Sallie & Draco - Az első

The death only is beginning!

Itt is vagyok     - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Igazság szerint akkor is benne lennék, hogy segítsen, ha csak azért akarná megtenni. Nem várom én azt, hogy megessen rajta a szíve és pusztán szívjóságból tegye, de azért jó, ha nem csak azért tenné, mert mindenféle piszkos vágyai vannak. Persze... nem mondom, hogy nekem nincsenek, de sajnos elég nehéz ügy hogy teljesüljenek is, bár talán... meg lehetne próbálni. A fő cél most az, hogy valahogy rájöjjünk ki tette ezt velem, a többi már csak részlet kérdés, a miértek is, hiszen más nem lát engem, Sam pedig kétlem, hogy meg tudná oldani ezt az ügyet, főleg hogy csak egy kislány.
- Jól van, ez végül is egész jó válasz, aztán majd meglátjuk, hogy mire jutunk. - az is lehet, hogy nem is fogok emlékezni semmire, ha magamhoz térek, vagy hogy magamhoz se térek, netán ha megoldjuk ezt az ügyet akkor egyszerűen semmivé válok és eltűnök, mint egy szellem, aki elvégezte azt, ami miatt még itt kellett maradnia. Végül is bármi lehet, nem hiszek én a sorsban, meg hasonló marhaságokban, legalábbis nem rémlik, hogy hinnék effélében. Most viszont testet keresek és sikerül is olyat találni, ami egészen passzol hozzám, külsőben is, no meg még a haj is szőke, ami azért segít, hogy jobban a magaménak érezzem. Egészen könnyen sikerül lenyúlni, talán még komolyabb következménye sem lesz az eredeti illetőre nézve, de ez persze még nagyon kétséges. Akaratlanul is elmosolyodom, amikor Draco elnyílt szájjal veszi tudomásul a külsőmet, aztán a tortára pillantva megnyalom a számat, hogy végül belépjek a kabinba szépen. Azért miután behúztam magam mögött az ajtót szépen elfordítom a kis zárt és lehúzom a redőnyt is, ami az ajtón eddig belátást engedett. Ez még nem jelent semmit, vagy... mégis?
- Kösz, szóval még kedves is tudsz lenni, pedig a folyosókon nem sok jót hallottam rólad. - na igen mire megtaláltam azért elsuhantam pár ember mellett, akik mondtak mindenfélét, miközben azt hitték, hogy senki sem hallja őket, ellenben mégis a nagy szájtátás ellenére Draco igyekezett kedves lenni, pedig azért tisztában vagyok vele és ő is, hogy ez a külső felettébb dögös. Végül átveszem tőle a tányért, de még azzal sem szórakozom, hogy villát ragadjak, csak szimplán egy ujjamat mártom bele a krémbe és szándékosan kellően érzékien nyalom le az ujjam hegyéről a finom csokit, hogy kellő rálátása legyen Draconak is az eseményekre. Aztán két ujjal csippentek a tortából és újfent szándékosan kicsit közelebb lépve ejtem a mellkasomra, mintha csak ügyetlen lennék az új testben.
- Hoppá... segítenél? - igen a csaj hasonló lehet hozzám, mert a ruhája is kellően feltűnő és elég méretes dekoltázsa is van, így hát lazán odahajolok a kis szőkéhez, hogy segíthessen kihámozni a ruhámból a behullott darabokat. - Na várj, hátha így könnyebb... - meg sem várom, hogy megmozduljon, egyszerűen csak szemből az ölébe ülök feltérdelve az ülésre mellette két oldalt. A fenébe is engem nem érdekelnek az olyan apróságok, mint hogy ez nem az én testem. Samnek igaza lehet önző vagyok, jó eséllyel életemben is az lehettem és most sem fogok megváltozni. Talán meghalok, talán végleg eltűnik a lelkem, akkor pedig ki kell használni a lehetőségeket, mintha csak egy utolsó vacsora lenne és az utolsó vacsorának eget rengetőnek kell lennie, amihez passzol a mennyei torta, ám valami más is kell, mert azt már mindketten tudjuk nem csak az édesség volt életemben nagy szenvedélyem.
- Van egy olyan érzésem, hogy tényleg nem voltam tipikus jó kislány életemben. - hajolok még kicsit közelebb hozzá, ha még nem ingereltem fel eléggé. Kicsit helyezkedem is, persze úgy, hogy azzal kellően összeérjenek a dolgok. Amilyen gyorsan izgalomba jött csak attól, hogy lejtettem neki egy kis táncot a fürdőben és csak a látványt kapta meg, kétlem, hogy ez ne lenne rá elég gyors hatással.

