Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb








ϟ Jane&Bastien
  Yesterday at 18:35
Jane Willow West

ϟ Amy & Jack
  Yesterday at 18:32
Amy Graves
A hónap posztolói
Megan Smith
 
Bexley Wildfield
 
Petra von Rosemberg
 
Jade Wilson
 
Cody Armstrong
 
Luna Lovegood
 
Gina Accipiter
 
Corvus Flint
 
Shanna Griffin
 
Katherine Benedict
 
Statisztika

Összesen 606 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Christopher Graves

Jelenleg összesen 35228 hozzászólás olvasható. in 3255 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Kalandmester
Reveal your secrets

avatar

Mesélő

ϟ Hozzászólások száma : 365

TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2015-01-05, 15:23

Szabad játéktér, új játék kezdhető.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-11-21, 19:24


Remus & Harry



- Nem hinném, hogy ne lenne elég jó tanár úr. Sirius sokat mesélt a régi időkről, és nem úgy tűnt azokból a történetekből, hogy félteni kéne önt. – persze, lehet, hogy Sirius túlzott egy kicsit, rá vallana, imádja a történeteket kicsit kiszínezni, főleg ha Lupin, apa és ő vannak benne, de gondolom ez a dolgok rendje, ennek így is kell lennie. Nagyon kedvelte apámat, nemcsak nekem hiányoznak a szüleim, és ez nagyon is jó érzés. Tudni, hogy nem mindenki úgy vélekedik apámról, mint Piton, bár… anyáról meglehetősen keveset hallottam eddig, úgyhogy…talán nem ártana utána kérdeznem, mert ha már őt nem kérdezhetem, róla miért ne kérdezhetnék?
- Nem hinném, hogy létezik nyugalom tanár úr. Maga mondta, hogy mindig lesznek olyan emberek, mint Voldemort, és ezek az emberek többet akarnak majd, a nyomdokaiba lépni és… nem hinném, hogy ennek valaha is vége lesz. – talán én csak látom túl sötétnek a világot, de nem hinném, hogy beállna Voldemort utána a béke, sőt, az emberei, azok akik régen érte harcoltak csak még inkább dühösek, még inkább bosszúszomjasak, és ez nem jelent soha sem jót. Szerintem sok dolog van mögöttünk, de még több dolog lapul meg csendben előttünk, várva a pillanatot, mikor előugorhat és meglepheti a világot.
- Soha nem voltam különleges, tudja tanár úr? Ez csak egy… sebhely. Meg kellett volna halnom aznap. – elég sok mindent hallottam már arról az éjszakáról, és még mindig elég kuszák a dolgok, hogy mégis miért éltem akkor túl, mert nem tudom kinek kéne hinnem. Ha Voldemort nem akar megölni, akkor pont olyan lennék, amilyen mindig is lenni akartam. Azzal tett csak mássá, hogy megpróbálta, és elbukott, én pedig kaptam egy emléket arról az éjszakáról, pedig még csak nem is emlékszem rá, a szüleim arcára is alig emlékeztem, amíg nem láttam róluk fotót. A múlt elmúlt, már nem számít, de nekem nagyon is fontos. Nem akarom őket elfelejteni.
- Bocsásson meg, nem akartam… - megbántani, vagy bármi hasonlót tenni. Igazából nem is tudom miért pont erre a bájitalra esett a választásom. Talán mert fontos nekem Lupin révén, vagy mert leakartam csalni a munkát azzal, hogy valaki mást kérdezek meg róla… de igaza van a tanár úrnak, buta egy ötlet volt, majd keresek valami mást, és maximum megkérem Hermione-t, hogy segítsen be, hacsak nem szeretné, hogy Piton darabokban küldjön vissza a klubhelyiségbe. Azt se ártana megtudni, hogy mégis miért utál ennyire már az első pillanatoktól fogva, mert nem emlékszem, hogy bármit is tettem volna ellene az iskola előtt.
- Tanár úr, ön…ismerte anyámat, igaz? – ha már a leckében nem tud segíteni, akkor miért ne beszélgethetnék el vele? Szeretném megismerni a szüleimet, ha már nekem ez nem adatott meg.
Vissza az elejére Go down
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 41
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-11-18, 13:37


