2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az épület jónéhány méterre található a nyugati szárny szélétől, szinte már az erdő határához közel. Aki még emlékszik rá évekkel ezelőttről, az egy kisebb házikót láthatott akkoriban puritán, egyszerű megjelenléssel. Az ominózus robbanás óta viszont nincs itt már csak korom, hamu és még furcsa módon a fű se nőtt ki újra ezen a területen. Az épületnek itt-ott megmaradt a fala darabokban, a törmelék nagyrészét elhordták, de a megmaradt fal és az égés nyomai vélhetően mágikus mivoltukból adódóan annyira masszívak, hogy még mindig a helyükön vannak, hiába próbálták eltakarítani. Természetesen nincs már itt semmi, ami érdemben mozdítható, azóta, hogy néhány diák kalandozott a pincéből nyíló folyosókon, már ezt a lejáratot is lezárták elég komoly mágiákkal, hogy csak úgy egy könnyen ne lehessen lejutni. Ha valaki erre jár még mindig érezheti a mágia maradványait, ami a robbanást előidézhette, főleg ha kifejezetten érzékeny az illető az ilyesmire. Nem tudni, hogy valamikor megpróbálnak-e új épületet húzni majd a romok helyére, erről azóta sincs semmiféle hír. Talán kegyeleti okokból sem teszik, talán túl erős a mágia koncentrációja itt azóta is és arra várnak, hogy ez kezelhetőbbé váljon.
Mikor végül Petra leválik tőlünk elszakítom a pillantásom abból az irányból, amerre Jake fordult, és bólintok neki egyet felvéve a szemkontaktust. Valahol benne van, hogy örülök, hogy ketten maradunk és ő máshol hasznosítja magát, de az is, hogy örülök, hogy nem kezdett el komolyabban faggatózni olyan témákról, amikről úgy se fogunk jelen esetben - talán még máskor sem - beszélni vele. Visszafordítom a figyelmem, főleg, mert a hang és a szellem alakja, ami megjelenik előttem már olyan riasztó és gusztustalan, hogy nehéz lenne másra figyelni vagy lazára venni a figurát. Érzem, ahogy a tenyerem picit elkezd izzadni, olyan erővel szorítom a pálcát, akcióra készen. Nem mondom, hogy a félelem képes lenne arra, hogy lebénítson, hiába nincs annyi tapasztalatom, mint Jake-nek, de ez a látvány… Azért nem lehet egy perc alatt megemészteni. Ott feszül bennem, hogy lőjek rá egy lebilincselő átkot, vagy akármit, amivel abbamarad a sikoly, vagy egyenesen eltűnik, de természetesen ezek a gondolatok nem fognak megvalósulni, hiszen szükségünk rá, nyomra akadhatunk... Nem értem, hogy a szörnyalak mit mond, de tudom, hogy párbeszéd folyik, és próbálok Jake szavaiból néhány dolgot kiolvasni, de sokkal kevesebb információt hordoznak a társam szavai, mint szeretném. Csak a szellemmel törődik, azzal nem, hogy amit mond, azt továbbítsa nekem. - Jake, mit mond? - kérdezem, de nem követelőzően, ha úgy ítéli meg, hogy semmi érdemlegeset,és hogy később is megbeszélhetjük, akkor akármennyire zavar ez a tudatlanság. Rám aztán meredhet, ahogy akar, ha egyszer fogalmam sincs, hogy mit mond... Mikor viszont a földöntúli sivítása a zombi-szellemnek még hozzám is elér és azt üvölti, hogy mind a ketten meghaltunk érzem, hogy a mágikus pajzs nélkül, amit az imént felvontam, most őszintén kiverne a frász. Értetlenül nézek Jacobra, és ez az a pont, amikor ahogy feltette a kérdéseit most már kicsit türelmetlenebbé válok. - Nem tudod rávenni, hogy én is halljam? Kicsit kínos itt állni és annyit kihallani egy öt perces beszélgetésből, hogy meghaltunk. - jegyzem meg, de ha nemleges választ kapok, akkor… ez van. Ahogy jobban megnézem Jake-et - hiszen eddig jobbára a rusnya lényt-lányt néztem - és észreveszem az izzadságot a homlokán azért elkezdek egy picit aggódni érte. Nem tudom pontosan, hogy mennyi erejét kell felhasználnia, hogy fel tudják venni a kapcsolatot, hogy értse, de nagyon úgy tűnik, hogy ez az eset most nem olyan, mintha Félig Fejnélküli Nick-kel cseverésznénk. Minden varázslat kivesz egy kis erőt a mágusból, nincsenek a semmiből generált erők, és egyértelmű, hogy egy egyszerű Staminával nem tudnék Jake-nek több energiát adni, így egy másik varázslathoz folyamodok. Nem sötét mágia, a megidézőjének kell eldöntenie, hogy vállalja-e a terhet, és én úgy döntök, hogy igen. A Familiárisok számos képességgel ruházhatóan fel, de ami most igazán fontos, az az Átruházás mágiája. A pálcámat Jake-re emelve felvonok egy kis kapcsot közénk, amiben lényegében - kis léptékben, nem úgy, hogy egy percen belül összeessek! - átáralmik a szükséges erő belé, hogy ne fárassza ki annyira a Kísértetvadász képessége. Van egy olyan masszív érzésem, hogy Jake ennek nem fog örülni, de anélkül, hogy most pálcát rántana és lefegyverezne, nem lehet ennek a különleges, végülis gyógyításnak számító varázslatnak gátat szabni.
// Sötét Varázslatok Kivédése született tehetség - Az Átruházás familiáris képességből ihletődött Auror-varázslat, amivel az elvégzője egy kiválasztott személybe tudja sugározni az életerejét/mágikus erejét, éppen amire szükség van, egy kis energialöketként. //
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-09-18, 22:32
Jake & Griff & a kedves szellem
Ahogy összenéz Griffel, abban minden benne van. Az is, hogy Jake nem mond el semmit, az is, hogy Griff megbízhat benne, és az is, hogy persze, hogy tudja, és mindent ért. A tervezgetés, meg az irányítás jelen esetben nem rá tartozik, egészen addig, amíg a hangokat meg nem hallja. Nagyon belemélyed abba, amivel foglalkozik, és az évek meg a rutin miatt képes kommunikálni szerencsétlen lánnyal, és minden egyes szavára próbálja összerakni a történetet. Amikor Shanna odahajol hozzá, finoman megérinti, afféle biztatásként, bátorításként, mert érzi, hogy a lány valami sokkal durvábbat lát, ráadásul olyat, amire nem biztos, hogy fel van készülve. Sőt. - Lassan, nincs semmi baj, ha nem emlékszel. Ez normális. - nyugtatja a maga kis mély hangján, miközben érzi a rettegést, ami árad belőle, és ahogy elnézi, nem lepi meg, hogy halálakor rettegett. A kis töredékek valamit elmondanak, ám amikor megragadja a bokáját, akkor egy kissé erőteljesebben lép fel vele szemben, noha ez kívülről nem látszik. Inkább a mentális ereje segíti, illetve a hangszínén érezni valami változást. - Nyugalom, hagyd abba! - szól rá, mint valami ősi mester a dzsinnjére. - Miért haltunk volna meg? Ki volt itt? - és bár egy kissé gyöngyözik a homloka, több jelét nem adja annak, hogy nagyon dolgozik. Végig higgadt marad, és érzi, hogy ez nem a legerősebb szellem, akivel valaha dolga volt, bár megizzasztja. Néhány rémkép átúszik a fején, és ettől egy kissé meg-meginog, de ezek csak átmeneti kilengések, egyébként végig stabil marad,és igyekszik a lehető legtöbb információt kiszedni a lényből. Olyan képessége úgy sincs, amivel átkeltetheti őket, illetve távozásra bírja őket, így többet nem tehet, de azt megteszi. - Ki vagyunk mi? - told hozzá még egy kérdést, hátha abból kiderül, hogy ő kicsoda. Eddig nincs sok ismerős név a palettán, ami szűkíthetne bármit is, a felismerhetetlen arc pedig megint csak nem plusz pont.
//Kísértetvadász: Rájuk nem hat a szellemek jeges érintése. Azokra a szellemekre, akiket mindenki lát a kísértetvadász rá tudja kényszeríteni az akaratát. //
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-09-18, 17:02
Madam Pomfrey szolgálatkész mint mindig. Most mikor Petra elő áll a magyarázatával, bizony jön a javasasszony értetlen, de figyelmes és jóindulatú kérdése. - Mégis miféle esetre gondolt kedvesem? A legtöbb rejtély aminek a végén valaki a gyengélkedőmön kötött ki, Potterék triójának köszönhetően mindig megoldásra talált...- Elgondolkozik a javasasszony aztán előre megy egy tölgyfaajtóhoz, ami a gyógyszeres, kellékes szekrények sorából álló rövid folyosó végén található. Köténye alól elő szedi a helység kulcsát és ki is nyitja az ajtót. Pálcája segítségével hő mentes tűzzel gyújtja meg a benti lámpást, aminek tükrösre polírozott réz tányérjáról a fény mindenhová visszaverődik és Petra szemei előtt feltárulhat egy nem is olyan kicsi kör alapú irattárféleség. - De amennyiben rekonstruálni szeretné a nebulók számára az eseteket, talán lehet velük mit kezdeni. - mondja még, majd Madam Pomfrey a helység túloldalán, a szűk ablak mellett megállva végig mutat egy terjedelmes polcsoron. - Itt megtalál mindent amiről feljegyzés készült az elmúlt tíz évre visszamenőleg. - pálcáját még a kezében tartva, de össze kulcsolt csuklóval a köténye előtt áll a polc mellett, immár Petra felé fordulva. - Ha további kérdése van, bátran forduljon hozzám. - ha Petra nem tesz fel kérdést, a javasasszony kimegy a helységből és onnantól Petráé a terep. Mivel pergamenekről van szó, tekercsekbe rendezve, mindegyiken van egy viaszpecsétes cédula, dátummal és valamiféle kézzel írt mondattal ami utal rá, miféle esetről is lehet szó. Pechére, sok a becsapós név, és sok olyan is akad, amiről az évszám lepattant, lemállott. Petra majdnem egy órát kutathat eredménytelenül. Mire végre ráakadhat egy használható viszonylag friss pergamenre. És bár ennek is összességéven jellegtelen neve volt, cserébe mikor széttekeri, a kezdő cím eloszlathatja a kételyeit;
A Jonas Black eset
Jonas Black vadőri állomása a fent rögzített dátum estéjén robbanás következtében megsemmisült. A vadőr, holtest nélkül eltűnt. Kylie Aria Bryson az egyedüli, akit élve megtaláltak. Jelentése zavaros. A helyszínen egy halott nőre bukkantak. Halálát vélhetően a detonáció következtében lelte a ház egyik tartóoszlopának csonkjába esve. Bal alkarján a Sötét Jegy nyomaira bukkantak. A személyazonosítást nehezíti,, hogy a nőről jelenleg semmiféle feljegyzés nem szerepel, mintha nem is létezne. Ezek mellett, egy ahhoz roppantul hasonlatos mágikus lenyomatot fedeztek fel rajta, mely a túl gyakran, túl nagy távot megtett időnyerők használata után marad. Egyéb vizsgálatok arra mutatnak, hogy a fent említett nő, vér szerint, egy ebben az évben tizenkettedik évét betöltött aranyvérű boszorkánynak; Shafiq Leto-nak a leendő lánya.
