2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem, fogalmam sincsen, hogy mikor lehet komolyan venni, és mikor nem, és valahol pontosan tudja. Ez a fő fegyvere, hogy kétségek között akar tartani. Én meg pont ezért megyek bele a játékba. Itt egy lány, aki játszik velem, ám nem a hátterem miatt, noha érdekli, hogy különleges vagyok, de teljes értékű férfiként kezel, s nem csak odadobná magát, hanem beszélget velem, kikéri a véleményemet, sőt, úgy tűnik, hogy számít rám. Abból, ahogyan találkoztunk, hogy pocsék hangulata volt, egyértelmű, hogy számít neki, hogy kire milyen hatással van. Mintha egy kicsit beteges is lenne ez a függőség, amivel ki akarja elégíteni a saját egóját, amit szokásom fényezni. De nyilvánvaló, hogy vannak sebei, amiket előttem nem is olyan ügyesen takargat. Nem találkoztam még olyan lánnyal, akit nekem kellene vigasztnalnom, a sellőlányok ennél lényegesen felszínesebbek, de meg kell mondanom, hogy nagyon ínyemre van, hogy ilyen tekintetben is a kemény férfit látja benne. A szeszélyes sellőt, az igaz, és nem is mer jobban megnyílni, legalábbis az apjával valami zűr lehetett, de ott sem lehetett tudni, hogy elmondaná vagy sem. Amikor úgy tűnt, hogy nem erőltetném, akkor majdnem megsértődött, hogy most mégse akarom tudni? Különös lány ez a Justice, nem is engedném, hogy más hozzáérjen, és a fejébe kell vernem, hogy a játékait lassacskán le kéne szorítania. Legalábbis ami a csókok világát illeti. Másnak játszhatja az eszét, de csak egy bizonyos határig érteném meg, különben én miért áldoznám rá az időmet? - Értékelem. Egyszer úgyis megkaplak, úgyhogy már a tény is bőven elég, addig meg te is jobban rákészülsz. Jól mutatunk együtt. – Simítok végig az arcán. Egyértelműen komoly vágyakkal küzdök vele kapcsolatban, ám a víz alatt megtanultam az önmegtartóztatást, szükségem is volt rá. Így viszont egyikünkön sincsen nyomás, hogy csak arra gondoljunk. Tetszik nekem, ám nem csak a külseje miatt, ez viszont nagy szó, így ezt meg neki kell értékelnie. Nem semmi halacskák vagyunk, hogy kitüntetjük a másikat a figyelmünkkel. - Justice, még mindig nem ismersz eléggé. Sosem állítottam, hogy szent vagyok. Sellőként az udvarban nőttem fel, ahol mindenki, ismétlem mindenki manipulatív. Politikusok vagyunk. A sellő igenis védje az uszonyait. Ha valaki bántott, akkor igenis oda kell csapni. Vért a vérért. Én pedig megvédelek. A jófiú külsőmet lassan elfelejthetnéd. – Na jó, azért igazságos, és következetes vagyok, de cseppet sem az az anyuci kishala, akinek a világos hajam, a kék szemeim, széles vállam alapján mindenki gondolna. Van bennem kurázsi, és Justice mellé tényleg egy erős férfi kell. – Mint mondtam, érdekelsz. Te, nem pedig az, hogy kielégítsd a kiváncsiságomat. Ha kellesz, akkor a titkaiddal, bánatoddal együtt. Megoldjuk, és akkor mondod el, amikor akarod. – Puszilok oda a homlokára, ami talán kissé intimebb, mint mondjuk hogy megfognám a mellét, ám igenis vannak ilyen gondolataim is, hogy illünk egymáshoz. A két bukott hős, valahogy ilyen érzésem van magunkkal kapcsolatban. Hát persze, hogy érdekel, hogy mit akarna mondani, de nem elsődlegesen az a lényeg. Hanem, hogy hogyan tudnám jobb kedvre deríteni. - Nem éppen. Nálad a labda, gondoltam bevezetsz az éjszakai életbe, ha már kiverted a szememből az álmot. Néhány üveg pia után meg azt is kitaláljuk, hogyan vágjuk agyon a levélírót. – Pattanok ki az ágyból, és anélkül, hogy egy kis szemérmesség lenne bennem, ledobom a boxert, és kacsintva húzok egy másikat. Majd fel a vászonnadrág, meg a többi, és már mehetünk is. Mielőbb el kéne innen húznunk, hiszen hollóhátas lány egy griffendéles fiúkörletben.
