2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Avery Sabrine Woodcock Születési hely és dátum: 1976. 10. 29. Brighton, Anglia Csoport: Varázshasználó Patrónus: Hermelin Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Csendestárs egy vendéglátóipari egység vezetésében, aki egyébként belsőépítészettel (ötvözve a varázsvilágot a mugli technikákkal és ötletekkel) foglalkozik Képesség: - Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: - Kihez tartozol: Majd az idő eldönti (saját:keresett arány 1:1)
Jellem: Nagy tervekkel állatm neki a jövőnek, állhatatosan és magabiztosan, de soha nem öntelten. Még mindig vannak terveim, de már nem félek a változástól és attól, hogyha kicsit lépek és nem nagyot. Szeretek nevetni, pimaszkodni, vidáman és pajkosan élni, ugyanakkor komoly is tudok lenni, hogyha úgy hozza a helyzet. Mivel fiatalabbnak tűnök a koromnál sokan nem vesznek partnerszámba és ez régebben iszonyatosan fel tudott dühíteni. A lázadó korszakomban mindent elsöprő volt haragom emiatt, mára már más dolgok tudják nálam felizzítani a gyufát. Szélsőséges a viselkedésem, de nem zavar. Egy dolog nem változott: az ostobaságot, ha lehet, akkor kerülöm, mert semmire sem becsülöm azt, aki buta, de azt hiszi magáról, hogy okos. Folyamatosan képzem magam, s bár nem vagyok kiemelkedő intellektussal megáldva - csak átlagossal, de azért bőven megvan a magamhoz való eszem és a záróvizsgáimat is rendre jól teljesítettem - mégis törekszem arra, hogy fejlődjek. Mert nem csak dühít, de riaszt is az elbutulás lehetősége.
Kinézet, megjelenés: A hajam színe messze nem eredeti, s nem is állandó a milyensége. Szeretem most a szőkét, de ki tudja? Talán leszek újra barna is, vagy ha bevadulok, akkor feketére festetem tincseim. Esetleg valami színes? Aligha. A vörös az egyetlen szín, amit extravagánsnak mondanék és még szeretek is hajszín tekintetében. A kék, a zöld, a hupilila és a többi nem az én világom. Tetszenek, de máson. Az elefántokat is szeretem, de egyet se vinnék haza a farzsebemben. Érthető, nem? A hangsúlyos ékszerek híve vagyok, kedvemet lelem a készítésükben is, éppen ezért a legtöbb viselt darabom teljesen saját kreáció minden mágiától mentesen. A kézműveskedés hagyományát muglimódra végzem, ennek a szenvedélynek úgy hódolok, mintha egy átlagos angol iskolában végzett lány lennék nem pedig egy varázsló- és boszorkányképző egykori tanulója. Félvér tanulója, ami utóbbi dolgot egyébként egyáltalán nem szégyellek. Főként azért nem, mert aranyvérű anyámmal kettesben felnőve igazából lehetnék aranyvérű is. A mugli apámhoz csak annyi közöm van, hogy pár gént örökített belém, de egyébként azt sem tudja, hogy létezem. Hogy miért az egy másik történet és elbeszélésére máskor kerül sor. Azért. Testalkatom inkább vékony, mint izmolt, idomaim nem épp hivalkodón dagadnak a nyakam alatt. Nem rólam fognak mintázni egy mellszobrot, de én elégedett vagyok azzal, amim van pláne, mert így aztán szemrebbenés nélkül hordhatok mélyen dekoltált holmikat, nem fognak feljelenteni közszeméremsértésért. Ruhatáramban úgy kombinálom a darabokat, hogy hangsúlyozzam azt, ami rajtam megtekintésre érdemes és elrejtsem azt, ami nem az, így hát stílusirányzatot nem, de harmúniát képviselek. Gyakran hordok blézert és blúzt farmerral és edzőcipővel, de könnyedén libegek magas sarkakon is, ha úgy hozza a szükség. Ha dolgozom, akkor kócos kontyban vagy lófarokba fogva viselem hajamat ám a szabadidőmben szinte mindig hagyom kiengedve (vagy fonásokkal megbolondítva) lógni fürtjeim.
