2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Ez igaz, szükséged van rám, mert szórakoztatlak. - a mosolyom nem csökken, valahogy úgy fest ő gond nélkül jó kedvre tud deríteni és könnyen eléri, hogy mosolyogjak, pedig ez nálam nem is olyan gyakori, vagy ha meg van akkor inkább gúnyos, cinikus irányból közelítem meg a dolgot, de valami miatt vele nem ezt teszem. Az elején, az első találkozáskor így volt, nem voltam éppenséggel kedves vele, de úgy fest ő már akkor meglátott bennem valamit, amit senki más, amit még én sem. Fogalmam sincs, hogy csinálja. - Az apád ment fel, vagy az anyád ment pont egy tó partjára? Azért találkoztál vele néha? - remélhetőleg igen, mégis csak az anyja. Még nekem is van szívem, bár anya összeomlott, de időnként mégis csak elmegyek hozzá meglátogatni, sőt ha jól tudom apa is megteszi ezt, mégha ő úgy is döntött, hogy inkább tovább lép és annyiban hagyja a dolgot. Végül is nem lehet kárhoztatni e miatt, gondolom nem egy élmény, ha a feleséged szanatóriumban pihen már évek óta, te meg egyedül vagy. A nehezebb, hogy én tudom, hogy az egész az én hibám, hiszen... De most nem ez a lényeg, majd talán annak is eljön az ideje, hogy elmondom ezt a sötét foltot a múltamban, de nem most, ez most Lance ideje. - Nehéz elhinni rólad, hogy te is el tudsz bizonytalanodni, eddig ez nem látszott, de... most mondjam, hogy minden rendben lesz? Ez annyira sablonos és nincs is értelme és lássuk be az én életem is elég zűrös... inkább éljünk a pillanatban nem? - költői csak a kérdés, de hát ő is sejtheti az én múltamban is van olyasmi, amire ki tudja hogyan reagálna. Látta a levelet, az alapján valaki tudja ezt rólam és én még mindig nem tudom, hogy ki az, és pontosan mit akar tőlem, de nincs mit tenni, nem is akarok most ezzel foglalkozni. - Ez nem is lehet kérdés. - ha nem ő ajánlja fel, akkor én tettem volna. Végül is szórakozni jöttünk, nem azért hogy mindenfélén rágódjunk, hanem hogy kiverjük a fejünkből a rossz dolgokat és remélhetőleg ez sikerülni is fog, ha egymásra figyelünk és a táncra és nem arra, hogy mi mennyire nehéz jelenleg, vagy mennyire volt. Igen bármennyire is hihetetlen lenne sokak számára még az én életemben is vannak nehézségek, bár persze tény és való, hogy a legtöbb bajt én kavartam magamnak és nem csak úgy maguktól csöppentek bele az életembe.
//Én is köszönöm, szuper volt, tényleg egész cukik //
- Te nem az ágyadba engedtél, hanem az én ágyamba jöttél. – Felelek szintén széles mosollyal. Pontosan tudom, hogy ez a bizalmi kapcsolat többet jelent, mintha pusztán a külsőségek alapján egymásra másztunk volna. Jó, nagyon is izgató lány, teljesen el voltam alélva az érintésétől, majd később a látványtól is, meg amikor én meg tudtam érinteni, mégsem ez volt a lényeges. Justice okos lány, akivel beszélgetni, tervezgetni lehet, ez sokkal, lényegesen sokkal közelebb áll egy valódi kapcsolathoz, mint a sellőlányok szeszélyes kezdeményezései. Nem is erőltetem, hogy Justice bármit kijelentsen, a tettei beszélnek, aztán ha úgy alakul, hogy mégse passzolunk, rettentően bánni fogom, de nem halok azért bele. Bár ki tudja, ahogyan telik az idő, ez is állandóan változik. - Igen, autóbalesetben halt meg. Ügyvéd volt, és sokat utazott a fenti világban. Teljesen véletlenül találkozott az apámmal, és mindent elsöprő szerelem lett belőle, viszont mégiscsak a felszín felett volt az ő világa. Hát ez van. – Nem állítom, hogy minden kapcsolat zökkentőktől mentes, de legalább romantikus volt, ami történt velük. Így is csoda, hogy a többi sellő család nem akart minket szétszedni, hogy egy felszíni volt az anyánk, és így merjük követelni a trónt. Megértem én a lázongásokat, ettől viszont még nem kell behódolnom apám, vagy Callista akaratának. Sellő vagyok, ezt nem tagadhatom meg, igaz, de a hatalom utáni vágyakozás.. Nos az nem az én asztalom. Viszont feltűnik, hogy már megint rólam beszélünk, Justice viszont továbbra is a titokzatos végzet asszonya. Cuki így, meg kell vallanom, de ha már azért hívott el, hogy beszéljünk a problémájáról, jó lenne, ha nem rólam szólna az este. - Igen, azt hiszem ez már csapda volt. Megfertőzte az a valami az elméjét, és meghalt a lelke. Már nem volt önmaga, és én sem, amikor megtámadtuk egymást. Nem éreztem könyörültet, véres köd telepedett rám. És.. nem tudom.. nem tudom, hogy milyen vagyok. Félek, hogy a jófiú csak egy begyakorolt viselkedésforma volt, amit mindenkinek tanítanak. Mi van, ha eltaposnék bárkit, aki az utamba áll? Látod, hogy mit csináltam a kis barátoddal.. Az is én vagyok.. – Emlékeztetem rá, hogy ha nem fogom vissza magamat, akkor a halikrát is kitapostam volna abból a pasiból, aki bántotta. Mintha nem tudnám elviselni, hogy nem én vagyok a legerősebb. Nem akartam birtokolni Justice-t, de mégis ez lett a vége. Vajon a végén tényleg elbukom? Talán picit intim a mozdulat, de a tarkójára simítom a tenyeremet, és homlokához érintve behunyom a szememet. Kell ő nekem, s ez a pillanat. Vele jó, olyan jó, mint még senkivel. - Mennünk kéne lassan, holnap valami gyakorlatra akarnak küldeni, és neked is pihenned kéne. Egy utolsó tánc? – Állok fel, és nyújtom a kezemet, remélve, hogy még lejtünk egyet, mielőtt visszatérnénk a Roxfortba.
- A többiek csak simán le akartak venni a lábadról, de én nem engedek olyan könnyen senkit sem az ágyamba... úgy fest neked ez jön be. - széles mosollyal nyúlok előre, hogy finoman végigfuttassam az ujjaimat az arcéle mentén. Hát lássuk be eddig is tudtam, hogy ő nem az a tipikus pasi és nem csak azért, mert sellő, azért is, mert ő... egyszerűen nem az. Volt már mindenféle kapcsolata, ahogyan mesélte konkrétan elég sokan felajánlkoztak neki, de számára ez nem ért semmit. Én nem tettem ilyesmit, inkább játszom, de sosem lépek át egy határt, bár ezt bevallani nem fogom, de esetében már nem pusztán játékról van szó. - A mugli kocsiktól? Az anyád... szóval... Amúgy én ki nem állhatom a mugli cuccokat, ne aggódj. - nem akarom faggatni, sokat még igazából nem mesélt az anyjáról, sem arról hogyan halt meg, vagy mondjuk miért nem költözött le a víz alá, főleg ha gyerekei is lettek. Az azért elég kellemetlen egy élmény lehetett nekik, hogy végül nem döntött úgy, hogy velük marad, aztán még meg is halt. Gondolom pont e miatt nem lehet könnyű róla beszélnie és én amúgy sem mondhatom, hogy az a kifejezetten érzelgős típus lennék, bár úgy fest, hogy mellette úgy, ahogy időnként meg tudom villantani az érző oldalamat is. Ezzel még magamat is meglepem. - Szóval gondolod, hogy eleve végezni akart veled? Ez van, ha király vagy... vagy leszel, ezek szerint a sellők is sok mindenre képesek a hatalomért. - azért egy egész kicsit elgondolkodom, de hamar elhessegetem a dolgot. Nem fogok én betojni csak azért, mert akár azok a kis cafka halak el is tehetnek láb alól, csak mert Lance-szel futok. - És most azon gondolkodsz, hogy az a varázslat a valódi vad énedet hozta felszínre, vagy megváltoztatott? - azért óvatosan, de mégis csak belekérdezek a lényegbe, hiszen pontosan erről van itt szó, pont ez a lényeg, hogy gondolom fél akár máskor is képes lenne erre, hogy vannak benne mélyen gyilkos indulatok. - Tudod... bár én ezzel nem feltétlenül értek egyet, de vannak okosok, akik szerint nem az vagy, aki vagy... hanem az, amilyen döntéseket hozol. - nem mondom, hogy tökéletesen vigasztalok, de azért próbálkozom. Talán megy valamelyest legalábbis, mert gondolom az ember mégis csak olyan lesz, amilyen lenni akar és nem olyan, amit kihoz belőle egy varázstárgy, vagy valami más haszontalan holmi. Attól még nem rossz ember, hogy meg akarta védeni az életét, csak hát nem igen volt más választása.
- Akkor jól csinálod. Sőt, te csinálod a legjobban. Ha már valaki a trónra pályázik, akkor dolgozzon meg érte. – Kacsintok vissza, de valahol ez nem igaz, hiszen én mentem oda hozzá, amikor láttam, hogy mennyire pocsék a kedve, meg akartam vigasztalni, és bár olyan lány, aki kihasználja, hogy megtud egy titkot, de cseppet sem tűnik anyagiasnak, vagy hatalomvágyónak. Pont hogy piciben nyomja, a titkok és a játék többet jelent neki annál, mintsem komolyan vegye magát. Végtére is pont azért tetszik ennyire, mert más, mint azok a lányok, akiket korábban megismertem. Ja és még ember is. - Meglehet. Ez a teher nem éppen a legkönnyebb fajta.. Egy a fontos, tartózkodj a mugli kocsiktól! – Mosolygok vissza, mert nem, nem a sellők az unalmasak, hanem a trónra pályázó lányok. A sellők nagyon is érdekesek, hiszen a népemmel nincsen semmi gondom. Azzal már inkább, hogy Calista is mindig a szememre hányta, hogy annyi véres háború után a többi nemesi sellőcsaláddal én csak eldobnám magamtól a trónt. Ezért tépelődtem két teljes évig, de úgy fest, ez közel sem volt elég, a felelősség már kezdett nyomasztani. Nem akarom ezt az erőt, sosem akartam. Jobban tetszik csak úgy kóborolni. Nem akarok lépten nyomon a hugom vádló pillantásával találkozni. Ő sem vállalná fel, de most nincsen opció, ott hagytam a cápáknak még ha ez részemről gyáva és önző dolog volt. Ám csak átgondolnám a múltamat, ha érdekelne, mivel most Justice a jelenem, és nagyon is jól érzem magamat így. Nekem elég őt védeni, nem kell az egész Fekete Tó. - Tudod mi sellők nem félünk semmitől. A kockázat az életünk. A tó mélyén annyi veszély les ránk, és hát megpróbáltuk. Rajtavesztettünk. Ez van. – Maradok le a csókról, de kedves tőle, hogy a maga kioktató módján de mellettem van, és ez újfent megerősít abban, hogy van keresnivalónk egymás oldalán. Bólogatok, igaza van, de másfelől.. mégsem.. – Nem, de én úgy távoztam, hogy azt hittem, gyilkossá lettem. Elégedett voltam magammal, mert még olyanokat is a szememre hányt, hogy ő lenne a jobb király, én meg halikrát se érek. Tudod.. azt hiszem ő már korábban is járt annál a tárgynál, és az vette el az eszét. Nem azért hívott oda, hogy megmutassa.. Azért tette, hogy megöljön, és átvegye a helyemet. – Sápadok el, hiszen most kimondom, önvédelem lett volna akkor is, ha megölöm, de valaki nem csak elcsábítani akar a trónért, hanem meg is ölne. És lássuk be, ez félelmetes érzés. Még nekem is, aki nem félek semmitől. Ám akkor ott nem a félelem győzött, hanem az életösztön. És az, hogy nem hagyhatom, hogy valaki így beszéljen velem. Az a kagyló.. kihozta a legrosszabbat belőlem.. Mi van, ha a gonosz még mindig bennem van, és megint ölni akarok majd?
