2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2019-01-03, 12:39
First topic message reminder :
Szükség szobája bejárat
A Szoba a hetedik emeleten található, szemben egy faliszőnyeggel, melyen Badar Barnabás próbálja a trollokat balettra tanítani. A leírás szerint egy üres falszakasz "rejti", aminek egyik végét egy ablak, másik végét egy embermagasságú váza határolja. Ha valaki belép a szobába, akkor az ajtó megjelenik a falon, ám csak akkor lehet kinyitni és utána menni, ha a következő érkező pontosan tudja, hogy ki és mi várja odabent. Más esetben a szoba masszívan ellenáll a betörni vágyóknak és nagyon nehéz erővel kirobbantani.
A pörgősebb zene kifejezetten felizzít most, az ital is valószínűleg hatott közben. Az arcomon piroskás foltok jelennek meg, de jól esik mozogni és kicsit nevetni. Na meg közben azért hirtelen jött ez a téma is, hogy úgymond meghívtam magamhoz Remyt. Remélem majd Fleur nem fog problémázni az ügyön, de ahogy a múltkori beszélgetésünkből leesett, örül annak, hogy barátkozom és már egy nagyobb társaságba is sikerült bekerülnöm úgymond. Még akkor is, ha nem ismerem igazán a többieket. Pedig szeretnék ezen változtatni. De tényleg. - Szupeer! - Nyújtom el kicsit a szót, és izgatottan tekintek Remyre. Legalább nem fogok egész nyáron otthon unatkozni egyedül, hanem lesz lehetőségem kicsit társaságban is kalandozni. - Majd küldök baglyot, mert nem tudom mikor érünk vissza Franciaországból, de utána biztos lesz mit mesélnem is majd. - Talán kicsit jobban megered a nyelvem és lehet, hogy Remyt amúgy nem is érdekelnék ezek a francica történetek, de majd reggel rájövök, hogy buta voltam és összevissza beszéltem. Kicsit el is vonom a tekintetem a nagy gondolatmenetben és többiek felé lesek. A hirtelen zeneváltás engem is megvisel, zavarba is jövök az láttán, hogy Kath és Ben kissé összeborulnak, de én próbálom felvenni a ritmust. Utána jön még egy váltás, de már kezdek kifújni és amúgy is kissé melegem lett. - Nem iszunk valamit? - Kérdezem Remytől, azon gondolkodva, hogy mit lehetne még kihozni ebből a beszélgetésből és a társaságból, ha már ilyen szép számban összegyűltünk... Talán ahhoz túl sokan vagyunk, hogy játszunk valamit.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-10-28, 21:48
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Nevetve próbálom utánozni a produkciót, de mivel maga a fiú sem tudja, hogy pontosan mit csinált, így igazándiból nincs sok értelme, csak hogy jól érezzük magunkat. Ha valaki azt mondja, hogy egyszer részegen az ifjabb Flint fiúval fogok szórakozni. Nos, minden további nélkül ott hagytam volna a hülye fejét. És amikor csatlakozunk mindhárman a nagyobb csoporthoz az még elképesztőbb lenne a mondjuk pár hónappal ezelőtti énem számára. Nem tudom mi változott meg bennem. Talán az a könyv, amit karácsonyra kaptam. Magára a könyvre nem emlékszem, de az volt a lényege, hogy a főszereplő úgy talált önmagára, hogy megismert másokat. Buta elgondolásnak tűnt akkor, mégis úgy hiszem hattással volt rám. A szédülés viszont nagyon gyorsan visszaránt a valóságba. Nem szoktam hányni, a látszat ellenére nem vagyok puhány. Talán valami mástól van bajom, mindenesetre el kellett szabadulnom egy kicsit a többiektől, hogy levegőt kapjak és összeszedhessem magam egyedül. Ám, abban a pillanatban, hogy megkenek magamnak valami kenyér szerűséget kaviárral megtalál Maisie és Gina. - Persze, csak kicsit megéheztem. – Mutatom fel a kreált szendvicsemet. – Köszi szépen és veletek mizu? – Feltűnik, hogy Gina eléggé pirospozsgás, de Maisie jól néz ki. Mint, aki nem is ivott semmit. Lehet, hogy így is volt? Nem tudom, nem figyeltem meg mindenki ma esti fogyasztását. Elgondolkodva beleharapok a szendvicsembe, amíg a válaszukra figyelek. Be is falom, majd egy másikat is. - Na jó, akkor igyunk még egyet. – Csapom össze a tenyereimet, mint aki jól végezte a dolgát és keverek is valamit mind a hármunknak. – Tessék hölgyeim. – Az egyik bögrét magam mellett lebegtetem, s a kezemben lévőket oda adom nekik. – Proszit. – Koccintunk és én gyorsan le is húzom. Kicsit talán gyorsan haladok, de jól érzem magam. - Én jövök! – Beugrom a táncparkettre és egy pálca intéssel váltok, majd a két lányt egyszerre táncoltatom meg. Megjegyzem lehet kicsit túl pörögtem.
Szerencsére vagy sem, egészen keveset fogok fel abból, hogy Gina egy pizsamaparti bulis részén az apja sírjáról beszél, miközben a társaság fele teljesen idegen - persze nekem, lehet, hogy neki nem. Klikkesedünk, ami teljesen természetes, így amikor ő ilyenekről beszél én éppen Maisievel a meghívásáról. Valóban benne van az egészben, hogy nem akarok arról beszélni, hogy Benjamin csak úgy lelőtt egy Stuporral aztán Katherine képen törölt egy vödör vízzel, mire felébredtem elázottan a lány meg ott röhögött mellettem és elküldtek a fenébe - mindezt a születésnapom éjszakáján. Valahol mélyen inkább akarom elfelejteni az egészet, mintsem lamentálni rajta, és úgy tűnik, hogy a lány el is engedi a dolgot. Jöhet a tánc! Végül Elisabeth-tel kettesben táncolunk egy darabig és végre le is esik, hogy miért olyan, mintha megszállta volna valami démon és miért volt olyan ellenséges. A zenére ugyan nem kapok választ, de a bunkóságára legalább igen. Valóban nem vagyok egy nagy kaszanova, aki átlátja a női szív rejtelmeit, még a sajátomét se nagyon, de azért ahhoz eleget mond, hogy valamit kapizsgáljak. Bár nem arra asszociálok, hogy konkrétan tényleg belém van esve, ahogy Jenkins mondta, hanem egy hajszálnyit másra, amit már tudok értelmezni. Ha nem távolodik el, akkor nem hagyom abba a táncot és megpörgetem, úgy-ahogy, hiszen nem vagyok egy parkett ördöge. - Nem akartalak megbántani ezzel, ugyanezt vágtam volna rá bárki másról van szó, tudod, hogy nem igazán érdekelnek az ilyen dolgok és a pletykák. Csinos lány vagy, a kviddicsben a kedvenc ellenfelem, gyerekkorunk óta ismerlek, olyan vagy, mintha a húgom lennél, vagy olyasmi. - kezdem el magyarázni, de kicsit összefolynak a dolgok, kifogásszagú lesz az egész, így el is hallgatok. Soha nem néztem rá olyan tekintettel és valószínűleg soha nem is fogok. Évekig csak Gillian idegesítő kishúga volt, amiből egy akaratos, magabiztos kis boszorkánnyá nőtte ki magát, de akkor is bekerült egy olyan skatulyába, ahonnan ebben az életben már nem mászik ki - a hugára meg nyilván azt vágná rá az ember, hogy nem. Mondjuk nem úgy, hogy kösz, nem, hanem úgy, hogy hülye vagy te idióta, NEM! Mindegy. - Rendben, zárjuk le. - vágom rá, mert a lelkizés nem éppen a kenyerem, most meg aztán főleg furcsa az egész, hiszen nem keveset ittam és a mozgástól is kimelegedek kissé, a most éppen kipirult arcomon ütnek át a szeplők. A szemem még annak ellenére is csillog, hogy kvázi a lány számára komoly dolgokról beszéltünk és a bongyor hajam csak úgy rugózik a fejemen, miközben próbálok valahogy mozogni a zenére, de a legszebb szó is a kínos arra, amit alkotok Lizzy mellett. Legalább, ha hülyét csinálok magamból talán felvidítom és elfelejti ezt a kis bukkanót, szóval jöhetnek az egyáltalán nem ideillő megmagyarázhatatlan és leírhatatlan kézmozdulatok és tánclépések. A tekintetem persze megakad azon, hogy míg mi a nézeteltérést tisztázzuk és az összhang legkevesebb jelével mozgunk a zenére, addig Benjamin már magához öleli Katherine-t és egészen bizalmasan bújnak össze, mint akik menten csókolózni kezdenek…
