2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
- Végül is igen, márha... Szerinted egyáltalán emlékezni fogok majd, ha sikerül? - persze ő sem tudom, hogy erre tud-e mit mondani, hiszen kétlem, hogy bármikor is volt hasonló helyzetben, úgyhogy végül is honnan tudhatná? De mégis könnyebb lenne, ha mondana rá valami biztatót, bár ha azon múlik az életem, hogy emlékezni fogok-e, akkor akár még azt is vállalom, hogy netán ez a kis idő teljesen kiesik. Aztán... majd kiderül, hogy végül mi lesz, az is benne van a pakliban, hogy egyáltalán nem tud visszahozni az életbe, hiszen azt sem tudjuk, hogy a testem milyen állapotban van, főleg miután elég durván elbánt velem az a fickó. - Jól van... akkor nem is annyira fura. Ha nem maradnak meg az emlékeim legalább nem veszítek sokat. - félmosollyal vonom meg a vállamat. Ha nem akarja, hogy éreztessem vele van valamiféle érző oldala is, akkor nem teszem, mert látom rajta, hogy nem híve az effélének. Ha jól sejtem ő az a kemény típus, nem érzelmeskedik, vagy legalábbis nem ismerné el, pedig a vonaton is éreztem, hogy igenis ő is meg volt rendülve attól hogy mennyire ki voltam borulva, meg aztán látta a sérüléseimet, azok alapján is sejthető volt, hogy nem volt sétagalopp, amit a fickó művelt velem. És, amikor megtalálunk engem nyilvánvalóvá is válik, hogy nagyon nincs ez rendben, hogy a testem csoda, hogy még működik és csoda, hogy még egyáltalán életben vagyok, azaz szellemben... vagy mi. Nem tudom, azért eléggé elbizonytalanodom ezt látva, mert persze lehetséges, hogy ő elég jó bájitaltanból, de nehéz elhinni, hogy ezt a helyzetet meg tudja oldani. Technikailag már meghaltam, csak még azok a folyadékok életben tartanak, ebből mit lehet kihozni egyáltalán? - Ha még se sikerülne... azért... - bár megpróbálok még beszélni és sejtheti, hogy a köszönöm lenne ott a végén, amire már nem kerül sor, mert az alakom vibrálni kezd, aztán szépen eltűnök, köddé válok, mintha ott se lettem volna. A szememet sem nyitom ki, ám ha Draco megnézi, akkor pulzusom van és mintha a sérüléseim is kezdenének gyógyulni, bár nem valami gyors tempóban, de legalább nem azért tűntem el, mert meghaltam, csak a szemem van még mindig csukva.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-07-21, 13:33
- Túlságosan kiismerhető vagyok? Nem baj, a titokzatosság nem az életstílusom része, legalább tudd, hogy mire számíthatsz, nemigaz? – Vetek rá egy sötét pillantást, mivel tartani akarom úgy mindenkiben a rólam kialakult képet, de ettől függetlenül Sallie már ismerhet annyira, hogy legbelül vannak érzéseim, és képes vagyok eltérni attól, hogy a vasakaratomat fitogtassam. Végülis a felmenőim is mind házasok voltak, valamennyi kompromisszumokra igenis szükség van, és tulajdonképpen a szőke cibababával bármit el tudok képzelni, és ez nem gond, beismerhető tény, hogy lehetne az oldamon a jövőben. - Fura..? De hát senki más nem mondhatott neked semmit, amire emlékeznél. – Próbálom menteni a menthetőt, hogy azért ne tűnjek máris túl érzelmesnek, de aztán megadóan bólintok, igen, én mégiscsak komolyan mondom. Az arcom a szokásos dölyfösségről árulkodik, de ez végülis a szülői nevelés, azért megmoccant már benne valami az irányába. Igen, ő olyan lánynak tűnik, akiről ha nagyon elgondolkozom, a szexen túl további dolgok is az eszembe jutnak. Vigasz? Igen, Sallie olyan, akivel akkor is megoldott a közös időtöltés, ha nem minden van rendben.. - Igen, főleg úgy. Meg máshogy is. – Teszem hozzá, hogy nem, nem csak azért csinálom, ezt szögezzük azért le. Kétségkívül jó vele az együttlét, amire lényegében nem is emlékszem, a vonatos pedig nem ő volt teljesen, tehát nekünk intellektuálisan van esélyünk megismerni egymást, egyenlőre jobb híjján, és eddig nem unatkoztunk. Az persze véres dolog, hogy a testét kell visszaszereznünk, de ha ez így megy tovább, a minden bizonnyal bekövetkező sikerünk után kitalálunk valami mást. Ahogyan végignézek a testén, szinte menthetetlennek tűnik. De csak szinte. - Van. Kell, hogy legyen! – Felelem magabiztos bólintással, nem vallhatok kudarcot. Gyakorlott szemmel nézek végig az őrült növényeken, és kiválasztom a leginkább életerővel felruházókat. Tényleg csak áthidaló megoldás lehet. Valami olyasmit kell főznöm, ami nem hosszútávon tartja életben, mint ez a zöld lé, hanem egy durva gyors dózist ad, hogy hazavihessem. Egy mozsárban porrá ütögetem amit kiválogattam, és az egyik üst alá gyújtok. Nem kell sok, csak pár pillanat, hogy fel is forrjon benne a víz, de már közben is adagolom. A kotyvalék kék színt ölt. Piton lassú halállal büntetne azért, hogy nem azúr, de ez most őszintén nem érdekel, nincs páragőz sem. Kitöltöm egy fiolába, aztán.. Lenyomom a lány szétfeszített ajkain keresztül a torkába. – Na most.. remélem megmoccansz.. – Nem kell magához térnie, de ha moccan, az azt jelenti, hogy vihetem. Lélegzetvisszafojtva várok, és még azért is kell drukkolni, hogy a házigazda addig ne térjen magához, hogy utoljérnen minket..
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-07-13, 16:59
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjam el a szavait hallva. Azt hiszem ez érthető, ha azt nézzük, amit mondott, mert azért jó nagy adag ego szorult belé, amivel végeredményében nincs is baj és most még jól is jön, hogy legalább mosolyoghatok egyet a megjegyzésen. - Végülis tőled ez elvárható válasz. - hát igen az már a legelején is látszott, hogy nagyon oda tud szúrni, de ennek ellenére itt van és segíteni akar, sőt néha még azt is látom aggódik, amikor pedig kiakadtam a történtek felelevenítése miatt egyértelműen látszott rajta, hogy megrendült attól, ami történt velem. Tehát akár ego, akár nem azért vannak érzései és jól esik, hogy megnyugtat tényleg kedvel és nem csak a szex reményében szándékozik visszahozni az életbe, vagy legalábbis megpróbálni a dolgot, mert még mindig nem biztos, hogy egyáltalán sikerülni fog. Igen jó lenne, de nem akarom beleélni magamat, mert könnyen lehet, hogy csak még pocsékabb érzés lenne rájönni, hogy itt a vége. - Fura ezt hallani... azt hiszem még nem mondott nekem effélét senki. - tudom ez nem valami nagy szerelmi vallomás és nem is emlékszem minden momentumra az életemből, jó eséllyel azért, mert jelenleg nem tartózkodom a saját testemben, de valahogy ebben biztos vagyok. Nem kötődöm senkihez sem, gondolom, ha kötődnék akkor talán valaki mást találtam volna meg, másra emlékeztem volna, de nem rémlik, hogy bárkihez közöm lett volna, aki fontos lenne nekem, vagy akinek fontos lennék én. - Tudom, hálálkodjak máshogy, ha tehetem. - halvány mosoly, amiből érezheti igaza van, tudom nem szereti a túlzott érzelem kinyilvánítást, viszont azért mégis csak tudnia kell, hogy hálás vagyok a segítségéért és amiért most itt van. Kereshetne magának mást is és kész, de ő helyette velem foglalkozik, amiért tényleg nagyon hálás vagyok. Egyelőre viszont nincs mit tenni, be kell mennünk, ami nekem könnyebb, de neki sem olyan nehéz így pálcával. A pincébe leérve szinte ledermedek. Furcsa érzés látni saját magamat kívülről, de tudni, hogy milyen állapotban vagyok ott... hát az finoman szólva is ijesztő. - Ez nem jó jel... igaz? Van rá egyáltalán esély, hogy... - elég pocsékul festek annyi szent, nem tudom, hogy ebből hogyan lehetne bármi érdemit kihozni, egyáltalán van-e esély, hogy visszakerüljek a testembe. Persze közelebb siklok, de pocsékul festek. Falfehéren, piszkosan, véresen, látszik, hogy alig van bennem élet, ezért is vagyok most így itt, mert jó eséllyel csak egy hajszál köt az élethez még. Gondolom azok a folyadékok, amibe lógnak a végtagjaim. Megpróbálok magamhoz érni, de persze az ég világon semmi sem történik, csak átsiklik a kezem... a kezemen, de nem érzek belőle az ég világon semmit sem.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-07-01, 10:52
