2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-09-16, 21:35
Jake & Griff
Nos igen, van egy rejtett éne, amit nem szívesen fed fel mások előtt, mert szerinte nem rájuk tartozik. Annak pedig kifejezetten örül, hogy Griff ezt látja és értékeli benne, és még azt is elviseli, amikor nagyobb társaságban vannak, és olyankor inkább a rideg, unalmas, távolságtartó figurát veszi fel. De az is biztos, hogy Jake nem az a tipikus álompasi, de talán ebben rejlik a különlegessége is. Talált magának valakit, aki hasonlóképen látja a világot, és nem akar kirakatot csinálni sem magából, sem a másikból. Bár nem szokta sokat mondani, igyekszik éreztetni a lánnyal, mennyire fontos neki, az is, hogy itt van, az is, hogy együtt vannak, és az is, hogy foglalkozik vele. Hagyja a pillanatot kicsengeni, és megtöltődni valami romantikus vibrálással, aztán végül mégis csak visszatér ahhoz, amiért itt vannak. Lehet, hogy nyíg, és nem szereti a tárgyat, de az bizonyos, hogy ha egyszer elvállalta ezt az egészet, akkor bizony be fogja fejezni, és meg fogja csinálni. Csak kell a kis hiszti, az sosem árt ha van. Neki is szabad. Ahogy elnyúlik a könyvért, érzi, hogy kap egy kis segítséget, amit értékel, de nem szavakkal, csak egy kedves puszival a lány fejére, amikor már újra felül. Úgy helyezkedik ültében, hogy fél kezével azért átkarolja a lány derekát, és az bele tudjon támaszkodni félig az ölébe. Nem akar teljesen elhúzódni Grifftől, még a nyamvadt jogi dolgok miatt sem. Vesz egy mély levegőt, és lassan ismételni kezdi a különböző részeit ennek a zseniális tárgynak, mint aki beletörődik sorsába.
Rengetegen vannak, akik azt hiszik, hogy Jake távolságtartó, rideg, számító, megfontolt, és néha ez igaz is... De ha látnák, amit én látok, amikor ilyen édes és romantikus, egyenesen romantikusabb, mint én, pedig elméletben nekem kéne annak lennem, hiszen én vagyok a lány... Ez egy teljesen más arc, egy teljesen más világ, amit csak én ismerhetek. És egyáltalán nem panaszkodom, mert attól függetlenül, hogy nekem nem jönnek a számra ennyire érzelmes szavak, vagy nagyon romantikus gesztusok, elképesztően jól esik, mikor ő tesz felém ilyen lépéseket. Ez nem jelenti azt, hogy szerepet cserélünk, hogy inkáb ő a lányos a kapcsolatban, erről szó sincs, igazi férfi, csak igazi lovag, nem olyan érzéketlen pózer keménygyerek, akik után a tini lányok nyáladzanak és akik egyáltalán nem szoktak engem megérinteni. Közel húzódok hozzá, élvezem a csendet, ahogy a tekintetünk összekapcsolódik, a kis csókokat. Persze nem kezdjük el egymást falni itt, a tónál, nem vagyunk olyan típusú pár, de azért érződik körülöttünk a vibrálás és az, hogy összetartozunk és vonzzuk egymást, mint a mágnes. Mikor végeszakad a pillanatnak, elfordul és a könyvért nyúl picit meglepődök, tényleg egy kicsit el akartam felejteni a tanulmányait, csak egy pillanatra, ő azonnal visszatér. És ez azt jelenti, hogy tényleg, komolyan nem bánta meg, hogy követett és hogy együtt haladunk az úton, társakként, talán - remélem - életünk végéig. - Három rendszer, akkuzatórius, inkvizitórius és vegyes. - válaszolom, ezúttal röviden, a leírásokat mellőzve, miközben elhúzódok, hogy szabadon tudjon mozogni, bár ahelyett, hogy szimplán elérhetné a könyvet csak futtában körbepillantok, majd a képességemmel a kezébe húzom, ne kelljen annyira nyújtózkodni, és egy kis mosollyal figyelem, ahogy felüti. Ha tényleg ezt akarja, márpedig egyértelműnek tűnik, akkor elkezdem magyarázni a következő fejezeteket, ha az olvasásra nem is tudja rávenni magát, akkor engem hallgasson, hátha a hangommal jobban beleivódik az információ a fejébe, és végül mindent lépésről lépésre, egyre kiméletlenebbül kikérdezek.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-08-31, 21:04
Jake & Griff
Ez az érzés valahol kölcsönös. Jake se szívesen cserél el egy pillanatot sem, amikor kedvesével lehet, mindegy, mi történik éppen. Vagy egy halott társuk miatt nyugtatja, vagy csak fekszik vele valahol egy parkban, esetleg valami szörnyű dolgot beszélnek meg. Azt szereti Griffben, hogy vele szívesen van, mert bármit lehet vele csinálni. Jó, néha Griff is tud sok lenni a fiú számára, amikor rápörög valamire, vagy nem akar valamit elengedni, vagy nagyon irányítani akar, de szerencsére a laborba például még nem jött be amikor a fiú dolgozott. Ez nagyon jó tulajdonsága a leányzónak. Ezért megéri vele türelmesnek lenni, és kedvesnek, meg valahogy Griff ezt az oldalát hozza ki. Ritka, de valahogy tényleg egy csapatot alkotnak ők ketten. Társak. És Jake olyan valahol, mint a familiárisa. Egyszer és egy egész életre választ társat magának, aki mellett jól érzi magát. Abba sem gondol bele, hogy mi lesz ha a lány ráun, vagy másba szeret bele, mert valahogy van valami természetes abban, ahogy ők együtt vannak, dolgoznak, és élnek. És Jake azért nem az az unalmas, csendes alak. Más a neveltetésük, és mégis ugyanott tartanak. És nem, nem bánja. A csókot pedig viszonozza, és odahúzza magához a lányt. - Amíg te itt vagy nekem, és mellettem, addig erre esélyem és lehetőségem sincs. - mosolyog egy kicsit, majd csak csendben ül a lány mellett, kiélvezve a pillanatot, aztán a tankönyv felé pillant, és egy kissé összeráncolja a szemöldökét, és szabad kezével megpróbálja elérni a könyvet. - Akkor tehát a büntetőjog hány eljárásrendet különböztet meg? - kérdezi, talán egy kissé elrontva a pillanatot, és furcsa mód pont az ellenkező dologra jut, mint Griff. Le kell vizsgáznia, és valahogy a fejébe kell vernie az anyagot. És reméli, hogy Griff fogja ilyenekkel nyúzni.
