2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort alatt elrejtett raktár, ahová csak ereklyevadász hallgatóknak és tanároknak szabad a bejárás, mindenki más csak külön engedéllyel léphet be ide! Az ereklye raktár területe azért nem olyan őrülten nagy, úgy két-három nagyobb roxforti tanterem méretét öleli fel. Megtalálható itt rengeteg tekercs, főképp olyanok, amik a témához kapcsolódnak, régi könyvek, amik nem a könyvtárban kaptak helyet és persze itt elraktározott, megtalált ereklyék, ezekhez vezető térképek, elméletek stb.
Nem is tudom, hogy bírnám ki, ha Leticia nem egyetemista lenne, ezért haza kéne utaznia minimum két hónapra. A nyári szünet pokol tud ilyenkor lenni, de így legalább néha látom. A forró heteken a legtöbbször nincs az iskolában, de olykor mégiscsak össze tudunk futni, hiszen mindketten itt lakunk. Megvan a maga élete, ahogyan nekem is, el kell foglalnom magamat tőle függetlenül is. Főleg, hogy mivel kiderült, hogy a tantárgyam fő részét oktató kollegina idén lényegesen kevesebbet fog a Roxfortban tölteni, ezért a relikviamágiát is én fogom elsődlegesen oktatni. Hogy ez csak erre az évre szól, vagy hosszútávra, azt még nem tudni. Mindenesetre Leticia végre nem csak egy unalmas tárgyat kap tőlem, hanem azt, amire feltette az életét. Természetesen a kiterjesztett tanmenetben is számítok rá, mint tanársegéd, kérdés, hogy idén mennyi ideje lesz, hiszen nem erőltethetem rá. Csupán néhány nappal ezelőtt tudtam meg a változtatást, és hamarosan évkezdés, tehát igen gyüröttnek tűnök, amint belépek a raktárba, ahol már azóta dolgozom, éjt nappallá téve. Elsőre észre sem veszem a lányt, aki egyébként minden tekintetben a világom közepe. - Kell az a kávé.. – Mormolom a szememet dörzsölve, hogy aztán felnézzek, miután behúztam magam mögött az ajtót. A szívem nagyot dobban, álmosan még kevésbé vagyok képes elrejteni az érzelmeimet, pedig villámgyorsan rendeznem kéne a vonásaimat, hiszen széles mosolyra húzódik a szám. – Letty.. Megbeszéltünk valami találkozót? Ha így van, akkor elnézésedet kérem, kiesett. Tisztára felfordult most minden. – Legszívesebben a karomba kapnám a vöröskét, hogy legalább egyszer legyen köztünk valamit, egyetlen lopott pillanat erejéig. Áh, ez úgysem lehetséges, álmodozz csak öreg. Annak ellenére sikerül egy lopott pillantást vetnem a lány térdeire, hogy most farmerben van. Na igen, de láttam már nélküle, és az én fantáziám kimeríthetetlen, ha róla van szó. - Vagy már te is hallottad, ezért jöttél, hogy beszéljünk? – Teszem le az asztalra mellé a kezemben tartott jegyzeteket, merő véletlenségből hozzáérve a kezéhez, amivel támaszkodik. Elnézést kérő pillantással húzom vissza az ujjaimat, hiszen nem marasztalhatom, de látványosan vissza se kaphatom, az túl gyanus lenne. Nagyon gyanus!
Vajon valamikor eljön majd az a képtelennek és elérhetetlennek tűnő pillanat, amikor az életem valamilyen úton-módon rendeződik végre? Amikor nem akar megölni sem egy boszorkány, sem az apám egyéb ellensége, se nem kellett aggódnom az apám újdonsült barátnője miatt, aki történetesen a tanárom... Őszintén szólva kezdem ezt már így tényleg kissé soknak érezni, mind a mellett, hogy még Jensennel se teljesen tisztázott a kapcsolatunk, legalábbis én nem igazán tudom, hogy egyáltalán működik-e ez az egész, főleg úgy, hogy a szüleink az életben nem fognak közösen karácsonyozni... Bár az ereklye raktározás még mindig nem a kedvenceim közé tartozik, azt hiszem soha sem fog vonzani az ilyesmi és ezen már nem igazán fog változtatni semmi sem, az sem, hogy amúgy tényleg kedves és jó fej a tanárunk és amúgy nagyon rendes is, de ettől még unalmas tantárgy. Viszont jelen helyzetben az unalmas valahogy pont egyenlőt jelent az átlagossal, azaz a nyugodttal és nekem most tényleg nyugalomra lenne szükségem. E miatt jöttem ide, hogy egyszerűen csak beüljek a poros ereklyék közé, ahová amúgy nem járnak sokan, nem járnak annyian legalábbis mint a könyvtárba, ez tuti biztos és mégis egy kicsit megnyugodhatok és megpróbálhatom a gondolataimat vagy rendezni, vagy egyszerűen csak kizárni a fejemből, mintha ott se nagyon lennének. Persze ez nem fog mindent megoldani, de legalább elodázom a dolgokat, mert már így is túlságosan sokat gondolkodtam mindenen és a túl sok gondolat láthatóan nem vezet jóhoz, és főleg nem oldja meg a problémákat. Egy lendületes ugrással pattanok fel az asztal tetejére, hogy lógázhassam a lábamat és nézegethessem a könyveket, a poros tekercseket és a szépen elhelyezett tárgyakat. Na igen, látszik, hogy nem én voltam, aki rendszerezte az itteni dolgokat, mert akkor nem lennének ilyen nagy rendben. Viszont, az már bőven előre lépés, hogy azóta nem csináltam semmiféle kalamajkát, nem idéztek be a Minisztériumba se és nem kellett kezeskednie értem senkinek. Azt hiszem ez azért egészen nagy előrelépésnek érthető, főleg ha engem veszünk, aki legutóbb majdnem berobbantotta a fél raktárat.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Bocsánat tudom, hogy nem igazán rám tartozik. - ejtek meg egy visszafogott mosolyt, hiszen igaza van nem kellene feszegetnem egy tanár magánéletét, hiszen semmi közöm sincsen hozzá. Ha neki a távkapcsolat az ideális, akkor a távkapcsolat az ideális, nekem ebbe nem szabad beleszólnom, nem is tudom, hogy miért csináltam. Talán csak a szimpla kíváncsiság, de attól még nincs jogom feszegetni a témát, főleg hogy mi Jensennel nem voltunk elég erősek ahhoz, hogy ilyesmivel próbálkozzunk, vagy a kapcsolatunk nem volt az. Az övé valószínűleg igen, vagy csak más, de tényleg nem rám tartozik. - Talán, de tudja, ha nyíltan kivételezik velem, azért jó eséllyel a többiek eléggé furcsán fognak nézni rám és az kellemetlen következményekkel járhat. - és még csak nem is arról van szó, hogy ne adj isten mondjuk azt hiszik van köztünk valami, csak a puszta féltékenység, meg aztán jönnek a pletykák, hogy csak azért kapok jobb jegyeket és a többi. Azért ezt nem szívesen kockáztatnám meg, a tanárnő esetében sem volt ez nyílt dolog, nem is akartam, mert hát így se sok barátom van, jó eséllyel azzal csak még jobban elvágnám magamat, ha még féltékenységet is szülne a kivételezés. - Akkor nem lesz gond. - viszonozom a mosolyt épp addig, amíg el nem meséli a sztorit, hiszen ez olyan durva és persze bennem fel sem merül egy pillanatra sem, hogy netán tényleg igazak lennének azok a vádak, hiszen rendes fickó, biztos, hogy nem tenne semmi rosszat, nem is nézem ki belőle. - Én azért nem hiszem, hogy csak mert ön tanár, vagy idősebb a gondjai nem lennének fontosak és önt ne támogathatná senki, de persze... megértem. - bólintok végül egyet. Nem veszem persze zokon a szavait, de akkor sem gondolom, hogy csak mert ő a felnőtt, vagy a tanár máris nem számítanának annyit a gondjai. Igenis fontos, hogy mit érez, vagy milyen az élete, legalábbis nekem, hiszen őt is érdekli az enyém. Ez ilyen kölcsönös dolog, vagy butaság, mert egy tanárral nem kellene barátkozni? - Persze, rendbe szedem magamat és köszönöm még egyszer! - egy mosolyra még futja és tényleg rám férne a fürdés, meg persze a pihenés is, néha az sem árt, főleg ennyi információ és gyakorlás után, bár azt hiszem az információ volt a több.