Habár én is hallottam már pletykákat arról, hogy Perselus hogyan is tartja az óráját, vagy éppen hogyan vizsgáztat, sajnos ebbe nem szólhatok bele sem én, sem más tanár. Talán Albus nevelhetné meg egy kicsit Pitont, de ő sem foglalkozik ilyen apróságokkal, mint a diákok BIT vizsgája. Nekünk még könnyű dolgunk volt, el sem tudom képzelni, hogy milyen lehet Perselusnál vizsgázni és át is menni. Főleg, hogyha olyan emberről van szó, mint Harry, akihez - köztudottan - furcsa kapcsolat fűzi. Mind tudjuk, hogy Perselus hogyan érzett Lily iránt, habár sejtem, hogy Harryt erről senki nem világosította fel. És azt hiszem, hogy ez így van rendjén, mert akkor talán még kevésbé értené, hogy miért is viselkedik vele Perselus úgy, ahogy.
Szóba kerülnek az én rég elfeledett álmaim is, és az, hogy auror akartam lenni. De persze nem lehettem, hiszen az a bizonyos harapás nem múlt el nyom nélkül. Nagyon szigorúan megválogatják az auror kiképzésben részt vevő varázslókat és boszorkányokat és furcsán megmosolyogtat a gondolat, ahogy eszembe jut Nymphadora. Kivételes tehetségű boszorkány, és biztos vagyok benne, hogy jó auror, ám azt hiszem még túl szeles és gyermek még ehhez a felelősségteljes munkához. A gondolataim a nő felé szállnak, és csak nagy nehezen tudom visszarángatni magam az irodába, hogy koncentráljak arra, amiért is itt vagyok, illetve amiért Harry itt van. A kérdésére csak bólintok, hiszen tényleg nem tudom, hogy mit akar kérdezni, de kíváncsiság és talán enyhe félelem csillan a szememben. Sejtem, hogy valami olyasmit akar kérdezni, aminek köze van a "betegségemhez", és talán nem is fogok rá válaszolni. Talán...
- Sajnos a Minisztérium igen szigorúan válogatja meg azokat az embereket, akik részt vehetnek az auror kiképzésben. Vannak, akik előnnyel indulnak, mint például Nymphadora, hiszen ő metamorfmágus, ami egy aurornál igencsak hatalmas előny. És vannak, akik hátránnyal indulnak, mert vannak bizonyos dolgaik, amik megnehezíthetik mind a kiképzést, mind a munkát, amikor majd arra kerül a sor, hogy az auror dolgozzon. Sajnos én ön-, és közveszélyes is lennék, így szinte elképzelhetetlen, hogy auror legyek. ÉS a helyzet az, hogy nem is vagyok annyira jó, hogy felvegyenek - fejezem be a véleményem megosztását egy suta mosollyal, hiszen tudom magamról, hogy nem lenne elég a tudásom egy aurori pályára. Sirius, vagy James, őket lehet felvennék. Habár lehet, hogy a tudásom nagyobb, mint az övéké (volt), de a határozottság, a bátorság és talpraesettség hiányzik belőlem és ezzel tisztában is vagyok.
Természetesen szóba kerül Voldemort is, hiszen hogyne kerülne szóba? A Rendben belül is szinte minden gyűlésen szóba kerül a sötét mágus, aki habár már itt hagyta az élők világát, valahogy mindenkiben ott a félsz, hogy mi van, ha nem örökre?
- Ami jön? Mit gondolsz édes fiam, mi fog még jönni? Azt hiszem, hogy már eléggé kijutott a gonosz, sötét dolgokból a világnak. Jó lenne már egy kis nyugalom - mosolyodom el, majd megcsóválom a fejemet és sóhajtok.
- Persze azt hiszem, hogy ebbe senki nem mer belegondolni. Túlságosan élénken él még az emberekben Voldemort emléke...
Igyekszek kerülni ezt a témát és lezártnak tekinteni, de úgy érzem, hogy Harrynek még van mondanivalója, amit nem is csodálok. Természetesen megértem, hogy miért is foglalkoztatja őt ennyire ez az egész. Hiszen mégiscsak megváltozott az élete, még akkor is, hogyha jó irányba.
- A kulcsszó a voltál, Fiam - nézek mélyen a szemébe, majd végül elmosolyogva érdeklődöm a bájital után, hogy aztán újra elkomoruljak.
- Azt hiszem, hogy egy hatodéves diáknak az a bájital túlságosan is nehéz. És nem hiszem, hogy Perselus örülne annak, hogyha azt a bájitalt dolgoznád fel. Kérlek, válassz valami másikat, ami kicsit egyszerűbb és kevésbé... Hmm. Veszélyesebb - a hangom határozottan hang, habár halk, nem emelem fel a hangomat, ám Harry érezheti. Ez nem játék, és nem szeretném, hogyha még több figyelmet kapna a "betegségem". Bőven elég az, hogy már ígyis néhányan tudják, nem kell, hogy még jobban beleássák magukat a diákok ebbe a szörnyű dologba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-10-26, 16:39


