2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Szükség Szobájába gondoltam a szeánszot. Az elmúlt másfél évben itt találkoztak a többiek, amióta a jövőből visszatérő Winky elmesélt nekünk néhányat a ránk váró szörnyűségekből. Így mindazok nem történtek meg, de a manó úgy gondolta, hogy kovácsolódjunk össze, legyünk egységes csapat. Azonban más ezt elmesélni a társainknak, és megint más átélni. Harry ott volt velem, amikor az a bizonyos zöld csóva a mellkasomba csapódott volna, ám a kék pajzs felfogta azt, hogy a különös megmentő aztán végezzen a két sötét varázslóval. Igaz, egyik sem volt ereje teljében, hiszen Féregfark állítólag mindig is gyenge volt, a sötét nagyúr pedig éppen ujjászületni készült volna, ezt is megelőzte a manó. Azóta a rémálmok lassan csitulnak, de még nem múltak el. Az egy évnyi kviddicses távollét csak fizikailag edzett meg, lelkileg azonban hihetetlenül magányos lettem, és csak remélhetem, hogy most, hogy visszatértem, a barátaim mellettem állnak. A hugrabugosokat nem is akarnám most beavatni abba, amivel most készülök. Én ugyan soha nem voltam a részese Harry társaságának, de ők mindig is a figyelem középpontjában voltak, tőlük tudok csak segítséget kérni. Már annak idején sem gondoltam nagy mellénnyel arra a címre, hogy a Roxfort bajnoka, hiszen mindig a csapat erejében hittem. És remélem most eljönnek sokan, hogy ne egyedül kelljen elindulnom. Harrynek szóltam, mert ő ismeri vagy a fél griffendélt, és most bátor emberekre lesz szükségünk. Na persze szóltam még Lunának, aki hozzám hasonlóan kicsit ugyanúgy a peremén van ennek a társaságnak, mint Hollóhátas. Legnagyobb meglepetésemre majdnem egy tucatnyian érkeznek a koraesti órán, úgyhogy nem is tudom, hogy vágjak bele. A szobát amolyan gondolkozós, ücsörgős szobának képzeltem most, fotelekkel, kanapéval, és persze legyen benne kandalló is, de az arcomon látszik, cseppet sem vagyok nyugodt. - Ööö... hát sziasztok, köszi, hogy eljöttetek, nem is gondoltam volna, hogy Harry ilyen jó szervező. – Biccentek a Roxfort másik ex-bajnokának. Szeretek én beszélni, na de szónokolni? Az más tészta. Sután lehajtom a fejemet, beszédet kellett volna írnom. Jobb, ha belevágok. Freden állapodik meg a tekintetem, úgy tudom, hogy Kylie vele is beszélt, így talán nem lesz annyira nehéz dolgom. – Azért kérem a segítségeteket, mert van egy Hollóhátas lány, aki valóban Látó, nem úgy, mint Trelawney. Nem zakkant, nagyon is fontos dolgokat jövendölt, de hogy tanárokhoz rohanni az ilyesmivel, hát nem tudom. Viszont azt igen, hogy ti javarészt a saját szakállatokra oldotok meg mindent, ezért gondoltam, hogy hátha... Cho... eltűnt. Nem vagyunk már együtt, de gyakran látjuk egymást. Tegnapelőtt találkoztunk volna, de nem jelent meg. Nem akarok a házvezetőjének szólni, vagy pánikot kelteni, de nem jellemző rá, hogy csak úgy felszívódjon. Ezért gondoltam arra, hogy talán összefügg azzal, amit Kylie mondott. – Nem ülök most le, biztosan sok kérdésük lesz, csak hagyom, hogy emésszék a felvezetőmet. Ha minden úgy alakul, ahogyan magamban kigondoltam, akár hamarosan indulhatunk is. Bár biztosan lesznek kétkedők.
- De jófej vagy! Nem elég, hogy Ginny kinyiffan, még nekünk is megásod a sírt. Ront legalább megkíméled? - Felesel George Hermione-val, mert hát ő hallotta Fred helyett is a Mrs. Weasley-s fenyegetést, s hát ő maga is tisztában van vele, hogy anyjuk meg fogja őket nyúzni elevenen, ha Ginny-nek csak a haja vége is elkezd töredezni. - Jaa, hogy ezért ez a neve? Hát ha erről tudtunk volna kilenc éve is... - Évődik a lánnyal tovább s halkan, de aztán elhallgat, mert hát egyrészt befejezni sem szükséges a mondatot, másrészt a telefüllel kiváló hallgatózási lehetőséget nyertek mind a hárman. Fredéknek eközben épp időben sikerült bepréselődniük az ajtó mögé, ahol mindannyian valószínűleg buzgón áldják az eszüket és mértékletességüket, amiért ma nem repetáztak az ebéd utáni édes sütőtökös desszertből, és így mindenki szép karcsú maradt. Nem az ablak felé néz, így nem szúrja ki Lavenderéket, hanem fülel nagyon Cedrikék irányába a beszélgetést hallva. Első gondolata az, hogy George-dzsal piszok mázlisták, ha a pár év alatt egyszer sem futottak bele ebbe a nőbe, a második gondolata meg, hogy az aranymániás koboldba nem tűnt fel senkinek kilencvennyolc eltűnt személy?! Legalábbis biztos nem elég száz mókus lelkét megszerezni. Akkor kerekednek el igazán a szemei, amikor meghallja, hogy ki lettek szagolva, vagy meghallották őket, vagy látták ide besurranni. De vajon hány személyről tudhat a nő? Hermine-Ron-George hármasról már csak nem, így ők lehetnek igazi meglepetésemberek is. Csak aprón nemet int fejével Ginny-nek, hogy ők ne jöjjenek még elő, habár húga eddigi hozzáállása nem garantálja az engedelmességet. Lényeg a lényeg, Fred lép elő az ajtó mögül és pálcájával rögtön a szobrok felé int közben. Legyen egyéb haszna is az egyetemi tanulmányoknak, főleg a Lidércesálom-keltés kurzusnak, így megpróbál a szobrokra hatni. Ha sikerül a varázs, akkor máris nem lesz olyan idilli rózsaszín-giccses itt minden, valahogy elsötétedik, szürkül minden, de ettől még jól látható lesz minden. Mint amikor sötét felleg úszik a nap elé, hogy árnyékot borítson a földre. Ezzel együtt a szobrok mindegyike mozdul, a legtöbbnek, a legkisebbeknek csak a szemeik izzanak fel vörös vészjóslósággal, a közepesebb méretűek mozdulnak is, fújtatva kaparják szoborlábaikkal a polcot, pultot vagy amin éppen állnak. Míg a két-három legnagyobb növekedésnek indul leugorva eddigi helyükről, fehér színük feketébe fordul, sörényük tüskékké változnak át, szemeik vörös lánggal égnek és szarvaikat fegyverként szegezve előre indulnak el a nő irányába nagyjából akkor, mikor Lavenderék is berontanak a házba. - Én kivárnék még egy icipicit... - Jegyzi meg George halkan, már ha lesz kinek még megjegyezni, s nem rontott ki ezidőre Ron és Hermione is.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-27, 14:10
Általában a saját fejem után megyek. Nem igazán érdekelt az, hogy ők fél óráig azt tárgyalják, ki is menjek akkor előre. Ameddig ők nagyban beszélgettek egymással, addig én szép finoman besiettem azon az ajtón. Hallottam még az ikrek és Hermione kijelentését is, de nem vettem figyelembe, inkább a falon lévő tárgyakat kezdtem el szemlélgetni. Elég rideg és... hirtelen nem is értem ezt az egész helyzetet. Az ismerős hangot már a konyhából hallom meg, Cedric az egyik, de próbálok egy kicsit Harryre összpontosítani inkább. Letérdelek mellé, kezemmel picit megemelem fejét, de rögtön el is engedem, hiszen gyorsan feljebb tápászkodik. Kicsit megkönnyebbülök, halványan még el is mosolyodom. -Nem emlékszel, hogy kerültél ide? Te és Hermione csak úgy eltűntetek az alagútban. De szerencsére most már mindketten megvagytok. - Hangom lágy, de azért kicsit érezhető benne, hogy valami nincs rendben. A hangok egyre közelebbről jönnek. Felpillantok Fredre, aki ajánlja, hogy bújjunk el, amit igazán támogatok, nem tudni, mivel állunk szemben. Felállok és Harrynek is nyújtom kezem, hogy felkeljen, majd a pálcáját is átadom neki. - Tessék, az alagútban maradt. Nincs semmi baja. - Örülök neki, hogy a fiú jól van és eddig még igazából senkinek sem esett komolyabb baja. A többiekkel viszont nem tudom mi lehet... -Hát, ide vezetett az alagút. A többiek a folyosón vannak. - Körülnézek, Lavandert látom megkukucskálni az ablakon, de időm nincs a többieknek szólni, hogy ott van, ha nem lássák meg, mivel el kell bújnunk, mert mindjárt belépnek az ajtón. Kicsit szorosan ugyan, de elférünk az ajtóm mögött. Nagyon de nagyon reménykedem benne, hogy nem kell itt lennünk túl sokáig- már most alig kapok levegőt. Ekkor jön Cedric varázslata. Nem ugrom ki az ajtó mögül, de a fiúkra pillantok, hogy tehetnénk valamit, hiszen gondolom nem véletlenül történt meg a taroló átok. Ha jobban odafigyeltem volna a behallatszódó beszélgetésre, biztosan tudnám, miért történt, de Harrynek segítettem. Pálcám a kezemben, szorosan fogom, és ha a fiúk kilépnem az ajtó mögül, akkor bizony én is.
