2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ha tehettem volna, akkor nyilván legalább elvarázsolom azt a fát Skyla elől, de mivel nem vagyok Flash, ezért még én sem vettem észre. Azzal törődtem, hogy ne szédüljek le a pegazusról, nem azzal, hogy mi van a csaj előtt. Egy tériszonyostól sose kérj ilyent, hogy ennyi mindenre figyeljen repülés közben, elég arra összpontosítani, hogy megússzam tényleges szívroham nélkül. Még az a szerencse, hogy miután Skyla lezuhant, tudtam rajta legalább egy kicsit segíteni. Ugyan a hányingerét nem mulasztottam el, de a sebeit gyógyítottam. Még akkor is, amikor már erőlködnöm kellett, hogy a rókázást látva ne jöjjön ki belőlem az ebédem... mert azért tény, hogy nem egy guszta látvány. Mindenesetre csak sikerült megint felszállnom a repülő lóra és azzal visszavittem leesés nélkül a lányt. A lépcsőkön felfelé már majdnem futottam, annyira siettem vele a gyengélkedőbe. Az már messze nem játék, ha valaki annyira szarul van, hogy egymás után kétszer hányt. Őszintén szólva aggódtam érte, hogy valami komoly baja lesz. Kár, hogy a medimágusok nem siettek azzal, hogy felszabadítsanak egy ágyat neki. Muszáj volt a földre ülnöm és az ölembe fektetnem, mert annyira sok volt a beteg. Hosszú percek után azonban felébredt, szóval esélyem sem volt odavinni az egyik ágyhoz, amit éppen akkor tettek szabaddá. -Hé, hé! Hova mész?! -kiáltottam utána csodálkozva, mikor Skyla felállt. Széttárt karokkal néztem, ahogy meg akar lépni a medimágusok elől. Pont akkor, mikor már minden kész volt arra, hogy ellássák ő úgy döntött, hogy lelép, mert miért ne... akkor minek hoztam fel az emeletre? Felért egy komplett edzéssel, mire idáig feljöttem, erre fogja magát és elslisszan. -Ezért hoztalak fel?! -kiabáltam még utána, majd én is felpattantam, hogy elérjem útközben. Azonban már rég az ajtóhoz ért mire én a telem felénél tartottam, fogócskázni meg nem akartam vele. Szóval a kissé zabos medimágusokhoz fordultam és szintén széttárt karral benyögtem egy bocsánatkérést, amiért ugrasztottam őket. Nem tudom miért menekült el így Skyla.. talán kínos volt neki, hogy rajtam kellett feküdnie? Vagy összességben kínos volt neki az egész délután? Mert nekem már akkor égett a pofám, mikor a pegazust elővarázsolta és felreptetett vele. Huszonévesen nem az minden vágyam, hogy egy barbie mesékbe illő szárnyas lóval „vagánykodjak”. Mindenesetre akármi is volt az indok, sikerült meglépnie előlem. Nekem meg mivel jobb dolgom nem volt, ezért a könyvtár felé vettem az irányt, hogy ott várjam, ha akad valami munkám. Például egy kitört ablak, ami errefelé elég gyakori.
/Köszi a játékot! Még biztos találkozunk játéktéren (: /
Nem éppen úgy sikerült a kis kalandom ahogyan elterveztem, de most már mindegy. A múlton nem lehet változtatni és nem is nagyon akarok, mert az én elvem az élj a mának. Nem szoktam a múlton rágódni sem azon gondolkodni mi lett volna ha... nem az nem rám vall. Amit akkor tettem és úgy döntöttem azt maximálisan tiszteletben tartom, mert akkor is volt gy oka, hogy miért úgy cselekedtem vagy vélekedtem valamiről. Mivel az időben nem nagyon lehet visszautazni, ezért is vagyok ezzel a dologgal ilyen lazán. Feleslegesen emészteni nem akarom magam, mert az kinek jó? A földet érésem után csak annyira emlékszem, hogy kiadtam a gyomrom tartalmát meg még arra, hogy nagyon szarul voltam, amit nem is említettem Roy-nak. Nem szeretek panaszkodni, azt pedig egyenesen utálom ha sajnálnak. Nincs szükségem mások sajnálatára. Az is éppen elég megaláztatás volt, hogy neki repültem annak a hülye fának, nem hogy még azt is mondogassam milyen rosszul vagyok. Mielőtt még behunytam a szemem az eget figyeltem aztán elbóbiskoltam. Totál nyomott volt a fejem. Baromságokat is álmodtam. Talán valami olyan is volt, hogy Roy bevisz a kórházba. Félig meddig igaz is volt, hiszen ott kötöttünk ki. Sokan voltak, ezért nagyon ciki volt a helyzet. - Igen jól vagyok! - mondtam miközben a fejemet tapintgattak és akkor vettem észre, hogy véres a kezem. Valószínűleg annyira megüthettem, hogy még a vér is elkezdett folyni belőle, ráadásul hasogatott is az előbb említett testrészem. -Kösz mindent Roy!