Ritkán vagyok olyan felszabadult, mint az ilyen szabadidős programokon, pedig jó érzés néha kikapcsolni egy meccsen, vagy itt a tópart mellett csak lenni. Már amikor nem ilyen szörnyű témákat beszélünk át, bár ebben az esetben se lennék sehol máshol és senki mással, csak Jake-kel és itt. Csak azért, mert borzalmas dolgokat tudok meg, nem cserélném el semmi másra ezt a napot se. Mikor előhozakodik a pszichopatákkal csak megenyhülve az aggodalomban megforgatom a szememet és elmosolyodok a butaságon. Megnyugtat a kedveskedése és a türelme, hogy hagyja, hogy szépen lassan most dolgozzam fel ezt az egészet, de azért egyik pillanatról a másikra nem leszek újra mosolygós és a régi. Ha más mondaná rám, hogy édes vagyok, akkor fel lennék háborodva, hiszen a kedvesség mellett én szeretnék lenni apám után a következő Auror Parancsnok és abban lányos édességnek semmi helye, de Jake mellett, az ő szájából csak jóleső érzés tud eltölteni. Bólintok a szavaira, hogy miért nem mesélte el eddig, amikor kiskorunkban a képességét elmondta levágtam egy hisztit, de már sokkal idősebbek vagyunk és érettebbek is. Nem fogok kiabálni, nem fogok sírni, csak hallgatok egy kicsit és átgondolom az egészet. Kicsit megdöbbent, hogy az anyja és a testvérei szinte semmit se tudnak, hiszen akkor ő 12 éves volt és messze nem mondhatja az ember, hogy auror, aki nem vitte haza a munkát. Az apja… hatalmasat csökkent a szememben, pedig a rivalizálás ellenére a szüleink között, én igyekeztem tisztelettel fordulni felé is. Az én apám igazából soha nem tartotta be a nem visszük haza a munkát elvet, hiszen anyám is auror és én is követni akartam az úton. A futó ügyekről ugyan nem beszélt, főleg nem részletesen, de a lezárt ügyekről vagy a zsákutcákról rengetegszer, hogy tanuljak belőle, vagy éppen a gyermeki tisztánlátásommal új gondolatokat adjak hozzá. A kacsintás és a sármos tekintet után a kedves szavakat egy csókkal pecsételem meg, még ha egy kicsit keserű is még, hiszen végső soron akkor is én voltam az utolsó csepp, ami arra kényszerítette, hogy az Auror szakot válassza és nap, mint nap a Parancsnokságra járjon be, ahonnan annyi rossz emléke származik. - Remélem soha nem adok rá okot, hogy megbánd. - suttogom halkan, és még egyszer megcsókolom. Ezek után a tankönyv csak elfeledve hever mellettünk, eszemben sincs újra azzal piszkálni a fiút, hogy tanuljon a vizsgákra. Azt hiszem, most egy ideig semmilyen Auror tantárggyal nem fogom piszkálni, ameddig el nem fogadom, hogy Jake-nek tényleg jó úgy, ahogy van, és nem erőszakkal lett ide kényszerítve. A hűségem ugyan most a Minisztérium egy bizonyos osztályában megingott, de még mindig teljesen biztos vagyok benne, hogy a Parancsnokság az a hely, ahol a hősök születnek és az a forma, amivel a varázsvilágot védelmezni lehet.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-08-25, 11:48
Jake & Griff
Nem hiába szoktak együtt menni szurkolni a nagy meccsekre, és volt olyan év, amikor Jake ezzel lepte meg karácsonyra a lányt, hogy a kedvenc csapatának mérkőzésére - akiket egyébként Jake is kultivál - szerzett két jegyet, az egyik legjobb helyre, és bár akkor még nem jártak, már akkor is fontos volt neki a másik. És az egy kifejezetten izgalmas meccs volt, és jó volt látni Griffet ahogy felszabadultan csápol, mint egy igazi szurkoló. Ahogy azonban felébred benne a lelkiismeret furdalás, mint ilyenkor szinte mindig, Jake tovább simogatja a lány arcát, és halkan, finoman elneveti magát. - Ugyan már Griff.. semmi okod nincsen bocsánatot kérni. Akkor és úgy nyugtatlak meg, amikor és ahogyan szeretnélek. Te egy csodálatos ember vagy, és én is szeretlek. Nagyon. És teljesen természetes, hogy kiakadj.. nekem rengeteg időm volt a démonjaimmal megharcolni, amikkel te most találkozol először. Megvallom, meglepődnék, ha nem így reagálnál . - mosolyodik el ismét. - Persze, ha kiderülne, hogy egy érzéketlen pszichopata vagy, akkor is szeretnélek, csak lehet, átalakulna a kapcsolatunk. - húzza a lányt egy kicsit, miközben továbbra is tartja, és kedvesen simogatja, de azért játszik a saját hangjával, hanglejtésével meg mimikájával. - Kifejezetten édes vagy, és nem haragszom.. egy pillanatig sem.. remélem megérted, hogy ezt miért nem mondtam el rögtön. Vagy ott és akkor. - válik a hangja egy kissé gondterheltebbé, de ezen kívül nem sok változás áll be. Aztán finom, puha csókot lehel a lány ajkaira, és úgy néz a szemébe. - Ne rágd magad ezen. A dolgok úgy alakultak, ahogy. És ami édesanyámat és a testvéreimet illeti.. nem tudtak többet, mint Te most. De, ilyen az aurorok élete. Senki sem viszi haza alapvetően a munkát, ha olyan osztályon dolgozik. És ami meg a gyakornokságot illeti.. - néz jelentősségteljesen a lányra. - Azt hiszem, életem legjobb döntése volt. - kacsint még egyet, egy sármos szemvillanással.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-08-25, 11:29
