Vasútállomás

- Én ezt teljesen megértem és egyet is értek veled, most tényleg az a legfontosabb, hogy épségben megtaláljuk Summert – jegyzem meg, elvégre Aprilnek igaza van, valóban nem ez a megfelelő idő és alkalom arra, hogy ilyesmit vitassunk meg. Summer bajban van, talán közvetlen életveszélyben, habár még mindig bízom abban, hogy csak mi reagáljuk túl a dolgot és nincs semmi baja az égvilágon. Egyszerűen csak annyira belemélyedt valamibe, hogy elfelejtette, mennyi idő is telt el azóta és hogy April esetleg aggódhat érte. De nem, ez egyszerűen nem rá vallana. Nem mondom, szokott belefeledkezni dolgokba, de ilyesmi még sohasem fordult elő vele. Mindig szólt előre nekem is, ha valami miatt késik, nyilván Aprillel is ugyanezt tette, elvégre közöttük még szorosabb a kötelék. Ha pedig tényleg most is nyomozott a szüleik gyilkosa után, akkor még nagyobb az esély arra, hogy ez alkalommal olyasmibe nyúlt bele, amibe nem kellett volna. A gyilkosok pedig semmitől sem rettenek vissza, ha arról van szó, hogy ne bukjanak le. A saját rokonaikat is hidegvérrel kivégeznék.
- 116... - mormogom a számot, miközben elindulok a javasolt irányba, majd pár perc séta után meg is találjuk a hatalmas konténert. A terep egyelőre tiszta, nem látok egy gyanús alakot sem, habár elég hülye kém lenne, ha kirína az emberek közül. Nem zárom hát ki, hogy követnek minket, habár ezen egyelőre képtelen lennék változtatni, tekintettel arra, hogy fogalmam sincs, ki lehet az illető és csak úgy vaktában lövöldözni az átkokat... Nem, meg kell várnunk, amíg felfedi magát, ami minden bizonnyal meg is fog történni, amint közelebb vagyunk Summerhez a kelleténél. - Rendben – biccentek, majd elkezdek a számzáras lakattal bíbelődni, szerencsére elég könnyen megjegyezve a kombinációt. A zár elsőre enged, mi pedig azonnal be is jutunk, különösebb erőfeszítés nélkül is. Kell pár pillanat, amíg a szemem hozzászokik a félhomályhoz, ami odabenn fogad, de amint ez megtörténik, körülnézek. Kissé nagy itt a rumli, minden szét van szórva. A fiókok kihúzva maradtak a helyükön, néhány könyv kinyitva hever az asztalon, a pergamenek pedig szétszórva hevernek a konténer minden pontján, mintha Summer külön-külön lapokat használt volna arra, hogy lejegyzetelje a számára fontos dolgokat. Vagy valaki más is járt volna itt?
- Nagyon úgy néz ki, hogy volt itt valaki – szólalok meg, direkt nem Summer nevét mondva ki elsőként, hiszen nem igazán bízom abban, hogy a lány hagyott volna így mindent. Nem, Summer elég óvatos és mindent elpakolt volna maga után, különösen egy számára ennyire fontos ügyben. Ha minden a helyén volt, sokkal jobban átlátta a dolgokat és mindig megtalálta, amit keresett. De ha nem ő, akkor ki járhatott itt? Esetleg innen rabolták volna el? Körbejárom hát a szobát valamiféle nyom után kutatva. Nem nyúlok semmihez, egyelőre csak a földet tanulmányozom és hirtelen meg is pillantok a sarokban egy félrehajított, összegyűrt pergament. Fogalmam sincs miért, de felfigyelek rá, pedig igen nagy az esélye annak, hogy Summer hajította félre, mert valamiféle téves adatot írt rá. Mindenesetre felveszem, majd széthajtogatom, de csak egy üres papír mered vissza rám. - Miért dobott volna el Summer egy üres lapot? - teszem fel Aprilnek az első kérdést, ami eszembe jut, noha kissé csalódott vagyok a dolog miatt. A biztonság kedvéért azért előkapom a pálcám, hiszen valamiféle rejtett írás is lehet rajta. - Szerinted rejt valami nyomot?
Talán tényleg írt rá Summer valamit amikor rájött, hogy valaki a nyomában van, majd megpróbálta eltüntetni, amint rátörtek. Esélyes, hogy nem is ő gyűrte össze és hajította a sarokba, hanem valaki más tette ezt mérgében, amikor semmi használható információt sem találtak itt. Mindez lehet, hogy csupán a saját agyszüleményem végső kétségbeesésemben, de egy próbát azért megér, nem igaz?Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

