2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: Party for two - Stu & Gin 2015-11-29, 19:47
Hufflepuff
To: Stuart/Words: 455/Song: The Show
Bár nyilvánvalóan megbántottam, ami egy kicsit zavar, miután azt mondja, hogy borítsunk spongyát rá, rögtön kapok az alkalmon. Nem akarom bűnbánatosan végigülni az estét, és ha már hibáztam, akkor feladatomnak érzem, hogy az ő szórakozásáról is nekem kell gondoskodnom. Persze a kettő nem zárja ki egymást, sőt. Kifejezetten tudom élvezni, ha mást kell boldoggá tennem. - Kettőn áll a vásár. - mosolygok hamiskásan. Ugyan nehéz visszavenni a magabiztosságomból, hisz gyakorlatilag csak ez az egy dolgom van, amibe kapaszkodhatok, se az ész, se az ügyesség nem járt a családom táján, amikor megfogantam. De ha mindenképpen irányítani akar, akkor valahogy megpróbálhatom moderálni magam, hogy a kedvére tegyek. De megváltozni nem tudok, így megígérni sem neki, hogy mostantól azt csinálunk, amit mond. Mert miért vetném alá magam teljesen? Egy egy éjszakás kaland nem éri meg, hogy feladjam a személyiségem. Még akkor sem, ha több éjszakán át tart... Elhatározásom ellenére, mégis utálok egy helyben topogni, amikor a buli vár ránk, úgyhogy megragadom a kezét és ezzel meg is indulunk a faluba. - Hát persze! - nevetek fel a szavain, mintha valóban ez lenne a világon a legismertebb tény. - Mutass nekem egy lányt, aki nem szeret mindenkinek tetszeni! - kérem vigyorogva. Nyilván, vannak olyanok, akik inkább a tudásukkal villognak, mint a kinézetükkel, de mindenki vágyik az elismerésre. Ez nálam is ugyanúgy van. Nyitott könyv vagyok, nem is értem, Stuart miért problémázik láthatóan annyit. - Bocsánat, a szavadba vágtam. Mit nem akarsz? - veszem észre magam, hogy megint csak rólam van szó. Hiába, az egyetlen téma, amiről van egy kis fogalmam, a kviddicsen kívül. Elég gyorsak vagyunk, annak ellenére, hogy a lépteim nem a legbiztosabbak. Szükségem van rá, mint kapaszkodó, de a teste közelsége arra is ráébreszt, hogy valószínűleg szétfagynék, ha nélküle kéne letipegnem a faluba, hisz annyira nincs meleg, mint délelőtt, vagy mint otthon ilyenkor. És még testőrként is funkcionál, miközben szerintem nem is sejti, mennyire hálás vagyok érte, hogy itt van. Már nyitnám a szám, hogy megköszönjem, de a kérdése előbb ér hozzám, így csak egy nagy levegő jut be a nyitott számon, mielőtt újra bezárnám. Az alsó ajkamba harapok, azon tűnődve, hogy erre a kérdésre hogyan is válaszolhatnék. Hirtelen már nem is vagyok olyan magabiztos. - Inkább azt mondanám, hogy sosem vagyok igazán foglalt. - önkéntelenül is arra gondolok, hogy Cameronnal megvan köztünk az a néma egyezmény, hogy ha az egyiknak szüksége van a másikra, az mindig ott van. Vagy gondolhatok Cormacra, arra a tetűre, aki elvette a szüzességem és utána egy sort sem írt. De még mielőtt végigvehetnék mindenkit, akivel azóta voltak kalandjaim, aprót rázok a fejemen. Nem ez az út vezet a jó szórakozáshoz. - Hát nem sokkal jobb szabadon azt tenni, amihez épp kedved van? - vált át a hangom enyhén depresszívből újra flörtölővé.