Jake & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Nézni szeretem, mindig is szerettem, így a hasonlat nem áll távol tőlem. Még is csak ez a leghíresebb mágussport, és én ízig vérig boszorkány vagyok, a mugli világhoz vajmi kevés közöm van. Jake megosztja a sötét élményeit, és egy perccel később már érzem, hogy ahelyett, hogy én nyugtatnám meg őt, hiszen ő ment keresztül ezen az egészen, ő nyugtat meg engem. És természetesen, mint minden ilyen alkalommal, amikor a sötétségről és a terheiről beszél, én pedig megtellek aggodalommal és a végén engem kell nyugtatni, most is feléled bennem a lelkiismeretfurdalás. - Szeretlek. - suttogom halkan, mikor megsimítja az arcom és szép szavakkal akar megnyugtatni. - Nem akartam kiakadni, sajnálnom. Nincs is jogom arra, hogy te nyugtass meg engem, nekem kéne téged támogatnom. - mondom, és egy nagyot sóhajtok. A veszélyhelyzeteket olyan jól tudom kezelni, ha egymás oldalán harcolhatunk, de ha megneszelem Jake múltjának sötét pontjait, akkor azonnal elgyengülök. Sajnálom azt a fiút, aki volt, mikor megjelentek a képességei és elvitték a Minisztériumba, még akkor is, ha ez is tette azzá, aki ma. - Ha tudtam volna, hogy ilyen agresszívan kényszerítettek arra, hogy Auror legyél, akkor sosem erőltetem. De azt hittem, hogy egy… normális szülői nyomás van csak rajtad, ahogy én akarom a szüleimet követni, nem pedig ez. - mondom, aztán megrázom a fejemet. - Most, hogy ezeket tudom, biztos vagyok benne, hogy nem akarom, hogy bármi közünk is legyen azokhoz, akik ezt támogatták. Képtelen vagyok elhinni, hogy anyukád nem védett meg és hogy képes voltál apáddal egy fedél alatt élni ezután. Tudom ott vannak a testvéreid, akikkel a nyarat tölthetted, de akkor is. Elhallgatok inkább, pedig bennem motoszkál az is, hogy akár hozzánk is költözhetett volna. Persze ahhoz az kell, hogy megtagadja az apját és elmondja, hogy mit is csinált a Minisztérium vele és ezek eszméletlen súlyos dolgok. Én se tudom, hogy képes lettem volna rá, vagy hogy tényleg ez lett volna-e a legjobb döntés. Az biztos, hogy onnan nem lett volna vissza út.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-08-20, 14:26
Jake & Griff
Ez esetben sikerült találni egy közös pontot, mert Jake sem az nagy seprűlovagló, vagy kviddicses valaki. Sokkal inkább nézi, mintsem játszaná. De tény, hogy nem kerültek még olyan helyzetbe, ezért is nem gondolja, hogy Griff pont abban lenne rossz. Meg ugye, ha már a kviddicses hasonlat merül fel, akkor az ember feltételez valami kötődést. Minden esetre nem akarja megrengetni a lány világát, vagy azt éreztetni vele, hogy valamiben nem olyan jó, de tény és való, hogy a természet feletti lények Jake szakterületei - sajnos. De nincs ezzel semmi gond, egyrészt a lány sem lehet mindenben jó, másfelől így ki tudják egymást egészíteni és ez is csak megerősíti azt a tényt, hogy mekkora jó csapat ők ketten. Amiben Jake teljesen biztos. És azért az erős túlzás, hogy túl van rajta, de tény, hogy életének erősen meghatározó éve volt az, amit odalent töltött, vagy odafent, néha már maga sem tudta, hol és miért. Megbékélt vele, mert meg kellett, de talán így sok mindenre fény derül, Jake érzékeny megnyilvánulásaira azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem akar auror lenni és jelentkezni. Viszont a vidám emlék az vidám, akkor is ha tele van fájdalommal és keserűséggel az egész mese és az egész időszak. Valahogy túl kellett élnie, és a fekete humor olyan, mint a láb - nem mindenkinek van. Viszont ahogy látja, hogy a lány kezd nagyon nem jól lenni ettől az egésztől, Jake finoman megfogja a kezét, majd a lány szavaira elmosolyodik, és végigsimít a leányzó arcán. - Hé, hé! Semmi gond.. minden rendben van Griff, ez már a múlt.. rendben? Nem tudtál semmit, és ha tudtál volna se tehettél volna.. minden rendben.. most itt vagyok, veled. És ennél nincs semmi fontosabb. - udvarol egy kicsit, mert amit érez, az jelenleg ez, és ha kéne,lehúzna pár évet, hogy a lánnyal lehessen. - Remélem, most már érted, miért reagáltam olyan rosszul a felvételi és jelentkezési papírokra. Nem a legjobbak az élményeim az Auror Központról sem. Az én pályaválasztásom túl korán kezdődött. - vonja meg a vállát kissé flegmán, mert vannak dolgok, amiket ha valaki túl komolyan vesz, akkor teljesen belebolondul, amit azért nem kéne.
A hozzászólást Jacob Troops összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-08-25, 11:29-kor.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-08-20, 10:59
Jake & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Hát, valójában nem vagyok egyáltalán jóban a seprűkkel, de mivel Jake-kel sosem voltunk egyszerre Repüléstan órán és mivel még sosem mentünk el repülni erről nem nagyon tudhat. És mivel minden tantárgyból mindig jó vagyok, egyértelmű, hogy azt hiszi, hogy ebből is. Én pedig ezt a kis illúziót nem fogom lerombolni, kivéve, ha valmaiért seprűt kéne használnunk. Na jó, hazugság azért, hogy mindenben jó vagyok, mert a Mugliismeretem mindig is gyalázatos volt, a Jósmágiának pedig a létjogosultságát is letagadnám, ha tehetném. Nem vagyok már gyerek, de tény, hogy akármilyen romlottság is férkőzött a Minisztériumba, én még mindig úgy hiszem, hogy meg tudnám tisztítani és hogy szükség van arra, hogy működjön az egész. Amit a szellemekről és démonokról beszél, a 39 fajta, amiket én még csak hírből sem ismerek, hiszen az Auror képzésen boszorkány és varázsló bűnözőkre készítenek fel, nem ilyesfajta lényekre, amik ritkák a világunkban, kicsit zavarba jövök a tudatlanságomtól. Mintha kihúznák alólam a talajt szépen lassan, ahogy megnyílik előttem és elmondja azokat a részleteket, amiket korábban soha. Igaz, hogy hiába vagyok minden tudás kutatója, most igazán arra voltam kíváncsi, hogy min ment keresztül, mit élt át, nem arra, hogy milyen tudásra tett szert. Nem tudom, hogy milyen emlék kúszik a fejébe, amitől elmosolyodik, de én nem tudok mosolyogni, mert az egész történetét átjárja valami keserűség. Attól még, hogy ő meg van ezzel békülve, nekem még nem kell, és főleg nem tudom ennyi idő alatt feldolgozni, hogy hogyan bántak vele, még akkor se, ha az erejének a növelése is volt a cél. Nem is tudom pontosan mit érzek, dühös vagyok és csalódott, hogy a Minisztérium ezt is megengedheti magának. A tekintetünk összekapcsolódik, miközben a szívemben egyre növekszik valami feszültség. Mintha a vihar előtti csend lenne, mintha valami olyan következne, ami még az eddigieknél is rosszabb. A szemem kikerekedik a megdöbbentségtől, de ugyanabban a pillanatban valami kattan bennem, mintha valami fontos információ került volna a helyére. És így is van. - És apám tudott erről az egészről. Tudott róla, ellenezte, és ezért olyan ellenséges még mindig a szüleiddel, nem azért a konfliktusért, ami akkor alakult ki közöttük, amikor a szüleink ugyanarra a megbizatásra pályáztak. - állapítom meg, ezúttal visszafogva az érzéseimet és most az én szemem homályosul el, ahogy összekötöm a fejemben a dolgokat. Így már olyan világos az egész. Apám jó ember, persze, hogy nem támogatta, hogy egy másodikos fiút elragadjanak a környezetéből és kísérletezgessenek rajta. Jake apja... egy szörnyeteg.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-08-15, 16:46
