2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Szárnyas Vadkanban megtörtént eset elég furcsára sikeredett. Az elején még minden jónak tűnt, majd megjelentek Blake-k. Ezt akartam nem, hogy bunyó legyen? Soha nem volt még olyan lelki ismeretfurdalásom, mint akkor. Én csak bosszút akartam állni Blake-n vagyis nem, nem, nem mentegetőzök, mert teljesen felesleges, hiszen az egész az én hibám volt. Az elején még képben voltam aztán teljesen össze voltam zavarodva. Blake-kel is beszéltem, de fogalmam sem volt hogyan döntsek. A csókja nekem is jelentett valamit, pedig egész idáig nem éreztem, így. Majd a fogadóba is visszatértem, ami maga volt a megtestesült káosz. Próbáltam magamra vállalni a felelősséget, de sajnos nem tudtam, mert Adam ezt persze, hogy nem hagyta szó nélkül. Eléggé beszólt a fogadósnak aki egyet intett és máris kitették a srác szűrét. Kyle próbálta a helyzetet menteni amennyire csak lehet, de hiába. Amikor Kyle is távozott, a fogadósnak az okozott kár nagy részét leperkáltam, majd felajánlottam, hogy segítek feltakarítani. Soha nem takarítottam még, de egész hamar bele is tanultam. Amikor végeztem a takarítással a Szárnyas Vadkan tulajdonosa közölte velem, hogy nem nekem kellett volna kifizetnem a törött asztalokat és a többit, hanem azoknak akik balhéztak és felnevetett(gúnyosan!!!). Nem haragudtam meg rá, mert valószínűleg így kellett lenni-e, ez volt az egyik büntetésem a sorstól és még biztos kapok egy keveset az okozott galiba miatt. 11 óra körül léphettem ki a kocsmából. Az iskola felé lassan vettem az irányt. Útközben elszívtam 2 szál cigit és sírtam is. Pocsékul éreztem magam. A fiúkat meg sem próbáltam megkeresni, egyrészt nem volt energiám hozzá más részt nm csodálkoztam volna ha Adam nem akar velem szóba állni.
//Én is köszönöm a játékot! Nagyot alkottunk gyerekek!!!! //
Azt hiszem…. kiütöttek. Legalábbis én ezt gondolom, mert forog körülöttem a világ és nem is igazán tudom, hogy hirtelen hol vagyok, és mintha úgy derengene, hogy Adam nem is olyan régen szokásához híven jól behúzott valakinek. De ez persze csak tipp, de szerintem ez lesz a helyes válasz is, mert…. mert Adam imád behúzni valakinek, én meg csak akkor érzem így magam, ha kiütöttek, mert amúgy nem vagyok valami nagy bunyós alkat. Talán vehetnék egy, két önvédelmi órát, de nem hinném, hogy sokra mennék vele, mert még ott is képes lennék lesérülni és kórházba jutni. Sajnos tudom milyen vagyok, szerencsétlen, mint azt a griff szar is fémjelzi. A következő pillanatban pedig már ordítanak is velem. Komolyan, ez aztán tényleg abszolút rám jellemző. Fogalmam sincsen, hogy mégis mi van, ha minden igaz, akkor bunyóztam, de egy barom már azonnal kis szarosnak hív, és úgy ordibál velem, hogy érzem a büdös… griff szar szagú leheletét. Mondom én, hogy nem csak én találkoztam már nagyon közel griff ürülékkel, ez a fickó is biztos most esett bele egybe, megérteném akkor, hogy ennyire mérges. Mert amúgy inkább velem törtek itt össze mindenféle berendezést, nem pedig én voltam az. Na jó, talán azt az egy poharat, de megígértem a párnak, hogy kifizetem. - Hé, nem úgy érti ám! Úgy értette, hogy nagyon röstelljük és mindenképp megtérítjük a kárát, oké? Majd küldünk… csekket. – vagy valamit, nem tudom, hogy ez mégis hogy működik, most inkább csak Adamet megragadom és a karjánál fogva vonszolom valahogy ki minél előbb a fogadóból mert nem most kéne, hogy vérszemet kapjon, nem lenne jó, ha elkezdenék gyilkosságért körözni. Na jó, azért elég baró lenne, ha a tesóm egy körözött bűnöző lenne, de ne öljön meg senkit, akkor már inkább lopjon mondjuk sok szerencsesütit vagy tudom is én, de nem akarom rács mögött látni, nem nézne ki jól a börtön szerkóban. - Semmi baj, élek még, inkább Adam-nek mondd ezt, ő nem fogja ezt az egészet válaszcsapás nélkül annyiban hagyni. – na igen, ettől félek a leginkább. Én aztán sok vizet nem kavartam most sem, csak jól szétvertek velem mindent, de az egyik fickót jól fejen kólintottam azért az nem volt csúnya. – Oh, basszus, Adam ne! – tök feleslegesen kiabálok utána, még utána futnom sem lenne érdemes, mert mire meglátom, hogy elindult Blake meg a haverjai felé, már messze jár. – Legalább a hullákat rejtsd majd el! – viccelek, és remélem, hogy ezt ő is tudja… mert tudja, igaz?
//Köszi a játékot, érdekes volt az biztos Adam-nek meg ment egy pm is //
Nekem mára bőven elég volt az a két szerencsétlen csávó, akit elvertem az iskola falai mögött, nem akartam több zűrt, főleg nem azt, hogy elverjenek, de ugye sok minden nem úgy történik, ahogyan az ember akarja... Álmomban sem gondoltam volna, hogy lesznek olyan bátrak Blake verebei, hogy idejöjjenek bunyózni. Nem tudom miért választanak maguknak az ilyen „öv alatt bólogató” emberek ilyen kegyetlen halált, mint amilyen velem kikezdeni. Jó bunyósnak tartom magam és holtbiztos, hogy senkinek sem volt eddig könnyű engem kiütni, de ha netán mégis valahogy legyőztek... rettentő bosszúálló vagyok. Akárhányszor megígérem magamnak, hogy szarok az emberek fejére, sosem hagy nyugodni a gondolat, hogy kikezdtek velem. Addig képtelen vagyok elaludni, amíg fájdalmat nem okozok másoknak. Addig-addig futom a köröket, ameddig el nem érem, hogy én nyerjek. És ez a fajta kitartás az, amit miatt veszedelmes vagyok. Mikor belépnek a verebek megbízom azzal a feladattal Kylet, hogy kicsit tréfálja meg őket, amolyan bevezetésképpen, azonban arra nem számítok, hogy az öcsém még ahhoz is túl szerencsétlen, hogy észrevegye a közeledő veszélyt és legalább elfusson előle. Nem, ő bekap egy olyan jobb egyenest, hogy komolyan aggódnék érte, ha nem homályosítaná el az agyamat a méreg. A pulzusom megugrik és rövidesen teljesen az adrenalin irányítása alá kerülök. Átverekszem magam az embertömegen, hogy aztán elkapjam azt a férget, amelyik ki merte ütni az öcsémet. Szívem szerint felkenném a ház falára és addig ütném, ameddig el nem veszti az eszméletét... aztán azt is elérném utána, hogy mást is elveszítsen egy meleg bárban. Sőt, most, hogy gondolkozok rajta, akkor még kedves is lennék, ő pedig ugye azt nem érdemli meg... késsel kéne utat törni benne. Miután sikerül kiiktatnom az első, ellenfélnek nem nevezhető srácot, betámad a másik kettő. Mindezt azért, mert túlságosan mámorított a győzelem és nem voltam eléggé résen. Ugyan alig nyomhatnak többet egy bevásárlókocsinál, sikerül behúzniuk egyet a bordám közé. Ez még önmagában nem jelentene komoly sérülést, mert az ilyen fingsúlyú kölyköknek ugye előbb törne el a kezük mint az én csontom, viszont a hátulról jövő támadásra nem készülök fel. És ez jelenti a „végzetemet”... kiterülök mint