2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Mi a... - Hirtelen villan előttük a kép és a ház eltűnik, ők meg a szabadba kerülnek. A hirtelen helyváltozásnak hála és mert így eltűntek a szoba sarkai is, amihez a varázsukat kötötték, együttes erővel döntik őket földre - legalább a vakolattal teli ponyva nem jött velük - és borulnak rá a még szerencsére fél-ájult, fél-álomban lévő sok-sok emberre. - Már megint egymás hegyén hátán! - Utal Fred arra, hogy legutóbb is így ért véget egy különös kaland kalózokkal. - De ezúttal legalább mi vagyunk felül! - Jön George válasza, miközben igyekszik minél előbb lekeveredni valakinek a karjáról, másvalaki lábáról, meg egyéb alkatrészeiről, hogy aztán a lassan ébredezőket segítse fel. Nem, nem fogja elmondani nekik, hogy a plusz lapocka-fájdalmat egy közel nyolcvan kilónyi Weasley-nek köszönhetik. Gyors leltár, hogy minden rokon és nem rokon jól van-e, és még Cho is meglett - legalább Cedricnek őt nem Fred alól kellett kiszednie -, úgyhogy az ikrek sietnek is visszavigyorogni, és könnyedén felfigyelnek a megjelenő félóriásra is. - Stílusos késés. - Mikor a munka javát már elvégeztük. - Kuncognak az ikrek, de azért úgy teszik, hogy Hagrid ne hallja, csak a közelben állók. - Gyere máskor is! - Mondják kórusban Lavenderben az ikrek, tényleg őszintén invitálva, s ezért tényleg őszintén ki is érdemelnek McGalagonytól egy még szúrósabb pillantást és némi szidást, hogy a vigyorgás helyett tegyék magukat hasznossá és segítsenek néhány hordágy-varázslatban, amit természetesen nem fog beleszámítani a hétfői tárgybűvölő házifeladatba. De az ikrek arcáról a vigyor, úgy tűnik, továbbra is letörölhetetlen marad.
//Én is köszönöm a játékot, és kérek még folytatást
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-04-15, 09:10
Nem számítottam ekkora akcióra ennek az egésznek a végén. Kicsit kirázott a hideg attól a nőtől, egyszerűen nem tudom megérteni ezt az embert. De hiszen a tiltott rengetegben él, nem is csodálom, hogy ilyen, amilyen. Soha nem élnék ott, még ha az életem múlna rajta. A sok emberen nézek körül, akik mind ott fekszenek a földön, a ház omló falai alatt. Ilyenkor mindig előtör belőlem a védelmező én, amikor mindenkit valahogy ki akarok szabadítani, de soha, de soha ilyenkor nem jut eszembe olyan varázslat, ami pontosan jó lenne erre a helyzetre. Ezért mindig óva intem magam, amikor egy-egy ilyen 'kalandnak' vége, hogy jobban feküdjek rá a bűbájok gyakorlására. Valahogy mindig a kviddics mellett kötök ki. Egyszerűen ez érdekel. Szerencsére itt van Hermione, akinek az esze jobban vág bármelyikünknél, ezért ő oldja meg a problémát, hogy hogyan is jussunk ki ebből a helyzetből. A varázslata tökéletesen sikerül, ki is jutunk, mindannyian. A földről gyorsan feltápászkodom, amikor kijutunk és körülnézek még egyszer. A banya eltűnik, Cedric varázslata is sikeresnek bizonyul. A testvéreim és Harry mellé lépek, halványan rájuk mosolygok, hogy ez már biztosan egy jó előjelnek számít. Most már kijutunk! A hugrabugos fiú ujjongása azért nekem most kicsit sok, nem tudok ennek ennyire kimutatóan örülni, de igazából legbelül rendben vagyok. Megnyugodtam, kifújhatom a fáradt gőzt. Mindenki előkerül, Cho is, aminek szintén örülök. Elvégre ezért jöttünk ide, kudarcot vallottunk volna, ha nem sikerül megtalálnunk a lányt. Szerencsére kisebb sérülésektől eltekintve mindenki jól van. Szerencsére. Viszont ahogy mindenki feláll és körülnéz, a távolból Hagridot vélem felismerni. A kezem ismét libabőrös lesz, de csak mert tudom, hogy ezek után mi vár ránk a házvezetőnktől. De hamarosan vége ennek a napnak és mind a klubhelyiségben fogjuk nyugodtan kipihenni a mai eseményeket.
// köszönöm, nagyon szuper volt, várjuk a következőt!
Feszült vagyok, igen, és ideges, és tanácstalan, no meg minden más, amilyen az ember ilyen helyzetben csak lenni képes. Nem tudom, mennyit használ a varázslatom, ha elrontom, akkor mind itt halunk, hiszen eléggé kételkedtem abban, hogy idejében ki tudom védeni a nő támadását, ha egyszer úgy döntene, hogy nekünk jön. Nem, a nő ellen Cedric lép fel, végtére is ő az idősebb, ráadásul kiérdemelte a Roxfort Bajnoka címet is, aligha fog pont most kudarcot vallani ebben az egész dologban. Tapasztaltabb, mi pedig sokkal jobban járunk, ha most az egyszer háttérbe szorítom a tudálékos énemet, és hagyom őt érvényesülni. Elvégre, én még nem tettem le minden vizsgát, ezt végezze az, aki nagyobb eséllyel boldogul. A varázslat, mellyel én rukkoltam elő, sikeres, és végre mindannyian a szabadban találjuk magunkat, épen és egészségesen. Hála az égnek! Tanácstalanul nézek az alélt emberekre, miközben a ház összeomlik, de nem törődök vele. A nehezén már mindannyian túl vagyunk, senki sincs már veszélyben, Luna megvan, és nem messze tőlem éppen Cedric halássza elő Chót. A lány nincs éppen a legjobb bőrben, ki tudja, miként került a nő fogságába, de ezt majd ráérek tőle később is megkérdezni, amikor már minden visszatért a normális kerékvágásba. Jelenleg az a legfontosabb, hogy a többi ember is biztonságba kerüljön. - Velük mi legyen? - bökök fejemmel az áldozatok irányába, akik mindenfelé fekszenek, miközben remélem, hogy ezt az egy dolgot már nem viccelik el az ikrek, ami általában jó szokásuk szokott lenni. Fel kellene vinni őket a gyengélkedőbe, ez tiszta és világos, de erre már aligha lennénk képesek. Nem csak azért, mert kimerültünk, hanem azért is, mert ez a varázslat aligha való ekkora távolságra. Talán Dumbledore professzor tudna velük mit kezdeni, nagy eséllyel ebben is szakértő, de ő nincs itt ugyebár. - Szólnunk kellene a tanároknak, nem? Kérdőn pillantottam a többiekre, választ várva, a kérdésem azonban teljesen feleslegessé vált a következő pillanatokban. Hagrid bukkant ugyanis elő, majd szépen sorban minden tanár megjelent, én pedig jelen pillanatban nem megkönnyebbültem, hanem inkább csak még idegesebb lettem. Te jó ég, mennyi pontjába fog ez fájni a Griffendélnek? Természetesen, nem fogjuk megúszni a dolgot, McGalagony még ilyenkor is roppant szigorú szokott lenni. Én pedig hiába tudtam, hogy amit tettünk, az egyáltalán nem rossz, akkor sem éreztem magam sokkal jobban. - Csak ezt ne kellene mindig átélnünk - válaszolom Lavender kijelentésére, miközben aggódva kémlelem a tanárok arcát. Reményeim szerint a szidás ellenére estére már ismét a toronyban lehetünk, és nem kell semmi miatt sem aggódnunk... //NAgyon szépen köszönöm a játékot, remélem, lesz még folytatása //
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-30, 19:39
*Azért rendesen el tudjuk rontani a dolgokat, de mentségünkre legyen mondva, egy bizonyos ponton csak passzív szemlélői voltunk az eseményeknek. Amikor elindultunk még egy eltűnt diákot kerestünk, nem sokára még egyet elveszítettünk Luna személyében, aztán kiderült, hogy nem csak ő tűnt el, de a végére persze nem számoltunk majdnem száz emberrel. Ha ezt anyának elmesélném tutira nem értené már az elejétől. Szerencsére mind összejöttünk mikor Cedrinek és Lunának segítségre volt szüksége, csak épp az elején mindenki tanácstalan volt. Én momentán nagyon tehetetlennek érzem magam, pedig talán nem kellene. A pajzzsal védem Cedricet és Padmát míg az összes unikornis életre nem kel emberi alakjában, aztán persze mivel nem ismerem az előzményeket, nagyot nézek honnan került elő ez a sok ember, diák, gyerek akárki. Utána már Lunát keresem és meg is találom, más nem jut eszembe amivel segíthetnék a többieknek. Én nem ajánlottam fel magam Lunáért, mint Fred…vagy George, a jó ég tudja mikor melyik, nem igazán támadtam a banyára, nem óvta meg magunkat a fejünkre hulló törmelékektőlés nem tudom hogyan menekíthetnénk ki mindenkit egyszerre, viszont kiszabadítottam Finnt, hogy elkaphassa Lunát. Ennyi van a számlámon. Harry csapata persze megint ötletes és remekel és végül az ő segítségükkel