2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Is it so wrong for one person to trust another?"
Főkarakter: Fitz Teljes név: Blair Devin Rhys Parker Születési hely és dátum: Llanddewi Brefi, Wales; 1964.11.13. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Mosómedve Foglalkozás: Ex-auror, körözött, gyilkos Képesség: Átlagosan őrült vagyok Kiemelkedő tudás: Hát nem vagyok én elég különleges így is?
Jellemed kifejtése
Meg kell állnom, hogy összeszedjem a gondolataim. Olyan zavaros ez az egész. Alig emlékszem már, hogy milyen voltam. Alig emlékszem már rá, hogy ki voltam. "Parker? Te hülyéskedsz? Az a légynek se ártana." Cseng a fülem. Lassítanom kell. Kontrollálatlan káosz vagyok, nincsen rajtam semmilyen fék. Meg kell ráznom magam. Belenézek a tükörbe és valamiért démonian mosolygok magamra. Pedig biztos vagyok benne, hogy dermedt az arcom. Amióta megölte a húgom magát, azóta megy ez a huzavona magammal. Caitlyn halott volt, én pedig... megbosszultam. Senki sem hagyhatja ott az oltárnál a kishúgom. Feladtam az elmém, hogy békében nyugodhasson a szelleme. Azóta futok, mert ha megállok utolérnének engem. Futok, mert ha nem tenném a sötétség is utolérne teljesen. Ki tudja, egyszer majd talán változik valami. Nem várok happy endre. A gyilkosoknak az nem jár. Ez az ára annak, ha valaki megbízik valaki másban.
Megjelenés
187 centire nőttem meg. Azt hiszem, hogy lehet magasnak nevezni. A hajam és a szakállam annál hosszabb lesz, minél tovább bujdosok. Régen rövidre volt nyírva, de már nem tudok ezzel is törődni. Minek? Színét tekintve a sötétbarna és a fekete játszik benne, de annak tekintetében, hogy miket kellett átélnem mostanság, biztosra veszem, hogy ólálkodnak lassan benne az első ősz szálak. Az íriszeim kékek, ez végigvonul az egész családomon. Egykor csillogott bennük az élet, mára viszont csak sötétséget lehet bennük látni. A ruházatomat két jelzővel lehet illetni: fekete és rongyos. Nem épp egy nagy bőrönddel kezdtem el futni. De a telet talán túlélem így is.
Életed fontosabb állomásai
Kelj fel, Parker. Menj tovább. Nem maradhatsz itt tovább. Felkapom a fejemet fél óra alvás után és szinte pánikszerűen nézek körbe. Sehol senki, távolról egy mugli rendőrautó szirénái szólnak. Nagyon gyorsan közeledik. Kizárt, hogy értem, de nem kockáztatok meg semmit. Ki tudja, hogy a minisztériumban milyen erőkkel próbálnak mindenkit felhajtani, aki rossz malomra hajtja a vizet. Mintha nem lenne nekik így is elég bajuk. Ne engem keressenek, én nem akarok többet ölni. Ott van McIntyre, őt hajkurásszák. Kinek akarsz hazudni, kiscsillag? Imádsz a vér könyvébe késsel firkálni. - Fogd be, fogd be, fogd be, fogd be végre. – sziszegek halkan a saját fejemnek. Lassan be fog sötétedni és nem maradhatok kint és a fejemben rivalló elmebetegre sem hallgathatok. Aki én vagyok. Amikor megkínoztam a húgom volt vőlegényét, akkor kelt fel és kezdett el szinte tombolni a kókuszomban. Az öcsém természetesen rögtön jött, hogy segít rajtam. De nem engedhettem meg magamnak, hogy még egy testvérét látnia kelljen elveszni. Futok, mert nincs más választásom. Besötétedett már Londonban. Csípős a téli szél, összehúzom magamon a fekete szövetkabátom és az állam a gallérhoz dugom. Így még jelentéktelenebbnek tűnök. Emelem a talpam a járdán. Egyik láb a másik után. Megyek csak előre, mikor beleütközök kissé egy nőbe. - Elnézést, hölgyem. – pillantok fel rá reflexszerűen és biccentek is mellé. Nem hagyok magamnak időt, hogy megfigyeljem őt. De hallom, ahogy reszketegen rebeg egy „semmi gond”-ot. Utána még hosszú métereken át érzem a tarkómon a tekintetét. Még jobban összehúzom magam. Menni kell tovább, egyik lábat a másik után előre, egyre szaporábban. Elönt a páni félelem. Mi van, ha a nő boszorkány és tudja, hogy ki vagyok? Láttam a képem a Prófétában. Mi van, ha ő is látta? Túl kimerült vagyok ahhoz, hogy csak úgy fogjam magam és elhoppanáljak. Nem tudom már mikor aludtam rendesen utoljára, nem tudom mikor ettem rendesen utoljára. Repetitív, keserves és szánalmas az életem. A fejemben a szörnyeteg kapar, mintha kötelező lenne neki. Talán ő úgy érzi, hogy az. Kihúzom a zsebemből a kezeim és felszegem a fejem, hagyva, hogy a kabátomba kapjon a szél. Egyetlen pillanatra emlékeztetek régi önmagamra. De szinte délibáb az egész. Elvékonyodtam és szúrós lettem. El fogok fogyni majd egyszer, mint a hold és akkor lesz vége a játszmának. Akit valaha is érdekelne… Blair Devin Rhys Parker vagyok, 32 éves, auror voltam. Megöltem egy embert és ki tudja, még mennyit fogok. Van egy öcsém, volt egy húgom, a szüleimre gondolni sem merek. Félek.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Blair Devin Parker 2015-01-01, 12:36
Elfogadva!
Ajjj szegéééény. Na hát ő az a típusú kari, akit legszívesebben az ember addig dédelgetne, amíg már nem fél, vagy... amíg ki nem nyír, de hát csak nem. Elég rossz élete volt és ez még enyhe megfogalmazás, nem csoda, hogy szegény így bekattant tőle, de egyszer valahogy majd csak jobb lesz, én legalábbis drukkolok neki. Nem lep meg, hogy újabb jó karit hoztál, már csak aktívan kell játszani. *szemöldökhúzogat* Spurizz foglalózni, aztán meg is vagy. ^^