2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Abban igaza van, hogy egy aurornak bátornak kell lennie, de hát én nem akarok az lenni és nem csoda, hogy ez a VMS dolog se vonz, bár azért szöget üt a fejemben, hogy milyen sok lány volt a képen, pedig azt hittem, hogy ez inkább fiús dolog. Na nem mintha oda lennék a sztereotípiákért, de azért mégis csak van valami alapjuk. Azt meg azért kicsit mégis csak élvezem, hogy otthon vagyok tengeri élővilág terén. Ez a tudásom se könyvekből származik, szimplán csak sokat hallottam róla, hiszen tenger mellett éltem le az életem eddigi részét, de néha azért nem is olyan rossz okosnak tűnni. - Hű! - kerekedik el a szemem, hogy ez a Cody még gyerekotthont is alapított, nagy versenyen is volt, meg még el is tűnt és halottanak hitték, aztán most máshogy néz ki. Én meg a legnagyobb dolog, amit elértem az életben, hogy már tudok rágóból luft fújni... Tök ciki! Na nem voltak eddig nagyratörő vágyaim, de azért nem lehet rossz híresnek, meg elismertnek lenni. Az a szőke lány is, aki olyan szép és jófejnek tűnik azt hiszem karatézik, ami megint csak elég menő dolog. Lehet, hogy tanulhatnék én is valami ilyesmit, bár nem tudom, hogy itt az iskolában van-e lehetőség effélére. - Ez jó ötlet, de ha olyan híres, akkor biztosan tudja valaki a házamban, hogy kicsoda. Majd körbeérdeklődöm. - morfondírozom el kicsit, de lassan a gondolatok helyét kezdi kiltölteni a vacsi illata és az éhség, mert bár ettünk sütit, de azért az nem olyan, mint a rendes kaja, no meg már eltelt egy kis idő azóta. - Én már kezdek éhes lenni és lehet, hogy lesz valami szuper desszert! - vigyorodom el, mintha amúgy nem most ettünk volna sütit, de ez apró részlet kérdés. Ami biztos, hogy a kaja kicsit legalább elűzi a kusza gondolatokat. Nem vagyok jó az agyalásban, most viszont nagyon sok mindennel van tele a fejem. Ott van ez a Cody, meg a VMS, meg aztán a kis állatkám, akinek még nevet se adtam, de lakot tud váltani és elég különlegesek tűnik, no meg ez a sárkány dolog se hagy nyugodni, amiről Bobbyval beszéltünk, még ha azt hiszem Eddie nem is igazán hiszi el, hogy létezhet ilyesmi. Azért nekem mégis piszkálja a gondolataimat. Most viszont jobb lesz enni és kicsit mindent eltenni holnapra. Ráérek akkor is tovább agyalni mindenfélén. A végén még túlságosan okos lennék a sok gondolkodástól, az meg kinek jó?
- Talán, de egy varázsbajelhárítónak... vagy aurornak bátornak, és mindenre felkészültnek kell lennie. A VMS is ilyen kicsit. - igen az első mondatban egy kicsit bizonytalanul akadok el, és Alba már sejtheti miért. Nem könnyű dolog választania az embernek, hogy milyen útra akar lépni. Szeretnék varázsbajelhárító lenni, mint az apukám, és szeretném megvédeni a testvéreim és családomat, ahogy egy auror. Minden esetre a VMS menő dolog, és felkészíthet a későbbiekre is bizonyos szempontból. Plusz jó pont lehetne az egyetemi felvételin, és ösztöndíj kérelmen. Mert hát lássuk be, hogy az egyetem nem a fizetés képtelen árvákért kapkod. Akármilyen szakra is akar menni az illető. - Hát biztos van valami ellenük is az SVK könyvekben. - bólogatok a dologra. Engem egyáltalán nem zavar Alba okoskodása. Igazából nem is tűnik annak. Vagy talán csak azért nem, mert én vele ellentétben nem nagyon ismerem a tengert, az élővilágát meg pláne. Szóval ha Alba szerint egy cápa veszélyes lehet, akkor biztosan igaza van. Legalábbis én ezt elhiszem neki. De hát az embernek mindenfélével szembe kell tudnia nézni, ha felnőttkét meg akarja védeni azokat, akik fontosak neki. - Háát nem is tudom. Erre nem gondoltam, de nem vagyok benne biztos, hogy szívesen beszélgetne kölykökkel erről. Na meg ő alapította a gyermekotthont, biztos nagyon fontos ember lehet. - legalábbis gondolom, mert egyáltalán nem ismerem, csak a folyosói pletykákat, és újságcikkeket tudom róla. Azok meg elég talányosak. De ha képes volt létrehozni egy gyermekotthont, akkor biztosan nagy ember lehet. Mármint olyan példakép értelemben. Fontos személy. Mert azért ez nem kis dolog. És hála neki, nekem nem egy mugli árvaházba kell mennem nyáron, ahol sehogy se találtam a helyem. Fura voltam köztük. Más. - De jó lenne megtudni. Talán, ha tudnánk hogyan néz ki, az segítene. Kár, hogy mostanában nincsenek róla újságcikkek fényképpel. - pedig az segítene. Lehet már a folyosón elmentem mellette egy csomószor és fel sem tűnt. De az igaz, hogy a kulbhelyiségben Albának azért nagyobb esélye van. Vagy van egy jobb ötletem! - És ha megkérnéd az unokatesód, hogy mutassa be neked.. vagyis nekünk? - vetem fel az ötletet, mert Dany tuti ismeri, hiszen háztársak is, meg a VMS-en is együtt szerepeltek. Talán megtenné Alba kedvéért. Az klassz lenne. - Ez a könyvtár. Csak a könyvekre rakódott port érzem. De igazad lehet, mert éhes vagyok. Vagyis, én szinte mindig éhes vagyok, de ez részletkérdés. Szóval megnézhetjük a Nagytermet, hogy van-e már vacsi. Jó lenne. - dörgölöm meg kissé az orromat, de közben felállok, és várom, hogy Alba is így tegyen, hogy miután kivesszük az újságokat, mehessünk enni. Végül is jó kis nap volt ez a mai is.
- Amit meséltél elég bátor dolog lesz indulnod ezen az... izén. - bököm ki. Én tuti, hogy nem akarnék. Vércápák, meg mindenféle veszélyes dolgok? Biztos, hogy nem! Eddie, ha menő akar lenni, persze érthető, ha szeretné kipróbálni magát, de én ennyire sose voltam versengő típus. Mármint bizonyos dolgokban szeretek versenyezni és szeretem a sportokat, meg a mozgást, de tuti, hogy nem akarnám kockáztatni az életemet, vagy valami egy ilyen durva versenyen. - Nem túl barátságosak, bár igaz, hogy varázslattal könnyebb lehet védekezni ellenük. Én is csak akváriumban láttam cápát. Ha valaki élőben lát... annak lehet, hogy hama kampec. - bólogatok kissé talán okoskodva, pedig még szerencsére senkiről se hallottam az ismeretségi körünkből odahaza, aki látott volna szabadon cápát, netán megtámadta volna egy. Sőt az akváriumban is tök nyugodtnak tűntek, de azért láttam egyszer már cápa etetést, és hát azok a fogak... Tuti, hogy nem akarnék velük testközelből megismerkedni. Nagyon félelmetes lehet. - Szeretem a rejtélyeket. És nem lehetne csak úgy megkérdezni tőle? - teszem fel a talán naiv kérdést. Na igen, bennem viszonylag kevés a gátlás, ami a beszédet illeti, vagy az esetek nagy részében utólag gondolok csak bele, hogy talán az adott szavakat nem kellett volna kimondani, vagy nem abban a formában. Nem vagyok félős alkat, bár bátor sem, mint egy griffendéles. Talán jobb szó rám a meggondolatlan. Viszont ezek alapján simán odamennék ahhoz a Codyhoz, hogy megkérdezzem, hogy mi történt vele. Mint, ahogyan azt a teóriát sem adtam fel, amit Bobbyval találtunk ki, hogy van az iskolában egy sárkány, aki képes emberi alakot ölteni, még ha mások szerint ez teljesen lehetetlen is. Lássuk be, nekem néhány hónapja még az is lehetetlen volt, hogy megúszok egy halálos balesetet, vagy hogy léteznek tényleg igazából kentaurok, meg sellők, most meg minden valóságos lett. Tehát miért ne lehetne olyan sárkány, aki emberi formát tud ölteni, ha egyszer az átváltoztatástan tanárunk meg macskává tud változni? - Ha Hugrabugos akkor lehet, hogy már találkoztam ezzel a Codyval. Hm... na majd figyelek, hátha valaki a nevén szólítja és akkor rájövök, hogy kicsoda. - hümmentek még egyet, de aztán már kifelé pillogok a folyosóra. - Azt hiszem nem sokára vacsi lesz, mintha érezném a spagetti illatát. Te nem? - szimatolok bele a levegőbe és tényleg valami kellemesen fűszeres, leheletnyit édeskés illat tolakodik be a könyvtár ajtaján. Végülis odakint találkoztunk, jártunk a konyhában is, egész sok idő eltelt már. Lehet, hogy lassan tényleg tálalják a vacsit a Nagyteremben.
Na jó, hát ennyiből nem mondanám, hogy olyan jól ismerem az unokatesóját. Legalábbis nem mintha barátok lennénk, vagy ilyesmi. Inkább csak menőnek tartom a VMS miatt (meg mindent résztvevőt is), meg követem a folyosói pletykákat. Róla pedig elég sokat beszélnek. Vagy valami sportos dolog miatt, vagy valami szerelmi dráma miatt az Ollivanderekkel. Hű, hát ha én egyszer szerelmes leszek, akkor remélem, hogy a pletykarovatok nem azzal lesznek tele. Elég ciki lehet. Ami meg Alexet illeti, nos nem. Nem Dany kért meg, hogy beszéljek velük. Igazából Dany sosem kért tőlem semmit, azt leszámítva, hogy éjjel maradjak a hálókörletemben a felfedező túrák helyett. Egyszerűen csak szeretném, ha kibékülnének, mert nincs jól, ha egy családban harag van. Ha Dany is ilyeneket szokott mondani Albának meg Alexnek, akkor az csak a véletlen műve lehet, de igazából egyet értenék vele, ha előttem tenné ezt. Bár nyilván úgyse fogja, hiszen én nem tartozom a családjához. Csak egy árva kölyök vagyok a suliból, miért is foglalkozna velem és a véleményemmel egyáltalán? Egyszerűen csak azért róla kezdtem beszélni, mert azt gondoltam, hogy Alba szívesen hallana az unokatesója sportkarrierjéről. Bár tény, hogy a többiekről is tudnék mit pletykálni. - Pedig az. Igazából szerintem mindenki nagyon menő, aki ott volt a VMS-en. Ha elég nagy leszek, akkor én is indulok majd, és én is szuper menő leszek, mint az unokatesód. - bólogatok a dologra. Látszik, hogy ez a VMS dolog tényleg teljesen magával ragad. Olyan ártatlan gyermeki lelkesedéssel viszonyulok hozzá. De hát ki ne akarna hírnevet, és dicsőséget szerezni magának egy ilyen nagy sport eseményen? Az egyetlen baj, mint mindig az életkorom. Azt hiszem az alsó korhatár 15 év, én pedig még nem vagyok annyi. Az auror akadémiára se jelentkezhettem, hiába láttam a faliújságon a hirdetést, mert még nem töltöttem be a 17-et. Ez olyan igazságtalan. Minden szuper menő, és jó dolog csak a nagyobbaknak jár. Na de sebaj! Leszek én még nagy! - Hát én nem nagyon tudom, hogy néz ki egy sima cápa. De biztos vannak hasznos riasztó átkok ellenük, amik távol tartják őket. Gondolom. Mi inkább az erdőkben, meg nemzeti parkokban campingeztünk a szüleimmel, semmint strandra jártunk volna. - ismerem el, hogy nem vagyok valami nagy tenger szakértő. Igazából még tengerparton sem voltam soha. Mármint a Doveri kikötőn kívül nyilván, ahol megtaláltak csecsemő koromban. Az meg gondolom nem számít. Inkább mentünk kis eldugott tavakhoz. Szóval tudok úszni, de a tengeri élővilág elég messze van tőlem. - Hát ez az. Senki nem tudja. Vagyis ennél többet én sem tudok. Csak mindenféle kósza folyosói pletyka van, de azok szerintem többségében csak hülyeségek. Állítólag bestiamester szakon kezdte újra az egyetemet, pedig eddig gyógyító volt. Ami elég fura. Én még azt sem tudom, hogy hogyan nézhet ki most. Az egész nagyon különös. Kész rejtély. - fejtegetem tovább a Cody rejtélyt. Bár talán nyáron az árvaházban sikerül majd megpillantani, és rájönni erre-arra. Jó lenne. De az ember azért csak nem megy oda az árvaháza alapítójához, hogy megkérdezze: "Hé figyú, mi történt veled? Hogy lehet, hogy meghaltál, most meg élsz, csak máshogy nézel ki?" Ez azért elég gázul, és cikin nézne ki. Bármennyire is VMS rajongó vagyok, vagy éppen hálás az átmeneti otthonomért, ami lássuk be, sokkal jobb, mint egy mugli árvaház, ahonnan nagyon kilógtam a többi gyerek közül. - Háát nézzük csak. Dany és Cody Hugrabugosak. Eileen Silsbury Mardekár, Elizabeth Ollivander és Gina Accipiter Griffendél, Gillian Ollivander Mardekár, Christopher Graves Griffendél, Titanille Blunt Hollóhát, és a csapatkapitány Sidney Smallwood ő is Griffendéles. Tehát csak Dany és Cody voltak hugrások. - összegzem Albának, végig mutogatva a képeket, hogy éppen kiről is van szó. Szóval nem tudom, hogy mennyire fog neki ez a klubhelyiséges dolog bejönni, hiszen az unokatesóját eleve ismeri, Cody meg hát, ha a pletykák igazak, akkor már nem is önmaga. Vagyis hát nem úgy néz ki, mint ezeken a régi képeken, így Alba nem tudom mennyire lenne képes felismerni. Lehet, hogy még én is egy csomoszor elmentem mellette a folyosón anélkül, hogy rájöttem volna, hogy ki is ő valójában. Rém kellemetlen.
