2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-01-03, 12:16
First topic message reminder :
Tiltott részleg
Az iskola könyvtára, ahol igen sok és igen ritka kötetek lelhetőek fel. A könyvtár lezárt részleges a tiltott részleg, ahová nem teheti be akárki a lábát, külön engedély kell rá, vagy tanári kíséret, ritkán a prefektusok megkapják azt a kiváltságot, hogy külön engedély nélkül is bejárjanak ide. A könyvtáros jelenleg: Savannah Elinor Harper
Hát, az az igazság, hogy nagyon is igaza van, mióta az iskolában vagyok alig beszélek, ha igen, akkor is főleg Alival, az ikertesómmal, meg Dasie-vel, mióta Hóborc egy seggberúgással rákényszerített a magyarázkodásra. Az órákon van, hogy meg-meg szólalok, bár nagyon lelombozó, hogy például Piton professzor hiába tudom a választ, ha meghallja, hogy dadogok azonnal beleszól és elveszi a szót azzal a lesajnáló nézésével. Brrr, rühellem, pedig a tárgyában nem is lennék olyan rossz, csak… csak… - K-köszönöm. - válaszolom szégyenlősen, aztán ahogy a szüleimre kérdez kicsit zavartan pillantok rá. A mi családunk a legkevésbé sem szokványos, ráadásul nem igazán szeretné a Minisztérium se, hogy csak úgy reklámozzuk az univerzmokat, meg síkokat, meg mindent, de ha nem használok neveket, meg konkrétumokat, akkor… akkor végülis… végülis válaszolhatok, nem? - Anyu h-hozzá se szagol, de apának v-van érzéke az ilyesmihez, sz-szerintem tőle örököltem. - válaszolom neki csendesen, szerényen, de egy kicsi bátortalan mosollyal. Egy nagyon nagy halom könyv van körülöttem, ráadásul láthatott már máskor is a könyvtárban, szóval egyértelmű lehet neki, hogy egy kis könyvmoly vagyok, és hogy kicsit talán túlzásba viszem a tanulást. Ötödikes vagyok, most váltottam iskolát, és a nyakamba vettem majdnem minden tárgyat, amiből RBF-et akarok szerezni. - Ó, é-én… n-nem tudom! - válaszolom, egészen elkeseredett hangon, és ezúttal úgy emelem rá a pillantásaimat, hogy a könyvjelzőmet beteszem a könyvbe és lassan becsukom. - A-azt hiszem tanár a-akarok lenni, de lehet, h-hogy utazni akarok, v-vagy kutatni, vagy ny-nyelvész lenni, vagy… - mondom egészen halkan, akadozva, szinte motyogva , alig lehet érteni, de a könyvtárban amúgy is illik suttogósan beszélni, még ha nagyon távol is vagyunk a többi asztaltól és igazából a könyvtárostól is. Úgy hallottam, hogy korábban egy vén szipirtyó volt itt, de a mostani fiatal nő nagyon is kedves, még sose pisszegett le, bár még… még soha nem is beszélgettem. - T-te az vagy? Azért t-tudod, hogy jó könyv? - kötöm össze a szakot a lánnyal, érdeklődve, de csak lopott pillantásokkal végignézve rajta.
Halványan biccentek a dadogós kérdésére. Naná, hogy ő. Nem igazán értem, hogy mire utal a fejcsóválása, de nyugodtan várom a további reakciót. Remélem, hogy lesz. A szegény lány annyira ijedtnek tűnik, mintha nem nagyon beszélgetne, úgy senkivel. Nem baj, én türelmes vagyok. - Nagyon érthetsz akkor a rúnákhoz. – Mosolygok visszafogottan. – Valamelyik szülőd szakértő? – Igyekszem beszélgetésre bírni, mert nagyon érdekel, hogy valaki miként tud ennyire jól olvasni rúnákat. Sosem hittem azt, hogy én vagyok a legjobb rúnaszakértő a suliban, de mennek a mások számára zavaros jelek. Szeretem olvasni és írásra is használom őket. Van egy saját kód nyelvem, ami részben a rúnákon alapszik. De még én sem tudtam ennyire jól olvasni ennyi idősen. Nem akarom megijeszteni a lányt, de jó érzés olyannal beszélni, akinek hasonló a szenvedélye, mint neked. Még a saját egyetemi berkeimen belül sem szeretik sokan ezt a különleges nyelvet, mert nehéz. Nem is értem, hogy miért akar valaki ereklyevadász lenni, ha nem bírja a gyűrődést. Erről eszembe is jut, hogy lehet a lány is foglalatoskodik ennyit a rúnákkal. - Esetleg szeretnél ereklyevadász lenni? – Nagyon érdekes lenne olyasvalakivel beszélgetni, akit érdekel, amit csinálok, sőt lehet ő maga is szeretne erre az útra térni. Talán terelgethetném kicsit az útját vagy az érdeklődését. Felkészíthetném az egyetemi évekre. Megmondhatnám, hogy miket kellene tanulni, mire kellene jobban odafigyelnie az órákon. Nekem nagyon jól jött volna ennyi idősen, ha valaki megmondja, hogy ne görcsöljek túl sokat asztrológián, mert nem sok hasznom lesz belőle, ha ezt az utat választom…Minden hülye vizsga előtt annyira ideges tudtam lenni, hogy folyamatosan hányni jártam. Még sose voltam olyan vékony, mint ötödikben. Nem néztem ki túl egészségesnek.