//Köszönöm szééépen én is, naná, hogy jöhet! //
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ööö.. hát.. ebbe ne menjünk bele. Működik úgy-ahogy. A tiedé jobban érdekel. – Nem csak azért, mert egy tanár nem lehet esendő, én egyértelműen annak mutatkoztam mellette. Kezd egészen barátivá válni a kapcsolatunk, amit nem akartam volna, de tegyük fel, hogy így legalább a közelében lehetek, és megvédhetem, ha úgy alakul. De a lelki dolgaimba nem kéne megmártóznunk, nem adnám ki magamat véletlenül sem. Azért a pillantásomból érezheti, hogy közel sem tökéletes a kapcsolatom, amiről beszéltem, de hát mindegy is, én tudom, hogy miért, ő meg nem tudhatja meg. Van valakim, de szinte csak azért, hogy nagy ritkán mutatkozzak vele, alibiből, hogy a fiatal diáklányok tudják, hogy foglalt vagyok, és ezáltal nekem is irányt mutasson, hogy még véletlenül se lépjek át egy bizonyos határt Leticia irányába. Zavarhatna, hogy ha azzal a sráccal megint járni kezd, de ha ez őt boldoggá teszi, az a minimum, hogy támogatom, úgy tudom a legjobban szeretni, hogy keresem az összes útját annak, hogy jól érezze magát, kivéve persze velem. Azt csak barátként. - Butaság titkolni, akkor miért lenne kedvenc, ha csak titokban kedvenc? Ha nem jár neki semmi kiváltság, akkor olyan mint a többi. Így viszont úgy hangzik, mintha rossz dolog lenne kivételezni.. Holott emberek vagyunk, és amíg nem kísértetek tartják az összes órát, fel fog merülni ez a tényező. – Nevetek össze a lánnyal, aki állati édes, de hát ezt tudjuk. Ha be kéne vallanom, hogy miért kivételezek vele, akkor is tudnék indokokat mondani, miszerint bájosan esetlen, aki szinte elvárja, hogy segítsék, igen, ez így megfelelő lesz, és talán nem is sértő. - Aligha. A fiatalabbakra bukok. Az apukád már nem az én korosztályom. – Felelem bólogatva, továbbra is megmarad a mosoly, kivéve amikor a történetemről kérdez, akkor ezt elmesélem, szinte a teljes igazsággal, amelynek a végén ő áll, de hát ezt nyilvánvalóan nem mondhatom pontosan el. – Kénytelen voltam. Az embernek.. meg kell találnia az útját. Most itt vagyok, és neked segítek. – Válaszolom végül, mert kár belemenni ebbe a témába, nem azért jöttünk ma össze gyakorolni, hogy én panaszkodjak. A jókedvünk szerencsére visszatér, de észbe kapok, hogy ha túlságosan megkedveltetem magamat, akkor állandóan így fog vigyorogni rám, akkor pedig hogy állok ellent? Így is embertpróbáló feladat.. De akkor.. legyek vele szigorú? Megpróbálhatok, de azzal magamat kínzom, ami megintcsak önbecsapás. - Szó sincsen.. buta problémákról. Az életed valós, de az én dolgom, hogy támogassalak, nem pedig fordítva. Mára rekesszük be, kielemzem majd a varázslataidat, és írok javaslatokat. Na sipirc mosakodni, majd értesítelek a következő alkalomról. – Bocsájtom el, nekem sem ártana lassacskán tisztálkodnom, mert úgy nézek ki, mint egy leharcolt házimanó.
- Az nehéz lehet, de biztosan nagyon szereti azt a nőt, akiért mégis képes rá. Tudja a srác, akit említettem... egy nyáron találkoztam vele, még odahaza és csak kb. két hónapig tartott a dolog, de mi elvetettük a távkapcsolat lehetőségét. Nem akartam elrontani azt, ami olyan kellemes volt, de... nem hiszem, hogy erre kíváncsi, bocsánat. - elnézést kérően elmosolyodom, hiszen tényleg nem hiszem, hogy ezt akarja hallgatni, főleg hogy ő pont hogy távkapcsolatban él, ami nehéz, mert gondolom ritkán találkozhatnak és az sose valami kellemes dolog. Én ezért is nem akartam, hogy a nyár emléke elhalványuljon és csak a bagoly váltás maradjon és a néha-néha találkozás lehetősége, ami néha még se jön össze. A csalódás és a vágyakozás... úgy gondoltam és Jensen is egyetértett velem szerencsére, hogy ennek semmi értelme sincs, csak tönkre tennénk vele azt, ami viszont ott volt és mesés volt. - Hát persze lehet kedvence, csak tudja ezt titokban szokták tartani a tanárok, bár... tény, hogy sose sikerül nekik. - mosolyodom el egészen szélesen, mert hát tényleg állati kedves a fickó. Mázlim van, hogy ő tanítja a számomra legkevésbé kedvelt tantárgyat és nem valaki olyan, akitől egyébként is kiver a víz és még csak meg se próbál segíteni, vagy megkedveltetni velem a száraz tananyagot, ahogyan ő teszi. - De azért nem hiszem, hogy ehhez túl sok érdek fűzné, persze ha csak nem akarna ön is összejönni az apámmal, de... csak nem. - erre persze csak még inkább szélesedik a mosolyom, ami aztán csak akkor hervad le, amikor elmeséli végül a történetét, ami miatt ide jött. Nem gondolok róla semmi rosszat, ha ezt így elmondta és ha az igazgató bízik benne, akiről elég sok jót meséltek már, akkor biztosan erről lehet csak szó és persze mágiával akárkit le lehet másolni, mint tudjuk. - Ez... szörnyű! A menyasszonya... sajnálom, nagy dolog, hogy képes volt utána talpra állni és... - el is akadok, hiszen nagyon erős lehet lélekben. Én anya halálát is nagyon nehezen viseltem, de hát ahhoz képest, amin ő átment igazából semmiség az én kis problémám, hogy nem jöttem ki jól apával, vagy hogy most akkor összejöjjek-e a sráccal, akivel együtt töltöttem egy nyarat vagy sem, vagy hogy az apám kivel kezd és kivel nem. Igazából nem csoda, hogy kissé el is szégyellem magamat, de megpróbálok tovább lépni és egyszerűen nem foglalkozni most ezzel, biztosan nem akarná, hogy boncolgassam, sőt a feszültségnek hála még a nevetés is előtör belőlem, amikor rájövök mennyire maszatosak lettünk mindketten, csak akkor hallgatok el, amikor ő látványosan elkomolyodik annak ellenére, hogy én fél pillanattal ezelőtt még nevettem. Az én arcomról is lefagy a mosoly. - Igazán szólhatott volna, hogy ne nyafogjak a kis... buta problémáim miatt tudja? - nem megrovom e miatt, nem is szemre hányás inkább csak... tényleg úgy érzem az én gondjaim nem nagy dolgok az övéihez képest és mégis ő volt az, aki meghallgatott engem, és megértően viselkedett, pedig mondhatta volna, hogy vannak akiknek azért sokkalta nagyobb gondjaik is vannak a világban.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Van, bár.. távkapcsolat. Jobb mint a semmi. – Felelem halovány mosollyal, tényleg csak azért tartok barátnőt, hogy ha már nagyon kínoz a vágy Leticia után, akkor olykor összefutunk a csajszival, aki rengeteget utazik, nagyvilági életet él, tehát nem igazán van rám ideje, de nem is számít, szerelmes úgysem vagyok. Legalábbis belé nem. Csakis Leticia aki számít, de hát a széles mosoly láttán megint ellágyulhatnék, gyorsan rendezem a vonásaimat. - Miből gondolod, hogy nem érdekből? Nekem nem lehet kedvencem? – A kérdés persze költői, hiszen ő már nyíltan az, még ha úgy is intézem, hogy másnak is segítenék, de nem szeretném, hogy ha kicsit is úgy érezné, hogy becsapom. Végülis valami barátságféle hivatalosan lehet köztünk, senki nem várhatja el, hogy ilyen kis korkülönbséggel úgy tegyek, mintha valami aggastyán lennék. Nem vagyok, és mivel hasonlóak az érdeklődéseink, nem olyan nehéz közös nevezőt találnunk. Sőt, túl könnyen is megy, ezért nekem direkt kell magamat távol tartanom tőle. Ha ennek az a módja, hogy szépen visszaterelem az exéhez, hát legyen, de nem sodorhatom őt veszélybe. - Ez szigorúan titok, és ha elmondod valakinek, akkor mennem kell, kérdés nélkül. Dumbledore tud róla egyedül. Nos.. Amerikában gyilkossággal vádoltak. Valaki.. az én alakomban megölte a menyasszonyomat, és persze így egyértelműen rám terelődött a gyanu. Egyedül az igazgatód állt ki mellettem, és fogadott be. Szerencsére nem lett nemzetközi ügy a dologból.. de a gyilkos még mindig szabadlábon van, engem felmentettek, de mivel csupán közvetett bizonyítékként szolgál Dumbledore vallomása, ezért ki is utasítottak Amerikából. – Mondom végül el az igazságnak ezt a fejezetét. Igenis nekem is kell egy barát, akinek lehet lelkizni, de semmi többet. Fizikai kapcsolat nem lehet köztünk egyáltalán. Sorra pukkantgatom ki a mágiáit, amikor a végénél akkorát durran a varázsfelhő, hogy tiszta maszatosak legyünk. A nagy kék szeme csak úgy világít ki a kosz alól. Nem csoda, hogy úgy megnézem magamnak, hogy utána szó szerint elszégyenlem magamat. – Na jó, mára annyi, menj mosakodni, legközelebb folytatjuk. – Mormolom végül komolyságot erőltetve magamra, bár kérdés, hogy menyire akar ezek után távozni, ha ilyen nagy titkot bíztam rá.
