindegy, hogy MB, akit legalább valamelyest ismerek, vagy a teljesen új lány Gaby az, de nem is kérdés, hogy az elkapás után sem engedem el, hanem jó szorosan megölelem. - Jajj hál' istennek! Már azt hittük... attól féltünk... - bármennyire is erősnek mutattam magamat Sasha halálnál, azért nem vagyok kőből és ez most látszik is rajtam, mert ha lehet, akkor mindenkit összehúzok és valami nagy ölelés a minimum, ha már végre túl vagyunk ezen. Nem török ki azért őrült sírásban, de a feszültség kiszakad azért néhány könnycsepp formájában a többiek szorongatása mellett. Kell pár perc, amíg sikerül magamat annyira összeszedni, hogy körbepillantsak. - Vissza kell mennünk, ki tudja, hogy nem nyelte e még el a házat... - a nagyobb gond, hogy jelenleg csak két seprűnk van, bár Gina tud repülni, de nem tudom, hogy el tudja-e vinni a két fiolát. Tanácstalanul pillantok körbe, majd végül Ben kezébe nyomom Gina táskáját, hiszen nekem még mindig kissé remeg a kezem a hirtelen jött túl sok érzéstől. - Hogy érzitek magatokat, tudtok repülni? - Ez még kérdés persze, bár a legjobb az lenne és a leggyorsabb, ha egy valaki menne a leggyorsabban és vinné a fiolákat, de mivel a harmadik seprű Corvusnál van, csak párosával tudunk elindulni, vagy valaki megy, a többiek pedig bevárják itt, de nem szívesen szakadnék most szét. Kérdés, hogy vajon a két lány jól érzi-e magát már annyira ilyen megrázkódtatás után, hogy feltudjanak ülni a seprűre, vagy egyáltalán vissza mernek-e menni a házhoz.
A három gyerek követi a csodálatos vízi nimfa utasításait, és a társaik elmerülnek a vízben. Ahogy a bájitalok is bekerülnek a szökőkútba és az egész egy darabig a mágikus főzet színét veszi fel, és Gina kezéből kristálykék hullámok indulnak meg feléjük, a gyógyító képességét a nimfa segítségével és a közöttük kialakult kapcsolattal sokszorozza meg és közvetíti Maisie-hez és Gabrielle-hez.
A lányok ugyan csak egy percig eszméletlenek, mégis annyi minden jár a fejükben, végigszalad az egész életük, de végül ahelyett, hogy újra a sötétség venné körül őket, hirtelen valami egészen csodálatos fény tör be a tudatukba. Ez a kékes-lilás színkavalkád leginkább az univerzum távoli pontjait idézi, amit talán Asztronómia órán láthattak már megidézve, a csillagköd csodája, és egyik pillanatról a másikra megpillantják egymást is, végig ott voltak egymástól néhány lépésre, már nincsenek olyan egyedül.
A külvilág sem marad ki a csodás látványból, miután a főzet és Gina kristálykék gyógyhullámai teljesen körbefonták a két lányt csupán tíz másodperc múlva a testük lassan felemelkedik a kútból és ezze a csodálatos univerzumszerű aurával ragyognak fel, mielőtt öntudatlanul, talán a nimfa mozgatására kilépnek a kútból és a földre teszik a lábukat, afféle meditatív állapotban. Egyetlen csettintéssel később a vizinimfa eltűnik, és fele együtt a kútból a víz, a lányokról ez a csodálatos aura, és ugyan a térdük felmondja a szolgálatot, de ébren, gyógyultan omlanak a társaik karijaiba, minden fájdalomtól mentesen, csak egy pillanatig még elgyengülten.
Mindannyiukról egy hegyomlásnyi feszültség szakadhat fel most, hogy mindenki jól van, a fekete fertőzés teljesen eltűnt, Corvus gyűrűje se villódzik semerre, hirtelen olyan teljes a nyugalom, mint az elmúlt órákban soha. Bogyókat szedtek még főzetet is csináltak, talán már a sötét erdő sem olyan borzalmasan ellenséges, mióta egyszer már visszaszorítótták a sötétséget a patrónus-falkájukkal, Hans és Gretel számít rájuk...
// Figyelembe véve, hogy egy hétre két tagunk nyaralni megy, az egy hetes határidő helyett kéthetes lesz! Határidő: június 30., mesélő hozzászólás július 1.-én. //
Corvust biztosan kárpótolni akarom, de most nem lehetek rá mérges, hogy elhúz, hiszen ő is teljesen le van már merülve, most segíteni úgysem tudna, csak hátráltatna minket, ám a pizsamapartyra a piával együtt ő is hivatalos lesz, ha ezt túléljük. Nagyon remélem, hogy a jövőben nem történik velünk már semmi félelmetes, jó lenne ugyanis egy olyan tanév, amikor a nevetésről, és a vidámságról szólna minden. Ha jól emlékszem, volt egy Winnie-Corvus tánc is, meg Bexley-vel is találkozgatott, amennyire hallottam, de valahogy soha nem jön neki össze semmi. Pedig drukkolnék neki, hiszen közénk is milyen jól beilleszkedett. Gilly? Nem is tudom, mindketten mardekárosok, mindketten beszólógatósak, lehet megérne egy misét. De most egymás mellé húzzuk Maisie-t és Gabrielle-t, hárman maradván talpon a két griffendéles barátnémmel, füstöl a kezünk alatt a munka. Amikor már minden veszni látszik, Kathrine mintha átmenni druidába. Azt eddig is tudtam, hogy állati jól bánik a vízmágiákkal, de hogy megidézzen valami elementált? – Te jóóó... Ég! – Szakad ki az ajkaim közül, és az eddiginél még hatványozottabb csodálattal bámulok Kathie-re, hogy miket tud. Megkapjuk a parancsot, hárman vagyunk, három feladatra, így Kathrine Maise-t öntögeti, Gina távgyógyít, csak pénzt nem küld, én meg Gabrielle testére csurgatom a számára kiporciózott gumibogyószörpöt. Aztán keresztbeteszem az ujjaimat a szabad kezemet, mert a másikat Kathie kapja el. Én is megszorítom az övét, s a társaink testét szemlélem lélegzetvisszafojtva.