- És mi van, ha csak ügyesen játszom meg magamat és egyébként valójában tényleg csak a trónra pályázom? - félmosollyal döntöm oldalra a fejemet, hiszen azért ez is benne lehetne a pakliban, bár tény nem tudtam arról sem, hogy sellő, nem hogy a trón várományosa és épp e miatt talán eleve egyértelmű, hogy efféléről szó sincs, de attól még viccelődhetek vele, hiszen miért is ne? Persze ettől még biztos semmiben sem lehet, gondolom azért egy esélyt érdemes adni ennek az egésznek, aztán majd kiderül, hogy mire jutunk mi ketten együtt. Egyelőre még úgy se lehet tudni, hogy hová fut ki ez az egész, még én sem tudom, főképp hogy lássuk be még sosem volt semmi az életemben ennyire... komoly...szerű. - Talán az anyád miatt az apád is jobban megérti majd... ez nálatok családi vonás, vonzanak az emberek, de megértem. A sellők biztosan unalmasak lehetnek. - mosolyogva vonom meg a vállamat, bár láttam én azokat, akik figyeltek minket, de lássuk be Lance okkal itt a felszínen kereste azt a bizonyos igazit, vagy legalábbis valakit, aki tényleg tetszik neki, bár biztosan akadtak futó kapcsolatai, hiszen mégis csak férfiből van, nem mond nemet a végtelenségig, főleg akkor, ha újra és újra jön valaki, aki eldobja magát előtte. Mégis végül ott hagyta az egészet, kérdés, hogy tényleg megérte-e, főleg az a kérdés, hogy vajon velem jó lóra tett-e. - Hm... végtére is akkor nem is te tetted, hanem az a tárgy tehetett róla, ami arra ösztönzött, hogy megtedd nem igaz? Átkozott lehet, bár valószínűleg nagy erejű, de az ilyesmit körültekintően kell begyűjteni. Kis naiv... - szórakozott mosollyal pöccintem meg az orrát, de aztán kissé áthajolva az asztal felett csókot is kap. Látom rajta, hogy ez most nem az az elviccelhető téma, eléggé megrázhatta az eset. - De végül nem halt bele igaz? És ez a lényeg. - mintha azt mondta volna, hogy túlélte, csak az nem értem miért hitte, hogy megölte. Gondolom a végén mégis túlélte, akkor pedig nem olyan nagy bűn ez, főleg hogy végeredményében az a varázstárgy volt, ami erre késztette, nem pusztán azért történt, mert végezni akart vele és ez a fő.
- Te is igyekszel.. Számomra az nagyon komoly bók, hogy nem elcsábítani akarsz, hanem segítséget kérni. Ez többet ér, minthogy csak a külsőségek vagy a poszt számítson. – Ezúttal komolyan beszélek, noha a halovány mosoly megmarad. Nem félek attól, hogy elijesztem mindezzel. Ha ennek fennáll a lehetősége, akkor úgyis mindegy, nem tudnám magam mellé láncolni, ezért nyugodtan mondhatok ilyeneket, legfeljebb hamarabb kiderül, ha semmit sem ér ez a kapcsolat. Mégis, valahogy kezdem tényleg azt érezni, hogy rá is hatással vagyok, és a sok flört, manipulációs játék után Justice egy kicsit fel tud lélegezni, hogy valakinek úgy tényleg igazából a gondolataiban jár, akivel jó csak ölelkezni. A csókja igazán vadító, nem csak úgy odanyal, mint aki ikrát tol az egészre. - Nem. Egyedül az a sellő tudja befolyásolni az ékszert, aki készítette. Pontosan azért, hogy ne legyenek ebből balesetek. Ha adok neked egy ilyet, akkor tőlem fogsz függeni.. Hát nem vérpezsdítően félelmetes? – Gonoszka vigyort villantok, pedig tudja, hogy ha bántani is akarnám, sosem törnék az életére. Előbb pofoznám fel, hogy észhez térjen, hiszen én magam is vehemens típus vagyok. De nem, ez csak hasonlat, éppen most tette meg valaki más, én sosem tudnám ráerőltetni fizikailag az akaratomat. Jó, egy alapos veszekedés benne lehet, hiszen mindketten túlfűtöttek vagyunk, ami a szenvedélyt illeti, ezért is tudnám elképzelni őt a sellők királynőjeként, a népemnek talán fel sem tűnne, hogy nem is közülük való. - Zokon vennéd? Ah, tudtam én, hogy nem tudsz betelni velem..! De nem, nincsenek ilyen vágyaim, nekem egy belevaló emberlány kell, az anyám emlékét máshogyan ápolom. – Emlékeztetem rá, hogy én inkább elmenekültem a gyengédnek tűnő csábítások elől, hiszen tudtam, hogy számomra nem ez lehet a megváltás. A csókot sem azért indítottam, hogy még jobban megfájdaljon a szája, hanem azért, hogy érezze, hogy csak mert sebes a szája, még nem hátrálhat ki a kapcsolatunk elől. Viszont most már leülünk az egyik sötét sarokba, mert úgy vélem, felesleges tovább húzni az agyát a titokkal, nem ez az egyetlen, tehát ha le akar buktatni, mindegy, hogy egy vagy két információt tud rólam. - Dehogy, Calista olyan rideg, és távolságtartó, hogy minden valamirevaló sellőmolesztátor sikítva menekülne előle. Nos nem. Volt egy jó barátom, az egyetlen, aki önzetlenül kiállt mellettem. Találtunk egy barlangot, amely valami.. kincset rejthetett.. Legalábbis mi ezt hittük. Végtére is az volt, annak kellett lennie, ha így összevesztünk rajta. Egy különös kagylót találtunk a barlangcsarnok piciny szigetén egy lezárt ládában. Mágiától dereng.. Eszünket vesztette az elvakultság.. Verekedni kezdtünk, és leszúrtam.. – Sápadtan mesélem a történteket, de mégiscsak visszaráz a valóságba, hogy Justice itt van mellettem, legalább kiadhatom magamból a történteket. Talán a kagyló is az oka volt, hogy távozni akartam a Tó mélyéről. Hiszen a gonosz tárgy még mindig ott van a ládában, szinte érezni tudtam a közelségét.
- Szó se róla nagyon igyekszel, a végén még azt hiszem, hogy van valami hátsó szándékod, de... persze nem, csupán megérdemlem. - szélesen elmosolyodom, bár valahol sejthető nem csak viccelek, teljesen komolyan gondolom a dolgot, hiszen miért is ne? Azért jól esik, hogy őt még csak nem is kell rávenni semmivel sem arra, hogy ennyire oda legyen értem, hanem szimplán megteszi magától és kész és még dicsér is, pedig az önértékelésemmel egy csepp problémám sincsen, de tény és való, ettől még nem bánom, hogy még inkább fényezi az egomat. - No és a kedves kis halálos ellenségeim nem tudják ezt az ékszert semmissé tenni? Csak, hogy tudjam, mire készüljek. - mert hát szívesen mennék vele, ez igazából nem kérdés. Érdekel a víz alatti világ, pedig megtehettem volna már, hogy mágiával feltérképezem, de eddig még végül nem tettem meg, így viszont még biztonságosabb lenne, úgyhogy miért ne? Aztán persze majd meglátjuk, hogy mikor jön el a pillanat, egyelőre a felszíni szórakozással kezdünk, főleg ha már neki ennyire hiányzik ez az élet, pedig nem is ismeri igazán egyelőre. - Még jó, a végén zokon venném, nem vagyok én idős, hogy kielégítsem bárki anyakomplexusát, vagy attól kellene tartanom, hogy ne adj isten... ráhajtasz egy tanárra. - na persze ezt úgy se hagynám. Hallottam én már pletykákat, diákok és tanárok közötti mindenféléről, bár a többségük valami miatt női tanárok esetén fordul elő, a jó ég tudja, hogy miért, na pont e miatt nem szeretnék efféléket hallani Lancetől. Úgy fest, hogy az iskolában az idősebb nők kiéhezettebbek. Hallottam én már pletykákat a külön órákat adó Screwburry professzorról, no meg persze a vadi új aurorunkról is, aki az iskola biztonságáért felel, erre felettébb sokat látják az egyik még csak nem is auror szakos diákkal... valami biztosan van a levegőben. - Fájdalomdíj? Az már meg volt, erődemonstrálás formájában. - fáj ugyan a szám, de azért szépet villantott és szó se róla megint nőtt a szememben, de ezek után csak majdnem az állam esik le, amikor beszélni kezd. Majdnem megölt valakit, na ez lassan kezd tényleg egészen szépen alakulni. - Ezt komolyan kérdezed? Mesélj, mi történt pontosan? Nem tudom elképzelni róla, hogy vad gyilkos lennél, valaki molesztálta a húgodat? - igazából még csak nem is tudok sokat a családjáról, ez inkább csak belekérdezés vicceskedve kissé, mert nem tudok róla elképzelni olyat, hogy szándékosan akarna ártani valakinek. Vagy félreértés volt, vagy hirtelen harag és miért szoktak a pasik megkattanni? A legtöbbször azért, mert valaki rosszat tesz valakivel, aki fontos nekik, és ez a valaki általában nőnemű, tehát anya, húg, netán az előző nője, de ahogyan eddig mesélt az ex kérdésről, kétlem, hogy bármelyikért is ölni akart volna.