- Szóval mégis van valaki! Ígérem nem pletykálom el senkinek. - szélesen elvigyorodom még fel is emelem a bal kezemet, a jobbat pedig a mellkasomra teszem, hogy egyértelmű legyen az eskü. Na nem mintha akkor drasztikusan csökkenne a rajongóinak száma a diáklányok között, csak hát gondolom nem feltétlenül szeretné kiteregetni a magánügyeit és persze rám sem tartozik, ezért nem is kérdezek bele. De biztos szerencsés lehet az, aki iránt érdeklődik, bár nem ismerem persze a tanár urat, az is lehet hogy olyan szoknyapecér fajta, de ez sem az én bajom nem igaz? Velem rendes és nekem ez az, ami igazán fontos. - Köszönöm, ez jól esik és ön legalább nem érdekből mondja, mint a tanárnő, szóval akkor még hiteles is lehet, ha csak nem megnyugtatni akar a legutóbbi incidens után. - azért szolidabban, de elmosolyodom. Jól esnek a szavai, főleg azok után, hogy kissé megcsappant az önbizalmam, amikor kiderült, hogy a tanárnő csak önző érdekből hozott az iskolába és nem azért, mert olyan nagyon tehetséges lennék. Persze a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást, de ettől még az ember az érzésein nem tud változtatni és amikor kiderül, hogy nem azért kaptál ösztöndíjat, mert olyan tehetséges vagy... - Azt hiszem értem, vicces lehet. Talán még jól is szórakoznának rajta a diákjai, de gondolom a cél inkább, hogy figyeljenek. - végül bólintok is, nem akarok én kihúzni belőle semmit, főleg ha nem rám tartozik. Talán pont valami komoly szerelmi csalódás miatt jött el és azért van most itt, akkor meg naná, hogy nem nekem akarja kiönteni a szívét, teljes mértékben megértem őt. - Hát persze, egyáltalán nem is kell elmondania, ha nem tartozik rám, csak kicsúszott a számon a kérdés. - szabadkozom, mert nem is szeretném hogy esetleg valami kötelességnek érezze, hogy el kell mondania nekem, hogy miért is van itt. Nem feltétlenül tartozik ez rám, úgyhogy nem is akarnám én erőltetni a dolgot. Biztosan jó oka volt rá, vagy csak valami újat szeretett volna, netán nem szerette azt a mekegős jenki akcentust. - Rendben. Végül is tényleg eléggé... máshol jár az eszem, de azért igyekszem. Kezdjük előröl, vagy... - végignézek magamon és rajta is, hát szó se róla elég viccesen nézünk ki ezzel a sok korommal. Persze tudom én, hogy ez a szakma ezzel jár, nem leszel tiszta, ha barlangokban kell kúsznod és akkor nem is azzal fogsz foglalkozni, hogy mindig tisztává varázsold magad, ezért nem is teszem most sem, főleg ha netán még folytatni szándékozunk, mégis pár pillanat múlva, ahogyan nézem az arcát bármennyire is nem akarok és bármennyire is az előbb komolyan beszélt mégis egyszerűen elnevetem magamat. - Bocsánat csak... csak... pont olyan, mintha apró kis bajsza nőtt volna. - jól van hát na fiatal is vagyok még és tényleg vicces a helyzet, a feszültséget pedig mindig egy jó kis kiadós nevetéssel lehet a legjobban levezetni, tehát ez még jót is tesz nekem.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem mondtam, hogy nincsen senkim.. Igaz, komolyabb valóban nincsen. – Felelem mosolyogva, de nem csak arról van szó, hogy pont egy bakfis diáklányba sikerült beleesnem, ott van még a múltam, a gyilkosság, és hogy bárki is volt egykori szerelmem gyilkosa, ki tudja hogy mikor ered a nyomomba. Hiszen metamorfmágus az illető, bárki lehet, akár most éppen Leticia is.. Nem, neki már olyan szinten ismerem arca minden apró rezdülését, hogy a gyilkos ennyire nem is tudná leutánozni. Tehát a fájdalmas szerelem ebből az egy szempontból legalább szerencse is egyben, legalább benne bízhatok, noha nem lenne jó ötlet bármibe is beavatni. Nem attól félek, hogy elkotyogná, de mégiscsak.. diák, és nem akarnám terhelni a gondjaimmal.. - Amúgy mindenkinek segítenék. Benned viszont komoly potenciált látok, minden esélyed meg van rá, hogy kivételes boszorkány legyél. – Azért van benne egy komoly kamufaktor is, pókerarccal jelzem, hogy szimpátiám szigorúan szakmai alapú, még véletlenül sem szólhatom el magamat, az olykor kibukó flörtöléseink ellenére is. Néha egymáshoz érünk, vagy beszólunk valami pikánsat, de remélem van annyi esze, hogy ezekről nem beszél másoknak, főleg nem a csitri évfolyamtársainak, nincsen szükségem pletykákra. - Lazább, igen, mondhatni. Nos az amerikai, amolyan mekegős nyelv. Sok minden, amit a britban a-nak ejtesz, hogy e. Leharapjuk a szavak végét, kicsit olyan, mintha unott lenne a mondandónk. Kétségkívül nem olyan arisztokratikus, mint az itteni, de hát nem gond, mindkettő tanulható. Hogy miért? Hát.. ez így rázós téma elsőre, nem akarnám rád zúdítani. Mit szólnál hozzá, ha mondjuk majd a második ~randin~ alkalommal? – Még jó, hogy fejben kijavítom magamat, mert csúnyán lebukhattam volna. Tiszta mázli, hogy jó rég óta gyakorlom, hogy visszafogott legyek Leticiával. Megy amennyire megy. Végigmegyek Leticia védőmágiáin, és sorra pukkasztom ki őket. Burkot húzok fel magamra előtte, de úgy, hogy rá az ne hasson, tehát amikor végeztünk, tiszta füst és korom minden, ő is csupa maszat. A szám szélén mosoly bújkál. – Jó lesz ez. Majd egyszer. Túlságosan felelőtlenül, találomra választasz varázslatokat, mintha máshol járna az eszed. Az utolsó kettő viszont kifogott rajtam, mégiscsak összekaptad magadat. Szeretném, hogy ha komolyan vennéd, mert ha a segédem leszel, nem fogadok el kifogásokat, hogy miért nem tudsz megvédeni valakit..
