2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ha éppen tisztában volnék azzal miket gondol magában alighanem kiakadnék csöppet, igenis gondolkodom, sőt, a sok könyvről is épp tudom, hogy csak max a fantáziát növeli nem az intelligenciát. Akinek nincs elég sütnivalója az bújik állandóan a könyvek mögé és olvas hátha képes valamit magába szívnia amitől nem tűnik átlag alattinak, de persze ezt nem mondom ki, mert akkor én volnék a szemét. Mikor azonban úgy tűnt megbántottam bár aztán fogalmam sincs ugyan mivel, de sikerült, csak úgy felpattan és elviharzik a közeli asztalhoz. Végig néztem az esését is amire azért már én is felkelek és segítek neki feltápászkodni. Nem értem ugyan a csajt, de hát ettől még nem vagyok bunkó, hogy hagyjam a padlón. Mikor azonban beütött a kérdése, csak pislogtam. Hogy én ki vagyok? Elvileg a szemét mardekáros aki nem vette figyelembe. Hmm, nagyot eshetett ezek szerint, jó nagyot. Még pár másodpercig figyeltem nem-e egy újabb női taktikába csöppentem-e, de nem tűnt úgy mintha szórakozna, nos akkor nem is akkora a baj. Nem emlékszik rám, ohh, bárcsak minden csaj amnéziában szenvedne akivel balul sült el a találkozásom, hasznát venném a dolognak. -Mire emlékszel, mármint mi volt az utolsó emléked? - Kitört belőlem a pszicho doki. Azért valljuk be, egy doki ugrana egy ilyen esetre. Nekem meg megadatott a lehetőség. Jó persze, ez nem szórakozás, meg nem is vicces..csak talán egy kicsit. Valljuk be, mikor történik meg az ember életében kétszer, hogy egy csaj aki besértődött rá egyszer csak elveszti azt a részt? -Fáj valamid? - Kiesve a dokis prakszisomból egy hülye kérdéssel folytatom, látszik, hogy vérzik, kizárt, hogy ne fájna neki.
Ha valamit meg akarsz szerezni, ami azelőtt még soha nem volt a tiéd, akkor valami olyat kell tenned, amit azelőtt még soha.
Keith & Regina
- Azt azért gondoltam! - mosolyodtam el. Azért tudom, hogy az ilyen srácok is ha gondolkodni nem szoktak, akkor legalább olvasni meg írni tudnak. Elvégre ha nem tudna már rég nem lenne a Roxfortba való, hiszen itt mindenki tud írni meg olvasni is. Kezdett kicsit elegem lenni belőle, ezért felpattantam és már mentem is tovább, a szemem sarkából láttam, hogy élvezi a helyzetet, de nem törődtem vele, csak mentem tovább, az utam egészen egy közeli asztalhoz vezetett, ahova picit leltem olvasni, majd nem bírtam nyugton ülni, ezért elindultam könyveket keresni és sajnálatos módon valamiben megbotlottam. Már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki segít nekem. Nem pánikoltam be, attól amit mondott, hanem reflex szerűen odakaptam a kezem a fejem azon részére, ahol furcsa bizsergést éreztem. Fájt is, de a fájdalom olyan nagy volt, hogy az már jó érzés volt. Nem is tudom, hogy fejezhetném magam ki jobban, de olvastam már ilyenről, hogy valakinek olyan erős fájdalmai voltak, hogy azt már szépnek találta. Velem is éppen ez történt. A tenyeremet elvettem a sebesülésről és megnéztem, nedvesnek éreztem, jól is éreztem, hogy valami nem stimmel vele, mert véres lett. Nem ijedtem meg, csak kicsit elkezdett remegni a karom. -Nem, nem szédülök, sőt egész jól vagyok! De ki vagy te?-kérdeztem a srácot, akiről azt sem tudtam, hogy kicsoda. Sem az arca, sem a hangja nem csengett ismerősen. Fogalmam nem volt róla, hogy mit csináltam 10 perccel ezelőtt.-Nem emlékszem semmire! Méltányoltam, hogy a fiú segít, de úgy éreztem magamtól is meg tudok állni a saját lábamon. Kikecmeregtem a tartásából és odébb mentem. Kezdtem kicsit furán érezni magam. Rosszul éreztem magam, de nem fizikailag, hanem inkább lelkileg, bűntudatot éreztem, de hogy mi iránt arra nem jöttem rá.