szabadulunk ki az omladozó házból. Igazán professzionális megoldás és egy kicsit irigykedem amiért nekem nem jutott eszembe semmi, persze nem engem kérdeztek. Ám a gondolataim most csak részletekben tudnak ezzel foglalkozni, Lunát támogatom aki még mindig nem tért magához, vagy legalábbis nem annyira, hogy képes legyen két lábon elhagyni a helyet. Ám hála a mágiának nem is kell, hiszen egyik t a másikra kint vagyunk és a földre rogyok Lunával együtt, a fejét az ölembe veszem és paskolgatom, hogy magához térjen. A ház nagy robajjal omlik össze, porfelhő kavarog körülöttünk, érzem ahogy kaparja a torkom és az arcomon mintha valami nedves folyna le. Biztosan eltalált egy lehulló vakolatdarab még korábban, de észre sem vettem. Lassan elmosolyodom Cedric örömujjongásán, hiszen a banya is eltűnt a támadásától, bár azt nem láttam hogyan de feltételezem nagy égés volt. * -Ez…ez nem Cho hangja? Ott, arra. *Mutatom az irányt, de más is hallotta, Cedric pedig el is indul, hogy megkeresse. Luna magához tér, nyöszörög ahogy felnézve én is mert Hagrid jelenik meg ami azt jelenti, hogy jön a többi tanár is és lesz itt büntetőpont osztás mintha ingyen lenne. Elhúzom a számat, megint sikerült beletenyerelnem valamibe és miattam a Griffendél a béka segge alatt lesz, nem hogy a házkupa közelében. Én nem szoktam ilyet csinálni, én rendes vagyok, igyekszem, nincs rám panasz, most mégis. Ám nekem is meglepő, hogy nem érzem ettől rosszul magam, sőt! Megérte. Jó érzés, nem a sok mínusz pont, hanem az, hogy ott voltam a többiekkel, hogy ha kicsit is de kivettem a részem a dologból és tettem azért, hogy másképp legyen.* -Most már értem mit szerettek ezen annyira. *Frednek mondom, meg George-nak és Harrynek és igen, Hermione-nak is mikor Mcgalagony professzor megjelenik és látom mennyire mérges és villognak a szemei, de tudom, hogy közben a lelke mélyén roppant büszke. Mindig az. *
//Aaaahhhh! Szuper volt, köszönöm, hogy benne lehettem! Lavender életében új fejezet nyílt! //
Legalább Lunát megtaláljuk, ez még fél győzelem, viszont Choért is jöttünk. Ráadásul attól félek, hogy nem csak a két hollóhátas lány sétált bele a nő csapdájába, és növelték lélekszámilag az unikornis csapatot. És valóban, egy-egy ismerős arcot is felfedezek az ébredezők között, de Cho még nincsen meg, viszont Lunát fel tudják nyalábolni Padmáék, akikre hálásan mosolygok, ám a főellenséggel még nem számoltunk le, a tűzgolyó remélem alapjaiban rázza majd meg a házat, és ha szétesnek az épület mágikus szálai, talán a varázslat már nem lesz képes másokat is csapdába ejteni. Nem vagyok egyedül a támadásban, mert a bátor trió besegít, és a következő pillanatban már kint is vagyunk, a ház egész egyszerűen eltűnik. Nincsen lehetőségem megkérdezni, hogy jól vannak-e, mert a tűzgolyóra fókuszálok. Abban már biztos vagyok, hogy valahogy meg kell hálálnom Harryéknek, hogy eljöttek velem, és az életüket kockáztatják értem, de leginkább Choért, aki még csak nem is griffendéles, ahogy én sem. De Luna, Padma, szintén szépen becsatlakozott, igaz, az előbbi van olyan ábrándos, hogy szintén meg kell menteni. Nem vagyunk kevesen, tökéletesen kiegészítjük egymást, erre a későbbiekben építeni is lehet, kár, hogy tőlünk Justin, vagy Hannah nem olyan támadó felfogásúak, gondolom ezért is lepődött meg mindenki annak idején, hogy én lettem a Roxfort bajnoka, de én teljesen jól érzem magamat a Hugrabugban. A visító banya végül eltűnik, elégedetten csapok bele a levegőbe. - Nyertünk! – Ujjongok a közel álló Lavenderre vigyorogva, majd amikor meghallom Cho hangját, már ugrom is, hogy kihalásszam az ex-kedvest az emberkupacból, és szakítás ide vagy oda, azért megölelgetem, és megnézem, hogy jól van e. A vállát átkarolva támogatom őt kifelé, de nem felejtek el odalépni Harryék felé sem. - Köszönöm nektek. Most én jövök neked Harry! – Az ikerpárnak csak egy mosolygós hüvelykujjfelmutatás megy, majd elindulunk visszafelé a suliba. Azaz csak indulnánk, mert megjelenik Hagrid is, akit üdvözlünk, én természetesen a többi lábadozónak is támogatást nyújtok. Bimba remélem nem szúr le az önbíráskodásért. És csak remélni merem, hogy a visítós banya egyszer nem tér vissza jobban felkészülten.
//Nagyon szuper volt, tisztára beleéltem magam, imádtam^^//
Fred és George időleges védelme egész jól működik, felfogja a vakolatot, így a földön heverő ájultakat legalább nem éri a törmelék, pedig van belőlük pár egymás hegyén-hátán. Egyelőre pont e miatt Chot se találják meg, Luna az akit Lavander könnyedén fel tud nyalábolni, hiszen ott van a közelében és ő legalább külön van a nyitott ajtóban. A tűzgolyó megindul Cedric pálcájából, szinte egyszerre Hermione varázslatával, amibe Ron és Harry is besegít. Egy villanás és egy pillanat múlva mindenki kissé szédülve ugyan, de immár a szabadban találja magát. A ház se perc alatt omlik össze mögöttük, talán a varázslat még jobban megzilálta a szerkezetét. Még talán Padma látja, hogy Finn már a kissé botladozó húgát támogatva eltűnik a fák között és lassacskán kezdenek magukhoz térni a többiek is, ami viszont még meglepőbb Cedric varázslata is mondhatni velük jön, így amikor kiérnek, akkor csapódik be a tűzgolyó a nőbe, aki e miatt még csak védekezni sem tud. Enyhe robbanás, fényvillanás és aztán már ott sincs. Kérdés, hogy a varázslat elpusztította, netán hoppanált és azért tűnt el, ez egyelőre nem biztos, hogy kiderül, viszont Cho hangját sikerül kiszúrni az egyik kisebb emberkupac takarásából. Lassan mindenki tápászkodik fel és ki tudja, hogy miért, talán a fényjelenségek hatására, talán Cedric hívó jele, vagy szimpla véletlen folytán jelenik meg a tisztás szélén Hagrid jellegzetes bozontja, aki már tud segíteni támogatni az alélt embereket a kastélyig, netán Roxmortsba, akit kell és persze idővel besegítenek majd a tanárok is, és leveszik a további kutakodás terhét a diákok válláról. Természetesen azért megkapják a maguk enyhe fejmosását, hogy miért csak így magukban jártak utána Cho eltűnésének, de a fő, hogy jól vannak, ezt a házvezetőik is így gondolják.
//Nos hát köszönöm szépen a részvételt, remélem, hogy élvezhető volt a dolog azért. ^^ Hogy lesz-e folytatása majd még kiderül. Valami tuti, hiszen az események folytatódnak majd. A mese jutalmaként mindenki, aki végigtolta a játékot dobhat ezzel a karakterével egy választott képességre vagy mágikus adottságra vagy született tehetségre +10 %-kal.//
[/color]
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-28, 13:17
Sikerült a varázslatom, nem hiába a kedvencem. Pálca nélkül a másik máris hátrányban van, jelenleg pedig kés nélkül. A csalipálca is beválik, gondoltam, hogy lesz valami trükk az ikreknél. Nem is vártam mást, nem azok a típusok, akik csak odaadnak egy pálcát felajánlásból. Ami nem remek, hogy az épület remeg, és kezd összeomolni. Nincs sok időnkk, ráadásul Cedric még egy tűzgolyóval is megtámogatja a boszorkányt. - Óvatosan Ced, nem kéne megölni senkit – hát igen, bármennyire is veszélyes, vagy rosszindulatú a nő, úgy tűnik, hogy kényszerből cselekedett. De ha tévednék is, nem ölhetünk meg senkit, főleg nem a Tiltott Rengetegben egy illegális Cho-keresés kapcsán, bármennyire nem is a célunk. Viszont nagyon sok az ember hirtelen, egy kupacban fekszenek, alig férünk el tőlük. Hermionének ötlete támad – némi piszkálásra -, én azonnal benne vagyok. Nekem egy nagy pajzsbűbáj jutott eszembe, hogy tartjuk vele a falat páran, amíg a többiek kiviszik az ájult testeket, de Hermione külön varázslatai általában jobbak. - Oké, számolj vissza. Ron, koncentrálj! – nem mintha nógatni kellene általában, de ideges vagyok és ilyenkor muszáj parancsolgatnom, vagy valamit mondanom. Hermione pedig számolni kezd: Egy-kettő–három… - Teleportation! – mondom ki, miközben a tisztásra koncentrálok, ahogy azt Hermione kérte. Remélem sikerült, ahogy azt elgondolta!