- Nem vagy és nem is leszel a terhünkre – szögezem le egyöntetűen, ezzel egyúttal Gina tudtára is adva, hogy a kérését egyáltalán nem találom olyasminek, ami bármiben is akadályozna minket. Leginkább kviddicsezést terveztem, Dany pedig városnézést, de a kettő közül a sportot bármikor ki tudom lőni, ha arról van szó. Hosszú a nyár, nem halok bele abba, ha néha-néha másképp alakulnak a dolgok. A cukrászdai melót nyilván nem hanyagolhatom, de a szabadidőmmel azt teszek, amit szeretnék. Majd elnézünk oda is valamikor, nem hiszem, hogy Danyt annyira kérlelni kéne ezzel kapcsolatban. Az általam elindított szám talán nem mindenkinek tetszik, de nem tehetek róla, egyszerűen ez ugrott be hirtelen. Talán a lelki világomat tükrözi akaratlanul is, nem tudom. Mindenesetre, a lassúzásra nem gondoltam, mármint, az azzal járó testi közelségekre. Látom a szemem sarkából, ahogy Kath és Ben némileg összesimulnak és kissé megriadok. Na jó, ezt azért én nem fogom megtenni. Egy jó ideig Adora, Corvus és én trióban ropjuk, már ha ezt lehet annak hívni, a magunk ügyes-bajos kalimpálásával együtt. Gilly jót nevetne rajtunk, ha megpillantana minket, ebben biztos vagyok. Őszintén szólva, kétballábas vagyok a tánchoz, nem is erőltettem hát soha életemben. Bár, úgy tűnik számomra, hogy itt senki se egy bálkirály(nő), szóval annyira nem zavar a dolog. Sokkal jobban a szívemre veszem, amikor Adora egy idő után köddé válik, hogy másokhoz csatlakozzon. Kettesben hagy Corvusszal? Komolyan? - Nem fontos, szeretem – vonom meg a vállam hanyagul, mintha tényleg nem tükrözné a lelkivilágomat pont ez a szám. A fiú közelsége meglepő kissé, habár ezen nem is kellene csodálkoznom, hiszen körülöttünk mindenki intimebb zónára váltott. Ebben még nincs semmi, egyszerűen ezt követeli a dallam. - Igen, tudom, hogy nálad ez zsigerből jön – rándul meg a szám széle egy pillanatra, de ezúttal nem neheztelés ül ki az arcomra, hanem egy halovány mosoly jelenik meg rajta. Ismerem Corvust, tudom, milyen a természete, ez azonban nem egyenlő azzal, hogy képes lennék kezelni is a sértő szavakat. - Pár hete Jenkins velem szekált téged, rémlik valami? - biccentem félre most én is a fejem, na nem mintha arra számítanék, hogy ez a mardekáros srácban annyira megragadt volna. Nem, ezek a szavak számomra voltak bántóak, őt nyilván hidegen hagyta. - Azt mondta, hogy tetszel nekem – hadarom el, mintha túl szeretnék lenni a nehezén. - Te pedig rávágtad, hogy kösz, nem. Érted, amit mondani szeretnék, ugye? Mert ennél jobban nem lennék képes kifejteni a problémámat. Corvus okos srác, érteni fogja, habár az érzelmek terén nem pont egy lángelme. Vagy az lenne? Nála ezt nem lehet tudni, hiszen a sajátjait mindig annyira jól elrejti. Én azonban nem szeretnék előállni azzal, hogy évek óta tetszik nekem, az nem az én stílusom. Inkább burkoltan, ügyetlen módon igyekszem célozni rá, hátha leesik számára a tantusz. Sejtheti, hogy ha ez a kis affér annyira megbántott, akkor több is lehet a háttérben puszta barátságnál részemről. Elvégre, ha csak haverok lennénk, jót nevettem volna az egészen és beszóltam volna Jenkinsnek, ahogy eddig mindig is tettem. - Nézd, én nem szeretnék senkivel se haragban lenni, szóval részemről is bocs, ha tahó voltam – teszem azért még hozzá, ezúttal nyíltan kimondva, amit gondolok. - Zárjuk le a témát, oké? Mintha mi sem történt volna, egész egyszerűen csupán átlépni rajta. Mindenkit ér szerelmi csalódás az élete folyamán, ez nyilván az én sorsomban is meg volt írva Corvus képében. Talán még hasznot is húzhatok a dologból, ha jóslástan órán ezt valami romantikus drámaként adom elő, egy jóslat képében. Hogy majdnem öngyilkosságba hajszolt a dolog, de valaki éppen megmentett, stb... Trewalney oda és vissza lenne az örömtől.
Nem mintha valami nagy táncos lennék, a lelkesedésem bőven nagyobb bármilyen stílusos vonaglás komolyságánál, főleg mivel látom, hogy Corvus is hülyéskedik. Én ugyan közel sem ittam annyit, és inkább a kaviáros szendviccsel tömtem meg magam, amitől szerencsére nem kavarodott fel a gyomrom. Nem kell túlságosan sok plusz, hogy beleéljem magamat a hangulatba, alapvetően vidám természet vagyok, amin ugyan a szüleim halála sokat rontott, a barátaim segítőkész jelenléte pedig folyamatosan javítja a gyászt. Már több mint egy év eltelt, kezdek magamra találni, kicsit jobban kiengedve a hangomat. Az egykori békéltető kezd a múltté lenni, az, hogy gyógyító is vagyok egyfajta felelős vezetőt hoz ki belőlem, a többiek mintha értékelnék azt is, hogy szeretek kiállni mások mellett. Cseppet sem zavar, hogy Maisie-Bee ott van velünk, majd ha kettesben akarok lenni Kathrine-nel, akkor úgyis megbeszélünk valami találkát, most szocializálódni jöttünk össze. – Oh, cseppet sem, nem akarok zenefelelős lenni egész éjszaka. – Na nem mintha tudnám, hogy meddig leszünk, de kedvesen rámosolygok Lizzyra, támogató bólintással mellékelve a mondandómat, és csak joviálisan mutogatok Corvus felé, hogy Kathie is nézzen már oda. A lassúra viszont MB eltáncol Gina felé, mintha szándékosan akarna kettesben hagyni. – Hééé! – Azért kicsit zavarba is jövök, mert a tapintat mellé némi mintha kerítőt is játszana a kedves griffendéles barátné. Végül megvonom a vállamat, én aztán nem kéretem magam. Kathie a legjobb barátnőm, de igenis benne van az a mindent felülíró plusz, hogy mindig vele akarnék lenni, legyen akár rossz kedvem, amikor élni sem akarok. Elfogadom a kezét, bár csak egy pillanatig, hiszen már a nyakam köré is fonja őket. Akaratlanul is félrenézek, na ha most a lábára lépek, az ciki. Jó, hogy Remy és Gaby is így sutyorognak együtt, de nekem inkább azon jár az eszem, hogy a kavirárra inkább innék valami sósat, az ábrándos szempár viszont most e pillanatban nagyon zavarbaejtő közelségben van. – Köszi a kérdést. Muszáj visszamennem, lezárni a rémes dolgokat, és új lapot kezdeni. Végülis én leszek a ház ura, vagy mi. Nem tehetem meg, hogy az egész életemet egy rossz ponttól teszem függővé. Nagyon fogsz hiányozni, remélem többször összefutunk. – Mondom ki, és igyekszem jobbra, balra lépkedni, Kath derekára simított kezekkel. Hát ezt se gyakoroltuk be, úgyhogy jó esetlen így az egész koreográfia, pedig tényleg nem kell sok mindent csinálni. Milyen gonosz vagy MB, hogy ilyen helyzetekbe kényszerítesz! Ám hiába szidom gondolatban a lányt, a másikat viszont akaratlanul is közelebb vonom, hogy a vállamra hajthassa a fejét.
Azért annak örülök, hogy Corvus nem orrolt meg komolyabban MB-re. Elég ijesztőek tudnak lenni a kirohanásai, amikor felkapja a vizet dolgokon és az ember nem igazán tudhatja, hogy mikor fog majd megbékélni, vagy egyáltalán meg fog-e, de szerencsére ezúttal könnyebben vette, vagy csak lassan megérti, hogy barátok között néha rosszul sülnek el a dolgok, de azért vagyunk jóban, hogy megtanuljuk ezeket kezelni és elfogadni. Az is megmosolyogtat, ahogyan próbál eléggé hát vicces táncmozdulatokat tanítani épp Adorának, miután az ücsörgőket MB-vel közösen táncra hívták. Örülök neki, hogy nem fulladt kudarcba az ötletem. Végül is nem az a cél, hogy profi táncokat nyomjunk le, hanem az, hogy jól érezzük magunkat. Én se vagyok éppenséggel profi, de jól esik, hogy Ben is próbálkozik. El is nevetem magamat, amikor megpörget és kicsit időnként én is orientálódom, még MB-vel is simán lenyomok valami közös táncot. Nem merül fel bennem, hogy el kellene szeparálódnom Bennel. - Tök jó lesz a nyár! Kíváncsi vagyok a családodra! - elég sokat hallottam már a lány vegyesfelvágott hátteréről és hát az én családi hátterem mellett jó dolog lenne egy olyan helyne tölteni pár napot, hetet, ahol olyan sokan vannak. Lássuk be a nagyszüleimmel nem igazán tartottuk a kapcsolatot apai ágon egyáltalán. Anya ugye nem volt jóban a bácsikámmal, szóval mi csak négyen voltunk, aztán meg csak a bátyám maradt nekem, most meg Missy-vel szintén nem nagy a létszám, újra négyen a kicsikkel, bár most bejött a képbe a nagybátyám is, de hát vele nem találkozhatom gyakran, azt sem tudom nyáron lesz-e lehetőségem rá, hogy összefussunk, vagy akár nála töltsek pár napot, hiszen mondta, hogy elég nagy zűrben van jelenleg. A zene viszont változik és hát kifejezetten lassúra vált az eddigi ugrálós, táncolós után, ami azért megtorpant többeket is, akiket sikerült elvonni a tánc felé. El is szállingózik pár lány, én pedig kissé zavartan pillantok Ben felé. Tényleg túl lassú lenne csak úgy ugrálni, ahogy MB ki is mondja félhangosan. Nagy levegőt veszek hát és közelebb léve a sráchoz nyújtom felé a kezemet. - Ez jóval könnyebb lesz, nem kell olyan sok mindent csinálni. Ugye... rendben leszel nyáron? - pillantok rá, miután jó eséllyel elkezünk ringatózni a lassú dalra. A két kezem a nyakánál fonódik össze, de azért nem vagyunk totál közel egymáshoz. Fura ez, mintha sokak számára teljesen egyértelmű lenne, hogy Ben és én egy pár vagyunk, közben még sose volt semmi komolyabb közöttünk. A hangulatot sem akarom elrontani, de ha már közel vagyunk egymáshoz mégis csak kifejezem az aggodalmamat irányába, amiért nem akarta, hogy segítsünk neki a birtokon. Tudom, hogy nem könnyű egyedül megbirkózni a halállal, oh én aztán tudom! Ő viszont úgy fest, hogy azt vette a fejébe, hogy egyedül akarja csinálni. Én évekig nem mentem haza, a cuccaimat is más hozta el, pedig nem is ott történt tragédia, még sem tudtam szembenézni a jól ismert házzal és az emlékekkel, a képekkel, amik anyát és a húgomat ábrázolták.