Az életem szép. Mindig is szép volt még úgy is, hogy any anélkül nőttem fel. Sose éreztem hiányát a meleg anyai kéznek, megfelelt számomra a kissé érdes, de annál szeretetteljesebb apai cirógatás. Ahogy a sötét oszlani kezd körülöttem, hirtelen apuapu arca derül fel előttem, majd ezt követik a többiek. Carlapu szidja valamiért Beaut, így szokott lenni. Franciák és temperamentumosak. Mellettük kifejezetten hideg víznek tűnik Hansapu és Hilde jelenléte, akik valahogy mindig olyan hűvösnek tűntek egymás mellett, pedig közben mindketten nagyon szeretik a másikat. Rosalind valamiért majrézik szokás szerint, Samapu fagyival próbálja lekenyerezni, hogy nyugalom legyen. Persze a fagyiból Pete és Francesca is szeretnének, így a végén testületi fagyizás lesz. Nem is emlékszem.. mikor volt ez? Maximum egy évvel ezelőtt. Nem tudom, hogy mi lesz velünk, de ha ez az utolsó dolog, amit "életemben" látok, meg tudok vékélni vele. A családom egyébként is az én békeuniverzumom.
Nem érzékelek semmit a külvilágból, a körülöttünk lévő történésekből. A sötétség teljesen magáévá tett, az érzések pedig... mintha egy csapásra elmúlt volna minden bajom, amit az előbbiekben észleltem. Csak nézek. A feketeségbe. Úgy érzem nyitva van a szemem, de valójában már nem tudom eldönteni, mi történik. A fejem megzavarodott, az elmém nem itt jár. Nem a világban. Varázslat vagy nem, olyan mély érzések öntenek el, amik talán már évek óta nem. Képek villannak ezekhez. Kiskoromból, amikor a szüleinkkel a napsütésben piknikeztünk. Amikor először jelentkeztek a varázsképességeim. Amikor a nővéremet felvették a Beauxbatonsbe és hazajött, hogy elújságolja, miket tanult meg ott. Amikor megkaptam az első háziállatomat, egy apró cicát. Amikor én is elindultam a hőn áhított iskolába. A Trimágus Tusa. Rettegés, boldogság, félelem, kétségek, szimpátia, testvériség. Utána pedig már itt vagyok, a Roxfortban. Egy pillanat alatt pereg le minden előttem, és próbálok beléjük, az emlékekbe, a jövőm lehetőségeibe kapaszkodni, szólítgatni a nővéremet, a családomat, a barátaimat... de mindez mindhiába? Egyedül vagyok, és mintha egy sötét szobában rekedtem volna, fény és varázslat nélkül, ott forognék körbe, körbe, kiutat keresve, de semmi... még semmit nem találok. Ismét rettegés fog el, hiszen ez már a vég lenne? Nem tudok beletörődni, így ha kell, foggal s körömmel kapaszkodom a lelkembe, a testembe, az elmémbe, csak hogy újra élhessek. De lehet, hogy ez már a halál?
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem igazán van időm Corvus durcizására. Bár egyáltalán nem örülök neki, hogy látó távon kívülre kerül. Jobb volna együtt maradni. Még a lidérces képekkel is együtt. Igaz még sosem láttam olyat sem, gyűrűből jöjjenek efféle képsorok, de lehet hogy Corvusnak igaza van, és a helyre reagál a gyűrűje. Talán elég annyi, hogy kellő távolságba kerül innen. De biztonságos, és jó ötlet egyedül mennie? Viszont most fontosabb, hogy a lányokat tartsuk valahogy életben. Bár úgy néz ki a bájital minden további bonyodalom nélkül sikeresen elkészül, de sajnos a lányok állapota ijesztő gyorsasággal fordul válságosra. Minden erőmmel és képességemmel igyekszem visszafordítani, vagy legalábbis stabilizálni a helyzetet, úgy tűnik mindhiába. Talán valami olyasmivel nézek szembe, amivel eddig még nem volt dolgom, talán csak túl kimerült vagyok. Akárhogy is elég kétségbeejtő a helyzet. De nem lehet itt vége. Nem adhatjuk fel. Nem hagyhatom, hogy meghaljanak a karjaim közt. Ezúttal nem. Ekkor idézi meg a vizinimfát valahogy Kath. Sosem becsültem le a képességeit, de ez azért egyfajta döbbent, meglepettséget szül bennem, amitől le is fagyok egy pár pillanatra. Talán ez Kath képességének egyfajta megmutatkozása lehet? Akkor nem lehet ártó szándéka ugye? Ámbár mindegy is, mert mi itt már úgysem tehetnénk semmit sem. Végül is az ránt vissza a valóságba, ahogy a nimfa hozzám szól. Bár meg tudnám oldani egyedül! De nem tudom. Így, más választás nem lévén összeszorított ajkakkal bólintok, és teszem, amit mond. Ahogy becsúsztatom a kezeimet a hűs vízbe (végül is maga a víz is elég jó közvetítő közeg) veszek egy mély levegőt, és behunyom a szemem. Minden maradék erőmet összeszedve koncentrálok a gyógyító képességemre. Ha kell a saját életerőmből is áldozva a lányok felé. Bár azt magam sem tudom, hogy mennyi fizikai erő maradt még bennem. Meddig bírom még. Csak remélhetem, hogy a nimfa tartja a szavát, és így minden rendben lesz. A lányoknak muszáj túlélni. Nem lehet másképpen.
