Samael & Carol - Családfakutatás

- Nem nagyon. Túl sok olyan tényező van, ami befolyásolhat. Van egy múltatok Tommal, amit nem ismerhetek. Ráadásul nincs olyan, hogy kellene. Vagy érzed, vagy nem. Vagy várhatod, hogy változzon, kialakuljon, ha látsz rá esélyt. – Én ugyan nem mondtam ki, hogy szeretem Carolt, de érezheti, hogy ami köztünk van, az első pillanattól kezdve olyan hőfokon égő vonzalom, aminek aligha van köze a szexuális vágyhoz, sokkal inkább a lelkek találkozása, hiszen nem is bírtam levenni a pillantásomat a szemeiről, a dekoltázsa alig jutott el a tudatomig. És kétlem, hogy mindez elhalványulna, sokkal inkább csak bizonyosságot tudok szerezni, semmint kételyt. Maximálisan tiszteletben tartottam a kapcsolatát, de talán abban igaza van, hogy sokszor zavarba hoztam, ami meglehet tisztességtelen dolog volt, ha ő foglalt, de valahogy a tudtára kellett adnom, hogy fontos, még ha csak barátként is, hiszen rászorult, így nem is akartam titkolni.
- Tényleg nem. Tudom, hogy nehéz most racionálisan gondolkozni, mégis kérlek, hogy próbáld meg. Az egy másik élet volt, még előtted. Akkor nem ismertelek, nem tudhattam én sem, hogy milyen kapukat nyitsz meg. – És ahogy mondtam, nem vagyok én egyik ágyból a másikba ugrálós típus, csak úgy sikerült Yngriddel. De éreznie kell a komoly szándékaimat, hogy ha van számomra valaki, akit úgy igazán.. szeretek, akkor nincsen kísértés, fellángolás mások irányába, én ugyanis nem vagyok Tom. Viszont felírni sem tudom a múltat, sem az enyémet, sem pedig Carol kapcsolatát, ezért ha csupán ennyi jut nekünk, akkor ezt kell elfogadnom, hiszen már meg is tettem.
- Ez.. képtelenség. Ha előtte is barátnők voltatok, ez csak jobban össze kéne, hogy fűzzön. És nem kéne arra gondolnod, amikor meglátod őt, hogy mi volt köztünk. Beszélek vele ismét, hogy elmagyarázzam neki, hogy ez csupán egyszeri alkalom volt, és legközelebb okosabban, tudatosabban adja ki magát. – Hiszen ahogy említettem, ha nem én vagyok ott, hanem valaki, aki bántaná, akkor rosszabbul is kijöhetett a dologból. De az lenne a legjobb, ha Carol el tudná engedni ezt a témát. Ahogyan Carol a liftben nem kívánta a közelségemet, most annyira igen, rajtam pedig nem múlik. Kitárom a karomat, a vállánál, magamhoz ölelem, lágyan megcirógatva  haját. – Holnap tényleg elviszlek abba a zeneboltba.. – Susogom terelésként, hátha azzal, hogy holnap is találkozunk, mindketten reménytelibb jövőt tudok teremteni. Most mennünk kéne, bár ha visszatérünk az iskolába, akkor esélyes, hogy visszatér számára a nyomasztó légkör, hiszen több fronton is komoly döntéseket kéne hoznia. Én pedig nem lehetek ott, hogy vele együtt beszéljek.

- A szavak nem minden esetben jelentenek igazi érzelmeket. Fontosak, de nem egyértelműek. Hogy én? Egészen eddig... nem. – Ez kettős értelemmel bír. Egyrészt jelentheti, hogy még nem voltam, és nem is tudom, hogy milyen érzés, másfelől azt is, hogy Carol előtt nem voltam, de most az vagyok. Neki le letisztáznia, hogy mit vár az élettől, és Tomtól, én aztán nem akarom arra rávenni, hogy megcsalja a pasiját, már az is nehezen viselte, hogy Yngriddel együtt voltam, annak ellenére, hogy akkor még nem is ismertük egymást. Egyértelmű, hogy Carol nagyon is érzékeny lány, bájos és érzelmes, de nagyon ki tud borulni, ezért sem hozom fel soha a barátnőjét. Vagyis a hugát. Pedig a nyomozás során lesz majd jelentősége. Nem is gondolnám, hogy már most ennyire mellbevágja az, amit olvas. Sőt, azt hittem, hogy tovább kell majd nyomoznunk a családi kötelékek ügyében. Nem véletlen, hogy utánasietek, majd elé is állok. Hogy aztán majd megszakadjon a szívem, amikor sírni látom. Nem vagyok egy empatikus alkat, mindenkit szokásom ellökni, de őt sosem tudtam, nem csoda, hogy ha nekem is most valami hasonló kaparja a torkomat. Azért nem buktatom le magamat az infóval, hogy én már tudtam róla, egyrészt mert nem segítene semmit, másfelől azért küldtek ide, hogy segítsek neki kibogozni mindezt, ebben pedig sikerrel jártam, még ha kissé fájdalmas is.