Nem sok vélát ismerek, csak azt a Delacour libát, aki a tusán itt volt a francia barátnőivel, számomra egyáltalán nem volt olyan vonzó jelenség, mint egyeseknek. Sallie ellenben még a szellem alakjával is komolyan megmozgatja a fantáziámat, ezért úgy gondolom, hogy ami köztünk van, nem a véréhez kapcsolható. Aki nem tisztavérű véla, az szimplán jobban néz ki, és használhatja a csáberejét, de hogy ettől lenne éhesebb a gyönyörre? Azt már nem hiszem. A lány csak ilyen, mert ez élteti, és ha velem valami különlegeset tud véghezvinni, az igenis az én érdemem is egyben. Hatással vagyok rá, hiszen csak engem lát, tehát valamit jelentettem. Kétlem, hogy azért „zaklat”, mert én voltam az utolsó. Ennyire nagyra tartom magamat, hogy most nem az idősorrend számít, hanem a minőségi tényező. - Ha átlagos lennél, akkor valószinűleg nem velem találkozol. – A szokásos felsőbbrendő Malfoy duma, de hát én meg ilyen vagyok, igenis úgy vélem, hogy ha már ritkán foglalkozom a lányokkal, akkor megérdemlem, hogy akire rávetem a pillantásomat, az olyan legyen, akit mindenki más is meg akar kapni. Ettől még nem nézem le őt, ezt nem kell, hogy félreértse, de mindez egyátalán nem csak a külsejének szól, hiszen a rövidke, de annál vadabb szeretkezésünket leszámítva meg se tudjuk érinteni egymást. A stílusunk az, ami nagyon is közel áll, gyakorlatilag befejezzük egymás mondatait. Ez már erős alap lehet bármi továbbihoz is. Felismeri, hogy a gőgöm pusztán egy felvett tulajdonság, hogy leplezzem az esetleges esendő gyengeséget, mert képes vagyok odafigyelni az érzéseire, amire vélaszármazékként nem biztos, hogy mástól lehetőséget kapott. - Mondom, blokkolhatja egy tisztavérű vélánál, mint az anyád. Ha leszakítják a nyakából, akkor mindenki megőrül tőle. Ezért nem kell látnom. Nekem csak te kellesz. – Ez utóbbit már csak halkabban teszem hozzá, vagy hallja, vagy nem, de felesleges is magyarázkodnom miatta. Jók vagyunk ketten, és ezen nincs is mit túlragozni, érzékelte, hogy képes vagyok figyelembe venni a lelkivilágát, hiszen amikor visszajöttek az emlékei, az elég furcsa pillanat volt, nem éppen a külsőségekről, vagy a szexről szólt. Szó szerint megérintett az, ami történt vele. Néha igenis mutathatom magamat megértőnek. - Már megköszönted. Ne hálálkodj. – Rázom meg a fejemet, a túlzott érzelem kinyilvánítás nem az én asztalom, különben is, ráérek még akkor átgondolni, ha mondjuk nem sikerülne, hogy mit is jelentett ő nekem. Amennyire tudtuk, kihasználtuk a rendelkezésre álló kis időt, most muszáj tennünk is érte, hogy lehetőség szerint visszahozzuk. Nem messze a mungótól meg is találjuk a keresett házat, néhány utcával arébb. Körbenézek, sehol senki a közelben, pálcával nyitok be, aztán folytatom a tájolást. A ház maga szerencsére nem őrzött, csak kulcsra volt zárva, azt megoldotta az alohomora. Az épület átlagos, nem feltűnő, nem is tudom igazán, hogy ki lehet a fickó, aki ennyire beleőrült Sallie-be. Lefelé a lépcsőn kell mennünk a pincébe, ahol végre megleljük a szőke lányt, aki rémes állapotban van, még a vért sem törölgette le róla az az állat, ahol hátulról megtámadta. A kezei és a lábai valamiféle mágikus folyadék által vannak áramoltatva, ahogyan fekszik egy piszkos ágyon. A folyadék infúziókba töltve álványokon. - Az a rohadék.. – Mormolom, és máris keresem a megoldást, hogy mit is tehetünk most a lányért, mert félő, hogy ha leszedem a bájitalokról, akkor azonnal meghal. Most nekem kéne valami komoly gyógyító dózist összekevernem, amit ha magához térne, azonnal le kell lökni a torkán. Körbenézek, a polcokon rengeteg szárított, vagy porrá aprított hozzávalót találok. Legalább felkészült a fickó.
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-06-23, 15:10
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Zavaros ez az egész, főleg azok után, amiket Draco még hozzátesz. Lényegében véla felmenőim vannak, azaz az anyám, de mi van akkor, ha Draconak igaza van? Mi van akkor ,ha tényleg csak azért vagyok ilyen, mert az anyám is ilyen? Eddig csak szimplán úgy voltam vele, hogy laza vagyok, imádok szórakozni, imádom a pasikat és a szexet, erre... most úgy fest ez csak a miatt van, ami vagyok? A származásom magyarázza, hogy milyen lettem? Ez azért nem valami megnyugtató, mert olyan, mintha ilyennek kellene lennem. Nem mondom, hogy kötelezően, de közben mégis és ez valahogy furcsa érzés és nem jó értelemben véve. - De nem is erre értem, csak... a stílusom. Ha nem lenne véla az anyám akkor lehet, hogy átlagos lennék, visszafogott és... a többi? De ezek szerint kisajátítanál? - azért halványan elmosolyodom, mert bármennyire is alig emlékszem valamire, valahogy belőle nem nézném ki az ilyesmit, de nagyon úgy fest, hogy ezek szerint tévedtem. Sokáig még sem gondolkodhatok efféléken, hiszen itt az ideje összeszedni magamat és szembe nézni azzal, aki brutális módon ölt meg, vagy... ölt meg majdnem, de ha itt vagyok szellemként akkor jó eséllyel nem sok van már hátra, ha csak nem sikerül tényleg megtalálnunk hol van a testem és hogy mi történt velem és még akkor sem biztos semmi, ezért is nem akarok bizakodni. A fickótól így is halálra rémülök, pedig ő nem láthat elvileg engem. - Ez blokkolhatja a véla erőt igaz? Akkor... ez legalább jó hír és gondolom szellem alakban sem ér sokat az ilyesmi. - mármint a véla erőm és ennek ellenére így is érdeklem, ami abszurd lehetne, hiszen még csak nem is érhet hozzám. Persze ott volt a kis pajzán kaland a vonaton, ami biztosan tetszett neki, de azt sem vehetjük megcsalásnak, mivel én voltam csak egy kissé más külsővel. Elég faramuci helyzet annyi szent. A varázslata viszont működik és irányt is ad a lánc. Fellebeg, halványan fénylik és elindul a levegőben. Megyünk egy ideig, vagy tíz perc séta számára, én csak suhanok, de végül a lánc ajtónak ütközik. Szó szerint, mivel egy keretes sorházsorig érünk el, ahol az ajtó fogja el az útját miután a kerítésen már átjutottunk, de az pálcával könnyen megoldható. Megtorpanok, pedig nekem az ajtó nem akadály, de mégis... ha ott vagyok bent és már alig van bennem élet... jó lesz azt nekem látni? - Ha még sem tudnánk megoldani, azért... köszönöm. - pillantok még oldalra. Neki varázslat kell, én pedig kivárom a soromat és csak mögötte megyek be. Túlságosan félek, hogy mit találunk odabent. Az alapján, amit láttam az emlékben nem lesz szép látvány. Talán valami mágia tart életben, legalábbis viszonylag, mert azért ez életnek nem nevezhető.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-06-15, 09:54
A csábítás viszont nem menne, mert ha visszatér a saját testébe, és nem emlékszik majd rám, csak az előző életére, akkor hagyni fogom a fenébe, mert senkibe nem szokásom túl nagy energiákat rakni, még akkor sem, ha most jó volt vele. Szeretem, ha körülöttem forog a világ, azért miért tennék bármit is, hogy erőltessünk valamit? Viszont ha kicsit tovább gondolom a dolgot, nagyon hasonlítunk egymásra, és emiatt legalább érdemes drukkolni, hogy az elméje a folytonos sokk miatt ne gőzöljön be annyira, hogy rólam is mindent töröljön, ha sikerül ezt visszacsinálnunk. Nem mondanám, hogy a semmiért tettem, hiszen a lány nagyon előzékenyen, no meg a saját élvezetét is nézve nem várhatott addig, amíg visszakapja a saját testét, máshogyan próbáltuk ki, hogy mennyire passzolunk, hiszen az éjszakát illetően nagyon homályosak a képek. - Nem feltétlenül. Én is élveztem, pedig elhiheted, nálunk nincsen beházasodás, így véla felmenők miatt. Nyilván nem az anyád vagy, és saját döntéseid vannak, amiknek roppant mód örülök, tartsd meg ezt a jó szokásodat, csak másokkal nem. – Nevetek fel sötéten, nekem kapóra jött, hogy kiélhettem rajta a durvább hajlamaimat, és erős féltékenységet mutatnék, ha a vélaságra fogná azt, hogy ha másokkal is próbálkozna. Nem, nálunk az a szokás, hogy ha választunk valakit, számára csak mi létezhetünk, így apám nyomán pontosan ezt várom én is ezt el. Legalábbis egyenlőre, hiszen még semmi sem végleges. Az viszont számomra egyértelmű, hogy nem azért tetszik, mert elbűvölt valami varázslattal, ennyire vagyok józan, hogy fel tudjam mérni, a csábossága, és a kacér, pajzán stílusa fogott meg. De ha ugyanezt másnál is érvényesíteni akarná.. hát nem lennék túl megértő. - Oké.. – Suttogom vissza a szellemnek, de nem tudom, hogy mit is tudhat a nyaklánc. Talán mégicsak a vélasághoz van köze? Letépték a nyakából, és az illető utána már nem tudott a bájai ellen harcolni, ezért lett durva erőszak a vége? Vagy valami teljesen másról van szó? Mindegy, jelenleg a cselekvésé a főszerep. A lány a folyosóra vonja az illető figyelmét, aki most képes Sallie anyjától elszakadni, így én sem fogok a bűvkörébe kerülni. Kilép a folyosóra, én pedig az ajtó mögül tartott pálcával tarolóbűbájjal vágom falhoz. Némi csont is reccsen, de őszintén nem érdekel. El is alél a drága, én pedig kihámozom az ujjaiból az ékszert, de ettől még mindig nem tudjuk, hogy hol lehet a lány teste. Mégsem fogom most vallatóra az illetőt, mert varázslattal biztos vagyok benne, hogy célba találhatunk. Most viszont el kéne tűnni innen, mielőtt még bevarrnak garázdaságért. Már megint apámnak kéne fellépnie az érdekemben, azt pedig nagyon nem akarom. Öles léptekkel fogom távozóra, ezúttal a mungó hátsó kijáratán át, s mintegy mellékes tényként kérdezem meg a mellettem lebegő szellemtől. - Akkor.. rajtad volt a nyaklánc, tehát nem kell attól félni, hogy nem magadért kellettél. – Ha leérünk a hátsó sikátorba, a tenyeremre helyezem a láncot, és máris betájoltatom a pálcát, hogy azonosítsa az irányt, amerre a tulaj lehet.