Naná, hogy már az első pillanattól hülyének néz, különben nem nyugtatgatna azonnal, mintha valami nebáncsvirág lennék, aki az első szóra összeomlik. Mondjuk, pontosan így van! Csak biccentek neki szégyenlősen lesütve a szememet, látszik, hogy nem nagyon akaródzik megszólalnom, még az ajkamba is lazán beleharapok és törődök a saját kis világommal, egészen addig, míg el nem helyezkedik és észre nem veszi, hogy mivel foglalatoskodom. Ugyan a szemem sarkából átfutottam a könyveket, amiket kipakolt, és észrevettem, hogy van közötte rúnaismeret kötet, de magamtól nem szólítottam volna meg, akármennyire érdekel, hogy milyen lehet egy egyetemista könyv, hiszen csak úgy nem engedik kikölcsönözni, hogy a saját szakállamra ügyeskedjek valamit. Az arcszínem és a hajam színe is lassan visszatér az eredetire, mintha csak a fáklya fénye esett volna meg rajta rosszul és az egész szellemszerű sápadtság csak tűnő illúzió lett volna. - Mi-mi? É-én? - motyogom dadogva, mintha nem hinném el, hogy újra engem szólít meg. Ez a hülye dadogás! Összeszorítom az ajkaimat, de nem azért, mert ő mondott rosszat, hanem azért, mert ugyan a Hugrabug színeit viseli, és még vörös is, mint anyu, azért nagyon nehéz nekem az ismerkedés. Megrázom végül a fejemet, jelezve, hogy… Hm, miután megráztam, azután jövök rá, hogy így egyáltalán nem egyértelmű, hogy nem először olvasom-e, vagy nem-nem, tehát először olvasom-e, vagy éppen nem jó a könyv, vagy… A gondolataim belekuszálódnak, így kénytelen vagyok megszólalni, még ha a hangom halk és bátortalan is. - Igen, érdekes, d-de először olvasom. - mosolyodom el szerényen lesütve a szememet a pilláim mögül kilesve a gyönyörű lányra. Ezt a könyvet ugyan először olvasom, de abban igaza van, hogy a rúna ábécét vagy milliószor olvastam és betéve tudom, azért szalad ilyen gyorsan a tekintetem a sorokon, mintha csak egy másik nyelv lenne a sok közül, ami a világon íródott. És lényegében így is van, és ugyan a latinon kívül túl sok nyelvet nem gyakorolok, mert anyu is angol, és apu meg... hát ő apu, a rúnaszövegekhez megvan a tehetségem, vagy a kitartásom, vagy éppen az elég időm, barátok és más szabadidős programok hiányában.
- Jól van, semmi baj. – Nyugtatom meg gyorsan, olybá tűnik, hogy mindjárt elájul. Nem szeretném, ha feleslegesen ide totyogna a könyvtáros. Meg az összes betérő diák. Nagyon ijesztő, hogy ilyen gyorsan lett egy normális lányból szellem. Mintha egy varázsigével változott volna át. De szorít egy kis helyet a cuccaimnak, amit jó jelnek veszek. - Köszönöm. – Mosolygok rá, miközben leereszkedek a székre és tökéletesen elférek a részemre felszabadított helyre. Nincsen sok dolgom. Egy rúna ismeret házi és egy kis kutatás saját részre. Mielőtt belemerülnék a leckébe, mert hét előbb a munka és után a szórakozás, meglátom, ahogy folyékonyan olvassa az egyik kedvenc művemet, ami nem lenne nagy kunszt, ha nem egy rúnákkal írt könyvről lenne szó. Nem sok ember ismerek, aki képes ilyen folyékonyan olvasni, pláne ennyi idősen. Meg kell mondjam régi önmagamra emlékeztet a lány; egy jóval sápadtabb, szőkébb és hallgatagabb önmagamra. - Az egy jó könyv. Nem először olvasod ugye? – Arcomon egy félmosoly ül, merthát nekem harmadszorra sikerült így olvasnom. Persze, simán lehet, hogy nagyobb tehetség nálam, nem vagyok etalon se született tehetség, szóval benne van a pakliban. Ez volt az első darabja a rúnákkal írt könyv gyűjteményemben. Egy rongyossá olvasott példány van a ládám alján, arra várva, hogy megint előjöjjön az insomniám.
Be kell vallanom, hogy még nem vagyok egy igazi megfigyelő, van mit tanulnom, hiszen inkább a könyveimet figyelem, mintsem a környezetemet, egészen addig, ameddig egy lány meg nem jelenik az asztalom mellett és meg nem szólít. Első blikkre úgy összerázkódom, mintha villám csapott volna belém és riadtan nézek fel rá. Tényleg mellém akar ülni? De miért? A döbbenet ott van az arcomon, ami egészségtelenül sápadt színt vesz fel, mintha hirtelen minden vér kiment volna belőle. Ahelyett, hogy válaszolnék a halom könyvet húzom magamhoz, kicsit szerencsétlenül kapkodva, hogy helyet csináljak az asztalon, ami hiába vagy három méter hosszú, sikerült kényelmesen teli pakolnom. Veszek egy mély levegőt mielőtt még attól szívrohamot kapok, hogy hozzám szóltak, és előveszem az értelmesebb arcomat. - I-igen. - válaszolom, de addigra már a második kérdését is kimondta közel hajolva, az arcomon meg hirtelen a sápadtságból egy hegtetoválásszerű nonfiguratív minta emelkedik ki és a hajam szőkesége lassan egyre világosabbá válik, mintha hirtelen úgy, ahogy vagyok, kifakulnék. - Márm-mint… Nem! - vágom rá gyorsan, hiszen eszemben sincsen betörni, akármennyire is érdekel, hogy mi lehet azokon a sorokon. Szinte magamba omlok a szerencsétlenkedésemen és inkább meredten elkezdek újra az aktuális könyvembe bámulni, ami nagyrészt rúna ábécével lett megírva, de ahelyett, hogy jegyzetelnék, nagyon úgy tűnik, hogy folyékonyan olvasom, ami ennyi idősen… Igencsak meglepő és bámulatos, általában csak Rúnamágiával foglalkozó egyetemisták jutnak el ilyen szintre, vagy még ők se puska nélkül.