Szeretem ha egy csaj nem várja a sült galambot, ám ha eleve Ő veszi fel a fonalat akkor már gondok vannak. Szeretem a kezemben tartani az irányítást. És ez nem csupán olyan férfi vagyok és punktum, én tényleg szeretem ha minden az én kezemben van. Bár az utóbbi időben kezd kicsúszni a kezemből a hatalom. Nehéz bevallanom férfiú büszkeségemnek, de az utóbbi időben Madison irányítja a testemet és az eszemet is. Annyira őrjítően vágyom rá, hogy a józan eszem egyszerűen megszűnt létezni és ez pokolian sz@r helyzet. Azonban ennek van jó oldala is, nem kell azon gondolkodnom kit csábítok el és, hogy mikor. Madison nem kér belőlem, egyelőre, addig viszont bárkit találhatok magamnak ahogy eddig is tettem. -Bár nem úgy tűnik, de tudom mi az a könyv és még , most meg ne lepődj, de olvasni is tudok. - Mondom szarkasztikusan. Egy dolog valamit jobban tudni másnál és egy dolog ezt ezt a másik orra alá dörgölni. Csak figyelem ahogy felpattan mellőlem és muszáj mosolyognom. Még nem láttam olyan lányt aki ilyen hirtelen felkapja a vizet. Nem azért, de ez halál muris. Végig figyelem ahogy elhalad mellettem majd letelepszik olvasni, Még mindig mosolygok, főleg akkor amikor felpattan, mintha nem tudna megmaradni a fenekén. Aztán a következő pillanatban már azt látom ahogy elhasal és bár bunkó vagyok na meg szemét erre azért már én is feltápászkodom és az éppen újra talpra állt lányhoz lépek és megtámasztom. -Gyere segítek leülni. Remélem nem vagy kiakadva a vértől, mert vérzik a fejed oldalt. - Nem vészes a dolog, ezt még úgy is tudom, hogy nem vagyok jártas a sérülések esetében. Madison többet tudna mondani vagy tenni, de hát nincs itt. -Szédülsz? - Hülye kérdés, tutira szédül, na, de nem bírom a kínos csendeket. Segítek leülni neki egy székre és állok ott tovább, mint egy darab fa. Most mit csináljak? Menjek el és hagyjam itt vaaaagy inkább maradjak hátha kell neki segítség? Mivel ilyen helyzetbe már kerültem Arielle-lel így tudom, hogy maximum a hordár szerepét tudom betölteni és elcipelni egy ápolóhoz vagy a gyengélkedőre.
Ha valamit meg akarsz szerezni, ami azelőtt még soha nem volt a tiéd, akkor valami olyat kell tenned, amit azelőtt még soha.