Fogalmam sincs, mit kellene tennünk, ha egyszer a nő elé érünk, de a bújkálással sem megyünk semmire sem, ebben teljes mértékben biztos voltam. Sohasem származik jó dolog abból, ha valaki a fülét hegyezve vár, így nekünk is be kellett szállnunk a mókába. Aggódva pislogtam George felé, amikor nem állt meg egy helyben, hanem Finn felé indult, feléje nyújtva egy csalipálcát. Csakis az lehetett, hiszen nem olyan hülye a fiú, hogy az eredetit adja az ismeretlen srácnak. Amikor Lavender megkérdi Georgetól, hogy esetleg hülye-e, csupán egy alig észrevehető fejrázással jelzem felé, hogy ne szenteljen a dolognak túl nagy figyelmet. Nem árt, ha valaki hitetlenkedve figyeli az eseményket, de ha Lavender túl nagy hévvel próbálja meg lebeszélni George-ot a dologról, akkor a Lunát fogvatartó srác hamar gyanakodni fog, és nem ad hitelt a Weasley-ikrek egyik tagjának szavaira. Szerencsére, alaptalan volt az aggodalmam, a fiú átvette George-tól a csalipálcát. Remek, egy gonddal kevesebb, legalább már Finn támadásaitól nem kell tartanunk. Az ájult emberek felbukkanása nem lep meg annyira, mint a többieket. Ahogy hallottuk, a nő lelkeket gyűjtött, amelyeket valahol tárolnia kellett. Elrejtenie esetleg. Márpedig, a ház természetellenesen tele volt ilyen unikornisokkal, szóval ha tippelnem kellett volna, merre is keressük az elátkozott emberkéket, minden bizonnyal a lovakra tettem volna. A látvány persze nem éppen a legkellemesebb, főleg azután nem, hogy a ház falai megremegnek, majd omladozni kezdenek. Ijedten kapom tekintetem ide-oda, miközben egy-egy nagyobb darab vakolatot próbálok megsemmisíteni, mielőtt a társaimon érnének célba. Természetesen, nem egyszerű a dolog, nem ér oda mindenhova időben a taroló-bűbájom, de eléggé igyekszem. Egy nagyobbacska mennyezetlap pont Harry feje búbjától pár milire robban darabokra, de időm sincs az esetleges köszönő szavait hallgatni, mert egy másik meg a húgát keresgélő Finn felé száguld. Az előbb történt dolgok felett szemet hunyva segítek a srácon, aki talán észre sem veszi, hogy valaki éppen súlyos sérülésektől mentette meg. Szemem sarkából még pont észreveszem Cedric varázslatát, de jelen pillanatban nem tudok neki segíteni. Oké, fontos, hogy a nőt is megállítsuk, de egyelőre valakinek foglalkoznia kell a többiek testi épségével is. Semmit sem ér ez az egész, ha egyikünk sem éli túl ezt a kis kalamajkát. Újabb intés a pálcámmal, mely ezúttal Lavendert védi meg, aki pont az ájultan heverő Lunát próbálja meg szállítható állapotba hozni. - Már hogy olvastam volna?! - csattanok fel mérgesen Fred kérdésére, és ha szabad lenne mindkét kezem, most elég nagy eséllyel állnék neki az ujjaim tördelésének, ami jó szokásom volt az ehhez hasonló, feszült helyzetekben. Ideges voltam, nem vitás, de általában ilyenkor vagyok a legjobb különféle elméleti helyzetek gyakorlati síkra való helyezésében. Most azonban leblokkoltam. Ennyi embert elteleportálni egyszerre? Nem lehetetlen, de nem is egyszerű vállalkozás. Több mágus együttes erejére van szükség a dolog megoldása érdekében. Persze, mágiában nem volt hiány, de még én sem voltam elég felkészült a dolgokat illetően. - Jó, talán van, de veszélyes... Kicsit hasonlít is a hoppanáláshoz, csak itt nem szükséges a felek közti fizikai kapcsolat... Már ha egyáltalán a jó varázslatra gondolok. De mégis, miként valósítsuk meg? Fred és George el voltak foglalva a maguk varázslatával, Padma és Lavender más feladatra akadtak, miközben Cedric a nővel küzdött. Őt végképp nem zökkenthetem ki a dologból, pedig neki talán van némi tapasztalata a dolgokat illetően. - Harry! Ron! - kiáltok fel reménykedve, miközben tekintetem a két említett felé kapom. - Háromig elszámolok, ti pedig minél erősebben koncentráljatok a tisztásra, de tényleg nagyon erősen, rendben? Direkt nem álltam neki részletezni a kockázatokat. Harry talán nem, de Ron minden bizonnyal pánikba esik, és akkor aztán nekünk valóban végünk. - Ha végeztem, akkor egyszerre kell kimondanunk azt, hogy Teleportation ! - szinte túlkiabálom a zajt, és a nő visítását. Egyszerű bűbájnak tűnhet a dolog, de korántsem az. Egyetlen apró hiba, és végtagok százait hagyjuk magunk után. Már az is elég, ha valamelyikünk nem jól kiáltja a bűbájt: - Megjegyeztétek? Egy-kettő-három... Teleportation! A magasba lendítettem a pálcám, miközben elmémben megpróbáltam minél élesebben elképzelni az előttem lévő arcokat. Ha sikerül a varázs, minden bizonnyal a nőt is velünk hozza, de jelen pillanatban nem izgatott a dolog. A lényeg, hogy minél előbb kikeveredjünk innen, a lehető leghamarabb...
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-20, 15:44
- Inkább én legyek az, mint te, nem? - Vigyorog George Lavenderre a kérdés hallatán, amit kimondatlanul Fred is feltett neki. George hát helyet cserél Lunával, de benne van a kisördög, hogy ő is eljátssza a kábultat, próbálja csak őt megtartani ugyanúgy Finn! De végül nem teszi ezt meg, mert az a kés mégiscsak ott van és sokkal mutatósabb a Weasley-bőr, ha nincs fölöslegesen kilyuggatva. Aztán a kés is eltűnik, marad a pálca, amire magában már mosolyog George és visszaszámol, ravasz tekintete már azt lesi, hol segíthet be? Eközben Fred unikornisa még épp időben vágja oldalba a banyát, mielőtt az unikornis visszaalakulna emberré, ájult emberré, az összes többivel együtt. Azért erre még az ikreknek is feljebb moccan a szemöldöke, nem semmi látvány! A ház rázkódása, a vakolat omlása nem ígér sok jót, s mikor Finn-t orrba vágja a csalipálca, abban a pillanatban már mozdul és kiált Fred. - George! A másik végeit! - Lendíti közben a pálcáját a ház egyik sarka felé, ahol még egy Fred jelenik meg a Descriptio bűbájnak hála, s ugyanígy tesz George is, hogy aztán Fred varázslata nyomán a megjelenő vörös varázsposztó sarkát a túlsó sarok felé lendítse, hol már George a rendes pálcáját előkapva a másik két sarokhoz rögzíti az anyagot saját másolata segítségével. A mágia lebegteti az anyagot a sarokban, nem a házhoz kapcsolódik, felfogja a vakolat- és törmelékdarabokat - persze idővel egyre jobban húzódik majd lefele a közepe, ha nagyon megtelik - de a rögzítéshez kell az ikrek koncentrációja is. - Hermione! Mondd, hogy olvastál valami csoportos mobilicorpus-szerű varázslatról! - Érdeklődik reménykedve Fred, miközben picit oldalra lép, nehogy elérje őt Cedric tűzgolyója. - Nem akarok válogatós lenni, de gyors varázslat legyen, légyszi! - Csatlakozik be George is, mert azért nem egyszerű dolog a tetőt eképp megtartani, s nem is fogják sokáig, ha egyáltalán működött a varázslatuk. Ha nem, hát ragasztó-bűbájok sokaságával próbálják a lehulló darabokat a még fenti darabokhoz rögzíteni, hogy ne csak Cho-t és Lunát lehessen kivinni, hanem minél több alélt embert. Éljen a telhetetlenség!
