2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Közös társalgó (II. emelet) 2016-01-08, 17:41
First topic message reminder :
Közös társalgó
A közös társalgó a második emelten található nagyobb méretű terem, ami lényegében a házak közötti ismerkedést segíti erő. Természetesen itt is él a kijárási tilalom, 7-ed évig bezárólag a diákok este már itt nem tartózkodhatnak, egyetemisták természetesen igen. A társalgóban van egy kandalló, jó néhány szék és persze kanapé is, utóbbiból történetesen kettő, de akadnak a falak mellett puffok is, párnák, amik még plusz ülőhelyül szolgálhatnak. A falak mentén polcok könyvekkel, egy méretes ablak is akad természetesen és persze középütt asztal esetleges tárolási célokra.
A familiáris nem igazán kéreti magát, szívesen bújik oda a lányhoz és minden méltóságát eldobva, eljátssza az igazi macskát. Talán valahol én is ilyesfajta törődésre vágyok, de nem igazán kaphatnám meg senkitől. Legalább az is boldoggá tesz, ahogyan látom azt, hogy vele foglalkoznak. Sok dologra jó ez a lélekállat, segít kiélni olyan vágyakat, melyekről néha még magunk sem tudunk. - Köszönöm szépen. Nagyon szeretem őt és büszke is vagyok rá. – fogadom mosolyogva a bókot, majd intek neki, hogy azért ne csak az „idegenekkel” foglalkozzon, a gazdáját is köszöntse. Alapvetően mindig körülöttem ólálkodik, de telnek el úgy órák, hogy egyszer sem pillantom meg a közvetlen környezetemben. Igazi mestere a rejtőzködésnek, ez egy újabb közös pont a részünkről. - Amikor késznek érzed magad hozzá, szívesen segítek elsajátítani ezt az élőlényidézés varázslatot. Nem vagyok benne olyan profi, mint egy látványmágus, de megvannak a magam praktikái. – ajánlom fel ismét a segítségemet, hiszen szentül vallom, hogy a fiatalságnak szüksége van az idősebbek támogatására. Nekem is mindig voltak olyanok, akik kihúztak a csávából és elmondták mit kell tennem, ha éppen tanácstalan voltam. Nem tudom, hogy most hol lehetnek ezek az emberek. Mikor váltam ismét magányossá? Ezek a dolgok csak úgy megtörténnek a másodperc töredéke alatt. - A mókus nagyon jól hangzik, talán még nem is láttam olyat. – jelentem ki elgondolkodva. Ami a legérdekesebb, hogy még macska familiárist sem nagyon látni a Roxfort területén belül. Talán egy-kettő van Árnyékon kívül, de több biztosan nem. Azt hinné az ember, hogy a britek jobban szeretik a macskákat. Bár lehet, hogy ők inkább kutyapártiak? Igen, valószínűleg csak erről lehet szó.
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2020-12-08, 17:09
Lumiére
A Jóslástan beadandó egyre inkább a háttérbe kerül és kis bűntudattal gondolok arra, hogy inkább ismerkedek, minthogy a beadandót csinálnám. Sajnos ez igen gyakori nálam, mert habár kicsit csendesebb vagyok, azért szeretek ismerkedni. Én magam nem mindig kezdeményezek, de hogyha valaki veszi a bátorságot és megszólít, akkor nagyon szívesen töltöm vele az időmet és érdeklődöm felőle. Magamról nem nagyon szoktam olyan részletesen beszélni, maximum pár szóban, ha kérdenem. Azt hiszem, hogy hasonló vagyok, mint Lumiére. Egymásra találtunk, hálisten mindketten megerőltetjük magunkat és krdezünk a másiktól. Amikor megemlíti, hogy párizsi, elmosolyodom és kicsit fel is derülök. Szeretnék ellátogatni abba a városba, hiszen a képeken csodaszép. Bár amit mesél róla az kicsit elszomorít és fintorogva húzom el a számat. - Ó. Hát gondolom a turisták miatt a szép központok jól néznek ki, meg karban vannak tartva, a többi hely pedig nem igazán. Talán kicsit Athén is ilyen. - gondolkozom el. Egyszer nyaraltunk ott anyával, és ott is ez jött le, hogy a főtér és társai tök szépek voltak, de a kisebb utcák elég ramaty állapotban voltak. Ahogy elmerengek, mozgást vélek felfedezni a szobában, és meglátom a cicust, aki besttenkedik a szobába. Magamhoz is hívom, bár nem igazán úgy viselkedik, mint egy "normális" macska. És nagyon hamar kiderül, hogy miért is nem. -Ó! Familiáris? Nagyon szép. - mosolyodom el és húzom vissza a kezem. Azt hiszem, hogy nem illik simogatni valaki varázs lélek állatát. - Én majd egy mókust szeretnék, vagy valami olyan kisebb állatot, ami elfér a vállamon, vagy a karomban, vagy ilyesmi - gondolkozom el mosolyogva. Remélem, hogy hamarosan én is meg tudom tanulni ezt a bonyolult, de annál látványosabb és segítő varázst.
Lumiére Étoiles
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2020-12-08, 17:00
Párizs. Olyan régóta nem jártam már ott, hogy szinte el is felejtettem, hogy milyen. Azonban nem akarom megkockáztatni egy kicsit sem, hogy összefussak a rokonaimmal. Még nem is volt módomban elmondani nekik, hogy lázadásból megtörtem az átkukat. Mi lesz, ha rám akarnak erőszakolni egy újabb karperecet? Fel tudnám venni a versenyt egy csapat aranyvérű véla ellen? A jelenlegi helyzetemben valószínűleg a legkevésbé sem. Kutatásokat kell végeznem majd a véremmel kapcsolatban, s olyan szintre kell jutnom, mint ők. Megbánják, hogy lenéztek engem és az édesanyámat. - Nem olyan szép, mint ahogyan hiszed. A főterek és a fontosabb helyszínek tiszták és rendezettek, azonban a mellékutcákról ez egyáltalán nem mondható el. Egy koszos város, ami a fényűzés illúziójába próbál elrejtőzni, mindhiába. – a véleményem talán egy kicsit túl nyers és hangulatromboló, de a sok negatív emlék miatt ez most kitört belőlem. Aztán a következő téma, amit felhozott… az édesanyák. Még mindig elmondhatatlanul hiányzik az a személy az életemben, akit soha nem ismerhettem meg. Ezt természetesen nem tervezem elmondani Bellának, de azért a mosolygós arckifejezésem egy-két pillanatra megszűnik. Csak akkor térek vissza a valóságba, amikor a lány észreveszi a macskát. Remek időzítés. - Ő itt Ombre… vagyis Árnyék. – helyesbítem ki magam, hiszen nem elvárható dolog, hogy mások beszéljék az anyanyelvemet. – A familiárisom. – húzom ki magam büszkén, bár a koromban már szinte elvárható egy ehhez hasonló bűbáj. Mindenesetre én rendkívül szeretem ezt a kis varázslényt. Talán nincs is nála szorosabb kapcsolatom az iskola falain belül. Ez valahol szomorú, de legalább biztonságos. Ő benne a végsőkig bízhatok, s soha nem érhet csalódás.