//Természetes gyógyító: 6. szint: Képes halálos sebeket is begyógyítani, ha az illető még életben van, azonban ehhez a saját életerejéből is áldoznia kell. //
Azt gondolnám, hogy Corvus visszatér az erdő szélére és ott vár be minket, de ahogy egy pillanatra utána nézek, miután elviharzik kezdem sejteni, hogy jó eséllyel már talán a mézeskalács háznál se lesz majd ott, de akkor hogyan jut majd haza? Elhúzom a számat, főleg mert a bájital készítésben sem tudok érdemben részt venni, hiszen felolvasnom sem kell a receptet, amit Gina memorizált már magának. Persze azért esélyes, hogy nem fogom majd szónélkül hagyni, hogy Corvus így felkapta a vizet. Ben butaságot csinált ez tény, de ő is belegondolhatna, hogy nem mindenki mindenre ugyanúgy reagál és ez a helyzet cseppet feszült, főleg miután még a lányok is összeesnek. Tudom, hogy Sasha halálánál tartottam magamat, azt hiszem muszáj volt, hiszen Gina és Ben is totálisan kiborultak, de ezúttal nem fog menni, ha megint... Tudom az elején ott mardosott valami buta féltékenység dolog MB és Gaby felé is, amikor Ben ide-oda csapódott közöttük, de ez most olyan távolinak tűnik. Most csak a félelem érzése van meg bennem, hogy mi van, ha... Ekkor jelenik meg a nimfa, magam sem tudom, hogy ez nekem köszönhető, hiszen a képességeimmel még nem vagyok teljesen tisztában, időnként csak úgy megtörténik, ahogyan az erdőben a magasságom is megnőtt. - Köszönöm... - rebegem el, hiába azt mondja, hogy nekünk is segíteni kell, de mégis csak ha most hármunknak kellene megoldani ezt, akkor kénytelenek lennénk végignézni, hogy meghalnak... Nézem csak, ahogyan a vízbe kerülnek, bármennyire is ijesztő, hogy nem látszodik egyetlen buborék sem, hogy lélegeznének. Én magam is szinte vissztartom a levegőt, ahogyan felveszem az egyik fiolát, hogy MB mellé álljak és ahogyan a nimfa mondta ráöntsem. Gondolom, hogy így akkor valami módon majd a víz áramoltatja beléjük a gyógyitalt. A feszültség a tetőfokára hág, automatiksan lépek oda Ben mellé, amikor készen vagyok, hogy megfogjam, már-már szorítsam a kezét. Gina is teszi a dolgát, de sikerülnie kell, muszáj sikerülnie!
Corvust elküldték, ezért elment. A történetnek itt a vége a szempontjából, és a későbbiekben is egy vállrándítással ennyit fog felelni annak, aki azon lovagolna, hogy hisztisen ugrott fel a seprűre.
Néhány percig úgy tűnik, hogy az átkos méreg teljesen felemésztette a két lányt, mert se a Stimula, se Gina gyógyítása nem akar hatni, mintha a sötétség magába szippantaná a varázslatokat és elnyelné bármilyen hatás nélkül. Viszont Katherine a titkos fegyveréhez nyúl, és a vizinimfa valóban testet ölt, egészen pontosan egy kiszáradt, kissé romos szökőkútból fakad víz, és abból emelkedik ki a női alat a gyerekek mellett. A mágikus teremtmény hallotta, hogy a kislány mire kérte, így nincs szükség arra, hogy megismételje, azonnal gyengéd intéssel fordul a két lány felé, és a víz a kútból karokként csap előre, hogy az ájultakat kivegye a barátaik kezéből, felemelje, és magához húzza. - Te hívtál, és én eljöttem és a segítségedre leszek, gyermek. Az átok elérte a szívüket, a halál mezsgyéjén állnak. - szólal meg földöntúlian gyönyörű hangját, és végignéz az "életbenmaradottakon". - Körberagyog titeket egy boszorkánykör fénye, egyedül nem lenne esélyem megmenteni őket, ahogy neked sem - fordul ekkor Ginához, aki a természetes gyógyító képességgel rendelkezik -, de együtt minden rendben lesz. A két lányt beszéd közben a szökőkút vizébe fekteti, a kristálytiszta víz teljesen ellepi őket, de egyetlen buborék se jön a felszínre, talán már nem is lélegeznek? - Tedd be mindkét kezedet a vízbe, leány, ti pedig öntsétek egyszerre a két ájult barátotokra a szökőkútba az üvegcsék tartalmát. - adja ki a parancsot, az első instrukcióval Ginára nézve, aki eddig is gyógyítani próbált, majd a bájitaloknál Kath-re és Benre. Úgy fest, hogy ő sem egy egyszerű istenség, aki csettintésre képes elintézni a kérést. Ám egyértelműen megmutatta a módját, ahogy képesek lehetnek megmenteni, és itt is marad, ameddig Gina, Katherine és Benjamin el nem végzik a mágikus szertartást. Ha megteszik, a víz ciánkéken felragyog, majd az egész szökőkút a bájital színében pompázik, és a víz alatt a két lány halvány izzásba kezd.
Maisie és Gaby nem érez fájdalmat ott, ahol vannak, külön-külön. A legmélyebb érzéseik, legmélyebb titkaik villannak be percről percre, mondhatni lepereg a szemük előtt minden, ami valaha fontos volt nekik, a szeretteik, az álmaik, a vágyaik, a hőn áhított jövőjük...
// Határidő: június 16., mesélő hozzászólás június 17.-én. //
Megdöbbenek Corvus hirtelen felcsapott farokkal való elszállásán. Nekem ennek erősen hisztiszaga van, de jelen helyzetben nem vagyunk olyan szituban, hogy ítélkezzek. Meg amúgy is, előbb talán megkérdezem majd ha újra szóbaelegyedünk, hogy mégis mi volt ez a férficirkusz, amit produkált. Mondjuk ebből az erdőből kinézem azt is, hogy nem önszántából ment el, hanem valami elvonzotta, ha ugyan létezik ilyen szó. Segítek Ginának a főzetkészítésben, s közben ha van szabad kezem hüvelykujjammal egy lelkes okét intek Ben irányába. - Állati ötlet! - lelkesedem fel a buli hallatán, amihez Gina lángnyelves javaslata még hozzá is tesz. Nem arról van szó, hogy abban hinnék, hogy csak piával lehet jól érezni magunkat, de mit árthat, ha van? Ennyien nem fogunk fejre állni 1 üvegtől, pláne ha valami jó kis tocsogós, zsíros pizzát is eszünk mellé, ami felszívja az alkoholt. Szóval én benne vagyok a dologban, naná! A porított vackokat odaadom a főzethez, figyelem, hogy mi történik. Először azt hiszem, hogy az unalomtól nem látok, mert nem a kedvencem a bájitalfőzőcskézés, s volt már, hogy 1-1 hosszabba bele is aludtam (órán persze, vérciki volt és büntetést is kaptam érte meg házpontlevonást), de ez most valahogy mégis más. Eléggé ramatyul érzem magam, s Gabyra pillantva elfog a rettegés is. Mielőtt teljesen elsötétülne minden még egy rövid de annál velősebb orosz káromkodás is kipereg ajkaim közül, aztán nem marad más csak az üresség. Még Kath kezét sem érzem a magamén, pedig kapaszkodnék bele, ha tudnék, abban biztos vagyok.
