2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A kastély mellett található meg egymás mellett sorban az a nyolc különböző méretű üvegház, ahol a gyógynövénytanhoz, a bájitalokhoz és egyéb elegyekhez szükséges növényeket termesztik az aktuális időjárástól függetlenül.
Ha maga a tény nem ijesztene meg, hogy csak úgy a semmiből szólalt meg az ismeretlen hang, akkor az, ahogy néz... na abban azért van valami határozottan fura. Nem tehetek róla, talán nem szándékos a részéről, de így az egész kiállásában van valami kellemetlenül zsibongató. Ha nem lenne elég az, hogy túlságosan hirtelen esett le, hogy itt van, akkor még rátesz ez is egy lapáttal és már kész is a katasztrófa, azaz az olló a földben talál magának helyet és tényleg nem sokon múlik, hogy ne a lábunk legyen a végső állomás. Tiszta mázli, hogy valahol a kettő között áll meg, az viszont már kevésbé, hogy az a kis virág, amit sikerült levágnom ezzel meg is semmisül, nem kicsit... nagyon. Ami pedig nem jó hír, mert sajnos túlságosan ritkán terem ahhoz, hogy ha netán többre lenne szükség, akkor ez ne jelentsen igenis, nagy problémát. - Újra nő, de soká, és minden szirma kincs. De tudom... csak megijesztettél. Úgy jöttél be, hogy észre se vettelek. - na jó, ez nem teljesen az ő hibája, mert az az ajtó már hónapok óta úgy nyikorog, mint egy szellem járta kripta bejárata, szóval nagyon el voltam varázsolva, hogy még ezt se hallottam meg. Annyira minden bizonnyal a léptei se halkak, azt pedig nem is feltételezem, hogy mondjuk itt bújt meg és direkt tört rám, hogy majd szívbajt kapjak. Ennyire én aztán sose voltam rosszindulatú és ez már szerintem is fog változni. Nem azt mondom, hogy tizenhét évesen kialakult a pontos jellemem, de azért közel vagyok már hozzá. - Miért nem bántad meg? Rájöttél közben, hogy hozzávaló kell valami bájitalhoz? Ti egyébként szoktatok külön is gyakorolni Piton professzorral? Már tavaly is többször kértem tőle, hogy vennék pár külön órát, mert van pár dolog, ami nehezen megy, de soha sem ér rá. - egy pillanatra húzom csak el a számat. Nem hiszem, hogy miattam van, csak nem rám pikkel, vagy a háza tagjaival kivételez ennyire, de azért rosszul esik. Nem vagyok rossz bájitaltanból, de szeretnék még jobb lenni, hiszen mégis csak akkor lehetek igazán profi medimágus, ha eleget gyakorolok, és ha tudom a legapróbb fogásokat is. Az a baj, hogy a leginkább kiváló bájitalosok pedig mind Mardekárosok, tőlük pedig segítséget kérni... körülbelül lehetetlenül küldetés lenne.
Neki dőlve a falnak elmélyülten tanulmányozom a csinos kis szőkét. Tetőtől talpig végig mérem és a látvány igazán elbűvölő. Ahogy szoktam most is olyan csendben vagyok akár a vadászni készülő Karakál, csendben közelítem meg az áldozatom és a legváratlanabb pillanatban csapok le rá. Az illatát már messziről érzem és kellemes akárcsak a friss szellő. Hogy lehet, hogy eddig még nem figyeltem fel erre a különleges adottságokkal megteremtett lányra? Vigyorral a képemen figyelem ahogy vagdossa a virágot és gyűjtögeti amire szüksége van. Mintha láttam volna már, próbálok visszaemlékezni hol is akadhattam egy ilyen virágszálba...hát persze, hogy nem jutott ez eddig az eszembe? A gyengélkedő. Egyszer egy kisebb seprű szerencsétlenség közepette a gyengélkedőn kötöttem ki és ott segédkezett egy másik sérültnél. Valamiért akkor nem tudott ennyire lenyűgözni. Most talán a körülmények mások, igencsak a kedvemre van a látvány. Nem sokáig bírom, hogy ne szólaljak meg és zökkentsem ki tevékenységéből. Már ott állok közvetlen mögötte mikor megfordul. Illata még bolondítóbb így közelről. Hosszú rakoncátlan szőke haja végig szántja arcomat ahogy megpördül. A metszőolló ami eddig a kezében volt a földbe szúródik centikre a lábainktól. Következőleg megjegyzem, szőke lányokat nem ijesztgetünk. -Hohó szőkeség, csak nyugalom! - Mondom egy ördögi félmosoly kíséretében. Hugrabug, nézem végig a ruháját. Nem vagyok kimondottan ház ellenes. persze tudom, hogy minden igazán tehetséges diák az mardekáros. A selejtek, sárvérűek szép számban oszlanak szét a maradék három ház között, de a legfertőzöttebb az a Griffendél. Ott van az a minden lében kanál Harry Potter is, némileg megnyugtat, hogy a kis szőke nem ebből a házból való. -Ez csak egy növény, majd újra nő, de a lábad aligha. - Mondom én is állatias vigyor társaságában. Mindig is jó voltam a csendes lopakodásban és élvezet volt végig nézni ahogy rátudtam ijeszteni a komolyan foglalatoskodó lányra. De arckifejezéséből ítélve egy csupa jótét lélek...na ez van ha az ember nem egy mardekáros lány után leselkedik. Ott más lenne a helyzet ebben biztos vagyok. -Nem tudom, erre hozott a lábam és azt hiszem nem bántam meg.