- Legalább valami? Justice, édes, lássuk be, a lényeges dolgokban te vagy a jobb. Nekem az számít, amiben te tetszel, az én részem csupa átlagos dolog, eddig is én kerestem a kegyeidet, és ez eztán is így lesz. – Pontosan tudja, hogy mennyire a lábai előtt heverek, és igen, ez kell nekem is. Nem olyan behódolós lányra van szükségem, aki máris ledobja a ruháját, szétteszi a lábát, hátha így rávesz a nősülésre. Nem, Justice tudja, hogy ki vagyok, mégis cicázik velem, megfelelően kordában tart, mégis, saját magát tökéletesen izgalmassá tudja tenni a szememben. - Tudok. Ez valami sellő adomány lehet, sosem tanultam, mégis tudom, hogyan kell felruházni egy ékszert, hogy képes legyen erre. Ha úgy döntesz, hogy lejössz velem látogatóba, akkor csak szólj. – Fel sem merül bennem, hogy a lány azért akarja az ékszert, hogy jó pénzért eladja, vagy hogy azért jőjjön velem a mélybe, hogy kifürkéssze a titkainkat, netán meglopjon. Nem, Justice fondorlatos kislány, de nem rosszindulatú, velem nem. Oda tud szúrni, de láthatóan bízunk már egymásban valamennyire, így nincsen kifogásom ellene, hogy jőjjön. - Hiányzik, naná. Félig vagyok csak sellő, és anya nélkül.. olyan, mintha a fenti dolgoknak kéne pótolniuk a hiányát. Na nem feltétlenül neked, nem úgy értem, hogy anyakomplexusom van, hanem az, hogy megismerhettelek, egész jó dolog. Itt lenni, ahol ő is járt.. ismerős érzésnek tűnik. – Játszadozom Justice sötét tincseivel, és kicsit közelebb húzom, hogy odaérintsem az arcomat az övéhez, de nem akarom, hogy még véletlenül is túlságosan romantikusnak tartson, és agyára menjen a helyzet. Így miután leteremtettem az illetőt, aki bántotta, megcsókolom, de nem azért, hogy fájdalmat okozzak. Éppen ellenkezőleg. Éreztetni akarom vele, hogy ha fel is hasadt a szája, számomra tökéletes. - Hamar? Egy sellőre bíztad az életedet kislány, akkor kapj is valamit a pénzedért. Afféle fájdalomdíj ma estére. – Megfogom a kezét, hogy egy sarokasztalhoz üljünk el, ahol nem hatol annyira be a fülünkbe a zene, de mégis odahajolok hozzá, hiszen ez másra nem tartozik. – Nos.. elmondhatom magamról, hogy megöltem valakit. Vagyis.. túlélte, de én azt hittem, hogy megöltem, és.. Ezzel a tudattal kell együtt élnem. Most megvetsz? – Kérdezem őszinte kiváncsisággal, hiszen azt is megérteném. Griffendélesnek lenni valahol azt is jelenti, hogy bátor és hősies az ember, csak hát én nem vagyok ember. Vagyis nem igazán.
- Legalább valami, az nem jó taktika, ha csak magadat dicséred. - nevetem el magamat, de hát annyira ismer, hiszen azért az egom elég nagy ahhoz, hogy szeressem, ha én vagyok az első lehetőség szerint sok mindenben, mert úgy érzem jól magamat igazán és persze ezt szoktam meg. Győztes típus vagyok... afféle bármi áron jellem, de ezt a múltam bizonyítja igazán, az a múltam, amiről természetesen Lance-nek fogalma sincs. Ki tudja, ezzel talán elmarnám magamtól, bár ha neki is van egy titka és nem tudhatom, hogy miféle... - Jól van, látom, hogy aggódnál, akkor jó lesz az az ékszer is. Te tudsz olyat készíteni? - talán igaza van, úgy fest hogy képes meggyőzni és hatni rám, bár ez nagy szó, mert nem sokan képesek rá, de úgy tűnik, hogy neki azért megy a dolog. Aztán persze majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle hosszú távon, hogy később is képes-e hatni rám, de egyelőre úgy fest jól csinálja és valami fura okból kifolyólag nem csak a titkai azok, amik vonzanak. Persze azok is, de valami miatt nem csak azok. - Gondolom hiányzik neked... az anyád, ugye? Mondjuk engem nem érdekel, ha utálnak, de az már jobban zavar, ha meg akarnak mondjuk ölni. - félmosollyal rántom meg a vállamat, miután az óvatos kérdés is becsúszott az anyjáról. Na igen néha azért talán nekem is hiányzik anya, pedig ő még él, de úgy igazán már nem, de apának biztosan hiányzik, csak valahol a lelke mélyén, mert úgy igazán nem szokása kimutatni. Azt viszont tényleg nem szeretném, hogy meg akarjanak ölni mindenféle kis sellő cafkák, csak azért, mert azt hitték, hogy majd ők lesznek itt az új hercegnők. Hát... így jártak. Azért egy kicsit felszisszenek, amikor megcsókol az eset után, hiszen sikeresen felszakadt a szám, de egy pillanat alatt elfeledteti velem a tényt, hogy fáj valami is, hiszen tényleg úgy viselkedik, mint aki minimum már birtokba vett és talán valahol így is van, akármennyire is próbálom magamnak ezt nem bevallani. - Oh igen? Ilyen hamar? Végülis... miért is ne? Akkor hol szeretnéd megosztani velem a sötét titkodat? - gondolom nem itt a hangos zene közepette, ahol kiabálni kell, főleg ha ne adj isten a zene megszűnik akkor ki tudja, hogy ki hallhatja meg azt a fene nagy titkot, nem biztos, hogy örülne neki, ha mások is tudnának róla, főleg hogy eleve ilyen nehezen adja ki.
- Jobban úszom, ez igaz, ahogyan az is, hogy jobban szerelmeskedek, viszont ez könnyen változhat, fölém nőhetsz, ha van hozzá érzéked. Viszont csábítóként egyértelműen te vagy a dög. – Vigyorgok vissza, picit beletúrva, meghúzogatva a sötét göndör tincseit, hogy érezze, bizony ha addig élek is, megszerzem őt magamnak. Igenis komoly hatással van rám azzal hogy nem a koronám érdekelte, vagy ha igen, csak játékból, de valójában a személyiségem izgatja, és a rám tett hatása. Én is hatással vagyok rá, ez már nyilvánvalóvá vált, viszont ami számomra az igazán érték, hogy bennem bízik, hozzám jött az éjszaka közepén, de nagyon örültem, hogy nem Raymond smárol le félálomban, akkor fel is akasztottam volna magamat, miután belefojtom a gyereket a tóba.. - Hogyne. Készülnek ékszerek emberek számára is, azzal egy hétig tud lent lenni velünk sellőként. Anya is így ingázott, a fenti élet volt mégiscsak az igazi élete, nem tudott elszakadni onnan, na és a szüleitől. Viszont.. ha tényleg velem jönnél, nem kéne megpróbálnod ott használnod a képességedet. Szerintem az ilyesmi csak emberekre működik. Lehet, hogy működne, de ha nem? – Szerintem azért a testének a szerkezetét nem tudja megváltoztatni ennyire, hogy még halfarka is nőjjön a semmiből. Ritka adománnyal bír, ez biztos, én mégsem tudnék vele mit csinálni, ha elkezdene lent fuldoklana, kétséges, hogy felérnék vele a felszínre. - Egykor rajongók voltak, ma már bőven el tudom képzelni, hogy gyűlölnek azért, hogy elhagytam őket. Igen.. jó eséllyel neked támadnának, a sellő virtus már csak ilyen, pusztítsuk el a kívülállót. Nem tudom, hogy apa hogyan védte meg anyát, de gondolom a síri hangulat nem tett éppen jót a szerelmüknek. – Na nem mondom, hogy máris egymásba szerettünk a hollóhátas csábítóval, de hogy komoly a vonzalom, az biztos. Ennyire nem tudná megjátszani, és lássuk be, miért is tenné? A felszínen nem adhatok neki semmit magamon kívül, és kétlem, hogy eldobna mindent, hogy a víz alatt olyanokon uralkodjon, akik szívből gyülölik, ha mellette még a párját is sakkban kell valamivel tartani. Nem, ez csak akkor működhet, ha igazán akar engem. Ezek után felgyorsulnak az események. Nem tudok, nem is akarok kimaradni belőle. Valahol azért mégiscsak.. Justice pasija kezdek lenni, és mint olyan.. illik megvédenem a nőt, aki tetszik, kérés nélkül lépek hát fel, fenyegetően űzöm el a bunkót, azért egy szép és cuki lánnyal ilyesmit tenni.. Még ha Justice amúgy komolyan bele tud mások lelkivilágába gázolni, én így szeretem. Vagyis.. kimondani úgysem lehet csak úgy.. Miután a lány táncba hív, finoman az ajkára tapasztom a sajátomat, de csak azért, hogy tudja, én nem fogok vele finomkodni, hiszen vélhetően bántott valaki mást, de nem baj, nem vagyunk makulátlanok. Tudom, hogy fájhat a szája, vagy éppen felszakadt, de mégis, a szememben ő tökéletes.. - Ezek után lassan el is mondhatom hogy mi történt.. Tudom, hogy megöl a kiváncsiság.. viszont Justice.. azt megértem, hogy nehezen kötöd le magadat, de kellesz nekem, és erről nem olyan könnyű lemondani. És nem úgy.. – Vigyorodom el, hiszen egyértelműen jól esik hogy így dörgölőzik, de nem azért tettem, hogy lekenyerezzen. – Az este második felében, ha szeretnéd, beszélhetünk a titkomról. – Ha már ennyire átölel, akkor miért is foghatnám meg a formás kerek hátsóját? Hiszen itt és most hozzám tartozik..