- Na jó, ezt nem mondom el a lányoknak, mert a végén még csak még többen lesznek, akik oda lesznek... szóval érti. - hiszen még kedves is és arra gondol, hogy ha netán vannak diáklányok, akik oda vannak érte, akkor nem bántja-e meg őket, mert hát egy tanár-diák kapcsolat nem valami engedélyezett dolog. Tényleg rendes fickó, nem csoda, ha sokan vannak oda érte. - Tudja... meglepő, hogy mindezek mellett nincs ön mellett valaki... komolyabb. Gondolom így a suli mellett elég nehéz. - mármint a tanárok itt élnek, nem is tudom van-e valaki, bárki akinek van esetleg valami komolyabb, vagy akármilyen kapcsolata. Igazából simán el tudom képzelni, hogy a többség eleve ezt az egészet feladta, mintha minimum papok és apácák lennének, hiszen ha csak nem itt tanít a másik fél is, akkor esélytelen a dolog, mivel bent lakásos a suli. Bár mintha lenne, aki Roxmortsból jár be, de gondolom úgy azért sokkal körülményesebb megoldani a tanítást, főleg ha netán valakinek több órája és tantárgy is van. - Ezt önnek kell tudnia, nem tudom, hogy miért segített. - mosolyodom el és vonom meg a vállamat. A többi pedig... hát lássuk be azért már nem olyan laza téma, hiszen tudom, hogy Agnese szemében miért voltam kivételezett, hogy miért hozott ide és ez nem kimondottan az én érdemem, ezért büszke sem különösebben vagyok rá, de ez van. Nem érdemes rajta a végtelenségig keseregni, attól úgy se lesz jobb és most talán jobb is ha nem is nagyon gondolok rá, főleg mert a gyakorlásra kell koncentrálnom, ha már a tanár úr vállalta, hogy segít a külön órákkal. Nem lenne illő, ha mindenféle gondok miatt most meg nem figyelnék oda rendesen. - Amerikai? Nem ismerek egy amerikait sem. Akkor miért jött ide tanítani? Mármint odaát nem sokkal... lazább minden? És milyen az a jenki akcentus? - tényleg nem ismerek onnan senkit sem. Bár, ha az az akcentus esetleg kimondottan csábos, akkor jobb is ha rejtegeti, mert csak megnőne miatta a rajongóinak a száma. Mint mondjuk a francia nyelv. Mint tudjuk ez pont olyan, hogy ha valaki franciául beszél, vagy francia akcentussal, akkor elég sokan ráindulnak, akárhogy is néz ki, vagy akármilyen ember, csak a miatt hogy milyen nyelven beszél. Fura, de így van. Valami miatt Jensennek is mindig tetszett, ha spanyolul beszéltem, magam sem értem, hogy miért, de gondolom mivel nekem az volt a megszokott. - Rendben és addig mantrázom, hogy a negatív kritika is építő. - mosolyodom el még aztán tényleg elindulok befelé, hogy levédjek pár tárgyat. Tényleg nem vagyok profi, lusta voltam a legtöbb dolgot megtanulni és elsajátítani a könyvekből, csak azzal foglalkoztam, amivel különösen muszáj. Bár rúnamágiából kimondottan jó vagyok, ezért rúnákkal elég ügyesen tudok tárgyakat levédeni, legalább ez megy nekem, ez is valami. - Azt hiszem meg is van! - kukkantok ki pár perc múlva. Jöhet... az ítélet.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Én soha. Tanár vagyok, az a dolgom, hogy mindenre fel legyek készülve. Sokkal inkább az aggaszt, hogy ha megbántok valakit. – És ez így is van, Leticia nyomában járok már ki tudja mióta, megtanultam pókerarccal élni, s tudom, hogy a fiatalságom folytán többek felmerülhet valami, ami lehet köztünk, egy tanár-diák viszonyban. De nem, nekem ez nem megengedhető, nem lehet olyan út, amely a tisztességtelenségre visz. Szépen a távolból nézem őt, az a sorsa, hogy boldog legyen, de nélkülem, így a barátságomat tudom nyújtani. Ha a tanársegédem lesz, sokat lehetünk együtt, ez így lehet indok, hogy láthassam, csak mindig kell, hogy legyen nálam valami ereklyeraktározós pergeman, hogy ha netán összeszaladnánk egy szigorú tanárral, teszem azt McGalagonnyal, vagy valami szószátyár diákkal, meglegyen az alibi. Mellesleg tényleg tudom tanítani, felkészíteni mindarra, ami várhat rá. Észrevétlenül átadhatom a tudásomat, mindazt, ami más valóban kivételezésnek foghatna fel. - Te az egész tanári karnál kivételezett helyzetben vagy? Valdd be, mi a titkod Leticia? – Kérdezem félmosollyal közelebb araszolva, holott tudom, hogy ez még véletlenül sincsen így. Nem sokat tudok a családi hátteréről, csak hogy Spanyolországba dugta el az apja, hogy védje valamitől, de ennyire még nem jártam utána. Mondjuk elég zűrös, amiket most mesél, hogy túsznak hozták csak, még jó, hogy én is utánajöttem, hiszen én lehet az egyetlen ezek szerint aki önzetlenül akarná megvédeni, és akár meg is halna érte. A családi problémákba meg felesleges beleártani magamat, mint ahogyan a szerelmi életébe is csak érintőlegesen szólhatok bele, hiszen látszólag úgy kell tennem, mint aki nem érintett. - Nem hátrány. Lényegében két szenvedélyes nemzet lány vagy. Jobb, mint karótnyeltnek lenni. Na már megint általánosítok. Én viszont amerikai vagyok, csak ügyesen leplezem az akcentusomat. Bármikor tudnék váltani a jenkire, hogy egy szavamat se értenéd. – Csak hát úgy tanítani, hogy teljesen más nyelvet beszélek a diákjaimhoz képest.. Hát nem sok értelme lenne. Ahogyan a kétértelmű kijelentésemen sem, amin egyébként jót vigyorgunk, de nem lenne szabad ilyesmiket mondanom, a végén még rendszert csinálunk belőle, onnantól pedig csak egy lépés a flörtölés. Nem, nem és nem! - Na csak csináld, a teremben várlak. – Intek neki, és visszavonulok a terembe, hogy ő a hátsó raktárban elhelyezhesse a varázslatait, amit majd minősítenem kell. Nem akarom leszúrni, de ha ki akarok neki adni olyan feladatokat, hogy mások fenekét védje be ahogyan én tettem vele, akkor szó sincsen az elméletről, komoly mágikus tudással kell rendelkeznie. Ha elindul befelé, merő véletlenségből rátapasztom a pillantásomat az alakjára, de csak miután hátat fordított nekem. Az a tuti.
