2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tényleg nem szívesen beszéltem Utherről, nem csak neki, úgy igazán senkinek, egyedül Rosemarynek nyíltam meg a témában, de ő a legjobb barátnőm, neki mindig könnyen megy az ilyesmi, már csak a személyiségéből adódóan is. Őszintén szólva, nem arról volt szó, hogy nem bíztam volna meg a környezetem tagjaiban, sokakban nem, ez kétségtelen, de nem emiatt nem beszéltem róla, sokkal inkább azért nem, mert szégyelltem, hogy képtelen vagyok lekoptatni a fiút, meg hogy valamilyen különös módon mégiscsak vonzódom hozzá. - Az izgalom jó, bár a mardekárosok nem kifejezetten a szívem csücskei, többségében olyan fellengzősek. Különösebb problémám sosem volt velük, nem szimpatikusak, bár várom már, hogy valaki megcáfoljon eme véleményemben, de erre még nem került sor. Hiába, mégiscsak mélységes ellentétek feszülnek a két ház között. - Örülök, szerintem tök jó, hogy nincsenek kötöttségek. Én nem is akarok kapcsolatot egyelőre, valahogy nem érzem úgy, hogy itt lenne az ideje. Különösképpen azért, mert még nem vagyok szerelmes, márpedig én szeretnék az lenni, s ha nem sikerül, kapcsolat sem kell, hisz minek olyanra vesztegetni az időmet, aki nem képes megdobogtatni a szívemet. Nagy kérés talán, hogy valaki magamért szeressen esetleg, ne pedig azért, ahogy kinézek? - Uther van Horne. Egy Hollóhátas egyetemista, nem tudom, ismered-e. Felelem csendesen, kicsit még most is ki vagyok akadva miatta, sőt, egész egyszerűen nemet kellett volna mondanom, az lett volna a legegyszerűbb mindkettőnknek. Ám nem így történt, szóval most már megnézhetem magamat. - Azt hiszem, nekem is számba kellett volna vennem egyéb lehetőségeket is, de így alakult. Remélem, legalább egy kicsit jól fogom érezni magam, meg persze, hogy téged elhív valaki olyan is, aki érdekel. Kacsintottam, aztán mivel kezdett érdekesebb lenni a meccs, már oda tapadt a tekintetem, egészen addig, míg el nem kapták a cikeszt, és nem dőlt el a meccs. Akkor aztán mosolyogva pillantottam megint Skylara. - Hú, ez jó volt! Majd valamikor dumálhatnánk még, kicsit nyugisabb körülmények között is. Kacsintottam rá vidáman, majd egy puszival búcsúztam, aztán szaladtam is, még volt egy csomó tanulnivalóm, azokat semmi pénzért nem hanyagoltam volna el.
//Bocsi, hogy csak most. Mivel elég régi, ha gondolod, benne vagyok, hogy kezdjünk egy újat, igyekszem nem elfelejtkezni a szálról. Ezt pedig köszönöm szépen, és ne haragudj!//
Pictures framing up the past Your taunting smirk behind the glass This museum full of ash
Eileen & Skyla
Gondolhattam volna, hogy egy pasi van az ügyben Eileen-nál, hiszen ő jó tanuló, szóval mi más problémája lehet az életben, persze lehet a családjával is valami, de a mi korunkban sokkal valószínűbbek a fiús ügyek. - Hát jó! Te tudod..... - feleltem egyszerűen, az utóbbi időkben nem akartam mindig az embereket faggatni vagy rávenni, hogy elmondják a titkukat vagy bármit, de egy idő után úgy sem bírják ki, hogy ne kezdjenek mesélni róla. Persze én is sokszor nem mesélek el sok mindent másoknak, mert semmi közük hozzá és tudom azt is, hogy akadnak olyanok is akik tovább adják, ez a legbosszantóbb, foglalkozzanak a saját életükkel, de ha ennyire érdekli őket akkor valószínűleg a sajátjuk uncsi. Manapság úgy vagyok az emberekkel, hogy nem akarok annyira mély kapcsolatot kialakítani velük, mert ki tudja mikor csapnak be és taposnak el, de velem nem érdemes újat húzni, mert én még jobban eltaposom őket. - Igen nálam is van! Szerencsére eddig jó. Szerintem nem ismered, de ide jár a Roxfort-ba. Mardekáros és kavargatunk, szóval igazából semmi komoly, de azért izgalmas. - meséltem vigyorogva miközben néztem a meccset és néha Eileen felé is pillantgattam.- Nem kötött a kapcsolatunk, de akár lehet még több is, majd meglátjuk.... Látom nálad nem ilyen jó a helyzet. Kicsit sajnáltam Eileen-t, hogy neki nem úgy alakulnak a dolgai amint szeretné, de sajnos sokszor ez van, ha beléd szeret valaki te nem viszonzod, de ha meg én akkor ő nem, szóval a szerelem az egy bonyolult dolog az biztos. Nem lehet mit tenni vele, d néha feldobja az életedet, nem mindig a megszokott dolgok szerint megy és máshogy is érzel, jobban tudod értékelni a dolgokat.... stb. - Ja és tényleg ki hívott meg a bálra? Engem is már hívtak csak nemet mondtam, majd még kivárom, hogy valaki olyan hívjon aki érdekel is.-jutott eszembe a gondolat, ha már a szerelmi bánatáról nem akart beszélni akkor legalább azt elárulhatná, hogy ki volt az aki elhívta e jeles eseményre.