Annak ellenére, hogy délután óta liftezik a gyomrom, hogy vele fogok este találkozni, nem úgy tűnik, mintha kicsit is számítana neki, hogy megbeszéltük. Ennyire félreértettem volna? Ha magamba akarok nézni, lehet, hogy azt beszéltük meg, hogy majd ott találkozunk. De ezt beismerni? Nem, azt soha! Csakis ő lehet a hibás, hiszen mindenkin átlép, és belőlem is csak egy eldobható bábot akar faragni, aki előtt meglibbenti a mézesmadzagot, vagyis saját magát. Bele sem gondol abba, hogy bár ő csak játszik, valakinek fontos is lehet. Kelletlenül adok neki igazat, én is így kezelem, kezeltem a lányokat, ki tudja, hányakat bántva meg ezzel a mentalitással. A saját dugámba dőltem, hogy abban a klubban találom magamat, amibe sosem kívántam belépni. Dühösen fújtatva simítok végig a hajamon, és az udvartartására olyan pillantást vetek, mintha fel akarnám rúgni. Szerencsére Ginette csakhamar meneszti őket. Nehéz most megszólalnom, hiszen meg tudnám fojtani, ahogyan viszont fejest ugrom az óceánszín szempár kavargásába, elszáll az indulat, s hajlamos vagyok a bűnbocsánatra. Ezúttal legalábbis, belül meg kell ígérnem, hogy soha többé nem omlok ennyire a lábai elé. - Semmi baj. – Mormolom rekedten, mindegy, csak érhessek már hozzá. Vagy teljesen elveszek, ha ennyire a rabja leszek? Talán most kéne sarkon fordulnom, és még istenhozzádot sem mondani neki. Szerettem azt az életet, amelynek nem volt a része, szabadon szárnyalni, rossznak lenni, most pedig gúzsba köt az okok láncolata, és elemészt mindaz az örvény, amelybe a szőke istennő lök. Nem köszönöm meg, hogy végre kettesbe maradtunk, ezen az estén már nem fogom elengedni. Ő az enyém, ez eldöntött tény. - Másoktól nem. Gyűlölöm, ha alárendelt vagyok. – Rázom a fejemet, és ha eddig félrenéztem, most keményen állom a pillantását. Nem tudom eldönteni, hogy a tónál és itt is, mintha a tökéletlenségét viccként fogná fel. Tökéletesen összezavar azzal, hogy mégsem azt mutatja, hogy mindenki uralni akar. Mintha valójában egy teljesen hétköznapi lány lenne, aki maga sem tudja, hogy mit akar. Meglehet hogy mégsem az a királynő, akinek hittem, s emiatt gyűlölnöm kellett. Ráfog a kezemre, amin elsőre meglepődöm, de miután a sötétben vágunk át, talán nem tűnik fel, hogy megborzongok. A buli a faluban lesz, az egyetemisták kibérelték a fogadó egyik különtermét, és miután ezen a hétvégén a diákoknak is engedélyezett az ott lét, a tanárok nem figyelik túlzottan, főleg mivel Ginette már végzős. - Azt hittem te is szeretsz mindenkinek... tetszeni. Nem akarom, hogy... Mindegy. – Rázom meg a fejemet, talán jobb lenne, ha másról beszélnénk, mielőtt elcsuklik a hangom, az baromira nem lenne férfias. Egyértelmű, hogy tetszik nekem, ám az erdei bulin felvállalt arroganciámmal ellentétben nem csak egy kósza numerára akarnám őt. [/color]– Akkor most nincsen senkid? Miért nem? Mindig olyan sokan vannak körülötted, azt gondoltam volna, hogy te sosem vagy szabad.