egy griffszar. Pont ezért fogalmam sincs, hogy mi minden történik körülöttem, az első amire emlékszek, hogy az asztal lapján fekszek és Skyla mögöttem mond valamit. Valószínűleg bűbájokkal intézte el, hogy magamhoz térjek, mert nem fáj semmim annak ellenére, hogy a fejemnek is elég nagy erővel vágták neki azt az üveget. Ellököm magam az asztallaptól és a fogadós felé fordulok, aki ott áll az öcsém előtt. Kyle-ra nézek és rögtön leesik, hogy mi történhetett. Főleg mivel időközben Skyla is elkezd magyarázkodni. Ezt ha beledöglök sem hagyhatom szó nélkül. Még az sem érdekel, ha az életben nem jöhetek ide többet. -Valami gond van Uram? -lépek a lány elé felajzott tekintettel. Csak azért is egyre közelebb megyek a fogadóshoz, hogy lássa: nem félek. -Ha kinyitná a zsírba ágyazódott szemeit, talán tudná, hogy nem mi kezdtük a verekedést. Gondolom pár perccel ezelőtt ment el innen az a pár retkes féreg, akik az öcsémet is kiütötték, de maga ahelyett, hogy elfogta volna őket, rajtunk akarja leverni a károkat! De tudja mit? A farkamat szívja, ne a pénzünket! -mivel eléggé elkapott a gépszíj, még egy korsót is leverek az asztalról, erre két középkorú csávó rögtön felugrik a helyéről és megragadnak a vállamnál fogva. Próbálom a kezüket lerázni magamról és egy kisebb ordítással ellenállok, de ők hamar kitolnak az ajtón, amit rögtön be is kulcsoznak. Az üveget ütöm, de nem engednek be, végül feladom és sarkon fordulok.- B@ssza meg! -rúgok bele az egyik tócsába dühösen. Még az sem érdekel, ha az egész utca engem néz. Dühös vagyok és hangot adok a haragomnak, kész. Ha nem tetszik, vegyenek füldugót. Már indulnék vissza a kastélyba, amikor meglátom Blaket a haverjaival az egyik sarkon befordulni. Egy kisebb ordítással megindulok feléjük futva, hogy tisztességesen befejezzük azt, amit elkezdtünk. Ők csak a csatát nyerték, nem a háborút.
/Részemről lezárt. Köszönöm a játékot, azért sikerült izgalmasra megcsinálnunk /
Adam-mel együtt nevettünk szegény Kyle-on, hogy milyen szerencsétlen. Nem mondom azt, hogy nem bírom, csak én ilyen vagyok és kész. Szeretek nevetni, még magamon is, de főleg a másikon. A megjegyzéseiket már meg sem hallottam ugyanis csak úgy ültem ott és élveztem a társaságukat meg persze Adam csókját. Aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy Blake-k is megjelentek a Szárnyas Vadkanba. A gyomrom összeszűkült, kicsit ideges voltam vagy talán izgultam, pontosan már nem tudom, de rengeteg érzés kavargott bennem. Valami azt súgta, hogy itt valami nagy baj lesz. Igaz is volt, mert a fiúk elkezdtek neki esni egymásnak. Ezt akartam nem? Hát megkaptam! Szép volt Skyla! Akkor nem tudtam gondolkodni, mert egyből Kyle segítségére siettem. Közben Adam is verekedett aki utána neki esett az asztalnak, pont oda akartam menni hozzá, amikor Blake-be ütköztem. Vele az elején nem mentek valami jól a dolgok, üvöltöztünk egymással, a másik fejéhez vágtunk dolgokat. Néha egy-egy lopott pillanatra próbáltam a fiúkra nézni, hogy minden rendben van-e, de amit láttam nem tudtam felfogni. Káosz volt körülöttem, egyszerűen össze voltam zavarodva. Majd pár percre elhagytuk a helységet. Aztán amikor visszatértem Adam ájultan feküdt a földön, körülötte üveg szilánkok hevertek, Kyle-lal a fogadós ordibált. Minden az én hibám volt. Nem lett volna szabad hagynom, hogy verekedjenek na meg Blake-kel is elég zűrös volt a szitu. Az imént említett személy a haverjaival gyorsan elhúzta a csíkot, jobb is volt ez ,így mert magam akartam rendezni a dolgokat. -Minden az én hibám! - léptem a fogadóshoz közben Adam-ra olvastam egy gyógyítóbűbájt amitől magához tért.-Kifizetek mindent!-nyújtottam felé a pénzem, amit jó ideig gyűjtögettem, ha ez kellet hozzá, hogy tanuljak belőle, hát szívesen adta oda a pénzem. Szörnyen éreztem magam. Sírni lett volna kedvem. -Kyle!-néztem a srác felé.-Borzasztóan sajnálom! Egy nagy sz*r keverő vagyok! Megértem ha nem bocsátasz meg!
A hozzászólást Skyla Dyce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-28, 18:29-kor.
Csak dühösen kifújom az orromon a levegőt Adam megjegyzését hallva. Oké, egyszer belefelejtem a griffszarba, de nagyon igyekszem ezt elfelejteni minél előbb, erre ő felhozza itt nekem folyton, és ha egyszer megtudná a suli is… hát azt hiszem akkor lőttek volna a terveimnek, amik persze nincsenek, mert egy olyan srác, mint én, a terv gondolatáig is ritkán jut el. - Jól van főnök, értettem, nem akarsz kis klónokat… - és még nem is mondtam el, hogy néznének ki a lány Adam-ek egy kis cuki rózsaszín masnival a fejükön… na jó, azt hiszem ha ezt ki is mondanám, akkor poharastul nyomná le az italt a torkomon Adam. - 3 hete… - ismétlem meg a szavaimat bólogatva. Hát, ha így is van, akkor már előre sajnálom Skyla-t, mert ha 3 hét alatt nem láttam Adamat úgy tizenöt nő szájában, akkor egyben sem. Gondolom csak kereste a… pálcáját. Szép kis kifogás lenne az biztos. Azt mondanom sem kell, hogy milyen elképesztően boldog vagyok, hogy sikerült megtáncoltatnom őket egy kicsit. Na annak mindjárt kevésbé örülök, hogy kapok egy olyat, hogy szinte átszaltózom az asztal felett. Na ennek tuti nyoma fog maradni, mert már most is úgy érzem, hogy valahol esés közben az állkapcsomat elhagytam. Azt hiszem pont akkor kelek fel, mikor Adam az asztalnak esik, és egyből levágom, hogy itt aztán komoly gondok lesznek így, mert egyedül nem sok minden tudok csinálni, a fogadós pedig eddig nem igazán akar cselekedni, úgyhogy nekem kell… - Hé, bocsi, izé… majd kifizetem nektek. – mondom egy fiatal párnak, ahogy felkapom a férfi sörös korsóját és egy szépen irányzott lendítéssel neki vágom az egyik srác tarkójának, az pedig egy gyönyörűt tanyál a földön. Több se kell, nekem már ez is termeli az adrenalint, úgyhogy egyből rá is ugrok a hozzám legközelebb álló fickó hátára, eltakarva a szemeit, de persze a haverja egy rántással le is vakar róla, én pedig egy nagyot koppanva nyúlok el a földön, még mielőtt megragadnák a vállamat és felállítanának, hogy kicsit kidekorálják az arcomat. Az első ütés be is talál, de nem az arcomat, hanem a gyomromat vette célba a tökfej, viszont többet nem kapok, köszönhetően a fogadósnak, aki még időben közbelép és elküldi a támadóinkat. – Köszönö… - már éppen hálálkodnék, hogy megmentett, mikor kapok tőle is egy pofont és ez már jóval erősebb, mint a srácoké volt, szóval sikerül újfent elnyúlnom a földön, de most már a csillagokat is látom, pedig elméletben ezen a helyen van tető. - Kis szaros, szerinted ezt kifogja kifizetni? – dörren rám a fogadós, bár én a helyében vártam volna ezzel, mert a szavai csiga lassúsággal jutnak el a tudatomig.