-pattantam fel az öléből majd egy puszit nyomtam az arcára és körbemutattam.-Nagyon sok a sebesült, nekik nagyobb szükségük van a helyre meg majd egyébként is meggyógyítom magam. Szia! Még találkozunk. Gyorsan kislisszoltam a helységből miután reagált és a szobámhoz felmenet még néha-néha megszédültem, de semmi komolyabb. A szobámba elmondtam pár bűbájt amivel megtudtam gyógyítani magam. Hálás voltam Royden-nek, de az is nagy megaláztatás volt, hogy az ölébe feküdtem. Nem mintha nem nézne ki jól csak az ő szemében is már nagyot éghettem, ráadásul mások is oda fordultak felém amikor felébredtem. Nem szerettem volna ha másnap rólam pletykáljanak, bár ez így is előfordulhatott ha nem láttam senki ismerős arcot.
//Köszi a játékot! Remélem még játszunk valamikor U.i:Tiéd a 35-dik hsz-em! //
Az öv rám varázsolását elsőre nem tudtam hogy értékelni. Az a helyzet, hogy arra számítottam, hogy Skyla csúnyán meg fog szívatni, így ettől a varázslattól még jobban megijedtem és kerek szemekkel néztem a csajra. Most ez ki akar nyíratni vagy mi? Bár talán annyira még ő sem gonosz, hogy egy aknamezőre küldjön a pegazussal… mármint erősen remélem. Egy kő szakadt le a szívemről, mikor láttam, hogy jön velem együtt, attól viszont ideges lettem, hogy egyre magasabbra szálltunk. Hiába volt rajtam az öv, szédültem, ha egy kicsit is lenéztem, elkapott a halálfélelem meg minden amit el lehet képzelni. Már kiskorom óta rettentően tériszonyos vagyok, így amikor Franciaországból Londonba költöztünk és repülővel jöttünk, azt az alig egy órás utat szétizgultam. Hányingerem volt, ha kinéztem az ablakon szédültem meg amit akarsz. Azóta egyszer sem ültem repülőn, de nem is fogok. Sőt, a kviddicset is elfelejthetem, amúgy sem szerettem. Valahogy sokkal közelebb állnak hozzám a mugli sportok, mint a foci és a kosár. Régebben általánosban úgy is én voltam a legjobb kosaras, nem kell nekem mindenből jónak lennem. Amikor viszont Skyla a fának ütközött, már kevésbé érdekelt a tériszony. Illetve továbbra is szédültem ugyan, de azért csak lerepültem azzal a pegazussal, hogy segítsek a lánynak. Már úgy is vágytam arra, hogy a szilárd földet érezzem a lábam alatt. Plusz nélkülem valószínűleg még több órás szenvedést várt volna a tinire, muszáj volt cselekednem. Szerencsére az élesztő varázs bevált rajta és kinyitotta a szemeit. Azonban a következő pillanatban már jött is a róka. –Uhh! –ráncoltam a homlokom, miközben ijedt szemekkel néztem rá. Nagyon úgy tűnt, hogy nem tett neki jót ez a fának ütközés és a gyengélkedőn fog kikötni. Már lassan én is rosszul lettem a látványától, főleg miután még egyszer hányt. Amúgy is kikészít az öklendezés hangja, a hányás látványától meg aztán főleg kész vagyok. Így nem csoda, hogy rendesen fintorogtam és próbáltam magamban tartani a kb. két órája megevett kajám maradékát. –Skyla! Maradj ébren! –kérleltem, mikor körülbelül úgy feküdt a hátán, mint egy halott. De nem… lehunyta a szemeit és meg sem mozdult. Nem akartam rajta megint az élesztő bűbájt alkalmazni, mert nagyon szarul volt és nem szerettem volna kipróbálni milyen, ha telibe okádnak. Úgyhogy először is kétfajta gyógyító varázst alkalmaztam… a Vulnera sanenturt és a Hippokraxot a sebeire és az esetleges belső sérüléseire, töréseire. Bár kétlem, hogy eltört volna bármelyik csontja is, de jobb biztosra menni. Utána magamhoz hívtam a pegazust és először is én felszálltam rá, majd a Mobilicorpus bűbájjal felemeltem Skyla mozdulatlan testét és az ölembe fektettem. Utána a pegazusra varázsolt övekbe kapaszkodva egy-két oldalba rugdosás után elértem, hogy felszálljunk. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire rosszul lettem megint. Szédültem, ha lefelé néztem, ráadásul teljesen megijedtem ettől a nagy magasságtól. De legalább gyorsan eljutottunk a Roxfort bejáratához, ahol a pegazust visszavarázsoltam kővé, majd a lányt két kézzel fogva felvittem a gyengélkedőbe. Ott azonnal szóltam az egyik medimágusnak, aki ott volt, hogy szükség lenne egy szabad ágyra, mert a Skyla elég rosszul van. Azonban elég sokan voltak bent, ezért azt mondták várni kell pár percet, mire lesz szabad hely neki. Addig leültem a falhoz és a tini csajt az ölembe fektettem, úgy vigyáztam rá. Nem azért, mert belészerettem vagy bármi ilyesmi, egyszerűen mekkora smucigság lett volna már, ha csak úgy otthagyni a földön. -Végre! –kiáltottam fel örömömben, mikor magához tért. –Felhoztalak a gyengélkedőbe, itt majd meggyógyítanak –mosolyogtam rá, majd néztem mikor szabadítanak fel neki egy ágyat. Ezután a kaland után biztos szüksége volt még egy kis pihenésre. Meg arra, hogy a medimágusok megvizsgálják. –Jól vagy? –kérdeztem még rá, hogyha esetleg megint hányingere lenne, akkor időben el tudjak ugrani.
A válaszára csak a fejemet ráztam. Ez a mondás nem teljesen igaz, mert mi van ha valaki nem hívő és másban hisz? Én abban hiszek amit jól látok, szóval nekem meg van a saját vallásom és hitem is egyaránt. Nem mintha nem hinnék a Biblia szerinti világkeletkezésének, de egyszerűen engem nagyon aggaszt a dolog, hogy honnan tudják mikor az már több milliárd éve volt már. Lehet hazugságokat jegyeztek le. Ha már ennél a témánál vagyunk akkor a történelmet is egy nagy hazugságnak tartom. Ki tudja lehet az ókorban meg a középkorban hazugságokat írtak a királyokról, hogy ezt és ezt győzte le, sőt még az is lehet, hogy hamis állítás, hogy például az adott király akiről írtak király volt, lehet más volt csak fényezni akarták. A közel múltban történt dolgoknak jobban hiszek, valahogy azért, mert azóta nem telt el olyan sok év, de attól még az is lehet szemen szedett hazugság. A seprűs kalandot követően gyorsan cselekednem kellet, ezért is kötött ki Royden egy általam átvarázsolt pegazuson. Mielőtt felszálltam a seprűre Royden egyből megijedt. Nem gondoltam, hogy tériszonya van, ezért gyorsan még oda varázsoltam egy övet, hogy véletlen se pottyanjon le a csodalóról. Eléggé bírtam ahhoz, hogy ne hagyjam, hogy leessen. Szükség van az ilyen emberekre, R-re meg főleg, hiszen ő az iskola karbantartója meg amúgy is kedves volt velem, ezért csak icipicit szívattam meg. Szerencséje volt, hogy a kviddicspályán és a közelében lévő diákok közül neki nem vett semmit észre, szóval leégetni nem égettem le. Sőt Roy szemében én égtem nagyot mert annak köszönhetően, hogy nem figyeltem előre egy percre neki repültem egy fának és lezuhantam. Eszméletlenül feküdtem a Földön és arra ébredtem fel, hogy szólongat valaki. - Hányingerem van! - nyögtem ki majd az oldalamra fordultam és kijött a róka. Mérhetetlenül megalázottnak éreztem magam. A fejem hasogatott, nem inkább majdnem széthasadt, a gyomrom kevergett és miután hánytam még egyszer kellett. Utána visszafordultam a hátamra és az eget néztem ami furcsa színekben tündökölt. Nem akartam mutatni sem mondani mennyire rosszul vagyok, de nem is kellett sok, mert ismét lehunytam a szemem és hülyeségeket álmodtam. Konkrétan nem tudom mit, de az tudom, hogy összevisszaság volt. Újra felébredtem. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. -Roy! Hol vagyok?-kérdeztem halkan és erőtlenül. Újra vissza és visszapörgettem a pillanatot amikor már túl közel voltam a fához, de az volt az érdekes, hogy előtte még nyomát sem láttam, valahogy olyan érzés fogott el, mintha valaki direkt varázsolta volna oda azt a fát. R nem lehetett az, hiszen ő túl kedves ahhoz, hogy ilyet tegyen velem. A táncos dolog sem volt valami nagy csíny, ebből gondoltam, hogy azért nem okozna bennem nagyobb kárt.
