2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2019-01-03, 12:39
First topic message reminder :
Szükség szobája bejárat
A Szoba a hetedik emeleten található, szemben egy faliszőnyeggel, melyen Badar Barnabás próbálja a trollokat balettra tanítani. A leírás szerint egy üres falszakasz "rejti", aminek egyik végét egy ablak, másik végét egy embermagasságú váza határolja. Ha valaki belép a szobába, akkor az ajtó megjelenik a falon, ám csak akkor lehet kinyitni és utána menni, ha a következő érkező pontosan tudja, hogy ki és mi várja odabent. Más esetben a szoba masszívan ellenáll a betörni vágyóknak és nagyon nehéz erővel kirobbantani.
Furcsa érzés úgy belépni valahova, hogy szinte várnak rád. Furcsa, de jó érzés. Mintha haza találtam volna. Nem tudom mit jelent a család szó, de valami ilyesminek képzelem. Furcsa dolog nem kívülállónak lenni, hanem tartozni valahova, valakikhez. Azt gondolhatnánk, hogy már megszoktam ennyi év alatt, de igazából nem. Mindig csodálkozom rajta, hogy mért nem üldöznek el maguk közül. - Ó az könnyen lehet, csak időközben megtanultam limonádét készíteni... egy kis mentalikörrel.- nézek tetetett komolysággal Lizzyre, és a citromos megjegyzésre, de csak hogy kedvenc szobatársam érezze a törődést pillanatokon belül egy egész kupac citromalakú párnácska veszi célba a szőke lányt. De a játékon túl azért igyekszek a többiekre is koncentrálni. - Tehát akkor 3 csapatra oszlanánk. Egyet értek Corvus-szal, Pitontól lopni kb annyira veszélytelen foglalkozás, mint egy anyasárkánytól tojást lopni. Én már csak tudom. Szóval bár tart nekünk kellő bájitalokat, én mégis az alternatíva mellett döntenék. Találkozom a kapcsolatommal és behozatom a Veritaserumot, esetlegesen a Felix Felicis-t is. Szívesebben készíteném magam, de se alapanyagunk, se időnk nincs hozzá. Nem éppen költséghatékony megoldás, de jelenleg nem tudok jobbat. - igen, én Gina vagyok. Az aki mindent megszerez, ha szüksége van rá. Nem számít, hogy mennyire körülményes a dolog. Manapság pedig igen sokat könnyít az üzleti pozíciómon Ansgar is. Igazán hasznos üzlettársnak bizonyult. Azonban van egy kellemetlenebb része a tervnek. Így egy kis sóhajjal kezdek bele. - Az akták a tanári keleti falán lévő mágikus fiókokban vannak ABC sorrendben természetesen. A nagyobb gond, hogy a fiókokat nyitó megüvölt kulcsok a vén McGalagony irodájában tanyáznak, és tőle lopni kb. ugyanolyan nehézségű feladat, mint Pitontól. Ráadásul kétlem, hogy kétszer megetethetném ugyanazzal. Már a saját aktáimat megszerezni is elég körülményes volt. - igen, valószínűleg sokat rontottam az esélyeinken a tavalyi magánakcióval. Kellemetlen. A kedves házvezetőm vélhetőleg azóta jobban felkészült az ilyen eshetőségekre. Nem épp arról híres, hogy könnyen megvezethető lenne. Az nem zavar, hogy tolvajnak néznek, végső soron az vagyok. Ezen nincs mit szépíteni. De a fene se gondolta volna, hogy még egyszer meg kell majd kísértenem a szerencsém. - Így kicsit célszerűbb lenne, ha Adora a mi csapatunkba kerülne. Nem ismerem a teljes McGalagony trükktárat, talán könnyebben elkerülhetjük a nagyobb bajt, ha valami újdonság jön szembe. Tolvaj és az ügyeletes okostojás vagyok, de nem mindenható jósnő. - sőt annyi tehetségem sincs a jóslástanhoz, mint egy marék ázott teafűnek. Igazából halvány gőzöm sincs, hogy egyesek némi ázott teafűből, hogy képesek bármit is megállapítani. Mindegy is. - Már ha neked nem gond, hogy a nagynénéd kell átejtenünk. - nézek Adora irányába, hiszen ebben a kérdésben főleg az ő véleményére vagyok kíváncsi. A másik csapatba prefinek meg amúgy is ott lesz Corvus. - Na kipróbálod prefilány? - vigyorgok Adorára, aki már látványosan közelebb húzódott hozzám és a vízipipámhoz. Valahogy nem feltételeztem róla, hogy könnyen megszegné a szabályokat, vagy ilyen "káros" szenvedélyeknek hódolna egy percig is mint a vízipipa. De ha szeretné készségesen adom át a lehetőséget, hogy ő is élvezhesse a dolgot. Sőt aztán ha többiek is kedvet kapnak, az sem zavar, ha körbe jár majd. Bár különösebb magyarázatot nem fűzök hozzá, szerintem azért ki található, hogy mit is kell itt csinálni...
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Maisie-Bee Levieva
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-08-24, 22:17
Koszonok Ginanak amikor megerkezik de annyira benne vagyunk a BJH hadmuveletben hogy azt nem figyelem meg miket is hoz magaval. Annak orulok, hogy az orosz etkek fogynak es nem csak altalam, kia boldogsag ez nekem, de annyira ezt sem elem meg mert lefoglal a tervezgetes. Corvus magahoz ragadja az iranyitast es csapatokat osztogat, amin azert picit megrebben a szemoldokom de nem rosszallon, inkabb csak amolyan felig-meddig megpelett-elismeron. Igazabol teny es valo hogyha valaki nem vallalja ezt a szerepet fel akkor nem leszunk elorebb szoval jol teszi szerintem amit tesz, meg akkor is hogyha ez a nagy Pitonvedelem nem szimpi benne. En se bujok McGalagony seggebe csak azert mert a hazvezetom. Ha tole kene csorni a cel erdekeben akkor tole csornek. Szerintem a tenyeken nem valtoztat es nem oszt nem szoroz. - Ha a haz ezetod tudja hogy milyen feregsegeket csinal valami a hazabol es nem tesz ellene semmit akkor egy fikarcnyit sem kellene erdekeljen minket hogy meglopjuk-e vagy sem es hogy eh jo-e neki vagy sem hiszen ha partolja a szarakodast akkor o sem sokkal jobb. - jegyzem meg mintegy mellekesen, kiterovaganykent. Azzal semmi bajom, hogy Lizzyvel kozosen akciozzak, de a testveretol viszketegseget kapok szoval remelem o nwm hozzank csatlakozik. Nem mondom hangosan mert nem akarok olajat a tuzre onteni de azert magamban imadkozom. - Felni en sem felek tole, hisz engem sem bant, de kicsit alcsony a tureshatarom igy hogy allandoan zrikalja a hugomat is. - teszem bele az infohalomba a szemelyes indittatsomat is. Nem vagyok szamaritanus. Ha Rozt nem inzultalna, akkor valoszinuleg kevesbe mozgatna a tema megoldaskereseee. De igy eroteljesen a szivugyem. - Hol gondoltad elcsipni dumalni? - fordulok Lizzy fele a kerdessel de mivel szerintem jo ha mindenki hall minden tervreszletet ezert nem negyszemkozt egy alkalommal beszelnem meg vele hanem most a tobbiek fule hallatara reszleteznem ezt is.
Adora McGalagony
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-08-18, 15:52
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Egy ideig a beszélgetésre koncentrálok, de mivel én már bőven kifejtettem a véleményemet, s érdemben nem tudnék hozzá szólni, így csak figyelek. A tányérra meglepődve nézek és egyelőre csak magam mellé teszem, majd megkóstolom, nem akarok udvariatlan lenni, de egyelőre semmi étvágyam. Előbb tudjuk le a kötelező köröket. Jó persze az ír kávé más, mert az élénkít, míg az étel a vért az agyból a gyomor felé invitálja, szóval az tompít… Újabb meglepődés számomra a takaró, amit Ben nyújt felém, így egy pár pillanatig csak zavartan bámulom, aztán leesik. Pedig már éppen kezdett nem zavarni az öltözetem…Most vagy hagyom, hogy a külső behatások másítsanak meg, vagy megtanítom őket arra, hogy nem irányíthatnak engem. Határozott ember lévén, inkább az utóbbira voksolok és csak leterítem magam elé a takarót, hogy a kinyújtott lábaim ne a hideg földön legyenek. De azért átlebegtetem neki a kávés termoszomat, hogy tudja nincsen harag, csak más véleményen vagyok, mint ő. - Szia Gina! – Köszönök neki, magamhoz képes lelkesen. Hiányzott már na. Ő sokkal praktikusabban látja a dolgokat, mint ahogy a legtöbben szokták és tuti nem akad fenn olyan apróságokon, minthogy milyen pizsama van rajtam…Meg azért aggódtam is érte. Persze, majdnem elnevetem magam, amikor elmeséli a késése okát. - A többiek elmondása alapján, inkább Felix Felicis-re lenne szükséged. – Pillantok Lizzyre. Jó nem vagyunk olyan régóta barátok, de ha nem muszáj akkor senki se menjen egyedül sehova. Legalább Felix legyen vele, ha mégis nagyon kötné az ebet a karóhoz. Mielőtt szólhatnék Corvus megint magához veszi a vezetői szerepet és szavakba önti az én gondolataimat is. Elég kényelmes ez így nekem. A nagy mennyiségű alkoholtól egy kicsit meghökkenek, nem gondoltam volna, hogy bárki ekkora készlettel rendelkezik idebent, de a vízipipa láttan felcsillan a szemem. Két éve egész nyáron az Egyesül Arab Emírségek varázsló közösségében vendégeskedtünk és megismerkedtem a vízipipa szentélyével. Ez egy külön rituálé kint és nagyon spirituális tud lenni, de amióta hazajöttünk csak lazulásként használom azt a szerkezetet, amit kint vettem magamnak. Szóval nekem nem ismeretlen, s egy-két jó trükköt is tudok vele. Bár talán mára elég a felvágásból. - Részemről rendben van főnök. – Biccentek vicceskedve a mardekárosnak, de azért komoly arccal. Most mit csináljak, ha tényleg olybá tűni, hogy ő koordinálja itt a dolgokat. Ezekután, mint aki jól végezte dolgát közelebb merészkedek Ginához, nehogy kimaradjak a Shisha partyból.