Jártam már párszor a könyvtár tiltott részén, de aki tudja, hogy mit keres nem időzik ott sokáig. Őszintén szólva soha nem értettem, hogy ha már tartanak egy iskolában olyan könyveket, amiket nem szabad elolvasni vagy árthatnak a diákoknak, akkor miért teszik őket ennyire szem elé? Értem a logikát; ha elakarsz valamit rejteni tedd az orruk elé, de nem hiszem, hogy ez a szabály alkalmazható lenne egy egész, zárt könyvtárszárnyra. Egyszer már szegény könyvtárosnéni agyára is mentem ezzel az agymenésemmel. Azóta nem vagyok a szíve csücske, de nem tehet semmit hiszen tanulóként jogom van annyi időt eltölteni itt, amennyit nem szégyenlek. Későn keltem, így nemcsak, hogy a reggeliről maradtam le, ami miatt be kellett ugranom a konyhára, de mire felértem az asztalok már mind foglaltak voltak. Sóhajtva indulok el kifelé, tekintetem a zárolt részleg hívogató ajtajára ugrik, na ott biztos van hely, majd tovasiklik és egy pillanatig engem is visz tovább a lendület mielőtt megállok. Tekerjünk csak vissza, mit is láttam; egy majdnem üres asztalt a titkos részleg árnyékában megbújni. Tökéletes. A kiszemelt helyhez lépve egy ismerős arcot látok. Ugyan nem emlékszem a lány nevére, nevekben mindig is rossz voltam, de Hugrás és mindig itt van a könyvtárban, amikor én is. Szóval vagy itt él vagy nagyon egy rugóra jár az agyunk. - Szia! Nem baj, ha csatlakozok? – Kérdezem egy széles mosollyal. Majd mikor észreveszem, hogy elmélkedésem tárgyát, jobban mondva részlegét mustrálja lehalkítom a hangom és közel hajolok. – Vagy éppen belezavarok a betörési tervedbe?
Szó sincs róla, hogy keresem a bajt, az tényleg nem az én reszortom, de nem tudok uralkodni magamon, és ugyan be nem teszem a lábamat, még is a Tiltott részleghez legközelebbi asztalnál ücsörgök és számtalanszor emelem a tekintetemet arra. Egy halom könyv van mellettem, a nagy részük a Rúnaismerettel foglalkozik, de van közöttük bájitaltan, gyógynövénytan, számmisztika, sőt, még alkímia is, amilyen tantárgyunk ötödikben igazából nincs is, de sebaj. Magamban vagyok, nincsenek mellettem se osztálytársak, se senki, a többiek általában az ablakhoz ülnek az első sorokban én pedig olyan hátul gubbasztok, hogy még nappal is a fáklya fénye világít. Nem mintha zavarna a sötétség, eléggé jó szemem van, kiborgarászom a betűket könnyedén. Még mindig nem sikerült rávennie se Dasie-nek, se Alinak arra, hogy felfedezzem az iskola más területeit, mintha A Roxfort története teljesen elegendő lenne ahhoz, hogy mindent tudjak. Szeretek először olvasni a dolgokról, tanulmányozni és aztán felfedezni vagy kisérletezni, persze kivételek azok a kirándulások, amiket apával tettünk. Ha vele vagyok, akkor tökéletesen megfelelt mindig is, ha ő mesél és nem én vagyok az ügyeletes okoskatörp. Persze azért már ott is kezdek okoskodni, ha egyszer valaki már tizenöt évesen inkább a tudás kutatója, mintsem csak élvezné a játékokat a birtokon, akkor ez elkerülhetetlen. Mondjuk beképzeltség lenne azt mondani, hogy olyan felnőtt és igazán higgadt tudós elme vagyok, mert valójában személyes témákban képes vagyok hullámozni, olyan könnyen jövök zavarba és olyan szégyenlős vagyok, mint senki más!
- Igen, látásból ismerjük egymást - helyeseltem én is. Háztársak voltunk, nehéz lett volna elkerülni a másikat. Viszont Adam mondandójának másik fele meglepett - valóban nekem kell előadnom a dolgot? Azt hittem, már Janette is be van avatva a dolgokba, és valami más megbeszélnivaló vár ránk, amihez többen kellünk. Azt nem gondoltam, hogy én leszek az, aki egyáltalán elmondhatja, miért vagyunk itt, mi közünk van egymáshoz és a többi. Egyáltalán fog nekem hinni? - Öhm, rendben - mondtam, és bár eddig állóhelyzetben voltam, inkább igénybe vettem a klubhelyiség ülőalkalmatosságainak egyikét. Ki tudja, meddig maradunk, akkor pedig ne ácsorogjunk, ha hosszúra nyúlna az egész. - Tehát, ha minden igaz és hiszünk Adamnek, a miénken kívül akad még pár univerzum... dimenzió, sík, ha úgy tetszik - vágtam azonnal a közepébe. Ha ezt feldolgozza, a többi már szinte részletkérdés, de nem tudtam, hogyan is lehetne ezt előadni, főleg, mert nem ismertem Janette gondolkodását. Lehet, hogy teljesen szkeptikus ezügyben, őrültségnek tartja az egészet, vagy éppen mint én, hihetőnek tartja a többi világ létezését. Ennek tekintetében alig egy-két másodperces szünetet tartottam, aztán folytattam - nem érdemes húzni az időt, elvégre teljesen mindegy, milyen tempóban zúdítom rá, ha elhiszi, akkor elhiszi, ha pedig nem, akkor nem fogja úgy sem, ha csak csepegtetem az információt. - Ezekben a világokban mindenkinek megvan egy ottani változata. Viszont vagyunk páran, akik ezekben a síkokon ezelőtt mind Adam visszatérő társai voltunk, amikor meg kellett menteni azokat az univerzumokat, és ezúttal a miénk van soron - mondtam futólag a férfire pillantva, afféle megerősítésre várva, hogy jól adom elő magam és sikerül átadnom az infót hitelesen. - Szóval ennek a részesei voltunk te is, én is, és még néhányan, akikkel még én sem lettem így szembesítve - tettem hozzá. Kíváncsian vártam, mégis hogyan reagál, hiszen annyira nem egyszerű megemészteni, ezt tapasztalatból tudhatom. Vajon a többiek hogyan reagáltak? Egyáltalán mindenki tudja már?