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-06-05, 14:52
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem akarok azon gondolkodni, hogy végül is miért segít nekem. Csak a szex miatt, vagy mert megesett rajtam a szíve, netán sajnál és erről van szó, vagy a rejtély érdekli és ez az ok. Nem számít, az a fő, hogy segít nekem és remélem, hogy jutunk is valamire. Az a beteg alak kapja meg a méltó büntetését, vagy általam, vagy Draco által, ha esetleg nem is sikerül elérni, hogy végül magamhoz térjek. Persze az lenne az igazi, ha mindkettő sikerülne, de nem akarom elbízni magamat és főleg nem akarok reménykedni, mert akkor még rosszabb érzés lesz, ha aztán még sem sikerül. - Talán... igen, de akkor én is e miatt vagyok ilyen? A véla vér miatt? - azért ez olyan fura. Nem is tudom, hogy magyarázni de akkor is. Szóval csak származásom miatt lettem olyan, amilyen, tehát ez így volt elrendelve, nem attól függ, hogy én mit akarok, csak hajt a véla vér, ahogyan anyámat is? És ez ellen még csak nem is tehetek rossz esetben semmit, olyan ez, mint a vámpíroknál a vérszomj? Fura egy érzés belegondolni, mintha csak függő lennék, de ez a gyógyíthatatlan és kezelhetetlen fajta függőség, hiszen miután így születtem nem igen lehet tenni ellene semmit sem. És jó eséllyel így hatok másokra is, Dracora is, vagy bárkire. Innentől tehát abba is érdemes belegondolni, aki érdeklődik irántam nem csak a vérem miatt van-e így, mert lehet hogy nem is én érdeklem az illetőt és akár átmehet fanatikusba is, bár én legalább nem vonzom annyira erősen a férfiakat, mint az anyám, hiszen én csak részben vagyok véla. És mégis, amikor meglátom azt az alakot egyből lefagyok és nem tudom, hogy mit tegyek. Tudom muszáj lesz valamit lépnem, hiszen most még csak nem is lát, de mi van, ha észrevesz? Butaság, mivel senki sem lát, csak Draco egyelőre és mi van, ha ő is kivétel? Ezért van, hogy a srác kérdésére csak riadtan rázom meg a fejemet. Látszik, hogy eléggé nagy sokk volt az az egész látomás, amikor kiderült mit tett velem. Kell pár pillanat mire végre összeszedem magamat és megmoccanok. Jól van, megpróbálom, amihez persze zajt kell csapnom. - A nyakláncom... vedd vissza tőle. - ezt azért mégis hozzáteszem mielőtt erősen rákoncentrálnék, hogy lökjek egyet az ajtón, hogy ide figyeljen. Úgy fest nem lát, azért nagy kő esik le a szívemről, szerencsére így már könnyebb lesz nekem is. Aztán kint lökök meg egy széket, hátha ez elég ahhoz, hogy kijöjjön és megnézze mi van, ha kell még egy fogast is fellökök.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-05-27, 07:58
Olykor oldalt pillantok a szellemre. Hát ki hitte volna, hogy nekem is akadhat valaki hasonló? Ám ha jobban belegondolok, ettől még inkább különlegesnek érezhetem magamat, hogy képes vagyok átnyúlni a túlvilágba, kapcsolatot teremteni, és közben ez a valaki még számít is rám. Nem szokásom túl nagy meggyőződéssel a nyakamba venni mások problémáját, ám Sallie hozzám hasonló, és ha belegondolok, a szüleim is egymásra találtak valahogyan. Tehát ő lehetne az én Narcissa Black-em? Nem tudom, ez még korai, hiszen ahhoz vissza is kéne szerezni a testét, ami jelen állás szerint komoly nyomozómunkát igényel. A testiség beteljesítése után különös módon nem éreztem azt az ürességet, hogy most már megkaptam őt, mehet a fenébe. Vannak érzéseim, mint ahogyan tudom, hogy a sötét nagyúr szolgálatában sem tudtam ölni, és tudom, hogy az apám sem olyan, mint amit sokáig mutatott. Igenis él bennem a sajnálat, a részvét Sallie elmúlását illetően. Nem lennék képes csak úgy elengedni, hogy feloldódjon a nemlétben, meg kell próbálnom segíteni, ha mást nem legalább a társaságommal.. De talán igenis lehet még remény számára. - Annyira nem furcsa. Oly erős ősi erőt birtokolnak... Ők maguk sem tudnak ellenállni a vágynak. – Dünnyögöm neki, hiszen ő is véla vérrel rendelkezik, ezért van hát, hogy ilyen fontosnak érzi a testi vágyak beteljesítését. Az anyja viszont tisztavérű véla, hatással van a teljes környezetére, és ez őrületet hordoz magában. Olyan őrületet, amelynek majd nekem ellen kell állnom, hogy ne legyek én is a rabja. Még szerencse, hogy a másik vélánál Sallie megállított, hiszen egy lettem volna a sok hódoló közül. És megint fékez, itt már rutinosan lassítok. Megállok még az ajtó előtt, a folyosón, és onnan suttogok a lánynak. - Ott van bent.. ? Ki tudod csalni? – Ha már kint van a fickó, akkor le tudom fegyverezni, megzsarolni, hogy adja elő Sallie testét. Bármit, csak előrébb jussunk ebben a rejtélyben, ha ez még lehetséges. Nem csak arról van szó, hogy be akarom vasalni a beígért durva menetet.. Igazából.. élve szeretném látni, hogy tényleg megismerjük egymást. Hogy végre valaki megtudja, hogy milyen ember is Draco Malfoy..!
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-05-16, 20:53
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Bár nem sok mindenre emlékszem magamról, de abban teljesen és tökéletesen biztos vagyok, hogy elég felületes életet élhettem, ezt valahogy érzem, de most mégis egészen más érzés vele... úgy ez az egész. Nem azt látom rajta, amint a legelején, bár gőgös volt, de talán a megviseltség és a viszontagságok miatt mégis csak megesett rajtam a szíve? Még sem nem is olyan szemmel néz rám, mint aki a nagy ígéretek beteljesítését várja, hanem segíteni akar, sőt talán még meg is sajnált a miatt, ami történt velem, még ha ő nem is látta azt, amit én, de elég sokkoló volt. Az a fickó... ezek alapján nem érzem úgy, hogy életet érdemelne. Úgy tűnik a véla báj ennyire elvette az eszét, mert egészen értelmes alaknak tűnt elsőre, aztán meg mire volt képes... hátborzongató, épp e miatt most nem gondolok erre, csak arra, ami a dolgom, a figyelem elterelés, hogy aztán besoroljak Draco mellé és megkeressük az anyámat. Talán ő tényleg kulcs lehet ahhoz az alakhoz és akkor megtalálhatjuk a testemet is. Más esély nincs egyelőre. - Azért furcsa... hogy ilyesmire képes a vélák ereje. Valakit ennyire megbolondítani... - mormogom szinte csak magam elé, ahogyan utána suhanok. Azért figyelek mindenre, hátha valaki rossz szemmel nézne ránk... rá, meg aztán nem lenne jó, ha valaki olyanba futnánk, aki látja a magamfajtákat, hiszen Sam is képes volt rá, noha más nem az iskolában. Nem szeretném, hogy valaki beleüsse az orrát a dolgunkba, akinek netán nincs köze hozzá. - Igen, kómában van, arra jutottunk és... remélem nem is használná ki így az adottságait. - szegény fickók, nekik se lesz jó sorsuk, ha valaki nem oldozza fel őket a varázslat alól. Nem is értem, hogy itt, ahol ennyi orvos és nővér van miért nem figyel senki sem arra, hogy ilyesmit nem is szabadna engedni. Tovább suhanok, hiszen én vagyok a gyorsabb és egészen megdermedek a levegőben, amikor a következő szoba elé érek. Az ajtó nyitva, még a kezemet is kiteszem, hogy Draco se jöjjön túlságosan nagy lendülettel, de a hirtelen fékezésemből már jól sejtheti, hogy okkal történt, hogy odabent van az anyám és az a fickó ott áll az ágya mellett és csak nézi és szorongat valamit a kezében... valamit, ami nagyon-nagyon ismerős számomra. Egy nyaklánc, ami... Automatikusan moccan a kezem és nyúlok a nyakamhoz, ott a mása, hiszen megmaradt minden rajtam, ami a "halálomkor" rajtam volt, mint ahogyan az a lánc is. Azt hiszi attól magához tér az anyám, ha elmondja neki, hogy megölt... vagy majdnem megölt?