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-20, 09:55
Meghökkenve figyelem a többieket. Igazából nincs már mit tennem, legalábbis úgy érzem, hogy most jelen pillanatban semmi hasznomat nem veszik. Mert egyszerűen eszembe sem jut semmi, amivel segíteni tudnék. Harry felé még egy jóleső apró mosolyt eleresztek, aztán amikor a testvéreim is, én is kilépek az ajtó mögül és odaállok melléjük. Bátornak bátor vagyok és ha kell, meg is tudom védeni magam, de most igazán nem jut eszembe olyan varázslat, amivel segíthetnék. Ezért csak magam elé tartom pálcám és a kell, akkor esetleg védekezem egy pajzsbűbájjal. Kicsit idegesen harapom be a számat, amikor a testvérem alkut köt azzal a fiúval. Nem tetszik ez nekem, ebből aztán semmi jó nem sülhet ki. Na nem mintha eddig az unikornisok, a nő és a többi biztató lett volna. De hát mit várunk, a rengetegben vagyunk. A nőre fordítom tekintetem. Első ránézésre abszolút nem tűnik olyan gonosznak, mint amilyen valójában. Örülök neki, hogy sikerül a varázslatot levenni róla és az az unikornis oldalba rúgja. De nem tudok sokáig ezzel foglalkozni, mivel ebben a pillanatban tele lesz a föld ájult emberekkel. -Te jó ég! Hogyan vigyünk ki mindenkit? - Természetesen az lenne a cél, hogy mindenkit megmentsünk, de ha mindenki két embert vesz fel, még akkor sem tudnánk őket kivinni. Gondolataim csak forognak és forognak, de hirtelen semmi olyan varázslat nem jut eszembe, amit fel tudnék használni. Azt hiszem, kicsit jobban rá kellene feküdnöm az ilyen varázslatok begyakorlására. Harryék felé pillantok aggódóan, amolyan "most mi lesz?" nézéssel, de közben hátrébb lépek Cedric varázslata hallatán. A ház omlik, én pedig a portól hunyorítva próbálok nézelődni, hátha valamit meglátok, amivel tudnék segíteni. A törmelék csak hullik, próbálom kikerülni a nagyobb darabkákat, nem szeretnék én is az ájultak közé tartozni. Sietnünk kell, egyre rosszabb a helyzet.
A helyzet nagyon gyorsan elszabadul, szinte már alig lehet követni, hogy ki varázsol és mit. Nagy meglepetésemre Finn van olyan buta, és elveszi a pálcát az ikrektől, még ha nem is ismeri őket, azért az arcukra ránézve szerintem már gondolná az ember, hogy valami rosszban törik a fejüket. Ez a mi esetünkben csak jó, mert így legalább nem tud bántani senkit, de inkább visszafordulok, mert nálunk kicsivel most rosszabb a helyzet. Amikor Lavender szól, elvégzem a bűbájt, ami eltünteti a lila cuccot a banya körül, így már meg lehet támadni. Egy unikornis meg is teszi, akkorát rúg rajta, hogy szívesen nevetnék, de még nem lehet, mert mi attól bajban vagyunk. Ettől persze sejthető volt, hogy a nő bevadul, és ránk fog támadni, arra viszont nem számított szerintem senki, hogy ájult emberekkel leszünk körülvéve. A mennyezet omlani kezd, ránk fog szakadni az egész, ha nem jutunk ki minél előbb. Kialakul a teljes káosz, és ekkor hallom, hogy Cedric azt kéri, keressem meg Chót. – Rendben – bólintok, és elindulok, hogy az ájult emberek között rábukkanjak a fekete hajú lányra. Már ha itt van. Mert ha igen, szerintem nem lesz nehéz megtalálni, még akkor is, ha nem olyan feltűnő jelenség, mint Luna, de biztosan roxfortos talárban tűnt el, és akkor ő lesz az egyetlen, mert több roxfortosról nem tudok, hogy nyomuk veszett volna. Közben látom, hogy Lavender elindul Lunát keresni. Azért remélem, hogy néhányan maradnak, hogy segítsenek Cedricnek, mert erős lehet ez a nő még mindig. Bár Lavendernek igaza volt, amikor azt mondta korábban a banyának, hogy túlerőben vagyunk, komolyabban kellett volna vennie, főleg, hogy az áldozatai kezdenek visszaváltozni. Úgy látom, Finn is keresi a húgát, azért a történtek ellenére remélem, hogy sikerrel jár, de ha még összefutnék vele valamikor, biztosan jól megmondanám neki a magamét. Közben a szemem sarkából látom, hogy Cedric tűzgolyót varázsol, tényleg jó lenne kijutni, mielőtt célba is ér, mert ez egy elég erős varázslat…
o
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-19, 06:49
*Nem túl jó a helyzetünk de még mindig ki lehet hozni belőle valami jót. Ez a Griffendél optimizmus, bár én nem vagyok olyan bátor és tettre kész mint Harry és csapata, kezd bennem fellángolni a tenni akarás, ami jelenleg csupán egy pajzs bűbájban merül ki, de az is jobb mint a semmi. Padmát és engem feltételezhetően nem fog a nő semmivel sem elbűbájolni, még van esélyünk Lunát kiszabadítani, annál is inkább mert többen is elterelik a figyelmét. Padma valószínűleg jobb szögből látja a nőt, mert olyat mond amit én nem látok hiába nézem, de elhiszem neki.* -Le kellene szedni róla.*Súgom vissza és minden bizonnyal Cedric is meghallja hiszen mi ott állunk egymáshoz nagyon közel hármasban. A lila fény olyasmi lehet amivel Finn volt bezárva a barlangba, és azt már egyszer sikerült eltüntetnem de most inkább tartom a pajzsot magunk előtt. George és Hermione is feltűnik, hirtelen mindenki beszélni kezd és ez jó alap arra, hogy valaki más megtámadja. Csak George üzleti ajánlatára kapom fel a fejem.* -Te hülye vagy?*A kérdés hülye, vagy inkább felesleges hiszen az ikrek duplán nem normálisak, de nagy szerencséjükre ez mindig bejön nekik. Ron sincs túlzottan elragadtatva az ajánlattól, én főleg a pálca átnyújtást nem értem, elvégre nem töltöttem el annyi időt a társaságukban, hogy tudjam nem igazi. Jobb ötlet az, hogy együttesen leszedjük az átkot a nőről, de nem hiszem, hogy egy ilyen bonyolult varázslattal boldogulnánk, valószínűleg több napos kutatásba telne a könyvtár zárolt szekciójában. A lényeg persze a figyelem elterelése, hogy időt nyerjünk magunknak és hirtelen meglódul a világ. Többen is varázsolnak egyszerre, mindenki másfelé, így nagyon gyorsan vége lesz a patthelyzetnek. Cedric is a pajzsom mögé áll, Padma kipróbálja ugyanazt ami egyszer már bevált, Finn elengedi Lunát és nem sokkal később kirepül a kés is a kezéből. Arra a pálcára lennék nagyon kíváncsi amit Geroge-tól kapott, vagy Fredtől? A franc se tudja melyik melyik, de rajtam kívül senki nem aggódik, szóval kezdem érteni, hogy valami turpisság van a dologban, ám ezen nem tudok elmerengeni a nagy felfordulásban. Nekem nagyobb meglepetés az, hogy pillanatok alatt tele lesz a helyiség ájult emberekkel. * -TEJÓSZAGÚMANDRAGÓRA!!!! *Kiáltom döbbenten és emiatt a pajzs is szertefoszlik előttünk, de talán már nincs jelentősége, hiszen az egész ház megremeg és omladozni kezd. Tátott szájjal bámulom az ájult emberkéket, köztük Lunát keresem.* -Honnan került ide ez a sok ember?*Nem várok most választ a kérdésemre, az omladozó ház épp elég ok arra, hogy most gyorsan kimeneküljünk. Lunát is vinnünk kell, és épp ezért őt keresem. A nő visítozik és bár nagyon szeretném a kezeimet a füleimre szorítani, nem teszem, mert akkor a többieket is kizárom. Cedric mondata a Lunát kimenekítő előtt mellbe vág. Cho s itt lenne? Én Lunát keresem és amikor meglátom a világítóan világos haját, egyből hozzá rohanok, mármint csetlek-botlok a sok ájult ember között, vigyázva arra, hogy ne tapossak rá senkire. Közben néhány vakolatdarab rám esik, szerencsére a nem túl nagy fajtából. Amint Lunához érek, megpróbálom felhúzni és valahogy kivonszolni ha addig nem tér magához. Finn már nem érdekel, csak az, hogy kivigyem Lunát, de közben a többi ájultat is nézem, hátha meglátom Cho-t, őt mondjuk nehezebb mert nem világít a haja. Füst van és az árnyak közé a varázslatok villogó fénye is társul, Cedric tűzgolyó idézése már csak hab a tortán. *
Ugyan a megjelenő srác kezében ott van Luna, valahogy érzem én, hogy most mégsem Finn a komoly veszély, a banyát kellene gyorsan elintézni, és akkor Finn is letenne arról a szándékáról, hogy nekünk ártson. A mögöttem susogó Padmának bólintok, már én is észrevettem, és össze kell dolgoznunk, jól teszi, ha engem egészít ki, mert míg én a házra varázsolok, ő a gonosz boszira teszi azt meg. - Megölni nem akarom, de intézzük el, zárjuk be valahogy. – Szólok hátra, de igazat adok Lavendernek, és belépek a pajzsbűbáj hatósugarába. Egy dolog a bátorság, de azért túlzottan vakmerőnek sem kell lenni. Harryékre is vetek egy bíztató pillantást, már határozottan örülök, hogy őket kértem meg, és nem a hugrabugos barátaimat. Valahogy a saját házam nem tud olyan hatékonyan együtt dolgozni, mint Harryék. És végeredményben ez sorsfordító dolog, hogy kiszabadítjuk Cho-t, talán a barátságunk is újraéledhet, Harryékkel pedig a jövőben többet érdemes lógnom. Eddig nem voltam túlzottan része a csapatuknak, de azt hiszem innentől tartozom annyival, hogy ez megváltozzon, valahogy törlesszem a tartozást. - Igazad van Lavender. – Adom meg magamat, mosolyogva elismerve a griffendéles lány ötletét, a cél, hogy valóban összedolgozzunk, ha már megkértem őket, akkor nem én vagyok itt a nagyszájú főhös, aki egyedül megoldja. Érdekes módon mégsem támadásnak vehető, amit művelünk Padmával, amíg George Finnel egyezkedik, nekünk ez kiváló elterelés. A varázslatainknak máris megvan a haszna, a ház szinte kezd összeomlani, mint valami mugli kalandfilmben a barlangok a végén. Mielőbb meg kell találni Cho-t, na és persze Lunát is kivinni. Viszont amíg a gonosz boszi áll, és visitozva őrjöng, addig nincsen erre esély. Mégis szólok Padmának. - Találd meg Cho-t. Vidd ki a többieket. Te pedig Lunát. – Ez csak javaslat, kérés, utóbbi már Lavender felé, valahogy muszáj feltartanom az amúgy csinosnak tűnő boszorkányt, hogy ne okozza méginkább a vesztünket. Az átváltozó emberek között a két társnőm ki tudja halászni a hollóhátasokat, Lunával ugye könnyebb a helyzet, ő nem lett unikornis. Meglendítem a pálcámat, és most jöhet az igazán látványos, hiszen Harryék a másik oldalon vannak, talán nem kapnak akkorát, mint a középen lévő nő. Ugyanis ez fájni fog. - Globus... Igneo! – Tűzgolyó, bár nem a tizenöt méter átmérőjű változatból, itt most csak az a cél, hogy megpörköljem a csajt, nekitaszítva a falnak, és végre a társaink elindulhassanak kifelé.
