2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem szokásom sokáig belesüppedni a morgolódásba, az eltévedt bagoly ügye gyorsan feledésbe is merül, és már a tervrajzot nézegetem, úgy vélem senki nem lát át az álcámon, direktbe pedig senki nem szokott odajönni hozzám, hogy megnézze, mit is sasolok. Felnézek a füstfelhő közepette, rögtön a becenevemet ajánlom fel, a nő pedig szinte pár évvel fiatalabb nálam, holott megszoktam, hogy a tinikorból kinőtt fiatalkákkal múlatom az időt. Nem, ő érett, és igencsak gondterheltnek tűnik. Vajon mit akarhat? Az egyik ügyemmel hozható összefüggésbe, vagy csak szórakozni akar egyet? A zaklatott arckifejezése nem indít bennem el aggodalmat, hiszen nincsen vesztenivalóm, nem árthat nekem, ha pedig belekever valamibe.. Hát ez van, nem vagyok egy ijedős alkat. Aki megjárta Dél-Amerika dzsungeleit, s vérmágiát űző indiánokkal töltött hosszú hónapokat, az ne is legyen szívbajos. - Kétségkívül nem szeretem, ha más kényszerít rám spontán programot. Azokban én irányítok. Ellenben ha ez most élet-halál kérdése.. Van az a pénz. – A legtöbb esetben nem is pénzért dolgozom, ezt most csak így mondom. A szívességek sokkal többet érnek ennél. Na nem arról van szó, hogy máris dobja le a ruháit a kedvemért, noha akár az is szóba jöhet, szemrevaló fiatal nőnek tűnik, viszont az ilyesmiben én szoktam az lenni, aki udvarol, csábít, vagy csak úthengerként ledönti a másikat. Meg lennék lepve a fordítottján. És különben is nem ezért vagyok most itt. - Nekik? Ha nincs elég bizonyítékuk, akkor nem feltétlenül csinálnak. El is tűntethetik kegyedet a kanálisban. Tudja az öngyilkosságot elég könnyű megrendezni. Nagyon egyszerű. – Ajkaimon sötét mosoly játszik, de hát egy ügyvédtől mit várjon az ember? Azért jött hozzám, mert nyilvánvalóan hallott már rólam, hogy amelett hogy sztárként bonyolítom az ügyeimet, valahogy sosem szoktam vesztesen kijönni semmiből. Akkor sem, ha nem mindent a bíróságon rendezek. Nem is kell helyet foglalnom, a nő már magától megteszi, ezért mindkettőnknek rendelek egy kávét. Az éjszaka az én terepem, nem fogok aludni, és láthatóan most ő sem tudna. – Vezesse fel itt, aztán a résztekbe majd máshol megyünk. – Begyűröm a balonkabátomba a tervrajzot, mert bár nem érhet rá, a nő megjelenése most mindent felülírt.
Tisztában vagyok vele, hogy lenne ennek hivatalos útja is, kérhettem volna időpontot és felkereshettem volna az irodájában is, de félek tőle, hogy akkor még talán napokig is eltartott volna, amíg sikerül bármiféle segítséget kapnom és miután napjaim nem biztos, hogy vannak... Szóval a megjegyzése teljesen jogos, de úgy tűnik, hogy nem veszi annyira komolyan az ügyfélfogadási időt, hogy e miatt akár el is küldjön. Látszik rajtam talán épp eléggé, hogy zaklatott vagyok, ha más nem hát holnap keresném fel az irodájában, de talán itt... na jó azért nem mondanám nyugodtabbnak, de nem igen figyel ránk senki sem, elég füstös és lepukkant a hely, azt sem tudom vajon ő mit kereshet itt, valahogy nagyon nem passzol a környezetbe, de nem az én dolgom. - Tudom... Dec, de tényleg sürgős és amikor felhívtam a titkárnője időpontot akart megbeszélni, nekem viszont annál sürgősebb az ügyem. Nem igazán szeretnék ártatlanul az Azkabanba menni, remélem megérti és... azt hallottam ön tényleg mindent megtesz