Petrában rengeteg kérdés felmerülhet, de azonnal szemet szúrhat neki, az a tény, hogy Voldemorttal elvileg a Sötét Jegy is eltűnt. Ezt a névtelen, elvileg még nem létező nőt azonban a tetoválás kivehető formájával a karján találták. És felmerülhet benne az a remek kérdés is, hogy... vajon kik végezték úgy mégis ezeket a vizsgálatokat? És ugyan ez a dokumentum miért nem a Minisztérium levéltárában, vagy a Misztérium-ügyi Főosztályon van?
Jake figyelme a jelenéssel van lefoglalva. Shanna azonban jó, hogy figyel és felvonja a pajzsot, mert így a tehetetlen halálfélelem nem keríti őket is hatalmukba és a fájdalmakban, amiket a haldokló újra él, sem kell részesülniük. Jake szavain a nyomorult úgy csüng, mintha újraéledhetne tőlük. De sajnos nem igazán lesz összeszedettebb. - A nevem...? - zilálja és látszik hogy emészti egyáltalán a szó értelmét is. Nem azért mert meghaladta volna a képességeit éltében ez a kérdés, hanem mert valóban mintha kiesett volna neki. - A nevem.. - kezd bele újra, aztán elveszti a fonalat és valahonnan totál máshonnan folytatja. - Black.. Blacket elvitték Lestrange-ékhez..! - levegővétel gyanánt felhörög és egy adag fekete massza bugyog ki a száján, vérezni már nem tud. De Jake érezheti, hogy kimondhatatlanul rettegett, mikor meghalt. - Elbújtam... és hallottam, mikor a lány azt mondta; "Kő és tűz, a falak sorra leomlanak. Sokan jönnek, új hatalmat akarnak. A világ megváltozik, s lesz ki közben elvész. Új erők sűrűsödnek s egyre közelebb a vész." !!! - aztán hosszan hallgat és mintha emésztené mik is történtek akkor és hogy is volt ez. Végül mintha beszivárogtak volna Jake szavai a fejébe. - A Minisztérium?! - csattan fel ijedten és rámered a két fiatalra, bele az arcukba, hol az egyikre, hol a másikra. Majd mintha felismerés látszódna rajta és valódi rettegés járja át és megfelejtkezve a köztes tényezőkről, minthogy a karó miatt helyhez van kötve, kezd el sikoltozni és átvedleni Jake számára is azzá a borzalommá, amit Shanna láthat belőle. -TI..! - süvölti az i-t hosszan kitartva és Jakebe kapaszkodik, leginkább a bokájába. A fiún végig vághat a gyilkos harag és a halálfélelem szülte tehetetlenség, de ha van hozzá elég ereje, elválaszthatja, hogy mi az ami ezek közül hozzá, és mi az ami a rémalakhoz tartozik. - Ti meghaltatok! - kiáltja rájuk szinte szemrehányóan, mintha elvárná, hogy halottak is maradjanak... az utolsó mondat már Shannát is elérheti!
Természetesen hála a nyitott elme varázslatnak megérzem Jake derűjét, illetve hogy van valami amiről ők többet tudnak mint én. De úgy döntök túl lépek ezen. Nem a megfelelő idő leállni faggatózni... Egy darabig még nézem a fiú mozdulatait, és hallgatom a mondatait, ami nyilván nem nekünk szólnak. De mivel úgy érzem ez még eltarthat egy jó darabig, ezért kezdem felesleges biodiszletnek érezni magam. Márpedig én nem szeretem ezt az érzést. Különben is láthatóan jól és összeszokottan működnek együtt Jake és Shanna. Úrai a kialakult helyzetnek. - Elmegyek a gyengélkedőre. 2 óra múlva itt találkozunk. - súgom végül Shanna fülébe. Csak remélem, hogy ennyi idő a fiúnak és nekem is elég lesz. Így engedek a józanabb énemnek és célba veszem a gyengélkedőt. Természetesen ott találom Madame Pomfreyt is munka közben. Mivel nincs szándékomba megkerülni a javasasszonyt, és egyébként se tudom hol keressek a szobájában így amint végez a kicsik ellátásával félre vonom nőt. Nagyon egyszerű magyarázattal állok elő. A 8. évfolyamos auror hallgatóknak össze kell raknom egy gyakorlatot, és ez a pár évvel ezelőtti eset ideális lenne hozzá. Ezért szeretnék mindent megtudni róla amit Madam Pomfrey el tud mondani, illetve szeretném ha megmutatná az összes akkor készült aktát, és feljegyzést is...
Mi egy egészen más beszélgetést folytatunk Jake-kel, mint amennyit Petra ki tudna következtetni, így kicsit olyan, mintha ki lenne zárva, amikor a felnőttek beszélnek, de… De nem akarok vele rosszindulatú lenni, így a megszólalására is kedvesen válaszolok. - Én se úgy gondoltam, hogy rohanok Rita Vitrolhoz, csak úgy, hogy beszélek apámmal bizonyos dolgokról, hátha tud tanácsot adni. - válaszolom neki, de mikor Jake-kel váltok pillantást abban benne van, hogy még talán apámnak sem mondanék el mindent arról, ami a fiúval történt abban a másik világban. Csak azt, hogy létezik, és hogy lépten nyomon hatással van ránk, valamiféleképpen kapcsolatban van a mi világunkkal és… és elkezd átszivárogni ide. Nincsen erre jobb elmélet se elnevezés. Szivárog. Egyre jobban megreng a bizalmam az iskola mágikus védelmében, bár ezzel együtt a professzorainkban és az évszázad mágusban, Dumbledore-ban is. De ha ez tényleg a másik világ hozadéka, akkor végül is okolni nem lehet őket, mert ott minden… minden erősebb és monumentálisabb volt, szinte fél-istenek jártak a világon. És ha ezek a fél-istenek erősebbek Dumbledore-nál… Még semmilyen hivatalos feljegyzés nincs arról, hogy hogyan haladt az adottságok terjedése, de innentől biztosan, hogy foglalkozni fogok vele, hiszen a diákok még “rendben vannak”, felügyelhetik őket a professzorok, remélhetőleg nem kevernek bajt, de ha ez a képesség kikerült a Roxmortsba… és onnan tovább terjedt ki tudja hová… - Akik az elemi katasztrófákat előidézték nem is feltétlenül voltak itt a kúriában, de még az se biztos, hogy Roxmortsiak, mert ez az egész tovább terjedhetett. Vakon tapogatózunk. - sóhajtok fel, hiszen ezzel a megállapítással még ha meg is nézzük a bejegyzéseket, még ha össze is gyűjtjük az iskola minden diákját, akkor sincs kizárva, hogy egyiküknek sincsen semmihez köze, és valaki egészen más áll minden mögött. Aztán jön a pillanat, amikor Jake megváltozik, én pedig éppen úgy válok a védelmezőjévé, ahogy ellenkező esetben, ha az én kezemben lenne az irányítás vagy a cselekvés ideje, ő tenné vele. Ugyan csak a párbeszéd egyik felét ismerem, Jake-ét, a kezemben ott van a pálca, ugrásra készen, de addig nem teszek semmilyen fenyegető megnyilvánulást, ameddig úgy tűnik, hogy ártalmatlan és a srác éppen nyugtatni akarja. Ebben az esetben nem szerencsés, ha én meg mögötte a pálcámmal kapálózok. Hiába néz ki elképesztően hátborzongatóan, nem lépek, nem átkozom meg, nem akarom elűzni vagy elpusztítani, mert a társam a legkevésbé se ad rá jelet. Ha megtenné, akkor nem haboznék, de ez olyan eset, amikor nem hihetek a saját szememnek, mert az sokkalta homályosabban látja a tényeket, mint Jake-é. - Soha nem hallottam arról, hogy amikor a viskó felrobbant akárki belehalt volna. - suttogom a fiúnak, miközben a borzongással küzdök, amit a látvány és a földöntúli, számomra érthetetlen hangok egyvelege miatt érzek. Petra láthatja, hogy jobbára urai vagyunk a helyzetnek, mintha nem először fordulna elő ilyesmi. Támadni eszemben sincsen, de egy pulzáló mágikus pajzsot azért felvonok kettőnk köré (vagy hármunk, ha Petra úgy dönt, hogy még se megy el, hanem szeretné végignézni mi történik), abban nincsen semmi fenyegető.
// Nincs rá HP-s varázslat, de Auror szak, Született tehetség SVK, valamilyen mágikus pajzs szellemek támadása ellen. //
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-09-11, 20:37
Jake & Griff & Petra
Magában mosolyogja meg, hogy Petra inden bizonnyal nem érti, mire gondoltak Griffel, de ez neki nem probléma, mert nem akar semmit elmondani. Legalábbis, nem akar mesélni egy világról, ami valahol máshol létezik, létezett, és ami az ő múltja, hatással van a jelenére, és néha még kísérti is. Nem kell neki, hogy más tudjon erről, elég, ha Griff tudja, és Petra talán nem tudna vele mit kezdeni rendesen. Jake-nek meg nem kell a feszkó. Amikor meglátja a szellemet, akkor azonnal ráfókuszál, és valahol reméli, hogy csak ő látja, és Griff nem. Ő teljes mértékben hozzászokott ehhez a látványhoz - sajnos, így el tud tőle vonatkoztatni. Lassan óvakodik közelebb, miközben hallgatja és figyeli is a jelenést maga előtt. Lehunyja a szemeit, hogy rá tudjon koncentrálni a jelenésre, bemérje, pontosan honnan jön a hang, és folyamatosan szólongatja - sikeresen. Amikor meglátja, és az alak már nem pulzál, akkor kiegyenesedik. Hagyja, hogy a jelenés látványa hasson rá és ezzel le is küzdi, amit lát, és egy finom mozdulattal suhan oda az alakhoz, és térdel le mellé, egyik kezével megfogva a vállát. - Hallak, és nem megyek sehova. Lassan vedd a levegőt, próbálj megnyugodni. Segítek, de ahhoz meg kell nyugodnod. - tekintete a körülményekre vetül, majd a sötét jegyre, végül a nő arcára. - A Minisztérium tette ezt veled? Ügynökök voltak,vagy elárultak téged? Csak lassan, ne kapkodd a levegőt, és minden rendben lesz. Próbáld meg elmesélni, mi történt veled.. mire emlékszel?.. hogy hívnak? - képességeivel és azzal a tapasztalatával, amije van, próbálja kideríteni, hogy mi is történt. Mintha csak egy orvos ellenőrzős kérdései lennének a szavai.