Varázslatok villannak többfelé is. George sikeresen üzletet köt Finnel, aki bár láthatóan vonakodik, de végül elveszi tőle a csalipálcát és leteszi a földre az ájult Lunát. A pálcát szegezi George hátának innentől, de még a kés is nála van pár pillanatig, mert aztán az kirepül a kezéből Harry varázslatnak hála. Ettől még nem retten meg, hiszen ott a pálca... persze azt nem tudja, hogy a pálca nem igen lesz majd a segítségére. Cedric varázsol, a ház megremeg, még épp az előtt kezd el oszlani a benti varázslat, hogy Fred eljátszana az unikornisokkal. A szúrásaik így hatástalanok, amiket a diákok felé intéznek, és az egyik sikeresen oldalba rúgja a banyát, amikor Padma varázslatának hála eloszlik róla a lila köd. A földön ájult emberek jelennek meg, jó sok, viszont a ház remegni kezd, konkrétan omlani annak hála, hogy az összetartó varázslat eloszlott róla. A berendezés romossá válik, és egyre erőteljesebben kezd omlani a vakolat. A nő visít, Finn pedig mérgében Georgera varázsol...na, de abban a pillanatban kapja is a kellemetlen ütést. Elered az orra vére. Eldobja a pálcát és inkább az emlegetett húgát kezdi keresni az ájul illetők között. A nő varázsol, láthatóan elég mérges, még robbant is, úgy fest most már utolsó kétségbeesésében leginkább ártani akar mindenkinek, aki itt van, ha már a lelkek, akiket szerzett elvésznek, akkor vesszenek el végleg.
[/color]
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-15, 13:48
- Szívesen – mosolygok Ginnyre, majd gyorsan átveszem az irányítást. Már amennyire át tudom, mert itt tettre kész barátokkal vagyok körbevéve. Ron azonnal csatlakozik, neki sosem kell kétszer mondani, mindig tudja, hogy mi a helyes. Legalábbis az esetek nagy részében, de ezzel én is így vagyok. Gyorsan beérünk, és fény derül sok mindenre, csak a cél nincs még meg. Mindenki próbálkozik, beleértve a boszorkányt is, aki még három lelket szeretne kapni tőlünk. Én nem tudom, a gonosz emberek miért gondolják azt, hogy bárki feláldozná magukat… értük. Nem túlságosan okos dolog ez, és ezt látják a többiek is, akcióba lendülnek. Sajnos egy lelket elvesztünk és akkor megjelenik ráadásnak egy Finn nevű gyerek is, aki Luna életét átadná egy másikért cserébe. Nos, elhiszem, hogy a testvéri szeretet kötelez, és mindent meg kell tenni érte, de ez nálam már erkölcsi aggályokat vet fel. Nem áldoznám fel csak a saját életemet a testvéremért cserébe, igaz, nekem nincs is testvérem… Nem sokat gondolkodom, miközben minden összekuszálódik és lefoglalják Finn-t is – szép volt Fred! – egy mozdulattal a srácra, azon belül a kezére varázsolok, az egyik kedvenc varázslatommal. - Capitulatus! – ha minden jól megy a kés már nem fog a jó barátom oldalához nyomódni. Egyébként sem értem, hogy mit képzel ez a gyerek, ha bántani merné Lunát, mindannyiunkkal meggyűlne a baja. Úgy vélem, még így is a legjobb megoldást választottam, hogy ne legyen káosz. Padma pedig valami ismeretlen varázzsal próbálkozik, nagyon remélem, hogy hatni fog, és gyorsan az ügy végére járunk. Talán még a boszorkányt is megmentjük saját magától, vagy segíthetünk neki. De a legfontosabb Cho, vissza kell kapnunk a barátunkat!
A válaszra csak hümmögök egyet, nincs ötletem, miért nem maradtak együtt, mikor ilyen helyzetekben az a legokosabb. Azt hiszem, ezen ráérek még töprengeni, most sokkal fontosabb dolgokkal kell törődnünk. A leskelődés közben elég fontos és riasztó dolgot észlelünk, úgyhogy be is rontunk a házba a többiekhez. Lavender pajzsbűbájt varázsolt, én egyelőre semmit, mert hátha szükség lesz a pálcámra más miatt, de ott maradok a lány mellett, hogy ne kerüljek ki a védelemből. – Én se – válaszolok szintén bosszankodva, mert sötétben aztán sokra megyünk. Ugyanakkor mégsem akarok Lumost varázsolni, mert akkor mi nem fogunk látni semmit a hirtelen fénytől, de a nő simán észreveszi, hol állunk, és ez előnyhöz juttathatná. A vörös szemű unikornisok rárontanak a nőre, de aztán úgy tűnik, minket vesznek célba. Egy pillanatra a nő felé kapom a fejem, és nem hiszek a szememnek, valamiféle lila derengés veszi körbe. – Valami lila fény védi – súgom Lavendernek és Cedricnek, mert ők vannak legközelebb, de nem akarok hangosan kiabálni, nehogy a nő meghallja, és arra fordítsa a figyelmét. Azért remélem, hogy ők valahogy továbbítják a hozzájuk közelebb lévőkhöz az információt. Ekkor felbukkan Finn, Lunával a kezében. Teljesen felháborodom, oké, hogy én kértem, hogy keresse meg, de nem arról volt szó, hogy el akarja cserélni... Hát mit képzel ez, manapság már jószándékú sem lehet az ember? Ott kellett volna hagyni. – Ezért engedtünk ki? – mordulok rá, mert egyáltalán nem tetszik a dolog. Kiszabadítottuk, ő meg cserekereskedelmet akar? Meg egyébként is, nem látja, hogy el vagyunk foglalva? – Amúgy is jobban járnál, ha addig eltűnnél, amíg lehet – utalok arra, hogy egyáltalán nincs nála pálca. Ezután persze George felajánl neki egyet, amin igazán meglepődöm, de őt ismerve valami trükk biztos van benne, de egyelőre nem foglalkozom ezzel, kivéve, ha hátba akarna támadni a másik fiú. Közben Cedric is varázsol, nekem pedig eszembe jut egy ötlet. Mintha hasonló lett volna a derengés a barlangban is… és talán ez a nő ugyanaz, mint aki bezárta oda a fiút. Kipróbálom hát Lavender módszerét, veszteni csak nem vesztek vele semmit, úgyhogy rászegezem a pálcám, és kimondom ugyanazt a varázsigét, mint Cedric, csak én a nőre célzok. Meglátjuk mi lesz. Ha netán sikerülne, a többiek rátámadhatnának… Ó, remélem, sikerül.
