2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Don't deserve you"
Főkarakter: Draco Malfoy Teljes név: Brandon Sanders Születési hely és dátum: 1981. október 9. London, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: Gyöngytyúk Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik Képesség:Vélaszármazék majd egyszer Mágikus adottság: Inkvizítor 1. szint Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Asztronómia - kiemelkedő Kihez tartozol?: Keresett karakter (Yngrid)
Jellemed kifejtése
A sok pénz nem jár feltétlenül elkényelmesedéssel, számomra inkább lehetőségeket nyújt. Arra, hogy ne kelljen görcsölnöm, hogy mit csinálok. Kemény jellem vagyok, a nevelőapámra hasonlítok, aki szeret mindent precizen csinálni, élére vasalt ruhával, nagy nálunk a szigor. Semmit nem tudok a piszkos manipulációiról, nálam ő a minta üzletember. Szívesen sportolok, hiszen ép testben ép lélek, és olyan sportokban gondolkozom, ahol a csapatjáték a lényeg, mint a lacrosse és a vizilabda, ahol nem csak fizikálisan erőlteti meg magát az ember, hanem fegyelemre, koncentrációra is tanít. ki nem állhatom a szabályszegőket, az értékrendembe még a hazugság se fér bele, gyorsan leépítem azokat, akik másokat átvernek, és ha tudnám, hogy a nevelőapám mikre képes, biztosan felborulna az egész világom, így viszont tökéletesnek hiszek mindent, mintha tündérmesékben élnék. Szeretek barátkozni, kapcsolatokat építeni, és egyáltalán nem érdekelnek a rosszindulatú megjegyzések, amelyek arra utalnak, hogy az aranyvérű családunk csupán felkapaszkodott a jómódúak körébe, úgy vélem, keményen megdolgoztunk érte, én magam is a fiatal korom ellenére tisztában vagyok az üzlettel, és a számokkal. Szeretek összejövetelekre eljárni, az viszont valahol bánt, hogy a cím hiányzik hozzá, így elfogadom, hogy apa elintézte ezt a házasságosdit. Igaz, hogy így valahol le kell mondani a szerelemről, ám mivel egyébként sem voltam eddig még komoly kapcsolatban, ezt nem is tartom ennyire fontosnak. Azért sajnálom azt az elkényeztetett kislányt, hogy ő meg bele van rángatva, a pénz miatt gondolom nem volt választása. Legjobb barátom viszont szintén lány, egy két évvel fiatalabb kis szőke, Yngrid, akivel mindent megbeszélünk, neki nincsenek előítéletei, hiszen az árvaház óta szinte testvérként kezeljük egymást.
Megjelenés
A vizlabdának, és a lacrosse-nak köszönhetően igen szépen kidolgozott alkatom van, amihez vagy 170 centis magasság is társul, de mivel még még csak tizenhat vagyok, még százkilencvenig is megnőhetek Égszín szemeim általában szelíden tekintenek a nagyvilágra, rozsdabarna tincseimet pedig gyakran katonásra leszedem. Időnként szokásom elhanyagolni a külsőmet, borostám nő, ami fura módon bezsongató módon hat a lányokra, amitől hajlamos vagyok zavarbajönni. Nem mondanám, hogy divatosan öltözködöm, nem akarok én lenyügözni senkit. Egyszerű kényelmes viselet jellemző rám, az évszaknak megfelelően, de mivel fontos a szüleim által működtetett válalkozás, ezért előfordul hogy öltönyt húzok, amely tökéletesen áll hozzám. Ahhoz képest, hogy aranyvérű családból származom, sosem tetszettek a talárok, és süvegek, a mugli öltözéket jobban kedvelem, vélhetően az árvaházi évek miatt. És miután a szüleim örökbe fogadtak, cseppet sem hasonlítok rájuk külsőleg, ők talpig írek, ám belsőleg nagyon is a saját képükre formáltak.
