2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Szükség Szobájába gondoltam a szeánszot. Az elmúlt másfél évben itt találkoztak a többiek, amióta a jövőből visszatérő Winky elmesélt nekünk néhányat a ránk váró szörnyűségekből. Így mindazok nem történtek meg, de a manó úgy gondolta, hogy kovácsolódjunk össze, legyünk egységes csapat. Azonban más ezt elmesélni a társainknak, és megint más átélni. Harry ott volt velem, amikor az a bizonyos zöld csóva a mellkasomba csapódott volna, ám a kék pajzs felfogta azt, hogy a különös megmentő aztán végezzen a két sötét varázslóval. Igaz, egyik sem volt ereje teljében, hiszen Féregfark állítólag mindig is gyenge volt, a sötét nagyúr pedig éppen ujjászületni készült volna, ezt is megelőzte a manó. Azóta a rémálmok lassan csitulnak, de még nem múltak el. Az egy évnyi kviddicses távollét csak fizikailag edzett meg, lelkileg azonban hihetetlenül magányos lettem, és csak remélhetem, hogy most, hogy visszatértem, a barátaim mellettem állnak. A hugrabugosokat nem is akarnám most beavatni abba, amivel most készülök. Én ugyan soha nem voltam a részese Harry társaságának, de ők mindig is a figyelem középpontjában voltak, tőlük tudok csak segítséget kérni. Már annak idején sem gondoltam nagy mellénnyel arra a címre, hogy a Roxfort bajnoka, hiszen mindig a csapat erejében hittem. És remélem most eljönnek sokan, hogy ne egyedül kelljen elindulnom. Harrynek szóltam, mert ő ismeri vagy a fél griffendélt, és most bátor emberekre lesz szükségünk. Na persze szóltam még Lunának, aki hozzám hasonlóan kicsit ugyanúgy a peremén van ennek a társaságnak, mint Hollóhátas. Legnagyobb meglepetésemre majdnem egy tucatnyian érkeznek a koraesti órán, úgyhogy nem is tudom, hogy vágjak bele. A szobát amolyan gondolkozós, ücsörgős szobának képzeltem most, fotelekkel, kanapéval, és persze legyen benne kandalló is, de az arcomon látszik, cseppet sem vagyok nyugodt. - Ööö... hát sziasztok, köszi, hogy eljöttetek, nem is gondoltam volna, hogy Harry ilyen jó szervező. – Biccentek a Roxfort másik ex-bajnokának. Szeretek én beszélni, na de szónokolni? Az más tészta. Sután lehajtom a fejemet, beszédet kellett volna írnom. Jobb, ha belevágok. Freden állapodik meg a tekintetem, úgy tudom, hogy Kylie vele is beszélt, így talán nem lesz annyira nehéz dolgom. – Azért kérem a segítségeteket, mert van egy Hollóhátas lány, aki valóban Látó, nem úgy, mint Trelawney. Nem zakkant, nagyon is fontos dolgokat jövendölt, de hogy tanárokhoz rohanni az ilyesmivel, hát nem tudom. Viszont azt igen, hogy ti javarészt a saját szakállatokra oldotok meg mindent, ezért gondoltam, hogy hátha... Cho... eltűnt. Nem vagyunk már együtt, de gyakran látjuk egymást. Tegnapelőtt találkoztunk volna, de nem jelent meg. Nem akarok a házvezetőjének szólni, vagy pánikot kelteni, de nem jellemző rá, hogy csak úgy felszívódjon. Ezért gondoltam arra, hogy talán összefügg azzal, amit Kylie mondott. – Nem ülök most le, biztosan sok kérdésük lesz, csak hagyom, hogy emésszék a felvezetőmet. Ha minden úgy alakul, ahogyan magamban kigondoltam, akár hamarosan indulhatunk is. Bár biztosan lesznek kétkedők.
– Ó, akkor félreértettem, ne haragudj. – Eléggé kínosan érzem magam most emiatt, azért remélem, nem esett rosszul neki, amit mondtam. – Igen, egyébként igazad lehet… óvatosnak kell lennünk. – Ha valóban elkezdi keresni őt, és hát miért ne tenné, akkor tényleg bajba kerülhetünk. Ezért is lenne jó gyorsan végezni azokon a részeken, ahol bárki megláthat. A kunyhónál szerencsére mind nyomokra bukkanunk. Ez jó, mert így úgy érzem, megérte kint maradni. Néha azért hátrapillantok a kastély felé még mindig, hogy nem jön-e erre valaki. Bennem van a lebukás miatti félelem, mint mindig, ha valami olyasmit csinálok vagy készülök csinálni, amit ütközik a házirenddel. Tudom, hogy én is arra szavaztam, hogy ne szóljunk erről egyelőre a tanároknak, de akkor is. Nem túl biztató az sem, hogy a Tiltott Rengeteg felé tartanak a lábnyomok. Elég veszélyes lenne oda bemenni, és sehogy sem tudnánk kimagyarázni, ha ez kiderül. A fülbevaló viszont Chóé, úgyhogy ezen el tudunk indulni. Figyelem, ahogy Cedric rámondja a varázslatot, és az ékszer ellebeg az erdő felé. – Pont ettől tartottam – jegyzem meg kicsit keserűen, mert ezek szerint tényleg be kell majd menni. Jó, persze én is szeretném, ha megtalálnánk a lányt, de nem véletlenül nem vagyok griffendéles, én nem tudok csak úgy besétálni oda, kell egy kis idő, amíg meggyőzöm magam. Cedric patrónust küld a többieknek, majd utánunk jönnek, ha akarnak. Ennyi idő alatt valahogy ráveszem magam, hogy mindent Chóért teszünk, és amúgy sem leszek egyedül, hiszen jönnek a többiek is. – Igen, szerintem is – mosolygok rájuk. Bár Lavendernek talán az lehet rossz, hogy ő is griffendéles, mint a bent lévők, és így hagyták ki, de talán velünk is jól fogja érezni magát – már amennyire jól lehet egy ilyen kalandban. Felemelem a pálcámat, és elindulok Cedricet követve az erdőbe. – Ti voltatok már bent? – kérdezem Lavendertől és Lunától. Én a magam részéről még nem, de azért kíváncsi vagyok rá, hogy ők jártak-e ott.
o
Cedric Diggory
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-12-13, 10:47
Nem igazán hallom, hogy Fred mit kiabál Cho-ról, de mivel a kunyhó ablakán nézelődik be, úgy vagyok vele, hogy talán majd a bentiekkel beszéli meg a talált nyomot, és majd egyeztetjük, mielőtt indulnánk, hiszen nem véletlenül válltunk ketté, még ha ő nem is csatlakozott feltétlenül egyik brigádhoz sem. Padma ellenben felemeli a fülbevalót, amit már messziről ismerősnek vélek, így hosszú léptekkel sietek oda, hogy bólogassak. - Igen, ez az övé, ügyes vagy. – Elnéző mosollyal rázom a fejemet, ahogyan a Hollóhátas lány bosszankodik Fred hülyéskedésén, amíg nem bizonyított, hogy Cho-nak baja esett, addig nem fogok rászólni, úgysem tudnám megváltoztatni. Azért van itt, hogy segítsen, így nem hinném, hogy baj az, ha a jóhangulattal próbál megmenteni minket a depressziótól. A varázslat rámondása után a függő ellebeg az ősöreg, komor erdő felé, így nem ártana követni, hogy mielőbb Cho nyomára bukkanjunk. Ha már nyomok, igyekszem nem letaposni őket, miközben Lavender nézegeti őket. A lányt csak úgy mellesleges egy finom vállérintéssel nyugtatom meg, hiszen látom azt az irigy pillantást. - Mi is összeszokhatunk, lehetünk olyan ügyesek, mint ők. – Bólintok Padma és Luna felé, Fred tekintetében nyilván ő a testvéreivel van. Jut eszembe másik csapat. Mielőtt indulnék, azért kiabálni nem akarok, ezért odaküldöm a mormotát, hogy a patrónus jelezze Hermionének, hogy az erdőbe indultunk, ott még utolérhetnek minket. – Készüljetek pajzsbűbájjal. – Ez csupán javaslat a társnőimnek, bár mondanom sem kell, okosokkal és egy bátorral vagyok kiegészítve, így maguktól is eszükbe juthat ez. Irány tehát a lebegő függő, amely nyomra vezethet. Harryék pedig ki tudja, hogy mit találtak, de most a több szem többet lát elvet kell követnünk. A távolságot majd át tudjuk hidalni a patrónusokkal.