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok     - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Persze sejtem én is, hogy igaza van és nem vagyok... voltam egy kifejezetten jó kislány, de azért az sértő, hogy még csak az esélyét sem adjuk meg, hogy esetleg nem vagyok az a kimondottan céda, aki bármire kapható. Az is lehet, hogy csak valami szerelmi bánatom volt és azért voltam mondjuk kibukva és e miatt másztam rá, vagy ő rám és hagytam. A részletekre azt hiszem igazán egyikünk sem emlékszik, de végül is nem is ez számít most, hanem a megoldása a jelenlegi helyzetnek, ami egyelőre sajnos még nincs meg.
- Na jó, legalább adunk egy esélyt a dolognak, nekem az is elég és ez az, de te ehetsz is tortát, én meg nem. - mindegy, végül is csak megvonom a vállamat, jobb ezt a témát inkább annyiban hagyni, hiszen nem tudhatom, hogy tényleg lesz-e alkalom rá, hogy eljöjjön az ideje hogy egyszer tényleg újra ehessek tortát, vagy épp csokit. Nem merek hinni benne, mert ha megteszem, akkor csak csalódom, ha még sem sikerül, hiszen Draco sem biztos benne, hogy erre vajmi kis esély is lenne. Majd... meglátjuk, csak szépen lassan érdemes haladni, aztán majd kiderül hogy mire jutunk Londonban.
- Végül is talán egy próbát megérhet, ha tényleg működne és többet tudnánk meg. Őszintén... te mennyi esélyt látsz a sikerre? És csak _azért_ akarod? - azért kíváncsi vagyok rá, hogy vajon tényleg csak pusztán a kis akcióm az oka, hogy segíteni akar? Végül is én tehetek róla, hiszen én voltam az, aki eljátszottam neki a kis akciómat, nem szabad meglepődnöm, ha tényleg csak a miatt akarja most megmenteni az életemet, vagy visszahozni a testembe... vagy a jó ég tudja, hogy lesz-e ebből egyáltalán bármi is.
- Jól van oké, tényleg nem ér sokat, ha érzelgősködöm. Keresek valakit. - én már be sem libbenek a kabinba, hanem inkább körülnézek a vonaton. Végül is nem lehet olyan nehéz megszállni egy testet... gondolom én. Olyat kell keresni lehetőleg, aki magányos utazó és az se lenne rossz, ha legalább hellyel közzel hasonlítana rám, mert tényleg nem szeretnék valami bányarém testébe költözni, viszont a hajamat szeretem, jó lenne egy szőke... meglátjuk. Adok egy esélyt a dolognak és ha netán sikerül tortával fogom kezdeni. - Rendelj kaját, tortát, csokit... minden ilyesmit! - azért még visszadugom a fejemet az ajtón keresztül, aztán tényleg távozom, hogy pár perc elteltével immár léptek zaját hallja kopogni a padlón, aztán az ajtó is nyílhasson. Széles mosollyal vetem a vállamat az ajtókeretnek és állok meg, hogy végig mérhessen.
-Mit mondasz, megteszi? - aztán persze körbe is pillantok, hogy felmérjem a terepet, vajon itt van-e az, amit kértem, a torta, meg persze a csoki, lehetőleg mindenből több, mert ha tényleg ehetek és érezhetem is az ízét, akkor naná, hogy kell a mennyiség.

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Úgy fest, hogy nem gondolkodott előre, a hoppanálás nem megy csak úgy egy szellemmel, hiszen nincs anyagi testem, vagy ha van is, hát nem itt. Azaz biztosan van, ha csak valaki el nem porlasztotta, de annyira azért csak nem vertem ki a biztosítékot valakinél, hogy ilyesmit tegyen, azaz az anyám... mert hát nagyon úgy fest, hogy az anyám volt, aki miatt most ilyen baromi nagy bajban vagyok, azaz ilyen hirtelen és fiatalon lett vége az életemnek. Ki tudja talán tényleg egyszer még visszahozhat a valóságba, de azért ebben kár lenne reménykedni, mert aztán sokkal-sokkal nagyobb lenne a csalódás és nem szeretek csalódni, ebben az egyben teljesen biztos vagyok.
- Miért ne? - szökken fel a szemöldököm, aztán csak elmosolyodom és megvonom a vállamat csípőre vágott kézzel. - Jól van... van benne valami, de azért adhatunk egy esélyt annak is, hogy nem olyan vagyok, mint amit gondolsz és igen a torta, szó szerint értsd így és persze a csoki... tudod ilyesmiket sem érezhetek már. - gondolom úgy gondolja, hogy a nők mindent trükkös hasonlatokkal magyaráznak meg, de ezúttal szó sincs róla. Amikor láttam a kis Samet eszegetni azt a fincsi tortát, hát szó se róla majdnem elcsöppent a nem létező nyálam is, pedig az is lehet, hogy nem is voltam oda régen az édességérét. Na jó, ezt azért kétlem, a legtöbben tuti, hogy szeretik az édességet és az a torta valami eszméletlenül jól nézett ki. Persze gondolom neki nem épp a tortákon járna az esze, ha meghalna, legalábbis ahogyan a zuhany alatt viselkedett, kizárt, hogy egy torta neki fontosabb lenne, mint a szex, aztán persze ki tudja, az ember holtában nem biztos, hogy ugyanazokat a dolgokat tartja fontosnak, mint életében.
- De... az elmém akkor is a saját testemben lenne nem? A főzet nem rám hatna, hanem arra, aki... na jó, ez elég bonyolult nekem, szerinted? De nem tudom, Sam azt mondta, hogy van rá esély, hogy ha megpróbálok megszállni valakit, akkor az illető bele is őrülhet. Mi van, ha esetleg véletlenül igaza van? - lehet, hogy szemétkedtem a kis csajjal valamennyit, de azért nem vagyok kifejezetten az a rossz lélek, hogy tényleg ártani akarjak valakinek és ha meg van az esélye... De Draco idősebb, lehet hogy ő többet tud az efféle dolgokról és mondjuk azt mondja, hogy erre esély sincs. Talán akkor is elhinném neki, ha csak nagyon komolyan mondaná, hogy biztos benne, de akkor legalább az ő lelkét nyomná a teher, hogy mi van akkor ha téved. Nem lenne rossz bedobni egy tortát... úgy rendesen érezni is az ízét.