Lizzy flegmaságára megvillan a szemem és kicsit elhúzom a számat, valahogy jobban tetszett, amikor még kicsi volt és nem aposztrofálta magát kviddics szupersztárnak, csak azért, mert játszott egy amerikai gyerekcsapatban. Mondjuk túl sokat nem beszéltünk, mindig is kicsit fura volt, de tekintve, hogy én nagyon szépen el tudok lenni némán, ideális volt. Most meg… fogalmam sincsen, hogy a Teszlek süveg hogyan tévedhetett ekkorát, mert nagyon csúnyán összecserélte az Ollivander nővérek házbeosztását. Nagyszájú, törtető, kitartó, kiköpött Mardekáros. - Közel esélytelennek tartom, hogy ne furcsállja, ha most hirtelen felkeresném. - nyugtázom végül a szőke lány szavait. Benjamin megint lengeti a fehér zászlót, bár tudom, hogy a szíve mélyén azért ha mondjuk Jenkins Kath-nek menne neki újra, amikor egyedül van, és a lány sírva jelenne meg az egyik szokásos találkozójukra, már is máshogy gondolná. Furcsa, hogy a fiú, aki mindenkit ennyire megért abba nem lát bele, hogy attól még, hogy ő nem sérült meg az évek alatt, másoknak rémálmot okozott Jenkins rémuralma. És én is… De erre igyekszem nem gondolni. Lényegében mindenkinek mindegy, mennének elterelni és besurranni is, körülbelül Remy az egyetlen, aki fixen mondja meg, hogy mi mellett teszi le a voksát, ami azért kicsit bosszantó, de egy szemforgatásnál többet még sem ér. Gina közben beér és a házvezetőmre panaszkodik, de inkább ragad meg az a tény, hogy hátrahagyta a familiárisát. Lehetséges, hogy kifejlett állatok alakját veszik fel, de még is csak a lelkünk darabjai, a farkasom a néma árnyékom - már amikor nem morog az idegenekre, hogy hagyjanak békén és takarodjanak a közelemből -, mindig ott van mellettem, amikor csak lehet. Benjamin elkezd kaját osztani, mások pedig italozni, Gina még vizipipát is állít, de én szépen eltolok magamtól mindent és koncentrálok a megbeszélésre, mintha nem is lazítani érkeztünk volna. Engem máshogy neveltek, szigorúan tartottak, nagyon korán a bátyám fölé helyeztek és nagy reményekkel néztek rám, szóval a problémamegoldás az első és az evés-ivás csak a sokadik a mai esti listámon. Egyébként az érkező vörösnek én csak biccentek, közöttünk ennyi elég. - Túl sokan vagyunk. Vagy néhányan parlagon maradnak és csak várnak, vagy nem engedjük el az összes többi ötletet és mindenkinek meg lesz a feladata. Ha Ollivander nagyon ismerkedni akar, akkor menjen ismerkedni, nem kell azonnal csábítással előállni, ki tudja hogyan reagál. Csak ne egyedül. Legyen valaki, aki figyel a közelben és a környezetet úgy manipulálja, hogy minden rendben legyen. - értek egyet Maisie-Bee szavaival, aztán visszatérek a belopózós-elterelős jelentkezésekre. - Örülnék, ha végre leszakadna mindenki a házvezetőmről és nem tőle akarnánk lopni. Meg úgy egyáltalán, minél kevesebb kihágással elintézni a dolgokat. - mondom, szilárd hűséggel a szakom és a házvezetőm iránt. A tisztelet kölcsönös dolog, Piton professzor lehet, hogy szigorú, sőt, néhányaknak a rémálma, de a keménysége nekem pont, hogy otthonos, így az, hogy először hozzá akartak betörni, aztán ahogy elengedtük és a tanári jött szóba már megint hozzá akarnak betörni, csak másért, kicsit zavaró. - Elisabeth és Maisie a beszélgetős csapat, Gaby, Gina és Kath a besurranós csapat és Adora, Ben és én a tanárok elterelése. - próbálom végigvenni azokat, akik itt vannak és leszámolni, hogy nehogy kihagyjak valakit. Gilly nincs itt, de ő számomra egyértelmű, hogy ezek közül vagy az eltereléshez csatlakozik, vagy a húgának az árnyéka lesz, hogy leátkozza Jenkins haját a fejéről, ha a beszélgetésből más lesz.
Bólogatok. Nem sérelmezem különösebben, hogy elutasították ezt a csábítós ötletet, végül is belegondolva lehet, hogy ha összejött volna ez a dolog, akkor igen csak nehéz lett volna később kimászni belőle. Fene se tudja. Még nem vagyok annyira ismeretes ebben az iskolában, sem az emberekben - így pont ezért lehettem volna jó lehetőség arra, hogy bármilyen úton módon Jenkins közelébe kerüljek, de nem erőltetem tovább és csak úszom majd az árral, amit a többiek indítványoznak. - Szívesen segítek én is akármelyik csapatnak. Ha kell besurranósba is benne vagyok, ha nem akkor meg őrszem leszek. - Teszem hozzá a magam részét az ügyhöz, aztán ahová szükség lesz rám, oda megyek majd és ott segítek. Közben Gina is beesik, neki egy szélesebb mosolyt küldök, majd intek is. - Szia Gina! - A többiek nagyrészt már felvázolják a témákat, én meg csak azt bambulom, hogy mennyi mindent hoz magával a lány és hogy milyen tiltott gyümölcsök lapulnak nála. Kicsit lehet, hogy kis is mered a szemem a vízipipa láttán végül, még sosem próbáltam ezeket és hát az alkohollal sem vagyok éppen egy jó barátságban, de ha a többiek is isznak majd belőle, akkor én sem fogok kimaradni azt hiszem. Aztán végül kicsit zavarodottan pillantok vissza a többiekre, nem akarom, hogy prűdnek tartsanak. - Úh, igazságszérum? Tart a szertárában? Azzal biztosan előrébb lennénk valamivel... sőt... - Szinte felcsillannak a szemeim, mennyivel megkönnyítené ez a dolgunkat, nem igaz?! Egyébként amennyire elkalandoztam, simán lehet, hogy valami elkerülte közben a figyelmem, de azért igyekszem mindenre és mindenkire odapillantgatni, mert semmiről sem szeretnék lemaradni.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ja, valami rémlik – vonom meg a vállam flegmán Corvus rosszalló megjegyzése hallatán, miszerint ő a csapatkapitány. Régebben elszégyelltem volna magam emiatt és legszívesebben a föld alá bújtam volna, de azok az idők elmúltak. - Mindenesetre, akkor sem szép dolog, ezt te is beláthatod. Piton néha igazán szeret visszaélni a hatalmával, ami annyira talán nem is meglepő, ha az ember tanár és abból a házból származik, amelynek a vezetője. Nyilván csúnya dolog, de néha jó lenne, ha McGalagony se játszana a szabályok szerint. Egyszer azért megnézném Corvus arcát, ahogy beállítunk a pályára az ő edzésük közben és meglobogtatjuk előtte az engedélyünket. Nem mintha amúgy se vágna szinte állandóan savanyú képet. - Corvus és Jenkins régebben jóban voltak, mint tudjátok, de nem tudom, mi lenne, ha a régi haverja keresné fel és beszélgetne el vele – pillantok MB ötlete hallatán a mardekáros srác felé. - Ha jól emlékszem, azt mondtad, hogy már aligha bízna meg benned ismét. Még abban a teremben hangzott el ez a mondat, ahol Edevis tükre volt, legalábbis rémlik valami ilyesmi. Ha Corvus eddig nemet mondott a volt haverja békülési szándékaira, akkor valóban gyanús lenne, ha most hirtelen ismét jóban szeretne lenni vele. - Ami az igazat illeti, én személy szerint nem félek tőle és még semmiféle támadás se ért részéről... khm... ok nélkül – köhintek egyet, hiszen én és Jenkins leginkább macska-egér viszonyban állunk egymással. Megvédem tőle a kisebbeket, mi több, imádjuk egymást minden különösebb ok nélkül szívatni. Ő átkoz, én átkozok, ez már szinte bevett hagyomány nálunk, ha meglátjuk a másikat a folyosókon. Hiányozna az a bamba képe, ha el kellene innen mennie. A gond itt csak az, hogy nagyon is viszket a tenyerem, amióta velem ugratta Corvust. Ha én és ő kettesben lennénk hagyva, minden bizonnyal megfojtanám. De egye fene. - Vállalhatom, habár arra semmi garancia sincs, hogy ezt beveszi – vonom meg a vállam. - Nem állunk egymáshoz közel, sose volt a haverom. De lenne miért elbeszélgetnem vele, szóval az alap koncepció meglenne. Kifaggatnám, hogy végül is miként képzeli azt, hogy bárkinek is elmond olyasmit, ami az én személyes dolgom. Ezzel igen kellemetlen helyzetbe hozott, ráadásul, nem arra számítottam, hogy ilyen formában kapok elutasítást. Mert arra igenis számítottam, de a miként már nem olyan mindegy. - Szerintem is gyanús, ha állandóan vigyorogsz – vetek egy pillantást az érkező Gina irányába. - Te citrommal a szádban születtél – vigyorodom el. - Nem sokról. Szó esett már Jenkins elcsábításáról, ijesztgetéséről, átveréséről – sorolom. - Mindenesetre, ha más nem, akkor én szívesen elbeszélgetek vele kettesben. Szerintetek mennyire lenne jó ötlet Piton szertárából Igazságszérumot csórni? Mert ha másként nem megy, akkor ez is egy megoldás lehetne. Talán még jobb is, mint a Százfűlé-főzet. Ha Piton nem veszi észre, akkor még elég olcsón meg is úsznánk a dolgot. Esélyes, hogy hagyni is kéne az aktát és inkább erre koncentrálni. Mindenesetre, egyelőre nem lelkesedem, hiszen nyilván lesznek ellenvetések is.
