2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.
Ryan & Regina
- Köszi! - szűrtem ki a fogaim közt valami köszi-hez hasonlót. Egyből levágtam, hogy vajon mire érthette azt a ,,minden másban-t" is. Hát, bevallom őszintén, hogy még szűz vagyok, nem volt még olyan személy, akivel szívesen elvesztettem volna, vagyis akadt, de ők nem voltak méltóak rá, azt akarom, hogy az első alkalom gyönyörű és tökéletes legyen. Igen, régebben sokan pletykálták rólam, hogy fűvel fával lefeküdtem, de ez szemen szedett hazugság, gondolom azt hitték, ha valakivel kavarok, akkor az ágyig vezetett az út, nagyon tévedtek a ,,kis drágák". Közben a puncs felkutatása is megtörtént. Magamnak és Ryan-nek is töltöttem egy pohárral. AZ italunkat kortyolgatva belefutottunk pár ismerős arcba is. A helyes, szőke srác, Nick még fel is kért táncolni, aminek nagyon örültem. Ryan válaszát nem vártam meg, mert Nick már húzott magával. A zene lassú volt, ennek megfelelően lépkedtünk. Közben egymásra nevettnk és súgott is valamit a fülembe, ami a következő volt Miért azzal a Ryan gyerekkel jöttél?. Én csak annyit feleltem rá, hogy ő legalább meghívott és kedves. A reakciója semmi sem volt, aztán kicsivel később már forrt közöttünk a levegő, ezért elkezdte lefelé puszilgatni a nyakam, jó érzés volt, közben Ryan-ra sandítottam, aki kirohant a teremből. Nem lett volna szabad magára hagynom és ez a Nick gyerek is csak az ágyba akart vinni, ezért ott hagytam a francba csak, azért mert bunkó volt másrészt pedig Ryan-t kerestem. Mindenhol jártam már az iskolában, még sem bukkant fel, ezért visszamentem a bálterembe és ott voltam még egy darabig, nem mondanám, hogy magányosan, mert felkért egy-két fiú táncolni, szóval nem unatkoztam, de azért bűntudatom volt, hogy szegény Ryan-t hagytam elmenni, ettől sokszor görcsbe rándult a gyomrom, kérlek szépen ezt hívják bűntudatnak.
//Én is köszönöm szépen a játékot!!!! Majd folytatjuk!//
Kétfajta lúzer van: az egyik, akinél ez egy veleszületett „adottság”, a másik, aki később lesz csak igazán az, valamilyen külső hatás következményeként. Én azt hiszem inkább az elsőbe tartozok. Régebben sem voltam valami népszerű kölyök, inkább meghúztam magam a háttérben. Aztán jött a mostohatesóm, és ő azt hiszem elmélyítette ezt a meghúzódást. Mondhatjuk, hogy molesztált, bár amikor ez megtörtént akkor még igaziból nem is nagyon voltam képben és az a helyzet, hogy később is ugyanúgy engedtem neki. Pedig egyébként tudtam, hogy nem ártana nekem. A szexuális tudástáram tényleg csak alap dolgokra terjedt ki -ugye a felvilágosítás hiánya- és van amit nem is értettem egészen. Csak azt tudtam biztosan, hogy jólesik, tehát engedem neki. Később ő magyarázott el minden apróságot, amit a szüleim elhallgattak előlem abban reménykedve, hogy akkor kevésbé leszek perverz. A történtek után meg igaziból egyre inkább azt