//Határidő: november 01. Következő hozzászólás tőlem: november 02.//
A tánc bár nem feltétlen az én műfajom, és ahogy elnézem, a többiek közt is van olyan, akié szintén nem annyira, de ehhez képest egész jó hangulat alakult ki pillanatok alatt az előző témák után. Szuper ötlet volt ez a magnó, meg hát köszönettel tartozunk a szobának is, amiért ideteremtette! Mindenképp király, hogy csak így tudja, mire vn szükségünk. Szerencsére a felkérésem sem sül be, Gaby jól fogadja a nem túl mindennapi invitációm, ami fene se tudja, honnan jött éppen... de köztudottan tudok nagyon random lenni. Igazából csak sodródom innentől a hangulattal meg a ritmussal, amit néha olyannyira tisztelek, hogy sikerül még csak nem is rálépnem, de annyi baj legyen, viszonylag könnyen visszarázódom egy-egy ilyen után a magam módján. - Ó, én ráérek, amikor neked jó, csak akkor találjunk ki fix időt - kacsintok a lányra, hogy akkor ezt akár be is írhatja a naptárába, ahova szeretné. Meglep, hogy így hirtelen előrukkol az ötlettel, de örülök neki. - A tengerpart izginek hangzik, úgyhogy ha gondolod, szívesen "kalandozom" veled - vigyorodom el. A legutóbbi látogatásunk itt úgyszintén egy kisebb kaland volt, úgyhogy arra rájöhetett, hogy a felfedezősdit nagyon is tudom díjazni ám. A zene változása néha okoz egy icipici zavart nálam, de annyi gáz legyen, a próbálkozásért mindenképp jár nekem a pirospont, na. Bevallom, hogy nem ebben vagyok a legtehetségesebb.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-10-21, 17:41
Nem is tudom, én csak nem szeretnék valaki terhére lenni. Jelen esetben Lizzy és Dany terhére. Biztos van jobb nyári tervük is, mint apám sírját kutatni... De végül - talán az alkohol, talán Lizzy türelmetlen unszolására - de csak kinyögöm mi az ami bánt. Igazából már vagy 10 éve. Még egyszer sem volt lehetőségem ellátogatni az apám sírjához. - Rendben. Köszönöm. - bólintok végül a szőke szobatársnak. - Én csak nem akarok a terhetekre lenni, vagy ilyesmi. Biztos van már egy csomó programotok. - teszem még hozzá azért. Nem veszem zokon, ha végül nem jut rá idejük. Inkább visszafordulok az alkohol felé. Jó lenne felejteni. Mindent. És csak szorakozni, ahogy a tisztességes kamaszok. Tulajdonképpen a zene már csak akkor realizálódik bennem, amikor MB elém táncikál, és engem is felhúz a táncparkettre. Nem tiltakozom, hagyom magam bevonni. Bár azt nem mondom hogy a mozgásom nem hagy kívánnivalót maga után. - Ezt csak úgy buliból vagy 10 éve nem csináltam. Rozsdás vagyok mint egy vasszög. - jegyzem még meg nevetve Maissie-nek a táncparketten, ha már volt kedves bevonni a buliba. Aztán Lizzie számot vált, én pedig MB-t követem Adorához. Nem ismétlem el az aggódó kérdést, de én is érdeklődve nézek a másik vörösre. Na nem mintha az én szemem nem csillogna jobban a kelleténél, és az arc színem is kezd erősen hasonlítani a hajamhoz... azt hiszem nálam is kezd beütni az alkohol, bár attól még nagyon messze állok, hogy KO-ra igyam magam. Ami hirtelen nem is tűnik olyan rossz alternatívának. Akkor legalább egy éjszaka nem fog kísérteni semmi...
Felvonom a szemöldököm Corvus szavaira. - Ühümm, ez érthető, de akkor már nem voltál a hatása alatt. - vonogatom a vállamat. Részemről ilyen "hagyjuk már" szaga van ennek a kommentnek, de nem bánom, felőlem is hagyhatjuk, rég volt és annyira komoly se volt szerintem. Maradok hát annál, hogy elengedem a témát és bólint arra is, hogy megkérdezi a szüleit. Szerintem ez egy nem szinonimája, ami kicsit letör, mint a bili fülét, de annyi baj legyen. Kath táncos ötlete azonnal feldob. - Nagyon jó ötlet volt! - dicsérem a lányt, s pörgök is azonnal, mint a búgó csiga körülöttük egész addig, míg azt nem érzem, hogy kezdek zavarni. Már nem úgy igazából, hanem na.. nem akarok én elefánt lenni, s elvenni az esélyét annak, hogy cukisodjanak. Na jó, lehet hogy túlgondolom, de hát na, én ivás nélkül is tudok olyan dinnye lenni, ami se nem görög se nem sárga. Eltáncolok Gináig, hogy ő se maradjon ki a jóból, aztán Lizzy zenét vált én meg kissé megállok mint aki hirtelen nem tud mit kezdeni az új ritmussal. - Hát, ez kissé hervasztó, de lassúzni pont jó lesz. - morfondírozok félhangosan, egyáltalán nem bántó szándékkal, de ha már így esett, akkor nem gondolom végig előre - amúgy se szokásom - hogy mit is magyarázok. Kissé félrehúzódok, mert momentán nem elég a pasi ahhoz, hogy mindannyiunknak jusson, erre a számra meg gyorsat ropni nem annyira lehet, még ha nem is klasszik lassúzós, szóval elpillantok Adora felé. - Jól vagy?