A fiúk hálójába még se jöhettem lány alakban, meg aztán szó se róla, hogy így sokkal viccesebb is volt a dolog, én legalábbis határozottan élveztem ezt a fene nagy meglepődést, amit sikerült kiváltanom belőle a kis akciómmal. Végül is pont ez volt a cél és egy kicsit el is felejtettem a gondot, ami miatt érkeztem, tehát bár akaratán kívül, de végül is már azzal is segített, hogy így sikerült meglepnem, meg aztán tény és való, hogy a csókja se semmi. Úgy fest, hogy dühösen, vagy kissé morcosan azért még sokkal jobb hatás fokot hozhatok ki belőle, na nem mintha eddig ezzel bármi gond lett volna. Most is pillanatok alatt sikerül teljesen bezsongatnom, kész csoda, hogy a szobatársai nem ébredtek fel, talán a jobb alvás reményében alvás előtt álombájitallal zárják a napot, vagy szimpla hangtompító varázs használnak? - Jól van... ne vedd a lelkedre, már azt hittem tisztában vagy vele, mikor kell kevésbé komolyan venni, amit mondok. - mosolyogva pillantok abba a nagyon komoly szempárba. Ennyire már ismer, és hogy mennyire viccelek... a jó ég tudja. Azt azért láthatja, hogy ide jöttem hozzá, amikor bajban vagyok, azért ez sejtheti, hogy sokat számít nagyon is, hogy máshoz nem fordultam volna semmiféle problémával, főleg nem olyannal, ami láthatóan nagyon is komoly. Engem nem szoktak fenyegetni, most viszont én kaptam a fenyegető levelet és valaki egyértelműen tud rólam olyasmit, amit jó eséllyel senki más. Nem csoda, ha kiakadtam, habár ezt legalább egy rövid időre sikerült elfeledtetnie velem, vagy nekem magammal... végül is édes mindegy, neki is része volt benne. - Jól van, de azért nehéz lehet neked és ezt értékelem... és ilyesmit ritkán mondok ki, szóval értékeld. - talán lassan tényleg ideje lenne komolyabbra vennem a figurát, főleg mert ez nagyon is komoly téma, finoman szólva is. Egyelőre még én magam sem tudom, hogy mi a fene ez az egész, de muszáj lenne kideríteni, no meg hogy ki ez az illető és hogy nem csak kamuzik-e egyáltalán, hanem komoly-e ez az egész. Könnyen lehet, hogy semmit se tud rólam, csak azt mondja, hogy igen, hogy jól rám ijesszen, de sajnos azzal számolnom kell, hogy esetleg mégis tud valamit. - Visszazsarolni? Azt hittem az lesz az első reakciód, hogy hívjuk a tanárokat, vagy... ilyesmi. Megint megleptél, de mindenképpen jó értelemben. És... igen, de csodálkozom, hogy nem az volt az első kérdésed, hogy mi a titkom. Nem is érdekel? - tényleg meglepő a dolog, hiszen a legtöbbeknek ez lett volna az első kérdésük, őt viszont úgy fest, hogy nem ez érdekli, hanem az, hogy vagyok, hogy mennyire ijedtem meg. Igaz, ami igaz, tényleg megijesztett ez az egész, de akkor sem gondoltam, hogy még csak nem is kíváncsi, vagy netán mégis az, de kedvel annyira, hogy ne az legyen az első, hogy megkérdezze? Fura... és szokatlan, újszerű érzés. - Én sem hiszem, úgyhogy mehetünk, legyen London. Te jártál már ott? - igazából az a fura, hogy azon kívül, hogy sellő nem sok mindent tudok róla, hogy merre járt már, miket csinált eddig, mennyire ismeri jól a fenti világot. Érdekelte eddig is azt tudom, de hogy mennyit sikerült megtapasztalnia belőle azt nem tudom, bár gondolom az iskolai holmiját megvette már, de kétlem, hogy ismerné London érdekesebb helyeit is.
