Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Eligazító terem
  Yesterday at 12:47
Reese Emily Kydd




ϟ Patrónuslista
  2018-12-12, 19:21
Melissa Greenwood

ϟ Farkasálmok
  2018-12-12, 18:33
Joyce Brekinridge


ϟ Házpontok 2018-2019
  2018-12-12, 10:26
Luna Lovegood
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Kieran O'Byrne
 
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Draco Malfoy
 
Cody Armstrong
 
Harry Potter
 
Adam Jericho
 
Madeleine Eastwick
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39848 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Viviana Rennes szobája (I. Emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-16, 10:27


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Határozottan egyre nagyobb érdeklődéssel figyel Ivorra. Nem veszi különösebben zokon a megjegyzést hogy emberként gondolkodik, él, és hal meg. Ez egy elég nyilvánvaló tény. Sosem akart semmit tenni ezen tények ellen. Még a saját halandósága ellen sem. Úgy képzelte a munkásságában, és a gyermekeiben, majdan pedig az unokáiban, és dédunokáiban, és azok leszármazottjaiban legalább részben, de valahol ő is fennmarad. Egy önkéntelen mozdulatban, egy megvillanó kék szempárban, egy megfelelő helyre szúrt megjegyzésben. Vagy csak egy különc szokásban, mint regényeket olvasni egy pohár bor mellett.
Arra, hogy két dolgot szeretne megosztani vele az idegen férfi csak finoman bólint egyet jelezvén, hogy figyel. Valóban minden szóra, összeálló mondatra figyel.
Arra, hogy az emberiségnek nem való a halhatatlanság, pusztán megemeli egyik szemöldökét, de csendesen pusztán egyetlen mondatot fűz hozzá.
-Ezt majd a történelem úgyis eldönti helyettünk.- noha ő maga sosem vágyott ilyesmire ilyen szinten, a fajának fejlődésének lehetőségét nem vetné el. Ki tudja milyen lesz az emberiség ezer, vagy két ezer év múlva? Vagy még az annál is távolabbi jövőben. Persze ezt ő már úgysem éli meg, ezért nem is agonizál rajta hosszasan.
Ami a többit illeti, nos hátra dől a fotelben, és hosszasan emészti a dolgokat. Elgondolkodva, fürkészően tekint Ivorra.
- Mondjuk úgy, hogy az én erkölcsi és etikai nézeteim sosem álltak köszönő viszonyban Maggie-vel, vagy inkább azok hiányával. Ez pedig igen sajnálatos. - mi mást mondhatna volt egyetemi szaktársa erkölcstelen kísérleteire? Kicsit talán szánja is, hogy ennyire irányt tévesztett az egykor tehetséges lány. Pedig akkoriban még egy amolyan lazább barátnői viszonyban volt vele, az előtt a bizonyos eset előtt, ami után több mint 18 évig nem beszéltek. Ez pedig meglehetősen hosszú idő, és meglehetősen eltérő életútra vitte őket. Noha azét undorát sem vetkőzi le teljesen belegondolva a nő tetteinek következményeibe. Persze a történelemből tudjuk jól, hogy a hatalom, és a halhatatlanság iránti őrjítő vágy hány fiatal tehetséges embert taszított igen sötét tettekig, igen sötét bukással a végén.  
Pótcselekvésként kitölt még egy-egy pohár bort, és int, hogy Ivor folytassa a második dologgal. A végső konzekvenciákat levonni, és a benne felmerülő egyéb számtalan kérdést ráér akkor feltenni, ha már tisztábban látja az egész képet.


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-15, 16:16

~Könyvtolvaj~

Érzékeli, hogy nem minden lesz befogadható amit mond, vagy mondani készül így nagyon igyekszik majd úgy fogalmazni, hogy megérthető legyen.
- Nem baj, ha az éveket elengedi, csak annyit jelent, hogy emberként gondolkozik, emberként él és emberként hal, majd egyszer valamikor. - Hát igen. Az emberi illékonyság egy csodálatos dolog.
És bármilyen hihetetlen, hímneműnek számítok. Elég ennyit tudnia bárkinek aki nem kerül közelebb a kérdéshez.
Nem érzem nyomasztónak a csendet vagy azt az időt, ami eltelik. Meghagyom neki azt az időt ami alatt képes megemészteni a hallottakat. Vagy legalább egy részét.
Elraktározom a hallottakat, hogy Maggie valószínűleg ellopott egy kísérletet és a sajátjaként prezentálta... vagy valami hasonló incidens történhetett a két nő között. Halkan, nyugodtan kezdek beszélni, ahogy eddig. Nem szeretem emelgetni a hangomat, hatásfokozás végett sem.
- Két dolgot szeretnék magával megosztani egyenlőre. - konferálom fel, és bár valóban két témát ölel a dolog, kicsit talán szerteágazóbb lesz azon belül.
- Az egyik, hogy az emberiségnek semmilyen formában nem való a halhatatlanság. Nem azért, mert nem tudna bánni vele, vagy nem tudna felnőni hozzá. Hanem azért, mert mire ez megtörténne, nagy valószínűséggel kiirtaná önmagát... És nem utolsó sorban, elvesztené lényének eszenciáját. - hagyok némi szünetet és figyelem a reakcióit, aztán folytatom. A szavaimból érezhető, hogy minden ellenére, nem nézem le az embereket.
- Nem szeretek bele szólni fajok fejlődésébe, de sok mindent megéltem. És önszántamból már nem kívánok asszisztálni egyetlen önpusztító projekthez sem. - ismét hagyok némi szünetet, direkt arra a két szóra téve a hangsúlyt, mely mindkettő elgondolkoztató lehet. Végül újabb korty, ezúttal fel is hajtom, és leteszem a poharam
- Ms. Prichard.. - Ms. Mert férje hál égnek nem volt. Se gyerekei.
- Varázslényeken kísérletezett. Bár eddig csak földieken. A célja egy eszenciális életforrás előállítása volt, amivel a halált mint olyat, nyugdíjaztatta volna. Hogy ezt kik számára tette volna elérhetővé.. vagy milyen áron... Nos ez örök kérdés marad. - elgondolkodva nézek Mrs.Rennes-re. A nő iránt érzett ellenségessége minden bizonnyal nem fajult volna addig, hogy valóban megölje őt.
- Rengeteg védett illetve értelmes lény végezte a kezei között, a tudomány oltárán, jóval több mint kellett volna. A kísérleteit pedig önkénteseken, vagy  Azkabanra ítélteken tesztelte. Az önkéntesek közül nem egy... került kórházba tartósan, némelyik elmekárosodással... Ami mint tudjuk általános mellékhatása a rosszul, vagy túl sokszor elvégzett exmemoriam-nek is. - hallgatok egy újabbat, ízlelgetem a következő gondolatokat, az Rennes számára egyértelműsödhet, hogy bár akadnak állati jellegeim, semmiképpen nem lehetne állatnak titulálni.
- Egy bizonyos tényező miatt, mondjuk úgy, hogy kiszolgáltatva kerültem magam is a kezei közé, de felajánlottam, ha elenged, játszom az emberek szabályai szerint. Asszimilálódom, vagy felszívódok, és mintha nem is léteztem volna. - itt viszont előre dőlök és megtámaszkodom a lábaimon, hosszú ujjaimat magam előtt sátorként össze illesztve. És bár a hangom feltűnően színtelen, jelentőségteljesen komoly.
- Mivel azonban bennem meglelte az áhított forrást a szérumjához.. nos... nekünk meg ebből lett egy... kritikusabb nézeteltérésünk. - igen gyengéden fogalmaztam meg az esetet. A másik megosztandó dologgal még várok. Bőven elég lesz ezt is átrágnia.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-15, 13:52