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2020-12-08, 16:38
Lumiére
Hálás vagyok a leányzónak, hogy újfajta megközelítést alkalmaz és így próbálja jobban megértetni velem a jóslátan nemes tudományát, de azt hiszem, hogy teljeséggel lehetetlen, hogy én bármit is kiolvassak ebből az egész teafű csomós baromságból. Egy darabig még nézem, próbálom elképzelni benne a dolgokat... Vajon az a kiálló kis egyenes darabka egy kard lehet? Vagy pont, hogy egy nyíl? Ha jobban megnézem, akkor... Végülis... Nem, nem látok bele semmit. Feladva sóhajtok és fordulok a lány felé. Igazán érdekes neve van, biztos vagyok benne, hogy különleges története van, hogy miért van itt. Elhatározom, hogy megjegyzem a jó tanácsát, hogy a professzor nő szereti a kreatív dolgokat, és a beadandóban is majd úgy csinálom és írom a dolgokat, hogy csak úgy kreatívan belelátok mindenfélét is a teás csészébe. Aztán amximum kapok rá egy jó Troll-t, de legalább valamit beadok. És végül is ez a lényeg, nem? Sovány vígasz, de mégis valami. Hálás vagyok a lányra, hogy szánt rám egy kis időt. Azért meg végképp, hogy veszi a lapot és nem dajkál és csesztet, hogy foglalkozzak továbbra is a nyomorult teás csészével. - Ó, Párizs. Még soha nem jártam ott, de tervben van nagyon. Gyönyörű város lehet.- mosolyodom el kicsit átszellemülve, az ablak felé nézve, mintha a távolban ott lenne Párizs. - Én Bristolban élek az édesanyámmal - válaszolok mosolyogva és a lány már ebből a pár szóból is láthatja, hogy mennyire szeretem anyámat, és milyen jól kijövünk egymással. Ritka kincs a mi kapcsolatunk és ezért meg is becsülöm. -Ötödikbe megyek szeptemberben. Már a hülye nyári beadandókat csinálom. Hamarosan hazamegyek és nem akarom otthon is ezzel a bénasággal tölteni az időmet... - nyúlok a lapokhoz mosolyogva, majd sóhajtva belelapozok a könyvbe. -Nem vihetem haza a könyveket sem, úgyhogy muszáj lesz itt megcsinálnom. Még van egy pár, ami vár rám. - sóhajtok szomorkásan. Az ajtónál mozgást látok és egy cicát látok besétálni. - Ó, nézd! Szia Cicus! Hát tekijé vagy? Gyere ide! - hajolok le és nyújtom a kezemet a cica felé. Fogalmam sincs, hogy éppen a mellettem ücsörgő lányhoz tartozó familiáris.
Lumiére Étoiles
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2020-12-08, 16:23
A tanítás közben valóban teljesen elfelejtettem leülni, így elfogadva a helykínálást, lerakom magamat a székre, a könyvemet pedig az asztalra. Kezdetben úgy tűnt, hogy sikeresen motiváltam a feladat elvégzésére, de sajnos el kell ismernem, hogy bár kezdetben nem így gondoltam, de a lehetetlent én sem vagyok képes megtenni. A tématerelésbe így tehát én is becsatlakozok, s már csak pusztán kedvességből sem említem meg neki, hogy amúgy a jóslástannal kellene még foglalkoznia. Talán valahogyan átkeveredik a vizsgán és nincs is szüksége rám és az én hegyi beszédeimre. - Köszönöm szépen, Franciaországból. Párizsban születtem. – kezdem meg a heves bólogatást, majd megpróbálom visszaterelni a beszélgetést Bellára. Nem szeretem, ha én vagyok a középpontban. - És te? – nevéből adódóan, ahogyan a legtöbb Roxfortban élő diák, valószínűleg ő is Angliából származik. Bár nem vagyok egyedüli külföldi, de azért mégiscsak egy brit varázsiskoláról van szó. - És hányadikas vagy? – teszem fel a második kérdést, hogy véletlenül se kavarodhassunk vissza hozzám. Természetesen a visszakérdezésekbe még nem halok bele, de azért ennél tovább nem szeretnék jutni. Közben a társalgóba a fekete macska familiárisom is megérkezik, bár igyekszik nem magára vonni a figyelmet. Azt hiszem ilyen téren hasonlítunk egymásra, ez azonban nem szokatlan, elvégre az én lelkem egy részét hordozza magában.
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2020-12-08, 16:10
Lumiére
Egy hálás sóhajjal és mosollyal adom át a csészét, mikor a leányzó kéri és belenéz. Kicsit előre hajolok, kíváncsian pislogok rá, hogy vajon lát-e benne valamit, és én vagyok teljesen nyomorult, vagy tényleg nincs benne semmi... Kíváncsian pislogok fel rá, miközben lassan kihúzom a mellettem lévő széket, jelezve, hogy lehet, hogy ez hosszú korrepetálás lesz és csüccsenjen le mellém. Pláne, hogyha ilyen tanító jelleggel meg sem mondja a konkrét dolgokat. Persze tök jó ötlet, meg nyilván értékelem és értem is ezt a tanytási segítő módszert, de.... Nem lehetne, hogy csak elmondja, hogy mit írjak le és kész? Utána teázhatunk, beszélgethetünk, vagy bármi más, csak... Ne ezzel kelljen foglalkozni. Általában kíváncsi természet vagyok és sok minden érdekel, de ez a tárgy, meg ez a füvezés valahogy pont nem. De olyan szinten nem, hogy már én unom a panaszkodásomat. A megjegyzésére, miszerint felejtsem el, amit Trelawny mondott, összehúzm a szemöldökmet és kicsit kihúzom magam a kíváncsiságom jeléül. Kezd érdekes lenni a dolog. -Hogy mi... Hogy felejtsem el? Hmm, oké... - vigyorodom el kicsit Láthatja az enyhe csillogást a szememben, hogy tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit hoz ki ebből az egészből. b - hadonászok a kezemmel, szánalmasan mosolyogva és megvonom a vállam. Lecsúszik a fehér pulcsi, amit eddig a hátamra terítettem, most az ölembe veszem, felhúzom a lábaimat és az államat a térdemre ejtem. -Nekem ez annyira nem megy. - nyüsszögök sóhajtva.Elveszem a csészét, lerakom az asztalra és meredten bámulom. Nem, nem látok benne semmit. Pár lagymatag másodperc után unottan sóhajtva a lányra nézek, és oldalra fordítom a fejem. - Lumiére. Nagyon különleges neved van. Honnan jöttél? - kezdek csevegést. Nem, nem akarom befejezni a jóslástan beadandómat és nem is érdekel. Ott roh*ggyon meg, ahol van!