Ha már Justice ilyesmire képes, akkor legalább lány alakjában jőjjön, és akkor változatosabb a dolog, igaz, bennem fel sem merülne, hogy laposnak tartanám a kapcsolatunkat, vagy ne adj aranyhal olyasmiben gondolkozzak, hogy lecseréljem, kipróbáljak valaki mást. Egyértelmű, hogy ő a legizgalmasabb lány, akivel eddig dolgom volt, és ebben csak csekély szerepe van annak, hogy lábai vannak, nem pedig uszonya. Gyönyörű, veszélyes, na és persze a végletekig határozott, szeszélyes is, mellett tényleg férfinek érezhetem magamat, de mégsem kell papucsnak lennem. A szextéma az egy érdekes rész, hiszen szépen haladunk, én sem vagyok villámgyors, mert voltak már ilyen tekintetben lányok az életemben, tehát nem kell rágörcsölnöm, de olyan régen mentem bele már ilyesmibe, hogy Justice minden érintésével lángra gyújt ott lent. Na és persze ezt pontosan tudja.. - Ha te mondod, kis boszorkány..! – Dörmögöm finom rosszallással, már nem tudnám elképzelni, hogy más pasikkal is ezt tegye. Úgy, hogy megmutogatta nekem magát a parton, egyértelműen igényt tartok rá, és őrülten féltékeny lennék, ha mással is elkezdene úgy cicázni. Elképesztő ez amúgy, hogy amennyire én menekültem attól, hogy a sellőlányok manipuláljanak, most itt egy ember, aki szintén megteszi, de nem a koronáért, csak azért, mert látja rajtam, hogy mennyire hatással van rám. Más, minden tekintetben más, de ha képes volt kibillenteni a holtpontról, nem akarnék nagyon pofára esni. - Ez nem így megy. Ha azt látom, hogy csak sorbaállítasz másokkal, akkor én nem ezt fogom veled tenni, hanem simán otthagylak. Tudd, hogy kivel mit kockáztatsz. – Egy pillanatra megfogom az állát, és komolyan nézem őt. Nem várok hűséget, de akkor ne is nálam próbálkozzon. Bármennyire is nem akarom azt a lenti világot, a kötöttséget, mégiscsak a király fia vagyok, akit nem lehet csak úgy megalázni. Elfogadom, hogy önző, és játéknak fogja fel az életet. Hát egy bizonyos mértékig én is, de ha egymásra figyelünk, még ha rövid ideig is, nem szándékozom báb lenni. Akkor inkább marad az egyedüllét, mint eddig. Bántani semmiképpen sem akarom, az arcát is csak azért fogtam meg, hogy egy pillanatra komolyan vegyen, mert úgy látom imád huncutul mosolyogni. Ami egyéként nagyon jól áll neki. És úgy összességében minden porcikája imádnivaló, de kérdés, hogy mennyire lehet betörni ezt a veleszületett incselkedését, amit másra nem kéne pazarolnia. - Hogyne, türelmes típus vagyok, megtanultam visszafogni magamat. Foglalkozzunk azzal, amiért jöttél. – Megvárom, míg előveszi a levelet, és egymás mellé ülünk. Nyilvánvalóan suttogóra kell fognunk, mert lányok ide nem jöhetnek be, és nem akarok a jövőben komolyabb ellenőrzéseket. Gondolom gyorsan át tud változni, de akkor sem kéne lebukni. Olvasom a levelet, de még így elsőre nehezen érthető, hogy mit akar a fenyegető. - Naná, hogy aggódnék érted. Nem tűnt fel, hogy kedvellek? – Pillantok le ismét a sorokra, aztán ráncolom a homlokomat. És megrázom hozzá a fejemet. – Ezt sürgősen le kell valahogy állítani. Kideríteni, hogy ki az, megtalálni a gyenge pontját, visszazsarolni, vagy ilyesmi. Meg kéne várni a következő levelet, és a feltételeit, aztán.. valahogy tetten érni, Nagyon megijedtél? – Simogatom meg a tarkóját, kissé odahúzva magamhoz. Tudom, hogy mindig vagánynak mutatja magát, meg hogy vélhetően van egy előélete, de előttem nem kell mindig nagymenőt játszania. Nem akarom teljesen megváltoztatni, de olykor el is engedhetné magát. - Most már úgyse alszom vissza, elmenjünk sétálni? Vagy akár Londonba?