Keith & Regina
Nem akartam rámenős lenni a srácnál, de valószínűleg neki ebből az egészből ez jött le. Kicsit vissza vettem a tempómat. Nem egy lánynak kell rámozdulni egy srácra, de előfordul az is, hogy a pillanat hevében még is ő az aki gyorsít a tempón és ezt tapasztalatból tudom, hogy nem nagyon jön be a fiúknak. Párszor már én is beleestem ebbe a hibába, de azért jó ha hibázunk, mert legalább tanulunk is belőle. - Csak úgy kérdeztem! - feleltem lazán. Nem azért kérdeztem tőle, hogy mindent meg tudjak róla, csak kíváncsi voltam. Úgy is beszélgettünk, akkor már valami normális téma is legyen ne csak a levegőben lógjanak a beszélgetéseink az annyira snassz lenne.- Értem! Ha gondolod segítek megkeresni, gondolom ritkán jársz a könyvtárba, ezért nem biztos, hogy eligazodsz itt.-mondtam, kicsit lekezelőnek tűnhetett pedig nem úgy szántam. Nem vagyok én nagyképű csak lehet, hogy az ilyen srácok nem tudnak itt eligazodni és eltévednének. Haha! Aztán itt maradnának az idők végzetéig. Ennyire, azért nem vagyok én se szemét.... -Hát jó! Akkor nem keresek neked! Úgy sem ezért jöttél, hogy velem társalogj!-pattantam fel a helyemről, a könyveimért még lehajoltam és jobbra fordultam miután kiértem a sorból. Nem sértődtem meg rá, na jó talán kicsit, de nem tetszett a stílusa. A könyveimet lepakoltam az egyik asztalra aztán leültem egy székre és folytattam az olvasást onnan ahol befejeztem az imént. Bevallom kicsit reménykedtem benne, hogy utánam jön. Pár oldalt olvastam , aztán úgy döntöttem még keresek pár könyvet. Felálltam, a szoknyámat megigazítottam majd a velem szemben lévő sorhoz mentem. Ott voltak a kedvenc regényeim, onnan mindig remek könyveket kölcsönöztem ki. Párszor megesett az is, hogy eldugtam könyveket, hogy majd én kölcsönözhessem ki máskor amikor visszajövök. A könyves polcok között megbotlottam valamibe és hasra estem. Nem a legkellemesebb érzés volt, mert a fejemet is eléggé bevertem. összeszedtem az erőm és a hátamra fordultam, akkor vettem észre, hogy a bakancsom fűzője kioldódott, biztos abban estem el gondoltam magamban. Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, de kicsit megszédültem ezért a hátamat neki döntöttem a polcnak és úgy támaszkodtam.
Nos azt nem mondhatnám, hogy megijedtem egy kis csajtól, de valami azért mintha nem lenne kóser és azt hiszem tudom is mi nem az. Eddig mindig én hajtottam rá a lányokra többé kevésbé sikerrel ugyebár, na, de ezúttal ez a lány az akinek jobban bejövök. Nem azt mondom, hogy nem csípem ha egy csajnak tetszem, mert lényegében kölcsönösnek kell lennie a dolognak, azonban szeretem ha az én kezemben van az irányítás, de most kiragadták a gyeplőt a kezemből, ez nem tetszik. Csak vigyorogtam, mint a vadalma míg rátértünk a bemutatkozásra. Regina..Regina..nem nem hallottam még a lányról, mondjuk ha valakiről csak úgy hallok akkor arra általában padlógázzal hajtok. Ez most teljesen más helyzet. -Kölcsönös az öröm Regina. - Mosolyogtam meggyőzően, persze kérdésemre nem kaptam bő választ, de nem is mondhatnám azt, hogy nagyon érdekelt volna. A könyvek nem az én világom és soha nem is lesz az, épp ezért fura, hogy egy szőke könyvmolyra bukom. Na jó, talán túlzás, mert Maddie nem könyvmoly, de lényegesen többet olvas nálam. Ettől még nem tartom magam kevésbé intelligensnek, a könyvek nem érnek semmit. -Igen hetedikes vagyok, miért? - Hatodikos volna? Nos ez meglepett, sokkal kevesebbnek néztem, harmadikosnak vagy negyedikesnek, persze ez így már is új fényt vet mindenre. Mondjuk ettől még mindig nem tetszik a helyzet, nem én irányítok, milyen már az, hogy egy lány irányít? Jesszus, számomra elképzelhetetlen. -Kerestem valakit aki szintén könyv közelben szokott lenni, de nem volt itt, ellenben veled. - Az igazság ez, még csak nem is ferdítettem rajta, egész jó vagyok, de komolyan. Nem félek én a könyvektől, dehogy, csak nem tartom értelmesnek a sok vackot, tűzrevalóként, na úgy már volna haszna. De így, áhh, szerintem csak porfogónak vannak. -Fogadjunk, hogy nem találsz olyan könyvet, hidd el kiscicám, nincs olyan könyv ami érdekelne. - Kizárt, hogy találna olyat, nem szeretek olvasni így nincs is olyan könyv ami lekötné a figyelmem.