- Jóég! Nagyon sajnálom, hogy ez most így alakult, de..   – Kissé azért felsóhajtok, nehéz erre bármit is mondani. Azt hiszem sosem fog megbocsájtani valami olyanért, amiben nem érzem magamat hibásnak, csak hát neki ez annyira fontos, hogy nem tud napirendre térni felette, ezért is kezel úgy, mint Tomot, akinek szintén csak ez fontos. Talán hagynom kéne, és sosem zaklatni többé, végülis a feladatomat már elvégeztem.
- Carol, drága.. Én..nem ismertelek még téged akkor. Kérlek ne gondolj rá. Mondtam már, nem vagyok vele együtt. Nekem csak te számítasz, bármit is mondasz, és ne hidd, hogy Yngrid úgy érezné, át lett verve, vagy kihasználva. A hugod, most már tudod, ami tényleg meglepő egy ilyen kis közegben, de nem együtt nevelkedtetek, és.. Mindig itt leszek neked. – Na jó, akkor eldöntöttem, hogy mégsem megyek el. Ez felér egy szerelmi vallomással. Óvatosan megcirógatom a vállát, tudom, hogy ha ki van borulva, akkor nem lehet csak úgy odarántani magamhoz, és a karomba zárni. Különben is, ezek után még arra is van esély, hogy mégiscsak Tomnál talál vigaszt. Sajnos ez ellen tényleg nem tehetek semmit.

- Na igen, de ez miért is lehetne egyértelmű? Nem értek hozzá, de a szerelem mindig bonyolult. A lelkeink nem azonosak, mindenki mást gondol. Megmaradni az elveknél, vagy változni a másikért..? Tulajdonképpen arról van szó, hogy akivel nem vagy alapból hullámhosszon, ahhoz nem is tudsz vonzódni. Viszont hosszú távon csiszolódni kell, mindkét oldalról elfogadni a másik rigolyáit. Tehát mindkettő igaz, csak az időtényező a más. – Na most lehet, hogy jó nagy hülyeséget mondtam, hiszen pont most mondtam, hogy én nem vagyok szakértő, ráadásul anyám miatt nem is akartam részt venni tudatosan abban, hogy érzelmileg érintett legyek bárkivel is. Carol viszont olyan hatással van rám, hogy nem kérdés, hogy ha úgy éreznénk, a későbbiekben változnunk kell a másik kedvéért, én megtenném. Ám nem az én egyedüli érzéseimnek van jelentősége, hiszen már így is többször megijesztettem a közeledésemmel, pedig tekintettel voltam a jelenlegi kapcsolatára.
- Igen, valahogy úgy vélem, hogy a szüleink bűnei ránk is átragadnak, nem tudjuk függetleníteni magunkat tőlük. Ám megpróbálhatunk új életet kezdeni, hiszen nincsen megírva a sorsunk. Téged elég sokan kedvelnek, meg kell próbálnod ebből erőt meríteni. – Tudom, hogy a bizonytalansága továb fokozódhat, ha Tomtól nem kap egyértelmű jelzéseket, ráadásul a családi kutakodás is nyomasztja. Ám én csak azt tehetem, hogy mellette állok, amolyan védőhálót biztosítok, ha rám akarna támaszkodni. Valahol ez lehet a szerelem, azt hiszem. Rásimítom az ujjaimat a kezére, amivel megszorítja az enyémet. Itt vagyok, itt leszek, nem megyek sehova, és persze bemegyek vele. Carol tudhatta volna, hogy a minisztériumban bürokraták üllnek, így nem csoda, hogy ha szigorú alakok ülnek vele szemben. Kisietek utána, amikor látványosan összeomlik. Valahol a folyosón sikerül beérni, hogy elé lépve kérdezzek rá.
- Mi.. Mi történt? Mit láttál? Mit olvastál? Baj van? – Azért engem is megrettent, hogy ennyire maga alatt van, magamhoz ölelgetném, de hát semmi jogom nincsen hozzá. Vajon mi történhetett? Lehet, hogy el se fogja mondani nekem?

- Nos, szerelmi témában annyira nem vagyok otthon, de ugye két dolog adott. Az egyik, hogy ha szeretsz valakit, akkor úgy szereted, ahogy van. A másik viszont ennek pont az ellentéte. Ha szeretsz valakit, változol a kedvéért. – Ezt így tényleg nehéz bekategorizálni. Azt hiszem az lehet ennek a lehetetlen egyenletnek a megoldása, hogy a jó tulajdonságait szeretjük a másiknak, és megpróbáljuk jobb emberré tenni. Ha ez lehetséges. Ám ha Tom nem adná fel a kalandor életét Carol miatt, és mindent a szexre hegyez ki, ami Carolnak nem fontos, akkor ott tényleg gond van. Bár lehet, hogy eleve nem illenek össze, hiszen ha Carolnak igazán tetszene Tom, akkor nem is lenne kérdés a szex sem. Különös dolog ez, ebben még én is csupán botladozom.