A hozzászólást Skyla Dyce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-11-02, 16:16-kor.
-Ehh... nem akarlak elszomorítani Skyla, de hinni a templomban kell -vigyorogtam rá és nyilván nem ördögien, hanem csak úgy simán. Nem akartam itt szívózni a csajjal, mert elég harapós tud lenni, ha felbosszantják. Legalábbis azok alapján, amit hallottam róla. Nem mintha utána kémkednék vagy ilyesmi. Egyszerűen a folyosón sétálva is a fülembe jut egy-két dolog. Olyan is, amit egyáltalán nem szeretnék hallani. Például múltkor rajtakaptam az egyetemista bigéket, amint azon filóznak mekkora lehet a szerszámom. És erre úgy istenigazából már nem tudok mit szólni... mármint azon kívül, hogy odaszóltam, hogy ha ennyire izgatja őket, akkor nézzék meg. Egyébként meg nem tartom magam az iskola csődörének,nem kapok naponta rajongói leveleket sem, szóval halvány lila gőzöm sincs azok a lányok miért vannak oda értem annyira. Az oké, hogy megvannak a megfelelő testi adottságaim, de azért kétlem, hogy Casanova lennék. Azt meg passzolom Skyla miként vélekedik rólam, én nem tekintek rá másként, mint szimpla ismerősként, akit meg kellett volna állítanom, mielőtt még felszállt volna a seprűre. Nem azért, mert nem vagyok benne a hülyeségbe. Hú, de még mennyire benne vagyok! Régebben még arra is képes voltam, hogy bedobáljam az egyik haverom segítségével a szobatársam (természetesen tiszta) alsóit a lányokhoz, miközben ők aludtak. Egyszerűen arról van szó, hogy most már felnőtt lettem, legalábbis testileg és karbantartó vagyok a Roxfortban. Nem néznék szívesen, ha még biztatnám is a csínyekre a diákokat. Muszáj volt eljátszanom, hogy nem örülök annak, amit Skyla csinált, hogy megzavarta a kviddicsesek edzését. Pedig szívem szerint még meg is tréfáltam volna a csapatot, de azért nem kicsit jönne ki furcsán, ha pont én, aki le szokta cseszni a diákokat, ha rongálnak, pont én trollkodnék velük. Ez nem egy felnőtthöz méltó viselkedés, szóval visszafogtam magam. Viszont Skyla szívatását semmiképp sem tudtam volna kihagyni. Még akkor sem, ha számítottam rá, hogy valamilyen formában vissza fogja adni. Láttam rajta, hogy még ő is röhögött a szerencsétlen helyzetén, nemcsak én. Azonban arra álmomban sem gondoltam, miként „bosszulja” meg az előbbi trollkodásomat a tinilány. Ugyan arra, mikor varázsolt a hátam mögött, odafordultam, de a pegazus támadását nem tudtam elhárítani. Akárhogy forgolódtam, úgy lökött meg, hogy konkrétan a nyakán keresztül a hátára csúsztam. -Ááá! Szedj le innen -ráncoltam a homlokom aggodalmasan és Skyla felé fordultam. Fogalmam sem volt akkor még, hogy mit tervezett a lány, ezért eléggé... hát be voltam szarva, az az igazság. Nem nagyon, de azért tartottam tőle mi lesz a közeljövőben. Főleg azért, mert nemcsak, hogy tériszonyos vagyok, de még lovagolni sem tudok.Szóval amint felszállt velem a pegazus, a szívem a torkomban dobogott. Akárhányszor kicsit lenéztem, megszédültem és szorítottam az állatot mint atom. -Ne nézz le Roy, ne nézz le! -motyogtam az orrom alatt. Hát, rendesen eltalálta Skyla, hogy mivel bosszulhatná meg az előbbi incidenst. Akárhogy próbáltam, képtelen voltam az elém táruló gyönyörű tájra koncentrálni, mert szörnyen féltem odafent, lassan már pánikoltam. Nem érdekelt sem a naplemente, sem a közeli tó vízének tükröződése, csak az életem, amit jelenesetben eléggé veszélyeztetett a magasság. -Cseszd meg Skyla! Tériszonyos vagyok! -csattantam fel a kelleténél agresszívebben. Arról meg ne is beszéljünk hogy röhöghettek rajtam a diákok, mikor meglátták, hogy milyen görcsösen ülök a pegazuson. Anno a kviddicsezni sem én magam jelentkeztem, hanem elsőben automatikusan beválogattak, hogy megnézzék miként játszom. Mentegetőztem, hogy tériszony így, tériszony úgy, de nem érdekelte őket... egy férfi győzze le a félelmeit. Hát kösz, de ez nem rajtam múlik. Egyszerűen szédülök ha lenézek és ez nem hozható össze a kviddiccsel, ahol párszor muszáj kicsit lefelé is tekintgetnem, nehogy fejbe kólintson a labda. Azonban