2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "There's something inside me, and I know, it's good I'm not evil, just misunderstood..."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Meera Erianne Ashborne Születési hely és dátum: London, 1979.11.21. Csoport: Mardekár Patrónus: hatalmas kobra Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam Képesség: bejegyzetlen animágus (kobra, különleges ismertetőjel: vérvörös pikkelyek Kiemelkedő tudás: Bájitaltan: kiemelkedő tehetség Átváltoztatástan: kiemelkedő tehetség
Jellemed kifejtése
Önmaga tökéletességének teljes tudatában van, az őt leginkább meghatározó tulajdonsága a végtelen egoizmusa, s az a fajta gátlástalanság, mellyel átgázol bárkin és bármin, hogy a céljait elérje. A muglik világában szimplán pszichopatának titulálnák, de ugyebár aranyvérűként sosem találkozott pszichológussal, sőt, azt sem tudja, mi az. Örökölte apja heves vérmérsékletét, s agresszivitásra való hajlamát, ám ezt megtanulta kezelni. Maximalista és szociopata, amellett pedig kifejezetten intelligens, ami így együtt a környezete számára nem túl szerencsés kombináció. Jellemző rá a társadalmi normák kényszeres és szándékos megszegése, az empátia és lelkiismeret teljes hiánya. Tulajdonképpen nincsenek emberi értelemben vett érzései, másokéval sem képes mit kezdeni. Pontosan tisztában van külsejével, s hogy annak segítségével mit és hogyan érhet el. Tulajdonképpen még a testét is egy eszköznek tartja, mely segíthet neki abban, hogy céljait elérje (többek között ezért is tanulta meg az animágiát). Lételeme a szarkazmus, mely egyben egyfajta védekezés is számára, az emberi érzésekkel szemben. Tudatában van ugyanis annak, hogy ő nem érez, s valószínűleg egy faékbe több szeretet és megértés szorult, mint belé. Saját döntéseit sosem kérdőjelezi meg, de vállalja azokért a felelősséget, már amennyiben bárki felelősségre vonná értük. Nincs benne szorongás, s mivel szociálisan (is) teljesen érzéketlen, mindenkit eszköznek lát. Tulajdonképpen minden szituációban egy szerepet játszik, megtanulta, hogyan kell viselkednie ahhoz, hogy elérje, amit akar. Tartja a magáról kialakított képet, eközben sosem enged magához közel senkit.
Megjelenés
Magas és karcsú, szinte tökéletes alakkal áldotta meg az ég, melyhez társul egy szinte angyalian ártatlannak tűnő arc, hófehér bőr, s vérvörös hajzuhatag, aminek első pár tincsét feketére színezte. Szemei akár a tenger, az élénk, zöld szempár színvilága hangulatától függően váltakozik. Minden gesztusa, minden mozdulata a végletekig kiszámított, s mivel senki nem ismeri őt valójában (míg egyszer könyörtelenül át nem gázolt rajta), az jöhet le, hogy egy szép, kifinomult, ugyanakkor visszafogott, magának való lány. Fegyverként használja a testét, az arcát, a mimikáját, a hangját, s mindezek együttesen másokra gyakorolt hatását. Az iskolai talárt hordja, de kissé átalakította, hogy úgymond kihangsúlyozza a nőiességét. Mell alatt kicsit bevett belőle, valamint hátul kapott egy hasítékot is, így mikor végigvonul a folyosón, a talár szinte úszik mögötte a levegőben, s látni engedi hosszú lábait (mivel a talár alatt általában egy nem túlságosan hosszú szoknyát visel).