- Fél, hogy zavarba jönne igaz? - szélesedik ki a mosolyom. Tényleg jó fej tanár, nem is csoda, ha álmodoznak róla páran már. Persze ez csak olyan gyerekes dolog, hiszen tudja minden diák, hogy egy tanár mégis csak tanár. Nem sok értelme van komolyan gondolkodni rajtuk, hiszen az egy dolog, hogy idősebbek, komolyabbak és tapasztaltabbak, mellette viszont eleve tiltott is egy ilyen... kapcsolat, már ha annak lehet egyáltalán nevezni. - Nem mindig van gond a jó tanácsokkal sem. Tudja azoknak is van hasznuk és néha szükségesek is, szóval csak bátran. - engem nem zavarnak a jó tanácsok, főleg ha eleve én kértem őket és végül is én voltam az, aki felvetettem ezt az egészet és végül is elmondtam neki, hogy mi a gondom és ahogy mondtam ő tanár, tapasztaltabb és idősebb, tuti, hogy sok mindenben azért jóval többet tud nálam és jobb válaszokat tud adni, mint a legtöbb ismerősöm az ilyen hülye, nehéz helyzetekben. Egyébként is jól esik beszélgetni, addig se derül ki nyíltan, hogy mennyire vagyok béna ebben az ereklyeraktározásban. Ráérünk, ha csak percek múlva jön rá, hogy reménytelen eset vagyok és jobb, ha feladja ezt a külön oktatósdit, mert úgy se sok esélye van. - Oh persze. Bőven elég volt az, hogy sokan pedzegették jóban vagyok a tanárnővel és e miatt kivételez velem. Tudom én, hogy milyen kellemetlen tud az lenni. - félmosollyal vonom meg a vállamat. Nem akarok magamnak sem kellemetlenséget és persze neki sem, szóval nem is volt szándékomban bárkinek is tovább adni, hogy segít nekem, vagy épp akár azt, hogy még el is lehet vele dumálni. Egyébként is jó eséllyel ezzel csak a rajongó táborát erősíteném meg, annak pedig főleg tuti, hogy nem örülne. A végén még tolonganak a diákok az ajtaja előtt, hogy segítsen nekik is külön órával. Persze nagy részt lányok. - Igen. Vicces, hogy mellette viszont Spanyolországban nőttem fel. Azt hiszem többlaki vagyok és a legkevésbé vagyok angol. Néha érzem is, hogy ez itt elég nagy hátrány. - de hogy zavar-e... na abban nem vagyok teljesen biztos. Nem feltétlenül érdekel, hogy mások mit gondolnak. El vagyok én így most, nem sok barátom van, de legalább jól érzem magamat és nem hazudtolom meg azt, aki vagyok. Amúgy sem az a fontos, honnan származol, hanem az az elsődleges, hogy kivé válsz és mennyire tartod meg önmagadat. - Attól tartok nem lesz nehéz dolga. - nevetem el magamat a kétértelmű megjegyzése. Jól van, próbáljuk meg, felvértezem védelemmel a dolgokat. Rúnamágiából jó vagyok legalább, de azért nem fűzök ehhez sok reményt, meg hát nekem az a fő gondom, hogy figyelnem is kellene erre, hogy ne felejtsem el. Megy, csak épp simán kiesik a fejemből, hogy foglalkoznom kellene vele.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ne is, nem akarok róla tudni, tényleg. – Rázom meg a fejemet nevetve. Nekem csak ő kell úgy igazán, de azért nyilván logikus, hogy a fiatal lányok egy csoportja rám van kattanva, hiszen mégiscsak érettebb vagyok a velük egykorú fiúknál, viszont jóval fiatalabb a tanári kar többi tagjánál. Ahogyan Leticia is jól látja, egészen emészthető hidat képezek a fiatalok, és a valódi komoly felnőttek között. Az más kérdés, hogy nem szabadna ilyen jóban lennünk, és nagy ívben kerülnem kéne őt, csak akkor gondolni rá vágyakozva, amikor egyedül vagyok, hogy még véletlenül se legyen az arcomra írva hogy mit is érzek valójában. - Nem lesznek sokan, de hát ez ilyen, az embernek meg kell válogatni a környezetét. Ne akarj mindenkinek megfelelni, mert csak belerokkansz. Akik kedvelnek, azok pontosan úgy fognak kezelni, amilyen vagy. Fenntartások, és jótanácsok nélkül. Na ezt pont én mondom, tartom itt neked a szentbeszédet. – Már megint mosolygok, lassan már görcsbe áll a szám, olyan jókedvem van a társaságában, viszont nem akarok úgy tenni, mintha butaságokat beszélne, hiszen nagyon is okos lány, a külseje mellett nyilván ez sem elhanyolható. Én aztán tudom, hogy a külső csak egy maszk, amit le lehet vetni. - Valóban fura, hogy nem fura. Másokkal én sem szoktam ilyesmiről beszélni. Vegyük ezt komoly kivételnek, és lehetőség szerint ne is verd nagy dobra, nem vagyok jó szerelmi tanácsadó, rendszert meg pláne nem csinálnék belőle.. Másokkal legalább. – Nyilván ha ő kérdez, vagy panaszkodik, megpróbálhatok tanácsot adni. Mondanám, hogy szigorúan objektíven, mint tanár, ám ez nem igaz, muszáj a boldogságát néznem, mert attól nekem is jobb kedvem lesz, nem viselhetem úgy, hogy közben összetörök. - Na ilyen féltékenységet meg tényleg nem akarok. Ha segítek is, nem szabad rá büszkének lenned. A brit oktatási rendszer szigorúan veszi a részrehajlást. Az más kérdés, hogy én amerikai vagyok, és ezért is lógok ki. Jól tudom, hogy te meg félig francia? – Pillantok le a térdére, ahogyan kivillan egy pillanatra, ez valahogy olyan ösztönös, hogy még csak irányítani sem tudom. Aztán pókerarc, mintha mi sem történt volna. – Na erre kiváncsi leszek. Elszámoljak százig, mintha bújócskáznánk, aztán.. legyűrlek.. – Enyhén kétértelmű voltam, pedig nem szándékos.
- Akkor nem mondom el, hogy miket suttognak egymás között az évfolyamtársaim, főképp persze a lányok. - szélesen elmosolyodom, de azért valahol sejtheti, hogy sok lány oda van érte. Azért mégis csak kedves tanár, plusz még fiatal is és felettébb jóképű, hát persze hogy oda van érte nem egy diákja. Én már olyat is láttam, aki az órán direkt a hátsó padba ült, mert onnan könyökölve nézhette végig őt az órán és szívecskéket rajzolhatott a pergamen szélére. Nem tudom hányan fognak majd az év végén arra hivatkozva bukni a tantárgyából, hogy nem tudtak koncentrálni, de nem lenne meglepő, ha lennének páran. - De köszönöm a tanácsot, majd megpróbálok olyanokat keresni, akik nem kezelnek gyerekként. Azt hiszem kilőve az apám és a tanáraim 90 %-a, nehéz ügy. - rántom meg még mindig mosolyogva a vállamat. Hát igen, nem egyszerű ez, főleg így, hogy nem sok felnőttet ismerek, akiket viszont igen, nem fognak felnőttként kezelni, hiszen apa se volt velem őszinte és persze a tanárnő is átvert. Kellemes egy érzés mondhatom, mintha senki se akarna velem őszintén beszélni. - Talán igen, valahogy én is erre jutottam, hogy megpróbáljuk és ha nem megy még időben annyiban hagyjuk és akkor maradhatunk barátok. De tudja mi a fura? Az... hogy ezt nem fura megbeszélni önnel, pedig furának kéne lennie nem? - mármint persze, mert a tanárom, de mégis olyan közvetlen és nyílt, hogy már-már szinte olyan, mintha csak barátilag beszélgetnénk és nem azt nézem, hogy ő most egy idősebb fickó, aki azért van itt, hogy segítsen az ereklyeraktározásban. Mintha ez most csak egy kávézás lenne az egyik kávézóban és megbeszélnénk az élet nagy dolgait, bár csak az én életem nagy dolgairól van szó, de nem tudom, hogy illene-e megkérdeznem, hogy vele mi a helyzet. Vannak csinos tanárok a suliban, de... fura lenne azt hiszem, ha megpedzegetném nem tetszik-e neki valaki és talán neki is kényelmetlen lenne. - Azt hiszem az összes évfolyamtársam őrülten féltékeny lesz, hogy ennyire odafigyel rám, de köszönöm, jó lenne. Nem azt mondom, hogy félek, de azért kellően rám hozták a frászt az apámmal. Persze eettől még ki fogok mozdulni a suliból, ez nem is kérdés. Na szóval... - most már csak leugrom az asztalról, csak aztán esik le, hogy talán nem kellett volna. Az egyenruha van rajtam, gyorsan visszaigazítom a szoknyát, ciki lenne azért villantani, így is felröppen kicsit. - Na jó... szerintem esélye sincs a védelmem ellen! - persze ezt még csak távolról sem gondolom komolyan, de azért megpróbálkozom vele, védelmet varázsolni a ládákra. Ez talán menni fog, legalábbis remélem, különféle varázslatok, amiket tanultam, rúnák, amiket ismerek még a spanyol suliból. Hátha lesz legalább 1-2, amivel nehezebb dolga lesz.