Lumiére Étoiles
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2020-12-08, 16:01
Tulajdonképpen nekem sem a kedvenc tantárgyam a jóslástan és látói képességekkel sem rendelkezek, de szimbolisztikusként kiemelkedő tehetségem van az ilyesfajta tantárgyakhoz. Teljes mértékben átérzem, hogy milyen, ha valaki tehetségtelen egy-két dologban, hiszen számomra a repüléstan volt mindig a mumus. Miért is lenne számomra fontos a seprűhasználat, amikor bárhova elteleportálhatom magamat? Ez egy olyan dolog, amit sosem fogok megérteni, de talán nem is kell. - Örülök, hogy megismerhettelek Bella. Nézzük azt a csészét. – mosolyodok el kedvesen, majd átveszem a külsőre koszosnak mondható eszközt. Hunyorítva próbálom felidézni a pár évvel ezelőtt tanultakat, majd bólogatva konstatálom magamban a megfejtést. Természetesen nem áll szándékomban elárulni neki, abból egy szemernyit sem tanulna. Rá kell vezetnem a megfejtésre, s akkor talán nem troll minősítésben fog vizsgázni belőle. Nem kell sokáig kibírnia a jóslástant, egy idő után már úgyis csak azt fogja tanulni, ami igazán érdekli őt. Ez az érzés pedig mindennel felér. - Na, kezdjük azzal, hogy mindent elfelejtesz, amit Sybill Trelawney mondott az órán. Gondolom ez nem lesz nehéz. – nevetem el magamat szerényen, majd visszanyújtom neki a csészét. - Képzeld el úgy a teafűvet, mintha egy absztrakt festményt néznél egy múzeumban. Ne azt mondd el, hogy mit látsz… hanem hogy szerinted mit ábrázol. Engedd szabadjára a fantáziádat. Azt szereti. – a nosztalgia ismét mosolyt csal az arcomra, ha akarnám sem tudnám kiverni a fejemből ezeket a bohókás emlékeket. S bár sokan megvetik és elítélik a tanárnőt, én tisztelem őt. Voltak már valós látomásai, csak sajnos nem olyan gyakran, mint szerette volna. Ennek ellenére igazi jósnak tartom őt. Régebben talán még a példaképem is volt.
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2020-12-08, 15:45
Lumiére
Valóban vicces látványt nyújthatok, ahogy durcásan, lábaimat felhúzva a fotelbe, karba tett kézzel ülök és meredten nézem a nyomorult kávés csészét, ami még kicsit mozog az asztalon. Körülötte pedig a könyvek, amiket csak azért nem öntök le a nyomorult tea fűvel, mert kettő könyvtári, és csak egyik az enyém. Észrevehető melyik, mert a lapok színezve vannak, némelyik kicsit tépve is, és az egész könyvből süt az utálat. Nem tehetek róla, egyszerűen annyira tehetségtelen vagyok ehhez a tantárgyhoz, hogy félelmetes. Földhöz ragadt ember vagyok, nem is értem, hogy miért nem érdekel ez az egész jóslás. Nem tudom elképzelni, hogy bárki előre tudná, hogy más mit tesz, vagy dönt az életében. Hiszen honnan tudhatnám előre, hogy valaki teát, vagy kávét fog inni? Nyilván nem ennyire egyszerű az egész, de én csak ennyit látok belőle. A teafűből meg semmit. Lebiggyesztett ajakkal nézek fel a hozzám érkező lányra. Látom, hogy idősebb, végzős, vagy egyetemista, nem tudom. De egyelőre ez nem is érdekel, csak az utolsó mondata: "Segítsek?" - Úristen, leköteleznél vele, hogyha megmondanád, hogy mi a szent furkász van ebben a nyomorult teafűben... - nézek fel rá és sóhajtok egyet, majd egyik kezemmel a lány felé nyújtom a kicsit csöpögő, ázott teafüvet tartlmazó csészét. Látszik rajtam a megkönnyebbülés, és talán az is, hogy elvárom, hogy helyettem csinálja meg a feladatomat. De aztán elnevetem magam, és kicsit oldalra biccentett fejjel nézek rá. - Szia! Bella vagyok és utálom a jóslástant. - mutatkozok be, majd a másik kezemet nyújtom a lány felé, kicsit felemelkedve a fotelből, megadva neki a tiszteletet.
Lumiére Étoiles
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2020-12-08, 15:38
A napjaim ragyogóan telnek, amióta sikeresen megtörtem a családom átokkarperecét. Végre teljesértékűnek érzem magam, s ez kihat a közérzetemre, a gondolkodásomra és úgy általában a hangulatomra is. Teljesen más szemmel tekintek így a problémákra és az előttem álló akadályokra. Sikeresen eltöröltem a korábbi életem egyik legnagyobb árnyékát, s valamiért úgy érzem, hogy innentől kezdve bármire képes lehetek, csak akarnom kell. Most valahogyan a szocializálódásra is nagyobb igényem lett hirtelen, mint eddig volt. Nyitottabb vagyok a folyosón felém irányuló mosolyokra és kedves köszönésekre. Igyekszem őket viszonozni, ha tehetem névvel együtt. Mivel június van, így a kezemben egy tankönyv látható, ilyenkor minden szabad percemet ismétléssel töltöm. Szerencsére azok közé tartozom, akik év közben is folyamatosan készülnek, így ilyenkor csak könnyed újraolvasással és átnézéssel kell frissítenem az ismereteimet. A közös társalgó lehet a legjobb hely ennek a kettős hangulatnak a kiteljesedésére. Amennyiben üres vagy nincs ott olyan személy, akivel szívesen beszédbe elegyednék, akkor a könyv lesz a társaságom. Ellenkező esetben talán új ismerősökre tehetek szert, ami minden esetben hasznos lehet a számomra. Természetesen csak akkor, ha nem ellenségekről van szó, amiket szerencsére sikeresen elkerültem az itt töltött tizenegy évem során. A társalgóba érve egy kifejezetten vicces szituációnak leszek a szemtanúja. Egy alsóbb éves szenved a jóslástan házi feladattal, méghozzá kifejezetten aranyos módon. Egy morcos hugrabugos kifejezetten derítő látvány a számomra, ha akarnám, sem tudnám elkerülni. Óvatosan megindulok az irányába és kedveskedő hangszínemmel próbálom nem még jobban felidegesíteni őt. - Szia! A nevem Lumiére. Szeretnéd, hogy segítsek? – valószínűleg látja rajtam, hogy sokkal idősebb vagyok nála, talán az is könnyen leszűrhető, hogy már egyetemista. Sokan nem szeretik, ha beleütöm az orromat a sikertelen próbálkozásaikba, de talán nála most nem keveredek ilyen helyzetbe. Mondjuk, ez elég sztereotíp a részemről.
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2020-12-08, 15:27
Lumiére
Az óráknak már vége, de napnak sajnos még nem. Ezernyi dolgom lenne, és ezzel a ....-szal kínlódok már vagy fél órája. Igen, már fél óra is soknak tűnik Jóslástanból. Őszintén nem vagyok egy stréber, de tudom, hogy inkább most legyek túl a kötelező dolgokon, minthogy majd otthon kelljen vele foglalkoznom. Persze a nagyi lehet, hogy segítene, de őszintén nem szeretném ezzel traktálni. Így önmagamat száműztem a Közös társalógba, ahol az egyik asztalt be is foglaltam. Próbálok teafűből valami értelmes dolgot kihámozni, bámulom a teás csészét, és a ceruzámmal piszkálgatom a füvet, hogy valami értelmes dolgot lássak bele. -Komolyan.. mi értelme ennek. Nem lehetne belerajzolni valamit? - sóhajtok egyet morcosan és ledobva a teás csészét az asztalra, hátradőlök a fotelba és keresztbe fonom a karjaimat magam előtt. Várom, hátha a csésze meggondolja magát és kiad valami értelmes szimbólumot, amit a három nyitott knyvem közül valamelyikben fellelhetek. Vállig érő szőke hajam kontyba fel van fogva, de már néhány rakoncátlan tincs kibújt a gumi szortása alól. Arcom kicsit kipirosodott a haragtól, de kék szemeim azért szomorkásan pislognak a csészére. Muszáj lesz ezeket megcsinálom, hogyha nem otthon akarok kínlódni ezekkel. Lerúgom fehér papucsomat a lábamról, így láthatótá válik sárga zoknim, és felhúzom a lábaimat magam alá a fotelba. Fehér nadrág van rajtam és egy szintén sárga blúz. Egyszerű, de nagyszerű összeállítás.