Abban April egyáltalán nem téved, hogy szóba fogom még hozni a dolgot, habár jelenleg sem az idő, sem a hely nem alkalmas erre. Most csakis Summer a fontos, ha őt megtaláltuk, ráérünk rendbe tenni életünk egyéb problémáit is. Mindenesetre, mindketten kiadós fejmosásra számíthatnak részemről, hiszen fel sem tudom fogni, miért nem bíznak meg bennem ennyire még mindig. Az évek folyamán már számtalan alkalommal kihúztuk egymást a bajból Summerrel, miért hitte hát azt, hogy ebben talán nem állok mellette? Súlyos titok, az igaz, de nem lett volna sokkal könnyebb úgy viselni a terhet, hogy legalább egy ember tud róla a környezetében?
- És pont innen ered a testvérek közötti problémák gyökere, de ha te úgy gondolod, jó a viszonyotok, akkor hiszek neked – biccentek egyet, hiszen pont nekem nincs ahhoz semmi jogom, hogy felülbíráljam April válaszát, miközben egész életemben egyke voltam. Én csupán a gyerek-szülő viszonyról lennék képes nyilatkozni, amit pedig a lánynak kellene kihagynia, tekintettel arra, hogy nem sokat tud – sajnos – az ilyesmiről. - És mi van veled? - teszem fel az engem foglalkoztató kérdést. - Ketten vagytok, nem csak ő egyedül. Te vagy az egyetlen rokona, nem lett volna szabad ennyire felelőtlenül a vesztébe rohannia. Valamilyen szempontból megértem az indokait, hiszen minden bizonnyal nem kellemes ezzel együtt élnetek, de akkor sem hagyhatott volna magadra. Még csak bele se gondolt, mi lesz, ha történik vele valami... És itt nem csak rólad van szó, hanem rólam is. Egyikünket sem avatott be a terveibe, még csak egy levelet sem hagyott hátra, amiben megmagyarázza a dolgokat. Semmit.
Ebben a dologban Summer nagyot hibázott, hiszen gondolhatott volna arra is, hogy mi lesz abban az esetben, ha valami rossz történik vele. Ki fogja tudni, merre járt utoljára? Na és April? Fogalmunk sincs az átok jellegéről, hiszen még csak olvasni se olvastam hasonló esetről, még az is elképzelhető, hogy az egyik testvér halála esetén nem törik meg és a másik örökre a tükörben ragad, anélkül, hogy esélyt kapna arra, hogy helyet cserélhessen mással. Ez azért elég felelőtlen hozzáállás, még akkor is, ha érthetőek voltak az indokai.
- Nem tudom, de még ha így is van, nem tehetünk semmit – nyugtatom meg Aprilt, habár ezek egyáltalán nem megnyugtató szavak, mindenesetre, akkor sem fordulhatunk sarkon és mehetünk el innen. Summer nélkül nem. - Talán tévedek és nincs is igazam. Egyszerűen csak felvetettem a dolgot... Mindenesetre, majd próbálok úgy mozogni, hogy nehezen tudjanak követni.
Az ilyesmiben apám a profi, hiszen neki meg kellett tanulnia azzal együtt élnie, hogy folyamatosan figyelik az aurorok, ezért kifejlesztett magának olyan hoppanálási és egyéb technikákat, melyek révén elkerülheti azt, hogy nyomon követhessék. A házimanónkal pedig folyamatosan átvizsgáltatja a kúriát, mágikus lehallgatókészülékeket keresve, na és a fontosabb és kétesebb ügyleteit nem is ott bonyolítja le. Folyamatosan változtatja a helyszínt. Már bánom, hogy annak idején nem kértem meg arra, hogy tanítson nekem egy-két ilyen trükköt. Nem hittem volna, hogy egyszer nekem is szükségem lesz hasonló technikákra.
- Rendben – süllyesztem a tükröt a táskámba, ezzel mintegy ki is kapcsolva Aprilt, majd alaposan körülnézek, végül hoppanálok a kikötőbe, az egyik konténerhez. Természetesen nem ahhoz, amelyiket a lány mondott, vagyis még csak a számát sem tudom, de ha így lenne, akkor se hoppanáltam volna az elé. Elvégre, ha van ott valaki és észrevesz minket, csak bajba kerülnénk. Ismét körülnézek, majd amint megállapítom magamban, hogy minden rendben, előveszem a tükröt. - Itt lennénk – jegyzem meg, majd úgy fordítom a tükröt, hogy April is láthassa a kikötőt. Egyelőre minden nyugodtnak tűnik. - Melyik az?
A tekintetemmel azért én is körbepásztázom a terepet, mintegy gyanús jeleket keresve, de semmi. Ettől függetlenül lehet itt valaki, odabenn, az egyik bérelt konténerben, nem tudom. Nem hallok ugyan hangokat, de hát annyi bűbáj van errefelé...Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

Apám akkor is az apám, vérségi kapcsolat áll köztünk, talán ezért is szeretnék ennyire hinni abban, hogy még nem késő számára. Remélem, még időben észreveszi, mennyire nincs értelme annak, amit eltervezett magában és feladja a dolgot, legalább miattam. Ezzel valamennyire visszanyerné a bizalmamat és nem utolsó sorban a tiszteletemet is, hiszen tudom jól, mennyire fontos volt számára anya. Ezt természetesen elég nehezen fogja megtenni, ha valóban évek munkája áll a dolog hátterében, de ha mégis megteszi, akkor már jó úton járunk. Méghozzá nem is akármilyen irányba... Igenis hinnem kell abban, hogy képes a változás érdekében erőfeszítéseket tenni, még abban az esetben is, ha a környezetem nem ezt sugallja felém.
- Summer szinte mindig mindent túlgondol – rázom le végül magamról ezzel az egy mondattal a negatív gondolatokat, hiszen még annak ellenére is látom Aprilen, mennyire egyetért a testvérével, hogy ő egy tükörben van. Már az arckifejezése is lemondást tükröz, semmi többet, habár esélyes, hogy mindezt csupán a saját helyzete miatt érzi. Elvégre, itt és most nem apám a legfontosabb, hanem Summer, aki elvileg a legjobb barátnőm. De mégis, miként hunyjak szemet afelett, hogy nem messze innen meg apám rohan a vesztébe? Akárhogy is igyekszem, egyszerűen nem vagyok képes kiverni a fejemből a szavait.
- Egyébként milyen a viszonyotok? Úgy általában... - teszem fel a kérdést, hiszen egyik szöszi se beszélt a másikról, egészen a mai napig még csak azt se tudtam, hogy Summernek van egy testvére a tükörben. Vagy Aprilt kellene mondanom? Most úgy őszintén, ki volt a legjobb barátom? April vagy Summer? - Nem hiszem, hogy bármiért is hibáztatna téged – csóválom meg végül a fejem. - Mit tehettél volna, de most úgy őszintén? Látod, hogy neki se úgy jöttek össze a dolgok, ahogy eltervezte... Elvégre, most veszélybe sodort téged és engem is. Nyilván már bánja, hogy magánakcióba fogott és nagy eséllyel belátta, hogy neked volt igazad. Már bocs... - harapok bele az ajkaimba, elvégre most fogom csak fel igazán, mennyire rossz képek pereghetnek le April lelki szemei előtt. A beszédemből minden bizonnyal azt szűrte le magában, hogy nem sok esélyt látok arra, miszerint Summer sikerrel járt, de mi mást mondhatnék? Ha elkezdem hitegetni, akkor azzal is ártok számára, szóval ilyen esetben mi a legjobb megoldás? Legyek csendben? Nem, az csak még rosszabb lenne, hiszen így még csak el se tudom terelni a gondolatait.
- Igen, esélyes – biccentek egyet. - Talán valaki már egy ideje figyelhette és gyaníthatta a szándékait. Nem hiszem, hogy rossz helyen volt rossz időben – csóválom meg a fejem. - Persze, ez is lehetséges, de nagyobb esélye van annak, hogy van valaki, aki szemmel tartott titeket. És talán az illető most is lát minket.
Nem árt azért óvatosnak lenni, így az elhangzott mondatom után nem nézek látványosan körbe, hiszen abból egyből leszűrhetik, hogy számba vettük ezt a lehetőséget is. Természetesen olyasvalaki is elkaphatta a lányt, aki most látta életében először, de ha Summer tényleg korábban is nyomozott már, akkor esetleg olyasvalakinek is tett fel kérdéseket, akinek nem kellett volna. Innentől pedig elég egyszerű a történet alakulása: az illető leadta a drótot, a tettesek pedig megfigyelték a lányt és vártak. A szőkeség pedig egyre jobban belenyúlt a sűrűjébe...
- Esetleg megbízhattak másokat, hogy rabolják el – töprengek el egy pillanatra. - A Roxfort-ban biztonságban volt, ezért el kellett csalniuk őt onnan. Hamis nyomokkal nála működhet az ilyesmi, ha mindez jól meg van tervezve.
Nem tudom, tényleg nem tudom, de nem árt, ha spekulálni kezdünk. Több verzió is számításba jöhet, de ketten talán ki tudjuk zárni azokat, amelyek nem játszanak. April ugyanis ismeri az indokokat, Summer szándékait, én pedig a körülményeket. Mert hogy Summert nem ismerem, az biztos...
- Az hasznos lehet. Talán még a szüleid is hagytak ott valami olyasmit, ami érdekes lehet, habár, ha Summer korábban sok időt eltöltött ott, akkor bizonyára megtalálta. De ha nem osztott meg veled semmit sem ezzel kapcsolatban, akkor nekünk igazán jól jönne... - jegyzem meg. - Most elteszlek, a kikötőben ismét előveszlek – teszem még hozzá, majd elsüllyesztem a tükröt a táskám mélyébe, végül útnak indulok a kikötő felé.Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