Tudom én már, hogy úgy se akad ki úgy igazából, meg hát tudna rám egyáltalán haragudni? Nem hiszem, és nem is lehet. Ez is csak játék, amivel valahol magamat is nyugtatom, hiszen azért én is ideges vagyok, nem csoda, ha kellett valami ami egy kicsit segít, hogy könnyebben magamra találjak és végül is egy fokkal jobban vagyok. Persze a csókja is segített és az is, hogy végül még sem vágok fültövön, mert mindezt egy srác alakjában kezdeményeztem. Egyébként is Ray nem olyan rossz pasi, bár gondolom ez mér nem jelenti azt, hogy szívesen veszi, ha csókolóznia kell vele és érzi a kellemetlen kis borostasörtéket az arcán. Vannak dolgok, amiket az ember inkább szívesen hanyagol, talán leszek olyan rendes, hogy a jövőben nem hozom ilyesmivel majd rá a frászt. - Minden játék, csak tudni kell a jó oldalról nézni. - nem csökken a mosolyom, hiába látom rajta, hogy azért egy kicsit mégis csak mérges, de mivel csak egy kicsit az nem számít annyira. Egyébként is nem volt ez olyan vészes, épp csak pár pillant és mostanra már is jobban érzi magát, sőt egyértelműen rájött, hogy már nem egy srác van alatta. Mondhatnám, hogy vicces, hogy mindig ilyen könnyű rá hatást gyakorolni, de nem viccről van szó, egyszerűen csak tetszik, hogy nem nehéz őt elbódítani. Vajon akkor is megmaradna ez a fajta varázs, ha teszem azt egyszer oda is eljutnánk, hogy kicsit le tudjon higgadni és kiereszthetné a gőzt? - Nem kötjük le egymást, csak én téged. Ha már annyira oda vagy értem, akkor ne legyél oda másért is. - ismer már annyira, hogy azért jócskán önző típus vagyok, szóval ezen csak nem lepődik meg és a játékos mosoly az arcomon is mutatja, hogy nem akarom én megbántani sem őt, csak egyszerűen... ilyen vagyok. Van az úgy, hogy az ember nem könnyen nyomja el az alap jellemét és persze úgy is van, hogy nem is nagyon akarja, mint én. - Sőt, ha hozzád sem érek, már akkor is ez a helyzet és... ez tetszik, tényleg tetszik, de most van valami fontosabb dolgunk is. - aranyos, ahogy így zavarban van, bár ezt egyelőre még nem mondanám ki nyíltan, a végén még elbízná nekem magát, azt pedig nem engedhetem meg magamnak csak úgy. Nem, egyelőre maradjunk csak annyiban, hogy sejtheti okkal hozzá fordultam és nem máshoz, bízom benne, vagy legalábbis határozottan kezdek megbízni benne, ami nálam nagyon ritka. Inkább előkotrom a levelet és a kezébe nyomom. Abból láthatja, hogy ez most tényleg komoly és nem csak valami játék. Sőt jobb, ha ő is komolyan veszi, mert van egy olyan érzésem, hogy ez most nem csak valami vicc, ahhoz túlságosan... a fene tudja, megérzés. - Testőrt? Szóval így aggódnál értem? De nem hiszem, hogy kell. Azt hiszem ez inkább... na de olvasd el. - most már tényleg a kezébe nyomom. A levélben nagyjából az van felvázolva, hogy az a valaki, aki írta tud rólam olyasmiket, amiket senki sem. Titkokat, amiket szívesen kiad a köz javára, amennyiben nem teszem meg azt, amit kér. Egyelőre a levélben még láthatóan nincs semmiféle kérés, viszont van egy olyan sejtésem, hogy hamarosan érkezni fog és nem olyasmi lesz majd benne, amit könnyű teljesíteni.
Nem vagyok én annyira indulatos, csak hát az ember, vagyis a sellő ösztönösen védi magát, ha egy másik fiú akarja megcsókolni. Ismerem valamennyire Rayt, és eddig ez nem merült fel benne, így alaposan meglepődöm, és erőteljes védekezésbe kezdenék, de szerencsére még el sem jut a tudatomig, és már a pihe-puha finom ajkak masszírozzák az enyémet, amelyet olyan jól ismerek. Ugyan még csak néhány csókváltásunk volt Justice-szal, de senkivel össze nem téveszthető, az a kacér, messzemenően magabiztos lány, aki nem száll le rólam, de elvárja, hogy én is koslassak utána. Azt hiszem ritka pillanatok egyike, amikor két olyan személyiség találkozik, amely elnyomhatná a másikat, mégis összeillenek. Na nem mintha mernék ilyesmit kijelenteni, a végén még megszökne előlem, viszont mégis valahogy már a tudtára akartam adni, hogy noha én sem tervezek hosszútávra, de őt különlegesnek tartom annyira, hogy akár fel is adjam az elveimet. Így a csókunk elmélyül, letámadva magam alá gyűröm, hogy az ajka után néhányat még az arcára, és a nyakára is szórjak, miközben beletúrok az éjfekete hajzuhatagba. - Azt értem.. De a szívrohamot minek hozod rám? Ez neked játék..? – Dühösnek tűnök, de csak a kezdeti ijedtség miatt okolom, a pillantásomból azért látszik, hogy majd megveszek érte, annyira egyedinek tartom hogy miket talál ki. Azért igenis tetszem