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Mondjuk úgy, nem Ivor az első furcsa szerzet, akivel a nőt összehozta a sors. De az tagadhatatlan, hogy sok szempontből ő viszi a prímet. Kortyol egy utolsót a poharából, és lerakja azt az asztalkára. Fürkésző tekintettel figyeli az idegen minden szavát.
A számok számára túlságosan felfoghatatlanok. A korlátolt gondolkodásában nem igazán képes felfogni, hogy milyen lehet korszakokat átélni. Esetlegesen világból világba utazgatva. Ő sosem akart több száz vagy több ezer éves lenni. Halhatatlan pedig végképp nem. Pusztán egyetlen teljes, és értékes életre vágyott.
Így a férfi mondandójából arra koncentrál, amit befogadni képes. Például, hogy idegen. Ami érdekes kérdéseket vet fel a gyermekekkel kapcsolatban is. Akik ennek fényében nyilván félvérnek számítanak. Sajátságos fizikai tulajdonságok is kiütközhetnek rajtuk. Mivel ezt igen érdekesnek találja, úgy dönt figyelemmel fogja kísérni a fejlődésüket.
Most azonban ezt is félre teszi, és próbál továbbra is a férfire -már ha lehet annak nevezni?- koncentrálni. Megemészteni a szavait. Hosszú nyomasztóan csendes percek következnek.
-Maggie Prichard...- prüszköli végül a nevet, valami mélységes undorral. - Azóta nem követem annak a... khmm... nőnek a karrierjét, amióta ellopt... volt egy kis szakmai nézeteltérésünk.- tisztán érzékelhető valamiféle mély ellenszenv a név viselője iránt. Ahogy az is, hogy igen csak nehezére esik hölgyhöz méltó szavakat megfogalmazni valakiről, akit sosem tartott hölgynek. Mindössze az tartja vissza igen illetlen szavak használatától, hogy önmagát efféle sekélyes kifejezésekkel élők fölé helyezi. Viselkedésben legalábbis mindenképpen.
-Miért talán csak nem támadt rá valamelyik balul elsült ostobán kivitelezett kísérlete?- kedvesen érdeklődő, csevegő hangszínt használ, valami elképesztően ártatlannak tűnő arckifejezéssel, mégis van valami mély rosszmájúság a kérdésben.


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-15, 12:49

~Könyvtolvaj~

Megértettem mire is gondolt persze, viszont kicsit összetettebb a probléma, minthogy most és azonnal képes legyek asszimilálódni egy halandó családmodellhez. Át kell gondolnom és rá kell jönnöm mi ez a fenyegetés és hogyan tudom feloldani, likvidálni és még úgy az összes többi szart is jó lenne megoldani, mondjuk még azelőtt hogy kettőt pislognék és felnőnek...
A válaszait figyelemmel kísérem. Aztán elgondolkozom, hogy hogyan is tovább. Bólintok csak egy aprót, hogy tudomásul vettem minden szavát.
És akkor most jöhet a falak lebontása!
- 25... ezer éve létezem lassan. Ebből közel 12 ezer éve utazom. - várok egy pillanatot és láthatja rajtam, hogy nem szarral gurigázok, amit mondok teljesen komoly. - Úgyhogy, ha ez bármit is számít, nem tartom egy konzervatív vén szatyornak. - teszem hozzá némi bocsánatkérő biccentéssel meg tekintettel.
- Az utazást, értse úgy, hogy síkon, téren és gyakran időn is át. - Újabb kimért könnyed mozdulattal emelem a poharat a számhoz és kortyolok a borba. Most ízlelgetem is...
Nos amikor egy gasztro mumus azon orgiázik, hogy miféle ízkavalkádot lehet kiérezni egy egy borból... annyira nem is téved. De sajnos mindahhoz képest amit ő említ, amivel eladni kívánja a termékét... az az én számban egy teljesen új szintre lép. Nem mondom, hogy jó értelemben, de mindenképpen más szintre. Mivel ez a brutálisan túlexponált ízérzékelés kísért egész életemen át, így el sem tudom képzelni, azt az ingerszegény ízvilágot, amit egy ember megél. Bár lehet, úgy gyakran fogyaszthatóbbnak gondolnék dolgokat.
- Hallott a végzetes kimenetelű merényletről, a Minisztérium lénykutató laborjának vezetője ellen? Maggie Prichard. - közlöm még a nő nevét totális nyugalommal és rezzenéstelen arccal. Tulajdonképpen nem biztos, hogy a részletekről is tud, miszerint egy veszélyes lény kitörésének köszönhető a "merénylet". Ezt csak az esetben tudhatja, ha elég befolyásos. De talán egy rokonszakmában dolgozó haláláról még értesülhetett is akár.
Apránként adagolom és tárom fel előtte a tényeket. Alapvetően, túl sok veszteni valóm nincs, ha úgy tapasztalom, egyszerűen elveszem az emlékeit és számára is legfeljebb egy különös, homályos álomkép leszek... Vagy ha kíméletes akarnék lenni, csak egy álombeli látomás, amint Rennes a férjével borozgat és beszélget...
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-15, 10:45


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Teljességgel közönyös mozdulattal emeli meg a poharát és kortyol bele. Nem igazán tudja hova tenni a férfit. Különös figura, különös reakciókkal, vagy inkább azok hiányával időnként. Csak remélni tudja, hogy Ivor elgondolkodik azokon, amiket megosztott vele, és belátja, annak a lánynak, és a gyerekeinek szüksége van a jelenlétére. Legalább részben. Tudniuk kell, hogy számíthatnak rá, és a segítségére, ha szükséges. Legalábbis erre próbált rávilágítani, de fogalma sincs mekkora sikerrel, avagy anélkül.
A boros poharát forgatva elgondolkodva nézi egy darabig az előtte ülő idegent, mielőtt válaszolna a kérdéseire.
- Én inkább abban hiszek, hogy minden józan gondolkodásra képes személynek joga van meghozni a saját jó vagy rossz döntéseit. Aztán pedig felelősséget kell vállalnia a döntései következményeiért. - válaszolja higgadtan az első kérdésre.  A másodikon némiképp tovább mereng, és újabbat kortyol a borából.
-Sok féle fajta élőlény létezik a Földön, és talán azon túl is. Naivitás volna azt gondolni, hogy az ember az egyetlen józan értelemmel bíró ezek közül. Hogy ezek a jobb szó híján nevezzük életformáknak, milyen fejlettségi szinten állnak az emberhez képest az más kérdés, ami persze számos újabb kérdést vet fel. De én szeretnék hinni abban, hogy idővel az emberek is eljuthatnak olyan távolinak és lehetetlennek tűnő fejlettségi szintre, mint bármelyik lény az univerzumban.- talán furcsa ködös távoli álomképnek, vagy valami szentimentális naivitásnak tűnik ez a válasz, de a nő még mindig hisz valahol az emberi jóságban, és abban hogy az emberiség igen is képes tanulni a saját hibáiból. Ha nem így van akkor mi van azzal a sok megismételhetetlen jóval, amit az emberek hoztak létre, az irodalommal, a zenével, a művészetekkel?


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-14, 13:02

~Könyvtolvaj~

Végighallgatom a nőt, valahol meglep... ennyire bizalomgerjesztő fejem volna? Olyan információkat is megoszt amik kifejezetten személyesek. Miközben hallgatom, elnézek a fénykép felé amin a saját gyermekei vannak.
És úgy hallgatom tovább. Végig figyelek és emésztem amiket mond. Persze hogy elgondolkoztat, csak sajnos nem úgy, hogy magamba szállok és belátom, hogy egy gyáva pöcs vagyok és rohanok Jadehez. Valódi veszélyben van.
A vörösbor említésére csak biccentek.
- Csak az íze végett. - mondom egy elgondolkozott félmosollyal, és valóban csak az íze miatt, amolyan szolidaritásból iszom a nővel, lévén az alkohol az ég világon semmilyen hatással nincs rám. A szervezetem előbb lebontja, minthogy felszívódjon.
Amennyiben kitölt, szórakozottan emelem meg a poharat felvéve a szemkontaktust.
- A gyerekekre!~ kortyolok majd egy pár perc csönd érkezik felőlem. Ebben a pár percben egy kicsit olyan mintha nem is itt lennék. Egy pislogással feloldom az állapotot és végül csak rákérdezek valamire, ami látszatra nem is kapcsolódik az előzőkhöz.
- Mondja Mrs. Rennes, hisz ön... a jó és a rossz egyensúlyában? A létezésében, olyan élőlényeknek, amik messze túlmutatnak az emberen? - direkt nem harcot mondok még ha az az emberek számára kézenfekvőbb is lehetne. A figyelmem most hatványozottan terelődik a nőre és ezt ő is megérezheti most.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-11, 20:36