Örülök, hogy Kath végre kicsit fellélegzett, én viszont zokszó nélkül kenem tovább a kenyereket a krémmel, tengeri herkentyűs tartozékokkal, amiket Maisie hozott. Lassan már szép kis rakás van a tányéromon, ezért hátranyúlok, és további tényérokat húzok az ölembe, mindenkiére két apró kis kenyérkét téve adogatom tovább, amíg körbe nem ér. Vágyakozva nézek Adora kávés termosza felé, de nem kérek még, mert nem fogok tudni aludni. Habár ez úgysem szokásom, átaludnám a nappalt, hogy éjszaka olvasgassak, kártyázzak, csak hát a tanórák nem a kívánságaim szerint vannak. Gaby felé biccentek egyet, örülök, hogy egyértünk, s viszonzom a mosolyát, hogy így sikerült összefoglalnunk. – Szerintem is el kéne engedni mind a csábítós, mind a mumusos dolgot. Eleve tisztességtelen dolognak érzem így a túlerőt, de ha már a büntetés mellett vagytok, akkor ez az aktás dolog legyen. – Megrázom a fejemet MB kérdésére, nem vagyok a híve annak, hogy felnőtteket avassunk be. Akkor aztán végképp kitudódhat, hogy mit is akartunk, ráadásul az egyszemélyes akció nagy öngól lehet. Testvéremként kezelem a lánykát, de ez a nyíltszívűség fogja egyszer a sírba vinni. Inkább Corvusra figyelek, ő végülis bennfentes, ráadásul a múltbeli ellentéteink hoztak minket össze, így nagyon is érdekel a véleménye. – Akkor a tanári. Bár ne attól tegyük függővé, hogy ki a prefektus, ki nem. Belopózni apró, törékeny alkatú illetők menjenek. Főleg lányok. Igaz, abból van itt elég. – Összegzem körbenézve, de azért odadobok Adorának egy takarót, hogy legalább alá rejtse már magát, mert ez nem véletlenül hálóruha, nem mások előtt kéne mutogatnia magát. Felállva, két puszival köszöntöm Ginát, aki éppen most jött meg. – Hali. A te profilodva vág karvaly! Halkan belopózni a tanáriba, és lenyúlni Jenkins aktáját. Végülis nekem is mindegy, hogy besurranok, vagy elterelek. Talán utóbbi. – Pillantok Kath-re, szívesen megyek vele, de ha nem, akkor legalább mindkét csapatban lesz belőlünk.
Hálás mosollyal köszönöm meg Bennek és MB-nek, hogy segít. Azért még mindig cikinek érzek sok mindent, pedig tudom, hogy nem kellene, de lássuk be a barátaim között azért vannak nálam bátrabbak, szebbek, meg okosabbak is, én pedig mindig megtalálom, hogy én miben is vagyok kevesebb náluk, még ha nem is kellene mindig ezzel foglalkoznom. Annak pedig még inkább örülök, hogy egyetért velem, hogy ez a szívatós dolog nem a legjobb megoldás, mert rosszabb lehet tőle a helyzet, mint amilyen most. - Én csak azért gondoltam, mert ő a házvezetője, talán több van benne is, mint gondolnánk. - jó tudom én aztán ki nem állhatom Pitont, és mivel csomószor késtem már el bájitaltanról és béna is vagyok benne ő sincs éppenséggel oda értem, de azért még sem született ő sem olyannak, amilyen. De hallgatok a többiekre, biztosan ők tudják jobban. - De akkor legyen a tanári, ha ott nagyobb esély van bármire is róla, ami hasznos lehet. - bólintok végül, amikor épp Gina is megérkezik. Mondjuk MB ötlet nem tetszik, de taláncsak azért, mert én magam rettentően tartok Jenkinstől és biztos, hogy nem tudék odamenni hozzá, hogy egyenrangúként elbeszélgessek vele. - Nekem bármelyik jó, elég jól ismerem a folyosókat, hogy elterelő legyek, de a besurranás sem okoz gondot. - de rugalmas vagyok e téren, bármelyik, csak ne Jenkinsszel kelljen találkozni és ne valami olyat próbáljunk ki, ami csak még jobban elmérgesítené a helyzetet. Közben azért intek Ginának és figyelem, ahogyan előpakol. Sosem ittam még töményebb alkoholt, egyelőre a kaviárral ismerkedem, meg az új ételekkel, azokkal is el tudok bénázni eléggé, hogy ne legyen itt még italozás is. Tuti, hogy kevés is megártana, főleg úgy, hogy sosem ittam még. A vízipipára is csak nagy szemeket meresztek, de nincs bátorságom megint megkérdezni rövid időn belül valamiről, hogy mi a fene az mégis.
//Határidő: aug. 25. Következő hozzászólás tőlem: aug. 26.//
El tudjátok képzelni milyen bosszantó dolog, ha az ember lánya már némi szeszt sem csempészhet egy buliba, ahova meghívták anélkül, hogy Piton bosszantó gyanakvással ne kezdené átkutatni. A ma délutáni kis külön bájitaltan óránkon túl jó kedvűnek ítélt, ami szerinte gyanús. Ergo sántikálok valamiben, amit ki kell derítenie. Na bumm... ha mogorva és magányos vagyok az sem jó, ha meg barátkozom, és jó kedvem van az sem. Így tegyen a Hollónak eleget valaki. Szóval le sem szált rólam egész mostanáig. Így alapos késéssel sikerül csak lefékeznem a Szükség szobája előtt. Gyorsan körbe pillantok még, mielőtt kimondanám a jelszót. Az kéne még, hogy a többieket is lebuktassam. Akkor már kapjon el egyedül. De mivel teljesen kihaltnak tűnik végre a folyosó, így halk, de határozott hangon mondom ki a jelszót, és esek be a buliba. Ahol is meglepően sokan vannak. Többen, mint szerintem lennünk kéne, de hát már régen lemondtam arról, hogy itt bármit is irányítani próbáljak. Egyszerűen csak lehuppanok valahova, ahol szabad helyet találok még, és magam elé húzom a kis tér tágított táskám. Ami a megjelenésem illeti, nos még sosem hívtak pijama-partyra. Nem is tudtam, hogy illene megjelenni, de hát ez vagyok én. Egy öltözködési katasztrófa. Jelenleg valószínűleg a társaság legjelentéktelenebb öltözékét viselhetem. Egy egyszerű fekete rövidnadrágot, és egy fekete pólót pijamaként. Teljesen mezítláb osontam le idáig, mert hát még egy normális papucsot sem sikerült cserélnem. Vagyis volt, de eladtam egy kis bumszallagbőrért. Ilyen az élet. Egyébként, aki jó megfigyelő az életében először láthat a bőr alkarvédőim nélkül. Ezzel együtt a vágott, cigaretta égette, és egyéb sebhegeket, amiket azok hivatottak takarni. Ki tudja, talán csak eljutottam egy olyan pontra, ahol már nem zavar, ha a barátaim a hegeimmel együtt látnak. Így most csak egy könnyed mosoly játszik az ajkamon, ahogy elkezdek kipakolni a táskából. - Bocsássatok meg a késésért, de Piton szörnyen gyanakvó mostanában. Új életcélja felfedni a titkos alkohol, és dohány készleteim hol létét. Szerinte gyanús viselkedés, ha jó kedvem van. Hallottatok már ilyet? Szóval Carnivorát a klubhelyiségben kellett hagynom, hogy félre vezessem a Vén Hollót. Még jó, hogy akadnak a harmadikon nyitott ablakok... Na, de nem mondhatjátok, hogy nem tartom a szavam. - mesélem tetettet méltatlankodással, de valójában vigyorogva. Ebből azért a többiek sejthetik, hogy nem lehet komoly a baj. Na meg abból is, hogy hamarosan több alkoholos üveg, többek közt lángnyelv whiskey, vajsör, és violalikör, és saját lepárlású körte pálinka, amit egyébként a nehezebb napokra tartogattam, de hát minek is, ha egyszer itt a remek alkalom az elfogyasztására? Na meg talán némi meglepetést okozva egy vizipipa is előkerül, amit elkezdek szakszerű mozdulatokkal megtölteni. Ez talán nem akkora bűn, mintha a cigire akarnám rászoktatni a társaimat. És persze ezúttal talán a prefektusok is szemet hunynak felette. - Egyébként miről maradtam le? Hogy áll a Jankins ügy? - kérdezem körbepillantva valami összefoglalóért, mert hát nem sokat csíptem el, amikor bejöttem, csak hogy 2-3? csapatra kéne oszlanunk, de minek is? Miután megtöltöttem a pipát, de még mielőtt meggyújtanám a szenet némiképp szórakozottan sikerül vennem MB kivait-jából. Valahogy engem már rég nem zavarnak a furán kinéző fura dolgok... ettem én már nyárson patkányt, sáskát, és sok egyebet, amit nem kívánnék senkinek sem...
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Maisie-Bee Levieva
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-08-14, 13:18
-Elsore kivait valoban fura de nem olyan rossz. Ha szeretned kiprobalni kezde a vorossel, azzal a pici golyoss ott. Annak szinte csak sima sos ize van, nem halizu vagy ilyesmi. - mondom Kathnek batoriton. Nem sertodok meg akkor se ha nem eszik belole, nem tukmalom vagy ilyesmi. Viszont ba mar beszeltunk rola nekem kedvem szottyant egyhez szoval magamhoz is veszek belole beszelgetes kozben egy darabot. - Oke, ott a pont. - vallom en is a Piton nem egy csaladfakutato targykorre az igazukat. Enyhen oldalra billentett fejjel kezdek agyalni a tovabbiakon. - Es ha mar csapatok akkor ahhoz mit szolnatok ha lenne egy harmadik egyszemelyes csapat is, aki szemelyesen Jenkinst keresne fel hogy beszeljen vele? Nem letamados modon csak a rend kedveert. Hatha kiderul hogy szemtol szemben nem is olyan seggarc hogyha olyannal akad ossze aki nem fel tole hanem vele egyenrangukent viselkedik? Nyilvan nem ringatom magam hiu abrandokba arrol hogy majd varazsutesre megnyilik de ezt az utat annyira elvetettuk eddig hogy kozben meglehet ez lenne a celszeru. - jegyzem meg majd meg kis szunet es mindenki meghallgatasa utan (mert nem illik mas szavaba vagni ezert nem is teszem) folytatom. - Nincs valaki joban valamelyik proffal? Nem lehetne egyszeruen csak kikerni azt az aktat fu alatt? Elmondani az okokat is ra. Valamelyikuk csak van olyan jo arc hogy segitene. Aztan ha megsem meg mindig lopakodhatunk..