*Ez az egész kaland igazán érdekel és izgatja a fantáziámat, talán Padma félreértett, nem arra akartam célozni, hogy jobb dolgom is lenne ennél, bár….nem igazán tudok rangsort felállítani, de a kettő egészen más és Gerard minden bizonnyal megérti, hogy ha kések, épp csak….* -Nem a késésről van szó, csak talán aggódni fog és nekiáll keresni és akkor magyarázkodhatunk, hogy mégis mi a fenét csinálunk itt. Feltéve ha megtalál. Ha nem akkor riasztja a tanárokat. azt meg szeretnénk elkerülni. *Nem akarok Gerard előtt titkolózni, nem is nagyon tudnék. Előtte nincsenek titkaim és biztosan elmondok neki mindent, persze azzal a feltétellel, hogy nem mondhatja el senkinek, főleg nem a tanároknak. Feltéve ha időben visszaérünk. Eleinte úgy tűnik nem találunk semmit és teljesen felesleges volt mindez, de hamarosan nem csak én találok nyomokat hanem Padma is és Cedric is, hogy Luna merre kódorog azt nem tudom, a többiek pedig a kunyhóban vannak, ahonnan csak Fred kiáltását lehet hallani, valami vérről kiabál és hülyeségeket beszél természetesen. Engem persze az érdekel most jobban amit mi találtunk, vagyis Padma, mert az övé legalább kézzelfogható és bár fogalmam sincs kié lehet a fülbevaló, a történetből kihámozva két emberé lehet, vagy Cho-é vagy Kylie-é. A lábnyomokat nézve nehezen de azért mégis ki lehet silabizálni, hogy a Rengeteg felé tart a legtöbb, ami nem túl jó hír tekintve, hogy oda már a nevéből adódóan sem szabad menni, ennek ellenére minden diák legalább egyszer már látogatást tett benne. Messzire nem jutott senki.* -Már összeszokott banda, gondolom mindig így csinálják.*Vonom meg a vállam Padma szavaira némi irigységgel a hangomban. Az én életemből kimaradt ez a fene nagy baráti kör és hülyülni is csak Gerarddal szoktam, nem mintha az nem lenne jó, de azért na….még is csak jobb a nagyobb társaság. Cedricre nézek kérdőn, elvégre ő talán nálunk is jobban tudja kié lehet a fülbevaló és ha már eszébe jutott a kutató varázs, akkor én rá is hagyom a kivitelezést aminek aztán ha megtörténik látványos eredménye születik.* -SZENT MERLINÜSTÖK! Húúúú, ez nagyon izgi!
A fiúkra pillantok kérdően és várom, hogy mi lesz ennek a kádnak a sorsa. Végül is tényleg nincs semmi veszteni valónk, mindenki elég idős már ahhoz, hogy meg tudja védeni magát. Ron egyáltalán nem lepett meg kijelentésével, csak kicsit elmosolyodtam rá, és ha valaki segített nekem, akkor megfordítottuk azt a furcsa kádat. Hiába gondolkodtam rajta, nem értettem miért van ez itt és miért így. Szerencsére semmi sem rontott ránk a kád alól, amitől gondolom mindenki egy kicsit fellélegzett. Én legalábbis biztosan, és pálcámat is kicsit lejjebb eresztettem. Harryre pillantunk, majd a keretre, ahol hirtelen felizzanak a betűk. -Vajon mire utalhatnak? - Hermionera pillantok és bólintok egyet az ő kérdésére. Lehet...de minek a monogramja? Tekintetem Harry felé kúszik, akinek hátha van valami tippje erre is, hiszen a kép és a keret... ő ismerte fel ezeket a motívumokat, elemeket. Hátrébb lépek egy lépést, kicsit merengek miközben egy ideig a földet szemlélem és hallgatom a többiek találgatását a témáról, ameddig... - Ööm... srácok.. az ajtó... hogyan...?- Elkerekedett szemekkel meredek előre, majd mutatok is arra felé. Ott jöttünk be és biztos vagyok benne, hogy átsétáltam azon az ajtón vagyis... a maradványain. Közelebb sétálok, pálcámat magam elé tartva és kezemet az ajtóra teszem, szemügyre veszem jobban, hátha feltűnik rajta valami furcsaság. Fél füllel azért hallgatom a többieket, Hermione varázslatára pedig meg is fordulok, kíváncsian, hogy mi történik.
Előreengedem Harryt. Valami azt súgja, ez az idő egyébként sem alkalmas a feminista eszmék és nézetek fitogtatására, miszerint egyedül is meg tudom védeni magam, ha odabentről valami ki találna ugrani. Jól esik, ahogyan finoman megsimítja a karom - biztonságban érzem magam a jelenlététől. Végtére is, Harry igazán fel van már készülve arra, hogy váratlan helyekről váratlan dolgok vessék rá magát. Belépve sötétség fogad, hideg ráz a látványtól is. Gyilkosság helyszíne? Vajon hányan vesztették itt az életüket? Vajon nagyon szenvedtek? Pálcámat felemelve indulok meg a falak mentén, hogy feltérképezzem a területet. Amikor Ginny mégis figyelemre méltónak találja a szoba közepén kifacsarodott kádat, én is abba az irányba fordulok. Ron rám pillant, választ vár, én pedig tanácstalan vagyok. Tudom, hogy elméletileg Cedric rám bízta a csapatot, de őszintén? Nincs semmi biztató a kád látványában. Groteszk, sötét és természetellenes. - Ha akarjátok... - felelem, majd a pálcámat én is előreszegezem, hogy amennyiben bármi történik, készen álljak.
Harry a szavai a képkereten látható motívumról kizökkentenek, így a kádról elfordítva a figyelmem, felé fordulok. Még éppen megpillantom az aranyszínben felizzó G és K betűket. - Talán egy monogram? - teszem fel az elsőre logikus kérdést. De Mr. Black vezetéknevével a végső K nem áll összhangban Magamban forgatom a betűket, egyre másra, vég nélkül. A. G. K. Még fontosabb, hogy miért hagyták ennyire szem előtt? Hiszen ez nem lehet véletlen. És a képkeret egy férfi tulajdona volt - egy férfié, aki nyilván nem karcolta bele varázslattal a saját nevét. Akkor mi lehet? Egy kód? Egy anagramma része? Talán van ott valahol több magánhangzó is? Gondolataim annyira lekötnek, hogy a saját belső monológomat leszámítva semmi másra nem figyelek ezekben a percekben.
Letérdelve a kád mellé, a belsejére szegezem a varázsvesszőmet, és határozottan előre bökök, ahogyan azt annak idején Flitwick professzor tanította. - Demonstrate - szinte parancsolom a kádnak. Amennyiben varázslat alatt áll, a bűbájnak ki kell mutatnia. Ki kellene. Még a lélegzetem is elfúl, miközben ujjaim halkan dobolnak a parkettán. Megőrjít ez a várakozás.
A kód Lort illeti.
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-12-11, 20:37
Cedric nem talál semmit ott, ahol Cho talált, de az biztos, hogy ott volt valami, ahogyan Lavander varázslata is érzékeli, valamiféle mágikus tárgy talán. Ki tudja, hogy fontos volt-e, de Cho talán pont utána tűnt el, főleg amikor meg lesz a fülbevaló is, ami egyértelműen az övé volt. Sikerül rámondani a kutatóvarázslatot. A fülbevaló a levegőbe emelkedik és a Tiltott Rengeteg felé kezd el lebegni. Nem távolodik el a pálcától nagyon, ami kimondta rá a varázslatot, még halványan ezüstös derengést is húz maga után, tehát ha Cedric nem indul el, akkor a fülbevaló is marad ott, ahol eddig, lebeg a levegőben. Egyébként Padma azt láthatja, hogy a legtöbb lábnyom egyértelműen a fák közé visz, bár még mindig nem lehet tudni, hogy ezek nem csak szimpla diákok nyomai-e.