- Köszi – szólalok meg, amint Ginny ismét a kezembe nyomja a pálcámat. Sokkal jobb, már egyáltalán nem érzem magam olyan védtelennek, mint eddig. Ginny az intésünkkel továbbra sem törődött, csak megy a feje után állandóan, most is az tette. Hiába győzködtem én is, és a testvérei is, teljesen feleslegesen koptattuk a szánkat. Miért is hallgatna ránk, ha egyszer szeret bajba kerülni? Komolyan kezdem azt hinni, hogy a Weasly-vérvonal mindig is erről volt híres. Itt van példának okáért Ginny, akit annak idején Harry mentett ki a Titkok Kamrájából, és aki most – minden más dolog ellenére – előre ment, nem törődve a lehetséges veszélyekkel. Utána ott volt Ron, aki nem mással futott össze az iskolai év legelső napján, mint Harryvel, és szinte rögtön meg is pecsételődött a sorsa. Fred és George pedig... Azt hiszem, őket igazán nem kell bemutatnom, akkor is bajba kerülnek, amikor nem kötelező. - Hát persze, menj csak – sóhajtok fel bosszúsan, amint Ginny eltűnik az ajtó mögött, hogy körülnézhessen. Nem követem, helyette egy helyben toporgok, hátha jön egy isteni szikra, ami mindent egy csapásra megold. - Menj csak nyugodtan, ne is zavartasd magad! Mérgesen meredek az ikrekre, mintegy őket hibáztatva a történtekért, amiért nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy visszaráncigálják Ginny-t a küszöbről: - Ha valami baja esik, megírom Mrs. Weaslynek – háborogtam, miközben tekintetemmel ölni tudtam volna. A fiúk tartottak Mrs. Weaslytől, hiszen az anyai szigor elég alaposan megtette a maga hatását az évek alatt. - Nektek kellett volna előre mennetek, ti vagytok az idősebbek, nektek kellene megvédenetek őt, nem szabadna neki... Nem tudtam befejezni a mondandómat, mert Fred már követte is a húgát, én pedig vetettem egy röpke pillantást a folyosó falára. Túl gicccses, az ember legszívesebben nem sok időt töltene itt, főleg akkor nem, ha nem ő lenne a ház tulajdonosa. Unikornisok mindenhol, egy halomban, fenn a falon, majd hirtelen megpillantottam a konyhában Harry-t, és azzal egy időben szinte rögtön meg is ütötték a fülem az ismeretlen hangok, melyek közül az egyik talán Cedricé lehet. - Harry? - suttogtam kétségbeesve, de nem voltam olyan ostoba, hogy odarohanjak megnézni, mi történt vele. Fred és Ginny nagy eséllyel ezt fogják tenni, így annyira nem kellett aggódnunk, engem jelen pillanatban némileg jobban kétségbe ejtettek a hangok. Az egyik Cedricé volt, a másik pedig egy ismeretlen nőé. Talán diák? Nem hiszem, hiszen akkor honnan tudnának a házikóról? Esetleg véletlenül tévedtek volna ide? Mindig is utáltam a bizonytalanságot, de most – jobb híján – be kellett érnem ezzel. George időközben visszacsukja a pinceajtót, és most az egyszer teljes mértékben egyetértek vele. Legszívesebben én is átrohantam volna a konyhába, hogy alaposabban megvizsgálhassam Harry-t, de nem tehettem. Ha a nő esetleg kárt akar tenni bennük, nem árt, ha meglepetésszerűen felbukkanunk mi is, és elintézzük őt. - Mi pedig nem szoktunk a Tiltott Rengetegben járkálni, főleg azért nem, mert TILTOTT terület, mint azt a neve is mutatja – zsörtölődtem halkan, de elfogadom a telefül zsinórját, melyet időközben George felém nyújt, majd magamban dohogva nyomom a fülemhez. Nem pont ez a legalkalmasabb idő a veszekedésre, ezt be kellett látnom. Az ismeretlen hang egyre közeledett a házikóhoz, így inkább füleltem, miközben töprengve harapdáltam az ajkaimat. Mégis mit kellene tennünk? Ekkor azonban elhangzik a tarolóátok Cedric szájából, ujjaim pedig némileg jobban a pálca köré fonódnak, hogy cselekedni tudjak, ha a helyzet úgy kívánja. Töprengve pillantok a két fiúra, akik szintén fülelnek, arra várva, mikor döntenek úgy, hogy közbe kellene lépnünk.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-27, 12:19
Valóban elég bosszantó, hogy a varázslat csak ennyit tud megmutatni, nem is tudom, mit gondolt az, aki kitalálta. Mert ugye ha nem mutat senkit, az lehet megkönnyebbülés, ha például egy elhagyatott házba mész be, de ilyenkor, amikor az lenne a lényeg, hogy kik vannak még a közelben, akkor meg jó lenne tudni nem csak azt, hogy hárman vannak, hanem azt is, hogy ki az a három ember. De még ha Harryék is azok, valahogy túl kevés lenne… mert ők ugye hatan vannak, de csak három embert jelez a varázslat. Vagy ők is szétváltak, vagy még valaki más van ott, talán tényleg Cho, vagy rosszabb… nem is akarok ebbe belegondolni, úgyhogy amikor Lavender végrehajtja a remek varázslatot, és a fiú kiszabadul, már szaladunk is a kunyhó felé. Cedric épp akkor ment be, így már nem tudunk utána szólni. Luna nincs ott, vagy bement előre, vagy… ezért is kérem meg Finnt, hogy nézzen körül a kunyhónál, hátha megtalálja. – Igen. Az tényleg jó lett volna – értek vele egyet, mert valóban többre mennénk, ha tudnánk, kik vannak bent. – Ha Harryék is… nem mindegyikük, szerinted ők is szétváltak? – kérdezem meg a véleményét arról, ami korábban fogalmazódott meg bennem. Megbeszéljük, hogy együtt maradunk, és úgy próbálunk vagy bejutni, vagy valami mást csinálni, de nem megyünk külön utakon. A fiú ugye elment nézelődni, remélhetőleg visszajön, és talál is valami használhatót. Én egyelőre az ajtó előtt álldogálok, amíg Lavender az ablakon néz be, de amikor int nekem, egyből odamegyek én is. Bent van Harry, a többiek, Cedric, meg egy nő, akit sose láttam. A varázslat sokkal kevesebb embert mutatott, úgyhogy próbaképpen elvégzem most is, hogy vajon jelzi-e Harryék jelenlétét. Ezután gyorsan lebukok Lavenderrel együtt. Figyelmesen hallgatom, és arckifejezésem csodálkozóba megy át. – Egy nővel? – hitetlenkedek. – Szerinted rá akar támadni Cedricre, azért küldte a fényeket? – kérdezem, mert elég veszélyes lenne, ha a fiú nem tudná őt legyőzni, mert az azt jelenti, hogy valami nagyon erős lény lehet, vagy… Idáig jutok, mert újra leskelődni kezdünk, és ekkor történik az akció, Cedric meg akarja átkozni a nőt, Lavender pedig felpattan, és én megyek utána, mert itt szerintem sem árt az erősítés, lesz, ami lesz. Ő rögtön pajzsbűbájt varázsol, én egyelőre semmit, de nagyon figyelek, hogy ha van valami, akkor kilőjek egy kábító átkot.
o
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-27, 07:46
*Padma válasza nem elégít ki, sajnálatos módon a bűbáj nem elég arra, hogy azt is megmondja kik vannak a közelben, így sokkal okosabbak nem lettünk, de legalább annyit tudunk hány emberre számíthatunk. Én is remélem, hogy csak Harryék lehetnek, elvégre Cedric nekik küldte a patrónusát és nem valószínű, hogy rajtunk kívül másnak is pont ma jutott eszébe, hogy erdőt látogat. Erre kell gondolnom és nem arra, hogy esetleg épp az ellenség az aki meglepte Cedricet és Lunát. Persze lehet Cho is akit Padma megérzett, de az sem jó, hiszen akkor biztosan van még vele valaki. Rossz ez a bizonytalanság, amibe bele is süllyednék ha nem lenne egy kis sikerélményem amit Padma még meg is dicsér. Fülig érő szájjal nézek rá, végre valami ami nekem is sikerült. Nesze neked Hermione!* -Köszi! *Mindez ad némi önbizalmat és bár még félek, elvégre a Tiltott Rengetegben vagyunk, lelkesen indulok el, hogy megkeressük Cedricet. Nem gondolok arra, hogy éppen milyen erdőben vagyok, noha elég egyértelmű, nincs még egy ilyen rengeteg sehol a világon és most nem a mágiájára gondolok hanem a fáira, a benne élő lényekre, a titkaira. nem mi lennénk az elsők akik örökre eltűntek benne, legalábbis ez a hír járja. Hárman érünk ahhoz a házhoz aminek az ajtaján Cedric lép be, csak őt látjuk, nem valószínű, hogy előreengedte Lunát, így azt kell feltételeznünk, hogy pont az eltűnése miatt adta le a jelzést. Viszont remélhetőleg Harryék is látták és akkor nem sokára ide kell érniük. Finn-el nem tudok mit kezdeni, hiába jött segíteni, pálca nélkül itt ugyan nem megy semmire, és egyelőre ő is ezen a véleményen lehet, mert nem nagyon tülekedik előre. * -Szóval akkor három embert érzékeltél, de Luna nincs itt. Akkor ki a másik kettő aki Cedricel van és valószínűleg már bent a házban? Igazán kitalálhattak volna egy pontosabb bűbájt is. *Elhúzott szájjal szidom azt aki félmunkát végzett és mi most ezért nem tudjuk ki van Cedricel a házban. Persze lehet, hogy van olyan varázslat ami mindent és mindenkit megmutat, de erről még nem olvastam, persze ha van ilyen akkor Hermione biztosan. Könyvmoly. Padmával tervet kovácsolunk, hogy segítsünk Cedricnek. Igaza van, együtt többre megyünk és ki tudja mi vár rán abban a kunyhóban, továbbértelmezve a tértágító bűbájt, akár egy labirintusban is találhatjuk magunkat, attól függetlenül, hogy az ablakon benézve mit látunk. * -Oké. addig megnézem mi van odabent. *Jó ötlet Finnt elküldeni körülnézni, legalább hasznát vesszük, biztosan neki is valamilyen módon köze van hozzánk, Cedrichez, a házhoz, hiszen nem lehet véletlen, hogy pont most, pont itt volt és pont az utunkba akadt. Az már túl sok véletlen lenne. Elosoonok a ház ablakáig és nem történik semmi, ami jelen esetben nagyon jó. Padma nélkül nem megyek be, ezt megbeszéltük és talán meg kellene várni Finnt is, hogy körbeérjen és elmondja mit látott. Addig óvatosan benézek és Harryt pillantom meg. Megörülök neki, ezek szerint őket érezte Padma és nem ellenséget, bár gyorsan fejszámolva nem igazán jön ki az egyenlet, de ezzel most nem törődöm. bekopogok az ablakon és integetek neki vigyorogva, közben a másik kezemmel Padmának integetek, hogy jöjjön gyorsan. Finn még sehol de Harryék odabent vannak Cedricel, szóval megint összejöttünk, nagy baj nem lehet. Ám akkor gyanús lesz, hogy miért tűnik el az ajtó mögött (?). Végül Cedric lép be a konyhának látszó szobába egy nővel, azonnal lebukok az ablak párkánya alá és vadul integetek Padmának, hogy ő is bukjon le. Amikor közel ér hozzám a fülébe súgom, hogy mit láttam.