Remus & Harry



Csak mosolyogva bólintok Lupin szavaira. Igyekszik az ember, kivéve ha Perselus Piton a neve. Sajnos már az én fülemet is megütötték pletykák, történeteket, hogy milyen is volt Pitonnál vizsgázni. Nem hibáztatok senkit se azért, ha fél Pitonról, mert tény, hogy nem éppen egy bizalmat keltő… kisugárzása van. Nem is tudom, nekem is valahogy már az első pillanatoktól fogva fura volt, aztán az első bájitaltanórám volt az, ami feltette végül a pontot az i-re. Tudom, hogy a tanár úgy tartja meg az órát, ahogy akarja, de mégse éreztem – mellesleg most se érzem annak – tisztességesnek azt,  hogy máris olyan kérdésekkel bombázott, amire ember nem tudta a választ. Kivéve, ha Hermione Granger az illető.
-Sajnálom tanár úr, biztosan jó auror lett volna. Kérdezhetek valamit, ha… ha nem érzi faragatlanságnak? – nem tudhatja mit akarok, úgyhogy mondhatni jó helyzetben vagyok, hiszen csak megengedi, hogy megkérdezem, igaz? Mindegy, csak akkor folytatom a mondandómat, ha bólintott egyet. – Tudom, hogy vannak bájitalok, amik elnyomják a Hold hatását, az auroroknál, ez nem megengedett? Mármint mindegy mennyire jó az illető, ha … ha bármi kikötni valót találnak rajta? – Lupin remek varázsló, szerintem a legjobb aurorok között lenne, ha végül nem ide sodorja az élet. Miért nem ivott már akkoriban is bájitalt a Hold ellen? Vagy ez Piton különlegessége lenne? Esetleg… ennyire elítélő lenen a Minisztérium?
- Az igazgató úr tudja mit csinál. – adok igazat Lupinnak, bár utólag rájövök, hogy felesleges, hiszen ezt minden bizonnyal ő is tudja. Nem ismerem annyira Dumbledore professzort, de teljesen megbízok benne, akárcsak Lupinban, de őt azért behatóbban ismerem, és ennek meg is vannak az okai. Lupin jóban volt a szüleimmel, és Sirius-szal is nagyon jó barátok voltak, elég gyakran szoktam róluk kérdezni, ami azért talán érthető. Az igazgató úr viszont…erős és bölcs varázsló, ez biztos, de nagyon ért ahhoz, hogyan ködösítse a mondandóját, ami azért idegesítő tud lenni.
- Igen, értem, amit mond tanár úr, de… csak akkor készülhetünk fel arra, ami jön, ha ismerjük a múltat, nem? – nem arról van szó, hogy én még mindig ennek a bűvkörében élnék. Nem, már rég túltettem magamat rajta, előbb ért véget, mintsem bekövetkezett volna minden varázsló rémálma. Azonban Voldemort megölte a szüleimet, és nem tehetek róla, de érdekel, hogy egyszerű roxforti diákból hogyan vált azzá, akiként végül meghalt. Egy legyőzött, megtört, lelketlen gyilkossá. Utálom őt és megvetem, amennyire csak egy halottat meglehet, de attól még érdekel, és ez csak a kíváncsiság műve. Mindegy, butaság volt felhoznom ezt.
- Igen, tudom, és örülök is neki, hogy így történt, soha nem akartam én lenni az, aki… aki voltam. – a Kis Túlélő, de ez csak a múlt, ma csak Harry Potter vagyok, a Roxfort egy átlagos diákja, aki a Griffendélt próbálja meg évről évre a házkupa megszerzésére segíteni. Ez vagyok én, mindig is ez akartam lenni. Szívesen cserélnék bárkivel, ha megtehetném. Akkor még élnének a szüleim, akkor velük együtt nőhettem volna fel, minden másként alakult volna. Egyesek azt hiszik, hogy örültem ennek,de… de nagyon tévednek, nem én akartam ezt. Nem sóvárogtam soha a népszerűség után, nem akartam különlegesebb lenni másnál. Én csak.. Harry akartam lenni.
Lupin szavaira csak mosolyogva bólintok egyet. Próbáltam én ezt addig húzni, amíg csak lehetett, de végül megtörtént. Jön a bájitaltan. – Piton…professzor egy tetszőleges főzet ismertetését adta fel nekünk, mit lecke. Én pedig arra gondoltam, hogy arról írnék, amit… amit ön is iszik tanár úr. – nem szeretnék pofátlan lenni, én csak azért választottam ezt, mert… mert személyes is a dolog. Valószínűleg rákényszerítették volna Dumbledore-t, hogy rúgja ki Lupint, ha nem lenne ez a főzet. És ha emiatt a főzet miatt maradhatott végül Lupin, akkor már érthető a személyes ok, igaz?
Vissza az elejére Go down
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 41
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-10-22, 18:17

Az auror szakmának tényleg sajnos igen nagy részét képez a mumus bájitaltan. Aurorként fel kell tudni ismerni a mérgeket, tudni kell az ellenszereket, és azt, hogy hogyan készítsd el őket, vagy éppen hogyan semlegesíts egy mérget. Persze az átkozott mugli dolgokkal és tárgyakkal nem egy auror foglalkozik, mégis fontos ez a tárgy. Sejtem, hogy Perselus jelleme és maga a léte sem segít a diákoknak letenni ezt a tárgyat, nem egy olyan esetet hallottam már, hogy a vizsgán a dák tudta az anyagot, de egyszerűen annyira félt Perselustól, hogy elfelejtett mindent. Velem hál'isten ilyesmi még nem fordult elő, inkább mosolyogni szoktam a vizsgákon a dákokra, mint árgus szemmel figyelni, hogy mit is művelnek. Talán ezért van az, hogy engem többnyire kedvelnek a dákok, és Harry ebben meg is erősít, amire szélesen és hálásan elmosolyodom.
- Köszönöm fiam, igyekszik az ember - mosolygok és tényleg jól esik ez a bók, főleg Harrytől. Egy picit mesélek s magamról és elárulom, hogy bzony az én lelki szemeim előtt s megjelent az az álom, hogy auror legyek. Harry persze egyből rákap a témára és rákérdez, hogy mi történt. Elhúzom a számat, majd egy apró mosoly jelenik meg a szélén.
-Szerintem minden fiatal fiú álmodik egyszer arról, hogy auror lesz, és üldözhet a gonosz varázslókat átkokat lövöldözve - nevetek fel fejcsóválva. Majd kicsit elkomorodok és lehalkítom a hangomat.
- De nálam sajnos valami útját állta ennek az álomnak, még mielőtt kibontakozott volna... - sóhajtok és vetek egy pillantást az egyre sötétedő égre, ahol lassan megjelenik a Hold, szerencsére még elég vékonykán. Harry megjegyzésére elmosolyodom és kicsit - hozzám nem illő módon - vonom meg a vállamat.
- Azt hiszem pedig, hogy jó gyógyító lenne belőlem. De hát a fiatal dákoknak szükségük van rám, úgyhogy maradok, amíg Dumbledore jónak látja.
Sajnos szóba kerül Voldemort is, amire már számítottam, csak azt nem tudtam, Harry mikor fog előhozakodni vele. Említettük már néhányszor a gyerekek előtt a halott nagyurat, de így konkrétan még nem beszéltünk róla. Cseppet sem furcsállom, hogy foglalkoztatja Harry-t a téma, de ahogy kijelent, hogy nem tudott semmit a varázslóról, felvonom az egyik szemöldökömet.
- Nem hiszem, hogy fontos lenne tudnod róla dolgokat. Főleg most, hogy már vége. Ne foglalkozz vele többet, tisztítsd meg az elmédet és a lelkedet, és éld az életedet.
A vallomásra csak bólintok egyet.
- Néha a Sors máshogy alakítja az Élet szálait. Örülj neki, hogy levett a válladról egy ilyen nagy terhet. Mindenki úgy hitte, hogy Te fogod megszabadítani a világot Voldemort gonoszságától és mocskától. Szerencsére nem így történt és azt hiszem, hogy sok fájdalomtól és szenvedéstől szabadultál meg így. Most már élheted a saját életedet - mosolyodom el, majd az asztalra nézek.
- Na, hol van az a bájitaltan? - mosolyodok el lopva.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-10-12, 14:19


