2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A mosoly egy görbe vonal, amely egyenesbe hozhat mindent."
Főkarakter:Főkarakter Teljes név: Daniel Parker Születési hely és dátum: 1981. 02. 17. London Csoport: Hugrabug Patrónus: Mókus Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik Képesség: Nincs Mágikus adottság: Vízmágus Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - Kiemelkedő Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő Kihez tartozol?: Liana Conrad
Jellemed kifejtése
Ha valami védjegyem, akkor az a hatalmas vigyorom, ami folyton ott virít az arcomon. Nem szeretek szomorkodni. Mindennek a pozitív oldalát próbálom nézni. Gyakran mondják rám, hogy még nem vagyok elég érett, de ez így nem igaz. Az jogos, hogy állandóan bohóckodok és nevetek, de vannak olyan dolgok, amikhez nagyon is éretten állok. Szeretem megnevettetni a körülöttem lévőket. Egyrészt azért, mert olyankor én vagyok a figyeelem középpontjában, másrészt pedig jó látni, hogy vidámak körülöttem. Én humoros srácnak tartom magam, bár sokszor mondják, hogy vannak eléggé fárasztó és béna vicceim is, de azért mindenki szeret. Jó ez picit nagyképű kijelentés volt, de tényleg kedvel mindenki, aki ismer. Nehéz is lenne nem kedvelni, elvégre sose vagyok gonosz senkivel és nem vagyok bunkó. Mindenkihez kedvesen megyek oda, már a megismerkedéskor is. Hamar alakítok ki új barátságokat, hála a nagy önbizalmamnak és a beszélőkémnek. Mindig őszinte vagyok, kivéve amikor nem kell, mert úgy segítek máson. Például sose árulom el az unokatesómat, mikor elkószál este. A szeretteimért képes vagyok bármit megtenni, olyankor még akár a cuki, jófiús énemet is a háttérbe tudom szorítani.
Megjelenés
Olyan vagyok, mint egy átlagos korombeli srác. A hajam szőkés barna színű és általában felfelé állítom, de gyakran annyira kezelhetetlen, hogy inkább csak összetúrom és kész is. A szemem mogyoró barna és mikor nevetek, olyankor egészen összehúzom a szemem, éppen hogy csak látszik. A fogaim szép fehérek és rendezettek. Gyakran villantom meg őket, mert mosolygás közben szinte az összes látszik. Az arcom olyan kisfiús még, de csak ha borotválom. Már elkezdett nőni az arcszőrzetem, igaz még elég gyér, szóval mindig leszedem, sose megyek ki úgy az utcára. A családunkra mindig is az volt jellemző, hogy nem növünk óriásira. Az én 170 centiméteremmel tovább erősítem ezt a családi vonást. Tudom, hogy ez nem olyan alacsony, de a velem egyidős srácok általában 180 felett vannak. A testalkatom szerintem sportos. Elég sokat edzek, mert szerintem egy varázslónak az is fontos, hogy jó állóképessége legyen, na meg a lányok kedvelik az izmos palikat. Minden reggel és este edzek picit, hogy fenntartsam ezt az állapotot.
Életed fontosabb állomásai
Nem volt jó gyerekkorom, mert a szüleimet alig ismertem. Egy gyereknek nagy trauma ez. Nem sok mindenre emlékszem a szüleimről, de arra a napra tisztán emlékszek, mikor elvesztettem őket. Lent ültem a pincében és a húgomat próbáltam nyugtatgatni. Szegényke biztos nem tudta, hogy mi zajlik fent, de a hangok nem voltak bizalomgerjesztőek. Már hosszú percek óta zajongtak és nem tudtam mikor lesz vége, de már nagyon vártam. Az anyukánk hirtelen berontott hozzánk a pincébe. Felkapta Lianát és felém fordult. -Nem szabad félned. Szaladj, menekülj, olyan helyre ahol nem találhatnak rád. Keresd fel nagynénédet, a testvéred is hamarosan utánad visszük! - Hadarta el az édesanyám miközben a kezében tartotta a húgomat. Gyorsan kivitt a hátsó ajtón és én elmenekültem. Aggódtam, hogy mi lesz velük, de utasítottak, hogy meneküljek. Legszívesebben vissza mentem volna segíteni az utasítás ellenére, de párévesen semmi esélyem nem volt. Úgy tettem, ahogy az anyukám mondta. Megkerestem a nagynénémet, aki már számított az érkezésemre. A nap további részében csak ültem az ajtóban és vártam, hogy megérkezzen a családom, de ez sose történt meg. A nagynéném próbálta elmagyarázni, hogy már sose fogom látni a családom. Azt hittem, hogy sose fogok tudni tovább lépni, de szerencsémre volt a nagynénémnek egy fia, az unokatestvérem. Nem sokat voltam vele, mielőtt odakerültem hozzájuk, de ő ennek ellenére még is úgy tett, mintha testvérek lennénk. Az ő szobájába költöztem be és onnantól minden percet együtt töltöttünk. Én inkább az a visszahúzódó gyerek lettem, de az unokatesóm pont az ellentétem volt. Mindig vidám volt, állandóan vigyorgott és be nem állt a szája. A vele töltött idő során kezdtem átvenni a stílusát és hamar olyan lettem, mint ő. 9 éve koromra már állandóan jó kedvem volt és otthon éreztem magam náluk. Próbáltam nem gondolni a családomra, de lehetetlen volt, mert még mindig nagyon hiányoztak. Az unokaöcsém, aki egyben a legjobb barátom is volt, szerencsére mindig elterelte a figyelmemet erről. A nagynéném beíratott a Roxfortba, ahogy a legjobb haveromat is. Nagyon izgultam az első nap. A Hugraburgba kerültünk mind a ketten. Már első pillantásba beleszerettem az iskolába. Minden egyes ott töltött percet imádtam, aztán tavaly történt valami. Az unokatesóm felpörögve rontott be a szobába és azt mondta, hogy van az újak között egy lány, aki hasonlít rám. Nem nagyon izgatott a dolog, szóval nem foglalkoztam vele. Őt nem hagyta nyugodni a téma és kinyomozta a lány nevét. Liana. Akkor tudatosult bennem, hogy ő a rég nem látott húgom. Azóta figyelem őt, de csak távolról. Nem merem leszólítani, mert nem tudom mit mondjak neki. Remélem egyszer sikerül elég bátorságot szereznem.
Lacey Stewart
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Daniel Parker 2016-10-31, 08:04
Elfogadva!
Húha, mit is mondjak Elég rossz gyermekkora volt a karakterednek, de örömmel látom, hogy mindezek ellenére is annyi pozitív életérzés szorult belé, hogy ilyen vidám srác lett Ki tudja, talán még a Weasley-ikrekkel is jóban van, elvégre a természetük passzol egymáshoz Izgalmas játéknak ígérkezik a tesóval való kapcsolatfelvétel, kíváncsi vagyok, ő miként fogja fogadni a bátyót Mindenesetre, nem is tartóztatlak tovább: menj, foglalózz és csalj mosolyt az arcokra