Előtörténet: Összevont szemöldökkel meredek rá a Reggeli Próféta aktuális száma fölött elnézve. - Mégis hogy érted azt, hogy valami eszi az épületet? - Úgy, ahogy mondom Ace! Hallom éjjelente, ahogyan rágnak. Két okot is tudok arra, hogy miért forgassam meg a szememet ezen két mondatot hallva. Egyrészt nonszensz, hogy anyám hallani vélje a termeszek rágását akár éjjel van, akár nappal. Hacsak nem olyan a hallása, mint egy mikroszkóp fülben, akkor erre nagyon kicsi az esély. Nulla százalék, mondjuk ki. Másrészt pedig ettől a becenévtől a hideg kiráz. A (éj), S (szí). Avery Sabrine. Ace (ész). Anyám és az ő áldott jó logikája, s nyelvérzéke mind dicséretet érdemel. Ennyi erővel Hammernek is szólíthatna vagy valami egész másnak. Nyilván nem járt nyelvórára egy darabra se, de a hogyan becézzük a gyerekünket kurzus is kimaradhatott neki. Azt csodálom egyébként, hogy sikerült elvégeznie a Roxfortot egyáltalán. Szegényt nem az eszéért szeretem, bár a nagyapám szerint anya okos volt mielőtt én megszülettem, csak a hormonok az agyára mentek. És ott is maradtak. Hát persze, papó! - Ezt ne, anya! – kérlelem, de inkább utasításnak hangzik. Hosszan és hangosan szívok levegőt a tüdőmbe, majd nagyot sóhajtva legyintek. Ráhagyom. Megint. – Mi lesz az étteremmel? - Margot nénikéd azon dolgozik, hogy rátegye a kezét, de Papó erősen ellenáll. Másnak szánja, s ezt az egész család tudja A... Feltartom mutatóujjamat, összevonom szemöldököm. Ösztönös, észre sem veszem magam csak akkor, amikor meghallom a tétova ismétlést-folytatást. - ...Avery. - Papó elél még vagy száz évig, éppen ezért hallani se akarok erről. Még csak tizenhét vagyok, anya. Előttem a pályaválasztás lehetősége. Ne vegyétek el tőlem azzal a teherrel, hogy én vagyok az étterem vezetésének várományosa, jogos örököse! - De ha Margot nénéd... Anya belekezd, majd megakad. Az emlegetett szamár libben le a lépcsőn úgy, mint valami királynő. Minimum annak képzeli magát, de meg kell hagyni, hogy úgy is néz ki. Lenyűgöző szépség, messze nem olyan szürke, egyszerű nő, mint a húga, az anyám. - Mi van velem, drágám? Hangja úgy folyik hallójárataimba, mint ahogy a ragacsos méz tenné. Émelyítő a kedveskedése és az örökös becézési mániája. Ha nem a családtagjaival kapcsolatban hallottam ezt tőle, régebben mindig azt hittem azért csinálja, mert elfelejtette az illető nevét. Aztán papó felvilágosított, hogy ő ilyen, mindig ilyen volt és ne reménykedjek, sose változik. - Semmi-semmi! Anyám visszakozása dühít, mert meghunyászkodónak vélem, a nővérével szemben mindig az. Ha idegenről lenne szó, akkor nem zavarna, de a családnak szerintem nem szabadna erről szólnia. - Anya szerint csípi a szemedet, hogy papó engem akar örökösének és nem téged. – megyek elébe egy térben mozdulatlan, gondolati hoppanálással a további udvariaskodási köröknek. Élvezem látni rajta, ahogy átsuhannak arcán az árnyak mielőtt megformázná hangosan nekem szánt szavait. - Anya téved. – hatásszünet. – Papó nem téged akar. Invito végrendelet!
A halmot nézem, ami a síron domborul. Az évek során töpörödött a föld, összement a domb és már nem olyan fenséges csúcs, mint amilyen volt. Elvesztette királynői mivoltát, de fülemben még mindig csengnek utolsó szavai. Annyira büszke volt arra a végrendeletre. Szinte kérkedett vele, pedig én nem is akartam átvenni a helyét. Akkor sem értettem és ma sem, hogy mi volt rá az oka, de a naivitás kora rég lejárt. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy az én ördögi nagynéném keze messzire elért. Olyan messzire, hogy még papónak is képes volt ártani. Nincsenek bizonyítékaim, éppen ezért hallgatok és nem stresszelem vele anyám, de az nem lehet véletlen, hogy éppen azon az éjen halt meg a nagyapám, amikor kiderült, hogy a néném által dédelgetett álmok mind tovaszálltak. Papó módosította a végrendeletét. Tudom, hogy miattam tette, mert nekem akart jót. Nem varrta a nyakamba az éttermet, de elsőszülöttjét látni sem akarta az élén, így kapta meg anyám. A nagynéném pedig? Dühében sok mindenre ragadtatta már korábban is magát, de a sors megbosszulta, akárhogy is legyen. Sírja épp olyan magányosan áll, ahogy élt ő maga is. Nem engedtem, hogy papó mellé temessük. Anyának a mai napig nem mondtam el, hogy miért. Szerintem soha nem is fogom, de az igazat kiderítem, ha addig élek is. S ahol tudom, segítem anyám. Nem lehet, hogy az én korai lázadásom miatt tönkremenjen mindaz, amiért papó egész életében dolgozott. Az étterem volt a mindene. Meg kell mentenem anyától!
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Avery Woodcock 2019-01-03, 16:39
Elfogadva!
Üdvözlünk az oldalon!
Még mindig nagyon szépen fogalmazol, ez tagadhatatlan. Igazi kis pimasz vadóc, úgy kidolgozva az előtörténetét, hogy csak úgy kapkodtam a fejemet, hogy melyik szálat érdemes majd kicsomagolni. A külső és a benső nagyon jól harmónizál, a PB-hez kapcsolódó gifek is nagyon jól lefedik a hölgyemény lelkivilágát. Biztos vagyok benne, hogy bár nem igazi keresett kari, de mégiscsak jó kézben van nálad egy ilyen összetett jellem, hiszen ha valaki, te nagyon be fogod tudni majd illeszteni a világba őt Nem is tartóztatlak tovább, vár rád a játéktér^^
Varázstárgy: az isteni közbeavatkozás ezüst medálja (oldalszülinapi jutalom) Familiáris: Pixi (nagymesei jutalom) - Képessége: álcázott reptetés (kepes kb 100 kg sulyig tárgyakat - egyszerre 1 darabot - es szemelyeket felemelni es reptetni magaval, s ilyenkor amig a pixi hozzaer a dologhoz/szemelyhez addig az lathatatlan de a pixi roppalyaja azert egy ido utan meglatszik, csak rovid tavon tud o maga is lathatatlan maradni) Elvégzett szak a Roxfortban: Látványmágus
Globális update: Nagymese - Royal Albert Hall Nagymese - St. Paul's Cathedral
Nem is tartóztatlak tovább, vár rád a játéktér^^ 