Remy Frazer
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-08-12, 22:48
Úgy fest, néhányan kissé ellenzik a bosszút. Amit igazából meg is értek, én magam is békekedvelő lévén, de van, aki egyszerűen csak megérdemli. Általában én vagyok az, aki bevédi, akit tud, de azt nem fogom, akitől a többieket leginkább kell. - Van, akinél nem működnek a szép szavak, ilyenkor egy kis szivatás belefér. Úgy értem... a cél nélküli erőszak az az ő asztala, aztán gondolom, abból ért. Ha valakinek visszavágsz, az nem akkora bűn, mintha ok nélkül csinálnád - vonok vállat, mondandómat a kétkedőknek címezve, aztán ahogy befejezem a mondókámat, letörök egy darabot egy sütiből és a számba dobom. Lehet, hogy kissé önbíráskodó, amit tervezünk, de valakit úgymond a saját fegyverével támadni... nos, az igazán nagyot tud ütni. Meg persze a jó cél. Az pedig kellőképpen igazságtalan, ha az egyik fél mindent megtehet, a másik pedig puszta jófejségből visszafogja magát. Pont elég szívást okozott már ez a majom az iskola falain belül úgy, hogy nem szóltak neki vissza. Annak viszont örülök, hogy a csábítós sztorit sem csak én szavazom le egyedül. Tényleg sok időbe is telik, meg hát nem biztos, hogy nyerő ötlet. A személyes oda-vissza beszólásokba nem folyok bele, igyekszem csak a problémára koncentrálni. Amikor elkap a hév, akkor ez kifejezetten könnyen tud menni, máskor meg nem annyira, de... igen, most kifejezetten elszánt vagyok. - Jó, ez talán logikus - állapítom meg, amikor felvetődik, hogy Piton tuti nem vezet aktát külön, inkább csak a tanáriban lesz egy valahol. Ami azt jelenti, hogy bár alapvetően nem lesz könnyebb a dolgunk, mégiscsak megnyugtató, hogy nem a kígyó vermében kell császkálnunk ahhoz, hogy előrébb jussunk. Cserébe elkaphat minket a többi tanár is, de ennyire egyikük sem kegyetlenül szigorú, hogy már csak a jelenlététől is kirázzon a hideg. - Én pedig szívesen megyek a belopózós csapattal - mondom, ha már Adora így belekezdett a foglalgatásokba. A tanáriba már szívesebben bemerészkedek, kell a kis egészséges adrenalin meg minden, ráadásul ha mindenkinek van aktája, az azt jelenti, hogy nekünk is. És hát na, ha az időbe belefér, akkor szívesen vetek egy pillantást a sajátomra is akár, hogy mégis miket írogattak rólam össze a tanerők.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-08-10, 21:32
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] A többieket hallgatva cserélek muníciót Bennel, majd lopok a felkínált sütiből is. Remélem lesz alkalmam még Lizzyvel beszélni; ha már ígértem valamit, akkor tartom a szavamat, s jó lenne a Jenkins ügy előtt megoldani dolgot hiszen, ha utána már nem leszek prefektus akkor nehézkesebb a kivitelezés. Beváltásra váró ígéretek, sütik, kávé és Whisky, kell ennél több a varázsló lányának? Remy reakciójára egy pillanatra magam is elvigyorodok. Büszke vagyok a kis triónkra, ami előállt ezzel az ötlettel. Persze ez csak odáig tart, hogy Ben kvázi visszavonulót fúj a kis diplomatikus szövegével. Azt hittem túl vagyunk ezen a részen és mindenki eljutott már a tettlegességig, de úgy néz ki nagy tömeg előtt már másképp gondolja…Vagy inkább egy valaki előtt, de ez nem az én dolgom. Mivel mindenki Corvusra támaszkodik a döntést illetően, így magam sem vitatkozok vagy állok bele egy-egy felvetésbe feleslegesen. Időpocsékolás is lenne, illetve nem akarom, hogy magukra vegyék az emberek a mondandómat. Úgy vettem észre, hogy egyesek eléggé személyesen veszik a reakciókat, még a Flint sarj is. Kissé lemondóan sóhajtok Corvus javaslatára és inkább kortyolok a kávémból. Semmi sem lesz az aktájában. Vagyis, helyesbítenék; semmi hasznos nem lesz ott, de ha ettől jobban alszanak a többiek akkor hajrá. - Az elterelő brigádba jelentkeznék, jól jöhet ott egy prefektus… - Aztán persze leesik, hogy nem csak én vagyok jelvényes. – Vagy mehetsz te is nekem aztán mindegy. – Biccentek a sötét hajú mardekáros fiúnak. Remélhetőleg a furfangos zöld vére segíti majd a csapatot. Igazából a csenő-manókkal is szívesen megyek, hiszen nem csak Jenkisnről lehetne hasznos infókat beszerezni ezen az úton. Csak jusson eszembe másoló-pergament is vinni magammal…
A gasztronómiai mellékvágány nem annyira érdekel, így nem is különösebben figyelem, hogy ki mit eszik vagy iszik, látszik, hogy nem ezért jöttem, mondjuk nem is hoztam magammal semmit, ami így néhány perccel később, hogy már mindenki villantja, hogy mivel készült, nekem is feltűnik, hogy talán illetlenség volt. De ami volt elmúlt, elnézést kérni pedig biztosan nem fogok érte, az nem én lennék. - Egyik nagyháznak sem a tagja, de azt hiszem a nagyanyja Mágiaügyi Miniszter asszony volt még vagy harminc éve. Legalább is az a nő is Jenkins volt. - válaszolom arra, hogy vajon azért van ilyen nagy szabadsága, mert nagybefolyású családból származik. Soha egyetlen partin se találkoztam Noah-val se most, se régebben, szóval kétlem, hogy igazán befolyásosak lennének. Adorának csak biccentek, nem veszem sértésnek a szavait, ahogy Remy is csak egy rosszalló szemvillantást kap, viszont Lizzy megfogalmazása már egy kicsit fülsértőre sikerül. - Úgy érted külön engedélyt kapunk tőle. Én vagyok a csapatkapitány, Ollivander. - jegyzem meg, most én is a vezetéknevén szólítva, mert szépen lassan ahogy épül az ügy Noah Jenkins ellen egyre inkább általánosítanak és felejtik el, hogy egyébként én is Mardekáros vagyok, ráadásul a büszke fajtából. Nem arra, hogy milyen jól tudunk megfélemlíteni gyengébbeket, de arra igen, hogy mi képesek vagyunk minden adandó alkalmat kihasználni, hogy az előnyünkre fordítsuk, hogy élünk a befolyásunkkal és az erőforrásainkkal és őszintén okosabbnak tartom a szakunkat, mint a Hollóhátasokat. Persze vannak kivételek, Jenkinst se tartom különösebben okosnak, vagy például a bátyám meg is bukott, de minden szakon előfordulnak kivételek. Többen kikérték a véleményem, de Benjamin az, akire a leginkább odafigyelek és ez az a pont, amikor tényleg látszik, hogy benne vagyok abban, hogy döntést hozzak. Csak akkor parancsolgatok, ha valamiben biztos vagyok, és igazuk van, akármilyen régóta váltak el az útjaink, akkor is én állok ahhoz a legközelebb, hogy megértsem. - Mielőtt drasztikus lépést tennénk, kockáztatva azt a bizonyos visszavágást, hiszen ő sincsen egyedül, egyetértek Katherinékkel, én is megnézném az aktáját. Szervezhetnénk egy akciót, a csapat fele eltereli a tanárok figyelmét, a másik fele pedig megszerzi az információkat - mert egyetértek abban Elizabeth-tel, hogy amennyiben van akta, azt nem Piton professzor vezetgeti, hanem a tanáriban lehet egy közös. - fűzöm össze, hiszen tényleg abszurd az a kép, hogy Perselus Piton beszélgetésre hívja a diákjait és a családi hátterükről, lelkivilágukról beszélget velük. Sokkal valószínűbb, hogy a tanáriban minden diákról van egy kis kartoték, a kihágásaik, feljegyzések róluk, és mivel Jenkins rengeteg bajt kevert már, talán az iskola pszichológusnak is lehet benne egy-két szava. Már ha sikerült kötelezniük rá valahogy, hogy elmenjen, nem tudom. Az biztos, hogy nem verte volna nagy dobra.