Azért tényleg meglepő tény, hogy Eddie ismeri a tesóimat, pedig gyakorlagilag az ég világon semmi sem köti hozzájuk őt. Ennyi erővel tényleg bárki másról is beszéhetne a VMS csapatból, vagy ilyesmi. Remélem, hogy nem kifejezetten Dany kérte meg, hogy beszéljen velem Alex miatt, mert az igazán nem lenne fair, főleg hogy én nem is tettem semmi rosszat. - Ja így már értem. Nem is tudtam, hogy Dany ilyen menő. - lepődöm meg, hiszen nem sok pletykát hallottam még, meg úgy általában a VMS-ről sem, de lehet hogy csak azért, mert nem vagyok fiú, vagy mert másik házba járok, vagy alacsonyabb évfolyamra, nem tudom. Mondjuk nekem azt nincsenek nagy ambícióim, hogy prefektus legyek, így aztán olyan nagyon tájékozott se vagyok folyosói pletykák tekintetében sem. - Véres? Na az a sima cápától is lehet, bár igazából egyáltalán nem olyan gyakran történik cápatámadás, mint azt hiszik néhányan, de nem hasznos felidegesíteni őket. - magyarázom, magamhoz képest egész hossza, ami elméleti információt illet. A tengerről azért elég sokat tudok. Ez van, ha a part közelében nősz fel és majdnem előbb tanulsz meg úszni, mint járni. A tengeri élővilágról azért nagyon sokat tudok, persze nem könyvekből, hanem amiket a Mama mesélt. Meg aztán ott volt Adriano is, a Mama egyik pasija, aki éppenséggel a tengeri élővilággal foglalkozott, előtte meg egy vízimentő... tőlük is sokat hallottam a tengerről és hogy mire kell odafigyelni. Na de vércápát egyikük sem említett soha, bár tény, hogy tudtommal mindketten muglik voltak. - Tényleg? De hát az hogy lehet? - nézegetem a képeket, bár azért kicsit rajta felejtem a tekinetemet azon a Christopher Gravesen. Elég helyes és olyan szélesen mosolyog, biztosan vicces lehet. - Hát én tuti, hogy nem mennék vércápák közé! De ők tényleg bátornak tűnnek, nem úgy fest, mintha félnének. Na majd figyelem, hogy látom-e valamelyiküket a folyosón. Van aki Hugrabugos? - mert hát ugye nagyobb esély van rá, hogy valakit a klubhelyiségben látok majd meg, mintha tök más házba járna. Lehet, hogy az a szőke lány is ismer valakit közülük, ő mégis csak idősebb, majd beszélek vele. Valahogy szimpatikusak a szőkék, a fene tudja, hogy miért, pedig a mi családunkban nem valami gyakori ez a hajszín.
Őszintén, én nem tudom, hogy miért nem jön ki Alba és Alex. Persze rossz lehet, ha csak úgy a semmiből pottyan az életedbe egy idegen rokon, akit meg kellene ismerned. De ez még nem ok, hogy ennyire rossz legyen a kapcsolatuk. Én is szoktam mérges lenni Autumn-re, de ennyire soha. És persze azt sem akarom megmondani Albának, vagy Alexnek, hogy mit tehetnek, és mit nem, meg beleszólni a kapcsolatukba. Csak hát kívülről nézve, úgy hogy én mindkettőjükkel jóban vagyok elég rossz ez így. Akkor is, ha nem jelent mentséget Alex számára automatikusan, hogy őt is folyton bántják a származása miatt. Az én erkölcsi érzékem pedig csak odáig terjed ki, hogy szeretném, ha a testvérek jóban lennének. De olyan súlyú dolgokat megítélni mint a bántalmazó kapcsolatok, ahol az egyiknek folyamatosan el kell viselnie a másik durvaságát, hát már nem igazán terjed ki. Tegyük hozzá, hogy engem senki sem bántott. Legfeljebb a mugli árvaházban gúnyoltak furának. Szerencsére azonban, már máshol vagyunk. - Háát... na jó... egyszer rajtakapott éjjel, amikor be akartam osonni konyhába nasiért... egy kicsit megszidott, és visszakísért a Dáma portréjához. Merlinre, szörnyű az a festmény, én mondom. Ezt leszámítva inkább csak VMS rajongó vagyok. Na meg a folyosókon pletykálnak a menőkről. - válaszolok végül, bár sikerül elég kínosan feszengeni közben, hiszen nem egyszerű bevallani egy lánynak, hogy kaptak már el tilosban, és pont az unokatesója volt az. Aki a VMS miatt tagadhatatlanul menő. Igazából mindenkit szuper menőnek tartok, aki ott volt a VMS-en. Mondtam már, ha elég nagy leszek, akkor én is jelentkezem a VMS csapatba? Én is olyan menő akarok lenni. Akkor majd McGalagony is látni fogja, hogy jó döntés engem prefektusnak jelölni. - Háát az... gondolom olyan, mint a cápa. A felvételeken nem nagyon látszottak, csak az hogy időnként véres lett a víz... - és itt inkább elharapom a mondatot. Nem akarom még jobban megijeszteni Albát. Bár ez már nem most volt, és az unokatesója láthatóan él és virul, épen és egészségesen. Szóval, nincs miért megijedni. De lehet, hogy jobb, ha bizonyos részleteket inkább megtartok magamnak. Arról nem is szólva, hogy nem vagyok egy tengerbiológus. Még azt se nagyon tudom, hogy egy rendes cápa hogy néz ki. Őszintén nem is nagyon érdekel, mert nem akarok úszni velük. Bár ki tudja, lehet egy két hatásos átkot meg kéne tanulnom ellenük. A biztonság kedvéért, ha netán abban az évben is kifognánk őket, amikor majd én is a VMS csapat tagja leszek... - Christopher Graves. A másik fekete göndör hajú Cody. - mutatok a fényképen előbb a szőke, majd a fekete hajú srácra. - Azt tudtad, hogy a VMS után Cody alapította meg a gyermekotthont, ahol most a szünetekben lakunk a testvéreimmel? A megnyitón pedig bizarrul eltűnt, mondták, hogy meghalt. Most meg megint él, de tök máshogy néz ki. Nagyon furi az egész. - mondom úgy, mintha valami szörnyen nagy rejtélybe akarnám beavatni a lányt. De hát véső soron tényleg egy rejtélyről van szó. Hol volt eddig, és hogy lehet, hogy most máshogy néz ki? Mért bestiamester szakon van, ha eddig gyógyítóin volt? A sok furi folyosói pletykáról nem is szólva. Minden esetre annak azért nagyon örülök, hogy van a gyermekotthon, és nem a mugli árvaházba kell visszamennem. Ott valahogy nagyon kilógtam a sorból. Szóval értitek... Ami meg az egész Cody-misztikumot illeti, kár hogy az ember nem mehet csak úgy oda egy árvaház alapítóhoz, és kérdezheti meg élete nagy rejtélyeit. - Hát abban az évben tényleg sok lány volt. De megszokott a vegyes csapat. Néha a lányok bátrabbak, mint a fiúk. - mosolyodom el Alba megállapítására. Persze nekem se jutna eszembe olyasmi, hogy attól mert én szeretnék, Albának is jelentkeznie kéne. Szerintem nem lenne neki való egy ilyen ijesztő sport. Na meg a lányokra amúgy is vigyázni kell. Megvédeni őket.
Hümmentek egyet Eddie szavaira. Lehet, hogy van oka Alex viselkedésének, de bár nem vagyok annyira okos és tapasztalt, mégis úgy érzem, hogy nem feltétlenül nekem kellene meginnom ennek a levét. Ha azt vesszük akkor minden bizonnyal azoknak is, akik vele piszkálódnak van okuk a viselkedésüknek, de akkor mindig valakinek el kell viselnie azt, aki szemétkedik, csak mert tuti okkal teszi. Ez azért még nem mentseg mindenre. Arról nem beszélve, hogy akkor ennyi erővel mindenki tovább adhatná másokra kivetítve a traumáit örökre, vagy mindig lenni kell valakinek, aki erősebb és elviseli, hogy segítsen az illetőnek. Nem tudom ez így mennyire fair azzal szemben, akinek erősebbnek kell lenni, vagy lenyelni a békát. - Te ismered is őt személyesen? - kérdezem, hiszen eddig nem gondoltam ezt, de ahogyan az újdonsült unokatesómról beszél eléggé úgy tűnik, mintha minimum ismerné, de ha ennél többet is akarok látni bele, a rajongója is. Mindez egy verseny miatt? Gondolom azon a versenyen nem csak Dany volt ott, hanem más csapattagok is, legalább is az eddigi elbeszélés alapján úgy tűnik ez valami csapatjáték lehet. - Jesszusom! Mi a fene az a vércápa? - kerekedik ki a szemem, mert hát a neve alapján egyáltalán nem tűnik valami barátságos állanak, pedig én imádom a vizi élővilágot, de az biztos, hogy vércápával nem szívesen találkoznék. Sima cápával sem, mert azért már önmagukban is veszélyes állatok, na de még vércápa verzióban is még durvább lehet. - És ő ki? - bökök az ujjammal egy szőke fiúra az egyik oldalon lévő csapatképen mosolyog szélesen. Nagyon cuki srác és igazán helyes, ezt még én is látom. Végigfuttatom a tekintetemet a sorok között, hogy végül megálljon az ujjam az egyik néven a sorban. Nem sok fiú volt a csapatban, ha jól látom, ha ez teljes csoportkép persze. - Christopher Graves, vagy ez a Cody. Valahogy inkább olyan Chris-szerű. - gondolkodom el hangosan is kimondva a szavakat, hogy aztán tovább nézzem a neveket. - Milyen sok lány! Azt hittem, hogy ez inkább a fiúk sportja. - ha már ennyire veszélyes, vércápákkal, meg mindennel. Bennem biztos, hogy nem merülne fel, hogy egy ilyen versenyen induljak. Egyébként is inkább szórakozás szinten szeretek sportolni, nem vagyok nagyon versengő alkat, de hogy egy ilyen sportágat válasszak, az végképp távol állna tőlem, de itt láthatóan nem csak elvétve volt lány a csapatban.