..,
Ginette Rocher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Party for two - Stu & Gin 2015-11-16, 19:29
Hufflepuff
To: Stuart/Words: 414/Song: Burning Desire
Talán a meglepetés és a magaslati levegő segített abba, hogy a lendület majdnem levigyen a lábaimról. Ezt persze ebben az állapotban, amibe kerültem, nem lehetett egyenes arccal végignézni, úgyhogy röhögtem magamon, és a hátam mögöttről is hallottam kuncogást. Naná, hogy a lányok is szemtanúi lehettek annak, hogy ismét béna vagyok. De Stuart arckifejezése leolvasztotta a mosolyt az arcomról. - Nyilván nem! - vágtam rá, de akárhogy kutattam az elmémben, egyedül az jött elő, hogy ő mondott valamit, én flörtöltem vele, erre ő megint mondott valamit és feljöttünk a partról. Megígértem volna, hogy együtt megyünk le, vagy hogy itt találkozunk? Időt is mondott volna? Ez egy randi? A hasam egy kicsi megugrott, mert ha ez egy randi, akkor tölthettem volna mégtöbb időt azzal, hogy jól nézzek ki. Hisz ez csak egy régi top... De várjunk csak, erre csak emlékeznék. - Mit is? - kérdeztem, miközben az ártatlan bociszemeimmel néztem rá, ami a legtöbb tanárnál be szokott jönni. Elég sokszor kell használnom, szóval akár rám is lehetne fogni, hogy van gyakorlatom benne. Egy kis szerencsével még azt is belekalkulálja, hogy nem vagyok színjózan és nyert ügyem van. - Tényleg...? - vigyorgok szarkasztikusan, mert azért totálisan hülye nem vagyok. Tudom, hogy egy lángelme sem, de azt utálom, amikor erre alapozva még hülyébbnek néznek, mint ami vagyok. Azért van egy szint, ami alatt jobb szeretem, ha nem kezelnek. Kárpótol a pillantása, amivel szinte felfal. Egy pozitívumot a ruha javára kell írnom, gyorsan le lehet kapni, illetve fel, ha arra van szükség. - Mert hagyod magad. - vonom meg a vállam kacérkodva, miközben kézenfogva elindulunk a suliból. Nem igazán értem, hogy most mire gondolt, arra, hogy lekezelt, vagy arra, hogy mérges volt, mert a barátnőimmel indultam el. Végső soron mindkettőnek a hibáját magamban látom, de nem olyan problémák ezek, amiken egykönnyen tudnék segíteni. Elvileg a Mardekárosok a manipulatív személyiségek, én még nem vettem észre magamon, hogy azon kívül el akarok érni bármit, hogy kiváltsak belőle egy hatást. - Írányíts te, ha azt jobban szereted.- kacsintok rá, miután kilépünk a sötét útra. A suliban ezernyi fáklya világította meg a folyosókat, de most a sötét olyan hirtelen hat rám, hogy a szabad kezemmel is megfogom Stuart hozzám közelebb eső karját. A pálcám azt hiszem fennmaradt, nem sok mindenhova lehetne eldugni most. De semmi baj! Magassarkúban vagyok, azzal totálisan harcképes vagyok. Végső soron meg nem is egyedül, a fiú biztos megvédene, ha valami állat ki akarna rontani az erdőből. Ha meg meg akarna erőszakolni... azt ő is tudja, hogy úgysem lenne erőszak.