éreztem, hogy bűnös vagyok és amolyan magamnak való szobakukac lettem. Szerintem ezek után érthető miért vált ki belőlem ilyen durva hatást, ha egyáltalán beszélnem kell olyan lánnyal, aki kicsit is bejön. Regina pedig egy köztudottan népszerű csaj, régebben még azt sem mertem elképzelni, hogy együtt megyek vele bálozni. -Ránézésre „minden másban” is jó vagy -hadarom el a mondatot anélkül, hogy végiggondolnám mennyire elcseszhetem ezzel az esélyeimet. Mert ugye a hangsúlyt gondolom érezte, abból meg kitalálhatta a „sötét” gondolataimat. Csak remélem -lesütött szemmel-, hogy a zene miatt a felét meg sem értette rendesen. -Köszi! -talán nem haragudott meg rám, mert a puncsot viszont odaadja nekem, miután én akárhogy keresem, nem találom. Fogalmam sincs mennyi pia van benne -ha egyáltalán van és nem csak üdítőt raktak a helyére-, de azért lehúzom. Maximum jobb kedvem lesz, egy pohártól amúgy sem rúgnék be. A nagy ivásból csak az rángat vissza, hogy Regina ismerősei megérkeznek.A hangjuk irányába fordulok és mielőtt köszönnék röviden végigmérem őket. A két srác gyanúsan egymásra néz, legalább úgy, mintha egy eltaposni való csótányt láttak volna meg. Az egyiket, a szőkét látásból ismerem. -Sziasztok! -köszönök végül és végighallgatom a bemutatkozó szövegeket. Aha, szóval Nick a neve. Az elég nagy gáz, mert róla már hallottam egy-két dolgot. Csak ugye akkor még pontosan nem tudtam kiről van szó. -Menj csak... persze, én el leszek -bólogatok egy vállvonás után és még egy darabig nézem, ahogy Nick elvezeti Reginát. A két lány, akikkel együtt maradok nem jöttek be annyira, hogy különösebb érdeklődést mutassak feléjük. Ráadásul sugdolóznak és röhögnek, így nem erőlködök. Az asztal lapjának támaszkodok és onnan figyelem Reginát. Mivel lassú szám megy, ezért az a Nick gyerek már-már zavaróan közel tartja magához és valamit súg neki, ami miatt rám néz a lány. Fogalmam sincs mit mondhatott, de nem is érdekel, mert a következő mozdulat nálam kiveri a biztosítékot. Nick közel hajol a lányhoz, hogy a nyakát puszilgassa. Fogalmam sincs, hogy a mozdulat végén mi Regina reakciója, mert már el is indulok a kijárat felé. A hátam mögül még hallom, amint a két barátnő utánam szól, hogy „Csak nem tetszik Regina?”, de nem törődök velük. A lehető leggyorsabb tempóban átverekszem magam a tömegen, a kijárat fele már inkább futok egyenesen fel a szobámba. De nem sírok, ezért fölösleges lenne, meg nem is tudnék, az a lányok reszortja. Egyszerűen dühös vagyok és nagyrészt magamra haragszok, amiért ekkora barom vagyok. Tudhattam volna, hogy fölösleges kikezdeni a népszerűbb lányokkal.
/Köszi a játékot! Akkor még folytatjuk később! /
Regina Carter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Regina & Ryan (avagy Yoda és Rapunzel) kalandjai 2015-01-11, 18:02
A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.