Jack O'Malley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2019-07-23, 16:55
- Aha.. Akkor semmi akadálya, hogy boldog legyél. – Megint liftezik a gyomrom, de azért mosolygok. Hát miért kéne féltékenykednem? Sőt, tulajdonképpen sosem voltam az Nora esetében, elfogadtam, hogy ha az kell a boldogságához, hogy kitombolja magát, azzal teszem a legjobbat, ha meg se szólalok, engedem, hogy azt tegye, amit jónak lát. És a legszebb az egészben, hogy fel sem merült bennem, hogy ez rossz így. Fiona esetében viszont.. valami kínlódást keltő gyomorgörcsöm van, pedig nem is vagyunk együtt, de ha egy érdektelen kis szemétládáról beszél, el sem tudom képzelni, hogy valóban boldog lehet vele. Nem mintha én tudnám, hogy mi kell a nőknek.. - Nem rajtad múlt volna, ha már nincs meg. Az életben olykor.. vannak kiszámíthatatlan dolgok. – Nem tudom máshogyan magyarázni, hogy nem hibáztatom. Barátok vagyunk, holott korábban igencsak magányos farkas voltam, és ezen az sem változtat, hogy átkeltem a nagy vizen, és most a Roxfort padjait koptatom. Ám Fiona esetében.. meglepő módon tényleg tudunk beszélgetni, programokat szervezni, tervezgetni. Eddig nem voltam ilyen, de úgy fest a környezetében bizony változom. Ám jelenleg enyhén szólva is zavarbaejtő az érintésünk, elsőre fel sem mérem, hogy talán túl lelkes voltam. Ez abból derül ki, hogy Fionát elpirulni látom, és ettől én is úgy érzem, kiszárad a szám, így gyorsan leteszem a földre, és elengedem. - Akkor talán.. legyen holnap a vacsora, és ott át is beszéljük a színjátékot. – Döntök ezúttal én, és ha nincsen ellenvetése, akkor visszaindulunk az iskolába, hogy még útközben leegyeztessük, hogy mikor és hol találkozunk majd.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2019-07-17, 12:38
- Jajj ezt nem meséltem, Daniilnak tetszik egy srác, szóval két hete szakítottunk hivatalosan is, úgyhogy ez már nem jelent gondot. - félmosollyal vonom meg a vállamat. Jó azért nem rendeztünk fenemód nagy jelenetet, vagy ilyesmi, ezért is nem feltétlenül hallhatott róla, de nyílt titok, hogy már nem vagyunk együtt legalábbis hivatalosan, csak baráti szinten, úgyhogy ezt Sam is tudhatja. Ettől még persze benne van, hogy rosszul sül majd el ez a dolog, de ha egyszer nekem sincs más ötletem hogyan derülhetne ki, hogy egyáltalán tetszem-e Samnek, akkor tényleg meg kell próbálni. Nem mondom, hogy nem leszek csalódott, ha nem úgy jön ki a lépés, ahogyan kellett volna, de... Majd kiderül, most az üzletre koncentrálok, amit sikeresen le is alkudok, mert hát tényleg kissé nekünk még apával így is soknak tűnik az ár, de az idős úr bele megy legnagyobb meglepetésemre, pedig soha sem a meggyőzési képességeimről voltam igazából híres, de úgy fest ez változott. Hamarosan pedig már a szerződés és az előleg is rendezve van, így elköszönünk és még nagyobb meglepetésemre Jack egészen kitörő örömmel reagál a sikerre. Nem, eszem ágában sincs lelombozni, vele együtt nevetek, még ha meglepő is lehet bárkinek ez a pörgetős reakció, de én mivel általában a legtöbb dolgot lazán kezelem, csak a végén amikor leenged és azért elég közel kerülünk egymáshoz, na akkor jön egy kis pír és zavar. - Igen, tökéletes lesz és... örülök, hogy végül nem szúrtam el. - azért egy kis zavart torokköszörülés közepette hátrébb lépdelek, elszakadva most már tőle, hiszen nem rég még Samről beszéltünk, most pedig a közelség finoman szólva is intim méreteket öltött, bár szó se róla jól esett, de mint tudjuk Jack nem az a csajozós típus és egyébként is épp csak nem rég veszítette el Norát. - Akkor visszamegyünk? És beszéljünk meg egy időpontot is. - teszem még hozzá, vagy is igazából két időpont kellene, mert ott a vacsi és persze a kis színjáték is Samnek.
- Már csak azt nem értem, hogy ezzel Daniilt mennyire pöcköljük ki a képből, hiszen nála te vagy az alibi, és lehet, hogy ez a Sam azért nem próbálkozik, mert valaki barátnője vagy, és ha én még féltékennyé is teszem, lehet, hogy nagyon beiindul, hogy ennyire kapós vagy, de az is felmerülhet, hogy egy életre lemond rólad. Majd kiderül.. – Hiszen Fiona nem számolt azzal, hogy hivatalosan ő jár valakivel, és mi van, ha a pasi csak simán úriember, hogy nem mozdul rá másvalaki nőjére. Lehet, hogy Fiona számára ez csak álca, de mégis arról van szó, hogy hivatalosan jár valakivel. Úgyhogy a most felmerült tervünk alaposan felkavarhatja az állóvizet, remélem erre a bájos lányka is fel van készülve, mert így kész drámának nézünk elébe. Jelenleg félre kell tennünk az ügyet, s az alkudozásra koncentrálni, mert jövőbeni helység bérbaadónk üzletet lát abban, hogy az elsőbbségért nem is kicsit nyomja fel az árakat, alaposan vastagon fog a toll az esetében, ez pedig érzékenyen érinti a pénztárcánkat. Végül Fiona a sarkára áll, és komoly alkupoziciót felmutatva mégiscsak visszacsökkenti az árat, nekem már nem is kell hozzátennem semmit, mert nagy megkönnyebbülésemre az öreg enged, én is megrázom a kezét, aztán távozunk is az előleg kifizetése után. Fiona hiába próbál csak vigyorogni, én mégiscsak a karomba kapom, és a levegőbe emelem, mintegy kissé elfeledve, hogy amúgy ennél lényegesen visszafogottabb vagyok. - Sikerült! El se hiszem! Én viszont főznék neked valamit, mert úgy volt, hogy ha nincs meg, akkor te vendégelsz meg, de így.. tiéd az érdem, enyém meg a konyha.. Jó lesz? – Lassacskán leeresztem, de még mindig a karomban tartom, valahogy oly természetes ez, hogy nem is nagyon ócsúdok fel belőle.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2019-06-26, 12:20
- Köszönöm Jack! - bár lehet, hogy rosszul sül majd el, de mégis szélesen elmosolyodom és igen örülök annak, hogy legalább kiderül Sam mit is gondol rólam, hogyan viszonyul hozzám és egyáltalán felkeltettem-e az érdeklődését. És ha nem... benne van a pakliban és tuti, hogy baromi rosszul fog esni, de jobb lesz nekem attól, ha nem is tudom ,vagy csak remélem, hogy idővel észre vesz majd? Nem hiszem, ezért is vagyok annyira hálás neki, hogy segít és mellettem áll ebben, pedig egyáltalán nem elvárható tőle, hiszen alig ismerjük egymást és lássuk be meg van a saját baja is ezzel az egész Nora üggyel. Most mégis muszáj vagyok az öregúrra koncentrálni, hiszen megérkeztünk és nagyon remélem, hogy nem buktuk el miattam az egészet úgy, ahogy van. Az azért nagyon pocsék érzés lenne, még ha Jack lehet, hogy nem is haragudna rám komolyabban e miatt. - Az tényleg nem kevés. - elbizonytalanodom és ez látszik is rajtam annak ellenére, hogy Jack egyből rábólint. Nem vagyunk gazdag család, ezért is halogattuk annyit ezt a bolt kérdést eddig is. Ha kicsit összehúzzuk a nadrágszíjat akkor talán.. Apával kevesebbet beszéltünk meg, ami beleférhet, de Jack is lelkes és... Talán keríthetek valami munkát, vagy ha el tudnám adni néhány rajzomat. Bevételt is kell termelnünk, ahhoz hogy fenn tudjuk tartani az üzletet. Végül bár kissé lassan, de én is bólintok. - Rendben, 25-öt adunk előre és 90 galleon éves díjért már rá is bólintunk. - húzom kissé ki magamat, még a torkomat is megköszörülöm, hogy minél komolyabbnak tűnjek és persze magamban imádkozom, hogy a bácsi ne csapja be előttünk az ajtót azzal, hogy micsoda arcátlan ötlet ez és hogy képzeljük. Látom rajta, hogy hezitál kicsit, de aztán végül bólint is a kezét nyújtja felém. Ha most nem komolynak kellene látszanom biztos, hogy máris ujjongásban törnék ki, hiszen én és az üzlet... Elég távol állunk egymástól no. Megszólalni sem tudok, de megrázom a bácsi kezét, aki el is siet betessékelve most már minket, hogy valami szerződés félét hozzon, én pedig láthatóan totál izgatottan széles vigyorral pillantok oldalt Jackre. A legszívesebben megölelném örömömben, de az azt hiszem a végén még lebuktatna, hogy őszintén nem remélem, hogy ez így ebben a formában bejön.