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Hogyne megértem, csak ha tovább bókolsz, akkor belepirulok, ami nagyon férfiatlan lenne. Mégis, azt tudnám javasolni, hogy akkor olyanok társaságát keresd, akik felnőttnek kezelnek. Na nem azt mondom, hogy keveredj sötét társaságba, mert tudod vannak olyanok, akik azért bíztatnak, mert vakmerő tettekre akarnak rávenni. – Azért nyilván védeném attól a véglettől is, hiszen nem járhatok örökké a nyomában. Ő egyértelműen az életem szerelme, de a logikus őt távolról imádni, semmint rátelepedni az életére. Már így is lesz egy állandó közös programunk, amit nem terveztem be, de nagyon gyanus lett volna kihátrálni belőle, ráadásul így megtaníthatom megvédeni magát. Hallgatom, ahogyan megosztja velem az aggályait, és bárcsak úgy segíthetnék mint a párja, vele lenni minden fontos pillanatnál, a rázós helyzeteknél, így csak olyanokat mondhatok, amik túl általánosak, hiszen külső szemlélő lehetek. - Hát ha olyan volt, hogy csak egy nyárra szólt, akkor lehet, hogy az tényleg csak a káposzta felmelegítése lenne.. Nem tudom. Én sem vagyok még túl idős, de azért már régen volt nekem a diákszerelem, nem tudom átlátni, hogy mi jár ilyenkor a fejekben. És.. ha esetleg valami próbaidőt köttök ki, ami ha nem válik be, akkor megint barátok lesztek? – Nyilván a saját szívembe döföm a tőrt, hiszen ez szexet is jelent, de hát mivel már korábban is lefeküdtek, most időrendben lényegtelen. Ha meg ebből kiderül, hogy boldog lehet azzal a sráccal, végtére is az a fontos, hogy nevetni lássam. Valahol erről szól a dolog, tudni kell elengedni. Talán majd egyszer ez a Jensen is meg tudja őt védeni, ahogyan én tudtam volna. - Ez nehéz ügy. Én valahogy segíthetek? Az iskolában rajtad tarthatom a szememet. Esetleg.. adhatok egy amulettet, ami úgy működik, mint egy síp a mugliknál, csak ezt nem kell megfújni. Csak rám gondolsz, és megfogod az amulettet a nyakadban, és azonnal a keresésedre indulok. Fogja jelezni, hogy merre vagy. Ha rajtam múlik, sietni fogok. – Na igen, az ereklyeraktározásnak is megvannak a maga előnyei, ilyen tárgyakkal is találkozik az ember. Ahogyan felpattan az asztalra, a csinos, formás térdeire téved a tekintetem, de faarccal teszem mindezt, és csak várok, hogy elkezdheti lassan felvértezni a ládákat, amiket majd nekem kell betámadnom.
- Ön tényleg nagyon kedves, de tudja a legtöbb felnőtt nem így áll a kérdéshez, szerintük a közelében sem vagyok a felnőttségnek még, főleg az apám vélekedik így persze. - meg a legtöbben, hiszen Agnese sem mondott nekem igazat, az apám is igyekszik mindenből kihagyni és nem mondja el nekem a valós infokat, csak mert... úgy gondolja, hogy ezzel óv engem, de már egyre jobban idegesít, hogy mindenki lekezel csak pusztán a korom miatt. Megtehetném, hogy megmutatom nekik, hogy önálló vagyok már, hogy bizonyítom valahogy, csak nem tudom hogyan és attól félek, hogy egy szülő szemében ez valahogy soha sem fog változni, mindig is apa lánya leszek, akit próbál óvni mindentől és nem mondja el nekem a teljes igazat, mert úgy gondolja úgy se tudnám kezelni. - Dacból? Dehogy, nem bántanám meg Jensent ilyesmivel. Az a nyár... tudja azért mesés volt, csak olyan egyszeri alkalom és valahogy úgy érzem nem lehet visszahozni. Butaság? Ha megpróbáljuk talán rosszabb lesz és még barátok se lehetnénk, de attól félek, ha eleve meg se próbáljuk akkor ez már amúgy is ugrott, mert Jensen már azt is nagyon a szívére vette, hogy elsőre így gondoltam. Elég... nehéz, nem akarom megbántani. - hosszan beszélek, de valahogy úgy érzem, hogy ha már érdekli és kérdezett, sőt még tanácsot is próbál adni, akkor mégis csak elmondhatom neki a gondolataimat, még ha jelenleg eléggé kuszák is. Talán segíthet, vagy ha nem, hát talán legalább annyival is beljebb vagyok, hogy legalább beszéltem róla. Van, amikor ez is segít az embernek, hogy jobban érezze magát, nem is feltétlenül tanács kell, csak valaki, aki meghallgatja a problémáit és úgy látom, hogy a tanár úr ezt szívesen teszi. Rendes tőle. - Vannak barátaim persze, bár azért nem könnyű egy másik suliból átigazolni, nem mindenki kezeli jól, de... nem vészes és ez elég bonyolult. Apa szerint valaki ártani akar neki és ezt általam tenné meg, vagy rajtam keresztül... szóval érti. Persze a részleteket nem mondta el. - vonom meg végül a vállamat és persze követem őt a hátsó részlegre, de egyelőre leülök, vagy fel egy asztalra és ott lógázom a lábamat, mint valami öt éves. Nem sok mindent tudok a múltbéli dolgokról, apa se mesélt túlságosan sokat semmiről sem igazából, csak finoman érintette a témát. Annyira nem tart felnőttnek, hogy kirészletezze... természetesen.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- A felnőttek szerint? Leticia, te is nagykorú vagy, és ezt így kell kezelned. A tekintélyt már kivívtad, csak éppen nem hiszed el. Miután már bevághatunk az Azkabanba is, senki nem ment meg attól hogy felvállald a felelősségedet. Tévedés, én pont ezt csináltam, na de ez egy dolog. – Vonom meg a vállamat mosolyogva, de tény ami tény, már nincsen rajta nyomjel, védőbűbájokat sem lehet csak úgy szórni rá, mint a gyerekekre, így igen nagy dőreség lekezelni a problémáit. Nyilván vannak olyan tanárok, akik úgy vélik, amíg valaki a Roxfort falain belül tanul, gyerek, ám én ezt máshogyan látom. Azok a tanárok, akik ilyenek, nem az egyetemen tanítanak, példának okáért McGalagony már nem tud mit kezdeni az új rendszerrel, és hetedikig bezárólag okít mindenkit. Én viszont pont, hogy kicsikkel nem foglalkozom, szeretem a fiatal felnőtteket szövetségesként kezelni. Na és az sem elhanyagolandó tény, hogy itt van Leticia is. Annyival másabb, mint Sarah. Ő nem használ ki senkit, felvállalja a hibáit, nem pedig csak az utolsó pillanatban, amikor már késő. - Ehhez nem tudok sokat hozzátenni. Főleg, hogy most sem tűnsz boldognak, ha mindig valami nyomaszt. A kérdés csak az, hogy te mit szeretnél? Mert az a nem mindegy. Tulajdonképpen nem is kecsegtethetlek jó megoldásokkal, mert ezt neked kell tudnod. A szerelem megoldás lehet, de ha csak dacból futsz vissza az illető karjaiba, akkor mégsem. Nehéz ügy. Viszont semmiképpen sem gyerekes. – Na én és a szerelmi tanácsaim. Már csak azért sincsen értelme mélyebben beleásnom magamat mivel még érintett is vagyok. Azért a leányzó alaposan ki tud pirulni, miközben így darál, csoda, hogy még bírja levegővel. Elmehetne sprinternek is, vagy ilyesmi. Hátrakísérem a raktárhelységbe, ahol rengeteg felhalmozott láda, doboz van, és kiváncsian várom, hogy mihez kezd velük. - Maradandót semmiképpen sem. És itt az iskolában ezen a bizonyos szerelmeden kívül vannak már barátaid? Nem mindegy, hogy milyen légkörben élsz. Különben pedig mitől kell téged megvédeni? Az apád mellett akár én is testőrszámba mehetek, bár legutóbb nem úgy tűnt, hogy igényled az ilyesmit. – Utalok rá, hogy azért kicsit csúnyán nézett, hogy elintéztem helyette a meghallgatást, de szerencsére könnyedén túltette magát a dolgon, és még jól is esett neki a törődés.