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Valamiféle különös szigorú érdeklődéssel tekint Ivorra. Végig hallgatja, azt amit mond, és szemmel láthatóan töpreng el rajta. Néhány percig némán emészti a hallottakat, valamiféle kiismerhetetlen arccal, mely nem árulkodik semmilyen különösebb érzelemről. Jól látszik, azonban hogy többször megfontolja a válaszát. Előbb megrágja magával párszor, mielőtt megszólalna.
- Abban egyetértek, hogy a felkészültség, és az abból fakadó tudás sokat segít. És be kell látnom, hogy nem tudom miféle szerzet maga, honnan jött, vagy miféle veszélyeknek lehet kitéve. Azt viszont miután felneveltem egy ikerpárt, jól tudom, hogy a gyerekeknek egész más fogalmaik vannak a veszélyről, és biztonságról, mint a felnőtteknek. - tekintete egy falra függesztett képre siklik, melyen két tinédzser korú szőke lány karol egymásba mosolyogva, akiknek az arca csaknem teljesen egyforma, a mosolyuk nem különben. Az egyetlen látványos különbséget a ruházatuk adja. Az egyik lányon fehér virág mintás hosszú lenge nyári ruha van, a haja kiengedve hullik a vállára, míg a másik lányon valamiféle sport mez van rajtszámmal, haja pedig szigorúan parketta fonással összefonva. Ha nem épp egymás mellett állnának a képen, azt is lehetne hinni, hogy ugyanarról a lányról készült két kép, kétféle élethelyzetben.
- Tudja, egy gyereknek mindig szüksége van mindkét szülője közvetlen jelenlétére, és figyelmére. Különösen, amíg ilyen kicsik. Számukra a biztonság csupán annyit jelent, hogy ha bármikor felnéz a játékból, akkor látó és vagy halló távolságon belül tudja valamelyik, vagy mindkét szülőjét. Tekintsen egy vén konzervatív szatyornak, ha jól esik, de hiszek a régimódi elvekben, és családmodellekben. Ahol két szülő neveli a gyermekét vagy gyermekeit. Hogy mért ragaszkodom ehhez az állásponthoz? Azért mert úgy gondolom, hogy ez ad megfelelő egészséges viselkedésmintákat, nézeteket, és élettapasztalatokat a gyermekek számára, amik alapján ki tudják majd alakítani a saját felnőtt életüket. - egy percre megáll a véleményének kifejtésében a témával kapcsolatban. Nem kioktatni, vagy beleszólni akar a férfi életébe. Távolról sem. Pusztán saját elveit közli a család fogalmáról. Ezzel lehet egyet érteni, és nem egyet érteni. Ivor vagy elgondolkodik a hallottakon vagy nem. Végül leül a férfival szembe, a másik fotelbe.
- A férjem auror osztag parancsnok volt. Tudjuk jól, hogy ez az állás állandó életveszéllyel jár karöltve. Sok ellensége volt, és sok bűnöző fogadott ellene bosszút. Mégis, minden egyes szabad pillanatában ott volt a lányai mellett, és mellettem. Minden egyes nap, mindent megtett a családunk boldogságáért, ami tőle telt. Nem volt olyan halálos fenyegetés, ami visszatarthatta volna ettől. Talán, ha ő még élne, és itt volna, akkor hasznosabb tanácsokkal szolgálhatna a maga számára mint én. Amit viszont biztosan tudok, hogy mennyi időt, odafigyelést, és energiát igényel két ilyen csöppség nevelése. Ez akkor sem könnyű, ha két szülő osztozik ezen. Hogy egyedül milyen nehéz lehet, abba belegondolni sem merek. - ismét elhallgat, amikor rájön, hogy kezd túl sokat, és túl személyes módon mondani, ki tudja mért, egy idegennek. Tanárként hozzá van szokva, hogy sokat kell beszélnie, akár másfél két órákat is egybefüggően. De szinte sosem megy bele személyes példákba. Végül sóhajt egyet, és egy pálca intésre megjelenik egy üveg minőségi vörösbor, és két pohár a köztük lévő kis dohányzóasztalon.
- Bocsássa meg, ha túlságosan belemerültem volna a témába, de meglehetősen ritkán van alkalmam ilyesmiről beszélgetni. Egy pohár vörösbort esetleg?- amennyiben Ivor igennel válaszol a tanárnő varázslatának köszönhetően a bor kitölti önmagát a poharakba, ha nemmel akkor csak az egyik pohárba, amibe Viviana nem rest rögtön bele is kóstolni...


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-09, 02:41

~Könyvtolvaj~

A mondatokra megrándul a szám sarka, de épp csak egy pillanatra, így nem nem lehet eldönteni, hogy egyfajta fájdalom szülte szarkazmus, vagy gúny megnyilvánulása akart-e lenni, de valami elcseszett komponens az összképben az biztos.
Láthatóan forognak a kerekeim, azonban az is látható rajtam, hogy nem azt fontolgatom, mit kamuzzak össze, hanem hogy megszólaljak-e egyáltalán a témával kapcsolatban... Igen csak jó lenne egy érett felnőtt nővel beszélni erről, aki kellően egészséges életúttal és kellően nyitott elmével rendelkezik, hogy megértse a helyzetet... Noha az is igen hasznos lenne, ha nem akarna kapásból jelenteni.
- Higgye el, nagyobb biztonságban vannak, ha csak távolról vigyázok és támogatom őket... amiben tudom. - hosszan, komolyan nézek Rennes szemeibe, biztosítva róla, hogy nem poénnak, vagy olcsó ponyvának szánom a szavaimat. Bár mivel gyorsan realizálom, hogy ez marhára nem vet egy fikarcnyival sem jobb fényt rám, egyszerűen hozzá teszem.
- Nem vagyok ember, még csak nem is halandó. - aztán kelletlenül tovább fűzöm. - De sajnos Loki szerencséje kísér... Így mesterien vagyok rosszkor rossz helyen. Akár én vagyok a felelős akár nem - csak hogy tisztázzuk, van fogalmam a felelősségről és arról is, hogy nem vagyok egy szent... Szép vicc lenne.... majd a könyvespolcra bökök fejjel - A tudás viszont segítségemre tud lenni. - kérdés, hogy az elhangzott információk fényében, akar-e továbbá bármiféle tudást a rendelkezésemre bocsájtani, vagy csupán annyi lesz az ára, hogy bizony beszámolok Földi kalandjaimról...?
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-04, 15:07


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Határozottan érdeklődően tekint az előtte ülő férfire. Voltaképp egész kíváncsi lett a különös alakra. A hirtelen hangulatváltás fő okára. Ivor hallgatása éppen elég válasz volt arra nézve, hogy vannak gyerekei. Azonban arra mégsem számított, amit az idegen alig négy szóban közölt vele.
Ugyan Cody mesélt bizonyos dolgokat, például, hogy Jade nevű lány, az édesanya nem épp rózsás anyagi helyzetben van, és most sportolnak egy lakásra neki, és a piciknek. Vagy hogy ismeri az apát, akit szó szerint a "Fura alak." jellemzéssel írta le. Amennyiben ez a szőke férfi a tényleges apa, úgy Codynak tényleg igaza van. Fura alak. Nem csak a könyvkölcsönzési szokásai miatt. Van valami más is itt. Jóval több van ebben, mint holmi különös, különc viselkedés.
- Szóval, maga a "Furcsa alak", aki a gyerekek apja. Árulja el nekem, mért is nem épp a gyerekekkel, és az édesanyjukkal van, ahelyett, hogy éppen engem boldogít ebben a lehetetlen órában. Nekik minden bizonnyal nagyobb szükségük lenne magára, mint a fotelemnek. - nem arról van szó, hogy zavarná, hogy Ivor a fotelbe telepedett. Azonban két gyönyörű ikerlány büszke anyukájaként nagyon jól tudja mennyi időt, és energiát igényel két ilyen csöppség. Ráadásul hisz a régimódi elvekben, miszerint a gyermekeknek két szülő kell. Egy anya, és egy apa, akik szeretet teljes családi légkörben nevelik a gyerekeket. Együtt, házasságban. Tudja ő, hogy egy házasság nem egyszerű, és sokszor nem könnyű dolog, mégis ez teszi teljessé az életet.  Véleménye szerint ha már Ivor sikeresen teherbe ejtett egy
fiatal lányt, akkor gondoskodnia is illene róla. Még ha egy félre sikerült buli következménye is mindez.
Szigorú érdeklődő tekintetét végig Ivoron tartja. Most már határozottan kezdi érdekelni, hogy mitől is olyan különös ez a fickó, és mért van az az érzete, hogy itt sokkal bonyolultabb dolgok állnak a háttérben, mint amit ő egyenlőre lát.