dühöm és a félelmem egy része is elpárolgott azonnal, mikor megláttam, hogy Skyla nekiment egy fának és lezuhant. Tátott szájjal, csodálkozva néztem utána, majd elkezdtem húzni a pegazus sörényét, hogy álljon már meg és menjen utána. -Lefelé! Villám vagy mi a neved! Lefelé! -parancsoltam rá, ennek ellenére nem volt hajlandó megállni. -Kő! Megállsz és lefelé mész! Ne kelljen erőszakot alkalmaznom! -rugdostam oldalba, hátha legalább erre reagál. Végül csak sikerült elérnem, hogy meredek repülésbe kezdjen és odavigyen a lányhoz. Szerintem mondanom sem kell, hogy kb. ötvenszer kaptam kisebb szívrohamot zuhanás közben, de legalább leszálltunk. Lepattantam a pegazusról és odafutottam Skylához. Az utolsó métereknél már azonban letérdeltem, így egy kicsit csúsztam, mikor odaértem hozzá. Azonnal szájánál hallgatóztam és a nyakát fogtam az egyik ütőerénél, ezzel ellenőrizve az életjeleit, ugyanis láthatóan nem volt magánál. Miután ezt megcsináltam, előkaptam a varázspálcámat és a fejemből a megfelelő varázsigét. -Stimula! -mondtam ki, ezzel felélesztve a csajt. -Skyla! Jól vagy? Hol fáj?
- Ja! Azt hittem Griffendéles. Annak néztelek volna inkább. - válaszoltam meglepődve, mondjuk én se nézek ki Hugrabugos-nak mert általában becsületesek meg ilyesmi. Ez nem azt jelenti, hogy akkor nem szeretem a házamat, de hát úgy érzem kilógok a sorból, inkább tartoznék a Mardekárosok közé mint közéjük. Bár én általában mindig kitűnök a többiek közül a jellemem miatt, sőt a külsőm miatt is, ami szerencsére jó, mert nem a rondák közé tartozom. -Sajnálhatod is!-vetettem oda neki miközben a kezemet kitartottam még mindig úgy mint egy dáma, majd felnevettem. A seprűs kalandom jóra sikeredett egy bizonyos részig, amikor is Royden leszállított a seprűről amikor felajánlottam neki kedvesen, hogy viszem és ez a hála. Szégyellheti magát.... Nem, igazából nem haragszom rá csak az a rossz, hogy véget vetett a mókának pedig a legjobb része akkor jött volna amikor elviszem magammal, de hát ha nem élt a lehetőséggel akkor sajnálom. Mindennek a teteje az volt, amikor elkezdett táncoltatni még hozzá azzal a nyavalyás ,,Tarantallegra" varázsigével. Neki lehet vicces volt, de nekem már kevésbé. Ugyan azért én is röhögtem rajta, de amikor visszavarázsolt normális állapotba nem hagyhattam annyiban. Hirtelen nem ötlött semmi az eszembe, de hamar feltaláltam magam. Kreatív személyiség vagyok, ezért nem kellet nagyon megerőltetnem magam. Amikor a táncot és a nevetést is abba hagytam, felfigyeltem a közelben lévő kövek közül egyet és átváltoztattam egy pegazussá, amely gyorsan Roydenhez szaladt és a feje segítségével a hátára segítette majd felrepültek, én sem tétlenkedtem sokáig, felpattantam arra a seprűre amelyet találtunk és Roydenék után repültem. Gyorsan melléjük is kerültem. A pályát elhagytuk, ezért az iskolához közeli erdő felé vettük az irányt. -Na, tetszik a kilátás?-kérdeztem mikor már teljesen szorosan repültem a varázslény mellett. Végül is nem akartam én megszívatni, jó egy picit igen, de ha nem is sikerült attól függetlenül egy jó élmény született belőle. Royden dobta fel a napom maradék részét, amiért hálás is voltam neki, meg amúgy is jó fejnek tűnt és nem akartam bunkózni vele meg szétszívatni a fejét, azért annyira én sem vagyok ördögi. Az erdő felett repkedve lenyűgözött a kilátás. Az ég narancssárgás színű volt ugyanis már a naplementét csodáltam repülés közben. A közeli tavat is elérték a sárgás nap sugarak amelyek gyönyörűen világították be a tájat és a vizet is egyaránt. Az ilyen természeti dolgok letudnak nyűgözni, bár sok embernek megszokott már pedig nem, mindig más és más, főleg ha más helyekről nézi az ember. A tekintetem hamar visszasiklott az új barátom felé, de aztán hamar megbántam, mert egyenesen neki repültem az egyik fának és elvesztettem a seprű felett az irányítást, majd zuhanni kezdtem. A földet érés előtt már furcsán éreztem magam, aztán a földet érésem előtt valami megállított majd elvesztettem az eszméletemet.