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-05-01, 17:37
Adam&Eileen&Janette
A türelem általánosságban nem az erényem. Legalábbis bizonyos dolgokban. Azonban úgy fest válaszokat csak akkor kapok, ha már a háztársam is előkerült. Persze az érthető, hogy Adam nem akarja kétszer elmondani ugyanazt. Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy Eileen többet tud mint én. Az azért alaposan szöget üt a fejembe, hogy ez a fickó nem éppen tanárként viselkedik. Az a beígért gyakorlat sem tűnik hétköznapi sulis gyakorlatnak. Itt valami többről van szó. Szerencsére a háztársam nem várat magára túl sokat. - Silsbury. - biccentek egy enyhe félmosollyal a lány felé. - Nem. Még nem késtél le semmi izgalmasról. Valóban láttuk már egymást.- biccentek ezúttal Adam felé. Azt már nem teszem hozzá, hogy bár láttam a lányt, a nevét is hallottam már, de eddig túl jelentéktelennek tartottam ahhoz, hogy meg is szólítsam. Meglehet ez hiba volt, és van benne valami, amiére érdemes odafigyelni. Legalábbis a férfi szerint, aki tanárnak álcázza magát. Most ellenben kifejezetten kíváncsian fordulok Eileen felé. Pedig a kíváncsiságom elég nehéz felkelteni. Még a szinte állandóan követő rajongói sleppemet sem szoktam érdeklődő kíváncsisággal méregetni, vagy hallgatni. De ezúttal kivételt teszek. Talán tényleg nem árt közelebbről megismerkedni ezzel a lánnyal. Aztán majd eldől, hogy mi lesz. Egy enyhe kézmozdulattal jelzem a lánynak, hogy fogjon bele a tájékoztatásba, figyelek rá. Ellenben nem szeretem pocsékolni a drága időm.
♫ Zene ♫
Adam Jericho
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-04-27, 12:12
Megrázom a fejemet, amikor Janette kérdez, nem akarok semmi mélyebbe belemenni, amíg Eileen meg nem érkezik, hiszen akkor magamat ismételném teljesen feleslegesen. Leülök, remélve, hogy a mardekáros lány is tud még várni egy kicsit, noha tetszik a lelkesedése. Nem vagyok tanár, még ha az álcám azt mutatja, de hamar rá fog jönni, hogy a kapcsolatunk természete inkább a szövetségről kell, hogy szóljon. Fel kéne ajánlanom, hogy tegeződünk, de talán azt majd akkor, ha elhagyjuk az iskolát. Szerencsére egyik egykori ősvámpír sem kiskorú már, hogy nyomjel legyen rajtuk, vagy hogy kimenőt kelljen kérniük. Ha pedig mégis kell, hát az állásom kapcsán megírom majd én magam. Eileen hamarosan befut, odaintem magunkhoz, rajtunk kívül most nincs itt más, hogy direkt el kelljen vonulni. - Üdv, köszönöm, hogy itt vagy. Feltételezem névről, látásból legalább ismeritek egymást. A jó hírem az, hogy Eileen te fogod Janette-nek elmondani, hogy miről is van szó. – Janette-re pillantok, és haloványan elmosolyodom, de a tekintetem derűs, bizakodó, még ha bennem is van azért némi félsz, hogy ha olyanok, mint a legutóbbi világban, két szörnyeteg ellenében biztosan én maradnék alul. Ám mivel Felicity és Elijah már vár rám az iskolán kívül, idő hiányában gyorsan a tárgyra kell térni. Eileen befogadónak bizonyult, de vajon a zöld hajú háztársa hogyan reagál? Rögtön kiderül. Addig hátradőlök, és kiváncsi vagyok, hogy adja elő az, akibe már a bizalmamat fektettem. Addig én a válltáskámban kotorászom, hogy meglegyen a bizonyos skicc, amit Elijah rajzolt fel nekem, afféle emlékfelidézőként.
A néhány nappal ezelőtti találkozásom óta Adammel, sokat agyaltam a dolgokon. Úgy összességében ezen az egészen, a párhuzamos univerzumokon meg azon, hogy tulajdonképpen én is azok közt vagyok, akiken... a világ sorsa múlhat. Ahogy telt az idő, egyre inkább kezdtem felfogni a súlyát. A másik pedig az volt, hogy legutóbb említette, hogy be akar mutatni valakinek. Valakinek, aki szintén a társa volt egy másik világban, ami egykor elbukott, és hogy ez a valaki itt van a közelemben, egészen pontosan a háztársam, akivel megpróbál nekem leszervezni egy találkozót. Nem kell mondani, meglepetésként ért, hogy valójában mindvégig itt voltunk egymás mellett, szinte csak minimális kapcsolódási ponttal, mégis egy ilyen párhuzam van köztünk. Így igen, vártam a "hivatalos" találkozást, ahogy a többiekkel is, elvégre kikből állhat a mostani csapat? Így a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen voltam - a klubhelyiség üres volt, az egész körletben nem igazán volt most senki, legfeljebb a saját szobájában lehetett egy-két diák, de őszintén, nem tessékelhetem ki őket. Viszont hacsak nincs szuperhallása valakinek, az úgysem fog hallani semmit az itteni beszélgetésből. Én magam is a szobában dekkoltam egy könyv társaságában, bár nem igazán tudott lekötni jelen pillanatban, amikor a valóság is olyanná vált, mint valami kalandregény. A szemem követte a sorokat, viszont az agyam már nem fogta, így hiába olvastam el egy fél oldalt, ha vissza kellett térnem az elejére, így inkább egy sóhaj kíséretében fel is adtam az egészet. Ezután viszont az időre néztem, ami nagyon is azt jelezte, hogy jelenésem van. Valószínleg épp időben érkeztem, hiszen a szobából leérve a klubhelységben Adam és Janette fogadott. - Szép délutánt - köszöntem, ahogy közelebb libbentem hozzájuk és csatlakoztam. - Remélem, nem késtem le semmiről - tettem hozzá, hiszen ki tudja, talán a másik lány már tud valamit, amit én nem, bár az energia- és időspórolás azt kívánja, hogy jobb minél kevesebbszer ugyanazt elmondani.