Bármennyire is próbálna April meggyőzni arról, hogy apám nagy eséllyel nem gondolta meg magát, nem sikerülne neki a dolog. Elvégre, reménykedem abban, hogy valamennyi emberség még így is maradt benne. Persze voltak régebben sötét ügyletei, ezt jól tudom, hiszen vonzódott Voldemort eszméihez, tett is rossz dolgokat, ettől függetlenül azonban mégis voltak emberi érzelmei is. Szerette anyámat, innen pedig érthető is a bosszú valamilyen mértékben, de a módszereit finoman szólva is túlzásnak tartom. Mindenesetre, próbálkozom, hátha sikerül némi értelmet visszaadnom számára.

- Ezzel ugye nem azt akarod mondani, hogy már évek óta tervezgeti a dolgot? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, miközben minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy elhessegessem magam elől a gondolatot is. Mert ez azt jelentené, hogy apám döntése végleges, nem pedig csak a pillanat hevében hozta meg.
- Miért várt volna ennyi ideig? - teszem fel a kézenfekvő kérdést, habár ebben a pillanatban az is leesik számomra, hogy végig Leticián keresztül szeretett volna ártani anyám gyilkosának. Egyszerűen csak a lány nem állt elég közel az apjához, ráadásul még apám se tudta, merre lehet, szóval várnia kellett. De ha ez mind igaz, akkor nem csak egy kósza depresszió kapta el, hanem komoly, előre megfontolt szándékai vannak már évek óta. Ebben az esetben pedig tényleg nincs más megoldás csak az Azkaban, vagy... vagy maga a halál.

- Nem teszed rosszul, egyszerűen csak tényleg nem vagytok egyformák – csóválom meg a fejem és ezt komolyan is gondolom. April ettől nem lesz rosszabb ember, csak más. Nem mindenki lenne képes ártani másoknak, ez tény és való, még abban az esetben sem, ha jogos lenne a bosszú. Summer azonban teljesen más személyiségileg és ő áll közelebb az én természetemhez is.
- Te óvatosabb vagy. Summert viszont nem igazán érdeklik a körülmények...
Sóhajtok egyet, hiszen támogatom én a lány bosszúját, de így, ebben a formában jelen pillanatban nem igazán tudok egyetérteni vele. Azért legalább nekem szólhatott volna, mert egyedül nem biztos, hogy megbirkózik azzal, ami vár rá. Nem tudom, ki végzett a szüleivel, de talán túl nagy falat lesz Summer részére, ezzel pedig a saját halálos ítéletét írja alá. Nem állítom, hogy velem sokkal többre ment volna, de legalább fedezhettem volna...

- Ha most visszamegyek, elég hülyének fogok tűnni előtte – dörmögöm az orrom alatt, majd ismét elpakolom April tükrét, végül elindulok vissza az üzletbe. Pár percen belül már végzek is a kérdezősködéssel, majd újra ugyanott állok, ahol nemrég. Előhalászom a kis tükröt, majd megszólalok:
- Vett egy tájolót, egy hordozható milíciamutatót, egy gyanuszkópot és ennyi... Nyilván most csak felderíteni megy valamit és nem szeretné, hogy elkapják, nem?
Elvégre, az utolsó két eszköz arra való, hogy kimutassa, ha olyan ember van a közelben, aki ártó szándékú lehet. Ezek szerint Summer nem konkrét személyt kutat, hanem valamiféle helyet, ez viszont nem nyugtat meg, hiszen a vásárolt tárgyak alapján megvan annak az esélye is, hogy olyasvalakibe futhat bele, akibe nem szeretne.