Nem, kifejezetten nem kviddicses hasonlattal akart élni, bár tény, hogy Griff jó a repülésben, Jake nem az a sportoló alkat. Inkább valami őrangyal metafora járt a fejében, de a szárnyas alak, meg a glória.. az túl meleg lett volna, és nem illik a fiúhoz, valami férfiasabbra gondolt, de a lovag meg kiment a divatból. De legalább megmozgatta a lány fantáziáját, és ez is valami. Minden esetre a szilárdsága szerencsére az érzelmeire is kiterjed, meg az elméjére. Na nem egy nagy legilimentor, hogy teljesen lezárja az elméjét, és ne engedjen bele senkit és semmit, de az érzelmeit egészen jól tudja szigetelni. Volt pár keresetlen órája Pitonnál is, meg amikor a Minisztériumban kellett lennie, és ahogy az élet megedzette.. Nincs ebben semmi legilimencia, csak az élet meg a gyakorlat. Nem akarja Griff naiv világképét teljes mértékben szétszedni és összezúzni, ezért nem mond neveket, sem kifejezetten konkrét dolgokat, és ahogy érzi a lány kezét, meg ahogy végigsimít rajta és bújik hozzá, finoman végigsimít rajta, enyhén megszorítja a kezét, jelezve, hogy nincsen semmi gond, és minden a lehető legnagyobb rendben van. De azért Remus is ott figyel nem messze tőle. - Kiskoromban sikerült megismerkednem a kopogó szellemek és kísértetek mind a 39 fajtájával, a félszellemi, féldémoni lényekkel, a visszajáró lelkekkel, és a haldoklókkal. Elég alapos ismeretséget kötöttem velük, és hirtelen megnőtt a róluk levő tudásom. Mondhatni a tízszeresére, de lehet, hogy keveset mondok. - közli, nem olyan könnyed, de nem is olyan veszélyesen száraz, hideg hangon. - A képességeim határai szerencsére időben megmutatkoztak. Nem gondoltam volna, hogy van olyan szellem, amit nem látok, de jelen van, és nem túl kedves.. de voltak játékosabb napjaim is. - és félmosoly csúszik az arcára, amikor egyszer próbálta megviccelni az apját azzal, hogy összebeszélt az egyik visszajáró kísértettel, de az apja sajnos nem vette a lapot, és nem találta a dolgot viccesnek. Az utolsó kérdésre a szemei ismét elrévednek, aztán hirtelen megállapodnak a jelenben. Fogalma sincs, hogyan is mondja el ezt a lánynak,szemei Griff tekintetébe fúródnak, és néhány pillanatig,másodpercig csak csendben néz bele a lány szemeibe,mint aki onnan akarja kiolvasni a megfelelő választ, aztán inkább csak kimondja azokat a bizonyos szavakat. - Griff.. az apám rendelte el mindezt.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-08-15, 12:48
Jake & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Jake magabiztossága teljesen más, mint az enyém, én dacos tudok lenni és vadul kiállni a nézeteim mellett, küzdeni értük és szeretem a világot is meggyőzni az igazamról, ő viszont hidegen és sziklaszilárdan kijelenti, és az úgy is van. Az őrződre végigfut rajtam egy gondolat, hogy valamilyen kviddics gólkarika vagyok-e talán, de elengedem és csak elmosolyodom a szavaira, és erre a butaságra is a fejemben. Figyelem minden rezdülését, amikor felhozom a legsötétebb témát, nem akarok fájdalmat okozni neki a felidézésével, de a kíváncsiságom töretlen, és szeretném a lehető legjobban megismerni, mindent tudni róla. Úgy néz rám, mintha nem is látna, mint amikor egy szellemet érez meg és az érzékei kiélesednek, de nem azok, amikkel engem látna. Tudom, hogy most a múltja pereg a szeme előtt, nem a szellem van a közelünkben, még is egy picit megborzongok. Nem félelemből, csak azért, mert ez az egész szinte ismeretlen nekem. Ahogy mesél a szememben a kíváncsiságot úgy váltja fel a megdöbbenés. Én azok közé tartozok, akik vakon hiszik, hogy a Minisztérium túlnyomó többsége a helyes úton jár és azért dolgozik, hogy a világot jobbá tegye, nem akarom elfogadni azoknak az álláspontját, akik azt mondják a rendszer korrupt, mert ismerek egy csomó embert bentről, az apám az Aurorok legfőbb parancsnoka, von Rosemberg a külügyé, tisztességes emberek. - Mit vártak tőled? Csak úgy összezártak egy szellemmel és neked el kellett űznöd? 12 évesen? - kérdezemk újra, türelemmel és lassan, nem akarom a végletekig belekergetni az elméje legsötétebb részébe, ahonnan nem tudom mivel vezethetném ki újra a fénybe. Érzem és tudom, hogy még mindig megrázza ez az egész, akármennyire nem mutatja ki az érzelmeket. - Lehet, hogy a képességed hasznos, hogy fontos, hogy tudjuk honnan ered, mikre vagy képes, hogy tudjuk van-e a közelünkben ártó vagy ártalmatlan kopogó szellem, de… - elhallgatok, a tekintetem mindent elmond. Ahány helyen csak hozzá tudok finoman érni, jelezve, hogy itt vagyok, egy simítással, vagy csak a testem melegével, hát megteszem, hogy érezze nincs egyedül és soha nem is lesz. Ha valaki magának választja azt az utat, hogy önfeláldozó lesz, önállóan, az rendben van, én is megtenném. Az, hogy az apám megfog engem, szinte bezárat, úgy, hogy még csak egy gyerek vagyok és talán életveszélynek tesz ki, de legkevesebb esetben kínzásnak, az nagyon nincs rendben. Csak remélni tudom, hogy ezek között az emberek között nincsen egyetlen ember se, akit ismerek, és akiben ekkora hatalmasat csalódhatok. Igaz, hogy legalább egy biztos… - És az apád… csak úgy hagyta mindezt?