o
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-13, 20:31
Dumbledore serege
A rejtőzködés ideig-óráig jó ötletnek tűnik, de aztán mégis felmerül bennem és a többiekben is biztos, hogy sokra nem megyünk azzal, ha itt rejtőzködünk. Harry után Én is előlépek azért és szép sorjában a többiek is. Az unikornisos trükk bár jónak hatott a banya nem sokáig teketóriázott és felénk fordította a saját tervünket. A pálcámat szorosan fogtam a markomban. Fejben már összeszedtem minden varázslatot ami bár nem olyan sok tekintve, hogy pár órát átaludtam, mégis azért nem állok itt vétlenül. A rejtőzködésnek alapvetően sem volt semmi értelme mivel a nő tudott rólunk, ebben holt biztos vagyok, így, hogy előjöttünk legalább nem tűnünk sült bolondnak. Pajzsbűbájt magamra is teszek, legyünk őszintén, amilyen béna tudok lenni elsőként válok patás kis szarvas lóvá. -Még, hogy maradjunk itt hárman, megőrült? - Bukik ki belőlem hirtelen, nem jó ötlet felbosszantani, de hát ez azért mégis túlzás. ha így folytatódik itt leszünk mind a polcokon és arra fognak felhasználni minket, hogy valami vacak átkot feloldozzanak. És ha még a helyzet nem volna elég bonyolult és a részünkről roppant előnytelen megjelenik Finn az ájult Luna-val. Elég rá néznem Finn-re, hogy lássam, most nem gondolkodik tisztán, egy barátunkat sem áldoznánk fel, soha. -Finn, ne legyél barom, dobd el azt a kést, most azonnal! - Szólok rá, ennél többet nem tehetek, nem hiszem, hogy bántani merészelné Luna-t, de nem lehet tudni. -Segítünk neked, de ahelyett, hogy ellenünk fordulsz és üzletelgetnél a banyával, inkább segíts! - Ezek után már kimondhatom nyugodt szívvel, hogy ez a nő egy banya, ha már őrültnek is tituláltam, ez a minimum. -Hát nem látod, hogy ezzel semmire sem mész? - Valószínűleg nem látja. George önfeláldozó tettét egy percig hiszem csak el aztán rögtön sejtem, hogy ez nem komoly, valami biztosan van a dolog mögött és naná, felismerem a hamis pálcáját amit felkínál Finn-nek. Csak nehogy rosszul süljön el. Jó volna ha végre a mi oldalunknak is jutna egy jó pont, szerintem épp eléggé ramatyul vagyunk így is. Szegény Luna pedig egyre szorultabb helyzetben.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-13, 16:53
Teljesen sötét nem lett Fred varázslatával, azért az nem túl praktikus egyik félnek sem, hanem olyan lett, mintha hirtelen félhomály lenne nyomasztó hangulattal. Sajnos a horror-szerű unikornisok nem váltják be a hozzájuk fűzött reményt, de amilyen gyorsan úrrá lett a nő a helyzeten, Fred reflexei is olyan jók: könnyed és gyors pálcamozdulattal varázsol minden unikornis szarva végére egy-egy mályvacukornak kinéző valamit, mint amikor túl aggódó mugli szülők tesznek a bútor sarkaira kis védő cuccokat, hogy ha lefejelné a gyerek, ne legyen még ütődöttebb. Mármint a bútor. Valahogy így készül a gyerek/diákbiztos unikornis is. Ellenben megpróbálja, hogy a nőhöz legközelebb álló, neki hátat fordító unikornisra hasson, hátha annak kedve támadna hátrarúgni és a nőt eltalálni. Mondjuk ezt csak akkor lépi meg Fred, ha ezzel a manőverrel senki mást nem veszélyeztet, mert nehéz lesz utána kimagyarázni mondjuk Cedricnél, miért is rúgta őt is hasba egy mályvacukros unikornis? Meg az új belépő Finn-Luna párost sem kellene eltalálni, legalábbis a Luna-részét nem. - Ez nem a mienk közül való volt... - Suttogja vissza halkan George Hermione-nak, mikor a telefülön keresztül kristálytisztán hallhatják valakinek a sikolyát is. Nem tudni ki volt az, de a hang senkiére sem emlékeztet, szóval marad a remény, hogy egyikük sem elváltozott hangon hal meg éppen. Hermione már nem látja, de George bólint egyet az elhatározásra, hogy most kellene kilopakodni, mikor mindenki a nővel és valami Finnel vagy Svéddel van elfoglalva, aki valamit ne tegyen Lavender szerint. Hát a pincéből kilépve a helyzet koránt sem rózsás, főleg Lunára nézve. - Ööö bocs, haver... Finn, ugye? Bizniszeljünk már mi is kicsit, felajánlom magam Luna helyett... - Na George itt érdemel ki Fredtől egy "Teljesen hülye vagy?" nézést, amit George figyelmen kívül is hagy. - Még a pálcám is átadom... - Nyújtja Finn felé közelebb lépve, ha lehet, az más kérdés, hogy egy csalipálca az, amit Fred is lát már, s ha Finn elfogadja, az első használati alkalomnál fogja jól orrba nyomni őt egy a pálcából kiugró bokszkesztyű. - Egyébként ha már így diskurálunk kicsit, nem az lenne a legjobb mindenkinek, ha leszednénk az átkot róla? Mindenki boldogan távozhat! Ki átkozott meg amúgy és mikor meg miért? - Veti fel Fred a konyhából a nő felé bökve fejével, hogy a nő és Finn figyelmét még jobban megossza. Jelenleg ötlete sincs, mit tehetnének, úgy érzi, George is csak azért ajánlkozott a túszcserére, mert talán könnyebben megoldja a helyzetet egy késsel szemben is, mint Luna, de mindenesetre a lotyogással időt is nyerhetnek, hátha valakinek végre lesz valami korszakalkotó ötlete.
Hermione.Granger
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-13, 11:01
George és én még mindig a pince sötétjében rejtőzünk, a lehető legalkalmasabb pillanatra várva. Ujjaim továbbra is szorosan markolják a pálcát, miközben szívem a torkomban dobog, én pedig gondosan ügyelek arra, hogy még a lélegzetemet se lehessen meghallani. Szívem szerint persze kirohannék, és akcióba lendülnék, de nem tehetem. Nagy eséllyel meglepném az idegent, szó se róla, de mit tennék, ha képes lenne lefegyverezni? Mi ketten voltunk azok, akikről remélhetőleg semmit sem tudott, így várnunk kellett, legalább addig, amíg támadásba nem lendül Cedrickék ellen. Most nagy eséllyel még csak latolgatja a helyzetet, magában nyilván azt találgatja, hányan is lehetünk összesen, és ha van egy kis esze, minden bizonnyal hamar rájön, hogy nem csak a szeme előtt lévő emberek kerültek csapdába. Persze, ha Harryék fenntartják a látszatot, és nem pislognak feleslegesen a mi irányunkba, akkor nem lesz sok gond, és talán még mi leszünk azok, akik fordítani fognak a dolgokon. - Mit tegyünk? - szólalok meg, gondosan artikulálva minden szót, de még így sem vagyok biztos abban, hogy George észreveszi a dolgot. Most, hogy becsukta az ajtót, ismét sötét lett, épp csak néhány fénysugár szűrődött át az ajtó alatt, és nem tudtam, hogy az egyikük megvilágítja-e az arcomat, ezzel is segítve a fiú helyzetét. Én is épp csakhogy pár arcvonását látom, nagy eséllyel csak akkor venném észre, hogy mond valamit, ha felém fordítaná a fejét. Ráadásul, a lehető leghalkabban beszélek, nem merem kockáztatni a saját helyzetünket. Isten ments, hogy bárki illetlen is meghallja a hangom, és leleplezze a helyzetünket. Nem tudjuk, milyen képességei vannak a nőnek, azt sem, hogy milyen szándékai, hiszen én és a Weasley-ikrek Georgabbik fele nem sokat láttunk belőle, de a füles segítségével sok mindent hallottunk. Sok olyan dolgot, amit én nem szerettem volna. A nő csereajánlatát, Cedric szavait, egy ismeretlen fiú hangját, amint éppen a húgát szeretné visszaszerezni, és még Lavander hangja is megüti a fülem, melynek hallatán megkönnyebbülten sóhajtok fel. Ezek szerint mindenki él és virul, egyedül Luna az, akit sehol sem hallok. Nagy eséllyel ő is itt van valahol, csak nyilván nem szólal meg, biztos valami kiutat keres ebből az átkozott helyzetből. Jó lenne, ha összehozna magában valamit, eküszöm, én leszek az első, aki hálálkodni fog érte. Sokkal jobban feszélyezett ez a helyzet, mint bármi más, amit valaha is átéltem. Talán pont azért, mert most többen vagyunk, és én semmit sem tehetek a nő ellen? Esélyes, hiszen eddig még csak Harry, Ron és én kerültünk meredek helyzetekbe, és azokban mindig fontos szerep jutott számomra, nem volt még alkalmam megszokni azt, hogy valahol teljesen feleslegessé váljak. Jó, persze, itt sem voltam felesleges, de csendben várni azt, hogy mit fogok legközelebb hallanni, kezdett igen bosszantóvá válni... Ha a többiekkel lehetnék, már nagy eséllyel felmértem volna a helyzetet, de itt semmit sem tudok tenni. Ha ismerném a ház alaprajzát, egyből minden más lenne, de nem ez volt a helyzet. Nem tudtam konkrétan, mit merre találok, és így igen veszélyes lett volna magánakcióba kezdeni. Csak a többiek életét kockáztattam volnak a kis ügyeimmel, semmi mást. A nő – ha támadásba lendül – nem engem fog rögtön célba venni, hanem nagy eséllyel azt, aki a legközelebb állt hozzá, és az bárki lehetett a csapatunk tagjaiból. Utána következnének a többiek, és lássuk be, minél távolabb vagyunk tőle, annál több ideje marad arra, hogy sikeresen lefegyverezzen minket. Nem vártam meg George válaszát, hanem eldöntöttem magamban, hogy szemügyre veszem a helyzetet. Tenyerem a hűvös faajtónak nyomtam, majd nagyon lassan, és nagyon csendesen résnyire nyitottam, miközben magamban azért imádkoztam, hogy ezt senki se hallja, és vegye észre. Kilestem, és szívem nagyot dobbant a mellkasomban. Sok mindent nem láttam, épp csak egy-két mozzanatot, de semmi sem kedvezett számunkra. A nő egyenesen rálátott a pinceajtóra, szóval, ha nem voltam elég óvatos, akkor pont most buktattam le magunkat. Arról persze már szó sem lehetett, hogy visszahúzzam, hiszen – ha valami csoda folytán – eddig nem vette észre a dolgot, amint visszahúzom az ajtót egyből fel fog tűnni számára a mozdulat. Kissé úgy helyezkedtem, hogy némileg jobban rálássak a dolgokra, és csak akkor pillantottam meg Lunát, egy ismeretlen fiúnál, aki kést szegezett a lány oldalához. Kész, vége, ilyen körülmények között már végképp nem lendülhetünk mozgásba, mert a hollóhátas lány elég hamar megsérülne, ha bárki is egy apró bakit vétene...