Petra miután elvégezték a nyitott elme varázslatot, megérzései azt súghatják neki, hogy Jake és Shanna egy bizonyos dologról többet tudnak, mint ő. De ennél több nem jut el hozzá, akármilyen megérzés kísérti továbbá. Van egy olyan sejtése, hogy most felesleges lenne leállni faggatni őket, földhöz ragadtabb énje arra sarkallhatja, hogy mennie kell a gyengélkedőre. Majd csatlakozhat a pároshoz, ha megtudott valamit. Amennyiben enged az ösztönei hívó szavának, meg egy halom csalogató, vaskos, porszagú, gyengélkedői orvosi nyilvántartásnak, úgy helyben természetesen bele futhat Madam Pomfrey-ba aki épp egy csapat kviddicsben lesérült gyereket lát el. Mennyire könnyed mindennapok. Mennyire átlagosan éli mindenki a kis megszokott köreit. Ők meg a háttérben matatnak olyan dolgok után, egy végtelen gyöngyházfényű zsákban, aminek a franc tudja, meddig ér egyáltalán, vagy, hogy hová vezet! Választhat, hogy csak úgy megpróbál bekommandózni a nyilvántartásokért a javasasszony fülkéjébe, vagy interakcióba lép vele és egyenest tőle kér segítséget.
A telepatikus kapcsolat mindhármójuk között létre jön és innentől könnyebb lesz talán mindenkinek. Shannában felmerülhet, hogy jó lenne esetleg havonta felmérni akár, vajon milyen gyorsan terjed ez az egész. Mert bár négy év alatt érte el a jelenlegi kiterjedését, semmi sem garantálja, hogy nem megy tovább, vagy hogy mindg is eddig ért. Egyáltalán, hogyan tudott a kastély védőmágiáján át jutni és azt elhagyni...? Mi van ha mégsem minden olyan tökéletes, csak senkinek nem tűnt fel, mert már régóta szélcsend van? És ha valóban gyengül bármi is... miért? És Dumbledore ugyan mennyit tud vajon bármiről is? Fordítottan arányosan működne, vagy csak véletlen egybe esés? Vagy az egész valahol teljesen máshol kapcsolódik össze? Valahol, ahol még nem tartanak.
Jake először csak a hangját hallhatja az illetőnek. Aztán valahányszor újra megszólal, mintha felderengne az alakja is, de sajnos, továbbra is, csak ő láthatja egyenlőre. Olyannak hathat, mint egy akadozó hologram. De Jake érezheti, hogy ez bizony valaki aki nagyon itt ragadt. A felvillanások egy zilált nő alakját öltik fel minden alkalommal. A földön fekszik hanyatt, a ruhái szana- szét szakadva, bele égve itt ott a bőrébe, haja is szinte tarra pörkölődve. Jake láthatja a nővel együtt fel fel sejleni azt is, ami végezhetett vele, mivel a néhai viskó egyik tartó fa oszlopa, ami ketté roppant, a csonkjába valószínűleg bele eshetett, mert a hasából mered elő, felnyársalva őt. Beszéde akadozása immár kivehetően a levegő és a fájdalmának elegye miatt következett be. Jake szavaira azonban remegve, sikoltó tüdővel próbál fellélegezni, és lélegzete nyomán Shanna számára is láthatóvá válik. - Hallasz?... Te hallasz... engem?!.. Segíts!.. Kérlek! Ne hagyj itt! Ne hagyj itt egyedül! Mindenki itt hagyott! Mindent elvittek! Mindenki vissza ment! Vissza vitték! Engem bezártak! - Jake érti mit mond és látja is, Shanna számára azonban nem több valami síron túli borzalmas halálhörgésnél. És míg Jake ki tudja venni a nő vélhetően utolsó pillanatait tükröző vonásait, addig Shanna egy igencsak torz valamit láthat, valamit ami valaha ember lehetett, most azonban jobban hasonlít egy megnyúzott, ember méretű földikutyára, rendellenesen hosszú és kifordult végtagokkal és bizony Jake felé kapálózva és abba nem hagyva a velőig hatoló bugyborékoló magas hangú zihálását. Shanna számára úgy tűnhet, hogy csak az a "szellemkaró" tartja vissza, attól hogy nekik ugorjon. Mindeközben Jake még valamit felfedezhet. Mégpedig a nőalak bal alkarján, a leszakadt ruhaujj alól egy véresre vakart Sötét Jegy tűnhet elő.
Figyelmesen hallgatom végig Shanna, és Jake kommentárját. Jake felé pusztán bólintok, hogy jelezzem megfontolom a tanácsát. Majd háztársnőm felé fordulok. - Én még várnék ezzel a nyilvánosságra hozással. Nem tudhatjuk milyen hatással lesz a varázsvilágra. Még számos megválaszolatlan kérdésünk van. Előbb járjunk a végére ennek az ügynek, és aztán meglátjuk, hogy mit hozunk nyilvánosságra belőle, és milyen formában. – kommentálom a nyilvánosság gondolatát. A többi információt csak csendben elraktározom magamban. Aztán eszembe jut egy lehetséges megoldás a kommunikációs gondjainkra, amit rögtön fel is vetek. Felvetem a telepatikus kommunikációs varázslatot, amit Shanna el is végez. Nem mondom, hogy nem furcsa érzés, vagy hogy tökéletes lenne, de jelenleg jobbal nem szolgálhatok. A következő lépés viszont, hogy valóban elválunk-e? Úgy hiszem, hogy Jake sokkal többre megy a fiolával, mint én, és ehhez nem kellünk hárman. Az egy dolog, hogy én is kitűnő voltam az összes tárgyamból, így bájitaltanból is, de annyira sosem kötött le, hogy el is mélyüljek benne olyan szinten, mint Jake. Sokkal jobban szeretek sportolni, és az edzőteremben tölteni az időm. Mondják ép testben ép lélek. Mindig igyekeztem a könyvtárazás, és tanulás, valamint az egészséges sport közt egyensúlyt találni. Épp felvetném, hogy elindulok a gyengélkedőre, elvégre az aktákban való kutakodás, és a kérdezősködés a nekem való feladat. Mindig tehetségem volt, hogy olyasmit lássak meg egy összefüggő szövegben a sorok mögött, ami felett mások jó eséllyel elsiklanak. Épp szólásra nyitnám a szám, amikor meghallom Jake furcsa mondatát, ami egyértelműen nem Shannának, és nem is nekem szól. Így be is csukom. Shannára nézek, majd a fiúra. Mivel be van jegyezve a minisztériumnál ezért tud a képességéről. Pusztán egy kérdő pillantást eresztek meg Shanna felé, hogy ez az-e amire gondolok? De nem szólok a fiúhoz, és nem zavarom meg abban amit csinál. Vagy csak a koncentrációban. Úgy döntök kivárom, hogy Jake mire megy a szellemmel?? Aztán, ha megtudtak valamit, vagy már vége a dolognak, akkor válunk szét, és megyek a gyengélkedőre...
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-08-15, 17:06
Amikor a kezébe nyomnak egy fiolát egy rigmussal együtt, ami beillik egy régi mesekönyvbe, amit az apja olvasott fel neki, amikor rossz volt, és büntetni akarta valami horror történettel, nem sokra megy, így csak zsebre vágja. Jobbat nem tud, de az bizonyos, hogy ezzel itt és most nem tud mit kezdeni. Petra hosszas fejtegetésére, meg utasítgatására csak hallgat, csendben, mélyen, ha neki ekkora a felelősségérzete, ő abba nem fog beleszólni, de nem az a félős fajta. Legrosszabb esetben meghal. De a Roxforton belül nem érzi, hogy veszélyben lenne, hiába Griff gondolatmenete, vagy egyéb dolga. Neki ez biztonságos hely, a mágikus robbanás meg egy teljesen más dolog. De talán, ha lemegy a laborba, ez is összekerül.. és talán a síkok is belekerülnek majd, ha kiderül, hogy nem helyi a minta.. Minden esetre vet egy jelentőségteljes pillantást Griffre. - Meglehet. - és ennyiben is hagyja a dolgokat. Az egy dolog, hogy Griff tudja, mi volt odaát, és ebből mi igaz rá, az megint más dolog, hogy Petrának ezt el akarja-e mondani. Abban se biztos, hogy neki van-e bármilyen képessége, ezért nem most fogja kiteregetni sötét múltjának történeteit. Eltöpreng, hogy mennyit és hogyan kellene elmondania, éppen ezért körbenéz a terepen. - Petra, ha síkvándor ismerősöd, őt keresd fel, ne Minisztériumi bugrisokat. - és ezzel elmondta a történetből, amit el akart mondani, és hagyja, hogy Griff felállítsa a kis mentális kapukat,ha úgy gondolják, hogy tudjanak kommunikálni, aztán valami hangot hall, amire a megszokottan reagál. Nem ebbe a világba figyel, izmai kissé megfeszülnek, és Griff felé csak finoman biccent, miközben elindul a hang forrása felé. - Mutasd magad! Ne félj.. nem bántunk.. kik jártak itt? Neked is ártottak? - a kérdések között apró szünet, hogyha esetleg felelne az a valaki, vagy valami, meg Jake ezzel is próbál érdeklődő, kedves stílust felvenni, és megnyugtatni a szellemet. Mivel Griff nem érzékel semmit, ezért biztos benne, hogy szellem az a valami.. az egy jó kérdés, Petra mennyit tud a fiúról, és hogy fogja ezt lereagálni, mert Jake ha szellemet lát, főleg, ha nyomoz, mindig bekoncentrál és nem kezd magyarázkodni. De be van jegyezve a minisztériumnál, és most is beszéltek arról, hogy szellemekkel fog beszélni, úgyhogy.. megint elindult a csenddiszkó.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-08-15, 10:51