Ha valamit meg akarsz szerezni, ami azelőtt még soha nem volt a tiéd, akkor valami olyat kell tenned, amit azelőtt még soha.
Keith & Regina
Az élet túl rövid, ezért az az elvem, hogy mindent ki kell próbálni amit csak szeretnél és sose bánd meg amit tettél, mert akkor valami hajtott téged, hogy azt tedd. Nekem is voltak dolgaim amit utólag megbántam, de rájöttem felesleges emiatt emészteni magam, hiszen az már nem ordítható vissza. - Hmm... én is! - értettem egyet vele közben a könyvjelzőt is belecsúsztattam a könyvembe majd mellém raktam. Úgy gondoltam nem illik olvasni ha már beszélgetek valakivel. - Örülök keith! Én Regina vagyok. -mutatkoztam be én is majd szélesen rávigyorogtam.-Jó és kész! Ezt nem lehet elmagyarázni. Egyébként te 7-dikes vagy ugye? Én 6-dikos. Keith-et talán láttam már egyszer-kétszer a suliban, de hírét még nem hallottam. De nem is vagyok biztos benne, hogy ennyi ember közül pont ő volt az. A fene tudja, hiszen rengetegen járnak ebbe a suliba, meg nem mindig foglalkozok másokkal, elég nekem a saját gondjaimmal is bíbelődnöm. Nem mintha akkora problémáim lennének, de na..... Nem kell nekem itt magyarázkodnom. - Mi szél hozott téged a könyvtárba ha nem szeretsz olvasni? -kérdeztem rá Keith-re, mert a hozzáhasonló srácok nem nagyon jönnek még a könyvtár közelébe ha nem muszáj nekik, de legtöbbjük akkor se jön. Számukra ez a hely felér egy horrorházzal is akár, pedig a könyvekben nincs semmi rossz, én imádok olvasni. Jó szórakozás és időtöltés egyben.- Az előbbire visszatérve, én nagyon szeretek olvasni, mert izgalmas meg lehet művelődni és legalább összekötöm a hasznosat a szórakozással. Lehet neked ez nem mondd semmit, de fogadjunk találok neked olyan könyvet amit nem tudsz majd letenni a kezedből.
A könyvtár szó már maga a vészcsengő, de hát a kis szőke csaj felkeltette az érdeklődésem. Szeretek flörtölni, szórakozni, mert hát melyik valamire való pasi ne szeretne? Bár már messziről is kiszúrtam, hogy a lány túl fiatal. Nem vagyok én igazán válogatós, dehogy, viszont azért kislányokkal nem szokásom kikezdeni. Viszont ettől függetlenül Madison-t nem találtam meg és elment a kedvem a keresgéléstől. A lány pedig közel van, Percek alatt döntök és odatelepedem egy könyvvel mellé. A fene se tudja, hogy mit tartok éppen a kezemben, amúgy is csak egy eszköz semmi több. Kinyitottam egy oldalnál és éppen, hogy csak az első szóig jutottam és máris láttam milyen könyv kötött ki a kezemben, bakker, én aztán tudok választani. -Nos, szeretem a változatosságot. - Vigyorodtam el. Hát igen, ki van zárva, hogy véletlenségből is olyan könyvet kapjak fel amiről legalább lenne egy halvány fogalmam is. Most azonban arra figyelek fel, hogy nem is igazán kell túl sokat erőltetnem magam mert a lány már most úgy néz rám mintha bejönnék neki. Persze tisztában vagyok azzal, hogy jól nézek ki, naná, ez nem is kérdés. Általában ki is használom ezt, de ami a fontos, hogy Madison-t nem bírom csupán a külsőmmel lenyűgözni, pedig eddig minden lányt meghódítottam egy éjszakára vagy többre, nála nem érek el ilyen hatást, bosszantó. -Keith. És téged virágszál, hogy hívnak? - Mennyi idős lehet a kis csaj? 13 vagy 14? Hát ez majd hamarosan úgy is kifog derülni. Egy kis laza szórakozás, ennyi, eszem ágában sincs elcsábítani, túl fiatal. Mellesleg nem az esetem. -Mi olyan jó ezekben a könyvekben, hogy erre pazarolod az idődet? - Kérdem értetlenül, ez soha nem lesz világos a számomra.
