2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Előbb neked kell (...) tisztelned magad, hogy bármi esélyed legyen, hogy más is tiszteljen.
Oliver & Regina
Miután megtudtam egy-két infót a barátnőmtől elővettem az egyik könyvemet és elkezdtem fellapozni. Úgy döntöttem ha már kint vagyok akkor ki kell használni a szabad óráimat meg egyébként is jó idő volt. Semmi nem ronthatta el a kedvemet csak a Mackanzie-ről megtudott hír szomorított el. Nem gondoltam én egyből a legrosszabbra, de én pasi ügyet sejtettem. Nem probléma ha inkább randira megy egy sráccal és azért mondja le a találkát, ezt teljesen megértem, de akkor ne hazudjon és ne mást küldözgessen, hogy nem ér rá. Ez nem szép dolog. a fiú ügyre visszatérve tudom, hogy fiatalok vagyunk és most van az az időszak amikor sokat randizunk és hasonlók, én ennek nem is állok az útjába, mert tudom milyenek az emberek ha szerelmesek. Én is voltam már így, nem egyszer. Ilyenkor kell megtapasztalni mi is az a szerelem, mert ha felnőttek leszünk lehet megbánjuk, hogy akkor miért nem csináltuk ezt és azt. - Igen. Szia!-néztem fel a mellettem ülő srácra, aki nagyon ismerős volt nekem. Oliver White. Jutott eszembe a neve.- Igen, emlékszem rád. Te voltál ott amikor két fiú bunyózott és emlékszem utána beszélgettünk is kicsit. - gondolkoztam hangosan. Nem akartam visszakérdezni, mert teljesen világos volt honnan is ismerjük egymást csak előfordul, hogy kimondom a gondolataimat, annak ellenére is, hogy nem akarom. Rendes srácnak tűnik ez az Oliver, mert elég jól elbeszélgettünk akkor is. Nem tűnik melegnek, de ők szokták ilyen jól megérteni a lányokat. Nem hiszem, hogy az, de nem tudhatja az ember. Nem szeretek ítélkezni. Én nem vagyok a melegek ellen, sőt kifejezetten kedvelem őket, hiszen ők is emberek meg egyébként is támogatom is őket. - Nem, csak az egyik barátommal találkoztunk volna, de hirtelen lemondta és ezt egy másik barátnőmmel üzente meg. Persze, úgy sincs dolgom!-egyeztem bele és rámosolyogtam Oliverre. Kedves volt velem, ezért nem bántam vele én sem máshogy. Úgy viszonyulok az emberekhez, ahogy ők hozzám, előfordul az is hogy ha valaki az elejétől kezdve bunkózik velem akkor megpróbálom, hogy megkedveltessem magam, de ha ez se jön be akkor visszaadom neki azt a bánás módot amit én kaptam tőle. - Dehogy! Engem nem lehet ám olyan könnyen zavarba hozni.-kacsintottam rá, mert tényleg ez az igazság. Nem vagyok valami szégyenlős kislány, sőt annál inkább határozottabb és céltudatosabb. Régen én is harcoltam az önbizalom hiánnyal, de ez mára már teljesen megszünt. -Igen,a mit előbb meséltem meg még utána egyszer találkoztunk is.- feleltem és én is felálltam. Lassan sétáltunk egymás mellett. A könyvemet a kezemben fogtam továbbra is csak becsuktam. Nem voltunk se túl távol se túl közel egymáshoz, pont olyan távolságra ami mindkettőnknek kényelmes lehet.-Nem, már hatodikos vagyok. - válaszoltam kicsit barátságtalanul. Nem értem miért hiszik a legtöbben, hogy negyedikes vagyok, pedig többnek néznek ki a koromnál, de aztán lehet valamelyik pletykagép terjesztette ezt rólam, gratulálok neki. Utálom azokat a kis pletykafészkes csitriket, mindenkiről mindent terjesztenek és a legtöbben elhiszik. -Nem sietek én sehova, de ha te igen akkor csak menj.-közöltem vele kedvesen. Kicsit úgy tűnt mintha leakarnak rázni, meg úgy éreztem mintha kicsit ellenszenves lenne. Megértem, hiszen sokan azt gondolják, hogy csak egy üresfejű csinibaba vagyok, azok pedig nagyon tévednek.
words: 497 | note: Bocs, hogy csak most! | music: Traumtänzerin[/color] ?