Jake & Petra & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Cody távozik, Petra jön, nekünk pedig kitágulnak a lehetőségeink a kis üvegcse miatt. - Igen, talán beszélnem kéne apámmal, de ő a Minisztériumban van most, nem biztos, hogy ennyire szét kéne válnunk, hiszen ahhoz, hogy hoppanáljak még a birtokról is ki kell sétálnom. De beszélni fogok vele, mindenképpen. - válaszolom Petrának, bólintva. Mikor azt mondja Jake, hogy a Roxforton belül biztonságban vagyunk azért egy kicsit felszalad a szemöldököm. Ha ez így lenne, ha Dumbledore és a többi tanár védőmágiá mindent meg tudnának akadályozni, akkor ez a robbanás se lett volna évekkel ezelőtt, nem? Hiszen valószínű, hogy külső kéz van benne, nem egy teszem azt elemista diák döntött úgy, hogy robbantgatásba kezd. Legalább is én így gondolom. Nem akarom azonnal itt hagyni a helyszínt, ránézésre hiába tűnik reménytelennek, nem olyan fából faragtak, hogy akkor menjek is tovább, alapos kivizsgálás után jöhet a többi nyom. Elkezdem a feltáró varázslatot, és ahelyett, hogy valamilyen titkos járatot találnék, amire inkább számítottam, mágikus lenyomatra lelek. Valamilyen furcsa, világunktól idegen kisugárzásra, ami még is valamilyen szinten ismerős, hiszen… Hiszen engem is “megfertőzött” az erejével. A hullámok koncentrikus körben terjednek ebből a pontból és mikor felküldöm egy pillanatra a sast bebizonyosodik, hogy egész nagy területet lefed, még ha folyamatosan gyengül is. Ha elér a Roxmortsig az azt jelenti, hogy a Fekete-tó mélyére és a Tiltott Rengeteg egy jó nagy részére is bőven kiterjed. - Most már hivatalos. Minden ezzel indult, és valószínűleg a diákok egy része, de talán még tanárok is szert tehettek ilyen rejtett képességekre, csak senki se tudta a származását így mindenki titkolni szeretné. A mágia hullámai egészen Roxmortsig elérnek, és semmi sem zárja ki, hogy nem csak tisztességes embert ért el. - elhallgatok, aztán Jake felé fordulok. - Talán ideje lenne nyilvánosságra hozni mindent, amit a képességekről és a forrásukról tudunk. - mondom, egyenesen neki, hiszen amiket most elmondtam, annál mi sokkal, de sokkal többet tudunk. Egyértelmű, hogy amiket mesélt a másik világról, a Nezabar világáról, az tökéletesen egybevág ezzel, a képességek onnan származnak, ehhez nem fér kétség. És valami vagy valaki meglazította a határokat, állandóan betörve a világunkba. Az egész őrültségnek hangzik, egy másik világ, ahonnan Jake lelkének magja is származik, és Gemma, Andrew, Emma és a többieké is. Nem is tudom, hogy milyen köntösben kéne ezt tálalni, hogy akárki higyjen nekünk azokon kívül, akik átélték mindazt, amit ők átéltek. Arról is tudok, hogy egy másik csoportnak is volt élménye a másik világgal, Cedric, Hermione, Seraphin és még páran egy boszorkányt követve utaztak térben és mint kiderült időben is, mert ahogy visszaértek a kalandjuk célja a pusztítás Londonban semmivé foszlott, meg sem történt. Igen. Ezt is hallottam. De ez még lehetetlenebbnek tűnt, mint amiket Jake mesélt, így csak lejegyeztem magamnak és elraktároztam. - Azt hiszem megtudtam mindent, amit lehet, akkor induljunk? - kérdezem mindkettőjüktől, de ekkor észreveszem, hogy Jake már nem csak ránk figyel, hanem valami másra is. - Valami történik? - kérdezem, és elkezdem pásztázni a terepet, hallgatózni, még úgy is, hogy tudom, hogy én csak az ártó lényeket érezhetem meg, de nem láthatom és tapasztalhatom azt, amit ő. Ha Petra felveti a telepatikus kommunikációt akkor elvégzem a varázslatot és összekötöm az elmémet velük, Jake-kel könnyedén megy, hiszen nagyon rég óta számítunk egy csapatnak, Petrával persze lassabban megy. Viszont elválni, ha Jake valamit talált, a legkevésbé sem akarok. Ő az, aki a szellemeket számon tudja kérni, ő az, aki a laborban eredményesebben tud kutatni, az egy dolog, hogy én is kiváló voltam Bájitaltanból, de én alkimistává nem képeztem magam tovább. Így vele maradok, pálcámat kivonva, ezúttal követve az ő parancsait, de ha Petra el akar menni a gyengélkedőre a jegyzékért vagy Madame Pomfrey-hoz, akkor a kommunikáció már felállt közöttünk, mehet.
// Familiáris, Parlagi sas Lélekállat kombózva még a feltárással, hogy lássa amit látnia kell. A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével. //
Petrának eszébe juthat, amolyan faceplam pillanattal egy még jobb ötlet! Amennyiben továbbra is el szeretnének válni; miszerint a parancsnokságon, a végzős auroroknak számára van egy képzés, ami pont az ilyen helyzetekre specializált legilimenciát és okklumenciát oktat. Vagyis az egymástól távol eső kollégák elvégezhetnek magukon, vagy egymáson egy varázst, aminek köszönhetően oda vissza képesek nagyon egyszerű érzeteket, helyzetképeket, vagy egy egy futó benyomást megosztani egymással. Nem konkrét kommunikáció, de a semminél jobb.
Shanna feltáró varázsa bár egy egyszerű feltárásnak indult, és éppen csak pislantott egyet, a következő pillanatban pislant még egyet, csak most nagyobb körben... Aztán sorozatban felvillan egy varázslenyomat, ami egyre nagyobb és nagyobb körben terjed szét, voltaképp, mint mikor a csepp hullámot vet maga körül a vízbe érkezve. Semmi robaj, vagy földrengés, semmi hang, vagy egyéb, csak halványan vibráló fényjelenség, ami kiterjed a kastélyra... és a kastély környezetére, epicentrumként Jonas kunyhójától indulva. Az utolsó végigterjedő köröket már nem feltétlen látják, hiszen ők elég takart helyen álltak, így nem tudják felmérni meddig is terjedt az amit felfedeztek. Kivéve ha Shanna felküldi a sast, méghozzá gyorsan. Az esetben láthatja, hogy az egész Rofort birtoka, és még valamivel azon is túlra, Roxmortsot is érintve terjed szét a fényjelenség. Azonban mennél távolabb esik az epicentrumtól, illetve a Roxforttól, annál halványabb is egyben.
A hirtelen esemény alig tart másfél percig és amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is. Semmit és senkit nem zavart meg a mindennapok rutinjában. Ezt követően azonban a romok közelében, vagy alóla egy nagyon halk hang szűrődik ki amit Jaken kívül más nem hall. - Jöttek.. vitték... mentek... Jöttek.. vitték... mentek... Jöttek.. vitték... mentek... - mielőtt újra és újra elismétlődne a három szó, mindig van egy apró szünet. A hang halk, halálra rémült és nem lehet megállapítani így, hogy fiú-e vagy lány.
Oké. A dolgok határozottan nem úgy mennek, mint reméltem. A bácsikám azt hiszem nem véletlen figyelmeztetett, hogy legyek nagyon óvatos, és körültekintő. De az igazság az, hogy még sosem voltam egy csapat parancsnoka, és soha nem is vágytam erre igazán. Szólóban sokkal eredményesebbnek érzem magam. Persze tudom én, több szem többet lát, satöbbi. Mégis jobb szeretek egyedül, magam utánajárni mindennek. Így nincs a felelősség, hogy más életekért is én felelek. Márpedig, most a csapat minden tagjának életéért én felek. Nekem kell elszámolnom vele, ha valami balul üt ki, és egyikük, másikuk megsérül... vagy rosszabb... És úgy fest, a gyógyítót a Roxfortba küldeni rossz ötlet volt. Nem, mintha nem aggódtam volna emiatt az elejétől fogva. Mégis reméltem meg tudom oldani a helyzetet ha úgy alakul. De nem. A csere viszonylag gyorsan lebonyolódik, és csak remélni tudom, hogy Cody megtalálja a megfelelő megoldást Gemma, és Andrew számára. Talán az arcomra is kiül, hogy mennyire aggódom a párosért. Ez az egész határozottan nem volt a tervben. Ugyanakkor szöget üt a fejembe ez a különös rosszul lét. Miért csak kettejüket érte? Engem mért nem? Mért akkor, és mért azon a helyen? Korábban, amikor más aurorok vizsgálódtak ott, ők mért nem jelentettek ilyesmit? Végül, ahogy Cody távozik veszek egy-két mély levegőt, hogy megnyugodjak kicsit, és a Jake, Shanna pároshoz fordulok. A zsebembe nyúlok, és előveszem a fiolát. Majd Jake kezébe adom, és szó szerint elismétlem, amit Andrew-tól hallottam róla. Végig hallgatom Shanna, és Jake mondandóját, és elgondolkodom rajta. Immár hangosan. - A szétválás valóban kockázatos, és azután ami a Towernél történt nem is szívesen kockáztatnék. Körültekintőnek kell lennünk. Ugyanakkor... – mélyet sóhajtok a saját kontra érvemre - Nem igen látom értelmét, hogy ketten bámuljuk, hogy Jake dolgozik egyedül a laborban. Igazából a legnagyobb bajom a gyors közvetlen kommunikáció hiánya a csapat különböző helyein lévő személyei között. Ezt kellene gyorsan megoldanunk, így csökkenthetnénk a különválás kockázati faktorát is. Azt hiszem beszélnem kell a bácsikámmal. Shanna te is beszélhetnél az apáddal, hátha van erre valami megfelelő eszköze. Mit gondolsz? Ha ezt megoldottuk, akkor Jake mehet a laborba, mi pedig mehetünk kérdezősködni. Illetve magamra vállalom a gyengélkedői akták átnyálazását. - érezhetően nem akarom, hogy ez az egész nyomozás vak vágányra fusson, de Jake testi épségét is jobban féltem, semmint hogy hagyjam egyedül kísérletezgetni egy idegen mintával, még ha bízom is a képességeiben. Ha viszont bármikor segítséget tud kérni baj esetén, az talán más lenne...