- Szóval bizonyos dolgokban tapasztaltabb? Hm... ez még lehet, hogy jó is, gondolom jobban úszol, mint én. - szélesen elmosolyodom, pedig tisztában vagyok vele, hogy nem pont erre gondolt, és végül is igaza van, tényleg van amiben tapasztaltabb nálam, mert bár sokan azt hiszik, hogy ha már olyan vagyok, amilyen már bőven túl vagyok... azon is, de éppenséggel ez az, ami eddig még sosem volt terítéken. Persze volt már belőle nehézségem, hogy az utolsó pillanatban végül kitáncoltam valamiből, de nem vagyok egy cafka típus, nem adom oda magamat csak úgy akárkinek, még akkor sem, ha komoly érdek fűzne hozzá. Azért van egy határ, amit nem lépek át és ez a határ pontosan a testiség. - Igen? Érdekes és... vajon a víz alatti légzés is meg lenne oldva? Igazából még azt sem próbáltam, vajon metamorfként nem lennék rá képes? Tudod legalább ennyi haszna is lenne pluszban annak, amire képes vagyok. - végül is ez is lehet egy opció, még lehet, hogy képes is lennék sellővé változni, viszont ez nem adna nekem kopoltyút és azért a fulladást nem szívesen kockáztatnám. Vannak olyan halálnemek, amiktől az ember eléggé óczkodik, bár persze sehogy se szándékozom meghalni, na de megfulladni... - Gondolom vannak bőven olyan rajongóid, akik nem akarnák, hogy élve kerüljek ki onnan. - ezt csak csendben teszem hozzá, hiszen tisztában vagyok vele, hogyan mennek a dolgok. A féltékenység és persze az, ha nem akarják, hogy egy ember éljen köztük sok mindenre ráveszi az embert, a sellőt meg főleg, ha még olyan túlfűtöttek is, ahogyan Lance beállította őket. Jó, ha óvatos vagyok, az a hármas is a parton, akik láttak minket eléggé gyilkos tekintettel meredtek ránk, én pedig ragaszkodom az életemhez és persze a szép pofimhoz is. A szórakozó helyen történtek pont arra mutatnak rá, hogy nem adom magamat könnyen és persze, hogy nem szeretem, ha valaki irányítani akar, ám bármennyire is féltem a pofimat rendesen nagy taslit kapok. Csak azért nem esem a pultnak, mert Lance elkap és segít ezt kivédeni. Mérgesen rázom meg a fejemet, nem csak a szám széle sérült, hanem a büszkeségem is. Már épp moccannék, de nincs időm, mert Lance úgy kényszeríti térdre a méretes fickót, hogy csak pislogok a látványtól. Azt nem tudom, hogy mit suttog a fülébe, azt hiszem nem is számít, mert a fickó úgy repül, mintha csak pehely súlyú lenne, tarolja az asztalt, hogy aztán kúszva meneküljön. A szám fáj, felszisszenek, ahogyan széles mosoly jelenik meg az arcomon, de a pálca azonnal a kezemben és egy halk ige hatására máris rendben vagyok. Nem dicsérem Lancet és nem is gratulálok neki, csak a kezét fogom meg és vonom magam után. - Táncoljunk... én hősöm! - teszem azért hozzá. Cseppet sem érdekel most a zene stílusa, átfonom a két karomat a nyaka körül és cseppet sem szolid módon szorosan hozzá simulva veszem át a zene ritmusát. Tudom, ezzel csak megint azt érem majd el, hogy rendesen feltüzelem szegényt, de végül is a látvány már meg volt és már az érintés is részben, miért ne kaphatna egy kicsit megint belőlem ilyen módon. Azt mondta vissza tudja fogni magát, még ha nem is lesz könnyű dolga.
- Oh, soha nem mernék bármiben ügyesebb lenni, mint te, a végén még féltékeny lennél rám, vagy puszta rossz érzésből kidobnál.. Legfeljebb bizonyos dolgokban tapasztaltabb vagyok.. – Odatartom a számat a csókjára, és ezt még bevárom, de közben már indítom a kezemet, hogy az oldalát csikizzem meg. Egyértelmű, hogy vannak vele terveim, és tud is róla, de nem siettetem a dolgot, lévén az utóbbi időben egyébként sem ez volt a legfontosabb, de Justice-szal vibrál köztünk a levegő, egyértelműen hatással vagyunk egymásra. Lazán elnézi nekem, hogy az általa kitalált szabályokat olykor áthágom, sőt, mintha még értékelné is az erőfeszítéseimet. A sötét titkom már csak hab a tortán, ám nem szándékozom sokáig húzni az agyát. A titok jó dolog, de nem ezzel akarom magamhoz láncolni. Ő is megbízik bennem bizonyos viszonylatban, akkor én is megtehetem, hogy ha a sellőségemen túl valami mást is rá bízok. Na de majd meglátjuk. Egyenlőre incselkedve siklunk egymás karjaiba, egészen újszerű, meglepően jó a helyzet, hogy nem vesszük komolyan a másikat, mégis megnyugtató, hogy nem kell megküzdeni a másik kegyeiért. - Sok, de nekem éppen ez a mennyiség kell. – Vigyorgok rá, az, hogy túlfűtött vagyok érzelmileg, az pont ezzel jár, hogy egy olyan lány kellett nekem, akivel kellően nagyokat lehet veszekedni, szenvedélyesen hemperegni, de valahol meg az intrika, és a sok titok hatja át az egész kis afférunkat. Nem cserélném le másik három szép, de átlagos lányra sem. Azt még nem tudom, hogy a mai este hogyan fog alakulni, nyilván neki sem az a célja, hogy leitasson, hiszen anélkül is megkap tőlem mindent, de a lenti italokkal szemben a fentieket még alig kóstoltam, elsőre talán ütősek lennének.. Na de kialakul.. - Van olyan bűbáj, amivel sellőfarkat kapsz te is, anya is így ment le először apával. Csak ha meglépjük ezt, ügyesen kell, hogy ne fussunk össze másokkal. Nem mintha szégyelnének, de én magam nem akarok most kommunikálni a lentiekkel. Untatna a téma, hogy megint a lelkemre akarnának beszélni. Most itt akarok lenni, veled, nem velük. – Túrok bele a hajába, hogy ismét behajtsam a csókomat, ugyanis Justice mostanság imád engem csókolgatni, egy percen belül már másodszor, a végén még elhihszem magamról, hogy valamit igazán jól csinálok. Ám erre a második csókra most nincsen lehetőségünk, mert közbelép az a fickó, aki Justice karját rántja el. Elsőre csak felemelkedek, ám amikor a lány visszaszól, a pasi felképeli, gondolkozás nélkül kapom el, mielőtt még a pultnak esne. – Jól vagy? – Csak költői a kérdés, mert a szemeimben jeges szikra táncol, a kezembe gyűjtöm a pohárból az italt, és az ujjaimra fagyasztva ragadom torkon a fickót, rögtön térdre kényszerítve. [i]- Ha még egyszer.. csak ránézel.. ha csak eszedbe jut, akkor megkereslek, és kitöröm a nyakadat.. – Sziszegem a fülébe, és akkorát lökök rajta, mintha valami kugligolyó lenne. Tarolok is vele, egy üresen álló asztalt borít fel, és nyüszítve, térdencsúszva indul el a kijárat felé.
- És nekem pont ez a kettősség tetszik, eddig nem tudtam, hogy van benned rossz fiú is, sőt még a titkokat is szereted. Úgy érzem... a végén kiderül, hogy te ügyesebb vagy, mint én, ami persze kizárt, de... - elnevetem magamat és szórakozottan odacsókolok a szájára. Igen én vagyok az kettőnk közül, aki rámenős, aki csábít, de mégis úgy tűnik, hogy ő az, aki olyan titkokat is rejt, amikről sejtésem sincs. Rendben, nekem is akadnak titkaim, de a legsötétebbről igazából senki sem tud és egyelőre még neki se mondanám el. Akármit is mond, ki tudja, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor mégis csak csalódik bennem. Nem akarom megkockáztatni, hogy esetleg tényleg más szemmel kezdjen el nézni rám, mert megkedveltem és ha le akarom koptatni majd megteszem, de ennek még bőven nem jött el az ideje. - Hogy én sok vagyok? Héj, a végén még zokon veszem, amiket mondasz! - persze nem, felnevetek, tetszik ez a kis játék, hogy még azon sem kapja fel a vizet, ha tényleg olyat mesélek, ami másnak nem tetszene, de úgy fest, hogy őt pont ez vonzza. - Pedig azt hinné az ember, ha a sellő feljön a felszínre, akkor keres magának egy jó kislányt, valami kis hercegnőt. - mint a mesében, ha már a gyűjtögetést is emlegeti, mint a Kishableány. Ezek szerint ő nem a jó kislányt kereste magának, hanem inkább valakit, aki más, mint amit megszokott és én határozottan szeretek más és egyedi lenni, ez nem is kérdés. - Szeretem, ha büszke lehetek magamra, úgyhogy nem is viselném el a bezártságot, de kíváncsi vagyok mit rejtegetsz a kis kuckódban. - igen azt hiszem egyszer erre is szívesen sort kerítenék, lemenni a mélybe és utána nézni, hogy ott mik lehetnek, milyen titkok és kincsek. Biztosan érdekes lehet, még sosem volta ma Fekete tó mélyén, főleg nem olyan kísérettel, aki otthonosan mozog ott. Ha jól sejtem, akkor a többi sellő elképedve nézve, hiszen azok akik legutóbb kikukkantottak a tóból is legszívesebben elátkoztak volna, csak mert Lancesszel vagyok. Szomorú... számukra. - Igen, mert még miben? Oh tényleg! Mindketten oda vagyunk... értem. - újabb csilingelő kacagás, ahogyan belekóstolok a saját italomba és már hajolnék oda Lancehez, hogy egy csókkal még egymás italát is megízlelhessük, hiába egyforma a kettő, amikor az italom még kicsit meg is löttyen, mikor a fickó megragadja a karomat. - Nem ígértem meg, hogy maradok... lépj tovább és keress valaki... - a mondatot már nem tudom befejezni, hiába rántom el a karomat a pasas kezéből, a másikkal csak úgy egyszerűen mindenki előtt felképel. Csak, mert vissza mertem szólni és jó eséllyel ,mert már épp eleget ivott, amivel bátorságot gyűjtött. Elkerekedik a szemem, majdnem sikerül a pultnak is neki esni, de a poharam úgy ki ömlik, ahogyan kell. Csak a meglepettség az, ami miatt nem reagálok azonnal, azért ilyesmi még nem történt velem. Voltak már nehéz esetek, de hogy valaki eddig jusson...