words: 321 | note: Bocs, hogy ilyen későn! | music: Intro ?
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eileen&Skyla 2014-12-16, 13:42
Skyla & Eileen
Legyintettem egyet egy sóhajtás kíséretében, naná, hogy pasiügy, mi más rontaná meg épp az életem, mikor jó tanuló vagyok, benne vagyok a házam kviddics csapatában, és soha nem is volt velem semmi probléma. Most pedig… hát, hagyjuk is. - Sajnos az, igen, de nem nagyon szeretek róla beszélni, illetve, nem akarom, hogy ügy legyen belőle, el szeretném kerülni, csak képtelen vagyok rá, valahogy mindig megtalál. Az tuti, hogy bizonyos szempontból Uther eszelős, de ezt nem fogom elkezdeni firtatni, mert nem járna jól szegény lány, ha a Hollóhátas rúnamágus megtudná, hogy elcsacsogtam neki róla dolgokat. Márpedig én senki életét nem szeretném veszélyeztetni, szóval nem sírok inkább senkinek erről az egészről. Vagyis, lebutítva igen, most is ez történik, és nekem épp elég ennyi. Így is egyértelmű, hogy nem akarom, hogy bármi legyen köztünk, mégis minden jel arra mutat, hogy nem kerülhetem el. Nevetséges vagyok. - Igen, elég sok a gól, nagyon ügyesek. Nekem sosem okozott gondot, hogy megdicsérjem mások jó teljesítményét, csak azt sajnálom, hogy nekem nem ment jól a mi meccsünkön, bízom benne, hogy a következőre összeszedem magam, mert nem szeretnék kikerülni a csapatból, nagyon nem. - Ne de mit is mondtál az előbb? Van valami pasiügy nálad is? Kicsoda? Ismerem? Történt valami izgi? Nálam nem, csak meghívott a bálra… Csak. Igazából inkább parancsba adta, szépen csomagolva, de nem nagyon lehet neki ellentmondani, ha eltervezett valamit, és ez rendkívül bosszantó tud lenni. Jobban érdekelt, hogy vele mi van, remélem, szebb pillanatokat él át azzal a bizonyos sráccal, mint én.
Pictures framing up the past Your taunting smirk behind the glass This museum full of ash
Eileen & Skyla
Eileen megérkezésekor azt is megfigyeltem, hogy a mellettem lévő srácok csak csorgatják rá a nyálukat. Nem mondom, hogy ez nálam nem volt így, így volt csak nem ennyire. Eileen mivel vélaszármazék. - Van ez így. Pasi ügy? Erről muszáj mesélned. Igazából nekem is van, de mivel te mondtad előbb, ezért mesélj te! - válaszoltam a kérdéseire izgatottan amit annyira nem próbáltam leplezni, hiszen tényleg az voltam meg én se vagyok mindig hangulatember. Nem akarok mindig leplezni az érzelmeimet, mert annak mi értelme lenne? Igaz, szeretem összezavarni az embereket, de ha már olyan emberrel vagyok akivel kicsit is jóba vagyok, nem akarok feltétlen kitolni. nem mindig így gondolkodom, de vannak olyan pillanatok amikor kicsit pozitív irányba fordul majd újra negatívba ez vagyok én, akinek nem tetszik az elmehet máshova. Nem fogok változtatni magamon csak mások kedvéért és azért sem, mert kritizálnak, ugyanis ha hallgatnék rájuk akkor utána valamiért megint elkezdenének szekálni, ilyenek az emberek, nincs mit tenni. Manapság szarni kell mások véleményére. időközben a meccs is elkezdett komolyodni. A Hugrabug és a Mardekár játszott egymás ellen. Szívem mélyén egy kicsit drukkoltam a Mardkárosoknak, hiszen az ő személyiségük még mindig közelebb áll az enyémhez, mint a Hugrabugé. Nincs bajom a házammal, csak úgy érzem én lógok ki a sorból ami nem is probléma, hiszen inkább leszek különb, hiszen ha olyan lennék mint mások, unalmas lennék. - Izgalmas most a játék! A házam elég rendesen belehúzott. -feleltem szárazan, miközben a mérkőzést pásztáztam. Szurkoltam, azért a Hugrabugosoknak is, nagyjából büszke is voltam rájuk, mivel belehúztak.
words: 249 | note: - | music: Bullit ?