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
A hozzászólást Petra von Rosemberg összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-08-19, 11:02-kor.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-07-04, 09:50
Jake nem a szavak embere, és ez valahol most is megjelenik. Hallgatja Cody szavait, és amikor az már-már szabadkozni kezdene, hogy miért és hogyan ne ítéljék el, akkor odalép mellé, és a kezét a fiú nem annyira sérült vállára teszi. Nem paskolja meg, nem szorítja meg, mert tudja, hogy a srác még nincs annyira jól, meg ez az előbb sem jött be. Minden esetre egy kedves szempillantás meg barátságos nézés még belefér. - Ne félj, itt senki nem ítél el. Veled vagyunk. - toldja még hozzá kedvesen, bár kérdés, hogy Griff ezzel mennyire ért egyet, de esélyesen ő is szívesen ott látná Cody családját. A továbbiak már jobban érdeklik, ahogy haladnak, a gyengélkedős akták, meg az hogy lehet majd pár emberrel beszélni. Vagy kutakodni. A gratulációra összenéz Griffel, majd amikor az végigsimít a karján akkor csak hümmög egyet. - Van miért. - súgja csak, és ennyi elég volt az érzelgősségből. És amint odaérnek a romok hűlt helyéhez, finoman leguggol, és onnan figyeli az eseményeket, amikor hirtelen minden megváltozik, és betoppan Petra, Codynak pedig el kell mennie. Jake csak Griffre tekint, olyan "nyugi, nem lesz semmi baj" pillantással,aztán érzi, hogy a légkör egy kissé megváltozik. A csapat vezetője megjelenik, azaz Shana máris posztot vesztett. Ő nem fog ebbe a rivalizálásba beleszólni, inkább egy értelmes láncot próbál alkotni a cselekvéseknek. A fiolára felszalad a szemöldöke, mert ismerős neki, talán már foglalkozott is ehhez hasonló fiolákkal. Mármint eljárásban hasonlóakkal. Előbb Griffre, majd Petrára néz, kérdőn, várakozón. - A roxforton belül biztonságban vagyunk. Ha gondoljátok, elmojolok a laborban, amíg felmentek a gyengélkedőre. Illetve, ott is tudok néhány lelket, akit érdemes lenne megkérdeznem, amíg ti az élőkkel bajlódtok. - veszélyes a szétválás, de ha nem is három, csak két felé tudnak szakadni, és addig szívesen elmojol egy valamivel,amíg ők kikérdeznek valakit, max utána lejönnek hozzá. De persze nem ő dönt és ezt tudja.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-07-03, 09:49
Jake & Cody Petra & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Elválunk, és igazából nem számítok arra, hogy az esti találkozó előtt hallanánk a másik csapat felől. A Roxfort birtokán haladva kicsit azért átfut rajtam az aggodalom, hiszen Cody tényleg úgy lett behívva dolgozni, hogy még ki tudja, hogy vannak-e fájdalmai. - Azért ha rosszul vagy, vagy egyáltalán valami baj van, azonnal szólj. - mondom neki, együttérzéssel a hangomban, hiszen nagyon nagy gubanc lenne, ha éppen egy fontos pillanatban Cody nem tudna időben reagálni, mert testileg vagy lelkileg még nem állt készen a kalandra. Persze egyelőre csak a Roxfortban nyomozgatunk és semmi baja nem eshet. Vagy ha itt bent találkoznánk össze a szüleivel, akkor valami nagyon elromlott a Roxfort védőbűbájaiban. Elég nyomasztó gondolat, hogy a Martimorok annyi szörnyűséget tettek, hogy a gyerekük is szeretné őket inkább az Azcabanban látni, de amennyit tudok Cody életéről és a szüleinek a hosszú lajstromáról... megértem. Az én apámat tisztelet és szeretet övezi, az Auror parancsnoki széket nemrég foglalta el, anyám pedig afféle hátszele a sikereinek, de mindketten jó emberek, sosem ártottak nekem, vagy akárkinek, aki ártatlan volt. Persze gonosztevőknek igen, hiszen anyám is auror volt, még ha sosem olyan aktív, mint apám... Először nem tudom, hogy Cody mire érti, aztán kicsit elmosolyodom és finoman megérintem Jake kezét, csak egy simítás erejéig. - Köszönjük. - biccentek, de nem vagyok az a túl ömlengős fajta, ha éppen küldetésen vagyunk, pedig ismerek olyat, aki már ennyire elkezdené mesélni az egész élettörténetét, hogy hogy jött össze a pasival... Az a vörös, hebrencs lány, Jade a Hugrabugról, például. Elmegyünk a romokhoz, de igaza van Jake-nek ennyi év távlatából lényegében mindent helyreállítottak és eltakarítottak, hiszen Jonas Blacket azóta se láttuk viszont, senki se tud róla semmit. A kunyhójának hült helye. Ugyan megpróbálok egy feltárást varázsolni, hátha a felszín alatt megmaradt mondjuk valamilyen eltemetett pince az épületből, de ebben a pillanatban Petra megjelenik és Cody-t elkérik mert Gemma és Andrew rosszulérzi magát, vagy valami baj van, amire egy pillanatig megáll bennem az ütő. Tudok mindent, amit Jake-től tudhatok róluk, a közös szívet, az előző életet, de Gemmával amúgy is jó a viszonyom, így egy-két pillanatig felsejlik bennem, hogy hagyjuk ezt az egészet és csatlakozzunk hozzájuk, de... nem. Nem lehetek mindenhol ott és nem utasíthatok mindig mindenkit magam mögé, hogy én mentsem meg a napot. Bár nagyon szeretném. - Remélem nem lesz semmi bajuk és Cody rájön mi a baj... - mondom azért halkan, ugyan érthetően mindenki számára, nem csak Jake-nek. Ha Petra megmutatja az üvegcsét, akkor kicsit elgondolkozom, hogy fiola vagy a szellemek, ha nem, akkor Jacobhoz fordulok. - Kérdezzük meg a Roxfort nem annyira híres szellemeit, hátha van mondanivalójuk. Vagy inkább az alkimia labor? Mindkettő jó lehet. Petra, velünk tartasz? - fordulok a lány felé, én nem igazán szeretnék külön válni, de tény, hogy barátnőmmel egy csapatban lehet, hogy két dudás lenne egy csárdában, hiszen most is a véleményét kérdezem és nem a parancsát várom, hiába ő a rangidős. Mivel Jake olyan szellemeket is beszédre tud bírni, akiket mi még csak nem is látunk, és közben az alkímia is nagyon érdekli, sokkal jobban, mint amennyire engem érdekelt a Bájitaltan, még ha nagyapám tehetsége rám is ragadt, mindkettő szóba jöhet, de Cody híján szerintem a Gyengélkedő vakvágányra futna.
A beszélgetést és a továbbiakat váratlanul Petra felbukkanása szakítja félbe, és mielőtt egyáltalán a szétválás megtörténhetne, riadót fúj, vagyis cserét eszközöl Codyval. Beszámolhat Gemma és Andrew különös rosszul létéről is. Akár eszébe juthat a fiola is, meg a tartalma is, amiről szintén tehet említést. Tűz és levegő lenyomat, esélyesen kombinálható magas és képzett szinteken... De mivé is? De hogy bármiről megbizonyosodjanak, ameddig Cody dobbant, mint egy személyes felmentő különítmény, addig Shannának vagy Jakenek eszébe juthat az alkímia labor, ahol hátha ki tudna facsarni valamelyikük némi információt abból a fityulából.
Három lehetőség akadt hát számukra; Az alkímia laborban ellenőrizni, vagy bármi mást kezdeni az Andrew által begyűjtött mintával.
Átnyálazni a gyengélkedő beteglajstromát abból az időszakból, amikor a birtokon a robbanás történt. Illetve beszélni Madame Pomfrey-val, vagy Kylie-val.
Illetve, körbe kérdezni a kísértetek között, hogy mit tapasztalnak, miket észleltek az elmúlt időszakban a robbanásig visszamenőleg?
Természetesen rajtuk áll, hogy együtt mennek, vagy még tovább darabolódnak. Noha lehet együtt többre mennek, és ha a másik csapattól S.O.S jelzés érkezik, akkor nagyobb eséllyel tudnak együtt azonnal reagálni. Ha azonban sietni szeretnének, ott a lehetősége a szétválásnak.