- Pedig.. anyám halála óta valahogy nem találom magamat. Az egész korábbi életem az ő elismerését keresve alakult, amit sosem adott meg. És most már ezt nem is tudom elnyerni. Így aztán a szerelem is elkerült, mondván hogy ha nincs akinek fontos lennék, hogyan tudnám kifejezni, ha nekem valaki az? – Tűnődöm el révetegen, miközben mégiscsak visszatekintek Carolra. Az ő esete merőben más, hozzá ódákat tudnék írni, a hajáról, a kedvességéről, vagy pusztán azért, mert róla álmodhatok a magányos éjszakákon. Nem úgy, mint Tom, nem úgy szokásom őt magam elé képzelni, viszont a szerelmét sem erőltethetem, főleg, hogy a saját érzéseimmel sem vagyok tisztában. Mindez még plátói, ezért is vagyok úgy vele, hogy ha Tomnak teremtette az ég, akkor bennem egy igaz barátot találhat, akire olykor talán még a gondolataimat is rábízhatom. Azt hiszem, ő valami elveszett, s megtalált szerelem, akire mindig is vártam, vágytam, de igazából sosem lehet az enyém. Egyszerre boldogító, s fájdalmas ez az egész, a jelenléte támogat, és elgyengít egyben. A rajongóim felé, meg úgy bárki irányába egy arrogáns, magabiztos művész lehetek, aki már azon is szemforgat, ha megszólítják. Ha csak ránéznek..
- Szívesen bemegyek veled. – Zárjuk itt le a témát, hiszen a sorban már mi következünk. Megfoghatnám a kezét, igen, az elég bátorító lehetne talán mindkettőnk számára, ám a barátságba bizonyos szinten már nem fér bele. Viszont elegendő lehet a lelki támogatásom pusztán a jelenlétemmel is. Belépünk hát, miután már tényleg mi jövünk, s bent az irodában egy hosszúkás asztal mögött három bürokrata ül, egyszerre fogják elbírálalni Carol ügyét. Egy középkorú kontyos boszorkány, egy fiatal gőgős mágus, és egy idős okkulárés apóka. Várakozóan tekintenek ránk, én egyenlőre nem szólalok meg.

Valóban meglepő, hogy Carol velem beszél a szexről, de az viszont nem, hogy Tomról, ezért merült fel a téma. A vonzalmunk nem csak baráti alapon nyugszik, végtére is én is pasi vagyok, és egy másik szemszögből, hiteles forrásból is tudni akarja, hogy ez a fiúknak mennyire fontos.
- Na igen, de az előélet két irányba vihet el. Ha valakinek ennyire fontos a sok lány ellenére is, az valóban fura hatást kelt, mintha nem tudna kielégülni. Ha viszont valakinek sok lány volt az életében, akkor rájöhet arra is, hogy a szex csupán egy eszköz arra, hogy jól érezzük magunkat együtt, de nem az első, és nem az egyetlen. – Vonom meg a vállamat, ezzel most nem is tudom, hogy megvédtem Tomot vagy sem. Kétségkívül jó dolog egymásra hangolódni, nekem is voltak már élvezetes partnerek az életemben, de ha Yngrid nem erőlteti annyira azt, hogy ágyba bújjunk, bennem fel sem merül. Mindezt kár lenne taglalni Carolnak, mert csak még inkább pocsékul érezné magát, hogy körülötte mindenki szexel, vagy azt akar. Nekem nincsen ilyen kényszerem, ráadásul ő igazán tetszik, csak hát ugye foglalt.
- Talán egy kicsit igen. Amióta az anyám meghalt, valahol mégiscsak. Nem vagyok kiváncsi másokra, nincsen társaságom, és ha mégis lenne, mindenkit elmarok magamtól. Veled valamiért nem működik az, hogy bántó legyek, pedig hidd el, igencsak szemét tudok lenni. Megvan a varázsod azt hiszem. – Ismerem be a nyilvánvalót, hiszen nem is akartam idejönni, és még mostanság is megvannak a magam kételyei, hogy valóban én kellek ide segítőnek.
- Oh, dehogynem, a színészet, és a modelkedés rokon szakma. Gyakorta van, hogy egy-egy partyn megjelennek modellek is, de hát ha már ennyire ismered a szakmai berkeket, tudhatnád, ők mindig a sztársporoló pasijukat hozzák, akiknek olyan forró a teste, hogy ha hozzáérsz, meggyulladnak az izmai. Mellettük bármilyen sikeres is vagyok, vagy.. ismert a lányok körében, az én hatvan kilómmal nem érzem magamat menőnek. A színészekkel lényegében csupán játszom, barátoknak igazán kettőt mondanék, hárman játszunk a darabjaim nagy részében. A Rómeó és Júliában vagyunk többek között Rómeó, Mercutio és Belvolio triója.  – Közben felgyorsult a sor, már csak ketten vannak előttünk. Kérdés, hogy majd Carol egyedül megy be, és megvárjam, vagy én is menjek be vele?

Kétségkívül nem szoktam én sem lányokkal a szexről beszélni. Csináljuk, vagy nem csináljuk, de hogy így átbeszélni eddig ez nem volt az én stílusom. Ám Carol és köztem van valami mély vonzalom, segítenem kell neki, hogy megértse, hogy mit él át, és hogy ha úgy alakul, akkor rákészülhessen Tommal. Az igazából sosem merült fel, hogy netán velem, hiszen az érzelmeim tiszták, barátként is tekintek rá, és nem azért jöttem ide, hogy felrúgjam a kapcsolatát. A zavarát el tudom fogadni, de az érvelését nem, ezért el is mosolyodom.
