2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Keith Maddox Születési hely és dátum: London, 1981. 02. 09 Csoport: Griffendél Patrónus: zebra Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. évfolyam (elemista) Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése - kiemelkedő, számmisztika - tehetségtelen Kihez tartozol: Keresett karakter (Daniil Dolohov)
Jellem: Az emberek szeretnek címkézni, és ha már ennyire szeretjük őket aggatni, az lesz a legegyszerűbb, ha fogok néhányat azok közül, amikkel a leginkább le tudom írni magamat... aztán ha valaki rászánja az időt a megismerésemre, megalkothatja a saját véleményét, hazudtam-e a jellemzésemkor avagy sem. Laza - Feleslegesnek tartom a dolgokra való rástresszelést, és úgy gondolom, azzal teszem a legjobbat, ha nem is teszek így, helyette egyszerűen mindent gördülékenyen kezelek. Nem jött össze? Majd legközelebb fog. Általánosságban is érezhető a stílusomon, hogy utálok görcsölni, és ha lehet, elkerülöm a felesleges stresszhelyzeteket. Realista - Hiszen mi értelme is a folytonos szomorkodásnak, vagy annak, hogy valaki túlságosan elbízza magát? Éljen az a bizonyos arany középút. Spontán - Mestere vagyok az improvizációnak. Ennek a legfőbb oka az, hogy néha van izgalmasabb dolgom is annál, mint rákészüljek valami fontosra, amit meg kellene terveznem, netán az egészséges lustaság vezérel. Ennek hála megtanultam rögtönözni, ami szerencsére már zsigerből jön. Kommunikatív - Megvan egy megszokott társaságom, de nem utasítom el az új arcok megismerésének lehetőségét sem, igyekszem mindenkivel néhány szót váltani, ha az alkalom úgy kívánja. Ha kell, magamra is vállalom a kezdeményezést, nem félek az emberektől. Humoros - Mondhatni együtt jár az előzővel. Egy-egy jól elsütött poén vagy beszólás mindenképpen tudja oldani a feszült hangulatot, amit az okozhat, ha nem sikerül megtalálni a közös hangot... vagy éppen gázabbá tehet egy egyébként is kínos helyzetet. De a lényeg, hogy én megpróbáltam. Felnőtt gyerek - Régebben egész gyakran voltam büntetésben egy-egy tanár mellett, bár szerencsére már benőtt a fejem lágya, de néha még én magam is úgy érzem, hogy van, ami nem változott... méghozzá az, hogy még mindig ugyanolyan nyitott vagyok az új dolgokra, főleg, ha azok izgalmasnak is tűnnek, netán valami fogadás az alapjuk. Lelkes - Néha hajlamos vagyok rápörögni egy-egy dologra a jelent vagy a jövőt illetően. Aztán ez a lelkesedés előfordul, hogy megszűnik, ahogy jobban belelovalom magam a témába. De akkor jól jön a már említett spontaneitás. Kitartó - A sajátos módomon igyekszem haladni a kitűzött céljaim felé. Ha valaki azt mondja, nem fog menni, általában azért is a fejembe veszem, hogy megmutatom, igenis képes vagyok rá.
Kinézet, megjelenés: Nagyjából 184 centis magasságommal azoknak a táborát erősítem, akik valamelyest kiemelkednek a tömegből, ehhez pedig hozzájárul a vörös hajam, amit kedvemtől függően néha egész rövidre nyíratok, de általában hagyom kissé megnőni. A bőröm alapvetően fehér, és tartoznak hozzá nagyon halvány szeplők is, amiket nyár közeledtével kicsit jobban látszanak. A szemszínem kilétére dedós korom óta nem jöttem rá, néha kéknek, néha pedig zöldnek látom, és mivel mindenki mást mondott, fel is adtam. Arcra még senki nem panaszkodott - jellegzetes vonások, kissé széles orr és telt ajkak jellemeznek leginkább, nem vagyok a klasszikus szépfiú a lánymagazinok címlapjairól, de valljuk be, nem is volt célom soha, és nem hinném, hogy különösebb okom lenne a panaszra. Mivel a testem nem hanyagoltam el, annak ellenére sem, hogy nem gyakran látni felső nélkül, egész rendesen sikerült kidolgoznom az izmaimat, és ehhez természetesen nem csak a látvány, hanem valamiféle fizikai erő is tartozik. Az öltözködésem átlagos, nem aggatok magamra semmiféle stílust, a szélsőségeket igyekszem elkerülni, főleg a kényelemre és a praktikusságra törekszem, és persze arra, hogy ne nagyon üssön el az alkalomtól.
Előtörténet: Átlagos varázslócsaládból származom, anyámnak van egy varázs-szépségszalonja az Abszol úton, apám pedig magántanárként oktat gyerekeket az írás-olvasás-számolás alapjaira, mielőtt eljönne az a bizonyos tizenegyedik év és a Roxfort. Az életem egészen mindennapinak volt mondható mindig is, mióta az eszemet tudom, London egy lépcsőházában lakunk, természetesen kissé megbűvölve azt, így a lakás bejárata nem látható a muglik számára. Közöttük élünk, de mégsem, hiszen bár a szomszédaink, a valóságról sejtésük sincsen. Mivel a szüleim is viszonylag jól tájékozódtak a muglik világában - azért a tökéletes túlzás lenne, de legalább nem néztek ki úgy, mintha egy másik dimenzióból érkeztek volna -, gyakran "olvadtunk" be közéjük is, ennek hála pedig a mai napig én is könnyen eligazodom, mikor kilépek akár London, akár más környék varázstalanok lakta utcáira. Tehát igazán elmondhatom magamról, hogy nem különösebben nagy szám az életem. Szerencsémre nem kísérte végig a gyerekkoromat tragédiák sora, de a családom évtizedekre visszamenő nagy dobásait sem tudom úgy felsorolni, mint azt néhányan teszik. Átlagos kölyök vagyok átlagos élettel és nagy életszeretettel. Vagy valami ilyesmi.