- Elég sok hely van, ahová mehetett – sóhajtok, miközben igyekszem valamilyen konkrét döntésre jutni. A térképes trükk itt és most nem fog segíteni, hiszen túl nagy helyet mutatna, úgyhogy azt csak végső esetben vetem be.
- Használaton kívüli épület lehet, amit viszont nem hanyagolnak el, ha Summer így felkészült mások felbukkanására. Ismersz ilyet Londonban? Talán már te is hallottál róla pont Summertől... Egy raktárépület, használaton kívüli üzlet, bármi...Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

Ahogy April reménykedik abban, hogy semmi baja sem esett Summernek, úgy reménykedem én is abban, hogy apám talán meggondolja magát. Tudom jól, hogy erre nem sok esély van, hiszen elég elszánt és makacs, főleg amiatt, mert anyáról van szó. Mégis, valami lehetetlen reménybe ringatom magam, pont úgy, mint April. Adnom kell egy esélyt számára, bármilyen ember is legyen valójában. Tisztában vagyok azzal is, hogy régebben voltak igen kétes kapcsolatai a Sötét Nagyúr híveivel, de mégis felnevelt és noha igen szigorú elvárásai voltak velem szemben, sohasem bántott sem engem, sem anyut. Akkor valamiféle emberségnek csak kell lennie benne, nem igaz?
- Miért, mit kellene tennem ellenkező esetben? - sóhajtok fel gondterhelten, elvégre April pont most mondta ki, hogy az apám. - Öljem meg? Küldjem az Azkabanba? Nem megy, April, egyszerűen képtelen vagyok megtenni a dolgot – csóválom meg a fejem. - Tudom, hogy az, amit kér, nem helyes, de mégis reménykedem abban, hogy nem volt magánál, amikor kimondta ezt. Talán csak egy igen depressziós időszaka volt, ami érthető, hiszen nagyon szerette anyámat. Jó, ez nem mentség, de mégis... valahol érthető – vágom rá gyorsan, még mielőtt April szólna le az érveim miatt. Igen, elég gyenge lábakon áll a dolog, nem tagadom, de valakinek védenie kell őt, ha már senki más nem teszi ugyanezt. - Ha ne adj Isten, de valami történne Summerrel, te se nyugodnál, amíg nem állsz bosszút a gyilkosán, nem igaz? Ez pedig teljesen érthető, apám haragja viszont rossz emberre vetődik.
Leticia rossz családba született, ez teljes mértékben bizonyos, apám érzelmeinek kereszttüzében pedig veszélyben van az élete. Azt még megérteném, ha apám anyám közvetlen gyilkosát szeretné megölni és nem lépnék közbe, mivel valahol jogosnak is érzem a dolgot. Így azonban, hogy annak a lányát szemelte ki magának... Efelett azért már nem hunyhatok szemet, de még nem is adtam fel minden reményt magamban.
- Rendben, majd igyekszem nem túl nagy feltűnést kelteni – biccentek, végül a táskám mélyére rejtem a tükröt és elindulok a legközelebbi üzlet irányába. Senki se méltat egy pillantásra sem, ami jó jel, hiszen ha bárkinek is felhívnám a figyelmét magamra... Nem, az nem lenne valami jó dolog, szóval kifejezetten örülök ennek a fejleménynek.

Fél órával később már ismét egy csendes zugban álldogálok, olyan helyen, amit remélhetőleg nem sok ember útja keresztez, miközben előveszem April tükrét a táskám legmélyéről. Talán a Zsebpiszok-közben nem lenne figyelemfelkeltő, ha egy tükröt magam elé tartva beszélnék, de inkább nem kockáztatok.
- Az egyik árus felismert – szólalok meg idegesen, amikor a lány arca megjelenik előttem. - Ismeri apámat és a nevem alapján rájött, ki vagyok... Fenébe... - mormogom mérgesen, hiszen annyi eszem lehetett volna, hogy álnéven mutatkozom be, de a fene se gondolta volna, hogy ilyesmin ennyire könnyen el lehet bukni. - Amíg viszont hátrament a raktárba, volt időm belelesni a vásárlók könyvébe és a lap alján ott állt Summer aláírása is. Ő se használt álnevet – teszem még hozzá gyorsan. - Talán eszébe se jutott, hogy utána jövünk. Vett valamit, de nem tudom, mi lehetett az... A jó hír viszont az, hogy talán pár órával korábban járt itt, mint mi. Van valami tipped arról, merre mehetett?
Mert innen már csak nem az én döntéseim visznek minket tovább, hanem Aprilé is, elvégre ő sokkal többet tud erről az egész faramuci helyzetről. Benézhetnénk még pár árushoz, de felesleges és gyanús is lenne, a nyílt kérdezősködés pedig még rosszabb.
- Két-három árus van, aki ezzel foglalkozik. Megpróbáljuk?Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