Gabrielle Delacour
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-10-17, 15:19
Ahogy iszok néhány kortyot a lángnyelv whiskys italomból, szinte azonnal megérzem a hatását, pillanatokon belül kissé kipirul az arcom és sokkal vidámabb hangulatban állok elébe a dolgoknak. Valahol mélyen vágyakozva gondolok Kath, MB, Ben és Corvus négyesére és szívesen beugranék közéjük, de aztán mégsem teszem, ehhez még nem vagyok elég bátor. Tudom, hogy kissé kilógok a társaságból még, de azért reménykedem benne, hogy majd a későbbiekben ez megváltozik és esélyem nyílik nekem is jobban megismernem őket. Most pedig, hogy az ital kezd kicsit a fejembe szállni, csak azt érzem, szívesen beszélnék és beszélnék, na meg valahol azért a bátorság és az elszántság is kezd felizzani bennem, és mintha egy szempillantás alatt ezt a mellettem ücsörgő Remy is megérezné. Nevetve tekintek fel rá amikor elém áll egy fura latinos kifejezést használva, de gondolkodás nélkül fogadom el a felém nyújtott kezet és pattanok fel, magam mögött hagyva az italt és minden mást is, hogy az oldalán csatlakozzam a többiekhez a táncparketten. A zene ugyan nekem sem ismerős, de azért nem veszek el annyira az éterben, próbálok valami értelmes mozdulatokat kihozni az egészből és figyelni fél szemmel a többiekét is, mert azért nem vagyok egy táncmester, nem akarok leégni. Egészen kikapcsolok. - Én szívesen találkoznék veled a nyáron, ha ráérsz majd. A nővéremék a tengerparton laknak, a környék nagyon szép és még nem sikerült felfedeznem. - Hajolok közelebb kicsit Remyhez, hogy hallja amit mondok. Ez egy hirtelen jött ötlet volt, azután, hogy elmondta, hogy mik a tervei nagyjából a nyárra. Igazából a többiekkel is szívesen találkoznék, sőt, lehet, hogy még kitervelek egy tengerparti kerti partit is ha Fleur megengedi, de ez egyelőre csak ábrándozás, majd tervezek, ha már ott tartunk. Alkalmazkodom a zeneváltozásokhoz, úgy igazság szerint nekem mindegy, hogy mi szól.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
- Remélem, hogy tisztában vagy azzal, hogy amikor Stuport kap az ember az arcába, akkor nem feltétlen hallja, ha kinevetik. - jegyzem meg, egy kis misztikus mosollyal, mintha ezzel sem cáfolnám, sem megerősíteném, hogy egyáltalán valóban emlékszem-e az esetre. Sokan hitték ezután, hogy azért hagytam őket faképnél, mert megsértődtem, pedig egészen egyszerűen arról van szó, hogy az útjukban álltam, problémát jelentettem, nem volt rám szükség. Arra volt szükség, hogy eltűnjek, és őszintén még ma is kiráz a hideg a képektől, amik a gyűrűből újra és újra feltűntek, a zöld fény, a gyilkos átok, a sikolyok… Nem süllyedek bele az emlékekbe, maradok itt és most, és felhörpintem a poharamból az utolsó kortyot, amikor Ben és Katherine táncolni indul és én is felállok. - Megkérdezem a szüleimet. - zárom le csak ennyivel, bár aki ismer, az tudja, hogy amennyiben nem hazudok a képükbe, esély sincsen arra, hogy egy olyan helyre betegyem a lábamat. Lényegében úgy a diáktársaim fele ülve akar maradni, de végül úgy tűnik, hogy mindenki talpra áll, főleg, hogy én már úgy állok meg Elisabeth és Adora előtt, mint aki nem fogad el nemleges választ. Valahol mélyen tudom, hogy a táncommal hülyét csinálok magamból, hogy túl sok különböző italt kóstoltam meg és őszintén beütött, de természetesen ezekre mindig utólag jön rá az ember, amikor a másnappal küzd. Csak csöppnyi türelmetlenség szalad át rajtam, amikor Lizzy lefagy és lassabban fogadja el a kezemet, a másikat pedig Adora váratja, mert még felhajtja ő is az utolsó kortyot. Jó, ez érthető. Aztán könnyedén felállnak végre és elkezdenék a rögtönzött parkett felé menni, de az Ollivander nővér máris szökik. Összevonom a szemöldököm, de Adora felé fordulok és megpróbálom reprodukálni azt a mozdulatot, amit az előbb csináltam, de az az igazság, hogy én se tudom mit csináltam, szóval most még bénábbnak hat és egészen más. - Így. Nem, nem így. Hmm… akkor így… - kalimpálok a lábammal és twistelek a lábammal, olyan lazán, mintha menten szétesnék, ami a nyúlánk alkatommal még mulatságosabb és közben komoly arckifejezéssel töröm a fejemet, mintha RBF vizsgát tennék éppen le, pedig csak táncolunk. Lizzy visszatér és táncolunk egy darabig hármasban, néha a pillantásaim ugyan átszaladnak Katherine-re és csak akkor kezdek újra a lányokra figyelni teljes figyelemmel, amikor Adora kihátrál és ketten maradunk, hiszen ha egyszer én hívtam őt táncba, nem kéne máshova sasolnom. Közelebb lépek hozzá, hiszen a triumvirátusból párostánc lett és érdeklődve biccentem félre a fejem. - Miért pont ez a zene? Figyelj, bocs, ha valamivel beléd tapostam, tudod, hogy ez zsigerből jön, néha nem is tudom mi rosszat csináltam. - kérek bocsánatot, egészen mélyen a szemébe nézve, ami mondjuk ki: történelmi pillanat. És hálát adhatunk érte valószínűleg a kevertnek, ami ott lötybölög a gyomromban és felhevíti az arcomat és csillogást lop a szemembe.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-10-13, 22:25
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Azon is meglepődök, hogy Gaby is inkább a nem táncolók között ücsörög egy pár percig, mielőtt Remy el kavarja tőlünk táncolni. Lehet mégis egy kicsikét előítéletes vagyok? Jó ember ismerően gondoltam magam idáig, most mégis rossz következtetést vontam le kétszer is. El kéne gondolkoznom egy két dolgon. De majd holnap, ma már ehhez túl sokat ittam. - Én másmilyen táncokat ismerek. – Jegyzem meg kissé titokzatosan, de azért mosolyogva. Ebből persze mindenkinek a társastánc és a bál termi táncok jut az eszébe, s részben igazuk is van. Ellenben a pogózás, avagy a verekedős „tánc” sem áll távol tőlem. Különböző latin táncokat is ismerek, viszont nem akarnék feleslegesen ilyesmivel dicsekedni. Őszintén? Még mindig egy kicsit zavarnak az est eleji reakciók, hiszen ülve legalább egy kicsit takarva érezhettem magam. Olyan nehéz, mert egyfelől nem direkt akartam felhívni magamra a figyelmet, más felől pedig tessék elfogadni, hogy ez csak egy test nem több nem kevesebb. Szóval kettős érzés és a pia sem segít oldalt választani. Én már akkor Corvusra kapom a tekintetemet, amikor a fiú feltápászkodik. Olyan kis mufurc szokott lenni, de most jó kedve van. Lehet többször kéne alkoholt erőltetni belé…Szórakozottan vigyorgok a mozdulatain, s kicsit azért felbátorodom, hiszen nem egy táncversenyen vagyunk, nincsen nyomás vagy ilyesmi. A legtöbb esetben sokáig tart felfognom, hogy az adott helyzet nem a versengésről szól és nem kell mindenképpen nyernem. Hülye kompetitív neveltetés. - Egy pillanat, kérem! – Mondom és szabad kezem mutató ujját fenntartva magam előtt kiiszom a poharat, amit éppen az előbb töltöttem tele. Ennyi talán elég lesz mára. – Mehetünk! – Corvus segítségével felkelek én is. Egy percre talán mind a ketten Lizzy után nézünk, de mivel nem menekülni készül csak zenét váltani, így én hamar elengedem a dolgot. - Szóval, hogy is volt az előbbi mozdulat? – Kérdem a fiút és megpróbálom leutánozni a lépéseit. Majd nevetve annyiban hagyom a dolgot, de remélhetőleg nem voltam olyan rossz. - Rajta hát! – Bólintok mikor a kedvenc szőkém visszatér, s jómagam is belekarolok a fürtöske szabad karjába, hogy hármas fogatként vonulhassunk a parkettre. Egy ideig hármasban táncolunk, majd azért a többiekhez is csapódunk, hiszen pont az a tánc lényege, hogy együtt legyünk. Nevetve csinálok buta mozdulatokat, egészen addig míg el nem kezdek szédülni. Nem biztos, hogy jó lenne, ha elájulnék, úgyhogy pár pillanatra megállok venni egy-két mély levegőt. Nem kellene magamra vonnom a többiek figyelmét, nem bírom kimutatni a gyengeséget, így elmegyek enni valamit addig. Nem vagyok igazán éhes, de láttam valahol kaviárt és annak részegen nem tudok ellenállni. A bálokon csak a svédasztalok rémének hívnak.
Adora egy dologban téved velem kapcsolatban: nem vagyok egy bulizós alkat. Szombat esténként, amikor Gillian táncolni ment a haverjaival, én inkább otthon ücsörögtem és valami mást csináltam. Bármit, csak ne kelljen bulizni mennem. Szeretem a kis összejöveteleket, de inkább akkor kviddicsezzünk vagy társasozzunk, de a tánc... - Nem tudok táncolni – vonom meg a vállam, a lány felé pillantva. Elég ciki helyzet lenne mindenki előtt a saját lábaimba belegabalyodni. - És te? Belőle viszont én nézem ki, hogy ha máshol nem is, de otthon vett táncleckéket, minden ágon. Hogyhogy nem kamatoztatja hát? Itt lenne az alkalom, hogy kissé feloldódjon, de mintha még mindig benne lenne valamiféle gát a családja elvárásaival kapcsolatban. A mi szüleink szerencsére nem ennyire vaskalaposak, noha számomra nem is lehetne megmondani, mit kellene tennem. Megyek a saját fejem után és ennyi. - Az ég szerelmére, Gina, bökd már ki! - pirítok rá kissé a lányra, amikor hezitálni kezd a kérését illetően, majd egy türelmetlen pillantást is vetek felé. Tudhatná jól, hogy szívesen megteszek mindent, amit kér és nem is egy lehetetlen feladat. Nagy eséllyel pedig Dany is így van ezzel kapcsolatban. Szóval nem igazán értem a visszakozás okát. Elvileg jóban vagyunk valamilyen szinten, még ha eddig nem is volt olyan sok alkalmunk beszélgetni egymással. - Öhm...persze – biccentek végül, miután a cetlit zsebre dugtam és Gina is közölte velem a kérését. - Máskor, ha lehet, csak mond el, mit szeretnél és én majd elmondom neked, hogy hülye ötlet-e vagy sem – jegyzem meg immár sokkal nyugodtabb hangnemben. Ha az én apám sírja lenne egy olyan helyhez közel, ahova az egyik ismerősöm megy, nyilván én is megkérném ugyanerre. - Szerintem lesz annyi időnk, hogy rendbe tegyük – teszem azért még hozzá, habár Dany nevében nem illik nyilatkoznom, de róla is feltételezem, hogy szívesen segítene a lánynak. Ő is tudja jól, milyen rossz lehet Gina számára ez az egész faramuci helyzet. - Tessék? - pillantok némileg hitetlenkedve Corvus mosolygó arcára, aki az egyik karját felém, miközben a másikat Adora felé nyújtja. Annyira nem számítottam erre, hogy egy pillanatra még le is fagyok és fogalmam sincs, mit kellene tennem. Amit mondtam, nem volt hülyeség, tényleg nem tudok táncolni, félek a saját bénaságomtól, de Corvus mosolya annyira szokatlanul barátságos, hogy úgy érzem, talán most nem lesz annyira vészes a helyzet. Megfogom hát a kezét, majd egy könnyed mozdulattal húzom talpra magam, immár a mosolyát is viszonozva. Talán csak az alkohol teszi, de már annyira távolinak tűnik az a buta szerelmi bánat vele kapcsolatban, hogy kár is rajta lovagolni. - Oké, csak egy pillanat – szólalok meg és miközben Corvus Adorára vár, én a magnó felé lejtek, hogy egy másik zenét helyezzek be. - Nem bánod, Ben? - pillantok azért még a srác irányába, aki láthatóan egészen jól elszórakozik Kath társaságában. Ha engedélyt kapok tőle, akkor kicserélem a kazettát, hogy utána ismét visszalejtsek a Corvus-Adora páros társaságába. - Rendben, készen állok – karolok bele egyik oldalról a srácba, mintha legalábbis valamiféle kifinomult bálban lennénk, majd vonom magammal a parkett irányába, miközben remélhetőleg a hollóhátas lány is velünk tart.
