2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Janette Troops Születési hely és dátum: Corby, 1983. 03. 03. Csoport: Mardekár Patrónus: Vörösfejű lile (Charadrius ruficapillus) Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évf. Méregkeverő szak Pálca: Diófa, egyszarvúszőr, 9 és fél hüvelyk, közepesen rugalmas Képesség: Metamorfmágus (Hivatalos kiskapu) Mágikus adottság:Inkvizítor Familiáris:Kitróka (Vulpes macrotis) Kiemelkedő tudás: Bájitaltan – kiemelkedő Repüléstan - kiemelkedő Kviddics poszt Terelő Kihez tartozol: Saját karakter
Jellem: Régebben azt mondták, hogy a tipikus elkényeztetett, népszerű lány. Hiszen jómódú auror családba születtem. Nem volt olyan, amit ne kaphattam volna meg. De, ha arra vagy kíváncsi milyen is lettem mostanra, hát az más kérdés. Leginkább a szívós makacs dac jellemez. Rosszul tűröm, ha meg akarják mondani, hogy milyennek kell lennem, hogy kell viselkednem, és meg akarnak akadályozni az önkifejezésben, hogy elvesszek a többi jelentéktelen szürkeegér között. Sosem voltam, és nem is leszek egy jellegtelen senki. Ezt jobb, ha az eszedbe vésed rólam.
Kinézet, megjelenés: Metamorfmágus vagyok. Szerintem ezzel mindent el is mondtam. Sosem tudhatod, milyen külsővel találod magad szembe, ha engem keresel. Hajszínem, és frizurám legalábbis általában szeszélyes kedvem tükrözi. Az öltözködésem általában véve divatos, közepesen elegáns ruhadarabokat tesz ki. Legalábbis, ha nem kényszerítenek rám förmedvényes iskolai egyenruhákat. Ezeket egy másodperccel sem vagyok hajlandó tovább viselni a kelleténél. Szerencsére az egyetemen már jóval lazábbak az öltözködési szabályok, mint a kicsiknél. Minő mázli.
Előtörténet: Jól van mindenki! Akkor most elmesélem, hogy mi volt, amíg nem voltam itt a Mardekár klubhelyiségében, de csak egyszer szóval most figyeljetek jól! Mert nem ismétlem önmagam! Értve vagyok? Szóval, azt már tudjátok, hogy Corbyban születtem a Troops birtokon. Pusztán emlékeztetőül, a családom neves auror család. Az édesapám, az édesanyám, sőt még az egyik nagybátyám, és a nagynéném is aurorok. Ha őket látogattuk meg, akkor időnként a másik nagybátyámmal is találkoztam. Egyébként a nagybátyáim apukám testvérei. Így nem túlzás azt állítani, hogy ezüstkanállal a számban születtem. Szóval egész kis idilli gyermekkorom volt nekem és az unokatestvéreimnek is természetesen. Merthogy a nagybátyámnak és a nagynénémnek négy gyermeke is van! Két fiú, és két lány. Gyakran találkoztunk és játszottunk együtt kisgyerekként. De legjobban Jakobot kedveltem meg az unokatestvéreim közül. Nem is tudom miért. Mert csak. Oké? Ami engem illet, én egyke vagyok, és ez látszik is rajtam. Ennek egyszerű oka van. Édesanyám egy tragikus balesetben meghalt 7 éves koromban. De apával ez csak közelebb hozott minket egymáshoz. Nagyon szoros, és ragaszkodó lett a kapcsolatunk egymással. Természetesen már nagyon korán, egészen kiskoromban kiderült, hogy metamorfmágus vagyok. Ezzel a képességemmel pedig igencsak szerettem szórakoztatni az unokatestvéreim. Így egyáltalán nem volt kérdéses, hogy felvesznek-e a Roxfortba. Legfeljebb csak az, hogy melyik házba oszt majd be a legendás Süveg. Azonban a ceremónián ez is kiderült. Természetesen alig ért hozzám a legendás fejfedő, és máris üdvrivalgásban tört ki a Mardekár asztala. Én pedig azonnal megkerestem a tekintetemmel a kedvenc unokatesóm, és mellette foglaltam helyet az asztalnál igen széles jókedvvel. A Mardekárban igen hamar sikerült otthon éreznem magam, és szert tenni néhány igazi barátnőre. Persze általánosságban is elmondható, hogy elég nagy népszerűségnek örvendtem a házamon belül. Ami meg a házvezetőnket illeti, nos az egyetlen jó tulajdonsága, hogy velünk mindig szeretett kivételezni. Legalábbis apróságokban. De ha a nevetséges griffendélesek azt hinnék csak azért voltam színkitűnő bájitaltanból, mert Piton kivételezett velem, akkor tévednek. Igen is megdolgoztam azokért a jegyekért. Na meg persze Jacob is segített, mert ez az érdeklődési körünk is megegyezik, úgy fest. Szóval az életem igen-igen jól alakult, még negyed év elején be is választottak a kviddics csapatba terelőnek. Sajnos nem örülhettem ennek olyan túl soká. Mért nem? Mert még október elején egyszer csak amikor éppen bűbájtanórán ültem Piton professzor jelent meg, és magával vitt az apámhoz. Apám nem magyarázott meg semmit, csak azt mondta, hogy kivesz a suliból, pakoljam össze a holmim, azonnal indulunk. Természetesen én ezt egyáltalán nem akartam! Hisztiztem, és tiltakoztam, de mindhiába. Még a legjobb barátnőimtől, vagy Jacobtól sem tudtam elbúcsúzni. Nagyon szörnyű volt! De a java csak ez után következett. Fogalmam sem volt, hogy miféle borzalmak várnak még rám!