Ryan & Regina
A válaszára csak elmosolyodtam, annyira meglepte a dolog, hogy azt a ,,köszit" is alig bírta kibökni. Nincs bajom az ilyen fiúkkal, mint Ryan, sőt néha jobbak is mint a menő fiúk, mert ők legalább szívből szeretnek, de itt is van azért bökkenő, mert annyira félénkek, hogy az igazságot is nehezen vallják be. Hallottam már több ilyen esetről is, amikor a srácok csendesek voltak és nem merték bevallani a valódi érzelmeiket, ez végzetes hiba. nem csak magukkal csesznek ki, hanem a másikkal is. Inkább szerintem a lányok legyenek félénkebbek, nekik van legtöbbször önbizalom hiányuk nem a pasiknak. Én a másik nemben inkább a kettő közöttire szavazok, de néha szeretem a rossz fiúkat is, mondjuk ki nem? a bálterembe beérve felkért egy táncra amit örömmel elfogadtam és adtam neki egy tanácsot is, hogy lazítson, hiszen szegény annyira merev volt. Tisztán éreztem rajta, hogy belül vívódhat önmagával amiatt, hogy ilyen bizonytalan. Valamelyest megfogadhatta a javaslatomat, mert már nem éreztem olyan ,,feszesnek". A tánc élvezetes volt, hiszen ahhoz képest, hogy mennyire félt, jó sült ki belőle, igaz egyszer rálépett a lábamra, de nehogy már ezen akadjak ki. Nem olyan fajta lány vagyok aki mindenen kiakad. - Jaj az egy dolog, hogy balettozni tudok, de az nem azt jelenti, hogy minden másban is remekül teljesítek. - feleltem lazán közben a pult felé igyekeztem a puncsos tál felkutatására. Mivel amerre én mentem nem találtam az italt, ezért Ryan felé vettem az irányt. Arra fele megláttam a puncsotálat, ezért mertem kettő pohárral. -Tessék!-nyújtottam neki oda az egyik poharat. Megkóstoltam és örömmel bólogattam, ízlett. Miközben álltunk egymás mellet nézegettem az embereket, hát ha látok egy-két ismerőst. Felénk közeledett egy-két barátnőm pár sráccal, akiket nem is ismertem, de bevallom egész jól néztek ki. -Sziasztok!-köszöntem oda nekik.-Ó! hadd mutassam be nektek Ryan-t! Ő hívott meg! -Sziasztok!-köszöntek vissza kórusban. Az egyik barátnőm bemutatta nekünk Michael-t és Nick-et. Aztán a barátnőim is bemutatkoztak Ryannak és úgy láttam szimpatikus nekik. -Táncolunk Regina?-kérdezte egy hang a hátam mögül, hirtelen megfordultam és észrevettem, hogy Nick az. Biccentettem a fejemmel és már meg is fogta a kezem és gyengéden húzott magam után.-Ryan! nem baj ha pár percre kicsit a lányokkal hagylak?-szóltam oda neki.
Igen, egyértelműen vonzó, ha egy lánynak van önbizalma, könnyebb kiszúrni a tömegből. Ugyanakkor ez az a típus, amit egyelőre elérhetetlennek tartok. A jelenlegi „csajozási-szintemmel” szerintem esélyem sincs náluk. Még mindig nem tudom magam úgy kifejezni, ahogy szeretném, gyakran beszélek hülyeséget és vonom magamra a figyelmet ezzel. Plusz, a külsőm sem olyan, hogy azzal vonzanám az ellenkező nemet. Mondjuk a testemmel még úgy nincsenek is problémáim, ha kicsit többet sportolnék, lehet, hogy sokkal jobban néznék ki, szóval ezen még lehet segíteni. De a balfékség egy gyógyíthatatlan „betegség”, ráadásul csajriasztó hatással bír. Főleg akkor, ha ezt még be is beszélem magamnak. A bókra egy pillanatig tátott szájjal bólogatok. -Köszi -bökök ki végre valamit. Szóval megdicsért Regina Carter, mondd, hogy ez nem álom! Engem nem szoktak dicsérgetni, maximum anya otthon. Na jó, meg a mama, mikor meglátogatom szünetben. De ugye azt az időszakot, amit nála töltöttem eddig sosem arról jegyeztem meg, hogy „De fess fiatalember lettél!”, hanem arról, hogy minden nap legalább egyszer meghúzogatja az arcomat, töm, mint a kacsát és felteszi a kérdést, hogy nem-e lesz dédi... Szépen elindulok befele a tömeggel együtt, és mint jól nevelt úriember, előreengedem Reginát, természetesen nem szimpla udvariasságból. Maradjunk annyiban, hogy hátulról jobb rálátás nyílik a dolgokra. Meg hát legalább addig sem látja mennyire ideges vagyok a tánc miatt és hogyan tördelem a kezemet. Még