Nem akarom én kitépni a kezét, csak meglep, hogy ennyire leszarja a fejemet. Egyetlen mentsége van; lányok gyűrűjében érkezik a kijáratnál, nem pedig pasikkal vihorászva, na akkor aztán biztos, hogy többet nem csak, hogy nem állnék szóba vele, azt hiszem véglegesen elhagynám az iskolát. Nem tudom, pont azért mentem el ezt megelőzőleg, mert úgy gondoltam hogy kicsit is olyan, mint én, akkor nem tudnám végignézni, ahogyan más srácokkal is flörtöl, cicázik. Nem, vagy az enyém lesz, vagy ne is tudjak róla, hogy a világon van. Talán kissé egoista hozzáállás a részemről, nem voltam még korábban szerelmes, nem tudom ezt máshogyan kezelni, ez van. Ő meg mit sem sejt az egészből, és jó eséllyel pofánröhögne, ha elmondanám neki. Szívás, de ha lesz is köztünk valami, azt kell mutatnom, hogy csak elmegy kategória, vagy nem is tudom... hülye helyzet, ebben aztán nincsen gyakorlatom. Francba. Elkapom a derekánál fogva, amikor megbillen, ennyit arról, hogy nagyon visszafogom magam. Ahogyan megérzem az illatát, már tudom, hogy soha nem leszek képes ellenállni neki. Most kéne egy alapos hidegzuhany. - Igen Ginette? Talán elfelejtetted? – Kérdezem hideg szemrehányással, és visszaállítom stabil helyzetbe. Nem fonom karba a kezeimet, semmi értelme nem lenne további olajat önteni a tűzre, hiszen a mai estét kár elcseszni. Lehet, hogy a lányt nem az eszéért szeretem? Lehet, hogy abba kéne hagyni ezt a nyáltenger gondolkozást, és bevetni mindent, amit a nőkről tudok, kőkeményen magam alá gyűrni, hogy gyorsan kiderüljön, ez csak holmi hülye vágy, amelytől gyorsan meg kéne szabadulnom. A dolog szépséghibája, hogy mégis, közel másfél éve epekedek, ennyi idő alatt nem lehet szó fellángolásról. A jó büdös francba, ha az előbb még nem lettem volna elég stílusos. Meg sem hallom a barátnője kérdését, elegendem a fülem mellett. Számomra csak a szőkeség létezik, ha eddig nem derült volna ki. És most nem Leticáról beszélek, a griffendéles csaj egész figyelmes, havernek tényleg korrekt, de semmi több, nem tudok úgy nőként tekinteni mint erre a szőke libára is, akit biztosan ki fogok nyírni, miután a szuszt is kicsókoltam belőle. Meglepetten vonom fel a szemöldökömet, amikor mégis elküldi a barátnőit. Engem választ a csoda helyett? Mi a... - Az ősszel lesz... ezt sem tudod? – Nem értem a dolgot. Aztán beugrik, hogy mit is néz ennyire nagy kajánkodva... Megrázom a fejemet, pillantásom vésztől terhes, már így is túlfeszíti a húrt. Aztán én magam is elnevetem magamat, talán kicsit megkönnyebbülten, amikor megfogja a kezemet. Nem, egyszerűen nem lehet eldönteni, hogy akarjak-e tőle bármit is. Kéz a kézben indulunk el a faluig. Akkor most mégis felvállalja, hogy valami lehet köztünk? Végülis baráti célzattal hívott meg magukhoz a franciákhoz, a mostani bulitól függetlenül. Sablon bók lenne, ha jelezném, hogy szívdöglesztő, így nem teszem meg, elég ha a pillantásomból elszűri mindezt. - Sajnálom, hogy néha... ilyen vagyok. De azért veled sem könnyű. Gyűlölöm, hogy ha irányítanak, és te azt teszed. – Vallom be vontatottam, miközben az ösvényt célozzuk meg, ami átvezet a Roxfort főkapujától az erdőszélen át a faluig. Oldalt pillantva méregetem, mégis, jólesően simítom rá a hüvelykujjamat a kézfejére.