Fogalmam sincsen, miért ráz ki a hideg attól, hogy Fiona ilyen nagy átéléssel sorolja Sam érdemeit. A helyesség nem rajta múlik, külső adottság, okosnak lehet tanulni is, de a plusszal nem tudok mit kezdeni. Ha ennyire lekezelően bánik a lánnyal, akkor semmi plusz nincsen, sőt, sokkal inkább mínusz. Fiona megérdemelné, hogy észrevegyék, hiszen rendkívül nyitott lány, aki nem csak kergeti a szerelmet, de érdemes is rá. Bár tudnám, hogy magamban miért bizonygatom ennyit. - Van, persze, hát mire valók a barátok? – Mi alig ismerjük egymást, de mivel ő is különösebb fenntartások nélkül hitt nekem, és jól érzi magát velem, természetes, hogy én is a segítségére sietek, noha nem vagyok éppen csábító típus, sőt, nagyon is magamban roskadtam az elmúlt pár évben, de hát nem lehet olyan nehéz. Csak át kell gondolnom, hogy Fiona minek örülne, mi áll hozzá közel. És persze magamban mérgelődhetek, hogy mindezt nem Sam találja ki, nekem kell segédkeznem. Viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy reagál rá majd a pasi. Ha le se szarja, biztosan rosszul fog esni Fionának. Ha meg fellelkesül, akkor meg én lepődök meg. Mindegy, kár ezen már most merengeni, úgyhogy el is nyomom a mellkasomra feszülő görcsöt. Nem zavaró, hogy kézen ragad, elvégre ezt kell gyakorolnunk, és éppen az benne a fura, hogy ez mennyire furcsa. Sőt, bizsergető. De persze ő ezt észre se veszi, annyi mindenkivel barátkozik. Pont ez a gond, hogy nem igazán tud fókuszálni, csak ha fellángol, akkor képzel bele dolgokat. Várjuk tehát, hogy ajtót nyisson a tulaj, aki egy öregúr, aki meglepetten tekint ránk. - Órák óta várok egy érdeklődőre, aki már le is foglalózta, de mivel nem ért ide a megbeszélt időre, megtartom a foglalót, és kiadhatom nektek gyerekek. Száz galleon egy évre, ami tudom, hogy nem olcsó, de nagyon jó helyen van. Harmincat előre kérek persze. – Azért nem semmi az öreg, hogy így nyerészkedik rajta, de tényleg jó helyen van, és többet ki lehet hozni belőle. A saját részem befizetése viszont az összes megtakarított pénzemet felőrölné, úgyhogy sokat kéne Fionára támaszkodnom. Én a magam részéről bólintok, de a lányra sandítok.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2019-06-05, 11:57
- Nem, én nem akartalak kioktatni, épp csak... nem hiszem, hogy mindent meg lehet magyarázni. - épp ez az, hogy valami miatt szerette Norát és nem tudta ezt irányítani, pedig mondhatnánk, hogy hamarabb is rájöhetett volna, hogy butaság és semmi értelme az egésznek, de nem jött és próbálkozott és elfogadta a dolgokat, amiket Nora tett vele, másokkal, akkor mégis miről beszélünk? Tudom, hogy nem vagyunk egyformák, de nem biztos, hogy érzéseket egyáltalán irányítani lehet akárhogy is. Azok csak jönnek, nem megmagyarázhatóak. - Nem is tudom, helyes srác és kedves is és okos, és van benne valami, amit nem tudok megmagyarázni, valami... plusz. - nem tudom, hogy ő hogyan volt ezzel Nora esetén, honnan tudta, hogy szereti, hogy jó döntés-e hogy szereti stb. de én azt hiszem ezt nem feltétlenül mindig lehet pontosan megmagyarázni. - De tényleg csak, ha benne vagy és van kedved. Mondjuk egyik óra után meglephetnél, akkor ő is ott van biztosan. - máskor nem is tudom, vagy egy közös tanulásnál betoppanna a könyvtárba. Nem tudom, hogy lesz-e siker-e az ötletnek, de ki fog derülni, amikor majd megpróbáljuk. Talán amit pedzeget úgy lesz és végül rosszul jövök ki belőle, de igenis muszáj esélyt adnom, hogy legalább lássam Sam hogy áll hozzám, egyáltalán van-e esélyem, vagy őt egyáltalán nem érdeklem. - Sokan nem tudják, pedig tényleg jó főznek, na de gyere... nézzük meg mennyire szúrtam el. - gondolkodás nélkül ragadom meg a kezét és csak akkor engedem el, amikor az ajtóhoz érünk és megállok kopogtatni. Nem is gondolok rá, hogy esetleg neki ez zavarba ejtő lehet, mint a butus megnevezés előzőleg. Az eddig söprögető tulaj pillanatokon belül nyitja is az ajtót, én pedig kissé megköszörülve a torkomat keresem a hangom. - Jó napot! Érdeklődni szeretnénk, hogy kiadó-e még a hely, mert ha igen, akkor minket érdekelne. - húzom ki magamat kissé, a hátam mögött az ujjaim csuriban, ahogyan drukkolok magunknak, hogy a hely még meglegyen és ne legyen az a vége, hogy elszúrtam azzal, hogy nem tudtunk hamarabb jönni.