-Esetedben valóban gyakori baleset -kész, nem bírom tovább, előtör belőlem a röhögés második hulláma... amint elképzeltem azt a bizonyos pillanatot, amikor Kyle a griff-szarban kötött ki. Komolyan mondom, életem legszebb néhány perce volt a látványa, főleg akkor, mikor feltápászkodott és trágyás arccal rám nézett. Kegyetlen. A fának dőlve nem bírtam megállni a saját lábamon. Azóta sem röhögtem olyat jót. Nem hiába nem nyírtam még ki a szemtelensége miatt. Túl szórakoztató személyiség. Erre hivatkozva annak is kevés az esélye, hogy szarrá verjem. Maximum a szarig verem... Kylet. A szekálódására a szabad kezemmel megfogom az orrnyergemet és kicsit megdörzsölöm, miközben fél szemmel az öcsémre sandítok. -Ha élni akarsz, akkor ezt most abbahagyod -most már van a hangomban egy kis fenyegetés, amiből már tudhatja, hogy ez az egész gyerek ügy egyedül csak neki tréfa. Főleg úgy, hogy hangosan beszél. Nem tudom egyáltalán miként fordulhat meg ilyen a fejében, hogy hazaállítok egy kölyökkel. Mert az egy dolog, hogy valakit felcsinálok, de hogy a felelősséget nem vállalom érte ilyen fiatalon az is biztos. Azért meg nem hülyültem. A következő kérdésre mielőtt bármit kinyöghetnék Skyla már válaszol, én meg csak bólintok. Tudom, hogy nem valami reális, hogy három hete járunk, mert azalatt az idő alatt Kyle láthatott más lányokkal is flörtölni például. De egy jó indokkal minden kimagyarázható. Csak ugye valakinek mindig meg kell zavarni a szórakozást. És ez a közbeavatkozó most Blake. Még mielőtt belelendülhetnénk a „játékba” ő már betoppan az ajtón négy csatlósával, akiket egyébként egy bevásárlókocsi lazán elhúzna. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy attól összetörnének, ha véletlenül belefejelnének a Griff hátsó felének termékébe. Erre alapozva döntök úgy, hogy az öcsémre is bízok egy kis munkát. De aztán hamar rájövök, hogy kár volt. Még mielőtt vigyoroghatnék a táncoló lábú srácon és felállhatnék, hogy bekapcsolódjak a „küzdelembe”, addigra Kylet kiütik. Olyan kib*szott dühös leszek néhány pillanat alatt, hogy szó szerint letolom magamról Skylát és már pattanok is fel, hogy megbosszuljam azt a jobb egyenest. A fejemet elönti az adrenalin, az izmaim ütésre készen megfeszülnek, miközben eltökélten átvágok az emberek közt, hogy eljussak a kis buzulmányhoz, aki be mert húzni az öcsémnek. Alig kerül néhány pillanatba, már ott vagyok nála és még mielőtt menekülésre foghatná elkapom a pólóját és visszahúzom. -Ezt azért, mert még mindig csak nekem van jogom elverni az öcsémet! -kegyelemből csak egy bal felütést indítok el az álla felé, ami jelentősen gyengébb, mintha jobb kézzel ütöttem volna, de még így is elérem vele, hogy a srác a legközelebbi asztal lapjára dőljön. Azonban még mielőtt élvezhetném a győzelmet, észreveszem, hogy a többiek erőre kaptak, én pedig egy röpke pillanatig nem figyelek az oldalamra. Ők pont ezt használják ki és az egyik jobbos elől ugyan ki tudok térni,de a másik a bordáimat eltalálja. Odaszorítom a kezemet a lüktető részemre, mire a két balf@sz közül az egyik behúz nekem egy elég nagyot. Mármint hozzá képest elég nagyot. Hátra lépek párat, majdnem az asztalnak esek, de még mindig nem szereztem komoly sérüléseket. Csak az arcom lüktet elég erősen, meg az oldalam. A két buzulmány viszont folyamatosan közeledik. Nem hagyhatom, hogy kiüssenek! Már éppen készülnék egy jobb egyenessel, mikor hátulról valaki a fejemnek vág... talán egy üveget? Vagy passz micsodát, de rögtön előreesek és elsötétedik a világ.
Kyle-lal amint kezet ráztam már is felvihogtam Adam megjegyzésére. Szegény Kyle, jó nem a legügyesebb, de akkor is legalább normális és vicces. Mindig meg tud nevettetni, például amikor először kiszemeltem magamnak már akkor láttam benne valamit és egyből felvidított, hogy olyan ideges lett a közelemben. Aztán pár perc múlva már kieszeltük a tervünket Adam-mel. A sörömet miután megittam kaptam még egyet és azzal a helyemre sétáltam, Adam megjegyzését meg sem hallottam. Nem akartam lelőni a poént... Az asztalnál nem a helyemre ültem hanem Adam ölébe, úgy mintha mi sem lenne természetesebb és egyébként is tök jó barátok vagyunk és szinglik, miért ne élvezhetnénk kicsit az életet meg Kyle szívatását? Nincs akadálya. Akár színésznek is elmehetnénk mi ketten Adam-mel ugyanis már rengetegszer balhéztunk, szóval már gyakorlottak vagyunk a megjátszásban és társaiban. Párszor kavartunk is, de a smárolásnál tovább soha se jutottunk és én mással sem, még nem érzem úgy, hogy az ágyban akarok kikötni valaki mellett. -Ugyan már! - intettem Kyle megjegyzésére. Csak nem képzeli, hogy hagynám valaki teherbe ejtsen? Arról szó sincs. Szeretnék majd gyerekeket, de nem ennyi idősen, túlságosan fiatal lennék hozzá, meg egyébként is még 5-6 évig vagy több ideig élvezni akarom azt, hogy nincs családom meg a fiatalkort. -Már 3 hete.-feleltem szárazon. Aztán azon kapom magam, hogy a ,,barátom" lekapott és ezt viszonoztam is. A ,,pasim" pont jókor időzített, ugyanis Blake-k már rég bent voltak a Szárnyas Vadkanban és valószínűleg tátott szájjal figyelt minket. Mielőtt bármi történhetett volna Kyle a bűbájt segítségünkre hívta, ezért nem kellett miért aggódnunk, bár én kifejezetten élveztem a helyzetet. De aztán sajnos azon kaptam magam, hogy szegény Kyle-nak behúztak egyet, ezért a segítségér siettem és egyből alkalmaztam egy gyógyító varázslatot, ami egyből hatott is, ugyanis kezdett magához térni. Közben körül néztem mi a helyzet. Nem volt a legfényesebb, mert egyenesen Blake-nek ütköztem aki nagyon haragosan nézett rám. -Hogy tehetted ezt?