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-03-30, 20:48
Adam &Janette
Nem mondom, érdekes emberbe botlottam. Valahogy a szavai, és viselkedése, olyan nem is tudom. Nem tanáros. Legalábbis semmiben sem emlékeztet a korábbi vas szigorú nevelőnőkre az előző iskolámból. Na persze ez nem jelent sokat valószínűleg, hiszen például Hagrid sem emlékeztet rájuk. Igaz a legendás lények gondozása tanárt nem is nevezném semmi szín alatt nevelőnőnek. De még csak szigorú tanárnak sem. Minden esetre kíváncsian pillantok a férfire, miközben lépteimet az övéhez igazítva mellette lépkedek a folyosókon. - Miben áll pontosan a veszélye? Hogy érti eldőlhet hogy milyen ember vagyok, és mennyit érek? - nem különösebben zavar, hogy a feladat rejt magában némi veszélyt, vagy próbára teheti a személyiségjegyeim. Esetlegesen megtudhatok saját magamról is néhány dolgot, amit esetlegesen még nem is sejtek. De mégis úgy érzem itt valami többről van szó egy szimpla iskolai gyakorlatnál. Sőt kétlem, hogy Dumbledore belemenne, hogy bármely diák a legcsekélyebb módon is veszélyes terepre tévedjen, akár tanári felügyelet alatt is. Szóval kezd érdekelni, hogy mire is készülünk voltaképp, és mire kellhetek én? Ahogy végre beérünk a klubhelyiségbe valami kellemes hívogató, otthonos érzés lesz úrrá rajtam. nem tudnám megmagyarázni. De nem is akarom. Mindig is nagyon szerettem a klubhelyiségünket. Sok időt töltök itt. - Eileen Silsbury? Tudom ki ő. Mármint úgy értem, hogy láttam már, arcról felismerném, de még sosem beszélgettünk, vagy barátkoztunk ténylegesen. - hallottam már ezt, azt a lányról, felismerném, ha kellene. Ugyanakkor eddig nem fordítottam rá semmilyen figyelmet, hogy megismerjem, vagy barátkozni kezdjek vele. Így egyszerű semleges udvariassággal kezeltem, ha véletlen esetleg bele is botlottam volna. Talán, ha közös gyakorlatra megyünk, akkor viszont ez egy remek alkalom lesz megismerni a lányt, és eldönteni, hogy valóban értékes kapcsolat lehet-e, vagy sem. Érdemes időt és energiát fektetni a lányba, avagy sem. Nem igazán zavar, hogy Adam csak helyet foglal, és nem tűnik úgy hogy zavartatná magát azzal, hogy Eileen keresésére induljon. Vagy megbeszélték már, hogy itt találkoznak, csak én kerültem véletlen a képbe, vagy valami más utat választott. Jaketől és Shannától már hallottam róla, hogy az auroroknak tanítanak olyan legilimencián alapuló varázslatot, amivel két vagy több auror összekötheti az elméjét, és üzeneteket közvetíthet gondolatban. Talán most is valami ilyesmiről van szó. Nem lepődnék meg, ha így lenne. Valahogy ezt kinézem a fickóból. Így egyszerűen leülök vele szemben, és érdeklődően nézek rá. - Talán amíg Silsbury megérkezik, addig elkezdhetne beavatni. - mosolyodom el. Nem tűnik igazán sürgetőnek, vagy türelmetlennek a hangom, inkább csak nem szeretek értelmetlenül a fejemből kifele bambulva várakozni.
♫ Zene ♫
Adam Jericho
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-03-24, 08:16
Elgondolkozva bólogatok, simán kinézem a diáklányból, hogy többre képes, mint amire ez az iskola eddig tanította. Csupán el voltak nyomva a képességei, hiszen már láttam harcolni, csatákat megfordítani. Lehet, hogy ebben a valójában még csupán egy csitrinek számít, de a banya nem átkozta volna meg őt is, ha nem világméretű katasztrófák elhárításában lenne esélye fontos döntéseket hozni. - Rendben, ez mindez jól hangzik. Ne igazi terepmunkára gondolj, hanem veszélyes, kiemelten veszélyes feladatra. Ez talán az a pillanat, amikor eldől, hogy milyen ember is vagy valójában, na meg hogy mennyit érsz. – Nem úgy beszélek, mint egy tanár, ez feltűnhet neki, de mind a mondandóm, mind pedig a stílusom arról árulkodik, hogy jót akarok, nem pedig ártani neki. Hiszen lássuk be, nem egy iskola közepén csalnám el valahova, ahol figyelnek a festmények, a házimanók, és ott van több ezer diák is, aki látja a lépteinket. A mardekár klubhelység irányába indulunk, és mivel tanári a posztom, nekem is feltárul a szobor mögötti bejárat, ahova előreengedem a zöld hajú lányt. Szerencsére a klubhelység kihalt, nincs itt most más tanuló, de Janette furcsa bizsergést érezhet, amolyan kellemeset, hivogatót. – Mindjárt idehívom azt, akivel találkoznunk kell, hogy beavassunk a részletekbe. A háztársad, így akár ismerheted is őt. Eileen Silsbury-ről van szó. – Nem úgy tűnik, mintha bármit is csinálnék, hogy Eileen megjelenjen, nem szólok fel neki, csak kényelmesen leülök a kanapéra a kandalló előtt, de nyugalmam azt sugallja, hogy vagy már korábban megbeszéltük a találkozót, vagy máshogyan is tudok jelezni a lánynak, anélkül, hogy ez látszódna.