A hozzászólást Maisie-Bee Levieva összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-06-14, 13:40-kor.
Nem viccnek szántam Corvus kiütését, még ha Maisie kuncog is. Talán tényleg komikus a helyzet, de nem tudom, később hogyan fogom tudni ezt kimagyarázni, mert az életre pofánöntött Corvus úgy tápászkodik fel, hogy csoda, hogy nem esik nekem, csak elrepül. Összenézek Kathrine-nel, aki jellemzően a villámhárító szokott lenni, hátha majd ő meg tudja magyarázni neki, hogy azonnali döntéseket kellett meghoznunk. Azért én is veszek egy oltári nagy levegőt, mert ha elrontjuk, én aztán tuti nem akarnék a két lány közül választani. Meghalt minden családtagom, kivéve a mogorva nagybácsit, legalább a barátaim maradjanak életben. Még Gabrielle is, noha alig ismerem, de meg kell adnom az esélyt, hogy ő is a csapat méltó tagja lehet. [i]– Nyugalom, óvatosan, szépen. Várható volt, hogy nem lesz könnyű dolgunk. – Nézek fel Kathrine-re a bájital főzése közepette, Gina szépen ügyesen odakoncentrálva késziti el, már szinte készen is van. Maisie és Gabrielle el is ájulnak, jobb dolgom nem lévén ugrok én is oda Kath mellette, mindkét lány feje alá nyúlva az ölembe fektetem őket, hogy magukhoz térítsem őket. Visszaveszem Gabrielle-től a pálcámat, hátha még jó lehet valamire. Bólogatok Ginának, erőteljesen mosolyt erőltetve az ajkaimra, ugyan nem vagyok egy nagy piálós, de ha ez összejön, akkor talán életünkben először nagyon be fogunk rúgni. Nem tudom, hogy Kathrine mit machinál, mert valamit próbál idézni, de addig én stimulát mondok a lányokra, ha Gina önmagában nem tudná felkelteni őket. Ha pedig eszméletüknél vannak, segítek megitatni őket. Remélem Corvus is jól van, meg a testvérpár abban a fura házban még nem változott át valami szörnyeteggé. Ahhoz ma már nagyon nem lenne gyomrom.
//Stimula, a kábító átok, a stupor ellentéte, ájult embereket lehet magához téríteni. //
Nem volt szándékomban megbántani Kath-et. Egyszerűen ilyenkor még önmagamban sem bízom eléggé, és mindent talán túlzó alapossággal is ellenőrzök többszörösen, hogy kizárjam az esetleges hiba lehetőségeket. Ráadásul rendkívül leköti a figyelmemet a bájital készítés, és mint tudjuk a szociális érintkezés nem éppen erős oldalam, így gyakorlatilag észre sem veszem a kisebb háztárs reakcióját. - Megtoldom a party-t egy üveg lángnyelv whiskey-vel, ha mindenki túléli. - jegyzem meg Ben ottalvós bulijára, éppen csak olyan hangsúllyal, hogy ne lehessen eldönteni, hogy teljesen komolyan gondolom, vagy éppen csak viccelek a magam fura módján. Nem sokkal később el is készül igen jó ütemben a bájital, ám mielőtt megitathatnánk a lányokkal eszméletlen esnek össze, és rohamosan lepi be őket a feketeség. Reflexszerű mozdulattal ugrok oda, hogy megvizsgáljam a rohamosan romló állapotukat. - Nem. Az nem lehetséges. Magukhoz kell térniük, legalább addig, amíg megisszák a főzetet. - válaszolom Kath kérdésre. Nem adok mélyebb anatómiai magyarázat, talán szükségtelen is volna. Elég, ha tudják, hogy nem opció ilyen állapotban bármit is a szájukba önteni. Az könnyen okozhatja a folyadék légutakba kerülését, a nyelőcső, és gyomor helyett. Innen pedig nem nehéz kitalálni a lehetséges következményeket. A két eszméletlen lány közé térdelve próbálom szemrevételezni, hol egyik, hol másik lány állapotát, de gyorsan döntésre jutok, és az egyik lány mellkasára helyezem az egyik, a másik lány mellkasára a másik tenyerem, és a képességemmel próbálom őket legalább néhány percre magukhoz téríteni. Ami lássuk be elég kétesélyes dolog több szempontból is. Tekintve sosem próbáltam egyszerre két emberen a képességem, és én magam is elég kimerült, és megviselt vagyok már. Ekkor jelenik meg a vizinimfa, akire csak döbbenten tudok nézni, de valamiféle rossz módon fagyok le tőle. Az arcizmaim görcsösen feszülnek meg, ahogy egy pillanatra ránézek a megidézett lényre. Nem tehetek róla, de egyszerűen rossz emlékek, és rossz kapcsolásom van a vizinimfákhoz. Az utolsó, vagyis az egyetlen, amit ezelőtt láttam, az egy átokkal megölte az egyik legjobb barátom. Ez pedig nem éppen az, amit könnyen felejt az ember. A kétségbeesett vágyról nem is szólva, hogy most nem hagyhatom cserben a barátaim. Most nem halhatnak meg a kezeim közt. Nem történhet meg. Nem és kész.