arra is esküdni mernék, hogy a szokásosnál vörösebb az arcom.. ami vagy azért van, mert a bálteremben melegebb van a kelleténél vagy azért mert táncolnom kell Reginával. Vagy mindkét okból. -Micsoda?! -nyílnak kétszer akkorára a szemeim a lány tanácsára és olyan hirtelen nézek lefelé, hogy majdnem megfejelem. De jól érzem én, nincs gond, csak éppen félreértettem a mondatot. Idegesen felnevetek, ezzel próbálom leplezni mennyire kínosan érzem magam. Sajnos azonban az arcomon még mindig érzem a hőt, sőt még talán jobban mint az előbb. Oké, ez már tényleg azért van, mert legszívesebben elsüllyednék. Földbegyökerezett lábakkal hagyom, hogy közelebb lépjen Regina és a helyükre rakja a kezeimet. Az, hogy pluszban még mélyen a szemembe néz, nagyon nem segít a helyzetemen, sőt. -Látod, nem vagyok merev -dehogyisnem, csak szerencsére nem olyan értelemben. Mindenesetre csak sikerül megmozdítanom a lábaimat. Az elején még lazán lépegetünk, lassúzunk, de mivel alapvetően ez keringő zene, ezért fogást váltok, hogy rendesen tudjam vezetni. De továbbra is jobban izgulok, mintha egy USA ellenes hadjáratot vezetnék, úgyhogy csak sikerül rálépnem a lány lábára. Nagy meglepetésemre nem csesz le, nem hagy faképnél. De biztos vagyok benne, hogy lúzernek tart. Tánc után a parkett szélére húzódtam Reginával együtt. -Kösz, de nálad jobb biztos nem vagyok -főleg ilyenkor, amikor egy bálon kéne táncolnom. Gyakorlásnál semmi gond, csak élesben száll el a tudásom. -Jót tenne. Azt hiszem. Jöhet -lépek el mellette, hogy az italokkal teli asztalhoz érjek. Így ránézésre elég sokféle van, és nagyrészt alkoholmentesek a kicsik miatt. Egyáltalán van olyan, amelyik nem csak simán üdítő? -Látsz puncsot? -fordulok Reginához, ha ő is ideért mellém.
Regina Carter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Regina & Ryan (avagy Yoda és Rapunzel) kalandjai 2015-01-06, 18:37
A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.
Ryan & Regina
Örömmel figyeltem, hogy Ryan hogyan nézett rám. Valami ilyesmi reakciót vártam az emberektől és meg is kaptam. Nem voltam se túl feltűnő, de nem is vesztem el közöttük, mert ha valaki nem nézett meg tovább akkor párszor odapillantott rám, ami valószínűleg azt jelentette, hogy jól néztem ki. Teljesen meg voltam elégedve a ruhámmal, a hajammal, pont ahogy terveztem és ha valaki elégedett magával akkor elég sokan megbámulják. Ez valószínűleg azért van, mert ha nincs kifogásod magad ellen, akkor szereted magad kívül belül ami nagy magabiztosságot sugall és növeli az önbizalmad is. - Elegáns vagy Ryan! - kacsintottam rá és afféle huncut módon rávigyorogtam és már indultunk is a bálterembe. a hely gyönyörűen nézett ki. Elismerem évről évre egyre jobb a díszlet is és a bál is, de talán azért is van ez, mert minden évben egyre érettebb vagyok az előző évi önmagamnál, ezért aztán jobban tudom értékelni az ilyen bálokat. Ez egy hagyomány és a lányoknak nagyon fontos, hogy elhívja őket egy srác vagy legalább felkérjék táncolni. Amíg gondolkoztam csöndben volt ő is mellettem. Éreztem, hogy kicsit ideges, de ez természetes. - Igen, csak lazíts és ne legyél ilyen merev! - fogadtam el a felkérését és elegánsan odanyújtottam a kezem és odahúzottam hozzá. A kezeit a csípőmre tettem én pedig a nyaka köré fontam. Közelebb mentem és mélyen a szemébe néztem, ezzel is biztattam, hogy nem történhet semmi. Legfeljebb rálép a lábamra, de én nem akadok ki ilyeneken mint egyesek. Az utóbbi meg is történt de csak ingattam a fejem és a zene ütemére lépkedtem az irányításával. Ahhoz képest, hogy mennyire ideges volt, remekül vezetett. Egyre többen és többen jöttek táncolni, mondhatnám mi nyitottuk meg a táncot, mert rajtunk kívül nem sokan voltak a parketten. - Tudsz te táncolni! - mondtam miután csend lett és mellé léptem. - Nem iszunk valamit? Én megszomjaztam. Mit szólnál egy kis puncshoz?