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Azért meg kell vallanom, hogy van egy stílusa és lássuk be, hogy nekem is bár azon már vitatkozhatnánk, hogy kié a kellemetlenebb. Szerintem természetesen az övé, mert ki másé lenne? Akármit is mond a kicsi Sam én vagyok a jó fejebb, Draco nem igen veszi figyelembe, hogy meghaltam, mint ahogyan a kis csaj se nagyon akarta, pedig lássuk be minden okom meg van rá, hogy hisztis legyek, erre a szőkeség meg arról papol, hogy valami pasas mennyire nyálzik az anyámra és jó eséllyel azért ölt meg... talán csak majdnem, de persze nem akarom efféle csalfa reménnyel hitegetni magamat, mert könnyen lehet, hogy teszem azt tévedek és akkor buktam a dolgot, mert nem fogok soha sem magamhoz térni. Sőt azóta már el is telhetett annyi idő, hogy teszem azt meghaljak, úgy igazán, akkor pedig szintén annyi. Az ő reményei is szerte foszlanak velem kapcsolatban, meg persze nekem is úgy általában az élettel kapcsolatban. Pont ezért nem akarok olyasmiben reménykedni, ami netán nem jön össze. Eszem ágában sincs csalódni.
Erre hirtelen felszívódik, én pedig nem tudom követni. Szellem vagyok, hoppanáláshoz minimum anyagi test kéne, az enyém pedig nem tudjuk, hogy hol van, csak azt hogy biztosan nem a közelben, talán tényleg valahol Londonban, de amíg ez nem válik biztossá, addig én tuti, hogy itt maradok, ha nem is feltétlenül a közvetlen közelben, de ilyen gyors helyszínváltások biztosan nem fognak menni. Már épp mérgesen fújtatnék, amikor aztán mégis felbukkan és újra előkerül. Ez a nagy szerencséje, mert a végén még tényleg felhúztam volna magamat, hogy ennyire nem hajlandó logikusan gondolkodni.
- Na persze, hogy szórakoztassalak, vagy motiváljak? Egyébként is, én nem emlékszem ezekre, talán az életben jó kislány voltam, erre nem gondoltál még? Vagy, ha nem... szerinted, ha tortára vágyom, akkor arról fogok mesélni? - értetlenkedve és kissé szúrós tekintettel szökik fel a szemöldököm. Nem igazán értem őt, hiszen az ember nem akar ilyesmin agyalni, amikor nem teheti meg, hiszen lássuk be nem próbálhatok ki perverz szokásokat és persze nem ehetek tortát sem, pont e miatt nem akarok túl sokat gondolni sem rájuk, mert arra is van esély, hogy ez nem is fog megváltozni már soha sem.
- Gondolod, hogy erre a kérdésre tényleg tudom a választ? Egyébként az lehet, hogy azért nem emlékszem, mert... nem is tudom a testemben maradtak az emlékek? - tehát ez azt is jelentheti, hogy talán tényleg van esélyem még, hogy visszatérjek, mert a testem és a lelkem szétszakadt és bizonyos dolgok még mindig ott maradtak a testemben. Ha végleg meghaltam volna akkor könnyen lehet, hogy megkaptam volna az emlékeimet is. Apró fénysugár, talán a végén még igaza is lehet. Már csak az a kérdés, hogy miért itt az iskolában jelentem meg, ha a testem nincs itt? Talán itt haltam meg a faluban és aztán az a perverz akárki... elvitte a testemet?