Ha valamit meg akarsz szerezni, ami azelőtt még soha nem volt a tiéd, akkor valami olyat kell tenned, amit azelőtt még soha.
Keith & Regina
Az olvasásba aztán elég rendesen bele tud merülni az ember ha egy izgalmas könyvről van szó. Néhány dologról ilyenkor elfeledkezek például a külvilágról úgy képzelem el, mintha olvasok akkor egy nyugodt helyen vagyok ahol senki és semmi sem tud zavarni. Aztán egyszer csak éreztem, hogy valaki közeledik felém. Nem néztem fel, hiszen úgy gondoltam biztos, hogy ő is keres valamit, ezért visszatértem az olvasásra, ám egyre közelebb és közelebb éreztem a testét az enyémhez. Amikor köszönt egyből felnéztem rá és beletúrtam szőke tincseimbe. - Szia! -köszöntem vissza és rámosolyogtam. Tipikus rossz fiúsan nézett ki a mellettem ülő srác. Sötét barna haja teljesen jól volt beállítva ami arra utalt, hogy sokat foglalkozhat a külsejével. igazán tetszett ez a srác, de tudtam, hogy valamiben sántikál. - Ó Shakespear? Érdekes választás! -pillantottam meg a könyvén a szerzőt és rámosolyogtam. Tudtam, hogy valami nem stimmel, de ezt nem akartam egyből tudtára adni. -Hogy hogy mellette döntöttél? Látásból már tudtam, hogy biztos nem szokott könyveket olvasni, ezért is mertem vele kicsit szórakozni, nem mintha ezt gúnyolódásból tettem volna, inkább érdekesebbé akartam tenni a csevegésünket. Ezt akár már flörtölésnek is lehet nevezni...... - Egyébként hogy hívnak?-kérdeztem meg, mert egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet ez a srác. Nem tudom mi volt benne olyan vonzó az izmos teste és a helyes külsőn kívül, de valami tényleg megragadott. Talán a szép barna szemeiben találtam valami érdekfeszítőt. De az is lehetséges, hogy kissé meglepett, hogy egy könyvtárban férkőzött a közelembe egy srác, ez nekem annyira nem meglepő, hiszen szinte mindennap történik ehhez hasonló, csak a különbség az, hogy a legtöbb esetben le kell pattintanom a fiúkat, próbálom kíméletesen végezni, de aki nem fogja fel azzal úgy beszélek, hogy megértse.