Életed fontosabb állomásai
Ősi, aranyvérű család legutolsó sarjaként látta meg a napvilágot, egy borús késő őszi hajnalon, mely egyszersmind édesanyja halálát is okozta. Ez már önmagában is rossz ómen, de ekkor még senki nem sejthette, milyen szörnyeteg is jött a világra azon a napon. Egy olyasféle, mely férfiak álma s rémálma is egyben, melynek egyetlen pillantása elég hozzá, hogy a világot maga körül romba döntse. Persze a kis Meera szinte minden tekintetben átlagos kislány volt, leszámítva a néha-néha felmerülő dührohamait, melyek viszont egyszer szinte varázsütésre elmúltak. Apja mélyen megvetette őt belül, hiszen nem átallott lánynak születni, s egyben elvenni tőle a feleségét is, így megfosztva őt attól, hogy fia szülessen, ki a családnevet tovább viszi. Szinte sosem foglalkozott a lányával, ez a feladat nevelőkre maradt, kiktől távolról sem kapott annyi szeretetet, mint kellett volna, sőt, ezt az érzést soha nem is ismerte. Mindig is büszke volt nemesi származására, hiszen az Ashborne család egészen az 1666-os nagy londoni tűzvészig tudja visszavezetni eredetét, s azon pontig kizárólag aranyvérűek alkották. Járja egy szóbeszéd, hogy ez nem egészen így van, s a családban is sokáig dívott a "metszés szokása", mely lényegében azt jelenti, hogy ha a családfára beteg ág kerül, azt le kell metszeni, s el kell égetni. Hogy ez valójában mit is jelent, az kérdéses, de legalábbis találgatásra adhat okot. Ahogyan már maga a családnév is: Ashborne, azaz 'hamuszülött', melyet jó eséllyel épp a nagy tűzvész után vettek fel. A fentiek tükrében a család (bár aranyvérűként tartják számon, s a legtöbb aranyvérű családhoz szoros rokoni szálak fűzik, mint például a Black, Lestrange, Malfoy, Rosier családokhoz) nem került bele az aranyvérűek történetéről íródott könyvbe, melyben csupán "huszonnyolc áldott"-ként emlegetik ezen családokat. Ez persze Meera felmenőinek nem különösebben nyerte el a tetszését, de manapság már, ha egy család az 1600-as évekig visszanyúlóan bizonyítani tudja, hogy vérvonalát csakis varázslók és boszorkányok alkották, akkor presztízs-szinten aranyvérűnek számít, "bármit írjon is egy félnótás a rohadt könyvébe (Gregorius Ashborne)" . Mikor Meera annak idején felvételt nyert az iskolába, először önelégültséget érzett, amit apja rövid úton le is tört, mikor közölte vele, hogy ettől nem különleges, csupán annyit jelent, hogy van benne elegendő mágia ahhoz, hogy Ashborne-nak merje nevezni magát. A Teszlek Süveg hozzá sem ért a fejéhez, de máris kiáltotta: "Mardekár!". Clavius Ashborne, a kedves apuka, talán akkor egyszer írt neki levelet, melyben kifejezte tetszését a dologgal kapcsolatban, ezt leszámítva is alig érintkeznek, mikor a lány otthon van. Dialógusaik általában kimerülnek a pusztán udvariasság és illem nevében kölcsönösen odamormogott köszönésben, vagy netán apja részéről pár gondoskodónak tűnő, ám valójában nagyon is számon kérő kérdésben. Meera mindig is mintadiák volt, kitűnő tanuló, tisztelettudó a tanárokkal szemben, és látszólag a diáktársaival szemben is. Ez azonban csupán a felszín. Legfőbb célja, hogy apjának bizonyítsa: sokkal különb nála, és sokkal többet képes elérni. Ennek a célnak vet alá mindent, minden vizsgájára példás szorgalommal tanul, vagy ha úgy nem megy, hát választ egy másik utat... senki nem állhat közé és az előmenetele közé. Sosem kapták nyílt függelemsértésen, ugyanakkor bűneinek sora hosszú és változatos: éjszakai kimaradások, tiltott mágiahasználat, tiltott rontások alkalmazása, tiltott bájitalok főzése, bejegyzetlen animágia, zsarolás, kényszerítés, hogy csak a súlyosabbak közül válogassunk. Nincsenek barátai, de egy szörnyetegnek nem is lehetnek, hisz számára mindenki eszköz, önmagát mindig is mások fölé helyezte. Félelmetes az az akaraterő, amivel hajtja magát előre, senki mással nem törődve. Szinte ironikus, hogy az általa olyannyira megvetett, varázstalan világban mennyire sikeres lehetne...
Végre! Egy igazi mardekáros^^ És még te is bejegyzetlen animágus lettél, hm... A kobra és a macska, lesznek ötleteim A karakter egyébként valami brutálisan jól fel van építve, amikor elolvastam, dühös voltam rád, hogy miért nem kaptam többet, hol marad az írás többi része. Gonosz tőled, hogy felkelted az érdeklődésemet, aztán sehol a folytatás Pontosan ilyen karakterekre szoktam azt mondani, hogy aww... tökéletes! Remélem, hogy fogunk majd játszani, mert kihagyhatatlan ziccernek bizonyulsz. Nem mondom, hogy mindenki imádni fog, de nem is ez volt a cél, és jól tetted, hogy ilyenre alkottad őt! Ha még nem tetted meg, avatárfoglalj, s a játéktér a tiéd