//Mr. Black háza//
Fred a kád környékén nem talál vért, ellenben valami más furcsaság szemet szúrhat neki, olyan mintha csak a kezét és a pálcáját - vagy a varázslatát? - az a hely, a kád magához vonzaná, szinte látja, ahogyan a kis cirkáló mágiaesszenciák eltűnnek a lád fejjel lefelé lévő pereme alatt. A kádat amennyiben végül megemeli valaki nem ugrik alól elő semmiféle szörny, vagy rémség, semmi veszélyes, ellenben a Harry kezében lévő képkereten lévő betűk viszonylag gyors ütemben felizzanak. Nem egyszerre, hanem szépen sorban, először egy A, majd egy G és végül ez K. Újra és újra aranyos színben szikráznak szinte már pulzálóan. Azt viszont talán nem veszik észre, csak a kevésbé tevékenyek, Ginni vagy Ron, hogy az egyébként romokban lévé épületnek most mintha a helyén lenne az ajtaja, és még be is van csukva, pedig ők előzőleg valószínűleg nem húzták be maguk után, főleg hogy nem is volt a helyén.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-12-06, 19:56
Nem igazán lenne kedvemre, hogy Hermione tegye meg az első lépést, így elé vágok, ha örömét leli benne, ha nem. A fény elég teret ad, hogy óvatosan haladjunk előre, azért időnként le-le pillantok magam elé, mert nem venné ki magát jól, ha csak úgy eltűnnék egy lukban, vagy átesnék valami maradványon. Fred és George kinn keresgélnek és jó, hogy ezt teszik, ők mindig a közepébe csöppennek mindennek. Remélem, hogy találnak valamit. Beljebb haladva a pálcámmal lefelé világítok, és mint a többiek, úgy én is nyomokat keresek. Lépdelve párat sikeresen egy a földön heverő képre érkezek a talpammal, így elhúzódva lehajolok, hogy megnézhessem azt. Egy fotót találok és a kép keretén egy szimbólumot, ami így elsőre a sötétben nem sokat mond, majd mintha beugrana, de nem esküdnék meg rá. Sirius ... - Azt hiszem... - kezdek bele, de Ginny hangja erőteljesebben belepi a teret, így elnyílt ajkakkal nézek felé, de eszem ágában sincs lemondani a fotóról és a keretről se. Lepillantok és a pulóverem ujját lehúzva elsöpröm a szilánkokat, hogy magamhoz vehessem a keretet a fotóval együtt és a többiek felé veszem az irányt. Hallva Fred kijelentését egy szigorú pillantást vetek irányukba, majd Ron kérdésére rá emelem a tekintetem. - Hát, veszíteni való nincs. - pillantok Ginny-re egyértelműen a tudtára adva, hogy szerintem jó ötlet. Elvégre vagy találunk valamit, ami nyom lehet, vagy semmit. De legalább megpróbáljuk és ezt elmondhatjuk magunkról. Közelebb lépdelek az említett tárgyhoz egyik kezemmel a kerettel, másikkal a pálcában. Az előbbiről teljesen megfeledkezve szakít fel gondolataimból Ron, majd elmosolyodva rázom meg a fejem. - Lefegyverzőbűbáj legyen az eszedben, ha valami kimászna, vagy lenne alatta. - pillantok el Ron-ról, majd a többiek beleegyezését várva állok meg Ginny mellett és veszem jobban szemügyre a kádat. - Én ezt nem értem. - rázom meg a fejem, majd ahogy lepillantok a keret a látószemszögembe kerül és megemelve azt a Weasley testvérekre pillantok. - Az előbb találtam és azt hiszem, hogy a motívum ezen a kereten ismerős nekem... - húzom félre a számat, mert volt már rá példa, hogy beakartak sarazni, és nem akarom, hogy úgy vegyék le a barátaim, hogy a kezemben van benne - Sirius házában láttam pár ehhez hasonlót, ha nem tévedek... - elvégre a nyáron elég sokáig néztem a falakat.
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-12-06, 13:47
Dumbledore Serege
Nagy nehezen sikerül mindenkinek megtalálni azt a csoportot akivel haladni és kutatni szeretne. Természetesen magától értetendő, hogy Én Hermione-val tartok és miután Harry és Ginny is csatlakozik valamelyest megnyugszom. Jobb magam körül tudni a barátaimat és a húgomat. Fred és George, nos Ők tudnak vigyázni magukra, rossz pénz nem vész el. Harry előre megy Én pedig csatlakozva a fénypálcások egyesületéhez szintén elmormogom a varázsigét és meg is jelenik az apró kis fény a pálcám végén. Odabent égett szag fogad amitől felfordul kissé a gyomrom, de igyekszem nem foglalkozni vele. Elsőre úgy látszik itt minden teljesen elégett és ha volt is bárminemű nyom annak már jó régen annyi. Hiába is nézek körbe nem akad meg a tekintetem semmin ami gyanús volna. Igaz mondjuk, hogy sosem arról voltam híres, hogy kiszagolom a nyomokat, mint valami rendőrkopó. Ginny szavaira azonban felkapom a fejem és a többiek előtt lépek mellé. -Biztos jó ötlet ez Ginny? - Megszólal belőlem az örök gyanakvó és elővigyázatos Weasley. Persze most jobban megnézve a kád nem igazán illik bele az itteni képbe, de akkor sem biztos, hogy jó ötlet csak úgy felforgatni. Na nem mintha attól tartanék, hogy kiugrik alóla valami veszett szőrős izé. -Harry, Hermione, szerintetek? - Jobb kikérdezni az Ő véleményüket is. Hermione mindig is egyel ha éppen nem kettővel jár előttünk, ha Ő azt mondja fordítsuk meg, akkor biztos azt is kell tenni. Megtanultam már, hogy hallgassak rá, azzal még sosem veszítettem. -Lehet nem volna rossz valamivel megvédeni magunkat, ki tudja milyen vad, szőrős izé rejtőzik alatta arra várva, hogy előugorhasson és bekapja a fejünket. - Mondom igazán komolyan, majd rájövök ennek az abszurditására és elnevetem magam.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-12-05, 15:47
Lavender válasza kicsit megnyugtat, legalábbis talán mégsem a többiek miatt rosszkedvű. – Ó, sajnálom – Próbálok együttérző lenni, végülis tényleg elég rossz lehet, ha emiatt egy találkozót kellett lemondania. – Hátha hamar végzünk, és akkor nem késel olyan sokat – mosolygok rá. Nem biztos, hogy csak a mai napon fogunk mindet csinálni, az is lehet, hogy egy része átkerül holnapra, vagy azutánra, esetleg még tovább tart. Meg is lennék lepve, ha ilyen rövid idő alatt mindent megoldanánk. Ahogy megyünk kifelé, érzem az aggodalmat továbbra is azzal kapcsolatban, hogy meglátnak minket, de mindent meg lehet oldani, legfeljebb bevetünk egy-két bűbájt, vagy szavakkal próbálkozunk, nem vagyok híve annak, hogy bárkit is bántsunk, de azt sem lehet engedni, hogy ebbe az ügybe mások is belefolyjanak. A kunyhóhoz érve többen bemennek, és négyen maradunk kint. Remélem, itt is találunk valamit, mert valószínű, hogy az események nagy része odabent történt, de az elkövető kívülről érkezett, és talán nem volt ideje eltüntetni a nyomait, vagy csak nem volt eszében. A rengeteg felé vizsgálódom, és épp találtam valamit, amikor meghallom Lavender hangját. Odasietek én is, mert kíváncsi vagyok, mire bukkantak. – Mi történhetett itt? – gondolkozom hangosan. Lavender azt mondta, hogy erős mágiát alkalmaztak, ami után kutattak is, de akkor ez talán azt jelenti, hogy valaki már megelőzött minket? Hirtelen eszembe jut, hogy én is felfedeztem valamit, úgyhogy gyorsan meg is osztom velük. – Nézzétek – hívom őket vissza arra a helyre, ahol a lábnyomok vannak. – Itt egy csomó nyom, de itt, mellette találtam ezt – veszem fel a földről a kis fülbevalót, és a tenyerembe helyezem, hogy jól láthassák. – Az övé? –kérdezem elsősorban Cedrictől, mert ő ismeri legjobban Chót közülünk. Én annyira nem figyeltem meg a lányt, hogy milyen fülbevalókat hordott, de talán a fiú igen, és így közelebb jutunk valamihez. A lábnyomokkal, sajnos úgy tűnik, nem tudunk mit kezdeni, mert elég sok van, főleg egymáson, úgyhogy használhatatlanok. Ekkor azonban kiáltást hallok a kunyhóból, méghozzá az egyik Weasley-iker hangját, aki vért talált. Hihetetlen, hogy még ez is elhülyéskedi. Engem ez eléggé bosszant. – Micsoda lehetetlen alakok – jegyzem meg kissé morogva, így fejezem ki nemtetszésemet.