Lizzynek bólintok, bár nem értem, hogy miért ennyire savanyú a képe. Igaz, hogy Gilly most nincs itt, de a griffendéles lányt is befogadtuk, ahogy tulajdonképpen mindenkit. Ez már régen nem a vesztesek klubjáról szól, nem a mindenki által csúfolt, árvának vagy csodabogárnak titulált egyének csapata, hanem egy olyan baráti társaság, ahol fel tudjuk ismerni egymás erősségeit, boldogan tudunk együtt nevetni. Sajnálom, hogy többen ülve maradnak, de úgy látom Maise rángat bele mindenkit a buliba, én ennyire nem tudnék aktív lenni, a közösségépítés nálam a szervezésben, meg a tanácsokban merül ki, talán ebben inkább Ginára hasonlítok, de lelkesen vigyorgok vissza barátnémre, ilyen feltételekkel szívesen meglátogatnám, főleg hogy most is táncoltat engem, mert Kathie-t is. Corvus viszont meglepetésemre tényleg próbál táncba csábítani mindenkit, aki még ücsörög, én hümmentve rázom magamat, nem vagyok éppen valami komoly bulihuszár, éppen ezért nevetem el magamat. – Mert nem is. Csak mert te mondtad. – Kath javasolta, hogy menjünk táncolni, hogy kicsit dobjuk fel a bulit, úgyhogy ahogy máskor, most is adok a szavára. Megfogom a kezét, és óvatosan, de határozottan azért megpörgetem a karom alatt. A szám szerencsére nem túl gyors, hogy lekövethetetlen legyen. Mára már talán elengedhetjük magunkat, holnaptól úgyis vár az iskola, Jenkins, és úgy összességében az átlagos hétköznapok. Igaz, a mi csapatunk már mindig össze fog tartani, talán csak Sasha az, akinek a hiánya olykor beárnyékolja a mindennapjaimat. Néha Winnie hiányzik, de ő új életet kezdett, és ha hihetetek a leveleinek, többet már nem jön vissza. – Szóljatok, ha rakjak be mást. – Szólok félhangosan a többieknek, bár úgy vélem úgyis megoldja, aki szeretné. Nem korlátozom magam Kathrine-re, de mégis gyakran visszatérek hozzá, olykor váltok vele néhány félénk, de mosolygós pillantást.
Bíztatóan megszorítom kicsit Ben kezét. Azt hiszem teljesen érthető, ha nem szívesen fogad mindenkit ott, végül is nem lesz könnyű kezelnie majd azt sem, hogy ő ott van, nem hogy mind együtt. Megértem, hiszen azután, hogy anya és Bell baleseteztek nekem sem volt épp kellemes visszatérni a családi házba. A miénk ugyan nem égett le, de azóta is üresen áll. Igazából vagy két év eltelt mire egyáltalán betettem oda a lábamat és nem csak annyira, hogy összeszedjem gyorsan a cuccaimat, amit ugye muszáj voltam, mivel hát a roxforti szeptember előtt pár héttel gyakorlatilag nem volt kivel élnem, mivel apa is kórházba került. Viszont, ha azóta nem megyek vissza Missyvel is, akkor nem került volna elő az a kép sem a nagybátyámról, szóval azért már megérte a nehéz emlékekkel szembenézni. Aztán bedobom a tánc ötletét, mert nem akarok visszatérni a Jenkins témára, viszont túl sokan vagyunk itt ahhoz, hogy komoly beszélgetést tudjunk folytatni együtt, annak pedig nem látom értelmét, hogy mindenki kis klikkekben beszélgessen. Ha csak nem kezdenénk el valami játékot játszani, akkor hamar túl nagy lenne a csend, így is azért volt, aki alig szólalt meg, mert eleve nem túlságosan beszédes, mint mondjuk Gaby. A tánc viszont talán kicsit mindenkit felold, főleg, hogy már szinte mindenki ivott ezt-azt, sőt ha jól láttam, akkor akadt, aki talán kezdte túlzásba is vinni, mint Corvus. Szóval már csak ezért is jó kicsit felállni. Megnyújtóztatom hát magamat, bár elsőre eléggé nehezen indul be a dolog, de határozottan jól esik, hogy MB egyből felpattan és hogy ő és Corvus is igyekszik a többieket is invitálni. - Na, szórakozni jöttünk, unalmas lenne csak ücsörögni! - szólok oda én is a még mindig hezitálóknak, hogy pattanjanak fel. Bent elég jól ismerem már, úgyhogy igazából nem lep meg a zene választása sem, már ha egyáltalán ismerte az adott dalt és nem csak úgy random tette be épp ezt. Mindenesetre, amíg MB elsuhan, hogy felszedjen még pár táncost mellénk, addig én is belelendülök. Nem mondom, hogy profi táncos vagyok, igazából inkább az a lazább, ugrálós, játékos verzió megy jól. Lássuk be a Roxfortban nem igazán szoktak évközi bulik lenni. - Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni! - kiáltok oda Bennek, amikor még hangos annyira a zene, hogy azért a normál beszélgetés nehezebben menjen, bár azért nem intézünk éktelen hangos diszkót, annak nem lenne értelme, bár úgy sejtem, hogy azért ez a terem biztosan le van védve annyira, hogy ne lehessen kint hallani, hogy idebent buli van, főleg ha már eleve volt magnó is. A hely mindenre gondol, lehet hogy már akkor megjelen a kis zene eszköz, amikor még csak motoszkált a fejemben a gondolat, hogy táncolhatnánk.
//Határidő: október 21. Következő hozzászólás tőlem: október 22.//
Tőlem meglepő módon kissé csendbe burkolózom és felveszem a megfigyelő szerepet - általában ettől jóval aktívabb vagyok mindenhol, de nem akarok megmondóember lenni a vadiúj társaságban, így hagyom, hogy a többiek bontakozzanak inkább ki. Meg hát, bár nem vagyok az az elemzős típus, szórakoztató figyelni a csapatdinamikát, hogy ki kivel van leginkább jóban és kevésbé, vagy hogy a személyiségeik mennyire különböznek. Azért elég király, hogy így megtalálták egymást a különbségek ellenére is! Így elvagyok a kaja-pia társaságában, s legközelebb akkor szólalok meg újra, amikor kötetlenebbé válik a beszélgetés és a nyárra terelődik a szó. - Jesszus, mindenkinek ilyen nagy tervei vannak? - nézek körbe, ahogy szinte mindenki fix programokat emleget, család, tábor, építkezés, utazgatás, miegymás... meg vagyok én, aki csak sodródik az árral. Ami mondjuk nem rossz, mert engem aztán mindig megtalál a kaland, na de akkor is. - Én speciel képtelen vagyok pár hétnél előrébb tervezni, úgyhogy leginkább majd csak ami jön, elég... spontán vagyok. De a házunktól nem messze van egy elég jó deszkáspark, meg szerencsére mindig van mit csinálni meg kivel bandázni, úgyhogy tuti nem fogok unatkozni - írom le szebben azt, hogy általában random ugrok bele dolgokba. Hiába nincs tervben részemről semmi messzebbre való kiruccanás, meg hatalmas családi banzáj, nem szokásom unalomba temetkezni, egyszerűen nem ismerem ezt a szót. Kicsiként is az a kölyök voltam, aki reggeltől estig kint volt egész nyáron és kvázi úgy kellett hazarángatni a barátaimmal együtt, hogy na most már igazán ideje lenne otthon is tiszteletünket tenni. A hangulat kissé olyan, mint a hullámvasút, a szomorúbb témákba nem tudok és nem is akarok beleszólni, csak együttérzőn pillantok az érintettekre - Ben, Gina -, de szerencsére hamar előkerül az a magnó és sodródunk valami pozitívabb felé. Bár nem vagyok az a táncikálós típus, már ami a művészi oldalát illeti, a mozgáskultúrám hagy némi kívánnivalót maga után... khm, inkább mondanám, hogy "durrbelebumm", minthogy kifinomult lennék, de szerintem senkit se fog zavarni, hogy nem erre terveztek alapvetően. Mire ide jutunk, addigra már az alkoholból is került elém, de nem vagyok az a nagy piás, úgyhogy esélye se nagyon volt beütni bárminek is. De nekem tökre nem is kell ennél több ahhoz, hogy jól érezzem magam. Fel is kászálódom a helyemről a többiek után, engem aztán tuti nem kell ehhez nyaggatni! Nem tud nem feltűnni, hogy a mellettem ülő Gaby mintha kissé passzívabb lenne, úgyhogy örömmel magamra is vállalom a szerepet, hogy ezen segítsünk. - Hola, chica! - mondom kezet nyújtva a lánynak, hogy felsegítsem és a "parkettre" húzzam, kicsit se zavartatva magam azon, hogy az invitálásom jobban passzolna valami latin táncest dallistájához, semmint a felhangzó Spice Girlshöz. Részletkérdés.