Engem aztán egyáltalán nem zavar Adora pizsamája, hiszen jómagam azon a véleményen vagyok, hogy mindenki abban jön, ami kényelmes számára. Ha ő így öltözve érzi jól magát, hát legyen. Felőlem aztán pucéran is rázhatja magát az asztalon, legfeljebb nem néznék oda és a nap nagy részében már nem is ennék onnan. Persze, ez a fiúk esetében azért teljesen más tészta, hiszen lassan már mindannyian abban a korban vagyunk, hogy érdekel minket az ellenkező nem, de engem nem feszélyez a dolog. Jó, ha most hirtelen minden hímnemű egyed vetkőzni kezdene, akkor nagy eséllyel VIP-szektorban nézném végig, de Adora nem ragadja meg a tekintetem. - Ó! Igazság szerint már el is felejtettem, köszi a kérdést – vigyorodom el a lány szavai hallatán, majd elkapok az asztalról egy tálca sütit és azzal huppanok le ismét a helyemre. A rágcsát felé nyújtom, ezzel is jelezve számára, hogy ha kér belőle, vegyen nyugodtan. Figyelmesen végighallgatom mindenki mondandóját és csak bólogatok azoknál a részeknél, ahol egyetértek. - Ezt a csábítós dolgot szerintem felesleges bevetni – kotyogok közbe egy random ponton, noha fel se állok, leginkább egy ültő helyemben teszem ezt. - Ez az egész időbe telik és talán nem is a hozzád hasonló lányokat kedveli – pillantok Gaby felé. - Már bocsi. Szépnek szép vagy, de ez a Jenkins elég fura figura. Nyilván az ízlése se olyan, amilyennek gondolnánk. Talán a molettebb lányokat kedveli vagy a barna hajúakat, ki tudja. Gaby teheti neki a szépet, ha egész egyszerűen nem az esete a srácnak. Nem mondom, lenne esélye, de még ha közel is szeretne kerülni hozzá, akkor is az idő a legnagyobb kérdés. Nincs egy-két hónapunk arra, hogy elhúzzuk előtte a mézesmadzagot. - Piton eddig se tett semmit se az ilyesmi ellen – vetem fel az MB nevű lány kérdése hallatán. - Minket is rengetegszer penderítettek már ki a pályáról edzés alatt, mert külön engedélyt kaptak tőle a használatára – vonom meg a vállam. Mondjuk, mostanában még nem történt ilyesmi, de már igenis volt rá példa. Ha csak simán a mardekáros csapat genyózott volna, azt elintézzük, de ha ellent mondunk egy tanár engedélye ellenére is, hamar megütöttük volna a bokánkat. Minimum egy havi pályahasználat megvonása. - Szerinted Pitont érdekli bárkinek is a családi háttere? - vonom fel a szemöldököm Kath szavai hallatán. - Mármint, egy-két érdekes dolgot nyilván találnánk ott, nem vitatom, de szerintem Jenkins és a prof ennyire nincsenek jóban. A srác bunkó és aranyvérű, ha Piton kamasz lenne, tuti együtt lógnának, de a nagy korkülönbség miatt ezt nem tartom elképzelhetőnek. Személy szerint nem hiszem, hogy olyan behatóan tanulmányozná a háza diákjait, ahogy azt Kathrine feltételezi. - Ha egy életre megtanulja a leckét, akkor le fog állni ezzel – mutatok rá. - De akkor valóban nagyon alaposnak kell lennünk. Nem végezhetünk félmunkát, jól meg kell dolgoznunk. Corvus kérdő pillantását egy enyhe fejrázással hárítom el. Ha valaha is megbeszéljük ezt az egészet, azt nem itt és most kellene megtennünk. Talán a gyűlés után, habár fogalmam sincs, készen állok-e arra, hogy elmondjam neki ugyanazt, mint Danynek. Elvégre, ez az egész felérne egy szerelmi vallomással, noha nem szerelmes voltam, egyszerűen csak ostoba. Azt hiszem.
Valószínűleg még jó ideig igen zavarban leszek amikor egy ilyen nagy társaság gyűlik össze. Sosem voltam valami túl bátor csaj, de azért a társaságot nagyon kedvelem, de persze akadnak fenntartásaim addig, ameddig nem ismerem meg jobban őket. Nagy félelmem volt, amikor a Roxfortba jöttem, hogy itt nem ismerek senkit és majd nem fognak elfogadni... de a múltkori történések után már sokkal jobban érzem magam, bár nem mondanám, hogy a társaságból Remy-n kívül bárkihez is olyan közeli kapcsolatba kerültem volna, hogy azt barátinak lehessen mondani. Jó lenne majd kicsit többet beszélgetni MB-vel és Kathel is, hiszen úgy tűnik nekem, ők a társaság központi tagjai a lányok közül... de előbb vagy utóbb ennek is eljön majd az ideje, és tudom, hogy ez majd akkor lesz, ha nem ilyen nagy bagázsban vegyülünk össze. Jólesően elrágcsálom a kezem ügyébe kerülő ételt, majd töltök magamnak valami innivalót is, és kényelmesen elhelyezkedve hallgatom a körülöttem lévők beszédét. Először Corvuson áll meg a pillantásom, hiszen szinte azonnal reagál a mondandómra, mégha ezzel nem is kerülök előrébb. Csak bólintok. Úgy nagyrészt a többiek fel is teszik a bennem is felmerülő kérdéseket és Kath ismét kifejti, mennyire nem lenne jó ötlet ez az ismerkedős buli. - Igen, az aktás dolog is jó lenne. Valahogy tényleg meg kellene tudnunk róla többet, hogy az ötleteinkből összetegyük a legmegfelelőbbet. - A hideg kiráz a mumusoktól, de mindenki fél valamitől, még ha csak arra is jó lenne, hogy ezt kiderítsük, már talán azzal is előrébb lennénk. Persze mindennek van hátulütője. - Biztos bosszút akarna állni, de amúgy mi többen vagyunk... Most már senkinek nem kell majd egyedül szembenéznie vele. - Pillantok körbe. Persze nem tartom magam nagy igazságharcosnak és tudom, hogy nem lehetünk mindig egymás mellett amikor történnek ezek a dolgok, de így, együtt, már könnyebben kiállhatjuk a próbákat, amiket az élet elénk állít. Nem tudom, hogy az én szavam mennyire számít ezekben a dolgokban, hiszen a legkevésbé ismerem itt ezt a fiút és szinte csak hallomásból. Benre fordítom végül a tekintetem. Az ő szavai elmondanak mindent, összefűzve a gondolatainkat. El kell döntenünk, hogy merre indítjuk el ezt az egész ügyet. Valószínűsítem, senki nem akarja molesztálni a srácot, de vajon van olyan megoldás, ami békés lehet mégis hasznos? Nem tudom. Igazából sosem voltam egy nagy bosszúálló típus, sőt, még gondolkodni sem szoktam ilyesmiken - ez talán az első esetem -, de azért remélem, még tudok valami értelmeset hozzáfűzni a későbbiekben a témához, amivel segíthetem a csapatot a jobb roxforti környezet elérése érdekében.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
- Akkor együnk szardiniásat. Megcsinálom neked! – Javaslom Kathrine-nek, hogy eltereljük a figyelmünket Adora nem-pizsamájáról, tudom, hogy griffendéles barátném eléggé kishitű a külsejét, vagy a származását illetően, nem kell még ezt fokozni is. A szardinia viszont bár hal, eléggé tucatárú, mindenki evett már, konzervekkel van tele az összes élelmiszerbolt, úgyhogy az csak nem fura neki. Ha pedig mégis kihátrálna, majd választunk valami rágcsálnivalót. Lehet, hogy valóban túl lelkes voltam, ami a bemutatkozós kört illeti, és máris a tervekkel kezdtem, pedig megvárhattuk volna akár Ginát, vagy Gillyt, bárhol is késlekednek, de muszáj volt belevágnom. Lizzyt még nem láttam kviddicsmeccsen, hiszen nem is járok ki, legfeljebb nagy ritkán Gillyt nézem meg, de tudom, hogy mindkét Olivander nagy játékos. Maisie-re vetek egy kedves mosolyt, nekem máris ízlik minden, amit ő hozott. Ő és Remy nagyon is jó kérdéseket tesznek fel, amíg hallgatom őket, cserélünk Adorával, leteszem a félig megivott kávémat, és most töltök neki a Lángnyelv-Whiskeyből, közben pedig ki is egészíti a mondandómat. – Nekem is ez a legnagyobb bajom, mint Kathie-nek, de ezt már mondtam Ginának és Adorának is. A bosszú, megtorlás.. hogy is mondjam, nem az én kenyerem. Ha ez a többség akarata, hát benne vagyok, de nagyon nem tartom jó ötletnek. – Bólogatok Kath szavaira, már meg sem lepődök, hogy egymástól függetlenül nagyon hasonló álláspontra jutottunk. Én inkább kenek egy újabb kenyérre kaviárt is, nem is tudtam, hogy Masie-Bee családjának ennyire jól megy. Mondjuk mi is rengeteg különlegességet ettünk anyáékkal, úgyhogy számomra ezek nem újdonságok. Talán az orosz palacsinta igen, azt meg is fogom kóstolni. – Corvus, akkor fogjuk rá, te ismered a legjobban a lelkivilágát. Mi lenne a legokosabb döntés a részünkről? Nekem ez az egész olyan, mintha valami rögtönítélő bíróság lennénk. Emlékezzetek csak, mi is voltunk magányosak, rosszkedvűek, és csak mert sokan vagyunk, még nem vagyunk jobbak senkinél. Igazi, mi nem molesztálunk másokat, de ha lesüllyedünk oda, hogy büntessünk, akkor.. Nekem ez nem tetszik. – Döntöm oldalra a fejemet, végignézve a társaimon, egyesével egyiket sem így ismerem, de együtt úgy fest elragadja őket a hév.
Elmosolyodom Ben szavaira. Ő azért tényleg mindig meg tud nyugtatni, talán tényleg nem ciki a nyuszis mamusz, bár azért mégis furán érzem magamat, amikor megjön Adora abban a szinte semmi pizsiben, főleg hogy ahogyan Ben mondta már nem vagyunk gyerekek és nem lep meg, hogy még Corvusnak is magára vonja a tekintetét, pedig ő még könyvet is hozott. Inkább MB-nek szentelem a figyelmemet, mert tényleg kell a magyarázat. Nem vagy egy gasztroakárki, a hagyományos ételeket kedvelem és hát sosem volt fenegazdag családom sem, hogy puccos ételeket egyet. - Én még nem ettem kaviárt... de olyan fura étel. - gőzöm sincs, hogy meg merném-e egyáltalán kóstolni, hiszen mégis csak halikráról beszélünk, tehát haltojásokról. Na jó, ha innen nézzük, akkor megeszem pedig simán a tyúk tojását is, de a halak esetében ez mégis más. Nem tűnik olyan gusztának valahogy. Egyébként igen kicsit engem is meglep, hogy a bemutatkozások helyett, mellett jönnek is az ötletek, de Ben gondolom túlságosan lelkes és ezért kezdi el egyből mondani, hogy mire jutottak. Azért Gaby szavaihoz hozzáfűzök még, miután befejezte. - És arra is gondoltunk, mert ez a csábítós ötlet elég hajmeresztő szerintem... - na ja, nekem még mindig nem tetszik. Gaby szép és cuki lány, de Jenkinstől kitör a frász. Nem tudom, hogy okos ötlet lenne-e kettesben hagyni vele, vagy mi... Ki tudja, hogy mi történne? - Szóval arra gondoltunk be kellene jutni Piton irodájába, gondolom nála vannak a Mardekárosok aktái, vagy bármi információ, amit esetleg nem tudsz Jenkinsről és fontos lehet. A családi hátteréről, ilyesmi, hogy rájöjjünk miért is viselkedik így, mert biztosan van valami oka. - Corvusra pillantok ezen a ponton, aki aztán el is mondja, hogy mit gondol a dologról. Na igen én is ezt mondtam a többieknek, hogy biztos, hogy nem akarná kirúgatni, hanem segíteni neki valahogy, hogy jobb ember legyen. A kérdés a hogyan persze. Mondjuk a mumus dolog is necces, mert azzal is csak nagyon felhúznánk és aztán ki tudja, hogy kin vezetné le a feszkót utána. - De, ha egyértelművé válik, hogy mi csináljuk vele nem fog utána bosszút állni? Ha felhúzzuk vele csak... visszavág nem? - azért időnként újra és újra Corvusra pillantok, mert hát ő ismeri a legjobban Jenkinst és persze ő tudja a leginkább, hogy egy olyan valaki, mint ő mire hogyan is reagál. Lássuk be Corvus is hasonló volt hozzá, még ha nem is annyira agresszívan, de én azóta is kaptam össze vele néhányszor, hogy már kvázi közénk tartozik és tudom jól, hogy olyan valakit, mint Corvus mennyire nehéz kiengesztelni. Nem tudom jól sülne-e el Jenkinsnél egy efféle büntetés és nem csak felhúzná magát miatta.