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok     - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Nem akarok már most megpróbálni hinni benne, hogy minden jóra fordul, ha egyszer ez nem biztos. Az a baj, hogy nem tudjuk mi lesz és abban reménykedni, hogy végül mégis újra élő lehetek butaság lenne akkor, ha erre esetleg még sincs esély nem igaz? Épp e miatt nem is akarok ilyesmin gondolkodni most még ,egyelőre csak járjunk utána a dolgoknak és derítsük ki, hogy mi történt velem, egyáltalán ki ölt meg és miért kerültem ilyen állapotba. Aztán, ha ez meg van, akkor majd jöhet szépen minden más. Már a is nagy előre lépés, hogy legalább már azt tudom, hogy mi a nevem, legalább eddig eljutottunk.
- Ugye az még meg van, hogy nem emlékszem? - ez is talán csak költői kérdés, sejtem, hogy az övé is az lehet, mert hát nem tudom miért leselkedtem az anyám után, ha tényleg erről van szó, hogy az anyám valahol ott van és valaki meg akarta ölni, vagy csak haldoklik és... azért ez is elég szomorú, de rossz érzés, mert még csak szomorú sem tudok lenni igazán ez miatt, hiszen nem emlékszem rá, akkor hogyan tudnám rosszul érezni magamat valami olyanért, amiről nincs semmi fogalmam? Egy biztos, nem lenne rossz visszakapni az emlékeimet és persze az se, ha igaza lenne a pasasnak és még nem haltam meg.
- Remek, szóval meg kellene találnunk egy ismeretlen alakot, akiről semmit sem tudunk, azt sem hogy hol van és... ha nem tesszük időben, akkor valószínűleg így maradok igaz? - ez nem valami lelkesítő, nem csoda, ha még sóhajtok is egyet. Nem akarok végleg halott maradni, sőt úgy még rosszabb lenne, ha most már reménykedni kezdek, hogy mégis túlélhetem, aztán ennek ellenére végül csak az lesz, amire számítottam eddig is, maradok áttetsző és hulla... byebye epres süti... byebye testi élvezetek. Az utcára kiérve azért meglep, hogy a karját nyújtja nekem, nem is értem, hogy mit akar először...
- Nem hiszem, hogy ez... - valószínűleg többet már nem hall belőlem, és amikor Londonba ér én már nem vagyok sehol. Hoppanálni azért nem lehet egy szellemmel és nagyon úgy fest, hogy valami a Roxforthoz köt, vagy ha tudok is helyet változtatni, hát nem megy még úgy, hogy csak úgy máshol termek, a mágia pedig nem hat rám úgy, ahogyan ezek szerint ő gondolta.

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

- A végén még megijedek... ja nem, az sem biztos, hogy fel tudsz támasztani, sőt! - nem, ebben én azért egyelőre még nem hiszek, mert bármikor kiderülhet, hogy téved és nem akarok valami olyasmiben reménykedni, ami aztán kútba esik, mert sajnos nagyon is meg van az esély rá, hogy nem sikerül majd, hogy maradok szellem, akkor pedig ha elkezdek reménykedni még sokkal rosszabb lehet a vége, mint amilyen most a helyzet. Jelenleg sem vagyok kimondottan boldog attól, hogy meghaltam, de próbálom elfogadni, ha reménykedni kezdek, lényegében kezdhetem előröl az egészet, nem lenne nagy élmény.
- Szóval Sallie... rendben, nekem is tetszik, azt hiszem megszavazhatjuk, de még mindig nem tudjuk mit kerestem ott. - miért voltam a Minisztériumban és mit láttam, aminek ilyen csúnya vége lett, hiszen megöltek, még hozzá úgy, hogy lényegében nem sok maradt a fejem hátsó részéből... meg hát az életemből sem és még csak azt sem tudom, hol történt. Talán, ha jobban emlékeznék, akkor tudnék segíteni neki, de így tényleg az marad, hogy ki kell vallatni az ájul alakot, hátha ő többet tud, mint én. Azaz... ő biztos, hogy többet tud, mint én.
- Draco... ez azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent? Akkor talán... de akkor van egy anyám, aki véla és nem tudjuk, hogy hol van, de beteg, én pedig még nem haltam meg... legalábbis nem teljesen? - mert hát ha itt lebegek és azt hiszem halott vagyok, akkor jó eséllyel eléggé élet halál között lehetek és ki tudja, hogy meddig bírom még egyáltalán ki, hogy ne lépjek végleg a holtak közé. - Meg kell találnunk! Tudod, hogy hol vagyok? Tudod hol van a testem? - vagy az anyám, persze az is lényeges info lehet, csak most.. mégis fontosabb az, hogy én hol lehetek, mert ha valamiképp vissza lehet hozni az élők sorába, ha még lehetséges és a fickó nem téved, mert azóta már meghaltam... Na erről beszéltem, a remény, ami után baromi nagy csalódás lenne, ha végül még se térhetnék magamhoz és tényleg maradna a hulla állapot. A fickó láthatóan elég rossz állapotban van, a végén még itt ájul el nekünk, vagy talán nem tudja, hol van a testem... nem tudom, de válaszokat akarok. Talán van esélyem mégis életben maradni és ha igen, akkor ez még jobban belelkesít, hogy kiderítem mi a fene történt.