- Van bennem jófiú hajlam, szándékosan biztosan nem bántanék másokat.. De érdekelnek az izgalmas dolgok, a pletykák, a titkok, és ahogy mondtam, senki sem makulátlan, még én sem. Nem azért csinálom, hogy még jobban elcsábítsalak, az a te asztalod. – Kacsintok rá, hiszen azért mégiscsak van benne valami, hogy én is szeretem húzni az agyát, látva, hogy ha megszegem a szabályait, az milyen hatással van rá. Egyértelműsítette már, hogy még nem adta oda magát senkinek, viszont nem szívbajos, ha egy csókról van szó, vagy hogy odadörgölőzzön. Amikor hozzáért a halfarkamhoz, és alatta az igazihoz akkor nem láttam rajta egy cseppnyi félelmet, sőt, mintha nagyon is izgatta volna, hogy mit csinál. Nyilván nem dobná magát csak úgy oda, de egy sellőt letapizni, az számára is extrán újdonság volt. Na és amit a parton művelt, abban volt némi dögös magamutogatás, és némi szűziesség is. Mintha még ő sem tudná eldönteni, hogy egy ilyen nagy lépést velem tegyen-e meg. Azért nagy győzködésre nem volt eddig sem szükség, mert nagyon úgy fest, hogy tetszik neki ez a játék. - Nem baj, legalább így egyedi tudsz maradni, hiszen bárkire rá lehet mondani valami általános hízelgést, amiből nem egyértelmű, hogy az adott pasi most egy lánnyal kavar-e, vagy többel. Én csak veled. Még te is sok vagy.. – Nevetem el magamat, természetesen nem gondolom komolyan, ő most nálam igazi éltető erő. Tudom, hogy ő nem kötné le magát csak úgy, viszont hozzám fordult a bajban, és nyilvánosan mászkálunk kézenfogva. Persze később kimagyarázhatná, hogy engem csak hülyít, de lássuk be, Justice természete még pasi szempontból sem a legszerencsésebb, velem összepasszol, de nem mindenki vevő erre. - Van kuckóm, de nem vagyok kis hableány. Az a mesét én is ismerem, és csúnya általánosítás, de.. igaz.. a kincseskamrám éke lennél, akit senki nem láthat, viszont.. szeretek veled büszkélkedni. Olyan.. dögös vagy.. – Na igen, ezen a ponton csókolok bele a nyakába, a külső az csak egy dolog, határozottan tetszenek a közös kis játékaink, az elmélkedéseink, és úgy fest, bármiről lehet vele tabuk nélkül beszélni, így majd talán elmesélem azt a bizonyos titkot is neki. Nem adná ki, mert úgy véli majd, hogy jogos, hogy csak ő tudja. Valahogy büszkébb lenne annál, hogy ezzel zsaroljon. - Mértékkel lehet. Különben is, mi az amit nem kapsz meg tőlem józanul? Mindent, csak szépen sorban.. – Most úgy mondom ezt, mintha én lennék a visszafogottabb, ami talán igaz, még a tapasztalataim ellenére is. Bólintok, ahogyan a kedvencét említi, és odacsüccsenek mellé a bárszékek egyikére. – Nahát.. jól néz ki. – Belekóstolok, és a nyelvemen ízlelgetem a finom italt. – Nagyon hasonló az izlésünk, ebben is..! - A fickó viszont, aki eddig nézegette a párosunkat, eddig tűröztette magát, felpattanva lép oda a lányhoz, és karon ragadja. – A múltkor csak úgy leléptél... – Látszik, hogy mozdulatában ott a tetlegesség ígérete. Én is felemelkedek, ugrásra készen, ha kell, eltöröm a fickó karját, amiért a nőmhöz mert érni. De még egy picit kivárok, a végén még Justice kikéri magának, hogy a tulajdonomként kezelem.
Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly dolgok is megbújnak a háttérben az életével kapcsolatban. Ez azért új nekem és nagyon érdekes és persze pont ezért érdekel, de úgy fest, hogy egyelőre még nem mondja el nekem, na de majd idővel úgyis kiderül, mert hát elvárom tőle, hogy felfedje nekem az ilyen kis mocskos részleteket is, mert az biztos, hogy ha eddig nem mesélt nekem erről, akkor annak biztosan jó oka van. - Igen? Igaz tényleg úgy gondoltam te vagy a jó fiú mintapéldája, de ezek szerint tévedtem. Nem baj... pont ettől izgalmas és most csak még jobban érdekelsz. - és persze még kevésbé bánom azt, hogy a közelembe került, hiszen eddig is érdekesnek gondoltam, de ezzel csak még inkább leköti a figyelmemet és persze az érdeklődésemet, ami megint csak nagy dolog, mert hosszú távon senki se szokott érdekelni. Azt hiszem ő valahogy tudja, érzi, hogyan működöm és hogy az kell, hogy valaki hosszú távon is lekösse a figyelmemet, neki pedig ez nagyon jól megy. - Ez így jobb. Lehet, hogy egyszer eljutok oda, hogy érdekelnek a becenevek, de egyelőre nagyon távol állok tőle. - nem az ő hibája, de tényleg nem tetszik az ilyesmi és nem is tudom elképzelni, hogy valaha fog-e egyáltalán. A története viszont tetszik és nem csoda, hogy jó kedvre is derülök tőle még inkább. Kedvelem az ilyen alakokat, annyi szent és ez a boszorkány... biztosan jóban lennék vele, ha ismerném és jól megráznám a kezét, hogy ilyen ördögien gonosz kis ötlet pattant ki a fejéből. - Oh szóval drágakő vagyok és a kincsed, szóval gyűjtögettek? Van valami kis kuckód, ahol különleges tárgyak akadnak? Engem azért nem zársz be oda igaz? - szélesen elmosolyodom, nem sokon múlik, hogy ne nevessem el magamat, főleg, hogy nem rég még a nyakamat is csókkal csiklandozta. Tény, nagyon jól érzem magamat vele és nem tudom, hogy ezt hogyan érte el, de valami isteni tehetsége van benne, tényleg szívesen vagyok vele, pedig eddig úgy volt, hogy a legtöbbekkel tényleg csak szórakozom, de úgy tűnik, hogy ő valahogy elérte, hogy jobban érdekeljen, mint az átlag. - Szóval ne itassalak le nagyon igaz? - szélesen elmosolyodom, de azért sejtheti, hogy annyira nem ijedek meg tőle, hogy eljátszadozzam vele kicsit ilyen szinten is akár. Abban is bőven van szórakoztató rész, úgyhogy miért is ne? Egy részeg sellő... talán még a kis titkát is elárulná nekem, még könnyebben és mint tudjuk a titkokért oda vagyok. A bámuló fickót nem is veszem észre, vannak ellenségeim, és persze fanatikusaim is, de most nem érdekelnek. - Persze! Viszont előbb igyunk valamit, meghívlak a kedvencemre, szerintem ízleni fog. - a kezét továbbra sem engedem el, hanem a pulthoz vonom és le is adom a rendelést. A pultos srác láthatóan jól ismer, egy pillanat múlva előttünk is van a két pohár szép, színes koktél. Elég jól néznek ki, annyi szent, rózsaszín és piros árnyalatok, egy kis koktélcseresznye a pohár szélén. Édes, gyümölcsös íz, egy kevéske alig érezhető alkohollal, de persze ami annál jobban hat.
Nagyon hasonlóak vagyunk Justice-szal, csak míg én el mondtam bizonyos dolgokat, hogy mi formált ilyenre, addig ő komoly titkot őriz. Ahogyan én is, de már elkezdtem felvezetni. Szintén közös a sorsunk abban, hogy mennyire furcsán bánunk a másik nemmel, csak míg én egy ideig kész voltam behódolni, úgy fest, ő inkább irányította a srácokat, sosem adta magát oda nekik, ebben már egészen biztos vagyok. Na de könnyű dolga van neki, hiszen lányként igenis az ujja köré csavarhat bárkit, engem is beleértve, de most, hogy közölte, hogy leendő uralkodóként én is megtehettem volna, hogy erélyesebb, manipulatívabb vagyok, igencsak elgondolkoztató. A sors iróniája, hogy még Calista sem tud róla, hogy mi is történt a kristálybarlangok mélyén. Talán az is szerepet játszik benne, hogy mi is történt. - Nem direkt kínozlak Justice.. De meg kell értened.. nem vagyok annyira jó, mint az a sablon, amit rám akarsz húzni. Nem én vagyok a kívánságteljesítő aranyhal, sajnálatos módon van cápavénám is, aki odakap, és akár.. vért is képes ontani, ha nem tetszik valami.. – Nem, azért azt a farkast, aki Justice-szal kiszúrt, nem vágtam volna ki az ablakon de például Madison eléggé maga alatt volt a pasija miatt, hát szépen felkentem volna a falra, abban komolyan beszéltem. Remélem, hogy azóta rendeződtek a dolgai, mert pár napja nem találkoztunk, én meg itt helyegek ezzel a dögös barnával. Tudom, önző vagyok, mint minden sellő. - Pedig esküszönöm, én próbálkoztam, de akkor.. Justice. Úgysem a becézéseken múlik, hogy mennyire engedjük közel a másikat. – Húzom magamhoz, ezúttal kissé merészebben nem a derekánál, hanem a fenekére illesztve az ujjaimat. Nem érezhet semmi mocorgást odalent, én aztán tényleg tudom uralni a vágyaimat még vele szemben is, de úgy teljes testből hozzásimulok, és belecsókolok a nyakába. Igen, nálunk romantika teljesen kizárva, még ha lelkileg már bontogatjuk egymást, de mi igenis a külsőségekre adunk, és az erőre, amit sugározni tudunk. Belenevetek a nyakába, amint viháncol a piros port ontó banya történetén, aki tönkretett több szép napot is a Fekete Tó mélyén, de most már rég volt, és elmúlt. - Gyanakodni? Oh, nem kell, hiszen egyértelmű. Tudod én gyűjtögetem a kincseket, de eddig te vagy a legcsillogóbb drágakövem, naná hogy nem is engedlek el. – Azt nem teszem hozzá, hogy soha, de valahol igenis el tudnám képzelni, hogy mi ketten akár még komoly pályafutást is befuthatunk. Így aztán egy csók a szájára, és egy picit komolyabb nézelődés, hogy érezze nem csak egy begerjedt hím halacska vagyok. Tudom, hogy nevetni fog, én is megteszem, végtére is mi nem ilyenek vagyunk, elég ezt ritka pilanatokra megtenni. - Nem tudok róla, Londonban még nem jártam, csak hallottam róla. Lent is ittunk különféle párlatokat, voltak növényeink, fűszereink, úgyhogy.. csak módjával próbálom, nehogy a fejembe szálljon. – A derekánál fogom, hogy ne sodródjunk el egymástól, amikor észreveszem, hogy miután beléptünk, egy magas, szakállas pasi elég provokatívan nézi Justice-t. Érdekes érzet a féltékenység, eddig én magam meneküldtem a sellőlányoktól, és Justice sem szereti, ha kisajátítom, de elönt a paprikaméreg, mégis, megpróbálok elsőre nem foglalkozni az illetővel, hátha leáll. – Táncolni viszont tudok, az nálunk is volt! Szeretnél?
