Főkarakter: David Brightmore
Teljes név:David Brightmore
Születési hely és dátum: Crawley, 1968. április 1.
Csoport:Varázshasználó
Patrónus: Kolibri
Évfolyam (szak) / Foglalkozás:Auror
Képesség: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján és ide írd be, mi jött ki.
Kiemelkedő tudás: Akkor töltsd ki, ha már dobtál a [You must be registered and logged in to see this link.] alapján. Külön jelez mely tantárgyakból mit tudsz, pl.: Bűbájtan - Született tehetség, Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Legendás lények gondozása - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Békés természetű varázsló. Soha nem kötözködik és lehetőleg mindig vidám, a komorságot nem szereti, szerinte megöli a mókát és az életet. Soha nem siránkozik, viszont a kétségbeesést a világ egyik legfőbb mozgatórugójának tartja. Ha teheti, mindig érdeklődik mindenről, még arról is, amit tud. Majdnem mindent mástól kérdez meg, ezzel persze nem kis feszültséget kelt a kérdezett illetőben. Ritkán oktatja ki az embereket, hagy érvényesülni másokat, viszont meglátszik rajta, ha valaki a közelében nem megfelelően csinál olyan dolgot, amihez Ő ért, ilyenkor fintorokat vág lesüti a szemét, akár a kezével ezt el is takarja, elfordul és feltűnően nézelődni kezd, miközben idegesen fütyörészik. Nem haragvó és nem haragtartó ember, nehéz felbosszantani, valamint ritkán és apró jelekből lehet észrevenni csak, hogy mérges. Olyankor idegesen a hajába dúr és „Mucikám” –nak kezdi szólítani az illetőt, aki idegesíti és mérgesíti.
5 dolog amit szeret:
- napsütés
- szép nők
- ha minden a terv szerint megy (sosincs terve)
- gyömbérsör
- játszani az emberekkel
5 dolog, amit nem szeret:
- vihar
- ha valami nem egyszerű (Soha semmi sem egyszerű)
- szárazra sült hús
- Dementorok
- Töketlenkedés, nyámnyiláskodás (mert valamire emlékezteti)
Megjelenés
Rövid, világosbarna haj, acélszürke szem, atlétikus alkat. Nem az a szoborszerű férfi, neki is kisebb egyik szeme a másiknál, tud azért szimmetrikusan mosolyogni, de sokszor csak a szájának bal oldalát húzza fel. Aki ismeri tudja, hogy ez nem midig az öröm jele az arcán. Mintha fáradhatatlan arcizmai lennének. Arcán - hosszúkás fejének alsó, általában kevésbé szőrős része – a grimaszok tárházát tudja megjeleníteni akarata szerint. Borosta ritkán van az arcán – többnyire csak akkor, ha elfelejt borotválkozni, mondjuk, azt hamarabb felejti el, mint a pálcáját elrakni -, így tehát szakállt csak megtévesztés gyanánt visel (Hála az égnek magát még nem tudta megtéveszteni), többnyire csak azért mert viszket. Amikor mosolyog szemét is összébb húzza, így mosolya mindig őszinte és lebilincselő. A lehetőségekhez mérten mindig vidám, folyamatosan mosolyog. Komoly arckifejezést csak vészhelyzetben ölt magára, valamint munka közben.
Szereti a lazább megjelenési formákat, az egyszerű farmert egy pólóval és inggel, ha teheti így öltözködik. Mindezek ellenére az alkalmi viseleteket azért alkalomhoz illően viseli. A talárt nem annyira szereti, de szükség esetén azért eltűri magán.