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-03, 13:12

~Könyvtolvaj~

Egy perc néma csönd, aztán vissza billentem a fejemet. Kitartóan nézek magam elé egy pillanatig, majd a kérdésére, Vivianára siklik sárgászöld tekintetem.
A hallgatásom eléggé egyértelművé teszi a választ, csupán azt mérlegelem, megtoldjam-e lényeges információval.
- Épp az a kettő. - bököm ki végül, különösen kifejezéstelen, valahol mégis mélyen elgondolkozott arccal. Bár küllemre nem tűnök idősebbnek 30-35 közöttinél, most mégis fényévekkel öregebbnek hat az egész lényem...
A hirtelen reakciót több összetevő váltotta ki belőlem. A válaszom pedig egy hosszú és valószínűleg bonyolult történetet ígér... Ami annyira nem is bonyolult... Csupán az egyik oldalról emberi... a másikról meg... valami más.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-03, 12:55


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Őszintén szólva, nem teljesen biztos benne, hogy az idegen megértette azt, amire célozni akart. Minden esetre úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja a kis szóviccet, és a megjegyzést.
Ivor éppen mondana valamit, amikor meggondolja magát, és célba veszi az íróasztalt. Amit a tanárnő határozottan nem néz jó szemmel. Az egy dolog, hogy könyveket kölcsönöz a polcról magának, ámbár annak sem ez lenne a módja, de mégis ki engedte meg, hogy a személyes jegyzetei, a diákjai dolgozatai, na meg úgy egyáltalán az asztalán lévő bármi bármilyen dolgai között matasson?! Mégis mit gondol, mit engedhet meg magának?
- Már megbocsásson. Nem gondolja, hogy elég nagy tiszteletlenség más asztalán lévő holmikhoz nyúlkálni, az engedélye nélkül? - vesz egy mély levegőt, de a tekintetét nem veszi le Ivorról. Valami különös változást lát benne. Igazából vaknak kéne lennie, hogy ne lássa, hogy mekkora hatással van az a fénykép a férfire. Márpedig nem vak. A fényképet egyébként éppen aznap délután kapta Cody-tól. A képen az ő keresztgyerekei vannak. Persze ő is látta a cikket, miszerint boldog apuka. Jót is derült rajta. Szép is lenne, ha egy medimágusnak minden baba a sajátja lenne, amit világra segít. Akkor csakhamar egy Roxfortnyi gyerek apja is lehetne már. Mindenesetre jól szórakozott a cikken. Hogy mostanában miket nem hordanak össze a lapok... Mintha a minőségi újságírás kiveszett volna a divatból.
- Azt majd én eldöntöm, hogy mikor megyek aludni.- jegyzi meg némiképp epésen. De tulajdonképpen már sokkal jobban érdekli ez a hirtelen hangulatváltás a fénykép hatására.
- Vannak gyerekei?- teszi végül fel a magától értetődő, kardinális kérdést, miközben kíváncsian firtató szemeit a férfin tartja a fotelben.


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-08-02, 13:10

~Könyvtolvaj~


- Mrs. Rennes - kezdem szelíden - El sem tudja képzelni, hányszor fordul velem elő az imént vázolt helyzet, holott mindenemet fejben tartom. - apró szóvicc, hangomból kiérezheti, hogy itt márpedig valami turpisság van a dologban! Majd előzékenyen egy kézmozdulattal hozzá teszem - Egyébként tökéletesen értem, mire szeretne célozni. - noha nem mintha meghatna, de erről neki nem kell tudnia.
A hivatalos utas szavaira önkénytelenül elmosolyodom pedig általában tökéletes kontroll alatt tartom a mimikámat. És már épp szóra nyitnám a számat, mikor az íróasztalon magára vonja valami a figyelmemet és mit sem törődve a továbbiakkal oda is lépek és a dolgozatok alól elő húzom a kilógó fényképet, amin két szőke ikergyermek tuszkol a szájába valami játékot. Meglepően feltűnő a hasonlóság a kölykök és köztem, végül a mindig erőt és magabiztosságot sugárzó tartásom most egy szemvillanás alatt megrogyik én pedig a önkényesen Rennes tanárnő foteléhez hátrálva, tökéletesen kiszámolva az utat és irányt, lezuttyanok. Nézem egy hosszú pillanatig a képet, majd egy hanyag mozdulattal, vissza pördítem az asztalra, a fejemet hátra vetem a támlára feltárva hosszú erős nyakamat, mintáimmal együtt és látványosan leszarom a környezetemet.
Rágóizmaim is tanúskodnak róla, hogy valami veszettül rág. Végül megdörgölöm a képemet.
- Egy öt perc és itt sem vagyok. Nyugodtan menjen aludni, távozásomat követően, minden úgy marad itt ahogy volt. Efelől biztosítom.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-28, 15:54


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem túl nagy  titok, hogy a részecskefizika, illetve a részecskemetamorfia nem voltak a kedvenc tárgyai, bár amit nagyon kellett azt megtanulta. Ezek szerint ha a férfi jobban beleásta magát a dologba akár még képes is lehet ilyesmire. Nem mintha ez különösebben meghatná a tanárnőt. Úgyhogy tovább is lép a szellemesdin. Noha kicsit sem tartja szellemesnek, hogy ebben a lehetetlen időpontban vívjon szemantikai csatát a szőke figurával. Mindenesetre fürkésző tekintetét a behatolón tartja. Valahol az első felháborodáson túl, azért ő is legalább annyira kíváncsi a figurára, mint fordítva. Mindenesetre úgy dönt máshonnan közelíti meg a problémát.
- Nyilván maga örülne neki, ha egy személyes holmijának lába kelne, épp amikor szüksége van rá, csak hogy aztán akkor kerüljön elő, amikor már nem is keresi. - próbál rávilágítani, hogy elég kellemetlen tud lenni, ha éppen azt nem találod, amit keresel, pedig megesküdnél, hogy tegnap még ott volt a helyén.
- Mrs. Rennes. - mutatkozik be végül tömören. Nem érzi szükségét, hogy a keresztnevét is megossza az idegennel. Azért annyira bizalmas viszonyban nincsenek. Jobb meghagyni a kellő tiszteletteljes távolságot. Legalábbis az ő szemében.
- Nem tudom, hogy mi baja a hivatalos úttal. Azon túl hogy bizonyos esetekben elég körülményes tud lenni. De lehetetlennek semmikép nem mondanám. A "lehetetlen" csak kifogás a tehetetlen, lusta emberektől. Egyéb iránt megbocsássa, de ha esélyt sem ad, akkor honnan tudja, hogyan fogadnák? Talán előbb meg kéne próbálni az egyenes utat, mielőtt türközni kezdene. Lehet meglepődne. - a hangjából nem hiányzik a kioktató él, hiszen tanár, és képtelen megállni, hogy ne adjon néhány keresetlen leckét a tisztességes viselkedésről. Mégis mintha most, hogy Ivor is kicsit visszavett a szemtelenségből, ő is egy hajszállal nyugodtabb lenne. Vagy legalábbis kevéssé ingerült.
A további könyvkölcsönzésre való kérdésre nem válaszol. Még. Egyelőre nem döntötte el, hogy mit kezd vele. Attól függ.
- Kicsit nehéz lenne úgy tenni, mintha nem létezne, amikor itt áll előttem. Nem gondolja?- jegyzi még meg némi csípős éllel.


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-27, 23:30

~Könyvtolvaj~


-Voltaképp... - szenvtelenül állom a nő tekintetét. - részecske szinten bármibe bele, vagy ki, illetve át tudok olvadni. Tehát ha nagyon akarnék, játszhatnék szellemesdit. - közlöm teljes nyugalommal, mintegy hulla mellékesen. Aztán apró vállrándítást eszközölök.
- De gondoltam az ajtón... emberibb. - pislogok egyet, és mivel jó pár érzettet kihallok, szegény nőtől, talán jobb, ha gyorsan kimagyarázom magamat. Nem akarok az emlékezetébe bele piszkálni, holott megtehetném.
De ahogy a könyveit védelmezi... Vizslatom csendesen egy darabig. Jelenleg azt mérlegelem, valóban elegyedjek-e vele ennél mélyebben szóba, vagy valóban vegyem el az emlékeit és lépjek le...