Remus & Harry



Na igen, a bájitaltan az… az nehéz. Nem tudom, hogy pontosan mi is a bajom vele, de azért vannak ötleteim. Talán csak tényleg nincsen hozzá érzékem, ahogyan azt Piton folyamatosan az orrom alá dörgöli, vagy éppen Piton az, aki miatt ennyire nem szívlelem a bájitaltant. Akárhogyan is, de muszáj belőle a lehető legjobb jegyet összeszednem, és már a gondolat is megijeszt, hogy mennyit kell ehhez tanulnom. A Titok Kamrájába sem volt olyan nehéz lejutni, mint amennyire a legjobb jegy megszerzése lesz bájitaltanból. Éppen ezért sem szívesen mentem Pitonhoz, a legrosszabb rémálmaim között szerepel az, hogy kettesben maradjak vele egy szobában. Nem tudom a pontos okát annak, amiért ennyire nem kedvel, de kezdem úgy érezni, hogy nem is számít. Mintha már a születésemkor eldöntötte volna, hogy ilyen lesz velem. Persze, azért engem sem kell félteni.
Nem azonnal, de néhány pillanat múlva előrébb is hajolok, hogy törhessek a csokoládéból. Nem vagyok valami édes szájú, de szívesen eszem csokit, gondolom ezzel nem vagyok egyedül, és szerencsére a tanár úr is így van ezzel. Mikor először találkoztam vele, miután a dementortól megmentett, sikerült nagyon is meglepnie azzal, hogy csokival kínált. Könnyedén megkedveltem a tanár urat, és nem csak azért, mert ért ahhoz, amit tanít. Mógus és Lockhart után felüdülés az, hogy végre valaki olyan tanít minket, aki ért is hozzá. Mordon…vagyis Barty Kupor, a fiatalabbik, pedig túlságosan is jól értett hozzá.
- Remekül csinálja tanár úr. – bólintok egyet mosolyogva. Lupin egyértelműen az iskola egyik, ha nem a legkedveltebb tanárja. Persze, akadnak akik nem kedvelik, de ezek leginkább a mardekárosok, akik Pitont látnák szívesebben SVK tanárként, erre viszont remélem, hogy soha nem fog sor kerülni. Lupin remek tanár, ért is hozzá, és nem olyan távolságtartó, mint a többi tanár, sokkal közvetlenebb velünk diákokkal. Tudom, hogy csak egy diák vagyok, és talán nem illene ilyet mondani, de ő és Hagrid az egyetlenek, akiket barátomnak is tartok, annak ellenére, hogy tanárok.
- Tényleg? Auror akart lenni? Megkérdezhetem, hogy miért nem lett az? – nem biztos, hogy szeretne rá válaszolni, illetve nekem sincsen közöm hozzá, mégiscsak az ő dolga, de kíváncsi vagyok arra, hogy mi gátolta meg őt az álma elérésében. Nem véletlen SVK tanár, nagyon jól ért az átkokhoz és rontásokhoz, szerintem kitűnő auror lett volna belőle. Persze, megfordul a fejemben az, hogy a… telihold miatt nem lehetett auror, de ezt lehet kezelni, ott vannak Piton bájitalai például.
-Bocsásson meg, hogy ezt mondom, de örülök annak, hogy nem gyógyító lett végül. – alapjaiban véve is szerettem az SVK órákat, de Lupin érkezésével ez még inkább így van, ez már nem csak egy óra, hanem Az óra, kár, hogy bájitaltanból is hasonlóképpen jónak kéne lennem. Nem azt akarom mondani, hogy örülök mert félnie kell a teliholdtól, remélem is nem így érti majd a szavaimat. Én csak annak örülök, hogy végül tanár lett belőle, akármi is volt az indítéka. Emlékszem, hogy milyen volt látni átváltozni őt, emlékszem arra is, amit mesélt, és bár nem tudom milyen érzés lehet, elhiszem, hogy gyötrelmes. Szerencsére viszont Dumbledore nem ez alapján ítéli meg az embert.
- Fura, de… de nem is tudok róla semmit, Voldemortról. – megölte a szüleimet, sokáig azt hittem, hogy majd nekem kell őt megölnöm, és mégis, alig tudok róla valamit, azon kívül, amit mindenki tud róla. Hiába kérdeztem Dumbledore-t, ő nagyon keveset mond, vagy éppen nagyon ködösíti ezeket. Voldemortnak is indulnia kellett valahonnan, ő is a semmiből emelkedett fel, akkor pedig erre más is képes lehet, igaz? – Tudja tanár úr, azt hittem, hogy majd én leszek az, akinek végeznie kell vele, de örülök annak, hogy nem így történt. – nem gyávaság ez, csak… csak valami más. Soha nem akartam ezt, én nem akartam a kis Túlélő lenni, én csak Harry akartam lenni, és most már végre lehetek is. Örülök annak, hogy meghalt, még inkább annak, hogy nem én voltam az, aki  megölte.
Vissza az elejére Go down
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 41
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-10-11, 18:38