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-03-10, 10:19
Adam &Janette
Nem mondom érdekes ötlet ez a terepmunkásdi. Az egyetemen sem jön rosszul a plusz kredit. Remélem még Jake és a bácsikám is értékelni fogja az ez irányú szorgalmam. Így érdeklődéssel nézek a férfire. Ki tudja, talán tanulhatok ebből az egészből valami hasznosat is. Elsülhet jól ez az egész. - Analitika, tudja feltáró elemző varázslatok, és vagy kimutatási reakciók. Egyes indikátorvegyületek például kiválóan alkalmasak arra, hogy ismeretlen mintákról megmondjuk micsodák. Persze a megfelelő körülmények között, megfelelő eljárásokat választva. Kifejezetten érdekelnek például a különböző bűnügyek helyszínén begyűjtöget minták elemzése. Ezek sokat segíthetnek az auroroknak megoldani egy-egy bűntényt. Most ilyesmikre igyekszem specializálódni. - fogalmam sincs miért, de szívesen osztom meg jövőbeni ilyen irányú terveimet. Főleg, ha ezek a tervek esetlegesen segítenek megtalálni az apámat. - Igen, már nagykorú vagyok. - szögezem le mintegy ténymegállapításként. Nincs szükségem senkitől semmilyen engedélyre semmihez. Ámbár a legtöbb dolgomat szeretem megbeszélni Jake-kel. Ő a nagy testvér mögöttem, aki vigyáz rám, és arra, hogy ne csináljak meggondolatlan ostobaságokat a kicsinyes szeszélyeim következtében. Többnyire. De talán egy iskolai terepgyakorlat nem számít meggondolatlanságnak nemde? - Terepen? Viccel? Az előző iskolámban, ahonnan idejöttem... áhh mindegy is. Még nem, de hasznos tapasztalat lehet. - engedem el azt a rémes vasszigorú helyet, ahol még a kviddics is abból állt, hogy pár centivel a föld fölött repkedtünk lassan körbe-körbe. Nehogy balesetveszélyes helyzet alakuljon ki. Hát hogy engedtek volna egy ilyen helyen terepre? Amikor int, hogy kövessem, akkor gondolkodás nélkül a nyomába eredek. A tempómat igazából az övéhez igazítom, de így is van valami kecses elegancia a lépteimben. - Most hova megyünk? - érdeklődöm, mintegy mellékesen az úti cél felől. De azért nem teljesen közömbösen. A fickónak sikerült felkelteni az érdeklődésem. Így már jóformán el is felejtettem az eredeti céljaim, amik a könyvtár ezen sarkába hoztak. Inkább ennek a váratlan találkozásnak adok egy esélyt.
♫ Zene ♫
Adam Jericho
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-02-28, 10:43
- Mindegy, végülis nem a modor számít, hanem a tettek. – Azért viszonzom a mosolyt, hiszen ha meg tudnám nyerni magamnak, akkor hathatós szövetséges lenne. Talán itt most csak egy kislány, de diák révén szerezhetett már olyan tudást, amely a segítségünkre lehet. Nem mondom, hogy a darabszám a fontos, hiszen ha ránk veszélyes, akkor ne is jőjjön, de itt, az utolsó világban muszáj legalább ennyit kockáztatni. Lazítok a tartásomon, jelzem, hogy nincsen harag, bántani sem akarom, ám a hangom halk, fojtott, mintha csak azt akarnám mutatni, hogy szigorúan bizalmas, amibe be akarom vonni. Most még nem fedem fel magamat, higgye csak azt, hogy tanár vagyok, és mindez hivatalos. - Nem gond. Nem az a cél, hogy mindenki ugyanazt az ismeretet birtokolja. Hiszek abban, hogy ha az ember okosokkal veszi magát körbe, jobban boldogul. Analitika? Ez viszont érdekesen hangzik. Az elemzés hogy is mondjam… kulcsfontosságú lehet ebben az esetben. Úgy látom, nagykorú vagy már, nem kell kikérő az iskolából. – És talán a szülei sem aggódnak majd. Be kéne mutatnom Eileennek, akit talán már eleve ismer, de a két lánnyal együtt indulnék el az iskolából, hogy felkeressük a többieket. Talán még Ivor is csatlakozik hozzánk. – És mondd csak ifjú hölgy, dolgoztál már terepen? Mit is jelent esetedben az analitika? – Intek neki, hogy kövessen, fel kell kutatnunk Eileent, szerencsére itt nem kell másik klubhelységbe menni, hanem összefűzhetjük a szálakat. Mindenesetre a sors iróniája, hogy két egykori ősi vámpír társaságában kell majd útra kelnem, amíg el nem érjük Felicityt, és Elijaht, úgyhogy buzgón remélem, hogy nem ébrednek fel bennük.. azok a bizonyos ösztönök.
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-02-17, 10:34
Adam &Janette
Úgy tűnik a kezdeti ijedségen túl mégis lehet egész értelmesen beszélni a fickóval. Bár fogalmam sincs mi okozta egyáltalán a kezdeti reakciót. Nem hinném, hogy én vagyok a világ legveszedelmesebb embere. Na jó, néha tényleg tudok elég kicsinyes, és bosszúálló lenni, de csak bizonyos határok között. Némi gyerekes szeszély formájában. - Én sem éppen a legudvariasabb formám hoztam. - mosolyodom el enyhén. Most már kifejezetten kezd érdekes lenni a fickó. Van benne valami megmagyarázhatatlanul fura. Arra azért kicsit felszalad a szemöldököm, amikor visszhangozza a méregkeverő szakot. Azért egy Troopstól nem ennyire egyértelmű ez a választás. Sőt a kézenfekvő az auror szak lett volna. A bácsikám nem rajongott az ötletért, hogy mást választottam. És ezzel enyhén fogalmaztam. Azt sem mondanám, hogy kifejezetten csak a sötét tanok vonzanának. Inkább bármi, amivel hasznos tudok lenni Jake és a többi auror számára. Úgy értem még az auror parancsnokságon belül is vannak analitikai laborok, ahol tudósok elemzik az aurorok által begyűjtött bizonyítékokat, ezzel segítve a munkájukat. Ez nekem elég kielégítő életcélnak tűnik. Végül is nem kommentálom a megjegyzést. Nem kéne növelnem a paranoiáját, vagy rontani a helyzetemen. Inkább érdeklődve tekintek rá, és hallgatom meg a válaszát. - Rúnaismeret. Mágikus barlangrajz. Ez igazán érdekesen hangzik tanár úr. Kár, hogy a rúnaismeret nem kifejezetten a szakterületem. Jobb vagyok bájitaltanban, és egyéb analitikai vizsgálati módszerekben. Nem vagyok benne biztos, hogy hasznára lehetek. - az arcomon azért látszik, hogy elgondolkodtat a felvetés. Na nem mondom, hogy teljesen sötét lennék a rúnaismeret terén, de nem is vagyok profi belőle. És talán még érdekes tapasztalat is lehet. Ki tudja, talán a későbbiekben is felhasználható ismereteket nyernék. Talán mégis érdekes lehetne kivárni, hogy mi lehet ebből. A plusz gyakorlat sem jönne rosszul az egyetemen.