Nos akkor, elemezzük a helyzetet. Itt vagyok én, mardekáros, gyűlölöm a könyvek minden formáját és itt állok egy rohadt könyvtár ajtajában. Ezt akárhonnan is nézem elemezhetetlen. Főleg ha magát az indokot nézzük miért vagyok itt. Ez az indok csupán egy szóból áll: Madison. Nem láttam tegnap óta és valahogy nem is találom a helyem. Megszoktam már, hogy minden nap van egy kis összetűzésünk és utána megy minden a megszokott rend szerint. Most meg el se hiszem, de egy csaj után koslatok hátha összefutunk és veszekedünk egy sort, ez már alighanem valami fejbeni hiba lehet.ha nincs itt akkor végképp nem tudom hol kereshetném, a gyengélkedőn nem volt pedig ott általában megtalálom, kehet, hogy ez valami taktika a részéről, de előlem nem bújhat el. Erőt veszek magamon, hogy benyissak az ajtón. Itt utoljára akkor jártam mikor rémálmom volt és könyvek akartak felfalni, na jó, még akkor se merészkedtem be ide. Benyitok és akkora a csend, mint a hullaházban. Nem vagyok az a kimondott beszédes ember, na, de hogy akár hallgassak addig míg itt vagyok, kizárt. Egyszerűen nem tudom megérteni azokat akik könyveket olvasnak, mi a jó ebben? Helyette repülhetnének, varázsolhatnának vagy a fene se tudja, de pont olvasni? Jesszusom. Körültekintek, ez az első, ha csapdába lépsz, nézz körül nehogy elkapjanak. Egy valami teljesen biztos, Maddie nincs itt, a második amiben biztos vagyok az az, hogy van itt helyette valaki más. Csak nézem a kis csajt, fiatalabb nálam az tuti, viszont ettől még nem kevésbé csinos. Viszont a könyv ami a kezében van határozottan rontja a látképet. Szórakozottan megfogtam egy random könyvet, se címet se semmit nem tudok róla, fogtam és azzal a lendülettel letelepedtem a csaj mellé. -Szia! - Köszöntöm nem törődötten majd lapozgatni a kezdtem a könyvet nagy műértően mintha tudnám mifenéről szól. Igazából bele se néztem csak hajtogattam a lapokat mintha odaakarnék lapozni ahol abbahagytam a történetet.
Ha valamit meg akarsz szerezni, ami azelőtt még soha nem volt a tiéd, akkor valami olyat kell tenned, amit azelőtt még soha.
Keith & Regina
Az órák után rám fért egy kis csend és nyugalom, ezért is mentem fel a könyvtárba, ahol kicsit olvasgathat az ember meg egyedül is lehet ha esetleg egy kis nyugalomra vágyik. Amint felértem bementem és leadtam a könyveimet amit már elolvastam. Igen, szeretek olvasni, ezért szinte mindig felnézek a könyvtárba, múltkor is 10 könyvet vittem ki, hiszen annyira megragadtak. Általában egy könyvet a hosszúságától függetlenül kiolvasok pár nap alatt, de az is fontos szempont, hogy tetszik-e. Nem szoktam sokat tévedni ha egy könyvnél választok, de előfordult már az is, hogy igen, szóval én sem tudom mindig, hogy mi a jó. A könyvtárosnővel beszélgettem kicsit, majd amint elszabadultam tőle, ezt nem rossz indulatból mondom, már mentem is magamnak keresgélni. A sorok között sétálgatva rá is találtam már egy példányra ami teljesen felkeltette az érdeklődésemet. A legtöbb esetben már a borítóról eltudom dönteni, hogy jó-e az adott könyv, szóval nem feltétlenül igaz az a mondás, hogy a könyvet nem a borítójáról ítéljük meg. Viszont azt is tudom, hogy ez nem csak a könyvekre igaz, de ha ez embereknél van akkor természetes, hogy nem külső alapján ítélek meg valakit. A könyvek gerincén végig húztam az ujjamat majd egy újabb remekműre tévedt a mutatóujjam, azonnal kikaptam a sorból és önkéntelenül is elmosolyodtam. A hátulját elolvastam és ismét megint jól döntöttem. Már 2 könyvet fogtam a kezembe. Még körül néztem kicsit aztán átmentem egy másik sorba ahol úgy döntöttem, hogy kicsit leülök. Hátamat neki döntöttem a polcnak és lassan lecsúsztam a földre. Az egyik regényt pedig elkezdtem olvasni. Alaposan belemélyedtem az olvasásba.