Valami van a levegőben, vagy közöttünk, de az biztos, hogy ezt valamit egyelőre nem tudnám meghatározni és talán nem is akarom egyelőre. Nem kell mindent szavakkal meghatározni, vannak dolgok, amik egyszerűen jobbak kimondatlanul és ez a köztünk lévő bizsergés is pont ilyen. - Vér tapad a kezedhez? Kezdek attól tartani, hogy direkt kínzol ilyen kijelentésekkel és nem értem, hogy miért. Egyre érdekesebb vagy! - és ezt ezúttal komolyan is mondom, hiszen már az is elég különlegessé teszi, hogy sellő és persze az is, hogy egy király fia, még ha csak a víz alatt is és mondhatnánk, hogy ez talán nem annyira komoly dolog, mintha idefent egy igazi királysághoz tartozna, de akkor is herceg és már önmagában és elég érdekes az, hogy mellette még képes uszonyt is növeszteni, ha épp olyan kedve van... bár még nem tudom, hogy ez hogyan is működik egyáltalán, erre azért még kíváncsi vagyok, de azt hiszem nem most itt a nyílt utcán kell bemutatót tartania, hogy milyen a víz alatti élet. Persze a teremben már láttam, de az is egészen más volt, azért azt lássuk be. - Mókusom? Ne, akkor ezt most temessük el... végleg! - nevetve rázom meg a fejemet. Na nem hiába nem vagyok a becenevek híve, nem is igazán illenek hozzám, de az hogy mókuskának, vagy ilyesminek nevezzen... hát az biztos, hogy iszonyatosan távol áll tőlem és nem szeretném, ha valaha is próbálkozna vele. Azt hiszem az efféle becézgetések hozzám egyébként sem illenek igazán, az ilyen fajta meg aztán főleg nem. - Persze nem akkor érdekes valami, ha rajtam csattan, hanem akkor, ha más valakin és én csak a nézőközönség vagyok, aki jól szórakozik rajta, mert azt szívesen tenném. Akkor is... állati vicces lehetett! - oh nem, erről nem fog tudni lebeszélni, tényleg vicces dolog lehetett egy ilyen kis átok, de persze én magam nem szeretem, ha velem játszanak, de ebben pont az a jó, hogy én hallgatom a sztorit és nem én vagyok az áldozata. - Komolyan? A végén elkezdek gyanakodni, hogy nagyon akarsz tőlem valamit és ezért... vagy ilyen elnéző. A hercegnek nincsenek mélyenszántó elvei? - pedig az ember azt hinné, hogy a királyi vér valahol ezzel is együtt jár, de úgy fest, hogy nem így van. Meglepő, de talán nem is annyira, mint gondoltam volna. A csókját viszonozom, talán kissé meglepetten is pillogok rá, amikor elszakadunk. Pár másodperc azért kell, hogy rendesen magamhoz térjek mire végül lehull a köd a tekintetemről, én pedig megrázva a fejemet nevetem el magamat. - Na gyere! Van valami, amit egy sellő nem ihat? - fogom meg a kezét, hiszen közel vagyunk és persze nem kell sorba állnunk sem, amikor elérjük a célt, azaz az általam ismert szórakozóhelyet. Simán beengednek, hiszen elég sok a pénzem és egyébként is eléggé ismernek már itt ahhoz, hogy ne legyen gond abból, hogy nekünk is sorba kelljen állni, mint az átlagnak.
Nem felelek, mert jó érzés, hogy rafináltnak gondol, holott egyáltalán nem vagyok az. Csak ritka sok rossz tapasztalatom volt már a lányokkal, úgy fest kiismertem őket, legalábbis a sellőket, de Justice mindegyiket túltesz, és bármennyire is próbálja mutatni a manipulatív dívát, nagyon is őszinte lánynak gondolom, emberiek a vonásai, a gesztusai. Lássuk be, hogy a vadító külsején túl tetszik a hisztissége, a kompromisszumai, úgy összességében az egész lány. Pedig ő nem merné lekötni magát, vagy odadobni a róla kialakult képet, de egyrészt tarthatjuk titokban is, hiszen már nem ez az első. Másfelől tudom, hogy változik a kedvemért, hiszen már láttam azt a gyönyörű testet, még ha nem is teljesen egészben, és úgy fest, kiáll azért a tényért, hogy ha jól akarja magát érezni. Hozzám jön, ha gondja van, vagy csak beszélgetne. Ha ki is használ valamennyire, ez kétirányú, hiszen én is rá támaszkodok. Nem mondom, hogy beleestünk egymásba, de hogy hasonlítunk, és komoly a vonzalom, az egészen biztos. - Háhá!! Látod én is meg tudlak hökkenteni, és te minden ilyenre ugrasz. Pontosan tudom, hogy nem vagy olyan alkat, ettől én is tartózkodtam eddig, aztán hogy most mi alakul, azt nem is akarom irányítani. De hidd el, nem vagyok makulátlan. Griffendéles lettem, és szeretek bátor lenni, de én is hibázhatok. Vér tapad a kezemhez, egyenlőre legyen elég ennyi. Nem vagyok egy szent, viszont attól mégse félek, hogy megijedsz ettől. Téged a veszélyes pasik vonzanak, nem pedig arról van szó, hogy imádnál magadhoz édesgetni, mint egy jó fiút, akit aztán eldobhatsz. Ebben is van igazság, de.. abban az oldalban is, amit nem ismersz. – Megvonom a vállamat a szavaira, talán megváltozhatnám a törvényeket, de a sellőket nem. Akkor valami másba burkolnák a talpnyalást. Még bőven el kéne döntenem, hogy visszamegyek-e. Ahhoz olyan motiváció kellene, mint Justice, de hogy ő akarna-e jönni, azt még nem tudom. Jó eséllyel ő sem. Nem ismerjük még egymást túl régóta. Mi van akkor, ha működik a kémia, de pont a szex meg nem? Abban egy sellő sem hisz, hogy várni kell vele az egybekelésig, ehhez túlságosan túlfütött teremtmények vagyunk, romantika kizárva. - Akkor ami nem hangzik erőltetetten, az a mókusom.. Olyan kis cukin tudsz nevetni, csilingelően, mintha valami termést pörgetnél a kezeidben közben. Ez jutott eszembe rólad.. – Vigyorgok őszintén, lehet, hogy túlságosan is bensőséges becézés, és csak a szerelmesek mondanak ilyet, de na, engem nem zavar, ha véletlenül ilyesmit gondolna. Ha soknak ítéli, akkor nyilván maradok a nevénél, nem fogok tovább agyalni rajta. - Biztos voltam benne. Szerencsére hamar elüldöztük, neked se esne jól, ha az arcodra lenne írva, hogy csuromvíz a bugyid valakitől. Viszont ez a por öngerjesztő volt, mert mindenki csupa ilyet látott, amitől még jobban beindult, hogy mások is a szexre gondolnak.. Azért hidd el, nem halnak való életforma ez, le kellett állítanunk. Úgy kivertük a tó emlékét a fejéből, hogy még a szardiniát is szívószállal tudta csak enni hónapokig. – Összekulcsoljuk a kezünket, ahogyan hallgatom, hogy miket mesél. Halványan elmsoolyodom, és csak legyintek. – Mondom, ne legyél már kishitű, engem nem tudsz megbántani azzal, ha másokkal gonoszka vagy. Ha úgy alakulna, hogy elmondanád valakinek a titkomat, én nem utálnálak meg. Tudod az ilyesmi úgyis kiderül, legalább egy ideig a mi titkunk volt. Hogyne akarnék? – Húzom egy pillanatra magamhoz, és _úgy_ nézek rá, hogy tényleg nyugodtan érezheti magát egy pillanatra törékenynek nőnek egy erős pasi karjaiban. Ha ez most csak pár pillanatra szól, akkor is elengedheti magát. Megcsókolom, de csak egyszer, lazán, gyengéden, nem vagyunk ultimátumokhoz kötve, mégis, ez valami vallomásféle volt.
- Vagy sokkal rafináltabb vagy, mint amilyennek elsőre gondoltalak volna. - szórakozottan bököm oldalba. Csak halkan, mert a végén még elneveti magát, akkor pedig felébrednek a szobatársai és az nem biztos, hogy jó lenne, főleg ha azt nézzük, hogy nekem több okból se szabadna itt lennem. Hollóhátas vagyok, plusz mellette még lány is, ha kiderülne, hogy itt vagyok biztosan botrány lenne belőle, arról már nem is beszélve, hogy a hírnevemnek annyi, amit főleg nem szeretnék megkockáztatni. Sok mindent mondanak rólam, hiszen én is imádok pletykálni, de jobban szeretem, ha én alakítom a történeteket és nem rólam alakítanak mások. Így is elég nehéz az, hogy megkaptam ezt a levelet, de muszáj lesz átvészelnem és képes is leszek rá... valahogy, Lance majd segít, remélhetőleg. - Beléd esem? Azért ennyire ne szaladj előre, kedvellek, de nem vagyok az a hős szerelmes alkat, de a sötét titkokat szeretem, bár rólad sötéteket végképp nem gondoltam volna. - és e miatt persze még inkább izgatja a fantáziámat, hogy milyen sötét titkai lehetnek pont egy olyan valakinek, mint neki, akiről el nem tudtam volna képzelni eddig, hogy akár csak titkai is lehetnek, nem hogy még sötétek is. Jó persze sellő, de ez nem olyan kemény titok, inkább csak védekezés, hogy ne a miatt érdekeljen másokat, de egy sötét titok... vagy több... Milyen szomorú, hogy nem tudhatom meg most azonnal. - Hát ne hagyd, ha király lennél, akkor változtathatnál, betilthatnád a talpnyalást is. - mosolyodom el szélesen. Jó tudom, ez azért nem így megy, de viccelhetek vele, és amúgy is ha meg se próbálja, akkor biztos, hogy nem lesz belőle semmi semmi. Szerintem jól állna neki a király lét, no meg egy pofás kis korona. - Hát persze, hogy szeretem, csak becézz úgy, hogy tetsszen is nekem. - na persze azt jól sejti, hogy biztosan nem leszek oda mondjuk az olyanokért, hogy cuncikám, vagy nyuszika, na az efféle tényleg túlságosan nyálas és nem is passzol hozzám, meg aztán nyilvánosan, ha így nevezne biztos, hogy azonnal ki is rohannék a világból, úgyhogy az semmiképp sem jó ötlet, de majd ha talál olyan becenevet, ami esetleg tetszik... - Jesszus, komolyan? Mintha csak én csináltam volna, remek ötlet! - nem tehetek róla hangosan felnevetek, mielőtt még hoppanálnánk, mert ez a sztori, na ez tényleg nagyon tetszik. Akár még idefent is be lehetne játszani egy ilyet, olyan vörös fejek rohangálnának a suliban, hogy csak na és olyan jó szórakoznánk, hogy ihaj. Az biztos, hogy oda lennék érte, ha ennyire kínos helyzetbe hozhatnék egyszerre sokakat. Azt hiszem az ötletet elraktározom, valamikor akár még jól is jöhet. - Na jó, keressünk valami jó helyet. - fogom meg a kezét most már bátrabban, hogy nem a birtokon vagyunk miután megérkeztünk. Nem fogunk sokat sétálni, de egy kicsit azért kell, direkt nem érkeztünk meg közel, már csak azért is, mert egy kis séta amúgy is jót tesz, főleg hogy odabent már nehézkesebb lesz beszélgetni. - Tudod a srác, aki utál és nem tudtam hatni rá, vérfarkas... én terjesztettem el róla, hogy az és ezt zokon vette. Akarsz még bulzini? - tudja, hogy milyen vagyok, de néha azért adagolhatok magamról ezt-azt, csak hogy még inkább tisztában legyen vele és ha akar még időben eltűnhessen a közelemből, mert igen kezdem megkedvelni és ki tudja, hogy nem kedvelem-e meg még jobban.
