2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Egyre jobban meglepődöm a furcsa a stíluson, bár inkább keresetlennek kellene mondani. Én tényleg igyekszem mindenkiben meglátni a jót, de azért van, hogy ezt igen nehéz véghez vinni, mint mondjuk ebben az esetben. Úgy viselkedik, mint egy igazi vérbeli Mardekáros, pedig elsőre nem annak tűnt. Mintha utálna, miközben nem is ismer, pedig nem szoktam rossz benyomást tenni az emberekre és általában rosszul is érint, ha valaki látványosan utál. - Én nem... nem hittem, hogy udvarolni akarsz, csak hát... csak... - simán belém folytja a szót, pedig nem szokott nehezemre esni a beszéd, de vele valahogy nem megy valami könnyen. Elég érdekes személyiség annyi biztos, csak azt nem értem, hogy ha ennyire velem akart beszélni, akkor miért viselkedik így, ennyire elutasítóan. Bár hamar kiderül, hogy valami kötelező dologról lesz itt szó és az nem tetszik neki. Mondjuk azt én sem tudom, hogy miért és ki találta ki ezt az egészet. Nem volt soha sem olyan vágyam, hogy én már pedig auror leszek. Persze biztosan izgalmas, de... - Igen értem, de nem értem ki találta ki ezt és miért. Persze jó dolog lehet nyomozni, izgalmas, meg minden, csak hát... te... - elharapom a mondatot, mert annak ellenére, hogy látványosan szemét módon viselkedik, valahogy még sem akarok én is bántó lenni vele és megmondani a szemébe, hogy kifejezetten szemétnek tartom. Lehet, hogy csak rossz napja van, vagy ez a hír annyira megviselte, hogy nem tud vele különösebben mit kezdeni és rajtam vezeti le. Talán holnap majd másképp viselkedik, mert nagyon úgy fest ez alapján, hogy kénytelenek leszünk együtt dolgozni. Végül is nem olyan rossz az, ha belekóstolok az aurori hivatásba, maximum nem azt választom majd jövőre. Végül is lesz még időm eldönteni és már tudok mire alapozni, nem csak úgy vaktában kell döntenem. - Úgy érted reggel? - kerekedik el a szemem rendesen, hiszen nem szoktam én hajnali négykor kelni és... Londonba menni meg főleg, de egész jól hangzik, ha ez az egész azzal jár, hogy még a birtokról is kimoccanhatok, amikor valami miatt el kell menni. - Hé, várj már! - sietek utána még gyorsan, hiszen nekem még most sem teljesen világos minden. Jó lenne, ha legalább valamivel többet mondana a holnapi napról. Mondjuk, hogy meddig leszünk és pontosan hová megyünk, vagy valami. - Tudunk valamit az ügyről, amivel foglalkozni kell? Vagy... egyáltalán hol találkozunk pontosan? - erre a megfúrás dologra nem is reagálok egyelőre. Az is lehet, hogy nem is akarom megfúrni ezt az egészet. Első körben el kell dönteni, hogy jó, vagy rossz lesz és ha jó, akkor miért is akarnám, hogy ne működjön? Maximum ez a Gregory a kérdéses, hiszen, ha netán szemétkedni fog, akkor az nagyban megnehezíti a közös munkát, de talán tényleg csak rossz napja van és holnapra kialussza magát és akkor jobb lesz a helyzet.