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-05-05, 21:22
Nem vagyok egy nagy sármőr, megszoktam, hogy a lányok egy bizonyos csoportja a lehengerlően bántó magabiztosságomtól alél el, de nekem is van szívem. Különben is, csak mert ilyen vagyok, attól még nem vagyok eleve magányra ítélve. Apám is valami hasonló, és lám, mégsem érdekből házasodtak össze anyával. Egy Malfoy is kész lehet érzelmeket mutatni, s összetartani valakivel. Na nem azt mondom, hogy máris házasságon töröm a fejemet, attól biztosan mindketten berzenkednénk Sallie-vel, ám nagyon is hasonlóak vagyunk, és olyan lánynak tűnik, akivel ez a hasonlóság akár jó csapatmunkát is eredményez. Az ágyban tökéletesen megértjük egymást, ami ismétlésért kiállt, ahhoz viszont nem szabad, hogy eltűnjön a semmiben. Addig pedig akár törődhetek is vele, hiszen ha élete legjobb élményét biztosítottam, mindenképpen el lehet tőlem alélva. Arra most nem térek ki magamban, hogy a kedvességemet értékeli. - Helyes. – Közlöm kurtán, és feltűnik, hogy az apró biccentés egészen bizalmasnak tűnik. Szinte helyesnek. Nem nőiesnek, ez most nem az a pillanat, amikor csábítgatnánk egymást. Nyelek egy észrevéthetetlent, furcsa érzés, hogy valaki számít rám, s hálás érte. Ez most itt valamivel több, mint a szex ígérete. Megrezzenek, hogy kiverjem az ostobaságokat a fejemből, én nem vagyok ilyen, aki az oda-vissza gesztusok alapján él, de valamellyest mégiscsak hatással van rám a dögösség mellett, hogy nem csak a jól felépített imázs alapján ítél meg, hiszen arra nem is feltétlenül emlékezhet. Nem Malfoyt lát bennem, hanem valakit, akivel jól érzi magát. Különös, egyedi hangulatot teremt mindez. Miközben ő a fülembe duruzsol, ártatlan fejet vágva nézelődök, amihez le kell törölnöm a gőgös fintorokat az arcomtól, úgy nem lennék túl hiteles. Amikor csörömpölés hallatszik, akkor oda se kapom a fejemet, hanem odébb siklok a káromkodó recepciós helyére, és egy betegfelvételi jegyzéket keresek, külön kiemelve bennük hátha feltűntetik benne a különleges vérrel megáldottakat. Három véla. Francba! Gyorsan megjegyzem a szobaszámokat, aztán már sietek is el onnan. - Na most lehet tippelni. Mindegy, haladjunk szisztematikusan, aztán valamelyik lesz ő. Na gyere te kis kéjenc. – Mormolom oda, hogy enyhítsem a furcsa zsongást a fejemben, és az első emeletre vezet az utunk. 103-as kórterem. Egy elmevédő bűbájt azért magamra helyezek, hogy ne élvezzek el azonnal, amint meglátok egy tisztavérű vélát.. Ez végül nem történik meg, de amikor résnyire nyitok be, akkor vakító fényesség égeti a szememet, vélhetően oly szépnek tetszik az ágyon ücsörgő szépség, hogy ha nem lennék védve, akkor egy életre beleszeretnék. Na igen, aki készül...!! Az ágya körül tucatnyi virágcsokros pasi. - Azt hiszem ez nem az anyád, ő kómában van, nem? – Kérdezem oldalra dünnyögve a szellemlánytól.
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-05-04, 17:44
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért jól esik, hogy kedves is tud lenni és a maga módján még viccelődéssel is igyekszik elütni ezt az egészet. Azért megy neki, bármennyire is úgy tűnt az elején, hogy nagyon undok alak és el sem tudtam képzelni, hogy mi közöm volt hozzá és persze, hogy egyáltalán miért, ha egyszer ilyen a viselkedése, na de úgy fest, hogy valószínűleg okkal voltam vele, bár minden bizonnyal az ok részben a sok ital is volt, de talán... ki tudja könnyen lehet, hogy azért más is benne volt a pakliban, esetleg akkor is megmutatta a vicces oldalát, vagy a kedvesebbet? Hiszen most is egyértelműen segíteni akar és talán tényleg nem csak azért, mert akarna még pár menetet és talán nem is csak azért, mert már ő is kíváncsi, hogy mégis mi a fene is történt. - Rendben, én leszek a szemed és a füled, akit nem látnak. - bólintunk egy aprót. Igazából kíváncsi vagyok, vajon a lányban, akit megszálltam megmaradt-e valami, bármi azzal kapcsolatban, ami történt. Nem tudhatom persze, de mégis kíváncsi vagyok rá, bár azt hiszem nem is fontos ez most annyira, csak érdekel vajon emlékszik-e bármire is, vagy megmaradt benne, mint valami pajzán álom? Ki tudja. Egyelőre irány London és a Mungó, hátha megleljük azt az alakot és hátha van rá esély, hogy kapjunk válaszokat. - Meg kell találni az anyámat igaz? - ez az első lépés, aztán jöhet a többi, ez már biztos, tehát irány a recepció, ahol neki bele kell lesnie a kartonokba, vagy valamibe, ehhez viszont én kellek. Szerencsére elég csendes a hely, tehát gyorsan cselekszem. Egy váza virág tökéletes, egy mozdulattal verem le a polcról, hogy a földön csattanjon, vízzel együtt, aztán egy halomnyi iratot lökök le az asztalról, hogy a vízben kössön ki. Figyelem elterelésnek jó lehet, amíg Draco megtalálja az anyámat és ez talán segít megtalálni azt az alakot is a látogatók alapján.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-04-23, 20:15
Nem kell túlragozni, hogy miért vagyok vele odafigyelőbb, mint másokkal. Hasonlítunk, és ez bőven elegendő indok. Hasonló célokért küzdhetünk, és nem kell megjátszanunk magunkat a másik előtt. Az pedig szintén fontos tényező, hogy bármikor elenyészhet a lelke a sötét kavargásban, és onnan már nem lehet visszahozni semmilyen mágikus porszívóval. Ha adhatunk egy utolsó esélyt magunknak, akkor a viccelődésnek, a szarkazmusnak lehet itt helye, de az érzelemmentes gőgnek semmiképpen sem. Érzem, ahogyan remegések futnak végig a testén a szipogástól, így ezúttal mellőzöm az epés megjegyzéseket. Ám a kettőnket összefonó kéjes vágyakat illetően nem tudom megállni, hogy ne dobjam be a következőt, ezen legalább egy kicsit felvidul, hogy ne legyünk ennyire érzelgősök. - Ugyan, annál válogatósabb vagyok. – Mosolygok vissza, ezek szerint nem tudtam igazán érzékeltetni, hogy az egész sötét, beteg játékban ő maga, Sallie a legjobb, akivel át lehet élni mindezt. Az már más kérdés, hogy ha megszállta ezt a szöszit, én látom benne őt, akivel állandóan szurkálódunk, valójában viszont nem vágyom arra, hogy bárkivel is kipróbáljam megint. Maximum a vég küszöbén, ha már tényleg távoznia kell. Az utolsó csókot még egymás ajkára illesztjük, ki tudja, hogy lesz-e még lehetőség ismétlésre, de a legjobb az lenne, ha már a lány igazi testét használhatnánk erre a célra. Érzelgős ugyan nem vagyok, viszont volt korábban néhány barátnő az életemben, közel sem ilyen izgalmas szinten, mint Sallie-vel, akivel úgy vélem, lenne együtt keresnivalónk. Tűnődően várom, hogy visszatérjen a szellem, ami hamarosan meg is történik. Láthatja rajtam, hogy cseppet sem vagyok csalódott, sőt, mintha eltökéltnek is tűnnék, hogy az igazi arcát látom. - Naná.. leszállunk, jöhet a mungó, és kitaposom a belét, aki az utunkba áll.. Légy a közelben, és ha látsz vagy hallasz valami gyanusat.. Szólj. – Vetem oda, hiszen már nem udvariaskodunk, fél szavakból is meg kell, hogy értsünk egymást. A vonat nagy fékezéssel megáll, én pedig veszem a kabátomat és leszállok. Úgy negyed óra séta, amíg elérek a Mungóig, amely a Minisztériumhoz hasonlóan rejtve van a muglik elől. Az utcai telefonfülkébe mondom a látogatás célját, remélem itt a szellem velem együtt tud jönni, ha mást nem átkel a falon, és bent találkozunk. Várakozóan nézelődök a recepció környékén, de nem akarok csak úgy bejelentkezni. Hátha a csajnak támad valami ötlete, hogy el lehessen terelni az öregúr figyelmét, aki a pult mögött áll, akkor bele tudnék nézni a nagykönyvbe, amely a betegeket szedi lajstromba..