az ügyfelei érdekében. - és igen nekem olyan valaki kell, aki tényleg képes rá, hogy megoldja ezt, nem olyan, aki csak próbálkozik. Arról nem is beszélve, hogy időm sincs különösebben sok, mert ha meg vagyok ezzel, ha megoldotta, hogy ne nézzenek rám gyanúsítottként, akkor még mindig ott a következő lépés is. Találnom kell egy vámpírt, aki segít nekem, aki segít, hogy ne egy pocsék és halálos betegség legyen a vesztem. Vagy egy Gyógyítót, aki szeret kísérletezni és jól is csinálja, de az elsőre még mindig nagyobb az esély. - Baj az van igen. Tudja, szemtanú voltam és valahogy az egészből... más lett. Talán kell nekik egy bűnbak, mert fontos emberről van szó, de én nem tettem semmit sem és most csak azért vagyok idekint, mert még nincs elég bizonyítékuk, de ha... csinálnak? - óvatosan mondom, mert nem illik a Minisztériumról semmi rosszat mondani, de lássuk be magam is fotóriporterként olyan berkekben mozgok, ahol már hallottam jót és rosszat is és persze főleg rosszat, hiszen a rossz az, amit a leginkább meg lehet lovagolni. Az aurorokról is hallani ezt-azt, meg aztán a Minisztériumnak is vannak ügyvédei, ügyészei, akik ügyesen tudják forgatni a lapokat és ha nekik egy bűnös kell, mert egy fontos ember fia halt meg, akkor fognak találni és ha jelenleg én vagyok az egyetlen, akinek köze van az ügyhöz... De nekem eszem ágában sincs más miatt Azkabanba menni, hiszen azért küzdök, hogy életben maradjak, nem azért, hogy a hátralévő egyébként sem sok időmet bezárva töltsem.
A tequila mellé még egy szivar is dukál. Leharapom a végét, és meggyújtom, ezt szipákolva terítem ki a londoni kúria alaprajzát, ahova mindenképpen be kell törnöm. Ezúttal nem is egy szó szerinti bűnözőről van szó, hanem egy korrupt bíróról, akit el kell takarítani az útból. Ráadásul az ilyeneknek túl laza bűntetés lenne a halál. Valami véres, hosszantartó szenvedésre kell ítélni, ahol elszenvedi a fájdalmat, de a tudatánál van, és nem vérzik el egykönnyen. Közben pedig adagolni a gyógyításokat is, hogy ne őrüljön bele mindabba, ami történik. Na igen, ez vagyok én, az egyszemélyes ítélőbizottság, és a hóhér is egy személyben. Az ikerfivérem végezte el igazából a jogot, de ő túlságosan is jófiú volt, míg én máshol nőttem fel, sötét alakok között, akiknek ismerem a gondolkozását. Az indián törzs is arra tanított, hogy az istenítéletnek van értelme. Ugyanis ha valaki ártatlan, nem is keveredne olyan helyzetbe, mint amit ez a sátáni teremtmény ki fog érdemelni az én kezem által. Ráadásul olyan billogokkal kezdem majd, hogy ha véletlenül el is tudna menekülni, élete végéig a testén, a bőrén viselje egykori bűnei nyomát. A füstös felhőben találom magamat szembe a szőkével, akinek a szikrázóan kék szeme mintha a vesémbe látna, a szigorú kérdés is túl hivatalosnak tűnik. – Itt és most csak Dec. Nem az irodámban vagyunk ugyis. Tudja ügyfélfogadási idő is létezik a világon. Ám ha sürgős, akkor csüccs. Egy italt? – Gyűröm el gyorsan a papírost, vélhetően nem látott belőle semmit, de jobb a biztonság, kár lenne fültől fülig elmetszeni a nő torkát, ha már ilyen csinos, többre hivatott. – Bajban van? – Lehet, hogy csak egy családtagja szorul rám, de majd kiderül. Nem így terveztem az estémet, de régóta megtanultam már gyors döntéseket hozni, és átkalkulálni a számításomat.