Egészen elmélyülten próbálom leszedni az apró kis virágot, amire szükségünk lesz. Fontos, hogy mindig légy körültekintő és csak azt vágd le, ami tényleg kell, mert akkor a növény új hajtásban nőhet majd tovább és ugyanúgy fejlődhet tovább, így aztán pár hónap múlva majd új virágot hoz. De ha túl erős vagy, hanem figyelsz, és megsérted ott is, ahol nem kéne, akkor az a szála egyszerűen elhal és nem nő többé, ami pedig hatalmas probléma lenne, hiszen még sokszor szükség lesz rá és jobb egy meglévő palántát óvni és ápolni, mint újat ültetni és kezdeni előröl mindent. Bármikor eljöhet az a pillanat, amikor nagy szükség lesz valamire, és akkor nagyon nem jönne jól, ha hiányozna pár tő, mert akkor lennénk csak bajban igazán. A varázslat sok mindent megold, de vannak betegségek, sérülések, aminek a kezelése jóval bonyolultabb. Olyan sokan gondolják, hogy az aurorság old meg mindent, ha valaki nem forgat folyton pálcát, akkor már nem is lehet elég jó, de ez nem így van, sok minden létezik, amit az ilyen szűk látókörű emberek soha nem is fognak megérteni. A nagy elmélyülésnek hála viszont nem hallom meg még csak azt sem, ahogy nyílik az ajtó, így csak a hangra fordulok meg. Egészen hirtelen és ha olyan közel áll hozzám, akkor még az sem kizárt, hogy a nagy perdülésben az hajammal sikerül végigszántanom az arcán, hiszen ki van engedve, és tud ám szállni rendesen, ha olyan hirtelen vagyok, mint most. A mozdulatnak hála viszont a metsző olló is kiesik a kezemből. Szerencs, hogy a lábam mellett pár centivel áll bele a földbe és nem a lábamat találta meg. Azonnal hajolok is le, hogy felvegyem és húzom el a számat, amikor meglátom, hogy pontosan mi történt. Az olló pont a földbe gyömöszölte a levágott apró kis virágot, ami így már teljesen használhatatlan. - A saját dolgával foglalkozik, amit úgy látom, hogy te épp nagyon meg akarsz akadályozni. - Mardekárosok... komolyan nem sokszor volt még jó az első benyomásom róluk, de az a baj, hogy még a második se nagyon. Végül csak sóhajtok egyet, és megrázom a fejem. - Bocs... csak ez egy nagyon ritka növény és alig van már belőle pár virág, aztán még minimum fél év mire újakat növeszt. - elnézést kérő mosolyt varázsolok az arcomra. Nem szoktam én undok lenni. Nem tudhatta, főleg azt nem, hogy ennyire elmélyülök abban, amit csinálok. Az már valahogy automatikus, észre is alig veszem, hogy kicsit hátrébb lépek tőle. Enyhén szólva is belemászott az aurámba, kész csoda, hogy nem az ő lábába állt bele az a metsz olló. - És te mit keresel itt? - mert hát na nálam itt a felszerelés, logikus, hogy itt vagyok, no de ő?
Ben jóslata bármilyen régen is jósolta valahogy a napokban újra az eszembe jutott. A fiókban megtaláltam a medált amit szinte rám erőszakolt, hogy szükségem van rá, mert védelmet nyújt a "gonosz" ellen. Na igen, de mi van ha az ember maga a gonosz? Akkor, hogy is működik az ilyesmi? A Nagybátyám már akkor sem volt teljesen tudatánál, de azóta rosszabbodott, szinte alig ismer fel bennünket és állandóan a Nagyúrral "beszélget". Anyám javaslata az volt, hogy vitessük olyan helyre ahol nem árthat senkinek és magának sem. Apám erről hallani sem akart. A magam részéről vállat vontam, nekem oly mindegy hol van és mit csinál az öreg, míg nem látom nem tud keresztbe tenni. Egy ideje nem látogattam pedig majdnem havonta küldött baglyot és könyörgött, hogy látogassam meg. Nincs szükségem újabb jóslatra, megérzésre és kitudja még mire. 2 év telt el a jóslata óta és élek, mint eddig, sőt a hatalmam is nagyobb, mint volt. A végzetemet hozó lánynak meg nyoma sincs. Ben mindig is túlértékelte a megérzéseit.