- Sokkal jobban – biccentek April beleegyezésére, hiszen tényleg rossz barát lennék, ha még meg se próbálnék segíteni számukra, mert ők már mindent megpróbáltak. Apámnak tényleg elég sok könyve van, a legtöbb bőven elmélyül a sötét mágiában, szerintem még a londoni könyvtárban sincs hasonló, szóval azokkal már talán megyünk valamire, nem igaz? Elismerem, hogy idő kell a végleges megoldáshoz, szóval esélyes, hogy még évekig így maradnak, de ha eddig kibírták, akkor nem hiszem, hogy türelmetlenkedni fognak. Úgyis csak akkor hiszik el, hogy sikerülhet a dolog, amikor már látnak valami eredményt, előtte aligha fognak bizakodni, hiszen már beletörődtek. Én azonban még a lelkes újonc vagyok ebben a témában, akiben pezseg a tenni vágyás. Talán szerencsénk lesz.
- Egyáltalán nem állt szándékomban, sajnálom – kérek bocsánatot a lánytól, mert hát nehéz lehet ez az egész számára, de sokat véleményem szerint még akkor se segítenék, ha hiú reményeket táplálnék a kedvéért. Csak fájdalmasabb lenne a felismerés, ha Summerrel történt volna valami. Persze, magamban én is az ellenkezőjében reménykedem, de azért felkészülök a legrosszabb eshetőségre is. - Summer tud magára vigyázni, szóval valószínűleg nem esett baja, csak pont ilyen szerencsétlenül alakultak a dolgok – jegyzem meg, talán a magam megnyugtatására is, de hiszek a térképes bűbájomban. Summer életben van, ebben biztos vagyok, de hogy merre van és mit csinál, azt egyikünk sem tudhatja, ez pedig szörnyen aggasztó. A tudatlanság az ellenségem, elvégre információ nélkül még kiindulási pontom sincs. Pedig a szakomnak pont ez lenne az alapja, habár jelenleg nem egy ritka ereklyét keresünk, hanem a legjobb barátomat.
- Nem sokat, de adnom kell neki még egy esélyt, hiszen akkor is az apám, ezen pedig semmi se változtat – ismerem be, ugyanazt elismételve, amit Leticiának mondtam nemrég. Kötelességemnek érzem, hogy mindent megpróbáljak azért, hogy ne legyen rosszabb apámnak, bármennyire is nem jöttünk ki egymással annak idején. Elvégre, mégiscsak ő az egyetlen élő rokonom, én pedig a fia vagyok, nem küldhetem börtönbe. - Ha Let értesíti az apját, akkor elkerülhetetlen az Azkaban. De ha előtte én beszélnék vele és sikerülne meggyőzni arról, hogy ez őrültség, akkor talán van rá esély, hogy megússza a börtönt. Elküldeném valami szanatóriumba vagy nem is tudom...
Megvonom a vállam, hiszen a terveim még homályosak előttem, fogalmam sincs azt illetően, mit lépnék, ha ez az egész hülyeség elmúlt már. Apám elég makacs tud lenni, talán még a saját érdekében se menne egy gyógyítóhoz. Most azonban Summer a legfontosabb, a többi ráér később. Hallgatok April tanácsára, gyorsan beszerzek pár térképet, majd egy biztonságos helyről a Zsebpiszok-közbe hoppanálok. Tömeg van, mint állandóan, habár Summert semerre se látom, csupán a szokásos, gyanús figurákat. Nem lesz könnyű, hiszen bárki elintézhette a lányt. Előhalászom April tükrét, miután elbújtam egy csendes zugban, majd megszólalok:
- Itt vagyunk, de Summernek nyoma sincs. Nem hiszem, hogy túl szerencsés lenne nyíltan kérdezősködnöm. Úgy tudom, vannak errefelé nyomkövetéssel foglalkozó boltok, talán felkereste valamelyiket. Mit szólsz?
Elvégre, ha a lányt valóban fogva tartják és megneszelik, hogy őt keressük, elég hamar lépéseket tehetnek a megtalálásuk ellen. De az árusok ahhoz hűségesek, aki többet fizet nekik, szóval némi arany révén megered a nyelvük és esélyes, hogy felismerik a szőkeséget.
- Két-három árus van, aki ezzel foglalkozik. Megpróbáljuk?Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

- Rosszul érezném magam, ha meg se próbálnám – felelem April kérdésére. Nem tartom magam jobbnak náluk, nem erről van szó, de ha már tudom a kis titkukat, akkor miért ne tehetnék egy próbát az átok feloldására? Talán találok valamit, ami felett nekik elsiklott a figyelmük annak idején, vagy egyszerűen csak nem volt alkalmuk mindent átkutatni. - Apámnak rengeteg könyve van, amely átkokkal, fekete mágiával foglalkozik – teszem még hozzá. - Jóformán az egész dolgozószobáját azok teszik ki, százával sorakoznak a polcokon. Ha vége lesz ennek az őrültségnek, elmegyünk hozzánk és átlapozzuk mindet, egytől-egyig.
Természetesen csak olyan időpontban, amikor apám nem lesz otthon, elvégre az engedélye nélkül nem léphetek be oda, azt pedig kétlem, ha örülne annak, hogy társaságom is akad mellé. Szerencsére, elég sokat utazik mindenféle üzleti ügyben, nem sűrűn van otthon, így lesz alkalmunk kutatni.
- Sajnálom, de... csak jobban szeretek őszinte lenni egy ehhez hasonló helyzetben – szólalok meg végül kissé hezitálva. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor a nyugtató szavak többet érnek, mint bármi más, de a lelke mélyén April is tudhatja, hogy Summer nincs pont a helyzet magaslatán, bármi miatt is ment el az iskolából. Hazudhatom számára azt, hogy minden rendben van, de kétlem, hogy az én szavaim hallatán sokat javulna a lelkiállapota. Nem látom hát értelmét becsapni őt, ráadásul, ha – ne adj, Isten – a testvérét holtan találjuk meg, akkor joggal fogja azt hinni, hogy hazudtam neki. - Hülyén hangzik, de ha lenne tested, akkor most átölelnélek – teszem még hozzá. - Tudom, hogy néha túl őszinte vagyok másokkal, de ilyenkor reálisan kell látnunk a dolgokat.
Senkinek se segítünk az optimizmussal, csak hamis reményeket táplálunk vele. A lelkünk megnyugtatására ez bőven jó, de a helyzet megoldására...
- Igen, én is úgy olvastam, hogy az ikrek különleges kapcsolatban vannak egymással, de az átkot illetően bizonytalan vagyok. Nem hiszem, hogy olyan könnyen megtörne, de elég nagy az esély arra, hogy ennek be kellene következnie, ha... - elakad egy pillanatra a szavam, ezt azért nem szeretném kimondani, mert akkor úgy érzem, hogy beletörődtem, elkönyveltem magamban a dolgot. - Mármint, szerintem nincs baja Summernek, egyszerűen csak rossz helyzetbe került, ami várható volt, ha már ilyen önfejű.
Szándékosan nem ijesztgetne minket, szóval nem hiszem, hogy ennyi időn keresztül nem szólt volna Aprilnek a hollétéről. Bizonyára jelezte volna valamiféle úton-módon, úgyhogy számolnunk kell egy-két dologgal.
- Igen, beszéltem – ismerem el komoly képpel, melyből a lány elég hamar levághatja magában, hogy nem alakult túl jól a dolog. - Elhagyott, ami részéről érthető, de értesíteni szeretné az apját is a történtekről, amit pedig én nem szeretnék... Tudom, hogy apám nem a legjobb ember, de adni szeretnék számára egy második esélyt. Remélem, meggondolja magát. Nemsokára Londonba érünk – folytatom, mintegy témaelterelésnek szánva a dolgot. Így is idegeskedem Summer miatt, nincs szükségem arra, hogy a gondolataim az otthoni dolgok körül forogjanak. - Akkor elnézünk a Zsebpiszok-közbe?
Csak akkor megyünk arra, ha April is rábólint a dologra, hiszen ő jobban ismeri Summert nálam. Igaz ugyan, hogy a lánnyal már évek óta jóban vagyunk, de April – hála a testvéri köteléknek – olyasmiket is tudhat róla, amit én nem. Ha más javaslattal áll elő, megvitatjuk, de a térkép szerint talán ott kell lennie. Bár, ebben a helyzetben egy talán nem elég.Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