Az alkholol nem a legjobb dolog, és nem a legjobbat hozza ki belőlem. Mint minden olasz, azt hiszem én is túl bőbeszédű leszek tőle. Olyanokat is megosztok másokkal, amiket inkább magabman kéne tartanom. Böcsebb volna. Csak egy kis mosolyt küldök Adora felé a megjegyzésre. Már így is túl sokszor táncoltam azzal a pohárral a fejem tetején. Nem lenne szerencsés szükségtelenül kísérteni a sorsot. Persze részben az Ansgarral való üzleti kapcsolatom is ennek számít, de az a szükséges rossz, amit meg kell tennem. Nem mellékesen nem is ártok vele senkinek saját magamon kívül. Egyenlőre még. Persze ez nem marad majd így. Egyenlőre viszont csak egy lépést. Mondanám, hogy beszállnék a meghívásosdiba, de nekem nincs hova hívni a többieket. Egy gyermekotthonba mégsem lehet... Ben elutasítását is megértem. Mindenkinél jobban tudom, hogy mire képes a gyász... Így inkább magamhoz húzom a whiskey-s üveget töltök belőe egy pohárba, mintha a következő mondatokhoz bátorságot kéne gyűjtenem. De csak a pohár szélén játszva az ujjaimmal válaszolok Lizzynek. - Én csak... én... tudod én nem voltam... vagyis hülye ötlet, felejd el... - sóhajtok, és iszok az italból, talán annak a hatására, talán máséra, de többszöri nekifutásra csak sikerül kinyögnöm, ahogy egy kis papírcetlit adok a szőke szobatársam kezébe. - Elmennétek egy helyre? Ez egy tengerpari kisváros neve. Dany biztos tudja hol van. Megkeresnétek az apám sírját, és vinnétek neki pár szál virágot a nevemben? És megmondanátok neki, hogy jól vagyok? Én még sosem voltam ott. Nem mehettem, és még nem is mehetek egy ideig. Biztos elhanyagolt, és senki nem törődik vele... - egy könnycsepp gördül le az arcomról. Inkább a vizipia felé nyúlok, hogy ne legyen ennyire szembetűnő a pillanatnyi gyengeségem. Én nem lehetek gyenge. Ezúttal azonban ahogy kifújom a füstöt, egy pálca mozdulatra az olasz tengerpart, sziklák, és erdők jelennek meg, egy nyüzsgő tengerpari kisváros, majd Róma nevezetességei. Időnként utánna fújok egy kis füstöt, hogy az illúzió ne oszoljon szét olyan hamar, ahogy váltakoznak és egymásba alakulnak a képek. Ez az én Olaszországom. Az ahogyan én emlékszem, noha gyermekként láthattam utoljára. Aztán valahogy a tánc kerül elő, bár azon átsiklik a figyelmem, hogy ki kezdeményezte az ötletet, és ki rakta be a zenét. Én csak békés figyelőként nézem az eseményeket Lizzy és Adora közt. Régen szerettem táncolni. De már nagyon régen nem volt rá igazi okom. Talán már nem is menne. Oké. Az edzőtáborban Gilly nyúzott valami tánckoreográfiákkal, de azt egyfajta edzésként igyekeztem felfogni. Egy lépésként a VMS győzelemhez vezető hosszú rögös úton. Aztán feltűnik Corvus, hogy elcsábítsa két ülő társam mellőlem. Na nem minha bánnám, vagy hibáztatnám érte. A helyében én is inkább őket választanám, magam helyett. Az viszont nem kis meglepetést csal az arcomra, amikor MB tesz kísérletet rá, hogy engem is megtáncoltasson. Most mit kéne tennem? Olyan lelkes az orosz háztársam... - Nem biztos, hogy ez jó... - nem jutok tovább, mert MB felhúz a földről, és mire észbe kaphatnák, már talán kissé esetlenül, de a táncolok közt találom magam... pedig ez nem képezte a terv részét... igaz az sem, hogy ennyit beszéljek a múltamról. Átkozott alkohol...
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Maisie-Bee Levieva
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-10-10, 10:28
Ramosolygok Kathre. -Szerintem mar nem vagy gyerek, de ettol fuggetlenul ertem mire gondolsz Missy kapcsan. Johetsz akarmennyi idore, en orulnek neki! - biztositom ezuton arrol, hogy nalunk boven elfer, senkit se zavar es boldogan vendegul latjuk. -Amikor nem vagy ott akkor csajbanda, ha ott vagy akkor vegyesbanda! - kacsintok Benre. Nalunk tenyleg nem para a spontaneitas a vendegjarasban se, nem szokasunk beutemezni mindent, birja a csalad az ad hoc ahogy esik ugy puffant szoval azt se banja senki hogyha nincs idopontja a jovo vendegeimnek. Corvus ertetlen feledekenysege azert orommel tolt el, eszerint nem okoztam maradando seruleseket - haha - benne azzal, hogy kinevettem. De azert felhomalyositom. -Amikor stuport kaptal az arcodba en meg jot hahotaztam rajtad. Nem mostansag volt de azota valahogy nem kerult sor arra, hogy temazzunk rajta. Na akkor jossz vagy sem? - terek vissza a meghivashoz. Nem baj ha elutasitja de azert egy igent vagy egy nemet szeretnek hallani. A magnos otletre felderul az arcom, s mar pattanok is fel, hogy amint Ben izzitja a zenet csatlakozzak hozza es Kath-hez a rogtonzott parketten. Imadok tancolni, mozgasomat az afroamerikai vervonalrol orokoltem, mondhatni vetemben van a zene es a mozdulatok. Ha nem tiltakozik egyikuk sem, akkor hol Kathet porgetem meg, hol Bent, majd kacagva arrebb perdulok a kettosuktol, hogy Gabyt is tancba hivjam ha esetleg Remy nem csapott le korabban ra. Ahol party van es MB, ott nem letezik hogy valaki uljon. Szoval ha Gabyt Remy kerte fel, akkor en Gina fele orientalodom es ot is bevonom a buliba.
Gabrielle Delacour
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-10-04, 18:10
Újfent csendben maradok. Ben elutasítása érthető, bár őszintén nem nagyon tudom mi történt ott pontosan, de nem is akarom felszegetni a határokat, és némi részletről már van tudomásom, de ez ennyi és kész. Nem reagálta le azt sem, hogy elhozzam e neki a dolgokat otthonról vagy ilyesmi, így ezt is egy nemnek veszem és miután befejezte a mondandóját a szemem a többiek felé siklik, akik mesélik még a nyári terveiket. MB pörgős, bőbeszédű sztorijai mindig mosolyra késztetnek és most is, ám ez a mosoly kicsit lelankad amikor a meghívásokkal kezdenek dobálózni. Nem is vártam mást, hiszen még nagyon nem tudtam beilleszkedni és senkiről sem tudok komolyabban semmit, de azért jó lett volna találkozni velük egy-egy napra a nyáron, de ezt a dolgot is inkább elvetem és nem szólok közbe, hiszen olyan jól eltervezgetnek egymás között, hogy valahol biztos vagyok abban, hogy engem úgyis elutasítanának. Így a következő pillanatban azon kapom magam, hogy hirtelen felindulásból magam elé veszem a lángnyelv whiskys üveget és töltök belőle a pohárkámba, majd hozzá némi üdítőt is és 'koktélként' vágok neki a számomra új ízeknek. Kath magnót talál, a következő percben pedig a zene már szól is, de én ülve maradok Lizzy és Adora mellett, nem tudom amúgy sem Remy mennyire táncos típus és hogy ő most mit szeretne, de addig én elnézegetem a többieket, ahogy jól elszórakoznak. A Beauxbatonsben voltam néhány táncos esten, de azok inkább klasszikusak voltak mint ilyen bulisak, persze otthon néha próbálkoztam hasonlókkal, de nem mondanám magam ügyesnek, sem annak, aki önszántából felállna és csatlakozna a párosokhoz, akik ki tudja, hogy valójában szívesen táncolnának e velem. Úgyhogy megvárom, még mindenki felkel - akkor azért nem maradok ki - vagy valaki fel nem kér, hogy én is menjek oda, de nem keseredem el, mert már az is vidámsággal tölt el, ahogy őket ott bolondoznak.