-kérdezte sírás közeli állapotban.-Én szerettelek! Most meg itt keveregsz ezzel a menő Evans gyerekkel! -Figyelj, ha jártunk volna jogos lenne a kiakadásod, de mivel már az elején elmondtam neked, hogy közöttünk nem lesz semmi több, ezért nem kellene itt patáliát csapnod. Fogd már fel végre!-vágtam vissza elég hangosan, de az is lehet azért tűnt olyan hangosnak, mert mindenki minket nézett a helységben. -Hogy te mekkora egy szajha vagy!-vágta a fejemhez és közben az arca elkezdett remegni, a szemei halálos sugarakat lövelltek felém.-Nem is inkább egy olcsó..... mi is? R*****. -Neked meg kicsi a felfogásod!-üvöltöttem torkom szakadtából és egy nagyot odasóztam neki amitől megingott. Egyből az arcához kapott és miután visszatért a jelenbe olyan harag volt az arcán amilyent még soha az életben nem láttam. Kicsit meg is ijedtem, de nagyon szexin is nézett így ki. Az adrenalin szintem az egekben volt. Hirtelen karon ragadott és gyengéden kihúzott magával az utcára. Ránéztem Adamre és Kyle-ra, ezzel jelezve, hogy minden rendben van. Ahogy kiértünk az ajtón, Blake a közeli falhoz nyomott. -Na milyen érzés ha kibabrálnak veled Skyla? He?-kérdezte valamivel nyugodtabb hangon.-Milyen érzés volt, hogy mindenki előtt megaláztalak úgy ahogy te tetted? Nem válaszoltam csak némán figyeltem. Valami kezdett vonzani hozzá, talán az tetszett ahogy ott mindenki előtt vitatkozunk, mert még soha nem láttam ilyen haragosnak és agresszívnek. Az sem érdekelt, hogy elmondott mindennek, akkor nem érdekelt abban a percben. -Tudod, most, hogy megismertem ezt az oldaladat, nem is vagy annyira rossz!-válaszoltam szenvedéllyel tele a hangomban. -Nem Skyla! Nem játsszuk el újra ezt!-mondta zaklatottan.-De annyira, szeretlek! -Akkor ne csak mondd, mutasd is meg!-mondtam aztán Blake megcsókolt valami hihetetlen nagy szenvedéllyel. Miután abbahagytuk megbeszéltük, hogy majd meglátjuk mi lesz, ezért visszamentünk a Vadkanba a többiekhez én odamentem Adamékhez ő pedig elhúzott a haverjaival. Teljesen elveszettnek éreztem magam, azt se tudtam mit mondhatnék a fiúknak.
A hozzászólást Skyla Dyce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-21, 15:31-kor.
- Jobb nevet nem tudtam neki adni. – rántom meg a vállamat. Tényleg nem,főleg, hogy még kicsi voltam, és nem voltam igazán kreatív gyerek, szóval elneveztem így, de szerintem ez maga a tökéletes név, jól elmondja, hogy mégis mit tartalmaz, és még Adam is megérti, nem kell magyarázni. – Valaha? Mindig. – vigyorgok rá, a kérdésére válaszolva. Nem mintha attól félnék, hogy egyszer majd félholtra ver, annyira azért csak nem tud bepöcceni rám, vagy ha mégis, akkor majd futok, abban úgy is jó vagyok, és… nem tudom, griff szarba vettem magamat, oda tuti nem jönne utánam, úgyhogy kész a tökéletes menekülőterv. - Köszönöm! – rázom meg mosolyogva Skyla kezét, majd kicsit morcosabb pillantást vettek Adam-re. – Miért kell folyton a griff szarba fejelést felhoznod? Egyszer mindenkivel megesik ez, tök… normális dolog, le is van írva egy könyvben, hogy ez gyakori baleset! – az, a griffek veszélyesek… az, ami a hátsófelűkön jön ki, az még durvább és büdösebb és… undorítóbb is. De persze nem lesz nekem soha olyan szerencsém, hogy ezt valaha is elfelejtse Adam. Nem, ez nagyon megmaradt benne, tuti ezt fogja majd mesélni az unokáinak is, már ha lesznek. Kyle bácsi szarba fejelt, milyen jó kis történet cím. Oké, mondjuk a kis kópéktól nem sajnálnám, de… na. - Csak ne engedd, hogy felcsináljon! Képzelj el egy kis Adam-et… - vigyorgok kettőjükre. Na igen, már a gondolata is kiráz. Nem azért, mert olyan rondák lennének, hanem mert egy kicsi Adam nem lenne képes lányok ágyáról lányok ágyára vándorolni, márpedig azt tudom, hogy Adam simán kibírja több hétig is kaja nélkül ha kell, de két napot nem bír ki anélkül, hogy ne feküdjön be valaki mellé. Na jó, talán nem ennyire vészes a helyzet, de… azért jobb lenne, ha Adam megpróbálná a kobrát ketrecben tartani, mert senkinek nem jönne jól, ha beállítana egy kölyökkel. A kölykével. Persze,imádnánk biztos, de…azért várjon még ezzel. - Ja, hogy jártok. Kell az áldásom? – csak viccelek, valószínűleg nem kell nekik, bár nem is igazán hittem, hogy kelleni fog. – Miért, mióta jártok? Hat perce? – nem mintha nem hinnék neki, de… Adam nem éppen az a típus, akinek hosszú távú kapcsolatai vannak, csak ezt valahogy ő nem akarja megérteni, vagy hogy is mondjam. Persze, én akinek még kapcsolata sem volt, nem beszélhetek. – Biztos bejössz neki. – rántom meg a vállam az első szavai hallatán, majd mikor a kérdéshez ér… kicsit meglepődöm. – Mi? Én…persze, oké. – bólintok egyet, majd fel is pattanok a székemből, előkapom a pálcámat és rászegezem Blake egyik haverjára. – Tarantallegra! – a fickó lábai pedig szinte önálló életre kelnek, táncol, mint valami őrült, én pedig vigyorogva nézek Adam-re, hogy mekkora király is vagyok, de ahogy visszafordítom a fejemet, egy ököl jön velem szemben, én pedig átesek az asztalon és a földön kötök ki, kissé…kábán.