//Mivel nyaralni megyünk a határidő: aug. 14. Következő hozzászólás tőlem: aug. 15.//
- Az is valami. De egyedül úgysem maradsz - mondom a lánynak. Bár nem nyúlik, csak viszonylag rövid időre az ismeretségünk, azt leszűrtem, hogy kimondottan szerethető személyiség. Nem kellene félnie tőle, hogy nem fogadják be a többiek. Oké-oké, néhányaknak nem megy annyira a beszélgetés egy összeszokott társaságban, de nem lehetetlen, ráadásul ha a cél közös, az nagyon durván össze tudja hozni az embereket. Bár nekem is van még talán bepótolnivalóm az itteni kapcsolatokat illetően, én inkább felspannolva várom a nagy találkozást; kimondottan bírom a pörgős, össznépi eseményeket. Az kicsit se tántorít el, hogy akadhatnak kevésbé ismerős arcok is. Meg is érkezünk a hetedikre, a szoba feltárul és lassan össze is jön a társaság szép számban. Az egyenkénti bemutatkozás és köszönések után hamar le is telepszünk, és amint Kath, akivel a múltkor már találkoztunk, magához ragadja a szót a lényeget illetően, a figyelmem felé szegeződik, aztán mindenki másra, aki aztán beszélni kezd. - Mumus? Oké, ez gonosz, de egyben őrülten zseniális - vigyorodom el, amikor Ben és Adora vázolja, hogy ezt sütötték ki. Jó terv, talán tanulna is belőle a srác, de ha ő nem, mi legalább valamire tudnánk következtetni, ha látjuk, mivé alakul neki a lény, és azzal tovább tudnánk vinni a későbbiekben a "küldetést". - Csak az a kérdés, honnan szerzünk. Vagy megvárjuk, amíg véletlen mi magunk futunk egybe? - vetem fel az egyetlen problémát, ami eszembejut. Roxmorts király hely, ahol komolyan mindent lehet kapni, de efféle veszélyes lényeket leginkább csak egy helyen tudok elképzelni, de ottani fickókkal nagyon nem kellene tárgyalnunk. Még ha megbízhatóak lennének, az árat kicsengetni akkor se tudnánk. Véletlenül összefutni eggyel a kastélyban vagy a környékén, esetleg a faluban, szinte egyenlő a nullával, hiába nem akarok hangulatgyilkos lenni. Azért hátha lesz B-terv, a Lizzy által említett rejtélyes több ötlet közt talán akad megvalósítható. Amint sorra kerülök a bemutatkozósdiban, könnyedén átveszem a szót. - Remy vagyok, hivatásos igazságharcos - fogom poénosra azt a részt, miért is vagyok itt. - Leginkább párbajszakkörről meg a kviddicspályáról lehet ismerni, de amúgy a haverjaim szerint mindenhol ott vagyok... amiben lehet is valami, azért vagyok most itt - vonok vállat, hiszen a véletlenek játéka, hogy pont akkor jártam jó helyen. Mindig szokásom beletenyerelni az izgalmat hozó helyzetekbe. - Nálunk ugyebár a lányos dolog jött fel, de ha engem kérdeztek, nem is tudom... nem szívesen tennék ki ennek senkit. A mumus egyelőre jobban bejön - mondom a témához szólva. Még mindig nem rajongok ezért a befűzős ötletért, de ha a szimpla barátkozás nem járható, akkor nem tudok jobbat. Megismerni tényleg csak így tudjuk, a mumus egy szivatásra elég, de ettől többre aligha. - A Mardekárban ki nem csókos? - kérdezek vissza először MB kérdésére, hiszen látható a sok beképzelt kis görcs közt a helyzet, meg hát néha tapasztalni, hogy a házvezetőjük is khm, kissé részrehajló, ha a pontozást nézzük. Aztán kapcsolok. - Bocs - fordulok Corvus felé, jelezve, hogy nem úgy gondoltam, és hogy a jelenlévők mindig kivételek-szabály érvényesül. De hát ha a tapasztalat ezt mutatja...
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-07-30, 16:28
Tekik & Adora
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem voltam még soha pizsamapartin. Ezért nagyon zavar ez a hatalmas káosz, ami körbevesz minket. Remy válaszára biccentek, mivel felesleges lenne megszólalnom, úgyse hallana. Viszonzom Lizzy mosolyát, s igyekszem nem vakargatni magamat a sok égető tekintettől. Eddig se voltam barátkozós kedvemben, ezzel pedig pláne nem segítenek. Ebben alszom és még sosem voltam ilyen összesjövetelen, mégis honnan tudhattam volna, hogy ez nem normális viselet az alkalomra? Magamban puffogva kortyolok a kávémba mielőtt a szőkének válaszolnék. - Velem minden rendben. Te hogy vagy? Rendben a lábad? – Kérdem miközben felhúzom a z térdeimet, hogy kvázi mögéjük rejtőzhessek. Az amcsi lány megszólalása előtt egy másik griffendéles emelkedik szólásra. Aranyos pizsije van, bár nem az én stílusom. Ben magyarázata kissé foghíjas, de kivárom a soromat, hogy kiegészíthessem. A fonott hajú lány ugyan elfelejtett bemutatkozni, de még az ő mondandóját is megvárom mielőtt magamhoz venném a szót. - Ahogy már mondtam Adora vagyok. – Intek egyet a kávésbögrémmel úgy mindenkinek. – És kissé kiegészíteném, amit Ben felvázolt. Nem hagynánk ott egyedül a tömlöcben, hanem narrálnánk a dolgot, hogy tudja miért történik vele az, ami. Gina szerint ez kiemelt fontosságú részlet és egyetértek vele. De mi is hasznát vennénk egy szimpatizánsnak, akár lánynak, aki oda csalja. – Ez az utolsó dolog ugyan eléggé egyértelmű, de csak most jutott eszembe. Merlinre, tényleg nem voltam önmagam az utóbbi időben. - A kérdésedre válaszolva. – Nézek a lányra, aki Corvus után szólalt meg. – Szerintem még erények is tartják a hatalmi játékait. Ne vedd sértésnek. – Pillantok az egyetlen jelenlévő mardekárosra. – Illetve, ha minden igaz, a sajátjait nem bántja. Legalábbis én így tudom. – Vállat vonva fejezem be a mondandómat. Mesélhetnék magamról is, de előbb a munka aztán a szórakozás. Gondolom nem oszlunk fel rögtön miután megbeszéltük a teendőket. A lángnyelv whisky is feltűnt Ben közelében, magam is megkóstolnám a későbbiek során. Mindig is szerettem volna kipróbálni a muglik által ’ír kávé’-nak nevezett lőrét.
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-07-30, 15:41
Viszontolelem Bent. Kedvelem es jolesik tole mindez, nem ertem felre vagy ilyesmi, mert bar helyes srac, de mindig is baratok voltunk, fel sem merult soha, hogy azt higgyem uuuuugy nez ram. Ellenben Kathtel tok cukik lennenek szerintem egyutt. Van valami a szemelyisegukben, ami szerintem nagyon jol passzol. Na persze ott azert nem tartunk, hogy keritot jatsszak, hiszen az eleg gaz szerep, de magamban megallapitgatni nem faj senkinek. Azt is csak magamban szoktam tartani, hogy a nemLizzy Ollivandert milyen egy ostoba libanak tartom a hoppanalas orank ota. Valahogy nem tudtam sajnalni, hogy nem volt ott velunk a testverek hazaban. A fene se tudja tudtam volna-e tartani a szamat befeketeeresedve a temat illeton. Hiszen hat Corvust is jol megsertettem, mert kinevettem. Amit ha teljesen oszinte akarok lenni barmikor ujra megtennek. Ami vicces az vicces. Es aki nem tud onmagam nevetni az magara vessen. Kath kerdesere elmosolyodom. -A palacsinta orosz verzioja. Apuapu orosz szarmazasu felig, sok orosz etelt foz. Ez ilyen pufi mint az amcsipalcsi csak nem edesen hanem sosan szoktak enni. Es kaviarral a legfinomabb, de nem pakoltam ra, hatha nem szeretitek. Csak mellette van talkaban, mindenki kenhet ra ha szeretne. - magyarazom lelkesen. Aztan persze mindenki eloall a csoportokban osszeszedett otleteivel. Nem mondom, a mumus elegge hajmereszto a mienkhez kepest, de van az a reszem ami siman el tudja kepzelni, hogy ez is a megerdemli kategoriaba tartozhat. Hiszen eleget sirt miatta a hugom is peldaul. Bar teny es valo hogy a szemet szemert elvbol nem biztos hogy ilyeten tanulna. Figyelmesen hallgatom mit mond Corvus. Nem vagyunk vele elorebb a mi tervunk kapcsan, de minden plusz info jol jon. -Az addig oke hogy ne rugjak ki. Nem is ez a cel de nem allapot amit csinal. - fuzom azert hozza. -Es a Mardekar szemet huny felette. Miert amugy? Tudja valaki, hogy mitol ilyen csokos a sajat hazaban? Esetleg dinasztia sarja akik mind mardisok voltak? - teszem fel eszembe juto kerdeseim.