* -Cedric egy nővel és Harry is bent van de elbújt. *Talán megláthatom a többieket is az ajtó mögött, de most inkább Cedric a fontos és a nő aki láthatóan nem a jó oldalon áll. Újra felemelkedem de óvatosabban és intek Padmának, hogy ő is nézze. Épp csak a fejünk búbja látszódhat és a szemeink, épp abban a pillanatban fogja rá Cedric a pálcáját a nőre. Eltátom a számat, te jó ég, most nagy a baj. Be vagyok rezelve, de pont annyira féltem Cedricet és Lunát is aki sehol, szóval lesz ami lesz, bemegyek. Nem várom meg mi történik.* -Gyerünk befelé! Felpattanok és nagy elánnal rontok be a házba.* -Protego!*Biztos ami biztos alapon már a pajzs bűbájt aktiválva. Remélhetőleg a meglepetés ereje velünk van, arról nem tudhatok, hogy a nő már tisztában van mindannyiunk ittlétével. *
Fogösszeszorítva küzdök az elmémre nehezedő akarat ellen, és csak reménykedni tudok, hogy ha szóval tartom az egyébként csinos nőt, hogy a többiek előbb-utóbb ideérnek. Ha csak nem kerültek már eleve bajba ők is. De ha meg itt lesznek, mi a garancia rá, hogy őket nem ejti foglyul ez a béklyó? Elsőként egyedül kellene letépnem magamról a varázst, hogy Padmáék esetleg már úgy érjenek ide, hogy csak a varázspárbajba kell becsatlakozniuk. Belépve a házikóba enyhén meglepődöm, habár már semmit sem kell perverznek gondolnom ezek után, hogy a nő eltűntette Cho-t, Lunát, és most engem is. Mégis durva, hogy az unikornisok a mániái, holott azok elvileg aranyos, jóságos lények, nem igazán értem az összefüggést. Mintha beteg lenne a nőci, mint valami kislány, aki szobrocskákat gyűjt, de amolyan gonosz, átkozott módon.. - Minket nem fogsz... – Sziszegem már vöröslő fejjel a nagy küzdelemben, és végre úgy érzem, hogy elpattan a húr, amikor megtudom tőle, hogy a többiek is itt vannak. Akár segítenek, akár veszélyben vannak, nem hagyom, hogy tovább uralkodjon rajtam. Kiszakítom magam a varázslat alól, és ismét rá fogom a pálcámat. - Többet nem fogsz átváltoztatni. Obstructo! – Kiáltom, és csavarintok egyet a csuklómon, hogy a taroló átokkal mondjuk minimum falhoz kenjem. Ha van lehetőségem utána felkapni egy unikornis szobrocskát, gyorsan megvizsgálom, hátha valahogy vissza lehet változtatni. Végülis a rabszolgáitól is kérhetünk segítséget. Kilencvennyolcan vannak most itt szoborba öntve, vagy talán a falra festve, fel kell őket szabadítanunk. Talán Cho is az egyikük. El sem tudom képzelni, hogy mi lenne itt, ha a gonosz ki tudna lépni e falak közül...
//A fülbevaló után Cedric & NJK Luna (A beszélgetést hallhatja az épületben tartózkodó Weasley család és Hermione és az ébredező Harry) //
Cedric nagyjából azt látja amikor belém, amit a többiek is (ld. lent a térkép). A ház amúgy átlagos a sok-sok kis unikornis szobrocskától eltekintve. Még a falak festése is unikornisos, mint ahogyan kb. minden itt. Gyanús... giccses? Ezt mindenki döntse el maga. - Hogy én? Pár éve élek itt egy átok miatt. Nem tehetek ellene, pedig próbáltam megtörni. Nem hagyhatom el az épület pár méterez körzetét, és mindenkit aki betér ide át kell változtatnom... - oldalra pillant az egyik kis unikornis szobrocskára. Az arcán meghatározhatatlan mosoly pihen meg, ahogyan beljebb lépdel, csak aztán szagol bele jól láthatóan a levegőbe. - A barátaid is megjöttek, ma jó napom lesz. Ha sikerül száz lelket rabságba taszítanom, akkor elmehetek innen, már csak kettő kell... - a mosolya még szélesebbre változik, még a tenyerét is összedörzsöli. Ha Cedric netán közelebbről is megnézi a kis unikornis szobrocskákat, akkor láthatja jól, mintha... nem is lennének annyira élettelenek.
//Megint dobhatsz ezúttal +40-nel //
//Tiltott Rengeteg - A fényt követve Lavander & Padma//
Lavandernek sikerül közelebb osongálnia, pont a konyha ablakot találja meg, ahol be is tud lesni az épületbe, az ajtót természetesen becsukták maguk után, ha ott akarnak bemenni, akkor szó szerint be kell rontaniuk, mert ott beosonni szinte esélytelen, hiszen Cedric és a nő nincsenek még olyan távol, hogy ne vennék észre őket. Finn a kérésnek eleget téve elindul körülnézni, viszont nem igen tér vissza.
//Ron, George, Hermione pincefeljáró körül és Harry Fred és Ginny a konyhában//
A pajzsbűbáj tökéletesen sikerül, Harry pedig ébredezik. Ha Lavander netán a konyha ablakon benéz és nem az ajtót célozza be, akkor őt észrevehetik még az előtt, hogy elrejtőznének, egyébként neccesen, de beférnek az ajtó mögé hárman. Jól sejtik a nő Cedrickel együtt a konyhát célozza meg, hogy készítsen egy remekbe szabott kis teát az aktuális vendégének.
[/color]
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-17, 22:10
- Egy szóval sem mondtuk, hogy ne cselekedj... - ...csak inkább mi mennénk előre. - Így van. Bármi vár is az ajtó mögött, inkább azt választanánk... - ...mint azt, amit anyától kapunk, ha bajod esik! - Vigyorognak húgukra, míg Hermione a pajzsbűbájt teszi fel az ajtóra, s hát na, így van, ahogy mondták. Inkább pálca nélkül végignyomják a Trimágus tusát mind a három sárkánnyal, minthogy egy Mrs. Weasley nevű házi(asítatlan) sárkánnyal kelljen megküzdeniük, ha csak egy karcolás is lesz Ginny-n. S akkor még a komolyabb balesetekről nem is beszéltünk. - Látod! - Sokat mondóan mutat George Hermione-ra, mikor ő is felveti, hogy nem Ginny-nek kéne előre mennie. Persze beszélhetnek ők a húguknak, legalább annyira értelmetlen vele vitába bocsátkozni, mint Mrs. Weasley-vel, nincs mit tenni, mint sietni fel Ginny után. De csak Fred ér utána a konyhába, érzi a taszítást a hátában, ahogy jószerivel beesik a konyhába és egyszerre néz vissza kérdőn és bosszúsan George-ra, mégis mi a fene baja van, mikor meghallja ő is a női hangot, s látja ikertestvérét, ahogy mutatóujját a szájára teszi csendet intve s visszahúzza a pincefeljáró ajtaját, vélhetően maga mögött Ronnal és Hermione-val. Ott persze nem késlekedik, zsebből máris a telefület veszi elő, hogy mindet hallhassanak odakinn. - Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de sosem láttunk még házat a Tiltott Rengetegben, főleg állandó lakhatásra berendezve... - Igen, Hermione itt joggal akadhat ki George suttogva elmondott mondatára, mely alapos helyismeretet feltételez, de ez egyúttal óvaintés is: kié ez a ház?! S közben a telefülek végeit nyújtja kettejüknek, hacsak nem akarnak kirobogni a folyosóra Cedrichez és az ismeretlen csajhoz. Eközben Fred is közelebb megy a Ginny-Harry pároshoz, s jelen pillanatban még örömét sem tudja eléggé kifejezni, hogy megvan Harry. Halkan beszél ő is. - Nekem nem ismerős a hang... - Egyértelműen nem Cedric-ére vonatkoznak a szavai, hanem a lányéra. Nem Padma, nem Lavender és nem Luna hangja, s még csak megközelítőleg sem Cho-é. Akkor kié? Elborzasztó egy személy lehet, ha csak a konyha külcsínyéből indul ki. Pedig azt hitte Rosamund nénikéjénél nincs rosszabb ízlésű ember a világon. - Az ajtó mögé...? - Ezt már csak ajkaival formálja, mert jött a felismerés: ha Cedric kér teát... mennyire lenne gyanús kilebegtetni a teljes teakészletet a folyosóra, hogy ide ne jöjjenek be? Viszont ha valahogy hárman be tudnak préselődni az ajtó mögé, akkor talán csak fele olyan gyanúsak lesznek. Persze lehet a csaj nem akar rosszat, hiszen teázni hívja Cedricet, s George nem jelezte odalenn, hogy komoly mérgek, altatószerek vannak felhalmozva odalenn az üvegcsékben, így talán nem akarják megmérgezni Cedricet sem. De akkor mire mondta Cedric, hogy rosszabb nem lehet?