o
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-12-05, 13:37
Noha Freddel a kunyhó környékét vizslatták, a fűben keresgélve nyomokat és a karám felé tartottak, kiindulópontjuk mégis a ház volt és nem is gondolták volna, hogy máris nyomra bukkannak. Mondjuk Fred bízott benne, hogy nem találnak nyomra, elvégre mégis vér után nézelődött. George böki oldalba és egyúttal ragadja meg pálcát tartó kezét és irányítja a ház felé. Előbb csak egy villanásra esett oda a pálca mágikus fénye, de most már mindketten megbizonyosodhatnak róla, hogy George sasszeműen kiszúrta a vérfoltokat az íróasztalnál. Közelebb is mennek és az üszkös falmaradványok fölött, egy csonka, üveg nélküli ablakkereten át belesve a házba veszik jobban szemügyre. - Hé, srácok! Ez vér! Felismeri benne valaki Cho-t? - Adja Fred úgy a tudtára mindenkinek, hogy azt a kintiek és a bentiek is jól hallják, habár humorát most aligha fogják értékelni, pedig fontos kérdés. Ha az Cho vére, akkor Cho itt járt. Jobban megvilágítja a helyet, hátha mást is észrevesznek, de egy rövid időre a kád felé is irányítja a pálcát, főleg ha Ginny-ék megfordítják azt. Hátha ott is lesz jelentősége ennek a vérkimutató varázsnak, ki tudja? ~ Tehát ebbe a kádba fojtogatták Kylie-t... Hát most úgy is néz ki, hogy mint egy horrorhelyszín, az tuti.~ Viszont Cho-nak még mindig semmi nyoma, s a legrosszabb az, nem is tudják, milyen nyom után kutatnak. Aligha várhatnak egy táblát, amin egy nyíl van és Cho neve szerepel mellette.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-12-05, 10:20
Belépünk. Kicsit megremegek, hiszen a huzat, amely átsuhan a házon hidegérzetet kelt bennem. A környezet rideg, kicsit félek is, nehogy valamelyikünknek baja essen. Féltem őket, a testvéreim és a barátaim, és nem szeretném átélni azt újra, mint amikor Voldemorttal küzdöttek. Pálcám hegyéből fény szűrődik a padló felé. Elég világos lett benn, hiszen mindenki szeretne az orra elé látni és felfedezni valamit, akár apróságot is, amely bármiben segíthet nekünk abba, hogy mi történ itt, és vajon hová lett Cho. Talpam alatt néhány üvegszilánk roppan, szép lassan haladok befelé, majd jobbra indulok, először a földet világítom meg és kutatom át, majd a falat is megvizsgálom. Soha nem lehet tudni... Néhány törött képkeret, eltépődött és megégett fotók a földön, egyébként semmi mást nem látok, ami hasznos lenne számunkra. Eddig semmi nem történt, csend van csak a többiek susmogását hallom a hátam mögött. Megfordulok. A szoba közepe felé lépkedem, hogy ott is körül nézzek. Nem kerül sok időbe, mire meglátom azt a kádat a szoba közepén. Először teljesen ésszerűnek találom, elvégre mi lenne olyan furcsa egy kádban, de mikor jobban megvilágítom, észreveszem, hogy nem tűnik túl megrongáltnak. Mintha nem hatott volna rá annyira az a robbanás, ami itt történt. Felvont szemöldökkel nézem körbe, próbálok rájönni, hogy mitől lehet... -Figyeljetek... szerintetek nem furcsa ez a kád? Megfordítsuk? - Lehet, hogy ez nem a legjobb ötlet tőlem, de szerintem mindent alaposan át kellene kutatnunk, mert egyébként nem fogunk semmire sem jutni. Ki tudja, lehet, hogy ez alatt fogunk valamit találni majd, ami aztán további nyomokhoz vezethet.
*A gondolataimba merülve követem a többieket, végül nem utolsónak léptem ki a szükség szobájából, de persze gondolhattam volna, hogy Cedric ilyen úriember. Kicsit hasonlít Gerardra már ami a mentalitását illeti vagy mit, és erről jut eszembe az is, hogy nem sokkal később találkoztunk volna. Szóval ennek lőttek, egy ideig majd azt hiszi, hogy Piton vagy McGalagony bent tartott, vagy Thorne professzor, hiszen meséltem neki arról, hogy hozzájárok különórára és azt is, hogy semmi galleonért nem hagynám ki, már csak azért sem mert a tanárnő megtisztel azzal, hogy minden kötelezettség nélkül foglalkozik velem, hiszen a Szimpátiamágia egyetemi tantárgy. Az sem emel a kedvemen, hogy megint mellőzve vagyok, de elhatároztam, hogy most nem kérdezek annyit és inkább belevetem magam a kalandba, bár azt hiszem kalandnak olyasmit szoktak nevezni ami jó kedvvel tölti el az embert és nem veszélyeket rejt magában amiről úgy is tudunk. Padma kérdését hallva úgy nézek a lányra mintha megbolondult volna, csak azért mert irántam érdeklődik, de ez csupán egy röpke pillanat és aztán hálás mosolyt vetek rá mielőtt válaszolnék.* -Persze, igen. Csak….Gerard-dal találkoztam volna. Talán aggódni fog ha nem érkezem időben, üzenni kellett volna neki. Most már mindegy. *A másik gondolatfonalat felgombolyítom és elteszem, felesleges mindenkinek tudnia arról, hogy nem érzem magam közéjük valónak, az is lehet, hogy ezek után majd megváltozik a rólam alkotott véleményük, csak egy kis szerencse kell, hogy találjak is valamit és akkor hasznomat veszik. Tényleg szeretném, régen nem érdekelt de amióta együtt vagyunk Gerard-dal kinyílt a világ és bár ott van Missy is akinek bármit elmondhatok. még sem ugyanaz mintha mindenki kedvelne és számítana rám. Talán eszembe sem jutott volna mindez ha nics ez a Kylie-s jóslás és Cho eltűnése. Padma közelében maradva aztán végül a kunyhó környékét derítem fel, hirtelen nem jut eszembe jobb varázslat mint a korábbi varázslatokat felfedő. Harryék persze a kunyhóba mentek, Padma marad és Cedric is és Luna, vagyunk itt elegen. Nem sok reményt fűztem a próbálkozásomhoz, én vagyok a legjobban meglepődve mikor végül sikerül. Cedric pont arra guggolászik, talán ő is meglátta azt aminek én csak a helyét látom. De nem, még egy picit nyúlnia kell előre. Pár lépésnyi távolság van csak köztünk, azt gyorsan le is redukálom szinte nullára, közben mondom is, hogy miért vagyok annyira izgatott, hogy még a szemeim is tócsányira kerekedve bámulnak ki az arcomból.* -OTT, IGEN! Cedric egy kicsit előrébb van valami. *Azért fura ahogy leguggolt és hajolgatott, mintha valakit utánozna, mert a mozdulatai darabosak voltak. Azt sem tudom ez mit jelent, csak feltűnt.* -Egyébként mi a fenét csinálsz?....találtál valamit? Itt van valami. *Mutatom is hol vagy legalábbis a helyét.* -Elég erős mágiát mutat és kutattak is utána szintén mágiával. *Vigyorogva nézek fel rá, bármi is az vagy volt az, én örülök, hogy találtam valamit. Egy lépéssel előbbre vagyunk, persze még távol a megoldástól, de hihetetlenül jó érzés.*
Természetesen magam előtt engedem ki Lavendert, én hívtam meg őket, akkor magától értetődő, hogy mindenkit megtisztelek azzal, hogy én távozom utolsónak. Nem pusztán az alapvető udvariasság miatt, de ha Friccs itt érne valakit, akkor arra legyen a legnagyobb esély, hogy engem kapjon el, mint főszervezőt, meg hát a társaság tagjai többségében még nem egyetemisták velem ellentétben, én kisebb büntetést kapnék egy esetleges kihágásnál. Nem lepődök meg rajta, hogy Harryék hárman ismét együtt mennek, hozzájuk csatlakozik Ginny, aki köztudottan nem szakad tőlük le, viszont Fred és George velünk tart, nem árt, ha mi is kapunk griffendéleseket Lavenderen felül. Lehet, hogy a következő pár percben magunkra leszünk utalva, és nem beszélhetünk Harryékkel, de mégis hihetetlenül hálás vagyok most mindenkinek, hogy itt vannak. Én sosem voltam a közösségük tagja, de ahogy nézem, egyre többen vannak azok, akik készek segíteni a többieknek, már nem csak arról a verehetetlen hármasról szól minden, akik egyes cselekedetükkel házverseny végeredményeket tesznek semmissé. Tulajdonképpen nem is fordulhattam volna hathatósabb segítőkhöz, mint ők nyolcan, vagy hányan vannak. Miközben Luna mellett lépdelek, hallom Padma kérdését Lavender felé, így előresietek hozzájuk, és a ha nem gond, belehallgatok, talán tényleg nem érzi jól magát a griffendéles szőke. Az ikrek végül mégsem hozzánk csapódnak, hanem a karámok felé, nekem végülis oly mindegy, csak jussunk valamire. A varázslat hatására, amit elvégzek, beugrik néhány kép, de a legérdekesebb, hogy Cho miért másnap volt itt? A bevillanó képek alapján odamegyek, ahol Cho is legugolt, talán talált valamit. Azért van bennem némi félsz, hogy ha végigjárjuk, amit ő, talán mi is a sorsára jutunk. Nem mintha félnék, de azt sem akarom, hogy apa aggódjon miattam. Viszont Cho most mindennél fontosabb, no meg szeretném, ha Kylie felvetéseit is tudnánk igazolni. Szóval megpróbálom egykori barátnőm mozdulatait leutánozni, hátha... Ha Padma talál valamit, akkor készségesen odamegyek, és megnézem, hogy mi az, hátha tudunk rá valami tájolóvarázst mondani.