A hozzászólást Skyla Dyce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-30, 14:41-kor.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royden&Skyla 2014-10-25, 17:01
Skyla & Royden
What if I say I'm not just another one of your plays?
-Nem, nem. Hugrabugos voltam, mint te -bár állítólag oda csak a bénák járnak, én mégsem lettem az. Sőt, Skyla sem úgy néz ki, mint aki még egy pezsgős üveget sem tudna arrébb rakni anélkül, hogy ne verné le. Abszolút életrevaló kis csaj, úgyhogy szerintem a Hugrabugos diákok is lehetnek ugyanolyan jók mint egy Griffendéles. Mert a házban, aminek én is tagja voltam, tulajdonképpen az kerül be, aki hűséges, becsületes, sportszerű és nincs kiemelkedő tulajdonsága. Még ha Griffendélbe kerültem volna akkor is jobban lenézném a Mardekárosokat. Oda általában a pöcsfejek kerülnek, kis kivétellel. Szóval én igaziból örültem is, hogy nem oda kerültem... ők a lehető legrosszabbak. Ugye amióta karbantartóként dolgozok itt, lehetőségem van benézni a klubhelyiségükbe, amit rendszerint mindig megbánok. Legszívesebben felképelném a legtöbb kígyó címerest. Csak a hatalom számít nekik, szeretnek rongálni és minden ilyen apróság. Persze nem azt mondom, hogy mind ilyen, de sajnos a legtöbbről ezt lehet elmondani. Ahhoz képest a házpontjaik mindig az egekben járnak. -Hát, sajnálom -vontam vállat mosolyogva, majd figyeltem, ahogy Skyla eljátssza a dámát. Valahol még illik is hozzá ez a stílus... legalábbis a külsejéhez. Mert amiket lehet róla hallani négy fal között, az alapján inkább egy „leszarom” stílusú kis csórónak mondanám. Előbb nézném Mardekárosnak mint Hugrabugosnak... és az egyet jelentene azzal, hogy ilyen az alaptermészete. De mivel velem sem bunkózott, ezért valószínűleg csak rosszabb napjain játssza magát. Legalábbis remélem. Mert ha velem is elkezd pofátlankodni, feleselni, akkor nem hiszem, hogy még egyszer leállok vele beszélni. Nehezen viselem el mások indokolatlan gyökérségét. A pályához érve rá kellett jönnöm, hogy itt maximum csak nézhetjük az edzést, azon kívül nem sok lehetőségünk van. Mondjuk az is jó elfoglaltság, jobb mint a könyvtárban olvasgatni. Kár, hogy nem tudom pontosan mikor van itt edzés, szívesen megnézném őket párszor. Miután azonban észrevettem a seprűt, kicsit jobban felpörögtek az események. Eszem ágában sem volt ráülni, sőt, azt sem akartam, hogy Skyla használja. Egyszerűen ki akartam szedni a padok alól. Oké, ha nem lett volna itt senki, akkor nem gond, ha kipróbálja. De mivel edzettek, ezért rögtön fel is mordultam, mikor a lány ráült a seprűre. -Ne csináld! Leszállni! -szóltam rá erélyesen, erre azonban csak egy kaján vigyort kaptam és Skyla már az égben volt. Gondolkoztam milyen bűbájjal lehetne leszedni, végül eszembe jutott egy jó. -Volate e stenderya! -emeltem fel a pálcámat a seprűje felé, de sajnos nem találtam el. Túl gyorsan mozgott. Másodszorra meg véletlen egy rendes kviddicsjátékos seprűjét kezdtem el irányítani, amit azonnal abba is hagytam. Belenyugodtam abba, hogy én nem fogom tudni leszedni azt a csajt... maximum ha az edző rászól, akkor visszajön. De még őt sem zavarta úgy látszik, hosszú perceken keresztül ott játszott Skyla, de olyan profikat megszégyenítő stílusban. Én sosem voltam ennyire jó... sőt, még fele ilyen jó sem. Mikor végre hajlandó