Corvus Flint
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Szükség szobája (VII. emelet) - Bejárat 2020-07-29, 18:46
Igaza van Lizzy-nek. Fogalmam sincs, hogy meg van bántódva, én igyekeztem elképesztően svájc lenni a nővérek között, de persze lehet, hogy így se voltam tól óvatos, nem értek a lányokhoz. Mindenki pizsamában érkezik, ki ilyen, ki olyanba, de elkerülhetetlen, hogy ne ragadjon meg a tekintetem Adora szettján, mivel kis hasvillantós pólóról beszélünk és olyan rövid kisgatyáról, hogy még fürdőruhának is elmenne. Attól függetlenül, hogy bennem mi játszódik le, az arcom teljesen fapofa, ahogy mindenkinek köszönök és még Bennel is kezetfogunk és még a vállamat is meglapogatja, ami kicsit esetlen, de még is kicsikar belőlem egy félmosolyt. Nem vagyok a legnyíltabb személyiség a világon, ugyan a hangomat tudom hangoztatni a nézeteimet pedig főleg, de tény, hogy valahogy senki se tudja, hogy hogyan viszonyuljon hozzám, mert igazából én se. A kézfogással tökéletesen megvagyok és Remy is viszonozza és lassan elhelyezkedek valahol a körben, tapintatosan lerakva a könyvet egy kisasztalra, nyilván nem kezdek azonnal olvasni. A tömeg növekszik és a rengeteg csicsergő hang között nehéz lavírozni, de azért ha Ben intene, hogy kéri azt az italt, felpillantva a tompa bámulásomból és gondolkozásomból a Jenkins-ügyről átadom neki. Kath azt mondja, hogy legyen ismerkedős kör, amire Ben echte elkezd Jenkinsről és az ötletekről beszélni, amire csak kicsit megcsóválom a fejemet. de mivel igazából nem bánom, nem mondok semmit, főleg, mert Lizzy már összefűzi a dolgot: be is mutatkozik, és el is mondja miről beszéltünk. Csak bólintok a szavaira, a megfigyelőképességem cserben hagy, hiszen hosszú évekig én mindenkit a családnévén hívtam, kivéve azokat, akiket már egészen kicsi koromban ismertem meg és ilyenek voltak az Ollivander nővérek is. Amikor a másik szőke lány ragadja magához a szót követem a pillantásaimmal, míg beszél. Nem kellemetlenül, bár lehet, hogy a hideg tekintetemet élből annak érzi, hiába nem vagyok ezúttal rosszindulatú. - Lényegében az első két-három évben voltunk jóban Jenkinssel és akkor szóba se jöttek a lányok. Érdekli a kviddics, bár tehetségtelen, csak azért hajtó, mert agresszív játékosnak az tökéletes és szánalmas a felhozatal. - válaszolom kicsit elhúzva a számat, aztán mivel ezúttal keresztnéven hívtak csak most pillantok vissza Lizzy-re kicsit felvonva a szemöldökömet, hogy mi volt ez a korábbi Flint, de mivel vagyunk vagy nyolcan, és van aki be se futott, érdekes lenne félrevonnom már is. Inkább csak néhány pillanatra meredten bámulok rá. - A nevemet már tudjátok, az első években én is csatlakoztam a Mardekáros bandázgatásokhoz, sőt… - itt kicsit elhallgatok, mi ez a tekintet, csak nem bűntudat? Amilyen gyorsan jött, megy is, de érezhető, hogy hiába van több olyan társunk is, aki nem volt itt még akkor, nem kívánom részletezni. - Akármiket is tett azóta is, hogy kiváltam tőlük sok időt töltöttünk együtt és nem akarom, hogy kivágják az iskolából vagy odáig terjedjen a jövőképe, hogy mikor kit bánt fizikálisan vagy mentálisan. - mondom egyszerűen, de ez nem jelenti azt, hogy például baráti szeretetből az ellen szavaznék, hogy küldjünk rá egy mumust. Fogalmam sincsen, hogy mi is manifesztálódna, és ebből is lehet tanulni.
Kicsit megvonom a vállam Remy mondandójára. - Hát én sem tudom biztosan. Oké, oké, igyekszem. - Kicsit még nem sikerült legyűrnöm ezt a dolgot magamba, még mindig az új lánynak érzem magam aki nem ismer itt senkit. Pedig amióta ide kerültem, sok dolgot átéltünk a többiekkel és hát nem is vagyunk olyan idegenek, de azért nem sikerült még teljesen legyűrnöm ezt az egész dolgot. Talán ez a pizsiparti lesz az, ami megerősít ebben. - Néhányukat ismerem, igen. De nem olyan jól. Még csak párszor találkoztunk. - Ha belegondolok, nagyon keveset tudok mindannyiukról. Oké, a múltkori eset ott az erdőben a hopponálás óra után nem volt valami kellemes és tényleg kitartóan kiálltunk egymás mellett, innen sok tulajdonságukat sikerült kivennem, de a történetükről, a múltjukról és a kapcsolatukról egymással még nagyon nem vagyok tisztában. Nem csüggedek, mert ez az este valószínűleg majd magyarázatot ad egyes dolgokra, amik még nagy kérdőjelek számunkra. Hasonlóan felnevetek Remyvel, amikor a nosztalgiázásra kerül a sor. Szerencsére tényleg jó helyre kerülünk és egyre többen és többen érkeznek. Végignézek a felhozatalon, a pizsamákon, egy-egy igen csak mosolyra késztet, de azt hiszem, ez jól tükrözni mindannyiunk személyiségének egy részét. Megpróbálok minden beszélgetésből kivenni valamit, de tudom, ha így fog menni tovább és egyre csak többen leszünk, akkor előbb vagy utóbb ez lehetetlen lesz. Mondjuk Kath meg is szakítja a dolgokat és belevág abba, amiért valójában ma összegyűltünk itt. A közelemben lévő tálból elveszek valami nasit miközben a többieket hallgatom. Van, aki már egyből bele is vág a Jenkins ügy közepébe, van aki csak spontán bemutatkozik. Picit talán elvörösödöm, nem tudom, mennyire álljak bele a témába, a dologba amit mi kitaláltunk, de valószínűleg nekem kellene kicsit belekezdenem, legalább az apró részletekbe, miszerint én bevállalnék egy közelebbkerülést az említett fiúhoz. Amikor rám kerül a sor a bemutatkozást illetően, megköszörülöm a torkom. - Helló! Gabrielle Delacour vagyok, nem olyan régóta járok ide, a Roxfortba. Előtte a Beauxbatons-ben tanultam, de a nővéremmel Angliába költöztem. - Furcsán érzem magam, de próbálom ezt leplezni egy mosollyal. - Igazából mi arra jutottunk, egyrészt, hogy valaki közelebb kerülhetne Jenkinshez, úgy akit még nem ismer, és akkor talán többet meg lehetne tudni a múltjáról, a személyiségéről, hogy miért teszi azt amit tesz. És mivel engem még egyáltalán nem ismer... ezért a többieknek mondtam, hogy én bevállalom. Viszont Corvus, azért kellene a segítséged, mert ha jól tudom, te ismered némileg őt... - Szörnyen zavarba jövök attól, hogy ennyien engem figyelnek miközben beszélek, de próbálom elterelni a gondolataimat és most kicsit Corvusra pillantok. A kezemben közben egy üres poharat forgatok. - Igazából az érdekelne, hogy milyen lányokat kedvel. - Annyira elmerülök ebben a témában, hogy a második részt el is felejtem felvázolni, de persze nem akarunk annyira előreszaladni és a többiek akik ott voltak még elmondják úgyis a véleményüket. Időnk mint a tenger, a csapatok ötleteiből pedig összegyúrhatunk még valami nagyot, valami szupert.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet • [You must be registered and logged in to see this link.]
Az általam hozott süteményes tálcákat sikeresen navigálom le a többi mellé, majd elégedett pillantást vetek a művemre. Van itt minden földi jó: gyümölcstál, ami személy szerint nem a kedvencem, de ha a többiek megunták az édességet és a sós rágcsát is, akkor erről is nyugodtan falatozhatnak. A vajsörös üvegek mellé időközben szép üvegpoharak is kerülnek, ha valakinek esetleg inni támad kedve. Lerészegedni aligha fogunk, ez nem arról szól, de ki tudja. Édességből mindent hoztam, szeretek biztosra menni. Személy szerint elég finnyás vagyok, ezzel pedig talán nem vagyok egyedül. - Igen, a húga vagyok – bólintok egyet Kath kérdése hallatán és remélem ennyiben is marad a Gilliant érintő téma, elvégre nem áll szándékomban kiteregetni a családi szennyest. Szerencsére eközben többen is betoppannak, így talán némileg elterelődik a lány részéről a figyelem. Corvus betoppanása láttán az arcomra fagy a mosoly, noha azért ő is kap részemről egy kimért üdvözlégyet. Az a múltkori eset... Ő még csak nem is tud róla, mégis képes volt vele megbántani. Igen, ez az a Corvus, akit ismerek. - Szia! - üdvözlöm egy széles mosollyal Adorát, aki nem messze tőlem huppan le, majd esik neki egy csésze gőzölgő feketének. Előtte majdnem lebuktam a képességemmel, de hála McGalagony professzornak, még idejében sikerült korrigálni a hibámat. - Mi újság? Beszélgetés közben azért természetesen üdvözlök mindenkit, aki még beesik a küszöbön. Akadnak ismerősök, de természetesen ismeretlen arcok is. A szőke lányt, aki a hugrás kviddics csapat egyik tagjával érkezik, például szintén láttam már a hoppanálás órán, habár a nevére nem emlékszem. Vagy be se mutatkoztunk egymásnak, vagy nem maradt meg bennem. - Mumus és tömlöc? - vonom fel kissé csodálkozva a szemöldököm, habár részemről Benék ötlete kap egy elismerést is, természetesen csupán gondolatban. Nem rossz ötlet, de van egy olyan sejtésem, hogy ettől Jenkins csak ideiglenesen fog a gatyájába piszkítani. Ben után én állok fel, majd szólalok meg: - Oké, ha már Kath így felvetette, akkor én is bemutatkozom. A nevem Elizabeth Ollivander, Amerikában kviddicsjátékos voltam és itt is csatlakoztam a Griffendél csapatához. Jelenleg terelő vagyok, aki kijár a mérkőzésekre, láthatott már. Egy pillanatra elhallgatok, nem áll szándékomban bő lére ereszteni a mondandómat. Megköszörülöm a torkom, mintha valami fontos beszédre készülnék, végül folytatom: - Flint és a nővérem társaságában mi abban maradtunk, hogy nem ártana egy kissé mélyebbre ásnunk a problémát illetően – Corvus a családneve használatából azért valamilyen szinten megneszelheti, hogy jelenleg nem a szívem csücske. - Erre több ötletünk is lenne, de előbb szeretném mindenkiét meghallgatni. De a mumusos tetszik, jól lesz rémisztgetésnek – kacsintok Ben felé még utoljára, majd ismét leülök a helyemre. Ha Corvus szeretné, majd részletezi a tervünket, de személy szerint kezd érdekelni a többiek megoldása is.