Cedric, amikor a múltba néz felvillanó képeket láthat. Sokan jártak a környéken, főleg az eset megtörténte óta, diákok többen is, ismerősök és ismeretlenek, amíg visszajut az említett pillanatig sok mindent láthat. Az ominózus estéről nem tud meg sokkal többet, mint amit hallottak, varázslatok villanása a távolban, futó léptek amik a kunyhó felé igyekeztek, később tanárok, akik vizsgálódtak. Ami érdekesebb lehet az, amikor még az este másnapján Chot látja meg, aki mintha egy villanásnyi időre leguggolt volna nem is olyan messze az épülettől. Talán... talált valamit? Lavander kutató varázslata egyértelműen mágikus tárgy helyét mutatja ki és történetesen pont azon a helyen, amit Cedric nagyjából be tud lőni, ahol Cho leguggolt valami miatt pár pillanat erejéig. Kifejezetten intenzív a mágikus hatás, és mintha később kereső varázslatot is alkalmaztak volna a helyen. Padma elég sok lábnyomot talál a földön, elég nehéz közülük megállapítani, hogy melyik kié lehet, hiszen tényleg sokan járnak erre, az eset óta sem csökken látványosan a számuk. A szerencse, vagy a jó megfigyelő készség segít neki, hogy kiszúrja az aprócska kis ezüst csillag forma fülbevalót, ami a fűszálak között bújik meg nem messze a rengeteg fáitól. Talán Cedric felismeri benne Cho fülbevalóját, ha Padma nem figyelte volna meg annyit a lányt, hogy tudja, hogy az övé.
//Mr. Black háza//
Fény már épp elég van, többen is varázsoltak. Harry lép be elsőként a romokban álló épületbe... vagyis inkább a maradványaiba. Elsőre nem szúr ki semmit, főleg hogy nem tudják változott-e itt valami, hiszen valószínűleg nem sokan jártam még itt. Harry egyébként felfedezhet néhány hasonló motívumot itt, mint amiket a Black házban, hiszen Jonas Sirius másod unokatestvére volt, még egy ripityára tört képet is találhat a földön. Fred varázslata mutat ki némi vért a padlón egy bizonyos helyen, félig a felborult íróasztal mellett, de mintha másfelé nem lenne, mintha a vér nagy része oda koncentrálna, több viszont nincs, annak ellenére, hogy elég nagy volt a robbanás. A többiek kutakodás közben leginkább a lomokat és a romokat szúrhatják ki, ám az akárkinek feltűnhet, hogy a szoba közepén van egy a robbanástól lyukas kád is, és mintha kissé furcsán lenne kifacsarodva az egész, de talán csak a robbanás tette vele. Fejre van állva egyébként és valahogy egy fokkal tisztábbnak tűnik a lyuktól eltekintve, mint a környezetében a többi tárgy.
//Luna pár körig marad njk, aztán majd váltunk mesélőben Dracoval, valószínű, ha lement a kunyhós kutatási fázis. //
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-11-22, 14:39
- Határozottan zakkant a csaj, de nem őrült. - Vigyorog Fred Cedric-re megválaszolván némán, tekintettel kérdő kérdését, még ha lehet Cedric ezután úgy is fogja gondolni, hogy kár volt megkérdeznie. De ezután már jön is Frednek ikertestvéréhez intézett pátoszi beszéde és hamar a többiekkel odakinn találják magukat. Izgalmas, nem is olyan régen ezt az utat Kylie-val tette meg. - Szerintem elegen lesznek odabenn a romok között egy heringpartihoz, mi nézzünk körül arra... - A karámok felé biccent George-nak, hiszen sokan bementek a kunyhóba - vagyis annak maradványai közé -, valakik kint keresgélnek a kunyhó előtt, más meg a Tiltott Rengeteg felé. Akkor fedjenek le minden területet a keresgéléssel, biztos, ami biztos. - Remélem, találunk valamit, mert kezd nagy lenni a kísértés, hogy Ron-nak varázsoljak odabentre egy-két pókot. - Sutyorogja vigyorogva George-nak. Családon belül köztudottan ők ketten, s elsősorban Fred felelős öccsük pókfóbiájáért. Ám jelenleg Fred a tekintetét nem említett öccsük irányába tereli, hanem a füvet kezdi el pásztázni a kunyhó bejáratától körbe haladva szépen a karámok felé indulva. Pálcája hegye furcsa fénnyel ég. Hasonló a lumos-varázslathoz, de ezt a varázst a muglik egyik lámpája ihlethette. Hogy az ő találmányuk-e vagy sem, az nem derül ki jelen pillanatban, de az biztos, hogy a speciális fény fel fogja fedni a füvön, tárgyakon és egyáltalán bármin, ha vér van rajta, s esetleg szabad szemmel nem lenne látható.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-11-21, 10:28
Mindenki másként éli meg ezeket a dolgokat. Van aki hősiesen és van aki rettegve. Szerintem én valahol a köztes állapotban vagyok. Mert soha nem éreztem magam nagy hősnek és soha nem is rettegtem igazán. Persze eltekintve azoktól a percektől, amikor Harry Voldemorttal harcolt. Mindig is fontos volt nekem a fiú és soha nem tudnám feldolgozni azt, ha elveszíteném. Azért örülök neki, hogy ő is itt van a közelemben, és támogatni tudjuk majd egymást. Mert tudom, hogy ha kell, akkor vigyázni fog majd rám. Georgera és Hermionera pillantok. Gondolom a többiek is hasonlókat képzelnek el a helyzetről, de igazából ebben a világban bármi megtörténhet, amikor az egyiket gondoljuk akkor a másik következik be. Biztos vagyok benne, hogy az iskolában is vannak emberek, akik kémkednek, besegítenek a rosszakaróknak és persze az emberek nagy része nem is gondolná, mi folyik körülötte... mert eltitkolják. Ameddig nem jön a baj, addig általában mindenki megpróbálja meghúzni magát csendben, hátha eloszolnak a fekete felhők. Ezért viszont nagyra becsülöm a mi kis társaságunkat. Mert rögtön segítőkészek, rögtön keresésre indulnak. Mint most is. Nem mozdulok el Hermoine mellől. Tudom, hogy ő hárman, Ronnal és Harryvel mindig együtt voltak mindenben, de mindig is vágytam rá, hogy én is velük kószálhassak. Most, pedig elég érettnek érzem már magam ahhoz, hogy végre ne maradjak ki ezekből a dolgokból. -Én is veletek megyek! - Pillantottam a bátyámra, Ronra, Harryre és végül Hermionera. Körülnéztem. A levegőben égett szag keringett. Elhúztam számat, majd pálcámat magam elé téve én is fényt varázsoltam, hogy lássak magam körül valamit. Kicsit féltem attól, amit bent találhatunk... ki tudja, mi rejtőzik a romok alatt... Próbálok nem elszakadni a többiekről, és pálcámmal a földet kezdem el világítani, keresve bármi furcsa, figyelemfelkeltő dolgot.
Sok a kérdés és vakon tapogatózunk. Nincsenek fogódzok. Egyszerűen a józan eszünkre és a logikára kell alapoznunk ezúttal. A rejtély túl mutat rajtunk, talán mindannyiunkon. Elvégre nagy hatalmak kezei mozgolódhatnak a háttérben és előfordulhat, hogy egyszerű figurákként mozgunk a tábláikon. Miért ne lehetne az egész egyetlen nagy csapda? A Roxfort-ban történtek már különleges dolgok, amik rossz vagy még rosszabb következményeket vontak maguk után, hiába voltunk páran jó szándékúak. De ez most más. Ha csapda, ha nem az, mennünk kell és tennünk kell valamit. Cho valószínűleg veszélyben van és talán minden kérdésre fecsérelt percben történhet vele valami. Azt gyanítom sokan nem élnénk túl mentálisan, sem pedig lelkileg. Jól láthatóan a nagy egység két felé szakad. Cedric magához veszi Lunát, Padma és még Lavender is hozzá csapódik. Ahogy haladunk az ikreken elmosolygok, de igyekszem nem túl feltűnően tenni. Ginny jelenléte megnyugtat és aggaszt is. Óhatatlanul féltem ezt a lányt, így már menés közben igyekszem a közelükben lenni, mintha már most érhetné őket veszély. Én magam némán haladok kifelé. Elmerülve magamban, persze időnként kibillenek a lépésből és megdöntöm Ront, de egy morgás, vagy egy hümmögésen túli hang sem hagyja el a szám és gyanítom megérti, hogy most nem tudok bocsánatot kérni szavakban, mert valahol magamban elvesztem. Sietősen szeljük át a megperzselt területet és határozott léptekben haladok a Weasley-k táborában. A kunyhó előtt állunk meg. Az én helyem Hermione mellett van és persze Ron mellett, így amikor jól láthatóan és hallhatóan a Granger boszorkány kijelenti, hogy mellé lehet vergődni, én már mögötte állok és egy eltitkolt-büszke mosollyal tudom le, hogy mennyire jól esik látni, hogy milyen bátor és mennyire számíthatunk rá. Ron-ra emelem a tekintetem, mikor kijelentése után rám pillant bátran és semmivel sem törődve, hogy ő bizony Hermione csapatát fogja erősíteni. Elmosolyodom, de hanggal nem adózom ennek. - Én is veletek tartok, remélem hogy ez magától értetődött. - valamivel halkabban mondom, mint Ron tette az imént és közben előrébb lépek a lány mellé, hogy éreztessem fizikailag, hogy nincs egyedül és nem is engedném neki, hogy egyedül legyen. Bármit találhatunk odabenn, és ha csapda, mellette akarok lenni. Előhúzom a pálcám és valamennyire megemelve azt állok Hermione mellett. - Lumos Maxima. - suttogom sietősen, majd ahogy a pálcám fényt kap, finoman megérintem Hermione felkarját és ezzel utasítom rá, hogy engedjen előre. Nem fogom őt beküldeni. Egyébként is, ha csapda és történne benn valami, akkor ne az sérüljön meg, akinek a későbbiekben még hasznát vehetik. Akkor inkább én legyek az. Egy megértést kényszerítő pillantást követően végül elmosolyodom és végig simítok a lány karján. Remélem nem képzelte rólam, hogy hagyom, hogy az esetleges halálba ő sétáljon be... Mély sóhajt veszek és belépek a kunyhóba, hogy nyomokat, vagy csapdákat, jeleket kereshessek. És csak remélem, hogy a többiek is velem tartanak.