Nem akarom, hogy Alba rosszul érezze magát miattam, vagy bűntudata legyen. Csak jó volna, ha valahogy tudna beszélgetni Alexszel, és valahogy képesek lennének rendezni a kapcsolatukat. Igaz, engem Alex nem is bántott még meg. Sőt elég rendes, amikor korrepetál bájitaltanból, hogy ne bukjak meg. Nem túl nagy titok, hogy bűbájtanon kívül szinte minden más tantárgyból elég vacakul állok. De hát még nincs is év vége. Majd az év végi vizsgákra összeszedem magam, ahogy eddig is. Csak hát attól félek, hogy ez nem lesz túl jó pont McGalagony előtt, amikor prefektust kell választania az évfolyamról. Tudom, mindenki azt mondja, hogy jobban oda kéne figyelnem a tanulmányaimra. Még akkor is ha soknak tűnik az a másfél év, ami még van addig. Mert hát az sem titok, hogy mennyire szeretnék prefektus lenni. Bár szerintem mindenki szeretne. - Tudom, nem igazán tűnik jónak. De hát biztos van rá valami oka... - nem igazán akarom védeni Alexet, és a rossz tetteit, akármennyire is hangzik így. Egyszerűen szeretném megérteni, hogy ők mért nincsenek legalább annyira jóban, mint és Autumn. Jó persze, mi egész életünkben ismertük egymást. De akkor is. Szeretném, ha kibékülnének. Talán Alexszel is beszélhetnék erről. Hogy mennyire rosszul esik ez az egész Albának, és lehetne kedvesebb vele. Mondjuk, mint velem. Nagyon fura, hogy velem rendesebb, mint a saját testvérével. - De Dany idősebb, menő sportoló, és még prefektus is, aki meg tudja védeni magát. Sőt akár büntetőmunkát is adhat, ha valaki túl lő a célon. Vagyis hát nem tudom, hogy az egyetemisták prefik-e még, és tehetnek-e ilyet még, de kétlem, hogy bárkinek lenne bátorsága belekötni. - nem mondom ki, de azért egy elsős hugrabugos kislányka egészen más, mint egy egyetemista sportoló. Legalábbis azoknak a gonosz mardekárosoknak a szemében, akik szeretnek mindenkibe belekötni. És nyilván a könnyebb célpontot fogják választani. Mert ez már csak így működik. Persze ettől még nem kizárt, hogy Albának igaza legyen, és Alex tényleg féltékeny legyen. Ezért végül erre nem is mondok semmit sem. Legfeljebb, majd a legközelebbi korrepetáláson megkérdezem Alexet is erről. - Szerintem is. - bólogatok lelkesen a kis állatka feltételezett képességére. Akkor is ha nem éppen tűnt az eddigi viselkedése alapján egy griffendéles oroszlánnak, hiszen még egy kis zajtól is megijedt, és Alba zsebében keresett menedéket. De lehet az is, hogy csak idő kell neki, amíg megtanulja, hogy milyen zajok veszélyesek, és milyen zajok nem. Tulajdonképpen a legtöbb jelentéktelen, és nem jelent valódi veszélyt rá és a választott kis gazdájára. - Hát elég veszélyes számok voltak. A döntőn például vércápákkal teli medencében kellett vízilabdázniuk. - mesélem Albának, abba nem igazán belegondolva, hogy ezzel akár meg is ijeszthetem, hiszen mégis csak az unokatestvére testi épségéről van szó. Ez pedig egy elég félelmetes próba lehetett. Még ha ott kifejezetten nem is sérült meg senki úgy tudom. Legalábbis a mi csapatunkból. - Én pedig megkérdezem azért Flitwick-et az alakváltó familiárisok elméletéről. - mondom biztatóan. Persze nem említem majd meg Albát név szerint, és azt sem, hogy már láttam is egy ilyen kis alakváltót. - Azt hiszem igen. - bólintok a kérdésre, bár egy cseppet bizonytalanul, mert még könyveket se nagyon szoktam kölcsönözni, nem hogy újságot. Ezekről is csak azért tudok teljesen véletlenül, mert igazi rajongója vagyok a VMS-nek. De hát legrosszabb esetben a könyvtáros majd visszateteti őket a helyükre, és akkor majd Alba itt olvassa el őket. Vagy kicsempésszük valahogy egy kis időre. Kölcsön persze.
Kicsit azért talán belül elszégyellem magamat, de közben igenis az is a fejemben van, hogy hogyan viselkedett velem Alex egész nyáron, pedig én igazán próbálkoztam! Az is tény, hogy az anyukája se valami rendes, ezt már Dany is mondta, de... Tudom túl sok a de. - Csak hát azért bánt másokat, mert... őt is bántják. Ez így... - húzom el végül picit a számat, mert értem én azt, amit Eddie mond, de nagyon nehéz nem a saját szemszögemből is nézni a dolgot. Azért lássuk be nem túl fair Alextől, hogy aki nem undok vele, ő meg azzal is az csak, mert már ezt szokta meg. Közben meg gondolom féltékeny is volt, hogy apa figyelme még jobban megoszlott azzal, hogy felbukkantam, tudom is én. De ez akkor sem az én hibám és mégis azt mondja Eddie, hogy nekem kell megértőnek lennem. Nem úgy van, hogy Alex az idősebb és az okosabb? - De hát Danyvel nem tart távolságot, csak velem és hát nyáron is ezt tette, pedig ott nem látott senki sem. Én... nem hiszem, hogy erről lenne szó. Inkább mérges, hogy befurakodtam a családjukba, pedig nem én akartam. - sóhajtok egyet, hiszen ha rajtam múlik akkor otthon maradtam volna a Mamával, de hát ebben nekem nem volt döntési lehetőségem. Máshová meg nem mehettek, maximum a nagyszüleim lettek volna, de velük nagyon ritkán találkoztunk ahhoz, hogy jó megoldás legyen, a Mama nem akarta volna és valószínűleg apa sem. Akkor még ritkábban találkoztunk volna és mivel a lánya vagyok mégis csak az övé volt elsősorban a döntés. - Lehet. Azért az tényleg menő lenne! - nem rossz, ha van egy személyre szabott testőröd egy kisállat személyében, aki nem is csak kisállat tud lenni. Ha gond van, talán oroszlánná változik és bárkire simán ráhozza a frászt. - Hű, ez tényleg nagy dolog! Főleg, ha még veszélyes is ez a valami. - kerekedik el a szemem. Talán egyszerűen túl sokat fecsegek, Dany pedig nem akart ezzel traktálni, vagy menőzni vele, én meg mivel nem is hallottam a dologról még sosem, fel se merült, hogy akár csak rákérdezzek. Át is veszem az újságot, hogy lehuppanjak az egyik asztalhoz. Nem vagyok egy nagy olvasgatós, ezt mindketten tudjuk, de ha Danyről vanszó, akkor ez mégis csak más, mint egy uncsi tankönyv. - Lehet, hogy megkérdezem, elég okosnak tűnik és népszerű is. Biztosan sokmindenről tud. - bólintok, de közben már az újságot lapozgatom és időnként kikerekedik a szemem, amikor meglátom benne Danyt integetni. - Ezt is el lehet vinni, mint a könyveket? - nem vagyok valami hozzáértő könyvtárba járás tekintetében és hát még sem úgy akarom ezt a sok infot elolvasni, hogy közben Eddie itt ül mellettem csendben. Ha már valakivel vagy, akkor legyél teljesen vele és ne olvass mellette. Az nekem nagyon fura lenne.
- Barátai? Te viccelsz? Örülhet, ha kibír egy napot valami durva megalázás nélkül. Ezt te azért nem érted, mert Hugrabugos vagy. De ha a Mardekárba kerülsz, és nem gazdag és befolyásos aranyvérű családod van, vagyis olyan családod, akinek a vérvonalát évszázadokra visszamenőleg vissza tudod vezetni, és minden felmenőd befolyásos varázsló és borszorkány volt ebben a családfában, akkor pokollá teszik az életed. - kezdem magyarázni Albának, hogy egy kicsit ő is megértse, hogy a nővérének sem lehet egyszerű élete. Főként mugli apával, és véla anyával. - Ráadásul a mardekárosok szemében a muglik, és a vélák is lenézendőek. Ezért Alex gyakran kapja meg, hogy ő egy olyan "korcs", aminek létre se kellett volna jönnie. A hugruabugban ez nem számít. Ott senkit sem érdekel, hogy kik a szüleid. De a mardekárban nagyon kegyetlenek azokkal, akik nem felelnek meg a származási elvárásoknak. A "korcs" és a "sárvérű" még csak a legenyhébb bántó jelzők, amikkel a nővéred illetik a háztársai. - gondolom Alex nem szívesen beszél ilyenekről. Ha megaláznak a többiek, akkor azt nem szívesen vered nagy dobra. Tavaly ugyan hallottam róla, hogy Daniel megvert valami mardekáros srácot, mert Alexet gúnyolta, elég nagyot szólt a dolog, még a prefektusi jelvényét is elvesztette miatta. Bár csak a folyosói pletykákat hallottam. De ha így is van, akkor is elég rossz lehet Alexnek. Megértem, ha próbál távolságot tartani. Sőt, jut eszembe... - Nem lehet, hogy Alex azért tart távolságot tőled, és azért undok, hogy megvédjen? A háztársai téged is bántanának, ha tudnák, hogy a húga vagy, és szeretitek egymást... - ez persze csak egy légből kapott ötlet, ami most jutott eszembe, talán butaság is. Én viszont biztos nem akarnám, hogy a testvéreimet miattam bántsák. - Lehet! Talán ha mondjuk azt hinné, hogy bántani akarlak, akkor meg is tenné. - persze sosem bántanám Albát. Szándékosan biztosan nem. De attól nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy a kis alakváltó valami nagy és félelmetes legyen, ha azt gondolja, hogy a választott kisgazdáját veszély fenyegeti. Ez teljesen logikus elméletnek tűnik szerintem. Ettől még persze most nem fogom elkezdeni ijesztgetni szegény lányt. Azt is éppen elég lehet neki feldolgozni, amit az imént meséltem a nővéréről. Amikor Alba elneveti magát a sárkányokon, akkor azért én is elnevetem magam. Bár végül is nincs kizárva, hogy igaza van, még ha én nem is hallottam még ilyesmikről. Csak a rezervátumokról, ahova azért zárják a sárkányokat, mert veszélyes bestiák. - Pedig, benne volt. És nagyon menő volt. Ő lőtte az egyik büntetőt, amivel végül megnyerték a döntőt. - mesélem el ezt az apróságot. Az újságok természetesen megírtak szinte minden mozdulatot, ami a vízben történt. Vércápákkal! Milyen ijesztő lehet már bemenni egy vércápákkal teli medencébe, és labdajátékot játszani! Nagyon bátornak kell lenni hozzá! Én azért csodálkozom, hogy nem mesélte el Albának. Hiszen annyira klassz lehetet győztesnek és híresnek lenni! - Persze, hogy voltak számok, amikben megsérült, ahogy mindenki. Nagyon veszélyesek és ijesztőek azok a versenyszámok. De akkor is nyertek! - különben is, láthatólag egyikük sem szenvedett maradandó károsodásokat. Persze hallottam már olyanról, hogy valakit halálos sebesülések is értek ezeken a tornákon, de most nem akarom ezzel sokkolni Albát. Helyette inkább a könyvtárba egy újságos részhez vezetem a hugrabugos barátnőmet, ahol a sport újságos szekcióban kezdek kutatni, végül egy egész kupac újságot szedek össze. - Ezeket nézd meg! Minden bennük van a VMS-ről, a számokról, még interjúk is a csapattagokkal! Azt hiszem pont ebben! - nyújtok át egy újságot a kupacból, Albának, miközben letelepedem egy asztalhoz a közelben. - Akkor megkérdezheted azt a hugrabugos lányt is. Talán segíteni fog. - mosolygok azért még bátorítóan Albára. Bár nem hiszem, hogy bármi baj történhetne itt velünk. Vagy bármi baj lenne ebből. Igaz, én sosem gondolom, hogy bajba kerülhetek, akkor sem, ha büntetőmunka lesz a vége. De ez most szóba sem jöhet.
- De biztos vannak barátai, meg minden... nem? - na jó azért ezen a ponton elbizonytalanodom kicsit, hiszen Eddie is azt mondja, hogy sajnálja Alexet. Lehet, hogy nincsenek barátai sem és egyedül érzi magát? Ebbe azért valójában bele se nagyon gondoltam és tény, hogy nem figyeltem a suliban, hogy szokott-e másokkal lenni, vagy inkább egyedül. Dany is mindig azt mondja, hogy Alex okkal olyan, amilyen, csak hát én nem annyira tudom az okokat, csak nagyon ködösen, hogy neki nem olyan a mamája, mint az enyém volt. - Erre nem is gondoltam eddig! Lehet, hogy átváltozhat oroszlánná is egérből. Az milyen fura lenne! - lelkesedem vissza újra, hiszen ez az Alex dolog azért mégis csak szül egy kis lelkiismeretfurdalást, bármennyire is igyekszem úgy tenni, mintha nem így lenne és nem érdekelne az egész. Nem véletlenül kerültem a Hugrabugba. Nem vagyok rosszindulatú és őszintén szólva nehéz belegondolni, hogy valakinek rossz életete volt, hiszen nekem a mama mindig mindent megadott, hogy egy kellemetlenebb nap is végül jól alakuljon. - Én eddig azt sem tudtam, hogy léteznek sárkányok! - nevetem el magamat, hiszen ez így már Eddie szájából tényleg elég furán hangzik. Nem nagyon olvasok könyveket, de tényleg lehet, hogy máskor is hiányozhat egy lap és ezt az egészet Bobbyval, csak túlkomplikáltuk és kész. Bár azért írtó érdekes lenne egy nyomozást indítani sárkány ügyben, de hát még azt sem tudjuk milyen úton induljunk el és eleve lehet, hogy teljesen légbőlkapott ötlet az egész. - Gondolom nem az a hencegős fajta. Azt tudom, hogy most benne van a nagy kviddics csapatban, drukkoltam is neki a válogatón, de hogy már más nagy csapatban is volt, azt nem tudtam. - ezúttal nem is ellenkezem és mivel a kis állatka már a zsebemben pihen hagyom, hogy Eddie a könyvtárig vonjon magával. Azt úgyis sejtem, hogy nem valami unalmas könyvet akar mutatni, hanem valami plakettet, vagy kupát erről a VMS izéről. - Érdekesen hangzik, bár ha veszélyes, akkor én biztos nem akarnám csinálni. Dany nem sérült meg? - kérdezem kíváncsian, bár nem biztos, hogy Eddie minden részletet ismer ilyen mélyrehatóan. Bár, ha rajongó, akkor biztosan amit csak tudott elolvasott róla, még ha esetleg ott lenni nem is tudott, mert nem helyben tartották a versenyt. Ha persze tudnám, hogy mennyire messze is volt, akkor megint csak nagyokat pislognék, mert azért elég menő lehet Afrikába elutazni egy ilyen nagy világverseny miatt. - Végülis lehet, hogy igazad van... Van egy lány a házunkban, aki elég népszerű és idősebb, szerintem már egyetemista... Elég kedves mosolya van, lehet, hogy őt megkérdezhetném... - gondolkodom el, bár igazából még nem beszéltem vele, de szép szőke haja van és valahogy olyan szimpatikusnak tűnt, és úgy tudom, hogy jó tanuló is.