Nem lepett meg, hogy pont Harryt látom az ajtómban, hiszen gyakran jár ide segítségért és gyakran beszélgetünk csak úgy. Kedvelem a fiút, hiszem az apja is a barátom volt és nagyon hasonlítanak egymásra. Néha mintha csak James-t látnám magam előtt és ez a gondolat egyszerre tesz boldoggá és szomorúvá. Mennyire büszke lenne a fiára, hogyha látná! De azt hiszem, hogy Siriussal helyette is büszkék vagyunk a fiúra, hiszen amit ő elért - és véleményem szerint elfog - az nem kis teljesítmény. Ezért is igen humoros és ironikus, hogy egy egyszerű bájitaltan házifeladat kifog rajta. Harry említette már nekem, hogy aurornak szeretne menni, amihez ugye V-s bájitaltan kell, szóval eléggé meg kell erőltetnie magát, hogy sikeres RAVASz-t tegyen le. Természetesen nem utasítom vissza a segítségadást, ám érzékeltetem a fiúval, hogy nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy segítséget kérjen tőlem. Biztos vagyok benne, hogy Perselus is segítene, bár tény, hogy vélhetőleg nem olyan lelkesen és mosolyogva, mint ahogy én teszem. Az apró megjegyzésre, hogy talán majd legközelebb Pitontól kér segítséget, nem tudom elfojtani a vigyoromat, így kicsit elfordulok és a teakészítés közben mosolygok bele a csészébe. Habár a forró víz ott marad a kancsóban, és egy üres csészét is rakok a tálra, nem készítem el Harrynek a teáját. Majd ha akar inni, akkor megcsinálja magának. Lassan visszaülök az asztalomhoz, és kérdőn, várakozóan nézek a fiúra. Aki azonban egy meglepő kérdéssel fordul hozzám, miután közli, hogy inkább csokoládét kérne. Elmosolyodom, majd a fiókomból kihúzok egy tábla csokoládét, ami habár már meg van kezdve, nem sok hiányzik belőle. Lágyan széthajtom a csomagolást, majd Harry elé tolom, hogy nyugodtan törjön belőle. A kérdésére elgondolkozom, ajkamhoz emelem a csészét és egy apró korty után válaszolok:
- Szeretem a diákokat és prefektusként mindig is volt rajtam egyfajta felelősség. Habár nem tartottam magam jó tanáralkatnak, azt hiszem, hogy egészen jól végzem a munkámat a diákok visszajelzései alapján - mosolyodom el és egy kis büszkeség is csillan a szememben.
- Persze én is szerettem volna elérni többet, nekem is voltak álmaim. Például az aurorság - biccentek elismerősen Harry felé. Remélem, hogy nem lankad le a lelkesedése, hiszen habár nekem csak álom marad az, hogy auror legyek, biztos vagyok benne, hogy neki sikerül majd véghezvinni a tervét, az álmát.
-Volt egy időszakom, amikor gyógyító akartam lenni, ám bizonyos... - harapom el a mondatot és elfordítom a fejem.
-...dolgok miatt ez nem igazán lehetséges. Így végül maradtam a tanításnál és hál'isten nagyon élvezem. - mosolygok. Elég hosszú és kimerítő választ adtam, kicsit el is szégyellem magam, hiszen Harry segítségért jött, nem azért, hogy az én elveszett álmaimat hallgassa. Bocsánatkérően nézek rá, majd ismét kortyolok a teából. Néhány másodperc hallgatás után Harry ismét egy elgondolkodtató és megdöbbentő kérdést tesz fel. Nem válaszolok rá egyből, hagyom, hogy leülepedjen a kérdés, habár ott lebeg fölöttünk a ki nem mondott gondolat...
- Voldemort meghalt. Ez biztos. Legalábbis biztosabb, mint 16 évvel ezelőtt volt... - válaszolok, ámbár a hangom kicsit kételkedő és óvatos.
- De úgy vélem, hogy nem szabad fellélegeznünk. Gonoszság mindig is volt és mindig is lesz a világban, és biztos vagyok benne, hogy a halálfalók sem bújnak el örökké. Résen kell lennünk, mert lehet, hogy most néhány éve már csend van, biztos vagyok benne, hogy egy újabb varázsló rossz útra fog tévedni. Persze... - vonom meg a vállamat szomorkásan mosolyogva:
- ... remélem, hogy nem lesz igazam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-10-04, 17:18