A tudásvágy győz. Szóval maradok. És döntésemhez hűen, illőbb modort veszek elő.
- Tudja, a házi kedvenceket, bele értve a baglyokat is, nem vizsgálják szimbiótákra. És tudomásom szerint, nem is igazán van olyan varázslat, ami a gazdatest épségét nem kockáztatva el tudna távolítani ilyesmit. Úgyhogy voltaképp tárt kapuk fogadtak. - talán még nagyobb felháborodást váltok ki, vagy épp félelmet, de láthatóan az igazsággal álltam elő.
- És kérem.. Csak, simán Ivor.~ tűzöm hozzá egy biccentéssel.
- Bocsássa meg kedves... - kérdőn nézek a nőre, a nevéért cserébe. - De a magamfajtát nem igazán fogadják gyanú nélkül hivatalos engedéllyel sem.- oldalt pillantok majd  vissza
- Valljuk be, hivatalos engedélyt szerezni bármire is igencsak lehetetlen küldetés. Ezért választottam ezt a megközelítést. - és csak hogy valóban a megcsillogtassam a jó modoromat közbe tűzök még egy mondatot.
- Sajnálom, ha bosszúságot okoztam és.. amennyiben nem ad engedélyt további... - keresem a szavakat, látszik, hogy megválogatva szedem őket, és azért tudok ám így is beszélni, nem csak szemtelenkedni - illő időben történő látogatásra a könyvei kölcsön kérése végett, akkor felszívódok és vegyük úgy, hogy nem is léteztem.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-27, 22:51


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Amikor Ivor megfordul egy igen morcos, és ingerült Vivianával találja szembe magát. Bár a nő alaposabban megnézi a betolakodót, nem fűz semmit a látványhoz. Ami következtetést levon a férfiről, azt megtartja magának. Legalábbis a küllemét tekintve. A hallatlan szemtelenségén már sokkal kevésbé tud elnézően elsiklani. Természetesen gondolta, hogy az irodájába az ajtón, és nem a falon át érkezett! Leginkább azért, mert az irodája ajtaját nem, vagy csak ritkán indokolt esetben zárja, és ez elég köztudott a diákság körében is. Ahogy az is, hogy ahelyett hogy az ajtót zárná a fontosabb dolgaira tesz védőbűbájt. Mint a ritka és értékes főzetek, és alapanyagok egy másik vitrines szekrényben. Na de ez a szemtelen módja, hogy kikerülje a válaszadást... Természetesen a kérdése inkább arra vonatkozott, hogy jutott be a birtokra, és hogy sikerült a Roxfort temérdek védővarázsát megkerülnie? Na persze nem ő az első a történelemben aki belopózott a kastélyba, vagy éppen ki. De azért nem árt tudni ha rés van a biztonsági pajzson. És az hogy egy idegen pasas könyveket lopkod a tanároktól, igen is biztonsági résnek tekinthető.
- Azt mindjárt gondoltam, hogy nem játszik szellemet, ami a falon át közlekedik. - jegyzi meg epésen. -  Hol, és hogyan jutott be a Roxforti birtokra, és a kastélyba a temérdek védőmágia ellenére? - fogalmazza meg jóval egyértelműbben a kérdését, ámbár egy éppen lecsapni készülő királykobra stílusában.
- A tudásvággyal semmi bajom. De úgy gondolom Mr. Ivor, hogy igencsak eltérő véleményen vagyunk a könyvlopást illetőleg. Mert, ha egy tárgyat legyen az könyv, vagy bármi más, a tulajdonosa megkérdezése nélkül vesznek el, az igen is lopás! A minimum tisztelet amit köteles megadni, hogy bárkitől kölcsönöz előtte engedélyt kér rá az illetőtől! Nappal. És nem éjjel tör be mások személyes terébe. - gondolhatja róla bárki, hogy egy sótlan, begyöpült, konzervatív özvegyasszony, igazán nem érdekli. De igen is hisz a hagyományos értékekben, és igen is elvárja a tisztelet. Minimum annyiban, hogy megkérdezik, hogy szabad-e kölcsön venni egy könyvet. Szinte biztosan nem fog nemet mondani. És ha ennek az alaknak egy illemkódexet kell belevernie a fejébe, akkor azt fogja tenni! Nem tudja honnan szalajtották, vagy miféle szerzet, de nem viseli jól, ha nem a megfelelő stílusban, és megfelelő illem, és tisztelet szerint bánnak vele. Mivel pedig jelenleg nem igazán ezt érzi, ezért roppant mérges kezd lenni, és nehezen őrzi meg legendás, csendes hidegvérét....


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-27, 21:08

~Könyvtolvaj~


Továbbra is a polcok felé vagyok fordulva és elmélázva billentem oldalra a fejemet egy különös könyvgerinc nyomán.
- A nevem röviden csak Ivor és... leginkább az ajtókon át. - a kellemetlen, hogy semmiféle behatolásnak nincs nyoma az ajtón. Valóban, mintha valami kísértet jött volna.
Arra, hogy aurorokat hívatna és hogy könyvtolvajnak nevez már megfordulok, arra ügyelek, hogy, a kezeim mindig Viviana szemei előtt legyenek, mintegy biztosíték, hogy nem óhajtok bajt és nincs mit rejtegetnem.
Ezzel együtt felfedem vonásaimat is, amik bár berendezésre emberiek, azért akadnak eltérések. Valamivel nagyobb az íriszem az emberinél és fakó sárgászöld színben tündököl. Ezen kívül damaszkolt vonolatú, hegtetoválásszerű mintázatom is megmutatkozik, a szemeim alatt, a számon, a torkomon, és voltaképp a tenyeremen is láthatta. Egyébként kulturáltan, visszafogottan öltöztem fel önmagamhoz képest.
Fehér ing, ezüst színű mellénnyel, egyszerű aranyszínű hímzéssel, amerikai nyakkendő, csatján egy stilizált sakállal, fekete bőr öv, grafit színű vászon nadrág, egyszerű fekete cipő.
- Nem tulajdonítom el a könyveket, csupán kölcsön veszem őket. - javítom ki Vivianát egyszerűen, minden zavar nélkül. És szórakozottan tárom szét a karjaimat részrehajlóan megadóan.
- És bántani sem bántok senkit. Tudásért vagyok itt, nem bajt kavarni. - a hangom meglepően nyugodt és könnyed bár tagadhatatlanul van benne valami szemtelen él.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-27, 20:03


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


A tanárnő még így az idegen hátát is jól megfigyeli, ahogy az hátra kulcsolja a kezeit. Természetesen feltűnnek neki bizonyos jellegek. Túl széles váll, és túl keskeny csípő. Talán a gyógyító múlt, de reflex szerűen mindenkit a javasasszony szemével mér végig. Azonban ezen észrevételeit egyenlőre megtartja magának.
Az idegen kérdésére magasra szalad az egyik szemöldöke. Annyira meglepődik, hogy egy néhány hosszú másodpercig megszólalni sem tud. Határozottan nem így képzelte el ezt a mai estét. De még csak a rajta kapást sem. Inkább számított valami csínytevő diákra, semmint egy idegen férfire az irodájába, akinek be sem kellett volna jutnia a Roxortba! Ugyanakkor van valami igen különös ebben a fickóban.
- Természetesen van. Magának viszont aztán van bőr a képén! Mégis mit gondol magáról?! Ki maga, és hogy jutott ide be?! Azt hiszem ideje lesz értesítenem a hatóságokat. - még McGalagony is megirigyelhetné olyan penge vékonyra préseli az ajkait, a hangjából tisztán süt a visszafojtott ingerület. Noha belül igencsak felfortyan a tetten ért alak pimasz viselkedésén, azért talán olyan messze nem menne, mint hogy aurort hívjon. Hacsak nem érzi magát közvetlen veszélyben. Nincs túl jóban a parancsnoksággal. Ugyanakkor ezt nem kell tudnia a kéretlen behatolónak.
- Nem tudom, hogy ott, ahonnan maga jött, mi a szokás. de mi itt igencsak rossz néven vesszük a könyvtolvajokat.- hangjából erőteljesen és tisztán cseng ki a tanári kioktató, dorgáló hangnem. Ugyanakkor mégsem tudja hova tenni ezt az figurát.  


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-27, 16:34

~Könyvtolvaj~


Épp vissza csúsztatom a két vissza hozott könyvet, és a következő fogást kutatom amikor is valaki megszólal mögöttem...
Most, hogy jobban megnézem valóban észre veszem a védővarázs lenyomatát... Csalódottság fut át rajtam, de nem a sikertelen könyvkölcsönzés miatt, hanem mert még mindig túl nehéz átállnom arra, hogy nem lehetek olyan könnyelmű mint eddig voltam. Most nincs meg a hatalmam és jelenleg semmi sem egyértelmű. Minden sokkal gondosabb figyelmet érdemel...
Vissza húzom, az emberitől, arányai miatt nagyobbnak tűnő, keskeny tenyerű, hosszú, vékony ujjú kézfejem a könyvek fölül, bár ez nem egyértelmű jele annak, hogy értettem amit mondott, de ez semmit sem jelent.
Ha Viviana jobban megnéz, feltűnhet, hogy az alkatom is valami miatt furcsa.. Mintha túl szélesek lennének a vállaim a csípőm pedig jellegzetesen szűk, holott láthatóan nem gyúrtam ki a felsőtestemet, hogy az okozhatta volna a kontrasztot. Cserébe magasságom emberi léptékű. Voltaképp, Codyval vagyok egy magas.
Hát igen, jelenleg, nem tudom elrejteni az eredeti vonásaimat.
Nem is fordulok meg azonnal, csak össze kulcsolom a kezeimet a hátam mögött.
- Tulajdonképpen igen. - szólalok meg könnyed csevegő hangon, cseppet sem zavartatva magamat amiatt, hogy rajta kaptak. Sőt tetézem a dolgot.
- Nincs véletlenül olyan könyve, ami varázslényeket tanulmányoz sejtbiológia szinten?
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-27, 14:44