..,
Ginette Rocher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Party for two - Stu & Gin 2015-11-06, 19:27
Hufflepuff
To: Stuart/Words: 390/Song: Not On Drugs
Nagy lendülettel jöttünk ki, illetve én biztosan, szóval amikor valaki megragadta a kezem, akkor csak a szerencsémen múlt, hogy nem buktam fel a saját lábamban. Bár az eléggé rám vallt volna, de még csak félre sem nyeltem a nevetés közben hirtelen ijedtségtől beállt oxigénhiányban. Azt nem mondanám, hogy az egyensúlyomat teljes mértékben meg sikerült tartanom. Enyhén szólva neki estem az engem elkapónak, miközben éreztem, hogy a bokám örülhet, ha egy ficammal megúszta az egészet. Már nem voltam olyan józan, hogy meg tudjam értékelni a helyzet súlyosságát. Azt is csak remélni tudom, hogy nem döntöm fel őt is magammal. - Hopszika.- hátráltam el a fiútól, mert csak a mellkasát láttam abből a pozícióbol, amibe érkeztem. - Stuart! Hát te meg... A morcos nézése és kérdései belém folytották a szót. Összevont szemöldökkel próbáltam felidézni, hogy miben is állapodtunk meg napközben, de őszintén szólva az agyam olyan üres volt mint egy szerelmi bájitalos fiola Valentin napon. - Hát őőő... - fogalmaztam volna meg értetlenkedő gondolataim konklúzióját, amit a türelmetlen lányok topogása juttatta eszembe, hogy nem kettesben vagyunk. Még csak nem is éreztem magam zavarban attól, hogy tanúk előtt estem el majdnem, sokszor láttak már ilyet tőlem. - Ő is velünk jön? - kérdezte meg gyönyörű kreol bőrű barátnőm, Denise, akinek nyilvánvalóan jobban állt a rövid szoknya, mint nekem. - Menjetek csak, majd ott találkozunk! - küldtem el őket, mert valami azt súgta, hogy ha egyszerűen belekarolnék a fiúba, akkor nem tűnne el az arcáról a morcosság. Barátnőimnek nem kellett könyörögni, hogy lelépjenek, a buli csábítóbb volt, mint a dráma. Drámáról beszélve... lepillantottam az előbb vagy még mindig engem fogó kezére, amit az előbb már a szemem sarkából észrevettem, igaznak bizonyult. Nem tűnt valószínűnek, hogy rácsapott egy ajtót mind a tíz ujjára, úgyhogy csak az a lehetőség maradt, hogy kifestette a körmeit. Valamint a nyakában lógó minta is ismerős volt valahonnan, talán rúnaismeretről, de biztos voltam benne, hogy hülyeséget mondanék, ha megpróbálnám kitalálni, mi az, úgyhogy elkönyveltem egy "mardekáros dolognak". - Halloweeni buliba kérszültél? - a bújkáló mosolyomat nem bírtam visszafogni, bár józanul talán nem lettem volna ilyen bátor. Viszont most nagyon érzem a bugit a lábamban és nincs kedvem veszekedni, amikor szórakozni is lehetne, ugyhogy lefejtem magamról a kezét, ha eddig nem vette volna el és újfent megfogom, hogy ujjaimat az övéi közé fűzzem, hogy ha kell, kézenfogva rángassam magammal egészen a faluig...
Nem, nem készültem egész délután arra, hogy majd ismét láthatom őt, és valami módon ez egy randi. Nem szoktam randizni senkivel, csak úgy összejönnek a dolgok, mert nekem nem lehet ellenállni. Már éppen elég baj van a helyzettel, hogy Ginette teljesen más tészta, vagy úgy verem ki a fejemből, ha megszerzem, vagy többet vissza se jövök ide, mert az úgy már bizonyítottan nem működik, hogy itt vagyok, nap mint nap láthatom, és elfogadom a tényt, hogy nem lehetek vele. Pocsék érzés mástól függni, s nálam ez a helyzet, nem tudok a szőkeség nélkül létezni, ura a gondolataimnak, és még csak nem is veszi észre, hogy mennyire kell nekem. Jó, ezt alaposan megalapoztam az utálkozással, mintha még mindig dacoskodó ötéves lennék, hogy húzzuk meg a haját annak, aki tetszik. Most tehetek én róla, hogy ezt az extrém szitut még sosem tapasztalva inkább elfutottam volna tőle? Nem! Naugye! Viszont ha úgy alakul a helyzet, hogy tehetek valamit a lelki üdvömért, hát élek az alkalommal. Meglehet Ginette