- Ezt később megbeszéljük – csóválom meg a fejem April szavait hallva, majd hozzáteszem. - Veled és Summerrel is. Mert ha épségben visszahozzuk a kis kalandjáról, akkor körülnézünk a tükör-ügyben is.
Mert olyan a világon nem létezik, hogy minden a régiben maradjon, mintha mi sem történt volna, hiszen ez egyszerűen nem normális. A fejmosás Summer esetében nem maradhat el, de annyi szent, hogy fogom magam és nekiülök minden létező könyvet fellapozni annak érdekében, hogy kideríthessem, mi történt a lányokkal. Szóval akkor nem is egy legjobb barátom volt, hanem rögtön kettő? De nem, April más személyiség, és attól, hogy Summer testében van néha, még nem jelenti azt, hogy kedvelne is engem. Vagy esetleg Summer lenne April testében? Akkor valójában Aprilt szeretem, nem pedig Summert? Fene, még a fejem is megfájdul...
- Az addig rendben van, hogy belefeledkezett a dologba és pont talált valamit, de nem hiszem el, hogy nem lett volna még arra se ideje, hogy valami mondvacsinált ürügyet kitaláljon magának – vetem ellen April szavait hallva. - Mégis mennyi ideig tart üzenni? És itt nem bagolyra gondolok, a mi világunkban sok más, gyorsabb módja is van ennek. Megtehette volna, mégse tette. A kérdés pedig az, hogy miért?
Levelet írni időbe telik, ezt nem is vitatom, de egy patrónus megidézése, vagy hasonló, más varázslat... Ami még eszembe jut az az, hogy Summer pálcáját elvette valaki, esetleg ellopták tőle, amíg nem figyelt. A második lehetőség szimpatikusabb, hiszen abban az esetben érthető minden, de az első... Hát, ott fennáll az is, hogy magát Summert is magával vitte valaki. Szándékosan nem mondom ki a gondolataimat, hiszen April már így is teljesen ki van akadva a helyzet miatt. Nem áll szándékomban még ennél jobban megijeszteni szerencsétlent.
- Ha ott vagyunk, akkor újra elvégzem, most csak abban szeretnék biztos lenni, hogy Londonban van – felelem, majd amikor a térkép elég, diadalittasan pillantok a szőkeségre. - Zsebpiszok-köz. Nem biztos, de az tuti, hogy Londonban vagy annak a vonzáskörzetében van. A jó hír az, hogy életben van, hiszen akkor a mágia sem működött volna a térképen. Elvégre, ezt kifejezetten élő emberekre találták ki. Egyszer megpróbáltam megkeresni anyu sírját, de nem működött – teszem még hozzá magyarázatként. - Akkor utánaolvastam mindennek.
Remélem, legalább ezzel megnyugtatom valamennyire Aprilt, habár ő végig igyekezett optimista maradni, de abban biztos vagyok, hogy ő is aggódik. Sokan nem hisznek ebben a bűbájban, de én biztos vagyok abban, hogy ez a lehető legegyszerűbb módja annak megállapítására, hogy egy adott személy életben van-e. Mondjuk, nem ez az első gondolata az embernek, ha aggódik és könnyen át lehet ejteni, de valamennyi megnyugvást mégis ad számomra.
- A vasútállomáson két lépésenként lehet térképet kapni – felelem. - Néha még ingyen osztogatják is őket. De esküszöm, veszek ezúttal tíz darabot.
Ezen most nem fogok fennakadni, pár pillanat alatt kapunk egy újat. Oké, az idő szorít, de csak nem azon a fél percen fog múlni Summer sorsa...
- És mond csak... - szólalok meg, miközben kényelembe helyezem magam. Fél óránk van még Londonig, úgyhogy van némi időnk. - Te is a barátodnak tartottál engem? Vagy mi volt rólam a véleményed?
Mert hát April is ismerhet, ha már néha-néha ő volt jelen Summer helyett. Akkor van rólam véleménye is, nem igaz? A másik előnye ennek a beszélgetésnek az, hogy némileg talán kizökkenthetem a gondolatmenetéből.Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