Hé, te Torzomborzka mivel jó fej vagyok megengedem, hogy nekem add azt a doboz bonbont onnan az asztalról, és elmenj a konyhába egy bögre forrócsokiért természetesen pillecukorral, és rengeteg tejszínhabbal. Megjegyezted? Mi az, hogy nem tudod, hol a konyha? Akkor kérdezd meg valakitől! Azért van szád! Na jó, te Gebe Baba te tudod hol van? Akkor kísérd el! Mert ami most jön, azt megfelelő endorfin utánpótlás nélkül képtelen vagyok elmesélni. Szóval apám egy Havasalföldi kicsi nevenincs boszorkányképzőbe vitt. Alig volt a 7 évfolyamon összesen 90 lány. Merthogy fiúk nem voltak. Állítólag nekik néhány mérfölddel arrébb külön iskolájuk van. Miféle elmaradott gondolkodás ez? Kizárólag tanárnőink voltak. Mind rémes szipirtyó. De ez nem minden. Gyakorlatilag tilos volt az egyéniség minden kifejezése! Kizárólag az iskolai szürke egyenruhát lehetett viselni reggeltől takaródóig, amikor is kizárólag az egyen hálóingben lehetett aludni! Kizárólag barna egyencopfban hordhattam a hajam, merthogy ez boszorkány, és nem bohócképző! Nem is tudom hányszor büntettek meg ezért! Majdnem minden nap. Természetesen, ékszert, sminket, körömlakkot is tilos volt viselni. Sőt még a táskáink is egyentáskák voltak! Rémesek, szürkék, és egyformák. A szabadidő eltöltésére a következő verziók voltak: Sétálhattunk körbe-körbe az udvaron kettesével felsorakozva tanári felügyelet alatt, vagy könyvárban ücsöröghettünk tanári felügyelet alatt, vagy kézimunkázhattunk tanári felügyelet alatt. Ennyi. A kviddics náluk abból áll, hogy körbe-körbe repülhetünk az iskolai seprűn egy nagyon lassú tempóban, alig másfél méter magasan. Tanári felügyelet alatt persze. Ha kicsit gyorsabban vagy magasabbra repülsz büntetést kapsz. Nem is tudom, hogy képes vagyok-e még másra, mint körözni a seprűmmel. Most már ugye értitek milyen pokol volt ott az élet? És még folytathatnám. Nem hittem, hogy visszasírhatom Pitont, de ott minden nap visszasírtam, hogy ő legyen a házvezetőm. Gyakorlatilag alig volt olyan, hogy nem voltam büntetésben valami hülyeség miatt. Utáltam az egészet. Még az osztálytársaim is csak jelentéktelen szürkeegerek voltak önálló gondolatok nélkül. Rémes egy helyzet. Szóval azt kérditek, mért nem jöttem akkor vissza ide? Mert nem lehetett. Még levelezni sem levelezhettem a családommal. Nem engedte meg az a rémes igazgatónő, hogy kapcsolatot tartsak bárkivel is. A nagynénémmel is csak úgy levelezhettem, hogy rávettem az egyik ostoba liba osztálytársam, hogy szünetben otthonról adja fel a levelem a nénémnek, és ő neki válaszolt. Abból a levélből tudtam meg, hogy az apám eltűnt, nyoma veszett. Értitek?! Senki nem hallott róla csaknem 3 éve, alig, hogy engem elvitt innen. Azt is írta, hogy volt az iskolában, hogy magával vigyen, és visszahozzon ide, de az a szipirtyó igazgatónő még azt sem engedte, hogy találkozzunk, nem hogy elvigyen! Azt monda az apám kérése, hogy csak vele, vagy ha nem akkor, csak ha lezáróvizsgáztam 7. év végén, akkor hagyhatom el az intézetet. Nem volt mit tenni. Hiába minden dac, szökési kísérlet, bármi nemű trükk, vagy mesterkedés, esélyem nem volt semmi. Mindig ugyanaz lett a vége. Büntetőmunka. Egyszer még azért is büntetést kaptam, mert felvetettem, hogy indulnék a nemzetközi bájitaltan versenyen! Abban bíztam, hátha lesz ott roxfortos diák, akitől megtudok némi itthoni híreket, és akivel üzenhetek. De nem! Az volt a válasz, hogy egy jól nevelt kisasszony nem kérkedik a tudásával. Önmagának tanul, nem azért, hogy felvágjon becsvágyból mások előtt! Hát nem rémes?! Miféle elmaradott felfogás ez?! Csoda, hogy erre az egészre csak daccal válaszolhattam? Végül így történt, hogy csak idén júniusban szabadultam börtönömből. Az első dolgom