Nem voltam teljesen biztos benne, hogy megtalálom a fickót, de azért mégis csak adok magamnak egy esélyt. Azt mondták, hogy Londonban van és a legtöbb kereső bűbáj szerencsére azért sokat segíthet hasonló esetekben, nekem pedig egy ügyvédre van szükségem, aki elég eltökélt ahhoz, hogy kihúzzon a csávából. Sajnos ismerősöm nincs, így nehéz válogatni, viszont az ajánlás alapján azért jók a vélemények róla. Reméljük, hogy nem is tévedtek, aztán majd meglátjuk, az is lehet, hogy eleve elhajt majd és akkor egyébként is keresnem kell mást. A bűbáj szerint itt találom meg, hát nem cécózom be is lépdelek, bár sajnos még személyesen sosem találkoztunk, így aztán a leírás alapján elég nehéz megtalálni azt, akit keres az ember. A varázslat segít, egyenesen az asztalához visz, ahol kissé megköszörülöm a torkomat, hogy megálljak előtte. Nem vagyok biztos a dolgomban, ez jól látszik, de akkor se tehetek mást, mint hogy rákérdezek. - Üdvözlöm, ön Declan Collins? - rövidke szünetet tartok, de mielőtt még válaszolna azért hozzáteszem. - Az ügyvéd Declan Collins. Ajánlották nekem és sürgősen ügyvédre lenne szükségem. - reménykedem, ha ő az, akkor teszem azt nem tagadja mondjuk le magát. Ki tudja, hogy nem zavarom-e, akár ennek is van esélye, de remélhetőleg ilyesmi nem következik be. Első ránézésre megnyerő alaknak tűnik, bár mintha most nagyon el lenne gondolkodva, vagy foglalva, gondolom nem itt szokták felkeresni a leendő ügyfelei, de nekem ez most égetően sürgős.
A baglyot alkalmatlannak nyilvánítom. Megtehettem volna, hogy szimplán leölöm, az állati elmét azonban hiába is büntetném, semmi értelme nem lenne levezetni rajta a dühömet. Megoldást kell keresnem, a bűnbakokra mutogatás egyértelműen nem az én asztalom. Roxmorts.. . Milyen régen volt már, hogy a közeli iskola padjait koptattam. Akkor még nem volt egyetemi képzés, Jeremy már fejest ugrott a fertőbe, míg engem a jog érdekelt. A Mágiaügyi Minisztériumban tartottak ilyen képzést, és nem tudtam, hogy egyszer majd le kell törölnöm magamról a jófiú arcát, hogy ráébredjek, nem kifizetődő mindenkivel kedvesnek lenni. Ikrek voltunk, mégis különböző házakba kerültünk, és persze az ellentétesekbe, ettől még ha csak tehettük, együtt voltunk, amíg Jeremy végképp el nem távolodott tőlem, és már nem tudtam megmenteni. Ő volt az utolsó, akinél felvállaltam, hogy megtenném. Azóta... ne is tudják rólam, hogy mire vagyok képes. Az indiánok körében tett látogatás végre megmutatta, hogy mit is érek valójában. Ha véletlenül valaki rájönne, hogy én mentettem meg, még mindig ott a felejtésátok. Nem akarom, hogy megismerjék, van még bennem jóság. Nem akarom, hogy kedveljenek, hogy szánjanak azért, amivé lettem. Érezni akarom a fájdalmat, mert az tesz azzá, aki vagyok. Most éppen egy öltönyös alak, bőrkesztyűben, aki átvág London külvárosának macskaköves főútján, hogy sikátorokon át a jazzbár felé vegyem az irányt. Senki nem kérhet számon, hogy miért vagyok itt. Bosszant, hogy a madár egy roxforti diák címére kézbesítette a kúria alaprajzát, még ha az a buta liba nem is tudott rajta kiigazodni. Direkt küldettem el magamnak, mert csak így tudtam kicsempészni a bürokraták közül, ráolvasva egy védővarázst, hogy aki példának okáért nem ért a számmisztika ritka tudományához, egyszerű jogi szakszövegnek vélje. Mivel a legtöbben unalmasnak tartják a számmisztikát, a félreeső sarokasztalnál terítem ki, hogy jobban szemügyre vegyem, itt most nem zavarhat senki.