-„Nem versz meg amíg nem kérem” szerződés? Miért, valaha is kérnéd? -ezen már muszáj nevetnem, mert óriási baromság, már ha a nevét nézzük. Plusz nem tudom hogyan fordulhatott meg ilyesmi Kyle fejében, hogy aláírat velem egy szerződést és én készségesen betartom. Egy ideig talán menne, de aztán megunnám a játszadozást és már csak azért is piszkálnám Kylet, hogy megszegjem. Elvégre a szabályok azért vannak, hogy áthágjuk őket. Valahogy hívogató a be nem tartásuk. A Roxfortban eddig legtöbbször a prefektusi rendszert próbáltam kijátszani például az éjjeli sétáimmal. -Ugyan Skyla! Gondold át! Kyle és a bajnokság? Maximum a Griff szarba-fejelés bajnoka lehetne -röhögök megint, kifejezetten a gúnyolódást nyomatékosítva. Betudhatjuk ezt annak is, hogy még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy Kyle megnyert egy fogadást ellenem. Az egyetlen jó ebben, hogy legalább nekem is hozott sört és nem kellett külön elmennem érte. Viszont biztos vagyok benne, hogy szépített a dolgokon. Lehetetlen, hogy ő neki kiadják a piát csak azért, mert kinéz 18-nak. Főleg úgy, hogy előtte a pultos csajnak is próbáltam jelezni, hogy ne. De mindegy, végül is a sört megkaptam és szép lassan meg is ihattam. Skyla hívására felállok az asztaltól, hogy vele együtt a pulthoz mehessek. Addig talán Kyle sem unja szét a fejét, nem egy óráig terveztem ott ücsörögni a székeken. Ő meg már „nagyfiú”, talán nem kerül bajba öt perc alatt, bár esetében nem éri meg ebben reménykedni. Azok alapján, amiket szokott művelni a Roxfortba, hát... maradjunk annyiban, hogy vonzza a balszerencsét. Most délután is én mentettem meg a szarrá veréstől. Nem láttam pontosan mit követett el az ellen a négy csávó ellen, de ez akkor is ott egyáltalán nem is érdekelt. Kylet senki sem verheti meg, csak én, ez tény. -Skyla, nem szeretem a titkolózást. Fogadjunk, hogy Blake van a dologban -talán mondott neki olyant, hogy visszajön? Akkor jó nagy barom jöhet, mert ahogy Kyle is mondta, ma önzetlen kedvemben vagyok. Önzetlenül feltörölném Blake-kel a padlót. És akkor már két embernek is tennék szívességet. Skylának és a takarítóknak. A lány oldalán visszasétálok az öcsém asztalához, miután a pultnál elég sört ittunk és megbeszéltünk mindent. Az ölembe húzom, hiszen az az elsődleges terv, hogy Kylet tréfáljuk meg... és az mellett kicsit élvezzük az életet. Mindketten szinglik vagyunk, de nem ez az első alkalom, hogy ilyesmit csinálunk. Ha egyszer ő is vevő a kavarásra, akkor miért ne? -Persze, nagybácsi leszel, hogyne... -annak ellenére, hogy próbálok komolyabb arckifejezést felvenni, a lány nevetése miatt nem sikerül. Nem tudom Kyle mennyire szánta komolynak a kérdését, de nekem eléggé annak hatott. Tényleg ilyen könnyű belőlem kinézni, hogy bevállalnám az apaságot és még dicsekednék is vele? Ijesztő. -Csak annyi, hogy járunk -a hitelesség kedvéért még bele is mászok Skyla szájába, ha rám figyel. -Látod Kyle, nekem is vannak hosszútávú kapcsolataim -húzom ki magam, mint aki tényleg büszke magára. Ebből a nagy büszkeségből egyedül a kivágódó ajtó és a csaj mondata szakít ki. Hátranézek, Blake. -Mit keres ez itt? Talán unja az életét ezért jött ide megöletni magát? Kyle, kicsit meg tudnád szívatni a társait? -nézek a kérdéssorozatom végén az öcsémre. Most kivételesen nagyobb feladatot szántam neki annál, hogy nyugodtan üljön a helyén és nézze a mestert. -Varázslattal.
-Értem! Húha Adam,ez nem semmi! Fel kell húznod a gatyád, mert ki tudja lehet innentől Kyle lesz a bajnok! Őszintén gratulálok Klye! - nyújtottam felé a kezem, nem kis teljesítmény lehetett legyőzni Adam-et főleg Kyle-nak, nem leszólásból mondom, de mivel Adam az idősebb meg a gonoszabb is, ezért ez egy csodának számít. Ez a testvérpár az akikkel mindig jól meg vagyok, mindkettejük mások, de mégis bírom őket, még Kyle-t is. Amikor először találkoztunk és szívattam akkor már éreztem, hogy rossz fej nem lehet. Ad-hez mondhatni közelebb álltam, mivel hasonló alkatok vagyunk, ő is szeret bajba keveredni, az már nem rémlik hogyan is ismerkedtünk egymással, mert már olyan rég volt, de az elején, hogy együtt voltunk a bajkeverők, éreztem és láttam, hogy ebből nem csak felszínes barátság lesz. Igazából a kapcsolatunkra a megfelelő kifejezés a barátság extrákkal. -Oké, akkor menjünk! - pattantam fel és helyet is foglaltam a pultnál. Kiszolgált, mindig is kiszoktak, de ezúttal Adam meghívott ezért nem fizettem ki. A válaszára muszáj volt inni, ezért még egyet kértem, tudtam, hogy Adam-ben nem csalódhatok. -Majd meglátod!-néztem hátra a vállam felett és egy mosoly kíséretében rákacsintottam. Tökéletes volt a terv. Letettem a korsót az asztalunkhoz és a következő pillanatban már Adam ölében ültem. Kyle reakcióján felröhögtem. Kész ez a gyerek! Fergeteges! Nem beszéltem inkább hagytam, hogy Adam közölje a tényeket, aztán majd én is rásegítek neki. Sejtettem mit találhatott ki, de nem akartam lelőni a poént, mert ő lehet jobban előadja gondoltam magamban. A helységbe hirtelen húzat jött és megpillantott Blake-t a haverjaival. Édes volt a bosszú, ezért kajánul rávigyorogtam. -Nem sokára kezdődik a műsor!-súgtam oda Adamnek.
A hozzászólást Skyla Dyce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-14, 14:57-kor.
-Már bánom, hogy nem írattam veled alá azt a „nem versz meg amíg nem kérem” szerződést. – mondom egy színpadias sóhaj kíséretében. Csináltam én ilyet, anya javasolta, hogy valami találjak ki, én pedig ki is találtam, csak aztán nyert a…. lelkiismeret, és végül nem dugtam Adam orra alá. Na nem mintha megtudna verni…vagyis de, csak annyira nem, igaz? - Ez most nagyon kínos volt. – na igen, mindkettőnk visszavágása elég gyatrára sikerült, úgyhogy ezt felejtsük el, egyezünk ki döntetlenben és várjuk meg a következő lehetőséget, mikor verbálisan egymásnak eshetünk, mert máshogy nem szívesen vállalnám a dolgot, szeretném megérni legalább a tizennyolcat, és ha életemben egyszer véletlen bunyóra adnám a fejem… készülhet a sírkövem. - Ugyan tesó, tudod jól, hogy soha nem hazudnék senkinek sem. Főleg nem neked! – mondom egy elégedett, büszke vigyorral az arcomon, mielőtt még az italomat a számhoz emelném. Lehet, hogy nem éppen a legtisztességesebben szereztem meg a piát, de megszereztem, szóval hadd érezzem magam királynak. - Vagy, mert kinézek tizennyolcnak és király vagyok. – de nem, nem nézek ki annyinak a csaj szerint se, és annyira király sem vagyok, mert az életem nagyjából nem áll másból mint menekülés, menekülés, menekülés és… griff szarban hempergés. Szóval még ha király nem is vagyok, de… néha érezhetem magam annak. – Adam ma nagyon önzetlen kedvében van. – mondom Skyla-nak úgy, mintha kapnia kéne az alkalmon, mert a mai nap rendkívül rendes Adam. Jó vicc… inkább csak az lep meg, hogy a szolgáltatásaiért cserébe nem kér semmit, bár gondolom úgyis megkapná azt, amit kérne, őt bírják a csajok. - Majd itt megvárlak titeket! – mondom, mintha én is itt lennék, de látszólag a számukra olyan vagyok, mint egy szellem, mondjuk ez nem különösebben lep meg, senki nem nagyon szokott rám odafigyelni, hozzászoktam már. Bármit is mondanak az emberek, nagyon is számít az, hogy mennyire nézel ki jól, mert csak akkor vagy valaki. Nem igazán figyelek oda Adam-re meg Skyla-ra, mert amúgy sem hallom amit mondanak, de már kezd gyanússá válni nekem ez a nagy sunnyogás, ami ott zajlik, de inkább tudomást sem veszek róla, csak ülök és kortyolgatom a mézsörömet miközben várok rájuk, és végül még meg is érkeznek bár… nem tetszik az a mosoly az arcukon. - Mi, bejelenteni való? – kicsit azért meglep a dolog, főleg az, ahogy Adam szó nélkül csinál mindent. Ha én ezt csinálnám, akkor minden bizonnyal egy villát állítanának bele a szemembe, nem igazán értem, hogy akkor nála miért működnek ezek. Rohadt nagy szemétség. – Mondd, hogy nem leszek nagybácsi! – valahol viccnek szánom a szavaimat, de… de nem csak annak, mert simán eltudom képzelni azt, hogy Adam felcsinál valakit.