Életed fontosabb állomásai
1968. április 1. Crawley,
A kórház szülészetén a 3-as szülőszobában éghetetlen nagy ordítással született meg David Brightmore. Ahogy levegőhöz jutott már ordított. És amikor rájött, hogy ő csinálja még jobban ordított. Viszont pár perc ordítás után elfáradt s abba is hagyta az értelmetlen cselekvést, de már tudta, hogy tud ordítani. Így nem hagyott sok nyugalmat mugli szüleinek, mert ordított, amikor éhes volt, amikor unatkozott, amikor magányos volt, amikor fáradt volt, akár nappal volt akár éjszaka. Az első fél év többnyire evéssel, ivással, ordítással és alvással telt el. De lassan rájött, hogy az ordításon kívül létezik nevetés is. Attól a perctől nevetett. Nevetett anyán, apán, mámán, papán, ágyon, párnán, takarón…
Nevetett, amin csak lehetett, majd rájött, hogy azon a legjobb nevetni, amit ő csinál. Onnantól kezdve csinált is rendesen mindent, elejtette a kaját, elejtette a játékot, kiöntötte a tejet, megdobta apát, lehetőleg sütivel. És nevetett ezeken, kipakolt, elpakolt, elrejtett, eldugott, amit csak tudott, és nevetett rajta, amikor keresték. Akkor is nevetett, amikor kb. egy-másfél évesen eldugta anyja tablettáit. Nagyon nevetett, hogy hónapokig nem találták meg a mosógép mögött.
Örömmel nevetett kb. az eldugás után 10 hónap múlva is, amikor kishúga megszületett, így legalább nem volt egyedül és több ok volt a nevetésre. Sok – sok nevetés és sok sírás várt rá az évek során. Szülei szerint bohócnak, vagy gazembernek kellene lennie, de ő apja nyomdokaiba lépve nyomozó akart lenni, igazából vidám nyomozó, mert a komor nyomozók nem szórakoznak jól.
Így mindenki meglepődött, amikor 1978-ban megkapta a levelet Roxfortból. Az eddigi rosszalkodása és bátorsága az ismeretlen világ hatására átfordult egy szerencsétlenkedő, tutyimutyi magatartásba. Az iskolaévek nagy részét (és a kamaszkor javát) javarészt ezzel a megilletődött szerencsétlenkedő viselkedéssel vészelte át, de az utolsó években gyermekkori álmai újra a felszínre törtek, és elhatározta, hogy a varázslóvilág nyomozója lesz. Iszonyat sok tanulás, gyakorlás és szenvedés után sikerült lerakni a vizsgáit és jelentkezhetett aurornak.
A kiképzéséről soha nem beszél, viszont jó hatással volt rá, magabiztosabb lett, gyorsabb gondolkodású és sokkal bátrabb valamint kockázat vállalóbb. Folyamatos mosolygása megmaradt, és csak nagyon ritkán veszi fel a komolyabb ábrázatát.
Szinte rögtön a munkába vetette magát, és az első botladozások után hamar sikereket ért el, több piti varázslóbűnöző elkapásával. A feladatok csak jöttek és jöttek a megoldások szintén, több – kevesebb problémával. Közben egyre csak tanult és tanult, tudása biztosabb és használhatóbb lett, ahogy emberismerete is és kényszeredetten nem csak az átkokba és bűbájokban fejlődött, hanem a legilimencia és az okklumencia művészetébe is beleártotta magát. Habár az utóbbiba jobban és biztosabban, mint az előzőbe. A „gondatlan” munka időszaka gyorsan eltelt és jött egy olyan feladat, amelybe majdnem beletört a bicskája: Bernadette Darcy. Az elején a név ismerősnek tűnt a számára, de amíg élőben nem találkozott vele, nem ugrott be, hogy kit takarnak az akták. Rutinfeladatnak tűnt. Kutatni, megtalálni, semlegesíteni. Kutatott és megtalálta, a szemébe nézett és elkapta, valamint felismerte. Semlegesíteni nem volt képes, hagyta, hogy megmagyarázza, hogy szabadkozzon. A történte túl hihető volt. David bizalmatlanul viszonyult hozzá, de kiállt húga legjobb barátnője mellett, és elvállalta a folyamatos felügyeletét…
Azóta segít neki, amiben csak tud, mellé szegődött, és ez nem kicsit megkönnyíti az aurori munkáját is, mert Bernadette, mintha vonzaná a sötét varázslókat…
A helyedben én majd azért kérnék egy kis segítséget tőle pl. profilkép ügyében, mert a mostani picit homályos, de tuti, hogy találna neked jó pár szépet, éleset. 