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-11-17, 13:59
Dumbledore serege
Szerencsénkre, vagy hát szerencsémre akadnak itt bőven olyanok akik használják is a fejüket értelmes gondolkodásra. Természetesen ahogy mindenki másban, így bennem is sok kérdés merül fel. Sok? Akarom mondani millió, na persze ennek felét még csak megfogalmazni se tudnám. Már rég belenyugodtam, hogy a Roxfort nem egy biztonságos iskola, mint azt úgy híresztelik. Eddig itt mindig akadt valami galiba, ami jócskán felfordította a nyugalmas élet fogalmát. Most mondhatnám azt, hogy megszoktam és nincsenek bennem sem kételmek sem félelmek, de hazugság volna ezt így kijelenteni. Igenis félek, itt nem csupán azokra a dolgokra értem amik nagyok, szőrösek és nyolc lábuk van, tulajdonképpen Én bármitől képes vagyok hideglelést kapni. Épp ezért érdekes miért vállalkozom folyton egy-egy hasonlatos szituációra, amiben biztosan akad pár rémkeltő lény vagy varázslat, esetleg egy hely. De ez is egy olyan kérdés amire nem érkezhet egyenes válasz. A barátaimért? A nyugodt életünkért? Csak, hogy ne maradjak ki semmi fontosból? Vagy, hogy addig sem kell Piton óráin ülnöm? Kétségtelen, valahol mind ez így igaz. Viszont olyan válasz nincs, ami egyenesen megmondaná mit miért teszek. -Hermione, Én veled tartok! - Jelentkezem Önként. Naná. Nem mintha mondjuk a többiekkel rosszabbul járnék...de tény, Hermione nélkül már talán elsőben befürödtünk volna. Nem vagyok gyáva...áhh, dehogyis. A megtestesült bátorság vagyok. Jelentőségteljes pillantást vetek Harry-re, remélve, hogy Ő is velünk tart. A balhés Trió valahogy csak úgy működik, ha nem válunk szét. Hermione mögött állok szorosan. A pálcám a kezemben van, ha bármi kész lenne rajtunk ütni akkor hátvédként jól funkcionálhatok. Már magamban helyre is teszek néhány átkot. Ha szükséges lenne lépni, akkor ne dermedjek le nem tudva ugyan mit is nyögjek ki. Az nem csupán kínos lenne, de nem kizárt, hogy fűbe is harapnék...
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-11-14, 14:45
A többieket hallgatva sok dolog felmerül bennem, többek között az is, hogy Frednek és George-nak miért kell mindenből viccet csinálnia. Én egyáltalán nem vagyok ellenzője a jó hangulatnak, de azért mindennek van határa szerintem, és elég rossz, hogy ők ezt nem érzik, vagy nem akarják érezni. Szerintem semmi vicces nincs abban, hogy Cho eltűnt, és talán más módon is lehetne oldani a hangulatot. Abban viszont lehet valami, hogy a Minisztérium benne van a dologban. Mostanában nagyon sok gyanús esemény történt, ami összefüggött a Minisztériummal, de azt nem hiszem, hogy ehhez Chónak bármi köze lenne, talán tényleg csak rosszkor volt rossz helyen. A csapat szét fog válni, de ez előre látható volt, amúgy is úgy nézett ki, hogy a griffendélesek már eleve alkotnak egyet, mert jól ismerik egymást. Hermione ötlete nem butaság, tényleg többre megyünk, ha két csapatra oszlunk, de azért remélem, senki nem fog meglátni, és utánunk jönni. Egy darabig gondolkozom, hogy merre menjek, de aztán úgy döntök, hogy én is a kunyhó környékén fogok szétnézni. Ezért hát továbbra is Luna mellett maradok, majd észreveszem, hogy Lavender is csatlakozik. Így legalább mi is leszünk ott egy páran. – Remélem, találunk valami használhatót – mondom a lányoknak és Cedricnek, majd Lavenderhez fordulok. – Minden rendben van? – kérdezem, mert úgy láttam, hogy talán nem teljesen elégedett, vagy bántja valami, és igazán nem szeretném, ha rosszkedvű lenne a kis küldtetés során. Egyébként nem is értem, Parvati miért nem jött velünk, ő is szereti az izgalmas dolgokat, hogy aztán legyen miről pletykálni. Talán majd elmesélem neki, mi volt, de lehet, hogy nem. Biztosan megint valami fiúügybe keveredett, ami fontosabb. Ahogy haladunk lefelé a lépcsőkön, többször is hátrapillantok, mert még mindig attól tartok, hogy valaki követni fog minket, ha meglátja a csapatunkat. Főleg amiatt, hogy általában amiben Harry benne van, abból valami izgalmas fog kisülni, és ezt mindenki tudja, a diákok többségének kíváncsisága nem ismer határokat, és egy ilyen esemény biztos felkelti az érdeklődésüket. Odakint a birtokon már valamivel jobban érzem magam, mert innen már nem látnak messzire, és el lehet őket kerülni. Hermione vezetésével az egyik csapat bemegy a kunyhóba, mi meg annak a környékén kezdünk el szétnézni. Én kifejezetten olyan nyomok után kutatok, amik a Tiltott Rengetegbe vezetnek. Azért gondolom, hogy lesznek ilyenek, mert túl közel van az erdő, és amikor valami rossz dolog történik, a Rengeteg mindig benne van. Talán igazam lesz, és találok valamit, úgyhogy az erdő felé indulok el, de persze nem megyek be, és nem is távolodom el nagyon, ha valami, vagy valaki arra ment illetve onnan jött, akkor annak a közelben is kell nyomának lennie.
o
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-11-14, 11:31
Örömmel veszem, hogy Cedric, mint az egész akció kanóca, rábólint az ajánlatomra, és egy csepp félelem sincs a szívemben. Végtére is, mit találhatunk egy kiégett kunyhóban? Remélhetőleg, a rejtély kulcsát, vagy egy következő nyomot, ha pedig semmit, hát tovább kell keresni. Engem pedig nem olyan fából faragtak, hogy némi törmelék megállítson, bár azért felmerül bennem a kérdés, mi van ha ez időpocsékolás? Ha valóban a Minisztériumnak is köze van az ügyhöz, ráadásul nem kevés köze, ha az aurorokat nem küldték ki, akkor vajon szembe tudunk-e szállni a hatalmasok akaratával? Csak reménykedni tudok abban, hogy igen, szembe tudunk.
Nem válogatok, az jön a kunyhóba, aki akar, mégis megugrok ijedtemben, mikor George előrehajol Ginny és köztem. - Miért, szerinted nem lenne logikus? - kérdem kihívóan, mint amikor egy mesterien felállított elmélet megtámadását igyekszem visszaverni. Nem mondhatja, hogy ez akár egy pillanatig is nevetséges! Ginny szavaira bólintok, és még örülök, amiért lát rációt ebben a felvetésben. Míg semmi biztosat nem tudunk, csupán feltevésekre hagyatkozhatunk. Lankadatlan éberség, visszhangzik a fejemben Rémszem hangja, és kiráz a hideg.
Odakint megperzselődött fű és fa illatát érezni mindenütt. A kunyhó környéke is igazán megsínylette a támadást, de biztosan az sem marad el majd ettől, amit odabent találunk. Fogalmam sincs, kik azok, akik inkább a terepátfésülésére vállalkoznának, de egyedül, hátvéd nélkül nem szívesen lépnék be egy kiégett kunyhóba. Bízom abban, hogy legalább Harry, Ron és Ginny velem jönnek, az ikrekről nem vagyok meggyőződve. Sóhajtok. - Rendben, akkor aki inkább a kunyhót fésülné át, az jöjjön utánam - fordulok végül a többiek felé, majd elindulok befelé. Eszem ágában sincs másokat gyáván magam elé küldeni. Végtére is, mi van, ha átkok várnak ránk odabent? Vagy mondjuk Cho? Bár őszintén kétlem, és kalandvágyam csalódott is lenne, ha ezt a rejtélyt ilyen egyszerűen megoldanánk. Lámpalázasan emelem magam elé a pálcát. - Lumos - suttogom. Ha van itt valami fontos, biztosan megtaláljuk.