-Akkor majd azelőtt elintézlek, mielőtt ideérne anya -vontam vállat. Ez a mozdulat pedig a lazaságomra utalt Persze,hogy félek anya haragjától, de amiről nem tud az ugyebár nem fáj. Szóval ameddig itt vagyok a Roxfort közelében, addig annyiszor fürdethetném meg a sárba Kylet, amennyiszer akarom. Igaz annyira azért én sem vagyok szemét, hogy csak úgy szórakozásból bunyózzak vele. Persze párszor már egymásnak estünk az évek során, de nem szívesen bántom, mert ő az egyetlen, akivel már régóta jól kijövök, annak ellenére, hogy mekkora balf*sz. Szeretem testvérileg, akármennyire is hihetetlen. Meg természetesen ezzel együtt szívatni is szeretem és mostanában láthatólag ő is imádja nézni a düh kitöréseimet, másképp nem enné meg a pizzámat és hagyná ott az üres dobozt az asztalomon. Komolyan mondom, valami jobb rejtekhelyre lenne szükségem. Vagy egy kis csapdára. Igen, meg kell bosszulnom azt a sok pizzát, amit nem ehettem meg miatta. Legközelebb csak neki rászórok olyan erős borsot, hogy ráharap és fel fog lángolni az egész pofája. Én pedig végre szétröhöghetem a fejemet... nincs szebb a kárörömnél. Kyle visszavágására a fejemet csóválva mosolyogtam. -Pont azért mondtam neked, mert veled kell kezet fognom -így utólag mondhatjuk, hogy nem sikerült túlszárnyalnom az öcsém „beszólását”, tulajdonképpen döntetlen lett, ami miatt nem repdestem az örömtől, de egyelőre a düh sem ragadott magával. Úgy is visszaadhattam neki az előbbit kézfogás közben, egy erős szorítással, amit mondjuk már megszokhatott tőlem. Nálunk az nem is lenne rendes kézfogás, ha nem próbálgatnám a csontjai masszívságát. A Vadkanba érve teljesen letaglózott, hogy sikerült elvesztenem a fogadást és Kyle két mézsörrel tért vissza. A pultos csajnak is próbáltam jelezni, hogy ne adjon ki az öcsémnek piát, ennek ellenére megtette. -Hogyne, egy másik idősíkban. Biztos, hogy valami hazugságot adtál be a csajnak -nyúltam a söröm után és ittam belőle. Azonban a következő jelenetek, nevezetesen Skyla és az udvarlója megérkezése elvonták a figyelmemet körülbelül egy-két percre az ivásról. -Most is csak azért sikerült vesztenem, mert nem szögeztük le az elején a „szabályokat” -néztem szúrós szemmel az öcsémre, majd amíg ő a lánnyal beszélt én legalább a sör felét megittam. Csak utána hoztam fel a Blake gyerekkel kapcsolatos témát. Kíváncsi voltam egyáltalán mennyi ideje cseszteti Skylát. -Értem. De ha szeretnéd, akkor csak egy szavadba kerül és megölöm, ahogy Kyle mondta -valójában maximum csak annyira elverném, hogy még azt is kórházba kelljen vinni, aki megpróbál rajta segíteni. Annyira nem vagyok gonosz, hogy megöljem. Olyant csinálnék végső esetben, ha tényleg súlyos ügyről lenne szó, hogy rávenném az áldozatomat, hogy könyörögjön az Avada Kedavráért... de nem adnám meg neki a végkegyelmet. Hagynám, hogy saját magával végezzen. És hogy mi a különbség az utóbbi és a kórházas történet között? Pusztán az, hogy míg Blaket kézzel döngölném a földbe, addig azt, aki mondjuk megpróbálná megölni az öcsémet, varázslatokkal is megkínoznám. Aztán hagynám szenvedni, mert lassú és fájdalmas halált érdemel. -Az enyémbe már alig van. Inkább meghívlak egyre -mosolyogtam Skylára, mert már a kacsintásából és a hangneméből leszűrtem, hogy valami olyan lépésre készül, amit én élveznék a legjobban. Ismerem, mint a rossz pénzt. Miután lehúztam a maradék sört, követtem a lányt a pulthoz és melléültem. Aztán kértem még egy kört és hallgattam az ötletet. -Oh, az öcsém szívatásáért mindent -kúszott fel az arcomra egy ördögi mosoly. Sejtettem, hogy mire gondolt pontosan Skyla, mert mint mondtam, elég jól ismerem. Tisztában vagyok vele, hogy szeret másokkal kavarni és gonoszkodni is, akárcsak én. Semmi akadálya,hogy elszórakozzunk egymással. Végül is mindketten tudjuk, hogy nem kötnénk ki a másik oldalán huzamosabb ideig, szimplán barátok vagyunk. Némi extrával. Miután megérkezett az én söröm is, megint viszonylag hamar megittam, nem tököltem vele sokat. Ennek ellenére nem éreztem a fejemet, mert ez ugye elég alacsony alkoholtartalmú ital. Viszont mást már kezdtem érezni alhasi tájékban. Nem baj, ez legyen a legnagyobb gondom, hogy öt percenként futnom kell a vécére. -Kivel akarsz még kicseszni? -néztem érdeklődő tekintettel Skylára, majd felálltam a helyemről, hogy visszamenjek az öcsémhez. Bevártam a lányt, vele együtt érkeztem meg az asztalhoz és én ültem le elsőként. Majd a következő lépésem az volt, hogy az ölembe húztam mindenféle felesleges szó nélkül. -Kyle, van egy bejelenteni valónk.
-Értem ez elég ritka eset lehetett! - feleltem meglepetten aztán Adam-ra pillantottam és elmosolyodtam, mert az arckifejezéséből rájöttem, miért néz engem annyira. A szerelésem tetszhetett neki. Ez volt a célom, hogy minél többen megnézzenek, de lehetőleg csak fiatalok, sajnos nem csak ők, mert mielőtt még leültem láttam, hogy egy öreg pasas elég rendesen bámul, ennek következtében helyet foglaltam és visszanéztem rá haragosan és undokan, ő pedig egyből behúzott nyakkal ült tovább és úgy iszogatta az italát. -Egyszerűen nem képes felfogni amit már az elején közöltem vele..... Semmi több. Most már lekoptattam.- mondtam fintorogva, mert az emléktől is libabőrös lett a hátam. Nem volt rossz srác ez a Blake, csak valahogy vele nem akartam hosszútávra tervezni, elég volt ez a kis futókaland is. Ha az elején nem mondtam volna meg neki mi az ábra akkor hagyján, hogy többet akar, de így, hogy tisztáztam vele...... Egy-két srác olyan értelmetlen, kicsi agyuk van amivel nem gondolnak másra csak a csajokra, de mást nem képesek felfogni. Ennyit erről, nem érdemes miattuk felhúzni magam. -Ó! Mézsör? Kaphatok a tiedből Adam?-kérdeztem miközben mélyen a szemébe néztem. Most a szokásosnál is vonzóbb volt.-Vagy tudod mit? Elmehetnénk kérni nekem is egyet.-kacsintottam rá, mert egy fantasztikus ötletem volt. A válaszát megvártam majd odasétáltam a pulthoz és leültem az egyik székre. Rendeltem és megvártam amíg ő is odaér hozzám. -Benne lennél egy kis.... hogy is mondjam? Mókázásban?-néztem Adam felé majd az arcát megérintettem és megsimogattam. Nem kellet konkrétan beszélnem, mert gondolom sejthette vajon miről is beszéltem.-Tudod, ebből hasznunk is származhatna. Kicsit megszívathatnánk Kyle-t, de ha nem is akkor legalább mi ketten jól szórakozhatnánk. Mindeközben megérkezett az italom, elkezdtem kortyolgatni, aztán kicsit vártam majd újra beleittam, míg végül elfogyott. -Kérhetnék még egyet?-kérdeztem a pultostól. Hamar megittam azt a sört az biztos, szomjas voltam, még pedig a bosszúra és alapból is, mert rájöttem, hogy Blake elvileg visszafog jönni a barátaival a Szárnyas Vadkanba, de ha nem is akkor a pletykafészkektől majd meghallja, hogy én kivel kavartam. Gonoszan mosolyogtam és összedörzsöltem a tenyereimet. Felvettem a korsót és visszaindultam a asztalunk felé.