//Természetes gyógyító: 6. szint: Képes halálos sebeket is begyógyítani, ha az illető még életben van, azonban ehhez a saját életerejéből is áldoznia kell. Igaz, nem mérgezést említ, de olyan nincs is kifejezetten a gyógyítói leírásban, és hátha... //
Hosszú órák óta először tölt el boldogsággal, hogy sikerül végre valami olyat is tennem, amiben a többiek segítségében lehetek és nem a bajt csinálom. Felsóhajtok aprón, amikor az üst alatt már lángol is a tűz, a víz pedig kezd buborékosodni, a hozzávalókat és a többi eszközt pedig Ben, Gina és MB rendezi. Egy-egy pillantást vetek Kath és Corvus felé is, majd amikor a fiú elrepül és a zajok megszűnnek, mintha fellélegezhetnénk, ám ennek a másik hátulütője, hogy azért aggódom, hogy a srác épségben vissza tudjon térni, mert mint tudjuk: nem éppen a legbiztonságosabb idekinn egyedül. - Oh, de jól esne most egy olyan süti! - Teszek még egy utolsó felszólalást Ben kijelentésére, el is mosolyodom kicsit, de izgulok, hiszen már nagyon túl lennék ezen az egészen. Ám a következő pillanatban elönt valami szörnyű rossz érzés, a kezemből kiesnek az üvegcsék, amik a végső megnyugvást, a dolog végét jelentették volna... Azon sincs időm gondolkodni vagy épp megijedni, hogy esetleg nem e törtem el őket, és szerencsére saját magamat sem és MB testét sem látom mielőtt minden elhalványodik... Még talán egy apró segítségkérő hangocska elhagyja a számat majd... Sötétség.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért egy kicsit zokon veszem magamban, hogy Gina kiveszi a papírt a kezemből, hiszen amúgy se tudok segíteni, de még a felolvasás is haszontalan, ha ő megjegyzi fejből. Én is épp javasolni akartam a négyszeres adagot, de végül inkább Corvusra fókuszálok és maximum a többieknek segítek a darabszámban, bár jó eséllyel úgyis Gina irányítja őket, úgyhogy én nem kellek, marad, hogy Corvust locsolom életre, ami úgy fest részben jó ötlet, hiszen elviharzik és a hangokat is elviszi magával, viszont úgy fest elég mérges a miatt, hogy Ben kiütötte és biztosan annak se örült, hogy majdnem belefullasztottam egy maréknyi vízbe. Kellemetlen. Mégis megpróbálok a többiekre koncentrálni inkább és legalább a kezük alá játszani, ha tudok, amíg dolgoznak, majd ráérünk Corvustól bocsánatot kérni később, ha már visszafelé tartunk. - Az jó lenne! - engedek meg magamnak egy szolid mosolyt. Már legalább a lelki állapotom jobb egy fokkal, hogy Corvus elment a gyűrűvel együtt távolabb, bár még így is aggódom és kellően nagy a feszültség, de jól hangzik a szórakozás lehetősége, ami valahogy azt világítja előre, hogy minden rendben lesz. MB-nek is bólogatok, hiszen még vissza is kell mennünk az amúgy is riasztó erdőn át, bár akár megtehetjük, hogy eleve patrónusokat idézve indulunk majd neki és akkor hátha kevésbé lesz ijesztő és Ben sem omlik össze félúton. Viszont ott sajnos még nem tartunk, sőt a helyzet rosszabbodik, mert úgy tűnik az ital kész, de a lányok... - Most... most mi történik? - ugrom oda azonnal MB-hez, újra megjelenik a jégpáncél a bőröm felületén, mert ki tudja még mindig, hogy nem ferőtnek-e, főleg ha ennyire elsötétültek. - Így is meg lehet velük itatni? - pillantok Ginára, az aggodalomtól elvékonyodott hangon. Az előbbi sikolyok után nem csoda, ha még a szemem is könnybe lábad. Nem tudom, hogy mi történik és azt sem, hogy miért, de hogy nagyon nem jó, amit látunk az holt biztos! - Nem halhatnak meg! Kérlek... csinálnunk kell valamit! - motyogom szinte csak magamnak, ahogyan MB kezét szorongatom, mintha attól várnám, hogy magához tér, hogy hozzáértem. Talán a felspannolt állapot teszi, vagy ki tudja, hogy mi, de a képességem aktiválódik valami fura magasabb szinten, mint amit eddig bármikor éreztem és a kérésemet, a kívánságomat nem csak én hallom talán, hanem valami más, ami nálunk jóval erősebb...
//Vízmágus 7. szint: Egy csodálatos víznimfát idézhetsz meg, aki teljesíti egyetlen kívánságodat, ez lehet akár egy megoldhatatlan kérdés is, vagy kimenekíthet egy veszélyes helyzetből.//
A bájitalfőzésből Katherine kimarad, ami nem feltétlenül probléma, hiszen a többiek rajta vannak az ügyön. Corvus elázik, a vadul göndörödő fürtjei lelapulnak és úgy ébred, mintha az óceán mélyén fuldokolt volna eddig, valószínűleg be is nyelt egy kicsit a lány vizéből. Kimondottan dühösnek tűnik, az egész arca rákvörössé változik, de a száját és az állkapcsát olyan erővel szorítja össze, hogy félő mindjárt összeroppan, ahogy szó nélkül seprűre ül, hiszen a fények tényleg mindenkit összezavarnak és képtelen megállítani ezt az egészet. Valószínűleg Masie nevetése se volt a szíve csücske. Egyedül elrepül valamerre, eltűnik a szemük elől, és a fények két percen belül elhalnak. Követik az utasítást, Gaby felállítja az üstöt és a tüzet begyújtja alá, aztán feltölti a vízzel, Ben Gina keze alá dolgozik, és elkezdi a bogyókat előkészíteni, míg MB az oroszlánhal gerincet porítja, így hát a megfelelő pillanatban Gina képes tartani az ütemtervet, de a feszültség tapintható, főleg, hogy ahogy átlesik az alapanyagos szütyőt, lehet, hogy bogyót akármennyit tudnak szerezni, de a többi alkotó elemből vajmi kevés van. Ha itt elrontják, akkor maximum egyet tudnak csinálni és akkor Maisie vagy Gaby... A bájital halványat pukkan, a színe megváltozik, vélhetően a megfelelőre, hiszen a leírás nem írta. Abban a pillanatban, hogy Gaby már ott állna a kis fiolákkal, hogy négybe szedjék az egészet, mielőtt még Gina megitathatná őket, Maisie és Gabriella hirtelen elgyendül, a fekete területek rohamléptékben megszaporodnak, és az egész világ elsötétül előttük... A fiolák szétpördülnek, de nem törnek el, és a két delikvens minden kecsességet mellőzve terül el a barátaik lába előtt, ájultan. Ha itt lenne Corvus, talán még ő se lenne olyan lelketlen, hogy kárörvendjen azon, hogy most ők ájulnak el, ugyanis lényegében a lányok egész teste kezd feketébe váltani...