A könyvtolvaj & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Egy jó könyv, és egy pohár testes vörösbor. Kell ennél több egy hosszú, és fárasztó nap után? Viviana szerint aligha. Ma este is csak ezt tervezte el. Olyan szép, és idilli lett volna! Azonban legnagyobb bosszúságára egy különös jelenségre lett figyelmes. Egyes könyvei napokra eltűnnek, majd megkerülnek. Oké-oké. A Roxfort varázslatos, és különös hely, ahol sokféle különös dolog megeshet. Na de azért az mégis csak sok, hogy egyes könyvek úgy döntsenek, hogy szabadságolják saját magukat néhány napra. Ráadásul a tanáriban több kollégájával is sikerült arra a megállapításra jutni, hogy ez nem egyedi probléma. Igen bosszantó. Igazán nem bánja, ha egy-egy lelkes diák, kolléga vagy egyéb ismerős kölcsön vesz tőle egy-egy könyvet. De azért szereti tudni, hogy melyik holmija kinél, és milyen céllal jár. Ez a minimum. Még senkitől sem tagadta meg az efféle kérést, aki volt olyan tisztelettudó, hogy kérje. Nem is érti mire fel ez az egész komédia.
Ma pedig megint pont azt a könyvet nem találja a polcán, amit keres! Ez egyszerűen borzalmas. Na itt betelt az a bizonyos pohár! Ő bizony meg fogja tudni, ki szórakozik vele és az imádott könyveivel! Eddig, csak a főzeteit látta el védőbűbájokkal, de úgy fest a könyveinek is szüksége van rá! Választ egy másik könyvet, majd a könyvespolcra bonyolult riasztó bűbájt szór, mely az aljas tolvajt nem figyelmezteti semmilyen formában, de Vivianát annál inkább. Ha hozzáérsz bármihez azon a polcon, akkor bizony nyakon leszel csípve kispajtás!
Mint aki jól végezte dolgát egy gúnyos mosollyal az arcán fordul sarkon, és tér vissza az eredeti elképzeléshez. A pohár borhoz, és könyvhöz a hálószobájába. Egész addig, amíg a könyvespolca jelzése illetlenül meg nem zavarja. ~Hah! Tudtam! Most elkaplak, na csak várj!~ Szinte a semmiből, teljes váratlansággal, bukkan fel saját irodája másik végében. Csak, hogy egy tejfölszőke idegen pasas hátát találja ott, ahogy a könyvei között turkál...
- Khm. Segíthetek valamiben?- valójában a mondatban semmi segítőkész nem volt. Több csípős él vegyült bele, mint egy kapszamicinnel durván túl tolt erősítő főzetbe. Amihez egy villámokat szóró szigorú szempár társult. Az összes diákja jól tudja, hogy amikor ennyire csípősre vált a hangszíne, noha gyakorlatilag a hangerejét sosem emeli a normál beszédtartomány fölé, akkor bizony jobb kereket oldani, amíg lehet... Az idegen pedig meg fogja tanulni perceken belül.


Az élet nem egy egzakt tudomány,

de néha az egzakt tudományok életre kelnek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets

avatar

Varázslény

ϟ Hozzászólások száma : 169

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-27, 00:26

~Könyvtolvaj~


Amióta kikeveredtem a labirintusból és voltaképp a faji adottságaimon kívül minden mástól megfosztottak... a Főld pedig nem bizonyult annyira kompatibilisnek idegen világok rúnamágiájára, így bele vetettem magamat a tanulás gyönyörködtető ezer fázisába. A Roxforti könyvtár egy részét már kivégeztem, de rá kellett döbbenjek, a tanárok személyes könyvgyűjteményei sokkalta... érdekesebbek.
Így harsány szokásommá vált az összes tanártól egy egy könyvet kölcsön venni. Igaz a tudtuk nélkül történik a dolog. Így legfeljebb annyira figyelhetnek fel, hogy időről időre, egy maximum két könyvük hiányzik pár napra, a hosszabb értelmezést igénylő kötetek akár másfél hétre is. Majd ugyanoda, ugyanúgy, minden feltáró bűbáj ellenére, nyom nélkül kerül vissza sértetlenül.
Nem igazán titkolt harsány vágyam, hogy Dumbledore-al össze fussak egyszer... vagy egy párszor! És lefolytassunk egy remek eszmecsatát!
Jelenleg az első emeleti szinten kószálok mint valami hetyke fantom és Rennes kastélybeli lakrészét veszem célba újra. Egyrészt vissza hoztam két kifejezetten érdekes könyvet, és feltett szándékom, elvinni ismét egyet. Az ajtaján könnyedén siklom át, mintha csak egy szellem volnék. Egyenlőre egyetlen védő vagy egyéb bűbájt sem aktiválok és sikerrel érem el a könyvespolcot.
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 134

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-26, 16:07


[You must be registered and logged in to see this image.]

Mrs. Rennes & Emma
[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha valami bizalmas, akkor bizalmas, csak azok lettek beavatva, akikre én is igent mondtam, akiket sok ideje ismerek. Rennes professzor új még itt, és hiába örvend nagy elismerésnek amerikában és tudom, hogy tényleg ért ahhoz, amit csinál, még akkor sem őt akartam bevonni. Most már úgy tűnik, hogy vagy akkor hoztam rossz döntést, vagy most, mert lehet, hogy ezzel megsértettem a tanárnőt... Egy pici szomorúság szalad át az arcomon, együttérzés, de nem akarok még egyszer bocsánatot kérni, mert azzal csak hátráltatnám azt, hogy feldolgozza azt, hogy ki lett hagyva az egészből mindeddig. Úgy érzem, hogy a kedves idős nő azért nem lesz annyira haragtartó, de még is mocorog bennem a bűntudat. Végül is én indítottam el ezt, én akartam, hogy ezek a tanárok legyenek bevonva, mert így éreztem magam biztonságban.
Türelmesen várok, míg gondolkozik, csak nézem, kicsit aggódva, hogy jön még egy robbanás és végleg elvágja ezt az egészet és kijelenti, hogy beszél Dumbledore professzorral, hogy függesszük fel. Szeretem és tisztelem a szüleimet, nyilván tudom, hogy fájdalmat okozna nekik, ha bármi történne velem, miközben megpróbálom elérni, hogy felébresszem a véremben lappangó született vérfarkast, de már jó pár éve felnőtt vagyok és akármit teszek a testemmel - ez most nagyon csúnyán hangzik! -, az az én döntésem lesz. Az egyik álmomat zúzná ezzel össze, hiába tudom, hogy csak az egészségem érdekében döntene így és nem a büszkeségét megbosszulva, de akkor is...
- Értettem, tanárnő. - bólintok, mintha egy elsős kisdiák lennék, nem egy tizenegyedikes gyógyító, aki a jövő évével már a mesterszakon lesz végzős, és teljes értékű gyógyítóvá válik. Igazából már így is a fél ispotálynál képzettebb gyógyító vagyok, már négy éve felnőttnek számítok, szóval igen csak a galamblelkemre utal, hogy ahelyett, hogy közölném vele a függetlenségemet, inkább nem mondok semmit, és még nekem van bűntudatom, hogy megsértettem az egóját. Nem a számítás fogja be a számat, nem az, hogy szükségem lehet rá tényleg ahhoz, hogy kiteljesedjek, meg persze a meghívóra is, amit felajánlott, hanem tényleg az, hogy tisztelettel gondolok rá, és nem akartam semmilyen aspektusban sem megbántani.
- Köszönöm, hogy foglalkozik a témával és hogy felajánlotta a jegyet, további szép napot, professzor asszony. - köszönök el végül, és nem sietve, de nem is vánszorogva, csak könnyed, tőlem megszokottan puha léptekkel távozok a kezemben a bájitallal, csendesen becsukva az ajtót. Nagy előrelépést hozhat ez az egész az életemben, tényleg át kell gondolnom mindent, hogy akarom-e a kutatást, hogy nyilvánosságra akarom-e hozni azon a találkozón. Hiszen ez személyes élmény és még gyerekcipőben jár, az egész világ elé tárni… Olyan, mintha magamat helyezném reflektorfénybe, amit nem igazán szeretek. Szóval nem csak a jegyzetek másolásával adta fel Viviana Rennes a leckét, annyi szent.  


