2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Főkarakter: Draco Malfoy Teljes név: Daniel Carmus Avery Születési hely és dátum: 1975 . október 9. London, Anglia Csoport: Varázshasználó Patrónus: Róka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Ügyvéd Képesség: - Mágikus adottság: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Asztronómia - kiemelkedő Kihez tartozol?: Katerina Nadia Morozov
Jellem: A sok pénz nem jár feltétlenül elkényelmesedéssel, számomra inkább lehetőségeket nyújt. Arra, hogy ne kelljen görcsölnöm, hogy mit csinálok. Kemény jellem vagyok, a nevelőapámra hasonlítok, aki szeret mindent precizen csinálni, élére vasalt ruhával, nagy nálunk a szigor. Semmit nem tudok a piszkos manipulációiról, nálam ő a minta üzletember. Szívesen sportolok, hiszen ép testben ép lélek, és olyan sportokban gondolkozom, ahol a csapatjáték a lényeg, mint a lacrosse és a vizilabda, ahol nem csak fizikálisan erőlteti meg magát az ember, hanem fegyelemre, koncentrációra is tanít. ki nem állhatom a szabályszegőket, az értékrendembe még a hazugság se fér bele, gyorsan leépítem azokat, akik másokat átvernek, és ha tudnám, hogy a nevelőapám mikre képes, biztosan felborulna az egész világom, így viszont tökéletesnek hiszek mindent, mintha tündérmesékben élnék. Szeretek barátkozni, kapcsolatokat építeni, és egyáltalán nem érdekelnek a rosszindulatú megjegyzések, amelyek arra utalnak, hogy az aranyvérű családunk csupán felkapaszkodott a jómódúak körébe, úgy vélem, keményen megdolgoztunk érte, én magam is a fiatal korom ellenére tisztában vagyok az üzlettel, és a számokkal. Szeretek összejövetelekre eljárni, az viszont valahol bánt, hogy a cím hiányzik hozzá, így elfogadom, hogy apa elintézte ezt a házasságosdit. Igaz, hogy így valahol le kell mondani a szerelemről, ám mivel egyébként sem voltam eddig még komoly kapcsolatban, ezt nem is tartom ennyire fontosnak. Azért sajnálom azt az elkényeztetett kislányt, hogy ő meg bele van rángatva, a pénz miatt gondolom nem volt választása.
Kinézet, megjelenés: A vizlabdának, és a lacrosse-nak köszönhetően igen szépen kidolgozott alkatom van, amihez vagy 170 centis magasság is társul, de mivel még még csak tizenhat vagyok, még százkilencvenig is megnőhetek Égszín szemeim általában szelíden tekintenek a nagyvilágra, rozsdabarna tincseimet pedig gyakran katonásra leszedem. Időnként szokásom elhanyagolni a külsőmet, borostám nő, ami fura módon bezsongató módon hat a lányokra, amitől hajlamos vagyok zavarbajönni. Nem mondanám, hogy divatosan öltözködöm, nem akarok én lenyügözni senkit. Egyszerű kényelmes viselet jellemző rám, az évszaknak megfelelően, de mivel fontos a szüleim által működtetett válalkozás, ezért előfordul hogy öltönyt húzok, amely tökéletesen áll hozzám. Ahhoz képest, hogy aranyvérű családból származom, sosem tetszettek a talárok, és süvegek, a mugli öltözéket jobban kedvelem, vélhetően az árvaházi évek miatt. És miután a szüleim örökbe fogadtak, cseppet sem hasonlítok rájuk külsőleg, ők talpig írek, ám belsőleg nagyon is a saját képükre formáltak.
Előtörténet: Az, hogy kik voltak a szüleim, már nem számít, hiszen árvaházba adtak. Lehet, hogy csak kényszerből, nem nem kívánt gyermek voltak, vagy más okokból nem fértem bele az elképzeléseikbe, ez mindig úgy véltem, hogy nem fontos, hiszen elsőként az árvaház lett a családom, az ottani gyerekek, a nevelők. Kifejezetten jó életem volt, nem mondhatok el dickens-i sanyarú történetet, a varázslók árvái azért fontos figyelemnek örvendenek, nélkülöznöm nem kellett, ráadásul a mágiaügyi minisztérium is figyelt minket, hiszen a mágikus tehetséget nem szabad elkótyavetyélni. Sokáig kellett várnom arra, hogy végre örökbe fogadjanak. A nevelőszüleim bennem nem olyan aranyos, helyes gyereket láttak, mint ha mondjuk egy lányt vittek volna haza. Én a mágikus potenciál, az igazi örökös voltam a szemükben, aki nem adatott meg nekik, hiszen úgy hozta a sors, hogy nekik nem lehetett sajátjuk. Meglehetősen szigorúak voltak, igazi aranyvérű család, akik ugyan névvel rendelkeztek, és az utóbbi harminc évben komoly anyagi háttérre tettek szert, ám származásuk folytán mindenki felkapaszkodott újgazdagnak tartotta őket. Apám elvű minisztériumi alkalmazott, lényegében egy bíró, aki egykor ügyész volt, kapcsolatai révén rengeteg bírósági földelkobzásról tudott, és bagórért vásárolta fel az ingatlanokat, ingóságokat, hogy egyre gyarapítsa a vagyonát. Bár saját magát egyenes gerincű polgárnak tartotta, nem riadt vissza a manipulációtól, úgyhogy kemény elvei csak másokra vonatkoztak, úgy gondolta, bíró és hóhér egyszemélyben, aki dönthet mások sorsáról. Ahogyan nőttem, és a vagyonunk gyarapodott, leszögezte, hogy amint lehet, be akar majd vonni a pénz irányításába, mert tovább kell majd vinnem a nevét, így engem is ebben a szigorú szellemben nevelt, amit valahol elfogadtam, ha már magához vett, más tekintetben pedig megmaradtam annak a lázadó árvaházi gyermeknek aki voltam. Apámnak nemesi cím kellett, mert úgy ítélte meg, ez kell még ahhoz, hogy ki tudjunk teljesedni. Az anyagi háttér nem elég, bizonyos kapuk akkor nyílnak meg, ha egy nemesi szó is áll a nevünk előtt. Ami évek után úgy tűnt, hogy nem más, mint az a házasság, amelynek révén majd megszerezhetjük a címet. Ebben azért egyetértek a szüleimmel, már kezdem átlátni a vállalkozást, noha apa ügyesen titkolja, hogy milyen eszközöket vet be, én csak azt érzékelem, hogy mindent megtesz a boldogulásunkért. Nem vagyok oda a szerelem nélküli kapcsolatokért, és sajnálom is ezt a Katrina nevű lányt, akit már párszor láttam a mugli újságok címlapján, és úgy hallom nagyon nincsen ínyére a dolog, de úgy érzem, hogy ők is jól járnak ezzel az egésszel, hiszen lehet, hogy szó szerint a csődtől mentjük meg őket, mivel az ő szülei nem annyira ügyesek pénzügyileg mint mi. A kérdés, hogy mennyire fogjuk majd bántani egymást. Nekem nem áll szándékomban, sosem voltam olyan, aki bárkinek is odarúg, csak mert megteheti.. Ez a Morozov valami orosz nemesi család lehet, apám biztosan jól átgondolta ezt a választást.