// Határidő: június 8., mesélő hozzászólás június 9.-én. //
Kis hijan kipukkad belolem a rohoges amikor Benbol elotor a lovoldozesi mania. Szerintem vagyunk olyan felfokozott erzelmi allapotban hogy mindenkibol mast hozzon ki a jelenet s en vagyok az aki a vegen nem is csak majdnem ha em tenylegesen is vihogasban tor ki. - Bocs Corvus, nem ellened szol. - magyarazkodom a konnyeimet torolgetve kuncogassa szeliditett vihogas kozben. Igazabol lehet hogy maskor nem nevetnek ilyesmin - de asszem barmikor kepes volnek ra - de ez a nap olyan meredek hogy kell a jokedv mint egy falat kenyer. - Negyszeres. Oke. - bolintok Gina fele (a hangok es fenyek meg kepek garmadajarol tovabbra is probalok figyelmet elterelni a magam ugyeben is) majd megvarom ki mit all beki csinalni. Ha nem nyul erte helyettem senki akkor a recept szerinti 1 oroszlanhal gerincet megszorzom neggyel es poritom ahogy kell. Majd nyujtom Bennek hogy adja Ginanak. Remelhetoleg mindennel szabalyosan megleszunk. - Es ha ezzel vegzunk meg vissza is kell az elobbi utvonalon repuljunk a Mezeskalacs hazba? - merul fel bennem a kerdes. Nem nagyon fulik hozza a fogam mondjuk de logikusnak tunik.
A hozzászólást Maisie-Bee Levieva összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-06-14, 13:40-kor.
Talán butaság volt lelőni Corvust, majd szóban is bocsánatot kérek tőle, ha ennek vége. Ha visszaindulunk, és Kath magához térítette, de támogatni kell, itt leszek, hogy akár a hátamon hozzam, biztosan komoly megrázkódtatás ez neki, de azt a gyűrűt le kell majd vennie, és el kell puszítani. Mármint a gyűrűt, nem Corvust. Szegény Maise se áll jobban, mert így most mintha már ő is közvetítené a képeket. – Kösz Kathie, tényleg nem volt jó ötlet! – Kiáltom a griffendéles után, és mivel pálca nincs nálam, de két szabad kezem igen, bíztató mosolyt vetek Gabrielle-re, aki felé úgy érzem a magyarázatom már teljes, s ha ő meg tudja csinálni az üstállítást, és forralást, nem avatkozok bele Gina munkájába, inkább a keze alá dolgozom. Mindketten medimágusnak készülünk, de itt ez nem konkurenciát kell hogy jelentsen, hanem csapatmunkát. Miközben Kath olvas, már készítem is elő amit Ginának kell adogatnom, csak annyival gyorsítom a munkáját, hogy ne zavarodjon bele, tehát nem kezdek előzetesen felvágni, mozsarazni semmit, ha ő nem bólintott rá, nehogy elfogyajanak a hozzávalók a túlszervezés miatt. – Ha ennek vége, akkor egy oltári nagy ottalvós pizsamapartit szervezek nektek, barackos-tejszínhabos gofrival. – Emelem meg a hangomat, hogy a fültorzított Kath is halljon minket, na meg hogy ki tudjuk vonni magunkat a gyűrű átka alól. Én magam nem gugolok, hanem félig állok, lehajolva, hogy szó szerint fel tudjanak nézni, na meg hogy elérjem a szétszórodott hozzávalókat, ami éppen soron következik a főzethez. Ha elkészült, és Gina itat, akkor lélegezvisszafotjva várok, ha elszúrtuk, a lányok bele is halhatlan.
MB mondandója jobb kedvre derít, még egy apró kuncogás is elhagyja a számat, azután pedig a történéseket figyelem. Ben megpróbálja elkábítani Corvust... de erre igazán most nem szeretnék figyelni, inkább csak a segítséget keresem, mert egyre kevesebb az időnk, egyre rosszabb a helyzet és még sok a dolgunk. Meglepetten tekintek Ben felé amikor a kezembe nyomja az üstöt és a pálcáját. Persze elveszem, és azonnal nekilátok a gondos előkészítésnek. A Beauxbatons-ben igen sokat tanultunk a bájitalokról, így igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni és minden tudást most felfrissíteni. - Sajnálom az unokatesód. Nem tudtam... - Így már minden világos, így már kevésbé érzem magam szörnyen. Talán a többiek is ezért néznek rám furcsa tekintettel. Talán... mondjuk már sokkal jobban érzem magam, azért már eltelt néhány óra és kénytelenek voltunk együttműködni... ez pedig nekem abszolút nem esett nehezemre és jó érzés volt, hogy ők itt vannak. Közben Kath és Gina felolvassák a receptet. Négyszeres adag. Az üst alá megpróbálok tüzet varázsolni, majd a 4dl vizet is azonnal beletöltöm. Viszont nem nyúlok a hozzávalók közül semmi máshoz, biztos ami biztos. A körülöttem lévők sürgését forgását figyelem, és annyit még tehetek, hogy a körülöttünk lévő szétszórt dolgok közül előveszem az üvegcséket, amikbe majd végül a főzetet öntjük. Aztán ha minden elkészült, Gina gondos odafigyelésének hála a bájital remélhetőleg tökéletes lesz, nekünk pedig már csak meg kell innunk... és vége. És vége az egész kalamajkának, végre visszanyerhetjük az erőnket és visszamegyünk az iskolába. Egy biztos. Ez egy életre szóló lecke és tanulság lesz. Már ha működni fog természetesen. Reméljük, hogy igen, ám én mint mindig, most is, nehezen tudok megbízni az idegenek szavában. Hiszem ha látom alapon működöm. Ám ez most kicsit kényesebb téma, hiszen a saját bőrömön kell kipróbálnom...
