Főkarakter: Constance Sanders
Teljes név: Constance "Connie" Sanders
Születési idő, hely: 1971.08.31. Wales
Csoport: Ex-halálfaló
Patrónus: Farkas
Folgalkozás: Egy Goth témájú pub tulajdonosa, a neve Blood Moon.
Képesség:
Kiemelkedő tudás:
Jellem: Ikerbátyámmal ellentétben, aki rosszból jóvá vált én pont az ellenkezőjét mondhatom el magamról. Fűt a bosszúvágy, hogy megbosszuljam, hogy csak ott hagyott, s mikor kiszabadult első dolga volt Dumbledor az a vén szipirtyó karjaiba rohanni. Véleményem szerint ez a mostani világ úgy borzalmas ahogy van, gyengék mocskolják be az iskolát és a világunkat. Gyenge voltam én is.. de többé nem hagyom, hogy ezt gondolják rólam. Egyetlen tervem, hogy megszabadítsam tőlük a világunkat, és olyan vezető legyen aki végre a varázslókhoz méltóan vezetné világunkat.. Ki tudja, lehet én lennék az az illető?
Megjelenés: Hosszú alapvetően sötétbarna haj, de ezt előszeretettel változtatom meg kényem kedvem szerint. Sötétbarna már már fekete szemem van. Ruházatomra a sötét színek jellemzőek, előszeretettel öltözködöm azon stílus szerint amit a bárom képvisel, és smink nélkül el nem hagynám a lakásom.
Előtörténet: Idillikus családba születtem, mindenem megvolt amire egy boszorkány vágyhat, szerető szülők, egy erős báty, majd idővel bővült is a családunk, apámék befogadtak egy lányt Sheska-t. Annak ellenére, hogy ő is lány volt mint én inkább Connorral jöttek ki jól. Egyikőjük sem volt megelégedve azzal amit a világ adott nekik. Többet akartak, jobbak akartak lenni, és én mert nem akartam egyedül lenni és hogy gyávának tartsanak, velük tartottam. Amikor elvégeztük az iskolát ők a nagyúr szolgálatába szegődtek, nem tudom miért tették, hisz az az ember, már ha nevezhetem így még nem is volt kézzelfogható. Nem sokra rá, azon kaptam magam, hogy ellenséges oldalon állunk, és a csata hevében Connor-t keresem a tekintetemmel, de ekkor egy átok talált el. Nem ölt meg, de annyira legyengített hogy elájultam. Mikor magamhoz tértem egy szobában találtam magam, és azt mondták Connor Dumbledorehoz menekült. Irdatlan nagy düh született bennem újjá. Hogy hagyhatott ott? És mikor kiszabadult, miért nem indult a keresésemre? A bosszú magvait ültette el bennem, elhatároztam nem leszek többé az a gyáva kislány akinek eddig gondoltak. Azt a varázslót aki megtalált és ezeket a híreket tudatta velem, megöltem. Senki sem tudhatja, hogy életben vagyok. Hónapokig nem csináltam mást, mint edzettem, a testemet, a lelkemet a mágiámat, és terveztem. Majd mikor emlékezetnek láttam az időt, feltűntem a színen, azokat akik egykor fontosak voltak, nem tájékoztattam, úgy is megtudják hogy élek akkor amikor kell, és akkor akkora fájdalmat okozok nekik amit életükben el nem tudtak képzelni. Addig is nyitottam egy kis bárt, amolyan menedékhelyet, Blood Moon nak kereszteltem, szeretem ezt a helyet otthonom helyett otthonommá vált. A munkatársaimmal nem igen tartom a kapcsolatot, kifizetem őket annyit beszélek velük amennyit nagyon muszáj, de ezen kívül nem igen beszélek velük. Azt is hogy én vagyok a tulajdonos igen kevesen tudják. Álnevet nem használok, minek is hisz azok akik ismernek nem ebben a városban élnek, vagy nem ilyen körökben mozognak. Az edzéseket nem hagytam abba, és most lassan hónapokkal később ideje megmutatkoznom azok előtt is kik halottnak hisznek. Lesz ám döbbenet az arcukon. Alig várom hogy lássam. Te pedig Connor, drága bátyám.. készülj a legrosszabbra, ami attól a személytől jön akire a legkevésbé számítottál.