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-14, 19:14
A varázslat ugyan sikerült, mint mindig, de hirtelen sötétség borult rám.
Egy erdőben térek magamhoz, de teljesen ismeretlen helyen. Ez persze lehetett a Tiltott rengeteg ugyanúgy, kevésszer jártam benne, ahhoz, hogy teljesen ismerjem. Az biztos, hogy nagyon hideg volt, és esett, én pedig kezdek átfázni. - Visszajöttél Potter? Úgyis éhesek a kicsinyek… kapjátok el! – a szívverésem legalább a duplájára ugrott, ahogy lassan megfordultam és láttam Aragogot és kedves családját. Lassan hátrálni kezdek, de nem sokáig, már a nyakamba van a lábam, és lélekszakadva rohanok. Hallom a pókok zizegését mögöttem, a szívem a torkomban dobog, érzem, ahogy közelednek, amikor felbukkan egy előttem és megállít. Éppen csak, hogy bele nem szaladok. Összecsattintja a csáprágóját és rám veti magát. Még annyi időm van, hogy magam elé kapjam a kezem…
- Harry! Harry! Jól vagy?! – kérdezte egy ismerős hang. Hirtelen pattantak fel a szemeim és egy furcsa helyen voltam, egy szobaszerűségben, nem pedig az erdőben, vagy egy pók gyomrában. Ginny térdelt felettem és szólongatott, én pedig lassan rájöttem, hogy csak álmodtam az egészet. - Persze, minden oké – fújok egyet, majd lassan ülő helyzetbe tornászom magam. Valamiféle konyhában lehetek, így már jobban látom, de, hogy hogyan kerültem ide, ez rejtély marad egyelőre. - Mi történt? Azt hiszem elájultam – gratulálok Potter, mínusz tíz pont a Griffendéltől az éleslátásáért! Ha Ginny segít, akkor elfogadom a kezét és felállok, ha nem, akkor magamtól szedem össze magam. Azonnal a zsebemben kezdek kotorászni, és nagyon megijedek. - A pálcám nem láttad? Elhagyhattam… - nézek körbe gyorsan a földön, hátha mellém esett, vagy valami. Jó, itt vannak a többiek, nagy baj nem lehet, de akkor is kell a pálcám később és nem szeretném itt hagyni. - Miféle konyha ez? És hol vannak a többiek? – sajnos csak a vöröskét tudom zaklatni, mert hirtelen nem látok mást és kissé kába is vagyok.
Szóval nem látta… most legalább már kapunk választ erre a kérdésre, egy fejrázás formájában. Lassan kezdem megsajnálni, de biztos, ami biztos. Egyszer láttam egy mugli filmet, amiben egy kislány megölt mindenkit, azóta folyton arra gondolok, hogy bárki bármire képes lehet. De amíg ott az a lila derengés, addig valószínűleg semmit sem tud csinálni. A varázslatom ekkor jelzi a távolban lévő alakokat. Lavender kérdésére elgondolkozom. – Remélem, hogy ők azok. Mostanra már be kellett érniük az erdőbe. – Cedric már jó ideje elküldte azt a patrónust, el kellett, hogy induljanak, és remélem, utolérték őket. Furcsa lenne, ha mások lennének azok, akiket érzékeltem a varázslattal, mert akkor már kész tömeg lenne az erdőben. Ennyien más napon tuti nincsenek bent. Megint eszembe jut, hogy vajon megúszhatjuk-e ezt a kis kalandot, remélem igen. De a legfontosabb, hogy Cho előkerüljön. Közben Lavender varázslata megszünteti a derengést. – Hű, ez nagyon jó volt! – dicsérem meg. Néha tényleg az ilyen egyszerű ötletek jönnek be, nekem eszembe se jutott volna alkalmazni, azt hittem, hogy úgyis hatástalan lenne. Nem is vártam, hogy sikerrel jár, de nagyon örülök neki, hogy mégis. Meglátjuk a jelzőfényeket is, és a hálálkodó fiút hátrahagyva sietve indulunk a kunyhó felé. Arra nem számítottam, hogy követni fog minket. – Rendben van – szólok a fiúhoz. Remélem, tényleg tud nekünk segíteni, bár pálcája az nincs… mindegy ezzel később is lehet foglalkozni. Most minél előbb meg kell találnunk a többieket. – Igen, nem valószínű – válaszolom Lavendernek. Az én oldalam is szúr a futástól, de minél előbb odaérünk, annál jobb. Szerencsére a terep nem olyan vészes, nem kell dzsungelen átvágni magunkat, úgyhogy egész hamar megérkezünk. Még épp látható, ahogy Cedric bemegy az ajtón, már kár lenne utánakiáltani. – Nem tudom, hol lehet… de nem hiszem, hogy ő is bent van, akkor Cedric nem küldte volna a jelzést – találgatok, és közben azon jár az agyam, hogy mit is tehetnénk. – A varázslatom csak azt érzékelte, hogy három ember volt itt akkor, de azt nem, hogy kik. – Sokkal többre mennénk egy olyan varázslattal is, de tudtommal még nem létezik olyan, legalábbis én nem ismerem. A felvetésen töprengek. – Szerintem menjünk be mindketten. Ha szétválunk, akkor gyengébbek leszünk külön-külön, ha együtt maradunk, szerintem többre megyünk. Viszont nem ártana akkor pajzsbűbájjal készülnünk – mondom el a javaslatomat. Tényleg nem lenne értelme mindkettőnknek csapdába esnie, de ki tudja, mekkora ez a kis kunyhó belül, ha őt is elkapja valami, arról senki nem tudna. – Figyelj csak, nem néznél körül a kunyhó környékén? – Fordulok most a fiúhoz. – Egy hosszú, szőke hajú lány is tartozik hozzánk, talán kint van valahol, és bajban van. Ha megtalálnád… jelezhetnétek nekünk. – Megvárom, hogy belemegy-e a kérésbe, illetve azt is, hogy Lavender meglát-e valamit az ablakon. Majd ha ő is úgy gondolja, mi is elindulunk a kunyhóba Cedric után, és előkészítek egy pajzsbűbájt.
o
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-14, 11:56
Leginkább az aggaszt, hogy Harry még mindig nincs itt. Amint felértünk, egy kicsit körbenézek, de az ajtó irányába indulok, hiszen már nagyon de nagyon idegesít ez a bezártság és hátha végre kijuthatunk. Fred és George kijelentésére csak felsóhajtok, és persze a nagy izgatottságban elfelejtettem visszaadni barátnőm pálcáját. Visszalépek, odanyújtom és Ronra vetem pillantásomat. Megértem, hogy aggódnak értem, hiszen van rá okuk, keveredtem már kalamajkába azelőtt is, de nem mintha túlságosan érdekelne a véleményük, tudják, hogy elég makacs vagyok ilyen szempontból. Főleg, ha a barátaimról van szó. -Ha nem cselekszünk akkor biztos nem jutunk sehová. Pálcám pedig van és most már pajzsbűbáj is. Mi bajom lehetne? - Hangom egy kicsit feszültebb lett, én vagyok a legkisebb, tudom, de néha úgy gondolom hogy a legbátrabb is. Miért álljak egy helyben, itt? Hermione óvatosságra intésére még egyszer hátra pillantottam, de nem is vártam meg a következő mondandót, mire ő elkezdte azt, én már nyitottam is be az ajtón és léptem át a másik folyosóra, ahol persze rögtön meg is torpantam. -Te jó ég! Megszállottság? Ez irtó furcsa és... hideg rázós.- Felvontam szemöldököm, és a folyosón lévő szobrocskákat kezdtem el nézegetni, és lassan haladtam előre a pálcámat magam elé tartva. Nem rohantam, igyekeztem felmérni a lehető legjobban a terepet. A szőr lassan nekem is kezdett felállni a hátamon, ahogy testvérem is említette az előtt, kissé libabőrös is lettem a látványtól. Fülelek, de nem különösebben veszem észre a hangokat, hiszen a konyha láttán Harryt is megpillantom, és mint a kámfor, úgy tűnök el a többiektől és sietek oda az ájult fiúhoz. -Harry! Harry! Jól vagy?! - Mondogatom a nevét és kérdezem halkan, nem tudom mi vár itt ránk, nem szeretnék nagy zajt csapni. Fontos nekem a fiú, és nem tudnám elviselni, ha valami komolyabb baja lenne neki. Letérdelek mellé, láthatóan ébredezik és ennek pedig igazán örülök. Egyelőre nem fogom kérdésekkel elhavazni, miért is tenném, hiszen még magához sem tért. A többiek felé lesek, közben a másik irányból szűrődő hangok is megütik a fülemet. Cedric? Zavart pillantásom a testvéreimre irányul, hol lehetnek a többiek? Körülnézek a konyhában, hátha látok valami különöset, de igazából ezeken a furcsa unikornisos dolgokon kívül semmi más nem tűnik fel egyelőre. Miért él valaki egyáltalán az erdőben, és miért van neki ennyi unikornisos dolga? Nincs túl jó előérzetem, nem bízom ebben a házban.