Az emberek annyi fárasztóak... alig két perce, hogy lefeküdtem ez alá a tetves fa alá, a képembe nyomtam egy random tankönyvet, és próbáltam kiélvezni a jó időt, erre máris eltakarja előlem a napot egy szőke kiscsaj lobonca. Hátulról nehéz megmondani ki ez, de fogadni mernék, hogy ismerem. Nem mintha kicsit is kíváncsi lennék rá, de még azt is megtudom, hogy felültették. Mégsem képes odébb menni... egy pillanatra felcsillant a remény, de végül lemondok a jól megérdemelt pihenésről, direkt nem igazítom meg a hajam, és a „most ébredt, de cuki” fejjel pattanok le mellé arra a kényelmes kis padra, ami olyan rohadtul zavart. - Regina, ugye? - megvillantom a legszebb barátságos mosolyomat, és úgy teszek, mint aki baromira vágja, hogy ki ő. Azt mondjuk tudom, hogy hányan akarják megdugni... - Emlékszel rám? Oliver. - könnyítem meg a dolgát, így még evvel sem tud beégni. Annyira nagylelkű vagyok. Ehhez képest fogadok, hogy sikerülni fog neki.... mm, legyünk barátságosak, barátságosak. - Akaratlanul is hallottam, hogy a randidnak befellegzett... van kedved sétálni egyet? Szeretnélek megismerni kííívül, belül. Kár, hogy nem vagyok heteró, mert még így is meg tudom mondani, hogy legalább a külseje izgató lenne, még ha ugyanolyan üresfejű is, mint a többi, pont ugyanilyen csaj. Nem, tulajdonképpen ez elég lelombozó.- Remélem nem hoztalak zavarba. Tényleg nem akartam hallgatózni. Na ez még igaz is, az ilyen visítozó hangú tinicsajokra mindig felébredek. Nem értem, hogy bírják elviselni egymást. - Egyszer már találkoztunk, ha jól emlékszem... negyedikes vagy, ugye? Egészen páratlan a memóriám, tudom. Persze továbbra is édesen mosolygok, és amennyiben elfogadja az ajánlatomat, békésen sétálgatok mellette, épp olyan távolságban, hogy a legkevésbé se sérthessem meg az auráját. - Korábban a barátnőd elég idegesnek tűnt... szóval megértem, ha sietned kell valahová. Az előzékeny pasi szöveg amúgy általában bejön, de tény az is, hogy igazán szívesen megszabadulnék már tőle, ezért nem veszem figyelembe azt sem, hogy rém nyugodtan üldögélt tovább a padon. Lehet, hogy nem hagytam elég időt, hogy felfogja a történteket, néha meglepően lassúak tudnak lenni az ilyen üresfejű libák. Csak tudnám ki mutatta be, de egyszerűen nem ugrik be. Természetesen továbbra is érdeklődve pislogok felé, biztatóan csillan fel tekintetem, nyugodtan kezdjen csak bele az élettörténetébe, van időm... vagyis kénytelen leszek rászánni.
Előbb neked kell (...) tisztelned magad, hogy bármi esélyed legyen, hogy más is tiszteljen.
Oliver & Regina
Kimentem az udvarra akár csak a többiek tanítás után, hogy kicsit beszélgessek a többiekkel. Nem láttam még a barátnőmet sehol, pedig direkt ide beszéltük meg a találkozót, úgy gondoltam, hogy bármelyik pillanatba megérkezhet, de sajnos elég sokat vártam rá, közben le is ültem egy padra. Egyedül éreztem magam a sok diák között, szinte kicsit elveszettnek is, pedig ez nem sokszor esik meg velem. Aztán egyszer csak egy ismerőst véltem felfedezni aki egyenesen felém tartott. Egy másik barátnőm volt az akivel néha elmentünk hármasban ide-oda. - Szia!-köszöntem neki- Mackanzie? tudsz róla valamit? Azt beszéltük meg, hogy itt találkozunk, de még nem jött. - feleltem miután ő is köszönt nekem. - Éppen ezért jöttem, hogy szóljak, hogy nem tudott jönni.-felelte kissé idegesen. Valami nem volt rendben, láttam az arcán. - Baj van? -Nem mondhatok semmit! Most mennem kell szia!-felelte aztán elviharzott. Felettébb érdekes volt a viselkedése, valamit titkolt az biztos, mert elég régóta ismertem már ahhoz, hogy tudjam mikor hazudik. Ezen gondolkoztam egy darabig, aztán úgy döntöttem még maradok a friss levegőn, hiszen annyian voltak kinn meg egyébként is szabad voltam.
words: 175 | note: Bocsi, kicsit rövid lett!!! | music: Over ?
| music: Traumtänzerin[/color]