- Olyasvalaki, aki a tudtunkon kívül férkőzött a bizalmába – felelem őszintén, némileg azért kissé megrágva a szavakat, mert hát belül igenis bánt a kialakult helyzet. Egész eddigi életemben Summer volt az egyetlen olyan ember, akire rá mertem bízni a titkaimat, ő pedig lazán kihagy egy számára ennyire fontos eseményből. De ez még nem minden... Még a tükörben élő testvéréről se tudtam, ez már tényleg mindennek a teteje! Haragszom rá, egyértelműen mérges vagyok és minden bizonnyal nem fogok szó nélkül elmenni a történtek mellett, de most mindezeket az érzelmeket felülírja bennem az aggodalom. Mert igenis aggódom érte. Féltem őt és féltem Aprilt is. Mi lesz, ha miattam esik baja bármelyiküknek is? - Igen, ismerem és pont emiatt félek attól, hogy valami hatalmas hülyeséget követ el jelen pillanatban – nyelek egy nagyot. Summer önfejű és makacs, ebben tökéletesen igaza van Aprilnek. Én pedig tisztában vagyok azzal, hogyha válaszokat szeretne kapni valamire, akkor nem riad vissza semmitől sem. Még a Mágiaügyi Minisztériumba is simán betörne, ha azt kellene tennie. Imádom ezt a tulajdonságát, de csak abban az esetben, ha közben mellette vagyok, hogy vigyázhassak rá. Az önfejű kis akciót viszont kifejezetten nem tartom jó dolognak. Pont emiatt a folytonos aggódás miatt.... Folyamatosan idegeskedem apám és Let miatt, erre Summer is beáll a sorba? Idegösszeroppanással szállítanak a Szent Mungóba, ezt már most biztosra veszem.
- Reménykedtem abban, hogy legalább te optimistábban látod kissé a dolgot – sóhajtok egy nagyot, habár magamban igenis rá kell jönnöm arra, hogy ha az embernek van egy testvére, akkor az a bajban aligha fogja a pozitív energiákat bezsebelni. Én egyke vagyok ugyan, szóval nem igazán érthetem, mi játszódik le April fejében, de ha én aggódom Summer miatt, akkor ő miért ne tenné? Neki azért sokkal több köze is van hozzá. Együtt nőttek fel, vagy nem is tudom, miként alakult a korábbi életük, de a testvér az testvér. Ráadásul, Aprilnek senkije sincs a barátnőmön kívül, nem igaz?
- Szomszéd házaspár? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, habár nem hiszem, hogy sok közük lenne a történtekhez. Mindenesetre, elraktározom magamban az információt, mert a későbbiek folyamán talán még hasznos is lehet. - Az már most is megoldható... - motyogom az orrom alatt, miközben a táskámért nyúlok, majd előhalászok belőle egy gyűrött London térképet és kiterítem a szomszédos ülésen. - Gyakran járok arrafelé – fűzöm hozzá, mintegy magyarázatként. - Mindig van nálam egy ilyen, mert más esetben eltévednék. Nem állítom, hogy nagyon pontos, mert nem az, de szűkíthetjük némileg a kört.
Kissé gondolkodóba esem, hiszen nem végeztem még el ilyen varázslatot, általában útvonalat keresek rajta. Ha jól tudom, kell valami személyes tárgy is... Ismét a táskámba süllyesztem hát a kezem, melyből egy fényképet húzok elő Summerről.
- Ezt még a testvéred adta tavaly – jegyzem meg gyorsan, habár April talán kiszúrhatja rajtam, hogy kissé elpirulok. Röpke pillanat az egész, még én se veszem észre magamon, de vannak látható jelei. Az, hogy miért hordom magamnál, még számomra se tiszta teljesen, de néha megnyugtat, ha vethetek rá egy pillantást. Előveszem a pálcám, a képet a kezemben tartva pedig latin szavakat mormolok, erősen koncentrálva. Ha minden igaz, akkor a térkép felesleges része el fog égni és csak az a terület marad, ahol Summer lehet most. Csak sikerüljön!Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

Hatalmas tömeg gyűlt össze az állomáson, ami még inkább megnehezíti a dolgom Aprillel. Szerencsétlen lány a tükörben nyomorog, valahol a táskám belsejében és nyilvánvalóan idegesen várja már, hogy ismét elővegyem és élménybeszámolót tartsak számára. Én azonban ahelyett, hogy igyekeznék, leginkább araszolva haladok csak a tömött sorban, de egyelőre mást nem tehetek. Ha az emberek előtt venném elő a tükröt és kezdenék el beszélni hozzá, nyilván bolondnak könyvelnének el magukban, ami némileg érthető is. Elvégre, ki beszél a tükörképéhez? Igaz ugyan, hogy még Roxmortsban vagyunk, itt mindenki mágus, de egy ehhez hasonló mágia igen ritka, ráadásul mi értelme lenne? Semmi az égvilágon.
- Biztos nincs senki más, aki tudna számára segíteni? - teszem fel az engem foglalkoztató kérdést April számára. Az addig rendben, hogy Summer egyedül vágott neki ennek az egésznek, de talán talált valakit, aki a segítségére lehet az ügyben. - Valami magánnyomozó vagy hasonló? Nem rémlik egy név se, amit hallottál volna?
London nagyváros, nem lesz könnyű megtalálni az ott egyedül bóklászó Summert, de ha lenne valamiféle kiindulási pontom, akkor az lényegesen megkönnyítené az egész ügyet számomra. Fogalmam sincs, miként működik egy ehhez hasonló varázslat, nem igazán vagyok tisztában azzal, hogy mennyit hall és lát April, amikor odabenn van, de talán mégis akad az elméjében valami halványan derengő emlék. Nem sok ugyan, de ha már a női megérzések cserben hagyják őt egy ehhez hasonló helyzetben és még a testvéri köteléket sem képes felszínre hívni, akkor támaszkodjunk a tényekre. Márpedig ismerem a barátnőmet annyira, hogy tudjam: ha ilyesmibe vágja a fejszéjét, akkor nem indul neki csak úgy vaktában a dolgoknak. Előre megtervezi az útvonalát, hogy ne csatangoljon céltalanul.
- Esetleg egy olyan hely, ahol a szüleitek sokat voltak annak idején? - faggatom tovább a lányt, hiszen ha Summer az ő ügyükben nyomoz, akkor kétségtelen, hogy olyan helyeket fog felkeresni, ahol gyakran fordultak meg, és ahol nagy eséllyel még emlékeznek is rájuk valamennyire. Onnan azért már könnyebb elindulni egyes nyomokon, ha esetleg akadnak. Ritkán ugyan, de bejön a dolog és elvezet oda, ahova az ember tart. - Bár esélyes, hogy már korábban felkereste ezeket a helyeket és most azért ment vissza, mert konkrét nyomot talált. Nemsokára indul a vonatunk...
Ezt mondva kimegyek a mosdóból, de a kézitükröt ezúttal nem helyezem vissza a táskámba, hiszen talán April sem bánná, ha kissé körülnézhetne a vasútállomáson. Természetesen némileg elővigyázatos vagyok, igyekszem kikerülni az embereket és az is a mi kezünkre játszik, hogy senki se figyeli, mi van a tükörben. Vagy ők esetleg csak azt látják, amit eredetileg mutatna? Elvégre, én se láttam soha életemben mást a Summer kezében tartott tükörben... Mindenesetre, azért igyekszem elfoglalni egy üres fülkét, majd lehúzom az ajtó ablakán a rolókat, ellövök egy bűbájt, melynek köszönhetően hangszigeteltté válik a helység, majd a tükröt magam elé emelve folytatom: - Ez a legközelebbi járat Londonba, szóval úgy döntöttem, jobb, ha ezzel megyünk. Talán térjünk is vissza a tárgyra... A szüleiteken kívül tartottátok a kapcsolatot más családtagokkal?
Elvégre ez is egy fontos nyom lehet, hiszen ha Summert egy közeli rokon bátorította fel erre, akkor már tudjuk, hol kellene keresnünk. Ráadásul, ebben az esetben talán még biztonságban is van, mivel aligha bántaná a nagynénje vagy a nagybátyja, vagy a fene se tudja kije... Az azonban fontos, hogy találjunk egy kiinduló pontot, hiszen ha Londonba értünk, nem fogunk tudni merre elindulni. Millió hely lehet, ahová mehetett a lány, szóval ezért faggatom Aprilt, még ha kissé kellemetlen is számára ez a sok hirtelen jött kérdés. Talán a profik nem így dolgoznak, de én nem vagyok az, hírből sem ismerem a szakmát, szóval teszem, amit jónak látok.Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]