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Sam és Draco, mintha mindenkinek az lenne a kedvenc elfoglaltsága, hogy arra célozgat, hogy meghaltam, mintha én nem lennék már tisztában vele, pedig én is tudom! Meghaltam, hulla vagyok, de attól még nem kell piszkálódni, főleg mert Draco azt szeretné, ha valahogy visszakerülnék az élők közé, ez pedig biztos hogy nem működik úgy, ha nem segít és ha fel is támadok valahogy nem leszek vele kedved, ha még szemétkedik is és otromba becenevekkel illet, és ő nagyon is azt szeretné, hogy kedves legyek vele. Nagyon jól láttam, hogy milyen hatásom volt rá csak azzal, hogy szellemként egy kicsit eljátszottam vele azzal a kis bemutatóval. Ha mindezt a való életben teszem meg, már rég nem bírna magával. De ha piszkálódik ez nem fog összejönni, na meg akkor sem, ha közben valaki végleg eltűntet még a szellemek sorából is, mert valahogy érzem, hogy a fojtogató pasas akár még képes is lenne rá, bármilyen riasztóan is hangzik mindez.
- De... de attól még... - dühösen fújtatok egyet. Nem viselem jól, ha otrombán viselkednek velem, főleg ha a hullaságommal szórakozik valaki, főleg mert eléggé kiborító dolog már önmagában is halottnak lenni, nincs rá szükség, hogy valaki még viccet is próbáljon csinálni belőle... belőlem.
- Nem emlékszem rá, de tudjuk, hogy ez semmit sem jelent. -enyhülök meg azért valamelyest, amikor kiüti a fickót, főleg mert látom rajta, hogy dühös és remélem, hogy azért valahol ez miattam van, mert nem akarta volna, hogy köddé váljak csak úgy hirtelen. Főleg, hogy látszik rajta, hogy nem szokott csak úgy szemtől-szembe bunyózni, kész csoda, hogy nem tört el a keze amilyen nagy volt az a horog. Az előkerülő belépő nem ismerős nekem, de megnézni is nehéz, ha valaki az orrom előtt lengeti. Igaz, hogy már gyakoroltam, hogy hozzá tudjak érni tárgyakhoz, megmozdítsam őket, de egy mozgó tárgyat nem menne, annyira azért nem vagyok még profi szellem, sőt igazság szerint nem is szeretnék az lenni.
- Az tényleg az én képem és a nevem... szóval Sallie, vagy ez lehet álnév is? Mit tippelsz, nem rémlik a nevem? - én nem emlékszem rá még most sem, de azon a belépőn a képem alatt ez a név szerepel. Hátha Draconak valami esetleg beugrik, mert tény, hogy rendesen kiüthette magát tegnap, de valahogy úgy sejtem, hogy neki még mindig több esélye lehet emlékezni, mint nekem. - Kérdezd meg honnan ismer és... egyáltalán kicsoda és hogyan csinálta az előbb azt. - Dracohoz beszélek, pedig könnyen lehet, hogy a fickó is hall, hiszen az előbb se jelentett ez gondot neki, én viszont azért most kicsit hátrébb húzódom. Elég ijesztő a tény, hogy valaki akár végleg el is tüntethet a világból. Nem valami nagy élmény szellemként létezni, de legalább létezem és ha nem is sokan, de akadnak olyanok, akik látnak, nekem már ez is valami.

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok     - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Azt mindig is tudtam, hogyan kell hatni egy pasira, ahogyan mindig is tudtam, hogyan hassak a szüleimre és a férfiakra is, rájuk sokkal könnyebb, ahogyan Dracora is lehet, pedig még csak nem is vagyok élő, ennek ellenére mégis úgy fest, hogy mégis csak elég szépen teper annak reményében, hogy valahogy visszahozzon az életbe. Az a nagy kérdés, hogy vajon sikerül-e neki. Az biztos, hogy ennek én örülnék a legjobban.
- Fenn kell tartani a lelkesedésedet nem igaz? - mosolyogva vonom meg a vállamat, egészen addig a pillanatig, amíg nem találjuk meg a véres ruhadarabot, vagy rongyot, a jó ég tudja mi lehetett, én nem is akarom jobban megvizsgálni, meg hát valószínűleg nem is tudnám, hiszen nem tudom felvenni, az is kész csoda, hogy le tudok verni ezt-azt, ha nagyon koncentrálok rá. Ezek után már nem csoda, ha megrezzenek a kopogás miatt. Persze nekem kell felderíteni a terepet, ami szintén nem meglepő, az viszont még inkább, hogy odakint a fickó úgy kapja el a nyakamat, mintha nem is lennék áttetsző és nem lennék halott. Küzdök én ellene rendesen, de nem igen tehetek semmit, mintha csak ott lennék fizikailag is létező, ahol ő akarja, így hiába rúgok felé az semmilyen hatással nincs, csak a karjába tudok megkapaszkodni, de ez csak ösztönös kapálózás, ami nem ér sokat. Amikor az ajtó nyílik Draco láthatja, hogy nem kellemes a dolog számomra, pedig már nem halhatok meg, de attól tartok történhet még velem ettől rossz.
- Rettentő kedves beceneveket találsz ki tudod ugye? - húzom fel az orromat, a nyakamat nyomogatva, mert mintha még most is érezném a fojtogatást, pedig ez teljesen kizárt, ha egyszer nem is érhetett volna hozzám. Elég furcsa volt, azt meg főleg nem értem, hogy Draco miért nem ezen van fenn akadva, hanem a fickóval foglalkozik, aki már amúgy is ki van dőlve a földre. - Egyáltalán ezt hogyan csinálta? - lassan kezd múlni a dolog, úgyhogy a medálra szökik a tekintetem és érdeklődve nézem. - Talán, ha nem mozgatnád folyamatosan... - érte kapok, de csak átlibben a kezemen és tovább siklik, de talán lesz annyi esze, hogy szépen megállítja a mozgást, mert így nehéz bármit is felismerni róla. Ha megteszi, akkor már jobban meg tudom vizsgálni.
- Ismerős, de... várj csak, mintha valami belépő lenne, az lehet? - ráncolom a homlokomat, de valami ilyesmi rémlik, hátha odalent tudnak róla mondani valamit, netán Draconak leesik valami ezzel kapcsolatban, bár igazából magam sem tudom, hogy ezt biztosra mondtam-e, vagy tényleg csak valami kósza gondolat ugrott be, amit nem tudok biztosra.