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-08-09, 09:34
Magukban is erősek, együtt pedig legyőzhetetlenek. Ez a kapocs csak erősíti mindkettejüket, és célt ad az életüknek, Jake legalábbis mindig is így gondolt rá. Mióta az eszét tudja, ismeri a lányt, és kezdetben sosem gondolt arra,hogy majd így fognak együtt pihenni, de volt ebben valami sorsszerű. Ha egy fiú meg egy lány túl régóta ismeri egymást, és kedveli a másikat, akkor előbb-utóbb összejönnek. Náluk ez szerencsésen alakult és úgy tűnik,hogy teljes mértékben működik,és nem fenyeget az a veszély, hogy valami miatt szétmennének, vagy véresen összevesznének, esetleg kiderülne hogy semmi közük a másikhoz. Megvan az összhang, és csak ez számít. Élvezi a lány közelségét, és érzi, hogy érzékeny témát érintett, érzékeny területre lépett, Griff már kvázi talpon is van. De Jake komolyan gondolja. Keveset beszél, de amikor igen, annak súlya van, ahogy most is. A válaszra mint egy reakcióként finoman megfogja a lány állát, és végigsimít rajta. - Mondhatnak amit akarnak, én akkor is az őrződ leszek. Akár akarják - akár engedik - akár nem. - szögezi le mint egy dogmát, vagy törvényt. Aztán vet egy sunyi mosolyt, és érzi,hogy sikerült ellágyítania a lányt, ismét, de ez most is kellemes, jó érzéssel tölti el. Átlát a rosszalláson,és pontosan tudja, mit jelent ez Griffnél, nem véletlenül. Ismerik egymást már egy jó ideje, és elég ideje alkotnak egy párt is ehhez. És ez az érzés teljesen magával ragadja, észre sem veszi, hogy a lány akar valamit, kíváncsi lesz, majd végül rálép egy olyan pontra, ahová talán nem kellene. Jake nem haragszik persze, de a kérdésre mintha valami síron túli, jéghideg borzongás futna végig rajta, és mintha ettől ő maga is megfagyna, megmerevedne egy kissé. Nem kellemes emlékek, az bizonyos, és tény, hogy eddig nem mesélte el pontosan a dolgokat. És most sem tudja, mennyire akarja. Lelki szemei előtt leperegnek a borzalmas élmények,majd végül nem is a lányra nézve, inkább valamerre a távolba révedve kezd el mesélni pár dolgot. - Az volt az az év, amikor nem tudtam tovább titkolni, hogy mit látok, és mire vagyok képes. A képességem egyre erősebbé vált és nyilvánvalóvá. Apám pedig lehetőséget látott benne, amivel kikövezheti az utamat a parancsnokságig és még tovább. Bevitt a Minisztériumba. - tagoltam, lassan mesél,szünetet hagyva a mondatok között. - Bejegyeztek, miután megbizonyosodtak róla, hogy mit tudok. Voltak jobb és rosszabb napok. Kedvesebb és agresszívabb szellemek. Meg akarták tudni, mennyit bírok. - elméjének mélyéből sikolyok törnek fel és emlékvillanások, de kifele semmit nem mutat belőle. - Az egy nehéz év volt. Volt, amire nem voltam képes, és volt, amivel megleptem őket. Többször feküdtem a gyengélkedőn, mint szerettem volna. A szellemek nem minden képességére vagyok immunis sajnos.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-07-30, 17:26
Jake & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Gyakran előbukkan ez a kérdés, de sosem érintjük túl mélyen, mintha egy kötélen táncolnánk. Ha nem lenne Jake, én akkor is a világ megmentését tűzném ki életcélomnak, erős lennék és független, ahogy most is vagyok. Persze úgy ezeken a nagy vonalakon kívül fogalmam sincs, hogy milyen lenne az életem, olyan régóta a része és annyira mély közöttünk a kapocs és az összhang. Mintha a másik felem lenne, de ez nem jelenti azt, hogy egyikünk is gyenge lenne a másik nélkül, csak azt, hogy összetartozunk. És ezt így ki tudnám mondani, magabiztosan, mintha valami kozmikus hatalmas erő kötne minket össze, meghazudtolhatatlanul. Hozzábújok, bágyadtan elmosolyodva. Jó érzés ez az ölelés és egyáltalán nem akarok ellenkezni vagy elkezdeni játszani a magányos farkast, mert nem vagyok az, nem kell annak lennem. Egészen addig közel maradok, ameddig vissza nem kérdez, mert akkor nagyra nyílnak a szemeim és kicsit elhúzódva, de csak annyira, hogy felkönyököljek és ebben a pózban válaszoljak. - Soha nem kérdőjelezem meg, hogy mellettem van-e a helyed. De azzal, hogy kimaradtál egy évet, mindenki más megteheti, bármikor elvehetnek mellőlem és egy évfolyamtársad mellé helyezhetnek, és nem lesz beleszólásunk. Vagy ha nem fogadjuk el és még is együtt dolgozhatunk, akkor újra azt mondják, hogy atyám miatt vagyok ott, ahol. - visszahanyatlok mellé, aztán a sunyi kis mosolyra és a megjegyzésre én is elmosolyodok. - Jaj, Jake… - játszom meg a rosszallást és a neheztelést a komolytalanságára. Egyidősek vagyunk, de ő egy évfolyammal alattam jár, és most, hogy így beszéltünk róla, újra eszembe jut az oka. Nem akarok elsüllyedni az érzésben, hogy van, aki azt érezteti velem, hogy nem a saját erőmből vagyok ott, ahol, így jobb, ha máshová tereljük a témát. Nem mintha ez kimondottan kellemes lenne, de túl erős a kíváncsiság, igazán érdekel a múltjának ez a része, ez, amit nem annyira ismerek. - Figyelj, Jake, erről sosem beszéltél részletesen, de másodikban, amikor egy évre kivettek az iskolából… Mi történt pontosan? - kérdezem meg, és ezzel már ténylegesen elengedem a tanulást. A tekintetemben kíváncsiság és együttérzés vegyül, hiszen annyit tudok, hogy a Minisztérium akarta megtudni, hogy a Kísértetvadász képessége még is micsoda, és hogy emiatt végül mikor én harmadikba mentem, ő a másodikat kezdte el. Abban az évben találkoztunk, mikor már megjárta azt a szörnyűséget. Mert biztos vagyok benne, hogy nem volt egy gyereknek való élmény, pedig már a képességével való megbirkózás is éppen elég lehet egy kisgyereknek. Látni a holt szellemeket, akik itt ragadtak, akik lehetnek kedvesek, vagy éppen romlottak, vagy olyanok, akik megváltásért könyörögnek neki, hogy elintézzék utolsó feladatukat és tovább lépjenek a… hova is? A függönyön túlra?