A hozzászólást Skyla Dyce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-07, 16:58-kor.
- Pedig nagyon jól összeillenél magaddal. Frankó kis esküvői képek készülnének rólad…rólatok. – vigyorgom. Na igen, már sokszor elgondolkodtam azon, hogy van-e olyan lány ezen a világon, aki képes Adam mellett huzamosabb ideig megmaradni, de aztán arra a következtetésre jutottam, hogy inkább megyek és iszom egy kakaót. Adam-hez Adam illik, tisztasor. – Hohohó! Csak óvatosan, anya olyan, mint egy… szuperhős, tutira van szuperhallása. – vagy beépített kémjei, akármi, de nem létezik, hogy anya mindenről tudjon csak a megérzései miatt. Oké, hogy nő, oké, hogy anya, még ha nem is vérszerinti, de azt is megérezte mikor életemben először vettem egy jó kis pornó videót, amit persze elkobzott. - Így bizony, nem akarok tudni a nemi életedről! –rázom meg a fejemet. Na igen, pont ez az, ami hidegen hagy, már csak azért is, mert tutira nagyon féltékeny lennék rá, hiszen neki voltak már csajai, nekem pedig még csak egy normális bálom sem volt. De majd most Cho-val… - Nem magaddal kell kezet fognod. – oké, nem sikerült valami jóra ez a visszavágás, de a semminél mégiscsak jobb, amúgy is, ez egy amolyan ösztönös dolog már nálunk. – Ugyan, Kyle Evans-szel beszélsz! – mondom mosolyogva, és amint elengedi a kezem, meg is dörzsölöm azonnal, mert hát… a francba is, még kézfogásban sem vagyunk egy súlycsoport. Oké, nem megy valami simán a mézsör megszerzése, ami azt illeti a csaj már azonnal ki is szúrja, hogy nem vagyok tizennyolc, amit nem értek, szerintem tökre kinézek tizennyolcnak. De mindegy, végül is sikerül megszerezni a piát azzal, hogy annyit mondok, Adam-nek viszem őket. Sima ügy. – Mondtam… Kyle Evans kinéz tizennyolcnak. – mondom hanyagul, ahogyan büszkén leülök és odatolom elé a mézsörét. Persze, hazudok, de hát ez van, nem mondhatom meg neki, hogy a csaj még csak azt sem vette be, hogy már elkezdtem szőrösödni, szóval… vannak olyan hazugságok, amik jót tesznek, mintsem rosszat. Nem is igazán figyelek oda a külvilágra, csak kortyolom a mézsörömet bárgyú tekintettel. Már mióta nem ittam semmi olyat, amiben alkohol van… anya nem szereti, de már csak két év és ihatok bűntelenül. – Szia! Adam elvesztett egy fogadást, semmi érdekes. – mondom büszkén mosolyogva továbbra is, mielőtt még megtörölném a számat. Aztán jön a meglepett arc, azt hiszem az állam is majdnem leesik, aztán mikor végre kiderül, hogy tudja a nevem… -Kenny? Komolyan? Az egy kacsa név! – méltatlankodok, de persze mindvégig mosolygok is közbe. Inkább legyek Kate, mint Kenny, emlékszem még régen, volt egy srác a régi benzinkút mellett, aki egy kacsa jelmezben volt és óvszert árult. Kenny volt a neve. És nem tudom, hogy jön az óvszer meg a kacsa össze. – Adam úgy érti, hogy megölje-e. – fordítom le Skyla-nak vigyorogva. Na igen, Adam-nél már ez a pillantás is azt jelenti, hogy csóró Blake élete veszélyben forog.
-Francokat! Nem osztanám meg a testem, maradjak csak egyedi amennyire lehet...-még csak az hiányozna, hogy kettő legyen belőlem. Holtbiztos, hogy egy hétig nem bírnám a hasonmásom mellett. Ott használná ki a nevemet, ahol tudná én meg eltenném láb alól. És igen, ilyen az önkritika... tudom, hogy nem bírnám ki magam mellett. Lehet, hogy ezzel elrontottam Kyle poénját, de amúgy is gyenge volt, úgyhogy nem kár érte. A következő mondatánál viszont muszáj volt megengednem magamnak egy rövidebb röhögést. -Attól tartok nem biztos, hogy eljutsz anyáig ezek után -igen, azon én is csodálkozok mennyire kordában tud tartani anya. Még csak erőszakot sem alkalmaz, de már engedelmeskedek neki mint egy hűséges kutya, aki követi a gazdája minden léptét. Fogalmam sincs mikor jutottam el idáig, de sürgősen változtatnom kéne a helyzeten, mert már engem is kezd zavarni, hogy ilyen hatással van rám. Túl sok dologgal tud zsarolni, amivel Kyle például nem, mert ő tudja, hogy eltörném a kezét, ha hozzányúlna a dobokhoz. Anyának viszont nem tudnék ártani és ezt nagyon ügyesen ki is használja. Kiskoromban ha rossz voltam eltiltott a doboktól és a tévétől. Így pedig belém nevelte az engedelmességet... -Ha nem élsz a kedvességemmel... így jártál -vontam vállat. Én felajánlottam neki, hogy ellátom tanácsokkal, ha arra van szüksége. Saját baja, ha ezt nem használja ki, mert ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy ilyen téren kérés nélkül beszéltem volna vele. Eleve két kezemen meg tudnám számolni hányszor mentem hozzá oda magamtól, hogy segítsek neki. De ha ő boldogul, akkor... oké. Az biztos, hogy a gerincével fogom elverni, ha ezek után egyszer pont a kényes témákkal fog nyaggatni. Kinézem belőle. -Szarba nem csapok -jelentettem ki először komoly arckifejezéssel, ami pillanatok alatt vigyorrá torzult. -Legyen. Úgysem adja oda-de azért kezet fogtam vele, és szokás szerint a kelleténél jobban megszorítottam Kylet. De ő ezt már megszokhatta, az esetek 99%-ban ezt csinálom vele. Már biztos megedződött hozzá a keze is. A Szárnyad Vadkanba érve alighogy kimondta Kyle a mondatát, én már az egyik közeli széken ültem gúnyvigyorral az arcomon. -Reménykedni szabad -intéztem hozzá még ezt az egy mondatot, majd a pult felé fordultam és elkaptam a pultos bige tekintetét, úgy próbáltam neki jelezni, hogy még véletlen se adjon piát az öcsinek. Ennek ellenére Kyle két mézsörrel tért vissza, mire engem majd' felemésztett a méreg. Utálom elveszteni a fogadásaimat. Szúrós tekintettel néztem a srácra. -Hogyan szerezted meg őket? -a válaszát még megvártam, utána viszont ugyanezzel a csalódott és dühös arckifejezéssel a pultosra néztem, mire ő vállat vont. Na, ezt majd legközelebb megbeszélem vele. Körülbelül egy perc múlva, ha akartam volna sem tudtam volna tovább lovagolni a témán, ugyanis Skyla nagy hévvel rontott be a helyiségbe és a pöcsöm egyik öccséhez intézett pár szót. Muszáj volt megfordulnom és végignéznem a jelenetet. Már arra is felkészültem, hogy esetleg én kellek ahhoz, hogy lekopjon az a Blake vagy tudjam mi a neve. Puhány gyereknek tűnt, kétlem, hogy olyan típus, aki meg szeretne ismerkedni a verekedési stílusommal. Még az a szerencse, hogy nem kellett neki kétszer mondani, hogy lépjen le, a csaj elég erélyesen lépett fel. -Hello kislány! -mosolyogtam Skylára, amikor végre ideért hozzánk. Láthatóan röviden végig is futtattam rajta a tekintetemet, amikor vetkőzött. Nem csalódtam benne. Megint nagyon dögös szerelésben volt, ha idősebb lenne még azt sem tartanám kizártnak, hogy rámozduljak. -Mit követett el ellened az a Blake gyerek? -hoztam fel rögtön a témát kezdésnek ugyanis tényleg érdekelt, hogy kapok-e kinyírni valót vagy sem. Tény, hogy időnként szeretek kihasználni másokat, azt viszont sosem tűrtem, ha a haverjaimat bármilyen formában terrorizálták... nem hiába kaptam annyi figyelmeztetőt és az sem a véletlennek köszönhető, hogy már vagy ötször tört el különböző helyeken csontom. Szerencsére a varázslatok miatt a sérülések meg sem látszanak.