- Nem biztos, hogy csak én kellettem hozzá. Tetszettem, és ez elég volt ahhoz, hogy jobban megnyílj. Vagy.. az is lehet, hogy bizonyos mértékig hasonlítunk, és átlátok a szitán. – Na azért nem fogom lebecsülni a bókja erejét, azt hiszem ha bárkivel megteszi, leginkább hízelgésről van szó, nálam erre nincsen szükség, nem kell külön elérnie semmit, hiszen egyértelmű, hogy jók vagyunk egyet, már az óvatoskodások ideje is lejárt. Nem mondom, hogy tökéletesen megbízom benne, de eléggé, hiszen rábíztam a titkomat, egy olyan titkot, amit ha kifecseg, nem tudok orvosolni, azonnal távoznom kell, hiszen semmi szükség rá, hogy mindenki arról beszéljen, hogy mi vagyok, sosem néznének rám normális emberként. - Nem kell olyan sokáig, csak elrettenteni se akarlak. Tudom, hogy te se vagy egy kisangyal, ami nem baj, de.. jobb, ha mittudomén még jobban belémesel, akkor már el tudod viselni a sötét dolgokat. – Simítom végig az állát, mert talán ő az az ember, aki akkor se mondaná ki, hogy hogy szeret, ha történetesen így is lenne. Nem hiányzik a szó, az érzést pedig anélkül is lehet közvetíteni. Erős a vonzalom, főleg a titkok és a játszmák miatt, ráadásul Justice olyan érzéki, minden rezdülésében benne van az, hogy milyen izgalmat válthat ki még belőlem, megunhatatlan, és azt hiszem beleférhet, hogy én is ezt közvetítsem felé. Ráadásul annyira édes, hogy így feszegeti a határokat. Biztos vagyok benne, hogy ezt nem teszi meg mindenkivel, az elődőmnél nagyon rosszkedvű volt, nem boldogultak egymással. - Ez nem is rossz ötlet. Kérdés, hogy van-e értelme visszatérni a mélybe. A hatalom kecsegtető, csak a vele járó talpnyalás nem az én világom. – Húzom el a számat, de a trükkje igazán érdekesnek tűnik, ki kéne próbálnom. Végülis a sellők a szeszélyességükről híresek, ha én magam is bevetek némi álcát, akkor jobban érezhetem magam, mintsem az állandó dacolással. - Nem akartalak megbántani. Jól áll neked ha gonoszkodsz, de igaz, nem vagy gonosz. – Ugrok meg, amikor az oldalamba csíp. Még évődően mosolygok rá, úgysem haragszik rám úgy igazán, ahogyan én sem szántam igazán bántásnak. – Kedvesebb szó? Szereted te egyáltalán ha becéznek? – Kérdezem, hiszen nem vagyunk egy nyálas alkatok, egyikünk sem, eddig mindkettőnknek az jött be, ha kimondtuk a másik teljes nevét, és talán ez lesz a végleges, bár ha változunk, lehet, hogy még ez sem az utolsó megszólítás. - Oké, áll az alku. Érdekeset a víz alatti életemről? Na ugye a víz alatt mindenkin viszonylag kevés a ruha, tehát jobban eszébe jut a sellőknek az, hogy mit rejthet a lányok bikinije, vagy éppen milyen az, amikor egy fiúsellő a városban emberré változik, és lábai lesznek, na meg a lába között valami. Na most nemrégiben lejött hozzánk egy fenti boszorkány, és egy olyan port szórt a vízbe, bosszúból, viccből, mindegy, hogy ha valakinek.. khm.. pikáns gondolatai támadnak, netán vágyakozik, akkor vörösre vált a halfarka. Na most gondolhatod, hogy minden, ami eddig rejtve volt, az most kiderült.. Csupa-csupa vörös farkú sellő úszkált a vízben, és mindenki annyira szégyelte, hogy jó pár napig a többség magányra vágyott, hogy senki ne lássa, ha éppen eszébe jut valami. Na mit szólsz? – Ahogyan átkarolja a nyakamat, ösztönösen felé hajolok, de nem is nagyon van rá szükség, meleg puha szája már az enyémen landol. Duruzsolva csókolok vissza, és nem olyan vészes a páros hoppanálás. Már indulunk is, kéz a kézben amerre csak ő mutatja.
- Büszke is lehetsz rá, tény, hogy jobban kiismertél, mint a legtöbben és fogalmam sincs, hogy csináltad. - egy kis dicséretet azért mégis csak kaphat, ennyi simán belefér. Tényleg nem tudom, hogyan sikerült elérnie nálam ennyi mindent, azt hiszem tényleg kedvelem, bár ezt nyíltan nem mondanám ki, még magamnak se vallom be, nem hogy más tudja, akkor aztán főleg fuccsba menne az eddigi ténykedésem a jó hírnévért. Erről még a barátaimnak, vagy inkább közeli szövetségeseimnek se beszélek, nincs rá szükség. Vannak dolgok, amik jobb, ha megmaradnak nekem és nem tud róluk senki sem, mint pl. az öcsém esete és az eltűnése. Nem csoda, ha azért eléggé megijedtem, hogy mégis csak van aki tud az esetről, miközben elvileg nem meséltem róla az ég világon senkinek sem. - Szóval vannak titkaid! Pedig érdekel a nagy titok is, de azt hiszem ha tényleg olyan nagy, akkor valamennyit még tudok várni... megpróbálok. - persze tudom én, hogy ha nagyon akarnám, akkor valahogy biztosan ki tudnám húzni belőle, de nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet lenne ezzel kísérletezni. Neki is van egy bizonyos szintű tűréshatára és nem akarom direkt kihúzni nála a gyufát. Persze tény és való, hogy szeretek játszani a tűzzel, de fogjuk rá, hogy direkt nem akarok rosszat neki legalábbis és azt sem, hogy túlságosan kiakadjon. Feszegetem a határokat, de ma már volt egy húzásom, jól rá is hoztam a frászt, nem adok neki esélyt, hogy netán megvétózza az estét, mert nem bírok magammal. - Látod milyen hasznos, ha az ember tudja másnak láttatni magát, meg kellene tanulnod minél több átváltoztatástannal kapcsolatos varázslatot és akkor odalent sincs gond, ha... vagy amikor visszatérsz. - végül is egy kis trükk csak beleférhet az ő életébe is. Mint a király, aki úgy ment le az alattvalók közé, hogy ne ismerjék fel, csak hogy őszinte véleményt halljon róluk arról, hogy miképp is vélekednek róla, vagy úgy általában a királyságról. Lance is megtehette volna és akkor máris könnyebben elengedheti magát. - Ha nem lenne igaz, ezen meg is sértődhetnék, de kereshetnél kedvesebb szót is. - finoman belecsípek az oldalába, amikor odatartja az arcát. Azért szemétládának csak ne nevezzen, még ha szórakozni megyünk is és én tényleg tudok nagyon is gonoszkodni másokkal, de azért na... szeretem, ha vannak határok, amiket nem nagyon lép át egyikünk se. Ő se mondja ki nyíltan, ha rossz vagyok, ahogyan én is változom a kedvéért. - Ez olyan... körvonalas volt, mond részleteket, kíváncsi vagyok rá, hogy milyen a víz alatt élni. - szeretem a sztorikat, főleg az olyanokat, amikről mások nem tudnak, hát naná, hogy nem érem be annyival, amit mondott, az túlságosan általános, főleg hogy még titkokról is beszél. - Hát jó... alkut ajánlok, te is mondasz valami érdekeset a víz alatti életről és én is mondok valami érdekeset az életemről, amilyen előtted volt. Így megfelel? - addig még hoppanálni sem fogok, amíg nem bólint rá a dologra. Átkarolva a nyakát várom a választ és csak ha ez meg van, akkor jön a pukkanás és a rántás, de ezt enyhítem egy csókkal abban a pillanatban, hogy elindulunk, csak akkor eszmélhet fel, amikor már az Abszol út sötétjében állunk a szinte kihalt utcán. Ilyenkor már a legtöbb bolt zárva, érthető módon.
- Biztos vagyok benne, hogy közel sem ismertelek ki olyan jól, mint hagyod, ám kétségkívül többre jutottam, mint sokan, és erre büszke is vagyok. – Bólogatok, én is úgy látom, hogy az emberlány ritka szeszélyes alkat, nem nyílik meg, direkt eltaszít mindenkit, s ezt olyan álcába csomagolja, mintha mindenki titkai érdekelnék, valójában ugyanolyan társaságfüggő, mint bárki más. Valami komoly sérelem érhette, hogy ilyen játékosnak mutatja magát, és tudom, érzem, hogy kapaszkodik ebbe a laza kis kapcsolatba, amely biztonságot nyújthat számára. Én is képes vagyok biztos kézzel tartani a pórázt, még ha úgy is tűnik, hogy ő irányít. Vetélkedés ez mindkettőnk részéről, nekem is erre van szükségem, hogy egy erős, független lány legyen az, akivel jól érzem magamat, akinek van véleménye, de mégsem elvakult az irányomban. Már nem az első eset, hogy számíthat rám, és tudom, hogy még egy olyan önző teremtés is, mint Justice, valahol felfogja, hogy én ezt nem veszem kihasználásnak. - Te valami titokmániás vagy Justice.. Titkaim.. – Töprengek el, miközben a hasamra simítom az övet, és befűzöm a nadrágba. – Lényegében minden titok, ami lent történt, arról mesélhetek. Van még egy komolyabb is, de az.. túlságosan.. rémisztő, és nem egy táncolós estére való. Talán majd egyszer rád bízom, mondjuk ha véletlenül mégis a királynőm lennél.. – Félmosollyal rázom meg a fejemet, nem akarok tőle ígéreteket kicsikarni, viszont láthatja rajtam, hogy közel sem viccelek, történt velem valami, amire nagyon nem vagyok büszke, de jobb arról nem is sokat beszélni, most nem is akarom vele terhelni. Attól nem félek, hogy másoknak kiadná. Ha mégis így történne, akkor már nem ezen az egy titkon múlna, hiszen az életemet bíztam rá. Tudom, hogy imád az ilyesmivel visszaélni, eddig még nem tette. – Valahogy sejtettem, igazi nagyvilági lánynak tűnsz, és ezt nem bántásból mondom. Nem titkoltan még féltékeny is vagyok, hogy ilyen jól érezted magadat, lent.. nagyon nem működött ez, bárhol megjelentem, én voltam a király fia, és vagy kibeszéltek, vagy hajlongtam nekem.. Egy hülye cím miatt.. nem tudtam normálisan élni. – Vonom meg a vállamat flegma dühösséggel, Justice mellett igenis teljesebb életet élhetünk. - Nagyon játékos.. igen, mások szemétládának mondanák, de igen, számomra tetszetős ez a stílus.. – Tartom oda az arcomat, amikor puszit ad, és elégedett vagyok magammal. Képes vagyok őt formálni, már csak az a nem mindegy, hogy mikor ijed meg attól, hogy kiadja magát. Lendületes léptekkel indulunk el a kijáratig, egymás kezét azért nem fogjuk, nem vagyunk még olyan viszonyban, még ha már megvoltak a nagy kukkolások is. - Egy átlag sellőnek nem sokban. Ugyanúgy vannak közösségek, események, harcok, mint fent. Tudod mi nagyon kiváncsi nép vagyunk, éppen ezért komoly súlya van a titkoknak. Nálunk mindenki szeszélyes, túlérzékeny, egy rossz nézés, és már vérre menő verekedés alakulhat ki. A flörtölésnek ott sokkal nagyobb jelentősége van, és.. Mindegy is, úgyis érted. Engem viszont az érdekel, hogy milyen volt az élet előttem. Na nem a szeretőid száma izgat, azt mondtad nem szokásod csak úgy odadobni magadat.. Csak annyi, hogy mivel foglaltad el magadat? – És kiérünk a főkapu elé, ő a hoppanálás mestere, átfogom a derekát, és várom, hogy már pukkanjunk is el innen.