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Akármit is gondol jelenleg MB, de Corvus állapota nem tűnik közvetlen életveszélyesnek. Lehet azzal tényleg megoldódna, ha egyszerűen elhagyná a helyszínt. Viszont egy gyógyítónak kötelessége mérlegelni, és súlyosság szerint sorba rendezni az ellátásra szorulókat, illetve a teendők listáját. Ebben pedig jelenleg előrébb áll a vérbogyó koktél elkészítése. Szóval Kath hangjára koncentrálok. 10 bogyó adagonként remek. Legalább úgy fest a mértékegységekkel nem lesz nagy gond. Gyorsan számba veszem a bogyókat, amiket eddig sikerült leszüretelni. Remek. Szedek még 3 db-ot. Ennyi pont elég is. - Azt javaslom 4-szeres adagot készítsünk. Kettőt megisznak a lányok, kettőt elviszünk a házba, és letudtuk a mi részünket. Szóval mindent szorzunk 4-el.- magától értetődőnek tűnik, de az ember ilyenkor a sietségben sokszor keveredik bele az alapanyagok mennyiségébe. Jelenleg a figyelem, és pontosság fontosabb a kapkodásnál. Az időközben lejátszódó Corvusos-Benes-Kath-es jelenetre csak egy rosszalló szemforgatásra futja. Mért nem lehet békén hagyni a srácot, és egyszerűen ignorálni, amíg rá nem kerül a sor??? Mondtam már: Egyszerre egy probléma. Előbb a főzet, utána a gyűrű. Intek a többieknek, hogy fontosabb dolgunk is van ennél. Nem adom ki külön utasításba, hogy ki mit csináljon, de remélem, aki képes az megfog valamit. Átveszem Kath-től a receptet, ahogy a végére ért az első olvasatnak, és még egyszer alaposan elolvasom, és memorizálom, valamit ellenőrzöm, hogy minden alapanyag elő van-e készítve megfelelő mennyiségben, és a tűz éppen közepes lángon ég-e. Majd visszaadom a lánynak a lapot. Nem bizalmatlanság. Egyszerűen nem hibázhatunk. Még saját magam is kétszer ellenőrzöm pluszban bájitaltan órán, ahol legrosszabb végkimenetel is csak egy rossz jegy lehet. Nem, hogy most, amikor életek múlhatnak rajta. Ha minden előkészület megvan, akkor neki állok a főzet összeállításának. Vagyis az üstbe kerül a valaki által pépesített vérbogyó, valaki által kimért 4 dl víz, egy mérőpohárból, majd egy fiolából pipettával gondosan hozzáadom a 40 csepp harmatot, és a 8 db egész ép fagyöngy bogyót is hozzá dobom az elegyhez. Nem vagyok túl boldog, hogy fagyöngybogyó is szerepel a receptben. A legkényesebb alkotó. Most kiselőadást tarthatnék arról, hogy milyen hatóanyagok, hányféle képen válnak mérgezővé egy elrontott főzetben, ha ez is szerepel a hozzávaló listán. De kétlem, hogy ez érdekelné a többieket, illetve felesleges lenne ezzel stresszelni őket. A recept utolsó mondata így is eléggé stresszes. A karórámat nézve magamban számolva a másodperceket az órajárással megegyező irányba keverem a főzetet pontosan 60 másodpercig. Ekkor hozzáadom a valaki által kimért és porított oroszlánhal gerincet. A következő 60 másodpercben pedig ellentétesen keverem a főzetet. Végül ha elkészült akkor leveszem a közepes lángról, és négy remélhetőleg valaki által odakészített üvegbe egyforma adagokba öntöm szét az üstből. Egy egyszerű hőhűtő bűbájjal kettőt iható hőmérsékletűre hűtök, és a két fertőzött lánynak a kezébe adok. Szívem szerint mondanék valami biztatót nekik, de nem tudom mi lehetne az? Proszit? Csak remélem, hogy nem rontottunk el semmit, főleg én az összeállítással. Nem viselné el a kis lelkiismeretem, ha az ő végük is a kezemhez tapadna...