A szárnyas vadkan csak nem berezgett a belépésemtől ugyanis az ajtót elég rendesen sikerült rá csapnom egy bizonyos személyre, akit leakartam koptatni. Egy fiú volt a háttérben ugyanis pár napig kavargattunk, de ő azt hitte több lehet közöttünk, de én már az elején tudattam ezt vele, de látszik, hogy nem volt képes felfogni ezt az icipici agyacskájával. -Blake, fogd fel mi nem leszünk együtt! - feleltem amikor benyitott az ajtón és a hangerőm halkabb volt mint az utcán ahol tomboltam, ugyanis elég sokan néztek minket és nem akartam, hogy kitiltsanak erről a helyről, mert eléggé jó és nem volt rá szükségem, hogy amiatt a kis gyík miatt kitegyék a szűröm, azért mert ő nem volt képes fel fogni valamit. Nem rossz srác ez a Blake, de egyszerűen túl ment minden határon amikor elkezdett tervezgetni és azt terjeszteni, hogy járunk. Én nem akartam vele járni, hiszen szerelemről nem is volt szó. Amikor az a kis suhanc végre már nem zargatott, beljebb vonultam egy asztal felé, eléggé felidegesített ezért a kedvem is egyenlő volt egy kupac szarral. Aztán mielőtt leültem volna az asztalhoz megpillantottam Adam-et és Kyle-t. Egyenesen feléjük haladtam és kicsit az már jobb kedvre térített, hogy valaki normálisakkal is találkoztam azon a helyen. -Sziasztok!-köszöntem majd lehuppantam az asztaluknál lévő székre.-Mi a helyzet? Mindeközben a kabátomat is levetettem meg a pulcsimat, így jó láthatóvá tettem, hogy kiöltöztem. A kedvenc flitteres felső volt rajtam rövidnadrággal és azalatt kötött harisnya. A harisnya nem hiába olt kötött és vastag, mert különben fel se vettem volna a rövid nacit. -Tudom ki vagy csak a neved nem rémlik-fordultam Kyle felé és közben úgy tettem mintha nagyon gondolkoznék.-Kenny.... ja nem Kyle. Viccelődtem kicsit Kyle-lal. Nem akartam szívatni szegényt, mert így is nem éppen valami jó a viszonya Adam-mel, mint például nekem, csak múltkor még említette, hogy elszokták felejteni a nevét, ezét kapva kaptam az alkalmon. -Vicceltem csak Kyle![/b]-röhögtem fel.
A hozzászólást Skyla Dyce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-12-29, 18:04-kor.
-Nem tudom,csak úgy éreztem mondanom kell valamit. – rántom meg a vállam. Na igen, a végén még elhíreszteli, hogy oda vagyok értük most is, és mindenki rajtam fog röhögni, aki ismeri is a mesét. Még kártyáim is vannak, meg van Törperős, ő a kedvencem, és ő az, aki a legkevésbé hasonlít rám. De komolyan Törpillára is jobban hasonlítok, mint rá. - Szerencséd, hogy nincs belőled még egy, tutira férjül vennéd magadat. – forgatom a szemeimet, de mosolyogva, hogy érezze, csak poénkodok, nem kell megint megagyalnia, mint régen, bár akkor sem úgy vert meg, hogy kórházba kerüljek, de az én testi adottságaim az övével szemben nem igazán nyerőek. Ő erős, én … nem annyira. - Akkor szépen megkérlek. Különben… szólok anyának! – vigyorgok rá. Na igen, nem tudom seggberúgni, mert aztán ha ő rúg, akkor megismerem a Hold sötétoldalát, szóval marad az, hogy anya majd jól seggberúgja, fura módon nagyon megy neki, nem tudom kin gyakorolhatott. - Ez mondjuk jogos. – na igen, ő meg a könyvek…. ha egyszer könyvet látnék a kezébe, tuti elküldeném kivizsgálásra, mert nem létezik, hogy ő tanuljon, régen éltem azzal a gyanúval, hogy nem is tud olvasni, de kiderült, hogy igen, csak utál, én viszont szeretek, néha elgondolkodom, hogy tudunk mi egyáltalán életben lenni együtt. – Kedves tőled, de… majd én megtanulom ezt magamtól. – na igen, majd igyekszem, apától tuti nem kérek felvilágosítást, mert irtó ciki lenne, apa amúgy is úgy mondaná el, mint valami ötévesnek, és nem vagyok ötéves már, szóval … majd rájövök mindenre magamtól, legalábbis remélem. - Na, fogadjunk! – nyújtom a kezemet felé, és ahogy megrázta, már fel is gyorsítom a lépteimet, hogy hamarabb odaérjünk a Szárnyas Vadkanba. Pechemre sajnos tényleg az a csaj van ott, aki a tenyeréből eszik. – Ülj le valahova, mindjárt viszem a mézsört, figyeld csak meg! – és amint leült, már megyek is oda a lányhoz, hogy a csábító mosolyomat, amivel az arcomon úgy nézhetek ki mint egy hülye, rávillantom. – Szia, két mézsör lenne… - mondanám is tovább, hogy biztosra menjek, mikor a szavamba vág. - Te nem vagy tizennyolc. – mondja nekem faarccal, én meg tudom, hogy itt nincs helye vitának, tudja, lebuktam, Adam biztos súgott neki. De nem fogok leégni… - Azt akartam mondani, hogy neki ott kéz mézsört. A bátyám. – így mindjárt más, bólint egyet, megereszt egy mosolyt Adam felé, én meg hamarosan már a mézsörrel a kezemben ülök le Adam-mel szemben. – Na, megszereztem a söröket. – az már más dolog, hogy nem nézett tizennyolc évesnek a csaj….
//
//