Off: Ha valakit kihagytam a szórásból és nem reagáltam rá, nyugodtan szóljon Ez él a következő körökre is
Megszoktam már, hogy Kath főleg két tulajdonságból épitkezik. A mindent elsöprő bátorság másokkal szemben, és a mindent felemésztő kishitűség saját magát illetően. Az előbbit becsülöm, az utóbbit nem értem, hiszen kedves, és szép lány, aki még az árvasága ellenére is olyan kemény jellemmel rendelkezik, amit a legtöbben csak elirigyelnénk tőle. Ez a mostani szerveződés az én ötletem, amihez Gina is betársult, remélem fog tudni ő is jönni, mert manapság még a szokottnál is egykedvűbb. – Nagyon menő. És tudod, hogy nekem mennyire fontos a kisnyuszi. – Biztatom, hogy ne izguljon már ennyire, én csak lerakom a likőrt, és hátrafordulva a vállam felett válaszolok neki. – Ez csak amolyan édesség, szíverősítő. Nem vagyunk már kisgyerekek. – Talán felnőttek sem igazán, de ezt meg a nagybátyám sózta rám, az utóbbi időben egészen kezd rendeződni a kapcsolatunk. Megkóstolok egyet Kathie muffinjaiból, így már félig tele szájjal üdvözlöm az érkezőket. – Szia Lizzy.. – Már mutatnám is be Kathrine-t, de innentől folyamatosan nyílik az ajtó, és lépnek be ismerőseink, barátaink, Maisie-Beet még magamhoz is ölelem, már kezdünk kinőni a pacsiból, ő meg mindig a fogadott tesóm marad. Nem is hagynám, hogy máshova üljön, csakis mellém. – Szó sincs róla, ha mindenki szereti a halasat, akkor kit érdekel a szaga? – Méregetem vigyorogva a fekete-rózsaszin pizsit, amikor kitaláltam ezt, akkor még bele sem gondoltam, hogy mennyire vicces lesz. Így viszont már nem fogom elérni a likőrt, de majd talán Corvus, akihez azért felpattanok, és kezet rázok vele, kissé megveregetve a vállát. – Hali pajtás. Jó látni! – Azért automatikusan megakad a szemem Adora falatnyi pizsamáján, és összenézek inkább Kathrine-nel, mert ez azért már nem pizsi, sokkal inkább hálóing, vagy babydoll. Ha tíz évesek lennénk, beleférne a rövidnaci-póló kombó, de most már azért.. Hümm.. De tekintve, hogy múltkor olyan jó kávét főzött a háztárs, már nyújtom is a kezem a termoszért. – Köszi! – Fókuszálok inkább a kávéra, mint a volt-nincs ruhára. – Sziasztok! – Intek az érkező Remy-Gaby párosnak, akik mintha nagyon össze lennének nőve. Na ennek azért örülök, pont én voltam az elején az, aki a szöszit nagyon a sarokba gurította. – Ben! – Mutatkozok be a srácnak, de kávéval a kezemben már nem pattanok fel ismét, mert már így is szétmegy a térdem, mert pillanatokon belül le fel ugráltam. Most én volnék a házigazda? Élvezettel végignézek a sok finomságon, amit hoztunk, nagyon el fogjuk csapni a gyomrunkat. – Mi a kávéfüggők azt találtuk ki Ginával, és Adorával, hogy Jenkinst a mumusa társaságában be kéne vágni egy lenti tömlőcbe, hogy egy kicsit átgondolja az életét. Nem mondom, hogy egyet értek ezzel, de jobb ötletem nekem sem volt, tulajdonképpen nem hiszek a megtorlásban. – Pillantok cinkos mosollyal Corvusra, annak idején ő is elég mufurc volt, én pedig már őt is megvédtem, kiálltam mellette. Jenkins talán nem illik közénk, de én a plafonig érően pacifista vagyok. Mivel elmondtam a részemet, intek MB-nek, hogy kérek abból, amit hozott, kell az a szardinia!
Van azért bennem egy kis feszültség, hogy én intézem a helyet, mármint az én gondolataim alapján alakul ki, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog és bár sosem voltam egy visszahúzódó lány, viszont az utóbbi időben azért nagyon sok minden történt, ami az én jellemet is befolyásolta, arról nem beszélve, hogy elég sokan leszünk, ha jól tudom és köztük bőven lesznek olyanok is, akiket nem is nagyon ismerek és nem tudom nem vágynak-e ennél puccosabbra teszem azt. Elsőként lenagyobb örömömre Ben érkezik meg, ami legalább kicsit segít a jelenlegi enyhe idegességemen. Épp pakolom ki a muffint a középen lévő kis asztalkákra. - Szia! Nem ciki szerinted? Örülök, hogy tetszik. - még a nyuszis mamuszomat is megmutatom neki. Gondolom azért lesznek, majd a lányok között, akik azért nem ilyesmiben jönnek, hiszen van aki eleve idősebb nálam és csinosabban öltözködik egyébként is. Gillyt például nem tudnám elképzelni hasonló pizsiben. - Dehogy! Nem vagyok profi e téren, és a manók úgyse engednének a konyha közelébe se, ha meg akarnám próbálni. - vonom meg a vállamat kicsit kuncogva. Hát igen annyira már ismernek, hogy nem szeretnék, ha kárt tennék a konyhájukban, vagy esetleg magamban, mert elszúrok valamit, meg aztán egy pizsi partyra még se hozhattam elszúrt sütit. - És ez mi? - meglep vele, hogy alkoholt hoz. Nekem is kellett volna? Gondoltam ide üdítőt, tehát tudunk majd inni és emlékszem én, hogy Gina emlegette a Lángnyelv Whiskeyt, de én még vajsört se ittam sosem, szóval nem vagyok járatos alkohol ügyben. Közben lecsüccsenek egy párnára és megérkezik az első szőkeség is. Lesznek még, ajjaj! - Szia! Kath, már találkoztunk, de csak futólag, Gilly testvére vagy ugye? - nyújtom a kezemet felé viszont és rázom meg az övét, hiszen innentől már szépen sorban szállingózni kezdenek a többiek is, akiknek sorban köszönök is és amikor MB leül mellém kicsit közelebb hajolok, mert ugye nem szeretem villogtatni a nemtudásomat. - Mi az a blini? - mármint látom, hogy mit hozott, de őszintén szólva sosem voltam nagy halas, sőt még kaviárt se ettem soha életemben. Ez van, ha nem gazdag családból jössz, aztán folyton valaki más lesz a gyámod pár évente és ezek közül egy sem gazdag nagybácsi, bár nagybácsim lett nem rég, de ő sem mondható gazdagnak és elég egyértelmű volt, hogy bajban is van. Azért Corvus könyvén kissé meglepődöm, mert hát bennem fel sem merülne, hogy bárkinek is lenne ideje majd olvasgatni, ha csak nem alszik el mindenki és ő még nem akar, de amúgy... fura lenne. Adorának intek, még nem ismerem őt, azt hiszem kelleni fog valamiféle bemutatkozás is, mert tényleg akadnak, akikről nem is nagyon tudok semmit, és érdemes megbeszélni kinek mi köze Jenkinshez. Azért a pizsijén rendesen meglepődöm és egy pillanatra ez ki is íródik az arcomra, elég... hm... lenge. Mindenesetre tényleg sorban köszönök mindenkinek, aztán még várakozunk picit, hátha befut valaki, de végül kicsit megköszörülöm a torkomat, mert valahogy kis esélyt látok rá, hogy Corvus magához ragadja a szót, meg aztán mi találtuk ki, hogy legyen egy pizsiparti, ahol megbeszéljük a részleteket. - Sziasztok! Kath vagyok, Kathrine Benedict, aki nem ismerne. Ha minden igaz, akkor még van, akit várunk, de lehetséges, hogy nem mindenki fut be végül és még se üljünk itt csendben addig is. Szóval főleg Jenkins miatt gyűltünk össze, de mivel még van akire várunk ne vágjunk egyből a közepébe. Esetleg bemutatkozhatna mindenki és elmondhatná, hogy mi köze van az ügyhöz, ha benne vagytok, és persze ehetünk és ihatunk is. - vázolom fel a jelenlegi helyzetet. Egyelőre nem tudom, hogy pontosan mi a terv. Őszintén szólva hasonló pizsipartin kb. öt éve voltam legutóbb és akkor még odahaza, amikor a tizedik szülinapunk volt Bellel és ennek örömére anyuék belementek, hogy elhívhassuk ottalvós bulira a barátainkat.
//Határidő: augusztus 2. Következő hozzászólás: augusztus 3.//
Ez él a következő körökre is 