A mai napig fogalmam sincs minek köszönhetem azt, hogy végül igent mondott a meghívásomra Regina. A korosztályában a kastély egyik legszebbje, számos alkalommal láttam már kavarni másokkal, meg sem fordult a fejemben, hogy legalább egy táncra van esélyem nála. Fogadni mernék, hogy rajtam kívül még legalább ketten meghívták, túl feltűnő jelenség a világító önbizalmával. Mondjuk az az egyetlen nagy hátránya az ilyen lányoknak, hogy általában ha kikezdesz velük, akkor egy kisebb-nagyobb csapat konkurenciával találod szembe magad. És mi az esélye, hogy téged választ? Én meg amennyire béna vagyok csajozásból... igaziból még száj sprayt sem használtam, mielőtt a terem elé léptem, ennyire nem mertem elrugaszkodni a földtől. Amikor megláttam milyen ruhában van Regina, hát az állam a földet verte. Az biztos, hogy jó sokat mutató darab, amit azért gyártottak, hogy minél nehezebben bírjam úgy ki az estét, hogy egyáltalán ne gondoljak semmi „rosszra”.Mert azok a hosszú lábak és az a segg... wow! A többiről inkább ne is beszéljünk. -Huu, akkor jó, menjünk -álltam be mellé a sorba, ami a lépcsőtől a terem belseje felé vezetett. Annyira nem volt hosszú, hogy belegebedjek a várakozásba, de azért volt pár emberke, vagyis varázsló. Így körülbelül öt percünkbe fájt, mire sikerült befurakodnunk magunkat egészen a tánctérig, addig ha nem kérdezett, akkor egy szót sem szóltam. A gondolataimmal voltam lefoglalva, meg azzal, hogy megszüntessem az izgulást. Még a kezeimet is ropogtattam egy ideig. -Ööö, persze! Remélem te tudsz táncolni, mert én... igaziból tudok, csak... jössz? -nyújtottam neki a kezemet, még mielőtt elüldözhettem volna. Plusz már elkezdődött a zene, nevezetesen Dolly Parton - Sandy's song, amire tökéletesen lehet kivitelezni az angol keringőt. Régebben anya nagyon sokat táncolt velem, hogy rendesen tudjam vezetni a partnerem, mire odaérek. Viszont abban pillanatban, hogy Regina jött velem a parkettre, mintha egyáltalán nem is tanultam volna keringőzni. Olyan szinten féltem a beégéstől, hogy láthatóan ráfeszültem a táncolásra és sokszor lefelé néztem a lábamra, ami elég félreérthető volt, tekintve, hogy Regina elég mély kivágású ruhát vett fel. Egyszer még a lábára is sikerült rálépnem. -Bocs, nem tudom mi van velem -próbáltam az arcára nézni, de könnyebb volt ide-oda kapkodni a tekintetemet.