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Azért elég fura, hogy a fickó úgy néz rám, mint aki tényleg lát, ez még engem is meglep, ezért nem is vettem észre először magamtól, mert fel sem merült bennem, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges. Szó se róla, elég fura az egész, mert ha valaki megölt, akkor miért van itt? Amúgy se ismerős a pasas arca, de úgy fest, hogy Draconak sem, bár persze ettől még simán akár ő is eltehetett láb alól, vagy csak olyan, mint Sam és mivel szellemet lát kíváncsi, hogy miért vagyunk itt, netán új keletűen olyan, mint Sam és ezért nem tudja hová tenni a dolgot egyelőre. Azért mégis Draco kérdésére határozottan elnevezem magamat. Máris féltékeny, pedig még az sem biztos, hogy megoldjuk ezt az egészet és tényleg van rá esély, hogy visszatérjek a valóságba? Azért egyelőre nem tudhatjuk ezt, még ha nekem is tetszene ez a megoldás és szó se róla tényleg elég ösztönzően tudok rá hatni és nem szoktam az ígéreteimet csak úgy semminek venni. Ha visszahoz az életbe jó eséllyel leszek is annyira boldog, hogy meg akarjam hálálni.
- Sam? Samantha, ha minden igaz, valami kislány, ő látott meg először, a hármas felállásért pedig én se vagyok oda. Próbáltam... nagyon zavaros tud lenni, te pedig tedd, amit ígértél és akkor becs' szó nem maradsz jutalom nélkül. - arra nincs lehetőségem, hogy fizikai mozdulattal noszogassam, így marad az, hogy szándékosan suhanok el előtte, hogy kicsit megriszáljam a hátsómat legalább, ha már mást nem igen tudok tenni egyelőre. Persze sikerült már rendesen lázba hoznom előzőleg, nem is olyan régen, de most ez nem pont az a pillanat. - Ne bízd el magad, és azért bennem se kelts hiú reményeket. - vetem még oda neki, mert ki tudja, hogy sikerül-e egyáltalán. Lehet, hogy még sem tud visszahozni az életbe és nem akarok hatalmasat csalódni sem, szóval inkább azért nem érem bele magamat, pedig tényleg jó lenne. Eredetileg nem is gondoltam rá, hogy ez akár csak lehetséges is lehet, de aztán ki tudja... mi van, ha tényleg?
A kopogtatásra én is felkapom a fejemet, főleg a véres cuccok előkerülése után, amik elég vegyesek, az se biztos, hogy mind az enyém, ha egyáltalán az enyémek. Azért felszökik a szemöldököm, amikor nekem int, hogy nézzek körül odakint, végül csak kilibbenek szépen az ajtón, hogy felmérjem a terepet. Egy pillanat múlva már csak a nyekkenő hangot hallhatja tőlem, aztán lassan nyílik az ajtó, ő pedig azt láthatja, hogy a lenti fickó áll ott, láthatóan nem valami kedves képpel méregeti Dracot és az én torkomat szorítja, ahogyan a levegőben tart. Az ujjaim a kezére fonódnak, hiszen láthatóan érzem a dolgot.
- Olyasmibe ütitek az orrotokat, aminek még rossz vége is lehet, tűnjetek el, mielőtt olyan figyelmeztet, aki veszélyesebb. - pálca nincs nála, vagy csak nem vette még elő, nem lehet tudni, de láthatóan nem valami kedves és jótét lélek, vagy épp az, csak a sötétebb fajta, aki fenyegetéssel akar segíteni?