- Akkor ebből az derült ki, hogy engem faggatsz a szerelemhez, de te logikusabban meg tudod magyarázni? Nem, igazából nem passzoltunk egymáshoz, és a nagy része várakozás, meg szenvedés volt. Lehetséges, hogy csak hinni akartam benne, hogy jó lehet együtt, és magát az érzést hajszoltam, ő pedig lássuk be, szórakozott velem. Te mit kedvelsz Samben? – Kérdezek vissza, hiszen lehet, hogy ott sincsen közös pont, csak az azonos órák, de az talán elég lehet az alapokhoz. Fiona szépen rávilágított, hogy nem sok lövésem van ahhoz, hogy ki mikor találja meg a boldogságot, de ettől még talán segíthetek. - Ez csak egy felvetés volt, nem konkrét ajánlat, de.. végülis nem gond, a bolt megnyitása mellett legtöbbször úgyis itt vagyok, nincsen különösebb dolgom. Csak ne beszéljünk meg mindent előre, hogy valódi meglepetésként érjen, amivel készülök. Nem mintha most érdemi ötletem lenne, tudod a menekülés meg egyebek mellett nem volt időm romantikus lovagnak tanulni. – Nem akarok én cinikus lenni, szerintem a fickó nem elég tökös, hogy elfogadja Fiona közeledését, és ezzel együtt már talán lépnie is kellett volna. De ha ez az ára, hogy a hollóhátas okoska rájőjjön, hogy mindez zsákutca, sajnos én leszek a tettestársa, mert nagyon össze fog törni. - Én meg nem nézelődtem nagyon körül, de én is azt hallottam róla, hogy csak söröző. Nem tudtam, hogy enni is lehet. – A butuson egészen elpirulok, mert ahogy mondja, van egy olyan kedves jelentéstartalma. De előtte a kiadó üzlethelység lenne a cél, amit már látunk is. Ráadásul bent serénykedik valaki. Remélhetőleg a tulaj, nem pedig valami új bérlő, aki Fiona hibájából már lecsapott rá. Ám akkor sem kérném rajta, mert ő.. olyan aranyos. Teljesen más, mint Nora, lényegében egy önzetlen teremtés, aki ezúttal tényleg a boldogságot hajszolja. Vajon van értelme?
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2019-05-31, 10:14
- A szerelem azon múlik mennyire passzolnak az emberek? Te... passzoltál Norához? - tudom ezek érzékeny témák, nem fair ilyesmit kérdeznem tőle, főleg nem csak így nyíltan bumm bele, de... lássuk be azért amit mesélt utólag Noráról és amilyen típus volt, hát nem mondanám, hogy ők papírforma passzoltak volna egymáshoz, mégis együtt voltak és Jack mégis szerette, annak ellenére ahogyan mint kiderült Nora bánt vele, tehát... azért ez mégis csak ellenérv azzal szemben, amit most sugallni akar nekem. - Arra gondolsz, hogy próbáljam féltékennyé tenni... talán egy próbát megérhet, ha neked nem gond. Akkor tényleg tudni fogom mit gondol rólam, még ha... pocsék érzés is lesz esetleg. - na igen abban igaza van, ha kiderül nem izgatja, sőt észre se veszi, hogy más rám mozdult, akkor tény jó eséllyel nem érdeklem különösebben, pedig engem érdekel, de hát... ez nem számít ebben az esetben. És igen könnyen lehet, hogy rossz érzés lesz, vagy rosszul érzem majd magamat e miatt, de legalább tudom majd az igazat és hogy mivel kell számolnom, és nem kergetek hiú ábrándokat, ami szintén nem utolsó szempont. Halk sóhajt hallatok azért, végül bólintok, hogy legyen, aztán maximum majd meg kell próbálnom kezelni, ha végre tényleg tetszik valaki, de erre a viszonzás elmarad. Legalább tudni fogom milyen volt másoknak velem szemben. - Akkor a Három seprű, szeretek oda járni, olyan kellemes és finom a kaja, amit a legtöbben nem is tudnak. És mindjárt ott vagyunk butus! - mosolyodom el ,hiszen kissé elbambult, lassan leérünk Roxmortsba, hiszen végigbeszélgettük lényegében az utat. A kis házikó, ami kissé lerobbant ugyan, de talán sokat nem kell rajta majd pofozgatni nincs más messze. Nem sokára kiderül, hogy miattam nem buktuk-e el. Nem csoda, ha kissé azért elhallgatok most, hiszen van mit átgondolnom Sammel kapcsolatban is, meg aztán ott van az is, ha tényleg miattam elbuktuk a helyet az azért elég kellemetlen érzés lesz, még ha Jack esetleg nem is haragszik majd miatta.
- Nem arról van szó, hogy nincs értelme. Nem állok negatívan, csak éppen téged sem ismerlek még túlzottan, őt meg végképp. Nem tudhatom, hogy mennyire passzolnátok egymáshoz. Így nehéz általánosítás nélkül bölcsen nyilatkozni. – Sajnálom, ha ezzel megbántottam, de kár lenne úgy tenni, mintha valami tuti trükk lenne a tarsolyomban, holott végképp nincsen semmi, ami alapján el tudnék indulni. Mindenesetre szeretnék segíteni, ötletek tekintetében meg csak valami képtelenség jut eszembe, de azzal épp hogy elszúrná az esélyeit a srácnál, nem hogy javítaná. - Akkor ezen valahol változtatnod kell, észrevenni azokat a jeleket, amiből te is épitkeznél. Példának okáért ha ez előtt a Sam előtt elkezdeném neked tenni a szépet, akkor nem is az a lényeg, hogy ezt te hogyan reagálnád le, hanem hogy ő mit lép. Rosszul esik neki? Mérges lesz? Ez mind mind.. jelzése annak, hogy talán mégis viszonozná a dolgot, de eddig nem merte. Ha viszont hidegen hagyja, akkor bármit is tennél, úgyse jön be. Kész vagy ezt megkockáztatni? – Az most egy rettentő hülye ötlet, magamhoz képest legalábbis mindenképpen. Sosem voltam annyira agyafurt, hogy trükközzek, csak menekültem, amennyire lehetett, de most valamiért segítenék ennek a lánynak, akinek tetszik egy fiú, és úgy fest, viszonzatlanul. Nem akarom, hogy csalódjon, de azt sem, hogy ennyire kilátástalan maradjon a helyzete. - Nekem nincsenek nagy elvárásaim, egy sima szendvicsnek is örülnék, de rnedben, akkor legyen a három seprű vagy az étterem. Mikor indulunk kideríteni, hogy megvan még az üzlethelység? – Kérdezek vissza vidáman, lévén én nem haragszom rá, és remélhetőleg ő sincsen kiborulva attól az ötletemtől, hogyan kéne tesztelni ennek a Samnek a reakcióit. Valami módon ki kell ugrasztani a nyulat a bokorból, vagy ha nem reagál akkor nyelni egy nagyot, és elengedni. Vajon Fiona képes arra, hogy feldolgozza a kudarcot?