Azt talán nem mondanám, hogy krónikus késő vagyok, de tény és való, hogy mindig van valami, ami közbejön és ami miatt nem tudom tartani a határidőket, pedig igazán szoktam igyekezni, legalábbis a magam módján. Én nem tehetek róla, hogy valami mindig közbeszól, pl. a Minisztériumnál nem tudtam hová kell menni, aztán itt is volt nehezítés, meg aztán van, amikor feltartanak, de azért előfordul, hogy sikerül időben odaérnem valahová, főleg akkor, ha tényleg akarom. Most is talán csak pár percet késtem és ezúttal sem az én hibám volt fogjuk rá, de legalább a tanárúr nem látszik morcosnak e miatt most sem. Lassan tényleg azt kell hinnem, hogy velem kivételezik ennyire, vagy pusztán ennyire jó fej és kedves? Persze utóbbi is lehetséges, hiszen úgy alapjáraton is elég szimpatikus arca van és hát a mosolya... Nem is értem, hogy miért vannak ilyen fiatal és helyes tanárok a suliban. Nem gondolnak bele, hogy ezzel nagyban megnehezítik a diákok, főképp a lányok dolgát? - Biztos? Tudja általában a felnőttek szerint a mi problémáink még nem olyan nagy problémák. - legalábbis eddig ezt tapasztaltam, bár én tényleg úgy érzem, hogy jelenleg épp elég nagy problémáim vannak, amik akadályoznak abban, hogy bármiben is koncentrálni tudjak, pedig tudom, hogy azért vagyok itt, hogy tanuljak és fejlődjek, de vannak helyzetek, amikor ez kimondottan nehéz. - Hát jó, de azonnal szóljon, ha nem érdekli rendben? - adom be végül a derekamat, hiszen nekem is jól esik, ha beszélhetek róla ez igazából teljesen nyilvánvaló, látszik is rajtam, csak mégis nehéz, mert nem tudom nem zavarja-e egy fiatal lány esetleg szerinte nyafogása. - Szóval... tudja az apám auror és én két éve még egy spanyol iskolába jártam, mert... Ez nem lényeg, elvileg meg akart védeni, de e miatt alig találkoztunk. Anya meghalt és így azért elég pocsék volt, aztán ide kerültem egy ösztöndíjjal, amiről kiderült, hogy csak azért volt, mert a tanárnő sakkban akarta tartani velem az apámat, bár ez is hosszú sztori, aztán kiderült, hogy a tanárnő és az apám közben összejöttek és dúl a szerelem, ami végképp eléggé fura ezek után. Szóval csalódtam a tanárnőben és azért apa részéről is ez elég... gáz, erre még hab a tortán, hogy pár éve volt egy nyári kalandom, afféle szerelem... azt hiszem és most kiderült hogy a srác ide jár suliba, de egy évre elment, most visszajött és újra akarja kezdeni, de tudja ez már nem lenne olyan és őt meg én bántottam meg, úgyhogy kissé minden... zavaros. - azért nem egy szuszra hadarok el mindent és jó eséllyel neki is kellően... zavaros lehet így ez az egész, de tény és való, hogy nem veszek túl gyakran levegőt közben és időnként még hadarok is. Kész csoda, hogy ha ennyi minden van a fejemben, akkor sikerült egyáltalán ideérnem majdnem időben nem? Akár még el is felejthettem volna, hogy egyáltalán jönnöm kell, ha már ennyi minden történt mostanában velem. Varázslatokra koncentrálni pedig végképp nehéz lesz, de hát gyakorolni vagyok itt, szóval mennie kell. - Hát jó, reméljük, hogy tényleg nem okozok semmiben sem maradandó kárt. - a tarkómat vakarva azért csak felnevetek, főleg hogy van bennem épp elég feszültség, Neal viszont elég ügyesen és jól kezeli mindezt, amiért külön hálás vagyok neki. Tényleg kedves és jó fej tanár, ilyenből kellene sokkal több a suliban. Nem hiszem, hogy attól lesz jó egy tanár, hogy mindenki parázik és retteg tőle, mint mondjuk ahogyan hallottam Pitontól az elsősök, meg úgy az egész alsóbb évfolyam.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Pár percért még senki fejét nem harapnám le, pláne nem az övét. Különben is, észrevettem már, hogy krónikus késő, a tárgyalásra is legalább negyed órával később esett be, még jó, hogy addigra elrendeztem ténylegesen mindent. Ha neki kellett volna képviselnie magát, már pusztán a késés ténye súlyosbító tény lett volna, a minisztérium, s Umbridge nem igazán szeretik a szabályszegőket. Én viszont nem ellenkeztem velük, megkaptam a szabálysértési fegyelmit, meg némi pénzbüntetést, amit Dumbledore nagylelkűen átvállalt az iskola nevében. Egy szerencsém, hogy ennyire nem lát a fejembe, és csak a bátorító tanárt látja bennem, nem pedig az epekedő szerelmest. - Engem minden érdekel. Tudod nem az a tanár vagyok, aki csak leadja az óráit, és nem foglalkozik a diákjaival. Ha úgy gondolod, hogy minden összejött, hát mesélj, kiváncsi vagyok. Meglepődnél, de én is voltam egyszer diák, hátha tudok segíteni. – Már csak azzal, hogy meghallgatom, valamilyen szinten része lehetek az életének. Még akkor is, ha ez kicsit túlságosan is romantikusnak tűnik, de nem baj, úgysem engem fog választani, hanem valami dögös évfolyamtársát, akivel flörölni lehet, de nem baj, ez így van jól, majd szépen lerendezem magamban a dolgokat. Nem kéne ennyire rajta felejtenem a tekintetemet, de hátha betudja annak, hogy jó hallgatóság vagyok. Felülök az asztalra, és begyűröm az ingem ujját, készen arra, hogy megtorpedozzam a varázslatait, amivel majd az ereklyéket fogja levédeni. Igenis jó játéknak gondolom, és végre meg tudom mutatni neki, hogy a tantárgyamnak valóban sokak által unalmas a megítélése, de ha én tartom, lehet az jó móka és felelősségteljes vállalkozás is. - Ugyan Leticia, bízom benned, nem fogsz elszúrni semmit. Azért biztos ami biztos egy tűzoltó házimanó különítmény rostokol a szomszéd üres teremben. – Felelem nevetgélve, de csak rázom a fejemet, mintha nem lehetne rólam eldönteni, hogy viccelek vagy sem. De még nem sietünk annyira, nem kell a dobozok és ládák fölé hajolnia, hogy kieszelje a védelmet, szépen először nyugodjon meg, fújja ki magát, és mesélje el, hogy mi bántja jelenleg annyira.