Nem igazán tudom, hogy miért mosolyog rám, amikor lerí rólam, hogy mennyire unom már most ezt az egész helyzetet, a tócsát sem értem túlzottan, de ezt nyugodtan háttérbe is szoríthatjuk, hiszen jó lenne mielőbb túllenni ezen az egész megbizatáson, vagy kiharcolni, hogy gyorsan dobja be a törölközőt. Nem való nekem az, hogy valaki mással dolgozzak, főleg nem egy nagyon is butuskának tűnő szöszivel. Már alig várom, hogy végre bemoshassak annak az idiótának, aki bepanaszolt, és vége legyen ennek az egész szarságnak. - Nem túl kedves? Kicsim azt hitted, hogy udvarolni fogok? Nagy szart.. – Rázom meg a fejemet, és zsebrevágom a kezeimet. Jó lenne, ha miután átolvasta az általam adott papírt, kiakadjon, visszatáncoljon, mert akkor nem az én hibám, hogy bedobja a törölközőt. Mindenkinek be kell bizonyítanom, hogy ez egy hülye ötlet volt. Nem leszek hatékony, hogy ha így fognak vissza. - Szerinted én kértem? Ez azt jelenti, hogy te és én egy párba vagyunk osztva, bármilyen idióta ötletnek is tűnik. Én vagyok a felnőtt, tehát úgy ugrálsz, ahol fütyülök, és a kiadott parancs alapján göngyölítjük fel az ügyeket. Most már tiszta? – Kérdezek vissza ezúttal én, nagyon nem izgat, ha netán belegázolok a lelkivilágába. Nekem ő nem jelent semmit, és nem érdekel, hogy lány. Egyébként sem vagyok egy kifejezetten kedves alkat, és mivel érdekem sem fűzödik az udvariaskodáshoz, hanyagolom is ezt rendesen. Távol áll tőlem a brit elegancia, sokkal inkább imádok rámutatni mások gyengeségeire. Ahogyan visszakérdez, szinte megtapsolnám, hogy így kitalálta, látszik, hogy nem véletlenül hugrabugos a maga bárgyú módján, de akkor mitől gondolták, hogy a jegyei alapján illik mellém? Nem hiszem, hogy ezzel a mentalitással bármilyen szinten is hasznát vehetem. Így csak biccentek, és sötéten pislogok rá. - Ha végre összeszedted az álladat, akkor kinyöghetnéd szöszi, hogy mi legyen. Gondolom te se akarod ezt. Akkor valahogy meg kell fúrni ezt az egészet. Amíg viszont nem találjuk ki, addig.. csinálni kell. Holnap négykor ébresztő, és irány London.. – Igazából már indulnék is el, nem túlzottan érdekel a visszajelzése, vagy hogy mit hozzon magával, hol találkozzunk, ha hibázik úgyis leszúrom majd. Megkeserítem az életét az biztos, ha ő is megtette velem. Fel sem merül bennem, hogy nem ő a hibás, vagy vétlen résztvevője az egésznek. Valakin ki kell töltenem a mérgemet. A kis hercegnő pedig sürgősen kapja össze magát. Azért még utánamszólhat, ha akar, de úgy sejtem, nem is tud most megszólalni.
Szó se róla fura helyzet és mára nem pont ez volt a terv. Alá kéne íratnom a petíciót, lehetőleg sokakkal ahhoz, hogy valami célt is elérjek vele, ehhez viszont idő kellene és nem pedig valami ismeretlennek segíteni, főleg hogy úgy fest pont engem keres, és ami a még furcsább ebben, nem csak hogy engem keres, de még eléggé ellenszenves is a viselkedése. Na, de nem ítélünk el csak úgy senkit sem, hiszen éljen a pozitív életszemlélet! Az arcomon mosoly még akkor is, amikor kifejti a véleményét, hogy én nem lehetek az, aki miatt ide küldték, bár még most sem értem, hogy miért küldték ide és elég bántó az a megnevezés, amit használ. Majdnem szóra nyitom a számat, hogy inkább a tócsa esetét fejtsem ki neki jobban, ha már nem érti, de végül elvetem a lehetőséget és nem próbálkozom vele, mert azt hiszem... nem sok jó származna abból és láthatóan nem is érdekli, nem komoly a kérdése. - Stréber nem vagyok, de nem utálok tanulni és... szeretem, ha szép a hajam. Azt tudtad, hogy kisborznak szólítani valakit nem túl kedves dolog? - egészen elkomolyodom, bár valahogy nem hiszem, hogy ez akár csak kicsit is hatással lesz majd rá. Nem olyannak tűnik, mint akit különösebben érdekel mások véleménye, olyannak meg főleg nem, aki foglalkozna is