2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az épület jónéhány méterre található a nyugati szárny szélétől, szinte már az erdő határához közel. Aki még emlékszik rá évekkel ezelőttről, az egy kisebb házikót láthatott akkoriban puritán, egyszerű megjelenléssel. Az ominózus robbanás óta viszont nincs itt már csak korom, hamu és még furcsa módon a fű se nőtt ki újra ezen a területen. Az épületnek itt-ott megmaradt a fala darabokban, a törmelék nagyrészét elhordták, de a megmaradt fal és az égés nyomai vélhetően mágikus mivoltukból adódóan annyira masszívak, hogy még mindig a helyükön vannak, hiába próbálták eltakarítani. Természetesen nincs már itt semmi, ami érdemben mozdítható, azóta, hogy néhány diák kalandozott a pincéből nyíló folyosókon, már ezt a lejáratot is lezárták elég komoly mágiákkal, hogy csak úgy egy könnyen ne lehessen lejutni. Ha valaki erre jár még mindig érezheti a mágia maradványait, ami a robbanást előidézhette, főleg ha kifejezetten érzékeny az illető az ilyesmire. Nem tudni, hogy valamikor megpróbálnak-e új épületet húzni majd a romok helyére, erről azóta sincs semmiféle hír. Talán kegyeleti okokból sem teszik, talán túl erős a mágia koncentrációja itt azóta is és arra várnak, hogy ez kezelhetőbbé váljon.
- Akárcsak én. Ebben legalább hasonlítunk, ha már te nem vagy borostás. – Kapcsolódok bele a nevetésbe, és bármilyen furcsaságot is tartalmaz a jövő, valóban kifejezetten aranyosnak tűnik, amikor nevet. Van benne valami felnőttes, ahogyan másokért küzd, és a saját démonai ellen harcol. A diákok többsége nem ilyen. A saját hasznukat nézik, és csak arra koncentrálnak, hogy ne csapják ki őket az esetleges bulizások következményeként. Kylie eljött hozzám, hogy őrült talán, de mégis utána akar járni a látomásának, bármit is mondjak. Ez határozottan mások fölé emeli. Meglehet, sok időt töltünk majd együtt, ezért szeretek bele? És ezért halok meg. Első lépésként akkor nem kéne beleszeretni. Amúgy sem vagyok olyan, ezt nem érzem olyan bonyolultnak. - Tudni mi ellen? Mit gondolsz mit csinálok már évek óta? Felkészülök, bármi jőjjön is. Spontán módon kell reagálni a helyzetekre. Én még csak Látó sem vagyok. Ne akarj specalizálódni. Ettől függetlenül... tényleg könnyebb, amióta te is vagy, látványosan javult a birtok védelme. – Az elejét talán kissé nyersen mondom, így a végén nem árt ellensúlyoznom. Tulajdonképpen nem is azért, hogy ne bántsam meg a lányt, mindkettő igaz ránk, én meg nem vagyok az a típus, aki fukarkodik az információval, netán tapintatosan fogalmaz. Nem hinném, hogy szüksége lenne rá. Koravén, ez látszik, és józanul fel tudja mérni, nem a finomkodásra fog épülni a munkakapcsolatunk. Másféle kapcsolatunkat pedig jobb nem is említeni. Azért a sok jövőbeni dologgal kapcsolatban pont ez a nyomasztó, hogy valami érzelmi kötődés alakul majd ki, és ha így kezdek el érezni, talán az nem is lesz természetes, lehet, hogy csak azért teszem, hogy megfeleljek a jövőbeni képnek. Vagy ha ellene, akkor hogy dacoljak vele. Ez így nagyon idegen gondolat... Elindulunk a házamhoz, ahol már többször járt, így kénytelen voltam kissé normalizálni az állapotokat, mégiscsak egy nőről van szó, aki ha oda járkál, ne lássa, hogy látványos szemétdombban élek. A munkám alapján sem elvárt, hogy precíz tisztaság legyen, a padlón még mindig halmokban hányt könyvek, térképek, de legalább a szennyest igyekszem kordában tartani, és a szagokat kiűzni, hogy a váratlanul felbukkanó hollóhátas ne oroszlánszagba érkezzen, amikor csak úgy betoppan. Sokkal közelebb áll már a felnőtt nőhöz, mint azokhoz a diákokhoz, akikkel amúgy a hétköznapjait tölti. Azt még sem ajánlhatom fel hogy az apró házban kapjon egy szobát, az rossz vért szülne, pláne a jövőnk fényében. Jobb az ilyet elodázni, amíg lehet. - Ha meg sem próbáljuk, akkor nem. – Rántok vállat, és a földszinti nappalirész sarkában felállított dézsába langyos vizet idézek a pálcámmal. Várom, hogy vetkőzzön, legalább fehérneműre, félig oldalt fordulok, hogy legalább mustráló pillantást ne kapjon. – Ne feledd, el fogsz ájulni, de nem akarlak megölni. Ha telemegy vízzel a tüdőd, mesterségesen lélegeztetlek, és vissszahozlak. Ha nem lesz látomás, legalább tudjuk, hogy más módon kell próbálkoznunk. – És itt most várok, hogy ledobja a ruháit, és beleereszkedjen a vízbe. Kissé valóban durva lesz, hogy erőszakos halálra kell kényszerítenem, de legalább csökken az esélye bármilyen romantikus szálnak. Meggyűlöl, vagy ilyesmi.