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-04-21, 19:19
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Tényleg azt kell mondanom nem gondoltam volna, hogy ilyen gyengéd és gondoskodó is tud lenni, mint amilyen most, hiszen próbál megnyugtatni, vigasztalni, pedig senki nem kötelezi rá, annyiban is hagyhatná a dolgot, vagy korholhatna, hogy erősebb legek és ne nyafogjak, de szerencsére egyiket sem teszi és most jól jön a támogatás. Az emlékek cseppet sem kellemesek és akárhogy is nézzük, bármennyire is azt mondja Sam biztosan életemben sem voltam valami kedves, akkor sem szolgáltam rá az efféle bánásmódra, ebben teljesen biztos vagyok, mégis ez lett a jussom és most meg kell próbálom összeszedni magamat, mert nem sokára leszállunk, de hogy mi lesz, ha az életben is találkozom ezzel az alakkal, na arról egyelőre még fogalmam sincs. Megijedek, vagy képes leszek majd kezelni vajon a dolgot? - Nem tudom, hogy lehetséges-e, talán ha megoldjuk és kész, akkor nem is maradhatok, nem tudhatjuk. - csak sóhajtok egyet, mintha ezzel akarnám elengedni most ezt az egészet és lehetőleg nem nagyon gondolni rá és nem aggódni rajta. Félelmetes belegondolni, hogy egyszer csak ne is létezzek, vagy a szellemek akkor is léteznek, csak még annyira sem jelennek meg, mint most én? Sehogy se hangzik jól a dolog, annyi szent és így is úgyis rettegni fogok, hogy mi történhet majd velem és mi lesz, ha élőben is meglátom azt az alakot, de legalább nem vagyok egyedül. - Azért nem fogom hagyni, hogy nekem köszönhetően fél Londont... megdöngesd. - halványan elmosolyodom azért, értékelem és tudom, hogy viccelni próbál csak és azért mondta most ezt. Azért még odabújok hozzá, de tudom, hogy lassan vissza kell a saját kabinjába juttatnom a lány testét, mintha csak végig aludta volna az utat. Azért egy csók még belefér, mert aztán ki tudja, hogy mire lesz, vagy nem lesz már lehetőségem a jövőben, jobb még most kihasználni azt, amit még lehet. Aztán szépen felállok, hogy felkapjam a ruháit és eltűnjek az ajtó mögött. Vissza kell "vinnem" a testet a helyére, pár pillanat múlva pedig már újra szellem alakomban, önmagam térek vissza a kabinba. - Akkor előbb a kórház? - azt hiszem ez lesz az első lépés és talán eleve az anyám révén megtaláljuk azt az alakot, ha annyira fanatikus akkor bőven van rá esély, hogy még mindig látogatja őt és akkor megtalálhatjuk követve őt, hogy hol is vagyok vajon én.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-04-12, 20:30
Lehet, hogy mi pasik úgy működünk, hogy kénytelenek vagyunk udvarolni, és gyengédek lenni, hogy bejussunk a kiszemelt csaj bugyijába, ám én ebben is más vagyok, elveszem, amit úgy gondolok hogy jár. Lényegében megkaptam Sallie-t, és utána már nem állna érdekemben jó fejnek lenni, mégis megteszem, mert mi hasonlítunk egymásra. Nem hiszek a lelki társ mizériában, ráadásul a szellem el is feledte az emlékei nagy részét, ám az, amit eddig átéltünk, az elég tartalmas volt, nem csak a szexet illetően. A lány izgalmas, az állandó virtustáncunk feldob, talán éppen ez hiányzott az elmúlt két évben, valamihez én is adhatom a nevemet. Sosem gondoltam magamat hős típusnak, ez sem arról szól, de aljas bosszút állhatunk azon, aki ezt tette velünk, főleg vele, s közben még a vágyaink is beteljesülhetnek. Így aztán bár fizikailag kielégülten, de nem mérem végig gőgösen, ahogy amúgy megtenném, hanem ott vagyok, hogy tudjon rám támaszkodni. Merész döntés a részemről, de felvállalom, mert most minden részlet számít, hogy közelebb jussunk végre a kirakós megoldásához. - Aha.. az a beteg állat. És.. – Simogatom meg a szőke haját, holott igazából nem az övé, de most úgy érezheti. - .. Hogyan találjuk meg azt a házat? Mi van, ha már nincsen visszaút? Megpróbáljunk neked keresni egy másik testet, amibe valahogy átrakunk? - Nem értek túlságosan a szellemekhez, csak egy házimanónk volt, Dobby, de már ősrégen, és aligha kérdezhető meg, lévén Potter annak idején felszabadította, pedig az a manó aztán értett a mágia minden formájához. Kár érte.. - A következőnél szállunk. Most már ne gyakoroljunk, most fontosabb, hogy megnézzük, hogy ez a kukkoló még mindig az anyádhoz járkál.. De ha nem, azt a házat kell megtalálnunk. Lehet, hogy a minisztériumban is tudjuk azonosítani. Teszem azt, megszállsz valami dögös aktakukac csajt, AZTÁN megnézzük, hogy mit tudunk kideríteni az anyagaiból. – Vigyorodom el, hátha ezzel fel tudom dobni egy kicsit a kedvét.
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-04-05, 20:02
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Szó se róla el tudnék viselni azért még egy menetet, csak hát kérdés, hogy az után, ha kiderülnek dolgok, ha az elmeélesítő főzet eszembe juttat pár emléket, ha csak halvány emlékképeket is, vajon tényleg akarok-e. Ezzel nem számolhatok előre, ahogyan jól mondja azzal sem, hogy vajon megölnék-e valakit. Lehetséges, hogy ha kiderül, hogy az az alak olyasmiket tett velem, hogy abba belegondolni is rémisztő, akkor ki tudja, talán képes lennék rá, hogy végezzek vele, csak mert megérdemelné, de előre még ezt sem tudhatom. Hamarosan mégis fény derül rá és igen megváltozik a véleményem, talán ezzel az alakkal képes lennék végezni, főleg úgy, hogy az anyám miatt művelte ezt velem, én igazából az egészben egyáltalán nem vagyok hibás, mégis valami kicsinyes bosszú juttatott ide és most nem szó szerint a vonatról beszélek persze. Sikerül az emlékek áradata után végül magamhoz térnem, bár nem megy könnyen és rettenetes az, amit átéltem most már tudom és így már nem olyan egyszerű elvonatkoztatni tőle, érthető módon. Nem csoda, ha igen szükségem van most arra, hogy átöleljen, oda is bújok hozzá, bármennyire is eddig ilyesmit nem nézhetett ki belőlem, hiszen én sem vagyok valami érzelmes típus igazság szerint és persze egyértelmű, hogy ő sem. Nem sírok végül, de a szemem könnyes, ezért megtörölöm és kicsit felülök, hogy a szemébe nézhessek. Így is látszik rajtam, hogy eléggé sokkoltak az események. - Odamentem, megkerestem, csak... a házra emlékszem, mert előtte elsötétült minden. Ott lehet a testem... úgy sejtem. Az egész gyorsnak tűnt, de azt hiszem nem volt az. Leüthetett és elráncigált, aztán csak... kínzott. Mintha jól esett volna neki azt hiszem, amíg újra el nem ájultam. - automatikusan a hátamhoz nyúlok a nyakamnál, de most nem érezni ott semmit sem, hiszen ez nem az én testem, de amikor szellemként Draco látott, akkor igen láthatta a sebeket, amik nem voltak gyengék cseppet sem, amiket az az őrült okozott csak, mert az anyám rosszat tett vele. Még csak nem is az én hibám volt. Nehéz elhinnem, hogy még akármennyire is életben lehetek azok után, ami történt. Hiába ájultam el, szinte emlékszem, szinte érzem a fájdalmat, amit okozott, amikor menekülni próbáltam. Rettenetes volt és ez látszik is rajtam.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-03-27, 07:12
Állandóan beharapja az ajkát, mivel pontosan tudja, hogy ez egyértelmű jele annak, hogy milyen buja gondolatai vannak. És ha kicsit is belegondolunk, egy férfi számára annál nincsen is vágykeltőbb gesztus, mintha vele kapcsolatban ilyesmi merül fel. Sallie pedig a hullakülsejében, mind a felvett dögös szőkeként igazi bombázó, és nem tud leszakadni a témáról. Lehet, hogy én hanyagoltam mindezt a kutatásaim révén, de ez a lány, legyen bár beteges egy kissé, nagyon felvillanyzott, nem csoda, hogy a testem teljesen kielégült, máris azon gondolkozom, hogy az ügyet villámgyorsan meg kell oldani, hogy ne csak egy ilyen röpke pásztoróra jusson osztályrészül. - Azt nagyon sajnálnám. – Még akkor is, ha valami durva dolgot tehetnék vele, amire más lányok bizonyára felháborodottan rohannának el, de nem érdekel, kár lenne egyetlen, utolsó véres-mocskos szexuális kalandért lezárni az egész fejezetet. Úgy látom, hogy nagyon is bevállalós, ha túléli valahogy, akkor hosszú távon is lehetünk szeretők, ami még számomra is abszurd, nem szokásom az ilyesmi, de mi van, ha egy magamfajta talál egy hasonlót, hát miért is ne lehetne? Végülis ott vannak a szüleim, önmagában mindkettő előnytelen jellem, egymást pedig könnyedén meg tudták tartani. Ez azért igenis jó példa.. - Ne tegyél könnyelmű kijelentéseket. – Húzom el a számat, noha igaza van. Én sem vagyok gyilkos, sosem leszek, bármit is hisznek rólam. Az önvédelem az más, de csak úgy, hidegvérrel elvenni valaki életét, nem Malfoyhoz méltó. Apám sem tudná, és én sem tudtam volna. Más a becstelenség, az árulás, a manipuláció, de az emberi élet szentsége.. Nem, ehhez talán gyáva lennék, ez a legjobb szó, nem ítélkezhetek úgy, és különben is, rossz ember nem vagyok, csak valahogy az aranyvérű családok hatalommániája a Malfoyokat is átjárta, az utóbbi időben szoktunk csak le róla, apa teljesen visszavonult a közélettől, anyám vezeti még a birtokot is. Kissé előrehajolok, amint ismét szétteszi a lábát, az arcáról az ágyéka felé csuszan a tekintetem, és érzem, hogy megint megkeményedek, de tudom, hogy ez most nem időszerű, mert nem automatikusan mozdul a lány, hanem az emlékek rohanják meg, ami szép és jó, büszke lehetek magamra, ám ha minden igaz, ezután érkezik a gyilkossági kísérlet. És érkezik is rendeltetésszerűen.. Felpattanok, azért elég durva, hogy könnyes a szeme, ilyesmit nem szoktam meg tőle. Odaülök mellé, és némi emberséget mutatva átkarolom, hogy hozzám tudjon dőlni. – Ha majd tudsz róla beszélni.. mondd el. – Nem, ezúttal nem tapizom le, lesz rá bőven alkalom. Hihetetlen, hogy képes belőlem ilyesmit kihozni, de nem hagyom, hogy az érzelemmentesség továbbra is uralkodjon rajtam. Ha Sallie-nek sírnia kell, hát sírjon, várható volt, hogy nem kezeli túl jól a saját halálát. Én sem tenném..