- Te Carol, mi az, hogy gyakrabban? Azt mondtad, hogy még nem nagyon volt senkid, akkor honnan tudod, hogy Tomnál gyakrabban merül fel, mint másnál? Nem csak te érzed, hogy magadhoz képest neki ezt sokkal fontosabb? Ám a többi sráccal azért nehéz őt így összehasonlítani. – Ezzel nem akarom megbántani, éppenhogy csak megpróbálom viccesre fordítani a dolgot, hiszen már most is tiszta vörös szegény. Jó dolog, hogy megtisztel a bizalmával, a saját gondolataiba avat, amit nem tenne, ha nem lennék egy kicsit is fontos számára.
- Csak veled nem ennyire furcsa. Nem vagyok beszélgetős alkat. A színpadon minden annyival könnyebb, valaki mást játszhatok, az érzéseimet dalban elég elmondani. De.. nem ismernek annyira, nem is akarják tudni, hogy milyen vagyok. Ez elég egyedi helyzet. – ismerem be. Szerencse, hogy Carol nem olvas amerikai újságokat, mert elég bunkónak vagyok ott cimkézve, voltak bőven balhéim, zárkózott alakként nagyon ki tudok akadni, ha valamit rámeröltetnek. Így törtem már össze paparazzi fényképezőgépét, és húztam be csak úgy zsigerből valakinek, aki provokált egy partyn. Azt hiszem erre mondják, hogy megosztó személyiség.
- Nem tudom drága. Bár adhatnék tanácsot, csakhogy érintett vagyok. Tudod, hogy kedvellek, és jót akarok neked. Ha elsősorban az a fontos, hogy kiállj a kapcsolatotokért, akkor valahol mindkettőknek közelíteni kell a másik felé. Tomnak türelmesebbnek lennie, elfogadni, hogy a szex csak egy kifejezésmódja a vonzalomnak, de nem az elsődleges, és nem az egyetlen. Neked pedig lazábbnak lenned, bizonyos tekintetben ráhangolódni, ezt lehet lépcsőzetesen is. Tudod fehérneműben is lehet jókat csókolózni, táncolni a másiknak valami szépet. Ha nincs meg az alap ráhangolódás, akkor dolgozni is érdemes lehet rajta. – Persze harcolhatnék Carolért, megcsókolhatnám, de azt hiszem ezen már túl vagyok. Többet jelent ő nekem, mintsem erőszakoskodjak. Nem attól lesz valaki férfi, hogy elveszi amit akar, főleg egy olyan lánynál, akit ezzel választás elé kényszerít. Mindössze a kezét húzom az ajkam elé, és egy puszit nyomok az ujjaira, jelezve, hogy mellette állok, és bennem mindig bízhat majd.
- Voltam, engem is fotóztak már, csak úgy értem, hogy miért nem próbálod kicsit elengedni magadat? Vannak esetleg barátnőid a modellkedésből? Ők mivel töltik a kicsi szabadidejüket? Neked olyan mosolygós fejed van, hajlamos vagy a vidámságra, hát el kéne merülnöd benne. – A sor azért halad, lassacskán mi is oda fogunk érni a pulthoz, és még foglalkoznak is velünk. Carol társasága nagyon is boldogító, szinte megrészegülök a közelségétől, de nálam ez a plátó szinten megreked egyenlőre, csupán ki vagyok pirulva kissé.

A szemem sarkából akkor veszem észre Carolt, amikor azt a másik nyulánk szőkét már elküldtem. Különös módon nyugtalanság fut végig rajtam, hiszen érezhetően megkeményedett a tekintete. Ha neki Tom a fontos, akkor miért zavarja, hogy az én életemben mások is vannak? Talán mindkettőnk kifejezett erőlködése ellenére sem tudunk barátok maradni? Én felajánlottam, hogy ha vége a közös nyomozásnak, akkor távozom, és addig sem kell találkoznunk, de úgy fest, ezt mégsem szükségeltetik meglépnünk, nem is bírnám ki nélküle. Ám az mégiscsak boldogító, hogy a lány távozásával ismét beszélgetni kezdünk, és nem kevésbé fontos témákról.