.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-07-03, 15:43
- Paranoia... profi vagyok benne. - hát ha tudnék most még viccelődni, akkor nem lenne kissé hisztérikus az, ahogyan a mondat végén felnevetek. Hát igen a paranoia mindig is nagy erősségem volt, de ettől még nem valami vicces ez az egész. Valakik talán üldöznek minket és állítólag még veszélyben is vagyok, pedig már így is épp eléggé néztem mindig a hátam mögé, ezek után pedig úgy fest, hogy tehetem majd még gyakrabban, ha egyáltalán nem eleve ma kell összecsapni valami vadidegenekkel, akik a jövőből jöttek, mert hát a jó ég tudja egyáltalán, hogy kik azok és milyen erősek és ha a jövőhöz közük van, akkor ki tudja, hogy mennyire erősek és veszélyesek és... oké azt hiszem nem most kellene elsüllyednem végleg a teljes pánikban, azzal nem érek el sokat. - Rendben van, de én... én is tudok védekezni, csak nem lenne rossz tudni, hogy mi ellen kell. - hát na persze megértem én, hogy csak mert a jövőben állítólag majd belém lesz esve, ettől még nincs most is csak mert valaki azt mondta. Megvéd, mint bármilyen más diákot, már ez is valami és persze én is próbálom megvédeni magamat, amennyire egyáltalán lehetséges a dolog. A jó ég tudja, hogy kikkel állunk szemben, így aztán azt sem tudjuk, hogy mennyire tudunk majd védekezni ellenük egyáltalán, főleg ha egyszer senki se tud róluk. Még nyomuk se nagyon marad, ha visszatérnek a saját idejükbe, már ha többen vannak és nem csak egy... Nem valami kecsegtető, hogy tényleg az ég világon semmit sem tudunk. Csúnyán hangzik, de a jövőbeli Jonas igazán mondhatott volna többet... mielőtt meghalt. - Én még annyira sem tudom, hogy mit kellene tenni, vagy épp hogyan. - neki viszont láthatóan vannak sejtései erről, csak nem is tudom... nincs ezzel kapcsolatban jó érzésem. Látomást előcsalni nem tudom hogyan kell, eddig még sosem próbáltam. Csak akkor jött, ha spontán érkezett, soha sem azért mert akartam. Próbáltam már, de képtelenség. Nem tudom, hogy ő milyen módszer ismer rá, de őszintén szólva a hangja nem túl bizalomgerjesztő. Amikor pedig kiderül, hogy mi is fordult meg a fejében azért rendesen sikerül meglepődnöm, és pár pillanatig azon gondolkodom, hogy egyáltalán komolyan mondja-e, de nem... a tekintete alapján ez nem valamiféle vicc. Ez esetben viszont még riasztóbb a dolog. - Hogy... hogy mi? Ezt most komolyan mondod? Meg kell halnom hozzá? És ha... ha nem sikerül? Ha halott maradok, mert belefojtottál a kádba? - vagy tudom is én, hogy mit akar. Mondjuk még mindig a víz alatti fulladás hangzik jobban, mint az, hogy valaki szorongatni kezdje a nyakamat, annak amúgy is nyoma marad. Őszintén szóval egyik megoldás sem tetszik, de akkor már inkább a víz szimpatikusabb. Oh a fenét! Egyik se szimpatikus, de nem tudom, hogy mit lehet még tenni. Bíznom kell benne, csak hát... ez most még annyira sem egyszerű, mint eddig. - Ez... beválhat? - bizonytalan kérdés, részben azt jelenti, hogy beadom a derekamat, mert megmentett már, de mégis... ettől még ugyanúgy nem valami jól hangzik az, hogy meg kell halnom ahhoz, hogy látomást csikarjunk ki belőlem. Félek...
♫ Never forget you ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Jövő, s jelen egybeforr
Az épület jónéhány méterre található a nyugati szárny szélétől, szinte már az erdő határához közel. Aki még emlékszik rá évekkel ezelőttről, az egy kisebb házikót láthatott akkoriban puritán, egyszerű megjelenléssel. Az ominózus robbanás óta viszont nincs itt már csak korom, hamu és még furcsa módon a fű se nőtt ki újra ezen a területen. Az épületnek itt-ott megmaradt a fala darabokban, a törmelék nagyrészét elhordták, de a megmaradt fal és az égés nyomai vélhetően mágikus mivoltukból adódóan annyira masszívak, hogy még mindig a helyükön vannak, hiába próbálták eltakarítani. Természetesen nincs már itt semmi, ami érdemben mozdítható, azóta, hogy néhány diák kalandozott a pincéből nyíló folyosókon, már ezt a lejáratot is lezárták elég komoly mágiákkal, hogy csak úgy egy könnyen ne lehessen lejutni. Ha valaki erre jár még mindig érezheti a mágia maradványait, ami a robbanást előidézhette, főleg ha kifejezetten érzékeny az illető az ilyesmire. Nem tudni, hogy valamikor megpróbálnak-e új épületet húzni majd a romok helyére, erről azóta sincs semmiféle hír. Talán kegyeleti okokból sem teszik, talán túl erős a mágia koncentrációja itt azóta is és arra várnak, hogy ez kezelhetőbbé váljon.