volt közelebb jönni, már egy sunyi mosollyal néztem rá, előkaptam a pálcámat és kimondtam az előbbi varázsigét. Ezzel szépen le tudtam hozni a seprűvel együtt a földre. -Nem és bocs, de te sem játszol. Előbb meg kéne kérdezned az edzőt -nem vagyok én semmi jónak elrontója, de kétlem, hogy örülnek neki, ha edzés közben csak úgy közéjük vágnak seprűvel. -De kviddicsezés helyett megengedem, hogy táncolj -vigyorogtam, majd a pálcát rögtön felé irányítottam és elmondtam a rontást. -Tarantallegra! -erre Skyla akár akart akár nem, elkezdett táncolni, én pedig ezzel egyidejűen hangosan nevetni. Nagyon hülyén festett szegény és sejtettem, hogy ezt még vissza fogom kapni, de... -Ez jár annak, aki nem engedelmeskedik -már lassan kétrét görnyedtem, mikor úgy gondoltam elég lesz, nem kínzom tovább. Eltávolodtam tőle, továbbra is röhögve, majd kimondtam a semlegesítést. -Finite Incantatem!
- Én már nem szólok semmit - mondtam gúnyosan mosolyogva és a fejemet ráztam. Teljesen felvidított engem ez a Roy gyerek szóval örültem neki, hogy vele voltam. Mint sem, hogy unatkoztam a szobában vagy valami.-Hahaha! Poénkodós srácnak tűnt, ami nálam már pontot ér. Azt szeretem a legjobban ha megnevetettnek. A nevetésnél nincs is jobb dolog. Főleg az ördögi nevetésnél. Már próbálgattam egy-kétszer és egész jól ment, bár nem vagyok én gonosz tevő. -Gondolom ide is jártál! Milyen voltál? Griffendéles?-kérdeztem rá, mert tipikus griffendélesnek tűnt. Nem mintha én hugrabugosnak tűntem, de hát ide osztott be a varázs süveg és végülis nem is bántam meg. A hugrabugosok általában becsületesek és társaik. Nem éppen rám vall, de azért egy álnok kígyó sem vagyok. Ilyen a jellemem és kész. -Ugyan már! Csak azt akarom ami engem illet!-feleltem és mint ha egy dáma lennék a kezeimmel elegánsan mutogattam és a hangnemem is átváltozott kifinomultabb stílusúvá. A hülyéskedést abba hagyva gyorsan eldöntöttem hová is menjünk ezért megragadtam Roy karját és egyenesen húztam magam után. Gyorsan odaértünk a kviddicspályához ahol éppen edzés folyt, ezért is volt izgalmas.AZ elején érdeklődve figyeltem kik is játszhatnak, de nem nagyon tudtam kivenni kik azok. A figyelmemet hamar lekötötte az amit Royden mutatott nekem. Egy árva seprű volt. Talán valakinek nem kellet? És ezzel, hogy megmutatta nekem Royden azt akarta súgni, hogy használjuk ki a lehetőséget? Odasétáltam a seprűhöz. Megfogtam és megnéztem. remek állapotban volt. Körül néztem nem-e valakié aztán gyorsan rá is ültem. Royden felé pillantottam és kaján vigyorral az arcomon felszálltam. Elrepültem vele a nézőterek között majd a kviddicspályára is felmentem és egy-kétszer én is elkaptam a labdát mintha én is a játék részese lennék és szereztem pár gólt, majd visszarepültem Roydenhez. Öröm volt látni azokat a ledöbbent arcokat amikor bedobtam a kapuba meg az is jó volt, hogy egyik csapat se tudta hogyan kerültem én oda. Mindé csapatban fiúk játszottak, ezért lehettem én ennyire érdekes számukra meg az is, hogy elsőre gólt szereztem. Páran elégedetten tapsoltak és füttyentettek nekem. Amikor odaértem Royhoz páran még mindig szurkoltak, sőt biztattak is, hogy álljak be játszani. Először gondolkodtam rajta aztán úgy döntöttem előbb elviszem egy körre az új barátomat. -Na kipróbálod?-kérdeztem még mindig a levegőben lebegve.