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Nem tudom, hogy mi jár az eszében, én egyelőre főképp arra gondolok, hogy kiderítsem mi a fene történt velem. És ha netán kiderül, hogy miatta haltam meg, vagy ő ölt meg, tuti biztos, hogy csúnya bosszút állok majd rajta. Persze egyelőre nem úgy fest, hogy erre van esély, de aztán persze ki tudja. Lehet ügyes színész is, aki csak húzni akarja az időt ezzel a negyvennyolc órával, de akkor csúnyán pórul jár majd, mert idővel akkor is kiderül, hogy hazudott nekem és... majd meglátja, hogy nem jó dolog velem packázni. Azt tudom, hogy életemben se szerettem az ilyesmit, viszont halálomban még inkább kellemetlenségeket okozhatok az élőknek.
Egyelőre viszont ügyesen kérdezget, ami arra mutat rá, hogy talán nem hazudik nekem és ő is a végére akar járni a dolgoknak, sőt talán tényleg segíteni is akar, mert amilyen szemeket meresztett rám a zuhany alatt... lehet hogy tényleg érdeklem, ez pedig még hasznos lehet. Jól van szó se róla, hogy engem is érdekel, nem csoda, hogy olyan nagyon megnéztem magamnak és hiába nem emlékszem a múltamra, annyi már biztos, hogy nem vagyok az a visszafogott és pironkodó fajta, aki zavarba jött volna a kis mutatványától, pedig lássuk be az cseppet sem volt visszafogott.
- Halálhágó-köz? Arra emlékszel és tudod hol van? Elég... érdekes egy neve van, ez nem jó jel igaz? - oké tudom nem tud nekem itt mindenki előtt válaszolni, de azért próbálkozhat, maximum csak bólint, én pedig egyelőre még nem tudok mindenre odafigyelni, főleg nem arra, hogy ez a szellemlét ilyen ciki állapot, hogy senki sem lát, a pasast viszont látom és azért Draconak is szólok, hogy nagyon figyel... minket? Legalábbis hamarosan ez derül ki, nekem szemet se szúrt először, csak amikor már Draco is szóvá teszi és visszapillantok. Igen, a pasas még szó szerint a szemembe néz, amikor eltűnünk felfelé menet a lépcsőn. Elég különös.
- Lehet, hogy ő is olyan, mint Sam? - na igen a kis csajról még eddig nem beszéltem neki, szóval jó eséllyel gőze nincs, hogy ki az a Sam, akár azt is hiheti, hogy valami pasiról van szó, hiszen a névből nem következik egyértelműen, hogy egy Samantha nevű kislányról van szó. Én persze simán besuhanok az ajtón még előtte. Az tény érdekes lehetett az este, ha ennyire mindent szétdobáltunk itt, mert hát rendesen sikerült felforgatni a helyet annyi szent. - Úgy sejtem jól éreztük magunkat, de... nézzünk körül. - nekem könnyebb belesek mindenhová szépen, szekrénybe is, meg mindenhová. - Héj ide be kellene nézned. - húzom ki a fejemet a szekrényből szépen, hogy megnézzük rendes fénynél is, mert mintha ott láttam volna ezt-azt, méghozzá pár véres ruhát, elég sötétek voltak legalábbis, aztán lehet, hogy tévedek, a fénynél jobban látjuk majd.

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Halvány sejtésem sincs róla, hogyan bírtuk mi ki egymást, mert az már most jól látszik, hogy elég hasonlóak vagyunk, kész csoda, hogy nem öltük egymást már legutóbb is, vagy igen, csak nem emlékszik egyikünk sem rá? Vagy netán a jó része elnyomta az esetleges súrlódásokat, amik most megvannak minden más hiányában? Remek kérdés, talán egyszer majd erre is fény derül, legalábbis nagyon remélem, mert az azt jelentené, hogy minimum visszanyertem az emlékeimet és szó se róla ilyesminek nem lennék ellenére.
- Én viszont nem emlékszem, te pedig lehet hogy rosszul. - vonom meg a vállamat csak úgy lazán. Látom azért rendesen el van telve magával, vagy csak szimplán magabiztos? Vajon akkor is az volt, amikor együtt voltunk, vagy netán pont valami más miatt keltette fel a figyelmemet? Az emberekben általában több van, mint ami elsőre látszik, talán ő sem egy annyira beképzelt és egoista valaki, mint akinek látom most mondjuk én, meg gondolom az a Harry Potter is, akit előzőleg annyira emlegetett. Ha jól sejtem, akkor nem csak velemi ilyen és nem is biztos, hogy csak azért, mert most kelt fel, másnapos és én sem vagyok épp a legkedvesebb vele, akkor pedig jó eséllyel nem sokan jönnek ki jól vele, bár ez csak tipp, lehet hogy igazi imádni való jelleme van, amikor már rendesen összekapta magát és normálisan fel is ébredt. A kis jelenetünk után én is összekapom magamat és már mehetünk is. Nekem könnyebb dolgom van, neki azért csak fel kell öltöznie és ténylegesen rendbe szednie magát. Nem nagyon kell arra figyelnem, hogy más ne lásson, ugyanis egyelőre úgy fest rajta és a kislányon kívül tényleg nem igen lát senki sem az iskolában. Hogy ez később változni fog-e azt nem tudom, remek kérdés, majd meglátjuk, már ha egyáltalán jutunk valamire.
- Cseppet sem rémlik semmiféle vágott szemű alak, sőt ez a hely sem, ez nem jó jel igaz? De akkor a pasas emlékszik rám. Kérdezd meg tényleg én voltam-e az, látta-e a tetoválásomat. - ő láthatta a hátamon, már ha tudott arra figyelni, de most is megfordulok kicsit. Sárkány, bár a ruhám alatt nem lóg ki belőle sok, de a sárkány feje a vállamnál igen, és a szárnya is részben rálóg a felkaromra, úgyhogy a fickó ha jó megfigyelő, akkor kiszúrhatta. Csak hogy biztosak legyünk benne, hogy én voltam az, ki tudja, hogy a kis nagyképű hódító nem szórakozott-e másokkal is. - Megkérdezhetnéd, hogy merre távoztunk, csak nem itt csináltuk lent mindenki előtt... tudod... - azt azért nem hiszem, bár valahogy sejtem, hogy ha sokat ittunk és mondjuk ő is és én is bevállalósak vagyunk akkor akár lehetett a sikátor is a célállomás, de az is lehet, hogy mondjuk kivettünk egy szobát. Jó lenne tudni, talán abból is beugorhat valami, netán találunk valami nyomot mondjuk a szobában, ami kicsit egyértelművé tesz dolgokat, vagy legalább ad valami kapaszkodót, mert egyelőre nekem még az ég világon semmit sem rémlik és hát a testemet is elő kellene keríteni valahonnan. Mindenesetre azért figyelek mindenre és amíg kérdezget nézelődöm, csak e miatt szúrom ki a maga vörös, skót külsejű fickót, aki feltűnően sandít újra és újra Dracora. Ösztönös megmozdulás, ami neki jó eséllyel állati kellemetlen lehet, hogy meg akarom kocogtatni a vállát, de belesiklik a kezem.
- Bocs... egy pasas mögötted eléggé figyel, magas vörös, olyan erős külsejű, de hátra ne nézz feltűnően! - ennyi esze csak van, legalábbis eszes gyereknek tűnik, ha már ennyire oda meg vissza volt saját magától eddig is, de azért jobb figyelmeztetni, nehéz itt elszámítsa magát, aztán látványosan megnézze a pasast.

