Sallie & Amy

The death only is beginning!

Húúúú, huhúúúú - Ruha - ♫ Good Grief ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Meghaltam, nem igazán vehetem ki a részemet a jól megérdemelt szórakozásból, ami régen meg volt. Elég sokat buliztam, de az nem volt elég egy rendes életre, és az én életem túlságosan rövid volt, szóval nem... ennyi nekem biztos, hogy nem elég és most kell valami. Amíg nem jövök rá, hogy oldható meg ez a testmegszállás dolog úgy, hogy ne zápuljon meg netán az áldozat agya, amivel a kis Sam rémisztgetett valamivel csak le kell foglalnom magamat és mégis ki lenne erre a legalkalmasabb, ha nem az, aki elfoglalta az ágyamat? Az más kérdés, hogy kissé elnéztem a szobát, de ilyen apróságokon nem akadunk fenn, azt veszem zokon inkább nem foglalkozva az apró eltérésektől, hogy máris kitúrtak a szobámból, mintha csak nem is hiányoznék senkinek. Ez persze abszurd! Akármit is mondott a kis tudálékos kölyök, úgy sincs igaza, tuti, hogy voltak barátaim, maximum a kis emlékezet problémáim miatt nem emlékszem pontosan a nevükre, de majd ez is eszembe jut, csak idő kérdése nem igaz?
Most viszont valami kell, amivel lekötöm magamat, mert az nem lesz elég, hogy csak suhanok ide-oda, főleg hogy egyelőre alig lát valaki, legalábbis a kis halottakat is látó pici lányon kívül más nem, csak jó eséllyel ez a Draco, ha már az ő nevét legalább tudom. Majd még rá is lesz bőven gondom, csak kell egy kis idő, hogy megtaláljam, addig lefoglalom magamat mással... történetesen a hamarosan fényt gyújtogató lánnyal, akire sikerül már megint jól ráhozni a frászt és a fenébe is ezt legalább tényleg élvezem, ahogyan azt is, hogy mennyire pattogni kezd és ahogyan sikítva ugrik fel az ágyra... na az valami egészen művészi! Mármint a részemről persze, hogy ilyesmit is el tudok érni, pusztán azzal, hogy levertem egy könyvet. Ez azért nem is olyan rossz móka, sőt kimondottan szórakoztatónak érzem a dolgot, bár úgy fest, mintha ő azért jóval kevésbé élvezné. Persze a hangomat továbbra sem hallhatja, én viszont a kis remegő hangját és a már szinte kiabálását nagyon is. A végén még fárasztóvá válik, de remélhetőleg minél később. Ez az ő érdeke is, mert amíg élvezem, addig nem lövök túl a célon ugyebár.
Egyelőre épp e miatt csak kicsit szórakozom, meglebegtetem a függönyt, csak úgy szolidan, aztán a másikat is, aztán persze megint megállok, hogy kapkodhassa kicsit a fejét, hogy megálljon és könnyedén közelebb suhanhassak hozzá. Egészen közel, annyira közel, hogy hátulról jó erővel meg tudjam fújni a haját a nyaka körül, aztán újra hátra suhanhassak és ha ez még nem elég, akkor az egyik szomszédos ágyról röppentek hozzá egy párnát. Felvenni ugyan nem tudom és ez jóval nehezebb, mint lelökni egy könyvet, de ott van a telekinézis, ami úgy fest mintha még így holtomban is gyengébben, de működne.

Amy & Sallie

The death only is beginning!

Húúúú, huhúúúú   - Ruha - ♫ Good Grief ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]

Semmi tisztelet nincs bennük, hogy alig telt el egy kis idő a halálom óta és máris kiadják valaki másnak az ágyamat, amikor itt én rendezkedtem be és én aludtam benne és... az enyém! Amúgy is mi van akkor, ha végül Draconak igaza lesz és valahogy visszatérhetek a testembe, bár azért én ebben nem merek reménykedni, mert ha kiderül, hogy nincs így akkor marha nagy lenne a csalódás. Így is kínzó dolog, hogy mennyi mindenből maradok ki, mint a torta, amit a kis Sam evett, aki magához képest nem is mindig annyira irritáló és persze vannak felnőttesebb dolgok is, amik iszonyatosan hiányoznak, sőt még az alvás is! Ha nem lettem volna világ életemben viszonylag iskolakerülő típus most azt mondanám, hogy még a suli és Piton jeges tekintete is hiányzik, de még abban nem vagyok biztos, hogy ennyire messzire menjek hirtelen kijelentések terén.
Egy viszont biztos nekem is kell valami szórakozás és ha már Sam rávilágított, hogy úgy fest ha eléggé koncentrálok hatással lehetek bizonyos dolgokban a valós élő világban akkor miért ne? Legalább vicces, ahogyan ráhozom másokra a frászt és azt akkor se fogom csak úgy lazán viselni, hogy valaki az ágyamban alszik, még ha azzal nem is vagyok tisztában, hogy egy egész kicsit eltévesztettem a szobát. Csak egy ici-picit, de ennyi belefér. A lényeg az, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam a kis vöröst, én már eleve azon is jól szórakozom, ilyen apróságokon végül is nem fogok fennakadni.
Csendesen figyelem csak, ahogyan motoszkál. Az nem izgi, ha akkor ijesztesz rá valakire, amikor számít rá, meg kell várni amíg elül a figyelme és már nem gondol rá, hogy valami gebasz lehet, szóval türelmesen várakozom szépen és figyelem, ahogyan bebújik az ágyba. Ha hallaná még a nevetésemet is hallhatná, de egyelőre úgy fest hogy nem sokan érzékelnek a való világban, bár ki tudja ez idővel lehetséges, hogy változni fog. Még a pálcáját is magához veszi, kis édes... pedig úgy se tehet ellenem semmit sem. Várok, amíg lecsukódik a szeme és legalább egy kicsit elszenderedik, csak aztán suhanok oda a polchoz, amin könyvek pihennek. Azért elég erőteljes koncentráció kell, de végül sikerül megpöccintenem annyira az egyiket, hogy hangos puffanással landoljon a padlón. Persze végig figyelem a lányt, hogy vajon mennyire ijed meg, de jó eséllyel nagyon. Hogy ez milyen vicces tud lenni! Ha már nézelődik akkor biztos, ami biztos lelökök még egyet, nehogy azt higgye, hogy csak valami véletlen széllökés volt, főleg mert nem igen jár idebent a levegő, hogy ilyesmire gyanakodhasson.

Amy & Sallie