2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Alesha Granger Születési hely és dátum: 1983. február 5. London, Anglia Csoport: Mugli Foglalkozás: Gimnazista Kihez tartozol: Keresett (Hermione Grenger)
Jellem: Nem egy nagy élmény, amikor az életed egyik napról a másikra hirtelen megváltozik, még hozzá gyökeresen és úgy érzed, hogy valami igen remek kis filmbe csöppentél, vagy inkább képregénybe. A végén még szuperhős leszek, de én nem annak készültem, hanem divattervezőnek, esetleg énekesnek, de ahhoz nincs elég jó hangom... az énektanárom szerint, aki egyébként egy szipirtyó és utál, úgyhogy simán lehet, hogy csak féltékeny rám. Nem csoda, van azért egy egészséges szintű önbizalmam, a suliban sokan szeretnek, sok barátom van, szeretek sportolni és persze bulizni is. Jó kis életem van... volt.. amíg el nem kezdődött ez az egész. Így azért nyűgösebb vagyok, furcsa víziók és majdnem leégettem pár napja a nagy almafát a kertben. Kiborító, főleg hogy nem piróztam, hanem a kezemből csapott ki a tűz. Ez azért nem normális dolog igaz? Láttam a Hihetetlen Hulkot, hát persze! És van pár képregényem is, gyakran küld egy jó barátom, akik tavaly költöztek Amerikába. Egész kis gyűjteményem van, de azért én nem vagyok egy Peter Parker, esetleg Jean Grey, végül is annyira vagyok szép, mint ő, na de... jó akkor már inkább Vadóc, ő legalább menő. Na mindegy is, egyelőre csak remélem, hogy elmúlik... vagy... felébredek.
Kinézet, megjelenés: Meglepő módon a legjobban az unokatestvéremre hasonlítok. Gondolom valahogy átugrottak a génjeink egy generációt, mert mindketten erőteljesen a nagyira hajazunk és nem a saját szüleinkre. Volt már rá példa, hogy távoli és kissé szenilis rokon családi karácsonyozáskor megkérdezte nem vagyunk-e testvérek. Hát jót nevettem rajta, mert ő amilyen száraz és unalmas... nagyon nem hasonlítunk egymásra. No, de mit is mondjak, a hajam szőkés barna, kissé göndörödő, szép, imádom a hajamat! A szemem kék, na ebben eltérek Hermitől, az övé ugyanis csoki barna. Unalmas egy szín, passzol hozzá. Egyforma magasak vagyunk, újabb rossz pont a nagyi felé, az arcunk is hasonló kissé kerek, az orrunk egyformán pisze, bár az én szám szebb ívű, mint az övé természetesen, no meg én tudom hogyan kell sminkelni, neki gőze sincs róla. Szeretem a lezser ruhákat, és persze a szép divatosakat. Ő ha jól tudom valami frigid bent lakásos iskolába jár, ahol persze tuti egyenruha van, meg időben alvás, rémes lehet! Szerencsére az én szüleim lazábbak, amerikai stílusú angol gimibe írattak. Elég ritka az ilyesmi felénk, de legalább nem lettem én is olyan karót nyelt. Ez van, ha az apám éveket töltött Amerikában és onnan nősül, lazább lesz, mint a legtöbb uncsi angol.
Előtörténet: A békés is nyugodt kis életemnek annyi! Azért ez annyira nem fair! Olyan kellemes volt csak úgy élni az életemet, bejárni a suliba, a haverokkal lógni, a család többi részével főleg csak ünnepnapokon találkozni erre kiderül, hogy az olyan állatira unalmasnak tűnő unokatestvérem lesz az, aki elvisz majd valami suliba... vagyis elkísér, miután valami fickók szerint úgy néz ki, hogy valamilyen úton-módon mágikus tudást juttattak belém valami ismeretlen alakok, amire én nem emlékszem, de megtörtént, és e miatt lettem szuperhős. Francba, hogy nem tényleg képregényfigura lettem, ez így sokkal... Na jó nem uncsi, de nem akarok lelépni. Pont kezdett alakulni valami Tommyval, amin már hónapok óta dolgozom és végre eljutottunk oda, hogy első randi, meg a többi, erre az egésznek annyi, csak mert el kell mennem valami suliba, ahol mindenféle zakkant illetők élnek. Biztos rossz voltam és ezért szúr ki így velem az élet, más magyarázat nincs. Őszintén szólva nem akarok menni. Persze van bennem valamilyen szintű kíváncsiság is, na de hogy pont Hermione legyen az, aki majd megmutatja nekem ezt az egészet, csak mert az unokatesóm. Nem lehetne mást választani? Esetleg valami helyes varázsló srácot. Biztosan akadnak olyanok. Nagyon remélem, hogy abban a suliban nem mindenki olyan száraz és unalmas, mint Hermi, mert akkor én ott biztos, hogy meg fogok őrülni! Azért nagyon ajánlom nekik, hogy minél előbb rájöjjenek, hogy mi a fene történt velem és persze minél előbb szépen intézkedjenek, hogy elmúljon, mert én bizony vissza akarok térni a normális és átlagos életemhez és eszem ágában sincs félredobni a lehetőséget Tommy-val, ha már annyit küzdöttem érte. A barátaimnak persze azt mondtam, hogy lehetőségem van egy félévet Amerikában tölteni és ezt nem hagyhatom ki, de majd írok levelet. Ugye abból a suliból is lehet leveleket írni? Na jó... úgy tűnik, hogy akármennyire is nem akarok be kell szállnom a taxira, mert a vonat nem vár és Hermi is kiakad, ha nem leszek pontos... hm... azt hiszem pár percet késhetek, aztán irány az a bizonyos Roxfort.
A hozzászólást Alesha Granger összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-04-27, 15:18-kor.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alesha Granger 2016-11-28, 05:15
Elfogadva!
Hűha, alig vártam, hogy elkészüljön és hűha tök jó lett Köszi, hogy megalkottad, reméltem, hogy minél hamarabb lecsap rá valaki, mert igyekeztem érdekesre csinálni ezt a szálat, és meg egy canon-keresett, így hátha sokkal kelendőbb a dolog A leányzó személyisége is pont olyan lett, amilyennek magamban elképzeltem, a lényeg az, hogy minél jobban különbözzön a két unokatestvér, ez be is jött Izgalmas játékokat fogunk tudni kihozni belőle, és nem csak velem, hanem mindenki mással is, elvégre kit ne döbbentene meg az a tény, hogy egy mugli járkál a Roxfortban? Pár napig még minden bizonnyal beszédtéma leszel, aztán pedig, ha elültek a korán jött indulatok, talán még a szerelem is ismét rád talál Nem is tartalak fel tovább: jó játékot!