- Egyszerűen csak pasi vagyok, kiindulva magamból nem nehéz mások fejébe látnom. A srácok ugyan nem beszélik meg a lelki dolgokat, de azért mégiscsak megesik olykor. Elhiszem, hogy neked fura, de mások vagyunk, mi így működünk, de lehet ezt kulturáltan is csinálni. Végülis ha igazán kell neked valaki, akkor óhatatlanul felmerül a szex is, de az oda vezető út nem mindegy, hogy milyen. – Vonom meg a vállamat, nekem is volt már rá példa, hogy elkapkodtam, példának okáért Yngrid esetében, de ott a hirtelen vágy vezette a lépteinket, de akit én komolynak tartok, azzal nyilván nem így járnék el. – Nekem nem furcsa, ha ilyesmiről beszélünk. Mármint édes tőled, hogy megosztod velem, hogy mit gondolsz. Ez nagyfokú bizalmat jelent, amiért hálás vagyok. Én is az őszinteség híve vagyok. Nem kell ugyan mindent kimondani, de bizonyos dolgokat érdemes. [/color] [/i]– Mivel éppen az előbb mondtam ki, hogy nálam ő nem ilyen kategóriába esik, hogy a külsőségei érdekelnek, ezzel nem hiszem, hogy megleptem, hiszen már korábban is szó volt róla, hogy talán túl könnyen kitárulkoztam neki, amit egy cseppet sem sajnáltam. – Ezért.. nem kárhoztathatod, mert lehet, hogy úgy véli, hogy ha ő annyira vágyik a dologra, akkor téged is nagyon könnyedén boldoggá tudta tenni vele. Tudod, azt szokták mondani, hogy adni jó. Viszont ha nálad a lelki aspektusok előbbre valók, akkor igen nehéz összeegyeztetni. Van az a mondás, hogy egy húron pendülni valakivel. Ez igen érzékletes, hiszen ha valakivel megvan a harmónia, akkor nincs erőltetés, mert minden magától jön. Ezért drukkoltam neked, mert te olyan kiegyensúlyozott vagy, és jó hatással másokra. – Kivéve akit nem lehet megváltoztatni, és Tom nagyon ilyennek tűnik Carol elmondása alapján.  Az is elképzelhető, hogy Tomnak még nem volt lehetősége kiélni magát, vagy talán mindig is ilyen típus marad, akivel nem nagyon lehet komoly kapcsolatot tervezni. Én talán nem ilyen volnék? Nem, eddig sem faltam nagy kanállal az életet, sőt, kifejezetten bunkó tudok lenni, de ha az ember talál valakit, aki igazán tetszik, akkor minden megváltozik. – Ahha, hát sajnálom, ez így tényleg nehéz. Tetszetek egymásnak, de lehet, hogy ez önmagában nem elég. Nincs összetartó erő azt hiszem. És te? Mennyire szereted amit csinálsz? Meg szoktál nézni másokat is? Úgy értem, én például beülök szívesen színházi darabokra pusztán nézőként, mert annyira szeretem a színjátszást, hogy nem vagyok irigy, sokkal inkább érdekel az, hogy mások hogyan tetszik. Nálad is előfordul, hogy egy fotózáson nézőként ülsz? – A sor halad, de nagyon, és időnként ki is jön valami biztonsági troll körbenézni, van egy olyan érzésem, hogy az ügyfélfogadási időben nem fog mindenki sorra kerülni, de nincs kedvem ezt megint végigállni.

Látom Carolon, hogy mennyire kibuktatja, hogy valaki odajött hozzám. Mégiscsak kölcsönös lehet a vonzalom, ha ennyire rosszul érintette a múltbéli Yngrides dolog, és most az, hogy valaki más is felfigyelhet rám. Olyan édes, hogy így vívódik magában. Én tényleg nem akartam őket szétválasztani Tommal, de.. közben meg nem tehetek róla, valahol mégiscsak kimutatom, hogy közöttünk valami komoly kezd éledni. Jókat beszélgetünk, és egymás közelsége mindkettőnket különösen fel tud dobni. Elmosolyodom, és csak azért nem simogatom meg a haját, mert az már túlontúl közvetlen lenne, és jelenlegi helyzetünk az nem is lenne szerencsés. Ahhoz se hiányzik sok, hogy elnevessem magamat, főleg a zavart szemlesütését látva. Na nem őt nevetném ki, hanem ez tényleg olyan abszurd. – Oh, nyilván ez azért van, mert nem néztél még felnőtt filmeket. Úristen, tényleg erről beszélgetünk? Szóval az olyan filmekben nem csak kihívó lányok vannak, hanem igenis akad egy olyan réteg, aki cuki, törékenynek mutatja magát, hiszen a fiúk jó része nem azt szereti, ha minden olyan egyértelmű, hanem.. a normálisabb lányokat. Persze ezt ha összeadod, akkor illúzió az egész, hiszen egy cuki, törékeny lány, aki olyasmit művel egy filmben, a valóságban nyilván nem olyan, csak eljássza. – Foglalom össze, nem mintha kiváncsi lenne a dologra, csak muszáj tudnia, nem ő vitte túlzásba a dolgokat, hanem szimplán csak gyönyörű, és miért is ne merülhetne fel valakiben, hogy mondjuk olyanban látta..? Nyilván nálam ez nem jutott eszembe.