Draco & Sallie

The death only is beginning!

Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Nem tudom, hogy mi történt és valószínűleg nem is lesz könnyű kideríteni, már csak azért sem, mert nem emlékszem. Így nehéz összerakni a részleteket, maximum ha kérdezősködünk és megpróbálunk kitalálni valamit, de az ilyesmi soha sem egyszerű, mert nem biztos, hogy emlékeznek rá, akikkel találkoztunk és az sem, hogy egyáltalán segíteni akarnak, akik láttak. Ez azért nagyban megnehezíti a dolgunkat.
- Oké... erre nem gondoltam. - talán most először enyhülök meg azért felé, hiszen ebbe tényleg nem gondoltam bele különösebben, hogy mivel engem van rá esély, hogy megöltek, lehetséges, hogy őt is megölnék, ha nem derítjük ki, hogy mi történt velem és nem járunk úgy a végére, hogy ne csak azt lássa valaki, hogy kutakodunk, hanem el is kapjuk, vagy auror kézre juttassuk. Jól van, lehet hogy tényleg szőke vagyok és nem csak a hajszínemben. Akármennyire is ijesztgetem és kellemetlenkedem vele, azért azt nem akarnám, hogy meghaljon. Bár nem tudom, hogy ki vagyok, de abban azért biztos, hogy nem igazán vannak gyilkos hajlamaim.
- Ne vedd készpénznek, hogy ha valahogy visszahozol megint meg is kapsz. Talán csak sokat ittam... - na jó látszik, hogy ezt én se nagyon hiszem el igazából. Ha nem lennék könnyűvérű, akkor nem lenne rám ilyen hatással a tény, hogy ott áll a zuhany alatt finoman szólva is felajzott állapotban és nagyon erősen rá is játszik a dologra, főleg amikor látja rajtam, hogy eléri a kívánt hatást. Az epres sütit is szeretem, mivel majdnem folyt a nyálam, amikor Sam ette, már ha tudna folyni a nyálam egyáltalán. Ez alapján valószínűleg a szexet is szeretem, ezért is tudok olyan könnyedén rájátszania dologra és segíteni neki, hogy tényleg hamarabb... kész legyen és úgy fest nem is kell sokat küzdenem a dologért, mert egészen könnyen levezeti a feszkót magának. Mást most amúgy se tehetne, hiába tudom a saját létsíkomon ledobálni a ruháimat, attól még mást nem tudnánk tenni, ha közelebb mennék lefagyna az, amit most olyan bőszen markolászgat, ennek meg nem örülne kimondottan.
- Álszemérmesség lenne, ha azt mondanám, hogy nem akarom én is. - azért most már visszaszedem magamra a ruháimat is, csak akkor állok meg, amikor a hátamat emlegeti. Furcsa dolog ez, mert hiába veszem fel a pólót, nem érzek semmit sem, hogy kellemetlen lenne, mert sebekbe tapad bele az anyag. - Mit láttál a hátamon? - azért ez érdekel, még ha jó eséllyel nem is fog kellemes reakciót kiváltani belőlem, de ha a hátamon csúnya sebek vannak, plusz a fejemen is, akkor elég esélyes, hogy a halálom nem gyors és fájdalommentes volt, amire lehet hogy jobb, hogy nem is emlékszem. Bár valószínűleg ezen nem igen fogok tudni változtatni akarattal és ha már emlékszem is, nem fogom tudni mondjuk elnyomni az emlékeket, mintha nem lennének ott. - nem tudom, szerinted képes lehetek rá, vagy egy szellem tudhat ilyet? - nem próbáltam még, igazából még azt se vállaltam be, amit Samtől kérdeztem, hogy vajon meg tudok-e szállni valakit és átvenni a teste irányítását. Azt mondta lehet, hogy a delikvens beleőrülne, annyira pedig még én se vagyok szemét... max, ha nagyon kiakadok, akkor lehet.
- Amúgy se sokan látnak, legalábbis eddig csak egy kislány vett észre, de ő azt mondta valami... képessége van rá. - vonom meg végül a vállamat. Még azért nézem, ahogyan öltözik. Ha már a lehetőség adott, akkor végülis miért ne? Amúgy se tudom jobban sürgetni, mint amennyire már az ösztönzéssel megtettem.

Draco & Sallie