*Sok mindent nem tudunk meg a fiútól, teljesen maga alatt van szegény, mondjuk én is ilyen lennék ha bezártak volna egy lila derengésbe és elvitte volna Gerardot egy banya azért, hogy megegye. Bár ha jobban belegondolok, Gerard nem hagyta volna magát és együtt biztosan kitaláltunk volna valamit. Ezen a ponton meg is bukik az elméletem. Pálca nélkül persze nem tehet semmit, erre jó a rúnamágia de persze biztosan nem jártas benne. Padma kicsit konkrétabb kérdést tesz fel neki amire csak a fejét rázza, de legalább már az ijedtségen kívül más reakciót is ki tudunk belőle csikarni. Cho-ról nem kapunk hírt, ellenben Padma mással szolgál. * -Harryék lehetnek? *Az a jobbik eset ha őket érezte meg Lunáék mellett, elvileg igaz is lehet, hiszen megkapták az üzenetünket, tudják, hogy bejöttünk az erdőbe és ha ők nem találtak semmit Mr. Black házában akkor akár utánunk is jöhettek. Mi elváltunk Cedricéktől, egészen más útvonalon indultunk el, Harryék talán pont belefutottak Lunáékba. Ezt remélem és nem gondolok egyelőre rosszabb lehetőségre. A fiút szeretném kiszabadítani és megpróbálkozom a lehető legegyszerűbb varázslattal mert jobb most nem jut eszembe és még én is meglepődöm amikor sikerül. * -Nahááát! *Elképedek de nem tart sokáig mert észreveszem Cedricék felől a megbeszélt vészjelzést és már nem is érdekel a iú. Kiszabadult, boldoguljon egyedül, Cho és a többiek fontosabbak nála, így elindulok Padmával a sarkamban ara.* -Ezek szerint….nem….Harryék…találtak rájuk. *Közlöm az egyértelműt futás közben lihegve. Finn-re nem is figyeltem, csak most, hogy hallom a lépteit, nem tudom miért akar nekünk segíteni, szerintem a tesójának semmi köze sincs Chohoz vagy bármi máshoz ami után kutatunk, de minden segítség jól jöhet. A fényjelzés irányát követve hamarosan egy házhoz érünk és megtorpanok, Cedric pont belép az ajtón, mást nem látok vele, azon nem merengek el, hogy esetleg Lunát előreengedte mert biztosan nem tett volna ilyet. A kérdés az, hogy: -Hol van Luna? És kik azok akiket láttál, vagyis megéreztél? *Padmához intézem a kérdéseimet de közben Finn-t is figyelem, mert egy apró manócska azt suttogja, hogy ne bízzak benne, elvégre nem is ismerjük és ha ő egy jól kivitelezett csapda akit én engedtem ki, na akkor jól megnézhetjük magunkat. * -Szerinted bemenjünk? Nem normális egy ház a Tiltott Rengetegben. Cedric bajban van, de az is lehet, hogy kintről többet tudunk neki segíteni, vagy bemegyek én és te kint maradsz, hogy ha kell szólj valakinek. *Egyelőre nem akaródzik bemenni, félek persze de segíteni szeretnék, viszont azzal nem megyünk sokra ha mi is csapdába esünk. Ketten kell eldöntenünk mit tegyünk, én elmondtam mire vagyok hajlandó, most Padma jön és az lesz amit ő mond. Azért annyira nem félek, hogy ne menjek a ház közelébe, legalább az ablakon lessünk be mi van odabent. Oldalról próbálom megközelíteni a házat úgy, hogy lehetőleg az aki odabent van ne láthasson és egészen a ház falához lapulok ha észrevétlenül sikerült odaérnem, majd benézek, hacsak nem zárja el valami a belátást. *
Nem a barátság fakad az őszinteségből, hanem az őszinteség a barátságból.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-13, 13:29
//Na egy kis plusz mert nem tuti, hogy a leírásból világos, hogy mi hol van, vagy ki hol van. Rögtönzött paint rajz, hogy lássátok mi a felállás jelenleg. Tehát Hermiék a folyosón, ha feljöttek a pincéből, tehát ha Cedricék belépnek, akkor azonnal rájuk látnak. Ők viszont rálátnak az ébredező Harry-re. Lav és Padma a távolban közeledik, nem fértek rá.
Észreveszem, hogy Fredékkel szinte egyszerre tesszük fel ugyanazt a kérdést, amin más esetben elnevetném, esetleg mosolyognám magam, de most azért sokkal súlyosabb a helyzet, semmint ez oldja a hangulatot. Tehát Harry is eltűnt. Nagyon jó. Úgy rémlik, hogy csak mi ketten hajtottuk végre a patrónus-bűbájt, esetleg köze lenne a dologhoz.? Ki tudja. - Csak pár furcsa üvegcse van néhány polcon, semmi több – vonom meg a vállam Ginny kérdésére. Valóban nem egy rejtélyes hely, hacsak nem vesszük számba az ajtót. Fogalmam sem volt arról, mit kellene tennünk. Nem igazán tartottam helyes dolognak, hogy ismeretlen ajtókon menjünk be ismeretlen helyekre, de sok választásunk nem volt. Ráadásul, vissza nem fordulhatunk, már csak Harry miatt sem. Lehet, a fiú pont az ajtó mögött van, és minden bizonnyal a többiek is így gondolják. Ginny kérdésére végül megvonom a vállam: - Fogalmam sincs, mit kellene tennünk... Csak légy nagyon óvatos! A legjobb talán az lett volna, ha el tudunk szórni pár védekező bűbájt, de erre esélyünk sem volt, hiszen fogalmunk sincs, mi vár ránk odaát. Ron felé pillantottam, aki szintén azt javasolta a húgának, hogy némileg óvatosabb is lehetne, és szintén felé küldtem egy mosolyt. Ki tudja, mikor értettünk egyet utoljára bármiben is? A szemem sarkából még éppen észreveszem, ahogy George az egyik üvegcsét szemléli, majd visszateszi az eredeti helyére. Csak remélni merem, hogy az ikreknek nem egy újabb kísérlet jut eszükbe róla, amit szintén elsősökön vihetnek végbe. Persze, először kipróbálják magukon, addig minden oké, de akkor is... Most azonban nem volt időm velük foglalkozni, csupán bosszúsan sóhajtok egyet, és magamban megjegyzem, hogy talán nem ártana pár hétig kissé jobban a körmükre nézni. Ha a kastélyban terjengő pletykák igazak, akkor nemrég egy Hana nevű elsős kislány a gyengélkedőre került az ikrek egyik találmánya által produkált váratlan mellékhatás miatt. Állítólag nem volt súlyos a dolog, és a javasasszony pillanatok alatt rendbe hozta, én viszont remek lehetőséget láttam a dologban. Talán mégis el tudom érni, hogy hagyják abba a sületlenségeiket. - Tényleg, a pálcám! - kapok hirtelen a homlokomhoz George javaslatát hallva. Teljesen kiment a fejemből a dolog, noha pár perccel ezelőtt még mindenhol azt kerestem. Mint minden varázserővel bíró ember, én is védtelennek éreztem magam. Megvártam, amíg Ginny visszanyújtja nekem a pálcát, majd azt az ajtóra szegeztem, végül elmotyogtam a varázsigét: - Protego maxima! A többiek nem igazán láthattak semmi kirívó változást a bűbáj kimondása után, így – nekik címezve a mondandómat – megszólaltam: - Ez egy pajzsbűbáj... Nem véd ki ugyan mindent, de a semminél több. Az ajtót teljesen lefedtem vele, így azért némileg biztonságosabb a dolog, de... Pont azt akartam hozzátenni, hogy attól még mindenki legyen óvatos, de ekkor megütötte valami a fülem: mintha hangok lettek volna. Ebben azért mondjuk nem voltam olyan biztos, hiszen nagyon halkak voltak, nyilván nem a házból jöttek. Néhány pillanattal később azonban feladom a fülelést, nagy eséllyel csak feszültebb vagyok a kelleténél, azért pánikolok be minden apró nesz hallatán. - … azért legyünk óvatosak – fejezem be eredeti mondandómat. A gondolat azonban, hogy Ginny menjen elsőként, még így sem tartozik a kedvenceim közé. A lány a legfiatalabb közülünk, ő ismeri a legkevesebb varázslatot, talán sokkal jobban járnánk, ha én vagy a fiúk valamelyike menne előre. A pajzs véd annyira, amennyire kell, de ha valaki vár minket a másik oldalon, akkor oda nem lesz elég a hatodikos tananyag. Persze, Ginny egyáltalán nem volt ügyetlen. Mindent egybevetve a fiúk felé fordultam, elővettem a legbájosabb mosolyomat, majd megszólaltam: - Esetleg nem szeretnétek előre menni? Tudom, hogy lányoké az elsőbbség, de ti talán sokkal jobban helyt álltok az ilyen helyzetekben... Csak reménykedtem, hogy a burkolt bókom célba talál, és az ikrek valamelyike, vagy esetleg Ron észbe kap, hogy talán mégsem Ginny az, akinek be kellene nyitnia az ismeretlen helyre. Nem hiszem, hogy az életünk veszélyben forgott volna, hiszen ha az a valaki, aki a házban él, nem szerette volna, hogy eljussunk az ajtóig, akkor tesz róla, hogy ne tegyük meg.
A hozzászólást Hermione Granger összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-02-13, 14:01-kor.
Cedric Diggory
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-13, 11:46
Fogösszeszorítva próbálok küzdeni a mentális behatás ellen, nem tudom felemelni a kezemet, hogy ráfogjam a pálcámat, de még az sem megy, hogy teszem azt fizikálisan bántsam. Átkozott bűverő! Csak remélni tudom, hogy Lavender és Padma meglátta a jelzésemet, és eljönnek segíteni. Ahhoz képest, hogy azért jöttem, hogy megmentsem Cho-t, most én vagyok az, aki segítségre szorul. Azt hittem, hogy tökéletesen fel vagyok vértezve, és erős a hitem ahhoz, hogy képes legyek a mentőakció élére állni, de már tudom, hogy elbuktam, már késő, és talán ha ez a nő veszejtette el Cho-t, akkor vélhetően nekem is ez lesz a sorsom. Igyekszem nem körülnézni a ház előterében, nehogy véletlenül egy friss ágyást pillantsak meg, azt hiszem nem tudnám elviselni, hogy Cho meghaljon. Még ha vége is köztünk a romantikus vonulatnak, mindig a barátom lesz, és ezt neki is el kell mondanom. – Igen, ő az. De nem vagyok egyedül, akkor jársz jobban, ha elengedsz, és... – Több ötletem nincsen, húznom kell az időt, hátha addig a többiek ideérnek. Kivéve ha ők is veszélyben vannak, mert most nem tudok segíteni. És lehet, hogy csapdába csalnám őket. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes döntés. Legbelül küzdök, és olykor megpróbálom felemelni a karomat. - Ennél rosszabb már úgysem lehet. Kérek. És te ki vagy? Mit keresel itt az erdő közepén? – Vonakodva egyezek bele, és belépek a házba. Hátha ott mindenre fény derül. Ha többek között ott lenne Cho, ő erőt adhat nekem. De akkor miért nem jött ki, ha a nő most nem figyel rá? Meg van kötözve? El van kábítva? És a többiek merre lehetnek? Harry nem adná olcsón a bőrét, és ráadásul ott vannak a Weasley-k is teljes létszámban. Na meg Hermione, aki talán az egész iskola legügyesebb boszorkánya. Együtt kellett volna maradnunk. Ha belépek a házba, alaposan körülnézek, hátha találok valamit, amire rákérdezhetek, ami talán fájó pont lehet a nőnek. Ki kell billenteni a magabiztosságából.