volt, hogy keressek egy tisztességes talárszabászatot, ahol egy normális ruhát készítettem magamnak, és elégessem azt a fertelmes egyenrongyot! A második, hogy végre felkereshettem a nagynéném, és a nagybátyám. Végül is hozzájuk költöztem. Az ő segítségükkel végül is felvettek a Roxfortba az egyetemi képzésre, bár annak nem túlzottan örültek, hogy nem aurornak jelentkeztem. Szerintük ez a követendő hagyomány, de én ezt sosem éreztem magaménak igazán. Végül is azzal szereltem le őket, hogy ezzel a végzettséggel az Auror Parancsnokságon fogok dolgozni az analitikai laborban. Ez persze igazság szerint Jacob békítő ötlete volt. Talán ezért is ő a kedvenc uncsitesóm. Na jó, most hogy újra örülhettek személyes jelenlétemnek, valaki árulja már el, hogy ki nyerte a Kviddics Világkupát?! És mi ez az állatkert itt a klubhelyiségben? Ahh… vagy úgy familiárisok… ez roppant érdekes. Nekem is kell egy ilyen! Legfőbbképpen, mert biztosra veszem, hogy abban a rémes intézetben ezt is igen illetlen, kisasszonyhoz nem méltó dolognak tartanák. Most hogy mindent elmeséltem, ha megbocsátotok 3 évnyi társadalmi érintkezést, és szocializálódást kell bepótolnom…
A hozzászólást Janette Troops összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-03-06, 15:52-kor.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Janette Troops 2018-10-10, 12:48
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Nnnna itt is volnék...
Először is, jó egy másik Troopsot is látni az oldalon Jacob mellett, bár eléggé oldalági ahhoz, hogy a neve semmiben se határozza meg majd az életét a Roxfortban, hiszen eddig lányiskolában tanult és csak szakosodni érkezik ide. A Mardekár, Méregkeverő, zöld haj, lázadó, nekem egy kicsit kaptafának tűnik, amikor megláttam a profilját az volt az első gondolatom, hogy csak ne a Mardekárba, de...
Az előtörténet rendben van, ugyan gyarapodnak a mágus-magániskolák mint a dudva, már azt se tudom hány diák tanult otthon vagy máshol a Roxfort vagy az egyéb nagy mágusképzők helyett.
A Metamorfmágus képességet kiskapuzni szeretnéd, ezt el is fogadjuk, viszont ennek az az ára, hogy ameddig meg nem dobod, addig nem dobhatsz semmi másra - se familiárisa, se mágikus adottsága nem lehet. Ahogy sikerült megdobnod a Metamorfmágust, visszamenőleg mindenre dobhatsz és a Tűzmágus is bekerül a profilodba, amit már megdobtál.
Nem nyílnak virágok, Sötétség vesz körül, Csillagot nem látok...
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Janette Troops 2018-10-10, 14:14
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Elnézést, egy picit jöttem korrigálni szabályszempontból. Szóóval a hivatalos kiskapunak az az alapelve, hogy megkaphat az ember valami képességet, ami amúgy állati nehéz megdobni, de akkor minden más dobás nuku ugye. Ez azt jelenti eleve úgy érdemes megcsinálni, hogy előbb az ember dob csak a képességre és ha nem sikerül, akkor hivatalos kiskapu, másra már eleve nem is dob. És onnantól csak akkor lehet dobni bármi másra, ha sikerült megdobni a kiskapus képességet. Esetedben eleve ott hibáztál, hogy mindenre dobtál egyszerre, pedig ha fontos volt a metamorf és tudtad, hogy ha nem sikerül akkor kiskapu lesz, akkor eleve nem volt érdemes másra dobni. Két lehetőséged van most. Vagy marad a kiskapus megoldás, ez esetben viszont akkor a tűzmágus ugrott, hiszen nem is dobhattál volna rá, az a dobás érvénytelen, nem használható fel később, vagy megtartod a tűzmágust, nem alkalmazol hivatalos kiskaput és a metamorfra dobálsz a jövőben. Ezt légyszi döntsd el és ennek fényében módosítsd le a karilapot. Amennyiben pedig a profilodat is érinti a változtatás szólj egy modinak, vagy adminnak, tehát ha a kiskaput még sem választod pl.