neki, ha kész értem kockáztatni, meg azt, hogy esetleg bántom. Igaz, korábban már bántottam egyszer, de az is ösztönös volt, nem szándékos, úgy direktbe nem is akarnék ártani neki. - Miért, tesztelgetni akarod a hűségemet? Nem arról volt szó, hogy nem kötjük el egymást? Különben meg engem úgysem érdekel más, csakis te, úgyhogy.. – Simogatom most a száját, és újra megcsókolom, immár úgy, hogy ő is át tudjon karolni, elengedem a csuklóit, valóban jó, ha ezt teljes odaadással teszi. Akár még felülre is kerekedhetne, de most jó így, szeretem az erős kis személyisége legalább ilyen tekintetben el van nyomva. - Nem túl könnyű csak úgy leszállni rólad, és.. Na igen cicus, ezt nyugodtan veheted bóknak. Eddig ez nem volt fontos, ráért, sőt, zavarónak tartottam, hogy ha csak erre kellek. De ha te érsz hozzám, az.. – Kissé elpirulva vonom meg a vállamat, nem szégyenlem én ezt, meg nem is erőltetem, de azért egyértelmű, hogy tényleg mennyire be vagyok indulva rá. Már minden éjszaka vele álmodok, és nem csoda, hogy gyakran kell cserélnem a lepedőt az ilyen édes álmok után. A levele viszont nagyon érdekel, mert látszik, hogy nagyon fontos lehet. Felülök, hogy mellém tudjon ülni, és átveszem a levelet, de úgy tűnik, hogy inkább összefoglalja. Egyből láthatja rajtam, hogy ez most fontosabb, mint az ölelkezés, így tényleg olyan, mintha a pasija lennék, minden tekintetben tudunk egymásnak segíteni. - Fenyegetés.. Sok ellenséged van? Nem fogom engedni, hogy bárki is hozzád érjen. Mit írtak? Esetleg.. képes lehetek a mágiámból egy víz alapú testőrt megalkotni neked, ha nem lennék a közeledben. Szeretnéd? – Kérdezek rá eltűnődő szájhúzással, mert végképp nem akarom, hogy kismadárnak érezze magát, akit bezárok a kalickába. Viszont hátha jól esik neki a gondoskodás. Ezért jött, vagy nem?
Arra nem számítottam, hogy akár még meg is ütne a végén, de úgy voltam vele, ennél előbb kap majd észbe, meg aztán csak nem vágna fültövön mást sem, maximum meglegyintené, de szerencsére annál előbb változom vissza, mint hogy erre tényleg sor kerülhessen. Így aztán lassacskán a döbbenete viszonzássá alakul, amikor végül visszacsókol. Hallon én azt a halk morgást, amivel a felháborodását adja tudtomra, de hát előfordul az ilyesmi, nem veszem magamra. Jó hecc volt, ő is rájön majd a kezdeti sokk után. Én is ellenkezhetnék ugyan, de nem teszem meg, hagyom, hogy felül kerekedjen rajtam, végül is ezek után ezt meg érdemli. A mosolyom azért szolidabbra vált, de csak megvonom ártatlan képpel a vállamat. Ismer már annyira, hogy csinálok én olyasmit gond nélkül, amire az emberek nem számítanak, sőt még a ficánkoló sellők sem. - Tudod kellett valami mód, ahogyan bejutok ide és ehhez egy Griffendéles pasi kellett, Rayt pedig ismerem annyira, hogy ez ne okozzon gondot. Ezek szerint hiteles volt. - ezt már csak az újabb csók után tudom elmondani, hiszen nem fogja vissza magát és időt se nagyon hagy nekem. Nem csodálom, gondolom enyhén sokkoló volt a tény, hogy egy enyhén borostás férfi képét érezte a magáén, ha csak pár pillanatig is, hiszen olyan őrülten sokáig azért nem tartott a dolog. - Legalább jól meggondolod, ha valaki rád mozdul, hogy vajon ki lehet, így érdekesebb. - mosolyodom el, főleg amikor végre elengedi a kacsóimat és már mozgatni is tudom őket. Azért nem tudom megállni, hogy most már az újabb csóknál ne karoljam át és akaratlanul is lesiklik a tekintetem szélesebb mosollyal. Könnyebb lenne nem foglalkozni azzal, ami miatt itt vagyok és csak elszórakozni azon, hogy mennyire kiborítottam szegényt, de ez sajnos ennyire nem egyszerű. - Na jó, ha leszállsz rólam, akkor meg tudom mutatni a levelet, amit kaptam, még ha igen kellemes is érezni, hogy már megint... Szegénykém, komolyan fel vagy aljazva. - azért halkabban beszélek lehetőség szerint, hiszen még itt alszanak a szobatársai és ki tudja mikor ébrednek fel. Lehet, hogy érdemes lenne kimenni mondjuk valahová, mosdóba, vagy akárhová, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni és a lebukás esélye sincs meg, hogy lányként vagyok fiúszobában, plusz a tetejében Hollóhátasként a Griffendél klubhelyiségében. - Röviden összefoglalva fenyegetés, mármint nekem és nem tudom, hogy kitől. - előhalászom végre a levelet, de egyelőre még tényleg várok, jó lenne valahol beszélni, ehhez viszont az kellene, hogy lemásszon rólam, megpróbáljon lenyugodni, aztán megpróbálhatunk együtt kisütni valamit erre a kényes helyzetre.