Regina Carter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Regina & Ryan (avagy Yoda és Rapunzel) kalandjai 2014-12-22, 13:21
A váratlan mosolynál semmi sem tudja jobban kibillenteni az embert lelki egyensúlyából.
Ryan & Regina
Délután 3 óta készülődtem már a bálra. Relaxáltam, kicsit táncoltam, arcpakolást tettem fel, nasiztam, olvastam szóval közben el is foglaltam magam. Az arcpakolást fél 5 körül szedtem le, majd elkezdtem magam kisminkelni, éppen csak úgy, hogy kicsit legyen észrevehető, fő a természetesség. Majd a hajamból is kiszedtem a hajcsavarókat, aminek hála gyönyörű fürtjeim lettek, kicsit fixáltam majd a ruhámat is kezdtem előkészíteni. Fél 6 körül már belebújtam a rucimba és elégedetten nézegettem magam a tükörben. Nem volt olyan drága a ruha, de nem is a legolcsóbb, szóval szerettem volna jól kinézni egy ilyen nagy szabású iskolai bálon. Tudom mindig jól nézek ki és ezt nem azért mondom, mert nagyképű vagyok, hanem van önbizalmam és megtanultam elfogadni magam minden hibámmal együtt. Aztán belebújtam a fekete magassarkú cipőmbe aminek az orra egy két kővel volt díszítve. Fel-alá járkáltam benne a szobában, hogy még kicsit gyakoroljak benne, bár az utóbbi hetekben azt csináltam, szóval nem nagyon volt már rajta mit. Amikor háromnegyed 6-ot mutatott az óra elindultam lefelé a bálteremhez. a lépcsőn lefelé sétálva megnéztek egy jó páran az biztos, majd elégedetten mosolyogtam, amikor már a bál terem előtt álltam megszólított Ryan. Aranyos srác csak nagyon félénk, úgy hívott el a bálba, hogy egy levelet juttatott el hozzám, szép gesztus tőle. Nincs vele bajom csak annyi, hogy nagyon félénk, pedig arra semmi oka, mert nem harapom le a fejét. - Nem késtél! Még időben vagyunk! Gyere induljunk befelé mi is. - mutattam az ajtó felé amerre már elég sok pár vonult. Belekaroltam Ryan-ba aztán elindultunk az ajtó felé. A magassarkú cipő ellenére is kicsit magasabb volt nálam, még jó, az lenne a ciki ha ő lenne a kisebb. Az sem nagy gond, de inkább a fiúk legyenek a magasabbak, olyankor amikor megölelnek biztonságban érezhetjük magunkat, mi lányok. A bálterembe beérve elmosolyodtam olyan hangulatos volt a dekoráció. A hó esett minden fehér, de ugyanakkor nagyon elegáns is. - Keringőzünk? - kérdeztem Ryan felé fordulva.