Azért vetek egy hálás mosolyfélét MB-re, mert rendes tőle, hogy próbálkozik, de hát lássuk be attól még ugyanúgy hallom, és sokkal jobb e miatt nem lesz a helyzet, de a fülembe kerülő jég azért legalább valamennyit tompít és már ez is valami. Így persze Gina hangja is kevésbé jut el hozzám, de nagyon próbálok a többiekre koncentrálni. - Adagonként 10 bogyó kell! - talán kissé kiabálok, pedig nem szándékos, de mivel az én hallásom most tompább automatikus a hangerőm emelkedése. Mondjuk talán a többieknek is hasznos, hiszen számukra is elég hangos lehet a hangzavar, amit kénytelenek vagyunk hallgatni. Azt pedig már sajnos csak az utolsó utáni pillanatban veszem észre, hogy Ben mit művel, így bár megpróbálok a keze után nyúlni, de már nem érem el, hiszen a papírral fókuszálok. Sejtem én, hogy Corvus nem lesz boldog, hogy ki lett ütve, arról nem beszélve, hogy ez számunkra se túl hasznos, hiszen ha távolabb megy akkor elviszi a gyűrűt is, de most így itt maradt velünk továbbra is. Még sem teszem ezt most szóvá, Ben is csoda, hogy tud koncentrálni, nem meglepő, ha butaságot csinált. Azt továbbra sem merem vállalni, hogy segítek nekik, mert a kezem kissé remeg, plusz bődületesen rossz vagyok bájitaltanból és tuti elszúrnám, viszont még egy próbát teszek. Közelebb megyek Corvushoz és egyszerűen képen locsolom egy nagy adag vízzel, hátha magához tér és nem lesz annyira dühös, hogy ne tudjon újra felszállni a seprűre és tényleg távolabb menni. - Ne haragudj, mind... ki vagyunk. - mondom még neki, már amennyiben egyáltalán magához tér, de persze közben figyelek és olvasom fel nagy koncentrációval a sorokat a többieknek, hogy minden lépést pontosan tudjanak követni. Nagyon remélem, hogy hamar túl leszünk ezen. Egyelőre nem tudom, hogy hány adag kell, de a négyszeres mellett döntök. Maximum, ha már a lányok jól vannak, akkor csinálunk még nem?[/color]
//Vízmágus 1. szint: Tenyérnyi víz megidézése, tehát nem hal szomjan.//
Corvus éppen szállna fel a seprűjére biccentve Kathrine-nek, amikor… A farkas, aki egyébként eléggé ki van purcanva, mint a fene, mert próbálta a seprűkkel tartani a lépést és csak akkor pihent, amikor félúton volt Bennek az idegösszemlása azért alapjáraton nem hagyná, hogy a társát csak úgy lelőjék, sőt, egy pajzsot von fel, de a fizikai megterhelés miatt olyan lassan, hogy Corvus összeomlik és csak magát sikerül megvédenie és a mardekáros fiú akármennyit fejlődött az elmúlt években, a farkas feszült morgásából és hogy legszívesebben letépné a fél karját Bennek lehet következtetni, hogy hogyan fog felkelni. A gyűrű ellenben nem áll le, ontja magából a holtakat, főleg azokat, akik itt múltak ki, Tudjukki igazi családját. MB kitakarhatja, ahogy a kivetítőt ki lehet takarni, és így a testén jelennek meg a szellemek képei és eléggé hátborzongató érzése lesz, ami miatt az ő életében, környezetben meghaltak jutnak hirtelen eszébe. Kath-nek valamit segít a dugasz a fülén, de minden más hangot is tompít, a társaiét is, de nem annyira, hogy egyáltalán ne hallja őket, csak félúton van ahhoz az érzéshez, mintha víz alatt lenne. A receptet megtalálja, és amenyiben felolvassa…
Vérbogyó koktél - személyenként
Hozzávalók:
1 dl víz 10 db vérbogyó 2 fagyöngy bogyóval 1 oroszlánhal gerinc porrá őrölve 10 csepp harmat
Mozsárban porítsuk egy oroszlánhal gerincét, tegyük félre. Pépesítsük a vérbogyót és adjuk a kisüstbe a vízzel és a harmatcseppekkel együtt, de vigyázzunk, hogy a fagyöngybogyót ne zúzzuk össze előre, csak dobjuk bele. Egy percig az órajárással megegyező irányba keverjük közepes lángon, majd adjuk hozzá a gerincport és innentől számolva még egy percig kevergessük a másik irányba. Ahogy letelt az idő azonnal vegyük le a tűzről, mert pillanatok alatt felrobbanhat és iható forróságúra hűtve itassuk meg a kezelendő beteggel.
Minden más módon elkészített főzet erősen mérgező!
Minden a vérbogyókon kívül ott van valahol vagy a földön, vagy Gina táskájában, eszközökkel együtt, így hát feloszthatják, hogy ki mit csinál, míg Gina a bogyókat szerzi meg egyesével Ben pedig bűbájjal bevonzza őket, és persze lehetőleg nem csak huszat, hiszen a testvérpár is várja őket vissza. Amennyiben mindent jól csinálnak, akárkié is legyen végül a megtisztelő feladat (ellenőrizni fogom, hogy minden lépés benne legyen a hozzászólásokban és csak is egyszer, egy személy által a bizonyos feladat/bájital), hogy kevergeti az üstöt, nincs más hátra, mint megpróbálni megitatni a betegekkel... És ignorálni a gyűrűt.
// Határidő: május 31, mesélő hozzászólás június elsején. //
- Na igen, nem lehet mindenki hófehér hattyúkirálynő. – Mormolom vissza egyet értve MB-nek, és már nekem is majdnem szétrobban a fejem, de a barátném sérült, Gaby rettenesen néz ki, Gina nemrég még járni is alig tudott, az oldalában fadarab volt. Kath meg az összeomás határán, Corvus immár kezelhetetlen a gyűrűje miatt. Ez az a pillanat, ahol a többieknek köszönhetően össze tudtam magam szedni, és most mindenki másnak tőlem kell támogatás. Sőt, irányítás. – Ne Maisie. – Tolom félre a lányt, és egy bocsánatkérő mozdulattal lövöm fejbe Corvust egy Stuporral. Talán ha bekábul, akkor kikapcsol az ujján lévő gyűrű. Bárhogy is legyen, most Gina a bájitalkészítő, de mellé odatolom Maise-t is, de leülök hozzájuk, gyorsan előbányászva Gina szerelései közül egy kiskést, hogy aprítsam, porítsam a bogyókat. – Türelem Kathie, valahogy.. megoldjuk! – Gaby kezébe nyomom az üstös, és a saját pálcámat. – Vizet varázsolj bele, és fűts be alá. Sajnálom, hogy utáltalak. Túlságosan hasonlítasz az unokatesómra, Sashára, aki pont velünk halt meg. Vonzzuk a sötétséget. De te nem ő vagy. Egy közülünk. – Nézek körbe társainkon, remélhetőleg Corvus nem fog rám haragudni nagyon, már ha bekapta egyáltalán a varázst. De őt sem hagyhatjuk majd itt. Veszek egy nagy levegőt, félre kell tennem az elkényeztetett kártyabajnokot, és tennem, aminek apa nevelt. Medimágusnak, aki másokat ment meg. Aki másokat vezet. Kihúzom magam, csendesen a munkára koncentrálok, bíztatóan hümmögök, és várom, hogy haladjunk.
//