Kicsit, azért csak sikerül elkésnem, de talán nem olyan vészes a dolog, mint ha még jobban elkésnék és ahogyan eddig megismertem Nealt elég elnéző és jó fej, csak nem lesz gond abból, hogy nem érkezem időben. Persze elkezdhetnék kifogásokat keresni, de az az igazság, hogy nem vagyok az a típus, aki bárki felé is kifogásokkal élne, hiszen az effélét fordítva se nagyon szeretem. Így aztán csak megérkezem és hál' istennek nem látszik morcosnak a késés miatt, így hát megállok az ajtóban, miután behúztam magam mögött. Ciki gondolom, hogy nem igazán ismerem jól a helyet, azt hiszem pont ez jelenti azt, hogy nem járok ide túlságosan gyakran, és hát jó eséllyel sokkal gyakrabban kellene itt lennem, hogy sikerüljön fejlődnöm, de majd erről is teszek... legalábbis próbálkozni fogok majd, hogy jobb legyek és ne kelljen megint valami miatt másnak bemennie helyettem a Minisztériumba. - Oh hát... nem hiszem, hogy önt pont az én bajaim érdeklik, de tudja van az az állapot, amikor minden összejön, család és magánélet és megbánt az ember olyat, akit nem akar és olyanok bántják meg, akik valószínűleg nem akarták és... váh! - még mutatom is, mint akinek szétrobban a feje a sok történéstől, de hát nem egyszerű ez az egész. Az apám és Agnese, meg persze hogy haragszom mindkettejükre, hogy a tanárnő kihasznált és ez alól nem mentesíti, hogy jóvá szeretné tenni, aztán itt van Jensen és igazából sok nekem még a tetejében az is, hogy ő meg újra akarja kezdeni azt, ami csak egy nyári kaland volt és úgy volt szép. Nem akarom elrontani ennek sem az emlékét, meg hát amúgy is túlságosan sok minden történt mostanában ahhoz, hogy még ezzel is foglalkozzam. Nem tudok a nyakamba venni egy kapcsolatot, főleg nem egy ilyen régi felidézését, az olyan... fura lenne. - Ez egész jól hangzik! Szóval én helyezem rájuk a védelmet és megpróbálja feltörni. És azért bebiztosította a helyet, hogy ne szúrjak el semmit? - elmosolyodom, mert azért lássuk be nem vagyok valami profi, ezt már tudja és ki tudja, hogy nem csinálok-e valami olyat, amiből csak baj lenne. Jobb felkészülni, hogy esetleg rosszul sikerül és nem lesz jó a vége, mint hogy a végén az egész raktárnak annyi legyen az én hibámból.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Remélem, hogy azóta jobban van, egy kis orrbafejelésből még nem lett semmi komolyabb. Ráadásul válaszolt is a bagolyra, hogy megjelenik a kért időpontban. Már kár lenne viszakoznom, pedig korántsem vagyok biztos benne, hogy mennyire jó az ötlet hogy mi ketten több időt töltsünk együtt. Végül az döntött, hogy legalább barátok lehetünk, ha a tanársegédem. Persze ez sem lesz kimondva, inkább a tanár és segédje beállítás lehet a legjobb megközelítése annak, ami köztünk lehet. Több természetesen még véletlenül sem, nincsenek közös programok, csakis nyíltan, mint egy kávézás, ahova vinni kell az anyagot, hogy fel se merüljön senkiben a gyanu, hogy véletlenül érezhetek valamit úgy igazából. A szertárban pakolászok, egyenlőre csak a saját irataimat, feljegyzéseimet. Az ereklyék mozgatásához házimanókat, vagy varázslatot használok, nekem nem kell bepiszkolnom a kezemet. Olyan nagy dobozokban vannak, hogy ahhoz aztán még az én izmaim is kevés lenne. Felnézek, amikor nyílik az ajtó, s szembetalálkozom a kipirult leányzóval, aki egy másik életben akár a feleségem is lehetne, így csupán a múzsám, aki inspirál, és most úgy belöki az ajtót, hogy ha véletlenül ott tartózkodtam volna, simán beillene bosszúállásnak is, mert felkent volna a falra. - Szia Leticia. Zűrös? Mi történt? – Hagyom figyelmen kívül a mentegetőzését, hiszen nincsen rá szükség. Az más kérdés, hogy ő ezt nem tudja, a feljebbvalójaként kezel, amivel nincsen semmi baj, hivatalosan így is vagyunk. Ledobom a papírokat az asztalra, amik így megint összekeverednek, majd később kiválogatom őket. – Nos, arra gondoltam, hogy amelett, hogy a baleseteket intézed, és hozod helyre, adok egy izgalmas feladatot. Az ereklyetárolásról úgy gondolod, hogy unalmas, hát dobjuk fel. Minden tárolt ereklyéhez te találhatod ki a védővarázslatot, akár bestiát is rendelhetsz hozzá. Én pedig ki fogom kezdeni a védelmedet. Olyan lesz mint egy párbaj. Meg tudom fúrni az elképzeléseidet? – Fonom a karba a kezeimet vigyorogva, és incselkedve közelebb lépek, szokásom vele kapcsolatban elfeledkezni magamról.
Szó se róla elég érdekes volt a helyzet legutóbb közöttünk. Az egy dolog, hogy nagyon kedves volt tőle tanárként, hogy segített nekem, és elment helyettem a Minisztériumba, de azért a végén az a fura kellemetlen helyzet, amikor sikerül orron fejelnie... hát azért azzal még egyelőre nem tudtam mit kezdeni, azóta is meg-megfordult a fejemben, főleg mert lássuk be a fickó állati helyes. Tudom én, hogy tanár, de kár lenne tagadni, hogy többeknek is az osztályból elakad a lélegzete, ha csak meglátja. Nem is mertem elmondani azt, hogy én bezzeg külön is találkoztam vele, sőt a tanársegéde leszek, mert segíteni akar nekem az elméleti felkészülésben, ami egyelőre nem megy tökéletesen. Persze benne van az a sok minden, ami jelenleg a fejemben kavarog, de most azokkal nem akarok foglalkozni. Épp csak kibékültem az apámmal, erre megint haragszom rá, csak épp ezúttal nem tud róla, mert azóta, hogy beszéltem a tanárnővel nem beszéltem az apámmal, bár nagyon kétlem, hogy mindezt már ne tárgyalták volna ki egymás közt. Ezért talán nem csoda, ha bár a lelkesedésem meg van, annyira azért még sem látszik rajtam, amikor az ereklye raktár felé indulok, sőt amikor belököm az ajtót akkor sem. Jó eséllyel a tanár úr már előbb érkezett meg nálam, én viszont csak egy szolidabb mosolyt tudok az arcomra varázsolni így első körben. - Jó napot! Remélem nem késtem, csak az elmúlt pár napom kissé... zűrös volt, de tudom, hogy ez nem kifogás, szóval... mivel kezdünk? - kicsit kihúzom magamat, hogy érzékeltessem most már össze fogom szedni magamat és a gondolataimat is, nem kell aggódnia miattam. Ha már segít nekem, akkor nem lenne túl szép tőlem, ha nem figyelnék oda és nem próbálnék mindent beleadni a dologba és akkor talán tényleg jobban menne ezt az elméleti rész is és nem kellene helyettem másoknak tartani a hátát, mert megint nem voltam elég körültekintő és csak a kalandra figyeltem a helyett, hogy tökéletes legyen a leltározás része is.
♫ All over the years ♫ ϟ Ruha ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Szakadék szélén állok. Vajon elhúzol, vagy belelöksz?
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Ereklyeraktár 2017-01-23, 17:35
Ereklyeraktár
A Roxfort alatt elrejtett raktár, ahová csak ereklyevadász hallgatóknak és tanároknak szabad a bejárás, mindenki más csak külön engedéllyel léphet be ide! Az ereklye raktár területe azért nem olyan őrülten nagy, úgy két-három nagyobb roxforti tanterem méretét öleli fel. Megtalálható itt rengeteg tekercs, főképp olyanok, amik a témához kapcsolódnak, régi könyvek, amik nem a könyvtárban kaptak helyet és persze itt elraktározott, megtalált ereklyék, ezekhez vezető térképek, elméletek stb.
//