Azon tényleg nem borulok ki, hogy felébreszt egy háztársam, aki ráadásul még joggal is tartózkodik a hálókörletekben, így gyorsan kisöpröm a szememből az álmot. Justice jól sejti, attól mert szabad szellem vagyok, többségében vezet valami belső tartás, hogy ne hagyjak másokat halikrában. Elképzelni sem tudom, hogy Ray miért pont engem keres, hiszen nem ismerjük még túlzottan egymást, úgy fest, hogy a megbízhatóságomra épít. Az éjszaka közepén ha már egyedül kell lennem, akkor inkább aludnék, vagy Justice-ről álmodoznék, ehelyett úgy tűnik, hogy valami akcióba keveredtem. Már csak arra vagyok kiváncsi, hogy miről is van szó. Felülök, és próbálok villámgyorsan ébernek lenni, készen arra, hogy bármi is jőjjön, tudjak rá reagálni. A srác igen komolynak tűnik, itt mintha tényleg élethalál kérdésről lenne szó. Érdekes módon amióta itt fent vagyok, és nem a Tó mélyén, egészen jól megy a barátkozás, bár elsősorban a két lányra gondolok, Madisonra, és Samre, de hát egyikük sem jöhet be a hálókörletembe, egyrészt mert lányok, másrészt hugrabugosok. Még Justice sem, akire egyáltalán nem barátként gondolok, ott van valami komoly adok-kapok, és lássuk be, bármennyire is fickándol a karjaimban, igenis visszavágyik oda, ezt egoizmus nélkül talán kijelenthetem. Na de vissza a ma estére. Egyébként csak vicceltem a köszönésemmel, de olyan fura fejet vág, hát ennyire komolyan vette? Ezen muszáj elvigyorodnom, de maradok a szolid nevetgélésnél, nem akarom felkelteni a többi itt alvót. És ekkor akad el a lélegzetem, amikor megcsókol. Istenesen lefagyok, és már éppen elmélyülő bűdöléssel csapnám fültövön, ám a kellemetlen, férfias csókból vált át buja cicapuszivá, amely ugyanúgy nem visszafogott, de legalább ismerem. Megcsipkedem az arcát, amolyan morgolódva mélyítem el a csókot, és leengedem a kezemet, még mázlija van, hogy vissza tudtam fogni az ütést. A vállát átfogva szépen magam alá gyűröm az ágyra, és a feje fölé szorítom mindkét karját. - Te tiszta hülye vagy.. Csoda dolgokat tudsz, ezzel még izgalmasabb lettél, de ne pasi alakban perverzkedj már.. – Csókolom meg ismét, ezúttal szenvedélyesebben, muszáj kitörölni az emlékeimből Ray borostás csókját. De villámgyorsan, még jó, ha nem kell háromszor fogat mosnom. Szerencse, hogy csak egy villanás volt, szinte meg sem történt. Ezért meg is harapom az ajkát, de csak éppenhogy, hogy még véletlenül se serkenjen ki a vére. - Most tényleg segíteni kell, vagy csak ilyen marha jó vicceid vannak? Tudod elég egy farok is ebben az ágyban, most már gyanakodhatok minden pasira, bárhogy is nézzen rám. – Eresztem el a karját, szeretem ugyanis ha használja, végülis arra van, hogy legyen is játékos azokkal az ingerlő ujjakkal. Még egy csókot kap, ezúttal még a szájába is befurakszom, aztán figyelmesen hallgatom, nyilvánvalóan ma akart itt valamit. És Justice-t ismerve azért nem arról van szó, hogy na akkor most essünk át a tűzkeresztségen, biztosra vehetem, hogy annak azért jobban meg akarja adni a módját. Még ha azt gyorsan elérte, hogy a hozzányomakodó ágyékomból olyan istenes keménység áradjon, mint még soha. Érezhetően!