Már meguntam Draco hatalomvágyó beszédét és családjának nagy tetteiről szóló monológját. Nincs nekem különösebb bajom vele, de próbára tudja tenni a türelmem. Ha így folytatja egyszer tényleg azzá a sunyi menyétté változtatom ami valójában is, nem éppen érdekelne a következménye. Zsebre dugott kézzel sétálok végig az enyhén hűvös udvaron. Előttem terül el a Tiltott rengeteg. Másodévesként jó sok alkalommal voltam ott büntető munkán. Az a nagydarab Hagrid és a gyáva kutyája, hogy is hívják azt a ványadt dögöt..Agyar, igen, mindig ők voltak azok akik elkísértek vagy engem vagy éppen minket, attól függően hányan is vétettünk a házirend ellen. Mostanra azért már tudom, ha bármit is teszek azt olyan körökben és elrejtve, hogy senki ne szagolhassa ki. Tiltott főzetek és megannyi varázslat, átok. Ezek nélkül minden egyes év maga lenne a kárhozat és unalom. Legalább is nekem. Az üvegház tűnik fel előttem. Madame Pomfrey órái közül egyet se találtam eddig érdekesnek, nem tud lekötni a gyógynövénytan. Ez az iskola hanyatlik. Ebben az egyben egyetértek Draco-val. Ritka az olyan, ha véleményünk egyezik, de ez az iskola mostanra annyira elfajzott és beengednek már mindenkit a kapun akinek pálca van a kezében attól függetlenül, hogy még életében nem hallott varázslatról sem. Az üvegházba lépve egy szőke bombázót pillantok meg. Igaz csak hátulról látok belőle valamit, de az is épp elég tetszetős. Neki dőlök a bejáratnak és karba font kézzel tanulmányozom a szőkét. -Mit keres egy ilyen lány, egy olyan helyen, mint ez? - Arcomon ott virít a szokásos vigyorom. Ellököm magam a faltól ahol eddig támaszkodtam és szinte pár centi választ csak el a szőkétől. Barna szemeimet rajta tartom és fürkészőn vizsgálom. Csinos darab.
Szeretek besegíteni a Gyengélkedőn és ha épp az a feladat, hogy hozzak fel pár szükséges gyógynövényt, hogy megcsinálhassuk a kifogyóban lévő kenőcsök utánpótlását, akkor azzal foglalkozom. Amúgy is hétvége van, van most bőven időm. A házim nagy része már készen van, ami kimaradt az meg nem holnap kész lesz majd, tehát összességében tökéletesen ráérek. Egyébként is szeretek ide lejönni. Valahogy érdekes a sok keveredő illat és az, hogy mindegyik üvegházban kicsit más a levegő összetétele és persze a páratartalom is. Eleget jártam már erre, hogy esélye se legyen annak, hogy elkeveredem, így aztán most is célirányosan szedem lefelé a lépcsőket, lépek ki az ajtón és indulok meg a választott üvegház felé. Jó az idő, kénytelen vagyok megállni legalább egy pillanatra, hogy megsüttessem az arcomat a melengető napsugarakkal, hogy élvezzem kicsit a friss levegőt. Majdnem az egész délelőttöt bent töltöttem az épületben, hiába hívtak a többiek, hogy menjek le megnézni a kviddics edzést legalább. Kellett volna talán, de... én akkor szeretek szórakozni, ha már minden más meg van, ha már túl vagyok a tanulni valókon és ha úgy engedhetem el magam, hogy tudom nem kell majd semmivel sem kapkodnom aztán. Jó lesz nekem ez így, majd lemegyek holnap, meg most is kijöttem kicsit nem? Meg sem állok tehát a célig. Az egyik kezemben kosár, amibe majd szépen bepakolok mindent, ami kelleni fog, aztán le is nyomom a kilincset, hogy belépjek. Kellemesen keveredik a rengeteg különböző illat. Fűszerek és gyógynövények, egy kis zsálya és levendula, de még talán fahéj is akad, bár az jó eséllyel nem kellene ide, de talán valami másnak lehet hasonló az illata. Felveszem szépen a kis metsző ollót a pultról, majd a két kesztyűt a kosár szélére teszem és el is indulok a sorok között. Pontosan tudom, hogy mi micsoda, sokszor voltam már itt, no meg értek is hozzá. Csak időnként állok meg, miután felvettem a kesztyűt is, hogy metszek néhány szükséges szálat. Mindenből amennyi kell, nem többet. Felesleges lenne elszárítani csak őket. Mindegyik olyan, ami fontos, hogy ne fogyjon el, mert ha teszem azt túlságosan sokan lennének egyszerre betegek, akkor nem jó, ha a legnagyobb káosz közepén kell még a kenőcsöket is bekeverni. Az a fontos, hogy az ember mindig előre készüljön, ez a jó medimágus ismérve, Madame Pomfrey mindig ezt mondja.
A kastély mellett található meg egymás mellett sorban az a nyolc különböző méretű üvegház, ahol a gyógynövénytanhoz, a bájitalokhoz és egyéb elegyekhez szükséges növényeket termesztik az aktuális időjárástól függetlenül.