[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-20, 09:44


Ms. Marshall & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Azt még megértené, hogy a lány inkább fordult azokhoz a tanáraihoz, akiket régebben ismer, mintsem hozzá. De hogy senkinek nem volt annyi esze (legfőképpen Piton professzornak) hogy erről az egészről neki is szóljanak? Legkésőbb akkor, amikor megbízták a lány főzetének elkészítésével? Valahogy ezt kissé nehezen emészti meg. A kutatói büszkesége igen is nagyon rosszul viseli, ha valami ilyesmiben egyszerűen megkerülik, mint holmi rezidenst.
Ráadásul már az elején leszögezhette volna, hogy felesleges az adagolással kísérletezni önmagában. A főzet olyan hatóanyagokat tartalmaz, ami a teljes elnyomást kívánja kiváltani. Leginkább egymás hatását erősítve. Világos, hogy a problémát nem lehet megoldani, csak az adagolás változtatásával. Még szép, hogy felsült ez a kísérlet. Mindenképp bele kell majd nyúlni magába a főzetbe, és annak hatóanyagaiba is. Hogy miben, miképpen? Azt még maga sem tudja. Ez komoly előtanulmányozást igénylő feladat, mielőtt akárcsak megemelne egy üres fiolát. Mindenképpen idő kell, hogy megfelelően gondolja át ezt az egészet. És mindenképpen fel fogja keresni Piton professzort a kérdés miatt. Hallani akarja a férfi álláspontját. Természetesen szigorúan szakmai szemszögből.  
Végül csak sóhajt egyet, és úgy dönt ma délutánra elengedi ezt a dolgot, még mielőtt a kelleténél jobban bele lovalja magát.
- Menjen, és másolja le azokat a feljegyzéseket. Át kell tanulmányoznom őket ahhoz, hogy bármilyen észrevételem legyen. Valamint fel fogom keresni Piton professzor urat is. Roppantul érdekelnek az ő meglátásai is ebben a projektben. Mindenképpen át fogom gondolni a dolgot. Addig maga is gondolkodjon el azon, hogy mit kíván elérni tulajdonképpen, miért, milyen lehetőségei vannak, és esetlegesen ezek milyen áldozatokkal járhatnak magától? Megértett?- noha már némiképp nyugodtabban, és tárgyilagosabban közelít, a hangja és tekintete is inkább érdeklődő, semmint szemrehányó, azért érezhető, hogy nem fogja egy-két perc alatt megemészteni ezt a beszélgetést. Ugyanakkor nem kívánja tovább húzni az időt vele. Semmi érdemit nem tud mondani a lánynak, amíg nincs kellően informálva. Bármennyire is szeretne segíteni neki. Majd ismét beszél a lánnyal a témáról, ha felkészültebb lesz rá.
- Most elmehet. Viszontlátásra Ms. Marshall!- bocsátja el végül a lányt, hogy ismét elmerülhessen a saját gondolataiba...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 134

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-19, 20:42


[You must be registered and logged in to see this image.]

Mrs. Rennes & Emma
[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem ért meg engem, nem érzi azt a szükséget, ami bennem dobog, hogy egy falka része lehessek. Nem érzem betegesnek mindezt, nem lebeg a szemem előtt egészségtelenül, hogy vagy falkatag leszek, vagy öngyilkos, semmi ilyenről nincs szó, de még is ott van bennem nagyon mélyen a kényszer, a hiány, egy nagyobb családra, arra a családra, amit el kellett hagynunk, mikor a nagymamám azt tette, amit. Megbocsátottam neki, a szüleimmel ellentétben én képtelen vagyok haraggal gondolni rá, hiszen azelőtt az este előtt annyi örömöt adott, még ha sosem volt mugli értelemben vett igazi sütögetős nagymama, hiszen született vérfarkasként sokkal lassabban öregszik, nem egy agg öregasszony, még nagyon sok van addig. Ráadásul egy született vérfarkasokból álló falka alfájaként aktívabb életet is él, mintsem hogy egy házban kötögessen vagy sütögessen.
- Szóltam Piton professzornak, Dumbledore professzornak és Lupin professzornak is. - állítom meg az egész robajt, ami kitör az idős nőből. Illetve megállítani nem tudom, de azért elég korán leszögezni igen. - Sajnálom tanárnő, de Dumbledore és Piton professzort tizenegy éve ismerem,  Lupin professzor pedig vérfarkas, de magát pedig csak talán három éve, hozzájuk fordultam természetesen először és nem magához. A kísérletezgetés egy elég erős szó, nem változtattunk semmit az összetételen, főleg nem változtattam magamtól, csak kevesebb szert vittem be, mint kellett volna, illetve egy alkalommal semennyit, hátha a teljes átalakulás közben sikerül, de… Természetesen nem sikerült. És természetesen egy elzárt, biztonságos helyen próbálkoztam mindezzel, számtalan bűbáj védi, csak tudja nem lett bevonva senki más, csak az, akinek közvetlen köze volt eddig a dologhoz. Maga még nem volt beavatott eddig, de ezzel remélem nem sértettem meg. - magyarázom el neki, kedvesen, egy kicsit se magamra véve, hogy az asszony kitört, mint egy vulkán és mindent kiadott magából, mielőtt bármibe részletesebben beavathattam volna.
Mikor előkerül a levél és elkezdi mesélni a részleteket hatalmasat dobban a szívem, hiszen ez a rendezvény nagyon is fontos lehet számomra. Egy év és hivatalosan is szanitéc leszek, de ez nem jelenti azt, hogy semmilyen szinten nem érdekelnek a kutatások, csak a terepmunka, hiszen valóban ez az egész, amit magammal csinálok… Ha eredményt érnék el, ha minden vérfarkas képes lenne, legyen az harapott, vagy született farkas, megtartani az öntudatát és teljes biztonságban a környezetére eltölteni a teliholdat…! Istenem, hatalmas lépés lenne. Igaz, hogy még egy arasznyit se haladtam a témában, de…
- Tanárnő… - kezdem, és elakad a szavam, lényegében valóban nem tudok mit mondani, csak emelkedik és süllyed a mellkasom, ahogy nagylevegővel próbálom lenyugtatni a dübörgő szívemet.
- Természetesen mindenről van pontos feljegyzés, és le is másolhatom önnek, ha tényleg részt akar venni benne és segíteni, hiszen biztos vagyok benne, hogy lennének észrevételei. - válaszolom, de közben már egymás mellett száguldanak a gondolataim. Lehet, hogy ha aktívabban vonok be felnőtt segítséget, ha Rennes professzor hatóanyagkutatásai segítenek, akkor tényleg haladást érhetek el vele? Akár díjat is elérhetek a Medimágus konferencián? Lehet, hogy ez egy teljesen más út, mint amit elképzeltem magamnak, mint amiben az elmúlt két évben helyezkedtem el, de… Nem kevésbé izgalmas gondolat. És az is elég, ha megihletek másokat, ha bármilyen haladást bemutatok a feltételezésemben, hogy képes lehetek összeállítani egy megfelelő metódust, egy bájitalt, vagy egy elme kondicionálást, akármit, akkor nem is feltétlen kell nekem lennem annak, aki folytatja az egészet. Elég valaki, aki a konferencián potenciált lát ebben. Persze akkor is én maradnék az elsődleges alany, de a kutatás folyamatát már nem én végezném, hanem úgy-ahogy visszatérnék az életemhez, a gyógyításhoz a terepen  az aurorok között.


[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Viviana Rennes
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 44
ϟ Hozzászólások száma : 45

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-10, 13:50


Ms. Marshall & Viviana

[You must be registered and logged in to see this image.]


Türelemmel hallgatja végig a lány történetét. Bár valahol az anyai ösztönei erősen tiltakoznak az ellen, hogy a saját nagyanyja tette vérfarkassá a lányt, mert magától nem változott át. Számára egy ilyen cselekedet sosem lesz elfogadható, semmilyen indokkal. Ugyanakkor próbálja a lány szemszögéből is nézni a dolgokat. Tény azonban, hogy nem ismeri a vérfarkasokat, és sosem fogja igazán megérteni a viselkedésüket, és életformájukat.  

- Megértem, hogy tartozni akar valahova. Egy csoporthoz, vagy falkához, ha tetszik. Bár abban nem vagyok biztos, hogy ez a megfelelő út hozzá. Bár hazudnék, ha azt mondanám megértem a vérfarkasok gondolkodásmódját, és életvitelét. Minden esetre, át fogom gondolni a dolgot. - a tekintete továbbra is fürkésző, inkább kíváncsi marad. Egészen addig a pontig, ahol lány be nem vallja, hogy már kísérletezgetett saját magán. Erre azért felszalad a szemöldöke, és sokkal szigorúbban néz rá, mint eddig.