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-05-30, 03:41
Shanna & Jake & Cody
Bár nem hallottam a súgást, vagy legalábbis, mivel ott álltam valahol a közelükben, igyekszem úgy tenni, mint aki semmit nem hallott. Meglehetősen jól megy. Úgy bármire már csak miután megérkezünk a birtok határra adok választ. - Bevallom egy kicsit félek, de én is kíváncsi leszek a reakciókra..- bele gondolok az egészbe. -Tulajdonképpen nem bánom, hogy a rehabilitáció közepén ragadott ki a parancsnokság és tevékeny állományba helyeztek. Még akkor is, ha majdnem nem sikerült hirtelen új pálcát szereznem.- Valahol attól is tartok, hogy orbitálisan felsülök, de igyekszem nem erre koncentrálni. Sőt, inkább valóban arra, hogy megtisztelve érzem magamat, hogy még vissza se tértem teljesen, már vízbe dobnak... Akkor ez elismerésnek számít ugye?... Még ha kissé kuszák is a gondolataim épp, jelen vagyok végig. Az hogy a szüleim képbe kerültek, erősen elgondolkoztat, nem a legjobb gondolatokat, sőt egyenesen félelmeket elevenít meg. Nincs bennem düh, inkább egyfajta csendes viszolygás... előbb tudnám iszonyhoz vagy undorhoz hasonlítani mint dühhöz. Shanna pedig mintha kihallott volna valamit úgy dobja be a mondatot. Nem merül fel, hogy ez egy finom formája lenne esetleg a puhatolózásnak, egyszerűen nincs mit titkolnom innentől. - Én... ne ítéljetek el, de annyira nem bánnám, ha végre elkapnák őket. - nem kerülöm egyiknek sem a tekintetét, nem szokásom. - Túl sok embert nyomorítottak már meg. - továbbra sincs bennem düh. Tényként kezelem... Persze lehet még egyenlőre nem csapódott le igazán az egész. - Bár félnék velük szemtől szembe kerülni. - biggyesztem hozzá, nem igazán bizakodó arccal és csak remélni tudom, hogy a csapat másik fele is messze elkerüli őket. Hirtelen égető érzés támad bennem a csapat felosztása terén... de... csak nem akadnak össze velük rögtön! Az nagyon meredek lenne! Minden tekintetben. Bár továbbra is úgy tűnik még kissé álmatag vagyok és nem figyelek pár pislogással kizárom a rossz érzést és beszállok a beszélgetésbe. - Van orvosi nyilvántartás vezetve a gyengélkedőn. Még ha nem is feltétlen olyan alapos, de van. És mivel szerencsére annyira nem forgalmas hely, talán nem is lesz nehéz elő keríteni a pár évvel ezelőtti zárójelentéseket.. - dobom be. Bevallom Kylie-t nem ismerem így mikor Shanna felemlíti eltűnődve nézek rá. Eszembe jut Jade és a beszélgetésünk az ébredés után. Elijah is bevillan valamiért a milleniumról és Petra akrobatikus jelentésével mosódik össze, de olyan homályosnak tűnik minden... Peter aki valentin napon elködösített mindent... Elemek, hangok, levitáció, gyógyítás, reflexek... mi lehet még? Kicsit megkavarodok az információ halmaztól és roppantok egyet a nyakamon, közben apró leplezett mozzanattal rázom le magamról az egészet mielőtt beszippant. Aztán bevillan még valami, nem tudom honnan vagy miért, valószínűleg csak az egymás felé tanúsított testbeszédük hívja fel a figyelmem. Az ilyesmire mindig is fogékony voltam. Rápillantok az egyikre, aztán a másikra és halkan, diszkréten egy szelíd mosollyal megjegyzem. -Egyébként.. Gratulálok.~
♫ Zene ♫ [You must be registered and logged in to see this link.]♛Ti mióta jártok?♚
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-05-28, 15:01
Még szerencse, hogy a lány nem mondja ki ezt hangosan, és nem is áll neki, mert ha rátüsszögne hatszázat.. nos.. nem csak furcsa, de kifejezetten bizarr és fárasztó művelet lenne, Jake pedig nagyon jól megvan mindenféle képesség nélkül, köszöni szépen. Nem érzi, hogy akkor hatalmas nagy szüksége van rá, elég az neki, hogy megfelelő mentort találjon, és tudjon együtt dolgozni Lumpsluck-kal. Nem hiányzik neki még egy irányíthatatlan dolog. Ami meg a suttogást illeti, meg a kézszorítást, teljesen ártatlan, kiskutya szemeket vet a lányra - már amennyire képes rá, de hagyja annyiban és nem folytatja. Cody felé kissé félredönti a fejét. - Igyekszem nem elfelejteni. - bólint végül nagy komolyan, és ha mindenki kész, akkor részéről akár mehetnek is. Kezdi unni ezt a hosszas megbeszélést és tanakodást, ő inkább gyakorlatias figura, így Petra szavaira már nem is annyira figyel. - Kíváncsi vagyok, mi lesz rád a reakció. Vagy találunk-e ott valakit, aki érdekes lehet. Aztán hopponálnak. A birtok ismerős terep a srácnak, és hagyja, hogy Griff vezesse,ez a megszokott leosztás náluk. Hiába egy pár, mindenféle értelemben, nem fog csak vele dolgozni, nem fogja kiközösíteni a srácot, mert ez nem arról szól. Jake kifejezetten jó csapatmunkában, főleg, hogy magasról tesz arra, ki milyen szakon van, vagy milyen házhoz tartozik, vagy ki a kedvenc énekesnője. Azért van itt, hogy nyomozzon, Codyt alapvetően bírja, így semmi nem akadályozza meg abban, hogy együtt tudjon vele működni, meg dolgozni. Csendben biccent Griff szavaira, és határozott léptekkel indul meg az említett hely felé. Az meg sem lepi, mennyi ilyen ismerőse van a lánynak, tudja is, meg ki is nézi belőle. - Miután beszéltünk a szemtanúval, benézhetünk a gyengélkedőre is. Nem tudom, mennyire volt valós a robbanás, de biztos emlékeznek ott, hogy jöttek-e ájultak, vagy sérültek akkor. Bár egy több éves eset és egy több éves helyszín felderítése nem a legkönnyebb valami. - beszél hol az egyik, hol a másik diáktársának, leginkább mindkettőnek, amíg oda nem érnek.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2018-05-27, 19:26
Jake & Cody & Shanna
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Nem sok mindent tudunk ezekről a képességekről, de azt igen, hogy nem csak pusztítani lehet velük. Én is használtam már a telekinézist jó célra, Cody a képességével még szélesebb körben tud segíteni a sérülteknek, és az iskolában és van néhány diák, aki már elárulta nekem, hogy mire képes. Amikor Jake bedobja ezt az influenzás megszólalást néhány pillanatra elgondolkozom, hogy igazából ha ezen múlna, akkor tüsszögnék rá hatszázat, hátha lesz képessége. De nem így működik. A kis súgást nagyon remélem, hogy senki más nem hallotta, csak én, mert a megjegyzést tudom egy póker arccal csak halvány pírral kezelni, ameddig csak nekem szólt, de ha mondjuk a nagyszájú playboy arcán meglátnék egy kaján mosolyt, akkor már teljesen biztos, hogy lehullna az álarc. Megfogom Jake kezét és kicsit megszorítom egy ilyen “azistenértneitt” tekintettel, de azért így is nehezen fojtom el a mosolyt. Már csak bólintok Gemma szavaira, hogy több az elkövető, ebben biztos vagyok, Camdenben is többen tartották fent a tüzeket és amikor eltűntek akkor apadt el, bár azt nem tudom, hogy többen bírnak egy-egy elemmel vagy van-e olyan, aki több elemet birtokol… De biztosan vannak néhányan, ez egy csoport. És éppen ezért eléggé biztosra veszem, hogy abban a pillanatban, hogy tényleg jutunk valamire, segítséghez kell folyamodnunk, mert hatan nem birkózunk meg velük. Áthoppanál a kis csapatunk a Roxforti birtok bejáratához, ahonnan sétával indulunk be, és közben azoknak a neveit futtatom a fejemben, akikről tudok, hogy rendelkeznek a képességgel. - Lehet érdemes lenne Kylie-val is beszélnünk, ha jól tudom ő ott is volt a közelben, amikor volt a robbanás a Roxfortban. Azelőtt senkiről se tudtam, aki birtokolt volna akármilyen képességet, ez teljesen biztos. - osztom meg a többiekkel, ami persze elárulja, hogy a kapcsolataim között nem egy ilyen személy van. Ami viszont furcsa az az, hogy elemi képességgel rendelkező nem is jut eszembe. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek, csak engem éppen elkerültek. Megvárom, hogy a többieknek van-e ötlete, hogy hol kezdjünk. Időspórolást tekintve egyértelmű, hogy mivel a birtokon vagyunk a robbanás helyéhez sétálhatnánk ki, de nem tudom, hogy mennyi mindent fogunk találni ott, hiszen az épületet és mindent eltakarítottak már vagy két-három éve, mikor az egész történt. De nem tudom, hogy Dumbledore megengedte-e, hogy az Aurorok itt bóklásszanak és ténylegesen megvizsgálják a helyet. Én oda mennék, még ha vakvágány is, legalább megnézni, hogy akármilyen nyom, mágikus vagy fizikális síkon maradt-e ott. - Sajnálom, hogy a saját szüleid után kell nyomoznod, Cody. - jegyzem meg, a két fiú között haladva, Jake-hez persze valamivel közelebb, de most a hugrabugos gyógyítónkra pillantva. Jó kevert ez a társaság, már mit sem számítanak a szakok, Jake mardis, Cody hugrás, én hollós, a másik csapatban pedig griff-holló-mardekár jött össze. De így az igazi, a sokszínűség ebben a szakmában csak előny lehet, már ha mellette képesek vagyunk együttműködni.
Próbálom én felfogni, hogy mi történt, de nem megy azonnal. Nem vagyok épp a legjobb állapotban, ez teljesen egyértelmű most. Még a magamhoz térés után közvetlenül is reszketek kissé, ami nem csoda, mégis csak a halálból hozott vissza. Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy ezt a tanári kar egyébként értékelné, hogy ilyesmit csináltunk, de ha nem tesszük, akkor vajon milyen következményekkel kellett volna számolni? Nem tudom... nem is akarok erre gondolni őszintén szólva. Ha nem sikerül és nem tud visszahozni, akkor most szimplán csak halott lennék és kész. Persze ez nem olyasmi, amit önként és szívesen vállaltam volna, bármennyire nehéz is az életem a miatt, mert általában senki sem hisz nekem, senki sem hisz bennem. Most viszont itt egy kivétel, aki végre bízik bennem és én is épp ezért bíztam benne, hogy tényleg képes lesz majd engem visszahozni az életbe azok után, hogy szó szerint belefojtott a saját kádjába. - Igen... igen, próbálok. - akadozva sikerül még válaszolni, a hangom is kimondottan rekedtes, ami azt hiszem érthető, hiszen nem vagyok épp a legjobb állapotban, miután most haltam meg, és nem is tart sokáig, hogy teljesen magamnál legyek, mert jön a bevillanás, a látomás és elém tárul a kegyetlen valóság szinte már képek formájában is néhány pillanatra. Bármennyire is zavaros, attól még cseppet sem tűnik megnyerőnek az a jövő, amit most látok. Nem tudom, hirtelen mit reagáljak, még mindig csak abban a fázisban vagyok, hogy próbálom magamat valahogy összeszedni és egyáltalán nem megy könnyen. - Én is... egy részét és láttam... villanásokat. - tüzet és leomló falakat és halált és... nem akarom újra látni. Még most is reszketek a törölközőt vonom magam köré szorosan, csak akkor fogom fel, hogy mit hallunk, amikor ő már a pálcájával a kezében áll a szoba közepén. Ez nem jó hír, talán tényleg mások is visszajöttek és akkor finoman szólva is nagy bajban vagyunk. - Ők... ők lehetnek? - ijedten kotorászok én is a ruhám közé. Nincs más most, csak a törölköző, nem kezdek el öltözködni, csak azt húzom össze magamon és a pálcát szegezem előre. Az ajtónál motoszkálás, aztán egy pillanat múlva már éktelen robajjal robban be előttünk az egész. Szinte érzem a lökés hullámot, megtántorodom tőle, hiszen még nem is szedtem össze magamat rendesen. Mégis... mi a fene történik, mikor lesz már vége? Még sem sikítok, pedig igazság szerint nagyon-nagyon kikívánkozna a torkomból. Védekezni kell, ez most a lényeg, mert amit tudunk meg kell tudnia másnak is és ők most jó eséllyel pont azért vannak itt, hogy ne tudja meg senki sem azt, amire rájöttünk. Nem tudom, hogy mikor lesz bajban az iskola, de hogy bajban lesz az már holt biztos és ezt valahogy meg kell akadályoznunk, vagy legalább fel kell készítenünk mindenkit!
