2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Karakteredre jellemző idézet"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Gregory R. Fox Születési hely és dátum: 1977.10.15. Glasgow, Skócia Csoport: Hollóhát Patrónus: Medve Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 9. - Auror szak Képesség: - Kiemelkedő tudás: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján. Külön jelez mely tantárgyakból mit tudsz, pl.: Bűbájtan - Született tehetség, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Azt, hogy milyen vagyok igazából, elég nehéz felfedni, hiszen legtöbbször szerepet játszom, amilyet éppen kell. Ha nagyon le akarnám sarkítani a saját jellemrajzomat, elmondanám, hogy az aurorokra jellemző hideg elegancia vesz körül, amely eltökéltté tesz a feladattal szemben. Nem szokásom meghátrálni, kibújni a feladat alól, s szövetségeseimmel szemben korrekt magatartást tanusítok. Az már kérdés, hogy munkámból adódóan gyakran kell más jellemek bőrébe bújnom, ahol szinte alapvető a mellébeszélés, a helyzettel való hasonulás. Kiváló sportember vagyok, ez látszik már külsőleg is, mert bár karcsúnak, hajlékonynak tűnők, igen jól értek több küzdősporthoz is. Aurorként muszáj jól céloznom, ezért megtanultam több mugli fegyver, a pisztoly, és a kés használatát is. Olykor rágyújtok, és mértékkel az alkoholt sem vetem meg. Kedvelem a szerencsejátékot, de még inkább a női nemet. Hajlamos vagyok a provokációra, s nem áll távol tőlem az irónia sem.
Megjelenés
Száznyolcvan centi felett vagyok, azt hiszem tovább már nem növök. Tincseim barnák, ha nem szívja ki őket a nyári nap, igen sötétet tudnak lenni. Szemeim kékek, nevetőráncok utalnak körülötte arra, hogy vidám természet vagyok, holott sokszor inkább az irónia jellemző rám. Alkatra a sportos nagyon is jellemző rám, muszáj állandóan mozgásban lennem, szükség esetén levetkőznöm. Ruházatomra igen változatos, hogy mi jellemző, hiszen útjaim gyakorta vezetnek luxus milliőbe, így a dísztalároktól kezdve a mugli szmoking bármi szóba jöhet, ám a katonai ruházat is megfordul rajtam, vagy éppen a kviddicsmez, mikor éppen mi kell. Ha sokáig nélkülözni vagyok kénytelen a civilizációt, szemtelen borostát tudok növeszteni, ám ha felsőbb be kell szivárognom valahova, ahol a bizalomgerjesztés a cél, igen ápolt, kifinomult tudok lenni. A női nemmel már a külsőm alapján könnyedén megtalálom a közös nevezőt, gesztusaim egyértelműen a kölcsönös vonzalomra törekszenek.
Életed fontosabb állomásai
Szüleim skót fegyvergyárosok voltak, akik talán valami hegymászótúrán vesztették életüket, oly kicsi voltam, hogy nem is emlékszem rájuk. A nagyszüleim vettek pártfogásukba, nekik köszönhetően sokat tudtam utazgatni, bejárni a világot még tizenegy éves koromban, és észrevenni, csinos kölyökképem előtt csak úgy nyílnak az ajtók, még csak erőszakoskodnom sem kellett, elég volt, ha szépen kértem. Mindazonáltal volt bennem mindig annyi igazságérzet, hogy ha valami nem illett bele a világképembe, rögtön szót emeltem érte, még akkor is, ha gyerekként nem volt esélyem kiállni az ügy mellett. Nem egyszer tángáltak el nagyobb fiúk, mégis szembeszálltam velük. Tizenegy voltam, amikor kiderült, varázslónak születtem. Már a vonatom megismerkedtem egy lánnyal, Soniával, akivel egyből egymásra hangoldódtunk. Oly fiatalon talán testvéri szeretet fűzött minket egymáshoz, amely az évek alatt könnyedén barátsággá mélyült. Nem is tudom, valahogy nála nem próbálkoztam, pedig oly gyönyörű volt mindig is, valahogy úgy véltem, kár lenne elrontani a dolgot, hiszen mindketten versenyszellemek voltunk. Bár ő Oroszországból származott, én meg Skóciából, nem állt közénk a kulturális különbség, készen voltunk tanulni egymástól. A zsák meg a foltja, a borsó, meg a héja. Teljesen logikus volt, hogy a házunk is meg fog egyezni, nem is kívántam magam máshova. Bár helyem lehetett volna a Griffendélben a bátorságom folytán, de amikor őt beoszottták, felülbíráltam a süveget, nem kellettek az oroszlánok, így nem kellett attól tartanom, hogy elsodródunk egymástól. Az orosz lány igazságérzete az enyémével azonos volt, talán egymás jellemét is folyamatosan formáltuk. Aurorrá akartunk majd egyszer lenni, s mikor adódott a lehetőség, hogy képzésünk úgy szintre emelkedjünk, elfogadtuk a gyakorlati tanár, Ethan felkérését, miszerint minket választ állandó segédjéül. Az egyre magasabb szintű átkok mellett én tanultam a nyelveket, az eddigi három mellé (angol, orosz, német) felsorokoztattam a kínait, franciát, és a spanyolt is, hogy szinte bárhol el tudjak vegyülni. Míg a legtöbb auror amolyan fejjel a falnak tipus, én szerettem beépülni, megismerni belülről is az elllenség gondolatait, és ezt oly természetesen tettem, hogy hamarosan álmomból felkeltve is ki tudtam másnak adni magam. Az elmúlt pár hét ugyan teljesen ködös, de a roxforti ágyamban ébredtem. Soniával találkoztunk párszor azóta, de nem beszéltük meg. Halványan rémlik Ethan utolsó kérésére... de hogy ott mi történt... teljes káosz. A legjobb lesz ha hagyom, hogy Leticia megkapja amit akar, elvileg sokáig kellett nélkülöznie. Az az érdekes ezekkel a tizenhat körüli kiscsajokkal, hogy bármit megtesznek ha akarom. Úgy tűnik kiélhetem tombolós korszakom... De vajon mi a frász történhetett Oroszországban...?