- Pontosan mivel is próbálkozik? És még inkább, miért is nem szólt eddig Piton professzornak, vagy nekem ezekről a kísérletekről?!  - mert abban biztos, hogy Perselusnak sem szólt eddig, hiszen akkor a férfi említette volna a dolgot, amikor a gondjaira bízta a lányt, és a főzetének elkészítését. - Tudja mekkora felelőtlenséget, és meggondolatlanságot művelt?! Veszélyes meggondolatlanságot. És ha valami baja esik, ne adj Isten valami visszafordíthatatlan baja lesz? Akkor mi a tanárai, akik felelősséggel tartozunk magáért, hogy nézünk a szülei szemébe? Hmm? Erre gondolt egy percig is? Mégis mit tanítottam én magának eddig?! Még az idősebb tapasztaltabb kutatók sem kísérletezgetnek csak úgy egyedül megfelelő ellenőrzés, és kontroll nélkül! A legjobb szándékkal sem. Remélem megértett! - bár a hangját aligha emeli meg a szokásoshoz képest, most mégis egyértelműen érződik ki az a felelősségre vonó, szemrehányó él. Ugyanakkor az is érezhető, hogy nem azért mérges, mert a lány próbálkozik, és kísérleteket végez, hanem azért mert egyedül tette eddig, és nem szólt róla.  Még tiszta szerencse, hogy eddig nem történt semmi baj!

Végül, bár ugyanazzal a vasszigorral néz a lányra, de vesz egy mély levegőt, és benyúl az egyik fiókjába, ahonnan egy neki címzett levelet húz elő, és a lány elé tolja, hogy az elolvashassa. A levél tulajdonképpen egy idős amerikai egyetemi professzorától jött, és egyfajta meghívót tartalmaz a tanárnőnek, és egy diákjának az ez évi Tudományos Diák Medimágus Konferenciára, amelynek idén a neves amerikai medimágus egyetem ad otthont.
- A Tudományos Diák Medimágus Konferencia egy olyan esemény, ahol a meghívott egyetemisták bemutatnak egy rövid előadásban egy általuk választott kutatási témát, és az abban elért eddigi eredményeiket. Bár maga a rendezvény inkább konferencia, semmit verseny, azért hirdetnek első három helyezettet, és egy különdíjast. Ami igen jó alapot adhat a későbbi szakmai pályafutásának. Valamint egy ilyen rendezvényen alkalma nyílik megfelelő kapcsolatokat építeni, és megismerni a sajátjához hasonló kutatási témákat. - bár eredetileg a levelet Mr. Armstrongnak akarta megmutatni, most mégis inkább úgy érzi a lány a megfelelőbb választás. A fiú még fiatal, ráér jövőre magával vinni, ha komolyabb szakmai elképzelései is lesznek. A lánynak pedig már megvannak a maga elképzelései. Valószínűleg a kellő eltökéltsége is.
-Megmondom mi lesz most. Szépen megissza a főzetet, ebben a hónapban nem lesz próbálkozgatás. Aztán megy és átgondolja, hogy mennyire érdekli komolyan a kutató-medimágus pálya, és a témája. Valamint mennyire érdekli ez a lehetőség. - bök a papírra az ujjával - Valamit összeszedi az eddigi összes próbálkozásáról írt feljegyzéseit, mert gondolom a sikertelenségeket is feljegyezte, és ide adja nekem, hogy áttanulmányozhassam. Aztán, ha már mindent megfelelően átgondolt választ ad. De addig is, nincs semmi féle önálló próbálkozgatás! Értve vagyok?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Emma Marshall
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 134

TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet) 2018-07-03, 10:22


[You must be registered and logged in to see this image.]

Mrs. Rennes & Emma
[You must be registered and logged in to see this image.]


Egy nyitott könyv vagyok, már ha valaki veszi a fáradtságot, és beszélget velem. Nincsenek nagy titkaim, sose követtem el semmi rosszat, általában visszafogott és kedves vagyok, mindenkinek segítek, akinek csak lehet, azt is tudja mindenki, hogy vérfarkas családból származom, nem szégyellem és nem titok. Lassan bólintok csak arra, hogy egy német fiatal írta a tanulmányt, tudom, hogy van az országunkon és amerikán kívül is világ, de ettől függetlenül nagyrészt ők publikálnak, vagy éppen az ilyen publikációk jutnak el a Roxfortig.
Egyáltalán nem ül ki az arcomra megdöbbenés vagy csalódottság, amikor azt mondja, hogy nem is tud annyira sokat a vérfarkasokról, hiszen tudom, hogy nem ez a szakterülete és nem várom el, hogy mindenhez értsen, nem lesz ettől még kevésbé tiszteletre méltó tanár a szememben. Persze, az lett volna a tökéletes válasz, ha azt mondja, hogy éppen ebbe a kutatásba mélyedt el és milyen jó, hogy éppen felhozom... De ilyen csak a tündérmesében van. Még sem török le, nem kedvetlenedek el ennyitől, hiszen nem tudhatja, hogy én már próbálkoztam korábban ilyesmivel és nagyon is tisztában vagyok vele, hogy mi az a fájdalom...
- Ezt sajnálattal hallom Tanárnő. És... - picit megtorpanok, hiszen nem tudom, hogy mennyire ismeri a hátteremet, aztán folytatom. - Tudja én egy vérfarkas falka tagja voltam, kiskoromban. Apám vérfarkas, anyám pedig ember, születésemkor és azután is a falkában éltünk. Mikor nem ütköztek ki rajtam a jelek, a nagyanyám nem várt tovább, és mivel született vérfarkassá nem váltam, maga változtatott át. Persze, ezzel együtt egy egészen más farkaslét lett az enyém, mint az övé, de még mindig közelebb álltam hozzájuk, mintha ember maradtam volna... kisgyerek voltam még, Roxfort előtti évek, a szüleim szörnyen megijedtek, hogy nem lesz elég a testemben a vérfarkas vér és belehalok az átváltozásba. Ahogy felépültem annyira, hogy elhagyhassam a falkát, eljöttünk. A nagymamám nem vállalta a felelősséget, hogy árthatott is volna nekem, és a szüleim ezt sosem fogják megbocsájtani. - kicsit elhallgatok, azért ez a része nem éppen vidám a történetnek, aztán gyengéden elmosolyodok, visszagondolva azokra az évekre, amikor még igazán kicsi voltam és a falka a tenyerén hordozott. - De mindezek előtt ismertem hogy élnek a falkában. Hogy a telihold számukra maga a szabadság, az ünnep, az erő, ahogy a holdsugár átjárja a testüket és eggyé válnak a természettel. Számukra a vérfarkas lét a legkevésbé sem átok, inkább áldás, ahogy a falka együtt szalad az erdőben, farkas alakban. Én is ezt szeretném. Szabadon szállni, anélkül, hogy bárkinek is ártanék, hogy elragadna a vérszomj. - vallom be, és érezhető, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy azzal, hogy megtartom a kontrollt a vérlény formában mondjuk tudatosan szeretnék levadászni embereket. Ilyenre soha nem lennék képes, azt hiszem még ha a saját életem múlna rajta akkor sem tudnék mondjuk megölni valakit. Elég sokat beszéltem, így most egy kicsit hallgatok és hagyom, hogy a Tanárnő fürkésszen a tekintetével, méregessen, ahogy csak szeretne, de én nyílt vagyok és őszinte.
- Az az igazság, hogy… valamivel már próbálkoztam, minden hónapban próbálkozom, de egyedül nem tudok rájönni, hogy mi hiányzik, mit kéne tennem, és az akaratom úgy tűnik, hogy sosem lesz elég. De nem akarom feladni, akármennyire nehéz. - mondom, és a fájdalmast már hozzá se rakom, hiszen nem akarok panaszkodni, én választottam, hogy a bájital helyett a Tiltott rengetegben láncolom ki magam és kísérletezek hátha képes vagyok legyőzni az átkot és a farkasvérem győzedelmeskedik, de… Nem.


[You must be registered and logged in to see this image.]


[You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
A gyógyítás által  mi magunk is gyógyulunk.
Ez a szeretet varázsereje.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Viviana Rennes szobája (I. Emelet)

Vissza az elejére Go down

Viviana Rennes szobája (I. Emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Stefan szobája
» Damon szobája
» Rebekah hálószobája
» Lucy szobája
» Caroline szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-