- Furcsa vagy, vagy különleges? Jobban kiismertél rövid idő alatt, mint olyanok, akik már régóta ismernek. - mosolyogva csóválom a fejemet. Ez azért tényleg különleges képesség és elég jól is használja, el kell ismernem. Vagy csak ráérez arra, hogy milyen vagyok, netán ez valamiféle különleges sellő ösztön, amiről eddig nem beszélt... nem tudom, de talán nem is számít, az a fő, hogy tényleg nagyon ügyesen alkalmazza, aztán majd kiderül, hogy mi születik majd ebből az egészből. Tény és való, hogy sose voltam az a romantikus alkat és ezzel már ő is bőven tisztában van, de a sellő királyfiben mégis csak megfogott valami már akkor is, amikor még azt sem tudtam, hogy a király fia. Talán tényleg igaz, hogy a nemesi vér csak kiütközik az emberen, sőt a sellőn is. - Ez... hát jól van, aztán majd meglátjuk ténylegesen hogy látod a későbbiekben. Azért kíváncsi vagyok, hogy neked vannak-e titkaid, már azokon kívül, amiket eleve ismerek. - hiszen tény és való, elég sok ilyen titka van, amikkel én is tisztában vagyok, mint a tény maga, hogy sellő és persze még herceg is, ezek nem apróságok és én tudok róluk. Talán nem is volt olyan rémesen nagy hiba, hogy végül mégis csak rám bízta őket, pedig épeszű ember az iskolában önként nem adna a kezembe titkokat, de persze aki még nem ismer lehet hogy van olyan bátor... netán botor, hogy megtegye. - Természetesen, minden tuti helyet ismerek. - húzom is magam után, de azért egy kis kellemetlenséget még okozok azzal, hogy berántom direkt magam mögött az ajtót. Puszta jó szándékból, de ha fel is ébred valaki, maximum csak a parfümöm illata maradhat meg az orrában. Na igen ebből látszik mennyit számít a szem, hiszen Lance is érezhette rajtam a női parfüm illatát, de még se ismert fel az alapján, még akkor sem, amikor a csók elején jártunk. - Gonosz? Csak játékos... nagyon játékos és elfeledjük ne aggódj, minden rosszat. - finoman egy puszit is adok még az arcára, csak aztán indulhatunk el az udvar felé. Persze nekünk már nem kell óvatoskodni, viszont itt még nem hoppanálhatunk és ahhoz, hogy eljussunk Londonba első körben el kell jutni a birtok határáig. - Na és... milyen odalent? Miben más sellőnek lenni? - egy lopott pillantás még a Fekete tó irányába, aztán aztán nézek immár előre. A kapu távol van, lesz egy kiadós gyaloglásunk már csak azzal is, hogy elérjük a kijáratot, aztán már könnyebb dolgunk lesz, hogy az Abszol utat megcélozhassuk.
- Úgyse érnék el vele semmit, ha erőszakoskodnék. Tudom, hogy a határozottságot is szereted, de irányítani még jobban. Majd kialakul. – Rázom a fejemet vigyorogva, nekem pontosan így tetszik a kis kapcsolatunk alakulása, meg tudunk maradni izgalmasnak, és csak azt sajnálnám, hogy ha a lánynak erről szólna az élete. Nem, bennem tényleg különlegeset lát, ezt egyértelműen érzem. Egyrészt mert sellő vagyok, és ezzel komoly titkot birtokol, másrészt az előéletem pont olyan, hogy passzolunk egymáshoz. Nem csak a szexre tudok gondolni vele kapcsolatban, ahogyan a legtöbb srác tenné, de unalmas sem vagyok, amikor beszélgetünk, hiszen mégiscsak egy leendő vezető vagyok, akinek fontos gondolatai vannak. - Ha valaki tetszik nekünk, akkor elfogadjuk olyannak, amilyen. Egyértelmű, hogy vannak titkaid, és azok is formáltak, méghozzá ilyenre. Elképzelhető, hogy csalódok, ez benne van. De kinek nem? Egymást teljesen megismerni.. szerintem úgysem lehetséges. Csak nagyjából. Már az is komoly eredmény mindkettőnk részéről, hogy ilyesmikről beszélgetünk valakivel. Akkor én adnék egy esélyt a dolognak, bármiről is legyen szó. – Amennyire én elutasítottam a kapcsolatokat, és amennyire ő imád felszínes lenni, csakis játszadozni, mindkettőnk számára ez komoly jellemfejlődés. Legalábbis valami, ami mellett nem érdemes csak úgy elmenni, hiszen így lehet jövőnk, jó hatással vagyunk a másikra. - Aha.. Az jól hangzana. Gondolom te már jól ismered a tuti helyeket, ahol az aranyhalacskák lubickolhatnak. – Direkt nem teszek megjegyzést arra, hogy így eláll a szava. Már így is elégedett lehetek, mivel én sem szoktam csak úgy mutogatni magamat, ez most nálam is magabiztos lépés volt felé, hogy legalább felizgassam a fantáziáját. Abból, ahogyan rám nézett, hasonló pillantást véltem kivenni, mint ahogyan én néztem rá, és bőven elég látni ezt, mint szóbeli elragadtatást kiváltani belőle. Az, hogy, nem tudott megszólalni, ennél sokkal többet ér. A mosolyom sem önelégült, csakis titkozatos. Felkapom a maradék ruhát, aztán hagyom magamat kirángatni. – És azt.. nem kéne, ugye? – Vigyorgok vissza, ezzel én is így vagyok, egyenlőre nem akarom felhívni magamra a figyelmet, vagy éppen idejekorán ellenségeket szerezni, hogy enyém az iskola legdögösebb nősténye. Eddig mindig igyekeztük mellőzni a nyilvánosságot. Madisonnak azért lehet, hogy mesélek majd róla. Megrezzenek, ahogyan szinte becsapja az ajtót, és mosolyogva rázom meg a fejemet. – Tiszta gonosz vagy.. Na és mi a terv, merre megyünk? El akarok ma minden rosszat feledtetni veled, úgyhogy.. te vagy a főnök.. – Mondjuk mikor nem? Justice igazi domina, ám nem úgy, mint a sellőlányok, akik akaratgyenge módon csakis a trónért hajtottak, de közben elvesztették magukat. Nem, a barna szépség igazi összetett jellem, és hiába mondja, hogy csalódnék, nem tudom, hogy miért lehet ez.
- Szóval még mindig ilyen türelmes vagy, csak szét ne robbanj nekem közben. - édes, de komolyan, pedig én aztán senkire sem szoktam ilyesmit mondani, de valahogy mégis. Ilyen kitartó és türelmes, ami kész csoda, hiszen a legtöbben nem szoktak ilyen könnyedén állni hozzám. Volt már olyan, akinek szó szerint le kellett törnöm a lelkesedését erőteljesebb védekezéssel, fájdalmas fajtával, mert nem fogta fel, hogy a játék egy szintén nem megy majd tovább. Én azért akárki akármit is pletykál rólam nem adom magamat egy könnyen, ezzel jobb mindenkinek tisztában lennie. Azért mégis csak vannak elveim, még ha sokan azt is hiszik rólam, hogy bármire képes vagyok egy jó pletyka kedvéért, hogy aztán legyen mit tovább adnom másoknak, vagy valamivel fenyegetnem azt, akit épp akarok. De nem... vannak nálam is bizonyos mértékű határok, amiket még én sem léptem át soha, ahogyan már sejti ez is ilyen. Még csak látni se láttak úgy mint ahogy ő. Az érintés már meg volt igen, de ennyi, ő már így is többet kapott, mint bárki valaha. Tényleg különleges kis sellő. - Ez tetszik, vad vagy, de közben még sem. Szóval... oda csapnál csak hogy megvédj, akkor is, ha tényleg olyat tudsz meg rólam, ami miatt csalódsz? - hiszen egy titokról van szó, amit még ő sem tud, amit most sem akart megtudni, hiszen végül nem kérdezett rá, ami amúgy meglepő számomra. Persze kedvel, de az ember azt hinné, hogy mégis csak érdekli miért védelmezne, mert talán van olyasmi is, amiért nem tenné, vagy ami nem érné meg. És ennek ellenére úgy fest, hogy mégis gond nélkül mellém áll, pedig még csak azt sem tudja, hogy mit tettem. Lehetséges, hogy ha mégis kiderülne, akkor már nem lenne olyan magabiztos és inkább annyiban hagyná a dolgot és elpártolna mellőlem. - Hm... szóval én mutassam meg London igazi éjszakai arcát? Lehet róla szó, akkor pattanj és... - jól van, azért egy pillanatra elakad bennem a szó és szó se róla rendesen odatapad a tekintetem, főleg hogy ilyen lazán dobja le a nadrágot csak úgy itt előttem. Erre azért nem számítottam, pedig... végül is ő is látott már sokat belőlem, bár még nem mindent. Szándékosan, hiszen nem akarom egyből lerántani a leplet mindenről. Láthatja rajtam, hogy még nem igazán volt alkalmam ilyesmire, nem láttam még fiút ennyire hiányos öltözetben. Egészen más az érintés, mint ténylegesen látni is azt, amit most végül is megmutatott. Csak aztán hogy magamhoz tértem és ő végre felkapta a ruháit kapom el a kezét. Mintha mocorogna az egyik szobatársa, úgyhogy nevetve húzom kifelé magam után. - A végén még lebukunk és pletykálni kezdenek. - azért az ajtót szándékosan kissé erősebben húzom be, csak egy kis gonoszkodás, hogy szépen felébresszük azokat a srácokat. Azért arra még így is van esély, hogy parfümöm illata megmarad majd a szobában... de akkor legalább viszonylag jobb reggelük lesz majd mint általában, legalább valami kellemes illatra ébrednek.