Nem akarom én ezzel megbántani Albát, és hát valószínűleg nagyon más a véleményünk a családról. Persze nem érthetünk mindig mindenben egyet, de azért szerintem igen szomorú, ha valaki nem tud a testvéreihez fordulni a problémáival. Jó, persze sokszor én se akarom terhelni őket az enyémekkel, de azért tudom, hogy ott vannak, ha szükségem van rájuk. Magányos érzés lehet, ha nem érzed ezt így. Még akkor is, ha nem rég ismered a testvéreid, mert ők mégis a családod, akármilyenek is. - Hát, lehet hogy most olyan, de ezért kellene többször keresned, és beszélgetni vele. Hogy megismerd. Azért elég rossz lehet neki itt, és elég magányos lehet. Én eléggé sajnálom. - Alba hugrabugos, szóval lehet nem is tudja, hogy Alex mennyi gúnyt, és bántást kaphat itt a suliban, nagyjából állandóan, csak mert nem aranyvérű, befolyásos családból származik. De szerintem ez elég rossz lehet, és ha nem kap valaki szeretetet, akkor könnyen lehet mérges, és féltékeny arra, aki igen, helyette. Persze ez Albának se lehet könnyű, én ezt értem. Belecsöppenni egy teljesen új környezetbe, új emberek közé. Ez akkor is nehéz lehet, ha mindenki barátságos, nem ha még valakinek gondjai vannak, és ezért undok. - Nem is tudom. Lehet hangulatfüggő. Ha mondjuk megijednél, és félnél hogy bántani akarnak, akkor lehet ő is ijesztőbb alakot venne fel, hogy megvédjen téged. - elmélkedek. Persze lehet, hogy ez egyáltalán nincs így, mert teljesen más áll dolog mögött. Lehet nem is fami, csak egy fura mágikus lény. Bár még sosem hallottam alakváltó mágikus lényről, ami ennyire ragaszkodna valakihez. Persze ez nem jelenti, hogy nincs is. Nem nagyon szoktam figyelni Hagrid óráin. - Mondjuk az igaz, hogy sok fura dolog van a varázsvilágban. De elég sok könyvtári könyvből hiányzik egy-egy lap. És nem mind mögött van különösebb rejtély. Persze ez nem zárja ki, hogy igazad legyen. Csak én még nem hallottam ilyesmiről. Bár nem is nagyon érdekeltek a sárkányok eddig. - ismerem el Albának. Nem akarom kizárni az elméletét, csak hát úgy tűnik, hogy eddig semmi sem támasztja alá úgy igazán. De mint mondtam én keveset tudok erről, szóval az is lehet, hogy én tévedek. És hát azt se nagyon tudom, hogy hol nézhetnénk utána jobban a dolognak. Az egyetlen ötletem a nővérem aki bestiamesternek tanul. Ő biztos többet tud a sárkányokról, mint én. - Ha megkérjük, akkor biztos nem mondja el. Elég rendes, és általában be szokta tartani, amit ígér. Legfeljebb néha elkésik, vagy ilyesmi, de ezt el lehet neki nézni. - mondom, miközben igyekszem megnyugtatóan elmosolyodni. Oké, a nővérem tényleg nem éppen egy svájci óra, viszont tényleg rendes. Elvégre ő is hugrabugos, mint Alba. - Te nem tudod? Dany nem mesélt róla neked? Gyere velem. Mutatok valamit a könyvtárban. Tudom, hogy nem a kedvenc helyed, de ez tetszeni fog, bízz bennem. - nézek rá egy pillanatig nagyon meglepetten, mert én tényleg azt hittem, hogy az unokatesója mindent elmondott neki erről, sőt büszkén mutogatta neki az érmet, amit ott nyertek. Szóval, mielőtt tiltakozhatna, kézen fogom, és már indulok is az említett irányba. - A VMS a Varázslók Mágikus Sportja. Szörnyen menő dolog a nemzeted csapatában benne lenni. Egy csomó irtó veszélyes versenyszám van. Általában két évente rendezik meg, és ha elég nagy leszek, akkor én is benne leszek a következő csapatban. - fűzöm még hozzá magyarázatként a könyvtárba menet. Bár nem igazán hagytam szegény Albának választási lehetőséget. De remélem, hogy azért eléggé érdekelni fogja a kérdés, és elég kíváncsi lesz, mivel az unokatestvéréről is szó van. Közben pedig akaratlanul is elárulom, hogy mekkora rajongója vagyok az egésznek, és hogy majd én is szeretnék egyszer részt venni benne. Csak hát 13 éveseket éppen még nem vesznek be. De leszek én még idősebb is. - Félsz, hogy mit fognak szólni hozzá a felnőttek? Talán a tanárok helyett olyasvalakit is kérdezhetnénk, akiben bízol, de idősebb. - vetem fel az ötletet. Bár egyik felem hozzá tenné, hogy ez lehetne Alex is, azért nem akarom túlfeszíteni a húrt. Szeretném ha kibékülnének, bár igazából azt sem tudom, hogy min vesztek össze ennyire, de nem haragudhatnak egymásra örökké. Mert ezt egy családban nem lehet. Ráadásul érthetően sok kérdése van Albának, és én nem mindenre tudok válaszolni, mert én sem vagyok mindent tudó felnőtt.
Ráncolom a homlokomat rendesen Eddie szavaira és még egy kis fintor is megjelenik az arcomon. Nem igazán értek vele egyet. Talán, ha már régóta ismerném Alexet akkor még csak-csak azt mondanám, hogy igaza van, na de erről szó sincs. Nem nőttünk fel együtt, nem is tudtam a létezéséről és már a legelején úgy tűnt, hogy ki nem állhat engem és bár én próbáltam vele normális lenni, de lássuk be, hogy apa őt hamarabb ismerte, mint engem, ami szintén nem fair. - Alex nekem olyan, mint egy idegen, mint bárki más a Roxfortban. Ez egyáltalán nem olyan, mint te és a tesóid. - rázom meg a fejemet, erősen ellenkezve és egyértelmű lehet Eddienek, hogy egyelőre nem fog tudni meggyőzni erről a családi dologról. Nekem a Mama volt a családom, hiszen vele voltam mindig. Apát is csak ritkán láttam. Így azért nehéz valakire családként tekinteni. Aztán belecsöppentem az új családomba, ahol azt éreztem Alexnek csak valami teher vagyok, aki betolakodott a szobájába és akit ki nem állhat. Szóval még szoknom kell az új helyet és még mindig nagyon hiányzik a Mama! - Úgy tűnik nem rajtam múlik milyen a formája, de azért remélem nem lesz majd valami ijesztő! - mert tény a kaméleon még aranyosnak mondható, na de azért az nem tetszene, ha mondjuk darázs lenne belőle, vagy valami nagy szőrös pók. Ezek után meg ki tudja, hogy milyen formát tud még ölteni. Vagy épp amilyet akar, netán a helyzet megkíván? Akkor lehet, hogy tudni fog repülni is! - Nem is tudom. Azt hiszem én vetettem fel, hiszen nekem itt minden új és ha egyszer egy ember állattá tud változni, akkor egy sárkány miért ne tudna emberré? Annyi fura dolog van a varázsvilágban! És találtunk egy könyvet, amiből hiányzott egy lap. Talán azért tépték ki, mert ott volt valami nagy titok, akár pont erről! - persze igazából bárki mondhatja, hogy ez csak valami zavaros agymenés a részemről, részünkről Bobbyval és nincs semmi valóságalapja. Nem valami komoly feltételezés valamiféle nyom, vagy jel alapján. Egyszerűen csak felmerült az ötlet, hogy miért ne. Végtére is én mugli világból származom, ahol az is lehetetlen volt, hogy az ember mellett megjelenjen egy alakváltó kisállat, vagy hogy szellemekkel találkozzon csak úgy a folyosón, itt meg mindez teljesen normális és általános dolognak tűnik. - De ő biztosan nem mondja el senkinek ugye? - na jó Eddie nővére biztosan rendesen, legalábbis amiket mondott róla még túl rendes is, hogy ha folyton istápolni akarja, de azért ez mégis csak egy nagy titok, amit nehéz megosztani bárkivel, és nem pedig még több emberrel, olyannal is, aki nem is ismerek. - Tényleg? De mi az a VMS? - pillantok rá meglepetten, hogy Dany is elég híres, meg az a Gina ült már sárkány háton. Azért az nem kis dolog! Én tuti, hogy félnék, még ha barátságos sárkány is, már ha van olyan. Valójában nem tudok túl sokat a sárkányokról. Többet kellene hozzá olvasnom, csak hát mint tudjuk az nem a kedvenc elfoglaltságom. - Talán tényleg az lenne a legjobb, ha megkérdeznék egy tanárt, csak hát... - sóhajtok egyet, mert nehéz megbízni egy felnőttben, főleg ilyen titkos ügyek tekintetében. De azt hiszem a legtisztább az lenne, ha rávenném magamat. Tényleg ijesztő arra gondolni, hogy mi van, ha véletlenül olyan fura áttetsző formában maradok örökre.
Nem igazán értem Alex és Alba viszonyát egymással. Mármint persze, néha én is összezörrenek a testvéreimmel, főleg Autumn-nel, de sose tudnék rá sokáig haragudni, és bármi történjen is, a testvérem, akit meg kell védenem. Ez a család dolga, és a család lényege. Már ami maradt az én családomból. - Néha összeveszhetsz a testvéreddel, de attól még szeretned kell, és törődni vele, mert ő a családod. Ha igazán nagy a baj, akkor nem a barátok, hanem a családod, és a testvéreid állnak ki melletted. Csak hozzájuk fordulhatsz. Bármilyennek tűnik is a pillanatnyi kapcsolatotok kívülről. Hidd el nekem. - kihallom én, hogy részben az Alex-szel való kapcsolatára céloz. Nem tudom pontosan, hogy mi a helyzet kettejük közt éppen, de abban biztos vagyok, hogyha mondjuk Albát bántaná pár nagyobb mardekáros, akkor Alex lenne az első, aki megvédené. Már csak azért is, mert szerintem őt is sokan bánthatták. Nem lehet egyszerű Alex élete a Mardekárban egy mugli cukrász apukával. Bár lehet, hogy ezt Alba nem is tudja, hiszen a Hugrabugban sokkal elfogadóbbak az emberek. Ott nem számít, hogy ki az apukád. Na persze ettől még nekem sem könnyebb mindig kijönni a nővéremmel. De az biztos, hogy soha senkinek nem hagynám, hogy bántsa, vagy csak rosszakat mondjon róla. - Majd gondolkozok rajta én is. Jó pofa kis színes pukkancs. - cirógatom meg a kis állatot, ami a következő percben már kaméleon formában pislog rám a gülü szemeivel. Egész kis vicces. - Ugyan, szerintem kaméleonként is aranyos. - nevetem el magam kicsit. Igaz, a lányok többnyire nem nagyon szokták szeretni a gyík, vagy rágcsáló féléket, meg a bogarakat, és a hasonló állatokat. De szerintem a kaméleon forma is helyes. - Hát én még nem hallottam ilyesmiről. Csak rezervátumokban élő vad sárkányokról, akik nagyon veszélyesek. Bár ennél többet tényleg nem tudok. De miből gondoljátok, hogy van ilyen? - az, hogy én nem tudok ilyesmiről, még nem jelenti, hogy nincs is. Kíváncsi vagyok, hogy Alba és ez a Bobby miből jutottak erre a következtetésre. Talán ezzel kapcsolatban ők többet tudnak mint én. - Hát, megkérdezhetjük a nővéremet is. Ő is bestiamesternek tanul. Igaz, még csak most kezdte az egyetemet. De nálam biztos többet tud. Bár azt hiszem az nem nehéz kihívás, ha legendás lények gondozásáról van szó. Legjobban azt szeretem abban az órában, hogy többnyire akkor kapok jó jegyeket, ha szó szerint semmit se csinálok. - vetem fel, hogy a testvérem is megkérdezhetnénk. Akkor talán Autumn is békén hagyna egy időre. Meg hát azt is el kell ismerni, hogy én nem valószínű, hogy valaha is bestiamester leszek. Nem érdekel, és nem is vagyok elég jó belőle. - Amúgy azt tudtad, hogy Gina meg is ült már egy sárkányt a VMS-en? Sőt az unokatesód Dany is elég híres lett a VMS miatt. Van róluk a könyvtárban egy csomó újságcikk is. - vetem fel csak úgy hirtelen ötlettel. Bár igazából azt sem tudom, hogy Dany mit mesélhetett Albának arról a versenyről. Bár a lapok elég sok mindent megírtak. Elég veszélyesnek tűnt. Igaz, én Alba unokatesóját nem is nagyon ismerem. Egyszer elkapott a folyosón takarodó után, de csak felkísért vissza a Griffendél toronyba. Akkor elég rendes volt prefi létére. Azon kívül leginkább csak azt tudom, amit amúgy meg Alba mesélt róla. - Szerintem nincs veled semmi baj. Biztos van erre valami logikus magyarázat. Bárcsak itt lenne apa, hogy megkérdezhessük. Ő biztos tudná. - sóhajtok fel kicsit szomorúan. Apa nagyon okos volt, hiszen osztagparancsnok volt a varázsbajelhárítóknál. Mindenféléről nagyon sokat tudott. Talán Albának is segíthetne, ha itt lenne. De nincs, és nagyon hiányzik. Én pedig csak remélem, hogy egyszer olyan lehetek, mint ő.