Remus & Harry



Nem is tudom miért, de a Mardekáros diákok nem is igazán kedvelik az olyan tanárokat, akik nem húznak feléjük. Nem azt mondom, hogy nincsenek ott normális diákok, mert biztos vannak, de a legtöbbjük sajnos elég rosszindulatú, ezt már személyesen is megtapasztaltam, és sokszor hallom azt, hogy mit tettek a Mardekárosok. Még szerencse, hogy nem oda kerültem, bár a Teszlek Süveg elég sokat morfondírozott a dolgon. Nem tudom, hogy így látta-e jónak, vagy csak azért tett a Griffendélbe, mert én kértem, de hálás vagyok, nem nagyon tudnám magamat ott elképzelni.
- Persze, bocsánat. – tudom jól, hogy nem szép dolog, de… de sajnos ez van. Piton és én nem jövünk ki jól, és még ennek az okát sem tudom igazándiból. Már a legelső órán elég ellenszenves volt velem, bár engem se kellett félteni, már az elején sem szavaztam neki bizalmat, és lehetőséget sem adtam neki. Mások vagyunk, és minden bizonnyal az apámat látja bennem néha. Legalábbis erre tudok gondolni, mint lehetőség, mert amúgy meg nem tettem semmit sem ellene. Siriustól sokat kérdeztem a szüleimről, ő pedig kész kiselőadásokat tudott nekem tartani az apámról. Nyilván nagyon elfogult, Piton valószínűleg nem úgy mondaná el, ahogyan Sirius. Lupin szerintem képes lenne  úgy elmondani a történetet, hogy ne legyen elfogult, de minden bizonnyal ezer sokkal fontosabb dolga van, mint történeket mesélni nekem a szüleimről.
- Biztosan igaza van tanár úr, de … - szeretek élni, és sokáig is szeretnék még élni. Nem mondom ezt ki, mert nem akarok tiszteletlen lenni, és minden bizonnyal Lupin sem méltányolná, ha ezeket a szavakat ki is mondanám, de az a kegyetlen igazság, hogy Piton aligha segítene. Ha mégis, akkor nem szeretném, ha az amúgy egész jó kedvemet pillanatok alatt elrontaná a cinikus és lenéző megjegyzései tömkelegével. Biztos vagyok abban, hogy Piton remekül ért ahhoz, amit csinál, de én inkább nem fordulok hozzá segítséggel. - … talán majd legközelebb. – vagyis soha. Elég erősen kétlem,  hogy én valaha is Pitontól kérjek segítséget. Nemcsak leckében, de minden másban. Persze, soha ne mond, hogy soha, de ezúttal azért megkockáztatom a dolgot. Inkább néznék szembe újra a Mennydörgővel és a kákalagokkal, mintsem hogy Pitonnal maradjak kettesben egy szobában.
Egy gyors mosolyt társítok a bólintásom mellé, ahogyan helyett foglalok a székben, majd még mielőtt a leckére térnék, teszek egy kitérő kérdést. – Tanár úr, ön mindig is tanítani akart? – nem ide vág, de érdekel a dolog. Talán auror szeretett volna lenni, esetleg bestiamester… én a magam részéről az aurori hivatást célzom meg, de sajnos ahhoz igen jól kéne teljesíteni bájitaltanból, ami pedig nem az erősségem.
-Egy kis csoki az… az jólesne. – mosolyodom el halványan. Emlékszem, hogy eleinte mennyire is fura volt, mikor a tanár úr csokival kínált, de végül igaza lett, és mi tagadás, szeretem a csokit, ki ne szeretné? Szótlanul figyelem, ahogyan feláll, majd immár a tálcával együtt ül vissza, és pár pillanat hallgatás után szólalok csak meg újra, természetesen nem a lecke a téma. Az egy kicsit várhat. – Ön szerint is vége? – Voldemortra akarok célozni ezzel, remélem ő is tudja. Láttam őt meghalni, de… de vajon a halával annak is vége, amit képviselt? Nem hinném, pedig jó lenne.
Vissza az elejére Go down
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 41
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-10-04, 12:15

Örülök a társaságnak, főleg, hogyha az ifjú Potter az. Mindig is jó viszonyt ápoltam a diákjaimmal, és úgy vélem, hogy ők is szeretnek engem. (Bár ebből talán a Mardekárosok kivételek, de ott is van néhány diák, akinek apró mosolyra húzódik a szája, ha meglát a folyosón.) Örülök, hogyha megkeresnek engem a problémáikkal, akár személyes, akár a tananyaghoz kapcsolódik. Sejtem, hogy a fiú most valami személyes problémával érkezik hozzám, ezért eléggé meglepődök, mikor meghallom Perselus nevét. Felvonom a szemöldökömet és úgy nézek a fiúra.
- Nem, nem tudom - rázom meg a fejemet, habár egy aprócska, titokzatos mosoly ott csücsül a szám szegletében, mégsem nagyon értem, hogy mire is akar kilyukadni Harry. Nem szeretem, hogyha minősítik a tanárokat, hiszen ők még csak diákok. És habár igen, sejtem, hogy milyen viszonyban van Potter és Piton egymással, de nem hiszem, hogy ez lenne a megfelelő megoldás, hogy Harry megkerülve régi diáktársamat hozzád jön segítségért. Persze valahol örülök, és dagad a mellem, hogy a fiú ennyire megbízik bennem, mégsem helyeslem.
- Nem hiszem, hogy én vagyok a megfelelő ember, aki segíthet neked a Bájitaltanban, Harry - csóválom meg a fejemet.
- Biztos vagyok benne, hogy Perselus is.. - itt elharapom a mondatot és elfojtok egy mosolyt.
- ... Piton Professzor is készséggel válaszol a feltett kérdéseidre - nekem is kicsit hamisan cseng ez a mondat, de úgy érzem, hogy tanárként erre kell felhívnom a diákjaim figyelmét: bátran forduljnak a az adott szakos tanárhoz, hiszen ő felel a tananyagért, és ő tudja, hogy milyen házi feladatokat adott fel.
- De természetesen nem utasítom vissza a diákjaim segítség kérését - teszem hozzá egy biztató mosollyal, és az asztalom előtt álló székre mutatok, miközben én helyet foglalok az asztalom mögött. Néhány dolgozatot és papírkupacot félre tolok, összestócozom az asztal szélén, így az asztal közepe most üres, várva, hogy Harry letegye oda a háziját és elmagyarázza, hogy mi is a problémája.
- Egy teát esetleg? Vagy csokoládét? - kacsintok vidoran a fiúra. Tudhatja, hogy nálam mindig van a finom édességből. Talán ez furcsa lehet, hiszen mindenki tudja, hogy mennyire nem vet fel a pénz, de elég édesszájú vagyok ahhoz, hogy mindig legyen nálam csokoládé, és amúgy is jó viszonyt ápolok a Mézesfalás tulajdonosával, aki tudja, hogy egy jó SVK tanárnál mindig kell, hogy legyek csokoládé. Lassan felállok, és a vitrinhez lépek, ahonnan csészéket helyezek egy tálcára, majd a kancsóba vizet töltök, amit egy egyszerű bűbájjal forralok fel, hogy aztán a gőzölgő víz a csészékbe kössön ki. Két teafiltert teszek a tálcára, cukrot, tejet, citromlevet, és az asztalom egyik szabad sarkára helyezem a tálcát. Visszaülök a helyemre, elveszem a saját csészémet, ízesítem és lassan belekortyolok, majd kavargatni kezdem és ismét Harryre figyelek. Most már teljes mértékben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-10-01, 16:59