Legalább nem borul ki, hogy felébresztem és hogy még a száját is befogom, azért ezt mindenképpen értékelem. Lance tényleg rendes srác, nagyon is, épp e miatt kedvelem annyira és valószínűleg ez és a kitartása juttatta el oda, hogy most hogy bajban vagyok ide jöttem és nem valahová máshová. Na jó, igazából nem is tudom, hogy egyébként hová mehettem volna, hiszen lássuk be olyan sok közeli és jó barátom azért nincsen, akikhez fordulni tudnék, vagy akikben megbízom annyira, hogy olyasmit is elmondjak nekik, amit másnak nem. Még azt sem tudom, hogy Lance esetén mit is tegyek, talán elég ha megmutatom a levelet és kész, nem biztos, hogy ehhez komolyabb titkokat is fel kell fednem. Majd még kitalálom, vagy számít, hogy egyáltalán megpróbál-e kérdezgetni, hiszen ha nem akkor nem biztos, hogy érdemes egyáltalán erőltetnem azt a fene nagy őszinteséget. Egyelőre viszont várom, hogy felébredjen rendesen és magához térjen. Komolyan szórakoztató, még ebben a helyzetben is, hogy milyen jól hozom más valakinek a szerepét. Jó, tényleg hogy most még nem kell igazán eljátszanom őt, hiszen a bejutás miatt vettem csak fel az alakját, de legalább egy kicsit megtréfálhatom Lancet, ennyi belefér, akkor talán én is jobban és könnyebben megnyugszom, ha egy kicsit komolytalanabbul állok ehhez az egészhez, legalább pár perc erejéig. - Erre a vízbefojtásra még visszatérünk, de addig is... - szeretem a titkokat és bár jól nem ismerem ezt a Raymon gyereket, de a képes rá, hogy valakit vízbe fojtson akkor mindenképpen érdekes személyiség lehet. Talán jobban utána kellene járnom, hogy mit tudok róla, vagy mit nem, de először is jön a kis tréfa... Egy szemvillanás alatt közelebb hajolok, csak hogy ne legyen ideje még csak reagálni sem és persze hogy az enyém legyen a meglepetés ereje, no meg az, hogy még álmos lehet és kellően kómás is és az ajkaira tapasztom az enyémet. Biztosan rendesen le sikerül döbbentenem őt, főleg hogy már a csók közben változom vissza eredeti alakomba, ha csak nem ellenkezik olyan erősen, hogy túlságosan hamar toljon el magától és netán én ezt nem tudom valamilyen úton-módon megakadályozni. - Hm... jó reggelt sellőherceg! - széles vigyorral pillantok rá, kíváncsi vagyok, hogy mennyire sikerült meglepni, netán sokkolni azzal, hogy kezdetben azt hitte netán egy srác akarja lesmárolni. És legalább pár pillanatra az én fenemód nagy idegességem is köddé vált, bár jó eséllyel ez csak időleges, néhány másodperc, amíg elő nem kerül a levél és kénytelen nem leszek elmondani neki azt, hogy...
Nem is tudom, hogy pontosan mit gondoljak a kapcsolatunkról, együtt vagyunk vagy sem, ha pedig arra fognám, hogy igen, lehet, hogy halálra rémiszteném vele, és holnap már egy másik fiút csábítgatna. Nem, Justice nem céda, de szereti megtartani a távolságot, legalább elméleti szinten, hiszen a legutóbb a tóparton engedte, hogy áthágjak bizonyos szabályokat. Egyértelműen tetszik nekem, hiszen a legdögösebb lány, akivel valaha találkoztam, pedig sok sellő akart már rámúszni, de egyik sem volt olyan, akivel ennyire megtaláltuk a közös hangot. Ez a lány törékeny, amikor a nőiességéről van szó, de igenis tud vagány, csábos lenni, aki kőkemény szabályokban méri az életét. Nem tudom, hogy mitől húzza be olykor a zsilipeket, biztosan van valami sötét múltja, ami az apjával kapcsolatos, de már kezdi elfogadni, hogy igenis aranyosnak is titulálom olykor. Be kell látnia, hogy ez nem gyengeség, ha a megfelelő sellőtől kapjuk. Én pedig az vagyok, erős, céltudatos herceg, de azt még igenis el kell napolnunk, hogy arról beszéljünk, hogy a királynőm legyen-e. Már csak azért is, mert jelenleg nem akarok visszamenni a Tó mélyére, a nagyszüleimmel találkozom legközelebb, igaz, az sem olyan sietős. Ezen az éjjelen sem túl komoly az álmom, igaz, arra még nem ébredek fel, hogy valaki settenkedik az ágyam körül, vannak szobatársaim, így ez természetes. Azon viszont enyhén viszont meglepődöm, amint egy kéz tapad a számra, még jó, hogy az orromon át veszem a levegőt. Megtanultam élni kopoltyúval, hát ez is most valami olyasmi reflex. Ám mivel tökéletesen jók az idegeim, nem lesz üldözési mániám, hogy ki az, és mit akar, csak kinyitom a szememet, az illető nagy szerencséjére nem harapok bele a tenyerébe. Erőltetem kissé a szememet, és mire elenged, már látom is, hogy ki az, a sötét hajú háztársam. - Ray.. fent vagyok.. Vízbefojtottál valakit? – Félmosoly, hát persze, hogy csak viccelek. Gyorsan felülök, és méregetem, látom, hogy tényleg gond van, de hát én már ilyen kis barátságos vagyok, és vélhetően azért jött hozzám, mert tudja, hogy ilyen vagyok, viszont segítőkész. Elképzelni sem tudom, hogy mi történhetett, de gyorsan megdörzsölöm a szememet, és féloldalra fordulva leteszem a lábaimat a padlóra, hogy megvárjam a választ. Jó eséllyel magamra kell kapnom valami göncöt, mert még csak nem is a szobatartásam, tehát kétlem, hogy az ágyamnál kell megoldani azt a bizonyos valamit. Na de mi lesz az. Felállok, és már keresgélem is a farmeromat. Mert hogy egy szál boxerben izmozok most épp, de mivel pasival vagyok, ez lényegtelen. Nem tudhatom, hogy ki van a bőrében.