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-07-20, 06:53
- Pedig néha igazán hagyhatnád.. - válaszol kedvese szavaira, és bár tény, hogy nem azok a kifejezetten nyálas párok, meg nem viselkednek úgy,mintha Griffnek megmentésre lenne szüksége, mégiscsak ő a lány, Jake pedig a férfi, akinek néha vannak ilyen védelmezői igényei. És szeretné, ha kedvese biztonságban lenne, és nem kellene mindent egyedül megharcolnia. Főleg azt szeretné, ha ez Griffnek is egyértelmű lenne. - Mégis mi dolga lenne egy magamfajta lovagnak, ha nem az, hogy adott esetben belovagoljon, és megmentse szíve hölgyét, akár a rágalmazóktól, akár bárkitől, aki bántja? Erős vagy, de itt vagyok. Nem kell mindent egyedül megharcolnod. - húzza oda magához kedvesen, úgy helyezkedve, hogy kényelmesen elférjen mellette a lány és hozzá tudjon bújni. Shanna minden arcát szereti, a gondterheltet, nyűgöset, és azt is, amit mások csak ritkán látnak. Ahogy a lány elkezd beszélni a gondokról, csak hallgatja őket, egy kis időre nem is mond semmit, hagyja, hogy beálljon a csend, majd lassan lenéz a leányzóra, ha tud, bele a szemeibe. A könyvet nemes egyszerűséggel tolja el, és teszi le a földre. - És Te? Te megkérdőjelezed a helyemet melletted? - teszi fel meglepő természetességgel és könnyedséggel a kérdést enyhe hatásszünettel. - Mert én biztos vagyok benne, hogy melletted van a helyem. ÉS csak azért, mert egy évvesztes vagyok, nem tudok kevesebbet. Ezek csak szájhősök. - simít végig kedvese arcán. - Amíg ők a pletykákat terjesztik, Te és én csendben dolgozunk. És ettől leszel mindig is különb náluk, ettől leszel különleges, és ezért nem lesz soha igazuk. - a könyves, tanulós megjegyzésre csak elmosolyodik, és örül neki, mert elért valamit, nem kell büntetőjogot tanulnia, és ami azt illeti, ez most valahogy sokkal fontosabb. Hagyja, had helyezkedjen a lány a karjaiban, és inkább erről beszélget vele. Igen, ő maga sem az a lelkizős alkat, de lehet vele beszélni, akármiről. - Szerintem csak féltékenyek, mert ilyen lehengerlő és ellenállhatatlan társad van. - tol egy sunyi mosolyt a végére.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-07-17, 10:38
Jake & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Halkan felsóhajtok, a simogatásra reflexszerűen belehajtom persze a fejem, de a szavai nem nyugtatnak meg. Tudja jól, hogy nem vagyok egy megmentenivaló hercegkisasszony, még akkor sem, ha tény hogy mivel egy csapatot alkotunk terepen is, nyilván számtalanszor mentjük meg egymást éles helyzetben. Ő is engem, és előfordul, hogy én is őt. - Nem azért mondtam, hogy belovagolj és lekaszabold a gonosz sárkányt, aki pletykát terjeszt rólunk. - mosolyodok el azért, aztán újra felsóhajtok. Míg Jake nagyon ritkán tűnik nyűgösnek az emberek előtt, addig én nagyon ritkán tűnök gondterheltnek. Ha bajba is keveredünk, mindig azonnal forognak az agytekervényeim és cselekszem is, nincsen hosszú gondterhelt homlokráncolás, ahogy a mindennapokban sem mutatom, ha kezd minden túl sok lenni, pedig elő tud az fordulni. Csak sokkal nagyobb bizalmat kelt, ha valaki rám néz, és az erős, magabiztos Shanna Griffint látja, nem egy gondterhelt, zavarodott lányt. - Semmi egetrengető, csak természetesen vannak, akik úgy érzik, hogy nem érdemeltem meg a helyemet, csak apám miatt haladok ilyen jól az Auror képzésen és hogy azért vagy elég sokat beosztva mellém annak ellenére, hogy nem is vagyunk egy évfolyamon, mert kiváltságaim vannak. Megkérdőjelezik a helyemet, és a tiédet is mellettem. - mondom, kicsit elhúzva a számat. Nem jellemző rám a levertség, mindig mindenkinek a fényt hozom el az életébe, menjünk, csináljuk, rakjuk oda magunkat, nem olyan nagy ördöngősség a büntetőjog, gyerünk, gyerünk, de ez a témakör tényleg kicsit böki a csőrömet. Ahogy elhelyezkedünk tartom a könyvet, de most egy kicsit megállok nem olvasom tovább, ameddig a korábbi témára nem reagál. Csak néhány pillanat tellik el így, aztán kicsit meglököm a vállammal a srácot és elmosolyodok. - Na, szép volt, már nincs is kedvem a büntetőjogot kalapálni a fejedbe. - jegyzem meg, de azért olyan vészesen nem vagyok letörve, nem kerülget a kiborulás, csak elérte, hogy ne hozzon olyan nagy lázba a tanulás se. Még utolsó pillantást vetek a könyvre, aztán becsukom és lerakom magunk mellé. A világ felé mindig a profizmusunkat mutatjuk, kettesben sem vagyunk az a kimondottan “nyálas” vagy “lelkizős” pár, még is most sikerült olyanba beletalálni, amiről lehet, hogy beszélni kéne. Hozzábújok, de úgy, hogy még rá tudjak nézni, ha beszél hozzám vagy én beszélek hozzá és csak fekszünk ott a földön. Elég békés itt, lehet, hogy nem is kéne elrontani sötét gondolatokkal. Tényleg törtető vagyok, sosem érem be kevesebbel, ha elérhetek azonnal mindent, kutatom a tudást és be is gyűjtöm, legszívesebben minden erőt összeszednék, de csak azért, hogy aztán eltüntessek minden rosszat a világról. Akármit feláldoznék, az életemet is, ha tudom, hogy másokat megmenthetek vele. Még is vannak olyanok, akik azt hiszik, hogy csak az apám kitaposott útján dalolászva végigsétálok? Ez… rosszul esik.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-07-02, 18:09