A kód Lort illeti.
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-11-12, 09:35
Kalandra fel!
*Igazából nem tudom miért vagyok itt. A legtöbben ugyan az én házamból kerültek ki a jelenlévők közül, ők is azért mert már van hírük és Cedric minden bizonnyal biztosra akart menni, különben a saját házából hívott volna meg diákokat akiket jobban ismer. Én sosem voltam benne a Harry csapatban, annak ellenére, hogy mindannyian a Griffendél ház tagjai vagyunk, sosem kerültem be egyetlen kalandba sem, mert senki nem bízott bennem. Általában lükének tartottak, furának és ezért nincs olyan sok barátom sem. Most is inkább a Griffendélnek köszönhetem, hogy itt lehetek és Cedricnek mert szerintem Harry sleppje egy apró gondolatot sem pazarolt volna rám. Egy kicsit azért elkeserítő de nem bánt annyira, hogy Griffendél Godric kardjába dőljek. Úgy néz ki a dolog, hogy tanárok nélkül kell megoldani az egészet, ami nem kicsit kockázatos és a sikeréből is levon jó néhány pontot, sok részlet tisztázatlan még s bár nekem lenne pár kérdésem, a többségnek nincs szüksége a válaszokra, természetesen fejest ugranak az egészbe. Talán korábban is ez volt a hiba, kevesebbet kellett volna kérdeznem és többet cselekedni, akkor talán nem lettem volna mellőzve. szóval a gondolataimnak ezen pontján lemondok a további válaszokról, annál is inkább mert Cedric bízik Kylie-ben, a többiek pedig már indulnak is. Harry és Ron pusmogását észrevettem ugyan de nem tudtam pontosan mivel foglalkoznak aminek a eredménye az lett, hogy Cho nincs rajta valamin, vagyis bármi az ahol keresték, nem találták. Igazuk lehet, a kiindulási pontnál biztosan többet tudunk meg, bár senki nem tudja mit keressen, ha találunk is valamit, mi a garancia arra, hogy tudni fogjuk, azt kerestük? Magamban már elkezdem összefoglalni az eddig történteket amiről tudomásunk van, de Fred megteszi ezt hangosan, a maga módján elhülyéskedve az egészet. Felmerül bennem egy kérdés aminek semmi köze a jelenlegi dologhoz. Ha az ikrek ennyire idétlenek, miért engem néznek lükének? Felállok és elhatározom magam, bármennyire is minden az ellen szól, hogy velük tartsak, velük tartok.* -Én is megyek!* szólok, bár nem találom a helyem, alig szóltak hozzám Cedicen kívül, mintha itt sem lennék, de nem akarok megint kimaradni valamiből. Utolsónak megyek ki a szobából hacsak Cedric mint főszervező nem akar a végére maradni, akkor vetek rá egy hálás pillantást amiért gondolt rám. Padma mellé sorolok, nem tudom melyik csapathoz csatlakozik majd, a kunyhóshoz vagy a kunyhó környékihez, de ott leszek ahol ő. Reggel még nem tudtam mit kezdek ma magammal tanulás után, feltételezhetően Gerardal lettem volna, de akkor ez ma elmarad, és még csak nem is szóltam neki arról hova megyek. Remek, ha nem talál biztosan aggódni fog, hogy hol vagyok és ha Hermione sem lesz meg és Ginny sem, és a többi Griffendéles élükön Harry-vel, akkor borítékolható, hogy megint valami készül és én benne vagyok. Reggel még egészen mással foglalkoztam, a Thorne professzortól tanultakat gyakoroltam a kendővel és már sikerült egy tollnál nagyobb tárgyat belevarázsolni, talán nem véletlen, hogy éppen az a kendő van a hajamban, ha nem csalódtam volna a jóslástanban, akkor ezt remek előjelnek tekinteném, próbálom azt hinni, hogy az is és Kylie látomása is igaz, és minden amit eddig elmondtak a többiek. Akkor viszont nem teadélutánra igyekszünk. Feltételezhetően Harry-ék a kunyhót választják s bár kíváncsi vagyok rá én is, a környéken nézek szét. Először a kunyhó közelében és onnan centrikus körökben távolodva a helytől egyre messzebb. Nem tudom mit keressek, lábnyomokat vagy tárgyakat ha esetleg elejtettek valamit, vagy feltétlenül kizárólag mágia nyomait. Először egy olyan kereső bűbájjal kezdek ami hasonlatos a pálca korábbi varázslatainak felfedésére, csak épp magát a használt mágia nyomait mutatja meg egy-két méteres körzetben és olyanokat is láthatok a segítségével amit nem pálcával végeztek hanem mondjuk bájitallal vagy egy megbűvölt tárggyal, mint például az időnyerő, vagy mint a kendőm a fejemen.*
Az érdeklődő, aggódó tekintetekből azt szűröm le, hogy Harry és a barátai nagyon is összetartó bagázs, akikre úgy gondolom, nem feltétlenül csak most, hanem a későbbiekben is számíthatok, ezt jó, ha megjegyzem. Ha körbenézek, csupa olyan arcot látok, akik talán nem is ismerik Kylie-t, vagy engem, de szerintem bárkiért megtennék, aki eltűnik. Végeredményben csupa hőslelkű griffendéles, meg néhány okoska hollóhátas. Én vagyok az egyetlen kakuktojás, mint hugrabugos, remélem nem néznek rám ezért ferdeszemmel, hogy nem közülük való. Nem vághatok fel azzal, hogy egykor én voltam a Roxfort bajnoka, hiszen bárki más lehetett volna, aki akkor hetedéves. Túl sok barátom szavazott bizalmat nekem, és talán a Tűz Serlege is megérezte azt, hogy magabiztos tudok lenni, ha ennyien állnak mögöttem. Most is bátortalan mosollyal járatom körbe a tekintetemet, holott ezúttal nem rólam van szó, hanem szegény Cho-ról, de hát őt szintén sokan ismerik, ilyen szempontból én csak közvetítek, Cho most nincsen abban a helyzetben, hogy segítséget kérjen, azt pedig kizárom, hogy azért történik, mindez, mert a hollóhátas fogó talált magának valami cuki pasit, akivel lelépett pár napra. Ez nem rá vallana. - Nem tudom Lavender. Meg sem próbáltam tanárokat bevonni az egészbe. Adok Kylie szavára, nekem valóban nem úgy tűnik, hogy őrült lenne. – Ismét Fredre nézek megerősítésért, közben nem veszem észre, hogy Harry Ronnal nézegeti a térképet. Ellenben Hermione mint mindig, most is okos ötletet dob be. Végülis ha úgy vesszük, ő ennek a csapatnak az értelmi vezetője. Hevesen bólogatok, határozottan tetszik az ötlet. – Jól hangzik. Hermione akkor vezess egy csapatot a kunyhóba, én pedig egy másikkal megvizsgálom a környékét. – Nem kezdem el felosztani az embereket, úgy gondolom, hogy majd mindenki eldönti, hogy kivel megy. Az szintén elgondokoztató, amit a lány mond, hogy a minisztériumi aurorok keze benne lehet a dologban, ez azért igen aggasztó. Eleve csak a rejtélyügynek vannak időnyerői, mi történik, ha Caramel ismét Dumbledore ellen fordul, mint amikor pár éve a merényletek idején jóváhagyta az igazgatónk eltávolítását? Ginny szavai szintén ezt nyomják meg. – És ha így van, akkor mi képesek lehetünk megállítani az aurorokat? Tudom, hogy nektek már van gyakorlatotok ilyesmiben, de nem akarom, hogy bárki megsérüljön. – Kissé összeszorítom a számat, nem akarom őket veszélybe sodorni. Nem lett volna egyszerűbb, ha apának szólok? Aztán nem tudom nem elnevetni magamat, ahogyan az ikrek, de főleg Fred ismét oldja a hangulatot. Megrázom a fejemet, nem hinném, hogy Kylie vadon élő bestiaként gondolna Cho-ra. – Ha minden ilyen egyszerűen menne. Remélem is, hogy nincsen semmi baja, csak valami félreértés. Ha így van, csapunk egy nagy bulit. Na menjünk! – Bólintok, és ellenőrizve a pálcámat felállok, és a többiekkel együtt elindulunk kifelé. Azért vigyázni kell, hogy ne csapjunk túl nagy feltűnést ahogyan lesétálunk a lépcsőkön, majd át az udvaron a kiégett kunyhóhoz. Én legalábbis nem az épület romjaihoz megyek, hanem Hermione ötlete alapján kissé arébb, nyomokat megvizsgálni, felderítőbűbájokat eldurrantani. A többiek pedig eldöntik, hogy ők merre. Lunát azért magam mellé veszem, úgy gondolom, nem árt, ha Cho egyik háztársa azért velem van. Amikor leérek a megperzselt fűhöz, akkor igyekszem olyan varázslatokat elmormolni, amely a múltba néz, kik járhattak itt, és merre mentek.