- Megértelek. Ez fordítva is felmerülhet, a lányok, a rajongók is álmodoznak ilyesmiről velem kapcsolatban, de nyilván nem olyan piszkos fantáziával megáldva, mint a fiúk. Sajnos muszáj kimondanom, a legtöbb fiú fejében állandóan pörög egy ilyen film, de valamit nem tudsz. Ha valakinek igazán fontos vagy, akkor képtelen rád úgy gondolni. Na várj, ez most.. meg kell magyaráznom. Tudod Carol.. nekem nagyon fontos, hogy milyen gondolataid vannak, ezért.. nem úgy gondolok rád, hogy mi lehet a ruhád alatt. Sőt, valahogy idegen is a dolog, nem érdemeltem ki. Nyilván elrendelt dolog, hogy Tomot szereted, és ezt tiszteletben tartom. A többi fiúval meg ne törödj, mindig lesznek, aki valami tárgyat látnak benned, ez egy ilyen dolog, ha model vagy, ha nem. Akkor már szeresd, amit csinálsz, és keress is jól vele. Tényleg, mit szoktatok Tommal csinálni? Van valami közös hobbitok? – A sor lassacskán halad, letörölgetem a fánkos számat, de most tényleg megkívántam én is a kávét, de hát Carolnak csak a vizet mondtam. Hát ez szívás. De most már nem akarom egyedül hagyni, főleg mivel nem várt pikáns témát beszélünk át. Hát ki gondolta volna?

Mivel az Yngriddel való összegalyodásunk azelőtt történt, hogy Carolt megismertem, úgy vélem nem kell magyarázkodnom, vagy bűntudatot éreznem. Igaz, elhamarkodott lépés volt részemről engedni annak a kislánynak, de ha annyira határozott volt, rosszabb társaságba is keveredhetett volna. Igaz, ezt még most sem tudjuk kizárni, de mindegy is, Carol foglalt, és ezt a témát le is zártuk. Alaposan belekevertük a barátságunkba ezt a romantikus vonalat, holott nem mondtam ki egyértelműen, hogy tetszik nekem, csupán azt, hogy mennyire édes lány, és hogy mindent megtennék érte. Ez lényegében szinte egyenértékű lehet egy vallomással. Lehetnék tökösebb is, hogy nyíltabban kifejezzem néhány őszinte bóknál, vagy simogatásnál, de azzal arra sarkalnám, hogy csalja meg a párját. Azt pedig semmiképpen nem akarom. Nem vagyok a legtöbbekkel kedves, de a tisztelsségtelenség nem az én asztalom. Már így is túlléptem bizonyos határokat, amiket nem kellett volna, és emiatt őszintén sajnálom azt a Tomot. Ám mi a fenét kellene csinálnom, hogy ha Carol úgy tökéletes, ahogy van? Ha ezt el is mondanám neki, biztosan zavarba jönne, hiszen ez eléggé szubjektív. Sőt, úgy vettem észre, hogy bizonyos dolgokban jobban szeret hétköznapi lenni. Én viszont látom a gyönyörű külső mögött az embert, míg sokan mások csupán a csúcsmodelt veszik észre az arcán. Igenis elképzeltem, hogy milyen az, amikor piros az arca az láztól, vagy amikor majdnem bepisil a nevetéstől. Mindkét tekintetetben olyan álmot láttam, ami miatt még aludni sem tudok.
- Ha már itt vagyunk, akkor álljuk végig, hátha elfogynak. – Egyezek bele, és miután megbeszéltük, hogy az övé a büfé, addig várakozom én. Pár percen belül visszatér, akkor én a botsáska szőkére meredek, méghozzá elég morcosan. Megvan a maga helye és ideje az autogrammoknak, mint egy promóció, körút, hivatalos megjelenés. Ő sem szereti, ha csak úgy megállítják. Végül beletörődő sóhajjal veszem át a cetlit, és minden egyéb kedves címzés nélkül aláírom. Még jó, hogy a lány nem a mellére kérte a szignót, hiszen már olyan is volt. Na azt Carol előtt biztosan nem csinálnám. Nem vetek több pillantást a rajongóra, hiszen Carol ismét itt van. Visszatér ajkaimra a mosoly, hiszen olyan ő nekem mint szomjazónak a víz, éltetőelem.
- Köszi. Választhatok? Legyen akkor a lekváros.  – Veszem át azt a példányt, és a vizet. Nem akarom gyorsan betömni, mert akkor a sor további részén már nem marad semmi, ezért csak apránként eszem. Kávézni nem szoktam, ráadásul még durván vízhajtó is, tíz percenként tépkedném a mosdó kilincsét, ha meginnék egyet, de most már jó lenne a sorban maradni, ami azért lassacskán halad, de a fél napunk rá fog menni. – Téged nem szoktak így letámadni? – Kérdezem érdeklődve, bár kétségkívül a modelleket egy kiló vakolattal terítik be fényképezkedés során, így az utca embere nem biztos, hogy összeköti a címlapot azzal, akit csak úgy lát a hétköznapok során. – Biztosan nyers voltam vele, de most nem ezért vagyok itt. – Jegyzem meg magyarázatképpen. Carollal sosem tudnék így bánni, még a nyilvánvaló feszültségünk ellenére is. Ő valami istennő, akit körbe kell rajongani, de minimum tisztelni illik. Ha végre megbeszélik Tommal a dolgukat, és megnyugszik, akkor legalább a mi barátságunk se csorbul, legalább így a közelében lehetek.