Ha nem Griff lenne itt, hanem bárki más, akkor Jake nem is szenvedne ennyire, és nem ennyire látványosan. Sajnos ezzel jár, ha az ember olyannal van együtt, akivel biztonságban, otthon érzi magát, és főleg akkor van ez így, ha az illető élete szerelme is. Persze annak kifejezetten nagyon örül, hogy nem megy a másik agyára, hanem ez egyfajta évődés köztük. Pedig Jake kifejezetten szenved. A lány szavaira finoman végigsimít annak arcán. - Nem hagylak magadra, arról ne is álmodj. És csak mondd meg, ki pletykál, és holnap már nem kel fel.. vagy nagyon gyorsan.. - sunyi, gonoszkodó félmosoly jelenik meg szája szegletében, majd csak sóhajt egy aprót. - De milyen pletykákra gondolsz? Mit súgnak a hátad mögött? - oké, tény, valami, ami nem büntetőjog, de nem csak ezért kérdezi, hanem tényleg érdekli, mi nyomja Griff lelkét, vagy mik keringenek körülötte. Persze egy-két dologról tud, de jobb, ha tőle hallja, és tudja biztosan, mire is gondol éppen. Sajnos a halottakat látja, nem mások gondolatait, így kénytelen kérdezni és hinni a válaszoknak. A puha csók és a pörgetés után a szavakra finoman megforgatja a szemeit, majd ahogy a lány a könyvért nyúl, és elkezd belőle felolvasni, egy nagyot sóhajt, és, mivel érzi, hogy nincs mit tenni, befészkeli magát a lány mellé, kezével finoman megtámasztva annak fejét, átkarolva a tarkóját kvázi, majd féloldalasan fekve figyeli a lányt, és hallgatja annak szavait. Igen, tényleg figyel. Bár tény, hogy Griff puszta szemlélése is könnyen elvonja a figyelmét, több szempontból is.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-06-30, 18:17
Jake & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Ha nem Jake lenne itt, hanem akárki más pasi, biztos, hogy nem viselném el könnyedén a hattyú halálát, ráparancsolnék vagy ha az nem elég, egy rövid lelkizés után újra meg újra visszaterelném a szót a tanulásra. Persze így is kötöm az ebet a karóhoz és nem engedem, hogy csak úgy feladja, csak ebben az esetben nem idegesít a nyűglődése, hanem szerelmes évődéssé változnak a szócsatáink. - Nem leszünk mindig együtt küldetésen, a vizsgákon meg főleg egyedül vagy, egy évvel alattam jársz és már most is szállnak a pletykák, hogy csak mert a parancsnok lánya vagyok... Tudod. Mindent tudnod kell, amit tudni lehet a szakmáról, hogy játékban maradj. Nem végzi el mindenki a képzést! - mondom, miközben próbálom nevetve visszautasítgatni a tereléseit, még ha tényleg aranyos is, ahogy bármi mást csinálna, csak tanulni ne kelljen. Bár azt megnézném, ahogy LaFayette-tel ölre megy, hiszen a tanár úr egyáltalán nem az a tipikus öreg professzor. A hirtelen görgetésre egy megdöbbent hőkölés szalad ki a számon, aztán viszonzom azt az apró puszit és ahogy eltávolodik az arca kicsit még fel is kuncogok. Nincs miért ellenkeznem, ha az ő karjaiban vagyok, eszembe se jut használni akármilyen harcmodort vagy képességet vagy mágiát, csak élvezem a pörgetést és a közelségét. - Még csak nem is olyan részletes, hiszen Aurorok gyakornokok vagyunk, nem ügyvéd bojtárok. - jegyzem meg, aztán a pillantásaim elvándorolnak róla a kinyitott könyv felé, és kis nyújtózással odahúzom, a fejem fölé emelem és fennhangon olvasni kezdem. - "A büntetőjog – ahogyan erről korábban már szó esett – nem más, mint jogi normák összessége. Ezzel szemben a büntetőjog-tudomány a büntetőjogra vonatkozó ismeretek és nézetek rendszerét jelenti: vizsgálja és elemzi a büntető jogszabályokat, a büntetőjog egyes intézményeit." - olvasom, szépen tagolva, és néha a szemébe pillantva, hogy biztos legyek benne, hogy figyel és nem csak elkalandozva nézeget ki a fejéből, vagy éppen folytatja a játékos évődést. Nem-nem, én próbálok tényleg ide koncentrálni és segíteni neki a tanulásban. Próbálok!
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-06-09, 22:39
A srác kifejezetten élvezi, ha a lány csak neki forgatja a szemeit, és ez minden bizonnyal most is így lenne, ha nem büntetőjogot kellene tanulnia, ami erőteljesen rontja az élvezetét bárminek is a mai nap folyamán. És az köztudott, hogyha egy férfi haldoklik, azt kifejezetten látványosan és hallványosan tudja csinálni. És az egyszerű érvek ide kevesek. - Rendben, ezzel megmagyaráztad, hogy neked miért kell tudnod, de azt még nem, hogy nekem mi közöm az egészhez. Nekem az a dolgom, hogy fedezzelek Téged, abban nincs semmi túlkapás, és tudod, hogy nem rontok, soha. Meg nem is hagyod. - morogja oda, enyhe piszkálódással, de sokkal több szenvedéssel, majd jön a drámai elfekvés. Mert az általában be szokott jönni, de jelenleg ez sem segít, a nevetésre meg aztán csak sóhajt egyet, és elnyúlik a füvön, arcát a kezeibe temetve, mondhatni strucc effektusban, aztán csak nyög egyet és a hátára fordul. - Szívesebben küzdenék meg vele a gyakorlóteremben, vagy akár terepen, minthogy levizsgázzak nála. - szenveleg tovább, majd amikor rácsapnak a kezére, akkor elmosolyodik, és félredöntött fejjel figyeli, mit is fog neki mondani kedvese, most valahogy sokkal lelkesebb és élettel telibb, mint eddig volt. A szavakra pedig szélesen elmosolyodik, valami különös fény csillan meg a szemeiben, és miután egy panaszos sóhajt hallatott, hirtelen mozdulattól vezérelve, talán a megszokottnál is gyorsabb mozdulattal görgeti át a lányt a hátára és lehel apró, finom csókot annak ajkaira, majd ravasz, sunyi félmosollyal néz le rá egészen közelről. - Mesélj még a büntetőjogról, hallgatlak.. - és a szemei egyszerre villannak teljesen ártatlanul és kifejezetten játékosan, cinkosan, mint aki tudja, hogy bevitt egy sikeres pontot és megnyert egy kört.