♫ Never forget you ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
Magam sem tudom, hogy megéri mindez a kockázatot. Elvileg nekem már nincs jövőm, másoknak még lehet. Mégsem a saját életemet kockáztatom, hanem a lányét, aki egyszer majd a kedvesem lesz valami furcsa jövőben, amelyet pár hete még elképzelni sem tudtam, de Kylie kész akár az életét is áldozni, hogy másokat megmentsen. Méltó párom, legalább ebben, hiszen ami a korunkat illeti, igaz, hogy „csak” öt év van köztünk, mégis úgy vélem, hogy ezzel végtelenül öreg vagyok, és egy magához valóval egyszerűbb dolga lenne. Egyszerűbb? Szegény lány a látomásai miatt halálosan kimerült, és zaklatott, már azon is csodálkozott, hogy nem néztem őrültnek, amilyen zilált külsővel jelent meg nálam az első alkalommal. Én hittem neki, hiszen mi vesztenivalóm volt? Az a dolgom, hogy figyeljek a bentlakók testi épségére, és ha csak egy kis valóságalapja van, hát miért ne járhatnék utána? Én magam sosem értettem az átlagnál jobban a jósmágiához, így a jelekre próbáltam figyelni, afféle ügyes nyomozóként, a lány ellenben zseniális, ilyen csak több emberöltőben egyszer kel életre. Afféle megváltó, kiválasztott, akit követnünk kell, fiatal kora ellenére is. Nem is beteges, hogy az a lány, aki talán majd egyszer a szerelmem lesz, most az én kezem által hal meg... A varázsvilág azonban ilyen. Hagyom hogy alámerüljön a kábulatba, majd a sötétségbe, majd ha úgy vélem, hogy már elérhették agyát az utolsó impulzusok, akkor kiszedem, nem zavartatva magamat a víztől. Mivel csak fehérnemű van rajta, elméletileg ha elkezdem befújni a levegőt, beindulhat a légzés és a köhögés. Azért nem akarok olyan drasztikus lenni, hogy felszúrom a tüdejét, vagy a gégéjét. Az első mozdulatok még gépiesek, de aztán sikerül rendesen pánikba esni, amikor nem igazán történik semmi, pedig nagyon szakszerű vagyok, még stimulát is lövök rá. Amikor már félig morogva az ajkamat harapdálom, és az övén keresztül próbálom lélegezni (eszembe se jut, hogy mellesleges ez nem sokban különbözik egy csóktól), és a sokadiknál érzem meg csak a köhögést, gyorsan felülök, mellőle, és oldalra fordítom a fejét, hogy rendesen ki tudja tolni magából. Azért ez mndenképpen jó jel, hogy magához tud térni, mert amikor egy fokkal jobban van, próbálom felültetni, a tarkója alá nyúlok, és az arcát simogatva próbálom nyugtatgatni. - Csak szép lassan... ne kapkodj. – Nem lényeg, hogy a következő pár másodpercben megtudjunk mindent a látomásról, már ha volt egyátalán, az is jó, ha szépen maghoz tér, és úgy mondja majd el. Kétlem, hogy villámgyorsan ránk szakadna az ég. Hagyom, hogy a lélegzete lassuljon, normálisabbá váljon, majd ha úgy alakult, hogy már tud beszélni, odahajtom a fülemet, és megvárom, hogy miket suttog. Lehetőség szerint megjegyezni is, így amikor meghallom a szavakat, némi fáziskéséssel visszaismételgetem. - Ügyes voltál. Elmondjam, hogy mit hallottam, vagy te is... ? – Kérdeznék rá, amikor a ház elől mozgást hallok, és a pálcámért nyúlok. Lehetséges, hogy mások is visszautaztak az időben, és igazam lett?
.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-08-07, 12:06
Szép lassan nyel el a víz, szép lassan szűnik meg minden. Nem ellenkezem, de a kábítás így is sokat segít, hogy ne legyen az egész annyira sokkoló, mint amennyire lehetne. Próbálok nem arra figyelni, ami történik, bár ez határozottan nehéz. Ha érzed,ahogy a tüdőd megtelik vízzel automatikusan megpróbálnál ellenkezni, a tested arra kényszerítene, hogy küzdj az életedért és nekem most ezt kell elnyomni. Nincs küzdelem, azzal tehetek valamit, ha elfogadom most ezt, mert csak akkor van esély rá, hogy kiderüljön vajon tényleg tehetünk-e valamit, vagy sem. Talán nem sikerül, talán nem térek magamhoz, vagy nem jön a látomás, ki tudja, de ettől még meg kell próbálni, ebben igaza van, mert ha meg sem próbáljuk, akkor biztos, hogy nincs semmi esélyünk sem. Semmi... a semmiben lenni olyan, mintha nem is lennél. Ott már nem bánt semmi, nem zavar semmi és nincs is semmi. Nem fáj, nem kapkodsz levegőért, nem félsz és nem aggódsz semmi miatt, nem gondolkozol azon, hogy mi változtathat az életeden, vagy mi nem, csak lebegsz a nagy feketeségben. Vajon a halál ilyen, vagy ez még nem az igazi, ha még megpróbálnak visszahozni, ha még van visszaút? Fogalmam sincs, őszintén szólva tényleg nem tudom, hogy van-e tovább, de egyelőre nem tapasztalom meg. Jön a löket... mintha csak megráznának, de még az agyam nem fogja fel teljesen, csak szép lassan, ahogyan a tüdőmből Jonas megpróbálja kipréselni a vizet. Nem kevés van benne, de lassacskán érzékelem a külvilágot. Zajok, szagok, mindenféle különös érzés, amiket néhány percre kizártam, vagy nem is tudom, hogy pontosan mennyire, de most mint valami áradás úgy csapnak meg egyszerre. Aztán jön az első késztetés is, ahogyan kinyitom a szememet és köhögni kezdek, a víz pedig szépen lassan tisztulni kezd a tüdőmből ennek hála. Az még nem megy, hogy azonnal beszélni kezdjek, csak azt érzem, hogy kissé azért fázom, a bőröm kellően libabőrös lehet, én pedig próbálom a sok információt, amit az érzékelés ad valahogy rendbe szedni magamban. - Siker... sikerült. - legalábbis az biztos, hogy magamnál vagyok, ez biztos, hogy meg van, de hogy ennél még mi többet érhettünk el, azt most még nem tudom. Egyelőre nem érzékelek mást, egyelőre még csak azt tudom, hogy nem vagyok a legjobban, de próbálom magamat valahogy... És itt kapcsol ki minden, amikor próbálok felülni és próbálok valahogyan magamhoz térni. Nem megy tovább, valahogy újra elvész minden, nem érzem az illatokat, már azt sem különösebben, hogy fázom, csak újra a semmi marad, Jonas viszont hallhatja, ahogyan mégis csak beszélni kezdek. Monoton hangon, csendesen, mintha csak nem is én lennék igazán. Más ez mint az álmok, azokra emlékezni szoktam, de most mintha minden teljesen kikapcsolt volna. - Kő és tűz, a falak sorra leomlanak. Sokan jönnek, új hatalmat akarnak. A világ megváltozik, s lesz ki közben elvész. Új erők sűrűsödnek s egyre közelebb a vész. - hirtelen térek magamhoz. Értetlenül meredek rá és próbálok most már tényleg felülni végre, bár most sem megy egy könnyen. Egyre inkább érzem, hogy fázom, kissé még reszketek is, és értetlenül meredek rá. Olyan nekem mintha csak kiesett volna egy kis idő, de semmi komolyabb... fogalmam sincs, hogy mi történt, hogy végül is igen, elértük, amit akartunk.
♫ Never forget you ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
Ha kész volt belemenni abba, hogy az élete árán is közelebb jussunk az igazsághoz, akkor minden eddigi előítéletem vele kapcsolatban semmivé foszlik. Eddig is komolyan elhivatottnak gondoltam, mégis, innentől kezdve úgy vélem, hogy ha valaki, ő majd biztosan képes lesz átvenni a helyemet, ha már nincsen esélyem megvédeni a fiatalokat. Nem pusztán azért, mert belassulok, ha már úgy látom, hogy rosszak a reflexeim, én magam lépnék vissza, nem tudok úgy másokért felelősséget vállalni, hogy nincs értelme. Kylie igazi különlegesség, és ha véletlenül nem sikerülne visszahozni a halálból, akár fel is akaszthatom magam, mert akkor eleve időparadoxont hoztunk létre, és már nem akarom megvárni, hogy megsemmisül a világegyetem, vagy ilyesmi, vagy ha mégsem, akkor úgyis olyan események várhatóak, amellyel egyedül úgysem akarok szembenézni. Mindig afféle hősnek gondoltam magam, aki tud másokért tenni, viszont most itt a lehetőség, hogy belelássak a jövőbe, hogy ezt elősegítsem. Ha ezt elvesztem, akkor akár fel is adhatom. Magam sem értem, hogy miért adok egy gyors csókot, valamiért mindkettőnkben akarnám oldani a feszültséget, talán soha többé nem lesz esélyem rá, meg ha a jövőből jött énem azt mondta, hogy majd együtt leszünk, akkor lehet, hogy hagyatkoznom kéne rá. Ez most olyan gyors, hogy fel sem nagyon tudom fogni a hatását, hiszen nem az a lényege, hogy belefeledkezzünk, attól még bizsereg a szám a puhaságától, s látom a meglepetését, de mégse veszi teljesen furcsán. Sőt, egy apró félmosolyt is kapok. Bátorítóan bólintok, egyetlen esélyünk van, s én mindent meg fogok tenni, hogy jól jőjjünk ki belőle. Hagyom, hogy elhelyezkedjen, s a víz alá merüljön, majd nyomom a kábítást, hogy egyszerűbb legyen a kezdet. Tényleg elszáll a tudata, legalább nem kellett hadakoznunk. Felsóhajtok egyet, és a kád szélére ülök. Az órámra pillantok, nagyjából egy percig kell lent lennie ahhoz, hogy még ne legyen gond, mint mondjuk agyhalál, de ennyi viszont mégiscsak kell hogy megrohanják a látomások, ahogyan az elméje küzd az életben maradásért. Eufórikus állapot, azt mondják, leszámítva, hogy az ember közben meghal. Amint leteltek az utolsó másodpercek, abban a pillanatban nyúlok be érte a vízbe, és a karomba húzva gyorsan a földre fektetem, nem számít, hogy én is, és az egész szoba nagyjából csurom víz lesz a mutatványtól. Fölé térdelek, már nem hullámzik a mellkasa egyáltalán. Most már tényleg csak rajtam áll a dolog, de ha őt nem tudom megmenteni, másokat hogyan sikerülhetne. Feloldom a kábulatot egy stimulával, majd gondolván egyet, megismétlem a dolgot, kell valami erőteljes impulzus a teste számára, mint a mugliknál az elektromos szívmasszázs, szóval ez most végigránt a testén egy mágikus ingert. Ettől még a tüdeje tele van vízzel, úgyhogy odahajolok, és az ajkaiba fújva elkezdem a lélegeztetést, hogy meginduljon az önálló légzést, míg a mellkasára nyomást helyezek a szegcsontnál, hogy minden lökéssel elkezdjek némi vizet kipumpálni. Időnként odahajolok a fülemmel, hogy meghallgassam, nem kezd e már köhögni.
