2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Legutóbb azon az éjszakai sötét folyosón láttam valamit, amit talán nem akarta, hogy lássak... Uther, a fejében voltak nevek, arcok, olyanok is, akiket ismerek, bár nem mindegyiküknél tudtam meg sokat, de volt, akihez úgy érzem kapcsolódott is és azt hiszem már tudom, hogy ki az, akivel beszélnem is kell. Stella a háztársam, tudom, hogy akadnak, akik úgy gondolják helye lehetne akár a Mardekárban is, de okkal osztotta be ide a süveg, habár Uthert is és azért ő nem mondható éppenséggel annak a jótét léleknek, pedig én mindenkinek képes vagyok meglátni a jót. Bizonyára benne is akad, csak jó mélyen elásva, Stella viszont segíthet nekem. Újabb hírt kaptunk és rossz érzésem is van és szeretném, ha már én nem segíthetek, akkor valaki legyen, aki helyettem megteszi és lehetőleg olyan, aki képes olyan dolgokat is felvállalni, amit én... nem feltétlenül. Ezért örülök, amikor meglátom Stellát. Csak arra kell megkérnem, hogy tartsa nyitva a szemét, hiszen egyelőre nem tudom fog-e történni valami, de rossz előérzetem van, főleg az utóbbi napokban. - Stella, szia! - kedves mosollyal közelítem meg őt, hiába hogy olvas, ez most fontosabb ennél... mindennél fontosabb. - Van esetleg egy kis időt, beszélhetünk? - nem mondom el neki, hogy kinek a fejében láttam őt, erre nem fogok kitérni, ez maradjon csak az én titkom, viszont muszáj beszélnem vele, hátha benne van és segít. Azt már tudom, hogy... nagyon kíváncsi típus. Persze, ha igen mond, ha nem, úgyis leülök szépen vele szemben és megvárom, amíg becsukja a könyvet. Muszáj beszélnünk igazság szerint, talán láthatja is rajtam, hogy nem tűr halasztást, amit mondani szeretnék, vagyis inkább kérdezni.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Stella Crowly
Reveal your secrets
Tárgy: Luna & Stella 2016-11-20, 15:14
Gondolataimba mélyedve sétálok fel a lépcsőkön, észre se veszem, hogy hol vagyok, amikor hirtelen beleütközöm a Hollóhát klubhelyiség ajtajába. Fel se tűnt, hogy már felértem a toronyba. A birtokról jövök, a megszokott sétám ma eléggé elhúzódott. Még szerencse, hogy kivételesen egy kényelmes fekete farmert és egy kötött bordó pulcsit vettem fel, egy lapossarkú bakanccsal és téli dzsekimmel. Az ajtó előtt állva meghallgatom a találós kérdést, majd azt megválaszolva belépek a klubhelyiségbe. Első dolgom ledobni a kabátot egy székre. Mire megmásztam a lépcsőket, nagyon kimelegedtem. Néhány diák lézeng a klubhelyiségben, de nincs senki ismerős. Egy könyvespolchoz lépek, lassan végighúzom ujjaimat az ősi poros könyvek gerincén. Vannak köztük újabbak is, de többsége réges régi kötet. Mind olyanok, mintha lelkük lenne, mintha szólnának hozzám. Mindig szoros kötelék fűzött a könyvekhez, menekvést jelentettek minden elől. És ez most sincs másképp. Kiválasztok egyet, ami az iskola történetét írja le, mindig szeretem újraolvasni a Roxfort megalakulását, mintha egy gyermek kedvenc esti meséjét olvasnám újra és újra neki. Óvatosan kihúzom a polcról és leteszem az asztalra. Lehuppanok egy székre és kinyitom a könyvet.