Remus & Harry



Nagyon megkönnyebbülök, mikor megláttam a tanár urat az asztala mögött. Örülök, hogy itt van, mert nem nagyon lett volna kedvem bejárni az egész sulit, hogy megtaláljam őt, bár… bár gondolom nem is kellett volna, hiszen, ha dolga van, akkor hagynom kell, nem terhelhetem őt a saját gondjaimmal, nyilván  neki is van sok, és alighanem sokkal súlyosabbak, mint az enyémek. Mindez viszont most felesleges, elvégre itt van, le kéne szoknom arról, hogy folyamatosan azon gondolkodom, hogy mi lett volna, ha… Ez egy rossz szokásom, főleg ha nem vagyok jó kedvemben, olyankor aztán igazán nehéz belőlem kihúzni az optimista diákot. Tudom én, hogy felesleges olyan dolgokon töprengeni, amik nem történtek meg, de… de ez egy amolyan emberi hóbort lehet.
Kicsit azért lassan lépem le azt a néhány méter távolságot, de végül csak oda érek. – Jó napot tanár úr! – húzom mosolyra a számat. Kevés az olyan tanár, akikkel olyan jó viszonyom van, mint Lupinnal. És nem csak azért mondom ezt, mert ismerte a szüleimet és Siriust, vagy mert évekkel ezelőtt láttuk őt Ronnal és Hermione-val, mikor éppen… nem volt a legjobb bőrben. Persze, gondolom azért ez is közrejátszott a dologban, de én akkor is nagyon kedvelném a tanár urat, ha mindez nem történt volna meg. Néha legszívesebben kifaggatnám őt a szüleimről, olyan keveset tudok róluk, de tudom, hogy ezt nem szabad. Egyszer majd biztos kérdezek a dologra, de… de most úgy tűnik, hogy fáradt, amit nem is csodálok, és gondolom nem is lenne rövid történet, amit én nem is bánok, sőt, inkább örülök neki, de biztos lesz jobb időpont majd erre, mint a mostani. – Reméltem, hogy tudna segíteni nekem a házi feladatomban, Piton tanár úr… tudja milyen. – nem szeretném leszólni őt, de… szerintem Lupin is tudja, hogy a bájitaltan tanár nem éppen a szívem csücske, és ő se kedvel engem. Hogy ez miért van… nem tudom, nyilván én is hibás vagyok a dologban, de valahogy már az elején is elég ellenszenves volt nekem Piton. Talán Lupin megfog lepődni egy kicsit azon, hogy miért is pont őt kerestem fel ezzel, hiszen ő SVK tanár, de… de ez csak a látszat, valójában sokkal több, mint egy egyszerű tanár, nagyon sokat tud, és nem csak a sötét varázslatokról. Úgyhogy remélem tud segíteni nekem, ha már Hermione most éppen nem elérhető.
Vissza az elejére Go down
Remus J. Lupin
Reveal your secrets