A hozzászólást Skyla Dyce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-28, 00:55-kor.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royden&Skyla 2014-10-21, 20:51
Skyla & Royden
What if I say I'm not just another one of your plays?
[You must be registered and logged in to see this link.] -De?-kérdeztem vissza érdeklődve és továbbra is mosolyogva. Látszott rajta, hogy már most sikerült felvidítanom. Ami ahhoz képest eredmény, hogy milyen nagyon morcos volt... de a mester megint megoldotta a problémát. Alaptermészetem a hülyéskedés és ezzel nem egyszer segítettem már mások bánatán, mondhatjuk, hogy már profi vagyok benne. Még akkor is megy, ha nem koncentrálok rá, nem hiába én vagyok a társaság középpontja, amikor London utcáit járom a baráti társaságommal. -És tessék. Még az is eszedbe jutott, hogy már ezer éves vagyok! -fordultam felé félig, miközben tetetett csodálkozás ült ki az arcomra. -Gratulálok Miss Dyce! Az ön memóriája már felér egy hörcsögével! -poénkodtam vele. Természetesen nem bántásból szívtam ezzel a vérét, szimplán az volt vele a célom, hogy ezzel is legalább felvidítsam és minél jobban feloldódjunk a kezdeti zavarodás után. Szerencsére mondjuk jól kezelem az ilyen helyzeteket, úgyhogy nekem nem okozott nagy problémát, hogy nem ismert meg Skyla. -Egyébként alig egy éve dolgozok itt- jegyeztem meg csak úgy a levegőben, nem vártam rá választ. Csak ha már előhozta, hogy ezer éve volt az a csínytevésük, akkor gondoltam megadom, hogy mennyi a váltószám az ő memóriájához. -Miss Dyce, ön egyre követelőzőbb! -mondtam ezt úgy, hogy kicsit talán még sikerült is kifiguráznom azt a tanárt, aki legelőször rászólt és hozzájárult ahhoz, hogy rossz napja legyen a csajnak. -Sajnálom, de ilyen akaratos nyerteseknek nem küldünk nyereményt -jelentettem ki, eltüntetett vigyorral. Majd mikor Skyla elnevette magát, én is ezt tettem, csak kevésbé intenzíven és hamarabb abba is hagytam. A lányok hangos vihogását egyébként még eddig sosem übereltem. Ők valahogy ebben mesterek. De amúgy sem szeretném kipróbálni milyen az... egyszerűen nem férfias és ha már valami így kezdődik, azt nem csinálom. Még véletlen sem szeretném azt hitetni az emberekkel, hogy meleg hajlamaim vannak, mert max. ők hajlamosak ilyenre. Eleget láttam már ahhoz, hogy utáljam mindet. Undorító az egész, amit csinálnak -Na végre! -sóhajtottam fel, mikor végre kibökte a csaj, hogy hova is akar menni. Már éppen ellöktem magam a faltól, de Skyla már húzott is maga után a szó szoros értelmében. Nem értettem mire fel a nagy sietség... úgy csinált mintha legalább mutatni akart volna valamit. Ezzel a tempóval hamar odaértünk a pályához, ahol a jobb oldalon, a lelátok alatt valamit megláttam, amiről elsőre fogalmam sem volt micsoda. -Hé! Nézd! -mutattam az érdekesség felé, majd ha követett, ha nem, elindultam megnézni mi van ott. Nem mozgott, ráadásul hosszúkásnak tűnt, így azt elvetettem, hogy varázslény. A pálcámat sem vettem elő, mert felesleges lett volna. Közelebb érve már leesett, hogy az egy seprű. Még az is megfordult a fejemben, hogy kipróbáljam, azonban ezt rögtön elvetettem. Régebben ugyan kviddicseztem, de hamar kirúgtak a csapatból, mert reménytelen voltam. Most meg ráadásul személyzeti tag is lettem, szóval nem kéne itt a seprűvel szerencsétlenkednem.
Remélem még játszunk valamikor U.i:Tiéd a 35-dik hsz-em! 
//