2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Riley Walsh Születési hely és dátum: 1973.01.30. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Róka Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Fejvadász Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: Megan Smith
Jellem: Ha külsőt tekintve majdem tizenöt évvel akár idősebbnek is látszódhatok, jellemre olyan vagyok, mint egy ötvenes, morgós öregúr. Csak a saját dolgaim érdekelnek, mindenkit lepisszegek, vagy átnézek rajta. Míg a legtöbb ember elviselhetetlen alak az első kávéig, na én utána is. Vagy veszekszem, vagy leszarom a másik mondandóját, de aligha van olyan, hogy elfogadjam valaki más véleményét. Egész egyszerűen nem érdekel. És hogy miért? Volt idő, amikor még úgy éreztem, van helyem ebben a világban, de gyorsan kiderült, hogy nem jó helyre születtem. Talán ha majd’ kétszáz évvel ezelőtt születek Amerikában, jobban megálltam volna a helyemet, mint a fix törvényekkel Skóciában. A saját erkölcsi normáimat akarom mindenki pofájába beletolni, és hát nem csodálható, senki nem tűr meg maga mellett.
Kinézet, megjelenés: Bár nem vagyok idős, nyomot hagyott rajtam az élet. Egykor férfias vonásaimat olyan ráncok barázdálják, amelyeknek leginkább negyven felett lehetne létjogosultsága. Állandóan ráncolom a szemöldökömet, hajlamos vagyok stresszelni, ezért akár kiégettnek is lehetne bélyegezni, és aki megtenné, nem is nagyon lőne mellé. Ez azonban lehet, hogy valakinek bejön, mert a nők egy jó része utánam fordul, mire én általában morgolódni szoktam, már nekem ez a része túl van spilázva, megvolt, ami meg lehetett. A hajamat gyakorta rövidre vágom, amolyan katonásra, csak a hosszabb megbizatásoknál hanyagolom el, ilyenkor akár borostám, vagy szakállam is nőhet. Nem fordítok nagy gondoskodást a ruházatra, a kényelmes, időjárásnak megfelelő flanelingeket hordom, farmerrel, és dzsekivel, csak semmi flancolás. A jó géneknek, s az egykori kiképzésnek köszönhetően még jól tartom magamat, erőteljes az izomzatom, ám ha tovább folytatom az önpusztító életet, akkor ez hamarosan a múltté lesz.
Előtörténet: Aurornak készültem, hiszen az a legtökösebb életpálya, amit egy férfi a varázsvilágban kitalálhatna. A rosszfiúk, és a halálfalók felkutatása, bevarrása a kóterbe. A magatartásommal és a fegyelmemmel viszont mindig is gond volt, nem volt szokásom ugyanis adni a tanáraim, feletteseim szavára, ezért az iskolában rendszeresen vendége voltam a wc ülőkéket kisikáló Friccsnek, vagy éppen a madárüröléket pucoló Hagridnak. Semmi sem tört meg, sőt bevallottam élveztem a rosszfiú stílust, hiszen ez jött be a lányoknak. Ki is néztem magamnak az egyik legdögösebbet, akit csak látott a világ. Pont azért nem sikerült komoly eredményeket elérni a Minisztériumban aurorként, mert nem vagyok egy nyalós típus. Piti eseteket bíztak rám még úgy is, hogy letettem a nyomozói vizsgát. Viszont rá kellett jönnöm, hogy a londoni parancsnokság úgy ahogy van, korrupt. Komoly galleon mennyiségeket fogadtak el a bűnözői oldalról, hogy hunyjanak szemet. Én ezt nem voltam hajlandó, az igazságérzetem ezt sosem engedte, viszont a nőm, akit időközben feleségül vettem, és még egy lányunk is született, egész egyszerűen félrekavart egy kollégámmal, akiről nem tudtam eldönteni, hogy az általam oly megvetett korrupt aurorokhoz hasonlóan pénzt fogad el másoktól, vagy sem. Inkább leléptem, és hagytam a fenébe az egészet. A lányom úgyis kicsi, hogy megértse. Így úgyse nagyon lehet része az életének. Néhány héttel később kaptam egy levelet, amiben a feleségem beadta a válókeretetet. Még neki állt feljebb. Azóta fejvadászként dolgozom, motelekben alszom, ezért nincs értelme fenntartani egy lakást. Az álmaim közül egy van, amit még nem temettem el, de egyenlőre tényleg csak álom, még bőven gyűjtögetni kell hozzá. Talán majd egyszer.