//A fülbevaló után Cedric & NJK Luna (A beszélgetést hallhatja az épületben tartózkodó Weasley család és Hermione és az ébredező Harry) //
- A barátod, az emlegetett lány? Sokakat elveszítettél. - mosolyogva pillant hátra az ajtó felé igyekezve, amíg el nem éri azt, hogy lenyomja a kilincset. - De nincs itt, már miért lenne? - beléphetnek a házba, Cedric nem igazán érez késztetést, hogy tenni akarjon a nő ellen még most sem. Nem csak pálcával, másképp sem. Ott van benne a gondolat, de valahogy nehezen venné rá a karját, hogy meg is tegye, ami a fejében esetleg motoszkál, varázslattal, vagy bárhogy a nő ellen tegyen. - Kérsz teát? - egészen bájos csevegő hangon pillant hátra, miközben benyit a házba. Persze kérdés, hogy lát-e odabent valakit, vagy sem.
//Cedric dobhat újra mentális ellenállásra +20 %-kal//
//Tiltott Rengeteg - A fényt követve Lavander & Padma//
A fiú csak megrázza a fejét Padma kérdésére. Úgy fest nem látott kínai lányt, vagy legalábbis ezt mondja. Hihetőnek tűnik egyébként, amit mond, bár persze egyikük sem élő hazugságvizsgáló. Lavander varázslatának hatására a lila mágikus védőfal viszont eloszlik és eltűnik a levegőben. A fiú meglepetten tápászkodik fel és elindul a két lány után a jelzés irányába. - Segíthetek nektek, és akkor kiszabadíthatjuk a testvéremet is. - megiramodik tehát utánuk, elérhetnek az épületig gond nélkül, ahol valószínűleg már a legjobb esetben is csak azt látják, hogy csukódik az ajtó Cedric után.
//Mr. Black háza után a föld alatt - Ron, Fred, George, Ginny, Hermione és Harry//
A kis csapat fel tud menni a lépcsőn és a lejárat egyébként nincs is zárva különösebben, csak simán becsukva. Talán nem számított rá senki, hogy ide keveredhet bárki is, netán nem tudott a feljáratról, vagy ki tudja. Ki tudnak menni, ahová jutnak az láthatóan egy kisebb házikó folyosója, pár lépésre nappali, egyébként nem túl nagy és tágas a terep. Van egy kis konyha is velük szemben, jobbra tart a folyosó és ott van a nappali, balra pedig szintén csak pár lépés és egy kis hálószoba. Átlagosak, majdnem olyanok, mint a Weasley-knél is a szobák legtöbbje. Annyi a nagy különbség, hogy a polcokon körben telis-tele unikornis szobrocskák figyelnek. Van belőlük több tucat itt a folyosón is, a nappaliban még több, de még a tapéta mintázata is unikornisos. Rendesen giccses az egész. Viszont hamarosan ismerős hangokat hallhatnak, legalábbis egyet biztosan. Az egyik női, azt még nem hallották, a másik viszont egyértelműen Cedricé. Az épület felé közelednek, a folyosó végén lévő ajtó irányából, ami jelenleg még be van csukva. Ha belesnek a konyhába akkor ott láthatják az ájult láthatóan fejét bevert éppen ébredező Harry-t egyébként. Harry csak arra emlékszik, hogy elnyelte a föld odalent, aztán minden sötét, a jó ég tudja hogyan került a konyhába.
[/color]
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-11, 22:31
Alig tették fel a kérdést, mi legyen a csapóajtóval, ha az kinyílik, mikor az tényleg ki is nyílik, szinte egy időben Ginny varázsával. Jól sikerült egy varázslat volt, mert még Hermione is előkerült általa. - Merre van Harry? - Kérdezik az ikrek egyszerre, ugyanakkor mikor Hermione is erről érdeklődik tőlük, így körülbelül válasz sem nagyon kell, hogy senki nem tud semmit a Kiválasztottról. Ez elég nagy baj, de legalább így már csak őt kell megkeresni, Hermione-t már nem. Ja meg Cho-t! El ne feledjük, akiért eredetileg indultunk. Alig tudnak körülnézni ott, ahova érkeztek, Ginny már szinte megy is tovább. Fred kérdőn néz rá, míg George a bájital-hozzávalókat, üvegcséket, növényeket nézi meg, hiszen már csak szakjából adódóan is sok mindent megtudhat, kivel lehet dolguk, kinek a pincéje vagy mije ez itt? - Ööö... Ginny! Mielőtt előre mész kinyiffantani magad... - ... hacsak nem Harry lesz eggyel feljebb... - Teszi hozzá George visszatéve egy megnézett üvegcsét a polcra, de oda se pillant épp az ajtóhoz. - ... nem kellene visszaadni a pálcáját Hermioné-nak? - Veti fel, mert azért okos Hermione, de minden boszorkány ügyesebb, ha mondjuk tud is varázsolni. Egyébként oldalba böki Fred az ikertestvérét, hogy ne most nézelődjön, majd visszafele, amikor vélhetőleg menekülve fognak itt lefele vágtatni vissza a járatba, hanem jöjjön. Jobb ha többen fedezik, védik húgukat. Nem ajánlják fel, hogy mennek előre. Anyjuk biztosan ezt a szemükre vetné, noha Mrs. Weasley is tisztában van vele, Ginny ennél sokkal vagányabb és akaratosabb, semhogy hagyná a pátyolgatást. Nem mellesleg Fred és George ezt nagyon szeretik is benne. - Ááá... - Mosolyodnak el az ikrek, felelve Ronnak, de az a mosoly semmi jót nem ígér, de ez a két eszelős úgy tűnik, még ezt is élvezi. Hát nem azért vannak a csapdák, hogy belesétáljanak?
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-11, 12:52
Dumbledore serege
Természetesen mindig is tiszta volt a számomra, hogy csapatunk élén nem Én vagyok az ész. Abból is látszott ez rögtön mikor a csapóajtót feszegettem majd feladtam és visszatértem a többiekhez szét tárt karokkal, és nincs mit tenni arckifejezéssel. Fred És George a trükkös dolgaikhoz akartak nyúlni Ginny pedig a pálcájához, de végül egyikre sem volt szükség, mert a csapóajtó magától vágódott ki. Meglepetten néztem a nyílás felé amit hamarosan Hermione göndör fürtjei terítették be. Kissé megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy nem esett baja, látszólag legalább is nem. -Remélhetőleg hamarosan Harry is előkerül. - Őt ismerve bizonyára épp halált megvető bátorsággal áll szemben a fő gonosszal..vagy valahol épp minket keres, talán inkább a második az esélyesebb. Hermione felé küldtem egy barátias mosolyt, kedvem lett volna megölelni és elmondani mennyire megkönnyebbültem, hogy nem esett baja, még ha tudtam is, hogy ennyi ésszel és varázslattal, ami a fejében volt az ellenségnek kellett volna rettegnie. A pálcámat a zsebembe süllyesztettem és felmásztam a többieket követve abba a poros kis raktárba vagy spájzba. Semmi jelentőséget nem láttam benne, egyszerű kis helyiség volt, sehonnan nem leskelődött méregfogakkal megáldott kígyó vagy valami sötét varázsló, semmi ilyesmi. -Ginny, értékelem a kíváncsiságod, tényleg, de kicsit óvatosabban. - Elég csak arra gondolnom mit éreztem mikor a húgom majdnem meghalt lent a Titkok kamrájában. Még egyszer egy hasonlót nem biztos, hogy olyan higgadtan tudnék kezelni. -Ez nagyon gyanús, csak nekem áll fel a szőr a hátamon? - Fordultam körbe. Mert határozottan érdekes az, hogy először nem tudjuk kinyitni a csapóajtót majd magától enged a zár vagy varászlat amivel le volt lakatolva, aztán feljöttünk és most kínálkozik egy lehetőség a kijutásra. Erre mondaná Harry, hogy csapda. Persze ha a többiek úgy döntenek mennek Én sem akarok hátramaradni.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-07, 11:10
Kezdem azt érezni, hogy itt nem fogunk jutni semmire. Még ha a fiú igazat is mond, akkor sem tehetünk semmit, ez a pajzs valószínűleg a képességeinken túl van, meglepődnék, ha meg tudnánk törni, de csak örülnék neki. Kivéve persze, ha igazából a fiú a gonosz, és azért lett bezárva, hogy megvédjenek tőle másokat. Hallgatom a válaszait, sok mindenre nem tér ki, amit Lavender megkérdezett, és ennek vagy van valami oka, vagy csak feledékeny, úgyhogy újra felteszem a korábbi kérdését. – Nem láttál erre egy kínai lányt? – Igaz, hogy épp elkezdett sírni, amikor ez volt a kérdés, de akkor is kíváncsi vagyok, hogy titkol-e valamit. Elvégeztem a varázslatot, ami megmutatja, van-e itt még valaki rajtunk kívül. Nincsen. Ez különös, de legalább nem kell attól tartani, hogy ránk támadnak. Az viszont furcsa, hogy jelzi, hogy Cedricék nincsenek egyedül. Közelebb hajolok Lavenderhez, és odasúgom, amit megtudtam. – Itt nincs senki, viszont Lunáéknál igen… nem lehetnek messze, talán vissza kellene menni. – Bármennyire is sajnálom ezt a fiút, őt nem ismerjük, Chót viszont igen, és először őt kellene megmenteni… A kannibál boszorkányos sztorira én is nagyot nézek. Elég meredeken hangzik, nem tudom, igaz-e, mert végülis létezik ilyen, de pont itt, a Rengetegben? Arról csak tudna valami tanár vagy Dumbledore, hiszen ennyi erővel simán bejöhetne a boszorkány a birtokra, és elrabolna gyerekeket…. Kíváncsian nézem Lavender próbálkozását, és drukkolok, hogy sikerüljön neki. Nem mintha minden áron le akarnék menni a barlangba, de így egy lépéssel közelebb jutnánk ahhoz, hogy mi folyik itt. A pajzsbűbájt addig átveszem, mert sosem lehet tudni, hogy nem történik-e valami a varázslat hatására, vagy ha netán kiszabadulna a fiú, nem vetné-e rá magát ránk abban a pillanatban. Amikor Lavender elfordul, és látom, hogy hátrálni kezd, én is észreveszem a piros fénycsóvát. Csak nem történt valami baj? Vagyis biztos történt, különben nem hívnának minket… Követem a griffendéles lányt, minél előbb oda kell érnünk, hogy segíthessünk. Közben én is szemmel tartom a fiút, nem tudom, hogy reagál, ha most itt hagyjuk.