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-10, 12:07
Nem is hallom már a vitát rólam és ami azt illeti, nem is érdekel. Nem ez az első eset, hogy ilyesmit teszek és most már egyre idősebb vagyok és egyre bátrabb és vakmerőbb is. Nem tudom, biztos a korral jár, de nem bánom, egyáltalán. Már ideje volt egy kis izgalomnak is, ami kihozhatta belőlem ezt az egész dolgot. Nem szeretnék én lenni az a kislány, akit elsőben megmentettek a titkok kamrájában, aki semmit sem tudott tenni... most már tényleg nem az vagyok, hanem felnőttem, megtanultam és nem kell lenézni mert hatodévesen azért elég sok mindent tud már az ember. Még egy évem van, és aztán kész, végeztem. Harry elfogadja a kéznyújtásom, gyorsan felugrik és a pálcáját is visszaadom neki. Halványan mosolygok még mindig felé, hiszen örülök neki, hogy jól van. Mindannyiunkat megrázna, ha valami baja esne neki. Engem pedig pláne, főleg hogy éveken keresztül szerelmes voltam belé. Azt hiszem azóta, amióta először megláttam. Mennyire ciki is volt! A fiúkkal az ajtó mögé indulunk, de Harry bókja igazán meglep. Kicsit bele is pirulok, majd felnézek rá, csendesen szólalok meg. -Köszi. Kedves tőled. - Gyorsan elterelődik a figyelmem a hangokra és a megjelenő ismerős arcokra. Mi még az ikrekkel az ajtónál maradunk, Harry már elindul és persze Ron is csatlakozik hozzá. Még egy pillanatig maradok a helyemen, hallom Cedric varázslatát, de aztán nem bírom tovább, muszáj nekem is kilépnem a többiekhez. Pálcámat előre szegezve lépek oda Harry és Ron mellé, megszemlélve a nőt és az unikornisokat is. Ez nem túl biztató, ami azt illeti. Habozok jó ideig, nem tudok mit tenni, hiszen a többiek jórészt elmondanak mindent, amit szükséges, én pedig nem akarom ismételni őket. Az unikornisokat figyelem leginkább, nehogy megtámadjanak minket, biztos ami biztos, gondolataimban előszedem az összes olyan varázslatot, amire szükségem lehet. Aztán jön egy fiú, aki Lunát hozza a kezében. Biztos vagyok benn, hogy Lavanederék találkozhattak vele kinn, hiszen tudja a nevét... ezért inkább rájuk bízom az ügyet, csak Harryt figyelem, hogy mit tesz és ha kell, segítek a védekezésben vagy akár a támadásban is. De csak úgy, hogy most hirtelen támadjak annak nem látom túl sok értelmét.
*Sajnálatos módon nem ismerünk pontosabb bűbájt a személyek meghatározásához, pedig most jól jönne. Nem tudjuk mi történt, ki van kivel együtt és milyen helyzetben, ebben a pillanatban csak az biztos, hogy Lunát nem látom sehol a mi csapatunkból, ami nagyon nem jó. Biztosan ezért lőtte fel a figyelmeztető jelzést Cedric, a nővel talán csak később találkozott. * -Biztos, hogy szétváltak, csak azt nem tudom miért és hányfelé. *Szóval ezen a ponton igen bizonytalanok voltunk, de a háznál leskelődve már sok mindenre fény derül, igaz Luna még mindig nincs meg, a többiek viszont igen. Az eléggé zavar, hogy elbújtak, de azt azért nem gondolom, hogy gyávaságból, főleg nem Weasley-ék, meg Harry és persze Hermione. Inkább csak a megfelelő pillanatot várják. * -Nem tudom. Luna nincs meg, szóval azért is küldhette. Talán a nő keze van a dologban csak Cedric nem tud róla, vagy megbűvölte és azért ment a házba a nő után. *Az egész történet különös és érthetetlen, de legalább már tudjuk, hogy Lunán kívül mindenki egyben van, a szétvált csapat ismét együtt. Ez az egyik ok, hogy úgy gondoljam nekünk is bent kellene lennünk, a másik az, hogy Cedric a nőre szegezi a pálcáját. Szóval valami nem úgy sült el ahogy tervezte. Eltelik némi idő míg a pajzs bűbájjal felvértezve berontunk Padmával a házba és onnan egy kis tájékozódás után a konyhába. Addigra felhangzik Cedric támadásának igézete és csak remélni tudjuk, hogy be is talált. Aztán sikoly dermeszti meg a vérünket, hát az enyémet legalábbis biztosan és talán ekkor jutunk el Cedrichez. Még látjuk, hogy ki hol áll, de Fred máris akciózik mire teljesen sötét lesz.* -Remek. Nem látok semmit.*Padmának mondom vagy akárkinek, vagy csak magamnak. Vörösen izzó szemek világítanak ami nem sok jót ígér és rendesen be vagyok rezelve, de legalább valamennyire tudunk tájékozódni. A nő megszólal de nem értem miről zagyvál, nekem fogalmam sincs, hogy az unikornisok micsodák vagy kicsodák, a korábbi beszélgetésből kimaradtunk, ám az biztos, hogy nem jó cserét ajánlj, Cedric nem véletlenül támadta meg. * -Tegye le a pálcáját! Túlerőben vagyunk! *Már amikor kimondom érzem, hogy mekkora nagy marhaság, de ha arra jó, hogy elvonjuk a nő figyelmét, már megérte, addig Fredék vagy Cedric tud valamit kezdeni. Sajnos a helyzet rohamosan változik és Finn bukkan fel Lunával. *-Legalább tudjuk hol van.*Ami momentán nem jó hír, tekintve, hogy éppen túsz.* -Finn ne csináld! Segítünk, csak engedd el!*Nem tudom mennyire hallja amit kiabálok mert közben Cedric is beszél, persze ugyanazt mondja ő is csak más szavakkal. Ha a többiek is előkerülnek akkor tényleg túlerőben leszünk, nem hiszem, hogy bármilyen erős boszorkány is lenne a nő, hogy tudna sokfelé figyelni. Én nem varázsolok, tartom a pajzs bűbájt, így Padma is védve van ha szorosan mellettem áll, ám Cedric a mágia szüntető varázslata után elénk lép.* -Áll mögém, nincs pajzsod*Mérgesen szólok rá ha ugyan van rá időm és lehetőségem, a többiekre bízom a támadást. *
Elhülve nézem, ahogyan a nőről lepattan a varázslatom, és az egyik unikornis robban darabokra. Épp most öltem meg egy ártatlant? De akkor mit kéne tennem, hogy közvetlenül a banyára hasson a varázslat? Visszaváltoztatni kilencvensok szobrot nem tudunk hirtelen. Nagyot nyelek, de a pálcát továbbra sem engedem le. Megrezzenek, ahogyan elhal lassan a sikoly. Ellenben Lavenderék kirontanak, ezen már elmosolyodom, mégsem vagyok teljesen egyedül, Fred máris varázsol, és a megbűvölt unikornisok legalább egy időre lefoglalják a gonosz csajszit, ám mint kiderül, ez is a remény illúziója volt, mert a nő teljes mértékbe ura a rabszolgáinak. Aztán amikor megjön a fiatal fiú Lunával, akit szintén fel akar ajánlani a hugáért cserébe, már végképp el vagyok keseredve. Én is felhúzok magamra egy pajzsbűbájt, és megrázom a fejemet a srác kérdésére. - Aligha hiszem, hogy üzletelni fog veled. Engedd el a barátunkat, tudod, hogy nem helyes az, amit teszel. Mindenki vesztét akarja. A hugodat együtt is kiszabadhítjuk. – Lépek hozzá közelebb, hátha tudok rá hatni, és körülnézek a szobában, hátha valami beugrik, mint a nőnek a gyengesége. Hátha volt valaki, aki bezárta ide, netán a szívszerelme, vagy ilyesmi. De az is lehet, hogy az összes unikornist, legyen bár szobor, vagy festmény, valami együttes mágia tartja így elváltozva, amit ha feloldunk, akkor magukhoz térnek az áldozatok, és együtt már győzhetünk a gonosz lény ellen. Ha nem találok ilyesmit, akkor csak a ház tartógerendáira nyomok egy feloldást, ettől még a nő nem szabadulhat el, ő maga mondta, ahhoz száz unikornis kell. - Finite Incantatem! – Kiáltom, remélve, hogy addig Harryék kitartanak. Lavenderhez és Padmához lépek, pontosabban eléjük, hogy ha a nő bosszút állnak, inkább rajtam tegye, mintsem rajtuk.