avatar

Tanár

ϟ Kor : 41
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-09-30, 19:52

A ma napom igen hosszú volt, négy előadást is kellett tartanom, és a helyzet az, hogy igencsak elfáradtam. Szerencsére a telihold még messze van, de mindig s féltem, mindig is rettegve figyeltem a naptáramat, hogy mikor is jelenik meg a teliholdat jelző kis gömb. Szerencsére most még van időm, ezért a kedvem s egészen kellemes, főleg, hogy a hétvégét a rend tagjaival - és persze Doraval - töltöttem. Furcsa érzések fognak el, ha a csintalan nőre gondolok, és igyekszem ezeket a - számomra - ijesztő érzéseket jó mélyre temetni, de ha ott vagyok vele... Hát nem egyszerű. Mosoly kúszik az arcomra, ahogy a nőre gondolok, miközben folytatom az órajegyzetemet.
Ekkor hallom meg a kopogást, így hangosan k s szólok:
- Szabad! - a hangom habár alig ér el az ajtóig, máris nyílik, és Harry bozontos feje, és csillogó, zöld szeme jelenik meg, ahogy beljebb sétál az ajtómon. Derű terül el az arcomon, és felállva köszöntöm a fiút, kisétálva az asztalom mögül.
- Szervusz Harry, mi járatban? - köszöntöm őt mosolyogva, és a szememben kíváncsiság csillan. Vajon mit kereshet itt nálam? Látszik rajta, hogy nyúzott, bizony a hatodik év nem könnyű, ez tény. De most Voldemort már nem él, bizonyára sokkal kevesebb súly nehezedik a fiúvállára, mint eddig. Bár gyanítom, hogy még nem számolhatunk és nem feledhetjük el a gonoszt örökre, hiszen az ex-halálfalók még élnek, és sokuk szabadlábon van. Mint az undorító Malfoy család. Én nem is értem, hogy... De a gondolatot itt megakasztom, és most már teljes figyelmemmel a fúra nézek, várva, hogy megtudjam: minek is köszönhetem a látogatását.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-09-29, 20:32


Remus & Harry



Kicsit talán lomhának festhetek, de mentségemre szóljon, hogy rettenetesen ki vagyok merülve. Hiába lett vége Voldemortnak, attól függetlenül vannak még rossz éjszakáim. Ezeket általában emlékek alkotják, átélem a múlt eseményeit újra és újra, de ez a ritkább általában. A gyakoribb pedig… nos, fogalmam sincsen mit is álmodok olyankor, mert mire felkelek már el is felejtem, de kétlem, hogy olyan nagyon szörnyűségesek lennének, és ez volt a mai reggelen is, aztán még ott volt a kviddics edzés is, ami… sikeres volt, nagyon jól teljesítettek a srácok, de legszívesebben inkább lefejeltem volna a seprűnyelét, mintsem ott körözzek a cikesz után, ami végül meglett, de van egy olyan érzésem, hogy ezek a kis aranygolyók meccsről meccsre komiszabbak, ami aztán a legkevésbé sem hiányzik. Vagy csak én látok rémeket, nem tudom, de most aztán bármiféle verzióra vevő vagyok. Legszívesebben felmennék a szobába és fel sem kelnék holnap reggelig, de az a sajnálatos helyzet áll fent – minő meglepetésre – hogy van még bőven leckém. Hermione nagyon jó fej, megcsinálja nekem a bűbájtant, de a bájitaltan már rám maradt, pedig szívesebben szórakoztam volna inkább a bűbájtanra. Persze, felmerülhet a kérdés, hogy miért nem Pitont keresem, ha már bájitaltanról van szó és a válasz igen egyszerű: Piton tanár úrral a legkevésbé sem jövünk ki. Nem akarok én most belemenni abba, hogy ennek mi is lehet az oka, egyszerűen csak nem kedvel engem, és nekem se éppen ő a szívem csücske. Előbb szállnék szembe újra a Mennydörgővel, mintsem hogy Pitonnal kelljen együtt lennem. Tudom, gyerekes, de attól még ez van. Éppen ezért is jövök ide. Szerintem bátran kijelenthetem azt, hogy Remus Lupin-nál jobb Sötét Varázslatok Kivédése tanár még nem volt a suliban, mióta idejárok, de még azt is megkockáztatom, hogy azelőtt sem. Nemcsak az elfogultság beszél belőlem,  tényleg így is gondolom, nagyon jó tanár, ha ő nincs, akkor én se lennék itt, még évekkel ezelőtt megkaptam volna a dementor csókot.
Nem tétovázom, egyből kopogok is az ajtón, mielőtt óvatosan benyitnék. – Elnézést tanár úr, nem zavarom? – kitudja, talán van valami fontos dolga, az ember élete nem lehet unalmas SVK tanárként, bár… bár azért gondolom könnyebb mióta Voldemort meghalt, mert amíg élt, évenként cserélődtek a tanárok, ez volt az elátkozott tantárgy, viszont Lupin egy év kihagyástól eltekintve, azóta itt van. És remélem, hogy még lesz is.
Vissza az elejére Go down
Luna Lovegood
Reveal your secrets

avatar

Hollóhát

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 1296

TémanyitásTárgy: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet) 2014-09-29, 20:00


A mindenkori SVK tanár szobája

Minden tanár idejében máshogy festett, Lockhart szobáját saját magáról készült képek díszítették, Lupin szobájában akváriumok voltak láthatók a szobában, bennük olyan lényekkel, melyeket az órán készült bemutatni. Mordon (Barty Kupor) idejében malíciamutatók és álságdetektorok és egy hétzáras láda volt a szobában. Most újra Remus Lupin lakhelyéül szolgál a hely, tehát az ő igényeinek mérten van berendezve.


[You must be registered and logged in to see this image.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A dolgok, amiket elvesztettünk,
visszatalálnak hozzánk, ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.


A hozzászólást Luna Lovegood összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2014-10-02, 10:14-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://xmen-firstclass.forumphpbb.com/
Sponsored content
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet)

Vissza az elejére Go down

A mindenkori SVK tanár szobája (II. emelet)

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Mester új tanítványa? Hikuro vs Akira
» Greg hálószobája
» Aramo villa //Kalandmester: Uzumaki Kushina//
» A nosztalgia kifizetődő? (11|11)
» Stefan szobája

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Emeletek (1-7.)-