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2019-05-13, 16:28
- Ez igaz. - gondolkodom el, csak aztán esik le, hogy ezzel egyetérteni talán még bántó is lehet, ezért végül elhúzom a számat. - Mármint... ez most olyan mintha nem is tudom... tőled nem lenne értelme tanácsot kérni, mert amúgy is negatívan állsz az egész szerelem kérdéshez. Csak tudod a barátaim valahogy másképp gondolkodnak a témában, téged pedig még nem ismerlek annyira azt hiszem. - igen azt hiszem ezért tőle kérdeztem, más irányból nem tudom megközelíteni a dolgot, de az olyan pocsékul hangzik, hogy ő ehhez amúgy se ért, mert lássuk be a Norás kapcsolata nem volt az igazi, közben meg jelenleg nincs kifejezetten oda az egész kapcsolatosdiért. - Nem is tudom. Volt már, hogy nem vettem észre, de tudom hogy olyankor az én hibám, mert mindenkivel nyitott vagyok és nem mindig látom, ha valaki másképp néz rám, ami tudom, hogy másnak pocsék lehet. - persze eddig mindenkit simán lekoppintottam. Talán tényleg benne lehet az is, hogy jó lenne már végre valaki, és azért tetszik Sam, mert ő nem nyomul, mint mások? Áh de ez így olyan rosszul hangozna, úgyhogy erre az eshetőségre egyszerűen nem akarok gondolni. Oh, én nem tudok főzni, de a Három seprűben remek a konyha! Sőt tudok Londonban egy kis éttermet, ahol isteni finom sajtos csirkét készítenek! - persze, miért is ne mehetnék el, de konkrétan nem tudnám meghívni, meg hát itt a suliban amúgy is hol vacsoráznánk ugye? És persze már elindultunk, hamarosan leérünk Roxmortsba és remélem azért meg van még az az üzlethelyiség és nem miattam buktuk el. Még ha láthatóan nem is haragszik rám, amiért legutóbb nem jöttem, azért mégis csak pocsékul érezném magamat végeredményében.
- Én tudom, de mégis tőlem vártad, hogy tanácsot adjak úgy, hogy nem is ismerem. Na ez a fura. – Mosolyodom el az örökvidám lány mellett, aki tőlem kér tanácsot, pedig neki aztán sokkal inkább több esélye volt eddig tapasztalatokat szerezni, lévén kedves, és nyitott, velem ellentétben. Nem mondom, hogy én már teljesen meg vagyok keseredve, de lássuk be, én már elvesztettem egy szerelmet. Ráadásul nem csak sima szakítással, hanem Nora meg is halt, így ugyan nem okolhatom magamat, hogy rossz szerető voltam, de megvédeni sem tudtam. - Talán igen. Ha valaki sokat van a társaságodban, akkor mégiscsak kiderülhet, hogy ha van köztetek valami. Te éreznéd, ha másnak tetszel? – Azért a lányok nem hülyék, felfigyelnek arra, hogy ha egy pasiban feléled a vadászösztön. Én azt gondolom, hogy az a Sam nem túl férfiasan reagálja le, ha nem kezdemény, vagy rosszabb esetben tényleg nem tetszik neki Fiona. Így vagy úgy, de a lány rosszul fog járni. De hát ki vagyok én, hogy így felnyissam a szemét? Próbálkozni emberi dolog. Igaz, nálam tényleg Nora volt a kihívó, de Fiona inkább bájos, kedves teremtés, akivel minden eltöltött perc édes. Mégis rám szánja őket, legalábbis barátilag, pedig én aztán nem vagyok egy felemelő társaság. Ő mégis annak talál. Képes meglátni bennem valami jót, nem csoda hogy ha azt a Samet is isteníti. Meg sem érdekli őt az a kretén. - Kárpótolsz? Lássuk csak.. az elmúlt években sokszor menekültem, és nem volt alkalmam úgy nyugodtan egy jót enni.. Üzlethelységtől függetlenül meglephetnél valami finom vacsorával már csak a tanácsok miatt is. – Vetem fel az ötletet amolyan cinkos mosollyal. Nem is tudom, csak úgy eszembe jutott, minden hátsó szándék nélkül. Talán mert én is oldódom a társaságában. Viszont tényleg el kéne mennünk megnézni, hogy megvan-e még az az üzlethelység. Akár most is indulhatnánk, én tulajdonképpen ráérek, nem vagyok stréber, hogy mindig órákon üljek, de ő a könyvek szerelmese.
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2019-04-26, 10:23
- Oh én azt tudom, hogy ez nem olyan egyszerű és ne akarjam, hogy olyan egyszerű legyen, csak... túlbonyolítani sem akarom, de tapasztalatom sincs benne. - na nem azt várom ám, hogy ő oldja meg a szerelmi életemet, mert látom rajta, hogy kissé kellemetlen helyzetbe hoztam, vagy túl nehéz feladat elé állítottam és ez igazán nem állt szándékomban, ezért már épp nyitnám a számat miután ő a tenyereibe temeti az arcát, hogy beszéljünk másról, mert nem akarok neki gondot okozni, amikor végül mégis csak tovább kezd beszélni. - Ezt... azért csak nem lehet így kategóriákba sorolni, az olyan... fura lenne. - ráncolom azért kissé a homlokomat, mert na ez így annyira általános. Biztos vannak átmenetek és hirtelen magamat se tudom, hogy hová soroljam, de persze értem én a megközelítést értelmét is, ezért csak elgondolkodom, de végül elnevetem magamat és megvonom a vállamat. - Igazából... gőzöm sincs, tudom ez a legnagyobb gond, de.. valahogy mindig úgy gondoltam, hogy én nyitok, és ő érzi. Ha neki is tetszem, akkor érezni kell, hogy léphet nem? Te éreznéd? Mármint... érted másnál. - persze gondolom elég nehéz egy fiúnak rászánni magát a próbálkozásra, mert ha rosszul értelmezi a jeleket, akkor meg pofára esik és az is elég rossz dolog. Elég bonyolult ez az egész, talán egyszerűbb kivárni, hogy magától alakul, na de ha nem fog? - Oké, akkor az érintés. Kösz Jack! És... tényleg bocs, hogy ilyesmivel traktállak. Ha netán elbuktuk azt az üzlethelyiséget, mert elszúrtam megígéred, hogy nem akadsz ki és kárpótolhatlak valahogy? - azért igenis fel vagyok készülve arra is, hogy mi van, ha netán tényleg nem lesz már meg a hely, mert valaki azóta lecsapott rá. Nem akarom, hogy rossz kedve legyen, akkor keresünk másikat, mert ebbe a közös dologba meg már totál beleéltem magamat, szóval tényleg jó lenne, ha össze tudnánk hozni valahogy, még ha netán ódzkodik is attól, hogy találkozzon apával, aki amúgy tök jó fej!