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-03-19, 14:06
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Jelenleg nem tehetek mást döntenem kell vagy rájövünk mi történt, hátha ez közelebb visz a megoldáshoz, vagy ismétlés következik, de ha meg akarom adni az esélyét, hogy valamikor is magamhoz térjek a saját testemben, akkor bármennyire is vonzó a lehetőséget, hogy előröl kezdjük most még sem tehetjük meg, pedig lenne rá indíttatásom, annyi biztos és ha jól sejtem neki is, főleg úgy, hogy kimondottan fel sem öltöztem. Na nem mintha ez engem zavarna, és persze azért a lábam keresztben, hogy ne vonjam el annyira a figyelmét a gondolkodásról, főleg mert nem lenne hasznos, ha mondjuk elrontaná azt a varázslatot csak azért, mert képtelen rendesen koncentrálni. - Rendben, ha kisebb az esélye, hogy megoldjuk akkor kell nekem az utolsó vacsora... vagy utolsó utáni. - beharapom az alsó ajkamat, mert őszintén szólva máris elkalandoztak a gondolataim, hogy még mire használhatnánk ezt a testet, de nem, egyelőre meg kell legalább próbálnunk. Felhajtom hát a bájitalt, bár fogalmam sincs, hogy mennyi idő alatt hat, de gondolom sok időnk amúgy sincs már, hiszen nem sokára elérjük Londont. - Ezen még nem gondolkodtam... nem hiszem, hogy bárkit is megöltem volna már életemben, de... - más az, hogy vadóc vagyok, vagy más a szex iránti rajongásom, mint megölni valakit. Nem tudom, hogy az menne-e, de ha arra gondolok hogy technikailag az a valaki majdnem megölt... sőt szinte meg is ölt, azért így már más a helyzet. A bájital viszont lassan érzékelhetően hatni kezd és valószínűleg ennek a hatására képek villannak be. Elszórtan és elég vegyesen, még arról is, amikor Dracoval voltam, a tragikus eset előtt. Meg kell kapaszkodnom az ülés szélében és most nem foglalkozom azzal sem, hogy a lábaim sincsenek keresztben, sőt kissé terpeszben, így tökéletes belátást kaphat. - Hát... legutóbb sem voltál... visszafogott. - ennyit sikerül kipréselni magamból, mert jön a többi villanás szépen sorban és egyre rosszabbak. Sötét, aztán villanás, megint sötét és éles fájdalom. Automatikusan a nyakamhoz kapok, de ezen a testen semmit sem érzek a hátam környékén. Draco láthatta ott a csúnya sérüléseket, de azok most nincsenek meg, hiszen nem a saját alakomban vagyok. Még jó, hogy a hangok most nem szűrődnek ki innen, mert néhány kép után egyszerűen felsikítok és ez most nem az a kielégült és kéjes verzió, ez félelemmel töltött, ijedt, sőt rettegő sikítás. Szaporán veszem a levegőt, szinte zihálok, amikor enyhén könnyes szemekkel felpillantok Dracora. Azt hiszem jobb volt a haláltusámra nem kimondottan emlékezni. - Talán még is képes lennék... megölni. - ennyit sikerül kibökni. A fene se gondolta, hogy az a főzet ilyen nagy hatással lesz rám, hogy így felszabadítja az emlékeket.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-03-15, 11:04
Akár folytathatnánk is, mindkettőnk teste további gyakorlásért kiállt, viszont akkor lehet, hogy elszállnak az esélyeink arra, hogy kiderítsük, hogy mi is történt vele valójában. Meg hogy egyáltalán van-e visszaút. Nem vagyok egy önzetlen típus, de az utóbbi években mégiscsak változok, és ha sosem figyelek másokra, akkor mindig egyedül fogok maradni. Igenis értékelnem kell anyám áldozatát, és hogy apám sem olyan dölyfös már, mint régen. Ez a Sallie érdekes csajnak tűnik, nem mindennapi ezzel a halálesettel, és ha vagyunk olyan betegek, hogy egy másik lány testét használjuk az élvezkedésre, akkor ezt valahogy tovább kéne vinni. Vissza kéne hozni az életbe, hiszen engem is érdekel a rejtély, na meg hogy később még betegebb dolgokat műveljünk együtt, biztos vagyok benne, hogy osztaná ezt a véleményt, hiszen halottként is nagyon kellette magát nekem. Bármennyire is fájó elszakadni, megtesszük, és gyorsan magamra rángatom a ruhámat, várva, hogy végre enyhüljön a keményedés, ami nagyon nem akar eljönni, még egy jó ideig dudorodik a nadrágom. Meg olyan testet választott, aki igenis hasonlít rá, és még ha össze is zárja a lábait, én tudom, hogy miket rejteget. Félmeztelenül maradva megjavítom a blúzt, amit sikeresen letéptem róla, de nem sürgős még felvennie, egészen jól mutat az ingemben, ráadásul már nem nagyon van rajta. Hát lehet, hogy ha megbeszéltük a hogyan továbbot, még lesz egy rövid ismétlés? Nem, az teljesen lefárasztana, először lépjünk valami komolyat, aztán ha már vissza kell adni a testét, keresünk egy másikat, vagy remélhetőleg a sajátját használhatjuk. - Ha mégse jönne össze, akkor a végletekig kifacsarjuk ezt a testet, nehogy már a szőke csajnak jó legyen. Na húzd fel. – Nyújtom át az elmeélesítő bájitalt, hiszen ideje, hogy foglalkozzunk a nyomozással. Bármi, ami rejtett emléket, összefüggést hozhat elő, az most komolyan számít. Nem sietek azzal, hogy visszakérjem az ingemet, mert az azt jelentené, hogy végleg elkezdjen felöltözködni. Még akarom tovább is látni meztelenül. Pár megállóra vagyunk még Londontól, ideje tervezgetni, hogy mit is fogunk csinálni. - Meg akarod ölni, aki ezt tette veled? – Kérdezem csevegő érdeklőddésel a hangomban, lepillantva a keresztbe tett lábaira. Van még bennem némi feszegetési szándék, de akkor sosem jutunk egyről a kettőre.
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-03-12, 21:20
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Próbálom még mindig összeszedni magamat és nem is nagyon lökdösöm le magamról, sőt bár én vagyok alul még kicsit fészkelődöm is, egy kis levezetésképp, hogy érezzem a bennem feszülő erőt, mert érezhetően még mindig nem lankad, pedig már egyértelműen kiadta a tartalékait, bár ezek szerint még mindig akadnak, vagy gyorsan újratölti a tárat. Nem mondom, hogy ellenemre lenne, sőt! Az út tényleg hosszú és ha nem fog olyan őrülten sokáig tartani a gondolataim rendezése, vagy az esetleges emlékek felrázása, akkor nem is lehet kérdés, hogy ismétlésre vágyom. Túlságosan fenomenális volt ahhoz, hogy ne akarjam újfent kiélvezni minden egyes pillanatát, főleg, ha még mindig nem tudhatom, hogy egyáltalán visszakapom-e a saját testemet. Kérdés vajon más lenne az élmény, vagy az maradna változatlan? - Akkor ebben egyetértünk, gyorsan megtudjuk, amit meg lehet, aztán... jöhet az ismétlés. Ha még sem jön össze az akció... legalább még igazán kiélem magamat így a végére. - talán valahol már beletörődtem abba, hogy akár még arra is van esély, hogy itt a vége, viszont azért valahol mélyen reménykedem is, de nem akarom magamat csalfa hitben ringatni, mert akkor csalódnék a legnagyobbat. Egyelőre maradok a pillanat kiélvezésénél, a testet egyébként is vissza kell szolgáltatnom, lehetőleg hellyel-közzel sértetlenül, bár jó eséllyel szegény lány azt azért érezni fogja, hogy valami nem olyan, mint mielőtt elaludt, de majd azt hiheti, hogy teszem azt mocskos kis álmai voltak és azért ez az utó érzés, ez már nem az én gondom. - Nos hát... akkor el kellene kezdenünk, de így nehézkes lesz. - célzok arra, hogy még mindig nem moccan, bár a csók jól esik, még én is odacuppantok a szájára, csak azért, hogy érezze nem elzavarni akarom, csak túlesni ezen az agyserkentés dolgon. Aztán, ha végül feltápászkodunk, akkor egyszerűen csak belebújok az ingébe, pólójába, ami volt rajta, most nem szórakozom azzal, hogy megvárjam, amíg rendbe teszi a ruháimat, azaz a lány ruháit, meg aztán nem szándékozom teljesen felöltözni, csak időlegesen legyen rajtam valami, hogy szegény tudjon koncentrálni. Aztán huppanok le vele szemben az ülésre, ezúttal szigorúan keresztbe tett lábakkal, mert a végén még tényleg nem fog tudni odafigyelni a varázslásra, most pedig az jön.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-03-07, 06:17
Nem túlzottan érdekel, hogy mennyire ki lehet akadva, hogy ha poziciót váltok, még akkor sem, ha előzőleg kijelentette, hogy ez most róla szól. Naná, meg rólam is, és nem gondolhatta komolyan, hogy csak ő irányíthat. Különben is, az élvezetét ezzel nem veszem el, csak éppen késleltetem azt egy nagyobb robbanás kedvéért, hiszen bár frenetikus élmény látni a szellemet egy másik bombázó testében vonaglani felettem, de előtör belőlem legendás irányításmániás, s máris én vagyok felül, hogy leszorítsam az ülésre, és minden erőmet bevetve szinte szétcincáljam a kölcsönös kéjelgés közepette. Ha az elején ő adott ki nyögéseket, már az enyémektől is visszahangzik az egész kabin, jó ötlet volt a halkítás, mert még a nyakunkra hoznánk egy kalauzt, vagy büfés boszorkányt, na az nagyon nem kéne. Hiába az elsőosztályú jegy, az ilyet nem lehet itt csinálni. Mi viszont teszünk rá, s olyan iramra gyorsítok, hogy csoda, hogy szét nem szakadunk, van egy olyan érzésem, hogy a kislánynak ha véletlenül majd magához tér, enyhén szólva is bizseregni fog az ágyéka, hogy gyógypakolás kell majd rá. Nem is tudom, hogy kéne elfeledtetni vele, hogy mi történt, mert ha véletlenül valami aurormágiával kutakodni kezd a múltjában.. Eh, most ki a szart érdekel? Az utolsó vad lökés után pontosan egyszerre jutunk el a csúcsra, mintha csak egy összeszokott páros lennénk, amiről szó sincsen, még véletlenül sem ismerem a csajt. Csakis arról lehet szó, hogy mindketten ugyanannyira akarjuk, és teljesen elengedjük a gátlásokat. Most egymást izzadt testére ráfeszülve lüktetünk, én többek között alig tudok megszólalni, a tüdőm levegőért sikolt, s maradok a helyemen, örülök, hogy ha meg tudok moccanni, noha a vágyam most sem lankad le. Nem is csoda, amilyen ritkán hódolok az efféle élvezeteknek. Nincsen olyan, akit úgy igazán méltóra tartottam volna rá. - Nem szoktam csak úgy mindenkivel, vannak tartalékaim.. Hosszú az út Londonig. – Vigyorgok rán cinkos módon, és bár levegőért kapkodunk, egy levezető csókolózás még belefér, amíg erőre kapunk. Nem mondom, hogy vadul falom az ajkait, mert akkor fel is robbanna a tüdőnk, de amolyan szépen szolídan, mintha csak most kezdenénk az egészet. Ki tudja, lehet, hogy azonnali ismétlés lesz? Viszont arra nem lehet panaszom, hogy a fizetséget már ilyen jó előre kimérte, de ha belegondolok, nem feltétlenül miattam tette, noha nem érzem magamat kihasználva, sőt..