Kötőtűt tartottam a kezemben, forgattam, nézegettem. Őszintén szólva először nem tudtam pontosan mit akarok vele csinálni, csak úgy ösztönből jött a mozdulat, hogy megindítottam a csuklóm felé. Beleböktem a vénámba, de nem fájt, hiába forgattam. Nem éreztem semmit, csak láttam a kezemből spriccelő, csordogáló vörös vért. A következő lépésem az volt, hogy a nyakam felé vittem és nagyon lassan beleböktem a nyaki ütőerembe. Ezt sem éreztem, csak a következményeit láttam. Ahogy szép lassan beterítette a ruhámat a saját vérem és leestem a székről. Már alig tudtam mozogni, kiszállt belőlem az élet, ekkor jöttem rá, hogy pontosan mit is tettem. Kiabáltam volna, de azt sem tudtam, mert teljesen megnémultam ...azt hiszem meghaltam. És erre ébredtem fel. A fali óra pontosan öt harmincat mutatott, még fél óra volt a bálig és én még sehol sem tartottam a készülődésben. Ráadásul az előbbi bizarr és idióta álmom még mindig „kísértett”. Nem értem miért pont öngyilkosság… ennyire sosem utáltam magamat. Sőt, igaziból soha meg sem fordult a fejemben ilyesmi. Lehet, hogy nem kellett volna ledarálnom előző este azt a horror könyvet. Igen, azt hiszem ez miatt lehetett. Persze nem mintha anélkül ne lehetne őrült álmom. Már volt egy-pár, igaz a nagy részükben a nővérem volt a főszereplő és az a bizonyos bőrönd, amiben mindenféle „kínzó” eszközöket tartott. A valóságban még nem ilyen felszerelt, az viszont igaz, hogy elég sok mindent kipróbáltunk már… Mindenesetre nem sokáig agyaltam ezen az egészen, kipattantam az ágyból és feltéptem a szekrényemet. Előkaptam az első kezembe akadó öltönyt és berongyoltam vele és egy törölközővel a fürdőbe. Körülbelül röpke tíz percembe fájt, mire elkészültem, annyira siettem. Felkaptam az ünnepi szerelésemet és úgy igyekeztem vissza a szobába. Út közben viszont egy hangos röhögést hallottam a hátam mögül, amire akaratlanul is megfordultam. A csávónak egyre vörösebb lett a feje, úgy nevetett. Rajtam. Értetlenül néztem rá, gőzöm sem volt mivel érdemeltem ki ezt. -Most mi van? –vágtam hozzá homlok ráncolva, érezhetően nem voltam túl jó kedvemben. Körülbelül még egy percbe telt, mire a csávó kinyögte, hogy gatyát kéne cserélnem. A hátsóm felé tekertem a törzsem, amennyire tudtam, a kezemmel megtapogattam a gatyát, mire megéreztem, hogy szét van szakadva. És pont most kellett Superman-es alsót felvennem? Befutottam a másik öltönyömért, de az egész szerelést már nem volt időm lecserélni, ezért csak a gatyát váltottam át. Még utoljára megigazítottam a ruhámat, a hajamat és már indultam is a bálterem felé. Körülbelül öt percem volt leérni, de akármennyire igyekeztem, elkéstem. Pedig nekem fontos volt ez a tánc és Regina. Annak a csajnak kegyetlen jó segge van! Látnád hátulról minden harmadik órán, rájönnél, hogy miért szoktam lógni. Azt a látványt nagyon nehéz ép ésszel kibírni. Amint a formás hátsó felét hátrébb tolja, amikor leülni készül és a combjai megfeszülnek... úgy beleharapnék! Pedig még az egyenruha is rajta van, kevesebb látszik belőle, mint amennyinek már tényleg örülnék, de még így is őrült reakciókat vált ki belőlem pusztán a látványa. Az egyetlen gond, hogy egy-két kínos beszélgetésnél tovább még nem jutottunk. Bálra is csak úgy mertem elhívni, hogy a táskájába csúsztattam egy levelet, amiben két válaszlehetőség volt: igen – nem. Így gondolom mondanom sem kell mennyire örültem, mikor beleegyezett a dologba. Nagyon sokat jelent ez nekem, ezért is siettem annyira. Igaziból elaludni sem akartam, csak ledőltem öt percre gondolkozni és az lett belőle, hogy szemhéj alatt „figyeltem”. Mire a találkozó helyszínére értem, addigra Regina már ott állt. Gondoltam, ha túl szexi ruhát vett fel és még rá is játszik a dologra, akkor nem egyedül fog állni. De hát végül is ennek csak örülhetne, legalább akadna társa az állásban. Mivel pont hátulról közelítettem (nem félreérteni!), ezért megkocogtattam a lány szép vállát, hogy forduljon meg. -Bocs, a késért -tettem hozzá még mielőtt egymással szemben állhattunk volna... egyelőre csak ketten.
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Regina & Ryan (avagy Yoda és Rapunzel) kalandjai
Majd folytatjuk!//
/