o
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-07, 10:42
Miután megbizonyosodtunk róla, hogy nem Fredék műve az, hogy Harryék eltűntek, csak összeszedtem a pálcáikat és magammal vittem előre, a csapóajtóhoz, amin persze nem tudunk csak úgy átjutni. Gondolataim közben azon cikáznak, hogy vajon hogyan lehetséges ez, hogy a barátaink csak úgy eltűntek, de a pálcáik meg itt maradtak, sértetlenül. Aggódóan tekintek a két pálcára, miközben Fred ajánlatára csak bólintok egyet. -Oké, szerintem ez jó ötlet. - Mosolyodtam el, de ez a mosoly csak egy pillanatig tartott, mivel felettünk zajok hallatszottak. Kicsit izgatottan vagy inkább idegesen kezdem el mozgolódni a fiúk mellett, pálcámat előszedtem és az ajtó felé irányítottam, ha netán védekezni kellene vagy támadni esetleg... aztán kinyílt az ajtó és én azon nyomban leeresztettem a pálcámat, hiszen megláttam a barátnőmet, aki az imént tűnt el, Harryvel együtt. Nem haboztam semmit, rögtön a létrára vetettem magam és felmásztam, majd körülnéztem a szobában, ahová jutottunk. -Harry is eltűnt amikor te is. Nem tudjuk, hová lett. Láttál itt valami érdekeset? - Néztem kíváncsian a lányra, miközben remélhetőleg már a fiúk is felértek a házba. A spájz, ahová érkeztünk egyszerű volt, semmi különöst nem észleltem, csak a másik ajtó alatti fényt, ami valószínűleg valami kijárat lehetett, hiszen a másik eshetőség csak az, ha visszamegyünk az alagútba. - Hool vagyunk, szerintetek? Felmegyünk? - Sötét volt ugyan, de a fény az ajtó alatt elég erősen szűrődött be. Kíváncsi tekintetem a többieket figyelte, persze lehet, hogy most azt gondolják túl buzgó vagyok, de nincs mit tenni, lehet, hogy Harry ott van fent és meg kell találnunk. Lassan elindultam a lépcsőn fel, pálcámmal a kezemben, és még az ajtótól visszapillantottam a többiekre, majd ha senkinek semmi ellenvetése, akkor lassan megpróbáltam kinyitni azt.
*Mindenre felkészülve tartom magunk előtt a pajzsunkat, bár a fiú láthatóan el van keseredve, én is jól tudom, hogy meg lehet játszani a szerencsétlent. Az, hogy egy derengő, átlátszó fallal be van zárva nem jelent semmit. Nem ő gyanús hanem az egész helyzet, mégis mi az esélye annak, hogy elindulunk egy társunkat megkeresni a Tiltott Rengetegbe ahol a Kentaurok az urak és unikornisok élnek meg Ron kedvencei a pókok és már efféle szörnyek, és találunk egy fiút bezárva egy barlangba és nincs köze a mi dolgunkhoz? Kizárt, hogy két különböző eseményről legyen szó, de vajon a fiú hogyan kapcsolódik Cho-hoz, az eltűnéséhez és Kylie látomásához? Padmával felváltva kérdezgetjük, mert közelebb jutni hozzá nincs esélyünk, és, hogy őszinte legyek nem igazán szeretném kipróbálni mit tud a derengés ha erőszakosan próbálnak átmenni rajta. Végül is megtudom, hogy semmi, legfeljebb visszapattannék, mert Finn próbálta azt viszont nem említette, hogy fájdalmas lett volna. Pálca nélkül persze elég nehéz egy varázsolt ketrecből kiszabadulni, de nekünk van pálcánk Padmával és használhatjuk is. Már emelném is, hogy megszüntetve a pajzsunkat egy másik bűbájjal próbálkozzak de az a történet amivel előhozakodik eléggé hihetetlen. Mint a mugli mesékben a banya, volt egy ilyen, azt hiszem egy testvérpárról szólt akiket elfogott egy boszorkány, persze az egész téves mert nem eszünk gyerekeket. Nem hiszem, hogy az egész ennél a pontnál bukna meg. * -Megenni? Kannibál boszorkány? *Értetlenül nézek Padmára, ő vajon elhiszi-e azt amit a fiú mond. Másrészt az imént kereső bűbájt hajtott végre, szerencsére a lila derengés ad annyi fényt, hogy ne legyen olyan nagy szükség Lumosra, kérdőn tekintek a lányra, hogy talált-e valakit a fiú körül vagy sem. Nekem pedig eszembe jut egy tök egyszerű bűbáj amivel talán el lehet tüntetni a derengést. Persze még sosem láttam ilyen „börtönt” nem egy sima varázslat, de ki tudja, néha a legegyszerűbb dolog a megoldás. * -Finite incantatem! *Próba, szerencse. Persze amíg ezt az igézetet próbálom nincs pajzsunk Padmával, de remélhetőleg nem Finn az éhes boszorkány aki diákokat csal a csapdájába némi kék szemmel és könnyekkel. De nem láttam a közelében pálcát tényleg, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs a háta mögött, vagy ott a sötétségben ami talán nem is egy barlangfolyosó sötétsége hanem egy elrejtő bűbájé és míg én varázsolok ő előhívja a pálcáját és kapunk egy átkot magunkra. Talán Padma észbe kap az én hirtelen és figyelmeztetés nélküli akcióm közben és pótolja a pajzsot, vagy még arra sem lesz ideje, s mindez tényleg rá hárul, mert én elfordulok a fiútól, ugyanis a rengetegbeli sötétségbe némi piros fény tolakszik. Halványan érzékelem csak mielőtt arra fordulnék, de aztán látom ahogyan a jelzőfény a fák lombjai között szikrázik éppen Cedricék felől. Persze biztosan Padma is észreveszi, én azonnal hátrálni kezdek Finntől, a figyelmem újra felé irányul, hiszen annál többet nem tehetek, hogy Padmával együtt elindulok vissza Cedrichez és Lunához, viszont még mindig fenyegetve érzem magam.*
Luna hasmenése erősebbnek bizonyulhat az előbb gondolatnál, vagy mégis arra kéne tippelnem, hogy baja esett? Kár volt szétválnunk, együtt kellett volna mindannyian maradnunk, úgy ütőképes sereg voltunk. Így apró nyomuk után kutatunk, és lehet, hogy mind zsákutca, s most már nem csak Cho szenved, hanem Lunát is belerángattam. Egy pillanatra még hátranézek, és fellövök egy vörös fénycsóvát, mivel Luna eltűnt, hátha Lavender és Padma észreveszik, hogy baj van. Hogy mit is várok tőlük, azt nem tudom. Talán azt, hogy nem jönnek utánam erősítés nélkül... Vagy azt, hogy ketten lesznek olyan bátrak, hogy mégiscsak jönnek. Hiába szólongatom a hollóhátast, nem ő jön elő, s a fiatal, szemrevaló csajszik határozottan baljóslatú ezzel a nevetéssel, hiába fogom rá a pálcámat, valahogy kiűzi a fejemből a gondolatot, hogy meg kéne támadnom. A pálcámat azért nem dobom el, de belenyugszom, hogy ha már behívott, dolgom lehet ott, és talán később is lesz lehetőségem kibújni az akarata ellen. Amit most tehetek, hogy megfigyelek mindent, hátha lesz valami gyenge pontja, amit felhasználhatok ellene. Bárcsak itt lenne most a seprűm, azzal még esélyem is lenne példának okáért elrepülni. Vajon mit akar mutatni? - Igazán köszönönöm az invitálást. Ezek szerint nincsen itt a barátom? – kérdezem csevegő hangot erőltetve magamra, hátha kisfiúsan jóképű ábrázatom elaltatja a gyanakvását, és tudomisén valahogy majd kiüthetem. Hiszen egyértelmű, hogy a szép külső mögött veszedelmes bestia rejlik.