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-02-24, 18:10
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Ki tudja, hogy meddig van egyáltalán esély arra, hogy élvezzük egymás társaságát... nem csoda, ha eszem ágában sincsen túlságosan elhúzni a dolgot. A vonat út sem tart örökké, a lány testét vissza kell adni és még ott az elmeélesítés is, ami talán nem jár sikerrel, ahogyan talán ez az út sem, de legalább megpróbáljuk és legalább egy utolsó vad szeretkezés is belefért. Persze a kis Sam nem gondolta volna, hogy ez lehetséges, de ez nem lep meg. Túlságosan szkeptikus volt és egyébként sem akarta, hogy nem jó legyen, pusztán féltékenységből és persze, mert eleve túlságosan kis tudálékos és nem igazán kedvel. De mégis összejött és istenemre mondom a legjobb ötlet volt a szöszitől és legalább nagyon győzködni sem kellett az akcióra, bár ezt nem is gondoltam volna róla, hiszen a zuhany alatt is látszott, eléggé oda van értem. - Oh... igen... igen! - a nyögések egyre hangosabbak, nem csoda, ha már szinte mérgesen nézek rá, amikor képes csak úgy megmoccanni és ezzel az én mozdulataimat egyszerűen elvágni, pedig már azt hiszem sejtheti, hogy nagyon is közel voltam ahhoz, hogy az egész testemet elöntse az az egyértelműen jól ismert érzés. Nem emlékszem arra miket éltem meg élőként, de az érzések megmaradtak és az biztos, hogy ezt mindig is imádtam csinálni. Persze a cseppnyi harag azonnal elmúlik és úgy helyezkedem, hogy könnyebben férjen hozzám. Tőlem akár a vonat padlójára is ledönthetne, most aztán cseppet sem érdekel, az én technikámat is gyakorolhatjuk még, ha lesz rá idő végül is. És persze már nem kell sok, az igenek után hamarosan érkezik a sikoly, miközben erősen kapaszkodom a vállába, a testem pedig csak úgy rázkódik a rajta végig süvítő élvezettől. Hosszú pillanatok kellenek, amire képes vagyok levegőhöz jutni megint, és remélem, hogy ő sem kapkodja el és pattan fel, már már maga az érzés is mesés, ahogyan bennem van. Igen, jól sejtett, nem vagyok egy jó kislány típus. - Ha lesz időnk... nem tudom mennyire bírod, de... ismételnünk kell. - ki vagyok pirulva, de naná, hogy már most erre gondolok. A fenébe is, talán nem éledek fel sosem, akkor pedig szükségem van rá, hogy élvezzem még egy kicsit ezt a lopott életet legalább.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-02-18, 14:07
Nem hiszem, hogy csak úgy eltűnne az éterben. Oka van, hogy még itt van, én pedig nem szoktam feladni, véghezviszem az elképzeléseimet. Kettőnk közül ő lehet az, aki eddig jobban kiélvezte az életet, engem csak Pansy vagy Astoria érdekelt érintőlegesen, de velük sem kötöttem le magamat. Valahogy úgy vagyok ezzel az egésszel, hogy a lányok huszadrangúak, nem számítanak, lényegesen fontosabb dolgokra is lehet koncentrálni. Kivétel ez a Sallie-lány, mert legyen bár szellem, vagy éppen megszállva valakit, nem semmit, amit művel. Bennem is felkelteni az amúgy érdektelenségből felvillanyozódó férfit, hiszen az első pillanatoktól kezdve csak úgy bámulom, és azon tűnődök, hogy is kaphatnám meg. - Úgy is lesz! – Ez nem ígéret, tény, életünk egyik legkomolyabb egymásra nyomulását kell végrehajtanunk, viszont sem időnk, sem kedvünk nincsen ahhoz, hogy túlspilázzuk, csakis a lényegre helyezzük a hangsúlyt. Nincsen itt szerelmes csábítás, de még előjáték sem, egyedül az élvezet, az összetapadás. A ruháját majd később összejavítjuk, nem tud érdekelni a dolog. Gyorsan megszabadulunk a maradéktól, ő pedig gyakorlott mozdulattal csusszan rám. Na igen, azt a teóriát nyugodtan kidobhatjuk, hogy a csaj szűz volt, vagy tapasztalatlan, mert Sallie olyat választott, aki már a külsejében, a stílusában is gyakorlottnak tűnik, nem kell szenvedni a szűk járattal. Ellenben annyira vékony az illető, hogy felhördüljek a hirtelen mozdulattól, amely minden ingert az ágyékomba öszpontosít. Mintha ezernyi apró fogacska vájna a dorongomba s nyalogatná végig. Ösztönösen ráfogok a mellére, pedig inkább a csípőjénél kéne megtámasztanom, de hát ez most így sikerül. Érezheti, hogy valóban nem fog ez sokáig tartani, de aligha hiszem, hogy ő el akarná húzni. Majd legfeljebb újraismételünk, ha még lesz rá lehetőségünk. Bólintok, igaza van, nem kell most semmi pluszt bevethetnünk. Simogatom előlről, ha már oda húzza a kezemet, ám amikor ki akarja engedni a hangját, nem bírom tovább, a fenekénél fogva állok fel vele, hogy én nyomjam le őt az ülések egyikére. Kissé talán megerőszakolásnak tűnhet, hiszen a fizikai erőmet is bevetem. Fájdalmat azért nem okoz a mozdulat, hiszen a legérzékenyebb pontját döfködöm, és már én is zihálok, hangosan nyögök..
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-02-06, 17:45
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
- Csak bevállalósabb, de igazad van... én sem hiszem igazán, hogy valaha is visszafogott lettem volna. - adom be végül a derekamat, főleg mert most nem kimondottan azzal akarok foglalkozni, hogy kinek van igaza. Egészen más terveim vannak, sokkalta izgalmasabb terveim vele, aztán persze foglalkozhatunk a halálom ügyével is, de amíg a vonaton vagyunk így is úgy is el kell foglalni magunkat és hát őszintén szólva az, ami most a fejemben jár inkább intenzív lesz, mint sem nagyon hosszadalmas. Bőven van rá esély, hogy nem leszek élő soha az életben, tehát jobb számolnom ezzel a végkimenetellel is és ha így lesz... akkor most kell kiélveznem ezt a testmegszállást, mert jó eséllyel ha rájövünk a megoldásokra vagy újra élni fogok, vagy végleg eltűnök és a másik esetben búcsút kell intenem mindenféle testi élvezetnek. - Hát jó, de ha nem hozol vissza az életbe én már soha többet, szóval fergetegesnek kell lennie. - olyan igazi maradandó élménynek és abban valahogy még emlékek nélkül is biztos vagyok, hogy ez a vad hozzáállás nagyon is tetszik, ahogyan az ujjaimat nyalogatja le, vagy épp szó szerint letépi rólam a blúzt. Már ez is elég nagy hatással van rá, vajon milyen vad éjszakánk lehetett együtt? Ő sem emlékszik rá, de talán apró részletekre igen, én viszont az ég világon semmire, de most nem is izgat csak az, hogy kellően felhevítsem őt, hogy úgy én is még inkább élvezhessem a dolgot. - Fogd be! - tapasztom a szájam az övére, amikor terhességről fecseg. Belé fojtom én a szót, ha feleslegesen túl sokat beszél, de épp csak pár futó pillanatra, amíg végül le nem kászálódom az öléből, hogy a maradék ruhadarabokat is ledobálhassam és persze ő is hasonlóképp cselekedhessen. Addig nem érdemes az ölében akcióznom, amíg nem férek hozzá rendesen. - Tegyél róla, hogy ne tűnjek el... - hajolok egészen közel, amikor már újra az ölében vagyok és csak a fülébe suttogok. Más lányok... nem, ez nem az ő szórakozásáról szól, hanem az enyémről és ez a test most a vonatút erejéig tökéletes lesz. Sokáig nem is húzom az időt, egy pillanat múlva már újra elhelyezkedem, rácsusszanok. Nem nagyon kellett itt előjátékkal szórakozni. A jó ég tudja, hogy ez a testen múlik, vagy rajtam benne, de már csak maga a lehetőség is felizgatott, hogy egy utolsó vad szeretkezéssel zárhatom túlzottan rövidre szabott életemet és úgy fest ez rá is hasonlóan hat. Amikor a keze oda téved hátulra azért talán egy pillanatra meglepődöm, de nem ellenkezem, legalábbis először nem. Adok egy esélyt a dolognak, minden bizonnyal azért teszi, hogy fokozza az élvezeteket, de valahogy nem érzem azt kialakulni, amit kellene, ezért inkább oldalra nyúlok és megfogom én a kezét, hogy elhúzzam onnan és inkább elölről vezessem a helyére. - Csak okosan... szőkeség... - egyre vadabbul zihálok, és ha kell akkor még meg is mutatom neki, hogyan ingereljen tovább, finom dörzsölő körkörös mozdulatokkal, miközben én továbbra sem állok le a mozgásban. A csípőm vad táncot lejt, most még csókokkal sem teketóriázom, csak kapaszkodom a vállában és amennyire elfér a keze is olyan mélyre engedem magamban, azaz... a bitorolt testben, de ez most egyre megy. A bűbájra tényleg nagy szükség volt, ugyanis egyre hangosabb nyögések szakítják meg a csendet minden egyes mozdulatnál.