vele, hogy más mit gondol, főleg ahogy rám néz az én véleményem meg aztán végképp tuti, hogy nem érdekli. Engem viszont az igen, hogy miért van itt, mert ez még mindig nem derült ki, de rendes magyarázat helyett csak a kezembe nyom valami papírt, amit egyre inkább elkerekedett szemmel olvasok - De hát ez... ez mit jelent pontosan? Én nem kértem ilyet, de akkor... mi ez? - szülői beleegyezés is van, amit végképp nem értek, hogy mire fel. Valami oka tuti, hogy van ennek az egésznek, de gőzöm sincs, hogy mi és nem tudom, hogy ő tudja-e, vagy ő se tudja és szeretne kihátrálni belőle. Ez utóbbi mondjuk kb. biztos, látszik rajta, hogy nem igazán van oda azért, hogy velem szórakozzon, vagy csak foglalkozzon, beszélgessen... bármi. Mondjuk nekem is lenne jobb dolgom, aláírásokat kellene gyűjtenem, nem pedig azzal foglalkoznom, amivel... kellene a papír szerint. Nem is akarok auror lenni, nem vagyok én valami nyomozó, vagy harcos típus. - Szóval akkor te vagy Gregory? - legalábbis a papír szerint, ha jól sejtem akkor ő az, mert ugye a bemutatkozás az lazán elmaradt, de gondolom, ha ezen a papíron eleve rajta van a neve, akkor nincs szükség külön bemutatkozásra. Bár ettől még azért mégis csak így illett volna.
Nem mondom, hogy túl türelmesen várok, látni a mozdulataimból, hogy sürgetném már a dolgot, hogy legalább a kis rondasággal való első találkozómon túl legyek, aztán elméletileg csak holnap kell indulnunk, tehát lesz egy nyugodt éjszakám nélküle. A legjobb lenne lemenni Roxmortsba, leinni magamat seggrészegre, hogy hogy akár szét is rúgjam a kocsma berendezését. A hátam közepére nem kívánom a kis pulykát, még ha nem is tehet róla közvetlenül, de szándékozom rajta levezetni a mérgemet. Hátha ezzel elérem, hogy mindenki villámgyorsan belássa, hogy ez egy értelmetlen, és tökéletesen hülye ötlet. Kalauznak az ücsörgő szöszit választom, bármit is csinál, nem számít, az enyém az elsődleges, és egyébként is fontosabb. És ezt a tudtára is adom azzal, ahogyan a kívánságomat közlöm, s cseppet sem érdekel, ha netán a szívére veszi. A szemkontaktust én is tartom, túlságosan feldúlt vagyok ahhoz, hogy most elkezdem mustrálni a hosszúcombú szöszit. Azért ez egy szint, hogy még a női idomok se érdekelnek. A mosolya hidegen hagy, ellenben amit mond, azon elkerekedik a szemem, és még forgatni is elkezdem. - Na ne már.. te? Azt mondták, hogy valami stréber kiscsaj lesz, te meg még a fésülkedőasztalkára is órákat fordíthatsz.. Jóég.. Milyen tócsa? Mit zagyválsz itt kisborz? – Ez egyre jobb és jobb, nem értem, hogy a házvezetőink hogyan írhatták le az áment a pecséttel ellátott aurori parancsra, amely alól úgy olvasom, hogy ha kihúzom magamat, akkor a tanulmányaim sztornózásán túl még börtön is várhat rám. Így jár az aki aurornak áll, mintha minimum valami büntetésvégrehajtási intézet lenne, ahol a saját engedetlen tagjaikat az állományból... ugyanúgy megbüntetik. Hihetetlen... Én meg azt hittem, hogy magányos nyomozónak milyen király lenni, úgy tűnik megint túl nagy volt a pofám, és ezt ilyen szinte már nem mindenki tolerálja. - Jó, nekem erre nincsen időm, nesze, olvasd. – Nyomom az orra alá a hivatalos határozatot, amin mindkettőnk neve szerepel, meg a szülői beleegyezés hitelesítése. Karbafont kézzel nekivetem a hátamat a hugrabug klubhelység bejárata előtti falnak, és sötét képpel méregetem, miközben olvas. Nem, ez a lány túl cicamica, hogy még stréber is legyen, vélhetően egy másik Marisolról szól a fáma, a névrokonság miatt keveredett véletlenségből az egészbe. Sebaj, amíg megtalálják a felelősöket, addig se kell belefolynom az egészbe. Reggel írok a minisztériumnak, hogy akit én találtam, az még véletlenül se kiemelkedő példának okáért jóslástanból, tehát nem tudja megtámogatni az aurori munkámat.