Mondanám, hogy pontosan értem, hogy mire gondol, de nekem sose volt testvérem. Mármint eddig, most pedig még nem érzem közelinek magamhoz az újdonsült rokonokat annyira, hogy rosszul érezzem magamat a miatt, hogy nem jobb a viszonyunk. Csak azért, mert valakivel közös az apátok, még nem egyértelmű, hogy jóban kell lenned, vagy... szeretned kell, nem? - Szerintem nem kötelező az embernek a testvérével mindent megbeszélni, vagy... mindig jóban lennie vele. Ezt nem lehet kierőszakolni. - vonom meg a vállamat végül, hiszen részben magamra is célzok, főleg hogy igazából Eddie is mondta, hogy Alexszel még lehet jó a viszonyunk, de én nem igazán hiszek ebben. Túlságosan mások vagyunk és én nem követtem el ellene semmit, ő meg mégis folyton undok volt velem egész nyáron. Akkor miért is akarnék jóban lenni vele? Ott van Dany és Roby is egész rendes tud lenni úgy tűnik. Amúgy meg vannak barátaim, úgyhogy nem erőltetem ezt a testvéri dolgot. Szerintem nem kötelezhet rá senki, mégha apa biztosan örülne is neki, hogy jóban vagyunk, de... lássuk be én is örültem volna neki, ha többet van velem és nem titkolja el, hogy van egy egész komoly élete Rómában. Vajon a Mama kérte rá, hogy ne mondja el, vagy ő döntött így? Ha második, akkor igazán nem szép tőle. - Ez igaz, kellene neki valam név... - gondolkodom el, de most hirtelen még nem jut eszembe semmi sem. Viszont Eddie ujja nem lesz kék, ellenben az egér megváltozik, ami a kék színét is megmagyarázza, ugyanis megint alakot vált és ezúttal egy kaméleon nagy szemei pislognak Eddiere, még mindig kékben, nekem pedig újfent elkerekedik a szemem a változás láttán. - Egérként azért aranyosabb. - fintorgok egy pillanatra, mert hát ezek alapján, akármi lehet belőle és én nagyon nem szeretném, ha mondjuk pók lenne, vagy tudom is én. Nem igazán vagyok oda a pókokért. - Nem, Bobbyval arról beszéltünk, hogy mi lenne, ha lenne olyan sárkány, aki emberré tud változni? - rázom meg a fejemet az animágusos hasonlatára. Azt is csak azért tudom, hogy micsoda, mert McGalagony nekünk is bemutatta a tudását első átváltoztatástan órán, úgyhogy tisztában vagyok az alakváltással már. Viszont nem arra gondoltam, amire ő, de talán tényleg túlságosan légből kapott ötlet. - Lehet, hogy inkább egy egyetemistát kellene megkérdezni, vagy végzős besitamestert, vagy... tanárt. - vetem fel, hiszen én nem ismerem ezt a Ginát, de amennyit mondott róla, ha jól tudom, akkor még nem jár egyetemre és bár biztosan sokmindent tud, de azért nem hiszem, hogy többet tudna egy erre szakosodott egyetemistánál, vagy mondjuk egy tanárnál. Az azért elég fura lenne. - És, ha ezt hallgatják el előlem a felnőttek? Mi van, ha... nem is tudom, valami baj van velem? - azért Eddie se volt most valami bíztató lássuk be, és hát talán egy picit kezdek megijedni. Bobby is nagyon meglepődött, pedig ő mindent tud a varázsvilágról, hiszen ebben nőtt fel, de neki is nagyon fura volt. Lehet, hogy tényleg valami gond ez, ami velem van? - Mi van, ha... úgy maradok? - kicsit azért el is fehéredem és mintha az újdonsült kaméleon megérezné a lelki változást felmászik a kezemre, közben hófehérre vált és újra visszaiszkol a zsebembe. Mármint amilyen tempóban egy kaméleon iszkolni tud.
Azt nem fogom megmondani, hogy honnan is jutott eszembe a kérdés, viszont tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy Flitwick hallott-e már ilyesmiről. Akár familiárisról van szó, akár nem. Ő elvégre elég öreg már, és elég sok mindent látott. Még akkor is, ha a familiáris nem éppen régi dolog. Tényleg érdekel. Főleg mert én is szeretnék egyet idézni. Bárcsak nekem is sikerülne. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az enyém vajon milyen formát ölt majd. Ami meg a kérdéseket illeti, tényleg óvatos leszek, - bár nem hiszem, hogy baj lenne - és nem említem sem Albát, sem azt hogy azért kérdezem, mert neki konkrétan van egy alakváltó, színváltó familiárisa. Vagyis szerintünk az, mert jobb elméletem nincsen. A kérdés már csak az, hogy miként lehetett erre képes Alba elsős létére, úgy hogy nem is emlékszik rá, hogy konkrétan hogyan csinálta. Én emlékszem a balul sikerült kísérletemre, amivel csak egy büntetőmunkát sikerült bezsebelnem. - Próbáltam, de valahogy nem ért meg. Talán azt szeretné, hogy a szüleink nekem ne hiányozzanak annyira, de ő nem tud egyszerre anya, apa, nővér és minden lenni. Szerintem ez senkinek se menne, ellenben néha tényleg nagyon bosszantó, és ciki. Ne mond el ezt neki, mert nem akarom megbántani, de mostanában néha úgy érzem veled sokkal könnyebb ilyenekről beszélgetni. Sokkal jobban megértesz engem. - sóhajtok fel. Tényleg nem szeretném megbántani a nővérem, de mostanában sokszor tényleg így érzem. Már amikor előkerül, és nem burkolózik titkolózásba. Nem szeretek veszekedni vele, és talán tényleg igyekezhetnék jobban, mert igazság szerint a bűbájtan az egyetlen tantárgy, amiben tényleg jó vagyok. Csak hát, annyi minden más is jár a fejemben folyton. És én jobban szeretek felfedezni, mint könyvek felett ülni. Albában is azt szeretem, hogy ő is így van ezzel. Legalábbis eddig nekem nagyon úgy tűnt. - Talán, ha megtartod, akkor adhatnál neki valami nevet. Most olyan, mint egy áfonyabogyó. A színe legalábbis. - vetem fel vigyorogva az ötletet, amikor Alba azon álmélkodik, hogy az egérkéje is kék. Én pedig megpróbálom megint megsimogatni az egérke hátát, hátha az ujjaim is kékek lesznek a szőrétől. Vagy nem. De kíváncsi vagyok, hogy fog-e, mint mondjuk egy filctoll hegye? Mert hát nem tudjuk, mi is ő, és mire képes, de jó lenne kideríteni. - Mármint olyan animágus, aki sárkánnyá tud változni? Azt hittem csak normális állattá tud, már aki képes rá. Mint macska, vagy kutya, vagy ilyesmi. Persze ettől még lehet, hogy van ilyen. Esetleg megkérdezhetnénk Ginát a következő íjász órán. Ő mindent tud a sárkányokról, meg szerintem minden létező állatról a bolygón. Én mondom kész lexikon az a csaj. - vetem fel a dolgot. Mert hát tényleg nem tudom, hogy mit mondhatnék erről. Sárkányokkal nem vagyok képben. Sosem érdekeltek igazán. Annyit tudok róluk összesen, hogy apa azt mondta veszélyesek, és ezért bestiamesterek foglalkoznak velük rezervátumokban. De ezt már az előbb mondtam is. Viszont Ginát az íjászaton kívül minden állat is érdekli, és ezen kívül a VMS-en úgy tudom, hogy meg is ült egy sárkányt! Az már valami. Ráadásul ígérte, hogy hétvégén megint íjászkodik velünk. - Háát. Vannak azért olyan dolgok, amik a varázsvilágban sem megszokottak. Bármennyi is itt a furcsaság. Ez pedig elég szokatlannak számít szerintem. Mármint én biztos nem hallottam olyanról, hogy bárkinek ilyen képessége lenne. Persze ez nem jelent semmit. Sok minden lehet, amiről még én sem tudok. Ma nem vagyok valami nagy segítség mi? Bocsi. - nézek rá kicsit talán bűnbánóan, hogy nem tudtam jobban elmagyarázni neki, hogy mi is lehet ez. Így inkább gyorsan betömök két csokis kekszet a számba, hogy legalább egy kicsit kevésbé legyen kínos, hogy én sem tudok mindent. Mert ma valahogy akármit kérdez Alba, nem nagyon tudok rá mit mondani. Se az állatkáról, se a sárkányokról, se arról, hogy valaki szellemé váljon, és könyvek essenek át rajta, majd megint ember legyen. Az elsőről és az utolsóról még életemben nem hallottam, ami meg a középsőt illeti, inkább csak nem érdekelt eléggé, és minden elment a fülem mellett, ami mélyebben kapcsolódik a témához. Mármint nem tartom ettől a kelleténél furábbnak Albát, vagy ilyesmi. Csak elég szokatlan, hogy ilyesmi történjen valakivel. De lehet ezzel kapcsolatban nem jól fejeztem ki magam az imént...
Bólintok végül. Abból talán nem lehet baj, ha rákérdez mondjuk órá, főleg ha engem nem említ név szerint, csak úgy általánosságban teszi fel a kérdést. Azt pedig nem hinném, hogy Eddie ne lenne elég óvatos, mert tudja, hogy van bennem egy kis félsz, hogy esetleg baj lehet ebből. A végén még rám fognák, hogy valami rosszaságot csináltam és hát azt nem akarnám megkockáztatni. Egészen megszoktam már, hogy ez a kicsi gyík... most épp egér velem van. Lehet, hogy ideje lenne nevet is adnom neki, de valahogy még nem jött a számra az igazi. - És ezt próbáltad már így elmondani neki, ahogyan nekem is? - kérdem Eddiet, mert a helyzet az, hogy ilyenkor az ember az esetek nagy részében nem teszi meg, nem beszél azzal, akivel kellene, csak nem viseli jól, ha folyton ráakaszkodik. Tudom, én is volt amikor csináltam anyával. Volt, hogy nem is tudtam, hogy mi a gond, csak undok voltam vele, mert folyton a nyakamon lógott, amikor például elkezdtem a sulit. Most pedig... bár a nyakamon lógna! Halkan sóhajtok egyet, hiszen Eddie is megakarja védeni a testvéreit, de mégis idegesíti, ha a nővére túl sokat próbálja védeni őt. Pedig, ha bármi történne vele, akkor bizony nem akarna semmi mást, mint hogy nyúzza az anyáskodással. - Hű! - kerekedik el a szemem, amikor felfogom, hogy jó eséllyel a szám is olyan lehet, mint a kis egér bundája. Ebből utóbbi a meglepőbb Tényleg nagyon-nagyon fura ez az egész. Valaki biztosan tudja, hogy mi ez, csak azért mégis csak óvatosan kell megtudakolni, nehogy bajba kerüljek miatta. Az biztos, hogy nem gyakori a kék egér, a színváltós meg főleg! Bár lehet, hogy ez már valami kaméleon tulajdonság, vagy ki tudja. - Hát mi úgy gondoltuk, hogy tudod... ha vannak animágusok, akkor miért ne lehetne olyan sárkány, aki emberré tud változni, vagy ember, aki sárkánnyá és akkor már nem is olyan veszélyes. - magyarázom Eddienek, bár könnyen lehet, hogy az egészet teljesen sületlenségnek fogja majd tartani, de hát Bobby szerint akár még ilyesmiről is szó lehet. Én meg eddig úgy tudtam, hogy a világ normális és azóta olyan dolgok derültek ki, hogy ihaj! Akkor hát miért ne lehetne olyan sárkány is, aki ember tud lenni, vagy fordítva. Ha egyszer létezik mindenféle bestia, meg maguk a sárkányok is, meg sellők, hát akkor bármi lehet nem? - Igen Bobby azt mondta, de... nagyon fura? Mármint az itteni mindenféle fura dolgokhoz képest is... fura? - kérdezem most már egy kicsit félősebben, mert azért Eddie reakciója alapján ez tényleg valami nagyon nem szokványos dolog és bár az már világos nekem, hogy a varázsvilágban nagyon sokminden történik, ami nem átlagos, de ezek szerint olyasmi is van, ami még ezekhez képest is fura? Nem tudom, de nem akarom, hogy Eddie, vagy bárki más a kelleténél furábbnak tartson. Lehet, hogy ezt mégse kellett volna elmondanom neki?