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Gina belekezd a monológjába, ami olyan szinten idegennek tűnik nekem, tekintve, hogy egy nagy család örököse vagyok lényegében, miután a bátyám helyett én kaptam meg a Flint-gyűrűt. Jó, Benjamin is éppen ilyen volt, míg le nem égett a birtok és haltak meg a szülei, de mennyi az esélye, hogy az évfolyamunkban kétszer történik meg ilyen tragédia? Nem sok, elképzelni se tudom. Csak a szemöldököm emelkedik meg halványan a meséjére, nem feltétlen kétkedem a szavaira, de hihetetlenül irreálisan is hangzik minden az én helyzetemből. - És akarsz? - kérdezem egyszerűen Katherine-től egy visszafogottan vizslató pillantással, hiszen én a Mardekár kapitánya vagyok, ha csak a magabiztossága nincs meg a sportban, akkor azt könnyen lehet orvosolni. Ha akarja, ha nem, akkor nem erőltetem. Amikor Ben elutasítja az ajánlgatásokat, akkor szinte megkönnyebbülve engedek ki, mert a birtok, ahol az a szörnyeteg tanyázott és elragadta Sashát… soha nem lesz azt hiszem a kedvenc helyem, még akkor se, ha új emlékekkel töltjük meg, mint amilyen nekem a kviddicsezés lenne. Ráadásul én és a fizikai munka… Nos… Mindenki sorolja a nyaralást, én meg továbbra is azon gondolkozom, hogy nekem aztán egyáltalán nincs hova mennem, aztán ahogy meghallom a nevemet Maisie szájából, mintha nem lennék biztos abban, hogy álmodtam-e, olyan bágyadtan fordulok felé. A tényhez hozzátartozik, hogy már a harmadik felest iszom… valamiből. Tudom, hogy elképesztően szedett-vedett családja van, hogy az aranyvérű rublikát sem elégítik ki igazán, nem hogy a huszonnyolc nagy házba tartoznának. A régebbiek pontosan tudják, hogy milyenek a szüleim és hogy még Benjaminhoz is csak úgy engedtek el, hogy valamilyen levelet át kellett volna adnom a szüleinek, pedig ők gazdagok, csak nem tagjai a nagy házaknak, de hogy hozzá elengedjenek… És az a tömeg, ami ott lehet… - Mikor voltál pontosan bunkó? - kérdezek vissza, egyáltalán nem a lényegre koncentrálva. Kath-tel ellentétben, aki akármikor rosszul vesz levegőt képes vagyok kicsapni a balhét és hónapokig nem beszélni vele, Maisie bunkósága olyan szinten lepattant rólam, hogy komolyan el kell gondolkoznom miről beszél. Amikor a zenére terelődik a szó és beindul a
lejátszó elsőre el kell nyomnom a fintorgást és a mozdulatot, amivel már fognám is be a fülem, de Katherine és Benjamin már talpon, vélhetően Maisie is, én pedig már megint befejeztem a poharamat és a szeplőim alatt a halvány bőröm egészen kipirult úgy érzem, hogy kivételesen a lábamban a bugi. Amúgy sem vagyok egy félszeg kis béna, de még soha, senki nem látott táncolni, annyi szent. És nem véletlenül... - Talpra, táncoljunk. - állok fel először aztán "táncolok" át egyenesen a beszélgető Lizzy és Adora elé, lenyújtva a kezemeimet, még egy egészen barátságos mosolyt is villantva a szőke Ollivander-lányra, akivel egész este szívtuk egymás vérét.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-10-01, 11:54
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] - Hidd el sok kell ahhoz, hogy beteljen nála a pohár. – Biccentek bíztatóan Ginának. Alapvetően a nénikém egy türelmes ember, pláne, ha valakiben lát potenciált. Tudja, mit tesz a gyász, félelem és sérülékenység az emberrel, ő is keresztül ment mindezen. A legtöbbet az iskolás éveiről hallottam, még mielőtt jómagam elkezdtem volna a sulit. Nagyon féltem, hogy mi lesz velem, nem akartam az egyik tanár unokahúga lenni csupán. Saját nevet akartam. Azért mesélt nekem, hogy megnyugtasson és sikerült is. Én is szívesen meghívnék mindenkit magamhoz, mivel sokkal jobban alakul ez az este, mint ahogy arra számítottam. De nálunk ezek a dolgok nem így mennek; egyetlen egy emberre kaptam engedélyt és nem volt kedvem belekeveredni abba a veszekedésbe, hogy már majdnem felnőtt vagyok, így engedhetnének egy kicsit a gyeplőből. Nem lett volna jó vége, anyám hirtelen haragú, amit sajnos örököltem tőle, így valószínűleg kaptam volna egy erősen megalázó rivallót abban az esetben is, ha megengedik, hogy több embert lássak vendégül és akkor is, ha nem. Szóval Ginát akartam meghívni, s nagyon örülök, hogy elfogadta. Tudom magamról, hogy engem biztosan nem hívna meg más magához, mert nem vagyok olyan szerves része a csapatnak, de ha még így is lenne, akkor sem mehetnék. Ilyenkor bármennyire is rémesen hangzik Gina múltja, egy pillanatra irigylem a szabadságát; ésszel tudom, hogy ára van, de attól még nem tudok parancsolni annak a gonosz kis gondolatmorzsának. Ben udvarias visszautasítását teljesen megértem. Nem biztos, hogy jó lenne, ha ennyien lennénk körülötte egy esteleges érzelmi összeomlás esetén. Én azt sem tudom mit kell kezdeni egy síró emberrel…Jó egy alap állapotban lévő embert sem mindig tudok kezelni, szóval ez nem meglepő. Mindenkinek olyan mozgalmasnak tűnik a nyara, mármint azok közül, akik meséltek róla. - Menjetek csak. – Legyintek utánuk mosolyogva. Nem akarok táncolni, még nem ittam eleget hozzá. Ezt javítandó töltök magamnak még egy kis likőrt és öntök rá kávét. Tiszta bártender vagyok, ha esetleg nem jön össze semmi más az életben, akkor elmegyek piát keverni valami mugli lebujba. B tervnek nem rossz, biztos vagyok benne, hogy erre kevesen számítanának tőlem. - Hogyhogy nem táncolsz? – Nézek összeráncolt szemöldökkel Lizzyre, mikor leesik, hogy ő is itt maradt inkább. Ő olyan kis bulis lánynak tűnik, azt hittem egyből kap majd a lehetőségen.
Kíváncsian hallgatom végig Gina történetét, elvégre igen érdekes életútja van hozzánk, többiekhez képest. Mi tíz éves korunkban Gillievel azon civakodtunk, hogy anyu melyik körömlakkját csenjük el. Fogalmam se volt arról, hogy valahol, egy velünk egyidős lány, akit a jövőben meg fogok ismerni és még a szobatársam is lesz, ilyesmin megy át. Bár, ha tudtam volna, se tehettem volna semmit, elvégre gyerek voltam még. Ráadásul, még ennyi idősen se léphetek fel a törvénnyel szemben. - Persze – bólintok hát rá Gina kérdésére habozás nélkül. - Mi lenne az? Dany nevében is nyilatkozom, habár nyilván ő se lesz a kérés ellen, ha a józan ész határain belül lesz a dolog. Tisztában vagyok vele, hogy Gina olasz gyökerekkel rendelkezik, talán a családját érinti a kérése, vagyis inkább az ismert felét. Mindenesetre, kíváncsian várom, mit szeretne tőlem és ha tudom, teljesítem. - Biztos vagy benne? - pillantok azért még Ben felé, habár, ha úgy érzi, nem menne számára ez a társaság dolog, akkor nem erőltetem a témát. Abban azonban teljes mértékben biztos vagyok, hogy ha engem érintene ekkora mértékű személyes tragédia, nem igazán tudnám úgy rendbe hozni a családom otthonát, hogy ne legyenek mellettem mások, támogatásként. Fura helyzet ez, hiszen itt Ben központi figura, én pedig elég magamnak valónak tűnhetek néha, de mégis... Nem lennék képes egyedül szembenézni ilyesmivel. Csupán csendben hallgatom, amikor mindenki mindenkit meghív magához, egyedül csak én és Gaby maradunk ki a szórásból. Némileg el is szontyolodom hát, habár nekem is van már programom, de most kezdem csak igazán átérezni, hogy az Ilvermorny óta nem tartozom sehova se igazán. Nincsenek olyan barátaim, mint Gillienek, ez pedig kissé rosszul érint. Talán el se kellett volna jönnöm, habár Jenkins miatt kutya kötelességemnek éreztem a dolgot. Láttam már, mit művel a kicsikkel, ráadásul, mi ketten ki nem állhatjuk egymást. Őszintén szólva, azt se bánnám, ha kicsapnák a suliból, de a többiek erről hallani se szeretnének, szóval nem is hangoztatom az álláspontomat. Mindenesetre, részemről nem érdemel semmiféle empátiát sem. Amikor a többiek felállnak táncolni, én ülve maradok inkább és töltök magamnak még egy pohár vajsört. A számot, amit Ben elindít, nem ismerem, ráadásul számomra túl lassú is. A tánctudásomról pedig ne is beszéljünk inkább... Én a seprűn ülve érzem igazán elememben magam, ha a saját két lábamról van szó, ráadásul ritmusra is kell mozognia, akkor tuti felbukom bennük. Ezt a vénát nem én örököltem. A Jenkins-hadművelet tervezésének azonban nyilván vége, szóval talán ideje is lenne lelépnem innen.