Azt hiszem mindent sikerült alaposan megkavarnom, holott csak az volt a szándékom, hogy segítsek a testvéreknek. Most pedig itt állok, mindkettővel valamibe belebonyolódva. Tudom, szörnyű, lehetetlen alak vagyok a magam környezetében, de itt próbáltam volna segíteni nekik, erre valami zűrzavaros érzelmi örvénybe kerültünk, de talán Yngrid erősebb, és ő csak vállat von, nem volt túlzottan aktív részt. Kedves lány, de összességében nem az én világom. Viszont aki az lenne, az foglalt is, meg foglalt, és mindketten helytelítjük, bármi is történjen, holott az érzéseinkkel kell harcolnunk. Azért abban nincs igaza, nem állíthatom, hogy szerelmes vagyok, de hogy erős a vonzalom, az biztos. Ha szerelem is volna, igyekszem nagyon mélyen elnyomni, mert semmi értelmét nem látom az erőltetésnek.
- Ahogy mondod. Nem akartam egyikőtöknek se rosszat, csak a barátod lenni, de.. a párod nyilván nem örülne, ha valaki ennyire kedvel téged, és még pasi is. – Adok igazat a szöszinek, már túlságosan belebonyolódtunk a dolgokba, tartanunk kéne a távolságot, de külön nem oldhatjuk meg a családi problémát, hiszen engem azért küldtek, hogy legyek a segítségükre. Még jó, hogy ezen a ponton Yngridet nem kell bevonni, az már tényleg kínos lenne, ha hárman lennénk egy légtérben. Azért is fogadom el, hogy nem akar most túl nagy bújást. Valahogy most mindent át kell gondolnunk. Azt sem kérhetem tőle, hogy beszéljen Tommal, hiszen Carol részéről még nem tudok semmi biztosat, így lényegében nincs is miről. A sors viszont enyhén mellbevágó, talán túl sokat foglalkoztunk egymással, és nem kértünk valami időpontot. – Affene.. Ennyi ember ügyintéz egyszerre? – Kissé bosszankodok is, valahogy ez az egész nap kezd tényleg nagyon pocsékba fordulni..  - Jól van, ez jó ötlet, menj csak. – Talán azért lett volna jó, ha most elválunk, mert akkor nem nyomaszt minket az érzelmi kérdés, és amikor legközelebb jöttünk volna, talán már tovább tudunk lépni. Így viszont.. kihívás lesz ismét szembenézni egymással. Mégis bátorítóan nézek rá, ahogyan bólintok, próbáljunk meg szimplán barátkozni, nem romantikázni, hiszen az eddig sem volt szerencsés. – Valami édeset hozz kérlek, fánk, vagy ilyesmi, a víz mellé bőven elég. – Nyomok a kezébe két ezüst sarlót, fogalmam sincsen, milyen árak vannak itt.

- Ez mindig bonyolult, ha a barátságba belekavarnak a családi kapcsolatok is. Bárcsak tudnék tanácsot adni, de attól félek, ez csak a bizalom kérdése, hinned kell, hogy ez a Lacey kitart melletted. Végülis nem kell választania, mint ahogyan szakítanotok sem kell Tommal. – Tudom, hogy most Carol bonyolultnak tartja az egész ügyet, de semmi mást nem tehetek, mint hogy megpróbálok mellette állni. Csak mert vannak bizonyos érzéseim, nem akartam itt megkavarni a dolgokat, felzavarni az állóvizet, csak egyszerűen jönnek bizonyos érintések, amelyek mindkettőnket zavarba hoznak, így visszafoghatnám magamat, ezt kéne tennem, tényleg, mielőtt még tovább bonyolódik az ügy. A felelete cseppet sem ér váratlanul, hiszen feltételezheti, hogy Yngrid után már csak másodlagos.
- Teljesen igazad van. Mondhattam volna neki is ilyesmit, úgysem lehet bizonyítani, hogy nem így volt. Ezzel együtt tartom magamat ahhoz, hogy én nem is erőltetnék semmit, a célom az, hogy te jól érezd magad. Ha barátok maradunk, az nekem tökéletesen megfelel. Hiszen neked ott van Tom. – Nem mentegetőzöm, nem magyarázkodom. Ha átlátja, hogy én azért nem szoktam mindenkit hódítgatni, hanem van köztünk valami, akkor úgyis kedvelni fogjuk egymást, ha pedig nem akkor szimplán segítek neki a családi kapcsolatai felderítését, és elmegyek. Hiába mondta, hogy ezt nem akarná, akkor úgysem lenne értelme kettőnk között feszültséget generálni. Carol még fiatal, és hiába idősebb mint Yngrid, ennek ellenére még nem találta meg magát, hogy mit is szeretne, és itt nem működik az, hogy harcolni kell érte. Megvan köztünk a közös hullámhossz, de azzal, hogy engedtem még előtte Yngrid nyomulásának, lehet, hogy mindent elrontottam. Az élet megy tovább, emiatt nem lehet bánkódni, sem pedig kitörölni. Lényegében kimondtuk, amit szerettünk volna, de a valódi igazságot még egyikünk sem tudta felfedni. Állom a tekintetét a szokásos magabiztos mosolyommal, amivel szinte áhitatosan nézem. Úgysem fogok megváltozni, bármit is gondoljon rólam. Beszorulunk a liftbe, ahol a bátorító ölelésemből kibontakozik. – Nekem nincsen kivel beszélnem. És neked sem szükséges. Mondtam, hogy maradjatok együtt. Komoly fejlődés az, ha felismerte, hogy szeret téged. Egy férfinek igenis meg kell érnie agyilag. Ezt pedig te érted el. Tudtam én, hogy fantasztikus lány vagy. – Ezzel megint nem mondtam újat, csupán felmentem a mentegetőzés alól, hiszen nekem nem kell megfelelnie. Végre kinyílik a lift, hátha érzékelték a súlyváltozást, és mehetünk lépcsőn, mert a felvonó úgysem fog elindulni. Immár nem fogom meg a kezét, hiszen ezt a szálat ő végképp lezárta, így megértem. Elindulunk lefelé a büroktartikus osztályhoz, és a lépcsőházban már nem akadunk el.
- Óhogyaza.. – Vagy negyven embernyi sor kigyózik, hát ide be kellett volna jelentkezni, vagy valami kevésbé mozgalmas napon jönni. Ha mindenki csak tíz percet tölt az irodában, akkor is nagyjából három-négy óra lesz. – Mi legyen? Van fent egy váróterem, ott leülhetsz, ehetsz és ihatsz valamit, addig én sorbaállok neked. Vagy jőjjünk vissza időpont kérése után?

- Igen, így már értem. Viszont.. neki is el kell döntenie, hogy a bátyjával való kapcsolata ellenére mennyire állna hozzád fúriaként, ha a testvérét nem tudnád eléggé értékelni. – Ez a Lacey ezek szerint duplán is érintett. Mint ahogyan én Yngrid és Carol tekintetében. Ők ketten is barátnők, az egyik felé egyszerű, de gyorsan fellobanó vonzalom volt, a másik felé egy mélyebb, érzelmesebb, sőt, azt kell mondanom, még magamat is meghazudtolva, romantikusabb mágneses mező. Ám ezt hiába is bizonygatnám, hiszen neki ott van Tom, és kétlem, hogy csak azért nem szakít vele, mert fél, hogy akkor egyedül maradna. Igenis fontos neki az a srác, míg engem alig ismer, és máris úgy véli, hogy talán nem az vagyok, akinek gondolt.
- Nem szeretném bizonygatni mindezt, viszont ha meg nem teszem, érzékeltlennek gondolhatsz. Sajnálom, hogy ha úgy érzed, hogy csalódtál bennem, de ugyanaz vagyok, aki tegnap is voltam. Az, aki csak jót akar neked. Nevezheted ezt barátságnak, de én tudom, hogy amióta téged ismerlek, egyértelmű, hogy mással már nem is működnék. – Vonom meg kisfiús bájjal a vállamat, és úgy nézek rá, hogy benne van a lovagiasan óvó, védelmező tekintet, s egyben valami több is. Mintha a lelkébe látnék, és sosem akarnék elszakadni tőle. Fizikailag se nagyon, bár ráerőltetni nem akarom magamat, azok az érintések már nem is tűnnek olyan véletlennek, holott nem a külseje alapján tekintem gyönyörűnek, hanem a kisugárzása, a bája alapján. Még vívódik, ami érthető, lehet, hogy mindennek meg kell maradnia a plátói vonzalom szintjén.
- Nem is kell most semmit eldöntened. Egyszerűen csak próbáljuk meg, amit eredetileg is akartunk, hogy segítsek neked. Ettől függetlenül persze.. tudod..  – Nem mondom ki, hiszen azzal még inkább zavarba hoznám. Ráadásul Tom ki is mondta, hogy szereti, de nem igazán volt súlya. Talán ebben a pillanatban semminek sincs, amit én mondok. Ezért hát megmaradunk a pillantások és érintések összefüggésében. Elindulunk a belváros felé, a minisztériumot könnyű megtalálni. A bejelentkezés után csak forgatjuk a fejünket, hogy merre is. Lehet, hogy még könnyebb is, hogy most nem kettesben leszünk. – A kapcsolatom a nemzetközi máguskapcsolatok osztályán dolgozik. Arra lesz..! – Bólintok a lift felé, ami azonnal jön is. És persze tökéletesen üres. Így kora délután nem sok átjárás van az osztályok között, mindenki pilled a nyári nagy melegben. Beszállunk, s ránk telepedik a csend. Hogy aztán amikor elinduljunk lefelé, a lift nagy zöttyenéssel megálljon. – Óóó.. hát ez.. király. Na várj. – Nyomkodok meg valami vészgombot. Egy mágikus hang kedvesen tájékoztat, hogy figyelnünk kellett volna rá, hogy karbantartás várható a lifteknél, és használjuk a lépcsőt. Na akkor ezért volt ilyen kihalt itt minden. Azt igérik, hogy egy órán belül elhárítják a megakadást, annnyit húzzunk ki. – Akkor itt ragadtunk egy picit. Gyere ide.. – Fonom magamhoz, hogy legalább bíztatóan átöleljem. Semmi piszkos trükk, csak egy ölelés. Hátha legalább így el tudjuk engedni a rossz dolgokat, de nem kell róluk beszélni. Ugye nem válik mindez kínossá?