Szeretném megvédeni a családom. A testvéreim. Persze valahol tudom én is, hogy ez lehetetlen, éppen úgy, ahogy Alba ki is mondja. Viszont jól esik, amikor megszorítja a kezemet, és jó, hogy tudok valakivel ilyesmiről is beszélgetni, aki megért. Így egy picit sikerül elmosolyodnom. Azt hiszem jobb lesz valami vidámabb téma után néznünk. Vagy legalább érdekesebb után, mint a rejtélyes állatka, aki Albához csapódott. - A következő bűbájtan órán megkérdezem. Azért kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani. Ne félj, nem lesz semmi baj. - mondom egy megnyugtatónak szánt mosollyal. Tényleg kétlem, hogy a bűbájtantanár elvenné a kisállatot. Bármilyen rejtélyes is legyen. Szerintem ő minden bizonnyal sokkal többet tud a témáról, mint én. Persze Alba unokatestvérét is megkérdezhetnék ez is igaz, hiszen ő is egyetemista, és neki is van familiárisa, bár Alba állatáról egyáltalán nem is biztos, hogy az. Tényleg furcsa fejtörő, hiszen ő még csak elsős, az alapokat se nagyon ismeri, akkor mégis hogy lehetne képes egy ilyen roppant bonyolult varázslatra, főként úgy, hogy észre sem vette? Na ezt magyarázza el nekem valaki. Én is próbáltam egyszer, de nekem egy kiadós büntetőmunkán kívül semmit sem sikerült elérnem. Szóval igencsak irigykednék Albára, ha neki meg véletlenül a tudtán kívül is sikerült volna megidéznie. Vagyis örülnék neki, de hát na... azt hiszem nekem is jobban kéne igyekeznem bűbájtanból, hogy rájöjjek, nekem hogyan lehet. - Lehet. Nem lehet könnyű legidősebbnek lenni. Ettől viszont még ciki marad, amikor a barátaim előtt jön rá az anyáskodhatnék. Akkor is, ha tudom, hogy szeretné valahogy pótolni a szüleinket, hogy ne hiányozzanak annyira. De ettől ő még nem lesz anya. Elég lenne, ha csak a nővérem lenne. - talán Albának igaza van, és tényleg úgy gondolja, hogy neki kell ránk vigyáznia, mivel ő legnagyobb. Csak ettől még nem fogjuk visszakapni a szüleinket. Autumn nem lehet egyszerre anya, apa és a nővérünk is. Azt hiszem ez senkinek sem menne. Akkor sem, ha aggódik értünk, éppen úgy, ahogy én is aggódok érte és Gideonért is. Talán a jegyeimmel is többet törődhetnék, hogy a nővérem ne aggódjon annyit, csak hát elég nehéz, amikor annyi minden mást is csinálhat az ember. Elvégre ez egy hatalmas kastély számtalan lehetőséggel. - Nem tudom. Néha én sem értem Autumnt. Talán csak nem akarták, hogy emiatt is rosszul érezd magad. Néha szerintem a felnőttek azt hiszik, hogy jobb nekünk, ha eltitkolnak dolgokat. - nem tudom, hogy miért hiszik ezt a felnőttek. Talán csak meg akarnak minket mindentől is óvni. Pedig nem mindig kellene. Jobb lenne az őszinteség. Nekem is elég rossz, amikor Autumn leráz valami mondvacsinált okkal a kis titka miatt. Tudom, hogy van valami, amit nem mond el. Csak nem értem, hogy miért nem. Pedig esküszöm, hogy békén hagynám, ha végre őszinte lenne velem. De így sehogy se jó. Ő elvárja, hogy én mindenről beszámoljak, még a jegyeimről is, de ő meg kizár az életéből. Vagy legalábbis egy részéből, mondván, hogy kell neki a magánélet. Amit hát megértenék, ha őszinte lenne velem, és nem titkolózna ennyire. Végül inkább elveszek egy zöld cukorkát ugyanabból a csomagból, ahonnan Alba a kéket. Vélhetően pedig pillanatokon belül jót nevetünk majd egymáson, mert hogy én meg zöld leszek. - Jól áll neked a kék. - vigyorodom el, igaz eddigre már az én ajkaim, fogaim, és nyelvem is tiszta zöld. - És az egerednek is... hűű... már biztos, hogy valami köze van hozzád. Sose láttam még színváltós familiárist. - nézek döbbenten a kis állatkára. Mert hát ez tényleg nagyon meglep. Elvégre sosem láttam kék szőrű egeret, és olyanról sem tudok, hogy a familiárisok változtatnák a színűket. Ez egyre különösebb lesz! Vajon mit tudhat még a most éppen kis kék szőrpamacs? - Sárkány? Úgy érted egy igazi sárkány itt? Azok nagyon veszélyesek, ezért rezervátumokban tartják őket. Legalábbis azt hiszem. -képedek el az első információn. Mert hát én tényleg csak annyit tudok, hogy vannak bestiamesterek, akik rezervátumokban dolgoznak például sárkányokkal is. Bár engem ez sosem érdekelt igazán. Mármint a legendás lények gondozása. A legjobb abban az órában, hogy többnyire akkor kapok jó jegyeket, ha semmit sem csinálok, szó szerint. De hogy itt is legyen egy annyira veszélyes bestia? Szerintem ha van is, akkor is a Tiltott rengeteg mélyén, olyan helyen, ahol véletlen sem találhatnak rá olyan kíváncsi diákok mint mi. - Tényleg átesett rajtad egy könyv, és olyan voltál, mint egy szellem? - csodálkozok tovább a következő mondatrészre is. Mert én bizony ilyesmiről sem hallottam még sosem. Szóval most eléggé tátott szájjal nézek a hugrabugos lánykára. - Hát őőő... nem tudom. Sosem hallottam még olyanról, hogy valaki szellemé vált, átesett egy könyv rajta, majd megint ember lett. Ez elég... fura. - mármint a varázsvilágban gyakran a fura a normális, legalábbis mugli szemmel, de ez... nem is tudom. Nem akarom megijeszteni Albát, de lehet, hogy akkor a balesetnél is valami szokatlan dolog történt vele és nem is hoppanált, mint ahogy hittem? Hát ez végképpen nagyon különös. És persze utána is kell járni, ez egyértelmű. A kérdés csak az, hogy hogyan, és egyáltalán hol kezdhetnénk el?
Értem, amit mond, bár inkább azt értem, hogy miért mondja, hiszen komolyan tényleg nem gondolhatja, hogy az ő dolga, hogy megvédje a testvéreit mindentől és persze mindig. Az egyszerűen lehetetlen is lenne. - Azt hiszem az... lehetetlen. - sóhajtok egyet, és még megszorítom kicsit a kezét mielőtt elengedném. Az a baj, hogy tényleg nem tud megvédeni mindenkit, aki fontos neki, mert nem lehet ott mindig velük. Gondolom, ahogyan a szüleit is, nem akarja őket elveszíteni. Ezt átérzem, mert én se tudom, hogy mi lenne, ha valami történne apával, vagy az újdonsült rokonsággal, de talán, mert fiatalabb vagyok, azért ritkán jut eszembe, hogy aggódjak értük. - Lehet, de teljesen akkor se lehetsz benne biztos. - rázom meg a fejemet. Egyelőre még tényleg nem akarnám elmondani Flitwicknek. Ha esetleg Eddie mégis csak téved, akkor mi van? Nem akarnám utólag a szemére hányni, hogy márpedig azt mondta, annak semmi értelme sem lenne. Jobb, ha előbb megpróbálunk rájönni mi magunk, hogy micsoda is az új kis barátom, vagy persze megkérdezhetném Danyt is. Ő azért mégis csak sokkal jobban ért ehhez, hiszen neki is van... vagyis neki van familiárisa, mert ugye az enyémről még nem tudjuk, hogy egyáltalán az e. - Talán ő is ugyanúgy van vele, mint te, hogy úgy gondolja neki kell megvédenie a testvéreit mindentől. - vetem fel, amikor a nővéréről beszél, hogy mennyire cikin viselkedik időnként. Lássuk be, ha Eddie azért akar olyan komoly hivatást, hogy úgy érezze mindent megtett azért, hogy óvja a testvéreit, akkor bizony a nővérében is lehetnek hasonló érzések, ami úgy nyilvánul meg, hogy egy apró tüsszentésre is a gyengélkedőre cincálja az öccsét, vagy mondjuk a jegyei miatt faggatja, amivel ugye a jövője miatt aggódik egyben. - Végülis lehet, hogy erről volt szó, de akkor ezt miért nem mondták el nekem? Nem értem a felnőtteket. - rázom meg a fejemet, miközben egy újabb édességet veszek ki a kupacból, hogy a számba tömjem és ezzel együtt egy kicsit a kellemetlen dolgokról is elterelődjön a figyelmem, mint hogy milye nehéz a felnőttekkel, mert mindig gyerekként kezelnek minket. Aztán azért mégis csak úgy döntök, hogy tovább folytatom, miután már jól megrágtam és lenyeltem az aktuális cukorkát. Elég kék volt, szóval könnyen lehet, hogy a számat is istenesen befogja, de hát ezt a részét én nem látom, csak azt, hogy a kis egész bundája kékre változik, de ezt már majdnem, hogy fel se veszem az előbbi alakváltás után. - Tudod pár hete kaptam egy büntetőmunkát. Egy fiú segített, Bobby, de nagyon nagyok és nehezek voltak a könyvek. Találtunk egy furát és... végülis ez nem annyira fontos, csak lehet, hogy van egy sárkány az iskolában, mármint nem sima sárkány, de a lényeg, hogy majdnem rám esett egy hatalmas könyv, de aztán átesett rajtam. Én észre sem vettem, csak az utolsó pillanatban. Ez is lehet olyasmi, amit mondtál? - nyúlok egy újabb édességért, hogy a számba tömjem, miután már megint kissé zavarosan és csapongva sikerült tálalnom a gondolataimat. - Bobby elébbé, mebijedt. - nyelek egy nyagyot. - Azt mondta olyan voltam, mint egy szellem. - fejezem be, miután sikerült lenyelni a falatot, nehogy a végén még beszéd és evés közben sikerüljön szegény Eddiet szemen is köpni vagy ilyesmi.