Akik takarásban maradnak, ők maximum a hangokat hallják, aki nem cselekedett, de előlépett az értelemszerűen a látványt is látja. Cedric támadóvarázslata betalál, de mintha nem lenne túlzottan nagy hatása a nőre, mintha egyszerűen lepattanna róla, ellenben egy unikornis a nő melletti polcon egyszerűen darabokra robban. Cedric még azt is hallhatja, hogy valaki elhalóan sikít egyet, aztán a hang eloszlik. - Hm... akkor még három hiányzik. - a nő elmosolyodik, bár azért ez nem mondható valami kedves mosolynak, amit szívesen látsz, sőt határozottan kellemetlennek hat rá. Lavander felhúzza a pajzsot sikeresen. Frednek sikerül megbűvölnie pár unikornist, akik nekirontanak a nőnek. A szobában besötétedik minden, ám mégis oda sem kell fordulnia a boszorkánynak a szobrok megállnak. A szemük még izzik ugyan, de mintha valamivel dacolnának, önmagukkal talán, még sem rontanak neki, csak toporzékolnak, majd végül a nő egy intésére megfordulnak a konyha környékén lévő diákok felé, amit éles kacaj kísér. - Három, ha hárman itt maradtok, a többiek elmehetnek, hát nem jó üzlet? - körbenéz Cedric és Lavander-Padma páros felé és a háta mögött lévő csapat felé is, sőt még a pincelejáratot is szemrevételezi, mintha csak tudná, hogy ott is vannak. Egyébként egy pillanatra Padma látja, hogy a nőt halvány lila fény lengi körbe, mintha valamiféle védőmező lenne. A következő pillanatban pedig mögöttük az ajtón kivágódik és immár ott áll a fiatal fiú is, Finn, akit Lavanderék kiszabadítottak a karjában tartja az ájult Lunát, csak hát az az apró probléma, hogy a kezében valamiféle kés van, ki tudja, hogy eredetileg is nála volt-e, amit határozottan a lány oldalának szegez. - Odaadom őt, a húgomért cserébe. - a tekintete könyörgő, tehát valószínűleg nem hazudott Lavanderéknek. Az már más kérdés, hogy milyen úton-módon szeretné kiszabadítani a testvérét, aki valószínűleg szintén unikornis formában díszíti a házat.
[/color]
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-03-06, 11:07
Dumbledore serege
Igen, Én aztán mondhatom Ginny-nek, hogy ne akarjon kimenni oda egyedül, na meg persze rögtön elsőnek mikor azt se tudjuk igazán mi fog fogadni minket. Valahol azért nyugtató, hogy Ginny senkire sem hallgat, így akkora kudarcot nem vallottam. Hermione bosszankodása amiatt, hogy Ginny egymaga indult ki a biztonságból, arra késztet, hogy igyekezzek meghúzódni a háttérben, had szidja csak Fred-éket, anya majd úgy is mindannyiunkat leteremt, már csak ezért az egész kalamajkáéért is. Ginny kilép a társaságunkból majd követi Fred is a példáját. Egyelőre Én még maradok és szorongatom a pálcámat, úgy mintha valami óriási védő burok volna, szinte beleizzad a tenyerem abba, ahogy szorítom. Mikor azonban meghallom Harry hangját egy perc se kell és indulok is kifelé. Vigyorgom mikor meglátom felkászálódni a földről barátomat. -Hát megkerültél, meg kell mondjam remekül bújócskázol. - Vigyorogtam rá és vállon veregettem. Azért így minden mindjárt másabb, újra együtt a csapat..többé kevésbé persze. Eddig a percig fel se tűnt a groteszk díszítésvilág ebben a helyiségben. Mindenhol apró kis szarvas lovacskák néztek vissza ránk, unikornis tapéta, unikornis szobor, unikornis unikornis..Elborzadtam a látványtól, úristen, még anya se képes így elrontani valamit. Már nyitnám a számat, hogy hangot adjak elborzadásomnak mikor hangok ütik meg az én fülemet is. Nem tetszik az illető mondanivalója. Az meg végképp, hogy vele van Cedric. A gyors elrejtőzésünk tetszésemre vall és amilyen apróra csak lehet összepréselem magam, bár egy vagy két könyök azért oldalba bök. -Hé.. - jajdulok is fel egyben, de aztán visszafogom magam, nem kellene itt magunkra felhívni még ennél is jobban a figyelmet. Fred-ék varázs trükkje vigyort csal az arcomra, az amúgy is elég valószerű kis pónik most vérben forgó szemekkel és kapálózva, meg valami hadiflottát imitálva mulatságosak. Na persze ha felém jönnének így, szerintem sikítanék..akarom mondani nem tetszene.. Pálcámat szorosan a markomban tartom hátha varázsolni kellene, ami esélyes hiszen Cedric se sokáig vesztegette az időt még mielőtt pálcát ragadott. Ha kell szerintem innen csoportosulva rohanunk ki küzdeni, még szép, egy mindenkiért, mindenki egyért! -Ha Te készen állsz Harry, akkor felőlem mehetünk! - Hű de bátor lettem, aztakutyafáját...
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-28, 10:33
Még egy kicsit kába vagyok, de Ginny biztatóan mosolygós arca és lágy hangja szinte azonnal erővel tölt el. Már csak azért is, mert ha velem van és történik valami a lánnyal, azt egyikünk se akarja még egyszer megélni, mármint amit Mrs. Weasley-től kaptunk. Szóval összeszedem gyorsan magam, a lány puha kezébe kapaszkodva fel is állok és még a pálcámat is visszakapom. Úgy markolom meg, mint a fuldokló a felé nyújtott kezet. A pálca valóban hozzánő a varázslóhoz, és tényleg olyan, mintha egy szerettünket veszítenénk el, amikor nem találjuk. - Köszi Ginny! – mosolygok rá vissza, még egy kicsit talán bele is pirulok, de a barlang sötétjében ez nem lehet túl feltűnő. Ginnyt nagyon lehet szeretni, mert agilis és jó a humora, ez a kettő általában nem szokott egyszerre jelen lenni egy emberben. Azonban feltűnő, hogy milyen tiszta, és ez ki is bukik belőlem. - Nem semmi, hogy most is milyen csinos vagy Ginny. Mármint úgy a lányokra értem, khm… bejövünk egy a Rengetegbe, koszos barlangokba és ti lányok, most is tiszták vagytok, mintha taszítanátok a koszt – próbálom kimenteni magam, nem volt jó ötlet az az első mondat, szóval gyorsan a helyzetjelentés után előrelépek, amikor meghallom a többieket, de azon keresztül még jobban Cedric átkát. - Gyerünk fiúk, lányok! Segítsünk neki – sosem voltam a megfontoltság mintapéldánya, de Cedric veszélyben van, ami rossz emlékeket idéz fel bennem. nem szeretnék még egyszer hasonló helyzetbe kerülni, mint abban a temetőben. Ráadásul most itt vannak a legjobb barátaim, mi bajunk lehet? Felkészültünk és lecsapunk Cho elrablójára. Mert ki más lehetne az, akit Cedric megtámadott? A Weaselyknek nem hiszem, hogy kell ösztönzés, ha bármelyik elindul, én utána rohanok. A pálcát készenlétbe tartom és attól függően, hogy mit látok majd cselekszem.
//