Egyre jobb az idő, olyan jó lenne lemenni Roxmortsba egy fagyira, vagy... feljöhetnek ide a fagyi. Pedig volt már ilyen kezdeményezést azt hiszem, hogy legyen fagyis, aki bejár a suliba, amikor jön a jó idő és közel a szünet, de még nem jön el. Szerintem nem csökkentené a tanulási kedvet, sőt még növelné is! Tuti biztos vagyok benne, de tényleg. Szerintem mindenki örülne, lehet hogy adok be egy petíciót mondjuk Bimba professzornak és gyűjtök aláírásokat. Igen, ez egy határozottan jó ötlet, csak papír kell hozzá toll és ha elég aláírás van, akkor Bimba professzor talán megfontolja, hogy felterjessze az igazgatónak és... Remek lenne egy fagyi! Jó tudom gyakran lehet szerezni a konyhán is, de azért nem mindig és jó néha csak akkor amikor épp nincs ebéd, vagy egyéb, csak úgy délutánra, amikor az ember megkívánja. Épp tehát azzal ügyködöm az egyik padon ülve, hogy a papírt, ami előttem van elbájoljam. Persze úgy, hogy hitelesek legyenek az aláírások és hogy azért csili-vili legyen és ne csak egy unalmas fehér papír, mert... az unalmas na. Az alapja is rózsaszín, kicsit illatos, ahogyan még a pennám is kellően ki van dekorálva. Határozottan jól mutat a tollal a végén, amin még egy kis csillám is van. Persze Piton bájital óráira soha sem ezt viszem, mert tuti, hogy e miatt csak kellemetlen helyzetbe kerülnék, de... máskor meg miért ne alkalmazhatnám? Már épp felállok és azon gondolkodom, hogy kinek és hogyan vigyem elsőre. Persze a háztársaimmal fogok indítani, aztán mondjuk a Hollóhát és a Griffendél... de a Mardekárt nem igen közelítem meg, abból tuti, hogy semmi jó nem sülhet ki. Ekkor lep meg az ismeretlen srác, aki rendesen magas, amikor megfordulok és felnézek rá, hogy meglegyen a szemkontaktus. Furán flegma, szóval akár Mardekáros is lehet, de amúgy nem ismerem, szóval ki tudja. Eléggé meglepnek a szavai, főleg hogy engem keres, ellenben a jelzők... hát az nem túl kedves. Most lehet, hogy az lenne a legkézenfekvőbb, ha azt mondnám, hogy oké, aztán lelépnék és vissza se keverednék hozzá, de mivel én nem vagyok ilyen csak egy mosolyt varázsolok az arcomra. - Szia! Én vagyok az, miben segíthetek? Miért keresel? Az a tócsa... aaa... földszinti lépcsőfordulóban nem én voltam! De komolyan! Láttam ki volt, de nem szeretek bemártani senkit sem, de nekem semmi közöm hozzá! - előfordul azért, hogy olyasmit is megpróbálnak rám húzni, amit nem tettem és tény, hogy előfordul, hogy kalamajkát okozok, de ezúttal tényleg nem az én hibám volt. Nem csináltam semmit sem, remélem, hogy nem azért jött, hogy elvigyen valami büntetés miatt. Az most nem jönne jól a petíciómhoz.