nem is gondolja komolyan ezt az egészet, akkor hagyom a fenébe, vissza se nézek, nem fogok itt küszködni. Vagy átérzi, hogy csak az enyém lehet, vagy ne is játszom velem. Magamból indulok ki, minden kapcsolatom felszínes volt eddig, és ezért tudom, mit kell néznem egy lányon, ha nem veszi komolyan a másik nemet. S Gin nagyon nem. Nincsen senkije, komolytalan, és ha azt hiszi, hogy ő lehet a domináns az elcsábított pasik között, hát nem teszek a kedvére. Viszont le kéne nyugtatnom magam, ha jól akarom átvészelni a mai estét, anélkül, hogy elveszteném a fejemet, és csak úgy elvonszolnám a buliból, hogy jogot formáljak a tóparton látott csodás testre. Hiszen legalább magamnak bevallhatom, ez sajnos szerelem, kár általnom magamat, hogy csak fellobanó szexuális vágy. Ha csak az lenne, akkor azt megoldanám a kezemmel, vagy ledöntenék egy másik csajt. Nem, ez bizony belül nagyon is kínzó, szinte kvaffnyi nagyságú és keménységű gombóc a torkomban. A hajmosást és egyéb tisztálkodást követően végül egy tiszta sötét pólót húzok, bőrnadrággal, bakanccsal, a nyakamba egy ankh-kereszt kerül, a körmeimet pedig a hatást fokozandó feketére festem ki. Ha bárki kötekedne, választhat, hogy felrúgom, vagy megátkozom, erről ennyi. Az illat is rendben van, így irány a hugrahug festmény, és a szőke cica. Aki éppen előttem lép ki, és mintha észre se venne, barátnőstül indul le a faluba. Nélkülem. Elkapom a karját, nem foglalkozva a másik csajjal, egyenesen a szőkeségnek címzem a mondandómat. - Hali. Félreértettem valamit? Vagy már nem áll a dolog? – Kissé talán éles a hangnemem, pillantásomból süt a számonkérés. Na igen, még mindig nem tudom jól kezelni a helyzetet, veszíteni meg pláne nem. Nem is tudom, hogy ezzel melyikünk jár rosszabbul.
..,
Ginette Rocher
Reveal your secrets
Tárgy: Party for two - Stu & Gin 2015-10-13, 15:18
Hufflepuff
To: Stuart/Words: 265/Song: Somebody
Nem vagyok az az idegeskedő fajta, aki minden apróságon agyontöprengi magát. Bár akkor valószínűleg tanulhatnék a múltban elkövetett hibáimból, de azért vannak a hibák, hogy újra és újra elkövessük őket. Különben is, ha egyszer megúsztam valahogy, akkor másodjára miért ne tenném? Na szóval, ahelyett hogy kielemezgettem volna a koradélutáni pancsolós jelenetet, inkább vettem egy igazi fürdőt. Felkaptam egy testhez simuló piros toppot, ami elég hosszú volt ahhoz, hogy ruhának lehessen nevezni, de ellég rövid ahhoz, hogy más esetben aggódjak, hogy befagy a... mindenem. Viszont a me este eléggé delíriumos hangulatban fog telni várakozásaim szerint, nem azzal leszek elfoglalva, hogy fázzak. Odette küldött nekem otthonról abból a főzetből, amitől mindig olyan ügyesen kisimulnak a tincsei, ezt kentem most a hajamra. A szobatársaim is meglepetten pislogtak rám, hisz nem mindennapi látvány engem a hatalmas loboncom nélkül látni. Végül a várnál hamarabb elkészültem, úgyhogy a klubbhelyiségben kezdtük meg az alapozást a lányokkal. Eszembe jutott, Stuart, mintha mondott volna valami időt, de már nem tudtam eszembe idézni. Úgy döntöttem nem is olyan fontos, majd egymásra akadunk a party fergetegében. Ám ha nem, én úgy is jól fogom érezni magam, abban már biztos vagyok. - Kész kihívás lesz eltipegni Roxmortsig. - nevettem a többiekre, miközben felvettem a magassarkúimat, arra számítva, hogy mint a krumpliszsák, eldőlök, de meglepően magabiztosan tudtam bennük menni. Belekaroltam szobatársamba, miközben ő elkezdett egy sztoriba, amit nem bírtam egyenes arccal hallgatni, úgy másztunk ki a klubbhelyiségből olyan fél 10-10 fele és indultunk meg a városka felé. Ilyenkor, amikor vége a vizsgáknak, nincs tanítás, még maga Friccs sem olyan szigorú, úgyhogy nem vesztegettük az időt az óvatoskodó körbetekintéssel.