Életed fontosabb állomásai
Az, hogy kik voltak a szüleim, már nem számít, hiszen árvaházba adtak. Lehet, hogy csak kényszerből, nem nem kívánt gyermek voltak, vagy más okokból nem fértem bele az elképzeléseikbe, ez mindig úgy véltem, hogy nem fontos, hiszen elsőként az árvaház lett a családom, az ottani gyerekek, a nevelők. Kifejezetten jó életem volt, nem mondhatok el dickens-i sanyarú történetet, a varázslók árvái azért fontos figyelemnek örvendenek, nélkülöznöm nem kellett, ráadásul a mágiaügyi minisztérium is figyelt minket, hiszen a mágikus tehetséget nem szabad elkótyavetyélni. Itt ismerkedtem meg egy szőke kislánnyal, Yngriddel, akivel szinte testvérek lettünk, mindent megbeszéltünk, lényegében sosem voltunk egyedül. Míg én meg tudtam védeni őt, s megtanítani a fiús dolgokra, ő az érzékeny felemet ápolgatta, megvigasztalt, ha magam alatt voltam. Igaz, hogy állandóan ijesztgettem, de csak azért tettem, hogy ne unatkozzunk, reméltem, hogy tudja, hogy a felnőttek nem fognak minket megenni. Miután elvitték, nagyon összeomlottam, mintha elvesztettem volna a másik felemet, és már bántam, hogy annyi ijesztgetést engedtem meg magamnak a kislány felé.. Két kemény évet kellett várnom nekem is arra, hogy engem is elvigyenek a felnőttek megenni, de Yngrid barátságát senki nem pótolhatta. A nevelőszüleim bennem nem olyan aranyos, helyes gyereket láttak, mint egykori kis barátnőmben. Én a mágikus potenciál, az igazi örökös voltam a szemükben, aki nem adatott meg nekik, hiszen úgy hozta a sors, hogy nekik nem lehetett sajátjuk. Meglehetősen szigorúak voltak, igazi aranyvérű család, akik ugyan névvel rendelkeztek, és az utóbbi harminc évben komoly anyagi háttérre tettek szert, ám származásuk folytán mindenki felkapaszkodott újgazdagnak tartotta őket. Apám elvű minisztériumi alkalmazott, lényegében egy bíró, aki egykor ügyész volt, kapcsolatai révén rengeteg bírósági földelkobzásról tudott, és bagórért vásárolta fel az ingatlanokat, ingóságokat, hogy egyre gyarapítsa a vagyonát. Bár saját magát egyenes gerincű polgárnak tartotta, nem riadt vissza a manipulációtól, úgyhogy kemény elvei csak másokra vonatkoztak, úgy gondolta, bíró és hóhér egyszemélyben, aki dönthet mások sorsáról. Nem tudtam, de ő juttatta börtönbe Yngrid apját is. Ahogyan nőttem, és a vagyonunk gyarapodott, leszögezte, hogy amint lehet, be akar majd vonni a pénz irányításába, mert tovább kell majd vinnem a nevét, így engem is ebben a szigorú szellemben nevelt, amit valahol elfogadtam, ha már magához vett, más tekintetben pedig megmaradtam annak a lázadó árvaházi gyermeknek aki voltam. Apámnak nemesi cím kellett, mert úgy ítélte meg, ez kell még ahhoz, hogy ki tudjunk teljesedni. Az anyagi háttér nem elég, bizonyos kapuk akkor nyílnak meg, ha egy nemesi szó is áll a nevünk előtt. Ám hogy életem mégis visszatérjen a helyes kerékvágásba, a sors visszaadta a fogadott hugomat, Yngriddel ismét találkoztam a Roxfortban. Amit még kicsiny gyermekként nem tudtunk, mindkettőnkben ott lapult a mágikus tehetség, és már a harmadikat kezdtem, amikor feltűnt az iskolában. Hát mit ne mondjak, a nyakába ugrottam. Ugyan nem lett Griffendéles, mint én, de hát az sem volt mindegy, hogy ennyi évvel később ismét láthatom, hogy minden nap beszélhetünk, együtt lakhatunk. Ismét előlről kezdődtek a csínytevések, a kiszökdösések. Komoly visszalépés volt ez, hiszen már kezdtem volna felvenni apám stílusát, ezek után több órás beszélgetéseink voltak, hogy mi a fene van velem. Nagy nehezen tudtam megértetni vele, hogy nekem szükségem van a barátomra, de teljesítem a családnak fontos kötelességeimet is. Ami évek után úgy tűnt, hogy nem más, mint az a házasság, amelynek révén majd megszerezhetjük a címet. Ebben azért egyetértek a szüleimmel, már kezdem átlátni a vállalkozást, noha apa ügyesen titkolja, hogy milyen eszközöket vet be, én csak azt érzékelem, hogy mindent megtesz a boldogulásunkért. Nem vagyok oda a szerelem nélküli kapcsolatokért, és sajnálom is ezt a Brienna nevű lányt, akit már párszor láttam az iskolában, de talán csak egyszer beszéltünk, mert úgy tűnik nagyon nincsen ínyére a dolog, de úgy érzem, hogy ők is jól járnak ezzel az egésszel, hiszen lehet, hogy szó szerint a csődtől mentjük meg őket, mivel az ő szülei nem annyira ügyesek pénzügyileg mint mi. A kérdés, hogy mennyire fogjuk majd bántani egymást. Nekem nem áll szándékomban, sosem voltam olyan, aki bárkinek is odarúg, csak mert megteheti..
Összetett jellem a srác, ezt meg kell hagyni Ott van a lázadása, és az Yngriddel együtt elkövetett kihágásai, melyekről nem hajlandó lemondani. Ezekkel szemben pedig ott áll a családi nyomás, a házasság, melynek viszont engedelmesen fejet hajt Általában inkább ez elől szoktak szökdösni a karakterek, de nekem tetszik ez a fajta megnyilvánulás Érdekes szituációk lehetnek a jegyeseddel, erre kíváncsi vagyok A példakép is szokatlan, egy korrupt, könyörtelen üzletember, akiben a nevelt fia mintaképet lát Persze, mint írtad, semmit sem tud a nevelőapja ügyleteiről, de az érdekel, hogy Brandon átveszi-e ezt a stílust majd egyszer
Mindenesetre, éljünk a jelenben, foglald el helyed a házadban, bontsd tovább a rendet, és vesd bele magad a játékba
Ott van a lázadása, és az Yngriddel együtt elkövetett kihágásai, melyekről nem hajlandó lemondani. Ezekkel szemben pedig ott áll a családi nyomás, a házasság, melynek viszont engedelmesen fejet hajt 
Általában inkább ez elől szoktak szökdösni a karakterek, de nekem tetszik ez a fajta megnyilvánulás 
A példakép is szokatlan, egy korrupt, könyörtelen üzletember, akiben a nevelt fia mintaképet lát 