A hozzászólást Skyla Dyce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-12-20, 14:12-kor.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eileen&Skyla 2014-12-08, 21:42
Skyla & Eileen
Minden meccsen kinn vagyok, vagy azért, mert játszom, vagy azért, mert nézem a többi ház meccseit, utóbbi esetet kevésbé élvezem, de attól még érdekel. Mostanában egyébként is többet edzek, mert borzasztóan ment a múltkor, én természetesen Utherre fogom. Az tuti, hogy legközelebb sokkal ügyesebbnek kell lennem, mert egyszerűen ez így nem mehet tovább. Még a végén kitesznek a csapatból, vagy valami. Nekem nem volt problémám azzal, hogy ilyenkor ne a saját házam szektorában üljek, mert hát, őket úgyis sokkal jobban ismerem, szóval gond nélkül mentem bele, hogy átmegyek Skylahoz, Rosemary úgysincs kinn, Levendula drága meg biztos a kis pasi pajtijával ücsörög valahol édeskettesben. Tudom én, hogy nincs köztük lámúr, de arra már nem adnám a voksom, hogy nem is lesz. Éppen hogy odaértem egyébként, túlságosan fényes kedvem nem volt, hiszen szokás szerint teljesen össze voltam zavarodva a Hollóhátas srác, mit srác, szinte már férfi miatt, úgyhogy némileg el voltam varázsolva újabban, és ráadásul most Rosemary is kiküldetésen volt. Legszívesebben sikítva rohantam volna utána, hogy találja ki helyettem, mit kezdjek ezzel az egésszel. - Hali! Köszöntem mosolyogva Skylanak, és leültem mellé, egy pillantást vetve a szervezkedő fiúbagázsra is, nem telt bele sokba, hogy hasson rájuk csodás vélaszármazék személyiségem, és inkább a nyálukat csorgassák. Remélem, így is maradnak egy ideig, mert őszintén semmi kedvem nem volt balhézni, de ha kell, hát istenemre mondom, kikészítem őket. - Örülök, hogy nem nekünk van meccsünk, tutira nem menne ma a játék. Jól vagyok, csak kissé össze vagyok zavarodva. Pasi ügy, sejtheted… És veled mi a helyzet? Rég beszéltünk! Ami azt illeti, hiányzott is már, de mostanában elég ritkán van időm bármire is a kötelező köreimen és a kviddicsen kívül, majd meghaltam már a téli szünetért, annyira ki voltam merülve.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Eileen&Skyla 2014-12-08, 17:48
Eileen & Skyla
"Hazug vagyok, csaló vagyok, gyáva vagyok, de soha nem hagynám cserben a barátomat. Már ha ahhoz, hogy kitartsak mellette, nincs szükség őszinteségre, tisztességre és bátorságra."
Szokásosan, mint máskor is kimentem a kviddicsmeccsre, megbeszéltük Eileen-nel, hogy együtt nézzük meg ugyanis jó lett volna már valami program meg egyébként is egy kviddicsmérkőzésen bármi megtörténhet, de most komolyan. Egyszer előfordult, hogy két diák veszekedésének voltunk tanúi, ezenkívül volt, hogy a labdát is elkaptuk vagy szurkoltunk, szóval egy ilyen meccs sosem eseménytelen. A lelátóra felérve még sehol se láttam a barátnőmet, igaz nagyon különbözünk egymástól, de attól még tök jól el vagyunk ha nem is mindig egyezik a véleményünk. Megláttam egy szimpatikus helyet ahol csak pár srác ült, szinte éreztem, hogy a tekintetükkel hívnak, ezért oda mentem, de nem feltétlen miattuk. Leültem gyorsan, majd a mellettem lévő gyerekre elég volt ránéznem és máris elment másfele. Igen, szavak nélkül is sokszor eltudom intézni amit akarok. A játék körülbelül 5 perc múlva el is kezdődött és pont akkor pillantottam meg Eileen-t. Intettem neki. A mellettem lévő srácok pedig elkezdtek újra szervezkedni. Nem igazán tetszett a dolog, mert elég sunyi módon tették. - Szia! - köszöntem oda Eileen-nek amikor már oda ért hozzám.-Mi újság?
Mivel elég régi, ha gondolod, benne vagyok, hogy kezdjünk egy újat, igyekszem nem elfelejtkezni a szálról. 
| music: Intro