♫ Zene ♫
Adam Jericho
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-02-14, 07:36
Nem maga a külseje az, ami ijesztő. Sőt, az egészen veszélytelen, de mint tudjuk, az angyali álarc mögött gyakorta veszedelmes bestia bújik meg. A kislány a társával együtt ősi vámpírok voltak legutóbb, most pedig mindkettőre itt találok rá, diáklány formában, ráadásul még a házuk is ugyanaz. Élnék a gyanuperrel, hogy most is ismerik egymást, sőt, máris valami zsiványság van kettőjük között készülőben. Sikerült lehiggadnom, miután leugattam, ezért elnézést is kérek, nem kéne már idejekorán felhívnom magamra a figyelmet. - Várj csak, én voltam illetlen. – Teszem még hozzá, lehajolva segítek a könyveket visszapakolászni, talán nekem is köszönhető, hogy szétszóródtak. Nem tehetem ezt a lányt felelőssé, hogy egy előző világban egy pszichopata vérszívó volt az alteregója, még ha egyébként a halálom is köszönhetem neki. Nem, ő csak egy másolat, ha úgy vesszük, és mivel ez az utolsó esély, hogy megmentsük a világot, úgy vélem, mindenkinek meg kell adnom az esélyt. Nem tudhatom, hogy melyikük lesz a fenevad, talán egyikük sem, olykor bizony az is megtörtént, hogy a saját bénaságunk, vagy egyet nem értésünk miatt buktunk el. - Méregkeverő, hát mi más.. – Jegyzem meg félhangosan, most nem igazán törődve, hogy a lány esetleg hallja. Ismét a sötét tanok érdeklik, de mi van, ha.. ezúttal pont erre lesz szükség? Akikkel eddig összeakadtam, Ivor, Felicity, Elijah, fogjuk rá a semleges vagy a jó oldalt képviselték, de ha valami olyan sötét ellenféllel kerülünk szembe, ahol nem árt némi háttértudás, egy olyan alakra is szükség lehet, mint a zöldhajú. Kiszélesítem a halványt mosolyt, és úgy döntök, nem avatom be, hanem máshogyan hatok rá. – Nos igen, nem valamit, valakiket. Tudod helyettesítő tanár vagyok az egyetemen, rúnaismeret oktatásra kértek fel, amíg Vector professzor távol van. Én viszont a gyakorlati oktatás híve vagyok, és egy kisebb csapatot verbuválok, hogy megnézzünk egy igencsak mágikus eszenciával túltöltött barlangrajzot. A hely London és a Roxfort között van, de még felkészülés tart. Felkértem többeket a közeli ismeretségemből, felnőttek, de gyakorló egyetemistákra is szükségem van. Mit szólsz? – Kérdezem most már barátságosan karbafonva a kezeimet.
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-02-04, 10:38
Adam &Janette
Na jó, sok mindent lehet rólam mondani, de hogy ennyire ijesztő legyek? Egy tanár számára meg pláne. Azt hiszem itt lenne az ideje kicsit vissza venni a hatalmas arcomból. Amikor hátrálva lever pár könyvet, és rám szegezi a pálcáját ösztönösen én is hátra lépek kettőt, és felemelem a kezeim. - Oké, oké tanár úr! Én visszajöhetek máskor is. - azzal már fordulnék is vissza, hogy elhúzzam a csíkot, de ismét megszólít, ezúttal nem olyan agresszív stílusban. Így leeresztem a kezeim, és mégiscsak közelebb merészkedek hozzá, és felveszem a leszóródott könyveket, hogy vissza rakjam őket a helyükre. Egy pillanatig eltöprengek rajta, hogy megjegyezzem, a paranoia nem túl egészséges dolog. Beszéljen a suli pszichológussal, vagy igyon nyugtató főzetet, ismerek párat. De végül elvetem a gondolatot. Talán túl személyes lenne, és olyasmibe gyalogolnék bele, amibe nem akarok, és különben sincs közöm hozzá. Így inkább a kérdésére válaszolok, miközben visszalépek a bájitalos polchoz, és a tekintetemet végig hordozom a könyvcímeken. - Igazából semmi különöset. Vagyis méregkeverő szakra járok, és általánosságban érdekelnek a mérgek, ellenmérgek, gyógyfőzetek, ilyesmik. Hátha itt találok valamit, amivel lenyűgözhetem a tanáraim, meg Jake-et, az unokatesóm. - ez tulajdonképpen igaz is, meg nem is. De mindenképpen jobban hangzik, mintha azt mondanám, hogy egy alattam járó griffendéles kis picsán akarok gyerekes bosszút állni valami kelés főzettel, vagy ilyesmivel. - És maga? Konkrétan keres valamit, vagy csak nézelődik? - váltok egy kicsit kedvesebb, udvariasabb hangra én is, hátha ezzel egy kicsit el tudom oszlatni az üldözési mániáját. Legalábbis, ha rólam van szó. Nem ártok én a légynek sem, hacsak nem dühít fel valaki...