Hát úgy nagyjából a tököm tele van az egésszel. Olyan jól le voltak osztva a lapok, egyetemistaként azt csináltam, ami csak tetszik, utazgattam, bedolgoztam az auroroknak, és nem gátolt senki. Egész mostanáig. Vélhetően nem tűrték sokáig a nagypofájú, gáncsoskodó stílusomat, amivel egyébként sok ügyet megoldottam, és odaszóltak az iskolába a minisztériumból, hogy rövidebb pórázon kéne engem tartani. Ezért is kapom a nyakamba ezt a libát, hogy ne mehessek olyan messze. Százszor is elolvastam a levelet, amit hivatalosan megküldtek, de olyan szinten, hogy még az is rá volt pecsételve, hogy minisztériumi parancs, be nem tartását a törvény szigorúan bünteti. Jól kicsesztek velem. Most nincs mit tenni, a nyári terveimnek annyi, legalábbis június végéig nekem kell pesztrálnom, és törölgetnem az orrát. Nyilván az iskolában kell maradnia, és bejárni az órákra, de azon felül a minisztériumi utasításokat kell követnünk. Csak azért nem téptem cafatokra a levelet, mert mindkettőnk házvezetőjének az aláírása ott díszeleg rajta, ezért számomkérhetik, meg a kiscsajnak is kell belőle mutatnom. Ő még nem tud semmiről, és nekem kell közölnöm a jó hírt.. Fantasztikus... Míg mások élhetik világukat, kiküldetéseken vehetnek részt, nekem meg pelenkáznom kell ezt az ovist.. Mit vétettem én, de komolyan mit? Kit érdekel, hogy az auror magára vette, hogy beszóltam? Kicsinyes bosszúval kell élni? A szemétláda... Ha legközelebb találkozunk, nem csak verbálisan fogom lealázni, hanem felkenem a folyosó falára. Ha már így is megszivatott, legalább legyen rá oka, hogy magába szálljon. Sóhajtozva gyűrögetem a kétpéldányos papírt, ahogyan bandulok lefelé a hugrabug körletekhez. Nem szoktam errefelé járkálni, mi dolgom is lenne? Ezért aztán ezt a Marisolt még arcról se ismerem, valami ötödikes, vagy hatodikos. Biztosan egy stéber, frigid liba, aki vastag szarukeretes szemüvegben járkál, nyakig begombolkozva, és bokáig érő zsákruhát hord. Mi másért lehetne hasznos? Vélhetően azért mellém adják, mert olyan jók a jegyei, és hasznomra lehet a londoni kutatásokban, ő pedig kap egy felnőtt tanulópárt. Legalábbis erről szól a fáma. Na már csak a kis rondaságot találjam valahogy meg. Biztos, hogy még tele is van undorító pattanásokkal, ha ilyen kicsi, még affektálni is fog az okoskodó kis hangján. Már előre utálom. Meg fogom keseríteni az életét, hogy ő maga kérje az utasítás visszavonását. Állítólag még a szülei engedélyét is kikérték, hogy kimászkálhasson az iskolából.. Na nem, veszélyeztetni azért nem fogom, más dolog bunkónak, vagy felelőtlennek lenni, de hogy nem köszöni meg, az biztos. Körülnézek a klubhelység előtti folyosón, és egy szöszin akad meg a tekintetem. Amolyan igazi dögnek néz ki ezekkel a szőke loknikkal, a hatalmas szemeivel.. Jobb híjján őt fogom futárnak használni. Odalépek, és gunyoros félmosollyal szólítom meg. - Helóka.. kicsi szivem szaladj be, és keresd meg ezt a kis stéber rondaságot, Marisol Nacerit. Köszönöm... – Az egész hangsúlyom amolyan mézes-mázosnak lekezelő, de hát én már csak ilyen vagyok. Karbafont kézzel várom, hogy már pattanjon is.