Metamorfmágus vagyok, számomra nem nehéz bejutni egy másik hálókörletbe, főleg ha tényleg nagy szükségem van rá. Szerencsére ismerek azért bőven Griffendéleseket ahhoz, hogy legyen kinek felvenni a személyazonosságát, az pedig soha sem jelentett gondot, hogy ismerjem a bejutási lehetőségeket, jelszavakat és a többit, ezért ez most sem hátráltat. Azért át kell gondolnom, hogy lány, vagy fiú alakját vegyem-e fel, de annyira már ismerem a Griffendél tornyát, hogy nem juthatok be jó eséllyel lányként sem a fiúkhoz, így a legkönnyebb ez a megoldás, főleg hogy hallottam róla pletykát miszerint Raymon nem biztos, hogy megkezdi az iskolát, ahogyan mindenki más és megteszi szeptemberben, tehát még csak fel sem tűnhet, hogy kettő van belőle. Egyébként is éjszaka jövök, amikor nem nagyon zavarhatok meg senkit sem és nem futok bele jó eséllyel sokakba, főleg hogy még csak pár napja kezdődött meg a tanítás, és úgy tudom akadnak az egyetemisták közül, akik még csak meg sem érkeztek az iskolába, mert még a tantárgyaikat veszik fel, vagy az év közbeni gyakorlataikat egyeztetik meg. Ez már nem az én dolgom, nekem csak az a fontos, hogy beszéljek Lance-szel, mert ez... azt hiszem szó szerint vehetjük, hogy életbe vágó. Besurranok hát a megfelelő alakban a Griffendél toronyba és egy keresővarázslattal igyekszem megtalálni a szobáját. Nem nehéz, apró fénypötty vezet végig a folyosókon, hogy végül a megfelelő szoba előtt állapodjon meg, én pedig óvatosan nyithassak be oda, hogy aztán meglátva ahogyan békésen alszik összeszorítsam a szemeimet. Talán nem is kellene ezzel zargatnom, de ha nem őt, akkor hát kit? Nagyot sóhajtok végül, az a mázli, hogy egyedül van, gondolom pont azért, mert még a szobatársai se érkeztek meg. Közelebb sétálok hát szépen csendesen, csak aztán ülök le az ágya szélére, azzal a mozdulattal a szájára is tapasztom a kezemet, mert nem szeretném, hogy netán valaki más át találjon jönni, mert megijed és felkiált. Az nem lenne kellemes és ebben az alakban... félreérthető is lenne. - Lance... ébredj, segítened kell... Muszáj segítened, más nem tud, máshoz nem fordulhatok... - ha netán tényleg megijedne hát nincs más igyekszem lefogni, hogy ne akadjon ki, csak akkor engedem fel a kezemet a szájáról, ha biztos, hogy nem áll neki vergődni, vagy nem próbál meg menekülni. Nem tűnök fenyegetőnek, de nem tudom, hogy Raymonnal milyen viszonyban áll, ismeri-e egyáltalán, nem volt-e összetűzésük esetleg, mert akkor komolyabban is kiakadhat, én viszont nem változom még vissza. Ha valaki benyitna mégis inkább magyarázom ki ezt a helyzetet, mint azt, hogy miért van egy Hollóhátas lány egy Griffendéles szobájában. Én szoktam pletykákat terjeszteni, nem pedig rólam szoktak, főleg nem olyanokat, amik még igazak is a tetejében.