//Luna ebben a körben nem ír, Cedric-kel megy, ettől még lehet rá reagálni. A lényeg, hogy majd a hszeket végén írjátok le, hogy kunyhó, vagy környéke, és hogy kb. mit csináltok. Nem kellenek konkrét varázslatok, feltételezzük, hogy végzőskorú, vagy egyetemista diákok már sok mindent meg tudnak oldani varázslattal, ha szimpla keresgéléssel. Mindegyik cselekvésetek legyen feltételes, tehát ne írjátok bele, hogy mit találtok, azt majd a mesélő reagálja le^^//
Harryre és Ronra csak egy röpke pillantást vet, nem akar feltűnést kelteni, hiszen az a térkép több mint különleges, s különben is, Hermione képes lenne visszaszolgáltatni Friccsnek vagy Dumbledore-nak. Mondjuk utóbbi irodájából elcsenni a térképet már egészen komoly kihívás lenne! Na de a lényeg, hogy nyugtázza egy pillantással a térképes keresés eredményét, tehát az iskolában nincs Cho. Vagy legalábbis nincs magánál, mert Ginny sem volt a térképen, mikor a Titkok Kamrájában volt. - Pánikra semmi ok, Cedric! Harry profi elrabolt-lány kiszabadító! - Vigyorodik el szélesen Fred, s leginkább a húgára vigyorog. - Tény, hogy Cho kevéssé hasonlít egy unikornisra vagy kentaurra vagy egy fára, Kylie-t pedig mostanában csak ez a hármas érdekli. - Jegyzi meg Cedric szavaira, s akkor hát nem keresik fel a lányt. Nem feltétlenül tartja ezt jó ötletnek, de hát pont okos Hollóhátasokból szenvednek épp hiányt. Alig gondolta ezt végig, arra eszmélhet, hogy mindenki nekiindul, így ő is készülne felállni, mikor megérkezik George vállcsapása, ami visszaküldi a kanapéra, s ezen Fred csak jót kacag. - Hogy menjünk velük? Viccelsz? - Néz fel ikertestvérére, ravaszan villannak meg szemei. - Egy diák nyomtalanul eltűnt, a gondnok meghalt, jövőből jött aurorok támadták meg Kylie-t és pirománkodtak a Roxfort területén, akik amúgy az egész iskolát meg akarják támadni, mi pedig most szépen szétválunk a támadás helyszínén mint valami rossz muglis horrorfilmben. Mibe fogadjunk, hogy a Tiltott Rengetegbe kell majd menni? Ráadásul a Minisztérium nyakig benne lehet, talán még innen is egy-két tanár segítheti az ügyet, hogy nem volt nyomozás, nekünk pedig se tervünk, se ötletünk. A siker esélye szinte nulla... Mégis mire várunk még?! - Villant fülig érő vigyort lelkesítő pátoszi beszéde után George-ra, s már ugrik is fel a kanapéról, hogy a többiekkel tartson lefelé a vadőr kunyhójához. Mármint annak helyéhez. Maradványaihoz. Reméli, Cho még él, igazán elrontaná a bulit, ha megkampecolna.
Ron Weasley2
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-11-07, 12:37
Akarva akaratlan mindig belekeveredem valami veszélyesbe, izgalmasba, teljesen véletlen valami extra titkos dologba. Nem volt még itt egy olyan évem sem amikor csak úgy hanyatt dőlve ülhettem volna és azt mondtam volna: "a legnagyobb problémám az, hogy sikeresen túl legyek a bájitaltan vizsgámon" Már első évfolyamosként is belecsöppentem dolgokba, ez mostanára kicsit nagyobb tócsát öltött és lassan bele is fulladok a tengerré nőtt titkos kis akciókba. Megjelenésemet ugyan nem nagyon lehetett észre venni, tény, hogy mindenki most Cedric-re összpontosított. Harry-nek csak biccentettem, majd a lányokhoz lehuppanva meghallgattam a többiekkel együtt mi is a nagy probléma. A végére persze valóban kiderült, hogy nem csak valami kis ügy az egész. Egy társunk eltűnése sehogy sem sorolható apró problémának. Persze azonnal rávágtam, hogy segítünk. Na meg nyílt titok, hogy a mi hármasunk rendszerint benne van mindenben ami halálosan veszélyes, titkos, minisztériumi ügy, halálfalós sztori, élet-halál kérdés, eltűnések minden egyéb más. Harry erőteljes biccengetései nagy sokára világossá vállnak számomra és kislisszolok a csoporttól, hogy egy kicsit hátat fordítva nekik megnézzek valamit Harry-vel. A térképre először ránézve csak a szemöldököm húzom fel, aha, szóval Harry-nek ilyesmi is akad a tarsolyában, érdekes. Ám amit mutat az még érdekesebb, sajnos igazat kell adnom neki, Cho nem szerepel a térképen, sehol sem látható. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik bátyám okos kis ötlete volt ez, díjazom, de sokra sajna nem mentünk vele. -Sajnos Cho nincs rajta.. - Húzom el a számat Harry-re nézve. Mást kell kitalálni. Szerencsére velünk van Hermione, minden gondok megoldója, majd Ő kitalál valamit. Tudom elég szánalmas mindent áthárítani rá, de hát egy kész zseni, Én inkább nem égnék be a nulla ötletemmel és tervezői képességemmel. Záporoznak továbbra is a kérdések és Luna is okos dolgokat mond, szuper, hogy így összeállt a csapat. -Persze, hogy megyek Harry, ez egy percig sem kérdéses. - A húgomat nézve és a bátyáimat, ők sem hagynák ki most ezt. Talán nem vagyok varázslatok terén semmiből sem kiemelkedő és igazán az okosabbak táborát sem erősítem, de több szem többet lát elven szerintem itt a helyem, valamiben csak hasznomat veszik.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A Tiltott Rengeteg titka 2015-11-05, 19:27
Mindenki kérdésekkel bombázza Cedricet, ami várható volt, de nem lehet egy könnyű helyzet az összesre válaszolni. A többiek véleményét hallgatva arra jutok, hogy elég vegyes a társaság elképzelések terén, és nem szeretném, ha később ebből valamilyen konfliktus lenne. Ahogy a válaszokat hallgatom, egyre inkább megerősödik bennem az, hogy nem egészen sima ügyről van szó, de azt továbbra sem világos, hogy Cho hogyan keveredett bele. Minden esetre nem ok nélkül tűnt el, és ez a lényeg, mindenképpen meg kell őt találnunk. Jó ötletnek tűnik a felvetés, hogy menjünk le a kunyhóhoz, ám azért vannak buktatói a dolognak. Hermione javaslata tetszik arról, hogy váljunk kétfelé, de én még aggódom egy dolog miatt. – Nem gondoljátok, hogy nagyon feltűnő lesz, ha csapatostul levonulunk a kunyhóhoz? Attól tartok, követne minket pár kíváncsi diák – osztom meg a félelmemet a társasággal. Lehet, hogy alaptalan, de ilyenkor jobb elővigyázatosnak lenni. Mikor szedelőzködni kezdünk, egyszer csak megpillantom magam mellett Lunát. – Szegény Cho… remélem, megtaláljuk – mondom neki halkan. Cedricen kívül talán mi ismerjük őt a legjobban, ha már egy házba járunk, és nem érdemelte meg, hogy így járjon, akármi is történt vele. Azért remélem, semmi komoly, és hamar előkerül. Bár az a tény, hogy jövőből jött emberek vannak a dologban, eléggé aggaszt, mert ebből kifolyólag talán egy olyan hatalommal vagy erővel állunk szemben, ami sokkal erősebb nálunk. – Azért elég gyanús ez az egész. Furcsa, hogy pont ő tűnt el – folytatom tovább, még mindig Lunához beszélve. Chót nem tipikusan annak a nyomozós-kalandvágyó lánynak ismertem meg, úgyhogy ha elrabolták esetleg, akkor annak kellett lennie valami nyomós oknak. Vagy esetleg meglátott valamit, amit nem kellett volna? Folyamatosan ezen jár az agyam, de így nem jutok előbbre. Remélem, hogy közösen a végére tudunk járni az ügynek, elég sokan vagyunk, és több szem többet lát. – Ne aggódj, meg fogjuk találni – Ezeket már Cedricnek mondtam, mielőtt kiléptünk a Szobából. Fontos, hogy ne adjuk fel, és csak arra koncentráljunk, hogy megtaláljuk a lányt, mert akkor sikerülni is fog.
//
~