.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-07-24, 11:06
Nem tudom még, hogy mi fog kisülni ebből az egészből, de azt hiszem már így is épp eléggé meg vagyok rémülve ahhoz, hogy ne nagyon aggódjam még inkább. Ennél jobban már nem lehet. Így is túl sok egyszerre nekem, hiszen van valami nagy baj, nagy vész, ami közeledik, Jonas pedig meghalt, mármint az idősebb verziója, de végül is akkor ő is meg fogja, mert ha nem, akkor nem tud ide visszajönni és minden másképp alakulna, tehát meg sem mentenénk. Vagy megoldható ez másképp, ha tudja mikor kell visszatérnie, visszajön, elmondja a lényeget és... nem tudom. Az idő túlságosan kusza, főleg akkor ha még ide-oda utazni is képes vagy benne és én sem tudom, hogyan fogjuk átvészelni. Arra már nem is nagyon akarok gondolni, hogy mind e mellett még egy pár is leszünk, miközben ő folyton olyan zord, hogy ihaj és idősebb is nálam. Ezt már csak tetézi az ötlete, hogy meg kell halnom ahhoz, hogy kierőszakoljunk egy erősebb látomást, hogy tudjuk, hogy mi történik, hogy mi az a rossz, amire számítanunk kell. Ajj... még mindig nem tudom, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha nem sikerül kideríteni, hogy mi vár ránk, vagy ha... itt a vége és nem tud visszahozni? Hiába mondja azt, hogy nincs de, attól még igenis van, mert bármi történhet, és számolni kell az esetleges rossz végkimenetellel is, igenis arra is van esély. - Nincs olyan, hogy de... remélem. - azért én még is csak félek ettől, nem tudok úgy állni hozzá, ahogyan ő, mert igenis meg van rá az esély, hogy valami balul sül el, hogy nem tud majd visszahozni, de akkor legalább nem kell látnom azt a nagy rosszat, ami vár ránk. Mondhatni mindennek meg van a maga előnye nem igaz? Bár azért ettől még ugyanúgy nem szeretnék meghalni. Nem... valahogy vissza kell jönnöm, vissza kell hoznia! Meglepetéskén ér, amikor ezek után a számra kapom a puszit, de legalább az aggodalmas gondolatokról elvonja a figyelmemet, végül is most ez is sokat ér. Egy félszeg mosolyra futja csak, mielőtt még elhelyezkednék a kádban, ahol már csak bólintok egyet. Nem ellenkezem, amikor lenyom a víz alá, nem lenne értelme, hiszen ezt akarjuk, hogy a tüdőm telemenjen vízzel, hogy végem legyen. Lassan végül elsötétül a világ, és érzem, ahogy eltűnnek a képek, a tompa hangok is a víz alatt és megszűnik végül minden. Már csak abban reménykedhetünk, hogy minden rendben lesz, hogy tényleg képes lesz majd feléleszteni és magamhoz téríteni és ha már végigcsináljuk, akkor eredménye is lesz. Kockázatos mutatvány és nem lenne jó, ha mindezt a semmiért csinálnánk végig.
♫ Never forget you ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ A halál csak egy állomás.
Nem is tudom hirtelen, hogy a saját biztonságunk érdekében hozzunk óvintézkedéseket, vagy nézzünk bele a jövőbe, hogy a globális fenyegetéssel kapcsolatban kaphassunk információt. Végül győz a józan ész, és hogy nem vagyunk önzőek, bár ha belegondolunk, a mindenki sorsában a miénk is benne van. Tudom, hogy félelmetesen hangzik, hogy Kylie-nak meg kell most halnia, de abból még van visszaút. Ha bekövetkezik a katasztrófa, akkor mindenkivel megtörténhet, ráadásul valami sokkal rosszabb. Választanánk talán azt? Nem, azt hiszem azzal egyikünk sem tudna megbírkózni lelkileg. - Ahogy mondod, semmit sem. Ezért kell kicsit megerőszakolnunk magunkat, elvenni azt az esélyt, amit a jövő kínál. – Egyszerűen tényleg nem jut eszembe semmi más. Azt már el sem mondom, hogy engem mennyire megrémít az, hogy mi van, ha tényleg nem tudom magához téríteni. Ezzel még az időparadoxon sem számolt, hogy ha már most megölöm a lányt, az időskori Jonas vissza sem jön, hogy védjem meg. Hiszen már nem lesz kit. Elképzelhető, hogy Kylie halála sokkal rosszabb jövőt vezet majd elő. Már csak ezért is túl kell élnie. De ha most megpróbálkozunk azzal, hogy a halálközeli élményben eltérítjük a jövőt... mi van, ha már megtettük, és nem változtathatunk semmin? Mi van, ha a másik Jonas ezeket szintén átgondolta. Bármit is teszünk, külső tényezők hatására tesszük. Most zuhanjak össze, hogy mindenképpen meghalok? Azzal a lányt is megrémiszteném. Bíznunk kell abban hogy ebből valami jó sül ki. Nem szoktam senkiben bízni, ám ha a jövőből jövök vissza, akkor magamban azért illene, nem? Azt mondjuk képtelenségnek tartom, hogy egy magamfajta kiöregedett auror, és egy kislány együtt, de hát biztosan ez volt a költői túlzás része, amit nem kell komolyan venni, biztosan csak azért kaptam ezt infóként, hogy meglegyen a hősies megmentési kényszer, biztosan egy szó sem igaz, és nyugodtan levehetem a tekintetemet a formásan kivillanó térdeiről, vagy az állandóan érzékire nyitott ajkairól. - Nem lesz olyan, hogy de... – Rázom meg a fejemet. Ha belehalna, akkor amúgy sincsen semmi esélyünk, hogy bármit is kihozzunk a dologból. Várom, hogy fehérneműre vetkőzzön, nem is mérem végig, az most nem lenne a helyzetnek megfelelő. Csak a saját szívemet fájdítanám vele, hogy pont őt küldöm a halálba. Meg kell tudnunk, hogy mit hoz a jövő. Bólint, hogy már mehet, én pedig magam sem tudom, hogy miért, az ajkára nyomom az enyémet, csakazért is, hogy ez lesz a jövőnk, vagy meghal, legalább tudjam, hogy mi a helyzet. Meg hát a fene tudja, hogy látjuk e még élve egymást, egyfajta búcsú is ez. - Nagy levegő. – Mondom ösztönösen, mert ez jut eszembe, aztán lenyomom a víz alá. Elengedem a fejét, mert neki kell annyi akaraterőnek lennie, hogy nem fuldokolni kezd, hanem egyszerűen kinyitja a száját, és hagyja, hogy telemenjen a tüdeje vízzel szinte pillanatok alatt. Nagyon gyorsan be fog kábulni, adok neki egy percet majd a víz alatt, aztán majd kihúzom. Ha nagyon elkezdene ficánkolni, azért előhúzom a pálcámat, egyszerűbb Stuporral ekábítani, mintsem erőszakkal hadakozn vele. Barbár dolog lenne. Szóval várok, és figyelek, hogy mi történt.
.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jonas Black vityillója 2015-07-13, 09:52
Legalább ez is valami a feszültséget úgy is kiadhatod magadból, ha egyszerűen csak nevetsz a rémes helyzeten, amibe kerültél és nekünk aztán egy szavunk sem lehet, hiszen a helyzetünk rémes... nem is kicsit, nagyon. Ő meg fog halni, még ha nem is most, de a jövőben ezek alapján biztosan és nem is valami szép formában. Kivéve, ha meg tudjuk akadályozni, de akkor megint csak itt van ez az időhurok dolog, hiszen ha nem hal meg, akkor nem jön ide vissza, nem mondja el, hogy mi a helyzet, nem mentjük meg, tehát akkor megint csak meghal... Elég bonyolult az idő és őszintén szólva én már kellően belekavarodtam a dologba, hogy inkább ne is nagyon törjem rajta a fejemet. Most inkább a jelenre kell koncentrálni, hogy hogyan tudjuk ezt az egészet megoldani, túlélni, és persze megmenteni a nagy katasztrófától mindenkit. Az meg, hogy közben velünk mi lesz, erre jobb nem nagyon gondolni. - De most én sem tudom, hogy mi vár ránk, csak azt tudjuk,hogy nagy veszély és ez nem sokat mond. Azt se tudjuk jöttek-e vele mások, vagy utána és... semmit sem tudunk. - spontán reagálás, na persze. Én nem vagyok auror, mint ő, én nem vagyok ebben profi és még csak hozzáértő sem, nekem nem olyan egyszerű ez a spontán reagálás dolog. Majd igyekezni fogok, mert végül is a múltkori karám leégésnél se voltam vészesen béna, de ettől még nem félek kevésbé attól, hogy mi lesz, hogy mi van, ha nem tudjuk jól lereagálni, hogy mi van akkor, ha már most elbukunk és a jövőbeli énje meg sem éri azt, hogy visszajöjjön figyelmeztetni minket. Lehet, hogy azért jött, mert tudta, hogy valakik meg akarják változtatni a múltat... és ha mi vagyunk a múlt, ki tudja, hogy milyenné formálódna úgy a jövő. Viszont ez az új ötlet megint csak megrémít. Persze tenni kell azért, hogy megóvjuk a jövőt, tenni kell azért, hogy rendbe tegyük ezt az egészet, de ez nem olyan egyszerű, mint beszélni róla. Meg kell halnom ahhoz, hogy valamilyen erőteljesebb látomást kapjak... azért nem csoda, ha ezt nem kezelem épp a legnyugodtabban, szerintem senki sem kezelné. - Tudom, de... akkor is. - akkor is meg fogok halni és mi van, ha nem sikerül neki? Mi van akkor, ha nem tud magamhoz téríteni? Mi van akkor, ha halott maradok és akkor vége az egésznek? Elég kockázatos ez az egész és nem mondhatja azt, hogy nincs benne a pakliban az is, hogy esetleg nem sikerül. - Értem, szóval... visszahozol. - bizonytalan bólintás, amire telik csak miután már ledobtam a ruháimat. Hát akkor irány a víz, legalább nem hideg, az is valami. Ettől még persze ugyanúgy félek az egésztől. A fulladásos halál nem pont az a halálnem, amit az ember szívesen kipróbál, vagy elképzel magának. Na nem azt mondom, hogy bármilyen más halál jobb lenne, azt se nagyon élvezném, de ebbe amúgy sincs beleszólásom. Ebből vissza lehet hozni, ha sikerül, míg ha átszúrják a szívedet az teljesen végleges és ez még mindig jobb, mintha erővel fojtana meg teszem azt. - Jól van, mehet. - hülye dolog, de még így is nagy levegőt veszek mielőtt letolna a víz alá, pedig a cél az, hogy végül tele menjen a tüdőm levegővel és vége... Nem nagyon ficánkolok, nincs értelme, talán könnyebb is, ha egyszerűen csak átadom magamat ennek az egésznek, rosszabb, ha ellenkezni próbálnék azt hiszem.
♫ Never forget you ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Jövő, s jelen egybeforr