Ahogy hallgatom Gina magyarázatát, enyhén szólva is meg vagyok lepve. Azt tudom, hogy nehéz élete volt, de hogy ennyire? Összenézek Kathrine-nel, és csupán hümmentek egyet. Azt hiszen én igen sokáig burokban éltem, szerető szüleim volt, és rengeteg pénzünk, fel sem merült, hogy valakinek rossz lehet, amíg meg nem ismertem Kathie tragédiáját. Masie-Bee olvadozós pillantását sikerül elértenem, fogalmam sincs, hogy mit akar vele üzenni, Kathrine kipirulását egyébként is az italnak tudom be, de úgy tűnik kezdek belefáradni ennyi ember jelenlétébe, mert Corvus furcsálkodó pillantásán is átsiklik a tekintetem. Akkor zökkenek vissza, amikor többen az én nevemet mondják, hogy segítenének, Lizzy a nyaralása előtt, Adora dekorálna, na és persze Corvus, Gina is szívesen jönnének, két legrégebbi barátom pedig MB és Kath természetesen ajánlkoznak. – Nagyon kedves mindenkitől, de.. ezt most vissza kell utasítanom. Nagyon kemény emlékek kötnek oda, ráadásul pont veletek kapcsolatban. Azt hiszem ezt most egyedül kell véghezvinnem. Szembenézni a démonokkal. Talán ha már elkészült, és.. belaktam kicsit, esetleg lehet valami házavató, bár az biztos, hogy nem lesz akkora, mint az eredeti épület volt. Valami kicsi házikó, elég az nekem. – Foglalom össze, ami hirtelen az eszembe jut, és remélem megértik, a szüleim ott haltak meg, ráadásul éppen akkor, amikor ők is ott voltak, noha sok az új arc, de most nem menne nekem a tömegszállás. Legalábbis nem ott. Mert MB javaslatára hevesen bólogatok. – Ha éppen nem csajbandázni akartok, szívesen benézek, pihennem úgyis kell az épitkezés közben. – Mosolyodom immár el, és örömmel látom, hogy Kath végre leállt az ivással, és a magnót beüzemelvén táncba hív minket. – Na ez egy szuperjó ötlet, mára kibeszéltük magunkat. – Fel is állok, felhúzva őt is, habár azt látom, hogy őt senki nem kérdezte vissza, de én már tudom, hogy amennyit csak lehet, leszünk majd kettesben is a nyár folyamán. Felhúzom Maisie-t is, és integetek a többieknek, hogy jőjjenek csak. Megkeresem a Kath által említett magnót, amiről kiderül, hogy mágiával van megbüvölve, van mellette néhány kazetta is. Hm.. Spice Girls? Próbaképpen berakom a magnóba, és már szól is.
Ben leállít, ami nem is rossz ötlet, mert hát idebent kissé fülledt a levegő, sokan is vagyunk, nekem pedig már most nagyon jól látszik az amúgy is világos bőrömön, hogy picit kipirult. Ne igyon, aki nem bírja igaz? Főleg, hanem is ért hozzá, hogy mit bír és mit nem. De persze azzal, hogy sikerül kicsit terelnem a Jenkins témáról most, hogy már valószínűleg mindent tisztáztunk, amit kell, azért én is könnyebben oldódom fel. Mondjuk abban nem vagyok teljesen biztos, hogy tényleg olyan egyszerű a tanárokat kikerülni nekünk diákoknak, ahogyan azt Gina beállítja, de ez már más kérdés. Inkább új témát dobok hát be, hogy ennyivel is könnyebben lendüljünk tovább és húzódom kicsit közelebb Benhez. Fura, alapvetően nem vagyok az a csendes, visszahúzódó típus, de most valahogy mégis túl sokan vagyunk. Vannak barátaim, de igazából sosem a nagy csapatok híve voltam, és a mások túlkiabálása sosem volt az én terepem, meg hát az sem, hogy egyszerre hosszan sokan figyeljenek rám. - Ez tényleg jó lenne, én is szívesen segítek, amiben tudok! - bár én vagyok a legfiatalabb, szóval még egy jó ideig nem varázsolhatok az iskolán kívül, és kifejezetten erős sem vagyok, de dekorálni biztosan tudnék, vagy takarítani, ha kell. - Oh hát én nem annyira szeretem a kviddicset, de majd drukkolok, vagy leszek labda szedő, ha az kell. - ráncolom kissé a homlokomat, mert őszintén szólva totál nem értek a kviddicshez. Sam nem rég próbált valamennyit magyarázni róla, mert ő is nagyon szereti, de azt hiszem ez nem az én sportom. Voltam már meccseken, de csak annyi jött át, hogy ide-oda cikáznak a levegőben a magasban és különféle labdákat kergetnek, meg dobálnak egymásnak. Azt észre sem veszem, hogy MB szeme helyén látványosan nagy szívecskék jelennek meg, amikor minket néz, viszont az ötlete nagyon tetszik és mivel nekem senki sem passzolta vissza a kérdés, furán venné ki magát, ha a saját kérdésemre válaszolnék, úgyhogy végül ez a része elmarad, csak a Griffendéles lányra vetek egy hatalmas mosolyt. - Ben gondolom a bácsikájánál lakik közben, de amúgy szuper lenne! Azt hiszem Missy is örülne, ha nem egész nyáron lennék a nyakán, bőven elég lehet neki két gyerek is, nem pedig három. - hogy most végül hogy jön ki a lépés, Bennel, vagy nélküle, vagy akár Corvusszal is, mindenhogy jó lenne. Bár, hogy egy olyan családból, ahová Corvus tartozik elengednék-e MB-ékhez, amikor az is igen nagy és körülményes szervezést igényelt, hogy eljusson a karácsonyi összeröffenésre hozzánk... De ezt úgyis az ő posztja eldönteni, habár ahogyan rá pillantok, ő is mintha egyre hallgatagabb lenne. Butaság! Corvus sosem volt az a nagydumás típus, nem is tudom, hogy miért érzem furának a rezgéseit. - Öhm... én eléggé elgémberedtem már, azt hiszem láttam egy magnót is, amikor megérkeztem. Ne tegyünk be valami táncolható zenét? - vetem fel az újabb ötletet, bár igazából a csapat nagyobb részét nem ismerem annyira jól, így gőzöm sincs, hogy van-e motivációjuk táncolni, vagy hogy egyáltalán akarnak tudnak-e. Igazából az ötlet felvetésénél egyből MB, akire pillantok, mert valahogy ő a leglazább és e miatt úgy vélem ő az, aki a leginkább társ lehet egy ilyen akcióban, szóval ha kapok akár csak néhány igenlő választ, akkor megnézem azt a magnót.
//Határidő: október 10. Következő hozzászólás tőlem: október 11.//
Ben és Kath kézfogója nem kerüli el a figyelmemet. Szinte felcsillannak szemeim helyén a szivecskék meg az olvadozó fagyi meg minden. Azért azt sikerül leküözdenem, hogy egy jaj-de-cukik-vagytok-így kicsússzon a számon, hiszen nem akarom megcinkelni őket semmivel, na meg azt se szeretném, ha ijedtükben szétrebbennének, mint akik sose fogták egymás kezét. Alapvetően szerelem iránti rajongásom van - bár a magam szerelmi élete (vagyis ami nincs) tökre nem érdekel és Hilde nővéremétől meg irritációt kapok gyomorban és torokban egyaránt - szóval teljesen oda meg vissza tudok lenni a romantikus sztorikért, s oda is azt látok, ahol nincs, nade itt? Itt szerintem van. V. A. N. De persze próbálom nem nagyon megbámulni őket, csak odapillogok egy megkóstolt süti fölött és vigyorgok mint pék kutyája a vizes zsemlére. Kath kérdésére elkezdenek kattogni agyamban a fogaskerekek. - Egy hét Szentpétervár apával, Tommal és Francescával, az tuti. Aztán asszem el kell menjek Simone társaságában valami táborba, ahova tavaly nem sikerült bejusson, de idén meg csak úgy lehetett jelentkezni, hogyha visz magával plusz egy főt. Nem értem, hogy ennek mi értelme van, de igazából nem is kérdeztem. Jófej, hogy engem visz, Hilde neki is az agyára megy. Na meg őt ki se lehetne robbantani a pasija társaságából. Hansapu legnagyobb tiltakozására apuapu megengedte a srácnak, hogy nálunk lakjon a nyáron. Apropó! Hogyha kell szállás, amíg dolgozol a házon, akkor gyere lakj nálunk te is Ben, apuapu tuti szívesen elhoppanál veled a birtokra minden reggel, s érted megy, amikorra szeretnéd. És Kath! Ha nincs programod, te is jöhetnél. Max két hétig nem vagyok otthon, de addig is lakhattok a szobámban nélkülem is, nem gáz! - mosolygok rájuk. Igazából Merlin látja lelkemet tényleg nem azért mondom ezt, hogy kerítősködjek, hanem mert Kathet is szeretném nyáron vendégül látni. Szóval gyorsan hozzá is teszem a folytatást: - De ha Ben nem akar onnan utazgatni hopphálózaton, akkor is szívesen látnálak. Bandázhatnánk együtt, csak csajok. - kacsintok Katherinere, majd ki tudja milyen indíttatásból, de Corvusra siklik tekintetem. - Engesztelésül, mert genyó voltam veled.. nincs kedved neked is jönni valamikor? Nálunk tényleg nem para a vendégjárás, tök nagy a ház, én meg szívesen lógnék veled is kicsit. - villantok egy mosolyt felé. Az egész bandát azért nem tudom meghívni, de a három olyan meseszám, ami teljesen beadható otthon is. S ha nem egyidőben jönnek, hanem külön-külön akkor se olyan hosszú az 1-1 hét, hogy elteljen a nyár. Esélyt kell adni a szervezésnek, de a spontaneitásnak is. Ugyebár. Na mondjuk ha most majd azt hiszik azért hívom corvust, mert bejön nekem.. hát az ciki lesz. Bár amúgy tényleg helyes, de asszem ezt nem mondtam még senkinek, így nem fog senki fejében összekötődni a meghívás ténye és ez a vélemény. - Ja, és persze szívesen segítek neked, Ben!
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat
