2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Talán kiskoromban párszor beöltöztem Halloweenkor, de ma már egyszerűen úgy érzem, túl nagy vagyok én már ehhez. Lehet, hogy csak a tinédzserkori ártalmak, de ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy inkább meghagyom a kicsiknek ezt a beöltözősdit és azoknak, akik még élvezik ezeket a dolgokat, de én már nem hiszem, hogy jól érezném magam ezen. Voltam persze Halloween-i bálon, vagy partin, az teljesen más. Oda is csak akkor szoktam beöltözni, ha kötelező. És akkor is valami nagyon lazába, semmi feltűnősködés. Felvont szemöldökkel pillantok Mayára, de közben mosolygok is, hiszen nagy lelkesedéssel mesél arról, hogy minek fog majd beöltözni. Megrázom a fejem jelezve, hogy nem tudom, kinek szeretne beöltözni, de végül is nekem teljesen mindegy lenne. -Biztosan tök jó jelmezed lesz a végére. - Kacsintok egyet. Kezd sötétedni, jó sokáig elbeszélgettünk itt kettesben. Ideje lenne visszatérni a Roxfortba. Lassan megiszom a vajsörömet. - Mindenképp megbeszéljük majd még azt a csínyt, rendben? Én most indulok vissza, még mielőtt be nem sötétedik. Te nem jössz? - Felkeltem, felvettem kabátomat, majd miután kifizettem a számlám, Mayával vagy nélküle, de visszaindultam az iskolába. Ezt az egy dolgot megjegyeztem az éveim alatt. Tényleg nem a legjobb éjszaka vagy sötétedés után kint mászkálni a sötétben, ezen a környéken. Hiszen annyi minden megfordul itt, hogy szinte nem is gondolnánk.
Kár, hogy nem rajong a Halloweenért pedig tiszta jó buli, ilyenkor elfelejted az összes bajaidat és nem foglalkozol semmi mással csak azzal, hogy egyszerűen érezd jól magad és ki tudj kapcsolni. Hm... gondolkodtam Harleen Quinzel jelmezen a Batman sorozatból, otthon azt szoktam nézni nagy rajongója vagyok, de még nem tudom..lehet, hogy az leszek mert a suliban nem sokan fognak ilyennek öltözni mint én, de még eszembe jutott a vámpírlány biztos, hogy sokan akarnak majd annak beöltözni. -Nem tudom még..biztos ismered a Batman filmet amiben játszik Joker, de én nem ő leszek hanem Harlenne a doktor nő szerintem majd nézz utána, egyébként még most nem tudom mi leszek - Kicsit nevettem nagyon jó a kedvem. Ami pedig a csínyt illeti... még gondolkoznom kell rajta. Talán majd, együtt összehozunk valami jó kis tréfát. -Majd összehozunk valami jó kis tréfát mit szólsz?-Kacsintottam a lány felé majd ittam a vajsörömből és gyűltek az emberek, nem csodálom mert nagyon jó hely ez. Imádom mikor olyan sokan vannak nahát, majd Ginnyre pillantottam és elpirultam foglalmam sincs miért.
Egy pillantást vetek a fiúra, aki Mayát fürkészi, majd vissza a lányra. Ilyenkor mindig elkap a hév, hogy játsszak kerítőst. A barátnőimmel amikor összejövünk valahol, mindig szokott lenni egy kis flört, és ilyenkor ki az aki belekezd a dologba? Ki az aki felvezényli a többieket? Hát én. Mondjuk magamnak nem igazán szoktam ilyen... futó kapcsolatokat kialakítani, de hát minek is, amikor ott van nekem most Caradoc. Abszolút nem vagyok az a fajta csaj, aki bárkivel összeáll. Soha nem is voltam. Sokáig azért nem volt kapcsolatom, mert Harry iránt az érzelmeim a magasban voltak, és nem tudtam magamról lerázni őket. Majd amikor sikerült, akkor pedig az iskola legunalmasabb és lebunkózóbb pasijaival jöttem össze. Így aztán úgy döntöttem, felhagyok a pasizással egy ideig. Eddig. Maya mondandójára elmosolyodom, és bólintok egyet. -Persze, ez egy csajos nap. Csak jegyezd meg az arcát, ha a suliba jár úgyis találkozhattok még. - Kacsintottam egyet. Jó egy kicsit már kikapcsolódni így, egy másik lánnyal. - Mi jutott eszedbe? Kíváncsian hallgatom. - Persze hiszen most minden ötletre szükségünk van. Mondjuk én lehet, hogy ebben még fel fogom keresni a testvéreimet, hiszen ők sokkalta kreatívabbak mint én. Meg mondjuk nem volt még olyan sok dolgom ilyesmivel, szóval itt az ideje egy kicsit belendülni. Mondjuk így hatodéves koromra annyira már nem jó dolog ez, de egy két alkalom még talán belefér. Megiszom a maradék söröm, majd hátradőlök és Maya kérdésére megvonom a vállam. - Fogalmam sincs! Hogy őszinte legyek, nem annyira kedvelem a Halloweent. Te minek öltözöl? - Nem igazán rajongok ezekért a beöltözős dolgokért, és általában ki is hagyom őket, csak akkor nem ha a többiek belerángatnak. Mondjuk nem mintha megerőltetném magam akkor is...
Nem szerertnék siránkozni, de Simon után nem szeretnék bárkit is az életemben, bár még magam sem tudom lehet, hogy igaza van a lánynka. Jó lenne elkerülni ezt a helyzetet és a szituációt, amiben benne vagyok, de végülis megfogadom a tanácsát, sőt mi több megpróbálom kontrollálni ezt az egészet és elfelejteni a francba. Minek idegeskedni, amikor itt vannak barátaim, meg van a magam problémája és itt van az, hogy tanulni kell most már rendesen nem lehet lazázni, mit akkor. Talán... nem megyek oda srácoh hiszen ő jöjjön ide, hogy ha szeretne valakit különben is jól elbeszélgetek Ginnynvel és most fiú az életemben egyáltalán nem is hiányzik.Még én magam sem tudom eldönteni, hogy mit szeretnék. Különben is most a tanulás a legfontosabb na és a csínyen is kell gondolkoznunk. Valamit ki kell fürkésznünk azzal a kis apró agyunkkal. Megérhetem Finnigant, hogy dobjon össze nekünk, egy kis robbanó anyagot elvileg, ez az ő szakterülete és ha jól tudom kíválóan ért ehhez. Csak azért tudom a nevét, mert évfolyam társak voltunk, majd megkérdezem Ginnytől, hogy mit szólna Finniganhez és akkor mi is előszeretettel robbantgatnánk. A másik eset pedig, hogy a Weasleyéktől vennék ilyen robbanó cukorkák, vagy foglalmam sincs még mit kellenne tenni ilyen helyzetben, Mindössze, most Finnigan juott az eszembe. A lányra pillantottam és elmosolyodtam vállat vonva válaszoltam neki. -Ha szeretne valamit, akkor jöjjön ide hozzám. Most egyenlőre elég nekem ez a singli élet, amiben vagyok de valóban nagyon tesztik a srác. Végülis nem szeretnélek elhajtani vagy ilyesmi elvégre ez egy csajos nap lenne nem? Jut eszembe kitaláltam valamit a csínnyel kapcsolatban- Elmosolyodtam é remélem, hogy nagyon fog tetszeni neki amit kigondoltam. Igazából ezért is bambultam egy kicsit és hallgattam a zsivongásokat. Na és igen lassan itt a Halloween fogalmam sincs, hogy minek öltözzek be bár..kitalálok egy praktikus és stílusos jelmezt kiváncsi vagyok, hogy Ginny minek fog beöltözni. -Minek fogsz beöltözni Halloweenkor?-Érdeklődve kérdeztem tőle, majd kortyolgattam a vajsörömet szépen lassan.
Értetlenül nézek Mayára, miközben meséli a történetet az ikertesójáról. Közben pedig azt gondolom, hogy hát nem lehetett kellemes neki az élet. Főleg amióta ez történik vele. Én nem tudnám elviselni a dolgot, tutira tennék valamit, amivel visszaküldeném oda, ahonnan jött. Kortyolok egyet a vajsörömből, ami hamarosan el fog fogyni, majd bólintok egy nagyot Maya meséjére. -Értem. Hát próbáld meg elkerülni. Úgy nem tud neked ártani. A többiek meg biztosan észreveszik ha nem veled beszélnek. - Mosolyodtam el halványan. Megpróbálok egy kis lelket önteni a lányba, hátha sikerül felvidulnia újra. Ezért is mondom el a Harrys dolgot neki. A lányok boldogok, ha hallanak valami ilyesmit, bár ez nem volt valami vidám történet. Harry és köztem soha nem volt semmi még. Szerettem volna, ha lesz, de hát aztán ő nem viszonozta az érzéseimet és így jobbnak láttam tovább lépni. Nem volt egyszerű, sőt, még a mai napig is egy kicsit rossz érzés, de jönni fog valaki más, ezért nem búsulok. Közben láttam, ahogy Maya elvörösödve fordult vissza. Pimasz mosoly ült ki a szám szélére. -Maya! Tetszel annak a srácnak. Tényleg... neked van barátod? - Kérdeztem mosolyogva. Nem akartam kerítőset játszani, de szoktam és szeretek is néha. Mondjuk foglalkozhatnák a saját dolgommal is, de annyira az nem érdekel, mint mások jóléte. Kíváncsi tekintetem le sem veszem a lányról.
Fel sem merült bennem, hogy tényleg ilyen jó viszonyba lehetek Ginnyvel. Mióta is ismerem? Körübelül 1 perce és már is megszerettem mert senki mást sem kell adni csak magunkat, de tuti nem lenne olya, hogy beképzelt, egoista és csak magával törődne.Na jó azért nem mindegyik lány ilyen, de tapasztaltam már. Szinte úgy érzem magam mellett a lányt mintha testvérek lennék, mert tényleg én úgy viselkedek vele mint, egy jó testvér. Egyébként is csak az olyanokkal vagyok kedves mint Ginny, amikor észreveszem azt, hogy bunkóskodnak hát...akkor megkapják a magukét, egy kis varázslattal. S már rohadtul untam, hogy mindig ez van körülöttem mintha én lennék Harry Potter 2 ezen elnvettem magam, de csak magamba egy jót majd belekortyoltam, egyet a vajsörömbe. Láttam, hogy jövögettek emberkék és meg is telt a helyiség. Engem ugye nem zavart ez a nagy zsivaly. Amikor mondta az ikertesómat meglehetősen nem szerettem volna róla beszélni, de ha már felhoztam és ő is felhozta a témát akkor neki estem. -Igen ott volt! Nyílván Apámhoz akar vinni! Eléggé bonyolult családi sztori azért köszönöm Ginny! Inkább én tartozok azzal, hogy ha megvédem az iskolámat és a barátaimat- Mondtam neki és ismét mintha édesanyám szelleme jött volna belém. De mint tudjuk szellemek nem léteznek.
Na igen,,emlékszem mikor harmadikosok volunk előtte láttam a pókot nagyon vicces volt. Viszont igaza van a lányka, hogy nem minden úgy megy az életbe, ahogy eltervezzük vagy szeretnék. Sajnos kár, hogy csak barátok maradtak, e remélem azért újra összefognak jönni. Igen,,emlékszem Simonra mikor elsőnek randiztam vele, e aztá furcsa módon kerek perec ott hagyott engem. Se szó se beszéd, még egy üzenetre sem méltatta tőle. Nem tudom, hogy miért vagy, hogy hogy de..kissé fura az eltünése. Ez van legalább szólhatott volna. Újra belekortyoltam a vajsörbe. -Kérdezz nyugodtan- Mosolyogtam a lányra majd a pulra pillantottam, ahol ültek. Eléggé sokan vannak és egy fiú rám pillantott én pedig szégyenlősen visszafordultam Ginny felé, de elmosolyodtam. Hihetetlen... valaki észre vett.
Meglepően hallgatom végig Maya meséjét a gonosz ikertesóról. Közben azon gondolkodom, hogy milyen lenne, ha nekem lenne egy. Mondjuk mardis lenne és utálnánk egymást. Hát biztos nem lenne kellemes. Kicsit ki is ráz a hideg a gondolattól, majd bólintok egy nagyot és elszomorodottan nézek vissza a lányra. -Ilyen fiatalon az Azkabanban volt? Miért volt ott? Ha valami baj van, akkor bármikor felkereshetsz, ugye tudod? - Mosolyodtam el kedvesen. Általában én voltam a lelki szemetes a körülöttem lévőknek. Tesók, szobatársak, barátnők... de nem bántam. Mert így mindig mindent tudtam és soha nem kellett pletykába keverednem. Meg egyébként is szeretek segíteni másoknak. Nem firtatom tovább a témát, hiszen Maya is kerülni kezdi. Az én tesómról esik a kérdés. Halványan elmosolyodom, lehajtom a fejem és kortyolok a sörből. Megvonom a vállam és válaszolok. -Már kiskora óta ez a fóbiája. Egyszerűen csak ilyen. De elég vicces tud lenni néha. - Eszembe jut ilyenkor, hogy kiskoromban mennyiszer próbáltam megrémíteni gumipókkal vagy akár igazival Ront de aztán lemondtam róla, mert a vége mindig anyától kapott tasli lett. Miután elfogy a söröm, kérek egy másikat (valószínűleg utolsót) és kíváncsian várom Maya kérdését. Nem is tudom elképzelni, mit kérdezhet tőlem, amit nem akar rögtön mondani. Aztán ... hát őszintén nem lepődök meg. Párszor már kaptam ezt a kérdést a nyakamba, és a barátnőim is sokat zargattak fele, de mindig csak kedvesen mosolygok és magam elé nézek amikor erre kerül a sor. -Tudod, szerelmes voltam Harrybe kiskoromban. Meg rajongtam is érte. De felnőttünk és egyszerűen csak barátok lettünk. - Nem mesélem tovább, hogy én akkor is vártam rá sokáig és ő nem jelzett arról, hogy esetleg többet is szeretne, szóval lemondtam róla. Mert nem akarok a világ végéig várni rá. Én a legjobbat szeretném a fiúnak és remélem meg fogja majd találni az igazit. - Tudod, nem minden úgy megy az életben ahogy szeretnénk. - Szerintem ezt ő is tudja. Kicsit elvörösödöm, de csak egy nagyon picit, szinte láthatatlanul, majd egy nem túl őszinte mosoly után belekezdek a másik pohár vajsörbe.
Nagyot nyeltem bevallom nem udom mit fogok tőle kérdezni, de egy biztos szerintem amit kérdezni fogok tőle... nem is udom nem nagyon örülne neki. Másrészt pedig, valóban félek és nem akarom őket az életem részének kitenni, amúgy is nem csak én vagyok ilyen szerintem... de ők a barátaim és mindent megteszek értük. Sőt mi többkomolyan mondom meg is halnék csak, hogy biztonságban legyenek. Lehet, hogy őket nem annyira tenném ki veszélynek mint saját magam. Na jó a rossz gondolataimat, gyorsan elszeretném távolítani nem jó, hogy ha túl sokat töprengünk rajta. Egyenlőre a vidámság, móka és a kacagás van ebben a jelen pillanatban! Mikor megkérdezte Ginny, gyorsan felkaptam a fejem és ránéztem nagyot sóhajtottam és őt pásztáztam. -Eléggé ijesztő, de igen! Van, egy gonosz ikertesóm! Nem tudom, hogyan de kiszabadult az aszkabanból! Egyébként tényleg nem igazán szeretnék erről beszélni, egyszer próbált a helyembe lépni, de többett, már nem engedem. Felkavarja az életem és a múltam!-Fájó szívvel beszéltem róla, még is édesanyám jutott az eszembe hírtelen, egy könnycsepp csordult ki a szememből. Tragikus elveszíteni a saját szüleidet pláne, hogy ha végignézed a halálát. Mondjuk én csak az édesanyámat vesztettem el, de....még is oly nehéz róla beszélnem erről bárkinek. Senkit nem szeretnék a gondjaimmal terhelni. -Értem!Na és Ron a bátyjád, miért fél a pókoktol?- A beszélgetést kicsit vidámabb témát választottam.
Sok töprengés után összeszedem magam, amíg a lány válaszára várok. Tulajdonképpen nem vagyok, az a nagy szerelem szakértő, vagy éppenséggel dr. Maya Jones"szerelemszakértő" vagy, hogy is mondjam...de kivíncsi vagyok, hogy miért nem jöttek össze egymással hiszen ők tényleg, egy párt alkotnak. Noha nem szeretném azt hinni, hogy ezért kezdtem el Ginnyvel beszélgetni még valamit félreért és ezt nem szeretném, bár szerintem kicsi a valószínűsége, hogy ilyesmire gondol. Tudom kíváncsi természetem van, de még is jó ha van, ilyen ember akivel beszélhetek ilyen fontosabb dolgokról. -Az lenne a kérdésem, hogy mi történt Harry és közted? Ahogy elnéztem tőkre összeilletek!- Elmosolyodtam. Közben jövögettek emberek a Vadkanban, de ez most nem nagyon érdekelt. Amíg van téma Ginny és köztem de akkor is tartani fogom vele a kapcsolatot. Persze hagyni fogok neki levegőt mivel nem vagyok, az a tapadós típus. Na mindegy kortyolgatok a söröcskémbe, ami lassan elfogy így, majd kérhetek újjat a pincértől. Imádom ezt a helyet, mindig jó a társaság és van kivel összefutni.
Most nem gondolkodom tovább a csínyen. Még van egy pár napunk rá, majd valamit kitalálunk. Úgyis egy házban vagyunk, a klubhelyiségben meg előbb vagy utóbb megtaláljuk egymást, szóval addig én is tudok gondolkodni a dolgon. Lepakolok és kényelmese elhelyezkedem az asztalnál. Mosolyogva figyelem Mayát, miközben a sörömet kortyolgatom. Nem minden nap iszom ilyet, és ilyenkor nagyon ki tudom élvezni. Sőt, szerintem csak amikor itt vagyunk az iskolában és lejövünk ide, csak akkor... Londonban még egyszer sem mentem be olyan helyre, ahol lehet kapni, otthon pedig nem szoktunk csinálni. Az öves dologra csak elvigyorodom. Nem lehet ám olyan könnyen túljárni az eszemen, mint Maya azt gondolja. De bólogatok hosszasan rá. -Hát oké. Kíváncsian várom. - Röviden elnevettem magam, majd az asztalra könyököltem. Nem is tudtam, hogy mit kérdezzek hirtelen a lánytól. Én sem vagyok az a típus, aki szereti az ilyen sablon kérdéseket, de hát ha nincs más, akkor jók azok is. Én például ilyen csöndes esetben szoktam bedobni egyet-kettőt. - Gonosz ikertesó? És ő is a Roxfortba jár? Csak hogy vigyázzak vele, ha igen! - Felvonom a szemöldököm, de nem kérdezgetek többet, mert látom, hogy nem igazán akar róla beszélni. Csak kortyolok a sörömbe és megvonom a vállam. - Hát velem sem történt túl sok izgi dolog. Voltam Londonban meg a környéken egy pár helyen, egyébkét otthon. - Ez az idei nyár nem volt valami érdekes. Mindenki elvan a saját dolgával és én pedig csak otthon ücsörögtem. Úgy döntöttem, hogy jövőre megpróbálok összespórolni egy kevés pénzt és majd elutazom valahová. Valakivel. A következő kérdésére ismét felvontam a szemöldököm. Miért ne? - Kérdezz. Ne kímélj! - Szívesen válaszolok bármire, csak általában azokra nem, amik túlságosan belevájkálnak a magánéletembe. Nem szeretem olyanoknak kiteregetni őket, akiket még nem is ismerek annyira.
Tényleg nagyon örülök Ginnynek, hogy ennyire jóba lettünk szinte nem is gondoltam volna. Nem tudom, hogy miért nincsen együtt Harryvel hiszen bármi más tönkre tehette a kapcsolatukat vagy új románc? Kitudja...Nos a lényeg, hogy Ginny a legjobb barátnőm és garantálom neki, hogy remkül fogunk szórakozni. Viszont minden esetre vigyázni fogok rá, mert ez a barátnők dolga. Ez a terv lehet, hogy eléggé neccesnek kell lenni nem tudom mindegy. Azért is mert tényleg nem szeretném, hogy ez büntető munka lenne. Viszont nem szeretném bármivel is megrontani a lányt. Persze jó értelembe mondom igaz, hogy még a legnagyobb vicceknek is vannak határai épp, ezért csak olyan dolgokba viszem bele, ami neki is megfelelnek. Legalább is remélem, hogy igen. Mikor elmondta Ginny, hogy rajta nem volt öv el is felejkesztem róla...pedig, már azt hittem, hogy rajta is van mert úgy emlékeztem. No nem baj. -Igen kis mázlista. Rólad el is felejkeztem, ert azt hittem van rajtad öv, de majd legközelebb jobban megnézem ha eszembe jut még, egy ilyet kitervelni- Gúnyos mosoly húzodott a számon amit nyilván a lány előtt elrejtettem.
Ötletem? Az mindig van hisz, aki mindig mondja de én sosem tervezek, ezek is csak maguktól jönnek. Most hírtelen nem tudok valami új tervvel elődrukkolni úgy, hogy inkább válaszolok az unalmas kérdésére. -Eléggé unalmas mint általában. Képzeld találkoztam a gonosz ikertesómmal, szóval eléggé érdekes. Na és neked? - A családi botrányba nem igazán szeretném belelavatkoztatni ezért nem is részletezem neki. Remélem eljön a megfelelő alkalmam, hogy egyszer elmondjak neki mindent. -Kérdezhetek valamit?- Mindig kíváncsi voltam valamire. Még most is az vagyok hát igen....de nem szeretném, hogy bárki is összetalálkozzon a gonosz ikertestvéremmel. Soha nem lehet tudni, hogy mit hoz majd az élet. Azért volta képpen az emberek nyűzsögtek a Három Seprűben. Jó hangulat van és most az egyszer én is jól érzem magam. Talán ez lessz a legszuperebb emlékem mind az összes közül.
Zsebbe dugom a kezem és így sétálok Maya mellett a Három Seprű felé. Most már egyre jobban érdekel a dolog, hogy mi volt az a csíny. Mindenki csinált már szerintem ilyesmit a suliban, én is benne voltam ebben, abban de soha nem valami óriási vicc sült ki a dologból. Az nálunk Fred és George melója. Azt hiszem. Maya elkezdi a mesét én pedig már előre elmosolyodom, hiszen rögtön elneveti magát. Tényleg annyira felszabadult, és örülök, hogy egy ilyen lánnyal találkoztam. Bólintok csak az első kérdésére. Igazából az igazgató úr elég sokszor szokott beszédet mondani, úgyhogy nem válaszolok konkrétan, mert még nem tudom, melyik esetre gondol. De végül folytatja. Egy kicsit elképedek. Halk és rövidke nevetés tör elő belőlem. -Azt te csináltad? Emlékszem rá... még jó, hogy rajtam nem volt öv. Én megmenekültem. - Kacsintok egyet és belépek a Három Seprű ajtaján. Körülpillantok, ismerőst nem látok hirtelen. Automatikusan az kedvenc asztalon felé indulok, remélem nem lesz probléma, ha oda ülünk, hiszen Mayát meg sem kérdeztem, hogy mi erről a véleménye. Leteszem a cuccaimat magam mellé, helyet foglalok és valószínűleg, meg is rendeljük azt a bizonyos söröcskét. -Ohh, köszönöm. Hát, ha van valami ötleted, akkor oszd meg velem és majd együtt véghezvisszük. De csak úgy, hogy ne legyen büntetőmunka a vége! - Kacsintok egyet és a vajsörünk is megérkezik végre. Felemelem a korsót és a lány felé tartom, jelzem, hogy koccintani szeretnék. - Akkor igyunk az új barátságokra és arra, hogy hamarosan cinkostársak is leszünk. - Ha belemegy, akkor koccintunk és rögtön kortyolok is egyet a sörömből. Mindig imádtam ezt a helyet. Nagyon sokat járunk ide, amikor megtehetjük. Vannak jó és rossz emlékeim is ezzel kapcsolatban, de ez nem tántorít el attól, hogy ide járjak. Mayára nézek. -Jó volt a nyarad? - Hirtelen nem tudtam milyen témába kezdjek bele, szóval ez az egyszerű és unalmas sablonkérdéses dolog maradt csak hátra.
Igen ahogy én is nagyjából mindenkivel kedves vagyok párszor már beszélgettem emberkékkel, de volt olyan aki csak szivességet kért tőlem azóta nem tartom azzal a bizonyos személlyel a kapcsolatomat. Mindegy is ezt rövidre zártam. nem szeretném megint az adott tárgytól elrétni hiszen szegény Ginnyt nagyon izgatja, hogy milyen csínyem volt. Na igen ez, egy kicsit vicces volt és nekik biztos, hogy elég kínos helyzetbe hoztam őket. Komolyan nem térítem el a szót hanem rendesen elmondom Ginnynek mi volt az a bizonyos "csíny", miközben a Három Seprű felé haladunk. -Emlékszel mikor Dumbledor professzor éppen beszédet tartott valamiről?- Ezen majd nem elnevettem magam mikor kiejtettem mindig eszembe jut tudom, hogy nem vicces nekem még is valahogy az volt, de megmertem csinálni. A lány válaszára vártam mikor épp befordultunk küzel a Három Seprű felé. Mikor rávágta a választ nagy lelkesedéssel azon nyomban sztoriba fogtam. -Titokban mindenkinek kicseréltem az övét tudod ez olyan poénosnak tűnt. Amikor mindenki felállt és tapsolt...- Ilyenkor nagy levegőt kellett vennem, hogy el ne nevessem magam. Szerencsémre vissza tudtam tartani a levegő vételt így újra neki álltam a sztorinak. -Akkor varázslatot mondtam a nadrágokra és leestek. Igazából nem nagy durranás volt, de követtem el már sokkal komolyabbat is, azok ilyen apró csinyek voltak.- Ekkor elnevettem magam mikor a sztorim végére értem.
Ju eszembe meghívlak egy vajsörre hamár itt vagyunk és ha gondolod megtaníthatlak téged, egy pár csínyre, hogy aztán te is megviccelhesd a saját tesóidat vagy ha kedved tartja mást.- Mosolyogtam. Most mondom a legszebb szót, hogy tényleg nagyon vidám vagyok. Legalább nem a szobámba gubbasztok egész nap és rettegek, hogy mikor jön az apám és fura gondolatokkal vagyok tele. Ki kell mozdulni és barátkozni kell, ahogy most teszem. Tényleg nagyon jó barátnők leszünk hisz még, olyan titkot osztottam meg vele amit nem tudott, de vannak még nagyobb titkaim csak valamiért félek kitárni őke de nem rejtőzhetek el örökké a múltamban. Egyszer s mindenkorra le kell zárnom magamban a múltat és most már a jelenlre kell koncentrálnom amiben most vagyunk. Nem tudom pontosan de most nekem Ginny a legjobb barátnőm és végre találtam, egy magamhoz hasonló lányt. Bízok benne, hogy a kapcsolatunk továbbra sem fog megromlani csak nem élem magam bele, mert már volt egy pár barátnőm aki kihasznált.