♫ Zene ♫
Adam Jericho
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-02-02, 09:20
Az idő vészesen fogy, s bár már többekkel találkoztam, úgy igazi nyomot nem sikerült találni, hogy merre kéne elindulnunk, hogy a végső katasztrófát elhárítsuk. Az a diáklány, aki legutóbb veszélyes ősi vámpír volt, kivételesen a segítségemre volt, és a tiltott részlegre irányított, mert bár itt most helyettesítő tanár az álcám, nyilván nem vagyok képben a helyi viszonyokkal. Alakul a csapat, mert bár egymást még nem nagyon ismerik, itt ezen a Földön, de ha majd el kell indulni, többüket rávehetem, hogy velem együtt mentsék meg a világot. Vagy legalábbis megpróbálják. A fenevad még mindig nem mutatkozott, vagy ha már találkoztam vele, ügyesen titkolja, hogy ő volna az. Én pedig nem akarok most idegeskedni rajta, hogy talán már áruló van a soraink között. Ivor igen ködösen fogalmazott, de nyilvánvalóvá tette, hogy ez a végjáték. És hát az angyalok ugye ritkán tévednek. Abból a furcsa jóslatból azt is kiéreztem, hogy az én napjaim is meg vannak számlálva, jó eséllyel a győzelem ára pont az én végleges halálom lesz. Túl sokat vétkeztem egykor, és bár a társaim sem szentéletűek, nekik még jár a megváltás, nekem a jellemfejlődés volt, amely tizennyolc évnyi ugrálás a világok között, s ez alatt megváltoztam, megtanultam értékelni azt, ami igazán fontos. És ha így lesz vége, legalább elmondhatom, hogy vezekeltem. Tehát a tiltott részleg. A rúnákat világoktól függetlenül ismerem, hiszen az egykori barlangrajzok nyomán kellett kutatkodnom, ezért bárhova mentem, mindig a szimbólumokban mélyültem el. Eileen megoldotta, hogy a felesleges rúnamágia óra elmaradjon, és talán még találkozunk is. Ahhoz képest, hogy legutóbb milyen vérszomjas vámpír volt.. Nem szerettem azt a világot, mindenkiből a legrosszabbat hozta ki, talán csak Elijah volt az, aki a szokásos hős megmentő volt. Valaki rám szól, s ingerülten, oldalt sem nézve morranok vissza. – Tanár vagyok kölyök, ha nem tűnik fel, ne parancsolgass.. – Azért mégiscsak belémhasít, hogy az időtényező miatt nem kéne bunkónak lennem, főleg egy gyerekkel. Megnézem, hogy ki az, és enyhén beleremegek, amikor a zöld hajú lánnyal találom magam szemben, aki a múltkor még Eileennél is sötétebb teremtmény volt. Enyhén szólva miatta bukta el. Nem csoda, ha hátrálva leverek a mögöttem lévő polcról néhány könyvet, és kapom elő a pálcámat rá szegezve. Tekintetemben némi félelemmel teli bizonytalanság villan. De ez mégsem ő.. Csak valaki, aki pont úgy néz ki. Leengedem a pálcámat, és rendezem a vonásaimat. – Elnézést, némi üldözési mánia. Csak tessék. Mit keresel? – Hátha a válaszaiból megtudok róla valamit, ami közelebb vihet a jelenlegi szerepéhez.
Tárgy: Re: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-01-21, 14:33
Adam &Janette
A könyvtár zárolt szekciója nem épp az a barátságos hely, ahol túl sok diák, túl sokat időzne szívesen. Csakhogy engem mindig vonzottak az olyan dolog, amikre azt mondták "Tiltott". Különösen azóta, amióta apám átíratott abba a neve nincs leánynevelőbe. Micsoda egy elmaradott elvek uralkodtak ott... Na hallod. De szerencsére megszabadultam, és egyetemre visszatérhettem ide a Roxfortba. De lefogadom, ha most így estefelé itt látnának tuti, hogy "Hölgyhöz nem méltó, illetlen viselkedés"-nek titulálnák a dolgot. De hé! Végső soron nagykorú vagyok. Oda megyek ahova akarok, akkor, amikor akarok. Ebből pedig nem engedek. Szeszélyes és kiszámítatlan lennék? Igen, minden bizonnyal. Most is a szeszélyeim hoztak ide. Na nem teljesen ok nélkül. Ami még mindig a legjobban foglalkoztat - azon túlmenően, hogy kicsinyes bosszút álljak azon a griffrendéles szakadt kis suttyón, aki be mert nekem szólni vacsoránál - az az apám eltűnése. Tudom, már 3 év telt el azóta, a nyomok minden bizonnyal kihűltek mindenütt. Mégis érzem, az a sorsom, hogy megtaláljam őt. Élve... vagy... élve. Csak ez lehet opció. A másik eshetőségbe nem merek belegondolni. Az apám híres auror. Ha eltűnt, annak valami nagyon sötét, és nagyon gonosz dologhoz lehet köze. Ha pedig ilyen után kutatok, akkor mi lehetne jobb kiinduló pont, a zárolt szekciónál. Ráadásul ki tudja, talán találok valami kreatív kis ötletet, amivel elég tételt vehetek, azon a kis nyomin. Nem tudja kivel kezdett. Legjobb az lesz, ha a zárolt szekción belül is, a méregkeverő polcsor tanulmányozásába fogok bele. Egyenesen a rúnaismeret polcok alatt. Biztos van valami, amit felhasználhatok a későbbiekben ki tudja mire. Ha tényleg meg akarom találni az apám, jobb előre felvértezni magam minden sötét praktikával szemben. Tudom, egyszerűbb lenne Jake-t megkérni, hogy segítsen, de nem akarom, hogy megint meggondolatlannak tekintsen. Pedig olykor tényleg az vagyok. Az egyetlen gondot az jelenti, hogy a kiszemelt szekcióm előtt már ácsorog valaki. Remek, ennek is most támadt nézelődhetnékje. Fene. Na sebaj, mint mondtam felnőtt vagyok, és úgy gondolom ő is eléggé az, ahhoz hogy ne kerüljünk különösebb összeütközésbe. Ha mégis pattogna, legfeljebb azt mondom prefektus vagyok. Vagy annak álcázom magam. - Bocs. Én is itt nézelődnék. Arrébb mennél két lépést. Kösz. - valójában semmi bocsánatkérő nincs a hangomban, inkább csak simán próbálom odébb küldeni az idegent valamerre... Kissé zavaró a jelenléte...
♫ Zene ♫
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Könyvtár (IV. emelet) - Tiltott részleg 2019-01-03, 12:16
Tiltott részleg
Az iskola könyvtára, ahol igen sok és igen ritka kötetek lelhetőek fel. A könyvtár lezárt részleges a tiltott részleg, ahová nem teheti be akárki a lábát, külön engedély kell rá, vagy tanári kíséret, ritkán a prefektusok megkapják azt a kiváltságot, hogy külön engedély nélkül is bejárjanak ide. A könyvtáros jelenleg: Savannah Elinor Harper