Nem tudom, hogy min múlik a dolog, de nekem elég sokszor eszembe jut. Lehet azért is, mert amikor Gideon és Autumn is a Roxfort alapképzésére járt, akkor én még nem, és egyedül maradtam az árvaházban. Elég rossz, és magányos érzés volt távol lenni tőlük. Még akkor is, ha folyamatosan leveleztünk. Az nem ugyanaz. Annyira hiányoztak a testvéreim akkoriban, hogy egyszer meg is szöktem az árvaházból, hogy megkeressem a Roxfortot. Igaz, hogy még London belvárosáig sem jutottam el, amikor egy mugli rendőr megállított, és visszavitt az intézetbe. Hű mit kaptam akkor a nevelőktől... Pedig tényleg nem akartam semmi rosszat. Csak látni a testvéreimet. Tudni, hogy jól vannak, és nem felejtettek el engem. Szóval, talán ezért is érzem úgy, hogy nekem kell vigyázni rájuk, és összetartani a családot. Már ami maradt belőle. - Ha nem az enyém, akkor kié? Tudom, hogy nem lehetek mindig velük, csak... szeretném, ha mindig biztonságban lennének. Nem csak itt a Roxfortban, hanem... mindig mindenütt. Érted? - nézek Albára. Igazából viszont nagyon jól esik, hogy megfogja a kezemet. Egy picit talán el is mosolyodom. Szeretem Albában, hogy ennyire együttérző, és megértő. Azt hiszem nem véletlenül lett Hugrabugos. De én jól érzem magam vele, mert olyan könnyű beszélgetni vele. Sőt mostanában néha nagyon úgy érzem, hogy még sokkal könnyebb is, mint a nővéremmel, aki egyrészt valamit nagyon titkol, másrészt meg folyton csak a jegyeim érdeklik semmi más. - Flitwick rendes. Mármint néha elég szigorú, de rendes. Biztos meg fogja érteni. Nem hinném, hogy arra gyanakodna, hogy valami rosszat tettél. - próbálom most én megnyugtatni Albát. Bár tény, hogy nagyon különös ez a rejtély a gyík-egérrel... És hát igaz, hogy Flitwick professzortól is kaptam már büntetőmunkát, de csak mert rajta kapott, hogy takarodó után próbáltam leosonni a konyhába sütiért, de mit tehettem volna? Akkor éheztem meg, és kész. Kamasz vagyok, és még növésben. Ugyanakkor a professzor mindig nagyon rendes velem. Szívesen mutogat nekem bűbájokat. Ezért kedvelem. Igazából ő az egyetlen tanár, akit tényleg kedvelek a suliból. Kár, hogy nem a Griffendél házvezetője. - Hát ő egyetemista, szóval majdnem az. Ráadásul folyton azt gondolja, hogy neki kell anyának is lennie. Állandóan a jegyeim után faggatózik, és ha véletlen eltüsszentem magam, akkor már rángat is fel a gyengélkedőre, mintha minimum valami halálos kórban szenvednék. Elég ciki tud néha lenni. - panaszkodok tovább a nővéremre. Mármint ő is nagyon aggódós, nem csak én. Ez valami családi vonás lehet. Pedig nem is vagyunk vérrokonok. De akkor is. És néha tényleg vérciki a viselkedése. Főleg, ha a barátaim előtt jön rá az anyáskodhatnék. Bár szerencsére mostanában ez elég ritkán van. Szerintem a titka miatt, ami nagyon lefoglalja. Csak tudnám mi az. Megöl a kíváncsiság. Szerintem pasija van, de ő tagadja. Mondjuk végre azért csak sikerül elmosolyodnom, amikor Alba aggódósnak nevez. Néha tényleg az vagyok. De hát a fiúknak ezért is nehéz. Nekik kell aggódni minden miatt. Aztán persze szóba kerül a hoppanálás és az embereken áteső tárgyak, amire azért egy kicsit furcsán nézek a lányra. - Nem. Nem hiszem, hogy a hoppanálásnak köze lenne ilyesmihez. - rázom meg a fejem, amikor magyarázatba fogok. Bár érzem, hogy lehet Albával történt valami fura, és szokatlan? Talán rá kéne kérdeznem? - A hoppanálás az egy utazási módszer. Nagyon erősen koncentrálsz egy helyre, és egyszer csak ott leszel. Például az apukád cukrászdájában. Csak hát nem ilyen egyszerű. Apa szerint elég nehéz megtanulni, és nagyon szigorú minisztériumi vizsgához kötött, mivel ha rosszul csinálják veszélyes is lehet. Csak akkor kezdheted el tanulni, ha már nagykorú vagy. Apát többször is hívták hoppanálós balesetekhez, és olyankor mindig nagyon komor volt. Biztos nem szép dolog. - fogok bele talán kicsit csapongva a magyarázatba. Már ami a hoppanálást illeti. Embereken áteső tárgyakról nem tudok nyilatkozni. Ilyen velem még sosem történt. - Viszont néha gyerekekkel megesik, hogy véletlenül csinálják, amikor veszélybe kerülnek. Apa mesélte, hogy egyszer egy 6 éves mugli származású kisfiúhoz hívták, aki véletlenül hoppanált egy mugli parkban, egy csomó mugli között, amikor felé rohant egy elszabadult kutya, és nagyon megijedt. Egyenesen egy fa tetejére. Apa szerint óriási szerencséje volt, hogy nem nyársalta fel egy ág. Azt mondta igazi csoda volt. Persze nagyon sok muglit kellett amneiziálniuk akkor. Lehet, hogy veled is ilyesmi történt a balesetkor. - mesélek el egy történetet, ami szerintem egy kicsit hasonló Albáéhoz. Bár a lánynak nyilván sokkal rosszabb volt. Hiszen elvesztette az anyukáját. Ami nagyon szörnyű. Én már csak tudom. De hátha ez a magyarázat egy kicsit megnyugtatja.
Azt hiszem teljesen érthető, ha valaki attól fél, hogy elveszíti azokat, akik fontosak neki, főleg akkor ha már volt része veszteségben. Bár én még valahogy nem gondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha elveszíteném apát, talán ez azon is múlik, hogy Eddie idősebb nálam egy kicsivel? - Talán nem is a te dolgod megvédeni őket. Nem lehetsz mindig velük. - fogom meg egy pillanatra a kezét és bátorítóan megszorítom, hiszen tényleg nem hiszem, hogy egész életükben védeni tudjuk azokat, akik fontosak nekünk. Ez persze nem zárja ki, hogy aggódjunk értük, de most is épp nem a testvéreivel van, szóval nem lehet velük máskor sem mindig, főleg hogy idővel majd felnőnek és akkor meg még több időt töltenek majd külön, legalábbis gondolom mégis csak ez az élet rendje. Főleg, ha azt nézem, hogy apa testvére egészen másik országban is él, úgyhogy ők se tudnak olyan sok időt együtt tölteni. - Az szuper lenne! Köszönöm! Ha ez annyira fura és szokatlan, azért mégis csak félnék, hogy nem jól reagálna rá, vagy azt gondolnák, hogy valami rosszat csináltam, mert hát te is azt mondtad, hogy nagyon nehéz és nekem nem sikerülhetett volna egy ilyen varázslat. - persze teljesen irreális gondolat, de az is bennem van, hogy azt hiszik valakitől elloptam, vagy nem is tudom. A végén csak tényleg félő, hogy bajba kerülnék és azt nagyon nem akarok. Jobb, ha nem nyíltan úgy állítok oda, hogy mi történt, hanem inkább Eddie kérdezi meg, mintha csak egy elméleti gondolat lenne. Bár, ha eleve a familiáris dolog még viszonylag új, akkor lehet hogy a furcsaságairól még annyira se tudnak a tanárok. - De hát ő még nem is felnőtt. Talán csak nem akarja, hogy aggódj. Elég aggódós vagy, Eddie! - mosolyodom el, de látszik rajtam, hogy csak a cukor beszél belőlem és egy picit húzni akarom, vagy jobb kedvre deríteni a szavaimmal. Tudom, hogy okkal aggódik, hiszen mégis csak a nővéréről van szó. Fura dolog ez, mert nekem nem voltak testvéreim eddig, és még ilyen rövid idő alatt valahogy nem lett az enyém az érzés, hogy most milyen jó, mert vannak. Jó, nem mindenki olyan, mint Alex, mert Dany rendes és Robbie is egész jó fej, de attól még nem kezdtem hirtelen kötődni hozzájuk, csak mert rokonok vagyunk. Ennek idő kell. - Mi az a hoppanálás? - kérdezem tényleg homlokot ráncolva, de aztán tovább gondolkodom és eszembe jut a könyvtárban történt eset is. - Van köze ahhoz, amikor... átesnek rajtad a dolgok? Az is lehet ilyen ösztönös dolog? - kérdezem óvatosan a nasi felett csak félszemmel pillantva fel Eddire. Azért eléggé érezni a hangsúlyomból, hogy ez úgyszintén egy megtörtént eset lehet, hogy átesnek rajtam a dolgok és nem csak egy általános kérdés.
Az tény, hogy ezek a szakmák nem éppen arról híresek, hogy olyan biztonságosak lennének. Ez igaz. Viszont én szeretnék olyan jó varázsló lenni, mint apa. Szeretnék segíteni az embereken, ahogy apa, de meg is akarom védeni a családom. Ezért nem lenne szabad semmitől sem félnem. Néha mégis megijedek, sőt félek. Leginkább attól, hogy elveszíthetem a testvéreim. Akármennyire is hanyagol mostanában a nőverem. Azért mégiscsak tudom, hogy itt van, és szeret. - Néha attól félek, hogy elveszítem Autumn-t és Gideont. Mint a szüleinket. Nem tudom, hogy ez elmúlik-e valaha, vagy képes lennék-e ezt legyőzni. Mi van, ha nem vagyok mégse elég bátor hozzá? - Alba anyukája biztos nagyon okos volt, mint az én anyukám. Csak át ez nem olyan könnyű egy fiúnak. Nekünk nem szabad félni, mert nekünk kell megvédeni, és vigyázni a családunkra. És mi van, ha tényleg meg kellene védenem Autumn-t, de félni fogok, és nem csinálok semmit? Ha ezért esik valami baja? Tudom, hogy nem kéne ilyeneken gondolkodni. A Süveg meg szinte nem is gondolkodott, amikor hozzáért a fejemhez. Azonnal kiabálni kezdett, hogy "Griffendél". Az meg a bátrak háza. Elvileg. De mi van ha tévedett? Volt már ilyen a történelemben egyáltalán? Sajnos mindig átalszom Binns óráit. Valaki megtehetné már nekünk a szívességet a tanárszakos egyetemisták közül, hogy leváltja az öreg szellemet... - Köszi. Te is igazán jó barát vagy. Mással nem igazán lehet ilyenekről beszélgetni. Nem értenék meg. - sokan tényleg nem értenék. Igaz, nekem nem is nagyon vannak mugli barátaim. Az árvaházban ismertem néhányat, de nem igazán voltunk jóban. Azt hiszem én nagyon "más", és "fura" voltam az ő szemükben. Így nem is nagyon tartom velük a kapcsolatot. Sokkal jobb lett, amikor tavaly átkerültünk egy új helyre, ami akkor nyílt meg. Itt legalább hozzánk hasonló gyerekek vannak, akikkel könnyebb barátkozni. Persze annak kifejezetten örülök, hogy Alba pont velem osztja meg a titkait. Jó érzés, hogy bízik bennem. Szeretnék is segíteni, és valami nagyon okosat mondani a gyíkoról, vagyis hát fehér egérről. De igazság szerint még sose láttam ilyet én se. - Szerintem nem akarnák elvenni. Mit kezdenének vele? De ha gondolod, megkérdezhetjük elméletileg is, úgy hogy nem mutatjuk meg. Majd azt mondom, hogy olvastam valahol. Már úgyis kérdezősködtem a familiárisokról. Egyszer akartam is idézni, de mondjuk úgy, hogy átmenetileg kénytelen voltam felfüggeszteni az ezzel való kísérletezést. Szóval, ha szeretnéd megkérdezem én a professzort, és akkor te biztosan nem kerülsz bajba. - ajánlom fel végül, mert hát tényleg nincs jobb ötletem. Nem tudom mi lehet, ha nem familiáris. Ha meg az, akkor sosem láttam még alakváltót. Ez valami szokatlan dolog lehet. Különös egy rejtély. Főleg, hogy Alba nem is elég képzett még, hogy ilyet idézzen, hiszen csak elsős. - Nem tudom miért gondolják a felnőttek azt, hogy jobb, ha titkolóznak előttünk. Mostanában Autumn is folyton ezt csinálja. Már arra is gondoltam, hogy van valami pasija. - fújom ki kicsit bosszúsan a levegőt, mert tényleg bosszant, hogy a nővérem folyamatosan leráz mostanában. Mintha valami sokkal fontosabb dolga lenne nálam. De én az öccse vagyok, mi fontosabb lehetne?! Tudom, hogy nem lóghatok folyton a nyakán, de akkor is. A balesetre persze próbálok azért együttérzőbb képet felvenni, és kicsit megszorítom a kezét, csak olyan bátorító jelleggel. - A balesetnél... nem lehet, hogy egyszerűen csak ösztönösen hoppanáltál? Apa szerint néha megesik az ilyesmi a mágus gyerekekkel ha félnek, vagy nagyon megijednek. Talán csak erről beszélgethettek az apukáddal. - kezdek bele óvatosan, bár hirtelen eszembe se jut, hogy esetleg Alba nem ismeri a "hoppanálni" kifejezést.