//Mentális ellenállás nem van meg... Mellesleg az új Hermi stílusa nagyon könyvhű, elismerésem^^ //
A legelső emlék, mely eszembe jutott, az az volt, amint éppen a megjelenő dementorok ellen idézem meg a patrónusomat, mely sikeresen meg is jelent, de szinte pillanatok múlva sötétség vette át a vidra fényének helyét, én pedig meg mertem volna esküdni arra, hogy egy padlón fekszem. Elájultam volna? Nem, szinte kétségem sem volt affelől, hogy ez nem történhetett meg, hiszen a varázslat sikerrel járt. Ha nem koncentráltam volna eléggé, akkor nem jelent volna meg a patrónusom, de megjelent. Akkor meg mi történhetett? Egy kósza fénysugár sem volt a közelemben, így nehéz lett volna támpontot keresnem. Felültem hát, végigtapogattam magam, hogy minden csontom a helyén van-e, majd amikor meggyőződtem arról, hogy ennél jobb bőrben már nemigen lehetnék, kimondtam a legelső nevet, mely eszembe jutott: - Ginny? A legfiatalabb Weasley-lány volt az, aki a legközelebb állt hozzám, amikor végrehajtottam a patrónus-bűbájt, így logikusnak tartottam, hogy most is a közelemben van. Lélegzet visszafojtva füleltem hát, hátha meghallom az ő, vagy a többiek hangját, de továbbra is süket csend volt a jutalmam. Senki és semmi sem mozdult, rajtam pedig lassan, de annál biztosabban kezdett úrrá lenni a pánik. Egyedül én lennék itt? Mégis mi történhetett? - Lumos! - szólaltam meg némileg emeltebb hangon, reménykedve abban, hogy a pálcám segítségével végre fényt deríthetek az ügy végére, de semmi sem történt. Az apró fényforrás, melynek a pálcám végén kellett volna kigyúlnia a varázsige kimondása után, elmaradt, nekem pedig komoly önfegyelmet kellett gyakorolnom annak érdekében, hogy ne kezdjek neki esztelenül szólítgatni a többieket. Ki tudja, mivel van dolgom, de affelől kétségem sem volt, hogyha most a kelleténél hangosabban keresem a társaimat, akkor nekem végem. Nyilvánvaló volt, hogy a pálcám nincs a közelemben, így hát más módszerekkel kell boldogulnom. Felálltam hát, leporoltam magam, majd a szemem sarkából megpillantottam valamit. Halovány fény szűrődött be valamerről, melyet eddig nem vettem észre, hiszen én egy sötétebb sarokban hevertem, amerre már nem ért el ez a kis reménysugár. Az erőlködő fény polcokat tett számomra láthatóvá, én pedig némileg nyugodtabban konstantáltam, hogy senki sincs itt. Senki, aki ártani szeretne nekem. Már csak egy kérdésem maradt: hol vagyok? Polcokon akadt meg a tekintetem, melyek teli vannak mindenféle felcímkézett üvegekkel, némelyikről itt-ott lekopott már az írás, de megint másokon még viszonylag új címkék kaptak helyet. Mindegyik üvegben más-más foglalt helyet. Növények, bájitalfőzéshez való alapanyagok, ostyák, kekszek. Minden teljesen hétköznapinak tűnt. Egy teljesen normális pincében voltam, erre utalt ugyanis az a jellegzetes, dohos szag. Igen, ez egy pince. De mégis hogy kerültem ide? Hangok ütötték meg a fülem, ismerős hangok, melyek lentről szűrödtek be. Fredék lennének azok? Némi fülelés múltán bólintottam saját felvetésemre. Igen, ők azok. Szóval, nem tűntem messzire, egyszerűen csak máshol tértem magamhoz. Elindultam a hangok irányába, és hamar egy csapóajtó előtt találtam magam, mely előtt egy gyertya lebegett magányosan. Felnyitottam hát, majd egy létra jelent meg előttem, mely egyenesen lefelé vezetett, és mely előtt ismerős arcok sorakoztak. - Végre, megvagytok! - szólaltam meg némileg panaszosan, amint megláttam a többieket, azonban amint lejjebb értem, feltűnt számomra, hogy egy fő még hiányzik a soraikból rajtam kívül. Megálltam hát a legalsó fokon, majd kérdőn pillantottam kis csapatunkra: - Merre van Harry?
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-04, 19:45
//Tiltott Rengeteg - A fülbevaló után Cedric & NJK Luna//
Luna nem igen kerül elő, a nő viszont láthatóan elmosolyodik a rá szegeződő pálca láttán. Úgy tűnik, hogy kifejezetten nem ijed meg a támadó szándék láttán. Egyszerűen hátat fordít Cedricnek elneveti magát és elindul vissza a kis kunyhóba. Cedric pedig határozottan úgy érzi, hogy utána kellene mennie. Ha sikerül ellenállnia a késztetésnek, akkor a nő csak elindul befelé, ha akarja megpróbálhat támadni, ha viszont nem, akkor kénytelen követni a nőt, bár a pálca nála maradhat, de valahogy nem érzi olyan erősnek a késztetést. //Dobj mentális ellenállásra a kockadobások fórumban és annak fényében folytasd a cselekvést.//
//Tiltott Rengeteg - A fényt követve Lavander & Padma//
Padma nem tud bemenni a pajzson belülre, csak kint maradhat, ahogyan Lavander is. A pajzs afféle rácsként funkcionálva tartja bent a fiút, aki ennek fényében nem tud kijönni onnan egyelőre. Csak a lányokra figyel a tekintete még mindig mérhetetlenül szomorú. - Valamiféle varázslat, nem tudok áthatolni rajta, még egy követ se átdobni. Próbáltam többször is. Arra... csak feketeség van, nem mentem túl messzire, nem tudom, hogy nem veszélyes-e. Magyaráz a lányoknak, válaszolgat láthatóan készségesen a kérdésekre. Egyébként Padma nem érez bentről senkit sem, más úgy fest, hogy nincs itt. Csak a távolból érzi Cedric irányából az ott jelenlévőket, történetesen négy főt, amiből tudja, hogy Luna és Cedric kettő, és még ezek szerint van arra még két valaki. - A húgom neve Fiona és a boszorkány... - itt lehalkítja a hangját -... meg akart enni minket. Én ellenálltam és ezért bezárt ide, talán a húgom már nem is él. - na itt aztán keserves sírásra fakad szegény, nem is válaszol a Chot érintő kérdésre, viszont Padma varázslata tényleg nem mutatja azt, hogy netán itt lenne bárki is a fiún kívül.
//Mr. Black háza után a föld alatt - Ron, Fred, George, Ginny és Hermione//
Nem csoda, hogy a kis vörösök rendesen be vannak tojva... na jó kivéve az ikreket, ők szokás szerint viccelődnek, csak hogy senki se unatkozzon különösebben. A csapóajtó viszont legnagyobb meglepetésükre még az előtt kinyílik egy kis fenti zajongás és koppanások után, hogy Ginny varázsolna. A fej, akié pedig megjelenik a létra tetején az előbb eltűnt Hermione. Harry még mindig nincs ugyan meg, de az okoska Griffendéles miután a föld elnyelte egy pillanat alatt egy ház pincéjében, azaz itt felettük tért magához. Nem tudni, hogy miért, de körülnézhetett, hogy mi van itt. Átlagos pince egyébként, van jó pár polc, a polcokon mindenféle üvegcsék, növényekkel, bájital hozzávalókkal, van pár ostya is, kekszek, szóval mindenféle mint egy spájzban. Halvány fény is akad, egyetlen megbűvölt le nem égő és el nem alvó gyertya adja a fényt. Innen egy lépcső vezet felfelé egy ajtóhoz, ami alatt már erőteljesebb fény szűrődik be.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2016-02-04, 17:55
- Igen, ez az! Fussatok csak! - Örvendezik Fred, mikor a "pucér dementorok" sietősen távozóra fogják. - Virágokat és ajándékokat a szobánkba kérjük majd! - Teszi hozzá George nem kisebb vigyorral, s Fred diadalmasan pillant hátra a többiekre, mikor komoly leltár-hiányosságra figyel fel. Sok a vörös. Mármint eddig is sok volt, de most valahogy mindenki az. - Hát Harry és Hermione? - Teszi fel a milliókat érő kérdést Fred értetlenül, Ron és Ginny hasonlóan aggódó és értetlen pillantása után George-ra néz. - Ne nézz így rám, nem én voltam, becsszó! - Teszi maga elé kezeit védekezőn, ez most tényleg nem az ő művük. - Nem tudom, Ginny. Az a legfurcsább, hogy a pálcáik viszont itt maradtak... - Roppant különös ez az egész, most már nemcsak Cho-t kereshetik, szuper! Mindenesetre megpróbálkozik néhány felderítő varázslattal, titkos átjáró, csapóajtó után keres, de mindhiába. Jobb híján, zsebből előkotornak egy-egy csalipálcát, s az igazik helyett hagyják ott. Nem tudják, mire lesz jó, ha Harry és Hermione itt bukkan elő újra, de a semminél jobb. S ha minden igaz, ezek nem azok a fajták, amelyekből bokszkesztyűk ugranak elő, hogy orrbavágják a pálcahasználót. Tovább haladva mikor a létrához és az ajtóhoz érnek, akkor Ron sikertelen próbálkozása után rögtön zsebeikben kotornak az ikrek, hogy előkerítsék zárnyitó jobbhamásoknemistudjákmiféle varázskellékeiket, mikor Ginny elegánsan előkapja a pálcáját és kipróbálja a zárnyitó varázslatot. George és Fred pillantása egymásra, majd Ronra sokat mondó: be kell ismerni, Ginny négyük között az ész, ez a megoldás az ikreknek sem jutott eszébe. - Egyébként persze függ attól, mi lesz odafenn, de nyitva hagyjuk a csapóajtót? Hátha erre jönnének Hermionéék... - Vagy azok a dementorszerű fura alakok is utánuk jönnek, mondjuk nem nagyon akadály nekik a falon át közlekedés, mint látták. Ha Ginny varázsa nem jön be, akkor az ikrek megpróbálnak egy-két zárnyitó trükköt, köztük mugli-módszereket is, melyek meglepően sokszor be tudnak jönni, hiába olyan nevetségesen bugyuták a varázslatokhoz képest. Ha nem hat egyik sem, akkor marad a berobbanó belépés... hova is? Harry igazán itt hagyhatta volna a Tekergők térképét is, nemcsak a pálcáját, hátha kiderülne abból, hol is vannak s hova is jutnak majd?
//
Tehát Hermiék a folyosón, ha feljöttek a pincéből, tehát ha Cedricék belépnek, akkor azonnal rájuk látnak. Ők viszont rálátnak az ébredező Harry-re. 
