2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
No ilyesmit se sokszor vállalok el, de miért ne lehetne egy kis plusz pénzt összeszedni nem? Casper már így is sokszor mondta, hogy vállalhatnék kevesebb műszakot a vadkanban, mert annyi kétes alak jár oda és nem tetszik neki, hogy olyan sokat vagyok ott, de még nem lett soha sem komolyabb bajom, általában le tudom szerelni a zavaró tényezőket. Viszont tényleg nem rossz ötlet egy kis mellékes betevő, mégis csak szerettem mindig is zongorázni. Egész kiskoromban tanított még apa, aztán jártam külön tanárhoz is, a Roxfortban pedig természetesen benne voltam a kórusban is, bár ott főként énekléssel, de azt is úgy lehet igazán gyakorolni, ha az ember mellette valamilyen hangszeren kíséri magát, vagy épp azt, akivel gyakorol. Szóval megy egy nekem, és az már végképp nem volt nehéz, hogy kitegyünk pár egyszerű szórólapot, hogy zongoraoktatás vállalok. A bátyámat pedig nem zavarja különösebben a dolog, hogy majd hozzánk toppan be egy-két tanítvány. Van hely a lakásban és legalább a régi zongora sem csak árván porosodik igaz? Most pedig az első kis tanítványomra várok. Furcsa, még nekem is olyan, mintha nem rég még a Roxfortba jártam volna, pedig már jó pár éve végeztem, de elég gyorsan elillant ez a kis idő és most már felnőttnek számítok, még ha az esetek nagy részében nem is viselkedem úgy. A kis ház egyébként viszonylag egyszerű. Ebben nőttünk fel, csak épp amióta apa Londonban dolgozik a miénk maradt, szóval kettecskén élünk benne. Van egy kis kert, ahol néha én is szívesen gondozom a virágokat, meg aztán bent persze minden színes. Persze ez főként engem tükröz, mégis csak én vagyok a nő a családban, és hajlamos vagyok dekorálni, de azért nem megyek el a giccs irányába. Csak akkor pattanok fel enyhén szólva is izgatottan, amikor meghallom a csengőt kintről. A kaput eleve nyitva hagytam, hogy eljusson Kyle az ajtóig, mert hát ennyit tudok róla. Azért egyeztettünk már egy röpke levélváltással, azért tudom, hogy most jön. Egy pillanat múlva már nyitom is az ajtót és széles mosollyal fogadom. A hajam kiengedve, mint általában, mosolygós arcomat a jól megszokott millió szeplő tarkítja. A ruhám viszonylag egyszer itthoni szerelés, farmer és egy testhez álló barack színű póló, nem túlságosan dekoltált, de azért valamelyest. Nem fogok itthonra garbót venni no. - Szia! Kyle igaz? Gyere csak beljebb. - tessékelem szépen be, és húzom is be utána az ajtót, ha már bent van. - Oda leteheted a cipődet, és... előre szólok, hogy te vagy nekem az első, de nagyon fogok igyekezni. Mármint tanítvány úgy értem. - nevetem el magam. Nem az első, akit lakásra hívtam na, vagy hát mennyire lehet ezt félreérteni. - Öhm... inni kérsz valamit? Van tea és dobhatok össze limonádét is, vagy... azt hiszem marad a szimpla víz, gondolom valami ütősebben nem kínálhatlak meg. Hány éves vagy egyáltalán? És bocs, ha izgatott vagyok ömlik belőlem a szó, de ezt majd megszokod, vagy kirúgsz, mert hát te vagy főnök. Befogtam! - igen, azt hiszem a végén még itt hal nekem szörnyet az ajtóban, hogy ilyen szinten siketült letámadnom, betámadnom, szavakkal elárasztani és a többi. Ne marjuk el a első tanítványt, az lenne ám az igazán ciki.