- Megértem? - vonom fel kissé kérdőn a szemöldököm, habár April láthatja tekintetemben a kétkedést, mégse merülök bele jobban a dologba. Egy éremnek minden esetben két oldala van, szóval neki is meg kell értenie az én indokaimat is. Summer és én éveken át barátok voltunk, bízhatott volna bennem annyira, hogy némi idő után bár, de beavat engem a részletekbe. Rosszul esik, nem tagadom, hiszen én is nehezen szántam rá magam arra, hogy elmondjam számára, mire készül apám, de megtettem, mert bíztam benne. Ő viszont nem bízott bennem annyira, hogy egy ilyen fontos dolgot megosszon velem? Próbálom megérteni az indokait, komolyan igyekszem empatikus lenni, de folyamatosan szembe jön velem a „bezzeg én” felirat, melyet most legszívesebben a fejéhez vágnék. Aprilre nem haragszom, hiszen ő nem Summer, semmi köze hozzám, de a testvére már teljesen más tészta...
- Te vagy a testvére, meg hát ebben az esetben talán a női ösztönök is jól jönnek, szóval te fogod megmondani, merre menjünk – sóhajtok fel kissé komoly arcot vágva, mert hát nem vagyok biztos abban, hogy jó kezekbe adom az irányítást, de azt be kell látnom, hogy April talán jobban ismeri a barátnőmet, mint én magam. Elvégre, az ikrek között elvileg van valami megmagyarázhatatlan kapocs, szóval még az is lehet, hogy valóban jó irányba haladunk majd. Hiába ugyanis a józan ész, ha Summer tisztában van vele, hogy keresni fogjuk, akkor már csak azért sem arra indul el, amerre mi sejtjük. Előre tudni fogja a lépéseinket és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne fusson össze velünk egyhamar.
- Ha nem gond, akkor inkább nem kísérletezek – felelem az ötletét hallva, habár nem hülyeség, de már eleve nincs annyi időnk, hogy nekiálljak azon agyalni, milyen bűbáj lenne erre a célra a legmegfelelőbb. Az egyszerűbbek nem használnak, a bonyolultabbak pedig kockázatosak, mert megsérülhet a tükör eddigi mágiája. Nem, inkább hagyom a fenébe. - Majd óvatos leszek...
Csak remélni merem, hogy az állomáson nem lesznek sokan, habár a tükröt elég szépen be is bugyoláltam egy-két olyan pulcsiba, melyet Summer szobájában találtam. Így azért némileg kisebb az esélye a sérülésének, nem igaz? Mindenesetre, tényleg mindent megteszek annak érdekében, hogy ne essen Aprilnek baja. Már csak az hiányzik, hogy Summert megtalálom, de közölhetem vele, hogy a testvére nem élte túl a dolgot. Szép kilátások, nem igaz?
Reményeimmel ellentétben azonban sokan vannak az állomáson, szóval elég óvatosan kell közlekednem annak érdekében, hogy senki se ütközzön nekem, esetleg én neki. Minden akadály ellenére azonban kitartóan kérdezősködöm, melynek szerencsére hamar meglesz az eredménye, így némileg izgatottan sietek el a mosdó irányába, hogy beszélhessek Aprillel. Kiválasztom magamnak az egyik üres fülkét, majd előveszem a kézitükröt, miután kicsomagoltam.
- Valaki látta Summert – szólalok meg mindenféle bevezetés nélkül. - Kép alapján felismerte, szóval biztos ő volt az. Állítólag Londonba ment, de a jó hír az, hogy egyedül volt.
Valamiért attól féltem, hogy valaki elrángatta magával a lányt és ezért nem adott még hírt magáról, szóval kissé csalódott is vagyok amiatt, hogy önszántából nem szólt számomra. Nem szoktam meg tőle ezt a dolgot, ő nem ilyen.
- Mit gondolsz? Menjünk mi is vonattal?
Úgy beszéltük meg, hogy azzal megyünk, de ha Aprilnek azóta más is eszébe jutott, akkor készségesen meghallgatom. A vonat nem túl gyors, de talán elképzelhető, hogy valaki szóba elegyedett Summerrel az utasok közül. Talán. Nem hiszem, hogy van erre esély, de ha igen és mi kihagyjuk... Á, sose bocsátom meg magamnak a dolgot.Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]