Azért látom Eddien, hogy bizonytalan lett, pedig igazán nem akartam, hogy az legyen. Azért mégis úgy gondolom, hogy veszélyes szakmát akar választani, de persze nem lehet mindenki cukrász, mint apa. Az én szüleim sosem voltak oda a veszélyért, szóval valahogy bennem sem merült fel, hogy olyasmiben gondolkodjam, ami ijesztő lehet. - A Mama mindig azt mondta, hogy nem baj, ha félünk és hogy igazából mindenki fél, csak van aki letudja győzni és ez a bátorság. - okoskodok kicsit, pedig igazából még a mai napig is mindig csak azt szajkózom, amit a Mama szokott mondani, de hát ő mindig nagyon okosakat mondott. És szerintem igaza is volt, hiszen nekem is segített, amikor féltem kicsit első nap az iskolában, pedig aztán nem volt semmi baj, sok barátot szereztem. Szomorú is voltam, amikor elkellett válnom tőlük, főleg miután kiderült, hogy boszorkány vagyok és hát elég nehéz úgy tartani a kapcsolatot a barátaiddal, ha nem mondhatod el nekik az igazat, ami már lényegében az életed nagyrészét kiteszi. - Köszi Eddie, igazán jó barát vagy! - mosolyodom el először csak halványan, de az is valami. Tényleg jól esik ezt elmondani valakinek. Azért másnak tényleg nem tudtam, hiszen apának még se mondhattam el, talán nem értené meg, és persze az újdonsült rokonsággal még nem vagyok olyan viszonyban, Alex eleve után, Robyt még alig ismerem, Dany pedig olyan rendes, hogy azt hiszem nem értené meg és nem akarom, hogy e miatt máshogy nézzen rám. Nem is csoda ezek után, ha a másik titkomat is megosztom Eddievel a kis gyíkról és még mindig nem értem a végére a sornak, de csak mindent apránként. Egyelőre ez is bőven leköt mindkettőnket, főleg aztán a meglepő gyorsaság és a változás, amikor már egérként jelenik meg az eddigi gyík után. Ezen azért én is meglehetősen értetlenül pislogok párat. - De... de szerinted nem lenne baj belőle? Még, ha csak egy különös gyík, de ha más. Nem kerülhetek bajba, vagy te is velem? És, ha elveszik tőlem, hogy megvizsgálják? - azért most már kicsit bizony megijedek, mert én is érzem, hogy ez tényleg nem teljesen van rendjén és hogy igen különös a kis lény, de valahogy úgy érzem, hogy nem bírnám, ha elvennék tőlem. Nehéz ezt elmagyaráznom Eddienek, de mégis úgy érzem, hogy valahogy muszáj. Nem mondom, hogy nem bízom a felnőttekben, de azért vannak kétségeim, hogy nem mindig és mindenben őszinték teljesen. - Tudod a baleset... senki se érti, hogyan élettem túl egy karcolás nélkül és tudom, hogy amikor eljött hozzánk az a boszorkány beszélt apával rólam úgy is, hogy megkérték, hogy én addig hozzak nekik limonádét. Amikor beértem egyből elhallgattak. A felnőttek néha úgy gondolják nem mindenről kell tudnunk. - próbálom végülis szavakba önteni a gondolataimat, amiért nem vagyok teljesen biztos abban, hogy okos ötlet lenne egyből egy tanárhoz szaladni a problémával. Bobby, talán mert Mardekáros egyből értette a dolgot, mármint benne fel se merült, amikor megtaláltuk abban a könyvben a kitépett lapot, bár amikor átesett rajtam a könyv, akkor felvetette, hogy szólni kellene egy tanárnak. Nem is tudom. A felnőttek okosabbak, de néha tényleg hajlamosak egyszerűen átlépni rajtunk és nem mondani el mindent. Tudom, hogy ezzel vigyázni akarnak ránk, de...
Számomra mindig érdekes és izgalmas volt a csillagászat. Talán csak mert apára emlékeztet. Mert az ő hobbija is volt. De tudom ám, hogy nem érdekelhet mindenkit, így igazából azon se sértődnék meg, ha esetleg Albát annyira nem is érdekelné a dolog. Nem szeretnék olyasmit ráerőltetni, amit unalmasnak találna. - Nem tudom. Ezen nem gondolkoztam. Én csak meg szeretném védeni a családom. A testvéreimet. Ahhoz meg muszáj bátornak lennem, nem igaz? - nézek egy kissé talán bizonytalan mosollyal Albára. Nem tudom, hogy félnék-e. Talán. Lehet, hogy apa is félt akkor, amikor...? Nem. Nem szabad ilyesmikre gondolni. Apa bátor volt. Nem félt semmitől se. Bármit meg tudott oldani egy egyszerű pálcaintéssel, annyiféle bűbájt ismert. Vagy talán ez csak egy kisgyerek túlidealizált képe az apjáról, akiből szinte semmi sem maradt neki. Akárhogy is, nekem nem szabad majd félni. Minden bűbájt meg kell tanulnom, amit apa tudott, hogy olyan erős, határozott és nagy mágus legyek, mint ő volt. Hogy büszke lehessen rám anyával, akárhol is vannak most. - Jó, akkor majd szerzek valamit Autumn-től. - és már fel is jegyzem magamban gondolatban, hogy legközelebb mivel is fogom a nővérkémet megkeresni, és rágni a fülét. Bár az tény, hogy még van időnk bőven a pályaválasztásra. Főleg Albának, akit nem köt semmi, és az lehet, ami csak akar lenni. Nekem viszont muszáj olyan szakmát választanom, amivel biztonságban tudhatom a családom. Amikor az anyukájáról beszél, akkor vigasztalóan ölelem meg, és talán valahol mélyen jól is esik, én vagyok az, akinek mindent elmondhat, és aki megérti őt. Persze azt hiszem ez pont egy olyan téma, amit csak mi, árvák érthetünk meg igazán. Talán ezért is könnyebb nekem elmondania, mert én pontosan tudom, hogy mit érez, hiszen néha még én is így érzek a szüleim iránt. Még ha nem is az ő hibájuk, ami történt. - Én bármikor itt vagyok, és meghallgatlak. - mondom csendesen, és vigasztalóan. De aztán valahogy véget ér az a különös pillanat, amikor egymást ölelve álltunk a folyosón a körtés portré előtt. Hamar beljebb kerülünk a konyhába, és terelődik is el teljesen a figyelmünk egészen más irányokba. A kis gyík miatt szinte teljesen el is felejtkezem az általam kipakolt édességekről. Pedig esetemben az igen nagy szó ám! De annyira cuki, és furcsa egyben. Amikor felszalad a kezemre és "értelmesen" néz az a különös érzésem van, mintha értené, hogy éppen róla beszélgetünk. Ráadásul még mindig igen különösnek tartom, hogy nem fél tőlem. Na nem mintha bántani akarnám, mert egyáltalán nem! - Tényleg nagyon értelmesnek látszik. Furcsa, hogy nem szalad el. De familiárist tényleg nagyon nehéz idézni, ahogy az a Dany mondta. - jó kis fejtörő annyi szent. Azonban a következő pillanatban történik valami, pontosabban hallatszik egy jó nagy koppanás. A gyíkocska meg vélhetően eléggé megijed, mert leszalad a kezemről, és tűnik el Alba kabátzsebében. De én még ilyen gyors gyíkot sosem láttam. Elég meglepetten, és tanácstalanul nézek vissza Albára. Amikor pedig már kis fehér egérként veszi elő akkor kerekedik ki igazán a szemem! - Hűűű... ilyet én még sosem láttam... Az előbb még gyík volt... Lehet mégis csak Flitwick professzort kéne megkérdeznünk, hogy látott-e már semmiből megjelenő, alakváltó familiárisokat? - persze ahogy kimondom én is érzem, hogy elég hülyén hangzik ez a kérdés, de hát fogalmam sincsen, hogy mi lehet az Alba kezén szuszogó egérke valójában. Vagy egy nagyon különös varázslény, vagy egy különös familiáris, de hát Alba csak elsős, nem tudhatja ezt a varázslatot. Szóval azért eléggé össze vagyok zavarodva, ahogy a szuszogó fehér szőrmókot nézem. De hát jobb ötletem tényleg nincsen. Ugyanolyan tanácstalan, és meglepett vagyok, mint Alba. Annyira, hogy most már tényleg minden édességet elfejtek. Ez a rejtély sokkal különösebb, amit meg kell fejtenünk!
Hümmentek egyet. Igazából nem tudom, hogy tényleg annyira érdekes-e az a szerkezet, de persze azért szívesen megnézném. Kétlem, hogy komoly csillagász akarnék lenni valaha is, de azt hiszem Eddie lelkesedése tuti erősebb, mint az enyém, de nem zárom ki teljesen az esélyét, hogy esetleg nem unalmas az a valami. - Azt hiszem így már értem. Ezek azért veszélyes szakmák, te nem félnél ilyesmit csinálni? - jó az tény, hogy a szülei is aurorok voltak, tehát biztosan bátrabb, mint én, meg hát Eddie griffendéles is, és gondolom ez is számít. Nekem azért azt hiszem ennél unalmasabb munkám lesz. - Az végülis nem lenne rossz, legalább tudnám, hogy milyen lehetőségek vannak, bár még elég soká lesz. - gondolkodom el. Annyira még nem tudom, hogy milyen szakok vannak, és mivel még fiatal vagyok nem is nagyon kaptam erről infokat. Jó az tény, hogy nem is nagyon érdeklődtem. Lehet, hogy még tényleg ráérek, hiszen olyan sok minden van, amivel foglalkozhatnék! A sárkány az iskolában, vagyis a lehetséges sárkány, aztán persze ott van a fura eset, amikor átesett rajtam egy nagy könyv, meg ez az új kis jövevény, akit már nagyon meg akarok mutatni végre valakinek. De előtte még bevallom, amit még igazából senkinek sem, hogy néha igenis mérges vagyok a Mamára, hogy itt hagyott engem, még ha ez butaság is, hiszen nem szándékosan tette és főleg nem tehet róla, hogy ez történt. - Köszi, ez... sokat segít! - mondom egészen csendesen, szinte már csak halkan suttogva, amikor megölel és most egészen szorosan oda is bújok, a vállába fúrva a fejemet, vagy talán inkább a mellkasába, hiszen azért Eddie magasabb lehet nálam már csak a kora miatt is, bár jó eséllyel én se növök majd kicsire, hiszen anya se volt alacsony és apáról se mondható el, hogy töpszli lenne. Hamarosan viszont már bent vagyunk és az édességek mellé előkerül az apró kis gyík is, aki bizony nem szalad el. Amikor Eddie felé nyújtja a kezét óvatosan közelít, de aztán gond nélkül felszalad a tenyerébe és kíváncsian néz rá, sőt felettébb értelmesen, ami nem igen várható el egy igazi gyíktól. - Úgy látom, hogy igen. Elég barátságos, ezért is olyan fura. - mosolyodom el, amikor csak úgy simán felmászik Eddie kezére és nem igen zavartatja magát, hogy egy számára ismeretlenről van szó. Velem is nagyon barátságos volt már elsőre is, szó se róla. - Én is nagyon szeretnék familiárist, de Dany is azt mondta, hogy nagyon nehéz varázslat és nőnöm kell még hozzá, de akkor hogy került ide? Azóta követ mindenhová, mintha csak hozzám nőt volna és olyan értelmes a tekintete, nem? - kérdem bizonytalanul, mert lehet, hogy ezt csak én látom bele, vagy nem is tudom. Közben a kis gyík nézelődik Eddie kezén, aztán újra leszalad róla és az édességeket kezdi el vizsgálgatni. Szaglássza és nézegeti őket. - Azt hiszem nem tehetek mást, és egyébként nagyon aranyos, nem? - pillantok újra a pici gyíkra, aki még mindig lelkesen nézelődik, egészen addig, amíg nem hallatszik valami koppanás. Csak azt látom, hogy a konyha hátsó ajtaja, ahol a házimanók szoktak közlekedni hirtelen becsukódik. Lehet, hogy pont be akart valaki jönni, de aztán elbizonytalanodott. A kis gyík pedig szó szerint villámgyorsan végighasít az asztalon és eltűnik a kabátom zsebében. Gyakorlatilag alig látni annyira gyors. Értetlenül pislogva nézek Eddiere, mert ilyet eddig még nem produkált és egyértelműen a normál gyíkok tuti, hogy nem képesek effélére, ugye? - Jól van, semmi baj, nyugi... - nyúlok a zsebemhez és óvatosan kiveszem onnan, de már amikor benyúlok, akkor valami nagyon furát tapasztalok. A gyík szőrös, pedig a gyíkok nem szőrösek! És bizony, amikor sikerül kihalászni a zsebemből már egy hófehér apró kis egér szuszog a kezemen elég gyorsan az ijedtségtől. Nekem pedig úgy istenesen elkerekedik a szemem és kb. úgy nézek Eddiere, hogy ő is azt látja-e, mint én, mert eddig még tényleg egy gyíkom volt, most pedig egér lett? Mi a fene?