Draco & Sallie
*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-02-02, 20:55
- Aligha hiszem, a haláltól miért lennél szexisebb? – Kérdezem vigyorogva, bár abban igaza van, hogy az alap érzékei felerősödhet, de nem hiszem, a haját is úgy hordja, hogy egyértelműen időt fordít rá, hogy dögös legyen. És bár nem vallom magamat túl jó emberismerőnek, kétlem, hogy tévednék, ő igenis kacér csaj, akivel lehet majd valamit kezdeni. Kissé beteg dolognak tűnik ez a hulla dolog, hogy ennyire kívánatosnak tartom, de nem sokat merengek ezen, komoly barátnőm úgy sincsen, és olyan családból származom, ahol mindenkinek volt némi aberrációja. Na persze ha ezt bárki is felemlegetné, akkor halott ember. Ahogyan elkezd hozzám préselődni, már nem is kérdés, hogy itt és most megtesszük, amit az ösztöneink diktálnak. Ahogyan fészkelődik, nem lett itt előjáték, és semmi egyéb, legalábbis aligha hiszem, hogy ő akár igényelné. - Rólad? Attól még én is élvezhetem, nem? – Dörrenek rá, aztán gyors csuklómozdulattal egy teljeskörű sonorust nyomok a kabinunkra. Ledobom a pálcát, mert már az előkészület közepette nem lesz rá szükség. Ahogyan nyalogatja az ujjait, elkapom a kezét, hogy én magam veszem őket a számba. Nem feltétlenül a torta miatt, bár édesszájú volnék. Sokkal inkább a gerjedelmem ilyen fokú levezetésére szolgál a mozdulat. A fogaimat azért nem használom, csak gyorsan elengedem, majd letépem a már említett ruhadarabot. Továbbra viszont vissza kell fognom magamat, mert ha ezen a libán lila foltok lesznek, vagy a haja pár helyen hiányzik, a végén még valami jósmágiához nyúl. - Ha véletlenül terhes maradna ez a szőke dög, őt tényleg kinyírom. Kell a francnak egy kölök. – Legalábbis most még, ráadásul egy olyan lánytól, akit aztán tényleg nem ismerek. Gyorsan kibújik a maradék ruhájából, addig én vadul megszabadulok a sajátjaimtól. - Marha vicces, de legalább a választásod jó volt. Megismételhetnénk más csajokkal is.. – Vigyorgok rá, de azért ebben nem hiszek hogy túl sok próbát tehetünk még. Már így is nagy szó tőle, hogy a vonatút alatt ki akarja próbálni, hogy vajon működhet ez még utoljára. Valahogy nagyon mélyen igenis sajnálnám, ha meghalna, pocsék dolog, ha egyszercsak nem létezünk. Felnyögök, ahogyan felnyársalja magát, míg én elkapom a hátsóját, s a másik kezemmel a keblébe kapaszkodok. Behunyom a szememet, egészen elszoktam már az érzéki szextől, mostanság alig van bármire is időm. Az illető, akinek Sallie megszállta a testét, nem tűnik éppen szűknek, olyan nedves, hogy máris könnyedén csúszkálok benne. Ha már utolsó vacsora, miért ne tehetnénk izgalmasabbá? Ha ő ilyen vad, akkor magától értetődő módon kezdem simogatni, ingerelni azt a bizonyos hátsó bejáratot is. Na nem azért, hogy kipróbáljuk, csak fokozom az élvezeteket.
♫ Whenever, whenever ♫ ϟ What happened tonight? ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
***
Sallie Reed
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sallie & Draco - Az első 2017-01-28, 21:40
Itt is vagyok - Ruha - ♫ Under you ♫ - [You must be registered and logged in to see this link.]
Csak elmosolyodom, hiszen én is sejtem ő nem az a kedves típus, bár velem nem volt végig szemét, de tény azért igyekezett úgy istenesen, de mégis úgy fest, hogy egyrészt túlságosan kíváncsi, másrészt ezek szerint talán még rendes is tud lenni, ha nagyon akar és úgy fest, hogy mos akar. Hogy vajon csak azért, mert tetszik neki a test, amit választottam, vagy tényleg nem akar megbántani... igazság szerint nem is érdekel különösebben. Az sem, ha csak ki akarja használni a helyzetet, mert őszintén szólva ez most nekem sem szól másról. Nincs itt szerelem, oh hogy lenne, ha nem is emlékszem rá? Egyszerűen csak vannak dolgok, amiket az embernek meg kell tennie a halála előtt és az én halálom túlságosan hirtelen jött, és ha most van esélyem rá, hogy pótoljam a kimaradást, mondhatni azt a bizonyos utolsó vacsorát, akkor eszem ágában sincsen ezt kihagyni, akármennyire is furcsa lehetne ez a helyzet bárkinek is. - Talán igen, de még mindig tévedhetünk és kiderülhet, hogy csak a közeli halál hozzá ki ezt belőlem. - vonom meg a vállamat, de persze én is sejtem, hogy koránt sincs így, hiszen nem fogom vissza magamat és ha nem akarná kihasználni ezt a testet akkor is elérném, hogy esélye se legyen rá, hogy ellenkezzen. Kell ez nekem, mert még ha nem is emlékszem semmire vannak bizonyos alapvető ösztönök, szükségletek, amikkel viszont tisztában vagyok, vagy legalábbis a testem, ahogyan éreztem, hogy az a torta nagyon kell, ezúttal sincs másképp, nem kell sok, hogy már csak attól is elöntsön a vágy, hogy itt a vonat vagonjában essünk egymásnak, amikor pedig helyezkedem és ezzel elérem a kellő hatást, azaz kezd keményebb dolog az ágyékomnak préselődni nem kell sok, hogy ennek is meg legyen az eredménye. A jó ég tudja, hogy ez a test is ilyen gyorsan kapcsol-e, vagy erre kihatással van az is, hogy én vagyok benne, de ez most végképp nem érdekel. Még az sem, hogy szaggatja szegény csaj ruháját, mert a blúzról már pattannak is le a gombok. - Azt magam sem tudom, csak... nehéz eldönteni, hogy a tortára vágyom jobban, vagy valami másra, de tudod ugye, hogy ez most... rólam szól, mint valami utolsó vacsora. Tudsz még koncentrálni, hogy... hangszigeteld a helyet? - az lehet, hogy nem fog ártani, hogy ne menjen el valaki az ajtó előtt és füleljen ide, vagy a szomszéd kabinból ne halljanak meg olyasmit, ami miatt netán ugrasztanák a kalauzt. Még lehetőséget is adok neki, hogy előhalássza a pálcáját, felállok az öléből, legalább egy rövid időre, addig újra a tortához fordulok, hogy egy újabb adagot nyalogassak le az ujjamról kéjesen, pont mint az előbb. Draco elég nagyra volt magával eddig, tehát egy szimpla varázslat csak nem árt meg neki még így sem és remélhetőleg képes lesz rá. Addig is folytatom én a vetkőzést, a földre hullik pár pillanat alatt minden, ami a lányon volt, akinek szegénynek még a nevét sem tudjuk. Az a melltartó, ami eddig zavaró tényező volt a földre hullik, aztán szépen sorban minden más is és remélhetőleg Draco is szépen követi a példámat. - Gyerünk... mintha élnél. - széles mosoly. Igen képes vagyok viccelni a saját pocséknak mondható helyzetemen is, de ebben a jelenlegi állapotban talán nem is csoda. És valószínűleg, ha végre készen van, akkor vissza is kerül a helyére, én pedig már az ölébe ülhetek most már nagyon helyezkednem sem kell ahhoz, hogy meg legyen a kellő pozíció odalent. Az ajkaira tapadok, hogy vad csókkal forrjunk össze, amíg rá nem csusszanok. A kéjes nyögést a bűbáj minden bizonnyal a kabinban tartja. - Oh... igen... ez... nem a torta. - csak csendesen, szinte rekedt hangon suttogok, ahogyan finoman lüktető mozgásba kezdek az ölében. Nem... nem hiszem, hogy valamikor is jó kislány lettem volna életemben.
- Ruha - ♫ Under you ♫ - 