Egy ideje mégis úgy érzem, nem vagyok átlagos, illetve... valakinek nem vagyok átlagos. Sosem örvendtem annak az igazi nagy népszerűségnek, mindig voltak mások, akiket körül lehetett rajongani, nekem csak az egészséges szinten jutott ki a jóból. Talán jobb is, így nem szállt el az agyam és nincs az egóm az egekben, mint egyeseknél az igen könnyen előfordul.
* * *
Folyosó. Éppen a Griffendél-toronyból érkeztem, egy szokásos este következik, mint a többi. A tanulással az imént végeztem, a vacsorához igyekszem a nagyterembe a többi diákkal egyetemben, akiknek nagy része szintén most szállingózik errefelé. Itt vagyunk többszázan, mégis észreveszem, hogy kiszúrt még ebben a tömegben is.
Roxmorts. A kis falu nyüzsög a Roxfort diákjaitól. Igaz, immár egyetemistaként bármikor megtehetném, hogy kiruccanjak, mégis most, az egyik roxmortsi hétvégén sikerül megejtenem egy iszogatós találkát a Szárnyas Vadkanba. Szeretem, mert nincs olyan nyomor, mint a Három Seprűben; habár magával a társasággal nincs bajom, tudom, hogy szinte helyet is feleslegesen keresnék ott, úgysem lenne. Máskor nyugalom van az egész településen, ezúttal szinte kivirult és minden sarkon belebotlani egy-két csapat kisebb-nagyobb diákba, bár tudom, a felsőbb éveseknek már nem akkora nagy szám, mint azoknak, akiknek a harmadik évben még az újdonság varázsával hat, de még így is kiszúrok pár hatodik-hetedikest is, na meg hozzám hasonlóan néhány egyetemista sem retten el attól, hogy a mai napon kicsit zsúfoltabbak a helyen a szokásosnál. Alig lépek be a Szárnyas Vadkan ajtaján és csatlakozom a már félig-meddig megérkezett asztaltársasághoz a bejárattal szemben. Néhány perc elteltével az ajtó újra nyílik, és bár választhatná a Három Seprűt is, belép elsőszámú rajongóm. Nem tudtam nem észrevenni a dolgot, ami bár lehetne a véletlen műve is, és írhatnám annak a számlájára is, hogy csak itt lehet szabad asztalra lelni, egy belső kis hang mégis azt súgja, nem ez lesz a titok nyitja.
Udvar. Az udvaron ülök, az előző este elmaradt tanulást próbálom bepótolni így az óra előtti szünetben. Bár az anyagra kellene figyelnem, a barátaim nem hagyják, és persze nekem sincs ellenvetésem, szívesebben hallgatom az ő sztorijaikat, semmint magoljak és feleslegesen áltassam magam azzal, hogy ebből bármi is meg fog így maradni. Felsóhajtva teszem le magam mellé az összecsukott könyvet a szökőkút peremére, ebben a pár percben már semmit nem fogok a fejembe verni. Ezek után újra felpillantok, az éppen mesélő háztársamra figyelek, de akaratlanul is észreveszem a háta mögött a srácot, akit... mostanában túl sokszor veszek észre a környezetemben.
* * *
Tehát ezek után... Át kellene gondolnom, mégsem vagyok annyira átlagos, vagy minek köszönhetem a figyelmét? Persze az is meglehet, hogy csak a képzeletem játszik velem és én beszélem be magamnak ezt az egészet, mert mondjuk szeretném, ha valakinek úgy igazán különleges lennék. De ahhoz már túl sok a véletlen. Egyelőre csak hagyom az ismeretlen bongyorkát kibontakozni, tényleg úgy van-e, ahogy én azt gondolom.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Keith Maddox 2018-10-04, 16:22
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Először is, imádom a PB-d. Imádom a Shameless-t, és már egészen ráfüggtem (be is fejeztem) a Gothamet, szóval, na…
De a karakterre térve: Mindig szeretem, ha egy karakter normális háttérrel rendelkezik (mondhatni üde színfolt) és akkor indul be az élete, akkor jönnek a bonyodalmak, amikor aktiválódik és megkezdi a pályafutását az oldalon. Szép ET, részletes jellemmel, és nagyon aranyos, hogy keresett karakterként magát a történetet Daniil köré építetted. Maga a történet rajta kívül elég karcsú, de nem is baj, majd megtöltöd részletekkel és egyéb kapcsolatokkal más karakterekkel és a világgal idővel, így legalább akármit hozzá tudsz még tenni.
Nem is tartanálak vissza, remélem a két srác egymásra talál, vagy legalább is érdekes játékok sülnek ki a szituációból. Jó játékot a karakterhez, zárójelben megjegyzem, ha Shameless fan vagy és szereted a közös gif-eket, Oliver Bailey-t keresd.
A foglalókat majd lesd át, és írd be magad mindenhova, ha még nem tetted!