Tényleg nehéz pont nekem tanácsot adni, mert olyan túl sok kapcsolatom nem volt, és lássuk be, azok is rosszul sikerültek. Holott nyilvánvaló, az ember mindig kudarcot vall, amíg meg nem találja az igazit, de Fiona még annyira az elején van, hogy azt sem tudja, hogy hogy kezdje. - Jó, talán ez túlzás volt a részemről, de ez akkor sem megfogható fogalom, különben is, honnan tudnád, hogy ki az aki tetszik csak, vagy alkalmas rá, hogy a szerelmed legyen? Ez nem olyan mint egy szótár, hogy csak kikeresel valamit, és ott pontos tények vannak. – Egy pillanatra a tenyereimbe temetem az arcomat, nem vele van a baj, hanem velem, mert nehéz úgy segítenem, hogy én sem állok a helyzet magaslatán. Ám a régi ismeretségre való tekintettel megpróbálom összeszedni magamat, meg a gondolataimat. - Oké, tegyük félre Norát, és egyszerűsítsük le a helyzetet. Látszik, hogy hollóhátas vagy, neked nagyon az elmélet kell. Három féle nő létezik. Az egyik, aki a nagyon félénk, ő az erőre vágyik, és a biztonságra. A második aki önmagában is erős, és úgy érzi, egyenrangú társa lehet a másiknak. A harmadik pedig aki anyáskodó típus, de ezzel együtt irányít is. Ezt kell eldöntened, mert ebből következik a másik igen egyszerű általánosítás: te akarod elcsábítani az illetőt, vagy csak megadni a lehetőséget, hogy ő csábítson el? – Ez így nagyon kisarkítása és tárgyiasítása a női nemnek, nagyon kevés tapasztalatra építve, de valahol helytálló lehet. És nem feltétlenül az a célja a mondandómnak, hogy igazi tanácsot adjak Fionának, hanem elgondolkoztassam a saját szándékait illetően, hogy hozzá mi passzolna igazán, mert úgysem látok bele a fejébe, nem ismerem azt a Samet, lehet, hogy valójában egy vérlázítóan idegesítő alak, akiről inkább le kéne beszélni régi-új ismerősömet. Az apját illetően inkább csak kényszeredetten bólintok, a lányos apákkal nem jövök ki túl jól, de majd meglátjuk. Hogy elvonjam a figyelmét, inkább visszatérek az eredeti témához. – Viszont ami egyértelmű válaszokat adhat neked az az érintés. Annál nincsen erősebb jelzés. Az akaratlan, véletlen érintések. A tudatalattija reagálni fog, és azonnal kimutatja, amit legbelül érez. Ez persze lehet negatív is, de akkor legalább tudod..
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
aláírás majd egyszer
Fiona Abigail Goldstein
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös társalgó (II. emelet) 2019-04-10, 16:26
Kissé azért összeráncolom a homlokomat, mert értem én, hogy mondani akar valamit, csak valahogy nem pontosan értem, hogy mit is, mert azért ez most igen burkolt magyarázat volt, nem pedig az a használható fajta és lényegre törő, tehát van egy "mi van?" arckifejezésem most amíg össze nem áll, hogy pontosan mit is szeretne mondani. - De hát akkor ez már megtörtént volna nem? Mármint, ha... csak annyira szeretnék szerelmesnek lenni, hogy az első ember, aki tetszik egyből alkalmas is rá. - megrázom a fejemet, mert akárhogy is, de nem értek vele egyet. Nem hiszem, hogy erről van szó és nem fair tőle, hogy elbizonytalanít. Tényleg tetszik Sam, van benne valami, ami megfogott. Sokakat ismerek, ennyi erővel találtam volna már olyat, aki felé hasonló érzéseim vannak és eddig még ez még sem történt meg, akkor az miért volt? - Egyénre szabni... hát ezt nem tudom, hogy hogyan is kellene véghez vinni, hogyan kell egyénre szabni és megértetni vele, hogy mennyire tetszik Akkor ha nem Norát vesszük. te hogy csinálnád? - talán nem fair őt ilyen témában kérdezgetnem, vagy nem is tudom, de mégis csak kell valaki, aki segít és lássuk be, hogy e téren Daniilhoz nem igazán fordulhatok, hiszen ő annyira félénk, hogy még nem igazán fordult elő, hogy nyitott volna bárki felé, ha csak nem ivott előtte annyit, hogy így egy kicsit elmossa a gátlásait, de én nem vagyok az a típus, aki efféle segítséghez nyúlna, főleg úgy, hogy nem szoktam inni és abból félek pont, hogy rossz dolgok sülnének ki, sem mint jók. - Nem, nem vagyok nyuszi. - na jó, azért ezen így ebben a formában nem tudok nem nevetni, még ha meg is próbálom a dolgot egy visszafogottabb kuncogássá szelídíteni, de akkor is. Még hogy nyuszi lennék... már ilyen párzási szempontból sem, maximum hogy nem tudom, hogyan és mi módon nyissak. Közben lassacskán az udvart is elérjük, úgyhogy irány a kapu, majd Roxmorts, hogy újra megnézzük azt a házat. - Egyébként apa nagyon örült az ötletnek, már mondtam? A közös helybérlés neki is tetszik, és majd szeretne megismerni. - na persze előbb még kérdés, hogy meg van-e még az a hely egyáltalán és nem buktuk-e el miattam.
Nem arról van szó, hogy nem hiszek a szerelemben, csak Nora halála olyan nem várt fordulat volt az életemben, amely után nehéz csak úgy arra bízni magamat, hogy ha beleszeretek valakibe, akkor mennyire idegeskednék rajta, hogy mi történhet vele. Ez tipikus veszteségtől való félelem, amikor valami rossz történt velünk, és bármikor megismétlődhet. Ám Fionának igaza van, hogy attól még véleményezhetem, hogy ha mondjuk vonzódna valakihez, akkor mi történhet. - Mindezt értem, csak éppen, mi van, ha bár kedveled őt, de mondjuk csak a szerelemre vágysz, megélni minden porcikádban, és kinéztél valakit, aki felé fellobbant a vágy, és de jó lenne, ha.. ? – Ez csupán feltevés, hiszen Fiona nagyon romantikus, és most érett meg arra lelkileg, hogy akár komolyabban elkötekeződjön? Az első ilyennél tényleg tud ugrálni az ember gyomra, de nem biztos, hogy szerelem. Ezt azért mégsem akarom kimondani, nehogy kiakadjon, de ezt saját magának kell felismernie. Ilyenkor főleg az egyoldalú, viszonzatlan vonzalom az, amely még kínzóbbá teheti a vágyat. - Nem vagy jó ebben? Fiona drága, ne viccelj. Mindenkivel kedves vagy, és csak ezt kell egy kicsit még jobban egyénre szabni. Nora pedig.. nos ő is mindenkivel közvetlen volt, csak éppen.. Ő nem csak haverkodott, hanem mint kiderült, a fél várossal ilyen vagy olyan módon kapcsolata volt, te pedig nem vagy olyan, úgyhogy nem javaslom, hogy úgy csináld. – Lássuk be, pont azért sikerült viszonylag gyorsan elmúlnia a szerelemnek, mert kiderült, hogy nem csak Bobby volt neki, hanem sokan mások is, és cseppet sem érzem magam így egyedinek. Azért Fiona engem is ellágyított, hiszen meséltem neki a gyerekkoromról, és hogy manapság már megint nem vagyok az a macsó, aki Nora mellett voltam. Lehet, hogy az is csupán egy felvett álca volt a részemről, hogy megfeleljek neki. – A romantikus regények figyelemelterelésként íródtak. A valóság sokkal izgalmasabb, ha ki kell alakulnia. Ha minden egyértelmű lenne, akkor a szerelem nem lenne ennyire fontos, senkinek. Akkor csak olyanok lennénk, mint a nyuszik, akik párzási időszakon fixen egymásra hangolódnak, és kész. Ugye nem vagy nyuszi Fiona? – Csóválom a fejem mosolyogva, a kezdeti csalódottságom már el is szállt, hiszen most vakon hisz bennem, és mondjuk azt új lányt, Emilyt látva kirázott a hideg, lehet, hogy kinőttem a nagyszájú szőkékből…
▲ music: Beauty and the beast ▲Note: Just for you ▲