//#energiamágus 1. szint emberi sebesség X2//
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-06-02, 21:34
Jake & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Látványosan megforgatom a szememet, persze igazából senki nincsen éppen a környékünkön, szóval a látványosság csak Jake-nek szól. Ott bujkál a szám sarkában a mosoly persze, én cseppet se vagyok fásult, vagy unott, pedig ezt a tananyagot már nem először veszem át. Mondjuk hiába látványos a szemforgatásom, ha ő csak heverészik keresztbe. - Határozottan biztos, hogy nem csinálhatunk mást. A büntetőjog nagyon is fontos, tudnunk kell, hogy mikor mi a teendő és mi számít helyes eljárásnak, mi pedig túlkapásnak. - magyarázom, de nem hiszem, hogy ezzel több lelket öntök belé, pedig próbálkozom és a hangom igen is vidám és lelkes. Az övével ellenben, ami inkább nyűgös. Bátorítóan hozzáérek a karjához és kicsit megszorítom, aztán elmosolyodok. - Na, igazán, nincs olyan sok hátra. Már csak néhány oldal. Ha nem ragad meg a fejedben és élesben rosszul teljesítünk simán megvonhatják a gyakornok engedélyünk. - teszem hozzá, és ezúttal először kérlelő, aztán tényleg komoly a hangom. Ez fontos, és nem szeretném, ha elkallódna, csak mert szép az idő és nem szereti a tárgyat. Általában megtalálom a hangot az emberekkel és jól magyarázok, szóval csak kitartás és mindent elmagyarázok neki, amivel megakadt, vagy megpróbálom átfogalmazni, hogy ne aludjon el közben. - Ha a fülébe jut, LaFayette profnak, hogy leszörnyegezted, csak akkor tudod meg szerintem, hogy milyen szörnyeteg is tud lenni. - nevetek fel egy kicsit. - Teljesen rendben van, csak a tárgya éppen elméleti és attól még, hogy civilben jófej nagyon szigorúan elvárja, hogy pontosan idézzük. De menni fog, ha kicsit koncentrálsz. - szorítom meg a karját újra, aztán a megjegyzésére kicsit rácsapok, persze nem fájdalmasan. - Csak azért mondod ezt, hogy amikor lenyomlak megalapozottabban mondhasd, hogy hagytad magad! - mondom, játszott sértettséggel, de igazából felnevetve. Tény és való, hogy ő a férfi, az én csontozatom pedig nem éppen a közelharcra termett, inkább vagyok fürge, eltűnök a közelből és biztonságos távolból lövöldözöm az átkaimat, minthogy fizikai harcba bocsátkozzak. Szóval tényleg le tud nyomni, ha akar, bár azt nem mondanám, hogy fél kézzel, mert ha kell akkor átmegyek vadmacskába, csak az nem valami stílusos.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Közös délutáni tanulás 2018-05-26, 17:16
Félhangos morgással nyújtózik egy nagyot, és kellőképpen elégedetlen hangokat ad ki magából, természetesen ezzel az elnyújtott, laza, lusta mozdulattal szépen végignyúlok a mellette fekvő Shanán, nagyjából keresztbe, úgyhogy bőven nem nyomja össze a leányzót. - Biztos, hogy ezt kell tanulnunk? Értem, hogy a professzor bekeményített, de ez akkor is halálosan unalmas.. olyan szép idő van, nem csinálhatnánk mást? Bármit? - a hangja egy kissé nyűgös, ami egyébként kifejezetten szokatlan a fiútól. Pontosabban, egyszerű környezetben ilyet nem szokott csinálni, de az teljesen más, ha Griffel van együtt, és csak ő hallja a nyavalygását. Meg az se utolsó dolog, hogy kifejezetten utálja ezt a tantárgyat és képtelen vele zöld ágra vergődni. Nem tud egyik részről a másikra jutni. Persze eredetileg az ő ötlete volt,hogy tanuljanak, de nem gondolta, hogy pont erre fog sor kerülni. Griff valahogy túlságosan is a szívén viseli a srác sorsát, aki eléggé csehül áll a mágikus tudományok ezen ágával, és egy kis közös tanulás, meg korrepetáció egészen jónak hangzott. Jake pedig kikötötte, hogy rendben, akkor menjenek le a vízpartra, ott jó idő van, meg azt szereti. De valahogy úgy érzi, mélységesen megbánta, és ezt nem késlekedik a lány tudtára hozni, előadva a nagy halált. Mert, ha egy férfi szenved, akkor az már mindennek a vége. Még a hatalmas, fehér farkas is felemeli a fejét a dolgokra, és eléggé szkeptikusan nézi a párost, főleg saját gazdáját, de nem mond semmit, pontosabban nem ugat vagy vakkant, csak megmozgatja a fülét, majd visszateszi nagy, okos fejét a mancsaira, és tovább szuszog. Kirohangálta magát egy időre, úgyhogy most békésen pihen a párocska mellett, élvezi a friss levegőt. - Ez a tanár egy szörnyeteg. Ez a tantárgy egy rémálom. A Központban nem alkalmaznak ilyen kínzásokat.. nem akarsz inkább gyakorolni? Hagylak nyerni. - próbálkozik valami mással, megspékelve egy kis piszkálással is, mert tudja, hogy Griff utálja, hogyha kiderül, hogy hagyta nyerni egy párbajban, vagy egy sima földharcban. Pedig ki tudja, Jake mikor veszi ezeket komolyan, és mikor enged? No nem mintha a lányt félteni kéne, de a nyers erőben mégiscsak a fiú a jobb, ez alkati dolog.
